Háborús bűntettek a nemzetközi jogban

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Európai és Nemzetközi Jogi Intézet Nemzetközi Jogi Tanszék Háborús bűntettek a nemzetközi jogban TDK dolgozat Konzulens: Dr. Kirs Eszter Szerző: Fülöp Ádám Máté Egyetemi adjunktus V. évfolyam, J-504 Miskolc 2011

2 1. Bevezetés Krisztus előtt 390-ben Róma városának hatalmas csapást kellett átélnie, gall törzsek ostrom alá vonták, s győzelmüket követően vezérük Brennus mintegy 327 kilógrammnyi aranyat követelt váltságdíjként, a már összerabolt kincsek mellé. A rómaiak más választás híján, hajlottak is a váltságdíj megfizetésére, azonban a barbárok olyan mérleggel végezték a mérést, amelynek a súlyait úgy készítették, hogy kevesebbet mutasson a valóságos értéknél. Amikor pedig ezt egy római tribunus szóvá tette, Brennus nemes egyszerűséggel kardját az üstbe dobva, annyit felelt válaszképpen, hogy Vae victis, vagyis Jaj a legyőzötteknek utalván ezzel arra, hogy a vesztesnek nincsenek jogai, nem lehetnek követelései, feltételei. 1 Köteles eltűrni a győztes állam, nép hadvezérének és katonáinak minden jogsértését. Azóta szerte a világon szállóigévé vált sajnos e latin kifejezés. De vajon az elterjedésének okát az adja, hogy a benne megfogalmazott elv még ma is él, és alkalmazható? A válasz erre, hogy természetesen nem, még akkor sem, ha a történelem és napjaink történései, olykor megcáfolják ezt. A háború, bár maga is egy látszólag kaotikus állapot, amelyben bizonyos feltételek megléte mellett jogszerű az emberölés, sőt kívánatos, úgyszintén kívánatos, elvárt az ellenfél hadieszközeinek, stratégiai eszközeinek javainak elpusztítása. Mégsem nélkülözi a törvényt, mégsem eredményez jog nélküli teret, bármilyen nehéz is a törvény betartása, betartatása, és még ha a feltételeknek, szabályoknak maradéktalanul eleget teszünk és a fegyveres konfliktus bárminő atrocitás és jogsértés nélkül zajlik le, akkor is borzalmas megterhelést jelent mind a civil lakosság, mind a katonaság számára. Ebből következik tehát, hogy aki ilyen körülmények között követ el bűncselekményt, annak értelemszerűen súlyosabban kellene bűnhődnie, kiváltképp akkor, ha a bűncselekményével azon regulák ellen vét, amelyeknek a fő funkciója pontosan az lenne, hogy némiképp enyhítse a konfliktus természetszerűen is negatív hatásait. Napjainkra számtalan államok közötti egyezmény, és nemzetközi szerződés szabályozza a hadakozást, annak módjait, eszközeit, a katonákkal, civilekkel szemben tanúsítandó bánásmódot és még számtalan területet, háborús bűnnek, illetőleg súlyos jogsértésnek minősítve számtalan olyan eljárást, amely ellentétes a háború szokásaival, szabályaival, és nemzetközi szerződésekkel. 1 Titus Lívius: A római nép története a város alapításától. 5. könyv Európa Könyvkiadó, Budapest 1973. 33. o. 48-as pont

3 Tanulmányom első felében, a jogterület komplexitására tekintettel, nem lehet nélkülözni a hadijogi és a nemzetközi humanitárius jogi szabályozásnak a történeti fejlődését, vagyis azon szokás és szabály anyag kialakulását, amely megadja a háborús jogsértések, bűncselekmények alapját. Fontosnak tartom leszögezni, hogy bár hazánk területén a második világháborút követően nem dúlt háború, a jogterület elhanyagolása szerencsétlen döntés lehet több szempontból is. Először is azért, mert 1999 óta teljes jogú NATO-tagként terhel bennünket a kollektív védelmi kötelezettség, másodsorban ENSZ-tagként pedig esetleges békefenntartói és humanitárius kötelezettség. Mindezekre tekintettel, honvédségünk akár érintett is lehet, sőt, ahogyan azt az elmúlt évtizedekben tapasztaltuk, érintett is, bizonyos fegyveres konfliktusokban. Joggal felelhetjük erre, hogy ezek a konfliktusok kicsiny országunktól távol esnek, és sok esetben tényleges katonai akciókat nem folytatunk. De akár békefenntartó szolgálatot, akár újjáépítési munkálatokat teljesítő katonáinknak ismerniük kell, a vonatkozó szabályanyagot. Hiszen több nemzetközi szerződésben is részes államként kötelezettségünk és kötelességünk betartani és betartatni bizonyos szabályokat. A dolgozat második felében betekintést kívánok nyújtani a háborús bűncselekmények történeti fejlődésébe, mialatt igyekszem megadni e bűncselekményi kategória fogalmát, a vonatkozó szabályokat, és minden más a téma szempontjából fontos elméleti megállapítást. Befejezésképpen összehasonlításképpen felvázolom a magyar jogrendszer háborús bűncselekményekkel kapcsolatos szabályait, melyet egy nemzetközi kitekintéssel folytatok, különös hangsúlyt helyezve a német jogrendszerre.

4 2. Fogalmi alapvetés 2.1 A hadijog és a nemzetközi humanitárius jog rövid története A háborúk szinte egybeforrottak az emberiség történelmével, jelenthetjük ki egyértelműen, ha végigtekintünk az emberiség kronológiáján. Habár a történelem forrásai természetesen sok bizonytalanságot és feltételezést tükröznek, azonban a legkorábbi ezek közül, amely ember-ember elleni fegyveres küzdelmet ábrázol, visszavezet minket egészen az őskorba. Spanyolországban, Morella la Vellából származó barlangrajzon több íjjal felfegyverzett alak küzd vélhetőleg egymás ellen. 2 A harc, háborúskodás során alkalmazandó szabályok és szokások kialakulására azonban még várni kellett. A seregek közötti összecsapások, több ezer éven keresztül egyet jelentettek a kölcsönös brutalitással, kegyetlenkedéssel. Hírhedt volt például az asszírok kegyetlenkedése. 3 De a korszakban szintén műveltnek számító Egyiptom is gyakran indított hadjáratokat rabszolgaszerzés végett. 4 Ugyanakkor a korszak brutalitásával szemben találunk ellenpéldákat is. Így a Mahábhárata hindu eposz számtalan erkölcsi tanmesét tartalmaz a hadviselésre vonatkozóan, többek között a mérgezett nyilak használatának és a hadi álnokságnak a tilalmát. 5 Kínában pedig a Szun-cenek, vagy Sun-zinak tulajdonított, A háború művészete 6 című alkotásban találhatunk utalásokat arra vonatkozóan, hogy a foglyokkal jól kell bánni, tartózkodni kell az ellenség megölésétől és az oktalan pusztítástól 7. Az ókori Hellászban ismerték például a tűzszünet intézményét, ami arra is szolgált, hogy összeszedjék a halottakat, és megadják a végtisztességet nekik. Ez idő alatt harci cselekmények indítása súlyos véteknek számított. Szintén ismerték a szentélyek, templomok sérthetetlenségét, és kifosztásuknak, lerombolásuknak a tilalmát. 8 A római birodalom felemelkedését követő évszázadoktól egészen a kereszténység megjelenéséig és megerősödéséig, visszaesés történik a hadakozás szokásainak, szabályainak betartását illetően. Elég csak megemlíteni olyan szállóigéket, mint 2 Robert L. O Connell: A kard lelke Gold Book Könyvkiadó, Budapest 2002. 24. o. 3 Kovács Péter: Nemzetközi közjog Osiris Kiadó, Budapest 2006. 19. o. 4 J.H. Breasted: Ancient Records of Egypt Volume I. The University of Chicago Press, 1906. 76-167. o. 5 Kovács:i.m. 20. o. 6 http://mek.oszk.hu/01300/01345/index.phtml (2011. október 2.) 7 Kovács:i.m. 21. o. 8 Kovács:i.m. 22. o.

