TARTALOM Dr. Káldy József: Központi manipulációs rakodók gépesítésének időszerű kérdései 385 Halász Aladár: Nyárf;igazdálkodásunk és a cellulózipar fejlesztése 392 Gyapay Jenő: Ráolvasztott poliamid alkalmazása a gépalkatrészek felújításában 397 Tóth István: A bértöneggazdálkodás mint közgazdasági szabályozó 401 Dr. Lengyel György: Aerosolos védekezés rajzó cserebogarak ellen 404 Rába János: A termelőszövetkezetek erdőgazdálkodásáról a gazdasági irányítás új rendszerében 407 Kottász Tamás: A nyarak elterjedésének változásai Magyarországon 409 Lasztorskin P. V.: Elképzelések a Magyar Népköztársaság erdőgazdasági rakodóinak tipizálásáról 411 Bogár István: Mező- és erdőgazdasági úthálózatfejlesztési ankét Keszthelyen 417 Jérome René: összevethető korosztálytáblázatok 418 linmszauer János: A zákányi erdőről 419 Dr. Papp László: 1908. tavaszi időjárása 424 Irodalmi Szemle Szuhai István: Piga, piga (Dr. Keresztesi B.) : 427 Dr. Farkas V.: A lineáris programozás matematikai alapjai (Moór A.) 429 Vegyszeres növényirtás ( Újvári E.-né) 429 Az NSZK erdőgazdálkodásának problémái (Erdős L.j 430 Stout Schreiner-féle nyárhibridek előzetes értékelése (Dr. Simon M.) 430 A Szovjetunió népgazdaságának fontos tartaléka (Kolossváryné) 431 Címkép: Jó növekedésű cseres Horvátkút határában (Déli-Pannonhát) Hátlapon: Az ország legszebb homoki erdeifenyvese (Somogyfajsz, MÁ 250 magtermelő állomány Foto ERTI, Körmendy T. felvételei) CO A E P>K A H H E H-p KaAdu fi.: AKTyajibiibie Bonpocu iwexahh3au.nn paöot Ha uehtpa;ibhbix MaHHnyjiHUHOHHbix neciibix CKJtaflax 385 Xanac A.: 3HaqeHHe pa3bhthh uenjrioji03h0-syma>kh0h npombiuijienhocth 392 Hbanau fi.: ripnuiehehhe HarmaBneHHoro nonhamhfla B pcmohte netajieft MauiHH 397 Tom M.: <Í>OH A 3apaGoTHOH nnatbi c HauHcneiiHCM, Kan peryjiotop SKOHOMHK H 401 H-p Heubden H.: A3po30JibHaa 6opb6a c wykom Maftcnoro xpyma npn ero nojiéte 404 Paöa fi.: O BeneHHH jiechoro xo3hflctba ccnbck0x03hhctbchhbimh KOoneparaBaMH B HOBO Ö CHCTeMe ynpa- BneHHfl 3K0H0MMK0H 407 Kommac T.: HcTopnuecKoe H3MeHeHHe njio:uar(h Tonojieií B BeurpHH 409 HacmoHKUH II. B.: npeactabjrehhe o nh3au,hh necnux CK/iaAOB B BeHrpnn 411 Bozap H.: CoBemamie no Bonpocaiw pa3bhthh cejibcko- H necoxo3flhctbehhoh nopowhoh ceth B r. KecTxeH 417 HiepoM P.: CpaBHHTeAbiibie Ta6jiHUbi KnaccoB B03pacTa 418 4 1 9 PyMcaep fi.: O 3aKanbCK0M jiece INHALTSVERZEICIINIS Dr. Káldy J.: Einige aktuelle Fragen der Meehanisierung der zentralen Holzausformungspliitze 385 Halász A.: Die Bedeutung der Förderung der Zellstoff- und Papierindustrie 392 Gyapay J.: Die Anwendung angeschmelzter Folyamidén in der Erneuerung von Maschinenteilen 397 Tóth J.: Die Lohnwirtschaft als ökonomischer Hebel 401 Dr. Lengyel Gy.: Die Bekámpfung fliegender Maikiifer mit Aerosolen 404 Rába J : Ober die Forrstwitschaft der landwlrtschaftlichen Produktionsgcnossenschaften im neuen ökonomischen System 407 K*iitász T.: Die Anderung der mit Pappeln bestockten Flache in Ungarn 409 Laxtotschkin, P. V.: Vorstellungen über die Typisierung der forstliehen Ausformungsplatze in Ungarn... 411 Bogár I.: Enquete über die Entwicklung des land- und forstwirtsehaftliehen Wegenetzes 417 Jérome R.: Vergleichbare Altersklassentabellen 418 Rvmszauer J.: Ü~b«r den Zákányéi: Wal'd ' 419 Dr. Papp L.: Die Witterung im Frühjahr 19IS8 429 A lapban megjelent tanulmányok szerzői: Bogár István erdőmérnök, Középmagyarországi Erdőgazdasági és Faipari Egyesülés, Budapest; Gyapay Jenő főmérnök, Mecseki Áll. Erdőgazdaság, Pécs; Halász Aladár osztályvezető, MÉM Közgazdasági Főosztály, Budapest; Jérome René erdőmérnök, Erdőrendezőségek Műszaki Irodája, Budapest; dr. Káldy József egyetemi tanár, Erdőgazdasági és Faipari Egyetem, Sopron; Kottász Tamás technikus, Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest; Lasztocskin P. V. egyetemi tanár, Erdőműszaki Akadémia, Leningrád; dr. Lengyel György tud. főmunkatárs, Erdészeti Tudományos Intézet, Budakeszi; dr. Papp László tud. főmunkatárs, Erdészeti Tudományos Intézet, Kecskemét; Rába János főelőadó, MÉM Erdészeti Hivatal, Budapest; Rumszauer János erdőmérnök, Középsomogyi Áll. Erdőgazdaság, Kaposvár; Tóth István erdőmérnök, Börzsönyi Áll. Erdőgazdaság, Vác.
