2018. ÉVI VIZSGÁLAT: ONLINE JOGSZERŰEN HOZZÁFÉRHETŐ FILMEK VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ
Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala, 2018. A sokszorosítás a forrás megjelölésével megengedett. 2018. ÉVI JELENTÉS AZ ONLINE JOGSZERŰEN HOZZÁFÉRHETŐ FILMEK KÍNÁLATÁRÓL 2
Vezetői összefoglaló ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- VIZSGÁLAT: ONLINE JOGSZERŰEN HOZZÁFÉRHETŐ FILMEK Ez a jelentés azon 2017 szeptembere és decembere között végzett vizsgálat eredményeit tárgyalja, amelynek célja a fogyasztók tapasztalatainak felmérése volt a digitális filmtartalmakhoz jogszerű online forrásokon keresztül történő hozzáféréssel különösen a ( műsoronként fizetendő ) igény szerint lekérhető videószolgáltatással (a továbbiakban: TVOD) kapcsolatban. A vizsgálat az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának megbízásából készült azon feladatuk részeként, hogy nyomon kövessék azoknak az új versenyképes üzleti modelleknek a fejlődését, amelyek kiszélesítik a kulturális és kreatív tartalmak jogszerű kínálatát. A vizsgálat egy sorozat második részeként készült el, amelynek első részét 2016-ban végezték, és ebben a digitális zenei tartalmakhoz való hozzáférést vizsgálták. A két vizsgálat összehasonlíthatósága érdekében a másodiknál használt módszertant és jelentési struktúrát, amennyire csak lehetséges, az elsőéhez igazították. A vizsgálatot fókuszcsoportos tesztként végezték egy kis létszámú, tapasztalt (de nem szakember) fogyasztókból álló panelen, akik először visszaigazolták, hogy a kiválasztott filmcímek valóban jogszerűen hozzáférhetőek-e valamilyen TVOD szolgáltatáson keresztül, majd egy irányított csoportos beszélgetés keretében megvitatták a tapasztalataikat a TVOD és egyéb lekérhető online szolgáltatásokkal kapcsolatban. A 2017 októberében Írországban végzett kísérlet után a vizsgálatot 2017 novemberében végezték eltérő földrajzi elhelyezkedés alapján kiválasztott tagállamokban: Ausztriában, Bulgáriában, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Lengyelországban, Lettországban, Németországban, Olaszországban, Svédországban és Szlovéniában. A vizsgálat első részében a résztvevők filmeket kerestek egy vagy több TVOD szolgáltatáson keresztül, amelyeket öt kategóriába soroltak: Nemzetközi filmek (az Unión kívül készültek), hazai filmek (a vizsgált tagállamban készítették és először ott mutatták be a tagállam egyik nemzeti vagy fő nyelvén), külföldi filmek (egy másik uniós tagállamban készültek), dokumentumfilmek (bármilyen eredetű, nem kitalált történeten alapuló ismeretterjesztő filmek) és klasszikus filmek (régebben készült, az Unióból vagy azon kívülről származó filmek). A módszertant úgy határozták meg, hogy ezekbe a kategóriákba minden országban a legnépszerűbb filmek kerüljenek. A résztvevők minden film esetében beszámoltak arról, megtalálták-e a filmet, milyen nyelvi opciók voltak elérhetők (eredeti nyelvű, feliratos vagy szinkronizált) illetve sikerült-e megszerezni (megvásárolni vagy kikölcsönözni) és hozzáférni. E keresési feladatból (amelyben csak a résztvevők valamivel több, mint fele használt egynél több szolgáltatást) kitűnt, hogy legtöbb országban a filmek többsége megtalálható volt. Minden országban a nemzetközi filmek voltak megtalálhatók messze a leggyakrabban. Legtöbb országban a legtöbbjük (a filmek több, mint 80%-a) megtalálható volt. Ugyanakkor a filmek ezen kategóriájának elérhetősége átlagos volt (a filmek 50-80%-át találták meg) két, és alacsony (kevesebb, mint 50%-ot találtak meg) egy tagállamban. A többi kategória elérhetősége elmarad a nemzetközi filmekétől. Összességében, a filmcímek találati aránya a klasszikus, hazai és külföldi filmek kategóriájában nagyjából hasonló volt. Ugyanakkor itt is észrevehetők tagállamok közötti különbségek. A klasszikus filmek elérhetősége a legtöbb tagállamban magas volt, de három tagállam átlagosan teljesített, míg egy tagállamban 50% alatti volt a klasszikus filmek elérhetősége. A hazai filmek esetében hat tagállam nagyon jól teljesített, míg egy tagállamban átlagos, háromban pedig alacsony volt az elérhetőségük. Érdekes módon a külföldi filmek valamivel jobban teljesítettek. Egy tagállam kivételével a külföldi filmek több, mint fele megtalálható volt, hat tagállam pedig nagyon jól 3
