SZÁMÍTÁSTECHNIKA, INFORMATIKA Easyp@y válasz az új vásárlói igényekre Tárgyszavak: bankkártya; fizetési technika; e-kereskedelem; m-kereskedelem; Swisscom. Évek óta nő az igény egy olyan fizetőeszköz (kártya) iránt, amellyel kisebb összegek utalhatók át interneten és mobiltelefonon keresztül. A legtöbb esetben nem termékeket, hanem kisebb értékű szolgáltatásokat vásárolnak az ügyfelek ezzel a kártyával, hirdetnek az interneten, partnerkereső szolgáltatást vesznek igénybe, zeneszámokat vagy szoftvereket töltenek le, újságokat vagy folyóiratokat rendelnek meg, logókat és csengőhangokat töltenek le mobil készülékükre. Egyszerű és biztonságos A adatbázis alapú, előre kifizetett telefonkártyák elve alapján fejlesztette ki a Swisscom Fixnet új termékét, az Easyp@y kártyát, online fizetési eszközt az e- és az m-kereskedelmi alkalmazásokra, kisebb összegű vásárlásokhoz. A szentgalleni egyetem legfrissebb felmérése szerint az internethasználók többségének (70%-ának) fenntartásai vannak a hitelkártyák használatával kapcsolatban. Az online üzletekben a fizetés SMS-en vagy a 0900-as hívószámon kedvezőtlen tapasztalatokkal és sok reklamációval jár. A 2004 közepén bevezetett Easypay erre kínál megoldást, egyszerű és biztonságos fizetési módot interneten és mobilon egyaránt, a költségek teljes átláthatóságát, és mindezt kedvező áron. Új üzleti modell Az Easypay elfogadott fizetési eszköz az interneten és az m-kereskedelemben egyaránt (1. ábra). Az üzleti modell középpontjában a Swisscom Fixnet, az Easypay kibocsátója áll. A kártya hétezer elárusító helyen 25, 50 és 75 CHF névértékben vásárolható. A cég tranzakciós platformot működtet, támogatást nyújt a végfelhasználóknak és forgalmi jelentéseket állít össze.
fogyasztók Az Easypay innovatív termék, amely két célcsoportot szolgál: azokat akik szolgáltatásokat kínálnak az interneten vagy a mobil hálózatokon, illetve azokat, akik ezeket a szolgáltatásokat igénybe kívánják venni. Ez utóbbi célcsoport tagja minden internet- és mobilhasználó, de különösen azok, akik nem rendelkeznek hitelkártyával. Ebbe a célcsoportfizetés Easyp@y kártyával ügyfélszolgálat vásárlás Easyp@y kártyával szolgáltatók Swisscom Fixnet értékesítési pontok (POS) kártyatulajdonosok adminisztrációja 1. ábra Az üzleti modell középpontjában a Swisscom Fixnet, az Easyp@y kibocsátója áll Az elfogadási helyeken az egyszeri installáció költsége 249 CHF, további állandó költségek nem jelentkeznek. A Swisscom Fixnet jutaléka a forgalom 25 30%-a, ebből fedezi a beruházási, a terjesztési, az üzemeltetési és a marketingköltségeket. A modell versenyképes a többi kistételű fizetési móddal, az SMS-számlával vagy a hitelkártyával történő fizetéssel. Eltérően a többi szolgáltatótól a Swisscom az Easypaynél nem számít fel tranzakciós illetéket. A célcsoportok
ba tartozik sok fiatal, azok, akik viszonylag alacsonyabb jövedelműek, és sok nyugdíjas is, akik számára lényeges a kiadások ellenőrzése, továbbá azok, akik amiatt aggódnak, hogy valakik visszaélhetnek az adataikkal, és habár van hitelkártyájuk, annak számát biztonsági okokból nem kívánják megadni az interneten. Szolgáltatói oldalon a célcsoport tagjai a médiakiadók, az internetalapú hirdetési szolgáltatók, partnerkereső szolgálatok, információszolgáltatók (árfolyamjegyzékek, időjárás-előrejelzések, horoszkópok stb. előállítói), tanácsadással foglalkozó szervezetek (fogyasztóvédelem, autótesztek stb.), mobillogók