Központi manipulációs rakodók létesítéséne k időszerű kérdése i x DR. KÁLDY JÖZSEF Az Erdő" 1965. 11. számában vitát kezdeményeztem dr. E. Rónay zvoleni docensnek a Soproni Egyetemen tartott előadásának közreadásával, illetve az ahhoz fűzött megjegyzéseimmel., Anélkül, hogy összefoglalnám a vita eredményeit vagy polemizálnék a vitában résztvevők megállapításaival, úgy gondolom időszerű a témára viszszatérni. Az eddigi vita igen termékeny volt, mert a témát sokoldalúan elemezte. Ezúttal is szeretném megköszönni a hozzászólásokat, egyben javasolni, hogy folyjék tovább a kérdés vitája. A vita kezdeményezése óta sok minden történt. A probléma megoldására erőfeszítések történtek, több erdőgazdaság: köztük Keszthely, Vértes, Veszprém, Baja, Gödöllő stb. rendszeresen hosszúfában termel és a rakodói feldolgozás jellemzővé vált fakitermelésükben. Országosan több mint 300 000 m :i -re tehető az új technológiával feldolgozott faanyag mennyisége. Az eredmények biztatók, a kedv megvan ehhez a munkához és ez jó. A költségek csökkentése, a termelékenység emelkedése mindenütt beigazolódott a gondos utókalkuláció során. Épülnek a központi rakodók: Mátramindszent, Zalahaláp, Porboly, Franciavágás, Csömödér, Nagykanizsa stb. Hivatalos program lett a központi rakodók építése. A minisztérium erkölcsileg és anyagilag támogatja az ilyen vállalkozásokat. Az új gazdaságirányítási rendszer követelményei és lehetőségei serkentőleg hatnak a tétovázókra, így várható, hogy ez a technológia egyre több erdőgazdaságban válik jellemzővé. A kialakult eddigi eredmények a céltudatosabb előrehaladás érdekében célszerűvé teszik a továbbhaladás útjának, mikéntjének meghatározását, ajánlását. A továbbhaladás tennivalóinak meghatározásakor különösen fontos a közös bölcsesség érvényesülése, nehogy a kezdeti nekilendülésből mellékvágányra térjünk és célt téveszszünk. A fejlesztés kimunkálásában és a megoldásra való törekvésben megállni nem szabad, mert ez olyan lemaradást jelentene hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt, amiért nagy felelősséggel tartoznánk jelenünknek, jövőnknek. Szeretném azért a továbbiakban a témához tartozó néhány fontosnak tartott kérdésben véleményemet kifejteni. Az Erdő" 1967. 10. sz.-ában írt tanlmányban a fahasználat mechanizálásának fejlesztésében I., II., III. szakaszt különböztettem meg. Most csak röviden annyit ezekről a technológiai fejlődési szakaszokról, hogy az I. szakaszra a tő melletti munka jellemző. Bár a munkák gépesítettsége az 50%-os mértéket is meghaladja, azonban a gépek csak a kézi eszközök helyét foglalják el, behelyettesítés történik a technológia megváltoztatása nélkül. A II. szakaszban a központi rakodókon történik a faanyag feldolgozása, ahol a gépek, gépsorok nagyobb hatásfokkal üzemeltethetők, tömegesíthető, folytonossá tehető a munka és kedvezőbb körülmények között végezhető. A III. fejlesztési szakaszban az anyagfeldolgozás iparszerűvé válik a központi rakodókon, amelyre a nagymértékű automatizáltság és az igen alacsony élőmunka-igény a jellemző. A fahasználat technikai fejlődési fokát Magyarországon az I. fejlődési szakaszba kell sorolnunk és néhány erdőgazdaság kezdett csupán hozzá az I. fejlődési szakaszból a II.-ba való átmenethez. Szovjetunió, Kanada és a Skandináv államok, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság stb. a II. fejlődési szakaszból a III.-ba való átmenetnél tartanak. Nekünk az a feladatunk, hogy a magyar erdőgazdaság minél gyorsabban eljusson a II. fejlődési szakaszba, mert enélkül azokat a feladatokat (termelési-, munka- és életkörülményeket) amelyek a szocializmusra jellemzők nem tudjuk megoldani. Rendkívül fontos azonos véleményre jutni a fejlesztés ütemében. Szerintem káros lenne, ha most a fejlesztében jelentkező lemaradást úgy igyekeznénk behozni, hogy
