DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA A Debreceni Ítélőtábla a Detrekői Ügyvédi Iroda (1022 Budapest, Detrekő utca 3/A., ügyintéző: dr. Detrekői Zsuzsa ügyvéd) által képviselt Net Média Zrt. (1033 Budapest, Polgár utca 8-10.) felperesnek a Dr. Balogh Ádám Ügyvédi Iroda (4024 Debrecen, Iparkamara utca 2., ügyintéző: dr. Balogh Ádám ügyvéd) által képviselt Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal (4025 Debrecen, Piac utca 54.) alperes ellen közérdekű adatok kiadása iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 9.G.40.062/2017/13. számú ítélete ellen az alperes 14. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t : Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 6350 (hatezerháromszázötven) forint másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. I n d o k o l á s A felperes a Debreceni Törvényszékhez 2015. november 10. napján benyújtott keresetében annak közlésére kérte kötelezni az alperest, hogy 2015. február 1. napja és 2015. szeptember 23. napja között kik és milyen helyszínen tervezett beruházáshoz kapcsolódóan terjesztettek elő kérelmet az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 57/C. - ának (1) bekezdése alapján 400 m 2 -nél nagyobb bruttó alapterületű kereskedelmi építmény építésének, átalakításának, bővítésének engedélyezésére vonatkozó szakhatósági állásfoglalás iránt, kérte továbbá az e tárgyban meghozott határozatok és a döntést előkészítő anyagok kiadását is. A Debreceni Törvényszék a 10.G.40.162/2015/9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, a Debreceni Ítélőtábla azonban a Gf.I.30.126/2016/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy adja ki a felperes részére a keresettel érintett időszakban előterjesztett szakhatósági állásfoglalás iránti megkeresések tárgyában hozott érdemi határozatainak másolatát azzal, hogy feljogosította az alperest az építési engedély iránti kérelmet előterjesztő személyek nevének és a tervezett beruházások helyszínének a kivételével a személyes adatok felismerhetetlenné tételére. A Kúria a Pfv.IV.21.503/2016/6. számú ítéletével a jogerős ítéletet a hatályában fenntartotta. A felperes 2017. április 4. napján újabb adatigénylési kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyet
2 2017. április 12. napján úgy pontosított, hogy azt kérte közölni: 2015. szeptember 24. napja és 2017. március 31. napja között kik és milyen helyszíneken tervezett beruházásokhoz kapcsolódóan terjesztettek elő kérelmet az Étv. 57/C. -ának (1) bekezdése szerinti szakhatósági állásfoglalás iránt. Az alperes 2017. május 4. napján elutasította az adatigénylési kérelmet, ezért a felperes 2017. június 2. napján keresetet terjesztett elő, amelynek pontosítását követően arra kérte kötelezni az alperest, hogy adja ki neki az Étv. 57/C. -ának (1) bekezdése alapján 2015. szeptember 24. napja és 2017. március 31. napja között benyújtott szakhatósági állásfoglalás iránti megkeresések tárgyában hozott érdemi határozatainak másolatait. Arra hivatkozott, hogy a kért adatok mind az információs önrendelkezési jogról és információs szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3. -ának 5. pontja, mind pedig a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 12. -ának (2) bekezdése és a 311/2005. (XII.25.) Korm. rendelet 2. -a alapján közérdekűek, így azokat bárki megismerheti. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kért adatokkal nem rendelkezik, azok sem az Infotv., sem pedig a felperes által hivatkozott környezetvédelmi jogszabályok alapján nem közérdekűek, továbbá üzleti titkokat tartalmaznak, így a kiadásukra nem kötelezhető. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest arra, hogy adja ki a felperes részére a 2015. szeptember 24. és 2017. március 31. közötti időszakban az Étv. 57/C. - ának (1) bekezdése alapján előterjesztett szakhatósági állásfoglalás iránti megkeresések tárgyában hozott érdemi határozatainak másolatát azzal, hogy feljogosította őt az építési engedély iránti kérelmet előterjesztő személyek nevének és a tervezett beruházás helyszínének a kivételével a személyes adatok felismerhetetlenné tételére. Kötelezte az alperest 38 100 Ft elsőfokú perköltség felperes részére történő megfizetésére. A határozatát azzal indokolta, hogy a per során az Infotv. 31. -ának (2) bekezdése alapján az alperesnek kellett bizonyítania a közérdekű adat megismerésére vonatkozó igény megtagadásának jogszerűségét és a megtagadás indokait, e kötelezettségének azonban nem tett eleget. Megállapította, hogy az alperes alap nélkül hivatkozott arra, hogy a módosított kereset szerint kiadni kért szakhatósági állásfoglalásokkal nem rendelkezik, hiszen ezen állásfoglalások kiadása egyértelműen a hatáskörébe tartozik, az általa meghozott határozatok felett tehát nyilvánvalóan rendelkezhet. Utalt rá, hogy tévesen értelmezte az alperes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 69/A. -ának (1) bekezdését is. Ennek oka az, hogy e jogszabályi rendelkezés nem a közérdekű adatokra, hanem a jogerős közigazgatási határozatokra vonatkozik, abból tehát nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a közigazgatási eljárásban keletkezett közérdekű adatokat csak az eljárás jogerős befejezését követően lehet megismerni. Rámutatott, hogy a Kúria a Pfv.IV.21.503/2016/6. számú ítélete indokolásának 17. és 18. pontjaiban ugyanígy foglalt állást.
