Szabó Máté AZ INFORMÁCIÓS HATALOM ALKOTMÁNYOS KORLÁTAI című doktori értekezésének TÉZISEI Témavezetők: Sári János professor emeritus Majtényi László egyetemi docens Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola Budapest, 2011
Tartalom I. rész: A kitűzött kutatási feladat rövid összefoglalása... 5 II. rész: Az elvégzett vizsgálatok, elemzések rövid leírása, a feldolgozás módszerei... 7 III. rész: A tudományos eredmények rövid összefoglalása, azok hasznosítása, illetve a hasznosítás lehetőségei... 10 IV. rész: A szerző témával összefüggő publikációinak jegyzéke... 14 3
I. rész: A kitűzött kutatási feladat rövid összefoglalása Az értekezés egy speciális hatalom-típus, az információs hatalom alkotmányjogi szempontból megragadható fogalmával, valamint azzal foglalkozik, hogy melyek az információhoz való hozzáférésben és az információ elzárásában rejlő hatalmi helyzetet korlátozó jogi eszközök, hogyan próbálja és hogyan képes a jog korlátozni az ilyen hatalmat. Másképpen megfogalmazva: hogyan, milyen rendszerben, milyen funkciókra tekintettel érdemes gondolkodni az ismeretek nyilvánosságát vagy bizalmas voltát előíró jogi szabályokról, szűkebben az adatvédelemről és információszabadságról, hogyan érdemes ezeknek a szabályait értelmezni és alkalmazni. Az értekezés az információs hatalmi helyzetet egy olyan aszimmetrikus helyzetként fogja fel, amelyben az egyik pólus kiszolgáltatott a másiknak amiatt, hogy ő maga kiismerhető, megfigyelhető, átlátható, a másik pólus viszont kiismerhetetlen és láthatatlan. Az értekezés célja azonosítani az információs szabadságjogok funkcióit, feltárni azt, ami a velük sok rokonságot mutató, tőlük nehezen elhatárolható jogi kérdésekben közös, nevezetesen, hogy ezek az információs hatalmi helyzetet ellensúlyozzák. Célja továbbá, hogy feltérképezze, kidolgozza és rendszerbe foglalja az információs hatalom alkotmányjogi relevanciával bíró korlátait, ezzel elősegítse az információs jogi szabályozás eszközeinek a funkciójukkal összhangban álló értelmezését és alkalmazását. A dolgozat mondanivalójának újszerűségét az adja, hogy nem magukra a szabadságokra, az adatvédelemre és az információszabadságra, hanem azok alkotmányos rendeltetésére koncentrál, és azt vizsgálja, hogy e szabadságjogok miképpen töltik be alkotmányos rendeltetésüket. Az információs jogokat biztosító normákat egymással ellentétes hatású, egymást kizáró célú normákként szokás értelmezni: egyesek az ismereteknek a bizalmasságát írják elő, mások célja az átláthatóság, ami adatoknak a nyilvános kezelését teszi szükségessé. Egy-egy ismeret bizalmas vagy nyilvános volta az egymásnak feszülő érdekek és egymással ellenétes funkciók párharcában dől el, amely szükségképpen az 5
egyik érdeknek, illetve funkciónak az adott konfliktusban a vele ellentétesnek való alárendelődését eredményezi. Az értekezésben javasolt gondolati keretben ezzel szemben a normák és a fogalmi rendszer az információs hatalom korlátozásában megtestesülő közös funkciójának szem előtt tartása az információs szabadságjogok értelmezési körén belül kiiktatja ezeket a konfliktusokat és az érdekek, funkciók hierarchiáját, mindezeket az információs szabadságjogok körén kívülre, a velük szemben álló más természetű érdekekkel való kapcsolatukra helyezi át. A kérdés így nem az lesz, hogy a közfeladatot ellátó személy magánszférájának védelme vagy a közhatalom-gyakorlás átláthatósága az erősebb érv, hanem az, hogy az információ megismerhetővé tételével vagy eltitkolásával milyen módon avatkozunk be az információs hatalmi viszonyokba. A