1
Magyarországi társulások Szerkesztette: Vizkievicz András Éghajlat Hazánk területén három különböző klímatípus találkozik, amelyeknek az elemei az egyes években különböző erősséggel és gyakorisággal jelentkeznek. A kontinentális éghajlat jellegzetességeit a o meleg száraz nyarak, a nyárelői esőzésekkel és a o hideg, többnyire száraz telek tükrözik. Az óceáni éghajlat hatását ajel o hűvös, esős nyár és az o enyhe, csapadékos tél tükrözi. A szubmediterrán éghajlat jellemzői a o forró, csapadékszegény nyár, o a rövid tél, o a tavaszi és őszi esőzések. Magyarországon az évi átlagos hőmérséklet 10 C o körüli, a csapadék 600-650 mm, de tájaink között jelentős eltérések vannak az éves csapadékmennyiségében. Éghajlatunk eme tér- és időbeli változatossága visszatükröződik az élővilág, különösen a növényvilágnak a sokszínűségében, a növénytakaró változatosságában (Nyugat-Dunántúl bükköseitől az Alföld erdőssztyepp- és sztyeppfoltjaiig). A domborzat kitettség - pedig tovább erősíti a klimatikus hatásokat, és fokozza az élővilág változatosságára gyakorolt hatását. Hazai fás társulások Magyarország a mérsékeltövi lombhullató erdők biomjához tartozik, így a természetes szukcesszió zárótársulása általában valamilyen erdő. Hazánk területének az emberi tájátalakítás előtt 70-80%-át erdő fedte, ma az erdők aránya alig 18%. 1. Klímazonális erdők: Kialakulásukban a döntő környezeti tényező az éghajlat volt, tehát elsődlegesen meghatározóak a hőmérsékleti- és csapadékviszonyok. A magassági övek szerint kialakult egyes erdőtársulások: 1. az alföldön tatárjuharos-lösztölgyes (már csak foltokban (mezőgazdaság)), 2. cseres-tölgyesek 250-450m, 3. gyertyános-tölgyesek 450-600 m, 4. bükkösök 600 m-től, 5. elegyes fenyves erdők (az ország legnyugatibb részein, csak kis területen). 2
A klímazonális erdőkben előfordulhatnak extrazonális, azaz zónán kívüli állományok. Hűvös, hideg völgyekben, meredekebb északi hegyoldalakon a tölgyes és gyertyánostölgyes erdőkben megjelenik az alacsonyabb hőmérsékletet kedvelő bükk. 2. Intrazonális erdők: A vízellátottság, az alapkőzet, vagy a domborzat módosító hatása következtében kialakuló társulások, ilyenek pl.: a. ligeterdők, b. láperdők, c. molyhos-tölgyes bokorerdők, d. homoki erdők pl. nyáras- borókás. 3. Telepített erdők a. Nyáras erdők b. Akácos erdők c. Fenyvesek Tatárjuharos-lösztölgyes Az alföldi erdőssztepp maradványai. http://hu.wikipedia.org/wiki/tat%c3%a1rjuharos_l%c3%b6szt%c3%b6lgyes http://www.terra.hu/haznov/htm/aceri.tatarico-quercetum.html Cseres-tölgyes Közép-hegységeinkben és dombvidékeinken tszf. 250-450 méteres magasságban jellemző. Laza a lombkorona, amely a fényt jól átengedi. Jellemző a csertölgy. A fejlett cserjeszint és fejlett gyepszint fény- és melegkedvelő fajokban gazdag. 3
Gyertyános-tölgyes http://www.terra.hu/haznov/htm/quercetum.petraeae-cerris.html Középhegységeinkben tszf. 400-600 méter magasságában fordulnak elő. Kétszintű lombkorona alakul ki, ahol: a felső szintet a kocsánytalan vagy kocsányos tölgy, az alsó szintet gyertyán alkotja. A kevesebb fény miatt jelentéktelen a cserjeszint és a gyepszint. Kora tavaszi aszpektusa gazdag geofitonokban, amelyek tavasszal virágzanak, nyárra mire a lombkorona záródik magjaikat elszórják, visszahúzódnak földalatti raktározó szerveikbe (gumó, hagyma, gyöktörzs) és az év nagy részét föld alatt töltik. http://hu.wikipedia.org/wiki/gyerty%c3%a1nos%e2%80%93t%c3%b6lgyes Bükkös Középhegységeink tszf. 600 méternél magasabban fekvő területein jellemzőek. Sűrű erdő, a lombkorona teljesen záródó, cserjeszint nincs, gyepszint csak kora tavasszal (geofitonok, hagymások) fordul elő. Uralkodó fája a bükk. http://www.terra.hu/haznov/htm/aconito-fagetum.html Fenyves Kis kiterjedésű, elegyes erdők a Ny-Mo-on és a Alpokalján jellemzőek, egyébként elsősorban telepített erdők, pl.: lucfenyő (Alpokalja), erdei fenyő (DNY Dunántúl). Fejlett moha és zuzmószint, virágos növények a gyepszintben szinte nincsenek. 4
