A politika és a hadügy viszonyának megjelenése a francia hadelméletben

Átírás

1 NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM Hadtudományi Doktori Iskola Fábián Éva A politika és a hadügy viszonyának megjelenése a francia hadelméletben Doktori (PhD) értekezéstervezet Témavezető: Dr. Fregán Beatrix (PhD).. Budapest, 2017

2 a jelent is csak úgy érthetjük meg, ha megértjük a múltat 1 1 DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 36.

3 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS AZ EGYETEMES ÉS FRANCIA HADELMÉLET ARCULATVÁLTÁSAI 1945-TŐL 2012-IG HIDEGHÁBORÚ ÉS INDIREKT HADVISELÉS A Liddel Hart-i indirekt hadviselés A gerilla- és partizán-hadviselés elméleti rendszerének fejlődése a hidegháborúban HADELMÉLETI VÁLTOZÁSOK A HIDEGHÁBORÚ UTÁN A FRANCIA HADELMÉLET A HIDEGHÁBORÚ IDŐSZAKÁBAN A FRANCIA HADELMÉLET A HIDEGHÁBORÚ UTÁN ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK A FRANCIA HADELMÉLET ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA VÁLTOZÁSAI A HIDEGHÁBORÚ ALATT ÉS UTÁN KORSZAKOK ÉS KONCEPCIÓK A FRANCIA KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKÁBAN A IV. Köztársaság időszaka ( ) Az V. Köztársaság időszaka ( ) Charles de Gaulle ( ) a grandeur bűvkörében Georges Pompidou ( ) a neogaulle-izmus Valéry Giscard d Estaing ( ) a mondializmus François Mitterrand ( ) hidegháborún innen és túl Jacques Chirac ( ) változó világpolitikai körülmények közepette Nicolas Sarkozy ( ) a rupture ígérete Összegzés, következtetések FRANCIA BIZTONSÁG- ÉS HADELMÉLET Az első indokínai háború Függetlenségi törekvések az észak-afrikai területeken a második világháború után: Algéria, Tunézia és Marokkó függetlenné válásának folyamata A tengeri kalózkodás elleni küzdelem és Franciaország A bevándorlás kérdése a francia államban Összegzés, következtetések ÖSSZEGZETT KÖVETKEZTETÉSEK ÉS TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK FELHASZNÁLT IRODALOM MELLÉKLETEK A SZERZŐ JELEN ÉRTEKEZÉSHEZ KAPCSOLÓDÓ PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉKE

4 BEVEZETÉS A magyar hadtudomány régi adóssága, hogy az elméleti kérdésekkel, valamint az egyetemes hadtudomány rendszertani kérdéseivel kis terjedelemben foglalkozott, illetve foglalkozik. A magyar hadtudomány másik problémája, bizonyos fokú egyoldalúsága egyebek mellett abban tükröződik, hogy elsősorban katonapolitikai okok miatt, néhány hadtudományi és hadelméleti rendszert hangsúlyoz, aminek eredménye, hogy más rendszereket kevésbé méltat figyelemre, így a nagy múltú francia hadtudományi és hadelméleti iskolákat figyelmen kívül hagyta. Ezért tartom szükségesnek a modern francia hadtudomány közelmúltbeli kutatási eredményeinek doktori (PhD) értekezésben történő összefoglalását. Hetvenkét év egy ember életében nagy idő, azonban egy ország elmúlt hetvenkét évének történéseit és rendelkezésünkre álló hadtudományi munkáit feldolgozni, úgy gondolom, még nagyobb feladat. Jelen értekezésemben erre próbáltam törekedni, azonban a hazánkban fellelhető forrásokat és jelen dolgozat terjedelmi korlátait figyelembe véve, valamint az általam eddigiekben fellelt történelmi és hadtudományi munkák feldolgozásával célom elsődlegesen az összefüggések feltárása és bemutatása, sok esetben a történelem mankóját használva annak érdekében, hogy a hadügy és a politika viszonyának megjelenési formáit a francia hadelméletben feltárjam. A históriai szemlélet szükségességére és buktatóira módszertani fejtegetésében már Carl von Clausewitz német katonai teoretikus és történész akinek világnézetére a nagy francia forradalom, a napóleoni háborúk és a 19. század elejének európai nemzeti felszabadító mozgalmai voltak nagy hatással is felhívta figyelmünket. Ahogyan A háborúról 2 című fő művében írja az I. kötet II. könyvének hatodik, A példák című fejezetében: A történelmi példák mindent megvilágítanak, és emellett a tapasztalati tudományok területén a legnagyobb bizonyító erejük van. Ez különösen a 2 A mű eredeti címe: Vom Kriege. Clausewitz nagy, nyolc könyvre tagozódó műve a háború minden vonatkozását felöleli. Nem szoros értelemben vett katonai szakmai munka tehát, hanem a háború filozófiai alapjainak kutatása, valamint a háború és a politika kapcsolatainak fejtegetése révén, az olvasók szélesebb körének érdeklődésére is számot tarthat. (MONOSZLAY Gyula: Clausewitz szerepe és művének jelentősége a hadtudomány terén (Bevezető). In. CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , I. kötet. p. 13.) 4

5 hadművészetre áll. 3 Előző gondolatmenetét folytatva a következőket fűzi a történelmi szemlélet szükségességének dilemmájához: Roppant nehéz a történelmi eseményeket úgy szemléltetni, vagy előadni, hogy bizonyítékul szolgáljanak, mivel az írónak többnyire sem eszköze, sem ideje, sem lehetősége nincs hozzá. Mégis állíthatjuk, hogy valamely új vagy vitás elv meghatározásához egyetlen alaposan feltárt eset tanulságosabb tíz más, csupán futólag érintett eseménynél. ( ) megállapíthatjuk egyúttal azt is, hogy mindig a hadtörténelem legújabb eseményeiből kell merítenünk, ha eléggé ismertek, és feldolgozták már őket. 4 Jelen dolgozatomban ezen elvet követve kívánom a tisztelt olvasó figyelmét rávilágítani reményeim szerint sikerrel az közötti időszak Franciaországának politikája és hadügye közötti összefüggésekre. Értekezésem témájához kapcsolódóan fontosnak tartom elsőként a hadügy fogalmának tisztázását, illetve ehhez kapcsolódóan a hadügy törvényszerűségeinek vizsgálatával foglalkozó, hadtudomány meghatározását. Mindezeket a Hadtudományi Lexikon oldalain találhatjuk, amely szerint a hadügy a fegyveres küzdelem sikeres megvívását, ill. lehetőség szerinti elhárítását szolgáló elmélet és gyakorlat, a fegyveres erőkkel, felkészítésükkel és alkalmazásukkal, a fegyveres harc megvívásával, ill. elhárításával, valamint az ország katonai védelmével és biztonságával összefüggő társadalmi-gazdasági, államigazgatási és lakossági felkészítéssel kapcsolatos kérdések összessége. Fontosabb tartalmi elemei: a fegyveres erők szervezete; a hadviselés módjai; a haditechnika és a logisztika; a személyi állomány erkölcsi-katonai felkészültsége; a gazdaság, a lakosság, az államvezetés és igazgatás, az egészségügy és a közoktatás katonai felkészítése. Magában foglalja tehát az ország (szövetség) katonai biztonságának szavatolását, a védelmi potenciál szinten tartását, a fegyveres erők háborúra való felkészítését. ( ) A hadügy fejlődését objektív törvényszerűségek, körülmények és tényezők befolyásolják. Ezek azonban nem közvetlenül és automatikusan, hanem a politikán keresztül hatnak. Éppen ezért a hadügy fejlődésében döntő szerepe van a biztonságpolitikának, s annak részeként a katona- (honvédelmi) politikának. Ugyanakkor a hadügy fejlődése visszahat a politika alakulására. 5 A világ megosztottságának és ellentmondásosságának köszönhetően a hadügy fontos tényezőt 3 CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , I. kötet. p CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , I. kötet. p SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. p

