Magyarország településföldrajza
Település: tartós megtelepedésre alkalmas hely, ahol az emberek élnek és dolgoznak. Típusai: Mozgékony települések Pl. A nomád állattenyésztő népek sátras települései Állandó települések: a. Magányos (szórvány) települések A lakó és a munkahely térbeli egységet alkot, lélekszámuk 1-10 fő. Például: tanya, major (gazdasági központ és lakóhely), farm (gépesített mezőgazdasági üzem és lakóhely).
b. Csoportos települések: *Falu: általában mezőgazdasági jellegű csoportos település, lélekszáma 100 - több ezer fő. A falu területe két részből áll: belterület (belsőségek): lakóhelyek, középületek, utcák, terek külterület (külsőségek): munkahelyek, szántó, rét, legelő, szőlő, erdő stb.
A belterület alaprajztípusai: széttördelt település: lazán, egymástól távol, akár több száz méterre épült házak, amelyek utak mentén helyezkednek el. (pl. a göcseji "szegek" és az őrségi "szerek")
halmazfalu: szabálytalan alaprajzú telkek és utcák hálózata kerek vagy körfalu: a belső, kör alakú tér külső peremén legyezőszerűen szétnyíló telkek állnak
szalagtelkes falvak: - útifalu vagy utcás falu: az átfutó (ország)út két oldalán elhelyezkedő szalagtelkekből áll - orsós utcájú falu: a szalagtelkek által közrezárt egyetlen utca középtájon térszerűen kiszélesedik
sakktábla alaprajzú falu: tervezett, szabályos alaprajzú falu, a nyílegyenes utcák részben párhuzamosak egymással, részben merőlegesek egymásra, az utcák telektömböket fognak közre
Kb. 4 millióra tehető a falvakban élők száma. A falun élő lakosság 60%-a az iparban és a szolgáltatásokban dolgozik. A falvak nagy részéből elvándorlás tapasztalható, de vannak olyan községek is szép számmal a városok környékén, ill. az üdülőkörzetekben, amelyek népessége növekszik.
Város: a földrajzi munkamegosztásban valamilyen központi szerepkört betöltő, döntően nem mezőgazdasági jellegű település. Helyi funkció: saját lakosságának kielégítését szolgálja Központi funkció: nem csak saját lakosságát, hanem a környező települések népességét is szolgálja Vonzáskörzet: a város által ellátott terület
Agglomeráció: Szoros kapcsolatokkal összefonódott települések együttese, közigazgatásilag tagolt, de "együtt élő" településcsoport
Agglomeráció: A nagyvárosok előterében kialakuló település- és népességkoncentráció, amely területi - gazdasági egységet alkot, a települések egymással szoros kapcsolatban állnak. Az agglomeráció központja a centrum- vagy magtelepülés, amelynek környezetében kialakulnak a: bolygóvárosok B: alvóvárosok
bolygóvárosok: munkahely funkciójú kisebb városok, amelyek ipari tevékenységükkel tehermentesítik a nagyvárost, főleg ipari üzemek, raktárak, kereskedelmi vállalatok találhatók itt. alvóvárosok: lakóhely funkciójú városok, amelyek népessége a központban vagy a közeli bolygóvárosban dolgozik. Az agglomeráció lehet egyközpontú (monocentrikus), pl.: London, Párizs, Budapest, Moszkva, illetve többközpontú (policentrikus), pl.: Ruhr-vidék, Randstad, Donyec-medence, Szilézia.
Urbanizáció: városodás: a városok számának és méretének, valamint a városi népesség számának és arányának növekedése. Az ipari forradalom óta jelentős mértékű folyamat, máig tart. A fejlődő országok népességének csak 6-7%-a, a fejlett országok népességének 70-80%-a városlakó. Megfigyelhető a túlzsúfolt nagyvárosokból a vidékre költözés folyamata is, az "ellenvárosodás". Jelenleg az emberiség kb. 50%-a lakik városokban.
városiasodás: a falusi települések átalakulása, melynek során hasonlítani kezdenek a városokhoz mind külsőleg (építkezés, gazdasági tevékenység, szolgáltatások), mind az életmód (fogyasztás, kulturális szokások) tekintetében.