a központi rakodókat a III. fejlődési szakasz szerint kezdenénk építeni. Bár kétségtelen, hogy a központi anyagfeldolgozás a legjobban automatizálható munkafolyamat az erdőgazdasági munkák közül, ennek alkalmazására azonban hazánkban még nem értek meg a feltételek. Automata berendezések irányítására, szerelésére, karbantartására nincsenek még szakembereink, sőt az eddig alkalmazott gépek üzemeltetése sem kielégítő. A feladat most tehát nem az automatizálás, hanem az eddig egyedileg alkalmazott gépek gépsorokká való összekapcsolása, a gépek munkájának folyamatossá tétele, korszerű új technológia alkalmazása. Ha ezt megtanultuk és az eredmény gazdaságosnak mutatkozik, néhány rakodón jöhet a következő lépés: félautomata vagy automata gépek alkalmazása. Feltehető most már az a kérdés, melyek azok a követelmények, amelyeket meg kell oldani ahhoz, hogy a központi rakodói technológia bevezetése által támasztott igényeket, azaz a II., illetve majd a III. fejlődési szakaszba való bejutás érdekében ki kell elégíteni. Ezeket a követelményeket három csoportba lehet sorolni. Beszélnünk kell: szsmélyi, műszaki és gazdasági jellegű követelményekről. Elsősorban kell kielégíteni a személyi jellegű követelményeket: a gépek üzemeltetéséhez értő, magas képzettségű személyek biztosítását. Ennek érdekében nagyobb erőfeszítéseket kell tenni elsősorban a gépkezelők kiképzésére, a specializálódásra. Tudnunk kell azt, hogy a mechanizálás során szerzett rossz tapasztalatokat a legtöbb esetben a nem megfelelően kiképzett emberek által okozott hibák okozták. Hozzánemértő kezelés, a helytelen üzemeltetés és karbantartás, valamint rossz munkaszervezés okozza a legtöbb esetben azt, hogy egyes gépek nem válnak be. Sajnálatos, hogy a hazai szakmunkásképzés üteme és tartalma nem felel meg jelenleg a kívánalmaknak. A képzés nem terjed ki az erdőgazdaságban alkalmazott gépek zömére. Nem megoldott a specializálódás kérdése. Előrehaladásunk gátja lehet, ha ezen sürgősen nem változtatunk, ezért alapvető kérdés a szakmunkásképzés problémáinak megvizsgálása és javítása, ütemének fokozása. A tanulás azonban minden fokon szükséges, a munkástól a minisztériumi dolgozókig. Üj feladatról, új gépekről, új technológiáról van szó, azért minden fokon szükséges a kellő ismeret megszerzése, különben a tervezéstől az ellenőrzésig nem fogják tudni szakembereink feladataikat megoldani. Elsősorban jó technológusokra van szükség. A hiányok pótlását szolgálja az egyetemen rendezett Mérnöktovábbképző Tanfolyam tartása is, de csak kezdeti lépésnek tekinthető. Minden szintű tervszerű továbbképzésre kell törekedni. Ennek sorában meg kell oldani az erdésztechnikusok továbbképzését is. Ez talán a szakmunkásképzés korszerűsítése mellett a második legsürgősebb feladat. 1. ábra: Hidraulikus tüzifahasogató a CSSZK-ban De követelmény a műszaki feltételek teljesítése is. A gépek által támasztott követelményeket minden vonatkozásban ki kell elégíteni, enélkül nincs folyamatos üzemeltetés, nem takarítható meg élőmunka, nem csökkennek a termelési költségek. Ide tartozik a tudományosan megalapozott technológia kialakítása, a gépek és egyéb berendezések célszerű elrendezése, magasfokú gépkarbantartás biztosítása. Az egymáshoz kapcsolódó gépek munkájának összhangja, a gépek gépsorba való alkalmazása, a kellő hatásfokú üzemeltetés jó munkaszervezést is igényel és ezt még ezután kell megtanulnunk, mert eddig tapasztalatszerzésre nem volt lehetőség hazánkban, mivel teljesen új technológiáról van szó, amilyet az erdőgazdaságainkban eddig nem alkalmaztak.
