Magyarországi társulások

Átírás

1 Magyarországi társulások Éghajlat Szerkesztette: Vizkievicz András Hazánk területén három különböző klímatípus találkozik, amelyeknek az elemei az egyes években különböző erősséggel és gyakorisággal jelentkeznek. A kontinentális éghajlat jellegzetességeit a o meleg száraz nyarak, a nyárelői esőzésekkel és a o hideg, száraz telek tükrözik. Az óceáni közép-európai éghajlat hatását ajel o hűvös, esős nyár és az o enyhe, csapadékos tél tükrözi. A szubmediterrán éghajlat jellemzői a o forró, csapadékszegény nyár, o a rövid tél, o a tavaszi és őszi esőzések. Magyarországon az évi átlagos hőmérséklet 10 C o körüli, a csapadék mm, de tájaink között jelentős eltérések vannak az éves csapadékmennyiségében. Éghajlatunk eme tér- és időbeli változatossága visszatükröződik az élővilág, különösen a növényvilágnak a sokszínűségében, a növénytakaró változatosságában. (Nyugat-Dunántúl bükköseitől az Alföld erdős-sztyepp- és sztyeppfoltjaiig). A domborzat pedig tovább erősíti a klimatikus hatásokat, és fokozza az élővilág változatosságára gyakorolt hatását. Társulásokban előforduló növényfajokról információ:

2 Hazai fás társulások Magyarország a mérsékeltövi lombhullató erdők biomjához tartozik, így a természetes szukcesszió zárótársulása valamilyen erdő. Hazánk területének az emberi tájátalakítás előtt 70-80%-át erdő fedte, ma az erdők aránya alig 18%. 1. Klímazonális erdők: Kialakulásukban a döntő környezeti tényező az éghajlat volt, elsődlegesen a hőmérsékleti- és csapadékviszonyok. Az éghajlat magassági övei szerint kialakult erdőtársulások: 1. az alföldön tatárjuharos-lösztölgyes (már csak foltokban (mezőgazdaság)), 2. cseres-kocsánytalan tölgyesek (cseres-tölgyesek) m, 3. gyertyános-tölgyesek m, 4. bükkösök 600 m-től, 5. elegyes fenyves erdők (az ország legnyugatibb részein, csak kis területen). A klímazonális erdőkben előfordulhatnak extrazonális, azaz zónán kívüli állományok. Hűvös hideg völgyekben, meredekebb északi hegyoldalakon a tölgyes és gyertyános-tölgyes erdőkben megjelenik pl. a bükk. 2. Intrazonális erdők: A vízellátottság, az alapkőzet, vagy a domborzat módosító hatása következtében kialakuló társulások, ilyenek pl.: a. ligeterdők, b. láperdők, c. molyhos-tölgyes bokorerdők, d. homoki erdők pl. nyáras- borókás. 3. Telepített erdők a. Nyáras erdők b. Akácos erdők c. Fenyvesek 2

3 Tatárjuharos-lösztölgyes Az alföldi erdős sztepp maradványai. Kettős lombkoronaszint alakul ki, ugyanis a különböző tölgyfajok mellett ugyanis az alacsonyabb tatárjuhar, valamint a mezei szil egy alsó szintet is kialakít. Gazdag a cserjeszint (kökény, galagonya) és a gyepszint. Cseres-tölgyes Közép- hegységeinkben és dombvidékeinken tszf méteres magasságban jellemző. Laza a lombkorona, amely a fényt jól átengedi. Jellemző a csertölgy és a kocsánytalan tölgy (barkócafa (szórtan), virágos kőris szárazabb helyeken). A fejlett cserjeszint és fejlett gyepszint fény- és melegkedvelő fajokban gazdag. Cserjeszintben egybibés galagonya, kökény, fagyal, vörösgyűrű som fordul elő, a gyepszintben egyvirágú gyöngyperje, tavaszi lednek, nyáron baracklevelű harangvirág, pillangós virágúak, vitéz bükköny található

