A jelen gondjai és a jövő feladatai a magyar parazitológiában Dr. KASSAI Tibor elnök "Present problems and future tasks of Hungarian parasitology" - Kassai, T. - Parasit. Hung. 7. 27-38. 1974. ABSTRACT. Presidential report held at the plenary session of the Hungarian Society of Parasitologists devoted to the tenth anniversary of its foundation in 1964. Major achievements of the Society are briefly surveyed and trends of development of research units and laboratory services working on the field of veterinary, medical and zoological parasitology in Hungary are outlined.on the basis of an analysis of some present features and future tasks of parasitological activities in the country, suggestions are given in order to improve further work. A hazai parazitológia mai helyzetét és a következő esztendők némely feladatát érintő eszmefuttatásomban az első 10 év munkájának abból az értékeléséből szeretnék kiindulni, amelyet LŐ- RINCZ professzor tárt elénk a mai közgyűlésünket bevezető előadásában. Magam is úgy érzem, hogy Társaságunk realizálta mindazt,amit az adott lehetőségek keretein belül tudományterületünk fejlődésének előmozdítására feladatának tekinthetett. Szervezeti életünk szempontjából az elmúlt 10 esztendőnek talán az a legfontosabb eredménye, hogy az MPT létrehozásával lehetővé vált a korábban egymástól izoláltan működő parazitologusok vagy kisebb csoportjaik rendszeres találkozása és eszmecseréje. Ez elősegíti a parazitológia eredményes művelése szempontjából oly fontos egységes és korszerű szemlélet és terminológia ki alakulását. Az MPT megalakulásával vált lehetővé csatlakozásunk Előadás az MPT 10 éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepi közgyűlésen Budapesten, 1974. március 22-én.
a Parazitologusok Világszövetségéhez és a Parazitologusok Európai Szövetségéhez, ezáltal részt vehetünk a nemzetközi parazitológiai mozgalmakban. Nem kisebb a jelentősége annak sem, hogy létrejött a hazai parazitológia első önálló folyóirata a "Parasitologia Hungarica", amely eredeti közleményein és referátum rovatán keresztül a bel- és külföldi olvasók széles köre számára teszi lehetővé a tájékozódást a hazai parazitológiai kutatások új eredményeiről. Nem célom most a 10 év során elért tudományos és gyakorlati e- redmények számbavétele. Annyit azonban meg kell említenem, hogy ebben az időszakban fejeződött be, vagy megkezdődött és jelentősen előrehaladt számos gazdacsoport (a halak, madarak, kérődzők, denevérek, vadon élő kis és nagy emlősök) parazitafaunájának feltérképezése, sőt kezdetét vette a feltárt fauna ökológiai vizsgálata is. A hazai élősködő-fauna egyes csoportjainak (coccidiumoknak, mételyeknek, tolltetveknek, bolháknak stb.) a feldolgozása terén is értékes munkák születtek, vagy látnak rövidesen napvilágot. Gyógyszeriparunk és a parazitológus kutatók együttműködésének eredményeként korszerű, hatékony coccidiostaticumok, anthelminticumok és insecticid szerek állnak a köz- és állategészségügyi szolgálat rendelkezésére. Ennek köszönhető, hogy - Társaságunk kezdeményezésére - a MÉM Állategészségügyi és Élelmiszerhigiéniai Főosztálya vállalkozhatott olyan országos védekezési akció megszervezésére, amilyen pl. a szarvasmarha bagócslárva betegsége kártételének felszámolására 1973 ősze óta van folyamatban. A jelentős eredmények között kell említenem a háziállat parazitózisok elleni védekezés irányelveinek a MÉM által való kiadását. Az utolsó 10 évben kezdődött meg hazánkban az élősködők ultrastruktúrájának, anyagcseréjének, neuroendokrin funkcióinak, továbbá a parazitás fertőzés által kiváltott immunbiológiai jelenségeknek a behatóbb vizsgálata. Ezek által nemcsak jelentősen bővült a hazai parazitológiai kutatás spektruma, hanem gyümölcsöző együttműködés is jött létre a parazitológia és egyéb dinamikusan fejlődő tudományterületek hazai művelői között. A konkrét eredményeknél is fontosabb talán, hogy az utolsó 10 évben felnőtt Magyarországon a parazitológus szakembereknek az a számszerűen kicsi,de lelkes és tehet-
