A GYERM EKEK IDEÁLIS ÉS TÉNYLEG ES S Z Á M A

A GYERM EKEK IDEÁLIS ÉS TÉNYLEG ES S Z Á M A R. P R ES SA T A család ideális nagyságára vonatkozó közvéleménykutatások azt a célt szolgálják, hogy segítségükkel adatokat kaphassunk a születések várható számára vonatkozólag. Ahhoz, hogy a kapott adatok a demográfiai kutatások számára teljes egészükben használhatók legyenek, szükség van a felvételek során kifejezett vélemények és a tényleges demográfiai magatartás közötti összefüggések feldolgozására. Franciaországban jelenleg kedvezők a körülmények ahhoz, hogy a közvéleménykutatások eredményeit a demográfiai adatokkal közvetlenül összehasonlítsuk. Egyrészt az egyes propagatív korban levő kohorszok viselkedése nagyjából hasonló, másrészt a közvéleménykutatások során meghatározott ideális gyermekszám az életkorral csak kevéssé változik. Az egyes generációk e téren tapasztalható többé-kevésbé homogén volta az időben nézve stabil termékenységnek felel meg. Valamely ideális gyermekszám elképzelése során az egyének gondolatban valószínűleg a legszokásosabb körülmények feltételezéséből indulnak ki, vagyis amikor a gyermekek kívánatos számát közlik, nem későn kötött házasságra gondolnak. Ez az oka annak, hogy az utódok száma azokban a házasságokban, amelyekben a feleség elég korán (30 éves kora előtt) ment férjhez, jól jelzi a termékenységet, különösen akkor, amikor az ideális gyermekszámmal hasonlítjuk össze. Ez a mutató valószínűleg jobb, mint az 50 éven aluli korban férjhez ment nőkre vonatkoztatott gyermekszám mutatója. Az 1. táblában a háború utáni termékenységi szint alapján a 30 éves koruk előtt férjhezment asszonyok 45 éves korukig szült gyermekeinek az 1954. évi népszámlálás anyagából vett1 átlagos számát hasonlítottuk össze az Állami Demográfiai Kutatóintézet (I. N. E. D.) által (1956-ban és 1960-ban) 2 lebonyolított két közvéleménykutatás során felderített ideálisnak tartott (ill. a vonatkozó válaszok számtani átlagait jelentő) gyermekszámokkal. Az egybevetés nem egészen tökéletes, mert nem tudtuk biztosítani az 1954. évi népszámlálási és a közvéleménykutatások során alkalmazott csoportosítások teljes azonosságát. 1Maurice Febvay : A term ékenység szintjének társadalm i-foglalkozási kategóriák szerinti alakulása Franciaországban. Nemzetközi Népességtudom ányi Kongresszus, Bécs 1959. 2 Lásd A lain Girard és Louis Henry : A m agatartás és a dem ográfiai konjunktú ra : a születések, a család-összetétel és a gazdaságilag ak tív élet határai. Population, 1956. évi jan u ár ciusi száma. A lain Girard és Henri Bastide : Demográfiai problém ák a nyilvánosság előtt. Population, 1961. évi április m ájusi száma. 27*

416 R. PRESSAT 1. A termékenység és a gyermekek ideális szám ának foglalkozási kategóriák szerinti alakulása Foglalkozási csoport Az élveszületett gyermekek átlagos száma (1) Az ideálisnak tarto tt átlagos gyermekszám általában (2) saját környezetére vonatkoztatva (3) A (1) százalékos eltérése a (2)-től a (3)-tól Földm űvesek (gazdálkodók, bérlők és feles bérlők)... 3,33 2,91 2,82 13 15 M ezőgazdasági m unkások... 4,10 2,85 2,48 30 40 M unkások (m unkások és kézm űvesek)... 3,42 2,67 2,35 22 31 A lkalm azottak (alk alm azo ttak, m unkavezetők, középkáderek, alacsonyabb beosztású tisztviselők)... 2,74 2,75 2,51 0 8 K isiparosok, kereskedők (kereskedelm i ügynökökkel eg y ü tt)... 2,55 2,73 2,55 + 7 0 Felső káderek... 3,00 3,05 3,01 + 2 0 Összesen... 3,12 2,81 2,59 10 17 Az általában ideálisnak tartott gyermekszám leggyakrabban kisebb az utódok tényleges számánál ; ez alól csupán két kategória képez kivételt. A saját környezetre vonatkoztatva ideálisnak vélt gyermekszám3 mindenütt kisebb az általában ideálisnak tartott gyermekszámnál. Végül az (általában vagy a környezetre vonatkoztatva) ideálisnak tartott gyermekszám olyan mértékben tér el a tényleges demográfiai magatartástól, amilyen mértékben ez a meg növekedett termékenységnek megfelel : ez az eredmény a táblázatból világosan kitűnik. A tényleges termékenységnek az ideális termékenységgel szemben megmutatkozó fölénye azt jelentheti, hogy több gyermekük születik, mint amennyit kívánatosnak tartanak és a termékenység Franciaországban tapasztalható a társadalomnak a gyermekek iránti nagy megbecsüléséből adódó jelentős növekedése (az 50 éven alul férjhezment asszonyok utódszámának 25%-os emelkedése) az elképzelt ideális gyermekszám és a tényleges magatartás nem kellő összehangolódásának az eredménye. Az ideálisnak vélt gyermekszám ezen túllépéseinek az okait érdekes volna meghatározni, az ember azonban közvetlenül ezen okok egyikére gondol : az alkalmazott fogamzásgátló eljárások tökéletlen hatékonyságára. Összehasonlításaink folytatásaképpen meg fogjuk kísérelni annak meghatározását, mi lenne az utódok tényleges száma olyan házaspároknál, akik termékenységüket úgy korlátozzák, hogy soha ne haladják túl az általuk ideálisnak tartott gyermekszámot. A CÉLUL KITŰZÖTT IDEÁLIS GYERMEKSZÁM ÉS AZ UTÓDOK TÉNYLEGES SZÁMA Ezen nagyon egyszerű megállapítások alapján leszögezhető, hogy ha valamely népesség a termékenység tekintetében az általa kialakított kívánsá- 3 A következő kérdésre a d o tt válaszról van szó : M it ta rt a gyerm ekek ideális számának az önéhez hasonló társadalm i és jövedelm i viszonyok között élő családoknál?

