Szakmai gyakorlat a Leonardo da Vinci program támogatásával Finnországi beszámoló 2007. január 8 28. Készítette: Vég István 2/14S
A hosszas otthoni felkészülést követően, január 8-án délelőtt a Ferihegyi repülőtér 2B termináljánál gyülekeztünk. Nyolcan indultunk, de Rovaniemibe csak 4- en mentünk (Major Zsuzsa, Horváth Péter, Gáspár Tibor, Vég István), a többiek Tamperébe. Velük Helsinkiben váltunk szét, innen folytattuk utunkat Rovaniemibe. Mikko Holck várt minket, akiről kiderült már az autóban, hogy ő az lesz egyik vezetőnk a hangár munkák során. Elvitt minket a szállásra, ami afféle külföldi diákoknak kialakított lakórész volt. Másnap (január.9.) reggel megmutatta a reggeliző helyet, majd itt találkoztunk ottani fő összekötőnkkel, Harri Mikkonennel. Ő egyben a tanhangár vezetője és főmérnöke, ahol a következő heteinket töltöttük. Ezen a napon igazából az ismerkedésen és a város bemutatásán kívül nem volt programunk. Bemutatta az iskolájukat, és az ottani tanhangárban igazi ritkaságokkal is találkozhatunk melyeket magyar repülőtereken nem láthatunk, vagy csak nagyon ritkán. Az ebédet követően elvitt a repülőtéri tanhangárba, ahol megismertük leendő munkahelyünket. Az első látásra lenyűgözőnek tűnő hangárról végül bebizonyosodott, hogy tényleg az. A repülők amik ápolásra vártak, mind olyan típusok voltak, melyeket itthon már jól megismertünk, így nagy meglepetésekre, félreértésekre nem számítottunk, és szerencsére nem is voltak. A délután lezárásaként elvittek minket a Santa Parkba, ahol meglátogattuk a mikulást, és megtekinthettük a kis shopping centerjét. Az este folyamán mi négyen még elmentünk egy kicsit sétálni, de elég korán lefeküdtünk. Reggel, ahogy később megszokottá vált, a reggeliző helyen találkoztunk 7.50- kor Mikkoval, ahonnan a reptérre mentünk. Ez innentől kezdve mindennap így történt. Ez a nap munka szempontjából nem volt túl fárasztó, egy repülőgépet vittünk be a hangárba, repülésre előkészíteni. Letakarítottuk róla a 15 cm-es havat, majd ketten Gáspár Tibivel egy magasságmérő ellenőrzését végeztük el, egy erre a célra készített berendezéssel. Miután ezzel végeztünk egy dobozt segítettünk összeszerelni, melyben egy repülőgép vízszintes vezérsíkját szállították el később Helsinkibe javításra. A munka végeztével szinte minden nap sétáltunk egyet a városban, vagy elmentünk vásárolni. Gyakran főztünk esténként. Az ottani ételekkel nem volt probléma, más volt az íz világ, de egyáltalán nem megszokhatatlan. Január.12-én végre tényleg elkezdtük a nagy munkát: az OH-CAK lajstromú Cessna 172-nek a 200 órás ápolását. Ez már tényleg egy igazán jó és érdekes munka volt. Major Zsuzsival ketten a sárkányszerkezet ápolását végeztük, míg G. Tibi, és H. Peti a motoron csinálták végig ugyan ezt. Ez a nap azért is különleges volt, mert életünkben először láttunk F-18-asokat, illetve kutató-mentő UH-1-es helikoptert. Nagyon furcsa volt számunkra, hogy a Finn Légierő szinte
