Út a teljességhez: A holisztikus gyógyászat titkai A gyógyítók körében több ezer éve még természetes volt az, amit ma újra fel kell fedeznünk - ez a holisztikus szemlélet, vagyis a testi, lelki, szellemi egészség megteremtése. A holisztikus szemléletű gyógyítás az embert egésznek tekinti, feltételezi testének, szellemének és érzelmeinek egységét. Maga a kifejezés is a teljességet jelentő görög holos szóból ered. A modern orvoslás által sutba vágott szemlélet a természetgyógyászoknak köszönhetően az elmúlt évtizedekben lassan visszaszivárgott életünkbe és az orvosok körében is egyre többen fedezik fel és ismerik el a holisztikus szemlélet fontosságát, sőt nélkülözhetetlenségét. A holisztikus gyógyászat célja ugyanis a test, a lélek, az ember és a környezet közötti harmónia megteremtése. Szemléletében a betegségek gyógyításakor az egész szervezet állapotát figyelembe kell venni, ezért az embert testi-lelki és szellemi síkon, tehát teljes egészében vizsgálja. A holisztikus orvoslással kapcsolatban épp az egyik legnagyobb félreértés az, hogy ez a módszer valamiféle különálló gyógyászati ágazat, ám valójában nem erről van szó. Az a szakember, gyógyító, orvos, vagy terapeuta, aki ezt a szemléletmódot képviseli, biztos, hogy nem csak a tünetet fogja kezelni, sőt nem is a betegséget, a megbetegedett szervet, vagy testrészt, hanem a beteget gyógyítja, egészségét kívánja helyreállítani, fenntartani! A szemlélet, amely sokak számára még újdonság lehet, egyre nagyobb hangsúlyt kap orvosoknál és betegeknél egyaránt. Pedig a holisztika nem újkeletű látásmód. Ázsiában mind a hagyományos kínai, mind az indiai ájurvédikus orvoslás évezredek óta ezen alapvető szempontok alapján gyógyít. Már évezredekkel ezelőtt is tudták: az emberben a testi, lelki és szellemi tényezők szoros egységben és kölcsönhatásban működnek. A görög természetfilozófusok egészségképe is a harmónia meglétét, betegségképe pedig a harmónia hiányát feltételezte, az egészég helyreállításának kulcsát pedig a megbomlott arányok rendezésében látták. A betegségek pszichés hátterének jelentősége Európában Hippokratész óta jelen van a medicinában, mégis csak az utóbbi 50 évben, a gyógyítás szemléletének reformja során került újra hangsúlyozottan megfogalmazásra.
A mai holisztikus gyógyítás történelmi előzményei Ayurvédikus gyógyítás Az ayurvéda a világ egyik legrégebbi gyógyászati tana, egy teljes életszemléleti rendszer. Az ayurvéda jelentése: az élet tudománya - megismerést jelent, vagyis a hosszú és egészséges élet tudományát foglalja magába. Amint az elnevezés is sugallja, nem pusztán gyógyítási rendszerről, hanem az élet teljességét magába foglaló ismeretek halmazáról van szó. Az indiai bölcsek már az i. e. 7. században kidolgozták az elméletet az egészségről, a betegségről, a fiziológiáról, a tudatról, az étrendről és a gyógyszerekről, melyeket a mai napig használnak. Gyógyászata személyre szabott, elsődleges feladata megőrizni az egészséget, lehetőséget adni az embernek, hogy hosszú életet éljen, időskori éveinek legvégéig betegségek nélkül. Nagy figyelmet szentel a testi és lelki harmónia megteremtésének. Minden betegben az egyént látja és kezeli. A kezelés célja, hogy helyreállítsa a rendszer testi-lelki harmóniáját. Hagyományos kínai orvoslás Az ősi kínai orvoslás évezredekre nyúlik vissza. Lényegét épp annyira lehet összefoglalni néhány mondatban, mint a modern orvostudományét, az azonban biztosan elmondható róla, hogy kizárólag természetes gyógymódokat használ, szemlélete holisztikus, s mindig a beteg fizikai környezetének és érzelmi világának megfigyelésén alapszik. Fontos eleme a harmónia, a mindenben meglévő jin és jang típusú tulajdonságok közt; a szerveket nem különálló egységekként, hanem a többi szervvel való kapcsolatuk alapján vizsgálja. A kínai orvoslás kulcsfogalma az egyensúly, amelyet anyag, energia és szellem harmonikus együttműködése hoz létre. Betegségképe: az anyag-energia-szellem bármelyik szintjén létrejövő működészavar
