DR. TOMORI ERIKA POLGÁRI JOGI ÖSSZEFOGLALÓ A TŐKEPIACI ALAPISMERETEKHEZ 2017. szeptember 1.
TARTALOM 1. Bevezetés 8 2. Általános értelmezési kérdések 9 3. A jogalanyok 10 3.1 Az ember 10 3.2 A cselekvőképesség és annak korlátozása 11 3.3 A házastársak által kötött ügyletek 12 4. A jogi személyek és a gazdasági társaságok 14 4.1 A jogi személy jogképessége 14 4.2 A jogi személy létesítése 14 4.3 A jogi személy nyilvántartása 15 4.4 A nevesített jogi személyek 15 4.5 A gazdasági társaságok 16 4.5.1 A gazdasági társaságok formakényszere, fajtái 16 4.5.2 A gazdasági társaság fogalma 17 4.5.3 A gazdasági társaság szervezete 18 4.5.4 A gazdasági társaság megszűnése 19 4.5.5 Átmeneti szabályok 21 5. A birtok és a tulajdonjog 22 5.1 A birtok 22 5.1.1 A birtok fogalma 22 5.1.2 Birtokátruházás 22 5.1.3 A birtok elvesztése 22 5.1.4 A birtokost megillető birtokvédelem 23 5.2 A tulajdonjog 23 5.2.1 A tulajdonjog fogalma és tárgya 23 5.2.2 Elidegenítési és terhelési tilalom alapítása 24 5.2.3 A tulajdon megszerzése 24 5.2.4 A tulajdon átruházása 25 5.2.5 Tulajdonszerzés hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján 25-2 -
5.2.6 Az elbirtoklás feltételei és jogi hatása 26 5.2.7 A közös tulajdon fogalma 26 6. A kötelmek 26 6.1 A kötelem fogalma 26 6.1.1 Jogalap nélküli gazdagodás 27 6.1.2 Utaló magatartás 28 6.2 A megbízás nélküli ügyvitel 28 6.3 A jognyilatkozat 28 6.3.1 A jognyilatkozat fogalma 28 6.3.2 A jognyilatkozat alakisága 28 6.3.3 A jognyilatkozat hatályosulása 29 6.3.4 A jognyilatkozat értelmezése 29 6.4 A képviselet 30 6.4.1 A képviselet fogalma és alapja 30 6.4.2 A meghatalmazás 30 6.5 Az elévülés 31 6.5.1 Az elévülés fogalma 31 6.5.2 Az elévülési idő 31 6.5.3 Az elévülés joghatásai 31 6.5.4 Az elévülés nyugvása 32 6.5.5 Az elévülés megszakítása 32 6.6 Egyezség 32 6.7 A teljesítés általános szabályai32 7. A szerződés 33 7.1 A szerződés fogalma 33 7.2 A szerződés létrejötte, tartalma és hatálya 33 7.3 Általános szerződési feltétel 35 7.4 Ajánlati kötöttség 35 7.5 Az elektronikus úton történő szerződéskötés 37 7.6 Az előszerződés 37 7.7 A szerződés értelmezése 38 7.8 Az érvénytelenség 38-3 -
7.8.1 Semmisség 39 7.8.2 Megtámadás 41 7.8.3 Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása 43 7.9 A hatálytalan szerződés joghatása 45 7.10 A szerződés módosítása 46 7.10.1 A szerződés felek általi módosítása 46 7.10.2 A szerződés bíróság általi módosítása 46 7.11 Tartozáselismerés 46 7.12 A szerződés megszűnése 47 7.12.1 A szerződés teljesítése 47 7.12.2 A határozott időre kötött szerződés 50 7.12.3 A teljesítés lehetetlenné válása 50 7.12.4 Megszüntetés a felek megállapodásával 50 7.12.5 Megszüntetés egyoldalú jognyilatkozattal 51 7.12.6 Egyéb szerződés megszűnési okok 51 7.13 Szerződésszegés 51 7.13.1 A szerződésszegés fogalma 51 7.13.2 A késedelem 52 7.13.3 A teljesítés megtagadása 54 7.14 Változás a szerződő felek személyében 56 7.14.1 Engedményezés 56 7.14.2 Jogátruházás 57 7.14.3 Tartozásátvállalás 57 7.14.4 Teljesítésátvállalás 58 7.14.5 Tartozáselvállalás 58 7.14.6 A szerződésátruházás 59 7.15 Közreműködő igénybevétele, a közreműködőért való felelősség 60 8. A felelősség általános szabályai 60 9. egyéb releváns fogalmak 61 9.1 A határidők számítása 61 9.2 A fogyasztó fogalma 61 9.3 A vállalkozás fogalma 62-4 -
9.4 A vagyontárgy fogalma 62 9.5 A bank fogalma a Ptk.-ban 62 9.6 A tőzsde fogalma a Ptk.-ban 62 10. Biztosítéki szerződések 62 10.1 A kezességi szerződés 62 10.1.1 A kezességi szerződés fogalma és létrejötte 62 10.1.2 A kezes megtérítési igénye 63 10.1.3 A jogosultat terhelő tájékoztatási kötelezettség 63 10.1.4 A sortartás kifogása/készfizető kezesség 64 10.1.5 A kezesség határideje, megszűnése 65 10.1.6 Több kezes 65 10.1.7 Azonos követelést biztosító kezesség és zálogjog 65 10.1.8 A jogszabály alapján fennálló kezesség 66 10.1.9 Fogyasztó által vállalt kezesség 66 10.2 A garanciaszerződés 66 10.2.1 A garanciaszerződés fogalma 66 10.2.2 A járulékosság hiánya 67 10.2.3 A garantőr fizetési kötelezettségének teljesítése 67 10.2.4 A határozatlan időre vállalt garancia megszüntetése 68 10.2.5 A fogyasztói garancia 68 10.3 A zálogjog 68 10.3.1 A zálogjog fogalma 68 10.3.2 A zálogjog létrejötte 68 10.3.3 A zálogjogszerződés 68 10.3.4 A zálogjog manifesztálódása 69 10.3.5 Az önálló zálogjog 71 10.3.6 Az óvadék 72 10.3.7 A zálogjoggal biztosított követelés 72 10.3.8 A zálogjog tárgya 73 10.3.9 Zálogjog több zálogtárgyon 74 10.3.10 A felek jogai és kötelezettségei a kielégítési jog megnyílása előtt 74 10.3.11 A zálogjogok rangsora 75-5 -
10.3.12 Óvadék és jelzálogjog közötti rangsor 75 10.3.13 A zálogjog érvényesítése 76 10.3.14 A zálogjog megszűnése 79 11. Egyes, a tőkepiac szempontjából kiemelt, nevesített szerződések 80 11.1 Adásvétel 80 11.1.1 Az adásvételi szerződés 80 11.1.2 Az elővásárlási jog 80 11.1.3 A visszavásárlási jog 81 11.1.4 A vételi és az eladási jog 81 11.1.5 Az elővásárlási, a visszavásárlási, a vételi és az eladási jog közös szabályai 82 11.2 A csereszerződés 82 11.3 Az ajándékozási szerződés 82 11.4 A megbízási szerződés 83 11.4.1 A megbízási szerződés fogalma, jellemzői 83 11.4.2 Megbízási díj 83 11.4.3 A megbízási szerződés felmondása 84 11.4.4 Elszámolás 84 11.5 A bizományi szerződés 84 11.5.1 A bizományi szerződés fogalma 84 11.5.2 A bizományos jogállása 85 11.5.3 Tulajdonszerzés 85 11.5.4 Bizományi díj 85 11.5.5 Belépési jog 85 11.5.6 Eltérés a bizományi szerződés feltételeitől 86 11.5.7 A megbízás szabályainak alkalmazása 86 11.6 A közvetítői szerződés 86 11.6.1 A közvetítői szerződés fogalma és jellemzői 86 11.6.2 A közvetítő díjazása 87 11.6.3 A megbízás szabályainak alkalmazása 87 11.6.4 A tartós közvetítői szerződés 87 11.7 A letéti szerződés 88 11.7.1 Letéti szerződés fogalma 88-6 -
11.7.2 A letett dolog használata, másra bízása, hasznainak szedése, kezelése 88 11.7.3 Törvényes zálogjog 89 11.7.4 A letét megszűnése 89 11.7.5 Gyűjtő letéti szerződés 89 11.7.6 Rendhagyó letéti szerződés 90 11.7.7 Számlavezetési kötelezettség gyűjtő és rendhagyó letét esetén 90 11.8 A bizalmi vagyonkezelés 90 11.8.1 A bizalmi vagyonkezelés fogalma, szabályozása 90 11.8.2 A bizalmi vagyonkezelés főbb szabályai 91-7 -