5 A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket! vagy A vikingek haragjától ments meg, Uram minket!. A kereszténység kapcsán visszásan ugyan, de némi előrelépés történik a hadijog területén. II. Ince pápa az 1139-es második lateráni zsinaton ugyan betiltotta a számszeríj használatát, de e fegyverkorlátozó döntése nem minősült túlzottan sikeresnek. Minthogy a pápa a keresztények elleni használatát tilalmazta, ami nem jelentett mást, minthogy e fegyverek használói szívesen szegődtek a hitetlenek ellen vezetett kereszteshadjáratok mellé zsoldosnak. Genova városának számszeríjászai pedig egészen a XIV-XV. századig álltak zsoldosként annak az uralkodónak a szolgálatába, aki megfizette őket. Sőt, egészen a tűzfegyverek megbízható használatáig a harcterek alkalmazott eszköze. 9 Lehetne sorolni a történelemből a példákat és ellenpéldákat, de lényeges előrelépés a hadijogi szabályozás terén nem történt, egészen a modern korig. A változás 1859. június 24-ét követően következett be, ekkor zajlott le ugyanis a solferinói csata, melynek több ezer halott és sebesült katona lett a következménye. Ezen borzalmaknak szemtanúja volt egy genfi üzletember, bizonyos Henri Dunant, akit sokkolt a látvány. 10 Ennek hatására írta meg a háborús élményeit összefoglaló Solferinói emlék című könyvét, amelyben javaslatot tesz a katonák szükségtelen szenvedésének csökkentése érdekében, utalva arra, hogy szükséges lenne egy olyan, pártatlan szervezet, amely képes lenne háborús körülmények között is ellátni a sebesülteket. 11 E kezdeményezés közrejátszott a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (International Committee of the Red Cross; Comité Interntional de la Croix Rouge) 1863-as létrehozásában, valamint a Hadrakelt seregek sebesültjei és betegei sorsának javításáról szóló 1864-es genfi egyezmény elfogadásában. 12 Szintén jelentős az észak-amerikai kontinensen megjelenő Lieber-kódex, amely fontos szabályokat, elveket rögzített, melyek betartását megkívánták a katonáktól. 13 A nemzetközi humanitárius jog (International Humanitarian Law, a továbbiakban: IHL) fejlődése Henri Dunant ténykedésétől rohamosan felgyorsult, és sorra jelentek meg a különböző nemzetközi dokumentumok. Ezt követően a tudomány által hagyományosan két különböző ágra bontották a szabályanyagot, a szabályozás tárgyát, témáját tekintve. 14 Az első, az úgynevezett genfi jog, 9 http://crossbow.mindenkilapja.hu/html/18559114/render/tortenelem (2011. október 2.) 10 Henri Dunant: Un Souvenir de Solférino. Geneva 1862 11 Uo. 12 Uo. 13 Kovács: i.m. 537. o. 1239-es pont 14 Robert Cryer-Hakan Friman-Darryl Robinson-Elizabeth Wilmshurst : An Introduction to International Criminal Law and Procedure. Cambrigde University Press 2010. 268. o.

6 amely a civilek és a már nem aktív kombattánsok védelmére fókuszál. 15 A legismertebb és legfontosabb, a második világháború borzalmaira reagáló 1949-es négy Genfi Egyezmény (továbbiakban: Genfi Egyezmények), úgymint: 1. A hadrakelt fegyveres erők sebesültjei és betegei helyzetének javításáról szóló első Genfi Egyezmény 2. A tengeri haderők sebesültjei, betegei és hajótöröttei helyzetének javításáról szóló második Genfi Egyezmény 3. A hadifoglyokkal való bánásmódról szóló harmadik Genfi Egyezmény 4. A polgári lakosság háború idején való védelméről szóló negyedik Genfi Egyezmény. 16 Ezzel szemben a hágai jog a hadviselés eszközeire, a hadviselés módjára koncentrál abból a célból, hogy az ellenségeskedésekben részes felek csökkentsék, illetőleg elkerüljék a szükségtelen szenvedés és fájdalom okozását. Az egyik legjelentősebb egyezmény az utóbbi kategóriából az 1907-es hágai egyezmény. Fontossága abban rejlik, hogy alkalmazza, azt az elvet, hogy a hadviselő feleknek nem lehet korlátok nélkül bármilyen harceszközt s módot bevetni, valamint egyéb a hadviselésre és harceszközökre vonatkozó szabályokat is rögzít. 17 Ez a tradicionális megkülönböztetés azonban kevésbé releváns már, ugyanis a genfi egyezmények 1977-es első kiegészítő jegyzőkönyve kombinálja a genfi jog és a hágai jog elemeit. 18 A nemzetközi humanitárius jog szempontjából lényeges előrelépés továbbá a kulturális javak erősödő védelme, valamint a fegyverzettechnológiai fejlődés következtében indokolttá váló fegyverzetkorlátozó megállapodások a kémiai, biológiai és a gyalogsági aknákra vonatkozóan. 19 Az afrikai fegyveres konfliktushelyzetekre vonatkozóan pedig, a gyermekek katonai toborzásának tilalmának és nők sérelmére elkövetett különböző szexuális jellegű bűncselekmények felértékelődése. 20 15 Cryer-Friman-Robinson-Wilmshurst : i.m. 268. o. 16 Uo. 17 Uo. 18 Uo. 19 Uo. 20 Uo.