3 Alaptalannak találta azt az érvelést is, hogy a felperes által kért adatok azért nem minősülnek közérdekű adatnak, mert azok nem az alperes előtt folyamatban lévő eljárás során keletkeztek. Ezzel összefüggésben ismét a Kúria említett ítéletét idézte, amely szerint Nem foghat helyt az az alperesi érvelés, hogy az adat nem az előtte folyamatban lévő eljárás során keletkezett, az adatkezelői minőséghez ugyanis az is elegendő, hogy az alperes a birtokba jutott, azt kezeli (adatkezelő). A kért adatok a Kúria szerint nyilvánvalóan összefüggnek az alperes tevékenységével. Az alperes azon állításával kapcsolatban, amely szerint a perrel érintett szakhatósági állásfoglalások üzleti titkot tartalmaznak, kifejtette, hogy mérlegelni kellett: a közérdekű adat megismeréséhez való jog élvez-e elsőbbséget vagy a kérelmezők esetleges üzleti érdekei. Ennek során a kúriai ítélet indokolásának 19. pontja alapján abból indult ki, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő érdek korlátozását minden esetben megszorítóan kell értelmezni, annak megismeréséhez pedig kiemelkedően fontos érdek fűződik, hogy a közigazgatási hatóság a kérelmezők személyétől és a beruházás tervezett helyszínétől függetlenül mennyiben folytat következetes gyakorlatot. Azt, hogy a kiadni kért állásfoglalások olyan üzleti titkot tartalmaznak, amely indokolja e közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog korlátozását, az alperes nem igazolta, ehhez ugyanis nem volt elegendő az a 48 nyilatkozat, amelyben a kérelmezők különböző indokokra, így versenyhátrányra, szerzői jogokra, titoktartási klauzulákra és a felperes tulajdonosának ingatlanpiaci érintettségére hivatkozva nem adtak hozzájárulást az adataik nyilvánosságra hozatalához. A felperes a keresetleveléhez csatolta az előzményi per eredményeként kapott szakhatósági állásfoglalásokat, amelyek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy azok a tervezett beruházás helyszínén és a kérelmező nevén kívül nagyon kevés konkrétumot tartalmaznak a tervezett beruházásról. Azokból a tervezett pontos épületnagyság, a megvalósuló kereskedelmi létesítmény várható forgalma, a megépítés módja, technikai részletei, műszaki megoldásai, a beruházók üzleti tervei nem ismerhetőek meg, így ezen állásfoglalások nyilvánosságra hozatala nem sérti a beruházók üzleti érdekeit. A beruházó nevének és a beruházás helyszínének megismerése pedig szükséges az adatkérés céljának megvalósításához, amely az volt, hogy megismerhető legyen: az alperes milyen esetben támogatta és mikor nem a beruházás megvalósítását. Ezért az Infotv. 31. -ának (7) bekezdése alapján kötelezte az alperest az adatigénylés teljesítésére, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 78. - ának (1) bekezdése alapján a felperes jogi képviselői munkadíjából álló perköltségének megfizetésére. Megállapította ugyanakkor, hogy az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. -a (1) bekezdésének o) pontja alapján tárgyi illetékmentes volt. Az alperes fellebbezése elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és a kereset elutasítására, másodlagosan pedig annak hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy az előzményi per alapján közzétett állásfoglalások általánosságokat tartalmazó indokolásából nem következik az, hogy a jelen per tárgyát képező állásfoglalások közzététele nem sérti a kérelmezők üzleti titkait, ezért az elsőfokú bíróság ebben a körben a logika szabályaival ellentétesen mérlegelte a rendelkezésére álló adatokat. A kérelmezők közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatai részletesen tartalmazzák, hogy a per tárgyát képező