6 jelent napjaink társadalmi fejlődésében is. Ebből következően a hadügy fejlődésének meghatározója a mindenkori történelmi helyzet és a társadalom. A hadügy törvényszerűségeinek kutatásával számos tudományág foglalkozik, az egyik a hadtudomány, amely a fegyveres küzdelem objektív törvényszerűségeit és a katonai konfliktusok megelőzésének lehetőségeit kutatja. A hadtudomány dolgozza ki a hadművészet elméletét, a fegyveres erők felépítésének, felkészítésének és technikai ellátásának kérdéseit. A hadtudomány továbbá figyelembe véve a háborúk tapasztalatait a hadtörténelem tapasztalatainak feldolgozásával foglalkozik. További feladatai közé a korszerű hadviselés jellemzőinek és követelményeinek, valamint a háború elhárításának és a fegyveres konfliktusok megelőzési lehetőségeinek kutatása tartozik. A hadügy állandó tökéletesedéséhez és fejlődéséhez hozzájáruló tudományos eredményeket is felhasználja. Kőszegvári Tibor meghatározása szerint: A hadtudomány a nemzetközi és nemzeti biztonságot fenyegető kihívások és veszélyek ellen alkalmazott katonai erők és eszközök sikerét meghatározó elméleti tételek és tapasztalatok összefoglaló ismeretrendszere. 6 A kutatási témámhoz kapcsolódó szakirodalmi vizsgálódásaim során tapasztaltak azt bizonyítják, hogy a hazánkban rendelkezésre álló francia hadtudományi irodalom sajnálatos módon nem teljes vagy sokszor nehezen beszerezhető. Példaként: a Charles de Gaulle tábornok, későbbi köztársasági elnök pályafutásával, műveivel és a korszakkal foglalkozó szakirodalmi forrásokkal túl sok problémánk nem lehet, ugyanakkor például az André Beaufre tábornok által publikált tetemes mennyiségű írásnak csak egy része és az is csak korlátozott példányszámban található meg a magyarországi könyvtárakban. Összességében, eddigi kutatási eredményeim alapján, kijelenthetem, hogy a hidegháborús időszak francia hadtudományi forrásai korlátozott mennyiségben lelhetők fel hazánkban, szemben a kilencvenes évek óta tapasztalható trenddel, illetve mindezen írások feldolgozása nem tekinthető teljesnek. Mentségül: a francia biztonság- és katonapolitika területét tekintve már valamennyivel könnyebb a helyzetünk, pláne a kilencvenes évek változásai és az internet elterjedése óta. A kül-, biztonság-, valamint katonapolitikai ismeretanyagokat a világhálón keresztül könnyen elérhetjük. A rendelkezésre álló, valamint bárki számára letölthető, 6 KŐSZEGVÁRI Tibor: A hadtudomány mai problémái, területe és fogalma. In. Hadtudomány, március. 17. évf. 1. sz. p Forrás: letöltés ideje: január 27. 6

7 elsősorban francia és angol nyelvű, szakmai forrásművek tekintetében véleményem szerint Franciaország világviszonylatban nézve az elsők között áll. Szakirodalmi kutatásaim során ugyanakkor azt is megállapítottam, hogy ezen források hazai feldolgozása eddig még csak részben és csupán néhány kutató által történt meg. Hipotézisem mindezek kapcsán fogalmazódott meg, és úgy gondolom hadtudományi szempontból, a rendelkezésre álló ismeretanyagok feldolgozása valódi hadtudományi kihívást jelent. Mindezek átfogóbb, részletesebb feltárásának hiányában pedig eddig még nem volt bizonyítható azon gondolat, miszerint a francia hadügy és politika alakulása és mindenkori fejlődése között szerves kapcsolat található. A fentiekhez szorosan kötődik az úgynevezett francia kivételesség tudat 7, amelynek létezését, illetve a posztbipoláris világban megindult erodálódását eddig már néhány, a témával foglalkozó kutató is elismerte és bizonyította, azonban tette mindezt anélkül, hogy a két terület (vagyis a hadügy és a politika) összekapcsolódását is figyelembe vette volna. Ezzel nem a témában egyébiránt elismerésre méltó kutatók felé történő kritika megfogalmazása a célom, hanem véleményem szerint a évi változások kapcsán immáron módosult formában jelentkező, azonban ismételten erősödő tendenciát mutató, jellegzetesen francia jelenség hatással volt, és van az egymással szimbiózisban élő hadügyi és politikai események alakulására. Doktori értekezésemben tehát annak bemutatására teszek kísérletet, hogy igazoljam: az közötti évek Franciaországában a hadtudományi-hadelméleti kutatások, valamint az ezek nyomán létrejövő iskolák és a francia biztonság-, valamint katonapolitika egymással szoros összhangban fejlődött. Mindemellett a hazánkban rendelkezésre álló, magyar, francia és angol nyelvű szakirodalom áttanulmányozásának segítségével, mindenkor használva a történelmi mankót célom továbbá az, hogy bebizonyítsam: az 1945 utáni időszakban egymással teljes harmóniában fejlődő hadügy és politika közös történetét növekvő mértékben a gazdasági kényszerek és korlátok hatják át, amelyben ugyanakkor folyamatosan jelen van a francia kivételesség tudat. 7 Az úgynevezett exception française. 7

8 Témám feldolgozása során 1945 előtt született művekből véleményem szerint, ha hadtudományi kutatásokkal foglalkozunk, akkor például Clausewitz A háborúról című kiváló elméleti-filozófiai munkáját egyáltalán nem hagyhatjuk figyelmen kívül is merítettem információt és ihletet, mivel ezek véleményem szerint a mai napig megőrizték értéküket, és segítségükkel fontos következtetéseket vonhatunk le a közelmúltra és a jelenre vonatkozóan is. A történettudomány a rövid 20. századként határozza meg az első világháborút lezáró békeszerződésektől a hidegháborús szembenállás végéig, azaz a Szovjetunió által vezetett politikai-katonai-ideológiai tömb felbomlásáig terjedő időszakot. Ezen időszak egyik legmarkánsabb jellemzője, hogy a szent szövetségi rendre támaszkodó hatalmi egyensúly struktúráját egy attól jelentős mértékben eltérő berendezkedés váltotta fel a világ szinte minden szegletében. Monarchiák tűntek el, új államok és nagyhatalmak bukkantak fel, az eddigiektől eltérő célokkal nemzetközi és regionális szervezetek jelentek meg, amelyek közül sok a mai napig tevékenyen részt vállal a világ eseményeinek alakításában. A nemzetközi élet egyéb szereplői is más köntösben tűntek fel az átrendeződött viszonyok közepette. Éppen ezért a ma emberének meglehetősen vegyes és inkább negatív emlékei, élményei és benyomásai maradtak ezzel a periódussal kapcsolatosan, amellyel ugyanakkor fontosnak tartom érdemben foglalkozni elsősorban amiatt, mert a múlt század történései napjainkig kihatással vannak életünkre. Ahogyan a Rövid XX. század monográfiasorozat, Franciaország közötti történetét feldolgozó darabjának előszavában Balogh András sorozatszerkesztő írja: A 20. században kialakult vagy megerősödött társadalmi és politikai eszmék legyenek ezek nemesek vagy kifejezetten nemtelenek egyáltalán nem tűntek el. A jelen összes nemzetközi konfliktusa mélyen gyökeredzik az előző század történéseiben. ( ) A múltat nem lehet eltörölni. Amit tehetünk: próbáljuk kissé megérteni. 8 Ez az oka, hogy doktori értekezésem tematikájának meghatározása során fontosnak tartottam, hogy a kilencvenes éveket megelőző időszakot is nagyító alá vegyem, mivel véleményem szerint ennek segítségével átfogóbb, ugyanakkor pontosabb képet nyerhetünk a hidegháború utáni időszakról, napjaink biztonsági környezetéről és korunk (nem csak francia) társadalmát érintő kihívásokról is. 8 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p. 7. 8