7 2.2 A háborús bűncselekmények és a nemzetközi humanitárius jog összefüggései Az előzőekben ismertetésre került az IHL történeti fejlődésének rövid története. Azonban a háborús bűncselekmények csak egy szűkebb körét öleli fel az említett jogterületnek. 21 A Tadić ítéletben a Volt Jugoszláviai Területeken Elkövetett Emberiség Elleni Bűncselekmények Nemzetközi Törvényszéke (International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, továbbiakban: ICTY) fellebbviteli kamarája a joghatóság kérdéskörének vizsgálata során, megadta a háborús bűncselekmények tartalmi követelményeit. 22 Ennek során megállapítást nyert, hogy a nemzetközi humanitárius jog nem minden jogsértése eredményez háborús bűncselekményt. 23 Például, a harmadik, hadifoglyokról szóló Genfi Egyezmény 18. cikke szabályozza, hogy a hadifoglyoktól nem szabad elvenni kitüntetéseiket, illetve a 28. cikk, hogy kantint kell létrehozni, ahol élelmet és dohányt vásárolhatnak, mind jobbítják az elfogottak morálját. Ám e rendelkezés megszegése sem éri el a háborús bűncselekményi státuszt. 24 Számos további példát találunk a Genfi Egyezményekben olyan rendelkezésekre vonatkozóan, amelyek megsértése ugyan az IHL szabályanyagába ütközik, s szintén nem háborús bűncselekmény. A fellebbviteli kamara a Tadić eset kapcsán az alábbi követelményeket állította fel a háborús bűncselekményekre vonatkozóan: 1. a jogsértésnek át kell hágnia a nemzetközi humanitárius jog szabályát; 2. a szabálynak a szokásjogból vagy a szerződéses jogban fellelhetőnek kell lennie; 3. a jogsértésnek továbbá súlyosnak is kell lennie, vagyis olyan szabályt kell megsérteni, amely fontos értékeket véd, s melynek áthágása az áldozat számára súlyos következményekkel jár; 4. végezetül meg kell alapoznia az egyén büntetőjogi felelősségét. 25 Habár ezek a kritériumok több kérdést is felvetettek, és kritikát kaptak a Törvényszék a további eseteknél is, alkalmazta ezt az eljárást. 26 Végezetül elmondható, hogy az IHL és a háborús bűncselekmények hasonló célokat rögzítenek, de előírásaik címzettjei eltérő alanyok. A nemzetközi humanitárius jog címzettjei 21 Cryer-Friman-Robinson-Wilmshurst : i.m. 271. o. 22 Cryer-Friman-Robinson-Wilmshurst : i.m. 272. o. 23 Tadić ICTY A.Ch. 2.10.1995 para. 94. 24 1949. évi a hadifoglyokkal szembeni bánásmódról szóló III. Genfi Egyezmény 18. cikk; 1949. évi a hadifoglyokkal szembeni bánásmódról szóló III. Genfi Egyezmény 28. cikk 25 Ld. 23. jegyzet. 26 Ld. 22. jegyzet.

8 az államok és a konfliktus egyéb szereplői, míg a háborús bűncselekmények az egyént célozzák meg. 27 Ebből kifolyólag más-más szankcionálás származik, államok és egyéb szereplők esetén kompenzációról vagy más végkifejletről beszélhetünk, míg egyének esetén háborús bűnösséget és bebörtönzést eredményezhet. A háborús bűncselekmények és a rájuk vonatkozó szabályozás szűkebb kört jelent. 3. A háborús bűncselekmény tényállására vonatkozó joganyag 3.1 A háborús bűncselekmény fogalma és a rá vonatkozó joganyag történeti fejlődése Háborús bűncselekmény a nemzetközi humanitárius jog olyan súlyos jogsértése, amely megalapozza az egyén nemzetközi büntetőjogi felelősségét. Ezeket a súlyos jogsértéseket két csoportra lehet bontani. Az első kategóriába a fegyveres konfliktus során alkalmazható szerződési szabályanyag megsértése tartozik, középpontban a négy, 1949-es Genfi Egyezménnyel, azok 1977-es Kiegészítő Jegyzőkönyveivel, valamint az 1899 és 1907- es Hágai Egyezményekkel. A második kategória a szokásjogi jellegű szabályok megsértését foglalja magába, ezért annak ellenére alkalmazható, hogy az azt kodifikáló egyezményt az adott állam ratifikálta-e vagy sem. A nemzetek jogrendszerei már régtől fogva tartalmazták a háborús bűncselekményekért való felelősségre vonás intézményét. 28 1474-ben például, Peter von Hagenbachot Breisach városának elfoglalását követően, az általa tanúsított kegyetlenkedései miatt, katonai törvényszék ítélte halálra. 29 Az első világháborút követően, Lipcsében indítottak büntetőeljárást, német katonák ellen, a háború törvényeinek és szokásainak megsértésére hivatkozva, melynek nemzetközi jogi alapját az 1907-es IV. Hágai Egyezmény adta. 30 Habár ezen rendszert eredetileg nem úgy képzelték el, mint az egyéni büntetőjogi felelősség forrását, a fogalmai mégis alapját képezték az 1919-ben Párizsban összeülő 27 Cryer-Friman-Robinson-Wilmshurst : i.m. 273. o. 28 Timothy L. H. McCormack, From Sun Tzu to the Sixth Committee: The Evolution o fan International Criminal Law Regime in Timothy L.H. McCormack and Gerry. J. Simpson (eds.), The Law of War Crimes (The Hague, 1997); Leslie Green, The Contemporary Law of Armed Conflict (Manchester, 2000) 286-290. 29 Kovács: i.m. 536. o. 30 Convention Concerning the Laws and Customs of War on Land (Hague IV), 18 October 1907, 3 Martens Nouveau Recueil (3d) 461. Idézi: William A. Schabas: An Introduction to the International Criminal Court, Third Edition, Cambridge University Press, 2010. 112. o.

9 Felelősségi Bizottság (Commission on Responsibilities) szakértői testülete által kidolgozott háborús bűncselekmény definíciójának. 31 Ténylegesen ettől az időponttól fogva, egyre kevésbé vitatható a háborús bűncselekmények nemzetközi jogban való létezése. 32 A háborús bűncselekmények konkrét, nemzetközi jogi fogalmát a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék statútumának 6(b) cikke rögzítette. A rendelkezés a megszokott formulával indít, mely szerint háborús bűncselekmény a háború törvényeinek és szokásainak megsértése. Ilyen jogsértések például az emberölés, a megszállt területek civil lakosságával szembeni rossz bánásmód, illetve elhurcolásuk kényszermunka végzése céljából, vagy egyéb célból, a hadifoglyok megölése, túszok megölése, város, falvak, települések, önkényes, a katonai szükség által nem igazolható elpusztítás. 33 A Nürnbergi Törvényszék a háborús bűncselekményekkel kapcsolatban kimondta, hogy e bűncselekmények alapvető elemeit például az 1907-es Hágai Egyezményből nyeri, ez pedig azt jelenti, hogy szokásjogi státusszal bírnak, ami megalapozza az egyén büntetőjogi felelősségét. 34 A második világháború borzalmai és a nürnbergi tapasztalatok kapcsán előtérbe kerültek, hasonló jellegű bűncselekményekkel egyetemben, a háborús bűncselekmények is. Ennek okán 1949-ben a négy Genfi Egyezményben, reflektálva a kialakult helyzetre, a súlyos jogsértések címszóval fémjelezve ismételten kodifikálást nyertek, mivel ekkor még a konferencia nem rendelkezett felhatalmazással arra, hogy a nemzetközi büntetőjogot megalkossa. 35 Az így felsorolt súlyos jogsértések alatt a szándékos emberölést, a kínzást vagy embertelen bánásmódot, ideértve a biológiai kísérleteket, nagy fájdalom szándékos előidézését, vagy a testi épség, illetve az egészség súlyos megsértését, védett személy jogellenes elhurcolását vagy áthelyezését, illetve jogellenes fogva tartását, a védett személynek az ellenséges hatalom fegyveres erőiben való szolgálatra kényszerítését, illetve a 31 William A. Schabas: An Introduction to the International Criminal Court, Third Edition, Cambridge University Press, 2010. 113. o. 32 Uo. 33 Agreement for the Prosecution and Punishment of Major War Criminals of the European Axis, and Establishing the Charter of the International Military Tribunal (IMT), Annex, (1951) 82 UNTS 279, Art. 6(c) 34 Nuremberg Judgment, reproduced (1947) 41 AJIL 172 at 218; von Leeb XII LRTWC 1 at 86-92. Idézi Robert Cryer-Hakan Friman-Darryl Robinson-Elizabeth Wilmshurst: An Introduction to International Criminal Law and Procedure. Cambrigde University Press 2010. 274. o. 35 Final Record, above note 5, Vol. II-A, pp. 100, 157, 177 178, 184, 349, 527, 645, 647, 673 674, 716, 718, 822; Vol. II-B, pp. 31 33, 85 87, 115 117, 132 133, 355 360, 363. See also Jean S. Pictet, Commentary, I, Geneva Convention for the Amelioration of the Condition of the Wounded and Sick in Armed Forces in the Field, ICRC, Geneva, 1952, p. 371.