Városszerkezet: a városok belső szerkezete a társadalmi munkamegosztás térbeli rendjét tükrözi és általában övezetes elrendeződést mutat: belső munkahelyöv (városcentrum=city): állami és közigazgatási szervek, pénzintézetek, üzletek, oktatási, kulturális intézmények, irodák belső lakóöv: sűrű beépítésű terület, sokemeletes bérházakkal (ezt az övet érinti leginkább a slumosodás - a lakóépületek műszaki állapotának leromlása)
külső munkahelyöv: nagy helyigényű pályaudvarok, ipari üzemek, raktárak, sporttelepek, laktanyák, kikötők, hűtőházak külső lakóöv: város peremi nagy lakótelepek, kertvárosi részek, családi házak
Megalopolisz (óriásváros vagy mammutváros): az agglomerációk fejlődésével, bővülésével és összeolvadásával agglomerációs zónák vagy megalopoliszok jönnek létre, pl.: USA keleti part Boston - Washington (700 km hosszú, 80 millió lakos), Japán: Tokió - Nagoja - Osaka - Kobe.
Szuburbia (előváros): az agglomerációt gyűrűszerűen körülvevő, a közlekedési vonalakhoz kapcsolódó, családi házakból álló kertvárosi lakótelepülések. Belső lakónegyedeikben a népesség differenciáltan helyezkedik el pl.: USA, Nyugat-Európa nagyvárosai körül. Érd
Városok típusai a) Funkciók alapján 1. világváros (metropolisz): nemzetközi jelentőségű politikai, adminisztratív, gazdaságirányító, ipari, pénzügyi, kereskedelmi, közlekedési, tudományos, kulturális centrum. Hatósugara az ország nemzetközi helyzetétől függ, pl.: New York, Párizs, London, Tokió. 2. országos jelentőségű város: sokféle funkciójú, de kisebb (országnyi) vonzáskörzetű város, pl.: San Francisco, München.
3. kereskedelmi és közlekedési központ: útvonalak találkozásánál, tengerpartokon kialakult városok, pl.: Rotterdam, Hamburg, Marseille. 4. ipari központ: főleg ipari tevékenységgel foglalkozó város 5. mezőváros: lakóinak jelentős része a mezőgazdaságból él 6. egyéb városok: pl.: egyetemi-, üdülő-, fürdőváros, szórakoztató központok, vallási központok.
Méret alapján: nagyváros középváros kisváros
A magyar falvak nagyság szerinti csoportosítása: 1000 fő alatt: aprófalvak, 1000-2000 főig kisfalvak, 2000-5000 főig középfalvak, 5000 fő felett nagyfalvak.
Magyarországon a 2003-as adatok szerint a települések száma: 3435, ebből: - főváros, megyei jogú város: 23 - egyéb város: 229 - község: 2893
Városrobbanás Budapest növekedése Budapest dinamikus növekedése nem áll meg közigazgatási határainál, mind dinamikájában, mind kiterjedésében nő az agglomeráció övezet városrobbanás -új kapcsolatfajták jelennek meg pl. napi ingázás, a lakosság és az ipar kitelepedése az "övezetbe" -elővárosi fejlődés gyorsul:
- új területek megjelenése, Pest déli előterében parcellázás, új telepek Kispest, Erzsébetfalva, (üdülőterületnek akarták, de főleg kisegzisztenciák telepednek meg állandó lakásként, majd már ingázó munkásréteg is), már meglévő Újpest is fejlődik
-a későbbi Nagy Budapest területén lévő falvak is növekedésnek indulnak, lakosságuk átalakul: 2 típus: Rákospalota típus (gyors növekedés, kertvárosias jelleg kialakulás, hivata1i-alkalmazotti réteg kitelepü1ése, növekvő arányú munkásság) Soroksár típus (várost kiszolgáló agrártermelés, feldolgozás, parasztpolgárság)
-Az agglomerálódás a későbbi Nagy-Budapest határain túl is kimutatható. (kisiparosok, fővárosi piacra termelő agrárvállalkozások, Pécel, Csömör, Törökbálint, Budakeszi, Dunakeszi, Solymár agrárlakossága már csak 50 % körüli, vagy kevesebb), megindul a népességnövekedés -többi kapcsolat marad (parasztgazdaságok fővárosi piacra, pesti oldal bolgárkertészetek, szabadidős kapcsolatok a budai hegységbe húzódnak)
Az agglomeráció kialakulásának második szakasza (1870-1895) Budapest: -1867-től korlátozott állami szuverinitás -Budapest egy kb. 20 milliós ország fővárosa lehet -tudatos városfejlesztési politika kezdete. 1867-től a három város egységes tervezése. 1870. - törvény a főváros rendezési tervéről (két új híd, kis és nagykörút közötti terület sűrű, városias beépítése, Sugárút (Andrássy út) megépítése, Duna-part szabályozása, alapközművek kiépítése) -Közmunkatanács létrehozása, nagyvárosi beépítést szolgáló építési szabályzat, telekgazdálkodás
1872 városegyesítés -viharos fejlődés, 1900-ra Budapest Európa 8. legnagyobb városa (1878 közvilágítás, 1881 telefonközpont, 1887 első villamos, 1896 első földalatti a kontinensen) -külföldi tőke beáramlása, gyáripari központ -nagyarányú népességnövekedés (1890-ra 733 358 fő) -kialakul a város ma is jellemző alapszerkezete: - kormányzati, hivatali, kereskedelmi negyed (V. ker.)