9 Választott témám tudományos célkitűzéseinek megvalósítása érdekében az alábbi hipotéziseket vizsgálom: A második világháború utáni francia hadelméleti iskolák, követve az egyetemes hadtudományi fejlődés tendenciáit, elsősorban az indirekt hadviselés irányába haladtak, ami a mozgáscentrikus hadikultúrától az anyagcentrikus hadikultúra irányába történő elmozdulást eredményezte oly módon, hogy a folyamatra közben hatott a gyarmati és helyi háborúk gerilla-hadviselése. Hipotézisem második része azt a kérdést jelenti, hogy e hadtudományi folyamat hatással volt a mindenkori francia kül- és biztonságpolitikára. Hipotézisem harmadik része, hogy a politikai és a katonai dimenziók kölcsönhatását növekvő mértékben a gazdasági kényszerek és korlátok befolyásolták és mindezt francia sajátosságként folyamatosan átszövi az állam önmagáról alkotott kivételesség-képe, az exception française. Hipotéziseim vizsgálatának érdekében jelen doktori értekezésemben az alábbi témakörök kifejtésére kerül sor: Az értekezés 1. fejezetében a hadelmélet arculatváltásaival, valamint mindezek kapcsán a francia hadelmélettel foglalkozom, elsőként a második világháború utáni időszak hidegháborús éráját, majd a kilencvenes évek utáni időszakot helyezve górcső alá. Ennek során elsőként a hadelmélet indirekt elemeinek terjedése a hidegháború időszakában kerül elemzésre, majd ugyanezen időszak gerilla- és partizán-hadviselése elméleti rendszerének fejlődését boncolgatom. A következő alfejezetben a hidegháború után bekövetkezett hadelméleti változások áttekintését végeztem el, amelyben a modern hadügy és hadelmélet hidegháború utáni útkereséséről és a mára egyetemes hadelméleti problémává vált terrorizmusról ejtek majd szót, teljes mértékű tudatában annak, hogy utóbbi témakörből már önálló értekezések születtek. Az utolsó két alfejezettel célom az volt, hogy a francia hadelméleti gondolkodók művei segítségével tárjam fel az olvasó előtt a gall állam hidegháború alatti és utáni hadelméletét francia teoretikusok munkáinak bemutatásával és elemzésével. Az értekezés 2. fejezete a francia kül- és biztonságpolitikát tárgyalja, amelynek első nagy alfejezete áttekintést ad a francia külpolitika főbb időszakairól és törekvéseiről a biztonságpolitika viszonylatában. Ennek első részében az közötti IV. 9

10 Francia Köztársaság, a második részében pedig az V. Francia Köztársaság közötti kül- és biztonságpolitikai prioritásai kerülnek tárgyalásra. Az áttekinthetőség érdekében utóbbi egységet további részekre osztottam az egymást követő francia köztársasági elnökök Charles de Gaulle ( ), Georges Pompidou ( ), Valéry Giscard d Estaing ( ), François Mitterand ( ), Jacques Chirac ( ) és Nicolas Sarkozy ( ) elnöki periódusai alapján. Disszertációm 2. fejezete második nagy alfejezetének a Francia biztonság- és hadelmélet címet adtam, amely az értekezés első fejezetében bemutatott és feldolgozott francia hadelméleti iskolák módosulásainak folyamatát dolgozza fel a kül- és biztonságpolitikai koncepciók változásainak függvényében. Az egyetemes és a hazai hadtudomány kutatásmódszertanának megfelelően hadtörténelmi példák, valamint közelmúltbeli események feldolgozásával és elemzésével támasztottam alá hipotéziseimet, ennek alapján a következő háborús konfliktusok és biztonságpolitikai problémák kerültek feldolgozásra. A francia indokínai háború, a Maghreb-országok függetlenségi törekvései a második világégést követően, ezen belül Marokkó és Tunézia függetlenné válása, valamint az algériai háború. Elemzésre került továbbá a szomáliai partok mentén folyó kalózkodás elleni küzdelemben történő francia részvétel, végezetül pedig a bevándorlás növekvő problematikája Franciaországban. Nyilvánvalóan mindezen események nem fedik le az 1945 utáni Franciaország ig tartó történetének és meghatározó eseményeinek teljes skáláját, azonban a hangsúlyt az egyes háborúk, konfliktusok és biztonsági problémák minél teljesebb elemzésére és feltárására helyeztem, megpróbálva kerülni mindennemű felületességet, ugyanakkor igyekezve időben és térben minél több szegmenst érinteni, hogy a korábbiakban felvázolt hipotéziseimet minél jobban alátámaszthassam. A várható tudományos eredmények és ezek hasznosíthatósága szempontjából, az értekezés tartalmát és kutatásaim célkitűzéseit figyelembe véve, véleményem szerint bizonyíthatóvá válnak a hipotéziseimben megfogalmazott állítások. Eszerint a francia hadügy és politika szerves fejlődési folyamatban áll egymással, amelyet mindenkoron átitat a még a nagy francia forradalomhoz visszanyúló eszmei háttérrel rendelkező francia kivételesség tudata, amelyet növekvő mértékben a gazdasági kényszerek és korlátok befolyásolnak. Az exception française a kilencvenes évek változásai kapcsán, kutatók szerint, erodálódásnak indult, mindazonáltal 2007 közepe óta ismételten 10

11 erősödő jelenségről van szó, amely átitatja nem csupán a francia hadügyi, hanem a politikai szemléletet is. Így, véleményem szerint, mindezek szimbiózisa egyértelműen kitapintható, és bizonyítást nyerhet jelen értekezésemben. Amint azt már hangsúlyoztam, nem célom a témában jelen pillanatban rendelkezésre álló szakirodalmak és szerzőik bárminemű minősítése, ellenkezőleg, ezek azok a forrásművek, amelyek az átfogó vizsgálat végrehajtásához fontos és megbízható kiindulási alapot és információkat jelentettek számomra, hiszen segítségükkel nyerhettem egy kerek képet a hadügy és a politika sajátos, francia összekapcsolódásáról. Jelen kutatási téma a magyar hadtudomány kapcsán is érdemi kérdést jelenthet, tekintettel arra, hogy ez a diszciplína idáig elméleti kérdésekkel, valamint az egyetemes hadtudomány rendszertani kérdéseivel csak kis terjedelemben foglalkozott. Mindemellett hadtudományunk elsődlegesen katonapolitikai okok miatt pusztán néhány hadtudományi és hadelméleti rendszert hangsúlyoz, így sokat köztük a franciát is alig méltat figyelemre. Mindezek függvényében tehát szükségesnek és elengedhetetlennek tartom a hidegháború alatti és az azt követő évek Franciaországában zajló kutatási eredmények összefoglalását. Fontos célom, hogy a kutatásaim eredményeként elkészített doktori (PhD) disszertációm a későbbiek folyamán mások számára is hasznosíthatóvá váljon. Véleményem szerint a hipotéziseim bebizonyítása kapcsán tett eszmefuttatásaim és elemzéseim a jövő nemzedéke kutatóinak, egyetemi hallgatóinak itt elsődlegesen a biztonság- és védelempolitika szakos diákokra gondolhatunk hasznos forrásművet jelenthetnének, és további elemzéseknek adhatnak kiindulási alapot. Kutatásaim során a Magyarországon fellehető szakirodalom-gyűjtést tartottam szükségesnek. A téma feldolgozásához primer, illetve szekunder forrásokat egyaránt figyelembe vettem. Forrásaimat összességében a könyvtári cédulázás során fellelt művek, valamint elsődlegesen a kilencvenes évek utáni hadelméleti változások és a kül- és biztonságpolitika vizsgálata során az interneten összegyűjtött információk adták. 11

