Burgenlandban jártunk szeptember

Átírás

1 Burgenlandban jártunk szeptember Nagy izgalommal indultunk útnak Szegedről reggel 6 órakor. Körülbelül hatórányi buszozás után érkeztünk meg utunk első állomására, Bécsbe, az osztrák fővárosba. Jónyer Edit tanárnő vezetésével másfél órás gyalogos városnézés következett a 28 fős csoport számára. A napfényes őszi melegben megtekintettük a múzeumi negyed impozáns épületeit, majd a Hofburgba érve gyönyörködhettünk a császári palotában, és megtekintettük a nagynevű, 1572-ben alapított spanyol lovasiskolát, amely azon kevesek egyike, ahol még mindig gyakorolják a műlovaglást. Innentől kezdve kis csoportokra osztódtunk, mindannyian egy térképpel felfegyverkezve indultuk az egyéb, városközpontban található nevezetességek felfedezésére. Útközben megcsodálhattuk a szebbnél szebb palotákat, a nagyon vonzó süteményeket, a csodás kirakatokat.

2 Minden csoport végül a város jelképének számító Stephansdom templomhoz érkezett. Ezután újabb közös séta következett, majd megcsodáltuk a lenyűgöző Hundertwasser tervezte házakat. Innen utunk egy kilátóhoz vezetett, ahonnan az esti bécsi panorámában gyönyörködhettünk. Kirándulásunk második napján az otthonról hozott energiánk tartalékait emésztgetve vágtunk neki Rosenburg felfedezéséhez, ahol középkori lovagi páncélokat láthattunk, az idő elteltével a fegyverek fejlődését vizsgálhattuk, az akkori életkörülményekkel ismerkedhettünk. Megtudtuk, hogy a várnak egyetlen fűthető szobája meglepetésünkre nem a hálószoba volt. A vár zárt légterében eltöltött, számunkra meglehetősen hosszú idő után engesztelésképp egy solymász bemutatót nézhettünk végig. A különböző madarak vadászási szokásait, röptük kecsességét mutatták be nekünk, néha annak segítségével, hogy ránk ijesztettek, a madarak szárnyai majd' levitték a fejünket. Különös volt, hogy a legfiatalabb solymász nem sokkal lehetett idősebb nálunk. Szemünk kellemes edzetése után egy szépen díszített étteremben fogyasztottuk el ebédünket, amit már itthon mindenki kiválasztott magának.

3 Az ebéd utáni pihenőt egy hosszú buszúttal töltöttük, egy hatalmas víztározóhoz, ahol felfedeztük a csend és nyugodtság értékét, persze volt, aki a visszhangot találta érdekesnek, és a csendes sétánk kiáltozásba és nevetésbe fulladt. A víztározón keresztül egy ösvényhez értünk, innen már gyalog kellett folytatnunk utunkat, ami felvezetett Ottenstein várhoz, ahol a bátrabbaknak kecskékkel volt alkalmuk megbarátkozni, a kevésbé bátraknak pedig fém vadállatokkal fotózkodni. A visszafelé vezető utat már kevésbé energikusan és lelkesen, de annál nagyobb elhatározással tettük meg.

4 A szállásunk két panzióban volt, ahonnan együtt indultunk vacsorázni, és a mi szerencsénket ismerve el is tévedtünk az étterembe tartva. A tápláló vacsora után újabb élményekkel gazdagodva hajtottuk álomra fejünket. A harmadik napot egy kis városnézéssel kezdtük Weißenkirchenben. Meglátogattunk egy több száz éves templomot és mellette a környék legrégibb iskoláját, amiben még ma is tanítanak. Ezután visszatértünk szállásra majd a buszhoz és folytattuk utunkat Melk felé. A melki apátság egy osztrák Bencés apátság és egyike a világ leghíresebb kolostorainak. Az apátság Alsó-Ausztriában Melk város felett egy sziklás helyen van, kilátással a Dunára. A templom Ausztria egyik legszebb barokk stílusú temploma, és Melk jelképe. Több mint 900 éve élnek itt szerzetesek.

5 Ezután meglepetés hajókirándulás várt ránk a Dunán, ahonnan sok szép várat láthatunk a hegyoldalakban. Ezután Spitzbe mentünk. A világszínvonalú bortermelő vidék mellett Wachau gyümölcseivel is hírnevet szerzett magának. A tájegység legszívesebben termesztett gyümölcse a sárgabarack, amely Marille-nek hívnak. Spitz polgárai hagyományosan ünneplik minden év júliusában sokoldalú a híres wachaui sárgabarackot. Az esemény csúcspontja a vasárnapi felvonulás.. Utolsó nap három helyre is ellátogattunk. Elsőnek Mayerlingbe mentünk ahol egy vadászkastélyt néztünk meg. A következő állomás Badenben volt, ami virágairól, és arról híres, hogy Beethoven több szimfóniát is írt itt. Ebben a városban először sétáltunk, majd mindenki külön ment felfedezni a várost. A sétálóutcán rengeteg bolt volt, ahol különbféle ajándéktárgyakat lehetett vásárolni. Utolsó állomásként Rustba mentünk, ahol több templomot is megnéztünk. A városban szinte minden kéményen gólyák fészkeltek. Elsétáltunk a Fertő-tóhoz, és ott vártuk meg a buszt. Volt ott egy kávézó így néhányan beültek enni pár falatot. Hazafele menet még kétszer megálltunk, mire késő este hazaértünk. A négy nap nagyon jól telt, és felejthetetlen élményt nyújtott számunkra.

6 Írták a 10.A osztály tanulói (Kónya Kitti, Ábrahám Karola, Szügyi Fruzsina, Szikula Enikő). A fotókat készítette Melegné Pákozdi Ágnes, a 10.A osztályfőnöke.