AZ IDEÁLIS ÉS A TÉNY LEG ES GYERM EKSZÁM 417 gokhoz tartja magát, tényleges termékenysége kisebb lesz annál, mint amely az ideálisnak tartott gyermekszám tényleges megvalósítása esetén jönne létre. Kíséreljük meg számokban kifejezni a kívánt és a tényleges termékenység közötti különbséget. E célból rendelkeznünk kell a fiziológiai vagy természetes termékenység adataival valamely olyan népességre vonatkozóan, amely fogamzásgátlást nem alkalmaz. Nehézség mutatkozik azon a téren hogy a természetes termékenység jellemzői sem nem általánosak, sem nem változatlanok az idő folyamán ; valamennyi népességre és a különböző időszakokra vonatkozóan kellene tehát adatokkal rendelkeznünk. Másrészt arra volna szükség, hogy ezek az adatok olyan formában álljanak rendelkezésünkre, mely lehetővé tenné a kívánt termékenység adataival, azaz a közvéleménykutatás során nyert ideális családnagyság megoszlásával való kombinálásukat. A szaporodás valószínűségei (vagyis valamely n + 1-ik gyermek megjelenésének gyakoriságai egy olyan csoport tagjai között, amelynek n gyermeke volt), mint ezt Louis Henry kifejtette4, jelentik a tökéletesen alkalmazott mutatószámot. A szerző említett művében különféle sorokat közölt a nem malthuziánus vagy kevéssé malthuziánus, többé-kevésbé régi népességek szaporodási valószínűségeire vonatkozóan. Mi ezek közül azokat tartottuk meg, melyek az Angliában és Walesben 1861 1870 között férjhezment női kohorszokra vonatkoznak, házassági korcsoportok szerinti bontásban5. Noha ezeket az adatokat eléggé gyakran fogjuk használni, nem szabad minden fenntartás nélkül általános érvényűeknek tekintenünk azokat, e korlátozás azonban nem módosíthatja következtetéseink értelmét. Azokra az asszonyokra, akik 15 19 éves korukban mentek férjhez és fogamzásgátlást nem alkalmaznak, az 1861 1870 között férjhezment angol nők tapasztalata alapján 965 %0 első születés, azon nőkre pedig, akiknek már volt egy gyermekük, 973 %0 második születés stb. jut. Ezen adatokat átalakítva azt is mondhatjuk, hogy ezer 15 19 év között elsőízben férjhezment nő közül 965 alkalmas első gyermek, 939 (965x0,973) második, 906 (965 X 0,973 X 0,965) harmadik stb. gyermek megszülésére. Ezen képességek alapján elképzelhetőek önkéntesen vállalt demográfiai magatartások. Például, ha a franciák hűen ragaszkodnának ahhoz az ideális gyermekszámhoz, amelyet az 1960. évi közvéleménykutatás során kifejezésre juttattak, akkor ezen házaspárok közül 6-nak egyetlen gyermeke sem volna, 37-nek egy, 374-nek két gyermeke volna, stb. Ez kifejezhető úgy is, hogy a közvéleménykutatás tanúsága szerint ezer házaspár közül (994 (1000 6) fogad el (ill. kíván) első gyermeket, 957 (1000 6 37) második gyermeket, 583 (1000 6 37 374) harmadik gyermeket stb. Figyelembe véve a szülők biológiai alkalmasságát, a fent jelzett szándékokat 994 első gyermeket akaró házaspárból 959 (959 = 994x0,965), 957 második gyermeket kívánó házaspárból 899 (899 = 957x0,939), és 583 harmadik gyermeket kívánó házaspár közül 528 (528 = 583 x 0,906) stb. házaspár tudná megvalósítani. A két valószínűségi sor ilyenfajta kombinálása szigorúan véve azt tételezi fel, hogy nincs kapcsolat a célul kitűzött * L o u is H e n r y. A házasságok termékenysége. Új mérési módszer. C a h iers des T r a v a u x et D o c u m e n ts de l ' I N E D, 16. sz. Paris, 19 53. 5 L á s d az idézett mű 59. oldalát.

