AZ ENTERÁLIS O K O KB Ó L EREDŐ. c s e c s e m ő h a l a n d ó s á g a l a k u l á s a M A GY A R O R S Z Á G ON AZ UTÓBBI ÉVEKBEN*

Átírás

1 274 KÖZLEMÉNYEK AZ ENTERÁLIS O K O KB Ó L EREDŐ c s e c s e m ő h a l a n d ó s á g a l a k u l á s a M A GY A R O R S Z Á G ON AZ UTÓBBI ÉVEKBEN* A csecsemőhalálozás az utolsó tíz évben világszerte roham osan csökkent. Míg a második világháborút megelőző időben csak néhány országban (pl. H ollandia, Svédország, Svájc) volt az ezer élveszületésre szám ított csecsemőhalálozás 50-nél alacsonyabb, addig 1956-ban m ár az országok sora m utat ennél alacsonyabb értékeket, sőt Svédország és Hollandia csecsemőhalálozása 17,0, illetve 19,0% o-es értékével a valam ikor optim álisnak ta rto tt 20,0 % 0-nél alacsonyabb volt (1). I. Csecsemőhalandóság Magyarországon M agyarország csecsemőhalálozása az 1930-as évek elején 150 és 180 /oc között ingadozott, 1935-től kezdve csökkenést m u tato tt, azonban még ban, teh át a második világháborút megelőző utolsó békeévben is 131,4% 0-et te tt ki. A háborús években % 0 között m ozgott, m ajd a legsúlyosabb háborús események h atására 1945-ben a csecsemőhalandóság 169,1 % 0-re emelkedett. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy az akkori adatok nem teljesértékűek és valószínű, hogy csecsemőhalálozásunk még ennél is magasabb volt. A háború után erőteljes csökkenés kezdődött és m ár az évi 106,7 %0-es arány is addig nem észlelt alacsony értéket jelentett. A következő években a csecsemőhalálozás csökkenése tovább folytatódott és 1956-ban érte el m élypontját 58,8%0-ке évben a csecsemőhalálozás 63,1 % 0-et te tt ki. M egállapíthatjuk teh át, hogy a k ét világháború közötti időszak kedvezőtlen helyzetéhez képest hazánk csecsemőhalálozása lényegesen jav u lt, a javulás ellenére azonban európai viszonylatban még m indig aránylag m agasnak m ondható. A csecsemőhalálozás okait vizsgálva összehasonlítottuk az évek és az , valam int az évek ad a ta it (1.1. tábla). A halálokok százalékos megoszlásából kiderül, hogy mindhárom vizsgált időszakban a csecsemőkori halálozások több m int 1/3 részét az újszülöttkor bizonyos betegségei című csoport okozta. E bbe a halálozási csoportba tartozik a szii- * A MTA Enterális Szekciójában tartott előadás alapján.

2 KÖZLEMÉNYEK 275 letési sérülések, az újszülöttekre az anya toxikózisából származó mérgezés stb. m ellett a veleszületett gyengeség és koraszülöttség, utóbbiak okozzák e csoportban a legtöbb halálozást. Az elsőként em lített időszakban a halálokok között a második helyet az emésztőrendszer betegségei foglalták el, a csecsemőhalálozásnak csaknem 1/4-ét okozva, míg harm adik helyen a légzőrendszer betegségei által okozott halálozások állottak óta ez a kép m egváltozott. Az emésztőrendszer betegségei okozta halálozások a harm adik helyre kerültek, míg m ásodik helyen a légzőrendszer betegségei okozta halálozások szerepelnek. 1. A csecsemőhalálozás okai * 1954-től a csecsemők görcsös állapotai nélkül. ** Az újszülöttek tüdőgyulladásával (4 héten aluli korban) együtt. *** Az újszülöttek hasmenésével (4 héten aluli korban) együtt. A halálokok százalékos megoszlásánál jellemzőbb képet ad a különböző haláloki csoportok által okozott halálozásoknak ezer élveszülöttre szám ított aránya. Ebből kiderül, hogy a csecsemőhalálozás csökkenésének megfelelően a haláloki csoportok mindegyikében a veleszületett fejlődési hibákat kivéve jelentős csökkenés állott be, amelynek m értéke azonban haláloki csoportonként különböző. Legnagyobb a csökkenés az emésztőrendszer betegségei által okozott halálozási csoportban. Míg ban ezer élveszülöttre 35,2 emésztőrendszeri betegségben elhalt csecsemő ju to tt, addig ben 14,9 és ban m ár csak 8,9 volt ez az arány. Az emésztőrendszer betegségei által okozott csecsemőhalálozás csökkenése te h á t kereken négyszeres, az idegrendszeri halálokok csoportjában háromszoros, a többi csoportban ennél kisebb mérvű.

