közúti és mélyépítési szemle kivonatok

Átírás

1 közúti és mélyépítési szemle kivonatok A dinamikus tömörség- és teherbírásmérés újabb paraméterei és a modulusok átszámíthatósági kérdései Subert István, Közúti és mélyépítési szemle 55.évf.1.szám Megjegyzések Subert István: A dinamikus tömörség- és teherbírásmérés újabb paraméterei és a modulusok átszámíthatósági kérdései c. cikkéhez Dr. Boromisza Tibor, Közúti és mélyépítési szemle 55.évf.2.szám Válasz dr. Boromisza Tibor hozzászólására ( A dinamikus tömörség- és teherbírásmérés újabb paraméterei és a modulusok átszámíthatósági kérdései c. cikkéhez) Subert István, Közúti és mélyépítési szemle 55.évf.2.szám

2 28 A dinamikus tömörség- és teherbírásmérés újabb paraméterei és a modulusok átszámíthatósági kérdései Subert István 1 A B&C dinamikus tömörség és teherbírás mérésére vonatkozó ÚT Útügyi Mûszaki Elõírás újabban kibõvült az alternatív mérési módszerrel és az egyszerûsített tömörségmérés lehetõségével. A dinamikus teherbírásra vonatkozó elõírás kiegészült a végmodulus fogalmával. Ismét értékeltük a dinamikus és a statikus teherbírás lehetséges átszámítását, kapcsolatát, azt, hogy a statikus modulusokat lehet-e számítani az új mérõberendezéssel mért dinamikus mérési eredményekbõl vagy fordítva. A B&C dinamikus tömörség- és teherbírásmérõ eszköz Mind a mélyépítési, mind az alapozási munkáknál a tömörségnek, a teherbírásnak igen nagy a jelentõsége, ezért meghatározása, ellenõrzése elengedhetetlen. Mind az építtetõknek, mind a kivitelezõknek alapvetõ fontosságú ezek gyors, megbízható ellenõrzése. E feladatra fejlesztettük ki a dinamikus tömörség- és teherbírás-mérõ könnyûejtõsúlyos vizsgálati módszert és berendezést. Ezzel a mûszerrel a kivitelezõk kiváló lehetõséget kaptak az egyszerû és megbízható önkontrollra, a belsõ minõség-ellenõrzés javítására. közúti és mélyépítési szemle 55. évfolyam 1. szám A dinamikus tömörségmérés újabb fejlesztései 1 Okl. ép. mérnök, okl. gazd. mérnök, ügyvezetõ, Andreas Kft., Budapest 1. ábra: T rw nedvességkorrekciós görbék A tömörségi fokot új módszerrel, a süllyedési amplitúdókból képzett alakváltozási görbébõl határozzuk meg a B&C könnyû-ejtõsúlyos mérõberendezéssel. A mérés a relatív tömörségi fok meghatározására a fajlagos alakváltozáson alapuló tömörség elméletét használja, melyet az ÚT Útügyi Mûszaki Elõírásban szabályoztak 2003-ban. Ez az elmélet igazolható és levezethetõ volt a Proctor-vizsgálatokból azzal, hogy a megszokott V n =const modellrõl egy G sz =constans modellre át kell számítsuk a Proctor-pontokkal jellemzett minták térfogatváltozását. A száraz sûrûségek arányából meghatározott hagyományos T rρ % tömörségi fok azonos a T rd % dinamikus tömörségi fokkal, és a T re % helyszíni relatív tömörség és a T rw nedvességkorrekciós tényezõ szorzata. A T re % nem más, mint az adott víztartalom mellett elért tömörségi fok, a mérés során végzett teljes tömörítéshez viszonyítva, a T rw pedig a Proctor-görbe normalizált (ρ dmax -szal osztott) alakja. Minden anyag nedvességkorrekciós görbéje (1. ábra) a w opt %- nál=1,000, és csak a görbülete változó. A T rw görbe egyenletének a meghatározásakor ugyanabból az anyagból több vizsgálatsorozatot (2-3 * 5 pont) kell végezzünk, és ezeket egyben dolgozzuk fel, regressziós analízis mellett, hogy meglegyen a kellõ megbízhatóság. A dinamikus tömörségmérés elmélete közvetlenül a tömörödést méri és nem közvetett értékkel (mint például az izotópos mérés a sûrûséggel) jellemzi. Ezért olyan gyakorlati elõnye van, mely a kivitelezést jelentõsen megkönnyíti, és méréskor rutinszerû döntéseket tesz lehetõvé. A kijelzett paraméterek alapján egyértelmûen eldönthetõ, hogy kell-e még további tömörítés, vagy éppen meg sem szabad kezdeni a tömörítést, mert az anyag nagy, vagy túl kicsi víztartalma miatt 100% relatív tömörségnél sem érhetõ el az elõírt tömörségi fok. A kidolgozott mérési módszer lényeges eleme, hogy a Proctor-vizsgálattal azonos munkával a tömörítést a helyszínen, az adott anyagon, újra és újra elvégezzük minden mérésnél. Ez a mérési módszer pontosságát jelentõsen javítja, a napi gyakorlati munkát pedig rendkívül biztonságossá és megbízhatóvá teszi. A berendezés kis mérete, könnyû kezelhetõsége nagyban segíti széles körû alkalmazhatóságát az építõipar teljes

3 területén. Környezetvédelmi elõnyei miatt a 2003-as genfi találmányi világkiállításon aranyérmet nyert magyar mérõberendezés újdonsága, hogy nem használ az egészségre és környezetre káros izotópforrást. A legújabb elmélettel a relatív tömörségi fok a felsõ T rd >90% tömörségi tartományában a dinamikus tömörségmérés még megbízhatóbb, pontosabb lett. A Proctor-féle vizsgálatból egzakt módon levezethetõ az alkalmazott összefüggés, mely a tömörségi fok és a térfogatváltozás regressziós analízisének, a közelítõ görbe együtthatójának figyelembevételén alapul (2. ábra). A süllyedési amplitúdók különbségébõl, az egy helyre mért ejtések számával súlyozott átlagából és az anyag Proctor-vizsgálatából számított T rd %- l összefüggés felhasználásával képezzük a relatív tömörségi fokot. Ezt az ÚT módosításában alternatív módszernek nevezett változatot több szempontból is kedvezõbbnek tartjuk, bár az esetek többségében csak néhány tizedes eltérést ad a korábbi módszerhez képest. Mivel az elsõ ejtés süllyedési értékének nincs akkora jelentõsége, mint a fajlagos alakváltozás számításán alapuló módszer esetében, a tárcsa-elhelyezési, illeszkedési és felfekvési problémákból származó hiba lehetõsége jóval kisebb. 