A zöldségtermesztők elmondhatják, hogy szerencsére már évek óta nem okozott kárt a korán kiültetett palántákban a késő tavaszi fagy. Ugyanakkor az aszály, a napokig tartó 35 C-ot meghaladó hőség az idén sem kímélte növényeinket. Többször tapasztalhattunk napégést, még olyan fajokon is, amelyeken ez a jelenség korábban szinte ismeretlen volt, így például a görögdinnye és a paradicsom, vagy a szőlő esetében. Egyre több növénynél szükséges lesz az árnyékoló hálók (pl. raschel) rendszeres alkalmazása és a napközi többszöri párásítás, a talajfelület nedvesen tartása. Azok, akik jövőre valami változásban reménykednek, több csapadékra számítanak, tévednek. Több évvel ezelőtt még beszélhettünk olyan kultúrákról, amelyek csak öntözéssel, csapadékos évben öntözés nélkül és általában öntözés nélkül termeszthetők. A jövőt illetően elmondhatjuk: attól a veteményeskerttől, amelyben nincs lehetőség öntözésre, nem várhatunk eredményt! Hibridet, vagy konstanst? A fajták tekintetében is nagyon megoszlanak a vélemények. Többet termő, igényesebb, vagy gyengébb termőképességgel rendelkező, de a kedvezőtlen körülményeket jobban tűrő, ellenálló fajtát válasszunk? Ha ezek a tulajdonságok ilyen élesen nem is válnak szét, de általánosságban elmondható, hogy a hibridek jobb, több termést adnak, mint a konstans, más néven szabad-elvirágzású fajták. 1. oldal (összes: 7)
A gyakran ajánlott hibridek csak ott képesek a várt eredményt hozni, ahol kedvezőek a környezeti feltételek; kiválóak a talajadottságok, öntözött a terület, magas színvonalú termesztés-technológiát és növényvédelmet alkalmaznak. Ezek hiányában a hibridek nem hozzák az elvárt terméseredményeket. Meggondolandó tehát, hogy szabad-e minden esetben a lényegesen drágább hibridmagot választani, vagy jobb beérni a kisebb környezeti igényű hagyományos fajtákkal. Vetésváltás A termesztendő növények kiválasztása alapvetően a család igényeitől és a termesztési lehetőségektől függ. A növényi sorrendet lehet úgy tervezni, hogy azonos betegségek és kártevők által veszélyeztetett növényeket ne ültessük egymás után. Sőt az igények is egyeztethetők a jobb talaj-tápanyag-kihasználás, és a szerves trágyák gazdaságosabb hasznosítása érdekében. Tekintettel arra, hogy a közös betegségek leggyakrabban a rokon fajok között fordulnak elő, azonos családból származó növények lehetőleg ne kövessék egymást! Ez főleg a burgonyafélék családjára jellemző, amelyekből talán a legtöbbet termesztjük a kertünkben. Ide tartozik a paprika, a paradicsom, a tojásgyümölcs és a burgonya. A tenyészidő hossza, a lekerülés időpontja ne zavarja a következő növény vetését vagy ültetését, legyen idő a magágy előkészítésére, a talaj kellő ülepedésére. Magról, vagy palántáról? A helyrevessünk vagy palántázzunk minden évben felvetődő kérdés a téli tervezgetések idején. Tudva azt, hogy sok esetben a kertész kényszerhelyzetben van, és döntése számos helyi adottságtól és lehetőségtől függ, a paprikát, paradicsomot, uborkát, padlizsánt, zellert és a káposztaféléket 2. oldal (összes: 7)
inkább palántáról javasoljuk szaporítani, amíg a dinnye, a tökfélék, a fejes saláta, a póréhagyma termesztése mind a két szaporítási eljárással egyformán sikeres lehet. Ha a helyrevetés mellett döntünk, akkor a következőkre ügyelni kell: A talaj felülete sima, ülepedett legyen, nem lehet üreges. Az üregek idővel beomlanak, aminek következtében a magvak mélyebbre kerülnek. A túl mélyre került szemek nem, vagy csak késve fognak csírázni és kikelni, aminek következtében nem lesz egyenletes a kelés. A talaj ne legyen hajlamos a cserepesedésre, mert az így kialakuló felszíni kéreg a magvak kelését, különösen az apró magvakét (sárgarépa, petrezselyem, saláta, mák, hagyma stb.) jelentős mértékben akadályozza. Gyommentes magágyra van szükség. A lassan kelő magvakat (sóska, petrezselyem, sárgarépa, mák) a gyorsabban kelő, erőteljesebben fejlődő gyomok elnyomják. A magvetés hátránya, hogy az így szaporított zöldség később ad szedhető termést, ami igazán akkor mutatkozik, ha az őszi fagyok korábban, már szeptember végén beköszöntenek. Ilyenkor lényegesen kisebb a termés a hosszú tenyészidejű fajoknál és fajtáknál (paradicsom alakú paprika, tojásgyümölcs, fehér termésű paprika folytonnövő fajtái stb.). A palántanevelés nem lakásba való! A legjobb fekvésű, legfénygazdagabb folyosón és verandán is megnyúlik a palánta, és kiültetés után az egyre gyakrabban tapasztalható májusi forróságban megég, elpusztul. A megnyúlt palánták érzékenyebbek a gombás betegségekre, mindenekelőtt a palántadőlésre. Ne hosszúságra vegyük a palántát. Kifejezetten hátrány, ha már terméskezdemények vannak a növényen. Inkább a zömök, vastag, erős szárú, de fejlett, fehér, egészséges gyökérrel rendelkező növényeket válasszuk. Számos dolog szól a palántázás mellett, talán egyetlen hátránya, hogy megbízható, jó minőségű, elfogadható árú palántát nehéz beszerezni. Sok esetben olyan magas árat kérnek egy-egy paprikavagy paradicsomnövényért, hogy még jó termés esetén sem tudja az árát behozni. Vásárláskor érdemes ennek utánaszámolni! 3. oldal (összes: 7)