10 védett személynek a jelen egyezmény rendelkezéseinek megfelelő tisztességes és szabályos eljáráshoz való jogától való megfosztását, túszok szedését, a vagyontárgyaknak a katonai szükség által nem indokolt nagymérvű önkényes és jogellenes megsemmisítését vagy eltulajdonítását értjük. 36 A felsorolt súlyos jogsértések nemzetközi szokásjogi státusszal bírnak, s mint ilyenek bűncselekményként az egyetemes joghatóság tárgyai. 37 Az 1977-ben elfogadott, és a Genfi Egyezményeket korszerűsítő, első Kiegészítő Jegyzőkönyv néhány rendelkezése, szintén szokásjogi státust kapott. 38 Az 1993 májusában elfogadott ICTY 39 statútuma két különálló cikkben szabályozza a háborús bűncselekményeket, eszerint a 2. cikk tartalmazza a négy 1949-es Genfi Egyezmény súlyos jogsértéseit, míg a 3. cikk a Hágai Egyezményekből eredő, a háború törvényeinek és szokásainak megsértését, amely egy öt elemből álló példálózó felsorolást ad. 40 Háborús bűntettnek minősíti a mérgezett fegyverek és szükségtelenül súlyos fájdalmat okozó fegyverek használatát, az önkényes pusztítást, védtelen objektumok elleni támadást, történelmi emlékművek, művészeti alkotások elkobzását vagy elpusztítását, és a fosztogatást. 41 A Ruandai népirtás felelőseinek megbüntetésére felállított nemzetközi törvényszék (International Criminal Tribunal for Rwanda, továbbiakban: ICTR) statútumán a joganyag fejlődése még inkább meglátszódik, itt ugyanis megjelenik a belső fegyveres konfliktusokban elkövetett cselekmények büntetni rendelése. Olyan formában, hogy tartalmazza a Genfi Egyezményekhez fűzött, 1977-es második Kiegészítő Jegyzőkönyv főbb rendelkezéseit, különösen a belső fegyveres konfliktusokra alkalmazandó a súlyos jogsértések közös harmadik cikkét. Az így kialakult rendszer egy nyolc elemből álló rendszert hoz létre, melyben már megjelennek a szexuális jellegű bűncselekmények is, például a nemi erőszak. 42 Alig pár évvel a két Törvényszék létrehozását követően, 43 1998-ban elfogadásra került a Nemzetközi Büntetőbíróság 36 I. Genfi Egyezmény (1949) 50. cikk; II. Genfi Egyezmény (1949) 51. cikk; III. Genfi Egyezmény (1949) 130. cikk; IV. Genfi Egyezmény (1949) 147. 37 Robert Cryer-Hakan Friman-Darryl Robinson-Elizabeth Wilmshurst: An Introduction to International Criminal Law and Procedure. Cambrigde University Press 2010. 274. o. 38 Uo. 39 Volt Jugoszláviai Területeken Elkövetett Emberiség Elleni Bűncselekmények Nemzetközi Törvényszéke 40 Statute of the International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia Art. 2-3 41 41 Statute of the International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia Art. 2-3 Cambrigde University Press 2010. 274. o. 42 Statute of the International Criminal Tribunal for Rwanda Art 4. 43 Az ICTY-t a 827. sz. határozattal; míg az ICTR-t a 955. sz. határozattal hozta létre az ENSZ Biztonsági Tanácsa.

11 (International Criminal Court, továbbiakban: ICC) Statútuma, amely immáron hosszabb, és teljesebb listát tartalmaz a háborús bűncselekmények vonatkozásában, mint ezt megelőzően bármelyik törvényszék statútuma. 3.2 A háborús bűncselekmények és a háború A háborús bűncselekmények szükségképpeni eleme a háború, illetve az adott cselekmény háborúval való összefüggése. Az említett feltétel nélkül ugyanis nem beszélhetünk háborús bűncselekményekről. Legfeljebb katonák által elkövetett hagyományos bűncselekményi alakzatokról, amelyek elsősorban, főszabály szerint, csak az egyénre vonatkozó nemzeti jog szerinti büntetőjogi felelősségét alapozza meg. A szakirodalomban a háború kifejezést elvétve, illetve egyáltalán nem használják, helyette a fegyveres konfliktus terminus technicust alkalmazzák, hisz ez a fogalom nemcsak a klasszikus értelmben vett, két vagy több állam közötti háborút foglalja magába. Ezen a ponton meg kell különböztetni a háborúindítás jogát és a fegyveres konfliktusokban alkalmazandó jogot. A háborúindítás és annak jogszerűsége, más területhez (jus ad bellum) tartozik, és alapvetően az államokra irányul, és az ő felelősségüket alapozhatja meg. Ezzel szemben a háborús bűncselekmények alapjait adó egyezmények és szabályok a jus in bello-t jelentik, és az egyént, különösképpen az egyén magatartását fegyveres konfliktus alatt, állítják középpontba. Vagyis elképzelhető egy olyan fegyveres konfliktus, amelynek megindítása az állam részéről jogszerűtlen, ugyanakkor nem alapozza meg az egyén nemzetközi büntetőjogi felelősségét a háborús bűncselekmények vonatkozásában. Ugyanakkor ennek ellentétje is elképzelhető, de a fegyveres konfliktushelyzet fennállása nélkül, ahogy már említettem, nem valósítható meg háborús bűncselekmény. A fegyveres konfliktus fogalmát többféleképpen is megadhatjuk. Először is, a nemzetközi humanitárius jog tradicionálisan megkülönbözteti a nemzetközi fegyveres konfliktust és a nem-nemzetközi, vagy más néven belső fegyveres konfliktust. 44 Ennek a különbségtételnek, abból a szempontból van jelentősége, hogy eltérő szabályok alkalmazhatóak a kétféle konfliktusra. Az első kategória, a nemzetközi fegyveres konfliktus, amelyet legegyszerűbben úgy definiálhatnánk, mint az államközi fegyveres konfliktust, vagy az államok között kirobbanó háborút. Kezdetektől fogva ez a kategória az, amely a 44 Gauthier de Beco: War Crimes in International Versus Non-International Armed Conflicts: New Wine in Old Wineskins? International Criminal Law Review 2008. 8. sz. 319-330. o.

