FELVIDÉK 2018.MÁJUS 27-30. 1.nap Reggel 8-kor indultunk Mezőkövesdről. Az út elég hosszú volt és kissé fárasztó is. Ez persze a társaságon is meglátszott, hiszen 2,5 óra buszozás után kevésbé beszélgettek. Sokan zenét hallgattak, aludtak vagy csak bambultak maguk elé. Alsó-Sztregovába érve meglátogattuk Madách Imre kastélyát, ahol az életéről is kaptunk ismertetőt, és Az ember tragédiája című művéről is meséltek. Körbenéztük a kastélyt és azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk illusztrációt a mű valamelyik történeti színéről. Azután Losoncra mentünk, ahol kaptunk másfél órát körbenézni, feladatként pedig szelfit kellett készíteni egy nevezetességgel. Mindenkinek az adott időpontra vissza kellett érni, majd Rimaszombatra mentünk, ahol elfoglalhattuk a szállást. Vacsora után szabadon járhattunk-kelhettünk a környéken és a motelben egyaránt.
Alsósztregován a Madách-szobornál Losonc: A nógrádi vitéz szobránál
2. napunkon Rimaszombaton voltunk. Itt aludtunk éjszaka, ébredés után reggeliztünk, összepakoltunk és el is hagytuk a szállást. A fogadó iskolát (Rimaszombati Magán Szakközépiskola) látogattuk meg. Ott meghallgattuk a napi programot. Három diák bemutatta az iskolát és a képzéseket programokkal együtt. Ezután mi is bemutattuk iskolánkat és Mezőkövesdet. Utána plakátokat ragasztottunk, amelyek a Monetáris Uniót és Arany János életét mutatták be. A bemutatók közben kaptunk egy kis sós sütit és limonádét, ami nagyon finom volt. Miután megismertük egymást, Valika, Klaudia és Gábor megkezdte az idegenvezetést a városban. Sok érdekes dolgot láttunk pl.: Blaha Lujza szobor; Holokauszt emlékszobor és még sok más. Ezek után szabad programot kaptunk. Voltak akik magukban fedezték fel a város boltjait, mi viszont Valikáékkal maradtunk és velük barátkoztunk. Ez a program is gyorsan elszaladt. Elbúcsúztunk és mentünk következő programunkra, Betlérre, ahol az Andrássy-kastélyban vezettek körbe minket. Ott végignéztük az egész épületet, közben az idegenvezető nő folyamatos információkkal halmozott el minket. Utolsó előtti célpontunk pedig a Krasznahorkán lévő Mauzóleum volt, ami sajnos zárva volt, ezért csak a kapura kötöttük rá az emlékezés szalagját. Azután az iglói szállásra igyekeztünk, ahol elfoglaltuk a szobáinkat és kedvünkre beszélgethettünk, sétálhattunk a gyönyörű környéken. A Rimaszombati Magán Szakközépiskolában
A HATÁRTALANUL program ún. hasznos terméke: kiállítási anyag a Monetáris Unióról és Arany Jánosról Városnézés Rimaszombaton
A Betlér-i Andrássy-kastélyban 3.nap Iglói szállásunkat elhagytuk és a városban néztünk szét. Képeket készítettünk, felfedeztük a város egy kisebb részét és ajándékokat vásároltunk. A buszhoz visszamenve Lőcsére mentünk, ahol azt a feladatot kaptuk, hogy mutassuk be, hogyan jegyzik a valutaárfolyamokat Szlovákiában.Ezek után továbbmentünk a Szepesi várat megnézni, ami Európa egyik legnagyobb kiterjedésű vára. Viszont útközben találtunk egy gejzírt, azt csodálattal megnéztük és tovább utaztunk a neves várba. Csoportokba rendeződve sétáltunk végig a vár falai között. A tájat csodáltuk, a vár falait es mindent, ami nagyszerűvé tette az utat. Csillogó szemű emberek sétáltak le mosolyogva, majd összegyűlve buszra szálltunk es mentünk vissza a rimaszombati szállásunkra.
Lőcsén egy bankban a valutaárfolyamokat mutatták tableten A gejzírnél
Kinéztünk a várból 4.nap Elérkezett a felvidéki utunk utolsó napja. 9 órakor indultunk el a szállásról, Rimaszombatról. Első megállónk a gombaszögi barlangnál volt. Nagyon szép volt a barlang. Az idegenvezető elmondta, hogy a barlangot szalma cseppkövek díszítik, amiből a legnagyobb 3 méter volt. Egy hangfelvételen keresztül mutatta be a barlangot. A barlangban voltak állatok is: denevér, foltos szalamandra, százlábú, de ezeket sajnos nem láttuk. A barlang után mentünk el Kassára. Kassán a Rákóczi házánál voltunk az úgynevezett kis Rodostóban, ahol pontos mérések alapján rekonstruálták a nagy fejedelem törökországi, rodostói házát. Ott szalagot tűztünk Rákóczi Ferenc szobrához. Ez után az idegenvezető elmesélte Márai Sándor és Rákóczi életét, amit érdeklődéssel hallgattunk végig, hiszen eddigi ismereteinket színes, élvezetes előadással egészítette ki az idegenvezetőnk. Utána elindultunk a városba, ahol híres épületeket néztünk meg, pl: a színház épületét, aminek a föld alatti öltőzői, kellékes helyei igazi kuriózum volt számunkra. Az utolsó épület a Szent Erzsébet székesegyház volt. Kívülről is lenyűgöző látvány volt, de a belül is gótikus és barokk stílusú épület csodálatos remekmű. A kriptában szalagot tűztünk II. Rákóczi Ferenc sírhelyénél, és elénekeltük a Himnuszt. Felemelő érzés volt a nagy fejedelem síremlékén látni a rengeteg magyar nemzeti színű koszorút, a megemlékezés nemzeti színű szalagjainak tömkelegét. Úgy éreztük, hogy amíg itt lesznek a piros-fehér-zöld szalagok, addig nincs veszve a felvidéki magyarság. Igaz, szomorú tényként
vettük tudomásul, hogy Kassán egyre fogy a magyarság, már csak 9 ezren vannak. A város bemutatása után másfél órás önálló, városfelfedező túránk volt. Ez alatt a közelben lévő templomokat, szobrokat is megnéztük. Ez a nap is élményekben gazdag nap volt, akárcsak az előző napok. 4 órakor indultunk haza. Nagyon jól éreztük magunkat, és az egész Felvidéken megerősödött bennünk a hit: Jó magyarnak lenni! A Gombaszögi barlangban
Emlékszalagot kötöttünk a Rákóczi -szoborhoz
Koszorút helyeztünk el a Rákóczi-kriptában Zavada Klaudia, Tóth Viktória, Koncz Brigitta, Tóth Elvira, Dargai Lizett, Lantos Zsuzsanna Szuromi Glenda, Diményné Kiss Katalin