magánszféra védelmét és az átláthatóságot szolgáló szabályok így egyaránt az információs hatalom korlátozásaként értelmezettek, konfliktusba az információs szabadságjogokon kívüli, az információs hatalom fenntartása, illetve megerősítése melletti érdekkel kerülhetnek. Az információs szabadságjogok belső konfliktusoktól mentesített, közös funkcióra való tekintettel történő értelmezése pedig a tisztább, helyesebb jogértelmezést és jogalkalmazást segítő információs jogi gondolkodást tesz lehetővé, elkerülhetővé teszi azt, hogy a jogalkalmazó ellentmondásos vagy akár abszurd értelmezésre jusson. 6
II. rész: Az elvégzett vizsgálatok, elemzések rövid leírása, a feldolgozás módszerei Az értekezés a céljához mérten definiálja az információs hatalmat és jellemzi azt, valamint elemzi, hogy mennyiben esik egybe, illetve tér el egymástól az információs hatalom és a közhatalom. Itt foglalkozik az információs hatalomgyakorlás eszközeivel: a megfigyeléssel, a hatalmi helyzetben lévők titkolózásával és az információs monopóliumok kiépítésével, amely eszközök az állam és a magánszervezetek részéről is meghatározott mértékig legitimek. Itt azokat az eszközöket tárgyalja, amelyek az információs hatalmat megerősítik, védik, illetve tulajdonképpen létrehozzák. Az értekezés a sajátos nézőpontjából elemzi az információs hatalomgyakorlás szabadságjogi természetű korlátait. Ennek keretében foglalkozik az információs autonómiával, a belső-külső világ megkülönböztetésével, az információs önrendelkezés tartalmával. Az értekezés szól a különböző jogrendszerek információs magánszféra-védelmi megoldásairól, a hagyományosan különböző jogágak körében tárgyalt információs magánszféra-védő jogi megoldásokról, amelyeket abból a szempontból vizsgál meg, hogy mi a tartalmuk, ha hatalomkorlátozó funkciójukra tekintettel értelmezik őket. Szól továbbá az információs szabadságjogok közül azokról, amelyek a közösségben való aktív részvételt biztosítják, elsősorban az információszabadságról. A szűkebb értelemben vett információszabadság-szabályozások különböző modelljeinek áttekintésén túl úgy mutatja be az információszabadság alapvető intézményeit, az adatigénylések alanyi jogát és a közzétételi kötelezettségek előírását, mint az információs hatalom korlátozásának eszközeit. Tárgyalja a szűken értelmezett információszabadságon túli megismerési jogosultságot biztosító megoldásokat is. Az értekezés feldolgozza az információs szabadságjogok sajátos helyzetét az alapjogok között, elemzi az információs szabadságjogok és az azokkal szoros kapcsolatban álló egyéb releváns alkotmányos jogok egymáshoz való viszonyát. A dolgozat meghatározza az információs hatalommegosztás fogalmát és jogi eszközeit, azokat, amelyek az információs hatalom koncentrációjának a 7
megakadályozását szolgálják. Ezek között foglalkozik az osztott információs rendszerek elvét érvényesítő, valamint az adattovábbításokat és az adatösszekapcsolásokat megtiltó normákkal, az univerzális azonosítók tilalmával, az adatvagyon-szabályozás, valamint az információs hatalomgyakorlás feletti ellenőrzés intézményi garanciáival, mint olyan eszközökkel, amelyek megakadályozzák, hogy az információs hatalom egy (vagy kevés) kézben összpontosuljon. A dolgozat megközelítésének sajátosságát az adja, hogy minden elemzett jogi megoldást abból az aspektusból vizsgál, hogy azok mennyiben és milyen módon szolgálják az egyensúlytalan információs helyzet helyrebillentését, pontosabban az egyensúlyi állapot felé elmozdulását. A dolgozat sajátos szempontja tehát, hogy ezek a jogi megoldások milyen