Alapvetően változtatni kell azon a helyzeten, ami jelenleg az erdőgazdaságokban általános, hogy a gépi technológiák kialakításával a műszaki dolgozók, mérnökök, technikusok keveset foglalkoznak, a gépek munkájának kialakítását legtöbbször a gépkezelőkre, a fizikai dolgozókra bízzák. Szükséges, hogy ezzel a rossz gyakorlattal felhagyjunk és biztosítsuk, hogy a legjobb képzettségű mérnökök és technikusok foglalkozzanak a gépek munkábaállításával, technológiájuk kialakításával, figyelve a gép munkájának minden percét. Ha már kialakult a technológia, minden dolgozó ismeri és begyakorolta feladatát, csak akkor csökkenhet a közvetlen irányítás mértéke. Figyelembe kell vennünk, hogy itt nem egyszerű, hanem nagy teljesítményű és érzékeny gépekről van szó, melyeknek nem megfelelő üzemeltetése igen nagy kihatású teljesítmény- és költségkihatás tekintetében egyaránt. 2. ábra: Lánctranszportör daraboló körfűrésszel 3. ábra: ML 25 V osztályozó lánctranszportőr a CSSZK-ban Fontos követelmény a magasabbszintű gépesítés elsajátításához a mintarakodók, tanulóhelyek kialakítása is. Okosan mechanizálni csak a mechanizálás meglevő példáján lehet. Ha mindenkinek mindent elölről kell kezdenie és a már elért eredményeket, tapasztalatokat nem tudja hasznosítani, az feltétlen sok időveszteséggel, költséggel és energiapazarlással jár. Szükséges ezért, hogy a központi rakodók kialakítását mintarakodók építésével kezdjük meg, éspedig 3 fafajra volna jó ilyeneket kialakítani. Egyet fenyőre, egyet nyárra, egyet pedig keménylombos fára. A rakodók kialakításának az a célja, hogy alapvető tapasztalatszerzés birtokába juthasson mindenki ezeken a mintarakodókon. Kopírozás, sablonok alkalmazásának az útja természetesen nem járható. Mindent nem lehet ezeken a mintarakodókon megtanulni, a saját munkánk során nyert tapasztalat nem mellőzhető, de jónéhány lépés megtanulható, azért újabb rakodók berendezését a mintarakodón nyert ismeretek felhasználásával kell kezdeni. Természetesen a központi rakodó kialakításának ökonómiai oldala is van. Előkalkuláció nélkül ma már sem technológiát tervezni, sem gépet beszerezni nem szabad. A berendezéseknek max. 8 10 év alatt amortizálódni kell. Az üzemeltetés beindulása után pedig nem maradhat el az utőkalkuláció sem. Az a kérdés is felmerült, hogy központi rakodók kialakítása, amely a hosszúfás anyagmozgatás első és legfontosabb lépcsője mikor kezdhető el; akkor-e, ha minden tervezett gép rendelkezésre áll, vagy a már meglevő gépek gépsorba kapcsolásával is érhető el eredmény. Az a véleményem, meg kell kezdeni a központi rakodók kialakítását a meglevő gépekkel. Az erdőgazdaságban jelenleg üzemben levő gépeken felül a Bányagépgyártó Vállalattól transzportőrt, az Épületgépgyártó Vállalattól darukat be lehet szerezni, ezekkel a kiegészítésekkel korszerű gépsort lehet létrehozni hazai gépekből. Ha nem ezt tennénk, sok időt mulasztanánk és elvesztenénk a már most is bevezethető magasabbrendű technológia alkalmazásának előnyét. Gépparkunk kiegészítésénél tehát főleg hazai származású konstrukciókra kell törekedni és ehhez a hazai gépgyártó bázist, főként a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt kapacitását is jól fel lehet használni. Ehhez azonban minisztériumi irányítás szükséges. További kérdés, milyen gépeket és technológiát alkalmazzunk és milyen irányelvek szerint alakítsuk ki a rakodókat. Minién erdőgazdaságban törekedni kell a rakodófejlesztési program 2 éven belüli kialakítására. A programot egyeztetni kell a
MÁV-val, a faiparral és egyéb, fát felhasználó szervek-kel, figyelembe kell venni a piacot is. Meg kell állapítani legalább 10 éves viszonylatra a rakodókra gravitáló faanyag mennyiségét, összetételét, fafaj, méret vonatkozásában. Véghasználati zónákat kell kialakítani 10 éves üzemtervi időszakra. Meg kell állapítani a fő választékokat. Tö rekedni kell arra, hogy egy-egy rakodóra egy évben 2 3 fafajnál több ne érkezzék, ezt megfelelő vágásvezetéssel évente befolyásolni kell. Ugyanis minél több a fafaj, annál több a rakterűiét igény. A szállítandó anyag összetételét a rakodói munka egyszerűsítésére már programozni kell. A manipulációs rakodókra típusterveket kell készíteni legalább 5 nagyságra, az évi forgalom alapján. Minden fő típusnál 3 altípust kell figyelembe venni aszerint, hogy a fő fafaj fenyő, nyár vagy kemény lombos faanyag; a gépsort, a feldolgozási technológiát ugyanis a fafaj jelentősen befolyásolja. Csak az alkalmazandó technológia kialakítása után szabad hozzákezdeni a rakodók gépsorának megtervezéséhez. 