2. ábra: Tömörségi fok és térfogatváltozás egyesített összefüggése öt különbözõ anyagban A V1.40 verziószámú fejlesztés másik nagy újdonsága, hogy bevezette az egyszerûsített tömörségmérés fogalmát. Mivel a korábbi verzióknál a 18 ejtés szükségessége nem aratott osztatlan sikert, ezért a valós tömörítettségtõl tettük függõvé az ejtések számát. A még szükséges ejtésszámot a kényelmesebb mérés érdekében a tömörödési görbe meredekségétõl tettük függõvé. Az egyszerûsített tömörségmérési üzemmódban az elsõ kilenc ejtés után kezdi figyelni a program a feltétel fennállását, teljesülésekor pedig az utolsó két pontból kapott meredekséggel képzi a hiányzó adatsort. A helyettesítés miatt az így számított tömörségi fok kissé rosszabb, mint a teljes sorozattal GEOTECHNIKA számított, de ez az elhanyagolás a biztonság javára történik (határesetnél a mérést a teljes sorozattal újra kell mérni, az pár tizeddel magasabb lesz). Nedvességkorrekciós tényezõ az izotópos méréseknél Az ÚT szerinti radiometriás tömörségmérés a száraz sûrûség és a Proctor-vizsgálattal meghatározott ρ dmax arányából határozza meg a T rρ % tömörségi fokot (mely azonos a T rd % dinamikus tömörségi fokkal. Mivel a T rd % tömörségi fok a T re % helyszíni relatív tömörség és a T rw nedvességkorrekciós tényezõ szorzata, ezért az izotópos mérési eredménybõl is számítható a relatív tömörség a T reiz %= T rρ % / T rw kifejezéssel. A T re % helyszíni relatív tömörség nem más, mint az adott víztartalom mellett elért tömörségi fok, azaz az addig végzett hengerlési munka hatékonyságának a mutatója. Ha ez alacsony, csak rá kell küldeni a hengert még néhány további járatra. De a számított T rw nedvességkorrekciós tényezõ nagysága is fontos. Ebbõl azt látni, hogy az adott nedvességtartalom mellett (mely más vagy azonos a w opt %-kal) 100%-os a relatív tömörség, azaz tökéletes hengerlés esetén is maximum mekkora tömörségi fokot tudunk elérni. Ha a T rw értéke mondjuk a helyszínen mért w t % víztartalomnál 0,952, akkor a T rρ % = T reiz % * T rw miatt (100% relatív tömörségi fok esetén is) legföljebb 100 * 0,952=95,2% tömörségi fokot lehet elérni. Nyilvánvaló az is, hogy ha az izotópos mérések eredményeibõl 100%-nál nagyobb relatív tömörséget kapunk, az hibás mérés, ezért a módszer az amúgy gyenge megbízhatóságú mérési mód ellenõrzésére is alkalmas. Érdekes következtetésre vezetett egy másik szempont vizsgálata is az izotópos mérési módszer körül. Mint ismeretes, az izotópos berendezések egyik izotópja a nedves sûrûséget méri (ez hitelesített), a másik pedig a víztartalmat határozza meg, ez csak kalibrált. Hogy a mért víztartalomnak mekkora a jelentõsége, azt egy példán mutatjuk be. Legyen a ρ dmax =2,21g/cm 3 és a nedves sûrûség ρ n =2,18 g/cm 3 mint a hitelesített izotópos egység mérési eredménye. A száraz sûrûség ebbõl ρ di =ρ n* (1/ (1+w)), amit különbözõ víztartalmaknál az 1. táblázatban számítottuk. 1. táblázat A víztartalom hibájának hatása a tömörségi fokra w t % 1/(1+w) ρ di T rρ % számított T rρ % hiba 2 0,980 2,137 96,7% + 4,1% 4 0,962 2,096 94,8% + 2,2% 6 0,943 2,055 93,0% + 0,4% 7 0,935 2,037 92,2% 0,4% Megállapítható, hogy a kis víztartalom elõnyös a jó eredményhez, mert akkor nagyobb a tömörségi fok. Mivel a víztartalom mérése nem hitelesített, igazán nem is tudjuk mekkora eltérése lehet. Néhány mintát 29 közúti és mélyépítési szemle 55. évfolyam 1. szám

4 30 szárító szekrényben ellenõrizve gyakori a 2-3%-os eltérés, de akár 6-10%-os eltérést is tapasztaltunk a hitelesített mérõeszközöknél. Ha ebben a példában a valós víztartalmat w t %=6,5%-nak (és T rρ %=92,6%- nak) feltételezzük, akkor a szemünknek oly megszokott alacsony víztartalmak miatti eltérés a tömörségi fokban elérheti a 4-5%-ot! A nedvesség pontos mérése tehát fontos, ezért egyre több laboratórium tér át más módszerrel a víztartalom helyi mérésére. A dielektromos álladó elvén a víztartalom meghatározás például az USA T-90 Trident dielektromos nedvességmérõvel akár 1% pontosságú is lehet. A példa jó annak bemutatására is, mekkora a jelentõsége egy jó nedvességtartalom-mérõnek a mûszaki ellenõr kezében. Megjegyezzük, hogy példánkban csak egy paraméter, a víztartalom-mérés hatását mutattuk be az eredményre, mely a többivel (a Proctor-sûrûség eltérés, az izotópos sûrûségmérési hiba stb.) együtt érthetõen lehet akár T rρ % hiba= +/ 5-6T rρ % is, azaz 97%- os határérték esetén az izotópos mérõberendezéssel gyakorlatilag mérhetetlen a tömörség, mert a mérés pontatlansága ezt jelentõsen meghaladja. közúti és mélyépítési szemle 55. évfolyam 1. szám Megépíthetõ-e az autópályák földmû-felsõ rétegén a 97%-os tömörségi fok? A 3/2004 ÉME az új típusú autópálya-szerkezetek alatti egy méteres vastagságban a földmûre elõírja a T rρ %>=97% 0% alkalmazását. Az izotópos tömörségmérés a bemutatottak miatt a tömörség meghatározására teljesen alkalmatlan. Az ÚT ÚME szerinti dinamikus tömörségvizsgálat pontosabb mérésre alkalmas és más módszert alkalmaz (3. ábra). Ebben az esetben is fel kell tegyük magunknak a kérdést, megépíthetõ-e az autópályák felsõ rétegeire elõírt 97% tömörségi fok? Az elõzõekben tárgyaltuk a relatív tömörségi fok és a nedvességkorrekciós tényezõ érzékenységét és jelentõségét. Nézzük meg, most ilyen vonatkozásában mit tud. A T rd % dinamikus tömörségi fok akkor lehet 97% felett (reális körülmények között), ha a T re % helyszíni relatív tömörség % közötti és a T rw = (T rd % / T re %) = 1,000 0,970 közötti. Ez is csak úgy, ha a relatív tömörség 100% felé tart, akkor a T rw tarthat 0,970 felé, vagy ami gyakoribb eset, ha a relatív tömörség eléri a 98% értéket, akkor a T rw = 0,990 kell legalább legyen. Ez a homokos kavicsok esetében általában a w opt % +/ 1,5% tartomány, mely gyakorlatilag tartósan NEM állítható elõ. A másik eset a tökéletes és maximális tömörítésre való törekvés, amikor a relatív tömörség % közötti, ekkor a T rw >=0,980 kell legalább legyen. Ez a homokos kavicsok esetében általában a w opt % +/ 2,5% beépítési víztartalom tartomány, mely tartósan gyakorlatilag éppen hogy csak, de elõállítható. Mindezeket megvizsgálva a földmû felsõ 1,0 m és alsó 0,5 m-én mivel itt nem is elõírás a különlegesen jól tömöríthetõ homokoskavics anyag teljesen reménytelen teljesíteni a T rρ %>=97% 0% tömörségi követelményt bármilyen intenzív tömörítéssel, bármilyen pontos méréssel. 