Tartalomjegyzék Előszó................................................................ 11 ELSŐ RÉSZ ELMÉLETI ÉS MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK (I) A nemzeti fejlődés értelmezése, meghatározó tényezői és feltételei, valamint elért szintjének összehasonlításra alkalmas mérési módszerei................ 19 (1) A nemzeti fejlődés fogalma és a fejlődés gazdaságtana.................. 20 (2) Az országok gazdasági fejlettségét, illetve gyengén fejlettségét meghatározó legfőbb tényezők és körülmények......................... 24 (2.1) Ellentétes elméleti magyarázatok.............................. 24 (2.2) Aszimmetrikus világgazdasági interdependenciák................. 28 (2.3) Dezintegrált gazdasági és társadalmi szerkezet.................... 30 (2.4) A fejlődés külső és belső tényezőinek kölcsönhatása és a fejlesztéspolitika.......................................... 33 (3) A strukturális igazodás értelmezése................................ 36 (4) A felzárkózás feltételei a mai világgazdaságban........................ 38 (5) A fejlődés és a fejlesztéspolitika általános történelmi és elméleti tanulságai.. 42 (6) A fejlődés fenntarthatóságának értelmezése és a nemzetközi fejlődési szakadékkal való összefüggése.............................. 51 (7) A gazdasági fejlettség, illetve elmaradottság mérésének módszerei......... 55 (II) A globalizáció és regionalizáció értelmezése, e folyamatok mozgatóerői és a nemzeti fejlődésre gyakorolt hatásai................................ 63 (1) A globalizáció értelmezése és mozgatóerői............................ 63 (1.1) A gazdasági globalizáció értelmezése........................... 63 (1.2) A globalizáció fő mozgatóerői................................. 68 (2) A regionalizálódás értelmezése, mozgatóerői és a regionális gazdaságtan.... 72 (2.1) A regionalizálódás értelmezése és mozgatóerői................... 72 5
(2.2) A regionális gazdaságtan..................................... 76 (2.2.1) Lokációs elméletek................................... 77 (2.2.2) Agglomerációs hatások és urbanizáció.................... 79 (2.2.3) A felülről lefelé irányuló regionális fejlesztés koncepciója... 81 (2.2.4) Az alulról felfelé irányuló regionális fejlesztés koncepciója.. 83 (2.2.5) A független regionális fejlődés koncepciója................ 85 (3) A globalizáció, a regionalizálódás és a nemzeti fejlődés összefüggése....... 87 (4) Fejlettségbeli különbségek az Európai Unióban és a kohézió mechanizmusai................................................. 89 (4.1) Bevezetés................................................. 89 (4.2) A nemzeti és regionális kohézió elmélete........................ 91 (4.2.1) A kohézió értelmezése az Európai Unióban................ 91 (4.2.2) A regionális politikák célja............................. 92 (4.2.3) Kohéziós mutatók.................................... 92 (4.2.4) A nemzeti és a regionális szintű kohézió definíciója.......... 93 (4.3) Elméleti megközelítések..................................... 94 (4.3.1) A Williamson-hipotézist magyarázó mechanizmusok......... 98 (4.3.2) Williamson-kritikák.................................. 100 (4.4) A trade-off elmélet az EU keleti bővítése kapcsán............... 101 (4.5) Az EU kohéziós politikájának néhány aspektusa.................. 101 (III) A versenyképesség értelmezései, különféle aspektusai és szintjei, meghatározó tényezői és mérésének módozatai.......................... 105 (1) A versenyképesség fogalmának értelmezése............................ 105 (1.1) Termékek és szolgáltatások versenyképessége................... 112 (1.2) A vállalati versenyképesség.................................. 113 (1.3) A nemzetek, illetve az országok gazdasági versenyképessége...... 115 (1.4) A nemzeti versenyképesség Porter-féle modellje............... 124 (1.5) A régiók gazdasági versenyképessége.......................... 128 (1.6) Versenyképesség és a fenntartható fejlődés követelménye........ 130 (2) Az országok gazdasági versenyképessége mérésének változatai és problémái................................................... 135 (2.1) A világgazdasági versenyképesség és a fejlődés mutatószámainak keveredése............................................... 136 (2.2) A világgazdasági versenyképesség mérésének egy-egy külgazdasági mutatószámra való leegyszerűsítése................. 140 (2.3) A világgazdasági versenyképességnek egyszerre több mutatószám alapján való megítélése.................................... 149 (2.4) A versenyképesség (és fejlődés) sokféle meghatározó tényezőjének egyetlen összevont indexbe, a Globális versenyképességi index -be foglalására tett kísérlet.................................... 157 6