4. ábra. Portál kábeldaru (55 ra) Gondolni kell a rakodók megtervezése során a vertikumok kialakítására; fagyárt - mányüzem, gőzölő, szárító stb. A rakodók helyének kijelölésénél a meglevő faipari üzemeket döntő módon kell figyelembe venni és lehetőleg ezek közelében kell a rakodókat kialakítani. Biztosítani kell az időjárásbiztos útrendszert a rakodóhoz és a telepen. Biztosítani kell a villamos áramot, a rakodó teljes világítását, hogy a két műszakos munkának ne legyen akadálya. Az áramkivételi helyeket gondosan kell megtervezni. Meg kell határozni a létszám szükségletet, 3 4 m 3 /fő/műszak teljesítmény elérését kell az első időszakban célul kitűzni. Ezt később növelni lehet a begyakorlottság szerint. Számolni kell a szociális épületek, iroda és kisebb vertikumok létesítésével a szükséges összterület meghatározásánál. A rakodókon a máglyákat 60 cm magas betontuskókra helyezett síneken kell tárolni az anyag megóvása érdekében. Helyes volna e tekintetben a DDR szabványt átvenni és alkalmazni. A rakodók felszerelését tipizálni kell, különösen a segédberendezéseket illetően (capin, rönkforgató, fejsze, hossztoló léc mennyisége stb.) és ezek nem hiányozhatnak egyetlen rakodóról sem. Meg kell állapítani a naponta beérkező és leszállítható anyagmennyiséget, úgyszintén a tárolandó mennyiséget, a máglyák nagyságát, a választékok számát. Általában célszerű ikermáglyákat alkalmazni, mert az anyag megközelítésére kevesebb út, tér kell. Törekedni kell arra, hogy a tűzifa és papírfa rakatok egymás mellé kerüljenek, mert a tűzifából jelentős mennyiségű papírfa válogatható ki. A tűzifa hasogatás és papírfa kérgezés célszerű technológiája érdekében hosszanti máglyákat kell kialakítani. A papírfa esetében a máglyák 5 méterre legyenek egymástól a gép igénye szerint. Kézi máglyázás esetén 1,5, gépi máglyázásnál 3 m rakatmagasságot kell tervezni. Helyigény szempontjából gépi munka esetén, utakkal együtt 1 m 3 anyag tárolására 2 m 2 területtel számoljunk. Az egyszerre tárolandó anyagmennyiség meghatározásánál az évi forgalomnak 2 hónapra eső részével számoljunk. A rakodó alakja közelítse meg a 4 : 1 arányt hossz és szélesség viszonyában. A munkapad, valamint a máglyák mélysége a 12 15 m-t ne haladja meg. A rakodótípusokra először 1964. november 13-án tartott pécsi Egyetemi Napokon tettem javaslatot, ez irodalmi nyilvánosságot nem kapott. Most adom közre. Az egyes
rakodótípusoknál az alábbi technológia alkalmazását és gépek használatát tartom indokoltnak. Megjegyzem, hogy 10 000 m 3 évi forgalom alatt nem célszerű rakodót fenntartani, mert a munkák nem gépesíthetők gazdaságosan. I. típusú rakodó. Évi forgalom 8 12 000 m 3 A választékolás tő mellett történik, anyag a központi rakodóra választékban érkezik. A tűzifa hasogatása azonban a rakodón történik. A kérgezést erdei rakodón végzik. A rakodón folyó munka tehát más technológia befejező részét képezi. A beérkezett anyagokat a szállító jármű a megfelelő méretnek és fafajnak megfelelő rakatokhoz szállítja és csörlőjével az egész rakományt egyszerre üríti. A máglyázás kézzel történik. A tűzifa hasogatás géppel, rakodón belüli anyagmozgatás lóval, a vasúti kocsiba való felterhelés vagonrakó transzportőrrel, vagy a Vörös Csillag Traktorgyár FRAK Bl markolóvillás darujával történik. A rakodót 5 m széles úttal kell feltárni a rakatok jó megközelítése érdekében. í I i I fim ' I r I,) 5. ábra. I. típusú rakodó elrendezése I. szállító út (5 m); 2. tűzifa rakatok; 3. papírfa rakat; 4. iparifa máglyák; 5. betontuskókra helyezett sínek; 6. fagyártmányfa rakatok; 7. fagyártmányfa feldolgozó szín; 8. fagyártmány készáru; 9. kisvasúti szállítópálya; 10. iroda, műhely, mosdó; 11. készáru elszállítás; 12. vagónrakó transzportőr; 13. belső szállítóút (3 m); 14. szárító, gőzölő. Fagyártmánytermelés folyik a rakodón. Szükséges gépek: 1 db vagonrakó transzportőr, vagy 1 db FRAK Bl" markolóvillás daru, 1 db benzinmotoros láncfűrész, 1 db hidraulikus tűzifahasogató. A fagyártmánytermeléshez: 1 db szalag és 1 db körfűrész. Szükséges létszám: máglyázás, rakodás 4 fő, tűzifahasogatás 2 (4) fő. összesen ti 8 fő + 4 fő a