3 276 KÖZLEMÉNYEK A csecsemőhalálozás halálokok szerinti vizsgálata te h á t azt m utatja, hogy az emésztőrendszer betegségei által okozott halálozások erőteljesen csökkentek. Az enterális okokból származó csecsemőhalálozás azonban nemcsak ebben a haláloki csoportban szerepel, hanem a,,fertőző és élősdiek okozta betegségek című haláloki csoportban is, ahol a dysenteriát, a poliomyelitist és a legutóbbi években a hepatitist külön halálokként ta rtjá k nyilván. Az enterális halálokok elemzésekor ezért az emésztőrendszer betegségei című csoportban szereplő halálokokon kívül a továbbiakban az em lített egyéb enterális halálokok közül a dysenteriát is feltüntetjük, míg a poliomyelitis és hepatitis olyan kis szám ban szerepel a csecsemőhalálozás okaként, hogy ezek feltüntetésétől eltekintünk. 2. Enterális halálokok Az enterális halálokok közül b an a bélhurut 94% -ot, ban csak 87% -ot te tt ki. A dysenteria ezzel szemben az évi 3,3%-ról 7,2% -ra em elkedett és ugyancsak em elkedett az egyéb kategóriáb a sorolt enterális halálozások részesedése is. E nnek m agy arázatát a bélhurutok csökkenésén kívül abban kell keresni, hogy a dysenteria és az egyéb, jobban definiált halálokok közé sorolnak m a m ár a pontosabb diagnózis révén sok olyan halálesetet, am elyet régebben bélhurut diagnózissal könyveltek el. A különböző enterális halálokoknak az összes csecsemőhalandóságban való részesedését vizsgáltuk a következőkben. Az években a csecsem őhalottak 23% -a bélhurutban, 0,8 %-a dysenteriában, 0,7 %-a egyéb enterális ok m iatt halt meg. Ezek az arányok ban 12,0, 1,0, illetve 0,8% -ra változtak. A csökkenés te h á t a bélhurutok csoportjában volt szám ottevő, a m ásik két csoport lényegileg nem változott. A m agyarázat az előbb elm ondottal azonos. M int előbb, úgy ez alkalommal is helyesebb képet kapunk, ha az ezer élveszülöttre eső halálozásokat vizsgáljuk. Ebből kiderül, hogy a bélhurut ezer élveszületésre szám ított halálozása az évi 34,2-ről 8,3-re, kereken teh át negyedére, a dysenteria és az egyéb enterális okokból származó csecsemőhalálozás csaknem felére csökkent. Csecsemőhalálozásunk a háború előtti időszakban jellemző szezonális ingadozást m u tato tt. Az ingadozás egy alacsonyabb késő téli kora tavaszi és egy lényegesen m agasabb nyári kora őszi csúcsban ju to tt kifejezésre. Az utolsó tíz évben ez a szezonális ingadozás m egváltozott, amennyiben a nyári hullám fokozatosan eltűnt.

4 KÖZLEMÉNYEK 277 II. Csecsemőhalálozás havonként (napi átlag) A szezonális ingadozás a csecsemőhalálozás napi átlagaitól való eltérés ábrázolásával vizsgálható pontosabban. A III. ábrán ( o.) az 1931/1938., 1946/ és 1950/1956. évekre vonatkozóan tü n tetjü k fel a csecsemőhalálozás havi ingadozását, a napi átlagoktól való eltérés százalékában. Az ábra világosan m u tatja, hogy a felszabadulás előtti időszakban a kisebb késő té li kora tavaszi csúcs m ellett egy igen kifejezett nyári kora őszi csúcsot leh etett észlelni. Ez az ingadozás m ár az es időszakban m egváltozott, amikor is a napi átlagoktól való eltérés a nyári hónapokban alig' em elkedett az átlag fölé; az os periódusban pedig m ár jóval az átlag a la tt m aradt. A nyári hullám eltűnésével egyidejűleg a késő-téli kora tavaszi hónapokban észlelt emelkedés kifejezettebbé vált. A csecsemőhalálozás jelenlegi szezonális görbéje igen hasonló az általános halálozás görbéjéhez. A hazai csecsemőhalálozás régebben észlelt nyári csúcsát Petrilla (2), Szél (3) és mások az enterális betegségek okozta halálozások nyári szaporodásával m agyarázták. Az előbbiekben igazoltuk, hogy a nyári csúcs m a m ár eltűnt. Ennek az elm ondottak alapján két oka lehet : vagy az enterális betegségek által okozott csecsemőhalálozás csökkenése önm agában okozza e csúcs eltűnését, vagy pedig a csökkenésen kívül az enterális okokból származó halálozás szezonalitása is m egváltozott olyképp, hogy annak eredménye a nyári csúcs eltűnése lett. Ez utóbbi kérdés vizsgálatára elkészítettük az enteralis okokból származó halálozások havi megoszlását feltüntető táblázatot is (1. 3/a. tá b lá t a 278. oldalon). A táblázatból kitűnik, hogy ban az enterális eredetű halálozások 50,9% -a a júliustól októberig terjedő időszakra esik. Az enterális okokból származó halálozás te h á t változatlanul nyáron és kora ősszel érezte ti leginkább hatását. E kérdésre még pontosabb választ kapunk, h a az enterális eredetű halálozásoknak az összcsecsemőhalandóságban való részesedését vizsgáljuk az év egyes hónapjaiban (3/b. sz. tábla). Az évek havonkénti átlagai

