Mire jó a mészkő?
Mészkő Keletkezés: A mészkő fő ásványa a kalcit (CaCO 3 ). Mészkő keletkezhet tengeri és tavi környezetben, mészvázú élőlények váztöredékeinek falhalmozódásával, vagy vegyi kicsapódással.
A tengeri eredetű mészkövek lehetnek tömött, finomkristályos mészkövek, melyek platformokon vagy nagyobb parttávolságban képződnek. Az ősmaradványokban gazdag, bioklasztos, laza mészkövek sekély, meleg tengeri viszonyok között rakódtak le. Az édesvízi mészkövek lyukacsos-porózus szerkezetűek, bennük gyakran felismerhetők azok a növényi struktúrák, amelyekre a mészanyag kicsapódott.
A bányákból a gyárakba szállított mészkövet és agyagot, összekeverést követően, a kemencében legalább 1450 C-on klinkerré égetik. A kemencéből távozó klinkert a cementőrlő malomban, acélgolyók segítségével finomra őrlik. Itt adják hozzá az őrleményhez a különböző kiegészítő anyagokat: a kötésszabályozó anyagot, valamint a hidraulikus és egyéb kiegészítő anyagokat, (például az erőművi pernyét vagy a granulált kohósalakot). Az elkészült cementet zsákokba vagy tartálykocsikba töltik.
Cement: Hidraulikus kötőanyag: Olyan kötőanyagok amelyek csak víz jelenlétében kötnek és szilárdulnak meg. A cement elnevezés a római időkig nyúlik vissza, amikor is az opus caementitium kifejezést az olyan (a betonhoz hasonló) falazott szerkezetekre használták, amelyek kőzúzalékból és az azt összetartó égetett mészből készültek.
A rómaiak ún. római cementet (alumíniumés szilíciumtartalmú törmeléket) használtak utak, fürdők, vízvezetékek építésére. A római cementet a Vezúv vulkáni tufáinak megőrlésével készítették mész hozzáadásával. Így egy víz alatt is megkötő keveréket kaptak.
A római birodalom bukása után a cement hidraulikus kiegészítőanyag használatát teljesen elfelejtették. Az Eiffel-hegységben, a rómaiak által még az ókorban feltárt bányákból származó trachit tufáját 1682-ben kezdték újból használni gátépítésekhez Hollandiában.
A beton egy mesterséges építőanyag, amely kötőanyagból (cementből), vízből és természetes vagy mesterséges adalékanyagokból, esetleg adalékszerekből és egyéb kiegészítő anyagokból készül. A beton alapvető tulajdonsága, hogy az összekevert alkotóanyagokból készült friss beton rövid ideig szabadon formázható, alakítható majd a fizikai és kémiai folyamatoknak köszönhetően megköt és szilárdul így létrehozva a megszilárdult betont.
Technikailag kifinomultan a Pantheon kupolájának szerkezetében jelent meg a beton. A kupola aljától a közepe felé haladva egyre vékonyodik a szerkezet, a kedvezőbb terhelés szerint. I. sz. 27-ben Pollio Vitruvius építészeti könyvében is szerepel a beton leírása.
A vasbeton betonból és a betonba ágyazott acélbetétekből álló építőanyag. A beton és a vasbeton a világon a legelterjedtebb építőanyag, mivel kivitelezése viszonylag egyszerű és a készítéséhez felhasznált anyagok olcsók, valamint a vasbeton szerkezetek alig igényelnek karbantartást.
Bár az építéshez kötőanyagot - meszes habarcs formájában - már Géza fejedelem korában is használtak, a cement ismerete és használata nagyon lassan terjedt el Magyarországon. A Széchenyi lánchíd építésekor az alapokhoz Belcsényből hozatott nyersanyagból jó minőségű, római típusú cementet égetett Clark Ádám a mai Magyar Tudományos Akadémia akkor még üres telkén.
A Lábatlani Cementgyárat 1868-ban alapította egy ógyallai földbirtokos, Konkoly Thege Balázs. A Nyergesújfalui Cementgyárat 1869-ben alapította Benkó Károly, ez az első világháború után megszűnt. 1880-ban alapították az Újlaki (óbudai) Cementgyárat. A Gurahonci Cementgyár, az akkori Arad megyében, kis kapacitású létesítmény volt. A 20. század elején sorra épültek a cementgyárak: Litvaillón, Zágráb mellett, Tordán, és Selypen.
A Bélapátfalvi Cementgyárral kezdődött a korszerű üzemek létesítése, 1908-ban. A cementgyár felszereléséhez a gépeket Németországból importálták és ekkor épült ki az Eger-Putnok között vasútvonal is. A Beremendi Cementgyárat 1909-ben alapította Schaumburg-Lippe herceg. A berendezések hajtását és villamosenergia-ellátását saját gőzgépekkel oldották meg.
A panelház vagy panelépület előre gyártott vasbeton elemekből készült épülettömb. Jellemzően a lakótelepek többemeletes lakótömbjeit építették ezzel a technológiával, de épültek ilyen módon szállodák és irodaházak is. A volt keleti blokk államaiban a legelterjedtebb, de számos országban próbálták a 20. század nagy világháborúi után kialakult lakáshiányt ezzel a viszonylag gyors és olcsó építési technológiával csökkenteni. Magyarországon közel 788 ezer lakás található panelépületben, ezekben él a lakosság ötöde.
Magyarországon az első kísérleti jellegű panelház 1959- ben épült fel kohósalakos technológiával Dunaújvárosban. Az 1961-ben induló első 15 éves lakásépítési tervben több százezer lakás felépítését irányozták elő az átvett, és részben továbbfejlesztett szovjet házgyári technológia alapján.
Az 1970-es évektől a fokozódó demográfiai nyomás (szülőképes korba érkeztek a Ratkó-gyerekek), és ezzel összefüggésben a várhatóan bekövetkező lakáshiány újabb lépés megtételére ösztönözte a pártvezetést. Ennek következtében számos új házgyár épült, amelyek már modernebb, nagypaneles elemeket gyártottak. Praktikus okokból sok esetben a lakások konyhabútorai, beépített szekrényei is a házgyárban készültek.
A rendszerváltás után öt cementgyár üzemelt hazánkban. A lábatlani és a hejőcsabai a svájciaké, a beremendi és a Dunai Cement- és Mészmű váci üzeme a németeké lett (utóbbi kettő Duna-Dráva Cement Kft. néven egyesült), illetve 2011 júliusa óta működik Királyegyházán a Lafarge S. A. üzeme.