és csengőhangok kínálói és a különböző internetes platformok, amelyek letölthető programokat, zeneszámokat és játékokat kínálnak. A technológiai háttér A Swisscom Mobile és leányvállalata, a Sicap fejlesztette ki a meglévő tranzakciós adatbankrendszerekre építve, a phonecard-hoz hasonlóan az Easypay technológiáját. Az új fizetőkártya négyféle fizetési módot tesz lehetővé: - standard fizetés; - fizetés szállítás után (proof of delivery = PoD); - előre rendelés (reservation) és - mobil fizetés. A fizetési folyamat három szakasza az azonosítás, a fizetési párbeszéd és az eredmény ellenőrzése. Az azonosításkor az eladó továbbítja az Easypay fizetési szerverének az eladási árat, a valuta típusát és más információkat. A fizetési párbeszéd a vevő és a szerver között megy végbe, akárcsak a befejező fázis, az eredmény ellenőrzése (2. ábra). Az Easypay integrált alkalmazását szoftvermodulok segítik. Ezek konfigurációs és kommunikációs részből állnak. A szoftverek Java alapúak, a JDK,.NeET és PHP programokra épülnek, amelyeket a szolgáltató térítésmentesen bocsát rendelkezésre. Az Easypay fizetési rendszer két részből áll. Fizetési szerverből (Payment Server) és alkalmazási szerverből (Valuecard Application Server = VCA). A fizetési szerveren zajlik a kommunikáció az eladó és a vevő között. Ez a szerver állítja elő a számlákat és a fizetési statisztikákat is. A VCA szerver kezeli a kártyaadatokat és látja el a kártyakezelési műveleteket.
szolgáltató ügyfél Payment- Server 1 fizetéskezdeményezés tranzakciós adatok megadásával jelképes fizetés (token) 2 kapcsolat jelképes fizetés útján fizetési párbeszéd az eredmény visszaigazolása 3 az eredmény ellenőrzése 2. ábra A tranzakció eredményét a szolgáltató és az Easyp@y Payment- Server között közvetlen kommunikációs úton ellenőrzik A kommunikációs útvonalakat SSL/TSL * védelem, a hitelességet a tanúsítvány ellenőrzése (Zertifikat-Check) biztosítja. A biztonságot fokozza, hogy az Easypay kártya kódját (a PIN kódot) a vevő adja meg a szerver számára, és ily módon azt az eladó nem ismerheti (3. ábra). Az Easypay kártyával a fizetés egyszerű, gyors és biztonságos. Egy termék vagy egy szolgáltatás megvásárlásakor az interneten az ügyfél az Easypay fizetési módot választja, begépeli azonosító kódját és megerősíti a fizetési szándékát. A fizetéshez nincs szükség a személyes adatok megadására, a hitelkártya számára vagy bármilyen más ellenőrző kódra, amelyekkel a hálózaton jogosulatlan személyek visszaélhetnének. * SSL: Secure Sockets Layer, TSL: Transport Security Layer. Védelmi programok az interneten a http forgalom biztonságossá tételére
ügyfél böngészőprogram (browser) HTML, HTTPS (SSL/TLS) felett kódolt és hitelesített szolgáltató a kereskedő rendszerétől függ, az Easypv@y szempontjából nincs jelentősége Easyp@y Payment-Server igazolás (CA által kiállítva) webszerver (webshop) szolgáltatói modul XML HTTPS (SSL/TLS) felett kódolt és hitelesített 3. ábra A kommunikációs útvonalakat SSL/TSL által biztosított kapcsolat védi Párhuzamos működési mód Az Easypay projekt célja a kártyatermékek ( Card Products ) üzleti vonala és az adatbázis alapú előre kifizetett (pre-paid) telefonkártyatechnológia (phonecard) hasznosítása. A terjesztés hasonló módon történik mint a telefonkártyáké, szerte az országban több mint 7000 helyen vásárolható Easypay kártya a postahivatalokban, újságárusoknál és érintőképernyős jegykiadó