séges középnemzedéke, akik kellően felkészültek ahhoz, hogy a következő években jelentős műveket alkossanak. A haladás e kétségtelen jeleiben tehát találhatnánk okot a megelégedésre.ez az általánosságban kedvező összkép azonban - mint annyiszor a kísérleti átlag is - eltakar fontosnak és tanulságosnak tűnő részleteket. A továbbiakban néhány ilyen részletre szeretném a figyelmet irányítani, minthogy nézetem szerint ezek jelentős befolyással lehetnek a következő években a magyar parazitológia eredményességére. Mindenekelőtt foglalkozni szeretnék a parazitológia művelésével foglalkozó hazai bázis-intézmények helyzetével, az elméleti és a gyakorlati tevékenység személyi és tárgyi feltételeinek alakulásával. Éppen tíz évvel ezelőtt KOTLÁN professzor így jellemezte a helyzetet: "Ahhoz, hogy a hazai, a népgazdaságnak igen jelentős veszteséget okozó parazitózisok csökkentését remélhessük, mind elméleti síkon - azaz egységes irányítás alatt álló kutatóintézmény létesítésével -, mind pedig a gyakorlatban működő néhány szakembernek - a vidéki állategészségügyi intézetek parazitológusainak - célirányos foglalkoztatásával meg kellene teremteni a szervezett parazitológiai kutatásokat" ( l ). Ma, tíz év után az a helyzet,hogy a parazitológiával főfeladatként foglalkozó szakemberek továbbra is három minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alá tartozó számos intézményben végzik munkájukat, a központi kutatóintézet gondolata pedig az elnökség ismételt kezdeményező lépései ellenére sem került közelebb a megvalósításhoz. A hazai parazitológiai kutatások tehát továbbra is nélkülözik a kapacitás hatékonyabb kihasználását lehetővé tevő szervezettséget. Sajátságos paradoxon, hogy miközben szétforgácsolt szellemi potenciálunk koncentrálása végett teszünk erőfeszítéseket egy parazitológiai kutatócentrum létesítésére, ez a javaslat éppen az erők koncentrálását megvalósítani kívánó tudományszervezési koncepcióba ütközik, melynek keretében - új intézetek létesíté-
se helyett - sor kerül néhány már meglévő kisebb, ezért nem eléggé hatékonyan működő kutatóintézet összevonására is. Felmérve a pillanatnyi lehetőségeket: jelenleg nagyon kedvezőtlenek a kilátásaink egy önálló parazitológiai kutatóközpont létesítésére. Ami az idézetben említett 4 vidéki állategészségügyi intézet szakembereit i l l e t i, hárman közülük ma már nem a parazitológiával foglalkoznak. A kollégák ugyan a helyükön maradtak, csak éppen más feladatot kaptak, minthogy az intézetek parazitológiai osztályainak szerepkörét átvették az időközben országszerte létesített megyei állategészségügyi állomások laboratóriumai. A hálózat teljes kiépítése után 19 megfelelően felszerelt megyei laboratórium lesz az országban, s remélhetőleg jó alapot szolgáltat majd a háziállatok parazitózisaival kapcsolatos felmérések és tervszerű védekező akciók lebonyolításához. A megyei állomásokon vagy a laboratórium vezetője, vagy egy beosztott állatorvos végzi a parazitológus teendőit, akiknek a kiképzése, diagnosztikai munkájuk megszervezése és szakmai felügyelete az Országos Állategészségügyi Intézet Parazitológiai Osztályának feladata. Ezeknek az álláshelyeknek a betöltése bizonyos nehézségekkel jár és erős fluktuáció is nehezíti a jól képzett, állandó szakembergárda kialakítását. Érzékeny veszteség érte a hazai parazitológiai kutatás bázisát az MTA Állategészségügyi Kutatóintézete Parazitológiai Osztályának néhány évvel ezelőtti megszüntetésével. Az