A fiatalkorú bőnelkövetık pártfogó felügyelete végrehajtásának idıproblémái

Átírás

1 A fiatalkorú bőnelkövetık pártfogó felügyelete végrehajtásának idıproblémái ügyvéd Pallós & Gyolcs Ügyvédi Iroda

2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék...1 Elıszó...2 Érdekek szövedéke: a fiatalkorú bőnelkövetı és a társadalom...3 A fiatalkorúak pártfogó felügyeletének célja, az idı mint probléma...5 Érvek és ellenérvek egy lehetséges megoldás tükrében...9 Összefoglalás...12 Források

3 1. Elıszó A magyar jogrendszerben a természetes személyek jogait és kötelezettségeit, megítélését illetıen a tizennyolcadik életév egy igen jelentıs cezúra nem véletlenül. Bio-pszicho-szociális tény, hogy az önállósághoz, az önfenntartáshoz, a személyiség, a belátó- és döntéshozatali képesség kibontakozásához, az intellektuális érettséghez szükség van egy bizonyos életkor elérésére, tapasztalatokra, ismeretekre, melyek a nevelés és a közösségi szocializáció révén sajátíthatók el. Ezek híján az egyén fokozottan kiszolgáltatott, léte függ a felnıtt világ képviselıitıl. Ezt felismerve normaalkotóink külön definiálták és speciális szabályokat kapcsoltak ehhez az életszakaszhoz: míg például a polgári jog a cselekvıképtelen, illetve korlátozottan cselekvıképes kiskorú 1, addig a büntetıjog a kiskorú, valamint a fiatalkorú 2 terminusokat alkalmazza erre a periódusra. Mind a Ptk., mind a Btk. meghatározása kettıs rendszerre épül, a születés és a tizennyolcadik születésnap között eltelt idıbe beékelıdik egy belsı választóvonal: a tizennegyedik év mint a korlátozott cselekvıképesség kiskorúság és a fiatalkorúság nyitánya. Ekkortól jogrendünk bizonyos döntéshozatali és belátási képességgel ruházza fel az egyént, ezzel összhangban azonban nagyobb felelısséget is ró rá. Vagyis míg tizennégy éves kor alatt nem, addig e fölött már büntethetı. Mivel azonban ez a döntéshozatali és belátási képesség még nem teljes, a büntethetıség szabályai is enyhébbek, mint a felnıttkorú elkövetık esetében. Jogrendszerünk ezt oly módon is kifejezi, hogy a tizennégy-tizennyolc éveseket éppúgy a gyermek győjtıfogalmába vonja, mint az ennél fiatalabbakat évi IV. törvény (Ptk.) 12-12/D évi IV. törvény (Btk.) Bár a jogalkotó a gyermek terminus tartalmát illetıen nem volt egészen következetes: az évi XXXI. törvény (Gyvt.) 5.. a) szakasza szerint gyermek a Ptk. 12. (2) bekezdése szerinti kiskorú (vagyis a cselekvıképtelen kiskorú), addig az évi LXIV. törvény (mely a Gyermek jogairól szóló 1989-es 2

4 Büntetıjogi aspektusból adott tehát egy fokozott figyelmet érdemlı átmeneti életszakasz, melyben az egyén már nem maradéktalanul felelıtlen, ám nem is tökéletesen felelıs. Ám mindenek felett álló érdekének érvényesülnie kell a vele szemben alkalmazott szankciók végrehajtása során is így a fiatalkorúak esetében az egyik legjelentısebb büntetıjogi válaszreakciónak számító, az intézkedések közé tartozó pártfogó felügyelet elvégzése alatt is. Ám vajon valóban érvényesül-e ez a mindenek felett álló érdek a pártfogó felügyelet végrehajtása során? Ha nem, milyen lehetıség orvosolhatná ezt a problémát? Az alábbiakban ezen kérdésekre kísérlek meg válaszokat találni. 2. Érdekek szövedéke: a fiatalkorú bőnelkövetı és a társadalom Szabálysértés, vétség, bőncselekmény elkövetése esetén a jogalkotónak és a jogalkalmazónak két absztraktum, a társadalom/a közösség és az egyén érdekeit kell figyelembe vennie, vagyis a széles értelemben vett elszenvedıét és az elkövetıét. E kettı összeegyeztetése csupán látszólag paradox feladat, valójában azonban a hatékony büntetıjogi szanckiónak több komplementer tevékenységet magába kell foglalnia: eleget kell tennie a generális és a speciális prevenció kívánalmainak: gyors, legitim és intézményes választ kell adnia a cselekményre, a megfelelı mértékő szankciót kell kiszabnia és mielıbb végrehajtatnia, ösztönöznie kell a kárhelyreállítást, a jóvátételt, elı kell segítenie a bőnismétlés elkerülését, az elkövetı belátási képességének, cselekménye következményei felmérésének elmélyítését, reszocializációját, reintegrációját. New York-i Egyezmény beemelése jogrendünkbe) 1. cikke fıszabály szerint a tizennyolcadik év betöltéséig tekinti az egyént gyermeknek. A tizennégy-tizennyolc év közötti hiátust a Gyvt. úgy tölti be, hogy egy büntetıjogi kategóriát, a fiatalkorút illeszti be az 5. b) bekezdésébe. 3