12 A Francia Nemzeti Bibliográfia 9 kiadványainak áttanulmányozása során azt tapasztaltam, hogy jelentős mennyiségű az a szakirodalom, amely nem áll rendelkezésünkre a hazai könyvtárakban, könyvesboltokban és antikváriumokban, illetve ezek interneten keresztül is nehezen megszerezhetők. Ezek alapján úgy gondolom, hogy a dolgozatomban vizsgált témát illetően a további tudományos eredmények elérése érdekében a későbbiekben, Franciaországban végzett kutatómunka is szükségessé válhatna. Disszertációm megírásához nyomtatott és elektronikus forrásokat egyaránt felhasználtam, a levéltári kutatásokat mellőztem. Mindezt abból a módszertani tézisből kiindulva tettem, hogy a hadelméleti kérdések vizsgálatához az elmúlt száz év vonatkozásában a nyomtatott források tekinthetők elsődlegesnek. Az internetes források felhasználását pedig az tette szükségessé, hogy munkámat a legfrissebb tényekre is alapozni kívántam, amelyeknek tetemes része már elektronikus úton áll rendelkezésünkre. Kutatásaim során nyelvismeretemnek köszönhetően a magyar nyelvű forrásokon kívül angol és francia nyelvű munkákat is felhasználtam. Jelen dolgozatomra vonatkozó kutatásaimat március 31-én zártam. 9 A Francia Nemzeti Bibliográfia gyűjti össze a Franciaországban kiadott, vagy terjesztett és a Francia Nemzeti Könyvtártól kötelespéldány címen kapott dokumentumok bibliográfiai feljegyzéseit. Internetes elérhetősége: 12

13 1. AZ EGYETEMES ÉS FRANCIA HADELMÉLET ARCULATVÁLTÁSAI 1945-TŐL 2012-IG Mielőtt a jelen fejezetben szereplő témakörök az indirekt- és gerilla-hadviselés, valamint a kilencvenes évek utáni hadelméleti változások részletes elemzésébe bocsátkoznék, szükséges a már korábban is hivatkozott Clausewitz A háborúról című munkájában felvázolt legfontosabb elméleti alapvetéseit az olvasó elé idéznem, ezzel egyfajta bevezetést és elméleti alapot teremtve. Nyilvánvaló, hogy a hadtudományban jártas szakemberek számára a mű egyáltalán nem ismeretlen, célom jelen esetben az, hogy rámutassak arra, hogy kutatásaim és a fejezet feldolgozása során mennyire és miért volt fontos a Vom Kriege elméleti-filozófiai rendszerének ismerete és megértése ahhoz, hogy az indirekt- és a gerilla-hadviselést, valamint a kilencvenes évek utáni hadelméleti változásokat vizsgálni és elemezni, kutatási témámhoz kapcsolódó hipotéziseimet pedig bizonyítani tudjam. Ahogyan a későbbi alfejezetekben léptennyomon kitapintható, gyakorlatilag nem volt olyan katonai gondolkodó, akire ne hatott volna a porosz katonai teoretikus eszmerendszere, gondolkodásmódja. Műve az általános hadelmélet terén ma is érvényes alapigazságokat rögzít. Egyetértve Dr. Kocsis Bernát megfogalmazásával, Clausewitz a legnagyobb burzsoá katonai tekintélynek számít, a háború és politika összefüggésének helyes gondolatából indul ki ( ) Hatása rendkívül jelentős, s bár egyes tételeit ( ) félremagyarázták, számos gondolata ma sem vesztette el aktualitását. 10 Ahogyan A háborúról első kötetének bevezetőjében írja Monoszlay Gyula, Clausewitz rájött, hogy a háború nem eszmei fogalmának megfelelő, tehát elszigetelt, hirtelen keletkezett, egyetlen csapásból álló, és önmagában befejezett, abszolút döntést hozó művelet, hanem az adott társadalmi és politikai viszonyokból eredő társadalmi jelenség és olyan politikai aktus, amely már eleve méhében hordja az elkövetkező békeviszonyok csíráit is. Következésképpen a politikai szándék a cél, a háború pedig a cél elérésének eszköze csupán. A háború tehát egy egész része, és ez az egész maga a politika; a háború lényegében a politika törvényeinek engedelmeskedik. 11 Clausewitz műve kutatási témám feldolgozása során nagy hasznomra volt, és sok esetben mankót 10 KOCSIS Bernát (szerk.): Válogatás a burzsoá hadtudományi írásokból. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p MONOSZLAY Gyula: Clausewitz szerepe és művének jelentősége a hadtudomány terén (Bevezető). In. CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , I. kötet. p

14 jelentett. Munkájában néhány elve felett eljárt már az idő, ugyanakkor, ahogyan Monoszlay Gyula is megfogalmazta: Számos gondolata, így mindenekelőtt a háború és a politika viszonyáról vallott nézetei ( ) megtartották eleven frissességüket. ( ) A jelent, a korszerű háború kérdéseit igazi mélységükben csak úgy érthetjük meg, ha megismerjük a múltnak, a hadtudomány tegnapjának szellemi kincseit is. ( ) Ilyen értelemben ma sem időszerűtlen Clausewitz. 12 Az Értesítésben a háború kettős jellegét emeli ki, miszerint annak célja vagy az ellenség leverése, hogy politikailag megsemmisítsük, illetve védekezésre képtelenné tegyük, és így nekünk tetsző békére kényszerítsük, vagy csupán bizonyos területek meghódítása az ellenfél országának határán, hogy megtartsuk, illetve a békekötésnél ütőkártyaként játsszuk ki. 13 Az egyik cél az ellenséges erők szétverésére, a másik pedig az akaratérvényesítésre koncentrál. A két célt elválasztja egymástól, ugyanakkor rögzíti azt is, hogy közöttük átmenetek vannak. A második, az indirekt jelleg az úgynevezett anyagcentrikus hadikultúrára jellemző, amelynek sajátossága az erőszak mérséklése vagy egyensúlyban tartása és az erőszak egy fokozatának megjelenése, miszerint az erőszak az ellenség társadalmi ellenállásának megtörésére irányul, minden más csak ezt szolgálja. A gerilla-hadviselés szintén kifárasztó jellegű, jellemzője az erőszak fokozása. Belpolitikai célokkal rendelkezik, és az erőszak alkalmazásának két fokozata van. Clausewitz megfogalmazása szerint a háború nem egyéb, mint az állampolitika folytatása más eszközökkel. 14 Ahogy az első kötet első fejezetében írja: erőszak alkalmazása, hogy ellenfelünket saját akaratunk teljesítésére kényszerítsük. 15 Véleménye szerint a haderő megsemmisítésén és az országrészek meghódításán kívül három eszköz áll még rendelkezésünkre, hogy céljainkat elérjük: az invázió, vagyis az ellenfél területének birtokba vétele, annak hosszabb ideig történő megtartása nélkül, ahol a közvetlen szándék a károkozás. Az eljárások szempontjából az elsőt katonainak, a másodikat politikainak tartja. A harmadik eszköz pedig, amelyet a legfontosabbnak tart, az ellenség kifárasztása, amely meghatározása szerint az ellenség fizikai erőinek és akaratának a harci cselekmény időtartamával történő fokozatos kimerítését MONOSZLAY Gyula: Clausewitz szerepe és művének jelentősége a hadtudomány terén (Bevezető). In. CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , I. kötet. p CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , I. kötet. p CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , I. kötet. p CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , I. kötet. p CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , I. kötet. p