módon és hogyan korlátozzák az információs túlhatalmat, előzik meg az információs hatalom koncentrációját. Az értekezés a zárófejezetében, mintegy összegzésként arra mutat rá, hogy miért érdemes ezeket a jogintézményeket ebben a rendszerben, e funkciójukra tekintettel értelmezni és alkalmazni. A szerző meggyőződése szerint e módszerrel kerülhető el, hogy a napjainkban mindinkább technokrata információs hatalommal szemben technokrata információs jogi válaszokat adjuk, így kerülhető el az adatvédelmi és információszabadságfundamentalizmus vádjára alapot adó jogértelmezés. Az információs jogok gyakorlata ugyanis sokszor figyelmen kívül hagyja az alkalmazott szabályok alkotmányos összefüggéseit. A dolgozat bár nem ennek bizonyítása a célja a zárszavában ezt egy példán, a Legfelsőbb Bíróság egy a közelmúltban született ítéletén keresztül mutatja be. Az ítélet azt illusztrálja, hogy a szerző mely jogértelmezést tart kerülendőnek, egyúttal mely jogértelmezést tart a dolgozatban bemutatott értelmezési keretben elkerülhetőnek. Az értekezés a témáját alkotmányjogi megközelítésben dolgozza fel. Bár nem csupán szigorúan vett alkotmányjogi jogintézményeket tárgyal, illetve a tárgyát képező jogi megoldások különböző megközelítésekben más jogágakhoz (például közigazgatási joghoz vagy polgári joghoz) is tartozhatnának, a dolgozat ezeknek a megoldásoknak mégis a hatalomkorlátozó (szabadságjogi és 8
hatalommegosztó), tehát alkotmányos funkcióira koncentrál, ezeket a funkciókat keresi. Forrásai ennek megfelelően szintén elsősorban alkotmányjogiak: a dolgozat alapjogvédő intézmények és alkotmánybíróságok jogértelmezéseit, illetve a témát alkotmányjogi megközelítésben tárgyaló szakirodalmat dolgozza fel. A dolgozat az elméleti kiindulópontokat rögzítő első fejezetetben elsősorban szakirodalmi forráselemző módszert alkalmaz, majd az ezt követő fejezetekben ötvözi a történeti, az összehasonlító és a szakirodalmi forráselemző módszert, és ez az elemzési módszer a második fejezettől a dolgozat végéig jellemző marad. A szerző ezt a módszert tartja a leginkább alkalmasnak arra, hogy a vizsgált jogintézmények közös funkcióira rámutasson. A dolgozatban kontinentális és angolszász jogrendszerek megoldásait veti össze, kiemelten foglalkozik Németország és az Amerikai Egyesült Államok jogrendszereinek egyes elemeivel, azért, mert ezek meghatározó befolyással voltak több jogrendszer információs jogi szabályozására, mindeközben figyelembe veszi más országok jogfejlődésének eredményeit is. A magyar sajátosságok kiemelt helyet foglalnak el a dolgozatban, tekintettel arra, hogy a szerző dolgozatban leírt rendszer alkalmazását elsősorban a magyar jogrendszerre vetítve tartja szükségesnek. 9
III. rész: A tudományos eredmények rövid összefoglalása, azok hasznosítása, illetve a hasznosítás lehetőségei 1. A dolgozat egyik alaptétele, hogy az információs hatalomgyakorlás korlátozása több mint az információs magánszféra védelme, több mint az adatvédelem, több a közérdekű adatok nyilvánosságánál, és több ezek együttesénél is. Az információs hatalomgyakorlást e két szabadságjog biztosításánál szélesebb terjedelmű és bonyolultabb jogi rendszer hivatott korlátozni. A dolgozat tulajdonképpen erről a hatalomkorlátozó-jogvédelmi rendszerről szól. 2. Az adatvédelem sem minden elemében a magánszféra védelmét hivatott biztosítani, és a közérdekű adatok megismerésének szabadsága sem kizárólag az állam átláthatóságára szolgál. E jogok többféle funkcióval rendelkeznek még akkor is, ha kifejezetten az információs hatalom korlátozására koncentrálunk: az egyén információs hatalomtól való szabadságán túl szolgálják a hatalom megosztását is. És mindezen funkcióknak nemcsak a szorosan vett adatvédelem és információszabadság egyes jogi megoldásai felelnek meg, hanem a jogrendszer számos más, az információ megismerhetőségét befolyásoló eszköze felhozható, amelyek mind korlátozzák az információs hatalom gyakorlását. 