gyártmánytermeléshez. Beérkező anyagmennyiség: 30 35 m 3, távolsági értékesítés 25 30' m 3 műszakonként. Fagyártmánytermelési feladat az évi közepes forgalom 12%-a : 1200 m 3, kérgezés: erdőn, tűzifahasogatás kb. 1600 m 3 a rakodón. Területigény: (1700 m 2 ) 3500 m, 38 X 90 m. A tűzifahasogató gép kapacitásának jó kihasználása érdekében más hasonló rakodóval kell kooperálni. II. típusú rakodó. Évi forgalom: 15 20 000 m 3. A faanyag legnag3'obb részben 8 16 m hosszakban, kisebb részben választékokban érkezik a rakodóra. A jármű ürítése vagy önürítő, vagy stabil csörlővel történik. Két munkapadra egyrészt tartalékképzés céljából, másrészt a kedvezőbb munkaszervezés érdekében van szükség. A hossztolás, darabolás villamos láncfűrésszel történik. A választékok továbbítása a megfelelő máglyába targoncával nyer megoldást, a máglyázás szintén. A választékban beérkező anyagokat a szállító út melletti zsebekbe" ürítjük, a megfelelő méretű rakatokba targoncával szállítjuk. Tűzifahasogatást hidraulikus hasogatóval végezzük. A kérgezés VK 16-os finn kérgezőgéppel, vagy az Egri kérgezőgéppel, aszerint, hogy mi a fő fafaj. Miután mind a hasogató, mind a VK 16-os kérgezőgépnek az évi teljesítménye nagyobb, mint az ilyen forgalmú rakodón rendelkezésire álló famennyiség, mindkét gépnek a munkaidejét programozni kell a kapacitás
jobb kihasználása érdekében a szomszédos rakadóéval. A vagonrakás targoncával, vagy a közepes építőipari toronydaruval történik. A rakodón fagyártmánytermelést is elő kell irányozni. 6. ábra. II. típusú rakodó elrendezése 1. manipulációs munkapad hosszúja tárolására; 2. villamos csörlő; 3. targonca út; 4. tűzifa rakatok; 5. papírfa rakat; 6. iparifa máglya; 7. fagyártmányfa; 8. fagyártmányszín; 9. fagyártmány készáru; 10. szállítóút; 11. MÁV iparvágány; 12. iroda és szociális épület; 13. erdőről érkező tűzifa; 14. erdőről érkező bányafa; 15. szárító; 16. gőzölő; 17. iparifa választék erdőről; 18. kisvasúti szállító pálya. Gépi felszerelés: 2 db villanymotoros láncfűrész a daraboláshoz, 1 db mobil 1 dobos villamos csörlő, 1 db hidraulikus tűzifahasogató, 1 db VK 16-os kérgezőgép, 2 db benzinmotoros targonca. A fagyártmánytermeléshez 1 db körfűrész, 2 db szalagfűrész és 4 db kisvasúti kocsi. Szükséges létszám: darabolás 4 fő, kérgezés 3 (5) fő, tűzifa hasogatás 2 (4) fő, máglyázás, rakodás 4 fő, összesen 9 10 fő + 6 fő a fagyártmánytermeléshez. így mintegy 18 20 fő dolgozik a rakodón. A szükséges kérgezők és tűzifahasogatók felét vettem számításba, mert a gép kapacitásának felét használjuk ki ezen a rakodón. Beérkező faanyagmennyiség: 70 80 m 3 hosszúfa, távolsági értékesítés 50 60 m 3 műszakonként. Fagyártmánytermelési feladat cca. 2500 m 3, tűzifa hasogatás 2500 m 3, kérgezés 4000 m 3 (az évi forgalom 20%-a). Területigény: (3500 m 2 ) 7000 m 2, 50 X 140 m a rakodó mérete. III. típusú rakodó. Évi forgalom: 25 30 000 m? A faanyag 8 16 m-es hosszakban érkezik, kis részben választékban. A járműről való ürítés egy ütemben önürítő csörlővel, vagy stabil lehúzó csörlővel. A tartalékképzés és könnyebb kiszolgálás érdekében 2 munkapadot célszerű tervezni. A rámpán az anyagmozgatás a transzportőrig csörlővel történik. A hosszú anyag a rámpáról a 60 m-es transzportőrre kerül. A darabolást körfűrésszel célszerű tervezni. A transzportőr a darabolás után mintegy 180 m hosszú. Az erdőből választékban érkező faanyag is transzportőrre kerül osztályozás céljából. A transzportőr melletti oldalzsebek, a kézzel kidobott anyag tárolására szolgálnak. A máglyázás, valamint a vasúti kocsiba rakás két targoncával, vagy 1 db targoncával és egy közepes építőipari toronydaruval történhet. Papírfa kérgezés VK 16-os kérgezőgéppel, esetleg Egri kérgezőgépekkel, tűzifa hasogatás hidraulikus hasogatóval. Ezen két gép teljesítménye, miután nem használható ki egy rakodón, a szomszédos rakodó munkájával programozandó. A fagyártmány késztermékek vagonba rakása targoncával történik, feldolgozás közbeni mozgatása kisvasúti kocsikkal. Gépi felszerelés: 1 db 700-as körfűrész, 1 db egydobos mobil villamos csörlő a munkapadhoz, 3 db GAZ 40 45-ös targonca, vagy 2 db targonca és 1 építőipari TD 20 toronydaru, 1 db 60 m-es és 1 db 180 m-es transzportőr, 1 db hidraulikus hasogató, 1 db VK 16-os kérgezőgép. A fagyártmánytermeléshez 1 db körfűrész, 3 db szalagfűrész, 4 db kisvasúti kocsi.