5 Mindez összetett és nehéz feladatot ró a jogalkotóra és a jogalkalmazóra egyaránt, hiszen egyszerre kell kontrollfunkciót ellátnia és támogatnia. Utóbbi különösen nagy jelentıségő a fiatalkorú, azaz tizennégy-tizennyolc év közötti elkövetık esetén. Ez életszakasz a változások kora: formálódik, de még nem szilárdult meg a személyiség, fogékony az új információkra, ingerekre, nem alakult ki a felelısségteljes gondolkodás vagyis az egyén védendı, támogatandó és nevelhetı. Kiemelt jelentıségő, hogy megelızzük, illetve meggátoljuk a fiatalkorú elkövetıkkel szembeni stigmatizációs mechanizmusok elindulását, melyek révén a fiatalkorú deviáns magatartása szinte determinálható ennek folyamatát írja le a címkézéselmélet 4, mely az egyik legjelentısebb, a fiatalkorúak bőnelkövetési, bőnismétlési okait boncolgató szociálpszichológiai gyökerő magyarázat. Egy olyan társadalmi nyomást és megbélyegzési metódust tár elénk, aminek ismerete nélkülözhetetlen a fiatalkorúak által elkövetett bőncselekményekre adandó megfelelı a kontroll és a támogatás eszközeit egyaránt felhasználó válaszok adása során. Évente több mint tízezres nagyságrendő az ismertté vált fiatalkorú elkövetık száma (2008-ban fı 5 és bár nem éri el az 1998-as kiugró értéket, a ot, 6 mégis a 2007-es év adataihoz képest 4,8%-os emelkedést mutat 7 ). Alapvetı fontosságú, hogy ez a több ezer fiatal olyan támogatást kapjon, hogy ne induljon el a kriminalitás útján. E cél fontosságát hangsúlyozza a Társadalmi Bőnmegelızés Nemzeti Stratégiája 8, amely prioritásként kezeli a kérdést, ezért külön fejezetet szentel neki A gyermek- és fiatalkori bőnözés megelızése csökkentése címmel szintén felhívva a figyelmet arra, hogy Magyarországon az összes ismertté vált bőnelkövetı 12 százaléka fiatalkorú, 4 Bıvebben lásd: Adler, F.-Laufer, W.S.-Mueller, O. W. (2000) Kriminológia. Osiris, Budapest 5 Az adat elérhetı: utolsó letöltés: Magyar nemzeti ifjúságpolitikai jelentés in: Új ifjúsági szemle, VI. évfolyam, 1. szám, 71. o. 7 Az adat elérhetı: utolsó letöltés: Melléklet a 115/2003. (X. 28.) OGY. határozathoz: A Társadalmi Bőnmegelızés Nemzeti Stratégiája 4