3. Az értekezés fontos megállapítása, hogy az információs társadalomban virtualizálódó egyén önrendelkezésében egyre inkább hangsúlyossá válik az önrendelkezés információs aspektusa. Ennek megfelelően válik egyre hangsúlyosabbá a nyugati jogrendszerekben a tulajdonképpen az önrendelkezést biztosító privacy-védelem, aminek információs aspektusa azt jelenti, hogy az egyén dönti el, hol húzza meg a határt önmaga és a külvilág között információs értelemben, azaz meddig engedi be a külvilágot a személyes szférájába. Ezt a személyiséggel lazább és szorosabb kapcsolatban álló ismeretek feletti döntéseken keresztül teszi meg, amiből az következik, hogy az információs önrendelkezésnek ez az értelmezése az individuumra vonatkozó ismeretek feletti döntés szabadságán túl vonatkozik a külvilág ismeretei és a személy közötti kapcsolatról való döntések szabadságára is. Az információs önrendelkezés joga 10
biztosítja tehát az egyén számára, hogy ellenőrzést gyakoroljon mindenféle információ-átvitel felett, ami a jog alanya, vagyis az egyén és a külvilág között történik, mind pozitív, mind pedig negatív értelemben, így magában foglalja az önkifejezés, az eltitkolás vagy rejtőzködés, a megismerés és a nemtudás jogát is. 4. Az értekezés igazolja azt is, hogy a hagyományosan különböző jogágak körében tárgyalt információs magánszféra-védő jogi megoldások, ha azokat hatalomkorlátozó funkciójára tekintettel értelmezzük, alkotmányjogiszabadságjogi eszközzé válnak. Ezek nem függetlenek az alapjogi rendszer többi elemétől, különös tekintettel arra, hogy a magánszféra-védelem központi helyet foglal el az alapjogok rendszerében. 5. Az előző állításból következően az információs magánszféra védelme nemcsak a kimondottan az információs magánszférát védeni hivatott alapjogok által valósul meg, hanem hagyományosan nem az információs magánszféra védelmét szolgáló értelemben felfogott alapjogok is védik azt. 6. Az információszabadság, amennyiben az a keresés, a megismerés és a terjesztés szabadságát jelenti, egyaránt csökkenti a polgár kiszolgáltatottságát az információs hatalommal szemben, azáltal, hogy a polgárral megosztják, ezzel szétterítik az információ megismerésének a lehetőségét, ezáltal az ismeret birtoklásával együtt járó hatalom mértékét csökkentik, sőt bizonyos esetekben meg is szüntetik. Ha az információszabadság funkcióját az információs hatalom korlátozásában találjuk meg, akkor elfogadhatóbbá válik e szabadságjogoknak az állami szerveken, mint kötelezetteken kívüli körre való kiterjesztése, a magánszervezeteknek a kötelezettek körébe vonása, hiszen az információs hatalomnak nem csupán az állam lehet a birtokosa. 7. További igazolt állítása a dolgozatnak, hogy az egyén autonómiáját biztosító alapjogok jelentős információs aspektussal is rendelkeznek, az információs hatalmat így nemcsak a szűk értelemben vett információs szabadságjogok korlátozzák. Az információs autonómia így nem nélkülözné a jogi védelmet akkor sem, ha az információs szabadságjogok nem nyernének alapjogi elismerést, ebben az esetben azonban a védelem esetlegesebb és alacsonyabb színvonalú lenne. 11