Intézetben a korábbi 5 kutató helyett ma tulajdonképpen csak ketten foglalkoznak parazitológiával. De nem gyarapodott létszámban az Állatorvostudományi Egyetem Parazitológiai Tanszéke, annak Helmintológiai Kutató Laboratóriuma, az Országos Állategészségügyi In tézet Parazitológiai Osztálya 3em. Humán vonalon is a korábbi létszámmal, sőt egy betöltetlen álláshellyel működik az Országos Közegészségügyi Intézet Parazitológiai Osztálya és a Fertőtlenítéskutató ún. _DDD-osztálya. Mintegy 10 fővel bővült viszont a 19 KÖJÁL laboratórium parazitológiai szolgálatát ellátó, orvosokból és biológusokból álló
szakembergárda. A KÖJÁL parazitologusok helyenként igen aktív és eredményes munkát végeznek sokszor technikailag meglehetősen mostoha körülmények között is annak ellenére, hogy a KÖJÁL-ok igazgatói és laboratóriumi főorvosai részéről nem ritkán nélkülözniük kell sok fáradsággal végzett munkájuk kellő megbecsülését. Arra is rá kell mutatnom,hogy olykor a parazitológiai csoporton belül a biológus parazitológus nem részesül a jobb munkára ösztönző megbecsülésben. Mindez i t t is kedvezőtlenül hat stabil, nagy tapasztalattal és megfelelő tekintéllyel bíró parazitológus gárda kialakulására.a KÖJÁL hálózatban jelei mutatkoznak annak is, hogy a járványvédelmi és a környezetvédelmi feladatok előtérbe kerülése a jelentőségében alábecsült parazitológiai szolgálat rovására történik. Ezért a parazitológiai kapacitás bővülése helyett a jövőben inkább a kapacitás szűkítésére irányuló kísérletekkel kell számolni és elhárításukra felkészülni. Változatlan kutatólétszámmal, de állandó preparátorhiánnyal és szállítási nehézségekkel küszködve végzi nagyon eredményes munkáját a Természettudományi Múzeum Állattárának parazitológiai kutatócsoportja is. Nem bővült azoknak a vidéki kutatóhelyeken működő parazitológusoknak a szűk köre sem, akik a vadon élő gerinces állatok parazitáinak faunisztikai vizsgálatával foglalkoznak. A mulasztás érzésével hozom szóba a növényvédelmi parazitológiát. Azért van hiányérzetem, mert Társaságunk a kelleténél kevesebbet tett eddig a parazitológia e - hazai hagyományaink szerint legtávolabb eső - területének megismerése és népszerűsítése érdekében. Hogy a fitoparazitológiának ma nálunk tapasztalható háttérbe szorulása mennyire káros és tarthatatlan, azt egy, az Egyesült Áll amokra vonatkozó adattal szeretném kifejez ni. Becslések szerint 1968-ban csupán a növényeken élősködő ne matodák 1.6 billió dollár, vagyis a növénytermesztési évi termelési értékének 7.2%-át kitevő kárt okoztak az Egyesült Államokban ( 2). Ennél jóval kisebb veszteségek is indokolnák a hatékony kárelhárítás megszervezését.a hazai veszteségek mértékéről nincs adatom. A Növényvédelmi Kutatóintézetben ás a vidéki
növényvédő állomásokon fitoparazitológiai kérdésekkel foglalkozó kutatási kapacitás keretei azonban az utolsó 10 esztendőben alig bővültek. Az elmondottakat összevetve megállapíthatjuk,hogy a parazitológiai tevékenység bázisa az elmúlt évtizedben legfeljebb csak a KÖJÁLok és a megyei állategészségügyi állomások vonalán bővült. Figyelembe véve egyes állategészségügyi kutatóhelyek parazitológiai tevékenységének időközben bekövetkezett megszűnését, vizsgálódásunk eredményét abban lehet összefoglalni, hogy a hazai parazitológiai tudomány és gyakorlat lényegében véve ma is a 10 évvel ezelőttinek megfelelő bázisra támaszkodhat. A kapacitás jelentékeny bővülésével, úgy hiszem, a következő években sem számolhatunk. Bár a jövőben is folytatni kívánjuk erőfeszítéseinket a parazi tológiai tevékenység hazai bázisának erősítésére, a következő időszakban a magyar parazitológia fejlesztését lényegében véve az adott kapacitás és szervezeti széttagoltság feltételei között kell megvalósítanunk. Felmerül