12 nemzetközi szabályozás középpontjában áll. A humanitárius jog régi szabályainak alkalmazása a hadüzenethez kötődött, ami, ha formálisan nem realizálódott, akkor a konfliktusban részes felek tagadhatták a háborús helyzet fennállását. Erre a visszás helyzetre azonban megoldást találtak az államok. A jelenlegi szabályozás 45 a nemzetközi fegyveres konfliktus tartalmát akképpen adja meg, hogy beleérti a megüzent háborút, vagy minden más fegyveres összeütközést, még akkor is, ha a hadiállapot fennállását valamelyik fél nem ismeri el, továbbá kiterjeszti a katonai megszállásra, még akkor is, ha nem találkozik semmiféle ellenállással. Mint látható, ez a tartalmi definíció elég tág kört ölel fel, és nem merül ki csupán a megüzent háborúban, hanem bármilyen fegyveres konfliktusra kiterjed. Ezt az objektív fogalmat egészíti ki a genfi egyezmények első kiegészítő jegyzőkönyve azzal, hogy a nemzetközi fegyveres konfliktushoz sorolja a népek önrendelkezési joguk gyakorlásával vívott harcait a gyarmati uralom, fajüldöző rezsimek és az idegen megszállás ellen. 46 A második kategória a belső fegyveres konfliktusok, vagy nem-nemzetközi fegyveres konfliktusok köre. Fogalmát a genfi egyezmények második kiegészítő jegyzőkönyve adja meg, mégpedig úgy, hogy igen magas kritériumokat követel meg. Egyrészt belső konfliktus alatt mindazon fegyveres összeütközést érti, amely nem minősül nemzetközi konfliktusnak, és amely valamelyik Magas Szerződő Fél területén annak fegyveres erői és olyan kormányellenes fegyveres erők, illetve más szervezett fegyveres csoportok között tör ki, amelyek felelős parancsnokság alatt állnak és ellenőrzést gyakorolnak az ország területének egy része felett, ami lehetővé teszi számukra, hogy folyamatos és összehangolt harci tevékenységet hajthassanak végre.... Továbbá megköveteli még, hogy ne minősüljön belső zavargásnak, zendülésnek, vagy elszigetelt, szórványos, hasonló jellegű és természetű cselekménynek. 47 A fegyveres konfliktus fogalmát a bírósági joggyakorlat is értelmezte. Az ICTY a sok szempontból is mérföldkőnek számító Tadić-ügy kapcsán, úgy fogalmazott, hogy: fegyveres konfliktushelyzet áll fenn, ha fegyveres erő igénybevételére kerül sor államok között vagy, ha hosszantartó fegyveres erőszak van az államon belül a kormányzati erők és szervezett fegyveres csoportok között. Problémás helyzetet szülhet azonban, ha a szervezett fegyveres 45 1949. évi I-IV. Genfi Egyezmények 2. cikke. 46 Az 1949. augusztus 12-én kötött Genfi Egyezményeket kiegészítő és a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló jegyzőkönyv (I. Jegyzőkönyv) 1. cikk 4. bek. 47 Az 1949. augusztus 12-én kötött Genfi Egyezményeket kiegészítő és a nem nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló jegyzőkönyv (II. Jegyzőkönyv) 1. cikk

13 csoportot külföldről támogatják, valamint ha az ENSZ beavatkozik a küzdelembe. E tényezők felvetik annak a kérdését, hogy vajon egy korábban nem-nemzetközinek minősülő fegyveres konfliktust nemzetközivé változtatnak-e? Az ENSZ erők kapcsán azt a megállapítást tehetjük, hogy bekapcsolódásuk a konfliktusba nem eredményezi konfliktusban részes féllé válásukat. Ugyanakkor nem változtat azon a tényen, hogy voltaképpen külföldi államok fegyveres erői kapcsolódtak a konfliktusba. Természetesen a nemzetközi humanitárius jog szabályai és alapelvei vonatkoznak az ENSZ erőkre, de a konfliktus eltérő minősítésében betöltött szerepük a nemzetközi gyakorlatban vitatott. 48 A szervezett fegyveres erők külföldi támogatása az addig nem-nemzetközi fegyveres konfliktust nemzetközivé teszi. Azonban, hogy mikortól éri el ez a támogatás, azt a szintet, hogy egy külföldi államnak betudható legyen, annak megítélése visszásan alakult a joggyakorlatban. A Nemzetközi Bíróság a nicaraguai és ellene irányuló katonai és félkatonai szervezetek ügye kapcsán effektív kontrollt, vagyis tényleges ellenőrzést követelt meg. Nem tartotta elegendőnek, hogy az Egyesült Államok részt vett a kontrák megszerezésében, kiképzésében, finanszírozásában, így az ítélet szerint a kontrák cselekedetei nem voltak betudhatóak az Egyesült Államoknak. 49 Ellenben az ICTY Fellebbviteli Kamarája döntően eltérő következtetésre jutott, mint a Nemzetközi Bíróság. A tényleges ellenőrzést felváltotta az általános ellenőrzés fogalmával, amely nem követeli meg speciális utasítások meglétét egy adott katonai cselekmény kapcsán. Megvalósulásához elegendő, ha egy harmadik állam ilyen fegyveres erőket finanszíroz, vagy felszerel, és a katonai műveletek tervezésében vagy ellenőrzésében részt vesz. 50 Mindezek fényében pedig megállapította Szerbia felelősségét. A nemzetközi humanitárius jog alkalmazható a nemzetközi fegyveres konfliktusok kezdetétől, az ellenségeskedések szünetelésén át, egészen az általános békekötés eléréséig; vagy a nem-nemzetközi konfliktusok esetében a települések békés állapotának visszaállításáig. A nemzetközi humanitárius jog továbbra is alkalmazható a háborúzó államok egész területén, vagy a nem-nemzetközi konfliktusok kapcsán, az egyik fél irányítása alatt 48 Ray Murphy: United Nations Military Operations and International Humanitarian Law: What Rules Apply to Peacekeepers? Criminal Law Forum Volume 14, Number 2, 153-194, DOI: 10.1023/A:1026369302641 49 International Court of Justice Military and Paramilitary Activities in and against Nicaragua (Nicaragua v. United States of America) 1986. június 27. Ítélet 110-115. paragrafus 50 Tadić-case Appeals Chamber Decision on the Defence Motion for Interlocutory Appeal on Jurisdiction para. 137-145.