15 jelenti. A puszta ellenállást, szintén azon eszközök közé sorolja, amellyel a harc során ellenfelünket kifáraszthatjuk, azonban mindezt az előző három, pozitív előjelűvel szemben negatív előjelűnek, tehát a védelemhez tartozónak ítéli. Clausewitz szerint a kifárasztás a gyengébb fél eszköze az erősebbel szemben. Tehát a hadviselés indirekt elemei is megjelennek művében. Láthatjuk tehát, hogy a háborúban sok út vezethet célhoz. Nem kell feltétlenül minden esetben az ellenfél teljes tönkretételére törni. Az ellenség haderejének megsemmisítése, valamely területrészének meghódítása, puszta megszállása vagy inváziója, a közvetlen politikai hatású műveletek és végül az ellenfél csapásainak bevárása megannyi módozat, amely alkalmas lehet a szemben álló fél akaratának megtörésére. Az esetek sajátosságából folyóan hol az egyik, hol a másik jár jobb eredménnyel. 17 A védelmi eszközök körének tárgyalása kapcsán kiemeli a nép, egy ország lakosságának együttes hatását a háborúra nézve, még abban az esetben is, ha nincs népfelkelés. A saját országban minden könnyebben megy, feltéve, hogy a lakosság érzülete sem áll ellentétben vele. Az ellenség minden szolgáltatást, kicsit-nagyot egyaránt, csupán az erőszak kényszerével tud behajtani; ( ) Ha a védő mindezt tulajdonképpen nem is önként kapja, mint nagy lelkesedés idején, mégis, a lakosság második természetévé vált polgári engedelmesség ( ) révén eléri. De az önkéntes, igazi ragaszkodásból eredő sokoldalú és áldozattal nem járó közreműködés se jelentéktelen ( ) Közülük a hadviselés számára csak egy nagy fontosságú szolgálatot, a hírszerzést emeljük ki. 18 Amikor a lakosság mint Clausewitz korában a spanyol nép tette bekapcsolódik a küzdelembe, véleménye szerint egy új tényező keletkezik, ez pedig a védelem egyik sajátos eszközének titulált fegyveres nép, amelynek mint a védelem ellenséggel szembeni egyik harceszközének Clausewitz egy külön fejezetet szentelt A fegyveres nép címmel. Véleménye szerint az, időben és térben egyesített nagy, csapásszerű hatásra nem alkalmas. (...) Minél nagyobb az ellenséges hadsereggel való érintkezési felülete, ( ) annál nagyobb a népi felkelés hatása. Csendben tovaharapózó parázsló tűz módjára emészti az ellenséges hadsereg alapjait. 19 Clausewitz szerint a népi háború a következő feltételek teljesülése esetén tekinthető hatékonynak: a háborúnak az ország belsejében, nagy hadszíntéren kell zajlania, nem döntheti le balsiker, a nép támogatását kell élveznie, valamint a háború 17 CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , I. kötet. p CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , II. kötet. p CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , II. kötet. p

16 és az ország, földrajzi jellemzőjét tekintve, átszegdelt, hegyek, erdők, mocsarak, megművelt területek miatt nehezen járható kell, hogy legyen. 20 A lakosság létszáma ez esetben nem releváns, ahogyan az sem, hogy annak döntő része szegény vagy gazdag-e, ugyanakkor kiemeli, hogy a szegényebb rétegek, akik a kemény munkához és nélkülözéshez szoktak sokkal harciasabbak és erősebbek. A fegyveres népet nem lehet alkalmazni az ellenség főerői ellen, megfogalmazása szerint ők ne a magot őröljék, hanem a felületen, a széleken rágódjanak. 21 Elképzelésünk szerint, a népi háború köd- és felhőszerű jellege tömör testté sohase sűrűsödjön, különben az ellenség kellő erővel ráveti magát, elpusztítja azt és sok foglyot ejt. ( ) Másrészt azonban mégis szükséges, hogy ez a köd bizonyos pontokon gomolyaggá sűrűsödjön, és villámcsapással fenyegető felhővé váljék. Ezek a pontok, mondottuk már, főként az ellenséges hadszíntér szárnyain vannak. A felkelők itt a haderő csapatainak némi kiegészítésével, nagyobb és rendezettebb egészbe tömörüljenek úgy, hogy már rendezett hadsereg benyomását keltsék ( ) A sűrűbb részek arra hivatottak, hogy az ellenség nagyobb visszaküldött csapatait megtámadják, emellett félelmet és aggodalmat keltsenek, fokozzák az erkölcsi hatást; nélkülük az összbenyomás nem volna eléggé erőteljes, és az ellenség számára az egész helyzet nem volna elég nyugtalanító. 22 Többször is hangsúlyozza, hogy a háború a politika eszköze, és semmi másé nem lehet: mi azt állítjuk, hogy a háború nem más, a politikai érintkezésnek más eszközök beleelegyítésével való folytatásánál. ( ) a politikai érintkezés magával a háborúval nem szűnik meg, nem alakul át másvalamivé, hanem lényegében tovább is megmarad, bármilyenek legyenek is az alkalmazott eszközök, és a hadiesemények az ő irányvonalaihoz kötve haladnak a háborún át a békéig. 23 Clausewitz egy 1827 decemberében keltezett, Roeder vezérkari őrnagynak írt levelében is hangsúlyozza: A háború nem önálló dolog, hanem a politika folytatása változott eszközökkel. Ennélfogva a nagy hadászati tervek fő irányvonalai legnagyobbrészt politikai természetűek ( ) Az egész haditerv közvetlenül a két hadviselő állam politikai létéből, valamint a többi államokhoz való viszonyból keletkezik. A haditervből alakul ki a hadjárat terve, sőt ha minden egyetlen hadszíntérre korlátozódik, gyakran 20 CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , II. kötet. p CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , II. kötet. p CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , II. kötet. p CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , II. kötet. p

17 ugyanazt is jelenti. De a politikai elem a hadjárat egyes részein is áthúzódik, és aligha akad a háborúnak valamilyen nagy eseménye ( ) ahol valamelyes befolyása nem mutatkoznék meg. ( ) A háború nem más, mint a politika folytatása más eszközökkel. 24 A háború alapját és irányát meghatározó összes tényező politikai jellegű, attól elválasztani nem lehet őket. Ez az elképzelés kétszeresen nélkülözhetetlenné válik, ha arra gondolunk, hogy a valóságos háború korántsem a fogalmának megfelelő következetes, végletekre irányuló törekvés, hanem felemás dolog, önmagával való ellentmondás, és mint ilyen, saját törvényeinek nem engedelmeskedhetik, hanem egy másik egész része s ez a törvény a politika. 25 Ugyanakkor a háború részleteibe a politika nem folyik bele, itt olyan hétköznapi dolgokra kell gondolni, mint őrszemek állítása vagy járőrök vezetése, ellenben a politikának döntő hatása van nemcsak a háború és a hadjárat, hanem sokszor a csata tervezése során is. A politika az egész társadalom érdekei képviselőjének tekinthető. A háborúk nem pusztán ellenségeskedésekből születnek, hanem a politika megnyilvánulása, a politika hozza létre a háborút, így a politikai szempontok alárendelése a katonaiaknak észszerűtlen, mivel a háború vezetésének legfőbb szempontja szerinte csak a politika lehet. Ha azonban a politika a hadi események alakulását helyesen ítéli meg, az ő dolga, és csak az övé lehet a háború céljának legjobban megfelelő események és irány meghatározása. Egyszóval a hadművészet a legmagasabb álláspontján politikává válik, de természetesen olyanná, mely nem jegyzékeket irkál, hanem csatákkal szolgál. 26 A háború alapvető tervei nem készíthetők el a politikai viszonyokra való tekintet nélkül, a helyes politikának a háborúra csak előnyös lehet a hatása. A hadművészetnek a politikával szemben feladata és egyben joga főleg annak megakadályozása, hogy a politika olyasmit követeljen, ami ellenkezik a háború természetével. 27 A háború tehát a politika eszköze, így annak tulajdonságaival rendelkezik. A háborút fővonalaiban, tollát a karddal felcserélve, maga a politika vezeti, de emellett továbbra is a saját törvényei szerint gondolkodik CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , II. kötet. p CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , II. kötet. p CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , II. kötet. p CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , II. kötet. p CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , II. kötet. p