diszharmóniát, egyensúlyvesztést hoz létre, amely az egész szervezetet érinti. A gyógyítás célja: A harmónia, az egyensúly helyreállítása. Hippokratész A görög természetfilozófusok egészségképe a harmónia meglétét, betegségképe a harmónia hiányát feltételezi, az egészég helyreállításának kulcsa pedig a megbomlott arányok rendezése. Ezt a nézete vallotta a modern orvostudomány atyjának tekintett Hippokratész is, akit az ókorban egyenesen Aszklépiosztól, a gyógyítás istenétől származtatták. Hippokratész abból indult ki, hogy négy testnedv vér, nyálka, sárga és fekete epe létezik, melyeknek keveredési arányától függ, hogy valaki egészséges vagy beteg. Ha a szervezetben található nedvek egyensúlyban vannak, az ember egészséges. Ha viszont az egyensúly megbomlik, az ember megbetegszik. A testnedvek egyensúlyának megbomlását a szervezetben keletkező, vagy kívülről belekerülő ártalmas anyagok idézik elő. A szervezet természetes gyógyító erejének támogatását tekintette az orvos feladatának. Nagy jelentőséget tulajdonított a bajok megelőzésének is: úgy vélte, egészséges táplálkozással és életmóddal elejét lehet venni a betegségek kialakulásának. Hippokratész az európai gyógyító hagyománynak az az alakja, akit mind a modern medicina, mind a természetgyógyászat elődjüknek tekint. Paracelsus (1493-1541) Az ember egészségét a belső orvos, azaz a benne megnyilatkozó természet, és a belülről gyógyító orvosság, azaz a belső szubsztancia határozza meg. Betegségkép: az egészség helyreállítása. Paracelsus szerint az igaz gyógyítás oszlopai a filozófia, az asztronómia, az alkímia és a jellem. A külső orvos akkor léphet működésbe, ha a belső orvos már kimerült. Minden betegségnek megvan a maga különleges gyógyszere, amit ő arkánumnak nevez. Az arkánum finom szellemi erő, amely különböző alkímiai módszerekkel állítható elő, s alkalmas a betegség magvának kiűzésére.
Rudolf Steiner az egészséget és a gyógyítást nem pusztán orvoslási problémaként kezeli. Szerinte a gyógyítás nem technika, hanem a beteg gyógyulási folyamatának szellemi, lelki és fizikai támogatása, az embernek a világ rendjébe való visszaillesztése. Sebastian Kneipp Mindazt, amire egészségünk megőrzéséhez szükségünk van, azzal a természet bőségesen megajándékozott bennünket /Sebastian Kneipp/ A német katolikus pap lelkészi hivatását természetgyógyászati tevékenységgel egészítette ki és kifejlesztette világhírű vízgyógyászati módszerét, amit a gyógyászat ma is Kneipp-kúrának ismer. Gyógyító tevékenysége alapján kapott új lendületet a természetgyógyászat. Sebastian Kneipp filozófiájának lényege öt pillére együttes alkalmazása: ez a phytotherapia (a gondosan kiválasztott, növényi alapú gyógytermékek használata), a hydrotherapia ( a víz gyógyító hatásának alkalmazás), a dietetika (az egészséges táplálkozás fontossága), a mozgásterápia és a testi- lelki egyensúly. A filozófia elemei szervesen egymásra épülnek, nagyszerűségét az is jelzi, hogy megalkotójuk felismerte: az embert, mint egészet kell tekinteni, a lelket és testet egységében lehet csak eredményesen gyógyítani ez a holisztika. A holisztikus szemlélet jelentősége az új évezredben A fentiekből kiindulva egyértelművé válik, hogy a holisztika, nem valami új, divatos irányzat, ám mégis újra kell tanulnunk, és ismét holisztikus szemléletűvé kell válnunk. Azért ismét, mert évezredekkel ezelőtt, de még néhány száz éve is a holisztikus szemléletet nem kellett külön tanítani, magyarázni, hiszen teljesen természetes és ezért szinte észrevétlen világszemlélet és közeg volt. Sőt, a természeti népeknek manapság is ilyen jellegű a világképük. A 21. század felgyorsult életvitele azonban eltéríti figyelmünket saját magunkról, pedig ha odafigyelünk testünk rezdüléseire, környezetünk jelzéseire, idejében elejét vehetnénk nem csak a kisebb, hanem a nagyobb betegségek kialakulásának is. Sokszor pont a betegség figyelmezte arra, hogy valamin változtatnunk kell életünkben, emberi kapcsolatainkban. Pontosan ezért, a holisztikus gyógyítást folytatók egyik legfontosabb alapelve a következő:
