Pap Melinda Az élettelen tárgyak buddha-természetének bizonyítása Zhanran A gyémánt penge című művében doktori disszertáció TÉZISEK Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Nyelvtudományi Doktori Iskola Budapest, 2011 1
I. A kutatás célja és a téma körülhatárolása A disszertáció témája a kínai buddhizmus tiantai iskolájához (tiantai zong 天台宗 ) tartozó Tang-kori (618 907) szerzetes, Zhanran 湛然 (711 782) fő műve, A gyémánt penge (Jin gang bei 金剛錍 ; T46:1932) című értekezés, és az abban tárgyalt élettelen tárgyak buddha-természetének (wuqing you xing 無情有性 ) elmélete. A disszertáció célja Zhanran fő művének kommentárokkal kiegészített fordítása, teljes és részletes elemzése, a műben fellelhető fogalmak és eszmék meghatározása, valamint a buddha-természet fogalom Zhanran előtti értelmezéseinek, és a kínai buddhizmusban betöltött szerepének feltérképezése, amely a mű megértéséhez elengedhetetlenül szükséges. A disszertáció négy fő fejezetből áll, ezek: I. Zhanran életrajza; II. A buddha-természet fogalma a kínai buddhizmusban; III. Az élettelen tárgyak buddha-természetének bizonyítása Zhanran A gyémánt penge című művében; IV. Összegzés. Az első fejezetben a szerzetesi életrajzokat tartalmazó Song-kori (960 1279) művek Zhanranról szóló fejezeteinek fordításán, összehasonításán és elemzésén keresztül vázoltam Zhanran életútját. A szerzetesi életrajzok a történelmi eseményeken kívül számos csodálatos motívumot is tartalmaznak, így ez az első fejezet a szerzetesi életrajzok világába is bepillantást nyújt. Az életrajzok a tiantai iskola Zhanran előtti történetébe is bevezetik az olvasót, mindezek miatt ez a viszonylag rövid fejezet disszertáció elején kapott helyet. Mivel Zhanran értekezésének központi témája az élettelen tárgyak buddha-természetének bizonyítása, mielőtt A gyémánt penge fordítására, és elemzésére rátérnék, bemutatom a buddhatermészet fogalmának kínai buddhizmusban való megjelenését, fejlődését és értelmezéseit. Ez a hosszabb tartalmi egység lényegében két részből áll, először azokat a legfontosabb sūtrákat és értekezéseket tárgyalom, amelyek meghatározták a fogalom kínai értelmezéseit, ezt követően körvonalazódnak azon kínai iskolák és gondolkodók elméletei, melyek a fogalom kínai fejlődését tekintve meghatározóak voltak. A művek, iskolák és gondolkodók bemutatásakor súlyozottan kerülnek ismertetésre azon elméletek, melyek A gyémánt penge értekezésben előfordulnak, vagy bizonyíthatóan hatással voltak Zhanran gondolkodására. Így letisztulnak mind Zhanran következtetéseinek premisszái, mind pedig az általa megcáfolni kívánt ellenérvek. E fejezet célja tehát Zhanran elméleteinek tágabb összefüggésbe helyezése, valamint azoknak az előzményeknek a felkutatása, meghatározása, amelyek A gyémánt penge megírásához vezettek. A disszertáció harmadik, legfontosabb és legterjedelmesebb tartalmi egysége A gyémánt penge értekezés kommentárokkal kiegészített fordítása, és fejezetekre tagolt részletes elemzése. Az 2
elemzések egyik legfontosabb célja a bonyolult filozófiai szöveg világos és közérthető magyarázata, és a fő gondolatmenet kiemelése. Ezt követi az összegzés, amely átfogó jellegű rátekintést kínál a műre, és összefoglalja annak leglényegesebb pontjait. II. A kutatás módszertana A gyémánt penge című mű tartalmát tekintve rendkívül gazdag, a bemutatott elméletek szerteágazóak, a benne foglalt utalások a kínai buddhista irodalom számos művére és irányzatára kiterjednek. A mű nyelvezete nehezen érthető, stílusa tömör, lényegre törő. A szinte minden bekezdésben fellelhető utalások töredékessége, az idézetek