1. BEVEZETÉS A tőkepiac és annak szabályozása nem ragadható ki a magánjogi, illetve a gazdasági jogi általános szabályozásból. A tőkepiac a gazdaság lényeges ágazata, és bár természetesen vannak olyan jogszabályok, amelyek a piac szereplőinek magatartását az ágazat specialitásaira tekintettel külön szabályozzák, figyelemmel kell lenni az általános polgári jogi szabályokra is. A tőkepiacon is az általános szabályok szerint kerülnek megkötésre szerződések, így a piac szereplőinek megfelelő ismeretekkel kell rendelkezniük arról, hogy kik minősülnek olyan személyeknek, akik szerződést köthetnek, milyen körülmények hoznak létre kötelmeket, és ahhoz, hogy egy szerződés létrejöjjön illetve megszűnjön, milyen feltételeket kell teljesíteni. A jelen összefoglaló célja hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül azon legfontosabb polgári jogi szabályok összefoglalása, amelyek ismerete a tőkepiaci szereplők számára is nélkülözhetetlen. A tőkepiacon dolgozó szakembereknek azonban ezen általános polgári jogi normákon túl természetesen ismerniük kell a tőkepiaci magatartási szabályokat rendező egyéb jogszabályi előírásokat is. Amint az köztudomású, a Parlament 2013-ban elfogadta az új Polgári Törvénykönyvet, és az 2014. március 15-ével hatályba is lépett. A Ptk. újraszabályozta a magánjog és a kereskedelmi jog legfontosabb életviszonyait, kezdve a személyek vagyoni és személyi viszonyaira vonatkozó alapelvekkel és a személyek szabályozásával, a dologi jogon, így a birtokon, a tulajdonjogon és a zálogjogon keresztül a kötelmek - többek között a szerződések, az értékpapír és a kártérítés - szabályozásán keresztül egészen az öröklési jogig. A korábbi, az 1959-es Ptk. szabályozási körén túl ez a hatalmas törvénykönyv rendelkezik ezután a családjogról és a társasági jogról is. A Ptk. 2014. március 15-i hatályba lépése azonban természetesen nem alakította át egy csapásra azokat a szabályokat, amelyek Magyarországon az életviszonyokat rendezik. Ennek szabályozására az átmeneti rendelkezések átmeneti időt biztosítanak. A 2014. március 15-ét követően létrejövő kötelmekre, megkötendő szerződésekre, megalakuló társaságokra már az új Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, míg a korábbiakra - bizonyos átmeneti idővel - az 1959-es Ptk. szabályai alkalmazandók. Ennek alapján tehát a Ptk. rendelkezéseit a hatályba lépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra kell alkalmazni. A Ptk. hatálybalépését megelőzően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra pedig továbbra is az 1959-es Ptk. alkalmazandó, azzal, hogy a kötelmek körében a felek megállapodhatnak abban, hogy a Ptk. hatályba lépése előtt kötött szerződésüket teljes egészében az új Ptk. hatálya alá helyezik. Az átmeneti szabályok következménye az is, hogy a 2014. március 15-ét megelőzően megalakult gazdasági társaságokra - azoknak az új Ptk. hatálya alá helyezéséig, illetve betéti társaság és közkereseti társaság esetén 2015., kft. és rt. esetében pedig 2017. március 15-éig - a régi társasági jogi szabályokat kell alkalmazni. Emiatt a Ptk. hatályba lépését követően a folyamatban lévő ügyletek jelentős részére még az 1959-es Ptk. szabályait kell alkalmazni, azonban az idő múlásával egyre nagyobb jelentőséget kapnak az új Ptk. - 8 -
rendelkezései, egyidőben az 1959-es Ptk. szabályainak csökkenő jelentőségével. Ennek okán fontos, hogy az olvasó ne csak az új, hanem a legfontosabb régi szabályokról is megfelelő ismeretekkel rendelkezzen. Ennek érdekében egyelőre még hozzáférhető a 1959-es Ptk. témánkat érintő legfontosabb rendelkezéseit tartalmazó összefoglaló is (www.brokerkepzo.hu) Az Igazságügyi Minisztérium a hatálybalépése óta figyelemmel kíséri a Ptk. hatályosulását. Mivel a Ptk.-nak - mint a magyar magánjog alapjának - meg kell könnyítenie a jogalkalmazók és a jogkeresők eligazodását, ezért közpolitikai cél a Ptk. hatálybalépését követően felmerülő gazdasági igények kielégítése és a jogértelmezési nehézségek kiküszöbölése, akár a Ptk. módosítása útján is. Így pl. változott a - témánk szempontjából nagy jelentőséggel bíró - értékpapír fogalma, vagy módosultak az óvadék és a zálogjog szabályai, amit a jelen Összefoglaló megkísérel a Ptk. eredeti rendelkezéseivel együtt bemutatni.. 2. ÁLTALÁNOS ÉRTELMEZÉSI KÉRDÉSEK A polgári jogi szabályozásra a mellérendeltség és az egyenjogúság jellemző. A polgári jog a személyek alapvető vagyoni és személyi jogait szabályozza. A polgári jog területén a Ptk. számít a legalapvetőbb normának, de természetesen az egyes életviszonyokat alacsonyabb szintű jogszabályok is rendezik. A polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat azonban nem önmagukban, hanem a Ptk.-val összhangban kell értelmezni. A polgári jogi viszonyokban a jóhiszeműség és a tisztesség elve kell hogy érvényesüljön, továbbá a magatartás általános zsinórmértéke az, hogy úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha valaki felróható magatartást tanúsít, arra ő maga előnyök szerzése végett nem hivatkozhat, ugyanakkor, ha az egyik fél felróhatóan járt el, ennek ellenére ő a másik fél felróható magatartására hivatkozhat. A törvény tiltja a joggal való visszaélést. A polgári jog által biztosított jogok érvényesítése főszabály szerint bírói útra tartozik. Ezen jogok akár rendes, akár - az általános szabályok szerint a fogyasztó kivételével - választottbíróság előtt érvényesíthetők. A Ptk. szerkezete alapvetően különbözik a többi jogszabályunk szerkezetétől, felépítésétől, emiatt annak olvasásakor és értelmezése során külön figyelmet kell fordítani az adott szabálynak a Törvénykönyvön belüli elhelyezkedésére és a többi, a Törvénykönyvben található rendelkezéssel való összefüggésére, kapcsolatára. A Ptk. egy nagy kódexként több könyvből áll, így külön könyvet alkot első könyvként a Bevezető rendelkezések ; - 9 -