18 1.1 HIDEGHÁBORÚ ÉS INDIREKT HADVISELÉS A hidegháború amelynek gyökerei nyugati szakírók szerint még az első világháború előtti időszakban találhatóak a második világégést követően a vezető nagyhatalmak között kialakult (katona)politikai helyzet, melyben a felek kerülték a közvetlen katonai összeütközést, de hosszú távú stratégiai célkitűzéseiknek megfelelően egymás gyengítésére, új befolyási övezetek megszerzésére, végső célként a másik fél legyőzésére vagy olyan mérvű meggyengítésére törekedtek, hogy az elveszítse világhatalmi pozícióit. 29 A nagyhatalmak közötti diplomáciai kapcsolatok tehát ez alatt a speciális békeállapot alatt sem szüneteltek, azonban stratégiai céljaiknak megfelelően saját pozícióik erősítésére törekedtek. A kapcsolatokat átszőtte a hol kisebb, hol pedig nagyobb intenzitású fegyverkezési verseny, valamint eszköztárukban megtalálható volt a gazdasági elszigetelésre törekvés, a politikai nyomásgyakorlás, az ideológiai konfrontáció és a pszichológiai hadviselés alkalmazása is. A meggyöngült nyugat-európai hatalmak és a vesztes tengelyhatalmak a második világháborút követően korábbi világhatalmi pozíciójukat elveszítették, így a gazdaságilag megerősödött és politikai befolyást szerzett Amerikai Egyesült Államok kitölthette a ( ) politikai vákuumot, vállalhatta a nyugati demokráciák vezetőjének szerepét. 30 A második világháborúból domináns hatalomként került ki továbbá a Szovjetunió, és befolyási övezeteket hozott létre Európában és Ázsiában, amelyeket igyekezett megszilárdítani és bővíteni, egyúttal tengeri jelenlétét is erősíteni. Létrejött tehát a két nagyhatalom befolyási övezete, s ebből szinte törvényszerűen következett a bipoláris világrend kialakulása. 31 Egyesek szerint a hidegháború kezdete Sir Winston Churchill brit miniszterelnök 1946 márciusában elmondott fultoni beszédétől datálható, amelyben a szovjet terjeszkedés megállítására szólította fel a népeket. Mások szerint a Truman-doktrína elfogadásával kezdődött, amely az Amerikai Egyesült Államok befolyását volt hivatott növelni azon instabil térségekben, amelyekben erős kommunista jelenlét volt jellemző. Az amerikaiak által kezdetben alkalmazott stratégia az elrettentés stratégiája volt, amelyet a hatvanas években a rugalmas reagálás stratégiája, más néven reális elrettentés elve váltott fel. 29 SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. p SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. p SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. p

19 A hidegháború történetének részletesebb elemzését jelen értekezésemben csak annyiban tartom szükségesnek, amennyiben az egy konkrét hadelméleti és biztonságpolitikai kérdés tárgyalása során majd szükségszerűvé válik. 32 Ágh Attila 33 Konfliktusok, háborúk 34 című munkája alapján a hidegháborút a kettős stratégiai helyzet dominanciája jellemezte, amelyben a nagyhatalmak szempontjából a kifárasztás volt a jellemző. Konkrét fegyveres összecsapás a szuperhatalmak között nem alakult ki, mivel a nukleáris hatalom birtoklása miatt ez mindkettő számára a teljes megsemmisülést jelentette volna. A kettős stratégiai helyzet miatt a felek a háborús erőszakot féken tartották, mivel a globális konfliktusnak nem lett volna nyertese. Mindemellett a helyi háborúkban támogatók voltak, ahol egymás megsemmisítésére törekedtek, és az erőszak fokozódása volt tapasztalható. Az alkalmazott erőszak az ellenség társadalmának megtörését célozta és a katonai eszközök mellett megjelent a diplomáciai nyomás, a gazdasági háttér tönkretétele, a politikai rendszer megingatása, illetve az ellenséges ország társadalma morális tartásának rombolása. A hidegháborúban teret nyerő indirekt hadviselésnek két reguláris és irreguláris formáját különböztetjük meg. A reguláris formát illetően, az alapvetően hadműveleti, harcászati és hadászati szinten egyaránt védelmi jellegű, ugyanakkor a támadás fontosságát sem tagadja, amely a Clausewitz féle kifárasztásra törekvésnek felel meg. Az alkalmazott erőszak az ellenség társadalma ellen irányul, annak ellenállását igyekszik megtörni. Csak külpolitikai céllal rendelkezik. A hadviselésnek e formája esetében a katonai erőfölényre építve a megvédendő területek fontossága egyenrangú, és az erőfölény birtokában adott esetben a kezdeményezést ki is engedi a kezéből, és a kezdeményező ellenség sikereinek meghiúsítására törekszik, annak támadó erői megsemmisítésével de ez az eljárás a kreatív ellenfelet adott 32 A hadviselési mód amelynek meghatározását szintén fontosnak tartom jelen értekezésem kapcsán a háború egyik katonatechnikai jellemzője, a hadművészet elméletének jelentős fejezete, a fegyveres erők alkalmazási formáinak és módszereinek összessége ( ) szoros összefüggésben van: a hadviselő országok gazdasági, erkölcsi, tudományos-technikai színvonalával, katonai erőviszonyaival és katonaföldrajzi helyzetével; a háború politikai céljaival; a háború kirobbanásának körülményeivel és a háborúban alkalmazott pusztítóeszközökkel. (SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. p. 490.) A hadviselés jellege mindenkor az adott emberi közösség jellegétől függött. Rétegződésétől vagy osztálystruktúrájától, kormányformájától, gazdasági fejlettségétől, érdekellentéteitől és kulturális színvonalától. A»kultúra«fogalmát itt tágabban értelmezzük, technológiai és ideológiai tényezőket is értünk rajta. (DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 27.) 33 Ágh Attila a rendszerváltás előtt a háborúk elméleti kérdéseivel foglalkozott, akkoriban még a dialektikus történelmi materializmuson, tudományos szocializmuson belül. 34 ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó,

20 esetben előnyhöz is juttatja. 35 A katonai erőfölény létrehozása óriási anyagi ráfordítással történik, így jellemzően a nagy anyagi értéket képviselő haderőnemeket, vagyis a haditengerészetet és a légierőt alkalmazzák. A kifárasztó hadászat reguláris eszközöket alkalmazó formája csak az olyan országokban tudott kialakulni, ahol a katonaföldrajzi helyzet megfelelő volt hozzá amelyek határai, földrajzi fekvésük miatt nagymértékben védettek, főként tengerek által határoltak, tehát ott, ahol a direkt szárazföldi támadás nehéz, vagy egyáltalán nem lehetséges, és a jelentős anyagi erőforrások lehetőséget teremtettek egy hosszú, elhúzódó háború 36 megvívásához és a kifárasztás eszközeinek megteremtéséhez. A hidegháborúban a globális fegyveres konfliktusok elkerülésére használt indirekt hadviselési eszközök a gazdasági verseny, a pszichológiai hadviselés vagy az ideológia területén vívott harc sokat fejlődtek, rendkívül hatásossá váltak, emiatt az akaratérvényesítés eszköztára változott, kibővült, amely a katonai teoretikusokat rákényszerítette a stratégiáról vallott elképzeléseik átgondolására, módosítására, pontosítására. A stratégia új részterületei jelentek meg a katonai mellett, mint a politika, a diplomácia, a pszichológia, a gazdaság, a technika. A nagy anyagi értékű vagy nagy anyagi ráfordítású eszközök alkalmazása miatt a második világháború előtti két évtizedben megindult, majd az 1945 utáni hidegháborús időszakban felgyorsult technika, haditechnika fejlesztése az élen járt ezen országokban. Mivel a haderőnemek közül a haditengerészet és a légierő dominált, ennek megfelelően a katonai gondolkodást is a légi 37 és tengeri elméletek határozták meg. Utóbbi egyik jelentős képviselője Alfred Thayer Mahan, aki a nemzetközi hadelmélet egyik legnagyobb tengeri teoretikusának tekinthető. Szergej Georgijevics Gorskov, szovjet haditengerészeti gondolkodó számára pedig a flotta a szárazföldi hadműveletek sikerességét volt hivatott biztosítani, mivel a kontinentális nagyhatalom katonai stratégiáját a mozgáscentrikus hadikultúra jellemezte. Ugyanakkor az indirekt hadviselés elméletét képviselő országokban bár 35 FORGÁCS Balázs: Napjaink hadikultúrái (A hadviselés elmélete és fejlődési tendenciái a modern korban). PhD értekezés. Bp.: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, Hadtudományi Doktori Iskola, p. 68. Forrás: letöltés ideje: augusztus Julian S. Corbett, haditengerészeti teoretikus szerint a haditengerészet stratégiai hatása közvetett, anyagháború jellegű és időigényes, vagyis az indirekt hatás csak hosszú, elhúzódó háborúkban érvényesülhet. (Idézi: FORGÁCS Balázs: Napjaink hadikultúrái (A hadviselés elmélete és fejlődési tendenciái a modern korban). PhD értekezés. Bp.: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, Hadtudományi Doktori Iskola, p. 78. Forrás: letöltés ideje: augusztus 1.) 37 A légi uralom elméletei már az első világháború után kialakultak. Lásd Giulio Douhet: A légi uralom című munkáját. 20