automatákban. Rövid idő alatt kiderült, hogy a svájci lakosság körében a kártya iránt számottevő a kereslet. A kis összegű kifizetéseket megkönnyíti, egyszerűvé és gyorssá teszi. Az Easypay a szolgáltatók számára új üzleti modellt, a vevők számára járulékos szolgáltatásokat kínál, akik ezáltal többletbevételre tehetnek szert. Például vevőbarát fizetési módokat (pay per read, pay per view) vezethetnek be a statikus előfizetés helyett. Több kisebb szolgáltató, (pl. adsl.tv, madeinmusic.com, admusix.ch) mellett számos piacvezető (swissflirt.ch, swissfriends.ch) és partnerkereső szolgáltató (partnerwinner.ch), valamint a Swisscom címjegyzéke (Swisscom Directories) is lehetővé teszi a fizetést Easypay kártyával. A
bevezetést élénk érdeklődés kísérte, az Easypay info-vonalára naponta többszáz hívás futott be. Piacbővítés Az üzleti modell lényeges eleme a jogi megalapozottság, a megfelelés a svájci törvényeknek. A kártya használatát a svájci Bankszövetség szabályozza és engedélyezi, figyelembe véve a pénzmosás elleni küzdelem szempontjait. A svájci pénzpiacon az Easypay az első szoftver alapú elektronikus fizetőeszköz. Az Easypay új innováció, készpénzkímélő fizetési mód, amely kedvező, olcsó és biztonságos megoldást kínál kisebb összegek átutalására. A jól bevált piacfejlesztési stratégia két pillérre támaszkodik: az ügyfeleket hozzá kell szoktatni az online fizetéshez, a szolgáltatóknak pedig korszerűsíteniük kell eddigi üzleti modelljeiket. A kártya bevezetését erőteljes kampány kísérte a nyomtatott sajtóban és az online médiában. A partner értékesítők és szolgáltatók bevonása hozzájárult a sikerhez, win-win szituációt eredményezett, azaz minden résztvevő számára eredményes volt. Az Easypay nem egyetlen szolgáltatóhoz kötődik, több szolgáltató forgalmazza és a lista folyamatosan bővül. A hosszú távú cél az, hogy az Easypay széles körben elfogadott, piacvezető fizetési eszközzé váljon a svájci piacon. Irodalom: Összeállította: Nagy Gábor Ádám [1] Riedi, M.; Müller, S.; Isler, M.: Easyp@y die Antwort auf neue Kundenbedürfnisse. = Comtec, 2004. 4. sz. p. 22 25. [2] González, A.: PayPal: the legal status of C2C payment systems. = Computer Law and Security, 20. k. 4. sz. 2004. p. 293 298. Kapcsolódó honlapok: [1] www.swisscom-fixnet.ch/easypay [2] www.bankartya.lap.hu [3] www.easypay.de
Mindörökkön-örökké: Az adó A nagy adóháború Röviden A nyereségadó egyesek szerint minden adó közül a leggyűlöletesebb, legbosszantóbb, legméltánytalanabb inkvizíciós szerszám ; vagy mások szerint a legigazságosabb és legméltányosabb gazdasági eszköz. Ma is hallani mind a két véleményt az amerikai képviselőház folyosóin annak ellenére, hogy ezek a vélemények először 133 évvel ezelőtt hangzottak el. A 19. századi adóügyi viták ma is ismerősek: A nyereséget vagy a fogyasztást kell adóztatni? Az adószázalék lineáris vagy progresszív legyen, tehát a gazdagok nagyobb mértékben járuljanak hozzá az állam kiadásaihoz? Hogyan adóztassák meg a vagyont? Ezek a ma is vitatott kérdések. Régi vitatéma az is, hogy ki fizessen a háborúkért. A múltban minden háború esetében új adókat vetettek ki, de ki viselje a terrorizmus elleni harc terheit? 