418 R. PRESSAT gyermekszám és a szülők lehetőségei között : bizonyára így van ez számos olyan esetben, amikor a házaspárok nem ismerik saját lehetőségeiket6. Az előző számítás feltételezi, hogy a gyermekek kívánt számának elérése előtt a szülők egy része fogamzásgátló módszert nem alkalmazott7, ugyanakkor a házaspároknak az a töredéke, amely a születéseket hosszabb időre akarja elosztani, arra törekszik, hogy a kívánt terhességek közül egynéhányat átmenetileg megelőzzön. Ilyen feltételek mellett, egy adott születési sorrendre vonatkozóan, e házaspárok esetében a szaporodás valószínűsége az első számításnál alkalmazott természetes értékéhez viszonyítva nyilvánvalóan csökken. Elengedhetetlen volt, hogy a házaspárok ezen időfelhasználásának a hatását legalább megközelítő pontossággal figyelembe vegyük. Valamennyi születési sorszám házasodási kor szerinti növekedési valószínűségei variációs görbéinek interpolálása révén lehetővé vált számunkra a házasság és az első szülés, valamint 1 éven belül egymást követő születések átlagos időközei meghosszabbodása valószínűségeinek a kiszámítása, ami a 7. jegyzetnek megfelelően olyan valamivel hosszabb átlagos időközt jelentene, mely alatt a házaspárok az egyes születések között (és közvetlenül a házasságkötés után is) fogamzásgátláshoz folyamodnak. 2. A z utódok tényleges szám a az ideálisnak tartott gyermekszám és házasságkötési kor szerint A gyerm ekek átlagos szám a a A m agatartás módozatai 15 19 20 24 2 5-2 9 3 0-3 4 3 5-4 4 15 44 éves korban férjhezment nőknél Az álta lá b an Ideálisnak ta r to tt gyerm ekszám esetében(átlsg : 2,77 gyerm ek) Fogam zásgátlás n é lk ü l*... 2,59 2,50 2,32 2,07 1,46 2,44 Fcg?m zásgátlás alkalm azásával*.. 2,56 2,44 2,24 1,95 1,23 2,38 A környezetre v o n a t kozóan ideálisnak ta r to tt gyerm ekszám esetében (á tír g 2,56 gyerm ek) F ogam zásgátlás nélkül*... 2,40 2,31 2,16 1,93 1,37 2,26 Fogam zásgátlás alkalm azásával*.,. 2,37 2,27 2,08 1,82 1,17 2,21 * Ezek a kifejezések a szövegben adott mag yarázatok szerint értelmezendők. GEzzel kapcsolatban feltételezzük azt is, hogy az ideálisnak te k in te tt gyerm ekszám ugyanaz, m inden házasodási korban, és hogy ez a házasság folyam án nem változik. Franciaország esetében valószínű, hogy a legfiatalabb korcsoport a legkorlátozottabb szám ú ideális gyerm ekszám nak felel meg, m inthogy a legfiatalabb korban házasodó csoportok (a m unkások) által ideálisnak ta rto tt gyerm ekszám a legkisebb : ebből következik, hogy a k ívánt és a tényleges term ékenység közötti eltérések a legfiatalabb korcsoportok és az összességükben v e tt házaspárok esetében nagyobbak, m int am elyeket m i fogunk m egállapítani. 7 E z csak abban az esetben lenne helytálló, ha a jelenlegi francia házaspárok term ékenységét ugyanaz jellem ezné, m int az 1861 1870 közötti angol házaspárokét. Lehetséges azonban, hogy a születések közötti átlagos időköz az utóbbiaknál nagyobb lenne, m int az előbbieknél, ha a szoptatás átlagos időtartam ának időleges meddőségi tényezőt jelentő csökkentésével nem alkalm aznának fogam zásgátlást. Ilyen feltételek m ellett, a mi első szám ításunk az egym ást követő születések között term észetesen figyelembe venne egy bizonyos önkéntesen m egszabott term éketlenségi időszakot is.