pontatlansága nagy mértékben megnehezítik a szöveg fordítását és értelmezését. A kommentárok hiányában a fő szöveg gyakorlatilag értelmezhetetlen. Mindezek miatt a szöveg fordításához és magyarázatához elengedhetetlenül fontos volt a Tang- és Song-kori kommentárok feldolgozása. A gyémánt penge című mű szövege, melyet teljes egészében lefordítottam eredetileg egy egységes tömböt alkot, nincs fejezetekre osztva, és nincsenek benne sem címek, sem alcímek. Ezt a fő szöveget első lépésben fejezetekre és alfejezetekre osztottam a Song-kori Jingjue Renyue 淨覺仁岳 (992 1064) műhöz írt szerkezeti váza (kepan 科判 ) alapján, melynek címe Jin gang bei ke 金剛錍科 (X933). A szerkezeti váz címeket és alcímeket rendel az egyes bekezdésekhez, ezek összegzik az adott bekezdés lényegi tartalmát, mellyel nagy mértékben segítik a helyes értelmezést, valamint a szöveg tagolását és központozását. A szerkezeti vázat teljes egészében lefordítottam, és a Jingjue által meghatározott alpontok logikáját követve megszámoztam. Ezeket a sorokat a megfelelő a bekezdések elé illesztettem. A továbbiakban lefordítottam, majd az egyes bekezdésekhez rendeltem a legkorábbi kommentár sorait, és amennyiben szükségesnek találtam, más kommentárokból vett részek fordítását is. A fordítási munkát követően tartalmi szempontok szerint hatvan részre osztottam a fő művet (a hozzá tartozó címekkel és kommentárokkal együtt), majd az egyes részekben kifejtett gondolatokat részletesen elemeztem. A hatvan elemzésnek az adott szövegrész tartalmára utaló címeket adtam, majd tartalmi szempontok figyelembevételével kilenc nagyobb fejezet köré csoportosítottam ezeket. Az elemzésekhez felhasználtam a kommentárok tartalmát, valamint másodlagos forrásokat is, majd saját értelmezésem szerint magyaráztam a szöveget. Ahol a kommentárok különböző értelmet tulajdonítanak egy-egy állításnak, ott a legelfogadhatóbb szerint értelmeztem a művet, utalva arra, hogy más kommentátorok másképp értelmezték. 3
A műhöz írott legkorábbi kommentár Tang-kori, címe Személyes jegyzetek A gyémánt penge értekezéshez (Jin gang bei lun siji 金剛錍論私記 ; X56: 932; egy tekercs), a szerző Mingkuang 明曠, aki Zhanran személyes tanítványa volt. A kommentár jellegzetessége, hogy nem magyaráz minden bekezdést, hanem helyenként kiragad egy-egy fogalmat, melyet részletesen elemez, a szöveget pedig helyenként saját meglátásai szerint kiegészíti. Gyakoriak az olyan megjegyzések, melyek egy-egy ritka, vagy több jelentésű írásjegy szövegben való értelmét tisztázzák, ezek nagy segítséget nyújtanak a fordításhoz. Mivel ez a legkorábbi kommentár, és a később élt kommentátorok is valószínűleg ismerték, ezért teljes egészében lefordítottam. Amennyiben Mingkuang nem kommentált egy olyan bekezdést, amelynek értelmezése magyarázatra szorul, vagy magyarázatát nem találtam megfelelőnek, három Song-kori kommentárból választottam ki a legjobbnak ítélt értelmezést. Ezek: (1.) A gyémánt penge, mint a buddha-természet kinyilatkoztatásának jegyzéke, négy tekercsben. A szerző a heterodox (shanwai 山外 ) tiantai iskola tagjaként ismert Gushan Zhiyuan 孤山智圓 (976 1022). (2.) A gyémánt penge értekezés jelentésének magyarázata (Jin gang bei lun yijie 金剛錍論義解 ; X56: 936), három tekercsben, melyek közül csak a középső tekercs maradt fenn. A szerző az ortodox (shanjia 山家 ) tiantai iskolához tartozó Boting Shanyue 柏庭善月 (1149 1241). (3.) A gyémánt penge értekezés szövegének magyarázata (Jin gang bei lun shi wen 金剛錍論釋文 ; X56: 937), három tekercsben, a szerző Dingshan Shiju 鼎山時舉. A fő szöveg nehézsége miatt e kommentárok alapos feldolgozása elengedhetetlenül