Együttműködés és újítóképesség Kapcsolati hálózatok és innovációs rendszerek regionális sajátosságai

Együttműködés és újítóképesség Kapcsolati hálózatok és innovációs rendszerek regionális sajátosságai Csizmadia Zoltán Napvilág Kiadó

Megjelent az a Ok K M, Po k A, a SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM o o ok o ko és a M T o o Ak o k ok k o - o o o támogatásával Kiadja a Napvilág Kiadó 1054 Budapest, Alkotmány u. 2. www.napvilagkiado.hu Első kiadás: 2009 ISBN 978 963 9697 44 7 Csizmadia Zoltán, 2009 Minden jog fenntartva Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon a kiadó engedélye nélkül közölni. Printed in Hungary

Tartalomjegyzék ELŐSZÓ 9 BEVEZETÉS 15 A problémakör 15 A kutatás logikája és a könyv felépítése 17 Az innováció rendszerszerű és hálózati vonatkozásainak jelentősége 20 ALAPFOGALMAK ÉS ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEK 25 Területi és tartalmi redukciók régió és innováció 26 A hálózat és a társadalmi tőke 29 A hálózatorientált szemléletmód 29 A hálózatelemzési kánon legfontosabb elemei 31 A tér és a hálózat viszonya 34 A társadalmi tőke definíciók, tipizálás és empirikus használati érték 35 Gazdaságszociológiai alapelvek 40 Társadalmi megformáltság és beágyazo ság 41 Egy közgazdasági antropológia alapelvei a társadalmi beágyazo ság másként 43 A struktúra mint erőforrás a verseny társadalmi szerkezete 45 Az együ működés problémája az innováció mint kollektív cselekvés 48 A dilemma 48 Az alapelvek 50 Az ismétlődés, a többszereplős jelleg és a személyközi relációk, illetve a hálózatok szerepe a kooperáció elősegítésében 52 Szervezetközi kapcsolatok és hálózatok 54 Definíció, há érmotívumok, típusok és struktúrák 54 Hálózatok és/vagy klaszterek? 58 Kooperációs valószínűség és a hálózati struktúra hatása 59 5

INNOVÁCIÓS KAPCSOLATOK ÉS RENDSZEREK 65 Az innovációs kapcsolatok konfigurációi 65 Az innovációs rendszerek 70 A nemzeti és regionális rendszer különbségei 73 A regionális innovációs rendszerek típusai 75 Az innovációs rendszer meghatározó tényezői és legfontosabb szereplői 77 AZ INNOVÁCIÓS KÉPESSÉG ÉS AZ INNOVÁCIÓS EGYÜTTMŰKÖDÉS 81 Kutatási kérdések és módszerek 82 Előfeltevések, hipotézisek és kutatási kérdések 82 Módszertani kérdések 86 Az alkalmazo viszonyváltozók mérési formái és típusai 89 A nemzeti és a regionális innovációs teljesítmény mérőszámai 94 A nemzeti innovációs képesség és a K+F helyzete 94 A regionális innovációs képesség és a K+F jellemzői 98 Az innováció centrumai a nagyvárosi terek jellemzői 100 A regionális innovációs miliő állapota vállalati szemszögből 101 A szervezetközi kapcsolatok irányai és konfigurációi 105 A hazai kutatások eddigi tapasztalatai 106 A nyugat-dunántúli régióban végze felmérés általános jellemzői 112 Az innovációs folyamatok 114 A kutatás-fejlesztési együ működések 117 Az innovációval összefüggő együ működések jellemzői 122 Az információmegosztás hálózati jellemzői 129 A szolgáltatási igényekre épülő kapcsolatok 136 A REGIONÁLIS INNOVÁCIÓS RENDSZER HÁLÓZATI STRUKTÚRÁJA 143 A hálózatelemzés kényes pontjai 144 A hálózatalakító külső tényezők 145 A hálózat alaptulajdonságai 148 A hálózat speciális kapcsolathálózati tulajdonságai 152 Az innovációs rendszer periferikus szereplői 152 Centralitás és presztízs 154 Az együ működési klikkek 160 Az énhálózatok és a szerkezeti lyukak 164 Az együ működési tervek 168 Az inter- és intraszektorális együ működések 169 A regionális innovációs rendszerről alkoto vélemények 174 6

Hatékonyság és eredményesség 175 A regionális innovációs rendszer jövőjéről alkoto vélemények 177 A nemzeti és regionális innovációs rendszer új körvonalai 179 HÁLÓZAT, RENDSZER VAGY MEZŐ? 187 A legfontosabb eredmények 188 A mezőépítés és a hálózatépítés új regionális és innovációs vonatkozásai 194 FELHASZNÁLT IRODALOM 201 FÜGGELÉKEK 213 ÁBRÁK JEGYZÉKE 251 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 253 FÜGGELÉKEK JEGYZÉKE 255 7