AZ ID EÁ LIS ÉS A TÉNYLEGES GYERMEKSZÁM 419 A 2. sz. tábla azokat az eredményeket tartalmazza, amelyeket az 1960. évi francia közvéleménykutatás során felmért ideális gyermekszámok alapján nyertek. Az utódok tényleges száma és az ideális gyermekszám közötti eltérés, mint ahogy ezt várni lehetett, olyan mértékben nő, amilyenben a házasságkötési kor. Ugyanígy közvetlenül a házasságkötés után és a kívánt születések között alkalmazott fogamzásgátlás hatása az idősebb korban házasodó csoportok esetében sokkal szembetűnőbb ; ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy ez a hatás a fiatal csoportoknál általában gyenge és összességében sem nagyon magas sohasem. Ez nem is meglepő, mivel a megkérdezettek családnagysága sohasem volt túl nagy, s ennek következtében a házaspárok jelentékeny része, a születések tervszerű időbeli elosztása ellenére, elegendő idővel rendelkezik az ideálisnak vélt gyermekszám eléréséhez. Ahhoz, hogy egy olyan átlagos házasságonkénti utód számot kapjunk, mely az összes olyan első házasságkötésekre vonatkoztatható, ahol a feleség 45 évesnél fiatalabb, a szóban forgó házasságokat úgy kell korcsoportok szerint megosztani, hogy ezzel súlyozhassuk az egyes korcsoportokban elért utódszámot. A 3. sz. tábla pontosan mutatja az első házasságoknak a halandóságtól elvonatkoztatott megoszlását és az 1906 1910 években született francia női generációk hasonló jellegű megoszlását8. Ugyanígy számítottuk ki a 2. sz. tábla utolsó oszlopából a házasságonkénti átlagos utódszámot ; ez lehetővé teszi, hogy a szülőképes korban levő házaspárok összességére vonatkozóan9 meghatározzuk az ideális gyermekszám elérésének útjában álló akadályok súlyát. 3. A nők első házasságkötéseinek megoszlása Megnevezés 15 19 2 0-2 4 2 5-2 9 3 0-3 4 3 5-4 4 15 44 évesek E zer 15 éves nőre ju tó házasságkötés, a h a lálozások figyelem bevétele nélkül.... 250 425 150 50 25 900 A nőknek a születéstől szám íto tt to vábbélési valószínűsége (F ranciaországban 1958- ban e = 73,1 év).. 0,963 0,960 0,956 0,951 0,940 E zer leányszületésre ju tó első házasságkötés... 241 408 143 23 863 Az átlagosan 2,77 gyermeket kitevő általában ideálisnak tartott gyermekszám esetében a házaspároknak 2,38 vagy 2,44 gyermeke van ; az átlagosan 2,56 gyermeket jelentő környezetre vonatkoztatott ideális gyermekszám esetében pedig az utódok tényleges száma 2,21 vagy 2,26 gyermek. 8 Lásd : Jean-Claude Chasteland és Roland Pressai : A francia népesség egyes generációinak házassági m ozgalma az elm últ évszázad folyam án. Population, 1962. április júniusi szám. *A 45 éves koruk betöltése után férjhezm ent leányok jelentéktelen szám ú születéseit nem vesszük figyelembe. M ásrészt m egjegyezzük, hogy feltételezésünk szerint nincs házasságbontás és nem vesszük figyelembe az újraházasodásokat sem. Ezekkel az egyszerűsítésekkel az utódok tén y leges szám át túlbecsüljük. E problém ára később még visszatérünk. 00

420 R. PRESSAT A Z EREDMÉNYEK ALKALMAZÁSA A FRANCIAORSZÁGI TERMÉKENYSÉG JELENLEGI ALAKULÁSÁNAK VIZSGÁLATÁNÁL A 2. és 3. tábla eredményeit felhasználhatjuk az 1. táblában szereplő összehasonlítás finomítására is. Ha korábban úgy tűnt, hogy a 30 éves koruk betöltése előtt férjhezment nők utódainak száma a tényleges termékenység legjobb mutatója az ideálisnak vélt gyermekszámra vonatkozó elképzelések kialakítása szempontjából, most azt látjuk, hogy a biológiai akadályok olykor még a fiatalon férjhezment nőknél is lehetetlenné teszik az ideális gyermekszám megvalósítását. Annak megítélése céljából, hogy a házaspárok milyen mértékben térnek el az általuk kitűzött ideális gyermekszám megvalósításától, ezt az ideális gyermekszámot az akadályok figyelembevétele alapján helyesbíteni kell. Megelégszünk azzal, hogy a számításokat a társadalmi-foglalkozási csoportok összességére vonatkozóan végezzük el, e csoportok részletes vizsgálata céljából egyébként rendelkeznünk kellene házasságkötési arányszámaikra vonatkozó adatokkal10. Szembeötlő, hogy a tényleges termékenységnek az ideális gyermekszám elérésére való törekvés eredményeképpen kialakult mutatója 11 és 12%-kal ezen ideális gyermekszám alatt van. A 3,12 gyermekes átlagot tehát nem a 2,81-es és 2,59-es (1. tábla), hanem a 2,47-es és 2,31-es gyermekszámmal kell egybevetnünk. Ennek alapján megállapítható, hogy ha azoknak a francia házaspároknak a tényleges termékenysége, amelyek esetében a feleség 30 éves korának betöltése előtt ment férjhez, az ideálisnak vélt gyermekszámnak megfelelően alakult volna, a tényleges termékenység (az általában vagy környezetre vonatkozóan ideálisnak tartott gyermekszámtól függően) 21 vagy 26%-kal lenne kisebb az észlelteknél. Igen nehéz összehasonlítani a valamely ideálisnak vélt gyermekszám megvalósítására való törekvés eredményeképpen létrejött utódok számát a házasságban élő lakosság összességének a termékenységével. Ez utóbbi mindenekelőtt adott időszakra vonatkoztatott mutatóval nem mérhető megfelelően. Ezenkívül mint m ondottuk, a számításaink során alkalmazott házasságkötési arányszámok nem felelnek meg szükségképpen a különféle népességeknek. Végül az általunk számított átlagos gyermekszám különbözik a klasszikus mutatószámoktól, például egy házassági kohorsz utódainak számától ; amit úgy kapunk meg, hogy a számítások során figyelembe vesszük a házasságbontásokat, az első házasságoknál kevésbé termékeny újbóli házasságkötéseket, valamint az összes 45 éves koron felüli házasságkötéseket is. Franciaország esetében az összehasonlításnak csak ezen utóbbi akadálya forog fenn, a két különböző átlagos gyermekszám közötti különbözetet számszerűsítve körülbelül 0,3-at tesz ki. Ilyen feltételek mellett és a két közvéleménykutatás eredményeinek átlaga alapján, levonhatjuk azt a következtetést, hogy a francia házaspárok által ideálisnak tartott gyermekszámot a házasságok egyes korcsoportjaiban az utódok száma a következőképpen fejezi ki : 2,11 gyermek (2,41 0,3) az általában ideálisnak tartott gyermekszám esetében és 1,94 gyermek (2,24 0,3) a környezetre vonatkozóan 10 A szám ítás a fogamzásgátlás alkalm azásának figyelembevételével tö rtén t.