3. ábra: A genfi találmányi világkiállításon aranyérmet nyert mérõberendezés Összefoglalva: az autópályákra elõírt tömörségi követelmény a szabad ég alatti kivitelezési körülményeket figyelembe véve, maximális tömörítési technikával és megfelelõ anyagokkal, a földmû felsõ 1,0 méterének felsõ 50 cm-es rétegében, homokoskavics anyagokkal T rd %>=97% 2% (max az esetek 20%- ában megengedve) a méréstechnikai megfontolásokat tekintve, betartható. A földmû felsõ 1,0 m-ének alsó 0,5 m részében mivel itt homokoskavics anyag alkalmazása nem elõírás teljesen reménytelen tartósan teljesíteni a T rd %>97% tömörségi fok követelményt. Maximális tömörítési technikával és megfelelõ, jól tömöríthetõ szemcsés talajokból legföljebb T rd %>95% 0% elõírás tartható be biztonsággal, egyszerû méréstechnikai megfontolások alapján. A dinamikus modulus számításának jelenlegi eltérései Az ÚT ÚME szerinti B&C dinamikus tömörség- és teherbírás-mérõ készülék két készülék egyben, mert egy méréssel mind a T rd % tömörségi fok, mind az Ed dinamikus modulus (MPa) meghatározható. A dinamikus modulust azonban ezzel a módszerrel D=163 mm-es tárcsával és a p din =0,35 MPa tárcsa alatti terheléssel határozzuk meg. Más könnyûejtõsúlyos berendezések (pl. a német Zorn gyártmányra vonatkozó magyar ÚT ÚME) 300 mm átmérõjû tárcsát és p din =0,1 MPa tárcsa alatti terhelést használnak. A kis tárcsa alatti terhelés jelentõsen eltér a megszokott statikus E 2 modulus meghatározásakor alkalmazott p=0,3 MPa terheléstõl. Hibának vehetõ, hogy az ÚT ÚME szerinti módszer c=2 Boussinesq-szorzót vesz figyelembe, és nem választható meg a mért anyag harántkontrakciós együtthatója.

5 Az ÚT ÚME szerinti B&C mérõeszköz alkalmazásakor már figyelembe vehetõ mindez, beállítható a valós µ=0,3-0,4-0,5 Poisson-tényezõ, illetve megválasztható az alkalmazni kívánt Boussinesq-féle merev (c=π/2) vagy hajlékony tárcsa szorzó (c=2) is. A B&C dinamikus berendezéssel való mérést szabályozó ÚME 2004 évi módosításában újdonság, hogy bevezettük a dinamikus végmodulus (E d vég ), és a mértékadó dinamikus végmodulus fogalmát, mely a dinamikus tömörség meghatározásához szükséges 18 ejtés utolsó három ejtésének átlagát veszi figyelembe, mint a betömörödött állapotra jellemzõ dinamikus modulust. Ezzel összehasonlítva a 4., 5., 6. ejtésbõl képzett hagyományos Ed dinamikus modulust, következtethetünk a teherbírás valós értékére, illetve az E 2 statikus modulussal való összehasonlíthatóság feltételeinek a fennállására. Az eddigi mérések során ugyanis ismeretlen volt elõttünk, hogy a második ejtési sorozatból meghatározott süllyedési amplitúdó a tömörödési görbe elején, közepén vagy végén helyezkedik-e el, és csak feltételeztük, hogy az elõterheléssel a kellõ tömörödés létrejött. Megjegyezzük, hogy az MSZ szerinti E 2 statikus teherbírás mérésünk is azért alkalmaz két felterhelést, hogy biztosítsa a tömörödést az elsõ terheléssel. Hiányoljuk az MSZ szabványból a párhuzamos mérésekre és az ismételhetõségre vonatkozó elõírásokat, és annak ellenõrzését, hogy a tömörödés valóban létrejött-e, netán azonos mértékû lenne valamennyi mérésnél és anyagnál. Mivel az E d, E vd és E 2 értékek átszámítása, összehasonlítása egyesek szerint még lehetséges, ezért a statikus mérés módszerét, lehetséges hibáit is elemeztük. A statikus teherbírás-mérésünk nem hangoztatott furcsaságai Megvizsgáltuk a fölmûre alkalmazott p=0,3 MPa és a pályaszerkezeti rétegekre elõírt p=0,5 MPa terhelési szint során alkalmazott E 2 elõírásokat egyenértékûségük tekintetében. Mint ismeretes, a statikus modulus nagysága attól is függ, hogy a végterhelés mekkora volt, azaz 0,3 vagy 0,5 MPa-ig történt-e. Elsõ ránézésre úgy tûnik, hogy a pályaszerkezeti rétegekre, útalapokra elõírt teherbírási határértékek nagyobbak, de ezt közelebbrõl megvizsgálva már más a helyzet. Ha egy konkrét E 2 mérésbõl csak 0,3-0,4-0,5 MPa végterhelésig külön-külön, egyenként számoljuk ki a s alakváltozást és az ebbõl következõ alakváltozási modulus értékét, a végterheléssel egyezõ irányú, egyre növekvõ E 2 értékeket kapunk(!). Ez persze lehetetlen, mert az E 2 értékét az anyagrétegre jellemzõ konstans modulusnak kell tekintsük (ezért is teherbírási határérték). Az ellentmondásból következik, hogy rossz az a felfogásunk, hogy az E 2 határértéknél a szükséges (elõírt) terhelési szint különbözõségét nem, vagy nem kellõen vesszük figyelembe. Statikus egyenértékû alakváltozási modulus A probléma az E 2e egyenértékû alakváltozási modulus fogalmának a bevezetésével oldható meg, de egyben GEOTECHNIKA azonnal felveti a jelenlegi statikus elõírás amúgy is halaszthatatlan felülvizsgálatának a szükségességét. Az E 2e egyenértékû alakváltozási modulust hasonlítsuk össze példaként a földmûtükör, a javító-védõréteg és az M50 stabilizáció esetén. A p 12 /p 2 2 arány ekkor 0,5 2 /0,3 2 =1,56. Ennek figyelembevételével az E 2 e0,5 egyenértékû alakváltozási modulus p=0,5 MPa terhelési szinten: E 2 e0,5 egyenértékû alakváltozási modulus a földmû tükörre: E 2 e0,5 =40*1,56=62 MPa, E 2 e0,5 egyenértékû alakváltozási modulus a HK javítórétegre: E 2 e0,5 = 65 * 1,56=101 MPa, E 2 e0,5 egyenértékû alakváltozási modulus az útalap stabilizációra: E 2 =E 2 e0,5 =85 MPa. Azaz ha p=0,5 MPa-t választjuk az egyenértékû alakváltozási modulus terhelési szintjéül, akkor az útalapra vonatkozó határérték elõírás 22%-kal gyengébb, mint az ágyazatra vonatkozó! A statikus és a dinamikus teherbírási modulusok átszámíthatósági kérdései A statikus és a dinamikus alakváltozási modulusok összehasonlíthatóságában, átszámíthatóságában egyre kevésbé hiszünk, a következõk miatt: a terhelési idõ jelentõsen eltérõ a két modellnél (18 ms < > s) eltérõ modellhatás (dinamikus modulus < > statikus modulus, más anyagoknál sem azonos) terhelési idõ alatti konszolidáció (dinamikusnál nincs) a szemeloszlási és a granulometriai jellemzõk hatása más a dinamikus modulusok reprezentativitása más (ÚT és ÚT ) a statikus modulus reprezentativitásának elemzése hiányzik, nincs a mért réteg nagy telítettségénél a két modellhatás jelentõsen eltérõen viselkedik nincs két összehasonlítható adathalmaz (a Poisson-tényezõ, a Boussinesq-szorzó és a terhelési szint a két mérésnél más, és utólag azonosíthatatlan) Eltérõ modellhatás A dinamikus teherbírás vizsgálat jellegzetessége, hogy 70 75cm magasságból leejtett kb. 10 kg tömegû súly 18+/ 2 milisecundum ideig létrejövõ terhelésére bekövetkezõ alakváltozásból számított modulust ad. Az ejtések során a szemcsék berezegnek és elmozdulhatnak, melyek befolyásolják a dinamikus modulus nagyságát, másrészt az anyagrétegen tömörödés jön létre. A jelenlegi szabályozás feltételezi, hogy a 3., 4., 5. ejtés elõtt a réteg kellõ tömörödése létrejött. A statikus teherbírás vizsgálat jellegzetessége, hogy ellensúlynak támasztott emelõszerkezettel acél tárcsára leadott lépcsõs felterheléssel a réteg rugalmas viselkedésének meghatározására törekvõ méréssel határozzuk meg a Boussinesq-féle képlettel az alakváltozási modulust. A statikus vizsgálat során a konszolidáció egy része is lezajlik, a δ ε (P s) terhelési görbe linearitásában kijelzi ennek jelenlétét. A mérés 31 közúti és mélyépítési szemle 55. évfolyam 1. szám