14 álló egész területen, akár van tényleges harc azon a helyet, akár nincs. 51 Ez a teszt azt szolgálja, hogy megkülönböztessük a nem-nemzetközi fegyveres konfliktust, a banditizmustól, zavargástól, a terrorizmus elszigetelt tetteitől, vagy a hasonló helyzetektől. 3.3 A fegyveres konfliktusokra vonatkozó szabályok Ahogyan azt a fentiekben felvázoltam, leginkább a nemzetközi fegyveres összeütközés az, amelyre az államok a legátfogóbb, legnagyobb szabályanyagot alkalmazni rendelik, vagyis kiterjed rá mind a négy 1949-es genfi egyezmény, és annak első kiegészítő jegyzőkönyve. Ezzel szemben a nem-nemzetközi fegyveres konfliktusra sokáig úgy tekintettek a nemzetközi jogban, mint az államok belügyéhez tartozó eseményre, s mint ilyen, maga után vonta a belügyekbe való beavatkozás tilalmát. Ennek eredményeként a belső fegyveres konfliktusokra az államok mindössze a genfi egyezmények közös 3. cikkét és a második kiegészítő jegyzőkönyvet rendelték alkalmazhatónak. Szembetűnő tehát a különbség, amit csak még jobban fokoz az, hogy az 1949-es négy genfi egyezmény és az első kiegészítő jegyzőkönyv vonatkozó szabályainak nagy részének megszegése súlyos jogsértésnek minősül, és ezáltal megalapozza a nemzetközi büntetőjogi felelősséget, és a Nemzetközi Büntetőbíróság, valamint más államok joghatóságát. Viszont a genfi egyezmények közös harmadik cikkének és a második kiegészítő jegyzőkönyv 28. cikkének megsértése sem tekinthető súlyos jogsértésnek. 52 Következtetésképpen a nem-nemzetközi fegyveres konfliktus során elkövetett súlyos jogsértések nem minősülnek háborús bűncselekményeknek, s mint ilyenek nem alapozzák meg az egyén nemzetközi büntetőjogi felelősségét. Az 1990-es évekre azonban a nemzetközi közösség is szembesült ezzel a problémával, s több tényező is indokolttá tette a jogfejlődést. Először is a nem-nemzetközi fegyveres összeütközések, a korábbi századoktól eltérően, sokkal több civil halálát okozták, és sokkal erőteljesebbnek és hosszantartóbbnak bizonyultak. Másodsorban a 1990-es évektől kezdve a világban zajló fegyveres konfliktusok nagy része belsőnek minősül, ezekben pedig nem alkalmazhatóak a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos rendelkezések. Ezzel a problémával szembesültek a 51 Tadić-case Appeals Chamber Decision on the Defence Motion for Interlocutory Appeal on Jurisdiction para. 70. 52 Gauthier de Beco: War Crimes in International Versus Non-International Armed Conflicts: New Wine in Old Wineskins? International Criminal Law Review 2008. 8. sz. 319-330. o.

15 nemzetközi törvényszékek is. Az ICTY első, mérföldkőnek számító eseténél, a Tadić-ügynél megoldást talált erre a problémára. Mégpedig úgy, hogy a nemzetközi konfliktusokra irányadó szabályok és alapelvek egy részét, melyek szokásjogi státusza indokolta, kiterjesztették a belső konfliktusokra. Az ICTR pedig a ruandai helyzetre tekintettel, amely nem-nemzetközi jellegű volt, a genfi egyezmények közös harmadik cikkének súlyos megsértését, és a második kiegészítő jegyzőkönyv rendelkezéseit tette büntetendővé. A Római Statútum megalkotásakor figyelembe vették ezt a jogfejlődést, így a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága már kiterjed mind a nemzetközi, mind a nem-nemzetközi fegyveres konfliktusok során elkövetett háborús bűncselekményekre. Másfelől továbbra is fenntartja a konfliktusok közötti különbségtételt, és a háborús bűncselekmények üldözendősége kapcsán két eltérő rendszert hoz létre. A részletes szerződési szabályokon túl vannak a nemzetközi humanitárius jognak olyan alapelvei, amelyeknek érvényesülniük kell a fegyveres konfliktusokban. Először is a nem kombattánsokat 53 meg kell kímélni az erőszak bármilyen formájától, ez a kategória magában foglalja nem csak a civileket, hanem a hadifoglyokat és azon kombattánsokat, akik megadták magukat, vagy harcképtelenek betegség, sebesülés, vagy hajótörés miatt. Másodsorban említendő a megkülönböztetés elve, amely azt jelenti, hogy a kombattánsoknak különbséget kell tenniük a katonai célpontok és a civil lakosság és objektumok között, és csak a katonai célpontok támadhatóak. Harmadsorban irányadó az arányosság elve, amelyet úgy lehet definiálni, hogy a kombattánsoknak a támadás megindítása kapcsán figyelemmel kell lenniük az esetleges mellékhatásokra. Eszerint számításba kell venni a kollaterális károkat, tehát mindazon károkat, amelyek a célpontok megsemmisítésével kapcsolatban merülhetnek fel, és tartózkodni kell minden olyan támadástól, ami a civilekre nézve eltúlzott, és aránytalan károkat okoz. Végül vonatkoznak bizonyos korlátok a hadviselés módszereire és eszközeire, hogy csökkentsék a szükségtelen fájdalom okozását, és figyelemmel legyenek a nemzetközi humanitárius jog többi alapelvére. A számos fegyverzetkorlátozási egyezmény mellett, mind a mai napig irányadó az 1907. évi a szárazföldi háború során alkalmazandó szabályokat rögzítő IV. hágai egyezményben található Martens-klauzula. Mely általános érvénnyel kimondja: Addig is, 53 A fogalom meghatározását lásd a 18. oldalon.

16 amíg a háború törvényeiről kimerítőbb törvénykönyv lesz alkotható, a lakosság és a hadviselők azoknak a nemzetközi jogi elveknek az oltalma és tilalma alatt maradnak, amelyek a civilizált nemzetek között megállapított szokásokból, a humanitás törvényeiből és a közlelkiismeret követelményeiből folynak. 3.4 A Nemzetközi Büntetőbíróság jelentősége A Nemzetközi Büntetőbíróság felállításának gondolata nem újszerű, már a Nemzetek Szövetsége is tervbe vette a lehetőségét egy ilyen szervezet megvalósításának. 54 Hiszen a nemzetközi közösséget már régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogyan lehetne megoldani, hogy az ilyen súlyos bűncselekmények, mint a háborús bűncselekmények, ne maradjanak büntetlenül, és ne esetről-esetre dolgozó ad hoc törvényszékek, hanem egy állandó, egységes bírói szervezet szolgáltasson igazságot ilyen kérdésekben. A Nemzetközi Büntetőbíróság (továbbiakban: International Criminal Court, röviden ICC) önálló nemzetközi szerződéssel jött létre az 1998-as római egyezménnyel (Római Statútum). Jelentősége abban áll, hogy önálló nemzetközi jogalanyisággal rendelkezik. 55 Az ICC statútuma, több területen, úgymint emberiesség elleni bűncselekmények, népirtás, agresszió bűncselekménye felett rendelkezik (ez utóbbi esetben feltételes) joghatósággal. 56 A jelen dolgozatban azonban csak a 8. cikkben szereplő háborús bűncselekményeket veszem vizsgálat alá. Mielőtt azonban erre sor kerül, fontos kitérnünk az ICC részes államainak kötelezettségére. Az első és talán legfontosabb ezek közül, hogy a részes államok elfogadják az ICC joghatóságát, amely azonban csak kiegészítő jellegű. Ez azt jelenti, hogy főszabály szerint a tagállami bíróságok kötelesek felelősségre vonni a háborús bűncselekmények elkövetőit. Ha azonban a főügyész úgy találja, hogy az adott állam eljárása kétes, vagy színlelt, akkor a tárgyalás-előkészítő kamara jóváhagyásával fenntarthatja az eljárását. Az adott részes állam büntetőbíróságai pedig kötelesek együttműködni. Továbbá ez a fórum állandó jelleggel került létrehozásra, ezért eltérően az ad hoc, vagy speciális bíróságoktól, törvényszékektől, működése lehetőséget ad arra, hogy egy egységes joggyakorlat és ítélkezési gyakorlat alakulhasson ki ezen a területen is. Ezt szolgálja többek között az a tény is, hogy jelenleg mintegy 119 állam a részese és van számos olyan állam is, ahol már csak a ratifikációra van szükség. 54 Stuart H. Deming War Crimes and International Criminal Law 28 Akron L. Rev. 421. 1994-1995.o 55 Rome Statute of the International Criminal Court Art. 4.1. 56 Rome Statute of the International Criminal Court Art. 5.