4 Gyertyános-tölgyes Középhegységeinkben tszf méter magasságában fordulnak elő. Kétszintű lombkorona alakul ki, ahol: a felső szintet a kocsánytalan vagy kocsányos tölgy, az alsó szintet gyertyán alkotja. A kevesebb fény miatt jelentéktelen a cserjeszint és a gyepszint. Kora tavaszi aszpektusa gazdag geofitonokban, amelyek tavasszal virágzanak, nyárra mire a lombkorona záródik magjaikat elszórják, visszahúzódnak földalatti raktározó szerveikbe (gumó, hagyma, gyöktörzs) és az év nagy részét föld alatt töltik. Fajai: odvas keltike, medvehagyma, bogláros szellőrózsa, salátaboglárka. Bükkös Középhegységeink tszf. 600 méternél magasabban fekvő területein jellemzőek. Sűrű erdő, a lombkorona teljesen záródó, cserjeszint nincs, gyepszint csak kora tavasszal (geofitonok, hagymások) fordul elő. Uralkodó fája a bükk

5 Fenyves Kis kiterjedésű, elegyes erdők a Ny-Mo-i területeken és a Alpokalján jellemzőek, egyébként elsősorban telepített erdők, pl.: lucfenyő (Alpokalja), erdei fenyő (DNY Dunántúl). Fejlett moha és zuzmószint, virágos növények a gyepszintben szinte nincsenek. Intrazonális erdők A) Elsősorban a vízellátottság alapján kialakuló erdők: 1. Puhafa-ligeterdők Fűz, nyár ligeterdők Oxigénben dús, friss vízzel ellátott területeken, alacsony ártereken, folyók mentén alakultak ki, az öntéstalaj gazdag nitrogénben, így sok nitrofil faj fordul elő, fajai: fekete nyár, fehér fűz, nemes nyár, törékeny fűz, kúszónövények: szeder, komló, erdei iszalag Keményfa ligetek A ligeterdők zárótársulásai, folyók mentén, magasabban (galéria erdők, tölgy-kőris-szil ligeterdők) fordulnak elő, fajai: kocsányos tölgy, magyar kőris, vénic szil, veresgyűrű, som, szeder, rezgő sás, saláta-boglárka. 5

6 3. Láperdők Lefolyástalan, magas vízállású, oxigén-szegény környezetben jellemzőek. Fajai: enyves éger, nyír, magyar kőris, kutyabenge, sásfajok, szálkás pajzsika, erdei iszalag. B) Alapkőzet, talaj által meghatározott fástársulások: 1. Homoki erdők Nyáras-borókások, jellemzően a Duna-Tisza köze területén találhatók, lombkoronaszintet a nyárfák, cserjeszintet a boróka képviseli. Kialakulásuk a legeltetésnek köszönhető. Nyílt homoki tölgyes Szárazabb bucka-tetőkön találhatók. 6

7 Zárt homoki tölgyes kevésbé száraz, nedvesebb területek záró társulása, jellemző a kocsányos tölgy, gazdag a cserjeszint. 2. Sziki tölgyesek A szikesek szukcessziójának zárótársulásai. Ligetes, 15 m alacsonyabb kocsányos tölgyesek. Hortobágyi Nemzeti Park területén foltokban fordul elő. C) Domborzat (és alapkőzet) által befolyásolt társulások: 1. Molyhos-tölgyes bokorerdő Déli, meredekebb, szárazabb, meleg mészkő- és dolomitlejtőkön alakul ki, fajai: molyhos tölgy, olasz tölgy, virágos kőris, kocsánytalan tölgy, cserszömörce, sajmeggy, madárbirs, szirti gyöngyvessző, berkenye-félék, parlagi és jajrózsa, barázdás csenkesz, árvalányhaj, fenyérfű, kövirózsák, varjúháj, kakukkfű, gamandor

8 2. Hársas-kőrises törmeléklejtő erdő Középhegységeink köves lejtőin alakul ki, elsősorban 400 m tengerszint feletti magasság fölött, sziklás, meredek hegycsúcsok, sziklaélek társulásai. Fajai: nagylevelű hárs, kőrisfélék, juhar-félék, mogyorós hólyagfa, bibircses kecskerágó, mérges sás, hölgyestike, pézsmaboglár Szurdokerdő Középhegységeink szűk, meredek völgyeiben, párás, nedves, hűvös völgyek mélyén, erősen kőzettörmelékes felszíneken alakultak ki. Hűvös mikroklíma miatt gyakoriak a jégkori reliktumok. Fajai: bükk, magas kőris, nagylevelű hárs, juhar-félék, Fürtös bodza, falgyom, gazdag mohaszint, páfrányok: gímpáfrány, aranyos fodorka, hölgypáfrány, erdei pajzsika, nagy csalán. Telepített erdők Az elpusztult természetes erdők helyén találhatók. Gazdasági szempontok alapján telepítik. Eltüntetik a természetes életközösséget, a talajviszonyokat hátrányosan befolyásolják. Monokultúráknak tekinthetők, diverzitásuk kicsi, fennmaradásuk folyamatos beavatkozással biztosítható. A fák közel egykorúak. 8