6 [illetve, hogy] a kutatási tapasztalatok szerint minél fiatalabb életkorban fordul elı a bőnelkövetı magatartás, annál nagyobb az esély a bőnismétlésre vagy a bőnözıi életmód kialakulására. 9. A megelızésben és a bőnismétlés elkerülésében a stratégia külön hangsúlyozza a család mellett a szervezeti-intézményes támogatás fontosságát, lajstromozva azon nemzetközi kötelezettségvállalások sorát, amelyek szerint a gyermek érdeke, védelme alapvetı fontosságúnak tekintendı: az 1989-es New York-i Egyezmény mellett többek között ilyenek az ENSZ pekingi szabályai, melyek 1985-ös rögzítésükkel lefektették a fiatalkorúak hatékony igazságszolgáltatási rendszerének elvi kereteit, [hangsúlyozva], hogy a fiatalkorúak esetében a tisztán büntetı jellegő intézkedéseket el kell kerülni 10. A kettıs cél, a kontroll és a támogatás kiváló eszköze lehet a pártfogó felügyelet. Illetve lehetne abban az esetben, ha a gyakorlatban sikerülne valóban érvényesíteni azokat a szempontokat, amelyeket fokozottan figyelembe kell venni a fiatalkorú elkövetıket érintı eljárás és végrehajtás során. Köztük az egyik legfontosabbat, az idımúlást. Az alábbiakban ezt a tényezıt vizsgálom a fiatalkorúak pártfogó felügyelete végrehajtásának tükrében. 3. A fiatalkorúak pártfogó felügyeletének célja, az idı mint probléma A pártfogó felügyelet rendszertanilag az intézkedések közé tartozik, felügyeleti típusú alternatív szankció. Célja, hogy védelmet nyújtson a közösségnek az elköetı személyébıl a közösségre háruló veszéllyel szemben, [...] biztosítsa az elkövetı reintegrációját, [...] elızze meg a további bőncselekmény elkövetését idézett mő (im.) 44. o. 10 im. 46. o. 11 Kerezsi Klára: Az alternatív büntetések és végrehajtásuk. in: Gönczöl K.-Korinek L.-Lévai M. [szerk.] (1999) Kriminológiai ismeretek. Bőnözés, bőnözéskontroll. Corvina, Budapest, 379. o. 5

7 Ezen intézkedésre vonatkozó legfontosabb szabályokat a Btk. és a büntetı eljárásról szóló évi XIX. törvény mellett a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló évi 11. tvr., illetve a Pártfogó Felügyelıi Szolgálat tevékenységérıl, valamint ehhez kapcsolódóan egyes igazságügyi minisztériumi rendeletek módosításáról szóló 17/2003. (VI. 24.) IM rendelet tartalmazza. Utóbbi két jogszabály 103., illetve ai tartalmazzák a fiatalkorúakra vonatkozó külön szabályokat. Ezeket áttekintve látható, hogy egyik sem tartalmaz olyan, fiatalokra vonatkozó konkrét szabályt, mely meghatározná, hogy mennyi lehet a fiatalkorúak ellen meginduló eljárás kezdetétıl eltelt, illetve a pártfogó felügyelet kiszabásáról szóló határozat és a pártfogó felügyelet végrehajtásának megkezdése közötti maximális idıtartam. Nyilvánvalóan hatalmas az igazságszolgáltatás szerveire, köztük a bíróságokra nehezedı ügyteher, mindemellett fennáll annak a veszélye, hogy az eljárás igen hosszúra a fiatalkorúak speciális helyzetét illetıen gyakorlatilag beláthatatlanul és a preventív szempontokat tekintve vészesen hosszúra nyúlik. Ez teljességgel ellentétben áll mind a társadalom, de fıként az eljárás alá vont fiatalkorúak érdekeivel, melyrıl számos nemzetközi norma szól. A Pekingi Szabályok mely a fiatalkorúak büntetı igazságszolgáltatásáról szóló minimumsztenderdeket tartalmazza és ENSZ irányelvek a fiatalkori bőnözés megelızésére (a Riyadi Irányelvek) megerısítik a fiatalkorúak esetében a más elbánás, vagyis a nevelés fontosságát. Európa Tanács R (2000) 20. számú ajánlása, amelynek már a címe a Korai pszichoszociális beavatkozás szerepe a bőnelkövetés megelızésében is kiemeli a gyors reakció szükségességét szeptember 23-i keltezéső az Európa Tanács R (2003) 20. számú ajánlása a fiatalkori bőnözés kezelésének új módszereirıl és a fiatalkorú bőnelkövetıkre vonatkozó igazságszolgáltatás szerepérıl címet viseli. Ennek homlokterében szintén a fiatalkorúakkal kapcsolatos reintegratív és nevelési szempontok állnak. Az ajánlás külön meghatározza a fiatalkorú szankcionálandó cselekményére 6