a kérdés: vannak-e, s ha igen, hol vannak a magyar parazitológiának feltárni való tarta lékai? Ugy vélem, hogy jelentős tartalékokat lehetne feltárni kutatási tematikánk korszerűsítése, az együttműködésben rejlő lehetőségek kihasználása és szakmai propagandánk megjavítása által. Hogyan állunk a parazitológiai kutatásaink tematikájával? A parazitológiai kutatás végső célja - KOTLÁN professzor szavaival -: "eredményeivel gátat vetni a parazitizmus terjedésének, s ezáltal az emberiség állandóan emelkedő kultúrigényével kapcsolatosan csökkenteni azokat a veszélyeket, amelyek az ember és az általa igényelt állatállományok egészségét és produktivi tását fenyegetik" ( l ). Ez a meghatározás klasszikus pontossággal emeli ki a lényeget, a távlati célt. A mindennapos gyakorlatban azonban a kutatónak közvetlen,konkrét kutatási célt kell választania. A magyar parazitologusok körében a múltban is megvolt, most is 32
megvan a kutatási kedv és a publikálási készség. Kutatási témáink és módszereink azonban sokszor nem eléggé korszerűek; gyakran nem azt kutatjuk, amit ma kutatni kellene. Az időszerű, fontos témák megkeresése és vállalása helyett gyakran túlságosan szerény igényű témák, jól bevált módszerek, időkímélő megoldások kerülnek előtérbe olykor még tudományos fokozat elnyeréséért benyújtott értekezésekben is. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem valamiféle szakmai maximaiizmusnak kívánok hangot adni. Mindnyájan tudjuk, hogy a hazai parazitológiai kutatásnak a jövőben is elsősorban az aktuális hel y i igények kielégítésére kell törekednie. Ez legtöbbször utánvizsgálatokkal, ismert módszerek alkalmazásával is hasznosan megvalósítható.azt azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy hazai szerzőink tollából csak elvétve jelennek meg a parazitológiai szakirodalomban tényleges visszhangot keltő közlemények. Egy másik figyelmeztető jelenség:a hazai parazitológiai kutatás tematikájában az experimentális parazitológia sajnálatosan szűk térre való korlátozottsága. A hagyományosnak tekinthető kutatási tematikánkat gyakrabban kellene kiegészíteni olyan vizsgálatokkal, amelyek a gondolat és a szemlélet eredetiségével, elemző és rendszerező igényükkel, metodikai leleménnyel, vagy a kutatásokat előrelendítő, megalapozott hipotézisek kidolgozásával tűnnek ki az információk szürke áradatából. El kellene érnünk, hogy mind több hazai kutatóhelyen folyjanak olyan vizsgálatok, amelyek eredményeit mi magunk is érdeklődéssel várjuk, számontartjuk, megvitatjuk. Az ilyen kutatások eredményeitől remélhetnénk, hogy azok egyrészt nemzetközi viszonylatban, másrészt a szűkebb hazai szakkörökön kívül itthon is visszhangot keltenek. Eléggé közkeletű megállapítás ma már, hogy a biológiai kutatásokban az elvégzendő vizsgálatok volumene, komplexitása, a modern vizsgáló módszerek bonyolultsága a kutató egyén számára sokszor lehetetlenné teszi a vizsgált kérdés ésszerű időhatárok között való megoldását. E nehézség elől ki lehet térni a vizsgált probléma leegyszerűsítése által,a problémát megolda-
ni azonban csak több szakember ésszerűen megszervezett együttműködésével lehet. így van ez különösen a kísérleti parazitológiában. Egy felmérés szerint az 1920-as években közölt parazitológiai témájú közlemények 85 %-éx egyetlen szerző publikálta (3). Az 1960-as évek közepén a hasonló közlemények 45 %-a származott egy szerzőtől, s azóta feltehetőleg tovább csökkent az egyszerzőjű művek aránya. Ez a tendencia figyelhető meg a hazai parazitológiai szakirodalomban is, de a "Parasitologia Hungarica" I97O-I973. évi utolsó négy kötetében közölt eredeti vizsgálatok 54 %-át még egyetlen szerző végezte. A parazitologusok közötti együttműködés kedvezőbb feltételeket teremthet