második könyvként Az ember mint jogalany, itt találhatók az ember jogképességére, cselekvőképességére, gondnokság alá helyezésére vonatkozó szabályok; harmadik könyvként A jogi személy, amelynek keretében egyrészt megismerhetők a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok, másrészt az egyes jogi személyekre vonatkozó speciális rendelkezések, és ennek keretében a gazdasági társaságoknak korábban a Társasági törvény által szabályozott alapítási, működési, átalakulási, és megszűnési szabályai is; a negyedik könyv, a Családjog, míg az ötödik könyv, amely felöleli Dologi jog cím alatt a birtoklás, a tulajdonjog és a korlátolt dologi jogok, így a zálogjog, haszonélvezet használat és szolgalmak területét; a polgári jogi jogviszonyokban kiemelt jelentőségű szerződéses jogot a hatodik könyv, a Kötelmi jog tartalmazza, amely azonban nem szűkíthető le a szerződések jogára, hanem minden kötelmet megkísérel átfogó módon szabályozni egyrészt a kötelmek közös szabályain keresztül, másrészt az egyes kötelem keletkeztető aktusok szabályozásával; hetedik könyvként az Öröklési jog, míg nyolcadik könyvként a Záró rendelkezések, amelynek körében az értelmező, valamint a hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseket tartalmazza az Európai Unió jogának való megfelelés mellett. A fenti, igen bonyolultnak tűnő szerkesztés célja, hogy egyrészt az egymással összefüggő kérdéseket a Törvénykönyv az egymáshoz tartozó kérdések bemutatásával tudja tárgyalni, másrészt a korábban csak esetlegesen rendezett, azonban általánosságban is érvényesülő szabályokat most már a megfelelő általánosítási szinten tartalmazza. A fenti szerkezetiszerkesztési módnak köszönhetően azonban mindenképpen óvakodni kell attól, hogy egyes polgári jogi rendelkezéseket a Törvénykönyvből kiragadva, elszigetelten, önmagukban próbáljuk meg értelmezni. Minden esetben meg kell vizsgálni az adott szabály törvénykönyvbeli elhelyezkedését, meg kell vizsgálni a rá vonatkozó esetleges általános illetve közös szabályokat és az adott vizsgált rendelkezésnek más törvénykönyvbeli rendelkezéssel való összefüggését, így fogjuk megtalálni az adott rendelkezés pontos célját és rendeltetését. 3. A JOGALANYOK A jogalanyiság annak képességét jelenti, hogy az adott piaci szereplőnek jogai és kötelezettségei lehetnek (ezt jelenti a jogképesség). 3.1 Az ember Minden ember jogképes. - 10 -
3.2 A cselekvőképesség és annak korlátozása Ahhoz azonban, hogy az ember a saját tevékenységével szerződést kössön, vagy más jognyilatkozatot tegyen, a jogképességen túl szükséges a cselekvőképesség is. Minden nagykorú (18. életévét betöltött ember) cselekvőképes, ha cselekvőképességét a bíróság gondnokság alá helyezést elrendelő ítélete nem korlátozza. Cselekvőképtelen az, aki a 14. életévét nem töltötte be. A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata semmis; nevében a törvényes képviselője (általában a szülő) jár el. Korlátozottan cselekvőképes az, aki a 14. életévét már betöltötte, de a 18.-at még nem, és nem cselekvőképtelen. A korlátozottan cselekvőképes jognyilatkozatának érvényességéhez általánosságban a törvényes képviselője (általában a szülő) hozzájárulása szükséges. Előfordulhat, hogy a 18. életévét betöltött, tehát nagykorú személy mégsem rendelkezik teljes cselekvőképességgel, mivel őt a bíróság cselekvőképességét korlátozó gondnokság alá helyezte. A bíróság ilyen gondnokság alá azt a nagykorút helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - mentális zavara következtében - tartósan vagy időszakonként nagymértékben csökkent, és emiatt - egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel - meghatározott ügycsoportba gondnokság alá helyezése indokolt. Amennyiben a bíróság részlegesen korlátozza valakinek a cselekvőképességét az ítéletben meghatározza azokat az ügycsoportokat, amelyekben a cselekvőképességét korlátozza. Az ezen ügycsoportokba nem tartozó ügyekben a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy önállóan tehet érvényes jognyilatkozatot, míg a bíróság ítéletében meghatározott ügycsoportokra vonatkozó jognyilatkozatának érvényességéhez gondnokának hozzájárulása szükséges. Ha valaki ugyan nagykorú, azonban az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - mentális zavara következtében - tartósan teljes körűen hiányzik, és emiatt - egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel - gondnokság alá helyezése indokolt, a bíróság cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezi. Az ilyen személy jognyilatkozata semmis, nevében gondnoka jár el. Annak érdekében, hogy a forgalom többi szereplője számára is egyértelmű legyen a cselekvőképesség korlátozottságának ténye és az, hogy a cselekvőképesség milyen körben korlátozott, a gondnokoltak adatait egységes országos nyilvántartásban tartják nyilván, ez az ún. gondnokoltak nyilvántartása. A nyilvántartásban, amelyet az országos bírósági hivatal (OBH) elnöke vezet, a gondnokság ténye és terjedelme megismerhetők. Az, akinek jogi érdeke fűződik a nyilvántartásban szereplő információkhoz, a nyilvántartásból adatszolgáltatást kérhet. Ily módon akár a pénzügyi piacok szereplői is megfelelő, közhiteles forrásból származó információ alapján tudják megítélni, hogy a velük szerződő fél cselekvőképességét bíróság korlátozta vagy kizárta-e, - 11 -
és hogy ennek alapján a szerződő természetes személy által tett jognyilatkozatokhoz a Ptk. alapján joghatás fűződik-e. 3.3 A házastársak által kötött ügyletek A természetes személyek életviszonyait érintő nagy jelentőségű könyve a Ptk.-nak a családjog, amelynek vagyonjogi része kihat az egyéb magánjogi viszonyokra is, és így az egyes házastársakkal szerződő felekre. A házassági vagyonjog általános elve a törvényes vagyonjogi rendszer: a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség áll fenn, kivéve, ha a házastársak házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, amely ettől eltérően rendelkezik. 3.3.1 Törvényes vagyonjogi rendszer Törvényes vagyonjogi rendszer esetén a vagyonközösség fennállása alatt a házastársak a közös vagyonra vonatkozó rendelkezést együttesen vagy önállóan is tehetnek. Bár önálló rendelkezés esetén az ügylethez a Ptk. szerint a másik házastárs hozzájárulása szükséges, az életszerűség megköveteli azt az általános szabályt, hogy az egyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra kötött visszterhes - azaz nem ingyenes - szerződését a másik házastárs hozzájárulásával kötött szerződésnek kell tekinteni. Ez alól kivétel, ha a szerződést kötő harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs a szerződéshez nem járult hozzá. Ehhez képest speciális szabály vonatkozik arra, ha a vagyonközösséghez olyan vagyontárgy tartozik, amely az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlása, vagy egyéni vállalkozói tevékenysége folytatásának céljára szolgál. Ezen vagyontárgy használatának és kezelésének joga