Előszó Együ működés és újítóképesség két nehezen körülhatárolható, de egyre népszerűbbé váló, egyre többet alkalmazo társadalomelméleti és fejlesztési alapkategória. Ráadásul napjaink társadalmi-gazdasági folyamataiban a kooperáció és az innováció viszonya, kölcsönhatása, dialektikája még kérdésesebb jelenség. A témakör a társadalmi cselekvés szintjén értelmezve olyan mélyreható problémarendszerből táplálkozik, mint például az, hogy miért működjünk együ a potyázás vagy az önző, kizárólag az önérdeküket követő magatartás ellen, illetve hogyan lehet hatékonyan ösztönözni a kollektív cselekvési formációkat. Szervezetelméleti szinten olyan kérdések merülnek fel, mint hogy milyen ösztönzők és kényszerek terelik az egyes társadalmi szerveződéseket az együ működés irányába, és milyen formában valósulhatnak meg ezek az összefonódások. A folyamatos megújulás pedig mindennapjaink szinte már láthatatlanná vált szervezőelve családi életünktől a globális megarendszerekig, hálózatokig. Azt is egyre jobban érzékeljük, hogy újítóképességünk mind kevésbé egyéni kvalitásainkon és döntéseinken múlik, sokszor összete ebb rendszerbe ágyazódva, másokra reagálva vagy akár másokkal összefogva realizálódhat és ölthet formát. Ebből adódóan az együ működés és újítóképesség interakciója társadalmi életünk szinte összes szegmensében vizsgálható szociológiai kérdés lehet. Ez a könyv ennek a problémarendszernek a szervezetek szintjén értelmeze vonatkozásait járja körül úgy, hogy elsődlegesen a gazdasági szereplőkre és az innovációs folyamatokat befolyásoló, azokat formáló, kiszolgáló intézményrendszerre összpontosít. A könyv a két kategória összekapcsolása, egymásra vonatkoztatása mia egyik társadalmi jelenséggel sem foglalkozik a szükségesnél mélyrehatóbban. Inkább azokra a napjainkban formálódó rendszerekre, hálózatokra és kapcsolatformákra összpontosít, amelyeknek az együ működés a feltétele és az újítás az eredménye. Ezek a struktúrák teremtik meg a két fogalom és az általuk leírt mechanizmusok egymásra gyakorolt hatásának értelmezési keretét és konkrét kutatási dimenzióját. Ennek a problémakörnek a hazai kutatási gyakorlatban az elmúlt néhány évet leszámítva kimondo an kevés figyelmet szenteltek. Szerencsére egyre több tanulmány foglalkozik az innováció, a gazdaságfejlesztés és a versenyképesség szempontjából ezekkel a kérdésekkel. A szociológia ezzel szemben még nem na- 9

gyon reagált a problémára, pedig az i alkalmazo szemléletmód (hálózatelméleti paradigma) szociológiai gyökerekből táplálkozik még akkor is, ha napjainkra egységes tudományos szemléletmód kezd kialakulni, amely túllép a társadalmi alakzatok hálózati jellegű leírásán és magyarázatán. A másik probléma az elegendő számú empirikus vizsgálat hiánya. Nem elemeztük kellő alapossággal a kooperáció és innováció összefüggését sem a mikro-, sem a mezo- és különösen nem a makroszociológiai értelmezési dimenzióban. Ilyen jellegű primer tudásbázis hiányában viszont politikai ösztönzőkkel és beavatkozásokkal csak tapogatózva lehet élénkíteni a gazdasági együ működéseket és az innovációs folyamatokat. A nemzetközi példák ismertek, a szokásos szakmai időeltolódás mia már nagyrészt teszteltek és adaptálhatónak tűnnek. Ebből a szempontból a könyv egyik újdonsága, hogy az innovációban érinte szereplők körében megpróbálja mérni és ábrázolni az együ működési hajlamot, annak csatornáit és az ezekre épülő rendszerszerű struktúra mintázatát egy hazánkban új térszervező kategória, a régió szintjén. A könyv első felében a problémakör alapvető fogalmainak és elméleti koncepcióinak a kutatási probléma szempontjából releváns és fontos részeit mutatom be. Olyan á ekintést adok, amely nemcsak az általam használt értelmezését adja meg az olyan fogalmaknak, mint innováció, régió, hálózat vagy innovációs rendszer, hanem arra is rávilágít, miként lehet új szemszögből, új látószögből közelíteni a gazdasági és társadalmi folyamatok vizsgálatához. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a gazdasági folyamatok társadalmi beágyazo ságának léte, formája és mélysége válik feltárhatóvá és bizonyos mértékig értékelhetővé a hálózatelméleti szemléletmód révén. Az egyes elméleti kérdések kibontásakor a másik vezérlőelv az, hogy soha ne veszítsük szem elől a két alapkategória interakcióját, a lehetséges kapcsolódási pontokat. Különösen fontosnak tartom a gazdaságszociológia olyan meghatározó elméleti rendszereinek beemelését a kutatást vezérlő logikába, mint a beágyazo ság, a mezőelmélet vagy a szerkezeti lyukak kérdése. A másik elméleti főirány az innováció vonatkozásában kidolgozo rendszerfelfogás, amely nemzeti és területi jellegű innovációs szerveződési mintákat feltételez. A hazai kutatások ezen a téren is egyre intenzívebbek, regionális innovációs rendszereink léte és szerveződésük jelenlegi állapota azonban még alaposabb vizsgálatokat igényelne. A könyv második fele ennek az igénynek kíván megfelelni, mivel olyan vizsgálati modellt vezet be, amely primer felmérésekre alapozo an mutatja be Magyarországnak a fővárosi régió után legfejle ebb térségében (a nyugat-dunántúli régióban) az innovációban érdekelt szereplők kapcsolatrendszereit, együ működési aktivitását és kooperációs csatornáit, illetve az e kötésekből felépülő komplexebb szervezetközi kapcsolathálózatok strukturális jellemzőit. Elsődlegesen kritikai szellemben közelítek a témakörhöz, a hiányosságok, a problémák, az együ működéseket és az újításokat akadályozó tényezők feltárása a fő szempont, mivel ezek alapján lehet új megoldásokat találni vagy további finomításokat végezni az innovációs rendszerben. 10