8 vonatkozó adekvát reakció ismérveit, melyek egyben követelmények is: e reakciónak gyorsnak, korainak és következetesnek kell lennie 12. Mindemellett a Gyermekvédelmi Egyezményrıl szóló évi LXIV. törvény melynek 37., 39. és 40. cikke szól a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatás szabályairól világosan kimondja, hogy a részes államok elismerik a bőncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt vagy abban bőnösnek nyilvánított gyermeknek olyan bánásmódhoz való jogát, amely elımozdítja a személyiség méltósága és értéke iránti érzékének fejlesztését, erısíti a mások emberi jogai és alapvetı szabadságai iránti tiszteletét, és amely figyelembe veszi korát, valamint a társadalomba való beilleszkedése és abban építı jellegő részvétele elısegítésének szükségességét (40. cikk 1. pont). Ennek érvényesüléséhez azonban nem elegendı a mégoly támogató, javító-nevelı intézkedések sora sem legalább ilyen fontos, hogy a bőnelkövetésre adott reakciót a fiatalkorú mielıbb megtapasztalja, hiszen ha [ ] az életkorral kialakult fizikai képesség a társadalmi integráción keresztül nem kerül hasznosításra és így a konformitás elmarad, akkor az életkornak a bőnözésre gyakorolt hatása érzékelhetıen felerısödik 13. Az idımúlásnak a fiatalkorú elkövetı esetében fokozott jelentısége van: személyisége életkorából fakadóan gyorsan változik, így a nagy idıtáv esetén a végrehajtás már nem azt a személyiséget éri el, akit megcélzott, ezáltal veszít hatékonyságából és akár negatív hatást is kifejthet a fiatal életére. Ugyanis ha a határozathozatal és a végrehajtás között hosszú idı telik el, a fiatal vagy már elırébb lépett a társadalmi beilleszkedés útján, és ezáltal érthetetlen és az idımúlás miatt igazságtalan lesz számára az évekkel korábban elkövetett botlása miatti végrehajtás; vagy mivel cselekménye nem kapott azonnali reakciót megkezdte 12 E bekezdés anyagának bıvebb kifejtése megtalálható Dr. Lévai Miklós Az Európa Tanács R (2003) 20. számú ajánlása a fiatalkorú bőnelkövetıkre vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerrıl c. tanulmányában, mely hozzáférhetı a -webhelyen (utolsó letöltés: ) 13 Molnár József: Életkor és bőnözés. in: Gönczöl K.-Korinek L.-Lévai M. [szerk.] (1999) Kriminológiai ismeretek. Bőnözés, bőnözéskontroll. Corvina, Budapest, 260. o. 7

9 kriminális karrierjét, amelyet a pártfogó felügyelet már csak alacsony hatásfokkal befolyásolhat. Az eljárás kezdete, a határozathozatal és a pártfogó felügyelet végrehajtása között különösen akkor telik el hosszú idı, ha az ügy a bíróság elé került. Ezt megerısítik azok az érvek, amelyeket az ügyészek említenek a vádemelés elhalasztása mellett érvelve, javasolva a bírói szakaszba juttatás újragondolását: [a vádemelés elhalasztása esetén] csökkenhet a bíróság elé kerülı ügyek száma, rövidül az eljárás, [ ] habár [a vádemelés elhalasztása] gyakorlatilag ugyanolyan, mint a próbára bocsátás, de hamarabb bekövetkezik és személyre szabottabb (emellett eljárási idı és eljárási költség takarítható meg általa), [ ] hamarabb kerül a párfogóhoz az elkövetı 14. Egy bírókkal végzett fókuszcsoportos kutatás szintén felhívta a figyelmet az idıproblémára: a legnagyobb gondot az eljárások rettenetes elhúzódása jelenti. Ha egy viszonylag kis súlyú lopás (vagy kettı, amelyek nem sokkal követik egymást) elkövetése után, akkor történt volna valami a fiatalkorúval, lehet, hogy az ábra most mást mutatna. [ ] Ha történik valami (és nem vádhalasztás), a fiatalkorú úgy érzi, hogy valaki figyel rá, valaki törıdik vele, és nem arról van szó, hogy majd két év múlva egyszer lesz egy nem jogerıs ítélete, és 3-4 év múlva, mire már jó felnıtt lesz Itt kellene azonnali beavatkozás! 15 A kutatási tapasztalatok szerint az idıben elkezdıdı pártfogó felügyelet a fiatalkorú életének számos szegmensére pozitív hatást gyakorol 16 : Családi, baráti kapcsolataira, munkavállalási lehetıségeire, iskolai végzettségére, alkohol- és drogfogyasztási szokásaira stb. Persze nem lehet eléggé hangsúlyozni: csupán akkor, ha idıben elkezdıdik 14 Ritter Ildikó kutatását idézi Kerezsi Klára, Kó József és Gosztonyi Géza A fiatalkorúak büntetı igazságazolgáltatásának hatékonysága: a fiatalkorú elítéltek utánkövetéses visszaesési vizsgálata c es munkájának 24. oldalán. (kiadta: Budapesti Szociális Forrásközpont, Budapest) 15 Kerezsi Klára-Kó József-Gosztonyi Géza (2007) A fiatalkorúak büntetı igazságazolgáltatásának hatékonysága: a fiatalkorú elítéltek utánkövetéses visszaesési vizsgálata. Budapesti Szociális Forrásközpont, Budapest, 48. o. 16 im. 27. o. 8