9 Erdeifenyő és fekete fenyő. Faipari hasznosítás céljából ültették. Káros, mert a tűlevél nehezen lebomolva savassá teszi a talajt, nehéz a helyére visszaállítani a természetes társulásokat. Észak-Amerikából akácfa. Igénytelen, gyors fejlődésű faj, azonban a talaj tápanyagtartalmát teljes mértékben felhasználja, humuszképzése viszont jelentéktelen. Az eredeti társulásokba hatolva, ott elszaporodva degradációt (leromlást) okoz. A futóhomok megkötése céljából telepítették. Az akácgyökér önálló nitrogénkötésre és ennek következtében a termőhely tápanyagviszonyainak aránylag gyors megváltoztatására képes. Az akác lombja igen gazdag nitrogéntartalmú vegyületekben, ezért az avarja igen gyorsan bomlik, s ez a talaj felső rétegében nitrogén-túlkínálatot idéz elő. A nemesnyárasokat gyors növekedésük és papíripari feldolgozhatóságuk miatt telepítették és telepítik. 9

10 Kiegészítő információk. Hazánk fontosabb növénytársulásainak megjelenése (Simon T. nyomán) Alföld 1. Puhafa ligetek (fűz-nyár-liget) 2. Keményfaligetek (szil-kőris-tölgy) 3. Hínártársulások 4. Gyöngyvirágos tölgyes 5. Évelő homokpusztagyep 6. Pusztai tölgyes 7. Nyáras-borókás 8. Egyéves homoki gyep 9. Kaszálórét 10. Láprét 11. Égerláperdő 12. Zsombéksásos 13. Nádas 14. Szikes társulások Hegyvidék 15. Löszpusztagyep 16. Lösztölgyes 17. Karsztbokorerdő 18. Mészkő és dolomit sziklagyepek 19. Mészkedvelő tölgyes 20. Hárs-köris sziklaerdő 21. Gyertyános tölgyes 22. Szurdokerdő 23. Cseres tölgyes 24. Bükkös 25. Tőzegmohaláp 26. Patakparti égerliget 27. Szilikát-sziklagyep 28. Hegyi láprét 29. Hegyi kaszáló 30. Bükkelegyes jegenyefenyves 31. Lucos 10

11 Fás társulások állatvilága ELSŐDLEGES FOGYASZTÓK (NÖVÉNYEVŐK): Növényevő nagyvadak: őz, gímszarvas, dámvad, muflon... Mindenevő nagyvad: vaddisznó, borz Növényevő kisemlősök: erdei pocok, erdei egér, mókus, nagypele, mogyorós pele... Magevő madarak (fiókaneveléskor rovart is esznek!): pinty-félék, kék galamb (bükkösökben) Növényevő ízeltlábúak (rovarok): gyapjaslepke, szarvasbogár, cincérek, tücskök, sáskák, kabócák, szöcskék (nagyobb része), virágbogarak, kis apollólepke (bokorerdőkben) MÁSODLAGOS ÉS HARMADLAGOS FOGYASZTÓK, CSÚCSRAGAZODÓK (növényevő és állatevő állatokkal táplálkoznak): Ragadozó emlősök: róka, nyest, görény, vadmacska, nyuszt... Ragadozó madarak: éjszakai ragadozók: bagoly-félék: macskabagoly, kis kuvik, fülesbagoly (uhu)... nappali ragadozók: ölyvek, vércsék, kánya, héja, kerecsensólyom Ragadozó és dögevő madár: holló... Mindenevő madár: csóka... Hüllők (ragadozó, rovarevő): zöld gyík, fali gyík, fürge gyík, vízi- és erdei sikló... Rovarevő emlősök: denevér-félék, cickány-félék, sün, vakond... Rovarevő énekesmadarak: bajszos sármány, cinkék, rigók, ökörszem, billegetők, harkályfélék, szajkó Rovarevő kétéltűek: barna- és zöldvarangy, erdei- és mocsári béka, sárgahasú és vöröshasú unka, levelibéka, pettyes és tarajos gőte, foltos szalamandra... Rovarevő halak: sebes pisztráng, szivárványos pisztráng, domolykó... Ragadozó (rovarevő) ízeltlábúak: futrinkák, szöcskék, aranyos bábrabló... 11