(2.5) Egy alternatív kísérlet: az országok világgazdasági versenyképességének legfontosabb külső és belső tényezői felmérésére alkalmas mutatószámrendszer...................... 171 (3) A kutatás és fejlesztés terén való versenyképesség és mérésének problémái.................................................... 179 (3.1) Néhány általános módszertani kérdés.......................... 179 (3.2) Abszolút vagy relatív összehasonlítás?......................... 181 (3.3) Az értékelés problémái...................................... 182 (IV) A természeti erőforrások, a fenntartható fejlődés és a világgazdasági versenyképesség................................................... 187 (1) A fejlődés fenntarthatósága és a természeti erőforrások felhasználásának módja........................................................ 187 (1.1) Az erőforrások kimerülése vagy ökológiai ártalmak?.............. 189 (1.2) A fejlődés természeti erőforrásainak ára, az ökológiai rendszer egyensúlya mint termelési tényező............................ 192 (1.3) A természeti erőforrások klasszifikációja........................ 193 (1.4) A modern ipari termékek globális versenyének hatása a megújuló természeti forrásokra....................................... 195 (1.5) Az eltartó képesség és a szabadpiaci rendszer fenntarthatósága...... 203 (2) A fenntarthatóság és a fejlődési modell.............................. 210 (2.1) A külföldi működőtőke-beruházások és a fejlődés fenntarthatósága... 215 (2.2) A nemzeti környezetpolitika néhány lehetséges eszköze............ 220 (2.3) Kísérletek a globális felmelegedés lassítására A levegőszennyezés csökkentéséről szóló megállapodások és a piaci verseny........... 222 (2.4) A fenntartható fejlődés előmozdítása.......................... 226 MÁSODIK RÉSZ A GYAKORLATI POLITIKA KÉRDÉSEI (I) Az állam, illetve a kormányzat és az intézmények szerepe a versenyképesség alakításában...................................................... 231 (1) Az állam megváltozott szerepe a felgyorsult globalizáció és a regionalizálódás korában..................................... 231 (1.1) A piac által ellátandó funkciók................................ 231 (1.2) Az állam szerepe a keynesi elmélet szerint...................... 233 (1.3) A piacot helyettesítő állam és a tervgazdálkodás koncepciója....... 237 (1.4) A neoliberális ideológiát, illetve politikát cáfoló eredeti liberális elvek.................................................... 238 (1.5) A piaci és a kormányzati tökéletlenségek.................... 245 (1.6) Az állam módosult szerepe a globalizáció felgyorsulása nyomán..... 248 7
(2) Piaci elégtelenségek és állami beavatkozás Régi és új szemléletek....... 252 (2.1) Állami intervenció vagy iparpolitika Érvek a beavatkozás mellett és ellen.................................................. 252 (2.2) Piaci mechanizmusok állami intervenció nélkül.................. 255 (2.3) Érvek az állami beavatkozás mellett........................... 261 (2.4) Stratégiai külkereskedelem-politika............................ 272 (3) Az állam és a társadalom által megteremthető kompetitív előnyök........ 280 (4) A promóciós politika szerepe a versenyképesség javításában, illetve a külföldi cégek vonzásában................................. 287 (5) Kereskedelempolitika és versenyképesség........................... 292 (5.1) Protekcionizmus vagy szabadkereskedelem?.................... 293 (5.2) Monopólium felszámolása importtal........................... 