17 3.5 A háborús bűncselekmények rendszere a Római Statútumban A legnagyobb jelentőségű, és egyben a leghosszabb létező szabályozás a háborús bűncselekményekre vonatkozóan a Római Statútumban található. A lista mintegy ötven magatartást szabályoz, amely a szerződés hatálya alá esik. Ugyan sok, igen nagy katonai potenciállal rendelkező állam, mint az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Izrael, India nem ratifikálta a szerződést, ennek ellenére, jelentősége mégis kétségbevonhatatlan. 57 A Római Statútum 8. cikke rendelkezik a bűncselekményi kategóriáról. Az első pontban a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságával kapcsolatban kijelenti, hogy az kiterjed a háborús bűncselekményekre, különösképpen akkor, ha azokra terv vagy politika részeként vagy ilyen jellegű bűncselekmények sorozatos elkövetése kapcsán kerül sor. Ahogyan azt már fentebb említettem, a Statútumban továbbra is megmarad a kétféle konfliktus megkülönböztetése, és ennek megfelelően a magatartások is két rendszerre bonthatóak. Egyrészt a nemzetközi fegyveres konfliktus során alkalmazandó rendelkezésekre, úgymint a Római Statútum 8. (2) (a). és (b) cikkeire. Másrészt a nem-nemzetközi fegyveres konfliktusok során alkalmazható rendelkezésekre, melyeket a 8. (2) (c) és (e) cikkek tartalmaznak. 58 A háborús bűncselekmények jogforrása alapján is lehet csoportosítani a rendelkezéseket. Ezen nézőpont szerint ismerünk a genfi egyezményekből eredő és más forrásból származó jogsértéseket. Így tehát, a 8. (2) (a). cikk szabályozza az 1949. évi genfi egyezmények által védett személyek vagy vagyontárgyak elleni súlyos jogsértéseket, míg a 8. (2) (b). cikk tartalmazza a nemzetközi jog fennálló rendszerén belül, a nemzetközi fegyveres konfliktusok során alkalmazható törvények és szokások más súlyos megsértéseit. A 8. (2) (c) cikk az 1949. évi genfi egyezmények közös 3. cikkének súlyos megsértéseit tartalmazza, amelyek a nemnemzetközi fegyveres konfliktusok esetén nyernek alkalmazást. A 8. (2) (e) cikk pedig a belső fegyveres összeütközések során, a nemzetközi jog fennálló rendszere alapján alkalmazható törvények és szokások megsértésére vonatkozó rendelkezéséről szól. Ugyancsak 57 William A. Schabas: An Introduction to the International Criminal Court, Third Edition, Cambridge University Press, 2010. 112-139.o 58 Gauthier de Beco: War Crimes in International Versus Non-International Armed Conflicts: New Wine in Old Wineskins? International Criminal Law Review 2008. 8. sz. 319-330. o.

18 megkülönböztethetjük a háborús bűncselekményeket a tartalmuk alapján is, mégpedig úgy, hogy milyen jogi tárgy ellen irányulnak. Először is a civilek, vagy civil objektumok elleni támadás; ezt követően az élet törvénytelen kioltása; a személyes méltóság elleni törvénytelen támadást; a személyi szabadság törvénytelen korlátozását, megvonását; vagyontárgy tiltott eltulajdonítását; személyek erőszakos elszállítását, illetve deportálását; a hadviselés során tiltott harceszköz, hadviselési mód alkalmazását. 59 Jelentős visszalépést jelent azonban a Statútum 124. cikke, mely megengedi a részessé váló államoknak, hogy olyan nyilatkozattal éljenek, ami felfüggeszti a Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűncselekményekre vonatkozó joghatóságát abban az esetben, ha a bűncselekményt az adott állam állampolgára követte el, vagy az állam területén követték el. 3.6 A háborús bűncselekmények elkövetője A kifejezésből úgy tűnhet, hogy a háborús bűncselekmények egy speciális elkövetői kört feltételeznek. A háborús jelző látszólag maga után vonja azt, hogy csak katonai személyzet, vagy fegyveres erők tagjaira vonatkozhat. Tény, hogy a katonai minősége az elkövetőknek segít megragadni a kapcsolatot a háborús bűncselekményi magatartás és a fegyveres konfliktus között, azonban ez kifejezetten nem követelmény. Így civil személy is követhet el háborús bűncselekményt, ha megvalósul a bűncselekményi magatartás fegyveres konfliktussal való kapcsolata. Ezt bizonyítja például a 25. cikk 3. d.) bekezdése, mely szerint: Bármilyen más módon hozzájárul ahhoz, hogy ilyen bűntettet egy közös cél érdekében tevékenykedő csoporthoz tartozó személyek elkövessenek, vagy azt megkíséreljék. Ilyenkor a hozzájárulás szándékos; és: (i) A csoport bűnöző tevékenysége vagy célja elősegítésének szándékával történik, ha az adott tevékenység vagy cél magában foglalja a Bíróság joghatóságába tartozó bűntett elkövetését; vagy (ii) Annak ismeretében történik, hogy a csoport ilyen bűntettet szándékozik elkövetni. 60 Másfelől a civil személy cselekedete nem lesz betudható a konfliktusban részt vevő félnek, mivel a Római Statútum joghatósága csak a természetes személyekre terjed ki, s mint 59 William A. Schabas: An Introduction to the International Criminal Court, Third Edition, Cambridge University Press, 2010. 112-139.o 60 Rome Statute of the International Criminal Court Art 25.3. d