AZ IDEÁLIS ÉS A TÉNYLEGES GYERMEKSZÁM 421 ideálisnak tartott gyermekszám esetében, szemben a legutóbbi 20 esztendő kohorszai esetében észlelt kb. 2,40 gyermekkel. Látjuk tehát, hogy ha jelenleg a francia házaspárok követnék az általuk kitűzött termékenységi ideálokat, és azokat nem haladnák túl, egy esztendő összes fennálló házasságaiból származó utódok száma 12-19%-kal csökkenne. Ez az előzőnél alacsonyabb eredmény nem jelent ellentmondást, tekintve, hogy itt a termékenységnek más mértékét alkalmazzuk. Végül megállapíthatjuk, hogy az ideális gyermekszám biztosítását célzó demográfiai magatartásnak megfelelő termékenységi mutatók értékei igen hasonlóak azokhoz, amelyek a háború előtti franciaországi termékenységet mérik (4. tábla). 4. A tényleges és az ideális gyermekszám szerinti magatartás Franciaországban Megnevezés Azon házaspárok gyermekszáma, ahol a feleség 30 éves kora előtt ment férjhez Egy házassági kohorszból származó gyermekek száma Tényleges magatartás Jelenleg (az 1941-es és az azt követő kohorszok)... 3,12 2,40 A legutóbbi háború e lő tt (1925. é v i kohorsz) 2,49 1,98 A jelenlegi ideális gyermekszámnak megfelelő magatartás álta lá b an...... 2,47 2,11 a környezetre vonatkozóan... 2,31 1,94 Megjegyzések : Itt is olyan ideális gyermekszámról van szó, amelyet fogamzásgátlás alkalmazásával igyekeztek biztosítani. Megemlítjük, hogy a 30 éves koruk előtt férjhezment nők gyermekeinek számát a házasságbontások nélkül számítottuk ki, ugyanakkor az egyes házassági kohorszokból származó gyermekek száma az új házasok összességének tényleges gyermekszámát jelenti. A NEMZEDÉKEK UTÁNPÓTLÁSA A malthuzianus népességek termékenységére vonatkozó megítélések gyakran azokon a többé-kevésbé nagyon könnyű lehetőségeken alapszanak, amelyek alapján a nemzedékek utánpótlása végbemegy. Az utánpótlás biztosításának gondja általában kismértékben befolyásolja az embereknek a termékenység kérdésével kapcsolatos demográfiai magatartását, legalább is ha arról van szó, hogy az utódok problémáját az egész népesség szintjén vegyék tekintetbe. És még ha az egyének törődnének is ezzel, be kell látnunk, hogy a követendő egyéni magatartás meghatározásáig nem jutnának el, minthogy híjával vannak annak a lehetőségnek, hogy számításba vegyék az ebben szerepet játszó összes tényezőket. Még érdekesebb az egyes népességek termékenységre vonatkozó kívánságait reprodukciós arányszámokkal kifejezni. Ha vizsgálatunkat 1000 leányszületésre terjesztjük ki, nem elég 863 olyan első házasság utódait figyelembe vennünk, ahol a feleség szülőképes korban van (lásd 3. táblát)11. Egyébként, minthogy nem vesszük figyelembe a válásokat, ezen nők utódainak tényleges számát túlbecsüljük. 11 Nem vesszük figyelembe a 45 éves kor betöltése után házasságot kötött nők jelentéktelen számú szüléseit.