6 32 közúti és mélyépítési szemle 55. évfolyam 1. szám jelenlegi módszere elõterhelés utáni elsõ felterhelést (E 1 ), majd második felterhelést ír elõ. Az elsõ felterhelés utáni maradó alakváltozást ismerjük (mérjük), a második felterhelés utáni maradó alakváltozást nem. A mérés ismételhetõsége gyenge, szabványában szabályozatlan. A statikus terhelés jellemzõje, hogy a szemcsék kitámasztódhatnak, átboltozódhatnak. Ez a mérés a folyamatosságban az alakváltozás-mérõn ugrásként jelenik meg. A mérés leolvasása egyébként a konszolidáció miatt (álló terhelés mellett is) a folyamatos alakváltozás közben végezhetõ. A szokásos finom kopogtatás a tengely súrlódása miatt a pillanatnyi mérési értéket csak átmenetileg állítja le. A vonatkozó szabvány e jelenséget elismeri, ezért megengedi a <0,02 mm/s alakváltozási sebesség melletti leolvasást. Különbözõ terhelési idõtartam A dinamikus modulus meghatározása a 4., 5., 6-dik ejtésbõl, 18 ms±2 s idõ alatti (elõírt érték) terhelési idõ mellett mért süllyedési amplitúdó alapulvételével történik. Az ütésszerû, dinamikus erõhatásra a mért anyagrétegeknél létrejövõ alakváltozás és alakváltási modulus a gyors, dinamikus terhelésre jellemzõ anyagviselkedést modellezi. A vízzel telített rétegen mért alakváltozás nulla vagy rendkívül kicsi. Célszerû lenne ezért a helyszíni víztartalom meghatározása a dinamikus modulus mérésénél is, mely jelenleg nem elõírása a szabványnak sem az ÚT ben, sem az ÚT ben (ha dinamikus tömörségmérést is végeznek, akkor a w t mérése már elõírás). A terhelési idõtartam 60 km/óra sebességû, mozgó terhelés haladását modellezi ρ din =0,3 MPa tárcsa alatti terheléssel, ami gyakorlatilag egyezõnek tekinthetõ a valós gépjármûterheléssel. Statikus teherbírás-méréssel 0,05 MPa lépcsõkkel 0,3 MPa végterhelésig elsõ felterhelésnél 6 lépcsõvel s alatt terhelünk fel, ami közben jelentõs (és mérhetõ) konszolidáció zajlik le. A visszaterhelés két lépcsõben (de nem meghatározott helyen) kell történjen. A második felterhelés 0,1 MPa lépcsõkkel történik, de az elsõhöz hasonló sebességre ügyelni kell. A teljes mérés idõtartama legalább s-nak becsülhetõ. A szemszerkezeti jellemzõk hatása A dinamikus modulus az anyagrétegre jellemzõ érték. Az anyagréteg szemeloszlása és szemalakja döntõ hatású a dinamikus és a statikus terhelés során tanúsított viselkedésében. A folyamatos térfogati szemeloszlású (Fuller-közeli) szemcsés anyagoknál a szemcsékbõl álló szerkezet stabilitása nagy, a dinamikus és statikus modulus közötti különbség kicsi. A szemcsék gömbölyödött vagy zúzott, sarkos éleinek hatása belsõ súrlódásuk miatt jelentõs a nem folyamatos szemeloszlású esetekben. A dinamikus mérés során az ejtések berezegtetik a szemcséket, ezért azok helyezkednek. A statikus mérés befeszíti a szemcséket, kitámasztódnak, ezért csak lecsúszásuk vagy letörésük esetén mozdulnak el. A dinamikus és a statikus mérési módszerek reprezentativitása A mérésekre vonatkozó szabványok más-más módon szabályozzák a mérési megbízhatóságot, illetve statikus mérésünk ezt nem is szabályozza. Csak az ÚT Dinamikus tömörség- és teherbírás-mérés könnyû-ejtõsúlyos berendezéssel c. ÚME tartalmaz elõírást a mértékadó dinamikus modulusra, illetve két (három) mérésbõl, átlaggal képzi azt. Emiatt nem egyenlõ súlyú az anyagrétegre jellemzõ modulusok figyelembe vehetõ értéke. Összefoglalva: a részletes elemzésébõl levonható általános következtetésünk, hogy a dinamikus modulus és a statikus modulus átszámítására való törekvést el kell vetni. A dinamikus és a statikus jellemzõk alapvetõen eltérõk és alapvetõen más mûszaki követelményt támasztanak. Mind a statikus, mind a dinamikus teherbírás értékeit sürgõsen szabályozni kell, mert a statikus modulus a tartós terhek hatásainak, a dinamikus modulus pedig a mozgó terhelés tartós hatásainak az elviselésére kell megfelelõ határértéket adjon. Irodalom [1] Kézdi Á.: Talajmechanika I. TK. Budapest, [2] Tömörség- és teherbírásmérés könnyûejtõsúlyos berendezéssel. K+F Jelentés Budapest, ÁKMI Kht /2002 Témafelelõs: Subert István [3] ÚT :2003 Útügyi Mûszaki Elõírás Dinamikus tömörség- és teherbírásmérés könnyû ejtõsúlyos berendezéssel [4] Subert I.: Dinamikus tömörség- és teherbírásmérés könnyû-ejtõsúlyos berendezéssel. Közúti és Mélyépítési Szemle, 53. évf szám. p.: [5] Subert I.: A dinamikus tömörségmérés tapasztalatai. 31. Útügyi napok, Gyõr 2003, 3. szekció. p.: 10. [6] Subert I.: Dinamikus tömörség- és teherírásmérés könnyû-ejtõsúlyos berendezéssel. Közúti és Mélyépítési Szemle, 2003/2. [7] Subert I.: Dinamikus tömörségmérés alkalmazásának újabb tapasztalatai. Geotechnika, Konferencia, Ráckeve [8] Subert I.: Dinamikus tömörségmérés környezetbarát, új mérés a mélyépítésben. Mélyépítés, 2003 p.: [9] Subert I.: Dinamikus tömörségmérés alkalmazásának tapasztalatai és elõnyei. 31. Útügyi napok, Gyõr [10] Subert I.: B&C dinamikus tömörségmérés megbízható minõség a mélyépítésben. Mélyépítõ-tükörkép, 2004 [11] Fay P.: B&C teherbírás- és tömörségmérõ készülék. Magyar Elektronika, 2004/6. szám p.: [12] Subert I.: Új, környezetkímélõ, gazdaságos mérõeszközök a közlekedésépítésben. Geotechnika, Konferencia, Ráckeve [13] Subert I.: B&C dinamikus tömörségmérés. Mélyépítés, október december p.: [14] Subert I.: B&C egy hasznos társ. Magyar Építõ Fórum, 2004/25. szám p.: 36.