10 4. Érvek és ellenérvek egy lehetséges megoldás tükrében Joggal merülhet fel a gondolat: miért nem történik valamilyen hatékony és gyors beavatkozás a gyanú felmerülése és a határozat meghozatala között? Hogyan történhet meg, hogy a fiatalkorú elkövetése, eljárásba kerülése után még hónapokig, akár évekig semmilyen, tettére adott hivatalos reakcióval nem szembesül? Kinek jó ez? Jó-e a fiatalnak, hogy semmi sem készteti felelısségvállalásra, a kriminális út elkerülésére, hogy csökkentjük számára azon esélyt, hogy pozitív irányban változtathasson a helyzetén? Jó-e a társadalomnak, hogy hagyja, hogy az egyre telı idı alatt a fiatal netán még több bőncselekményt kövessen el és jó-e, ha hagyja, hogy elinduljon egy deviáns karrier? Választ adni az utóbbi kérdésekre csak egyféleképpen lehet: nemet mondva. De mi lehet a megfelelı beavatkozási mód? Nem újkelető az ún. elızetes pártfogás gondolata. Ennek értelmében pártfogás alá lehetne vonni a még nem bőnelkövetı, de a kriminalizáció által veszélyeztetett fiatalkorúakat, illetve azokat, akik már bekerültek az igazságszolgáltatási rendszer látóterébe, mert felmerült velük szemben az elkövetés gyanúja, de még nem ért véget az eljárás, nem született meg a határozat az ügyükben. Az intézmény szükségességét hangsúlyozza az ily módon mielıbb megvalósítható javító-nevelı célzat, illetve az a tény, hogy a büntetıeljárás akár hónapig is eltarthat 17, s ezt az értékes idıt az elızetes pártfogás segítségével föl lehetne használni a fiatal támogatására, kontrollálására a bőnismétlés megelızésére. 17 lásd: bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/javito_nevelo_int_pfsz.doc utolsó letöltés:

11 A határozat meghozatala után a pártfogás idıtartamába beszámíthatna az elızetes pártfogásban eltöltött idı, így a fiatalnak a kettı különbözetét kellene csupán a mai értelemben vett pártfogó felügyelet alatt eltöltenie. Az intézmény számos kérdést felvet, érvek összeütközését indukálja. Az ártatlanság vélelme értelmében ugyanis nem lehet szankciót alkalmazni az elkövetıvel szemben, amíg bőnössége be nem bizonyosodik. Ezzel kapcsolatban ellenvetések hada sorakoztatható föl: szankció-e az elızetes pártfogás a szó büntetıjogi értelmében? Miután a büntetésnél jóval erısebb benne a preventív és támogató jelleg, az igenlı válasz vitatható. Meglepı, hogy az elızetes letartóztatás és a házi ırizet esetén mely intézmények szintén a bőnösség bebizonyosodásának ideje elıtt alkalmazhatóak nem merült föl ez a gondolat. Ahogy a már fentebb említett fókuszcsoportos kutatásban az egyik megkérdezett bíró fogalmazott: az úgynevezett ideiglenes vagy elızetes pártfogás, és a beavatkozó lehetne az ideiglenes vagy elızetes pártfogó aki, rögtön elkezdi figyelemmel kísérni és segíteni a fiatalkorú magatartását - ha nem is ugyanazokkal a jogosítványokkal, és kötelezettségekkel, mint a késıbbi vádelhalasztás, vagy bírói ítélet utáni pártfogó. Sokan ezt szankcióknak tekintik, és azt mondják, hogy bírói ítélet nélkül ezt nem lehet megtenni. De érdemes azon elgondolkodnunk, hogy az elızetes letartóztatás, a házi ırizet, vagy a lakhely-elhagyási tilalom is a büntetı felelısség megállapítása elıtti és anélküli szabadságkorlátozás, és sokkal súlyosabb hátrányokat jelent, mint az, hogy valaki mellé egy pártfogót állítanak, aki akár segítséget is nyújthat. És ekkor a fiatalkorú tudná, hogy történik vele valami... Innentıl kezdve nem élhetne már ugyanúgy tovább, mert tudná, hogy idınként jelentkeznie kell valahol, ahol segít neki valaki abban, hogy az iskolai ta- 10

12 nulmányait folytassa, vagy esetleg dolgozzon. Tudnia kell a pártfogónak, hogy hol jár, s hogy lakást, munkahelyet, vagy iskolát változtat. Ez lenne a legfontosabb 18. Tisztán a büntetı-eljárásjog rendszerébe kell-e sorolni az elızetes pártfogást? Nem, a gyermekvédelem rendszerébe jól beilleszthetı intézményrıl van szó mint ahogy az egy korábbi javaslatban föl is merült: [végezhetné] a gyermekjóléti szolgálat speciális csoportja, ennek egy önálló intézmény része 12 éves kortól 18-ig az [ ] államigazgatási eljárás keretében [ ]. Munkája során szorosan együttmőködve a pártfogó felügyelı szolgálattal, rendırséggel a környezettanulmány felvételétıl, valamint a foglalkoztatókkal felhasználva ennek módszertanát 19. Az elızetes pártfogó tehát lehetne a gyermekvédelem rendszerének szakembere, például családgondozó szociális munkás, a gyermekjóléti szolgálatnál dolgozó szociális munkás, vagy az a pártfogó, aki az eljárás megindulásakor a környezettanulmányt készíti a fiatalkorúról, ily módon az igazságügyi rendszer elsı támogató szereplıjeként találkozik a fiatallal. Az elızetes pártfogás során a pártfogónak rendszeres, intenzív kapcsolatot kellene fennartania a fiatalkorúval, a fiatalkorú családjával, iskolájával, a gyermekvédelem és az igazságszolgáltatás intézményeivel, jelzési kötelezettséggel tartozna feléjük, illetve rendszeresen beszámolna írásban is a fiatal életét érintı változásokról a szociális munkások és a pártfogók jelen adminisztrációs kötelezettségeivel analóg módon. Segítenie kellene a fiatalkorút tette lehetséges következményeinek belátásában, felelısségtudata fejlesztésében, szociális helyzetének erısítésében, környezetével, baráti körével való kapcsolatrendszerének tudatos szemléletében, problémamegoldási stratégiáinak, konfliktuskezelésének javításában, útkeresésében. Emellett természetesen 18 Kerezsi Klára-Kó József-Gosztonyi Géza (2007) A fiatalkorúak büntetı igazságszolgáltatásának hatékonysága: a fiatalkorú elítéltek utánkövetéses visszaesési vizsgálata. Budapesti Szociális Forrásközpont, Budapest, o. 19 Batizi Ildikó javaslata megtekinthetı az alábbi webhelyen: bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/javito_nevelo_int_pfsz.doc utolsó letöltés: , illetve a témáról lásd még Dr. Vaskuti András A pártfogó felügyelı szerepe az alternatív szankciók kiszabásánál és végrehajtásánál c. elıadását, amely a Kriminológiai Közlöny 2005/62-es számában hozzáférhetı. 11