5 278 KÖZLEMÉNYEK III. Csecsemőhalálozás havonként fa napi átlagtól való százalékos eltérés) 3. Enterális okokból származó csecsemőhalálozás hónapok szerint

6 KÖZLEMÉNYEK 279 azt m utatják, hogy az enterális okokból származó csecsemőhalálozás a januártól áprilisig terjedő időszakban a havi összcsecsemőhalálozás 10% -át sem teszi ki, m ájustól kezdve az arány emelkedik és csúcspontját augusztus szeptem ber hónapokban éri el, amikoris a csecsem őhalottaknak kb. egynegyede enterális okok m ia tt hal meg. Érdekes, hogy 1954-től kezdve ez a nyári emelkedés kisebb fokú és az enterális halálozásoknak az összcsecsemőhalálozáshoz viszonyított arányának csúcsa szeptem ber októberre tevődött át. E néhány év adataiból azonban sem a nyári csökkenés m értékére, sem a késő ősz felé való eltolódásra vonatkozóan még nem vonhatunk le következtetéseket, csak a következő évek adatai adnak m ajd felvilágosítást arról, hogy az 1954 óta észlelt jelenségek állandóbb változást jelentenek-e. Az elm ondottak alapján teh át m egállapítható, hogy az általános csecsemőhalálozás nyári csúcsának eltűnése az enterális okokból származó csecsemőhalálozás számszerű csökkenésének eredménye. Vizsgáltuk az enterális okokból származó halálozást a csecsemők életkora szerint is. Előbb az összes csecsemőhalálozás és az enterális okokból származó csecsemőhalálozás százalékos megoszlását tanulm ányoztuk a különböző életkorokban (4. sz. tábla). T áblázatunk azt m u ta tja, hogy a csecsem őhalottaknak csaknem a fele az egyhónapos kor elérése előtt, 10 10% -a egy é s kéthó- 5. Az enterális okokból származó csecsemőhalálozás kor szerint ( )

7 280 KÖZLEMÉNYEK napos korban hal meg, e ttő l kezdve a kor előrehaladásával a halálozás erőteljesen csökken. Az enterális okok m iatt elhalt csecsemőknek csupán 12,5 %-a esik az egy hónapon aluli korra, kereken 30% -a az 1 2 hónapos és 24%-a a 3 4 hónapos korra. Az öthónapos kortól kezdve az enterális okokból származó halálozás is csökken, ez a csökkenés az összes csecsemőhalálozás életkorral párhuzam osan történő csökkenésével közel azonos arányú. Végül azt vizsgáltuk, hogy a különböző élethónapokban elhalt csecsemők halálozásában milyen szerepet játszanak az enterális halálokok (5. sz. tábla). Az években egy hónapon aluli korban a csecsemőknek csak 3,5 % -a h alt meg enterális halálokok m iatt, ezt követően a különböző életkorokban nagy ingadozásokat nem látunk. M egállapítható azonban, hogy az enterális okokból származó halálozásnak az összes csecsemőhalálozásban való részesedése a kor előrehaladtával kissé emelkedik és 5 8 hónapos korban éri el az arány a m axim um ot. Dr. Rudnai Ottó IRO D A LO M 1. W.H.O. Epidcmological and Vital Statistics Report, sz p. 2. Petrilla A. : Közegészségügyi Statisztika, Budapest, Szél T. : Egészségügyi Statisztika. Budapest, Д И Н А М И К А Д Е Т С К О Й С М Е Р Т Н О С Т И, ВЫЗЫВАЕМОЙ ЗАБОЛЕВАНИЯМИ КИШЕЧНИКА, В ТЕЧЕНИЕ ПОСЛЕДНИХ ЛЕТ В ВЕНГРИИ Резюме Положение в области детской смертности в Венгрии показывает признаки постоянного улучшения. В самой значительной мере снижается детская смертность, возникающая в результате заболеваний кишечника, при чем в рамках этого в первую очередь, сокращается число наступления случаев смерти от катара кишечника. Резкое повышение кривой детской смертности в летние месяцы, имевшее место ранее, исчезло. Причиной этого является снижение смертности, вызываемой заболеваниями кишечника. 67,1 процентов смертных случаев младенцев, вызываемых заболеваниями кишечника, происходит в возрасте от 0 до 4 месяцев. Самый высший уровень наступления смерти из-за заболеваний кишечника, в процентах к общему уровню детской смертности, имеет место в возрасте между 5 и 8 месяцами. INFANT M O R T A L IT Y DUE ТО E N T E R A L CAUSES IN H U N G A R Y D U RIN G RECEN T Y E A R S Summary Our Infant mortality shows a steady improvem ent. The greatest recession can be registered in infant m ortality due to enteral reasons, and, within it, to enteritis. The summer peak former characteristic for our infant m ortality, has disappeared. This can be attributed to the numerical setback of m ortality due to enteral diseases. Of infants deceased due to enteral causes 67,1 p. c. fall into the 0 4 months age group. Infant m ortality due to enteral reasons com pared to infant m ortality as a whole is highest at the age of 5 to 8 months.