A munka egyik legnagyobb nehézségét az jelente e, hogy három szociológiaelméleti alapkategória szorításában lehet csak beszélni ezekről a fontos kérdésekről. A rendszer, a hálózat és a mező társadalommagyarázó és társadalomértelmező szerepe olyan erős és egymásnak sokszor ellentmondó, hogy néha csak nehezen, vagy egyáltalán nem lehet egységes mederben tartani a gondolatmenetet. A könyvben mindhárom fogalom előkerül a maga helyén. Sokáig nem is teszek kísérletet az egységes fogalomhasználatra, már csak azért sem, mert ez teljesen ellentétes lenne az empirikus kutatási modell formálódásával és kibontakozásával. A záró fejezetben térek vissza ehhez a kérdéskörhöz, és az általam vizsgált régióban megismert eredmények alapján megpróbálom továbbgondolni a regionalizálódás és az innovációs rendszer vonatkozásában a mező- és a hálózatelmélet összekapcsolásával az eredeti elképzeléseket (i elsősorban Pierre Bourdieu elméletére gondolok). Arra a kérdésre keresem az új az empirikus eredményeket kiegészítő elméleti támpontokat, hogy miért megy nehézkesen a régiók kialakítása és a regionális innovációs rendszerek megformálása hazánkban. Természetesen ezt a feladatot egy későbbi munka tudja alaposabban kibontani és megoldani, jelen könyv marad a kezdőlépések á ekintésénél és az azokból nyerhető, talán mások számára is értékes új tudáselemek hasznosításánál. Köszönetnyilvánítás A könyv alapját képező kutatások az MTA Fiatal kutatói ösztöndíjprogramja, illetve az NKTH által kiírt Pannon Novum Nyugat-dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség létrehozása és működtetése címet viselő projekt, valamint az ELTE Szociológia Doktori Iskola Modern szociológiai paradigmák című, OTKA által támogato programjának keretei közö folytak. További segítség jelente az Universitas Győr Alapítvány kétéves PhD-ösztöndíja. A könyv megjelentetését az MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet és a Széchenyi István Egyetem Regionális és Gazdaságtudományi Doktori Iskola támogatása tette lehetővé. A kutatás és az írás különböző fázisaiban nyújto kritikai észrevételekért, tanácsokért, hasznos és konkrét javaslatokért külön köszöne el tartozom témavezetőmnek, Rechnitzer Jánosnak, opponenseimnek, Tardos Róbertnek és Szántó Zoltánnak, illetve Némedi Dénesnek, Lippényi Tivadarnak, Papanek Gábornak, Utasi Ágnesnek, Grosz Andrásnak, Dőry Tibornak, Letenyei Lászlónak, valamint az említe programokban dolgozó összes munkatársamnak. Csizmadia Zoltán 11

A társadalomtudomány alapvető feladata egy társadalmi jelenségnek, nem pedig az egyes egyén viselkedésének a magyarázata. Eseti jelleggel egy társadalmi jelenség közvetlenül levezethető összegzésen át az egyének viselkedéséből, a legtöbbször azonban nem így áll a dolog. Következésképpen a társadalmi rendszerre kell összpontosítani, amelynek viselkedése magyarázatra szorul. A rendszer lehet olyan egyszerű, mint egy diád, vagy éppen olyan komplex, mint egy társadalom, vagy akár egy világrendszer, de az alapvető feltétel, hogy a magyarázat a rendszerre mint egységes egészre irányuljon, és nem az egyénekre vagy más rendszeralkotó komponensekre. (Coleman, 1990) Nem lesz olyan cég a 21. században, amelyik a globális verseny hatására ne kényszerülne legalábbis bizonyos mértékig arra, hogy hálózatépítéssel, hálózatirányítással vagy hálózatfejlesztéssel foglalkozzék. (Snow Miles Coleman, 1992) Paradox módon a globális gazdaságban a tartós versenyelőny egyre inkább a lokális elemeken alapul olyan tudáson, kapcsolatokon és motiváción, amelyekkel a távoli versenytársak nem vetekedhetnek. (Porter, 1990)

Bevezetés A problémakör Az innováció regionális folyamata, illetve egységes rendszerszerű felépítése beágyazódik a társadalmi kapcsolatok és az ezekből felépülő hálózatok struktúrájába, amely meghatározza működését és hatékonyságát. A problémát az jelenti, hogy a hazai innovációs miliő különböző szintjein nem ismerjük pontosan ennek az összefüggésrendszernek a mechanizmusait. Az elméleti síktól eltávolodva nem elemeztük és nem modelleztük ennek a beágyazo ságnak a valóságos, tényszerű mintáit, konfigurációit. A kutatásomat vezérlő kérdésfelvetés a legegyszerűbb megfogalmazásban így hangzik: milyen szerepe van a társadalmi-gazdasági (és elsődlegesen intézményközi) kapcsolatoknak, illetve az ezekből létrejövő hálózatoknak egy térség újítóképességében? Hipotézisem szerint a hazai innovációs folyamatokban mérsékelt szerepe van a társadalmi-intézményközi kapcsolathálózatokra épülő, általuk koordinált különböző típusú és funkciójú innovációs együ működéseknek. A megállapítás érvényes a vállalkozói szférára és az azt kiszolgáló, segítő, közvetítő intézményrendszerre, valamint a két erőtér közö i kapcsolódási pontokra is. Egy erőforrásszegény gazdasági és innovációs mezőben viszont különösen fontos ezeknek az ado ságoknak a kihasználása. Kérdésfelvetésem így már arra is utal, hogy mi az oka a mérsékelt együ működésnek, illetve az együ működések elmaradásának finomabb megfogalmazásban, esetlegességének. Persze az innováció nem izolált tevékenység, ennek függvényében összehangolt, többszereplős cselekvéssorozat eredményeként lehet hatékony és eredményes. Ez az innováció rendszerszerű megközelítése. Mivel egy rendszer csak a részei közö i interakciókra építve képes működni, ezért hipotézisemből következően a regionális innovációs rendszer léte is kérdésessé válik. Így tovább finomítva a problémakört, felmerül annak a kérdése is, hogy beszélhetünk-e működőképes regionális innovációs rendszerekről Magyarországon. Abból indulok ki, hogy nem ismerjük kellő mértékben a hazai innovációs együ működéseket, és azt sem, hogy ezek milyen rendszerszerű konfigurációvá állnak össze. Feltevésem pesszimista, azt szeretném munkámmal bebizonyítani, hogy az i honi innovációs folyamatok legtöbb szegmense izolált vagy csak kezdetlegesen hálózatosodo, ami komoly versenyhátrányt jelent, a versenyképesség 15