Létszámigénye: darabolás 4 fő, transzportőr 6 fő, máglyázás 4 fő, kérgezés 4 fő, tűzifa hasogatás 4 fő, rakodás 4 fő, összesen műszakonként 26 fő + fagyártmánytermelés és anyagmozgatás 8 fő. Beérkező faanyag: 100 120 m 3, értékesítés 90 100 m 3 műszakonként. Feladat: tűzifa hasogatás: 4000 m 3, kérgezés 5000 m 3, fagyártmánytermelés 3500 m 3. Területigény: 2 hónapos készlettel számolva (5000 m 3 ) 10 000 m 2. Méret: 60 X X 170 m. IV. típusú rakodó. Évi forgalom: 35 50 000 m 3 A faanyag általában 8 16 m-es hosszakban, kisebb részben választékban érkezik gépkocsival. A járműről való leterhelés önürítő csörlővel, vagy stabil lehúzó csörlővel egy ütemben. Két munkapad létesítése kívánatos. A munkapadon az anyagmozgatás a transzportőrig egydobos villamos csörlővel történik. A hosszú anyag a munkapadról drótköteles transzportőrre kerül. A darabolás körfűrésszel végzendő. Az erdőről választékban érkező anyag is a transzportőrrel nyer továbbítást és kézzel dobják ki az oldalzsebekbe. A máglyázás és a vasúti kocsi megrakása portálbakdarú, vagy portál kábeldaru segítségével történik. A papírfa kérgezés VK 16-os kérgezőgéppel, a tűzifahasogatás hidraulikus hasogatóval. A kérgező és tűzifahasogató gépek kapacitása nagyobb a szükségesnél, ezért a szomszédos rakodóval programozandó munkájuk. A rakodón fagyártmánytermelés folyik. Gépi felszerelés: 2 db egydobos villamos csörlő, 1 db 700-as daraboló körfűrész, 1 db 50, és 1 db 120 m hosszú kötélmeghajtású transzportőr, 1 db KKU 10 típusú portál bakdaru, 1 db VK 16 kérgezőgép, 1 db hidraulikus hasogatógép. A fagyártmánytermeléshez: 3 db szalagfűrész, 1 db körfűrész, 4 db kisvasúti kocsi a fagyártmánytermelés belső anyagmozgatásához. Szükséges munkáslétszám: ugyanaz, mint az előző típusú rakodónál, műszakonként 34. Mivel két műszakban folyik a munka 68 70 fő. Beérkező faanyag: 140 m 3, távolsági értékesítés: 110 120 m 3 műszakonként. Tűzifa hasogatási feladat: 6500 m 3, kérgezés 8000 m 3, fagyártmánytermelés 5000 m 3. Területigény: (6000 m 2 ) 12 000 m 2. Méret: 60 X 200 m. V. típusú rakodó. Évi forgalom: 50 000 m 3 felett A faanyag legnagyobb részben 8 16 m-es hosszakban érkezik, kisebb részben választékban. A járműről való terhelés önürítő csörlővel egy ütemben; 3 rámpára van szükség, kettőn darabolás folyik, egy tartalék. A rámpán az anyagmozgatás mobil villamos csörlővel folyik. A hosszú anyag 70 m hosszú drótköteles transzpartőrre kerül, a darabolás körfűrésszel történik. A transzportőr útján 200 m hosszú, transzportőr szállítja a választékokat a megfelelő rakatig, ahol automatikus távvezérlésű rönkkidobó dobja ki a faanyagot az oldalzsebekbe. A faanyag máglyázása és vasúti kocsikba rakása portál bakdaruval történik. A tűzifahasogatás hidraulikus hasogatóval, a papírfa kérgezés VK 16-os kérgezőgéppel történik, ezen anyagok mozgatása tar- :70 i 7. ábra. V. típusú rakodó elrendezése 1. szállítóút; 2. hosszúja munkapad; 3. transzportőr; 4. daraboló körfűrész; 5. villamos csörlő; 6. választékban érkező bányafa rönk; 7. erdőről érkező tűzifa; 7'a. erdőről érkező papírfa; 8. oldalzsebek; 9. darupálya; 10. portáldaru; 11. tűzifa hasogatás és tárolás; 12. papírfa kérgezés és tárolás; 13. iroda, szociális épületek, karbantartó műhely; 14. fagyártmányfa; 15. fagyártmány üzem; 16. fagyártmány készáru; 17. iparifa máglyák; 18. készáru elszállítás; 19. kisvasúti szállító pálya; 20. szárító; 21. gőzölő.