lakóövezeten kívül nagy helyigényű funkciók (parkok, temetők, korházak, laktanyák, ipari közlekedési zóna - várostesten kívül néhány "munkás" külváros (Kőbánya, Angyalföld), - a budai oldal kevésbé szabályos ( domborzati viszonyok), laza beépítés marad.
Az agglomeráció kialakulásának harmadik szakasza (1895-1950) Jellemző folyamatok közel 50 évig változatlan jellegűek, bár kiterjedésük, intenzitásuk változó. Az egész időszakot jellemzi az intenzív urbanizációs szakasz. A város kinövi közigazgatási határait. Betelepülés mind a város közigazgatási határain belülre, mind közvetlen övezetébe..
A századfordulón: Beteljesedik és egyértelművé válik az agglomeráció kialakulásának folyamata, többé már nem lehet különválasztva kezelni a várost és elővárosait, a későbbi külső kerületeket: -a gyáripar további kiépülése (a városhatárokon belül is pl. Kőbánya, Angyalföld), szociális problémák tömeges megjelenése, a gyáripari munkásság "lakhatása" megoldatlan -további töretlen növekedés (Budapest lakosságszáma az első világháború előtt kb. 900 000), a város teljességgel "kinövi" magát,
nagy infrastrukturális fejlesztések, elővárosi közlekedés kiépítése (HÉV, villamosok az elővárosokba is) tisztviselő és munkás lakásépítések a város határában (pl. Rákospalota MÁV telep, Vekerle telep Kispesten, illetve új telepek alakulnak (pl. Pestújhely) elővárosi forgalom 1896 és 1913 között 13 szorosára nő, ingázás általános, gyáripari munkásság is ingázik
-Kialakul az elővárosok saját ipara, olcsóbb telkek, közművek, kevésbé szigorú építési előírások, alacsonyabb helyi adók Újpest, Rákospalota -MÁV üzemek, Kispest, Erzsébet, Pestlőrinc, Csepel, illetve Budafok élelmiszeripara tovább fejlődik) -a népesség növekedése az elővárosokra tevődik át, a munkát keresők szegényebb rétegei a város határánál telepednek le, "szegényebb kisegzisztenciák kiköltöznek a városból állandó változások, vegyes társadalmi összetétel, zsúfoltság, közművek kiépítése nem tudja követni a növekedést.
Budapest és térsége a szocialista korszakban (1945 után) -Az 50-es években még "szocialista ipar" fejlődése, a 60-as évektől már nem ipari munkaerőigény, hanem kereskedelem és szolgáltatások fejlődése. -A 60-as évektől betelepülési korlátozások Budapest közigazgatási területére, és ipartelepítési tilalom a főváros kb. 30 km-es körzetében.
-A hatvanas évektől elindul egy lassú "szuburbanizációs" folyamat. Először a város zöldövezeti kerületeibe, majd néhány "felkapott" budai oldalon lévő településre (Budakeszi, Budaőrs, Szentendre, Nagykovácsi) költöznek a belváros lakói. -Az időszak végére az egész agglomerációs övezetbe való bevándorlás üteme csökken, vagy megáll. Budapest népességfogyása elkezdődik a 80-as években.