minden nap repülési napot tartott. Nem egyszer fordult elő, hogy futottunk ki a hangárból, hogy láthassuk a dübörgő vadászok felszállását. Miközben Mikko a szállásra vitt minket vissza, egy üstököst pillantottunk meg az égen, melyet állítólag 50 évente egyszer lehet ilyen jól látni. Az este pihenéssel, TV-zéssel ment el. A következő napunk nagyon rövidre sikeredett, mert ebéd után Mikko elvitt minket a szokásos pénteki bevásárlásra, majd az azt követő órákat a szálláson töltöttük. Itt egy lengyel egyetemistával laktunk együtt, aki bár kicsit furcsa volt, de a három hét alatt jól összebarátkoztunk. Január. 13-án, mely az első szombati napunk volt ott, Harri elvitt minket egy túrára, ahol megismerhettük a családját is. Elég hosszan sétáltunk egy nemzeti parkban, majd egy sütögető helyen kötöttünk ki, és itt Harri kis rögtönzött sütögetést rendezett. Furcsa, de nagyon érdekes érzés volt 10-20cm-s hóban kolbászt sütögetni! Miután visszatértünk a szállásra, az első az volt, hogy kiolvasztottuk magunkat, és megszárítottuk a ruháinkat. Eléggé fáradtak voltunk ezért itt maradtunk a nap további részében. A vasárnapunkat Rovaniemi felfedezésére szántuk, de mikor délelőtt bementünk a városba, azzal a meghökkentő ténnyel álltunk szemben, hogy semmi nincs nyitva. Természetesen ekkor már meglehetősen fáztunk és azt reméltük, hogy valahova betudunk menni melegedni. Azonban sajnos vissza kellett fordulnunk. Este viszont kerestünk egy pizzázó helyet, így a vacsoránk kérdése is megoldódott.(persze a szálláson volt étel, amit megtudtunk volna enni ha nem találunk éttermet.) A hétfői nap nagyon mozgalmas, és fárasztó volt. Igazi hard work day - ahogy ők mondták. Folytattuk a repülő ápolását, és elérkeztünk a futóműhöz. Itt nagyon sok tennivaló volt. Tisztítás, csapágy cserék, sérülések felmérése. Oda kellett figyelni, és a nap végére bizony nagyon elfáradtunk. Még egy gyors vásárlást rendeztünk, hogy este tudjunk főzni, de ezzel le is zártuk a napot. Január. 16-án már sajnos nem folytathattuk a gépet, hanem bekellett hoznunk a hangárba a helyére egy másikat (OH- COV). Azonban mielőtt ezt megtettük volna, elkellett takarítanunk a hangár előteréből a körülbelül 20cm-es havat. Miután megtettük, bevittük a gépet és a magasságmérők ellenőrzését csináltuk végig G. Tibivel. Miután mindenki végzett a gépen, kivittük a hangárból, és behoztunk egy nagyon érdekes repülőt. Egy Cessna 182-es volt, azonban nem hagyományos, amit itthon
ismertünk. Ebben egy Diesel erőforrás volt, amivel mi nem találkoztunk még. Másnap ismét hólapátolás volt az első program. Kivittük a hangárból a 182-st motorpróbára, majd utána felkészültünk a 200 órás ápolásra. Sajnos a motor ellenőrzésekor olajfolyást találtunk az egyik henger alatt, ezért tervbe vettük a lehúzását. Január 18.-án csütörtökön végül elkezdtük az ápolást, és eljutottunk a futóműig. Most a problémák kicsit súlyosabbak voltak, ugyanis a cserealkatrészek egy másik típusú fékhez voltak megfelelőek. Ezért az ápolás ezen részét nem is tudtuk mi befejezni a kint létünk alatt. Csináltam néhány műszerkiszerelést, talán ez volt a legnehezebb a három hét alatt. Nagyon kicsi volt a hely, és amikor valamilyen kábelt megmozdítottam, minden kosz ami az évek alatt lerakódott oda, az a szemembe hullt. Később Gáspár Tibivel, és Major Zsuzsival egy jelzőfény hibáját kellett megoldanunk. A munka után bementünk a sétálóutcába, majd este szaunáztunk. Január. 19.