296 (5.3) Az oligopólium és más ármeghatározó piaci szereplők versenyhatása............................................. 297 (5.4) A kereskedelmi versenyképességre ható iparvédelmi eszközök...... 301 (5.5) Az exportstratégia szempontjai............................... 308 (5.6) Egyéb stratégiai megfontolások: a termékdifferenciálás, a technológiaintenzív termékek és a termékciklus-ismétlés összefüggései............................................. 310 (5.7) Nemzetgazdasági importigényesség........................... 313 (6) Árfolyam-politika és versenyképesség.............................. 314 (6.1) Az árfolyam-politika hatékonysága............................ 314 (6.2) Az árfolyam-politika és a külkereskedelem összefüggései.......... 318 (6.3) Gazdaságpolitikai vita az árfolyam-felértékelődés versenyképességi hatásairól.................................. 322 (6.4) Az árfolyam-politikának alárendelt kamatpolitika................. 325 (7) A költségvetési politika és a versenyképesség......................... 326 (7.1) Az expanzív fiskális politika kiindulási modellje................. 326 (7.2) A hatékonyság és a méltányosság közötti arányok dilemmájáról..... 330 (7.3) Külföldi források bevonása a fiskális expanzióba................. 332 (7.3.1) Tőkeáramlás és árfolyam-rugalmasság................... 335 (7.4) A nemzeti gazdaságpolitika korlátai: a lehetetlen szentháromság... 338 (7.5) A hatékony költségvetés..................................... 339 (7.6) A nemzeti költségvetési politikák versengése.................... 344 (7.7) Globális pénzügyi szabályozás és nemzeti érdekek................ 345 (8) A szociálpolitika és a versenyképesség kapcsolata..................... 352 (8.1) A szociálpolitika feladatai................................... 354 (8.2) Globális fejlemények nemzetközi összefogás................... 354 (8.2.1) Az ENSZ és a globális szociális felelősségérzet............ 355 (8.2.2) A Világbank a szegénység ellen......................... 358 (8.2.3) A Nemzetközi Valutaalap és a szociális érzékenység........ 359 (8.2.4) A Világkereskedelmi Szervezet liberális elképzelései........ 361 8
II. Globális civil társadalom felé?........................................ 363 (Avagy lehetséges-e új partnerség az állam, a piac és a társadalmi szereplők között?) (1) Globális civil társadalom: a másképpen gondolkodás diskurzusától a világbanki zsargonig........................................... 363 (2) 1989 eszméi és a globális civil társadalom fogalmának eredetei.......... 371 (2.1) A civil társadalom szerepe az autoritárius rendszerek megbuktatásában és a demokratizálódásban a kelet- és közép-európai társadalmakban................................ 371 (2.2) A globális civil társadalom fogalmának eredetei.................. 373 (3) 1989 után: az intézményesült demokrácia és a nyelvi fordulat a civil társadalmi diskurzusban.......................................... 379 (3.1) A civil szervezetek világa és nyelvezete........................ 380 (3.2) A bizalom hiánya: gyenge civil társadalmak haszontalan demokráciákban........................................... 382 (3.3) Új alternatívák keresése..................................... 384 (3.4) A civil társadalom változó nyelvezete és táguló horizontja Kelet-Közép-Európában..................................... 385 (4) Globális civil társadalom és globális kormányzás...................... 386 Hivatkozások.......................................................... 399 9
Előszó Napjainkban világszerte divatos fogalommá és sokat vitatott problematikává vált egyfelől a globalizáció, másfelől (és azzal kapcsolatban különösen) a versenyképesség. E fogalmak szinte nap mint nap szerepelnek a hazai rádióadásokban, a tévé gazdasági és politikai műsoraiban, a sajtó hasábjain és a politikai pártok vitáiban. Tartalmukat, követelményeiket és hatásaikat természetesen sokan vizsgálják, kutatják a társadalomtudományok művelői körében is. Minthogy mind a globalizáció témája, mind pedig az ország versenyképességének kérdése nyilvánvalóan csak világgazdasági összefüggésekben, a világgazdasági