422 R. PRESSAT Az újraházasodásból származó utódokat, valamint a Franciaországban jelenleg a törvényes születések 6%-át kitevő törvénytelen születéseket nem vettük figyelembe. Nehéz mindezen tényezők hatásának a mérlegét megvonni. Franciaországban a házasságok 10 12%-a válással végződik, s ez a válás az esetek 50%-ában a házasság első tíz évében következik be. A törvénytelen születéseknek egyharmadát feltehetően a házasság utólag törvényesíti12 és ezért e születéseket a kívánt család kialakítása során figyelembe veszik. Kívánatos volna, hogy az elvált (és az esetleg újból férjhezment) aszszonyok átlagos gyermekszáma a fennálló házasságok gyermekszámának kétharmada legyen ahhoz, hogy a válásnak a termékenységre gyakorolt hatását (ezzel kapcsolatban figyelembe kellene venni a megözvegyüléseknek nem túl jelentős hatását, valamint a tényleges halandóság hatását is) a nem törvényesített házasságon kívüli születések kiegyenlítsék. Mi ezzel a kiegyenlítődéssel számolunk, ami Franciaország esetében valószínűleg megengedett eljárás. Kétségtelen azonban, hogy ezt külön vizsgálat nélkül más országokra kiterjeszteni veszélyes ; ezekben az országokban tehát vonatkozó eredményeinket külön kell bizonyítanunk. 5. Netto reprodukciós együttható (B 0) A vizsgált népesség az ideálisnak tarto tt gyermekszám szerint R0 1958-ban* ténylegesen K anad a, 1960... 1,43 1,80 E gyesült Á llam ok, 1960... 1,26 1,73 H ollandia. 1960... 1,14 1,45 E gyesült K irályság, 1960... 1,00 1,18** Franciaország, 1956 1,26 álta lá b an ideálisnak v élt gyerm ekszám szerint... 1.03 a környezetre vonatkozóan ideálisnak vélt gyerm ekszám szerint... 0,95 Franciaország, 1960... 1,26 általában ideálisnak vélt gyerm ekszám szerint... 1,00 a környezetre vonatkozóan ideálisnak vélt gy erm ekszám szerint... 0,93 NSZK, 1958... 1,07*** általában ideálisnak v élt gyerm ekszám szerint... 0,95 a nagyon kedvező esetre ideálisnak v é lt gy erm ekszám szerint... 0,95 M agyarország, 1960... 0,83 0,97 * Forrás : Population Index, 1961. április ** Anglia és W ales *** 1957 12 P aul Vincent a norm ál-családra vonatkozó tanulm ányában (Population, 1950. évi áp rilisjúniusi szám a) az 1907 1913 közötti időszak francia statisztikai a d atai alapján ezzel kapcsolatban 40 %-os a rá n y t m u ta t ki. 13 Egységes elhalálozási törvényszerűség alkalm azása ez esetben kevésbé fontos, m inthogy a vizsgálat tárgyává te tt országok e szem pontból összehasonlíthatóak.

AZ IDEÁLIS ÉS A TÉNYLEGES GYERMEKSZÁM 423 Emellett a házasodási törvényszerűség érvényességével kapcsolatban korábban tett ellenvetéseinket továbbra is fenntartjuk.13 Az 5. táblának az ideális gyermekszám szerinti tisztított arányszámait tehát úgy kaptuk, hogy az egyes országok közvéleménykutatásaiból rendelkezésre álló ideális családnagyságra vonatkozó adatokat előbb 0,863-mal (a 45 éves kor betöltése előtt megkötött első házasságoknak az egy leányszületésre jutó átlagos számával, 1. a 3. táblát), majd 0,488-cal (a leányszületések arányával) megszoroztuk. Az 5. tábla az 1958. évi netto reprodukciós együtthatóval való összehasonlításokat tartalmazza. Az egy időszakra vonatkoztatott netto együttható igen vitatható fogalom, és az 1958. évi értékeket csupán durva egybevetés céljából ismertetjük. Franciaországban minden egyes kohorsz házasságonként átlagosan 2,40 gyermeknek megfelelő tisztított reprodukciós arányszáma 1,2014, ugyanakkor a két közvéleménykutatás eredményeinek átlaga szerint az ideális családnagyság biztosítását célzó magatartás az általában ideálisnak tartott gyermekszám esetében 1-nél valamivel nagyobb vagy a környezetre vonatkozóan ideálisnak tartott gyermekszám esetében 0,95-nél valamivel kisebb értékhez vezet. Ha a termékenység alakulását érintő magatartásukban a franciák hűek volnának az általuk ideálisnak tartott gyermekszámhoz, nevezetesen a környezetükre vonatkozóan ideálisnak tartott gyermekszámhoz a nemzedékek integrális megújulása nem volna biztosítva. Ha a tisztított reprodukciós arányszám értéke 1-nél valamivel kisebb volna, újra a két háború közötti állapot mutatkoznék. ÖSSZEFOGLALÓ ÁTTEKINTÉS A közvéleménykutatás során megállapított ideális családnagyságnak a termékenység tényleges viszonyaival való összehasonlítása elég kényes dolog. Feltehető, hogy a megkérdezettek az ideális családnagyságra vonatkozó elképzeléseik kialakítása során olyan viszonyok feltételezéséből indulnak ki, amelyek nem nagyon ellentétesek ezen ideális családnagyság megvalósításának tényleges körülményeivel, ennélfogva olyan házasságok utód-számára kell gondolniok, melyeknek megkötésekor a feleség elég fiatal. E gondolat jegyében hasonlítottuk össze a két legutóbbi francia adatfelvétel során az elképzelt ideális gyermekszámot a 30 éves koruk betöltése előtt férjhezment asszonyok tényleges átlagos teljes utódszámával : a tényleges utódszám természetesen meghaladta a megkérdezettek által ideálisnak tartott utódszámot. Ha azonban azt tételezzük fel, hogy a házaspárok magatartása összhangban áll az általuk elképzelt ideális gyermekszámmal, vagyis hogy minden házaspár azt a családnagyságot igyekszik elérni, amelyet kíván, és azt nem haladja túl, úgy bizonyos, hogy az ideálisnak tekintett termékenységet ténylegesen nem érik el, minthogy egyes házaspárok a kívánt utódszám megvalósítása során fiziológiai akadályokba fognak ütközni. Az ideális termékenység és az ideális termékenység elérését célzó cselekedetek eredményeként kialakuló tényleges termékenység közti különbség természetesen a 14 14 E z egyidejűleg a z t is bizonyítja, hogy az 5. táb la 1958-ra vonatkozó becsléseinek az értéke eléggé viszonylagos ; Franciaországra vonatkozóan ugyanis : R 0 = 1,26.