nagyobb horderejű kérdések viszonylag rövid idő alatt történő vizsgálatához, s az ebben rejlő lehetőséggel gyakrabban kellene élnünk a jövőben. Az együttműködés tág lehetőségei rejlenek a hazai vizsgáló laboratóriumok hálózatában is mind a humán, mind az állategészségügy területén. Ezek a laboratóriumok megfelelő irányítással hatékonyan segíthetik mindenekelőtt korszerű védekezési és terápiás eljárások kidolgozását és a gyakorlatba való bevezetését. Kutatási feladataink egy része olyan természetű, hogy megoldásuk nem-parazitológus szakemberekkel való együttműködést tesz szükségessé. Az ilyen interdiszciplináris kutatások a vizsgált probléma megoldása mellett egyéb jelentős előnyökkel is járnak. Lehetővé teszik, hogy más szakterületek szemléleti, módszertani hatása jótékonyan érvényesüljön a mi szakterületünkön. Másfelől a parazitológia kutatási problémáinak, kísérleti módszereinek, modelljeinek megismerése más szakterületek specialistái számára nyújthat értékes gondolatokat és lehetőségeket, csökkentve egyben szakterületünknek egyéb orvosi,állatorvosi, biológiai diszciplínáktól való sokszor túlságosan is éles elhatárolódását. Eddig jutva fejtegetésemben, legyen szabad - némi kitérővel - rámutatni arra, hogy az utóbbi időben hazai viszonylatban meglehetősen közömbösen viselkedtünk a parazitológiának ma is tapasztalható különféle leegyszerűsítő értelmezéseivel szemben. A parazitológiát egyesek még ma is hajlamosak egyszerűen csak az
alkalmazott zoológia egy ágának tekinteni. Állatorvosi, orvosi nézőpontból viszont a parazitológia sokak szemében nem más,mint a medicina egy különösebb figyelmet nem érdemlő területe. A nemzetközi tudományos életben ugyanakkor mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a parazitizmus az élő világ fejlődésének olyan sajátságos és alapvető jelensége, amelynek a tanulmányozása számos modern, vagy reneszánszát élő szaktudomány problémáinak a megoldását is hatékonyan elősegítheti. Ez az oka annak, hogy a parazitológia területéről vett példákkal, a gazda-parazita kölcsönösségi viszonyának elemzésével mind gyakrabban találkozunk olyan kiváló tudósok munkáiban, mint amilyen az immunológiában BURNET és HUMPHREY, COOMBS, GOODMAN és DUMONDE, a genetikában BEALE, a biokémiában BRANDT, MOULDER és WILLIAMSON és még sokan mások. Ugy hiszem, hogy vezető parazitológusainknak a jövőben cselekvőbben kellene munkálkodniuk azon, hogy a parazitológiai tudomány korszerű szemlélete nálunk is mind általánosabbá váljék. Ebben sokat segíthet a parazitológia kiszabadítása a nálunk még sokfelé tapasztalható meglehetősen elszigetelt helyzetéből, egyebek között a más szakterületekkel való munkakapcsolatok kibővítése által. Tartalékaink feltárásának harmadik lehetőségeként szakmai propagandánk megjavítását említettem. Ezen azt értem, hogy meg kellene gyorsítanunk a hazai érdeklődésre számot tartó információk áramlását a külföldtől a hazai gyakorlati szakemberekig. Fejlődésünk ugyanis jelentős mértékben azon múlik,hogy tudunk-e frissen reagálni a parazitológia új eredményeire. A parazitológiai szakirodalom iránt érdeklődők Magyarországon általában hozzáférhetnek a nemzetközi szaklapokhoz és egyéb ki adványokhoz. Kutatóink azonban a rendelkezésre álló, gazdag irodalmi anyagban rendszerint csak a szűkebb érdeklődésük körébe tartozó témákra vonatkozó adatokat dolgozzák fel, s ezek magyar nyelven való közlésére is többnyire csak saját vizsgálataik eredményeinek ismertetésekor kerül sor. A parazitológiai szakirodalom módszeres feldolgozásának a hiányában értékes információk tömege marad feltáratlanul a folyóiratok hasábjain, vagy csak késve jut el a hazai olvasóhoz. Mindez gyengíti szak-