7 Megjegyzések Subert István: A dinamikus tömörség- és teherbírásmérés újabb paraméterei és a modulusok átszámíthatósági kérdései c. cikkéhez 1 35 Dr. Boromisza Tibor 2 Subert István követ dobott az állóvízbe. Az állóvíz a talajtömörség vizsgálata, nem is mellékesen a vizsgálati módszer és a tömörségi követelmény. Nézzük meg közelebbrõl, hogy mirõl is van szó. A szerzõ által kidolgozott dinamikus tömörségmérés azon alapul, hogy a helyszínen a Proctor-vizsgálattal azonos dinamikus munkával méri a tömörödést. A 163 mm átmérõjû merev tárcsára mintegy 75 cm magasságból 18-szor 11 kg-os tömeget ejteget. Az utolsó három ütés hatására bekövetkezõ tárcsasüllyedések átlagát viszonyítja az elsõ három ütés tárcsasüllyedéseinek átlagához. Az így megkapott relatív tömörséget nedvességkorrekciós tényezõvel megszorozva kapja a végsõ tömörségi fokot. Tekintsünk most el attól, hogy a helyszínen elméletileg alkalmazott tömörítési energia hatására elõállt tömörség nem azonos a laboratóriumi Proctor-vizsgálat tömörítési energiájával elõállt tömörséggel. A laboratóriumban ugyanis merev oldalfalakkal határolt zárt térben, a helyszínen viszont a végtelen féltérben tömörítünk. A helyszínen a Proctor-energiával betömörített talaj nem lehet 100%-os azonos víztartalom esetében sem. A szerzõnek igaza van, amikor hangsúlyozza a víztartalom szerepét. Ennek természetesen más a hatása szemcsés, mint kötött talajoknál. Elmélkedésünket kezdjük a laboratóriumi tömörítéssel. Jelenleg a laboratóriumi viszonyítási sûrûség (laboratory reference density) meghatározására négy MSZ EN szabvány van érvényben (az MSZ EN számú sorozat): a hagyományos döngöléses egyszerû és módosított Proctor-vizsgálat, (2,5, 4,5, 15,0 kg-os döngölõvel) a vibrokompresszoros, a vibroasztalos és a vibrokalapácsos tömörítés. Az anyag legnagyobb szemnagysága szerint lehet a tömörítési módszert megválasztani. A vibrátoros eljárások a durva szemcsés anyagokhoz ajánlottak. Tehát mindjárt az elsõ kérdésünk: a viszonyítási sûrûség meghatározására többféle lehetõségünk van. Ha ugyanazt az anyagot a négyféle eljárással tömörítjük, ugyanazt az eredményt kapjuk? A tömörség helyszíni meghatározására még több eljárást használnak. Ilyenek a: Közvetlen vizsgálatok: Kiszúróhengeres zavartalan (?) mintavétel. Helyettesítéses módszerek, mint a homokszórásos és a gumiballonos módszer. 1 Megjelent az 55. évfolyam 1. számban 2 Okl. mérnök, nyugalmazott fõosztályvezetõ GEOTECHNIKA A közvetlen módszer minden esetben laboratóriumi vizsgálatokat igényel. A közvetett módszerek kifejlesztésének a célja az volt, hogy a helyszínen azonnal megkapjuk a tömörségi eredményt. Amint látni fogjuk, ezek sem nélkülözhetik a laboratóriumi vizsgálatot. Közvetett módszerek, amelyek elõzetes kalibrálást igényelnek: Radiometriás mérés. Egyéb módszerek; statikus tárcsás vizsgálat a tömörségi tényezõ meghatározására, dinamikus tárcsás vizsgálatok, különféle szondák, a tömörítõ hengerre szerelt gyorsulásmérõ rendszer (RICCC: Roller Integrated Continous Compaction Control), hullámterjedési sebesség mérésén alapuló módszerek. A második kérdés: mennyire megbízhatók a közvetlen mérési módszerek? A kiszúróhenger átmérõje? Nyomjuk? Ütögessük? Mindegyik kérdés befolyásolja az eredményt. Az Útügyi Kutató Intézetben vizsgálták azt, hogy a gumimembrános és a homokszórásos módszerrel kapott eredmény mennyiben egyezik a kiszúróhengeres eredménnyel. Semennyire, illetve szórással, jóindulatúan mondva ±3%-os eltéréssel [1]. A népszerû izotópos tömörségvizsgálat (ÚT ) elõnye, hogy a tömörségi fokot azonnal megkapjuk. Ehhez az elõzetes kalibrálásokon kívül a nedves sûrûséget és a víztartalmat kell mérni. A sûrûséggel sok probléma nincs, azonban a víztartalom mérése pontatlan. Ebben igaza van a szerzõnek. Az ÚT elõírja a víztartalom korrekciós tényezõjének a meghatározását laboratóriumi víztartalmi vizsgálattal. A statikus tárcsás vizsgálattal (MSZ ) meghatározható tömörségi tényezõ (T t ) a durva szemcsés anyagok tömörségérõl nyújt információt [2]. Kényszerû megoldás, mivel csak körülményes módon lehetne más módszert alkalmazni. Nem a kívánt tömörségi fokot szolgáltatja, hanem a tömörséggel arányos tényezõt. Óvatosan kell kezelni, és figyelembe kell venni a megkapott E-modulus nagyságát is. A dinamikus tárcsás vizsgálat ismert, bár nem elterjedt módszer. A Subert István által kidolgozott eljárás (ÚT ) is ebbe a kategóriába sorolható. Annyiban hasonló az elõzõ statikus módszerhez, hogy a mérés kezdeti és végsõ állapotának a viszonyát adja meg. Ez a megoldás is laboratóriumi víztartalom-vizsgálatot igényel. közúti és mélyépítési szemle 55. évfolyam 2. szám