21 kevésbé hangsúlyosan jelen volt a hagyományos szárazföldi 38, valamint a gerillahadviseléssel kapcsolatos gondolkodás is. Ágh Attila szerint az első és a második világháború megrázkódtatásai után is nagyon kevés átfogó, rendszerező munka íródott a háború elméletéről, s csak a hetvenes évek folyamán merült fel erőteljesebben a háború elméletének kérdése a marxista kutatásban. A polgári gondolkodásban viszont ciklikus jelleggel ugyan mindvégig fontos szerepet játszott a háború, mint elméleti kérdés, de különösen a második világháború utáni évtizedekben, amikor a nemzetközi konfliktusok kutatásával összefonódva, de részben stratégia elnevezés alatt valamint hadtudományok (War Studies, Military Science) néven külön diszciplinává is önállósodva, tulajdonképpen a nyugati társadalomelméletek egyik fő irányzatává vált a háború kérdése. 39 Úgy is fogalmazhatunk, hogy a társadalomtudományi kutatás militarizálódott. Az Amerikai Egyesült Államok nukleáris monopóliumának 1949-es megszűnésével a két szuperhatalom között egy olyan sajátos egyensúly alakult ki, amely a kölcsönösen garantált megsemmisítés tudatát erősítette fel a teoretikusok körében. A közvetlen fegyveres konfliktusok veszélye csak helyi szinten jelentkezett, a globális szembenállásban az indirekt hadviselés nem-katonai eszközei (ideológia, gazdaság) jelentkeztek ismét. 40 A két szuperhatalom a helyi háborúkban harcolt egymás ellen, azonban akadtak kivételek is. 41 Ágh Attila a hidegháború háborúinak három fő típusát különíti el: a stratégiai vagy általános háborút, a korlátozott háborút, valamint a sublimited, azaz nagyon korlátozott konfliktust vagy háborút. Az első a két szuperhatalom versengését jelenti. A második a helyi háborúk stratégiai háborúvá nem szélesedő formája, azonban a lokális, regionális háborúk szinte mindegyikének 38 Megjelenési formájának jó példája a nagy mozgékonyságú, ütőképes és manőverezésre képes szárazföldi magasabbegységek alkalmazása vagy a szárazföldi haderőnemek együttműködése a légierővel: az erőszak-alkalmazásnak ugyanis mindig az adott helyzettől kell függnie. (FORGÁCS Balázs: Napjaink hadikultúrái (A hadviselés elmélete és fejlődési tendenciái a modern korban). PhD értekezés. Bp.: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, Hadtudományi Doktori Iskola, p. 90. Forrás: letöltés ideje: augusztus 1.) 39 ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p FORGÁCS Balázs: Napjaink hadikultúrái (A hadviselés elmélete és fejlődési tendenciái a modern korban). PhD értekezés. Bp.: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, Hadtudományi Doktori Iskola, p. 89. Forrás: letöltés ideje: augusztus A Közel-Kelet térségében ekkoriban zajló háborúkat és konfliktusokat korszerű haditechnikai eszközökkel és fegyverekkel felszerelt reguláris erők vívták, kiváltva a katonai teoretikusok nagyfokú érdeklődését. Ezen tapasztalatok nagy hatással voltak a nyugati államok fegyveres erőinek felépítésére és szervezetére, hadművészetére, valamint a haditechnikai eszközök és a fegyverzet fejlesztésére is. 21

22 globalizálódása miatt ez a konvencionális háború új formája, amelyben a részt vevő felek beazonosíthatók, a háború kezdete, vége és kimenetele többé-kevésbé megállapítható és klasszikus katonai eszközöket vetnek be. A harmadik fő típus a konvencionális háború alatti szinteken zajlik, jelenthet felkelést, beszivárgást, erődemonstrációt, tengeri-szárazföldi blokádot, vagy akár gazdasági-politikaidiplomáciai nyomást. Ez az úgynevezett nem konvencionális háború 42 rendkívüli mértékben elhúzódhat, kezdete, vége, kimenetele nehezen állapítható meg, és a részt vevő felek is nehezen beazonosíthatók. Ritkán alkalmaznak klasszikus eszközöket, inkább az erőszak változatos, komplex, anómiás formái jellemzőek, terror ellenterror ciklusai váltják egymást. A világháborúval szemben földrajzilag kisebb területre koncentrálódó helyi háborúkat 43 kisháborúnak vagy haditechnikai értelemben hagyományos, tehát nem nukleáris eszközökkel folytatott háborúnak is hívhatjuk. Abból a szempontból azonban már nem voltak hagyományosnak nevezhetők, hogy az alkalmazott fegyvereken kívüli összes többi vonásuk a korábbiaktól teljesen eltérő jegyeket mutatott, emiatt elméletüket is radikálisan át kellett alakítani a nyugati stratégia elméletében. 44 A második világháború utáni népi megmozdulások nemzeti felszabadító mozgalmak, népi háborúk, népi felkelések, forradalmi és etnikai mozgalmak egyre gyakoribbá válása és azok kisebb sikerei a vezető nagyhatalmak körében megdöbbenést váltottak ki, nem tudtak vele mit kezdeni. 45 Így voltak ezzel az elmélet képviselői is, mivel az európai tradíciók alapján kialakult háborúelméletek és a nemzetközi viszonyok elmélete sémáitól teljes mértékben eltértek az úgynevezett harmadik világbeli háborúk és nemzetközi konfliktusok. Az európai gyarmattartó hatalmak és maga az Egyesült Államok is sorra vereséget szenvedtek a harmadik világ helyi háborúiban, éppenséggel azok nem konvencionális jellege miatt. 46 A nyugati 42 A hetvenes-nyolcvanas évektől kezdett el terjedni, és a nemzetközi konfliktusokban egyre inkább teret nyert, mint a destabilizációs törekvések komplex formája. Ilyenek voltak a gazdasági háborúk, a politikai nyomás és a fegyveres gerillamozgalom az infrastruktúra fokozatos szétrombolására. (ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p. 113.) 43 A XX. századi hadtudományi művekben, mint például Liddel Hart angol katonai teoretikus munkáiban, jelent meg először a kisháború kifejezést felváltó helyi háború. 44 ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p Már a második világháborút megelőzően kibontakozott a fegyveres népi ellenállás a gyarmatokon, azonban ezek a gyarmatosítók fölénye miatt nem váltak sikeressé. A korábbi világrend megrendülése és a gyarmattartó hatalmak gyengülése következtében, illetve amiatt, hogy sem a Szovjetunió, sem pedig az Amerikai Egyesült Államok nem kívánta tovább a gyarmati rendszer fenntartását, továbbá a szocializmus közvetlen segítségének megjelenése miatt a nemzeti felszabadító mozgalmakban a népi háborúk száma a második világégést követően növekedett. 46 ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p