fontos volt mind a fordításhoz, mind pedig az elemzéséhez. A műhöz készült Fogalomtár című 4. számú melléklet azoknak a leglényegesebb fogalmaknak a betűrendbe szedett felsorolását és rövid értelmezését tartalmazza, melyek többször fordulnak elő Zhanran művében, és amelyek helyes megértése kulcsfontosságú a szöveg értelmezése szempontjából. A második fejezet megírásánál elsősorban másodlagos forrásokra hagyatkoztam, azonban az állítások hitelességének alátámasztása érdekében az elsődleges forrásokból is számos részletet lefordítottam. A legelső fejezetben szintén elsődleges források szerzetesi életrajzok fordításán és feldolgozásán keresztül, a másodlagos források felhasználásával ismertetem Zhanran életét. III. A disszertáció eredményei 1. A buddha-természet fogalmának korszakokon átívelő elemzésében nyomon követhető a fogalom jelentéskörének gazdagodása, egyre tágabb körű értelmezése. A fogalom Kínában való megjelenését 4
követően az volt az általános nézet, hogy csak a lények egy csoportjának van buddha-természete. E kiindulópontból a kínai filozófia fejlődésének iránya logikusan vezet el ahhoz a következtetéshez, hogy a buddha-természet, mint abszolút princípium minden létezőben jelen van. A kiterjedés szakaszai nagyjából a következők: 1. csak a lények egy csoportjának van buddha-természete, 2. valamennyi lénynek, még a leggonoszabbakat is van buddha-természetük, 3. a növényvilágnak (füvek, fák) és minden létezőnek van buddha-ternészete, 4. élettelen tárgyak (cserepek és kövek) és minden létező. A mindent magába foglaló buddha-természet eszméje Zhanran művével teljesedik ki. 2. Számos hasonlóság rejlik a sanlun 三論 iskola mestere, Jizang 吉藏 (549 623) és Zhanran gondolatmenete között. A kínai buddhizmus történetében Jizang volt az első, aki a buddhatermészet fogalmát a környező világra is kiterjesztette. Zhanran művében nem tesz említés Jizang műveiről, sőt, A gyémánt penge szövege azt sugallja, hogy Zhanran elsőként jut erre a következtetésre. Bár Jizang kijelentése konkrétan a növényvilágra vonatkozik, Zhanrané pedig a Nirvāṇa sūtra szövegét idézve a kövek, cserepek élettelen világára, mégis számos hasonlóság van kettejük gondolatmenete között. Egy részt mindkettejük konklúziója egy a madhyamaka filozófiára visszavezethető fogalom (Jizangnál a középút, Zhanrannál pedig a három igazság játszik döntő szerepet) és a tathāgatagarbha filozófiából eredő buddha-természet fogalmának szintézisén alapul. Jizang gondolatai közül több is megtalálható Zhanran művében, például a buddha-természet ok és eredmény aspektusainak nem-kettőssége, a buddha-természet nem behatárolhatósága (a lények tudatán belülre), illetve a buddha-természetet tartalmazó tudat és a környezet csak-tudat tan értelmében való azonossága stb. Jizang annak ellenére, hogy a füvek és fák szavakat használja, a buddha-természet fogalmát a középúttal való azonosítás révén valamennyi létezőre kiterjeszti. Zhanran érdeme tehát nem egy új elmélet megfogalmazásában, hanem annak módszeres és körültekintő bizonyításában rejlik. 3. Zhanran következtetésének premisszáit megtaláljuk Zhiyi filozófiájában. Zhiyi Jizangoz hasonlóan a buddha-természetet a középúttal azonosította, továbbá azt is állította, hogy a világon semmi nincs, ami ne lenne azonos a középúttal. E két állításból logikusan következik Zhanran állítása. Az tehát, hogy az élettelen tárgyaknak is van buddha-természetük nem ellentétes Zhiyi filozófiájával, hanem annak logikus továbbgondolását jelenti. Zhanran tulajdonképpen befejezi Zhiyi gondolatmenetét, és kimondja azt, amit a tiantai iskola alapítójának filozófiájában 5