424 R. PRESSA T házasságkötés korával növekszik, a kívánt születések tervszerű időbeli elosztása (ütemezése) ezt a különbséget csak jelentéktelenül növeli. Az elérni kívánt ideális gyermekszám és a tényleges termékenység közötti eltérés a népességen belül háromféle csoport létezéséről tanúskodik, éspedig : 1. egy olyanéról, am elyik a k ív án t gyerm ekszám ot m egvalósítja, v agy legalább is igyekszik m egva lósítan i ; 2. egy olyanéról, am elyik az általa kívánatosnak ta rto tt családnagyságot túlhaladja; 3. végül egy olyanéról, am elyik szándékosan kevesebb gyerm eket szül annál, m int am ennyit ideálisnak ta rta n a. A 2. csoport túltermékenységének hatása felülmúlja a 3. csoport nem kielégítő termékenységének hatásait. A családnagyságok megoszlása terén észlelhető különbségek, aszerint hogy ideálisnak vélt, vagy valóságos családnagyságról van szó, az ilyenfajta összehasonlítás nehézségei ellenére igazolni látszanak a fenti megkülönböztetést. Egy tökéletes fogamzásgátló szer használatának lehetősége esetén véleményünk szerint a 2. kategóriába tartozók a jelenleg az 1. kategóriába tartozókhoz hasonlóan, arra szorítkoznának, hogy legfeljebb az elképzeléseiknek megfelelő számú gyermeket hozzák világra ; ha ugyanezen körülmények között a 3. kategóriába tartozók nem változtatnák meg a magatartásukat, ami nem biztos, minthogy a csoportnak a magatartását éppen a tökéletlen fogamzásgátló szerek tekintetében tekintjük túlzottan elővigyázatosnak, a termékenység az ideálisnak vélt és a tényleges termékenység általunk megállapított jelenlegi különbözetét nem érné el. Amennyiben ezt az eltérést egy tökéletes fogamzásgátlószer alkalmazása minimális demográfiai következményének tekintjük, megállapíthatjuk, hogy Franciaországban az utóbbinak az elterjedése a termékenység (a 15 éven felüli nők átlagos gyermekszáma) terén legalább 25%-os csökkenésre vezetne, mind a házasságok termékenységének csökkenése, mind a törvénytelen születések valószínű megszűnése következtében. И Д E А Л Ь H A Я И Ф А КТИЧЕСКАЯ ЧИСЛЕННОСТ Ь ДЕТЕП Резюме Сопоставление идеальной величины семьи, установленной в порядке изучения общественного мнения, с реальным положением в области плодовитости является весьма деликатным делом. Можно предположить, что опрошенные в ходе формирования своего мнения об идеальной величине семьи исходили из предположения таких обстоятельств, которые не находятся в значительном противоречии с действительными условиями реализации этой идеальной величины семьи, ввиду чего надлежит предполагать число потомков из таких браков, где супруга является еще достаточно молодой в период заключения брака. В свете этого соображения мы в ходе двух последних французских обследований произвели сопоставление предполагаемого идеального числа детей с фактическим полным средним числом потомков замужних женщин

AZ IDEÁLIS ÉS A TÉNYLEGES GYERM EKSZAM 425 в возрасте до 30 лет : фактическое число потомков, конечно, оказалось более высоким, чем то число, кoторое опрошенные лица считали идеальным. Однако если мы предположим, что поведение супружеских пар совпадает с задуманным ими идеалом, то есть то, что каждая супружеская пара стремится реализовать ту величину семьи, которую она считает желательной не превышая эту величину, то сложится положение, при котором задуманная в качестве идеальной плодовитость фактически не будет достигнута, так как отдельные супружеские пары в ходе реализации желаемого числа потомков натолкнутся на физиологические препятствия. Различие между идеальной плодовитость и скалывающейся в результате действий, направленных на достижение последней, фактической плодовитостью, конечно, возрастает параллельно с возрастом пар, вступающих в брак ; произвольное распределение желаемых рождений (регулирование темпа) только в нерачительной степени повышает это различие. Принимая во внимание задуманное в некоторых мальтузианских странах идеальное число детей и характерные черты брачности французских женщин (ранее и весьма распространенное вступление в брак), можно установить, что в таких браках, где возраст супруги является ниже 45 лет (исключая, случаи раздельного жительства супругов, желаемое идеальное число детей (судя по среднему числу потомков) достигается в наилучшем случае на 87%, а в наименее благоприятном случаи на 79 %. Эти выводы показывают, что правильное измерение различия между фактическим поведением и поведением, вытекающим на основе какого-нибудь, идеального представления, должно принимать во внимание также и препятствия стоящие на пути осуществления данного идеала. При постановке на эти основы сравнения между нынешним числом потомков у французских женщин, вышедших замуж в возрасте до 30 лет и числом потомков, которое опрошенные считают идеальным мы видим, что фактическое число потомков в значительной степени превышает принятую в качестве идеальной плодовитость, как мы это уже установили выше. Точно таким же образом может быть произведена также и оценка того, в какой мере нетто число потомков (обычный масштаб законной плодовитости), какой-нибудь брачной возрастной группы превышает число потом ков, возникающее на основе стремления к какому-нибудь идеальному числу детей. Хотя в других странах