Köszönöm, hogy részt vehettem 2016 október 9-15-ig, az olaszországi Gradoba környékére szervezett, Kiváló ízek szemináriuma című tanulmányi úton! és Köszönöm kollégámnak, Windt Györgynek, hogy lehetőséget biztosított, a munkáltatómnak, aki engedélyezte, az MNGSZ-nek, hogy elfogadta a jelentkezésemet, a szervezőknek és az olasz Marco Polo G.E.I.E. munkatársainak- akik a vendéglátással és a programokkal-, felejthetetlenné tették az utat és nem utolsó sorban mindazoknak, akik visszaléptek az utazástól, így teremtve számomra lehetőséget a részvételre! Beszámolómban első sorban a személyes benyomásokra helyezném a hangsúlyt, mivel kollégám, Kiss László-aki szintén részt vett a tanulmányúton-, úgy hiszem, beszámolójában minden igényt kielégítően részletes és informatív leírást adott a történtekről. Néhány pontban szeretném megfogalmazni, a számomra-jövőben is maradandó és alkalmazandó-, tapasztalatokat. 1. Kapcsolatteremtés Az utazáson hazai vendéglátós szakemberek vettek részt, az ország különböző területeiről, akik többnyire nem ismerték egymást. Hála a közös programoknak, étkezéseknek, az utazás egyik igen jelentős hozadékaképpen, kapcsolatot teremtettek egymással. Persze nagyon fontos, hogy azokkal is találkozhattunk, akik egy külföldi gyakorlat során gondját viselik gyerekeinknek.
2. Amikor a jó a legjobb A programok arra irányultak, hogy az olasz-magyar együttműködést erősítsék, betekintést nyerhettünk az olasz gasztronómia alapjaiba, testközelből láthattuk, az Erasmus+ programban külföldi gyakorlaton-, résztvevő diákok lehetőségeit és körülményeit,és az olaszországi szakképzést. Ezek a célok mind meg is valósultak. A Marco Polo G.E.I.E. munkatársai mindvégig azon fáradoztak, hogy az értékes időt teljesen kihasználva, minden program informatív legyen számunkra. Érdekes volt megtapasztalni, azt a szenvedélyt, hivatástudatot és önmenedzselési rutint, amellyel Magyarországon nem vagy csak ritkán találkozhatunk. Nálunk minden tevékenységnek szerves része, hogy észrevétel, esetleges panasz tételének adunk teret. Ők nem. Széles mosollyal kísért vendégszeretetük erre nem ad lehetőséget. Ha fel is merülne bármilyen hiányérzet, kárpótolnak az erősségeikkel. Mert minden jó, ami olasz. És tényleg. Nálunk ezen a téren van még hová fejlődni, viszont meg kell állapítanom - a tapasztalataim alapján-, hogy fegyelem és elvárások terén elmaradnak tőlünk, magyaroktól. 3. stile della vita Számomra, az Astoria Hotel és a Doge étteremben tett látogatás és az IAL szakközépiskola, együttesen jelentette az olasz életérzés esszenciáját. A szálloda, mely elegáns és minden igényt kielégítően színvonalas, hordozta azt a könnyedséget, amely mentes a formalitásoktól. Az IAL szakiskola már az épülete is-, tekintélyt parancsoló volt. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen igényes környezet is tartást és büszkeséget ad az ott tanuló diákoknak. A Doge étteremben elköltött-borkóstolóval és játékkal egybekötött- vacsora alkalmával pedig végtelen vendégszeretetben és igazi hangos, széles gesztusos olasz vendéglátásban volt részünk. Semmi görcsösség. Megint. 4. A manufakturális 360 fok Igen nagy becsben tartják a családi vállalkozásokat, különösen, ha valami egyedi terméket állítanak elő. Ezek az egységek, jellemzően törekednek a 360 fokos termelésre, ami azt jelenti, hogy a termelést és az értékesítést is maguk végzik és ha lehetőségeik engedik, még az állattenyésztéshez szükséges takarmányt is ők termesztik.