goncával. Űgyszintén a fagyártmány készáru vasúti berakása. A fagyártmánytermelés 2 körfűrésszel és 4 szalagfűrésszel végzendő. A fagyártmányüzemben a belső anyagmozgatás vasúti csillével. Gépi felszerelés: 2 db egydobos csörlő, 1 db daraboló körfűrész, 1 db 90-es és 1 db 200 m-es transzportőr, 15 automatikus rönkkidobó, 1 db KKU 10 bakdaru, 1 db targonca, 1 db hidraulikus tűzifa hasogató, 1 db VK 16-os kérgezőgép, a fagyártmánytermeléshez 4 db szalagfűrész és 2 db körfűrész, 4 db vasúti kocsi. Szükséges munkáslétszám: 8 fő darabolás, 4 fő máglyázó-rakodó, 4 fő transzportőr, 4 fő kérgező, 4 fő tűzifahasogató, összesen 24 fő + 10 fő a gyártmánytermeléshez műszakonként. A munka két műszakban folyik, az egész telep megvilágítandó. Beérkező faanyag műszakonként: 200 m 3, értékesítés 180 m :i. Fagyártmánytermelési feladat 7000 m 3, kérgezés 12 000 m 3, tűzifahasogatás 9000 m 3. Területigény: (8000 m 2 ) 16 000 m 2. Méret: 60 X 270 m. Azt remélem, hogy a közölt javaslatok egy lépéssel előbbre segítik a problémát. Jó volna, ha a rakodók nagysága és berendezése, az alkalmazandó technológia körül folyna most már tovább a vita. n-p Kanda Pl.: AKTyAJT.bHt.IE BOnPOCbl MEXAHM3AUHM PABOT HA HEHTPAJlbHblX MA- HHnyJlHHMOHHblX JlECHblX CKJJAflAX. PaöoTbi no packpancebke jiecomatepnajrob CJieflyeT npoboahtb Ha uehrpajrbhbix jiechbix CK-naAax, MTO AacT B03MO>fCH0CTb KOHueHTpau.HH paöot, nobbiuiehhh npoh3boahtejibhocth Tpyfla H Ha yaobjtetbopehhe COUHajibHO-GbiTOBbix notpeönocteh TpyAfliUHXcíi. BHeApenne uentpajrbhbix jiechbix CKAaAOB CBH3aH0 c nepcohajib- HblMH TexHHMeCKHMH H 3K0H0MHMCCKHMH y CJ10BHHMH, KOTOpbie HaAO BbinOJlHHTb. HeOÖXOAHMO KaK MO>KHO Gblcrpee co3aatb STH n0ka3ateabhbie jiechbie pa3aejroqno-norpy30mhbie jiechbie CK-naAbi, TaK KaK rjih pa3pa60tkh AHCTBeHHbix jiecomatepnaaob na ueiitpajtbhbix CKAaAax ne HMeeTCH nphmepob MHoro H B EBpone. B BeHrpnn Ha OCHOBaHHH BeAHMHHbl TOAHHHOrO OÖOpOTa JT^COMaTepHajlOB, ueacc006pa3ho C03AaTb 5 BapHaHTOB JieCHblX CKJiaAOB, OCHameHHblX pa3hbimh MexaHM3MHMH, paöotaioluhmh no pa3hbim TeXHOJlOTHflM H nph pa3h0m COCTaBe paöomhx. Dr. Káldy J.: EINIGE AKTUELLE FRAGEN DER MECHANISIERUNG DER ZENTRALEN HOLZAUSFÓRMUNGSPLATZE. Die Auíbereitung des Rohholzes soll immer mehr auf zentrale Plálze versetzt werden. Dies ermöglicht eine bessere Konzentration der Arbeiten, die Erzielung einer höheren Produktivitat und eine Befriedigung der sozialen Ansprüche der Werktatigen. Die Anlage zentraler Platze ist a n personale, technische und ökonomische Voraussetzungen gebunden, die vorerst erfüllt werden sollen. Eine wichtige Anl'orderung ist die baldige Bildung von einigen musterhaften Piátzen, da in Európa nur wenige Beispiele für die zentrale Aufbereitung von Laubholz vorhanden sind. AuE grund des Jahresumschlags zeigt sich in Ungarn die Ausbildung von 5 Ausformungsplatztypen mit verschiedener Maschinenausstattung, Technologie und Besatzungszahl für zweckmassig. Nyárfagazdálkodásunk é s a cellulózipar fejlesztés e HALÁSZ ALADÁR Közismert tény, hogy a papírfogyasztás világszerte és hazai viszonylatban is rohamosan növekszik. Ez a tendencia már sok évvel ezelőtt világosan kirajzolódott, ezért nálunk is régóta hangoztatott kívánság a hazai cellulóz- és papíripar gyors ütemű fejlesztése. Örömmel lehet megállapítani, hogy az utóbbi években mind a féltermék-, mind a papír- és kartongyártás hazai viszonylatban is sokat fejlődött. Az erdőgazdálkodás szempontjából különösen örvendetes az, hogy a papíripari féltermékgyártáshoz felhasznált papírfának ma már majdnem fele belföldi kitermelésű (1. láblázat). A termelés fejlődése a felhasználás növekedésével mégsem tudott lépést tartani. Ezért a papíripari termékek importja rohamosan, kétszer olyan gyorsan növekszik, mint a fa- és fatermékek összes importja. A papírellátás biztosítása a népgazdaságnak egyre súlyosabb külkereskedelmi tehertétele. 1967-ben a hazai félkésztermék-gyártáshoz felhasznált kb. 177 000 űrm fenyő papírfán kívül összesen mintegy 830 000 m 3 papírfa egyenértéknek megfelelő papíripari félkész- és készterméket importáltunk, mintegy 460 millió DFt értékben (2. táblázat). Különösen súlyos a helyzet tőkés viszonylatban. Tőkés országokból származó fa- és fatermék importunkban az összes többi termékcsoport aránylag jelentékelen szerepet játszik és általában csökkenő tendenciájú, a cellulóz- és