és a rendszer egésze szempontjából pedig zsákutca. Mint látni fogjuk, az innovációs politika szintjén évek óta hangsúlyozo irányelv a hálózatosodás ösztönzése, ennek gyakorlati alkalmazása és megvalósítása azonban kérdéses. Ha a tények rácáfolnak hipotézisemre, az csak kutatáselméleti szempontból lenne kedvezőtlen, ha azonban nem, akkor az empirikus elemzés talán kellő támpontot nyújthat a jelenlegi helyzet megértéséhez, a problémák feltárásához és a szükséges lépések felvázolásához. Mivel gyenge hálózati kapacitású innovációs rendszert feltételezek, az alapvető cél a kezdeményezések, a csírák és a lehetőségek megismerése, illetve a gátló, akadályozó tényezők feltárása. Ezzel párhuzamosan az sem mellékes, hogy mennyire látjuk tisztán a jövőbeni lépések célszemélyeit, -szervezeteit, azt, hogy kikre miben számíthatunk, és kik miben lennének megfelelő partnerek. A problémakör valójában háromrétegű. Van egy döntéshozói dilemma, nevezetesen az, miként lehet fejleszteni egy térség innovációs képességét. Erre többféle válasz adható; különböző komponensű fejlesztési csomagok léteznek összete gazdasági, társadalmi és politikai elemekkel. I ennek a csomagnak csak egyetlen részelemét vizsgáljuk, mégpedig az innovációs együ működések kérdését a rendszer különböző rétegeiben és különböző rétegei közö. Az eredmények részleges választ adhatnak erre a problémára. A kutatási kérdés az, miként tudjuk az innovációs együ működéseket megismerni. Elképzelésem szerint kiindulópontként elegendő két alrendszer vizsgálata. Az egyik a régió gazdasági mezője, ahol a vállalkozások egymás közö i kapcsolatrendszere, innovációs kooperációs magatartása igényel leírást és magyarázatot. A másik a térség innovációs képességét nagymértékben befolyásoló há érintézmény-hálózat, az innovációs környezet támogató, közvetítő, kiszolgáló szervezeti alrendszere. Az első esetben a vállalatok énhálózata, a másodiknál az intézményrendszer komplex hálózati struktúrája a kulcstényező. A legnehezebb feladatot pedig a két szféra összefonódásának vizsgálata jelenti. Végezetül a tudományos dilemma az, hogy egy egyedi ado ságokkal rendelkező cselekvési mező (innováció) átvilágítása után milyen elméleti és tapasztalati többle artalmat tudunk hozzáfűzni a szervezetközi együ működések szociológiai kérdéskörének szakirodalmához, sőt lényegében a kapcsolathálózatok kutatásának sokoldalú kutatási pale ájához. Természetesen tudatában vagyok az i felvázolt problémakör bonyolultságának. Számos redukciót kelle tenni annak érdekében, hogy elméleti és empirikus szempontból is kezelhető legyen az anyag. Az innováció tudományos szempontból multidiszciplináris igényekkel rendelkező multidimenzionális jelenség. Ennek ellenére kétségtelenül rendelkezik társadalmi aspektusokkal, amelyek szociológiai vizsgálat tárgyai lehetnek. Úgy gondolom, a hazai szakmai közegben pontosan ennek a társadalmi oldalnak a megismerése volt eddig elhanyagolva, noha a nemzetközi szakirodalomban már két évtizede kiemelt kérdésnek tekintik. Módszertanilag a kapcsolathálózati elemzés szemléletmódját követem, és annak technikai apparátusát veszem igénybe. Ebben a megközelítésben általában a vizsgált entitások tulajdonságaival szemben előnyt élveznek a közö ük formálódó relációk és az ezekből felépülő struktúrák mintázatai. A később tisztá- 16