8 36 közúti és mélyépítési szemle 55. évfolyam 2. szám A különféle szondák az adott átmérõjû rúd, tárcsa benyomásával vagy ütögetésével elért behatolás nagyságát mérik, és ebbõl lehet következtetni a tömörségre ha ismert a víztartalom. A tömörítõ hengerre szerelt mérõrendszer a tömörödés folyamatát méri, a tényleges tömörségi fok meghatározása más módszert igényel. A hullámterjedési sebesség mérése annyira egyedi, hogy jelen esetben nem érdemes ezzel foglalkozni. Ha eldöntöttük a viszonyítási sûrûség meghatározásának és a helyszíni mérésnek a módszerét, hátra van a tömörségi követelmény meghatározása. Mondhatjuk azt, hogy az évek során kialakultak a talajfajtától és a jelentõségtõl függõ tapasztalati értékek. A felsorolt bizonytalanságok miatt azonban kérdéses lehet ezek realitása. Ha pedig elõírjuk a statisztikai értékelést, nem mindegy ennek számítása. Student-eloszlás? (kis mintaszámnál). Gauss-eloszlás (nagy mintaszámnál). Netán gamma eloszlás? Vagy maradjunk meg az egyedi értékek tûrési elõírásánál? Az kétségtelen, hogy ha a cikkben említett 97%-os tömörségi fok van elõírva, akkor statisztikai értékelés esetében a minták jelentõs részénél ennél nagyobb értékeket kell produkálni. Az ÚT részletes irányelveket ad mind a követelményekre, mind a minõsítésre. A végsõ elõírást a tervezõre bízza. Ez az elõírás az utak geotechnikai tervezésének általános szabályait tartalmazza, összhangban a vonatkozó Eurocode irányelveivel. A tömörségmérési módszerekkel nem foglalkozik, de lehetõséget ad ennek megválasztására. Az említett bizonytalanságok miatt azonban hiányzik a részletes végrehajtási utasítás, azaz olyan mûszaki elõírás (vagy elõírások) kiadása amely(ek) az útépítési földmûvek építésére, ezen belül a minõsítésre követelményeket határoz(nak) meg. A viszonyítási sûrûség > vizsgálati eljárás > követelmény folyamatot a szerzõdésben kell rögzíteni. Egyik módszer sem lehet kizárólagos a többivel szemben. A cikk második részében a szerzõ a teherbírási modulus számítását vitatja. Az egyik vitapontja a tárcsamerevség és a Poisson-tényezõ figyelembe vétele. Az ismert E = c x (1-µ 2 ) x p x r/s képletben a bizonytalanságot a c (1-µ 2 ) jelenti, ahol c a tárcsa merevségének a tényezõje (merev: c = π/2, hajlékony: c = 2). A tárcsa alatti feszültségeloszlás azonban más a kötött, és más a szemcsés talajoknál. Az elõbbi esetben a csúcsfeszültség a tárcsa pereménél, az utóbbinál középen alakul ki. Ullidtz szerint [3] szélsõ esetben a c (1-µ 2 ) szorzat 1 2,67 között lehet, ha nem ismerjük sem a Poisson-tényezõt, sem a tárcsa alatti feszültségeloszlást. (Márpedig nem ismerjük, csak feltételezzük.) Elméletileg helyes a szerzõ fejtegetése, de gyakorlatilag azt a koncepciót kell követni, amit a tömörségvizsgálatoknál követtünk: a követelményt a mérési módszerhez kell igazítani. Az egyik módszerbõl a másikba csak kompromisszumokkal lehet átlépni. Nem világos a szerzõ bizonygatása, miszerint a teherbírási modulus annál nagyobb, minél nagyobb a végterhelés. A teherbírási modulus ugyanis voltaképpen a terhelés süllyedés görbe hajlásával arányos. Linearitás esetében közömbös a végterhelés nagysága. A szerzõnek akkor lenne igaza, ha a terhelés hatására nem süllyedés, hanem emelkedés állna elõ. Plasztikus deformáció esetében a nagyobb terhelésnél elõállhat kisebb modulus. Az esetek nagy többségében a második terhelési ágnál a megadott végterheléseknél az összefüggés lineáris. Így a szerzõnek az egyenértékû alakváltozási modulusra (?) vonatkozó végkövetkeztetése is téves. A földmûveknél elõírt 0,3 MPa végterhelés azért ennyi, mert 0,5 MPa terhelésnél már keletkezhet plasztikus deformáció. A pályaszerkezeti rétegeknél elõírt 0,5 MPa azért ennyi, mert egyrészt ezt ki kell bírnia, másrészt szélesebb spektrumban vizsgálható a terhelés süllyedés összefüggés. Irodalom HIRDETÉSEK ELHELYEZÉSE, DÍJAI [1] Útépítési geotechnikai vizsgálatok. Útügyi Kutató Intézet 36 sz. kiadványa, Budapest, 1965 [2] Boromisza T.: Vasúti zúzottkõágyazatok tömörsége. Mélyépítéstudományi Szemle, 1960/8 pp [3] Ullidtz: Pavement Analysis Developments in Civil Engineering. Elsevier Science Publishers B. V. Amsterdam, 1987 A felelõs szerkesztõ jóváhagyásával szakmai hirdetés jelentethetõ meg a lapban. A hirdetési díjak a következõk: Borító II. oldal 1/1 színes , Ft + ÁFA 1/1 fekete-fehér , Ft + ÁFA Borító III. oldal 1/1 színes , Ft + ÁFA 1/1 fekete-fehér , Ft + ÁFA További információ: Ciceró Kft. Tel./fax: ,

9 Válasz dr. Boromisza Tibor hozzászólására ( A dinamikus tömörség- és teherbírásmérés újabb paraméteri és a modulusok átszámíthatósági kérdései c. cikkhez) 37 Subert István 1 Köszönettel veszem dr. Boromisza Tibor megtisztelõ hozzászólását cikkemhez, annál is inkább, mivel egy évtizedes, közösen eltöltött kutatóintézeti kapcsolatunk miatt egyik mesteremet és tanítómat tisztelhetem benne. Hozzászólásában azonban több olyan részlet van, melyben más a véleményünk, vagy éppen az újabb fejlemények még elõtte sem ismeretesek, ezért úgy gondolom ezekben a kérdésekben további indoklás szükséges. A dinamikus tömörségmérés új, alternatív módszerét ismerteti a cikk (mely nem volt az ÁKMI K+F téma része), amely már az egyszerûsített tömörségmérés lehetõségét is megteremti. A 163 mm átmérõjû terhelõ tárcsára 10 kg tömeget ejtünk cm magasságból, legföljebb 18 alkalommal, a tömörítési görbe alakját ez alatt meghatározva. Az alternatív módszerrel a görbe végsõ meredekségét figyeli a mérõprogram, és ezért a kellõ tömörödés létrejötte esetén, egy küszöbérték után nem kér további ejtéseket (természetesen a teljes sorozatot is lehet választani). A relatív tömörséget e módszer úgy számítja a teljes tömörödési görbe adataiból, hogy a süllyedési amplitúdók különbségét az ejtések számával súlyozva egy Dm