A beteg egész személyét kezelni kell. Az egyént olyan egészként szemléljük, aki fizikális, mentális emocionális, spirituális, társadalmi és más tényezők bonyolult egysége. Így nemcsak a testet kell kezelni, hanem minden területre oda kell figyelni. A hosszú távú és tartós gyógyulás, az egészséges élet nem valamiféle misztikus dolog, de nem kapjuk csak úgy ajándékba, tenni kell érte. Annak, aki gyógyulni szeretne, személyes felelősséget kell vállalnia egészségéért. Ezt az egészséges magatartás, életvitel és táplálkozási szokások kialakításával lehet elérni. A holisztikus egészségfejlesztés további alapelvei: Mindenekelőtt nem ártani (primum no nocere). A természetnek gyógyító erői vannak. Az emberi testben jelentékeny erők rejlenek önmaga meggyógyítására. A holisztikus szemléletű orvos feladata megkönnyíteni és elősegíteni ezt a folyamatot, természetes, nem toxikus gyógymódok alkalmazásával. A baj okát felismerni és kezelni (tolle causam). A diagnosztizálás során a cél az, hogy a betegség valódi okait kutassák fel, a tünetek megszüntetése helyett. A tüneteket úgy tekintik, mint a test gyógyulásra való törekvésének kifejezését, míg az okokat a fizikális, a lelki, érzelmi és szellemi síkon kell keresni. A megelőzés a legjobb gyógymód. A természetes gyógymódokat alkalmazó gyógyítók, alapvetően a megelőző orvoslás képviselői. Legfőbb cél a betegségek megelőzése, így tanítással az olyan életmód kialakítására bátorítják az embereket, amely támogatja az egészséget és megelőzi a betegséget. Ha holisztikus szemléletű gyógyítóra bízza egészségét, biztos lehet benne, hogy a szakember legfőbb célja az, amire minden ember, így bizonyára Ön is vágyik: Az optimális egészségi állapot létrehozása és fenntartása, a jóllét vagyis a jól lét biztosítása. Egy holisztikus szakember számára az egészség definíciója: az egyén számára pont megfelelő fizikai, lelki, érzelmi jóllét állapota, a jóllét pedig a pozitív érzelmi beállítottsággal jellemezhető egészség állapota. Éppen ezért, ha holisztikus látásmódú orvost választ, biztos lehet benne, hogy azért fog küzdeni, hogy Ön testileg, lelkileg és szellemileg is JÓL LEGYEN!
Legfőbb különbségek a klinikai és a holisztikus orvoslás szemléletében: Általános orvoslás szemlélete A test egyfajta gépezet. A test és a szellem egymástól külön állóak. A betegség állapotának megszüntetésére helyezi a hangsúlyt. A tüneteket kell kezelni. Specializáció (fennáll a csőlátás veszélye). Technológia központúság, hősies beavatkozások jellemzik. A diagnózis objektív információkon alapul (a beteg hogylétének statisztikák, kimutatások, teszteredmények alapján történő megítélése). Az orvos tartja kezében a beteg egészségére vonatkozó döntéseket. Az orvos mindentudó tekintély. Az orvosnak érzelmileg közömbösnek és kívülállónak kell lennie. Holisztikus gyógyítás szemlélet A beteg egész személyével kell foglalkozni. A test és a szellem szoros kapcsolatban állnak egymással. A hangsúlyt a jó egészség elérésére helyezi. Az okokat kell kezelni. A betegségekhez integrált módon közelíteni. Oda kell figyelni az étkezésre, az életstílusra és a megelőzésre. Nagyon fontosak a szubjektív információk (a beteg önnön állapotának megítélése). A beteg dönti el, hogy milyen egészségügyi ellátási formát választ. Az orvos a beteg társa, partnere a gyógyulási folyamatban. Az orvos gondolkodása és empátiája kritikus fontosságú, a gyógyulás szempontjából. Szerkesztő: Magyarosi Marianna Lektorálta: Dr. Kacsó Kornélia Felhasznált irodalom: lelkititkaink.hu, http://www.holisztikuswebdesign.hu/a-holisztikus-szemlelet.kreativ