zandó énközpontú és komplex hálózatok felmérésére és elemzésére törekszem, ezért erősen strukturális kutatási orientációt követek. A leglényegesebb megkötés az említe módszertani szempontok mia szükséges vizsgálat mérési szintjével összefüggésben az, hogy a felmérés konkrét térséget érint, mégpedig a nyugatdunántúli régiót mint tervezési-statisztikai entitást, és nem mint organikusan fejlődő, önszerveződő térbeli alakzatot. A komplex hálózatok vizsgálata nagyon érzékeny az érinte ek körének lehatárolására és kezelhető elemszámára. Mivel azonban hálózati alapú vizsgálatról lesz szó, a határmegvonás lazábban is kezelhető, hiszen a kapcsolatrendszerek nem veszik figyelembe a közigazgatási vagy tervezési demarkációs vonalakat. Az intézményesült mechanizmusok és a gazdasági együ működések társadalmi alapjának vizsgálata sok irányba mutat. Elemzésem tartalmilag az innovációs folyamatok mögö i társadalmi jellemzőket tárja fel. Az innováció folyamatát (mint eljárást, mezőt, erőteret, sajátos szereplőkészletű mechanizmust) tekinthetjük olyan ideális közegnek, amelyben szociológiai alapú, térspecifikus és hálózati nézőpontú kérdések találkoznak össze. Témalehatárolásom az innovatív vállalkozások, az ezeket kiszolgáló, segítő intézményrendszer és az érinte koordináló, szabályozó közeg szereplői mint potenciális vagy valós rendszer alkotóelemeit fogja össze. Ennek tükrében az is nyilvánvaló, hogy nézőpontom túlmutat az egyéni véleményeken, és megpróbálom az intézményi cselekvési mezőben értelmezni a kérdéskört, azaz noha ilyenkor is egyéneken keresztül mérünk, következtetéseink intézményi szinten fogalmazódnak meg. Követem Coleman már idéze javaslatát: az innováció társadalmi jelenségként, egy rendszer magyarázataként a rendszerre mint egységes egészre irányul, és nem az egyénekre vagy más rendszeralkotó komponensekre, akik elsődleges informátoraink a munka során (Coleman, 1990). A kutatás logikája és a könyv felépítése A könyv a kutatási folyamat logikáját követve négy nagyobb egységre tagolódik (lásd az 1. ábrát). A vizsgálat első fázisa az alapfogalmak (innováció, régió, hálózat, kapcsolati tőke, rendszer) tisztázása, a kutatás értelmezési keretét megadó elméleti-módszertani alappillérek ismertetése. Igen képlékeny fogalmakkal kell dolgoznunk, ezért különböző mélységbe hatolva ugyan, de ki kell térni használatuk nehézségeire. Az alapfogalmak közül először az innováció és a régió definiálását ismertetem. A megosztás indokoltnak tűnik, mivel nem szándékozom azonos szinten értelmezni az összes kérdéskört. A régió és az innováció esetében csak a szükséges pontok kiemelésére törekszem, míg a hálózat és a kapcsolati tőke esetében részletesebb számvetést készítek majd. Ezt az indokolja, hogy a társadalmi cselekvések és szerveződések, intézményesülések hagyományos szociológiai nézőpontját követők első pillantásra elbizonytalanodnak, amikor egy teljesen más alapra helyeze elméleti és módszertani 17

(GM) Forrás: Saját összeállítás. 1. ábra. A kutatási folyamat modellje 18

készle el találkoznak. Már ezen a ponton kiemelendő, hogy a szervezetek és az egyének közö i innovációs együ működéseket önmagukban egyfajta kapcsolati tőkének tekintem, amely az egyén, a szervezet, a teljes rendszer és a régió egésze szempontjából is lényeges erőforrás. Érdemes tehát tisztázni a fogalom mögötti ellentmondásokat és az általam elfogado értelmezési formát. A második fázis az úgyneveze beágyazo ság kifejezéssel címkézhető, és röviden azoknak a gazdaságszociológiai elméleteknek a körüljárását jelenti, amelyek a gazdasági folyamatok társadalmi megformáltságát, beágyazo ságát feltételezik, vagy a gazdasági mező egészének működését magyarázzák ilyen alapon. Az elvontabb alapkérdések után három konkrétabb résztéma szakirodalmát á ekintve mutatom be az empirikus kutatás lehetséges támpontjait. A szervezetközi együ működések szociológiai és közgazdasági irodalma már az intézmények egymás közö i viszonyát vizsgálja. I a legfontosabb kérdés az, hogy miért jönnek létre együ működések, és milyen a szervezeti hálózatok szerkezetének funkcionális hatása. A cselekvéselmélet, a játékelmélet és a kooperációirodalom felé terel bennünket az együ működés versus dezertálás dilemmája. Ezt csak érintőlegesen tárgyalom, kiemelve a túlságosan is átfogó kérdéskör számunkra fontos megállapításait. A következő fejezet az innováció vonatkozásában értelmezi a hálózatelemzés helytállóságát és hatékonyságát (elsődlegesen az egyes szereplők szintjén), illetve a rendszerszerű felépülés és működés há erét járja körül, bemutatva a nemzeti és regionális innovációs rendszer fogalmával összefüggő eddigi megközelítéseket. A kutatási kérdéseket, hipotéziseimet és az alkalmazo módszertani megoldásokat részletesebben csak e megalapozó fejezetek után vetem fel, a minél pontosabb és érthetőbb interpretáció érdekében. A könyv második felében különböző módszertani eljárásokat követve tesztelem regionális szinten az együ működés és az újítóképesség számos összefüggésének empirikus nyomait. Szekunder adatokkal (korlátozo an elérhető és óvatosan használható statisztikai indikátorokkal) egy térség innovációs képessége mérhető. Az elsődleges, problémaorientáltan megterveze adatfelvételekkel (vállalkozások kérdőíves felmérése és intézményi strukturált interjúk) viszont bepillantást nyerhetünk az innovációs együ működések feketedobozába is, a motivációk, a korlátozó tényezők, a kilátások és tervek szférájába. Fontosnak tartom egyszerre megvizsgálni az innováció sikerességét és hatékonyságát befolyásoló két nagy jelenségkör mindegyikét. A kérdés arra vonatkozik, hogy vajon melyik a fontosabb, a kapcsolatrendszerben áramló vagy azon keresztül elérhető erőforrások léte, minősége és felhasználhatósága (funkcionális irányvonal), vagy a kapcsolatrendszer egészének szerkezete, amely szintén befolyásolja a hálózat tagjainak cselekvéseit, lehetőségeit (strukturális irányvonal). A gazdasági szereplők kapcsolatrendszerének teljes hálózata nem írható le, így i értelemszerűen majd a kötésirányokra összpontosítok. Az innovációs környezet intézményrendszerének komplex hálózatában viszont már a strukturális jellemzők kerülnek az elemzés középpontjába. A könyv záró részében (az utolsó fejezetben) a legfontosabb eredmények és következtetések ismertetése után visszakanyarodom a fogalmi-elméleti probléma- 19