deformációs mutatót képez, ezt a Proctor-vizsgálatból meghatározott Φ paraméterrel (mely általában 0,365-nek vehetõ) szorozva számítjuk a relatív tömörségi fokot a TrE%=100-Φ * Dm kifejezéssel. A Φ paraméter mint meredekség pontosan is meghatározható a Gsz=constans modellben az egyes víztartalmakhoz tartozó térfogatkülönbségek és a Proctor tömörségi fok (100 * ρ di /ρ dmax ) lineáris összefüggésébõl. A publikált cikk 2. ábrájában példaképpen bemutatott öt különbözõ anyagra, 150 mérési pontra egy fontos összefüggést, ahol a lényeges anyagi és sûrûségi különbségek ellenére a térfogatváltozás Φ együtthatója 0,3642-nek adódott R 2 =0,9967 mellett. Ez a dinamikus tömörségmérés mint vizsgálati módszer jó megbízhatóságát jelzi, ami más tömörség-mérési módszerekre egyáltalán nem jellemzõ. Vitatom, hogy a helyszínen alkalmazott tömörítési energia hatására elõállt tömörségi állapot nem lenne azonos a laboratóriumi Proctor-vizsgálattal, egyrészt mert ezek azonossága méréssel alátámasztható, másrészt pedig azért, mert akkor egyetlen más tömörségmérési módszert sem alkalmazhatnánk csökkentõ tényezõ nélkül. Vagy milyen alapon feltételeztük eddig, hogy a hengerlés (teljesen eltérõ modellhatással) egyezõ tömörítést végez a rétegen a laboratóriumi Proctor-vizsgálattal (a helyszíni 100%-os tömörítés térfogatsûrûsége a ρ dmax értékével egyezõ)? 1 Okl. építõmérnök, okl. közlekedés-gazdasági mérnök, ügyvezetõ, AndreaS Építõipari Fejlesztõ és Szolgáltató Kft. GEOTECHNIKA A víztartalom óriási szerepét a tömörítésben igazából csak most kezdjük felismerni. A cikk erre szeretné nyomatékosan felhívni a szakma figyelmét, mert a víztartalom pontos helyszíni mérésére fel kell készülni mûszerrel, technológiával a kivitelezõknek is. A nagy tömörségi követelményeknek csak akkor lehet megfelelni, ha a beépítési víztartalmat a határok alkalmassági vizsgálatával elõzetesen meghatározzák, és az építés során figyelemmel kísérik ezek tényleges és homogén meglétét! Szeretném jelezni, hogy meglepõen jó a jelenlegi gépi tömörítés hatékonysága és igen nagy a megfelelõ víztartalom szerepe. A mérnök hibázik akkor, amikor a víztartalom ismerete nélkül feleslegesen járatja a hengert, és nem érti, miért nincs további tömörödés! Az új MSZ EN európai szabványok megjelenésével a ρ dmax fogalma viszonyítási térfogatsûrûségre változott, és a Proctor-vizsgálat (MSZ EN ) mellett lehetséges a vibrosajtolásos (MSZ EN ), vibrokalapácsos (MSZ EN ), vagy vibroasztalos (MSZ EN ) viszonyítási térfogatsûrûség meghatározása is. Ezeket újdonságuk miatt eddig még senki nem tudta összehasonlítani, de ez valóban elkerülhetetlen lesz. Megjegyzem, hogy a B&C dinamikus tömörségmérés a vibrokalapácsos módszerhez hasonló, de a helyszínen elvégezhetõ gyorsvizsgálatot is kifejlesztett, sõt már tesztelés alatt áll a viszonyítási térfogatsûrûség meghatározására. Nyilvánvaló, hogy a rendelkezésre álló laboratóriumi mérési módszerekbõl a valós tömörítéshez legközelebb állókat kell majd alkalmazzuk, legalábbis a modellhatás kellene közel azonos legyen a valós hengerléssel. A B&C dinamikus tömörségmérés e vizsgálati módszerekkel meghatározott Trw nedvességkorrekciós görbe meghatározására korlátozódik csak, és érdektelen (!) a térfogatsûrûség abszolút értéke. A dinamikus tömörségmérés megjelenésével már nem tekinthetõ közvetlen módszernek a korábbi kiszúróhengeres, homokkitöltéses, gumiballonos módszerek egyike sem, mert mindegyikük a térfogatsûrûség mint a tömörség számításához szükséges közvetett érték meghatározására törekszik. Továbbá a tömörségi fok számítása ezeknél tartalmazza a viszonyítási térfogatsûrûség (ρ dmax ) hibáját is, melyrõl egyszerûen nem veszünk tudomást. Az ÚT izotópos mérés nem népszerû, legföljebb elterjedtnek nevezhetõ hazánkban, összes hibájával és közismert pontatlanságával együtt. Az izotópforrás alkalmazása és az egészségügyi kockázat miatt a mérésnek Európában nincs jövõje. Emlékezzünk dr. Szepesházi Róbert hozzászólására [1], amely a MAÚT útügyi konferencián április 27-én hang- közúti és mélyépítési szemle 55. évfolyam 2. szám

10 38 zott el. Ebben jelezte, hogy az FGSV516 ajánlásában (Merkblatt für die Verdichtung des Untergrundes und Unterbaues im Straßenbau) [2] már nincs benne az izotópos tömörségmérési módszer. A tömörségi követelmény anyagfüggõségét az eddigi mérési módszerek pontatlanságának és össze nem hasonlíthatóságának takarására találtuk ki. A cikkemben közölt 2. ábra pont azt mutatja be, hogy eddig rossz úton jártunk. A térfogatváltozáson alapuló mérés ugyanis igazoltan független az anyag típusától, amellett jóval pontosabb módszer is. Vitatom a Poisson-tényezõ fontosságának lebecsülését, sõt az MSZ közelítõ képletének alkalmazását is ellenzem. Miért várjuk el a laboratóriumtól a tizedesre megadott eredményeket, ha az egyszerûsítés eredményeképpen eleve több tíz százalékot tévedünk? Fenntartom az alakváltozási modulusokra tett megjegyzésemet, mely szerint nem mindegy, hogy az elõírt E2 határérték p=0,3 vagy 0,5 MPa végterhelésû mérésre vonatkozik-e. A dinamikus modulus felterhelési görbéje lehet egyenes, de általában nem az. Ha egy kiválóan nagy teherbírású altalajon lévõ laza rétegen mérünk, akkor a mérési görbe tömörödést