4 adatok kiadása miért sérti az üzleti érdekeiket, ezeket az érveket az elsőfokú bíróság részben nem értékelte kellő súllyal, részben pedig figyelmen kívül is hagyta, hiszen a felperes tulajdonosának ingatlanpiaci érdekeltségével és a kérelmezők által kötött szerződésekben foglalt titoktartási klauzulákkal egyáltalán nem foglalkozott. Megismételte azt az érvelését, hogy a szakhatósági állásfoglalások tekintetében az alperes nem minősül adatkezelőnek. Ezen állásfoglalások a Ket. 44. -ának (9) bekezdése alapján önálló jogorvoslattal nem támadhatóak, azokkal szemben csak az alapeljárás során hozott határozat elleni fellebbezésben lehet kifogást emelni, az alapeljárás jogerős befejezéséről pedig az alperesnek nincs tudomása. Utalt arra is, hogy a kiadni kért adatok nem közérdekből nyilvános és nem is közérdekű adatok, hiszen azok nem az alperes eljárása során keletkeztek, és nem is függenek össze az alperes tevékenységével. Ez utóbbi érvelését azzal támasztotta alá, hogy álláspontja szerint a Kúria előzményi perben meghozott határozata ellentétes két korábbi döntésével is. Mind a Pfv.IV.21.976/2014/9., mind pedig a Pfv.IV.21.579/2015/4. számú ítélet kimondta ugyanis, hogy a perekben félként résztvevő jogi személyek neve nem a bíróság eljárása során keletkező adat, továbbá az nem minősíthető a bíróság igazságszolgáltatási tevékenységére vonatkozó adatnak sem, így mivel nem közérdekű adat annak kiadására a bíróság nem kötelezhető. Hangsúlyozta, hogy ugyanez az érvelés igaz a kormányhivatalokra is, hiszen a kérelmező neve nem e hatóságok eljárása során keletkező adat, és az nem függ össze az általuk végzett hatósági tevékenységgel sem. Rámutatott, hogy az Alaptörvény XV. cikkének (2) bekezdésébe, 28. cikkébe, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 7. -ába ütköző diszkrimináció a bíróságok és a kormányhivatalok adatkezelésének eltérő megítélése. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján történő helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság az eljárást az elsőfokú eljárás szabályait betartva folytatta le, a tényállást pedig a bizonyítékok logikus és okszerű mérlegelése alapján, helyesen állapította meg, így az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az eljárás megismétlésének elrendelésére nem kerülhetett sor. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak indokaival is, így az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelem sem volt alapos. A fellebbezés tükrében kiemeli, hogy a felperes által kért adatokkal nyilvánvalóan az alperes rendelkezik, hiszen országos hatáskörrel ez a hatóság jogosult az Étv. 57/C. -ának (1) bekezdése szerinti szakhatósági állásfoglalások kiadására, így értelemszerűen a birtokában van a kiadni kért állásfoglalásoknak. Annak, hogy azok az építésügyi eljárások, amelyekhez az alperes a perrel érintett szakhatósági állásfoglalásokat kiadta, jogerősen befejeződtek-e már, nem volt jelentősége. Ahogy arra a Kúria előzményi perben hozott ítélete alapján az elsőfokú bíróság is helyesen rámutatott: a Ket. 69/A. -ának (1) bekezdése nem a közérdekű adatokra, hanem a jogerős közigazgatási határozatokra vonatkozik, abból tehát nem lehet olyan következtetést