körhöz, és arra teszek kísérletet, hogy az empirikus kutatás tapasztalatai alapján továbbgondoljam a regionalizálódás hazai problémáját, és az innováció elméleti jellegű megközelítésében a mezőelmélet segítségével új magyarázó sémát emeljek be, amely egyrészt értelmezhetővé teszi a szemünk elé táruló problémákat és hiányosságokat, másrészt támpontokat szolgáltat a jövőbeli fejlesztések számára. Az innováció rendszerszerű és hálózati vonatkozásainak jelentősége Felmerülhet a kérdés: miért fontos az innovációs együ működések kapcsolathálózati jellemzőinek vizsgálata? Erre nehéz röviden válaszolni. Az elméleti és módszertani kérdések kifejtése elő szükséges néhány érvet felsorakoztatni és részletesebben megindokolni. A makroszociológiai léptékű elemektől haladok a tartalmilag egyre specifikusabb és térben is koncentráltabb tényezők felé. Az i következő érveket, ténymegállapításokat és összefüggéseket a könyv későbbi fejezeteiben pontosítom és kiegészítem, illetve érthetőbben megmagyarázom. 1. A legátfogóbb, társadalomelméleti szintű gondola al kezdem, amelyet megítélésem szerint Castells fogalmazo meg megragadó tömörséggel a hálózati társadalom kialakulásáról szóló könyvében (Castells, 2005). Elméleti tézise kitér a jelenkori társadalom transzformációs mechanizmusainak alapvető jellemzőire, és megvilágítja a hálózati szerveződések és struktúrák felértékelődésének okait. Idéze sorai választ adnak arra, miért tartom fontosnak a hálózati nézőpontot, annak módszertanát és persze magukat a hálózati szerveződéseket. Történelmi tendencia, hogy a kialakuló társadalmi struktúrák domináns funkciói és folyamatai az információs korban egyre inkább hálózatokba szerveződnek. Civilizációnk új társadalmi morfológiája a hálózatokra épül. A hálózatépítés logikájának terjedése lényegileg módosítja mind a működési folyamatokat, mind az eredményeket a termelés, a társadalmi gyakorlat, a hatalom és a kultúra folyamataiban. [ ] az új információs technológiai paradigma materiális alapot nyújt a hálózatosodás mindent átható kiterjedéséhez az egész társadalmi struktúrában. [ ] A hálózatokba való bekapcsolódás, illetve a kimaradás azokból, valamint az egyes hálózatok másokéhoz viszonyított dinamikája a domináns pozíciókhoz jutás és általában a változás döntő forrása társadalmunkban: olyan hálózati táradalomban élünk tehát, amelyet joggal jellemezhetünk úgy, mint amiben a társadalmi morfológia a társadalmi cselekvés fölé rendelődik. (Castells, 2005, 598.) Ennek az új morfológiának a regionális léptékű lenyomatait keresem. Ha a hálózatépítés hatással van a működési folyamatokra, az eredményekre, és ha a be- és kikapcsolódás, az egymáshoz viszonyíto dinamizálódás a változás döntő forrása napjainkban, akkor izgalmas feladatnak tűnik ennek az egész jelenségkörnek egy konkrét működési folyamaton és annak eredményein keresztüli vizsgálata. Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy a cselekvés (innováció) 20

fölé rendelődő társadalmi morfológia (hálózati struktúra) a térbeli morfológiától (régió) is függ, és egyben annak újjászerveződését is megalapozza. 2. Az innovációs tevékenység jelentőségét elsősorban gazdasági szempontok szerint szokták értékelni és minősíteni. Szinte minden esetben a versenyképesség növelésében játszo szerepének hangsúlyozása a közös pont, akár nemzetközi (Porter, 1990; Porter Stern, 2001; World Competitiveness Yearbook, 2002), nemzeti (Kiss Pandurics Lapid, 1997; Papanek, 2006) vagy regionális, térségi szintű elemzésről van szó (Acs, 2002; Dőry, 2001; Lengyel, 2003; Rechnitzer, 1993; 2005; Rechnitzer Grosz, 2005). A Gazdasági Versenyképesség Operatív program 2003-ban így fogalmazta meg az innováció és az innovációs együ működések lényeges szerepét a gazdasági fejlődésben: A kutatás-fejlesztés és az innováció a tudásalapú gazdaságra történő átállásnak, a hoszszú távú, fenntartható növekedésnek, a gazdasági versenyképesség fokozásának és a versenyelőnyök kiaknázásának meghatározó eleme. A hosszú távú gazdasági versenyképesség alapja a stabil és folyamatosan fejlődő tudásbázis, valamint a gazdasági szereplőknek az új tudományos és technológiai eredmények hasznosításán és a folyamatos megújuláson alapuló innovációs képességfejlesztése. A magyarországi vállalatok technológiai deficitjének csökkentését, a hosszú távú gazdasági versenyképességet és a fenntartható növekedést azok a gazdaságban közvetlenül alkalmazható kutatások és fejlesztések alapozzák meg, amelyek jelentős szellemi hozzáadott értéket tartalmazó termékek, szolgáltatások és technológiák kifejlesztését szolgálják, és amelyek a vállalati és a tudományos szféra együttműködésével valósulnak meg. (GVOP, 2003, 68.) Mára az innovációs tevékenységekben vitathatatlanul felértékelődtek a kapcsolatok, az együ működések és a hálózati szerveződések, valamint a struktúrák. A modern technikai megoldások sikere manapság egyre nagyobb mértékben a heterogén összetételű cselekvők és a tudásmezők összefonódásán, kölcsönös összekapcsolódásán áll vagy bukik. A legtöbb izolált cég, szervezet már nem tud megbirkózni az összes releváns technológia kifejlesztésével, inkább külső tudásforrásokhoz folyamodnak, azok inputjait próbálják bevonni belső folyamataikba. Ennek következtében az innovációs kapcsolatrendszereknek, a kooperációs hálózatoknak a tudásintenzív ágazatokban a K+F folyamatok koordinációs eszközeiként egyre nagyobb a jelentőségük. 3. A hálózati együ működésekben keletkező és integrálódó tudáson alapuló innovációk jelentősége nemzetközi viszonylatban jól mérhető a vállalatközi technológiai együ működések számával. A hetvenes évek végétől kezdődően a nemzetközi adatbankokban a K+F- és a technológiacsere számának ugrásszerű növekedése figyelhető meg. A mutatókból látható, hogy i hosszabb távú, közel négy évtizedre visszanyúló trendről van szó. A növekedés melle a másik lényeges elem a kooperációs mechanizmus formai változása, a cégen belüli és a szervezetközi innovációk arányának módosulása. A dinamizálódás elsődlegesen a legfej- 21