teljesített. Minden olyan tagállam, ahol a hazai filmeknek csak kevesebb, mint 50%-a volt megtalálható, jobban teljesített a külföldi filmek esetében. Minden ország esetében a dokumentumfilmeket volt messze a legnehezebb megtalálni. Mindössze két ország esetében volt megtalálható a dokumentumfilmek nagy száma. Öt tagállam átlagosan teljesített, egy tagállamban pedig alacsony volt az elérhetőség. A vizsgálat második részében a résztvevők egy csoportos beszélgetés keretében megvitatták mindennapi tapasztalataikat a VOD (lekérhető videó-) szolgáltatásokkal kapcsolatban. A beszélgetés elsősorban arra összpontosított, milyenek a filmfogyasztási szokásaik és ebbe hogyan illeszkednek a VOD szolgáltatások, illetve ezen szolgáltatások gyakorlati szempontjaira (előfizetéses vagy műsoronként fizetendő fiók, letöltés vagy folyamatos átvitel streaming, megvásárlás vagy kölcsönzés, preferált eszközök és fizetési módok) és az általuk használt szolgáltatások jogszerűségének kérdésére. Ezen beszélgetés folyamán a résztvevők köréből a felhasználók három típusát lehetett elkülöníteni aszerint, hogy milyen igényekkel és preferenciákkal rendelkeznek, illetve hogy ezek kielégítésére hogyan használják a VOD szolgáltatásokat: Preferenciák nélküli felhasználók: A felhasználók ezen típusa főként egy bizonyos szolgáltatáshoz ragaszkodik. Sőt ez gyakran inkább előfizetésen alapuló szolgáltatás (havi előfizetési díjjal), és kevésbé TVOD szolgáltatás. Elégedettek a szolgáltatás tartalmával, mert ritkán keresnek konkrét filmeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem zavarják őket a hosszú terjesztési időablakok, mivel ők csupán megnézik a csatornájukon számukra elérhető filmeket és nem várakoznak konkrét filmekre. A felhasználók ezen típusa a legkevésbé hajlamos a jogszerűtlen források használatára, mivel a jogszerű szolgáltatások által kínált tartalom kielégíti az igényeiket. Preferenciákkal rendelkező felhasználók: Ezeknek a felhasználóknak konkrét tartalmi elvárásaik vannak, és gyakrabban használnak több szolgáltatást is annak érdekében, hogy megtalálják az általuk nézni kívánt filmeket, mert azokat a filmeket, amelyeket nézni akarnak, nem minden esetben kínálja minden szolgáltatás. A preferenciák nélküli felhasználókhoz hasonlóan általában ők is elégedettek az elérhető tartalmakkal azzal a különbséggel, hogy ők egynél több szolgáltatást néznek, amelyek így nagyobb kínálatot biztosítanak az igényeik kielégítésére. Ugyanakkor mivel ők konkrét filmcímeket keresnek, gyakrabban érzik problémának a több hónapos terjesztési időablakokat. Attól függően, hogy mennyire várnak egy adott filmet és milyen hosszú a terjesztési időablak, hajlamosabbak a jogszerűtlen forrásokhoz fordulni. Ez utóbbi tekintetében úgy tűnik, a résztvevők egyetértenek abban, hogy legfeljebb hat hónapos terjesztési időablak az, ami még elfogadható. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ha egy film még nem elérhető, a preferenciákkal rendelkező felhasználók nem vesznek automatikusan jogszerűtlen forrásokat igénybe. A vizsgálat több, ebbe a típusba tartozó résztvevője megemlítette, hogy általában elmennek moziba, hogy megnézzék az adott filmet, ha ott még játsszák. Nem elkötelezett felhasználók: A felhasználók ezen típusa általában nem VOD szolgáltatáson keresztül kezd filmeket keresni. Ők inkább általános internetes keresést végeznek és követik a filmekhez vezető legkényelmesebb útvonalakat, akár jogszerűek, akár jogszerűtlenek. Ez azt jelenti, hogy sem a tartalom jogszerű elérhetősége, sem azon időtartam hossza nem érdekli őket, amelyet a film jogszerű szolgáltatáson keresztüli elérhetőségéig ki kell várni. Az sem volt világos a résztvevőkkel folytatott beszélgetésből, hogy a felhasználók ezen típusa milyen mértékben volna hajlamos teljesen hátat fordítani a jogszerűtlen forrásoknak, ha a terjesztési időablakok rövidebbek lennének. 4