8. Az információs hatalommegosztással összefüggésben az értekezés megállapítja, hogy más természetű hatalomhoz hasonlóan az információs hatalom sem összpontosulhat egyetlen személy vagy szervezet kezében, az információs hatalommal való visszaélés megakadályozása érdekében meg kell azt osztani. E megosztásnak pedig mozzanata, hogy egyetlen személy és szervezet sem lehet a szükségesnél több információ birtokában, úgy, hogy az másokra nézve veszélyes legyen, és nem is tarthatja ellenőrzése alatt az egymástól elkülönítetten tartandó információs rendszereket. A kezelésében lévő ismeretek felett továbbá ellenőrzést kell engednie mások, más köz- és civil hatalmi tényezők számára is. Az ellenőrzés lehetőségét végül nemcsak az általa kezelt adatokra, hanem saját tevékenysége (hatalomgyakorlása) tekintetében is biztosítania kell. A dolgozat értelmezésében mindezt együtt szolgálja az információs hatalommegosztás, amelynek jogi eszközei az osztott információs rendszerek elvét érvényesítik, megtiltják az adattovábbításokat és az adatösszekapcsolásokat. E körbe tartozik az univerzális azonosítók tilalma, az adatvagyon-szabályozás, valamint az információs hatalomgyakorlás feletti ellenőrzés intézményi garanciája is. Az értekezés eredményei az információs jogi jogintézmények értelmezéséhez járulnak hozzá, amely mind a jogalkotásnak a koncepcióalkotási fázisában, mind pedig a jogalkalmazásban az információs jogi normák értelmezésekor szükségessé válik. Az információs jogok megfelelő érvényesülése szempontjából kiemelkedő jelentőségű az elemzett jogi megoldások, vagy szűkebben az információs szabadságjogok funkcióinak azonosítása és ezeknek megfelelő értelmezése, alkalmazása. A funkciónak megfelelő értelmezés és alkalmazás ugyanis a legtöbb esetben kiküszöbölhetővé teszi azt, ami információs jogterületre oly jellemző, hogy a jogot értelmező vagy alkalmazó életszerűtlen, vagy akár a szabály funkciójával ellentétes eredményre jut. Az információs jogi szabályok gyakran magukra az információkra vonatkoznak, látszólag adatoknak a védelmét és információknak a szabadságát 12
biztosítják. Ha ilyenként értelmezik őket, akkor sokszor a szabály alkalmazása a valódi funkciójával ellentétes eredményre vezet. Hibázik a jogalkalmazó, ha a hatalomkorlátozó szabályt úgy értelmezi, hogy az a hatalmat védi, a hatalmi helyzet ellensúlyozása helyett inkább megerősíti azt. Az információs jogi szabályoknak a funkciójukat figyelmen kívül hagyó értelmezése pedig értetlenséget és ellenérzést vált ki az egyén szabadságét védeni hivatott jogi megoldásokkal szemben. A norma eredeti funkcióval ellentétes, vagy életszerűtlen jogértelmezési eredményre vezethet, ha a joggyakorlat elszakad ezektől az elvi alapoktól, nincs tekintettel a norma funkcióira, arra, hogy az végső soron az egyén védelme az információs hatalommal szemben. Úgyszintén akkor is, ha az információs technológia újításai nyomán előálló újabb és újabb praktikus problémákat a szabályok értelmét nem kereső módon, mechanikusan oldja meg. Az értekezés ezt a zárófejezetében egy példán keresztül mutatja be. A példa funkciója, hogy bemutassa, a szerző szerint miért érdemes ezeket a jogintézményeket az értekezésben tálalt rendszerben, az értekezésben megjelölt funkciójukra tekintettel értelmezni és alkalmazni. 13