19 ilyen kizárja az államok, nemzetközi szervezetek, jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek, háborús bűncselekményekért való felelősségre vonhatóságát a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt. Az elkövetői kör meghatározása az általános joggyakorlat szerint alakul, vagyis megkülönböztethető tettesi, közvetett tettesi, társ tettesi, felbujtói és bűnsegédi alakzat. Azonban a minél nagyobb teret átfogó alkalmazhatóság miatt, igen általánosan és tágan fogalmaz. A büntethetőség kapcsán érdemes megjegyezni, hogy azt a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútuma a 18. életévhez köti, valamint leszögezi, hogy nem érvényesül a hivatalos személyek immunitása, vagyis a bíróság joghatósága ezen személyek fölött fennáll, és nem akadálya az eljárás lefolytatásának. Ugyanakkor egyfajta minőséget, mégpedig az elöljárói vagy katonai parancsnoki minőséget a Statútum mégis kiemelten kezeli, sajátságos felelősségi, és az általánosabbnál szigorúbb kimentési szabályokat állítva fel. Az elkövető büntethetőségének további feltétele, hogy a bűntett tényállási elemeit megvalósító cselekményt szándékosan és tudatosan követi el. 61 A szándékosság alatt az egyenes illetve eshetőleges szándékot, míg a tudatosság alatt egy következmény fennállását, vagy bekövetkezésének lehetőségét kell érteni. Ebből következik tehát, hogy az elkövetés gondatlan alakzata nem alapozza meg a büntetőjogi felelősséget. A büntetőjogi felelősséget kizáró okok többnyire a nemzeti büntetőjogokban is ismert általános szabályok szerint alakulnak, azonban a háborús bűncselekményeknél két speciálisnak mondható kimentési okot tartalmaz a Statútum. Az első szerint: Maga vagy más védelmében, valamint háborús bűntettek esetén saját vagy más személy életben maradása érdekében szükséges vagyontárgyak védelmében, vagy katonai feladat végrehajtása érdekében szükséges vagyontárgyak védelmében a magát vagy mást, illetve a védett javakat közvetlenül és jogtalanul fenyegető erőszakkal szemben a veszély mértékével arányosan cselekszik. Az a tény, hogy az adott személy védekező hadműveletekben vett részt, önmagában nem zárja ki a jelen pont alapján a büntetőjogi felelősséget. 62 A második ide vonatkozó rendelkezés szerint: 1. Az a tény, hogy a Bíróság joghatóságába tartozó bűntettet a Kormány, illetőleg katonai, vagy polgári elöljáró parancsára követték el, nem mentesít a büntetőjogi felelősség alól, kivéve, ha: (a) Az elkövető jogszabály alapján volt köteles a Kormány vagy az adott elöljáró parancsának engedelmeskedni; 61 Rome Statute of the International Criminal Court Art. 30. 1. 62 Rome Statute of the International Criminal Court Art 31.1.c

20 (b) Az elkövető nem tudta, hogy a parancs jogellenes; és (c) A parancs nem volt nyilvánvalóan jogellenes. 63 Érdemes itt megjegyezni, hogy az elkövetőnek nem szükséges tisztában lennie azzal, hogy éppen milyen jellegű a fegyveres konfliktus, elegendő, ha tudatában van azon ténybéli körülményekkel, amelyek megalapozzák a fegyveres konfliktus fennállását. 3.7 A háborús bűncselekményi magatartás és a fegyveres konfliktus kapcsolata Ahogyan már említésre került, ahhoz, hogy háborús bűncselekményről beszélhessünk, szükség van bármilyen jellegű fegyveres konfliktus fennállására. Ezen túlmenően az elkövető magatartásának, mellyel megvalósítja a háborús bűncselekményt, kapcsolódnia kell a fegyveres konfliktushoz. Az ICC bűncselekmények tényállási elemei (Elements of Crimes) szerint, a magatartást a fegyveres konfliktussal összefüggésben és kapcsolatban kell elkövetni. Ez alatt földrajzi és időbeli összefüggést kell érteni, a szó tág értelmében, vagyis a magatartásnak a fegyveres konfliktus tartama alatt és területén kell történnie. Az esetjogi gyakorlat szerint ugyanakkor nem feltétel, hogy az adott térségben ténylegesen fegyveres összecsapások legyenek. 64 A Kunarac-ügy kapcsán a törvényszék megalkotott egy olyan tesztet, amely segítséget nyújt az elkövetői magatartás és fegyveres konfliktus kapcsolatának feltárásához. E teszt szerint a fegyveres konfliktusnak nem kell kauzális kapcsolatban állnia az elkövetett magatartással. Elegendő, hogy lényeges szerepe legyen abban, hogy az elkövető képes legyen elkövetni a bűncselekményt, hogy úgy döntsön, hogy elköveti a bűncselekményt, vagy az elkövetés céljával, vagy módjával legyen kapcsolatban. Ezért ha megállapítható, hogy az elkövető a fegyveres konfliktus elősegítésében vagy a fegyveres konfliktus külső megjelenése alatt cselekedett, az elegendő ahhoz, hogy megalapozza a magatartás szoros összefüggését a fegyveres konfliktussal. 65 3.8 A háborús bűncselekmények elkövetési tárgya és egyéb védendő értékek Számtalan háborús bűncselekményi tényállás foglal magában elkövetési tárgyat tényállási elemként. Az elkövetési tárgyon valósul meg az elkövető cselekménye, ami lehet 63 Rome Statute of the International Criminal Court Art 33. 64 ICTY Appeal Chamber Judgement 2002.június. 12. 57. paragrafus 65 ICTY Appeal Chamber Judgement 2002.június. 12. 58. paragrafus

21 dolog, vagy személy. A Római Statútum 8. (2) (a) cikke tartalmazza a genfi egyezmények súlyos megsértésének eseteit, amelyek a védett személy, vagy védett tárgy kategóriájával operálnak. A védett személyek körébe tartoznak a civilek, a hadifoglyok és azok a kombattánsok, akik már nem képesek aktívan részt venni a küzdelmekben, értve ezalatt a sebesült, beteg, hajótörött kombattánsokat. A civilek kategóriája nem igényel további magyarázatot, a hadifoglyok kategóriája előtt azonban célszerű tisztázni a kombattánsi státuszt. Kombattánsnak minősülnek a reguláris haderő tagjai a csendőri, és rendőri alakulatok, valamint a felkelők, akik megfelelnek az 1949-es genfi egyezmények által támasztott alábbi kritériumoknak, úgymint: a) élükön oly személy áll aki alárendeltjeiért felelős, b) meghatározott és messziről felismerhető megkülönböztető jelvényt viselnek, c) fegyvereiket nyíltan viselik, d) hadműveleteikben a háború törvényeihez és szokásaihoz alkalmazkodnak. 66 Hadifogoly státuszra csak a kombattáns tarthat igényt, valamint az 1907-es hágai egyezmény alapján, ha a város ostromakor a védőket a lakosság tömeges felkeléssel (levée en masse) támogatja, és nincs idő reguláris alakulattá szerveződésére, akkor ők is jogosultak lesznek rá. Rájuk speciális szabályok vonatkoznak, így a hadijog szabályainak betartása esetén megvalósuló emberölésért nem lesznek felelősségre vonhatóak, jogosultak lesznek a hadifogoly státuszra. A zsoldosok azonban nem tekinthetők kombattánsnak, és nem jogosultak a hadifogoly státuszra sem, ahogy egyéb privilégiumra sem azok közül, amelyek az előbb felsorolásra kerültek. Fogalmukat a genfi egyezmények első kiegészítő jegyzőkönyve tartalmazza a 43. cikkében. Az említett rendelkezés kimondja: 2. Zsoldos minden olyan személy: a) aki helyben, vagy külföldön kifejezetten abból a célból toboroztak, hogy fegyveres összeütközésben harcoljon; b) aki ténylegesen közvetlenül részt vesz az ellenségeskedésekben; c) aki alapjában véve egyéni haszonszerzési vágyból vesz részt az ellenségeskedésekben és akinek valamelyik összeütköző Fél, vagy annak nevében más, ténylegesen olyan anyagi ellenszolgáltatást ígért, amely lényegesen meghaladja az érintett Fél fegyveres erőinél szolgáló hasonló rangú és feladattal megbízott harcosoknak ígért, vagy fizetett összeget; 66 A hadrakelt fegyveres erők sebesültjei és betegei helyzetének javítására vonatkozóan Genfben, 1949. augusztus 12-én kelt egyezmény (I. Genfi Egyezmény) 13. cikk