2002-ben az USA kormánya csökkentette az adókat, ezzel a terror elleni kampány terheit a következő generációra hárította át. Örök kérdés: ki fizesse a kormányt? Az amerikai nézetek ezzel kapcsolatban nem egyértelműek. Támogatják a kormányt, amikor az pénzt ad az egészségügynek, támogatást ad a vállalkozásoknak, intézkedéseket tesz a terrorizmus megfékezésére, de neheztelnek a kormányra, ha mindehhez pénzt kér. A 19. század közepén a kis szövetségi kormányt kizárólag fogyasztási adókból és az importált árukra (pl. vasércre, acélra, papírra, fára stb.) kivetett vámokból finanszírozták. Politikusoknak és üzletembereknek egyaránt tetszett ez a rendszer, mert versenyképessé tette az USAban termelt árukat és úgy gondolták ez csak a külföldi versenytársakat sújtja. A valóságban ez az adó áthárul a fogyasztókra, akik megvásárolják ezeket a cikkeket. Az adó legerősebben a farmereket és a növekvő városi munkásosztályt terhelte, akik jövedelmük legnagyobb részét napi szükségleteikre, köztük sok importált árura költötték. A gazdagokat, akik jövedelmüknek csak kis hányadát költötték a fogyasztási cikkekre, kevésbé terhelte az adó. Az importadó azonban nem fedezte a polgárháború költségeit, ezért 1862-ben progresszív jövedelemadót vezettek be. A jövedelemadó a polgárháború után is fennmaradt, és a progreszszivitás is erősödött. Bár a Legfelsőbb Bíróság az ilyen adót alkotmány-
ellenesnek nyilvánította, a Demokrata és a Republikánus párt egyaránt az ilyen adó bevezetését támogatta. 1913-ban módosították az alkotmányt, hogy lehetővé tegyék a jövedelemadó ismételt bevezetését. Azóta harcol ellene az egész nemzet. A The Great Tax Wars elméseli az adózás első 60 évének történetét az USA-ban, de csak érinti annak hatásait. Nem foglalkozik a szociális következményekkel, vagy hogy az adózási rendszer hogyan befolyásolta a városi középosztály kialakulását, amely most az USA társadalmának és gazdaságának gerincét alkotja. Csak mint történelem, egy fontos összefüggést segít teremteni a mai adózási problémák megértéséhez. A szexipar megadóztatása A külföldi szexmunkások tömeges bevándorlása és az ehhez kapcsolódó bűn és egészségügyi problémák arra késztetik több európai ország kormányát, hogy vizsgálja felül a prostitúcióval kapcsolatos álláspontját. Németországban és Hollandiában törvényt hoztak a szexipar szabályozására, hasonló intézkedéseket készítenek elő Olaszországban és Skóciában is. Ezek az intézkedések olyan pragmatikus megoldást nyújtanak, amelyek a prostitúciót valamilyen munkának tekintik. Európában már hosszú ideje törvény tiltja, hogy a prostituáltak leszólítsák az utcán a járókelőket, de a hatóságok elnézőek voltak, ha ez a vöröslámpás utcákban történt. Most azonban a felhajtók békés körzetekben is keresik az ügyfeleket, ezért kell a kormányoknak foglalkozniuk a kérdéssel. Az európai fővárosok is kezdik felismerni, amit az alvilág már régóta tud, hogy a szex jó üzlet. Hollandiában forgalmi és nyereségadót szednek be az engedélyezett bordélyházaktól, viszonzásul az ott dolgozók egészségügyi szolgáltatásokra, munkanélküli-segélyre és nyugdíjra tarthatnak igényt. (A bordélyházakban az ügyfelek mintegy 30%-kal magasabb összeget fizetnek, mint az utcán.) Németországban és Olaszországban is hasonló eljárást készítenek elő. A Vatikán neheztelésének ellenére Silvio Berlusconi miniszterelnök a bordélyházak engedélyezését veszi fontolóra. Skóciában ún. türelmi zónákat terveznek kijelölni. Franciaország viszont véget kíván vetni a szexüzletnek, annak ellenére, hogy több kormány tapasztalata azt mutatja: Minthogy megtiltani nem lehet, jobb a szexipart megadóztatni. (Business Week, 2002. 3802. sz. okt. 7. p. 22.)