azt a házastársat illeti meg, aki a foglalkozást gyakorolja vagy a vállalkozói tevékenységet folytatja. Ennek feltétele, hogy a másik házastárs ehhez hozzájáruljon, illetve tudjon - vagy tudnia kelljen - a foglalkozás gyakorlásáról vagy a vállalkozói tevékenység folytatásáról, és azt ne kifogásolja. Ha a házastárs egyéni cég, vagy szövetkezet, gazdasági társaság tagja (részvényese), tagsági (részvényesi) jogait önállóan, házastársa hozzájárulása nélkül gyakorolhatja. Igaz ez arra az esetre is, ha a vagyoni hozzájárulását a házastársi közös vagyonból biztosították. A közös vagyon terhére szerződést kötő házastárs a harmadik személlyel kötött szerződésből eredő tartozásért a különvagyonával és a közös vagyon rá eső részével felel. Annak a házastársnak a felelőssége, aki a szerződéskötésben nem vett részt, a házastársa által a hozzájárulásával (lásd a fentieket) kötött szerződésért a harmadik személlyel szemben a közös vagyonból a tartozás esedékességekor rá eső vagyoni hányad erejéig áll fenn. Ha azonban a szerződéshez nem járult - 12 -
hozzá és azt a fentiek szerint vélelmezni sem lehet, úgy a szerződésből eredő kötelezettségért nem felel. 3.3.2 Házassági vagyonjogi szerződés Amennyiben a házastársak a házassági életközösség időtartamára házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, úgy vagyoni viszonyaikat ez határozza meg, és a velük szerződő harmadik félnek is erre tekintettel állhat fenn velük szemben követelése. A házassági vagyonjogi szerződés akkor érvényes, ha azt közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták. Ahhoz,, hogy az harmadik személlyel szemben is hatályos legyen, az szükséges, hogy a) a szerződést a Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések országos Nyilvántartásába bevezessék, vagy b) a házastársak bizonyítsák, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott, vagy tudnia kellett. A házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartását a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elektronikus nyilvántartás formájában vezeti (www.mokk.hu; https://www.mokk.hu/ugyfeleknek/hevszeny.php) és lehetővé teszi, hogy harmadik személy e nyilvántartásba betekintsen, vagy felvilágosítást kérjen a vagyonjogi szerződések létéről, illetve - megfelelő felhatalmazás esetén - azok tartalmáról, ezzel biztosítva, hogy az adott magánszeméllyel szerződő fél megfelelő információval rendelkezhessen arról, hogy a vele szerződő házasságban élő személy vagyonára milyen szabályok vonatkoznak. Aki valószínűsíti a betekintéshez fűződő jogi érdekét, az bármely közjegyzőnél - díj megfizetése ellenében - betekinthet a nyilvántartásba annak érdekében, hogy tudomást szerezzen egy vagyonjogi szerződés fennállásáról. A betekintéshez szükséges megjelölni a szerződő felek valamelyikét, míg a jogi érdek valószínűsítése során jogügyletet vagy egyéb okot, amire a betekintő személy a betekintés jogszerűségét alapozza. A szerződés tartalmáról felvilágosítás ennél szűkebb körben, csak valamelyik szerződő fél írásbeli felhatalmazása alapján adható, és az kizárólag a bejegyzés során eljárt közjegyzőtől kérhető. Kérelemre a közjegyző tanúsítványt állít ki a nyilvántartásban szereplő személy számára a nyilvántartásban szereplő adatainak igazolása céljából, illetve a nyilvántartásban nem szereplő személy számára annak igazolására, hogy a nyilvántartásban nem szerepel. A vagyonjogi szerződések adatait 100 évig őrzik. - 13 -
4. A JOGI SZEMÉLYEK ÉS A GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK 4.1 A jogi személy jogképessége A magánjogi, illetve a kereskedelmi viszonyokban szerződő fél nem csak természetes személy, azaz az ember, hanem olyan szervezet, személyegyesülés, illetve vagyontömeg is lehet, amely a jogszabály alapján rendelkezik azzal a képességgel, hogy kötelmek alanya legyen, szerződhessen, azaz ún. jogi személyiséggel bír. A jogi személy fogalom absztrakció: olyan szervezetet, személyegyesülést, illetve vagyontömeget jelöl, amely a piacon önálló szereplőként képes fellépni, alkalmas arra, hogy jogai és kötelezettségei legyenek, és emiatt a törvény jogképességgel ruházza fel. A jogi személy jogképessége kiterjed minden olyan jogra és kötelezettségre, amely jellegénél fogva nem csupán az emberhez fűződhet. 4.2 A jogi személy létesítése Jogi személy törvényben meghatározott típusban jöhet létre. A jogi személy olyan tevékenység folytatására és cél elérése érdekében alapítható, amelyet törvény nem tilt. A jogi személynek: saját névvel, székhellyel, tagjaitól, illetve alapítójától elkülönített vagyonnal, valamint az ügyvezetését és képviseletét ellátó szervezettel kell rendelkeznie. A jogi személy tartozásaiért való helytállás általános szabálya szerint a jogi személy kötelezettségeiért a saját vagyonával köteles helytállni. A jogi személy tagjai és alapítója a jogi személy tartozásaiért nem felelnek. Ez alól általános kivétel az az eset, ha a jogi személy tagja vagy alapítója a jogi személy korlátolt felelősségével visszaélt és emiatt a jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor kielégítetlen hitelezői követelések maradtak fenn. E tartozásokért a tag vagy az alapító korlátlanul köteles helytállni. Nem kizárt, hogy a piacon létrejönnek olyan szereplők, amelyeket jogszabály jogi személyiséggel nem ruház fel. Ha azonban jogszabály egy ilyen - nem jogi személy - szervezet számára is biztosítja a polgári jogi jogalanyiságot, úgy e jogalanyokra is a jogi személyek általános szabályait kell megfelelően alkalmazni. A jogi személy létrehozásáról az alapítók (tagok) szerződésben, alapító okiratban vagy alapszabályban (összefoglalóan: létesítő okiratban) szabadon rendelkezhetnek. A jogi személy a szervezeti és működési szabályait maga állapítja meg. - 14 -