5 levonni, hogy a közigazgatási eljárásban keletkezett közérdekű adatokat csak az eljárás jogerős befejezését követően lehet megismerni, a jogerős befejezés esetleges hiányára hivatkozva tehát az alperes nem tagadhatta meg a kért adatok kiadását. Helytállóan utalt az alperes a fellebbezésében arra, hogy a per tárgyát képező adatok nem közérdekből nyilvános adatok (Infotv. 3. -ának 6. pontja), ez azonban nem is képezte vita tárgyát, az elsőfokú bíróság ugyanis maga sem közérdekből nyilvános adatoknak, hanem közérdekű adatoknak (Infotv. 3. -ának 5. ponja) minősítette a kiadni kért információkat, amellyel az ítélőtábla az alábbiak miatt szintén egyetért. Ahogy arra a Kúria a Pfv.IV.21.976/2014/9. és Pfv.IV.21.579/2015/4. számú ítéleteiben rámutatott: Az Infotv. a közérdekű adat fogalmának meghatározásánál egyértelműen összekapcsolta a közfeladatot ellátó szerv kezelésében levő és egyben a tevékenységére vonatkozó, illetve a közfeladat ellátásával összefüggésben keletkezett adatok körét, így tehát e feltételeknek együttesen kell érvényesülniük ahhoz, hogy azok közérdekű adatok legyenek. ( ) Az adatok közérdekű adattá minősítése akkor lehetséges, ha a közfeladatot ellátó szerv kezelésében levő és egyben a tevékenységére vonatkozó vagy a közfeladat ellátásával összefüggésben keletkezett adatról van szó. Erre tekintettel az a tény, hogy a jelen perben kiadni kért adatok az alperes kezelésében vannak, önmagában még nem alapozta meg az adatok közérdekű minősítését, ehhez az Infotv. 3. -ának 5. pontja alapján szükséges volt annak vizsgálata is, hogy azok az alperes közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkeztek-e, ha pedig nem, akkor azok az alperes tevékenységére vonatkoznak-e. Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a kiadni kért adatok közül a kérelmező neve és a beruházás tervezett helyszíne nem a közfeladatának ellátása során keletkezett adat, hiszen ezeket az információkat nem az alperes hatósági tevékenysége hozta létre. Ezzel szemben az, hogy mely esetben adta meg a szakhatósági hozzájárulását és mikor nem, minden kétséget kizáróan olyan adat, amely az alperes közfeladatának ellátása során keletkezett, ezért ez az információ már vitán felül közérdekűnek minősül. Az a közérdekű adat azonban, hogy az alperes mely esetben adta meg a szakhatósági hozzájárulását és mikor nem, nem értelmezhető a kérelmező személyének és a beruházás tervezett helyszínének ismerete nélkül, hiszen ezen adatok hiányában egész egyszerűen nem lehet megismerni, hogy az alperes pontosan mihez járult hozzá és mihez nem. Ezért ezen információk ismerete nélkül az alperes közfeladat ellátása során végzett tevékenysége nem lenne átlátható, így nem érvényesülne a közhatalom gyakorlásának nyilvánosságához és a közhatalmi tevékenység átláthatóságához fűződő kiemelt közérdek (32/1992. (V.29.) AB határozat, 34/1994. (VI.24.) AB határozat, 21/2013. (VII.19.) AB határozat). Erre tekintettel a kérelmező neve és a beruházás tervezett helyszíne az alperes hatósági tevékenységére vonatkozó olyan adatnak tekintendő, amely az Infotv. 3. -ának 5. pontja értelmében szintén közérdekűnek minősül. Ez az álláspont a fellebbezési érveléssel szemben nincs ellentétben a Kúria Pfv.IV.21.976/2014/9. és Pfv.IV.21.579/2015/4. számú ítéleteivel, ez utóbbi határozatok ugyanis a jelen pertől eltérő jellegű adatok közérdekűsége tárgyában foglaltak állást. Ezen eseti döntések azt mondták ki, hogy nincs szükség a jogi személy peres felek nevének ismeretére azon információk értelmezéséhez, hogy az adatkéréssel érintett időszakban az adott bíróságok előtt mennyi és