Palántázással megnyújtjuk a tenyészidőt, és induláskor ültetéskor erősebb, biztosabb fejlődést tudunk a növénynek biztosítani azáltal, hogy nem gyenge csíranövényt nevelünk a szabadban, hanem erős palántát helyezünk ki. Gyengébb szerkezetű talajokon, ahol a keléssel gond lehet, palántázással, megfelelő ápolás mellett száz százalékos eredményt érhetünk el. A helyrevetett növények a szárazságot jobban tűrik, mint a palántázottak, aminek az a magyarázata, hogy hosszú, mélyre hatoló gyökeret növesztenek, amíg a palántázottak sűrű, de sekélyen elhelyezkedő gyökérzetet fejlesztenek. Miért nem csírázik? 4. oldal (összes: 7)
Gyakori panasz, hogy a drága pillírozott mag amely megkönnyíti a pontos, szemenkénti vetést rosszabbul kel, mint a kopasz, drazsírozatlan mag. Az ilyen magokról tudni kell, hogy kezdetben még nagyobb figyelmet és gondosabb ápolást igényelnek, mint a csupasz magok. A csírázás idején kiegyenlítettebb vízellátásra van szükségük, mert a burkolóanyag leválásához sok nedvesség kell. Ha nem elég nedves a talaj, a vizet a magtól vonja el. Ugyanakkor kedvező feltételek, elegendő nedvesség esetén a kelésük közel 100 százalékos, kiegyenlítettebb és gyorsabb, nincs szükség a kelést követő egyelésre. Kedves Olvasóim! Kertészkollégák! 5. oldal (összes: 7)
Sokszor írtam arról, hogy idővel a növények megöregszenek, és hiába próbáljuk öntözéssel, táplálással, lelkiismeretes munkával, gondozással megfiatalítani őket, egy határon túl már nem lehetséges. 70 esztendőn túl én is elfáradtam. Közel 45 éven keresztül készítettem és küldtem az aktuális tennivalókkal kapcsolatos írásokat a Magyar Mezőgazdaság Kiadónak, a Kertészet és Szőlészet és a Kerti Kalendárium szaklapok olvasóinak, a hobbikert-tulajdonosoknak, kertkedvelőknek, azoknak, akik szabadidejükben a kertészetet, mint hasznos kikapcsolódást és aktív pihenést választották. Szakcikkeket írtam árutermelőknek, mérnökkollégáknak, akiknek így próbáltam tanácsaimmal segíteni. Több évtizedes munkámat lezárva őszintén mondhatom, nagyon sokat köszönhetek a főszerkesztőknek. Így mindig hálásan gondolok Bálint Gyuri bácsira, Gévai Jánosra és Bodor Jánosra, Biza Klárára, illetve Szent-Miklóssy Ferencre és Pap Edinára, a rovatvezetőkre, Rimóczi Irénre és Tömpe Annára, akik figyelemmel kísérték munkámat, buzdítottak, lehetővé tették tanácsaim megjelenését, a legnagyobb jóindulattal javították írásaimat, türelemmel korrigálták cikkeimet. Figyelembe vették kéréseimet, segítettek a tanácsadói napok szervezésében, hírt adtak egyetemünk rendezvényeinkről, szakmai összejöveteleinkről, előadásaimról, szakkönyveimről. A rendszeres heti vagy havi megjelenéshez új, naprakész, hasznos anyagok készítése egyre nehezebben megy. Szeretném a helyemet fiataloknak átadni, akikről meg vagyok győződve, hogy friss lendületet adnak majd a rovatnak. Újszerű és jó stílusban, fontos ismeretek közlésével fogják Önöket szolgálni. Azért egy-egy aktuálisnak gondolt, esetleg érdeklődésre számot tartó cikket szeretnék még készíteni, de a rendszeres megjelenéshez anyagok írását, egy rovat igényének folyamatos ellátását már nem tudom vállalni! A kertészek ritkán kerestek meg, ha valami jól sikerült. Rendszerint akkor kérték tanácsaimat, amikor gondjuk volt, kudarc érte őket. A növények beszélnek, jelzik, ha betegek, ha nélkülöznek, csak érteni kell a nyelvükön. Tanári pályám során hallgatóimnak, tanácsaim alkalmával a kertészeknek, olvasóimnak ezt a jelzésrendszert, ezt kommunikációt próbáltam tanítani: ha van kitartásod, rá fogsz jönni, mekkora élmény, ha végre egy rózsa vagy egy paprika, amelyik nem beszél, de jelzéseit megértetted, gondozásodat 6. oldal (összes: 7)
meghálálva hajtást hoz, teremi kezd! Köszönöm kérdéseiket, javaslataikat és bíráló megjegyzéseiket! Olvassák továbbra is nagy figyelemmel a lapot! Kívánom, hogy a mindennapi munkájukban sikeresen tudják hasznosítani az ott megfogalmazott tanácsokat! Ez úton kívánok a kertészkedéshez, további munkájukhoz jó egészséget, kitartást és sok sikert! Terbe István Szerző: Dr. Terbe István Közzététel ideje: 2018. 12. 01., szombat, 18:00 A forrás webcíme: http://magyarmezogazdasag.hu/2018/12/01/tanulsagos-esztendo-kiskertekben 7. oldal (összes: 7)