le ebb gazdasági erőterekhez kötődik (az 1998-ig létrejö 9000 együ működés több mint 90 százaléka az OECD-országokban kö ete ), túlnyomóan a high-tech ágazatokban jelenik meg (kb. 65 százalékos részesedéssel), és a kapcsolatok fele a saját domináns kereskedelmi övezeten belül alakul ki (Európai Unió, Ázsia, Észak-Amerika). Az elmúlt két évtizedben még jobban felgyorsult a folyamat, és egyre heterogénebb összetételűvé, többszereplőssé vált a kutatásban és fejlesztésben együ működő magatartást tanúsító cégek köre (Hagedoorn Kranenburg, 2002, 16.). Az egyre nagyobb léptékű kooperációs hullám viszont nemcsak új közgazdasági, vállalat-gazdaságtani és szervezetelméleti kérdéseket vet fel, hanem új pszichológiai és természetesen szociológiai magyarázó faktorok megjelenésével is jár. 4. Az idéze globális léptékű átalakulási tendenciák hatásai megjelennek a gazdaságfejlesztés és az innovációs politika nemzeti és lokális szintjén is. A nemzeti és a regionális fejlesztési dokumentumok mindegyikében szerepet kapnak az innovációs együ működések és az erre épülő hálózati szerveződések (lásd az 1. függeléket). A fejlesztési stratégiák, a megfogalmazo prioritások és intézkedések minden esetben abból indulnak ki, hogy gyengék a vállalatközi, vállalati kutatóintézeti, vállalati egyetemi együ működések, ezen a hivatkozo dokumentumok szerint kutatási és innovációs hálózatokkal, tudás- és technológiatranszfer-hálózatokkal, vagy éppen innovációs szolgáltató hálózatokkal javítani lehetne. A stratégiai anyagok másik lényeges üzenete a nemzeti és regionális innovációs rendszer szerveződése szempontjából az, hogy az együ működések melle az innováció áramlását és a vállalkozások fejlesztését, illetve fejlődését generáló gócpontok (innovációs, technológiai, logisztikai, szolgáltatóközpontok), tudásközpontok létrehozása nélkül nem érhető el siker. Az indok nyilvánvaló, ezek a szervezetek lehetnek a hálózat központi összefogó és dinamizáló szereplői. A nyugat-dunántúli régió esetében már 1998-ban, a tervezés szintjén megfogalmazódo az igény: Az innovációs és szellemi központoknak egymással és a környezetükkel szorosabb együ működést kell kialakítaniuk. Ezek a kommunikációs csatornák fizikai értelemben véve: a közlekedési kapcsolatok, a távközlési hálózat, míg elvontan értelmezve: szellemi, oktatási-kutatási kapcsolatok, emberi kapcsolatok, intézményi és gazdasági kapcsolatok. (KTK, 1998, 70.) A régió innovációs stratégiai programjában szereplő jövőkép már 2001-ben az innováció rendszereinek és hálózatának kiépülését célozta meg, a regionális innovációs rendszer hiányzó intézményeinek kiépítése, a meglévők erősítése, hálózatba történő szervezésén keresztül (RIS, 2001, 5.). Ezek a stratégiai alapelvek, prioritások, programötletek mind arra utalnak, hogy nemzeti és regionális szinten is kellő nyomatékkal beépült a rendszerbe a hálózati struktúrákban rejlő előnyök kiaknázásának gondolata. Ezek alapján időszerű és szükségszerű feladatnak tűnik a megfogalmazo célok eddigi eredményeinek empirikus vizsgálata még akkor is, ha ez csak az ország egyik régiójára korlátozódik. 22