IV. rész: A szerző témával összefüggő publikációinak jegyzéke SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Alkotmányossági kérdések a köztisztviselői eskü záradékával kapcsolatban. Fundamentum, 2002. I. szám, 111-116. oldal. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Az odaátra nyíló ajtó The Door onto the Other Side. Tanulmánykötet az információs szabadságjogokról. Állam- és Jogtudomány, 2002. 1-2. szám, 167-176. oldal. MÁTÉ DÁNIEL SZABÓ (szerk.): Data Protection in Hungary. Budapest, HCLU, 2003., 174 oldal. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL (szerk.): Védett adataink. Budapest, Társaság a Szabadságjogokért, 2003., 173 oldal. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Data Protection in Schools. In: Máté Dániel Szabó (szerk.): Data Protection in Hungary. Budapest, Hungarian Civil Liberties Union, 2003. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Adatvédelem az iskolában. In: Szabó Máté Dániel (szerk.): Védett adataink. Budapest, Társaság a Szabadságjogokért, 2003. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Biometrikus azonosítás és adatvédelem. Acta Humana, 2004. I. szám. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Erős jogvédő szemlélettel, de a törvényi felhatalmazás keretein belül kell dolgoznunk. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztossal Szabó Máté Dániel beszélget. Fundamentum, 2004. 4. szám. 37-43. oldal. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Elektronikus információszabadság külföldön. Fundamentum, 2004. 4. szám. MAJTÉNYI LÁSZLÓ, MOLNÁR PÉTER, PETRI LUKÁCS ÁDÁM, SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL (szerk.): Az elektronikus információszabadság. Budapest, Eötvös Károly Intézet, 2005., 420 oldal. SZÉKELY IVÁN, SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL (szerk.): Szabad adatok védett adatok. Budapest, Budapesti Műszaki Egyetem Információ- és Tudásmenedzsment Tanszék, 2005., 365 oldal. BÁRTFAI ZSOLT, JÓRI ANDRÁS, KEREKES ZSUZSA, MAJTÉNYI LÁSZLÓ, MIKLÓSI ZOLTÁN, POLYÁK GÁBOR SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL ÉS SZOBOSZLAI JUDIT: Az elektronikus információszabadság nálunk és más nemzeteknél. In: Az elektronikus információszabadság. Budapest, Eötvös Károly Intézet, 2005. 14
SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Elektronikus információszabadság külföldön. In: Majtényi László, Molnár Péter, Petri Lukács Ádám, Szabó Máté Dániel (szerk.): Az elektronikus információszabadság. Budapest, Eötvös Károly Intézet, 2005., 281-296. oldal. MÁTÉ DÁNIEL SZABÓ, IVÁN SZÉKELY: Privacy and data protection at the workplace in Hungary. In: Reasonable expectations of privacy? Eleven Country Reports on Camera Surveillance. The Hague, Asser Press, 2005., 249-284. oldal. SZÉKELY IVÁN, SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: A privacy védelme a munkahelyen. In: Székely Iván Szabó Máté Dániel (szerk.): Szabad adatok védett adatok. Budapest, Budapesti Műszaki Egyetem Információ- és Tudásmenedzsment Tanszék, 2005., 115-148. oldal. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Az elektronikus információszabadság a magyar kormányzati portálokon. In: Székely Iván Szabó Máté Dániel (szerk.): Szabad adatok védett adatok. Budapest, Budapesti Műszaki Egyetem Információ- és Tudásmenedzsment Tanszék, 2005. 59-75. oldal. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Society and Genetic Information. Codes and Laws in the Genetic Era című tanulmánykötet ismertetése. Acta Humana, 2005. 1. szám. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Kísérlet a privacy meghatározására a magyar jogrendszer fogalmaival. Információs Társadalom, 2005. 2. szám. 44-54. oldal. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Hogyan érdemes gondolkodni adatvédelemről és információszabadságról? Fundamentum, 2007. 1. szám. JÓRI ANDRÁS, SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Az információszabadság elektronikus kézikönyve. Elektronikus kiadvány, Jogászoknak Kft., 2008 SZÉKELY IVÁN, SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL (szerk.): Szabad adatok, védett adatok 2. Budapest, Információs Társadalomért Alapítvány, Alma Mater sorozat, 2008. MAJTÉNYI LÁSZLÓ, SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: A közérdek és az Alkotmány. In: Közérdek és Közigazgatás. Budapest, MTA Jogtudományi Intézet, 2008., 122-139. oldal. 15
SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL, SZÉKELY IVÁN, SIMON ÉVA: Az elektronikus személyazonosítás és ügyintézés adatvédelmi követelményei. In: Székely Iván, Szabó Máté Dániel (szerk.): Szabad adatok, védett adatok 2. Budapest, Információs Társadalomért Alapítvány, 2008. 153-198. oldal. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Nyilvános magánszféra Hol a határ? In: Ünnepi kötet Sári János egyetemi tanár 70. születésnapja tiszteletére. Budapest, Rejtjel Kiadó, 2008. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Adatcsere a bűnügyi együttműködés során. In: Kondorosi Ferenc, Ligeti Katalin (szerk.): Az európai büntetőjog kézikönyve. Budapest, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 2008. 339-369. oldal. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Közszereplés, közhatalom-gyakorlás, adatvédelem. In: Róka Jolán (szerk.): Szónoklatok nagykönyve polgármestereknek. 2008. novemberi kiegészítő kötet. Budapest, Raabe Kiadó, 2008. 1-26. oldal. MÁTÉ DÁNIEL SZABÓ (szerk.): Privacy Protection and Minority Rights. Budapest, Eötvös Károly Policy Institute, 2009., 134 oldal. MÁTÉ DÁNIEL SZABÓ: The Foundations of Minority Registration in Hungarian Law. In: Máté Dániel Szabó (szerk.): Privacy Protection and Minority Rights. Budapest, Eötvös Károly Policy Institute, 2009. 7-25. oldal. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Hatóságilag korlátozott jogvédelem: Az adatvédelmi biztos intézményéről a Magyar Köztársaság huszadik évfordulója ürügyén. Új Magyar Közigazgatás, 2009. 10-11. szám, 12-18. oldal. HÜTTL TIVADAR, JOVÁNOVICS ESZTER, SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL, VISSY BEATRIX: Alkotmánybíróságok az adatmegőrzésről. Adalékok az Alkotmánybíróság számára az adatmegőrzési irányelvet átültető magyar szabályok alkotmányosságáról szóló eljárásához. Infokommunikáció és Jog, 2010. 2., 69-73. oldal. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: A Legfelsőbb Bíróság a parkolási cég gazdálkodásának átláthatóságáról. A nem kellő pontossággal megfogalmazott adatigénylés. Jogesetek Magyarázata, 2010. 2. szám, 25-29. oldal. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Áruküldők, direktmarketing cégek. In: Jóri András Hegedűs Bulcsú Kerekes Zsuzsanna (szerk.): Adatvédelem és információszabadság a gyakorlatban. Budapest, Complex Kiadó, 2010., 340-351. oldal. 16
SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Az elektronikus információszabadság. In: Jóri András Hegedűs Bulcsú Kerekes Zsuzsanna (szerk.): Adatvédelem és információszabadság a gyakorlatban. Budapest, Complex Kiadó, 2010., 383-400. oldal. SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Az alapjogok információs jogi rétege. In: Jogi tanulmányok 2010. Ünnepi Konferencia az ELTE megalakulásának 375. évfordulója alkalmából. Budapest, ELTE ÁJK, 2010. I. kötet, 105-120. oldal. SOMODY BERNADETTE, SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL: Az adatvédelmi biztos esetjogépítő tevékenysége. In: A személyiség burkai. Budapest, Eötvös Károly Intézet, 2010., 97-110. oldal. 17