mutat (a hagyományos σ-ε, illetve P-s görbén az alakváltozás csökkenõ). Tömör felsõ rétegen, igen rossz altalaj teherbírásnál a terhelés egy pontján megjelenik a folyás. Ideális, ha az alsó-felsõ réteg teherbírásában olyan arány áll elõ (véletlenszerûen), hogy a terhelési görbék lineárisak. A DIN Baugrund; Versuche und Versuchsgeräte Plattendruckversuch [3] szabvány például olyannyira nem ismeri el, hogy lineáris lenne a felterhelési görbe, hogy annak csak 0,3 σ max és 0,7 δ max közötti szakaszát engedi meg figyelembe venni a dinamikus modulus számításában. Az FGSV 516 mint tömörségi jellemzõket értelmezi az alakváltozási modulus terhelési görbéinek nem lineáris jellegzetességeit, melyeket az 1., a 2., a 3. és a 4. ábrán mutatok be. Feszültség (MN/m 2 ) 0,00 0,10 0,20 0,30 0,40 0,50 0,0 1,0 Feszültség (MN/m 2 ) 0,00 0,10 0,20 0,30 0,40 0,50 0,0 1,0 E v1 = 20,6 MN/m 2 = 32,9 MN/m 2 Süllyedés (mm) 2,0 3,0 E v1 = 95,7 MN/m 2 = 167,7 MN/m 2 /E v1 = 1,75 Süllyedés (mm) 2,0 3,0 /E v1 = 1,6 4,0 4,0 közúti és mélyépítési szemle 55. évfolyam 2. szám Süllyedés (mm) 5,0 6,0 1. ábra Feszültség (MN/m 2 ) 0,00 0,10 0,20 0,30 0,40 0,50 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0 5,0 6,0 E v1 = 36,2 MN/m 2 = 118,2 MN/m 2 /E v1 = 3,3 2. ábra Süllyedés (mm) 5,0 6,0 3. ábra Feszültség (MN/m 2 ) 0,00 0,10 0,20 0,30 0,40 0,50 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0 5,0 6,0 E v1 = 38,0 MN/m 2 = 65,3 MN/m 2 /E v1 = 1,7 4. ábra

11 A szerb (jugoszláv) elõírás [4] kimondottan megköveteli a második felterhelés lineáris közeli viselkedését, mert annak határgörbék között kell maradnia. Meggyõzõdésem, hogy szabványaink és vizsgálati módszereink a jövõben nagyobb kritikát kell elviseljenek, kiálljanak, mint eddig. Nem tarthatók meg olyan elõírások és vizsgálati módszerek, melyeknek gazdasági vagy egészségügyi, környezetterhelési kockázata van, sõt esetenként már akár kimutatható károkozással járnak a kivitelezésben. Az ISO szerint minõsített és valóban jó minõségû munkára törekvõ kivitelezõk, az igen szûkre szabott határidõ miatti feszes organizáció, valamint a késésre-hibákra érzékeny politikai környezet nem tûri meg a bizonytalanságot. Irodalom [1] Utak 2004 után 10 éves MAÚT útügyi konferencia, Budapest, április [2] FGSV 516 (Merkblatt für die Verdichtung des Untergrundes und Unterbaues im Straßenbau) [3] DIN Baugrund; Versuche und Versuchsgeräte Plattendruckversuch [4] JUS U. B1.047 JUGOSLOVENSKY STANDARD: Testing of soil Determination of deformation modulus by circulal plate load test 39 Nemzetközi szemle Kötõanyaggal stabilizált útalaprétegek Építési tapasztalatok az afganisztáni Herat-dogharoni útépítésnél Mit Bindemittel stabilisierte Tragschichten im Strassenbau Baupraktische Ehrfahrungen beim Strassenneubauprojekt Herat-Dogharon in Afghanistan Hans Josef Kloubert, Helmut Nievelt und Mohsen Zarrabi Bitumen, 4/03 p.170 Az Afganisztán iráni határtól az ország belsejébe vezetõ 130 km hosszú út fontos szállítási útvonal, ezért ennek kiépítését határozták el. A kivitelezõ iráni vállalat volt, a technológiát osztrák tanácsadó cég dolgozta ki. Az eredeti terv szerint a burkolatalap kötõanyag nélkül készült volna, az osztrák tanácsadó cementtel és habosított bitumennel stabilizált réteget javasolt és ez a terv valósult meg. A pályaszerkezet felépítése a következõ volt: Tervezett Megvalósult Aszfaltburkolat 5 cm 5 cm Kötõréteg 5 cm Aszfalt alapréteg 6 cm Szemcsés alapréteg 20 cm Stabilizált alapréteg 25 cm Összes vastagság 36 cm 30 cm Szemcsés feltöltés >30 cm >30 cm A stabilizálás anyagát a közelben nyerték, szemeloszlása kielégítette a 0/45-ös folytonos szemeloszlású anyag határgörbéit. (Ez a mi FZKA 0/35 és 0/55-ös határgörbéink közé esik). A talaj kavics és homok. A stabilizált keverék összetétele a szemcsés anyaghoz viszonyított százalékban: cement 3,0-4,0%, habosított bitumen 3,0-2,5%, víz 5,7-6,2%. GEOTECHNIKA A technológiai elõírások az osztrák szabványoknak megfelelõen: Szemeloszlás >32 mm 0-10% <2 mm 18-40% <0,063 mm 0-7% 7 napos hasító-húzó szilárdság 0,2 N/mm 2 7 napos nyomószilárdság 1,5 N/mm 2 Tömörség (egyszerû Proctor) 97% Egyenletesség max. 15 mm 4 m-es léc alatt A beépítési folyamat a következõ volt: Az adalékanyag beszállítása, elterítése gréderrel Az adalékanyag tömörítése 95%-ra az egyszerû Proctor szerint Az elõtömörített réteg nedvesítése a porképzõdés megelõzése érdekében A cement kiszórása Az anyag átkeverése BOMAG MPH 121 típusú maróval. A gép elõtt halad a bitumenszállító, utána a vízszállító jármû. A marógép elején van az egyik vízbevezetõ nyílás, ezen keresztül történik a szemcsés anyag nedvesítése. A gép hátsó oldalán történik a forró bitumen habosítása a másik vízbevezetõ és a bitumen bevezetõ nyílásokon keresztül adagolt vízzel és bitumennel. Tömörítés két BOMAG BW 219 DH-3 19 t-ás géppel Az elsõ gép után gréderes finom egyengetés, utána tömörítés a másik géppel. Nedvesítés Zárás fluxbitumennel Amennyiben néhány nap múlva szállításra kellett igénybe venni a stabilizált alapréteget, a felületét finom zúzalékkal szórták be. A vizsgálatok szerint a felsorolt követelményeket mindenütt teljesítették. B.T. közúti és mélyépítési szemle 55. évfolyam 2. szám