Jó példaként erre, megtekintettünk több családi gazdaságot, köztük a Zoff család 2 generációja által működtetetett sajtüzemet és tehenészetet. A stresszmentes élet reményében, a gazda lánya-aki ma már szintén a családi vállalkozásban dolgozik-, megbecsült állást hagyott ott a versenyszférában. Mára a technológiájuk elismert. Egyedi sajtjaik, melyek nyerstejből (tehát pasztörizálás nélkül) készülnek széles körben népszerűek. Szintén megbecsült termék a San Daniele-i sonka. Volt szerencsénk egy ilyen manufaktúrát is meglátogatni. Ez a látogatás sem maradt tanulság nélkül. Megnéztünk egy videót a technológiáról és San Daniele-ről. A film biztosította a nézőt a nyers sonka beszerzésének szigorú követelményeiről, az előállított termék magas minőségéről és nem utolsó sorban San Daniele imázsfilmjeként is funkcionált. Ezt követte az üzemlátogatás, amely a közelében sem volt az itthoni üzem képének. Csak sózással és érleléssel készült sertéssonkák között bolyongtunk, amik minimum 12 hónapig érnek, mielőtt a minőséget bizonyító D.O.P. pecsétet megkapják és forgalomba helyezhetők. Itt szembesültem azzal, hogy milyen fontos brand építése, legyen szó bármiről. A látogatás záróakkordjaként, sonkakóstoló részesei lehettünk. Persze a környezet itt is nagyon nívós volt, ezért furcsálltam, hogy ezt a magas minőségű sonkát melynek 37 eurós (kb 12000 Ft) kilónkénti árat szabtak-,papírtálcáról fogyaszthattuk el, ami kissé módosította az ízeket. A meglátogatott helyszíneken vásárlási lehetőség is volt.
5. A motiváció és szenvedély A Le due Torre borászat megtekintése, leginkább attól volt elementáris élmény - akinek kétségei lettek volna idáig-, mert összpontosultak az olasz mentalitás legfontosabb elemei: hivatástudat, alázat, motiváció és szenvedély. A pincészet borásza, olyan borbemutatót tartott, amely itthon egy Stand up comedyben is megállta volna a helyét. Ott viszont hiteles volt. Olyannyira, hogy a csoportot-a magukat nem kifejezetten borrajongónak titulálókat is-, magával ragadta. 6. Aki mindig olasz marad Alessandro Arena séf-akit több évtizedes múlt köt Magyarországhoz-, délutánonkénti olasz főzőiskolája volt a program egyik állandó felvonása. A lehetőleg helyi és minőségi alapanyagok megválasztása, a professzionalitás alapja. Az igazi újdonságot, nem az olasz konyhára jellemző ételek jelentették, hanem a séf természete, melyben újra összpontosult az olasz mentalitás. Hivatás- és nemzeti öntudat, lendület, pozitív életszemlélet, lelkesedés. Hiába. Az előadásmód, a büszkeség, többet tettek a rizottóhoz, mint a technológia. Összességében tehát egy igen tartalmas, üdítő utazáson vettem részt, amely megvalósította az általa kitűzött célokat: - megerősítette az olasz-magyar bizalmat - rámutatott, hogy a professzionalitás, a minőségi alapanyag és technológia összhangja - promotálta az Erasmus+ programot
- ráébresztett az olasz életstílus pozitívumaira - demonstrálta a hivatás szeretetét - megmutatta a szakképzés jelentős eltéréseit Említést szeretnék még tenni, aquileieai látogatásunkról (Aquileia a második város volt Róma után), amely alkalmával egy csodálatos és innovatív cukrászdát néztünk meg. A városban lehetőségünk volt csodálatos mozaikok látványával is feltöltődni Igyekszem az emlékeket elhalványulás nélkül megőrizni és átadni a növendékeimnek. Köszönöm, hogy magyar oldalról, olyan nagyságokkal találkozhattam, akikkel egyébként aligha lett volna módom és hogy új és értékes ismeretségekre tettem szert!