viszonyok és tendenciák alakulásának figyelembevételével értelmezhető, illetve elemezhető, aligha lehet meglepő, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági Tanszékén szerveződött tudományos iskola is már csak az évtizedekre visszanyúló előzményeire való tekintettel is erre az igen széles és összetett témakörre összpontosította az elmúlt három év kutatómunkáját. A nemzeti fejlődés, világgazdasági és regionális versenyképesség a globalizáció felgyorsulása korában elnevezésű tudományos iskola természetesen csak annyiban tekinthető új képződménynek, hogy noha egy-két tagjával már régi keletű volt az együttműködés voltaképpen három, korábban külön folytatott kutatási irány összekapcsolódását és az azokban érdekelt több tanszéki, sőt tanszékünkön kívüli kolléga kutatói munkáját fogta össze. Mégpedig attól az elgondolástól, illetve felismeréstől és reménytől vezérelve, hogy nemcsak a nemzeti fejlődés, versenyképesség és a világgazdaság globalizációs folyamata közötti összefüggések vizsgálata fontos és hasznos (mely témakörben már több munkánk jelent meg), hanem egyszersmind az európai integrációs folyamatnak és az országon belüli regionális fejlődésnek, valamint általában a versenyképesség kritériumainak az előbbiekkel összefüggő elemzése is. E tudományos iskola létrejöttének korai előzményeit egyrészt annak a 60-as évek második felében az új tanzániai egyetemen összekovácsolódott kiváló nemzetközi gárdának (a sokszor Dar es Salaam-i iskolaként emlegetett oktató-kutató csoportnak) a rendszeres vitái jelentik, amelyekben szerencsém és alkalmam volt részt venni, másrészt pedig a 70-es években már idehaza létrehozott fejlődéstanulmányok oktatási programjában és féllegális (később betiltott) kiadványának 11
szerkesztésében részt vevők eszmecseréi. A viták, eszmecserék mindkét esetben a fejlődés követelményeiről, illetve az elmaradottság okairól és a nemzeti fejlesztési politika kritériumairól szóltak. Akkoriban e kérdések voltak a figyelem középpontjában. Mind a Dar es Salaam-i, mind pedig a hazai oktató-kutató csoport tagjai körében a rendszeres eszmecserék nyomán és a kutatási eredmények megvitatása során szinte természetszerűen fejlődött ki egy olyan holisztikus és kritikai szemlélet, amelyet a tágabb, világgazdasági, illetve nemzetközi összefüggések figyelembevétele, a fennálló viszonyok reális, kritikai értelmezésére és elemzésére törekvés, valamint a félrevezető ideológiákkal való szakítás (még akár a korábbi saját felfogással való szembefordulás is) jellemzett. Tagjaik azóta szétszóródtak a világban, illetve a hazai intézmények rengetegében, jó néhányan közülük nemzetközileg ismert szakemberekké, tanszékvezetőkké, intézetigazgatókká vagy éppen a gazdasági élet gyakorlatának művelőivé, sőt egyesek miniszterekké váltak. De a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Világgazdasági Tanszékén a nemzeti fejlődés világgazdasági összefüggéseinek kutatása és oktatása a későbbiekben is folytatódott, még ha a 80-as évektől kezdve egyre kisebb lett is a fejlődéstanulmányok iránti érdeklődés mind a hallgatók, mind a közvélemény vagy éppen a politika részéről. A legutóbbi években, illetve évtizedben viszont a globalizáció kihívásainak ténye és a versenyképesség fogalmának és követelményeinek már nemcsak árukra, szolgáltatásokra és vállalatokra, hanem nemzetekre, illetve országokra, sőt regionális nemzetközi integrációkra való értelmezése újra előtérbe hozta a nemzeti fejlődés problematikáját. Mégpedig nemcsak annyiban, amennyiben a felgyorsult globalizációs folyamat így vagy úgy valamennyi ország fejlődésének útját, tempóját és eredményességét érinti, hanem azért is, mert a versenyképesség fogalmát országok, illetve nemzetek vonatkozásában mind a közvélemény, mind a szakirodalom többnyire a fejlődés (és világgazdasági alkalmazkodás) fogalmának tartalmával azonosította, vagy legalábbis kapcsolatba hozta. A nemzeti versenyképesség mérésére bevezetett mutatószámok zömmel a fejlődés gazdaságtanának mutatószámrendszeréből kerültek ki (sajnálatos módon az utóbbit ért kritikák és az azok nyomán történt