13 figyelmeztetnie kell a fiatalt arra, hogy amennyiben nem mőködik együtt, az igazságügyi rendszer lépcsıin járva már komolyabb következményekkel kell majd szembenéznie. Ezzel a gyors és alapvetıen nevelı jellegő beavatkozással jobban elı lehetne segíteni a gyermek mindenek felett való érdekének következetes érvényesülését, hatékonyan és humánusan lehetne reagálni egy, az összes szereplı (elkövetı, áldozat, társadalom) számára aggasztó szituációra: a fiatalkorú bőnelkövetésére. 5. Összefoglalás Mind hazai normarendszerünk, mind nemzetközi kötelezettségvállalásaink, mind saját erkölcsi érzékünk azt kell, hogy diktálja, hogy az élet összes színterén élvezzenek prioritást a legkiszolgáltatottabbak, a gyermekek és a fiatalok igényei, szükségletei, akik még kiforratlanságuk, bizonytalanságuk, alakíthatóságuk okán támogató nevelésben kell, hogy részesüljenek. Ennek tudatában felelıtlenség és struccpolitika nem felfigyelni az olyan anomáliákra, mint amilyent vizsgált témánk fókusza, a fiatalkorúakkal szembeni eljárás idıproblémája jelent. Ahogy az idézett kutatás során egy résztvevı bíró fogalmazott: ha a bíróságon évekig tarthatnak még a viszonylag egyszerő ügyek is, akkor jelenleg ez a szervezet ezt a feladatát nem képes ellátni, és ezért itt alapvetı változtatásokra lenne szükség. 20 Témámat illetıen e változások megtételét pedig nincs okunk halogatni, hiszen rendelkezésünkre áll a szükséges módosítás elméleti konstrukciója, az elızetes pártfogás intézménye. A kriminalitás veszélyének kitett fiatalkorúak érdekében mielıbb meg kell teremteni ennek jogszabályi és infrastrukturális hátterét. 20 Kerezsi Klára-Kó József-Gosztonyi Géza (2007) A fiatalkorúak büntetı igazságazolgáltatásának hatékonysága: a fiatalkorú elítéltek utánkövetéses visszaesési vizsgálata. Budapesti Szociális Forrásközpont, Budapest, 49. o. 12

14 Források Adler, F.-Laufer, W.S.-Mueller, O. W. (2000) Kriminológia. Osiris, Budapest Batizi Ildikó javaslata: bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/javito_nevelo_int_pfsz.doc utolsó letöltés: Kerezsi Klára: Az alternatív büntetések és végrehajtásuk. in: Gönczöl K.-Korinek L.- Lévai M. [szerk.] (1999) Kriminológiai ismeretek. Bőnözés, bőnözéskontroll. Corvina, Budapest Kerezsi Klára-Kó József-Gosztonyi Géza (2007) A fiatalkorúak büntetı igazságazolgáltatásának hatékonysága: a fiatalkorú elítéltek utánkövetéses visszaesési vizsgálata. Budapesti Szociális Forrásközpont, Budapest Dr. Lévai Miklós tanulmánya Az Európa Tanács R (2003) 20. számú ajánlása a fiatalkorú bőnelkövetıkre vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerrıl címmel, mely hozzáférhetı a -webhelyen (utolsó letöltés: ) Magyar nemzeti ifjúságpolitikai jelentés in: Új ifjúsági szemle, VI. évfolyam, 1. szám Melléklet a 115/2003. (X. 28.) OGY. határozathoz: A Társadalmi Bőnmegelızés Nemzeti Stratégiája Molnár József: Életkor és bőnözés. in: Gönczöl K.-Korinek L.-Lévai M. [szerk.] (1999) Kriminológiai ismeretek. Bőnözés, bőnözéskontroll. Corvina, Budapest évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, november 20-án kelt Egyezmény kihirdetésérıl 17/2003. (VI. 24.) IM rendelet a Pártfogó Felügyelıi Szolgálat tevékenységérıl, valamint ehhez kapcsolódóan egyes igazságügyminiszteri rendeletek módosításáról évi 11. törvényerejő rendelet a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról ENSZ irányelvek a fiatalkori bőnözés megelızésére (a Riyadi Irányelvek) Pekingi Szabályok R (2000) 20. számú ajánlása a korai pszichoszociális beavatkozás szerepe a bőnelkövetés megelızésében 13

15 R (2003) 20. számú ajánlás a fiatalkori bőnözés kezelésének új módszereirıl és a fiatalkorú bőnelkövetıkre vonatkozó igazságszolgáltatás szerepérıl 14