kimondatlanul maradt. Majd miután kimondta, több szempontból, alaposan és módszeresen be is bizonyítja, felsorakoztatja és sorra megcáfolja az ellenérveket, majd egyszer és mindenkorra leszögezi tantételét, hogy később senki ne kételkedjen ennek igazságában. 4. Zhanran a buddha-természet fogalmát oly módon tárgyalja, hogy rávetíti a kölcsönös tartalmazásban lévő három igazság tiantai paradigmáját, vagyis a tiantai iskola módszertana szerint értelmezi át a Nirvāṇa sūtra buddha-természetről szóló tanítását. Célja a saját iskolája szerinti relatív tanítás (upāya) kételyeinek eloszlatása, amely itt első sorban a Nirvāṇa sūtra azon tanítását jelenti, mely kimondja, hogy az élettelen tárgyaknak nincs buddha-természetük. A kiindulópont (a Nirvāṇa sūtra azon szövegrésze, mely kimondja, hogy a buddha-természet nem vonatkozik az élettelen tárgyakra) és a végeredmény (Zhanran konklúziója mely szerint az élettelen tárgyaknak is van buddha-természetük) egymás szöges ellentéte. Zhanran érvelése mégis rendkívüli meggyőző erővel bír, gondolatmenete világos, következtetései logikailag helytállóak. Így ez az értekezés mintapéldája annak a módszernek, ahogyan a sinizálódott buddhizmus kiemelkedő képviselői a sūtrák szövegéből kiindulva és mindvégig azokra hivatkozva, adott esetben képesek voltak gyökereiben átformálni azok eredeti mondanivalóját. 5. A gyémánt penge értekezés a buddhista filozófia számos fogalmára és elméletére kitér, a művet elejétől a végéig átszövik a különböző eredetű idézetek és utalások. A legtöbb idézet a Nirvāṇa, a Lótusz és az Avataṃsaka sūtrából van, ami megfelel annak a tiantai nézőpontnak, hogy ez a három sūtra tartalmazza a legtökéletesebb formában Buddha tanítását. Az értekezés első felében amelyben a Nirvāṇa sūtra élettelen tárgyakra vonatkozó állítását vizsgálja a Nirvāṇa sūtrából származó idézetek dominálnak. Az értekezés közepe fele ahol többek között a huayan 華嚴 iskola fogalmait elemzi az Avataṃsaka sūtrából származó idézetek dominálnak. A mű harmadik, befejező részében pedig ahol saját iskolájának szemszögéből újrafogalmazza és meghatározza tantételét a Lótusz sūtrából találjuk a legtöbb idézetet. 6. Zhanran értekezését egy vendég és álombeli önmaga között zajló vitaként ábrázolja. Feltételezésem, hogy Zhanrant az késztette művének megírására, hogy saját korában ismét előtérbe került az a nézet, hogy csak a lényeknek van buddha-természetük. Ez csakis egy olyan iskolától származhatott, amely a Tang-kor derekán nagy népszerűségre tett szert. Az értekezésben a vendégtől hangzik el 6
egy kulcsfontosságú mondat, mely a szerint csak az élőlények esetében beszélhetünk buddhatermészetről, az élettelen tárgyakban lévő abszolút jelleget dharma-természetnek kell nevezni. Bár Zhanran csak annyit mond, hogy ez a kijelentés egy értekezésből származik, ezt az állítást a huayan iskola harmadik pátriárkájának, és de facto alapítójának, Fazangnak 法藏 (643 712) egyik értekésében találjuk meg. Mindebből arra tudunk következteti, hogy Zhanran a huayan iskola azon követőivel száll szembe, akik Fazang kijelentéséből kiindulva és feltehetően a Nirvāṇa sūtrára is hivatkozva a Tang-kor előtt népszerű nirvāṇa iskola követőihez hasonlóan azt a nézetet hangoztatták, hogy csak az élőlényeknek van buddha-természetük. Zhanran velük vitatkozva tér vissza Zhiyi és Jizang nézeteihez. 