változások figyelembevétele nélkül). Ugyanakkor a globalizáció és a fejlődés problematikája még annyiban is kapcsolódik egymáshoz, amennyiben a fejlődés fenntarthatósága mind ökológiai, mind pedig gazdasági és társadalmi vonatkozásban eleve globális problémává vált. Ugyanis sem a környezetszennyezés és a nem megújítható természeti erőforrások kimerülésének veszélye, sem pedig a (relatív) gazdasági elmaradottság újratermelődéséből és így a társadalmi és nemzetközi egyenlőtlenségek fokozódásából fakadó terrorizmus globalizálódása nem kezelhető, illetve hárítható el az egyes országok vagy régiók szintjén, vagyis globális összefogás és együttműködés nélkül. Kutatásaink tematikájának ezért szükségszerűen ki kellett terjednie mind elméleti és módszertani, mind pedig az empirikus vizsgálódások és esettanulmányok 12
vonatkozásában a fentiekben említett kérdésekre és azok összefüggéseire. Ez már önmagában véve is olyan komplex, multidimenzionális elemzést és interdiszciplináris szemléletmódot kívánt meg, amely lehetővé tette számos, a vonatkozó szakirodalomban és különösen a politikai közéletben tapasztalható leegyszerűsítés, félreértés vagy félremagyarázás felfedését és elkerülését, mint amilyenek például a globalizáció neoliberális értékelése vagy éppen nacionalista kritikája, a fejlődés tartalmának, kritériumainak, fenntarthatóságának és a nemzetek versenyképességének értelmezése, valamint ez utóbbi mérésének módja, vagyis a versenyképesség mérésére alkalmazott mutatószámok, továbbá az állam és a piac, valamint a civil társadalom szerepe, a fiskális és monetáris politika lehetőségei és korlátjai, a szociálpolitikának és a humán, illetve szellemi tőkébe történő beruházásnak a fejlődésben és versenyképességben játszott szerepe stb. tekintetében gyakorta olvashatók vagy hallhatók. Nem ritkán tapasztalhatjuk, hogy mind a versenyképesség, mind a globalizáció kihívásainak való megfelelés követelménye nagyfokú leegyszerűsítések és politikai ideológiák tárgyává vált. Egyfelől nacionalista jelszavakkal fellépő populista politikai erők voltaképpen a globalizációval való szembenállást hirdetik, másfelől viszont ultra-liberális politikusok és közgazdászok az arra, illetve a versenyképesség követelményére való hivatkozással kétségbe vonják vagy minimálisra igyekeznek korlátozni az állam szerepét és felelősségét a közegészségügy, a közoktatás, a tudományos kutatások támogatása és általában a szociális jóléti intézkedések terén. Mindezek figyelembevételével úgy véltük, hogy indokolt először is elméletileg megvizsgálni, az újabb összefüggések fényében elemezni azt, hogy: (1) mi határozza meg (a) a nemzeti fejlődést és (b) az országokon belüli kisrégiók fejlődését, (2) mi a globalizációs folyamat lényege, melyek hajtóerői és főbb hatásai, (3) mit jelent a nemzetek, illetve országok versenyképessége általában, illetve világgazdasági vagy világpiaci szinten és az hogyan mérhető, (4) mi határozza meg a termékek, vállalatok és a nemzetek versenyképességének alakulását, (5) milyen strukturális és intézményi változások szükségesek a világgazdasági és az EU-n belüli igazodás, illetve felzárkózás sikeréhez, (6) milyen szerepe lehet az intézményeknek, az államnak és a különféle gazdaságpolitikai eszközöknek, illetve a piacnak a fejlesztés, felzárkózás és versenyképesség biztosítása terén, és melyek a szerepvállalás korlátjai, valamint 13
(7) milyen társadalmi reagálások, magatartásformák szükségesek az eredményességhez. Az e kérdésekre keresendő válaszok eleve a belső és a külső (nemzetközi) tényezők és feltételek együttes szerepének és kölcsönhatásainak vizsgálatát követelték meg. A vonatkozó, elméleti és módszertani kutatások eredményeit és gyakorlati következtetéseit ez az első kötet foglalja össze. Ebben az elméleti kérdések sorában (1) a nemzeti fejlődés értelmezéséről, meghatározó tényezőiről és feltételeiről, (2) a globalizáció és regionalizáció folyamatainak mozgatóerőiről, (3) a versenyképesség értelmezéseiről, különféle aspektusairól és szintjeiről, meghatározó tényezőiről és mérésének módozatairól, valamint (4) a természeti