сравнения являются еще более деликатным делом, чем во франции, кажется, что эти значительные превышения являются достаточно общим явлением. Придерживаясь строго идеально задуманного числа потомков целый ряд населений, в том числе и французское население, не обеспечило бы, или с лишь не значительной вероятностью обеспечило бы пополнение своих поколений. Мы можем сказать, что если бы во франции супружеские пары вели себя в соответствии со своим мнением относительно идеальной величины семьи, это бы означало возврат к положению в области плодовитости, имевшему место в довоенный период. Настоящее отклонение между принимаемой за идеальную и фактической плодовитостью при помощи определенных гипотез можно объяснить так, что оно представляет собой минимальную меру того демографического расхождения, которое бы имело место в случае распространения какогонибудь совершенного средства для предупреждения зачатия. В подобном случае, конечно, следовало бы принять во внимание также и вероятное иеркращение незаконных рождений. Таким образом можно установить, что во франции плодовитость (среднее число детей у женщин в возрасте более 15 лет) сократилось бы по крайней мере на 25%.

426 R. PRESSAT T H E IDEAL AND THE ACTUAL NUMBER OF CHILDREN S u m m a ry To com pare th e ideal fam ily size as resulting from th e p u b lic opinion poll w ith th actu al fe rtility situ atio n is quite a delicate task. It can be presum ed th a t th e questioned persons, when developing th e ir view s on an ideal fam ily size, sta rt out from assum ing conditions n o t too m uch a t variance w ith th e actu al conditions u n d er w hich th is ideal size of fam ily can be realised. T herefore th ey m u st have a n u m b er of descendants in m ind who derive from m arriages concluded in th e w ife s early age. T his was our governing principle when com paring on basis of th e last tw o surveys th e im aginary ideal num ber of children w ith th e actu al average com plete num b er of descendants of w om en under 30 y ears of age a t m arriage: of course, th e a ctu al num b er of descendants surpassed th e num ber found ideal by the questioned. If, however, we assum e th a t th e behaviour of th e couples falls in line w ith th e ideal th ey have in m ind, i. e. every couple seeks to reach th e size of fam ily w hich it contem plates, w ith o u t surpassing it, we can regard it as certain th a t th e y will n o t a tta in th e fe rtility th ey consider as ideal because in th e course of realising th e desired num ber of descendants th ey are bound to encounter w ith physiological obstacles. The difference betw een ideal fe rtility and th e actual fe rtility developing as a resu lt of acts intended to bring about th e ideal fe rtility will, of course, increase w ith th e age a t m arriage ; th e v o lu n ta ry tim ing of th e desired b irth s will b u t insignificantly increase th is difference. C onsidering th e characteristics of th e ideal n u m b er of descendants as conceived in some M althusian countries and of th e (rath er early and large-scale) m arry in g of French w om en it can be established th a t in first m arriages in w hich th e w ife s age is under 45 (separations disregarded) th e im aginary ideal num b er of children (judged by th e average num ber of descendants) could be realised a t 87 p. c. at best and a t 79 p. c. at w orst. All these facts show th a t for correctly m easuring th e difference betw een th e actu al behaviour and th a t ensuing from th e conception of some ideal, also th e obstacles standing in the w ay of th is ideal m ust be considered. T aking up again th e com parison betw een th e p resen t num b er of descendants of F rench women m arried before 30 and th e num b er of descendants found ideal b y th e in te r rogated, we can see th a t th e a ctu al num b er of descendants surpasses th e fe rtility th o u g h t ideal in a m uch g reater degree th a n we have ju st established. In th e sam e w ay it can be also worked out by how m uch th e net num ber of descendants (the usual extent of legitim ate fertility ) exceeds th e num ber of children corresponding to th e im p lem entatio n of an ideal. A lthough th e com parisons are even m ore delicate in countries o th er th a n F rance these ra th e r significant transgressions are quite general. If th e ideal num b er were strictly adhered to th e population of a lot of countries, including France, w ould n o t secure or only w ith a sm all ra te of p ro b ability, th e reproduction of its generations. W e could say th a t if couples in France behaved in line w ith th eir opinion on th e ideal fam ily size it w ould m ean a retu rn to th e pre-w ar fe rtility conditions. This gap betw een the ideal and actual fe rtility can be explained w ith th e aid of some hypotheses in a w ay th a t it represents th e m inim um dem ographic bias w hich w ould prevail if a perfect contraceptive were available. In such a case we m ight also reckon w ith th e likely cessation of illegitim ate birth s. T hus it can be established th a t fe rtility (the average num ber of children of wom en over 15) w ould dim inish b y a t least 25 p. c. in France.