mai propagandánkat és akadályozza, hogy a nemzetközi viszonylatban elért új eredményeket parazitológusaink szemléletük alakításában vagy gyakorlati munkájukban hasznosítsák. Amikor erre felhívom a figyelmet, tudatában vagyok a kérdés megoldása nehézségének is. Mindenekelott az általános túlterheltség az oka annak, hogy kutatóink csak ritkán vállalkoznak szemlecikkek, egy-egy kérdés újabb keletű irodalmát ismertető összefoglaló közlemények megírására. De akad igazítani való szemléletünkön is. Hajlamosak vagyunk jobban értékelni az eredeti vizsgálatokat, ha azok mégoly csekély eredményre vezettek is, szemben az összefoglaló munkákkal, amelyek mások által el ért eredményeket ismertetnek. A józan megfontolás nem igazolja ezt a szemléletet. Az új ismeretek gyarapodási sebességének fokozódásával párhuzamosan nő annak a jelentősége, hogy lehetővé tegyük a mi körülményeink között jól felhasználható külföldi eredmények gyors hazai adaptálását. Ez csak akkor lesz elérhető, ha a parazitológia egyes specializált területeinek hazai szakértői sok egyéb teendőjük mellett természetes kötelességüknek tekintik a közvélemény rendszeres tájékoztatását a szakterületükön elért haladásról, vállalják az ezzel járó nem csekély fáradságot, s ha ezt a munkájukat az eddiginél nagyobb megbecsülésben részesítjük. Szakmai továbbképzést szolgáló közlemények már eddig is jelentek meg a Parasitologia Hungaricában és másutt, ilyen célzatú előadások eddig is szerepeltek rendezvényeink programjában. Ezt a munkát a jövőben szeretnénk következetesebben támogatni. A szakmai továbbképzés hatékonyabbá tétele, egységes, korszerű szemlélet kialakítása érdekében Társaságunk elnöksége tervbe vette évente egy-két alkalommal olyan ankétok megrendezését, amelyeken az elhangzó előadások a maguk összességében átfogó és lehetőleg teljes képet adnak egy nagyobb,ill. jelentősebb problémakör mai állásáról. Ez év júniusában ilyen jelleggel kívánjuk megrendezni parazltozoonózis ankétunkat, szeptemberben pedig a parazitózisok terápiájával foglalkozó ankétunkat. Bízunk benne, hogy az előadók igényes előadásokkal, a hallgatóság ne-
dig aktív részvétellel támogatja majd az elnökséget ezeknek a bizonyos értelemben véve új típusú rendezvényeknek a sikerre vitelében. Tisztelt Közgyűlés! Nincs szándákomban ebben a referátumban a magyar parazitológia előtt álló sokrétű feladatokat aprólékosan számbavenni, sem a parazitológián belüli különféle szakterületek speciális problémáinak elemzésében elmerülni. Társaságunk elnöksége rendszeres ülésein a legjobb igyekezetével keresi ezeknek a nehézségeknek a megoldását és folyamatosan napirendjére tűzi a legidőszerűbb tennivalókat. Megbeszéléseink egyre konstruktívabbá váló légkörét bíztató jelnek érzem arra nézve, hogy az elnökség a jövőben még eredményesebben tudja ellátni feladatát. Referátumomban a magyar parazitológiai tudomány teljesítőképességét meghatározó tényezők közül elsősorban olyanokkal foglalkoztam, amelyek általunk befolyásolható szférába, jórészt az akarati, tudati tényezők szférájába tartoznak. Azt kívántam érzékeltetni, hogy az ezekben rejlő tartalékok feltárásával korszerűbbé, hasznosabbá, megbecsültebbé tehetnénk hazánkban a parazitologusok munkáját. Jó lenne, ha most közösen továbbgondolnánk, finomítanánk, kiegészítenénk az elhangzottakat, hogy a vitából előrevivő közös elhatározásaink születhessenek. Irodalom. KOTLÁN, S. (1964): A parazitológiai kutatás hazai problémái. - Magyar Tudomány 9. 512-517.. FELDMESSER, J. - HANSEN, E. - LEVINE, N. - TRIANTAPHYLLOU,A. C. (1972): The importance of discoveries in nematology to human welfare. - Bioscience 22_. 237-239.. McMULLEN, D. B. (1968): Research support and parasitology - J. Parasit. 54. 6-12. Érkezett: 1974. március 24. D r KASSAI Tibor 1077 Budapest Rottenbiller u.50.