A jogi személy létesítő okirata a jogi személy nevén, székhelyén, célján vagy főtevékenységén és első vezető tisztségviselőjén túl meghatározza a jogi személy részére teljesítendő vagyoni hozzájárulásokat. Az alapító vagy a tag által a jogi személy rendelkezésére bocsátott vagyon pénzből és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásból (apport) állhat. Nem pénzbeli hozzájárulásként az általános szabályok szerint a jogi személy alapítója (tagja) dolog tulajdonjogát, vagy vagyoni értékű jogot ruházhat át a jogi személyre. 4.3 A jogi személy nyilvántartása A Ptk. szabályozása szerint a jogi személyek nyilvántartásba vétellel jönnek létre. A nyilvántartó hatóság lehet a cégbíróság pl. a gazdasági társaságoknál, rendes bíróság pl. a társadalmi szervezeteknél, vagy egyéb hatóság pl. a Magyar Nemzeti Bank a befektetési alapoknál. A jogi személyek nyilvántartásának alapelve a közhitelesség: vélelmezni kell, hogy a nyilvántartott jogok, tények és adatok fennállnak és valósak. Senki sem hivatkozhat arra, hogy nyilvántartott adatról nem tudott, míg a jogi személy jóhiszemű személyekkel szemben nem hivatkozhat arra, hogy valamely általa bejelentett nyilvántartott adat nem felel meg a valóságnak. Az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak a jóhiszeműségét, aki a nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerez jogot. A nyilvántartás nyilvános, abba bárki betekinthet, a nyilvántartott adatról feljegyzést készíthet, valamint hiteles másolatot, vagy kivonatot kérhet. Ha a Ptk. jogi személyre vonatkozó szabálya közzétételi kötelezettséget ír elő, e kötelezettségnek az általános szabályok szerint a cégek közvetlen közleményei közzétételét támogató informatikai rendszeren keresztül (a Cégközlönyben, www.cegkozlony.hu) történő közzététel útján kell eleget tenni. 4.4 A nevesített jogi személyek A Ptk. a jogi személyek között nevesítve szabályozza a) a szövetkezetet: a szövetkezet a tagok vagyoni hozzájárulásából álló tőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, a tagok gazdasági és társadalmi szükségleteinek kielégítésére irányuló tevékenységet végző jogi személy, amelynél a tag kötelezettsége a szövetkezettel szemben vagyoni hozzájárulásának szolgáltatására és az alapszabályban meghatározott személyes közreműködésre terjed ki; a szövetkezet kötelezettségeiért a tag nem köteles helytállni; a szövetkezet tevékenysége értékesítésre, beszerzésre, termelésre és szolgáltatásra irányulhat; b) az egyesülést: az egyesülés a tagok által gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított, jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság; a egyesülés - 15 -
saját nyereségre nem törekszik; vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok egyetemlegesen kötelesek helytállni; az egyesülés az összehangolási feladatok teljesítését segítő egyéb szolgáltatási és közös gazdálkodási tevékenységet (kiegészítő gazdálkodási tevékenység) is végezhet; c) az alapítványt: az alapítvány az alapító által az alapító okiratban meghatározott tartós cél folyamatos megvalósítására létrehozott jogi személy; az alapító az alapító okiratban meghatározza az alapítványnak juttatott vagyont és az alapítvány szervezetét; d) az egyesületet: az egyesület a tagok közös, tartós, alapszabályban meghatározott - nem gazdasági tevékenység - céljának folyamatos megvalósítására létesített, nyilvántartott tagsággal rendelkező jogi személy, amely vagyonát céljának megfelelően használhatja, de vagyonát nem oszthatja fel tagjai között, és a tagok részére nyereséget nem juttathat. A Ptk. külön része tartalmazza a gazdaságban különös jelentőséggel bíró, kifejezetten gazdálkodó tevékenység folytatása céljára létrehozott szervezetek, a gazdasági társaságok szabályait. 4.5 A gazdasági társaságok 4.5.1 A gazdasági társaságok formakényszere, fajtái A hatályos, a Ptk.-ba foglalt társasági jogi szabályozásunk négy gazdasági társasági formát különböztet meg: a) a közkereseti társaságot, b) a betéti társaságot, c) a korlátolt felelősségű társaságot és d) a részvénytársaságot. Gazdasági társaság kizárólag a törvényben meghatározott formában alapítható (formakényszer). Mind a négy gazdasági forma számára jogi személyiséget biztosít a törvény. Megszűnt tehát a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság fogalma. A részvénytársaság működési formája szerint lehet nyilvános vagy zártkörű. Nyilvánosan működő részvénytársaságnak az a részvénytársaság számít, amelynek a részvényeit bevezették a Ptk. szerinti tőzsdére. A Ptk. alkalmazásában tőzsdének a székhely szerinti állam felügyeleti hatóságának engedélyével rendelkező olyan piac minősül, amelyen értékpapírokkal kereskednek. Ennek megfelelően zártkörűen működőnek az a részvénytársaság minősül, amelynek a részvényeit ilyen tőzsdére nem vezették be. A Ptk. gazdasági társaságokra vonatkozó ezen részének szerkezete úgy alakul, hogy az egyes fejezetek egymásra épülnek: elsőként a valamennyi gazdasági társaságra vonatkozó általános, illetve közös rendelkezéseket tartalmazza, és ezt követően külön fejezetekben szabályozza az egyes gazdasági társaságokat. A szabályozás iránya az, hogy a nevesített gazdasági társaságok - 16 -
közül a személyegyesítő gazdasági társaságok (kkt.) irányából halad a tőkeegyesítő gazdasági társaságok (rt.) irányába. Ennek megfelelően elsőként a teljesen személyegyesítő jellegű közkereseti társaságot szabályozza, majd a vegyesen személy- és tőkeegyesítő jellegű betéti táraságot és korlátolt felelősségű társaságot, végül a kizárólag tőkeegyesítő jellegű részvénytársaságot, amelynek legkifejlettebb formája a nyilvánosan működő részvénytársaság. A gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre. 4.5.2 A gazdasági társaság fogalma A gazdasági társaság üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására, a tag vagyoni hozzájárulásával létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező vállalkozás - azaz a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személy -, amelyben a tagok a nyereségből közösen részesednek és a veszteséget közösen viselik. A társaság nyeresége a tagokat vagyoni hozzájárulásuk arányában illeti meg, és a veszteséget is ilyen arányban kell viselniük. A gazdasági társaságot általában több tag hozza létre. Ez alól kivétel a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság, amely egyszemélyes gazdasági társaság formájában is létrehozható és működtethető. A gazdasági társaság tagjai a társaság tartozásaiért annál inkább felelnek, minél inkább személyegyesítő jellegű a társaság: így a) a közkereseti társaság tagjai egyetemlegesen kötelesek helytállni a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért; b) a betéti társaság esetében ez az egyetemleges felelősség csak az egyik tagot (beltag) terheli, és legalább egy másik tag (kültag) a társasági kötelezettségekért - az általános szabályok szerint - nem tartozik helytállási kötelezettséggel, azaz a betéti társaság kültagjának felelőssége a korlátolt felelősségű társaság tagjának felelősségéhez hasonló; c) a korlátolt felelősségű társaság tagjának kötelezettsége a társassággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben megállapított egyéb vagyoni értékű szolgáltatásra terjed ki, a társaság kötelezettségeiért az általános szabályok szerint nem köteles helytállni; d) ugyanez a felelősségi szabály érvényesül a részvénytársaság részvényese esetén is. A társaság tagja a tagsági jogviszonyon alapuló, jogokból és kötelezettségekből álló társasági részesedését, korlátolt felelősségű társaságnál az ezt megtestesítő üzletrészt, részvénytársaság esetében pedig az ezt értékpapír formájában megtestesítő részvényt a társaság más tagjára, vagy harmadik személyre átruházhatja. A jogi személy tagjai, illetve alapítói a következő, a cég működését alapvetően befolyásoló kérdések szabályozása során a létesítő okiratban eltérhetnek a Ptk.-nak a jogi személyekre vonatkozó szabályaitól (diszpozitív szabályozás): - 17 -
a) az egymás közötti és b) a jogi személyhez fűződő viszonyuk, valamint c) a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során. E szabály alól kivétel, és a jogi személy tagjai, illetve alapítói nem térhetnek el a Ptk.-ban foglaltaktól, ha a) az eltérést a Ptk. tiltja; vagy b) az eltérés a jogi személy (ba) hitelezőinek, (bb) munkavállalóinak vagy (bc) a tagok kisebbségének jogait nyilvánvalóan sérti, vagy c) a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza. 4.5.3 A gazdasági társaság szervezete A gazdasági társaság létesítő okiratában meghatározott belső szervezettel bír és ott rögzített működési szabályok szerint működik. A társaság szervezeti felépítése természetesen nem lehet sematikus és cégenként eltérő, hiszen nagyban függ pl. az adott társaság tevékenységétől és nagyságától, a munkatársak létszámától, a működési helyek számától. Vannak azonban olyan társasági szervek, amelyek minden gazdasági társaság esetén kötelezőek. Elsőként ilyen a gazdasági társaság legfőbb szerve: a) közkereseti társaság és betéti társaság esetén a tagok gyűlése, b) korlátolt felelősségű társaság esetén a taggyűlés, c) részvénytársaság esetében pedig a közgyűlés, amely a társaság tagjainak döntést hozó szerve. A legfőbb szerv feladata a társaság alapvető üzleti és személyi kérdéseiben való döntéshozatal. A társaság tagjai a legfőbb szerv tevékenységében való részvétel útján élhetnek a tagsági jogaikkal. A legfőbb szerv munkájában gyakorolható szavazati jog mértéke fő szabályként a tag vagyoni hozzájárulásához igazodik. A társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő: a) közkereseti társaság, betéti társaság és korlátolt felelősségű társaság esetén az ügyvezető, b) egyszemélyes vezetésű zártkörűen működő részvénytársaság esetében a vezérigazgató, c) testületi vezetésű zártkörűen működő részvénytársaság esetében az igazgatóság, míg d) ún. egységes irányítási rendszerrel működő nyilvánosan működő részvénytársaság esetén az igazgatótanács látja el. A vezető tisztségviselő ennek keretében a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján jár el. Tevékenysége körében a társaság tagja nem utasíthatja és hatáskörét a legfőbb szerv nem vonhatja el. - 18 -
A gazdasági társaságot a vezető tisztségviselők és a képviseletre feljogosított munkavállalók képviselik. Az írásbeli képviselet módja a cégjegyzés. A gazdasági társaság tulajdonosi ellenőrzését a felügyelőbizottság láthatja el. Nem minden gazdasági társaság esetében kötelező felügyelőbizottság létrehozatala: akkor kötelező, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak a száma éves átlagban a 200 főt meghaladja és az üzemi tanács nem mondott le a felügyelőbizottságban való munkavállalói részvételről. Ezen kívül kötelező a felügyelőbizottság létrehozatala a nyilvánosan működő részvénytársaságnál. A nyilvánosan működő részvénytársaság működhet ún. egységes irányítási rendszerrel is. Ez azt jelenti, hogy az alapszabály rendelkezhet úgy, hogy az igazgatóság és a felügyelőbizottság helyett egy testület, az igazgatótanács működik. Ilyen esetben gondoskodni kell arról, hogy az igazgatótanács tagjainak többsége független személy legyen. Ezen túl a nyilvánosan működő részvénytársaságnál kötelező audit bizottság létrehozása is, amely a felügyelőbizottságot, illetve az igazgatótanácsot a pénzügyi beszámolórendszer ellenőrzésében, a könyvvizsgáló kiválasztásában és a könyvvizsgálóval való együttműködésben segíti. A jogi személy törvényes működésének további biztosítéka az állandó könyvvizsgáló előírása. Állandó könyvvizsgáló alkalmazására a számviteli szabályok által meghatározott eseteken túl a nyilvánosan működő részvénytársaság köteles. Egyes gazdálkodók - pl. a befektetési vállalkozások, az értékpapír kibocsátók - esetében csak megfelelő minősítéssel rendelkező kamarai tag könyvvizsgáló (könyvvizsgáló cég) végezhet - ún. befektetési vállalkozási illetve kibocsátói minősítéssel - jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet. A minősítés iránti kérelem elbírálására a könyvvizsgálói közfelügyeleti feladatokat ellátó hatóság jogosult. Amennyiben pedig közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó szervezetről van szó - ilyen pl. a szabályozott piacra bevezetett értékpapír kibocsátója -, úgy a jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet ellátó könyvvizsgálónak - az egyéb feltételek teljesítésén túl - olyan felelősségbiztosítással is rendelkeznie kell, amelynek biztosítási összege arányban áll az okozható kár nagyságával. 4.5.4 A gazdasági társaság megszűnése A gazdasági társaság megszűnésére sor kerülhet a) jogutóddal, illetve b) jogutód nélkül is. A jogi személy jogutódlással megszűnhet úgy, hogy átalakul más típusú személlyé, pl. kft. rt.-vé, bt. kft.-vé. Ilyen esetben az átalakuló társaság megszűnik, jogai és kötelezettségei az átalakulással keletkező jogi személyre, mint általános jogutódra szállnak át. Átalakulás esetén a létesítésre - 19 -
vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Gazdasági társaság más gazdasági társasági formába tartozó gazdasági társasággá, egyesüléssé vagy szövetkezetté alakulhat át. A gazdasági társaság jogutóddal megszűnhet úgy is, hogy más jogi személyekkel egyesül a) összeolvadás vagy b) beolvadás útján. Összeolvadásnál az összeolvadó jogi személyek megszűnnek, és új jogi személy jön létre általános jogutódlás mellett. Beolvadás esetén a beolvadó jogi személy megszűnik, általános jogutódja az egyesülésben részt vevő másik jogi személy. Ezzel ellentétes út a szétválás: a gazdasági társaság a) különválás vagy b) kiválás útján több jogi személlyé szétválhat. Különválás esetén a gazdasági társaság megszűnik, és vagyona a különválással létrejövő több gazdasági társaságra, mint jogutódra száll át. Kiválás esetén a gazdasági társaság fennmarad és a vagyonának egy része a kiválással létrejövő jogi személyre, mint jogutódra száll át. Az egyesülésre és szétválásra az átalakulásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A gazdasági társaság nem csak jogutóddal, hanem jogutód nélkül is megszűnhet. Jogutód nélkül szűnik meg akkor, ha a) határozott időre jött létre és a meghatározott idő eltelt, b) megszűnése meghatározott feltételek bekövetkezéséhez kötött és e feltétel bekövetkezett, c) a tagok vagy alapítók kimondják megszűnését (végelszámolás) vagy d) az arra jogosult szerv (tipikusan a bíróság) megszünteti (tipikusan felszámolással), feltéve minden esetben, hogy a vagyoni viszonyok lezárására irányuló megfelelő eljárás lefolytatását követően a nyilvántartó hatóság a jogi személyt a nyilvántartásból törli. Amennyiben a jogutód nélkül megszűnt jogi személynek a hitelezők kielégítése után maradt fenn vagyona, az a tagokat illeti meg olyan arányban, amilyen arányban ők - vagy jogelődjük - a társaság javára vagyoni hozzájárulást teljesítettek. - 20 -
A jogi személy megszűnésének formáit foglalja össze az alábbi ábra: Jogi személy megszűnése jogutóddal jogutód nélkül átalakulással egyesüléssel szétválással végelszámolással összeolvadással különválással felszámolással beolvadással kiválással 4.5.5 Átmeneti szabályok A gazdasági társaságokra vonatkozó átmeneti rendelkezések szerint a Ptk. hatályba lépésekor, 2014. március 15-én a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaság a Ptk. hatályba lépését követően a létesítő okirata (társasági szerződés, alapszabály) első módosításával egyidejűleg köteles volt a Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló továbbműködéséről dönteni, és az erről szóló határozatot a cégbírósághoz benyújtani. A Ptk. rendelkezéseit a fenti döntés időpontjától, ennek hiányában közkereseti társaság és betéti társaság esetén 2015. március 15-étől, korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság esetén 2016. március 15-étől kell alkalmazni. A Ptk. hatálybalépésekor bejegyzett azon korlátolt felelősségű társaságnak pedig, amelynek jegyzett tőkéje nem érte el a 3 millió forintot, legkésőbb 2017. március 15-éig kellett a törzstőkéjét megemelni vagy átalakulni, egyesülni. Az átmenetet érintő jelentős rendelkezés a nyilvánosan működő részvénytársaság fogalmának megváltozása: ahogy fentebb már szerepelt, míg korábban nyilvánosan működőnek az a részvénytársaság minősült, amelynek a részvényeit nyilvánosan forgalomba hozták, a Ptk. alapján nyilvánosan működő részvénytársaságnak már csak az a részvénytársaság számít, amelynek a részvényeit bevezették a Ptk. szerinti tőzsdére. Mivel a tőzsdei bevezetés csak már működő részvénytársaság esetén valósítható meg, a Ptk. hatálybalépését követően nyilvánosan működő részvénytársaság már nem alapítható. A Ptk. hatálybalépésekor a cégnyilvántartásba bejegyzett olyan nyilvánosan működő részvénytársaságok pedig, amelyeknek részvényei nem voltak bevezetve a Ptk. szerinti tőzsdére, kötelesek voltak részvényeiket 2016. március 15-éig a tőzsdére bevezetni vagy működési formájuk megváltoztatásáról, illetve átalakulásukról, egyesülésükről határozni. - 21 -
5. A BIRTOK ÉS A TULAJDONJOG Ahhoz, hogy érthetőek legyenek a piaci szereplőknek a dolgokkal kapcsolatos jogosítványait és kötelezettségeit, meg kell ismerkedni a dologi jog alapvető intézményeivel, a birtoklással és a tulajdonjoggal. 5.1 A birtok 5.1.1 A birtok fogalma A dolog birtokát az szerzi meg, akinek a dolog tényleges hatalmába jut. Birtokos az, aki a dolgot vagy sajátjaként, vagy a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony, pl. bérlet vagy letét alapján hatalmában tartja. Birtokos az is, akitől a dolog jogalap nélkül időlegesen más személy tényleges hatalmába került. Az olyan birtokos mellett, aki a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony, pl. letét alapján tényleges hatalmában tartja a dolgot (albirtokos), birtokosnak kell tekinteni azt is, akitől a tényleges hatalmat gyakorló a birtokát származtatja (főbirtokos). 5.1.2 Birtokátruházás A birtok átruházása a dolog feletti tényleges hatalomnak az erre irányuló megállapodás alapján való átengedésével valósul meg. (A birtokátruházásra a szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.) A birtokátruházás a birtokos és a birtok megszerzőjének erre irányuló megállapodásával akkor is megvalósul, ha a) a birtokot megszerző fél a dolgot albirtokosként már birtokában tartja, vagy b) az átruházó fél a dolgot albirtokosként továbbra is birtokában tartja. A birtokátruházás a birtokos dolog feletti tényleges hatalmának megszüntetésével megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtok megszerzője megállapodnak. Ha a dolog harmadik személy birtokában van, a birtokátruházás megvalósulhat úgy, hogy a birtokos és a birtokot szerző fél megállapodnak abban, hogy a dolog kiadása iránti igény átruházásra kerül a birtokot szerző félre. 5.1.3 A birtok elvesztése A birtokot a birtokos elveszti, ha a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlásával véglegesen felhagy, vagy ha a dolog birtokát más szerzi meg. A birtok azonban azzal nem vész el, hogy a birtokos a tényleges hatalom gyakorlásában időlegesen akadályoztatva van. - 22 -