5. Magyarországon 2002 2003-ban megkezdődö az innováció nemzeti rendszerének kialakítása, amely az innováció gazdasági hasznosulásának elősegítését célozta (Lippényi, 2004). A megoldandó feladatok közö nemcsak a tudástranszfer-intézmények fejlesztése, a kis- és középvállatok innovációs képességének erősítése szerepelt, hanem az innovációban érdekelt intézmények és vállalatok együ működésének elősegítése, valamint az innováció regionális intézményeinek rendszerszerű fejlesztése (a régiók tudásalapú felzárkóztatása) is. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) álláspontja szerint a nemzeti innovációs rendszer területileg egyenlőtlen fejlődési pályán mozog, a főváros egyértelmű dominanciáját nem tudják a vidéki központok ellensúlyozni. Az innovációs és kutatási kapacitások regionális különbségei is nyilvánvalók. Ezzel párhuzamosan versenyképességi szempontból gondot jelente az is, hogy a kutató-fejlesztő intézményeket, valamint a vállalatokat országosan, regionálisan és helyben összekapcsoló, az együ működés szervezeti kereteit megteremtő intézményi, hálózati struktúrák hiányoznak, vagy gyengén fejle ek. (Lippényi, 2004, 4.) A regionális innovációs rendszer hiányosságai közö megtaláljuk az innovációs vállalkozásfejlesztő szervezetek, innovációs hídképző intézmények hiányát, ez elsősorban a régiókon belül érezteti hatását. A tudás és technológia gyenge terjedéséből következően a jelentősebb kutatóhelyek tudományos eredményei nem tudnak a régiókban termék- és szolgáltatásinnovációkban megjelenni, nem alakultak ki a kutatóhelyeket és a régió vállalkozásait összekapcsoló hálózatok, regionális klaszterek sem. (Uo. 5.) Ezek a kritikai észrevételek egyértelműen utalnak az innováció hálózati alapú szervezésének, szerveződésének és a társadalmi kapcsolatok (társadalmi tőke) szerepének felértékelődésére. Az innováció térbeli terjedésének elősegítése (megszüntetvén a fővároscentrikusságot) sem képzelhető el hálózati logika nélkül, meggyorsítva és hatékonyabbá téve a kommunikációt és a kooperációt. Az NKTH hangsúlyozza a kommunikációs kapcsolat javítását a szellemi és termelési központok, illetve térségeik közö a technológiaitranszfer-központok, innovációs centrumok, ipari parkok, továbbá ezek hálózatainak fejlesztésén keresztül. A kevésbé fejle régiók technológiai lemaradásának okai közö is hasonló utalást találhatunk a dokumentumban: problémát jelent az állami és a magánszféra, a felsőoktatás és a gazdaság közö i együ működés, valamint a kooperációra hajlandó vállalkozási kultúra hiánya. A fejle országok tapasztalatai alapján öszszeállíto rendszerszemléletű régiófejlesztési szempontok közö egyértelműen megfogalmazódik, hogy a régió a hálózatképzés és -képződés színtere. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2004-es állásfoglalása hálózati alapú regionális innovációs rendszereket vizionált, ahol a tudást termelő intézmények (egyetemek, kutatóintézetek, tudásközpontok), a közvetítő intézmények (innovációs központok, technológiaitranszfer-szervezetek, alapítványok, inkubátorházak, ipari parkok, a regionális innovációs centrumok, a tudás értékesítésében szerepet játszó pénzintézetek, kockázatitőke-társaságok, innovációs alapok, vállalkozások, tudományos, technológiai parkok, tudáscentrumok, technopoliszok), az innováció hasznosulásában érdekelt vállalkozások, valamint a régió fejlődé- 23

sében érdekelt civil és kormányzati szervek a hatékony működés és az erőforráskoncentráció érdekében hálózati együ működésre lépnek. Az innovációs rendszer fejle ségét az aktív, katalizáló és segítő hálózati szereplők közö i kapcsolatok intenzitása és sűrűsége határozza meg. A regionális innovációs kapcsolathálózatok akkori állapotát figyelembe véve a kormányzati álláspont világos helyzetértékelést tükröz: az innovációs szervezetek, illetve a szervezetek és az innovátorok közö i kapcsolatok esetlegesek; az innovációs együ működésekben csak néhány szervezet érinte ; nem beszélhetünk innovációs klaszterekről; a régiók vállalkozásai sem tagjai K+F vagy innovációs klasztereknek; az együ működések hiányában és a regionális innovációs hálózat kezdetlegessége mia a kisvállalkozások esélyei és perspektívái egyre kisebbek. Ennek tükrében ösztönözni kell az innovációs kapcsolatrendszerek kialakulását, ami több lépésből áll, ezek a következők: a) a rendszer már meglévő elemeinek hálózati összekapcsolása; b) a szükséges infrastrukturális feltételek megteremtése; c) a hiányzó elemek kialakítása; d) a klaszteresedés ösztönzése; e) az üzleti támogató szervezetek hálózatának kiépítése; f) a nemzetközi hálózatokhoz való hozzáférés. Ehhez a munkához igyekszem hozzájárulni úgy, hogy egy konkrét régió esetében empirikus elemzéseken keresztül mutatom be a jelenlegi helyzetet, ado ságokat, és erre építve fogalmazok meg javaslatokat. Innovációpolitikai és gazdaságfejlesztési szempontból tehát a regionális léptékű (jelen esetben több megyét felölelő) szervezeti-intézményi-infrastrukturális-humán-szociális-kulturális (stb.) szempontból különböző mértékben homogenizálódó térszerkezet lehet az alapja egy új gazdaság- és (talán) társadalomszervező elvnek. Amennyiben sikerült kellően differenciált érveket felsorakoztatnom a témakör jelentősége melle, ezzel párhuzamosan össze is zavartam az olvasót a számos nehezen definiálható fogalom idő elő i felvezetésével. A konkrét kutatási kérdések és a módszertani eszközök részletesebb bemutatása elő az első lépés a vizsgálat során alkalmazo fogalomrendszer pontosítása, majd az együ működés és az újítóképesség kapcsolódási pontjainak elméleti tisztázása. 24