A különböző kategóriájú filmek elérhetősége tekintetében néhány országban a résztvevők elégedetlenek voltak a hazai tartalommal. Néhány résztvevő a régebbi filmeket is hiányolta. A csoportos beszélgetés egy másik idevágó megállapítása az a tény, hogy sok résztvevő egyaránt rendelkezik SVOD (előfizetéses) és TVOD (egyedi alapú) lekérhető videószolgáltatási hozzáféréssel, amelyekből alapvetően az SVOD hozzáférést használja, a TVOD-t pedig csak másodlagos kiegészítőként abban az esetben, ha a keresett filmek nem elérhetők az elsődleges szolgáltatáson keresztül. Végezetül, összehasonlítva ezeket az eredményeket a zenei tartalmak jogszerű online szolgáltatásokon keresztüli elérhetőségével, illetve az emberek ezen szolgáltatásokkal kapcsolatos tapasztalataival (amelyeket 2016-ban vizsgáltak), az alábbi következtetések vonhatók le: Keresési stratégia: A filmek esetében a résztvevők több forrást használnak (és elmondásuk szerint több forrást is ismernek a mindennapi életben). A zenei vizsgálatban a résztvevők gyakrabban ragaszkodtak egyetlen forráshoz és nem kerestek tovább, ha ott nem találtak meg egy dalt. A tartalom elérhetősége: A tartalom elérhetősége a sikeres keresések arányát alapul véve magasabb volt a zenei vizsgálat esetében. Ugyanígy a filmek vizsgálatakor a különböző kategóriák között nagyobb eltéréseket találtak. Jogszerűség: bár számszerű mérések nem történtek, a csoportos beszélgetésből kiderült, hogy a résztvevők a jogszerűtlen forrásokat gyakrabban használják filmek, mint zene keresésére. A YouTube használata: A YouTube-ot széleskörben használják zene keresésére. A filmek tekintetében a YouTube sokkal kevésbé népszerű, és csak nagyon ritkán említették egész estés filmek keresési forrásaként. A YouTube-on elérhető tartalom jogszerűsége: Mindkét vizsgálat résztvevői megemlítették, hogy nehezen tudták megítélni a YouTube-on található tartalom jogszerűségét bár magát a YouTube-ot nem tartják jogszerűtlen forrásnak. Mindkét vizsgálat során több résztvevő megjegyezte, hogy a YouTube-on található tartalmakról feltételezik a jogszerűséget, mert bíznak abban, hogy a YouTube eltávolítja a jogszerűtlen tartalmakat. Folyamatos átvitel (streaming) vagy letöltés: a zene és a filmek esetében a résztvevők egyaránt ugyanazokat az okokat jelölték meg a streaming vagy a letöltés előnyben részesítésére, a tartalomtól függően: a letöltést a többszöri lejátszás, a tartalom elmentése és a kapcsolódási problémák áthidalása érdekében választják; a folyamatos átvitel a több szabad tárhely és a gyorsabb hozzáférés biztosításának általánosan kedvelt módja. A zene tekintetében a résztvevők látszólag jobban aggódtak a minőségromlás miatt folyamatos átvitel esetén. Terjesztési időablak: míg a zenét a különböző platformokon általában egy időben jelentetik meg, a filmek rendszerint csak hónapokkal a mozikban történő bemutatás után válnak elérhetővé a TVOD szolgáltatásokon keresztül. Bár ez a felhasználó típusától függ, különösen a preferenciákkal rendelkező felhasználók közé tartozó vizsgálati résztvevők számára tűnt fontosnak, hogy mennyi időn belül jelenik meg egy film a TVOD szolgáltatásokon, és többször is elhangzott a 6 hónap, mint a filmek hozzáférhetősége esetében még tolerálható várakozási időmaximum. Tartalom honosítása: Míg a filmek esetében választható nyelvi opciókkal majdnem minden résztvevő elégedett volt, sokan megtévesztőnek találták a filmcímeknél használt nyelvet. A nagyon kevés kivételtől (például a klasszikus zeneművek címeitől) eltekintve ez nem jelent problémát egy zene keresésénél, ahol a tartalmakat általában semmilyen módon nem honosítják. 5
6
VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala, 2018. A sokszorosítás a forrás megjelölésével megengedett. 2018. ÉVI JELENTÉS AZ ONLINE JOGSZERŰEN HOZZÁFÉRHETŐ FILMEK KÍNÁLATÁRÓL 2018.