A birtokos halálával vagy jogutódlással való megszűnésével a dolog birtoka a hagyaték megnyílásával vagy a jogutódlással az örökösre vagy a jogutódra száll át. Az örökös vagy a jogutód birtokosi helyzetét az örökhagyó vagy a más jogelőd birtokláshoz való jogcíme határozza meg. Ezekre a kérdésekre részletesen az öröklési jog szabályai adnak választ. 5.1.4 A birtokost megillető birtokvédelem A birtokost - amellett, hogy jogosult a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlására - birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják (tilos önhatalom). A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg. 5.2 A tulajdonjog 5.2.1 A tulajdonjog fogalma és tárgya A tulajdonjog egy jogalanynak a dologgal kapcsolatos legerősebb jogosítványa: a tulajdonost tulajdonjogának tárgyán - jogszabály és mások jogai által megszabott korlátok között - teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg. Tulajdonjog tárgya dolog lehet. Dolognak a birtokba vehető testi tárgy minősül. Ezen kívül a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a) a pénzre, b) az értékpapírokra, valamint c) a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre. A tulajdonost megilleti különösen a) a birtoklás, ezen belül a birtokátruházás joga és a birtokvédelem (lásd fentebb) joga, b) a használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének joga és c) a rendelkezés joga. A tulajdonos tehát - a birtoklás mellett - jogosult a dolgot használni, hasznosítani és a dolog hasznait is szedni. A rendelkezési jog azt jelenti, hogy a tulajdonost megilleti az a jog, hogy a fenti egyes részjogosítványokat, így a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, továbbá, hogy a dolog tulajdonjogát másra átruházza vagy azzal felhagyjon (itt annyi a korlátozás, hogy ingatlan tulajdonjogával felhagyni nem lehet). - 23 -
A tulajdonos viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni (kárveszély viselése). A tulajdonosnak joga van minden jogosulatlan behatás kizárására. A tulajdoni igények nem évülnek el. 5.2.2 Elidegenítési és terhelési tilalom alapítása A tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog - pl. öröklési jog, zálogjog, opció - biztosítása érdekében a tulajdonos a tulajdonjog tárgyára (a) elidegenítési és terhelési tilalmat, vagy (b) elidegenítési tilalmat alapíthat (a továbbiakban: elidegenítési és terhelési tilalom), amely harmadik személlyel szemben is hatályos. Ez a tilalom azt jelenti, hogy az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezéshez - azaz a dolog átruházásához pl. eladásához, elcseréléséhez, illetve megterheléséhez, pl. elzálogosításához - az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának a hozzájárulása szükséges. Ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásban az elidegenítési és terhelési tilalmat be kell jegyeztetni, és azt a jogot is fel kell tüntetni, amelynek biztosítására a tilalom szolgál. Az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés hatálytalan azzal szemben, akinek jogát a tilalom biztosítja. Az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés a tilalommal biztosított jog jogosultjának a rendelkezés jogosultjához intézett hozzájáruló nyilatkozatával hatályossá válik. Az elidegenítési és terhelési tilalom hatása tehát az, hogy a jogosult jóváhagyásának hiányában az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés nem érvénytelen, azonban a tilalom jogosultjának irányában hatálytalan. A jogosult felé akkor válik a rendelkezés hatályossá, ha ő a hozzájárulását, akár utólag, a rendelkezést követően bármikor megadja. Az ellenérték fejében jogot szerző jóhiszemű személyek jogszerzését az elidegenítési és terhelési tilalom nem korlátozza. Az elidegenítési és terhelési tilalomra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell, ha a dolgon csak elidegenítési tilalom áll fenn, vagy ha a rendelkezés jogát a tilalom más módon korlátozza. Az elidegenítési és terhelési tilalom, valamint az elidegenítési tilalom az azzal biztosított jog (pl. zálogjog) megszűnésével megszűnik. 5.2.3 A tulajdon megszerzése A tulajdon megszerzésére többféle módon, jogcímen is sor kerülhet. A legáltalánosabb és a tőkepiacon legjellemzőbb tulajdonszerzési mód, hogy arra átruházással kerül sor. Ugyanakkor tulajdonszerzésre sor kerülhet hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján, esetleg - 24 -
kisajátítással vagy elbirtoklással is. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy tulajdonszerzés bekövetkezhet terméken, terményen és szaporulat növedéken történő tulajdonszerzéssel is, sőt találással, illetve olyan dolog megszerzésével is, amely még senkinek sem volt a tulajdona (gazdátlan javak), esetleg feldolgozással, hozzáépítéssel, beépítéssel, ráépítéssel, és természetesen az öröklés valamint a jogutódlás eredménye is tulajdonszerzés. 5.2.4 A tulajdon átruházása A tulajdonjog átruházással történő megszerzésére vonatkozó általános szabály, hogy a) ingó dolog tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez (aa) az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és (ab) erre tekintettel a dolog birtokának átruházása szükséges, míg b) ingatlan tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez (ba) az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím, és (bb) erre tekintettel a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Az átruházással történő tulajdonszerzés is általános kategória, amelyen belül a Ptk. kiemeli azokat a szerződéseket, amelyekkel a tulajdonszerzés átruházással történik meg. Ilyen pl. az adásvétel, az ajándékozás, a csere vagy az apportálás. Átruházással - az általános szabályok szerint csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni. Ez alól kivételes szabály, hogy a kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző megszerzi az átruházással az ingó dolog tulajdonjogát akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. Kereskedelmi forgalomban való szerzésnek az minősül, ha a vevő olyan eladótól vásárol, aki az adásvételi szerződést jogszerűen folytatott, üzletszerű gazdasági tevékenysége körében, saját nevében köti meg. A tulajdonjognak a kereskedelmi forgalomban való megszerzésével megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő olyan jogai (tehermentesség), amelyek az átruházás előtt keletkeztek, és amelyek fennállása tekintetében a tulajdonjogot megszerző fél jóhiszemű volt. A tulajdonostól való tulajdonszerzés általános szabálya alóli további kivétel, hogy akire pénzt vagy az értékpapírok átruházására vonatkozó szabályok szerint értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. 5.2.5 Tulajdonszerzés hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján Aki a dolgot hatósági határozat vagy hatósági árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. - 25 -