Intrazonális erdők A) Elsősorban a vízellátottság alapján kialakuló erdők: 1. Puhafa-ligeterdők http://www.terra.hu/haznov/htm/leucojo.aestivo-salicetum.html Fűz, nyár ligeterdők Oxigénben dús, friss vízzel ellátott területeken, alacsony ártereken, folyók mentén alakultak ki, Területük a folyószabályozások miatt csökkent. Ugyanakkor a vizes élőhelyek védelméről a Ramsari Egyezmény gondoskodik. 2. Keményfa ligetek A ligeterdők zárótársulásai, folyók mentén, magasabban (galéria erdők, tölgy-kőris-szil ligeterdők) fordulnak elő. 3. Láperdők Lefolyástalan, magas vízállású, oxigén-szegény környezetben jellemzőek. http://www.terra.hu/haznov/htm/domb-es.hegyvideki.ligeterdok.html B) Alapkőzet, talaj által meghatározott fástársulások: 1. Homoki erdők Nyáras-borókások, jellemzően a Duna-Tisza köze területén találhatók, lombkoronaszintet a nyárfák, cserjeszintet a boróka képviseli. http://www.terra.hu/haznov/htm/junipero-populetum.albae.html 5
Nyílt homoki tölgyes Szárazabb bucka-tetőkön találhatók. http://www.terra.hu/haznov/htm/festuco.rupicolae-quercetum.roboris.html Zárt homoki tölgyes kevésbé száraz, nedvesebb területek záró társulása, http://www.terra.hu/haznov/htm/convallario-quercetum.roboris.html C) Domborzat (és alapkőzet) által befolyásolt társulások: 1. Molyhos-tölgyes bokorerdő Déli, meredekebb, szárazabb, meleg mészkő- és dolomitlejtőkön alakul ki. http://www.terra.hu/haznov/htm/ceraso-quercetum.pubescentis.html 3. Szurdokerdő Középhegységeink szűk, meredek völgyeiben, párás, nedves, hűvös völgyek mélyén, erősen kőzettörmelékes felszíneken alakultak ki. Hűvös mikroklíma miatt gyakoriak a jégkori reliktumok. http://www.terra.hu/haznov/htm/phyllitidi-aceretum.html Telepített erdők A természetes erdők helyén találhatók. Gazdasági szempontok alapján telepítik. Eltüntetik a természetes életközösséget, a talajviszonyokat hátrányosan befolyásolják. Monokultúráknak tekinthetők, diverzitásuk kicsi, fennmaradásuk folyamatos beavatkozással biztosítható. Rendkívül sérülékenyek. A fák közel egykorúak, genetikailag homogén állományt alkotnak. Erdeifenyő és fekete fenyő. Faipari hasznosítás céljából ültették. Káros, mert a tűlevél nehezen lebomolva savassá teszi a talajt, nehéz a helyére visszaállítani a természetes társulásokat. Észak-Amerikából akácfa. Igénytelen, gyors fejlődésű faj, azonban a talaj tápanyagtartalmát teljes mértékben felhasználja, humuszképzése viszont jelentéktelen. Az eredeti társulásokba hatolva, ott elszaporodva degradációt (leromlást) okoz. A futóhomok megkötése céljából telepítették. 6
Az akácgyökér önálló nitrogénkötésre és ennek következtében a termőhely tápanyagviszonyainak aránylag gyors megváltoztatására képes. Az akác lombja igen gazdag nitrogéntartalmú vegyületekben, ezért a talaj felső rétegében nitrogén-túlkínálatot idéz elő. A nemesnyárasokat gyors növekedésük és papíripari feldolgozhatóságuk miatt telepítették és telepítik. http://www.tankonyvtar.hu/biologia/magyarorszag-080905-154 7