erőforrások, a fenntartható fejlődés és a világgazdasági versenyképesség összefüggéseiről esik szó. Ezt követően (5) az államnak, illetve a kormányzatnak és az intézményeknek a versenyképesség alakításában játszott szerepe, az állami gazdaságpolitika több fontos területe (a kereskedelempolitika, a monetáris és fiskális politika, a szociálpolitika) kerül részletes vizsgálatra, majd a kötetet (6) a társadalmi magatartás és kultúra, illetve a civil társadalom öntevékenysége hatásának a fejlődés és versenyképesség szempontjából való elemzése zárja. Minthogy azonban az elméleti és módszertani vizsgálódások önmagukban csak kevéssé lehetnek meggyőzőek, és nem is nélkülözhetik a konkrét esettanulmányokat és empirikus kutatásokat, továbbá a hazai közvéleményt elsősorban a Magyarországra vonatkozó összehasonlító vizsgálódások és gyakorlati következtetések érdeklik, ezért e tudományos iskola munkája nagyrészt az ilyen célú és jellegű elemzésekre irányult. Ezeknek az eredményeit és következtetéseit a második kötet tartalmazza. A második kötetben előbb (1) a liberalizáció egy fontos és valamennyi országot érintő területének, a nemzetközi pénzügyi integráció hatásainak empirikus elemzése szerepel, majd (2) az Európai Unió világgazdasági versenyképessége alakulásának részletes vizsgálata következik, végül pedig (3) hazánk, illetve a magyar nemzetgazdaság világgazdasági versenyképessége más országokéval összehasonlított és többoldalú felmérésére, bemutatására és javítása problémáinak tárgyalására, valamint a következtetésekből adódó néhány gyakorlati ajánlás megfogalmazására kerül sor. A tudományos iskola munkálataiban és ezt részemről megtiszteltetésnek tekintem a régi gárda, az idősebb generáció tagjai közül is néhányan készek voltak részt venni. Nemcsak Blahó András professzor, a Világgazdasági Tanszék vezetője, aki egyébként is a legnagyobb segítséget nyújtotta a szervezésben, és a pénzügyek intézését is magára vállalta, és nemcsak a tanszék két másik professzora, Surányi Sándor és Magas István, hanem külső munkatársként Török Ádám akadémikus, a CEU professzora, az MTA IX. osztályának elnöke, valamint Miszlivetz Ferenc professzor, a hajdani Fejlődés-tanulmányok sorozat társszerkesztője, a szombathelyi Nemzetközi és Európai Tanulmányok Intézetének igazgatója is. 14
Az empirikus és összehasonlító esettanulmányok zöme, vagyis a második kötet nagyobbik része, valamint az első kötet több elméleti jellegű tanulmánya viszont örvendetes módon ifjabb, doktorandusz kollégáink (Kutasi Gábor, Dorner Anikó, Döbrönte Katalin, Pogátsa Zoltán, Szajp Szabolcs, Bató Márk és Szabó Zsolt) munkájának terméke, akiknek külön érdeméül írható fel, hogy a tudományos iskola keretében végzett kutatómunkát meglehetősen (és indokolatlanul) nagy oktatói terhelésük mellett, két doktorandusz kolleginánk pedig kismamaként, szülési, illetve gyermekgondozási szabadságuk ideje alatt végezték. Ez a munka, valamint a kézirataikról folytatott eszmecserék és személyes beszélgetések remélhetőleg számukra is hasznos tapasztalatokat hoztak, és hozzájárultak doktori tanulmányaik eredményes befejezéséhez. Az elmúlt három év kollektív tudományos munkájának a kiírt pályázat és az annak elnyerése folytán kapott pénzügyi támogatás révén történt ösztönzéséért, nem utolsósorban pedig az utóbbi keretében lehetővé vált részfoglalkoztatásokért és az eredményes munkavégzéshez szükséges különféle beszerzésekért feltétlenül köszönet illeti az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok kuratóriumát. Köszönet illeti az Akadémiai Kiadó szerkesztőségét is, amiért vállalta az elkészült kétkötetes mű rövid időn belüli publikálását. Hasonlóképpen köszönetet kell mondanom az adminisztratív teendőkben segítséget nyújtó Szabóné Tódás Irénnek és Horváth Tündének, valamint és különösen Polyánszky T. Zoltánnak, a kollektív munkában elkészült kétkötetes mű szerkesztő-lektorának, aki nagy gonddal, szakértelemmel és lelkiismeretességgel hozta nyomdakész állapotba a kézirattömeget. Budapest, 2005. november 10. Szentes Tamás akadémikus, professor emeritus a tudományos iskola vezetője 15