-én, pénteken kitakarítottam a gép padló alatti tereit, ellenőriztem a futó bekötéseket, illetve a tüzelőanyag vezetékeket. Megkaptuk Harritól a motor service manualjét, melyben a henger lehúzás folyamatát kellett tanulmányoznunk. Kaptunk még egy érdekes feladatot: a téli burkolatokat kelkellett szerelnünk a motorburkolatra. Munka után bevásároltunk, majd este elmentünk egyet pizzázni. A második hétvégénk Finnországban nagyon izgalmasan telt. Szombat reggel bementünk a városba suvenireket vásárolni, majd a délután kis takarítással, mosással töltöttük el. Este megint elmentünk pizzát enni, majd este eljött Harri értünk, hogy elvigyen minket a repülőtérre, ugyanis 10 óra körül érkezett meg Csernev tanárnő, és az Igazgató úr. A vasárnap egy különleges kalandban vettünk részt. Motoros szán túrát (snowmibile safari) szerveztek és egy körülbelül 30km-es utat tettünk meg a környező erdőben. Nagyon szép helyeken mentünk át, ösvényeken, hegyes dombos utakon. Félúton egy sütögető helyen pihentünk le, ahol ehettünk, és felmelegedhettünk. Nagyon nagy élmény volt egy ilyen jármű vezetése. Először félelmetesnek tűnt, de amint elindultunk, már biztonságosnak éreztük. Délután fél négykor értünk vissza, majd Harri vitt minket vissza a szállásra. Ezt követően már nem mentünk
sehova. Eléggé átfagytunk, meg elfáradtunk, ezért úgy döntöttünk, hogy a pihenésre szenteljük a napot. A harmadik hét minden napján a 182-esen dolgoztunk. Sok kisebb munka volt rajta, és ez szerdáig-csütörtökig teljesen kitartott. Műszerellenőrzések, -cserék, a belső terek teljes mértékű kitakarítása, festék lemarás, a gép hasának lemosása (nagyon sok korom rakódott le rá, ez sajnos a diesel motor jellemzője), illetve néhány nagyon érdekes lemezes munka. Mivel ez egy ejtőernyős ugrató gép, a belső és külső műanyag burkoló elemek teljesen széttörtek. Ezért elhatároztuk, hogy a külső futómű áram-vonalazókat elkészítjük alumínium lemezből. Ketten a Gáspár Tibivel csináltuk. Sokat hajlítgattunk, fúrtunk, szegecseltünk. Érdekes, és nagyon hasznos munka volt. Kedden meglátogatott minket Csernev tanárnő és az Igazgató úr. Megmutattuk a munkáinkat, és körbe vezettük őket a hangárban. Miután elmentek, folytattuk a 182-es talpra állítását. Aznap este még találkoztunk az Igazgató úrékkal, és elég sokáig beszélgettünk velük. Január. 24.-én szerdán azonban visszatértünk a megszokott munkáinkhoz. Folytattuk a lemezes munkákat, majd amikor végeztünk, a repülőgép tisztítgatását kezdtem el. Délután főztünk, majd nem túl későn feküdtünk le. Mindenki elég fáradt volt. A péntek tartogatott nekünk nagyon érdekes munkát, és nem csak nekünk, de Harrinak is nagy meglepetéseket. Lehúztuk a Cessna 182-es 3-as hengerjét, és kiderült, hogy a baj nagyobb mint gondoltuk. Sajnos a motorblokkon egy több centis repedés volt, és innen származott az olajfolyás. Harri beszélt a gyártó céggel telefonon, és azt mondták, mivel a motor garanciális, egy héten belül küldenek egy másikat. Sajnos az nap délután lejárt az utolsó napunk munkaideje, így nem vehetünk részt a motor cseréjében. Szombaton összepakoltunk, kitakarítottunk, elvégeztük utolsó teendőinket. Vasárnap kora délután indult a gépünk Helsinkibe. A pár órás hazaút nagyon kellemes volt, és külön öröm, hogy Ferihegyre Malév géppel érkezhettünk. Este, éjszakai sötétségben landoltunk Budapesten, és ezzel lezárult életünk eddigi legizgalmasabb kirándulása. Ez a három hét csupa meglepetést okozott nekem. Az emberek végtelen nyugalma, és türelme, segítőkészsége, a táj, amilyet itthon csak fényképen láthat az ember Az egész életmód egy teljesen más világot tükröz. Számunkra mindenképpen
nagyon nagy élmény, és tapasztalat szerzést tett lehetővé, melyet véleményem szerint teljes mértékben kamatoztatni tudunk.