6 milyen jellegű négy és hét éven túli per volt folyamatban. E határozatok értelmében az elhúzódó perek számának, tárgyának és okainak feltárása szempontjából nem releváns adat az, hogy ezen eljárásokban mely jogi személyek vettek részt, így az adatok kiadása nem szükséges ahhoz, hogy a bíróságok által ezekben perekben végzett igazságszolgáltatási tevékenység átlátható legyen. Ezzel szemben mind a Kúria Pfv.IV.21.503/2016/6. számú ítéletével lezárt előzményi per, mind pedig a jelen per tárgya annak eldöntése volt, hogy az alperes által kiadott szakhatósági állásfoglalások értelmezhetőek-e a kérelmezők nevének és a beruházások tervezett helyszínének ismerete nélkül. A válasz pedig a kifejtett okok miatt egyértelműen az, hogy nem, így az alperes által végzett hatósági tevékenység ezen információk ismerete nélkül nem lenne megismerhető és nem lenne átlátható. Mivel pedig az eltérő természetű adatok kapcsán született eltérő jogi álláspontok nem összehasonlíthatóak, azok nem minősíthetőek diszkriminatívnak, nem sértik tehát sem az Alaptörvény XV. cikkének (2) bekezdését és 28. cikkét, sem pedig a Bszi. 7. -át. Nem volt alapos az alperes azon érvelése sem, hogy a kért adatok kiadását a kérelmezők üzleti titkai akadályozzák, e tényállítását ugyanis annak ellenére sem bizonyította, hogy az elsőfokú bíróság az 1952. évi Pp. 3. -ának (3) bekezdése alapján megfelelően tájékoztatta őt az e körben fennálló bizonyítási kötelezettségéről, a bizonyítandó tényekről és a bizonyítási teherről. E kötelezettségének úgy tudott volna eleget tenni, ha minden egyes kiadni kért állásfoglalás tekintetében konkrétan előadja és igazolja is, hogy az pontosan mely részében tartalmaz olyan adatot, amely a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:47. -ának (1) bekezdése alapján a kérelmező vagy más személy üzleti titkának minősül, továbbá ugyancsak konkrétan előadja és bizonyítja azt is, hogy ezen adat közzététele az érintett számára miért jelentene aránytalan érdeksérelmet (Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.295/2017/4.). Ehhez az alperes akár igénybe vehette volna az 1952. évi Pp. 119. -ának (2) bekezdésében biztosított zárt iratcsatolás lehetőségét is (Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.382/2016/14-II., 8.Pf.20.462/2017/3., Kúria Pfv.IV.20.472/2017/6.). Az alperes azonban nem így járt el, hanem konkrétumok helyett csupán általánosságokat tartalmazó hivatkozásokat adott elő, amelyek nem voltak elegendőek a tényelőadási és bizonyítási kötelezettségének teljesítéséhez még annak tükrében sem, hogy az általa kifejtett érvek nem vitásan a kérelmezők ugyanilyen jellegű, azaz csupán általánosságokat tartalmazó nyilatkozatain alapultak. Ezekből nem lehetett megállapítani, hogy az egyes kiadni kért állásfoglalásoknak pontosan mely része és konkrétan melyik kérelmező esetén minősülhet üzleti titoknak, az ennek alátámasztására előadott indokok az adott kérelmező vonatkozásában valósak-e, a sérelmezett információ közzététele e kérelmező számára okoz-e érdeksérelmet, és ha igen, annak mértéke aránytalan-e. Ez az alperes üzleti titokra alapított védekezését ellenőrizhetetlenné és formálissá tette, amely az adatkiadás megtagadásának alkotmányos indokaként nyilvánvalóan nem fogadható el (12/2004. (IV. 7.) AB határozat IV.3. pontja, 6/2016. (III. 11.) AB határozat [40] pontja). A kifejtett okok miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás fellebbezés tükrében szükségessé vált kiegészítése mellett az 1952. évi Pp. 253. -ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért az alperes a másodfokú eljárásban is pervesztes lett, emiatt köteles megfizetni a felperes jogi képviselői munkadíjból álló másodfokú perköltségét (1952. évi Pp. 78. -ának (1) bekezdése), amelynek összegét az
7 ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. -ának (3) és (5) bekezdése, valamint a 4/A. -ának (1) bekezdése alapján 5000 Ft + áfa, azaz 6350 Ft-ban határozta meg. A másodfokú eljárás az Itv. 57. -a (1) bekezdésének o) pontja alapján illetékmentes volt. Debrecen, 2018. június 7. Dr. Pribula László s.k. a tanács elnöke, dr. Molnár Tibor Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Bakó Pál s.k. bíró