7. Az, hogy az élettelen tárgyaknak van buddha-természetük Zhanran felfogásában nem azt jelenti, hogy egy-egy kőnek vagy fának külön-külön lenne buddha-természete, és ebből kifolyólag ezek a jelenben, vagy a jövőben bármilyen formában részt vennének a megvilágosodás megvalósítása fele tartó fejlődésben. A félreértelmezések elkerülése végett Zhanran ezt külön kihangsúlyozza. Elmélete röviden fogalmazva csak azt jelenti, hogy a buddha-természet mint univerzális, abszolút kategória nem határolható be, minden kettősségtől mentes és mindenre kiterjed. Az élettelen környezet tehát részesül a lényekben rejlő és a buddhák által megvalósított buddha-természetből, mivel az mindent egyaránt áthat. 8. Zhanran ezt a művet, valószínűleg, a kínai buddhizmusban jártas közönségnek, első sorban tanítványainak szánta, azzal a céllal, hogy a műben bemutatott elméletekkel és érvelési módszerekkel hatékonyan tudjanak szembeszállni az ellentétes nézeteket vallókkal. Ezt támasztja alá az idézetek töredékessége, befejezetlensége hiszen a szerző azt feltételezi, hogy az olvasó a teljes idézetet, szövegkörnyezetet ismeri, a vita menetének ismételt és módszeres bemutatása, az érvek és ellenérvek hosszú sora, valamint a vitapartner lehetséges ellenérveire adandó kész válaszok megfogalmazása, melyekre a szerző nagyon nagy hangsúlyt fektet. 9. Az értekezéshez írott kommentárok tekintetében alapvető különbség van Mingkuang Tang-kori kommentárja és a Song-kori kommentárok között. Mingkuang műve jegyzet szerű, kiragad néhány fogalmat, gondolatot és azt elemzi, helyenként kiegészíti Zhanran művét, és meghatározza egy-egy ritka vagy több jelentéssel bíró írásjegy szövegbeli jelentését. Mingkuang nem kommentálja a mű 7
egészét és számos bekezdést magyarázat nélkül hagy. Mivel Mingkuang Zhanaran személyes tanítványa volt, nem kizárt, hogy a szöveghez való hozzáfűzések egy része magától a mestertől származik. A Song-kori kommentárok sokkal terjedelmesebbek, és igyekeznek minden bekezdés jelentését megvilágítani. Ezek a teljes szöveghez írott átfogó magyarázatok. A gyémánt penge jelentőségét bizonyítja, hogy a Song-korban több kommentár és szerkezeti váz is készült hozzá. A kommentátorok és a szerkezeti vázak szerzői között az ortodox (shanjia) és a heterodox (shanwai) irányzatokhoz tartozó szerzeteseket egyaránt találunk, ami arra enged következtetni, hogy a mű mindkét irányzat képviselői számára fontos volt. Előfordul, hogy a kommentátorok más és más értelmet tulajdonítanak egy-egy szövegrésznek, a mű tömörsége és a stílus nehézsége miatt Zhanran eredeti szándéka tehát néhány esetben nem egyértelmű, illetve különböző értelemzéseknek ad lehetőséget. IV. A disszertáció eredményeinek felhasználási lehetőségei A disszertáció A gyémánt penge című mű fordítását, átfogó és ugyanakkor részletes elemzését tartalmazza, ezért megfelelő előtanulmány lehet a Song-kori ortodox (shanjia) és heterodox (shanwai) irányzatokra szakadt tiantai iskolák közt zajló filozófiai viták kutatásához. Zhanran személyét és műveit mindkét irányzat nagy becsben tartotta, a viták során pedig mindkét fél gyakran hivatkozott Zhanran műveire, és konkrétan A gyémánt penge értekezésre. Úgy vélem, hogy a Song-kori viták kutatása A gyémánt penge szövegének alapos ismerete nélkül nem kivitelezhető. A disszertáció a japán tendai buddhizmus kutatása szempontjából is hasznos lehet, mivel a tendai alapítójának, Saichōnak 最澄 (767 822) A gyémánt penge értekezéshez írott kommentárja lényegében azonos Mingkuang kommentárjával, melynek fordítását a disszertáció teljes egészében tartalmazza. A Zhanran értekezéséből kiinduló, további kutatás témája lehet az élettelen tárgyak buddhatermészetéről szóló elmélet kínai és / vagy japán buddhizmusban betöltött szerepe, e tantétel fejlődése, további értelmezései és távlati hatásai. 8