23 hatalmak körében 47 ez nem váltott ki azonnali választ, a hagyományos erők fokozott bevetését alkalmazták, amelyre kiváló példa az indokínai, majd vietnámi háború. A korábbi hadviselés kudarcát annak természete okozta, a forradalmi háborúk stratégiájának lényege a belső vagy külső ellenfél kifárasztása, a társadalmi rend destabilizálása, mégpedig a forradalmi erőszak állandó nyomása alatt és az élet normális kereteinek felbomlasztásával. 48 Jellemzőjük, hogy hosszú távon, alacsony intenzitással, de fegyveres küzdelemmel és politikai erőszakkal tarkítva zajlanak, nagyon magas társadalmi részvétellel, szorosan kapcsolódva a társadalmi élet egész területéhez, egészen addig amíg a belső ellenfél vagy a külső elnyomó annyira meggyöngül, hogy végső csapást lehet mérni rá. 49 A nem konvencionális háború elmélete is megjelent, például Giap, Mao Ce-tung, Frantz Fanon, Che Guevara és Régis Debray személyeiben. 50 A forradalmi mozgalmak bázisai elsődlegesen a falvakban voltak, azonban mint például Latin-Amerikában megjelentek a városi gerillák is, illetve a fejlett nyugati országok nagyvárosaiban lejátszódó tömegmegmozdulások az es években is nagyban hasonlítottak a fejlődő világban zajlottakra. A helyi háborúk külső segítségnyújtása megnyilvánulhat direkt közvetlen fegyverszállítás, katonai beavatkozás bármilyen formája és közvetett módon nemzetközi szolidaritás, gazdasági segítségnyújtás, kiképzésben nyújtott támogatás, hadtápsegítés, szakértők kiküldése, légi támogatás egyaránt, a társadalmi élet bármely területén. Mindez egyben azt is jelenti, hogy szélesebb felületen érintkezik az egész konfliktus a világgal, és tulajdonképpen mindenki bevonódik (merényletek harmadik országokban, bojkott, anyagi támogatás), de ugyanakkor többnyire anélkül, hogy az országokat közvetlenül szembeállítaná 51 egymással. 52 Több korabeli nyugati szakértő véleménye az volt, hogy a valódi helyi konfliktus helyett inkább a két globális szembenálló nagyhatalom konfrontációja manifesztálódik a helyi háborúkban, így azokat helyettesek révén vívott háborúknak 53 is hívjuk. Volt ellenben számos olyan helyi háború is, amely nem vált a korszak Kelet Nyugat 47 A kisháborúk és helyi konfliktusok alapvetően nem voltak értelmezhetőek és kezelhetőek a korabeli nyugati játékelméleti modellel, illetve egy sajátos, helyi kulturális és történelmi közegbe ágyazódtak, a vezetőik és a mögöttük álló tömeg mentalitása az európaitól teljesen eltérő volt, sokszor éppen Európaellenesség, széles tömegtámogatás és a mély társadalmi beágyazottság jellemezte őket. 48 ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p A helyi konfliktusok csak különleges esetekben Vietnám, Nicaragua regionalizálódtak, globalizálódtak. 52 ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p war by proxy 23

24 konfliktusának részévé. Savrov 54 szerint a helyi háborúk közös társadalompolitikai jellemzői a következők: a hidegháborús ellentétben álló felek közötti harc jegyei fedezhetők fel benne, koalíciós jellegűek, emellett összetett politikai tartalommal bírnak, illetve a nép szerepe hangsúlyossá válik a haditevékenység során mind a két fél államában. Megkülönbözteti a helyi háborúkat és a katonai konfliktusokat. Utóbbiak megelőzik a háborúkat, vagy annak kísérőjelenségei, vagy háborúba csapnak át. 55 A helyi háborúkat és bizonyos mértékben a katonai konfliktusokat a haditevékenységek jellege szerint két csoportra osztja. Az első csoportban azok találhatók, amelyekben mindkét harcoló fél reguláris csapatokkal vesz részt, a hadszíntér földrajzi viszonyai nagy tömegű csapatok és mindennemű fegyver, illetve haditechnikai eszköz alkalmazását teszik lehetővé. A második csoport jellemzője, hogy a haditevékenység kölönleges hadszíntéri körülmények között zajlik, például dzsungelben, sivatagban, rizsföldeken. Reguláris fegyveres erők állnak szemben irreguláris alakulatokkal. A reguláris erők valamennyi haderőnem erőit és eszközeit használják, azonban ezek szerepe és fajsúlya eltérő a hadszíntér viszonyai, a részt vevő fél haditechnikai fejlettségi szintje és a korábbi harci tapasztalatok függvényében. A helyi háborúkban megnőtt a légierő, a haditengerészeti erők és a légvédelmi csapatok jelentősége a szárazföldi erők amelyekre a hadászati célok elérésének és a hadműveleti-hadászati célok megoldásának fontosabb feladatai hárultak hangsúlyozása mellett, és számos tapasztalattal szolgáltak a rádióelektronikai harc területén. A helyi háborúk sajátosságai hatással voltak a légierő fejlesztésére és alkalmazásának elveire, 56 ugyanakkor nőtt a haditengerészet haditevékenységi lehetősége és szerepe Idézett műve tanulmányozása során figyelemmel kell lenni annak ideológiai töltetére. 55 SAVROV, I. J.: Helyi háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p A nyugati államok többféle feladatot harc a légi uralomért; a szárazföldi csapatok és a hadiflotta támogatása a hadművelet során; a harctér elszigetelése az oda irányított tartalékok elől; légideszantok leszállítása vagy ledobása; légimozgékony hadműveletek biztosítása; a mély hátországi létesítményekre mért csapások az ellenség hadigazdasági potenciáljának és a lakosság erkölcsi szellemének aláásása céljából; légi felderítés; csapat- és hadianyag-szállítás bízhattak légierejükre. Ugyanakkor az önállóan is ténykedhetett. (SAVROV, I. J.: Helyi háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p. 347.) A légi uralomért folytatott harcban a helyi háborúk során változást az októberi arab izraeli háború hozott, amikor az arabok légvédelmi rakétacsapatokat kezdtek el alkalmazni. 57 A hadiflottákat, főként a repülőgép-anyahajókat az erő demonstrálására és politikai nyomásgyakorlásra használták (Savrov ezt repülőgép-anyahajók diplomáciájának nevezi). A haditengerészet az első hadászati lépcsőbe tartozott. Kis erejű flották szembenállása esetén a szárazföldi csapatokat támogatta, valamint az ellenség egyes tengerparti támaszpontjaira és objektumaira mért a tengerről csapásokat. 24

25 Elsődlegesen a nyugati szakirodalomra támaszkodva, Ágh Attila a modern kisháborúk következő típusait különböztette meg: új konvencionális háború, a harmadik világ országai közötti nem konvencionális háború, destabilizációs háború és anómiás konfliktusok. (1. számú melléklet) Utóbbiak a helyi háborúk kiindulópontját és alapját jelentik. A négy típus között átjárás van. Ágh véleménye szerint a nukleáris korban nem lehet szó arról, hogy a háború a politika folytatása lehetne abban az értelemben, hogy eszközként szolgálhatna politikai kérdések (nemzetközi konfliktusok) megoldásához. A tézis mélyebb, történelmi értelme azonban nem jelent egyebet, mint ezt a rugalmas kölcsönviszonyt politika és hadügy között, azaz a politika prioritását, meghatározó szerepét, a katonai oldallal szemben, s a kettő végső összhangját; a hadügy ezt a politikai megbízást azonban minden korban a saját változó, viszonylagosan önálló mozgástörvényei szerint tölti be A LIDDEL HART-I INDIREKT HADVISELÉS Basil Henry Liddell Hart angol katonai teoretikus és történész Stratégia 59 című művében az indirekt hadviselés reguláris és irreguláris megjelenési formáinak összegzését végezte el, amelyben a korlátozott célok, más néven a közvetett út stratégiáját adja. Az indirekt hadászat atyjának keresztelt Liddel Hart-ot John Frederic Charles Fuller angol hadtörténész, katonai teoretikus és vezérőrnagy követőjeként tartják számon. Angol teoretikus lévén, elődjének Jominit tekintette, és Clausewitz elé helyezte. Stratégia című munkájában Clausewitz fő művének kritikáját is felvázolja, szerinte annak tanait követői félremagyarázták, amelynek legsúlyosabb következményei főleg a második világháború során mutatkoztak meg. A napóleoni háborúk feldolgozásával Clausewitz mellett Jomini is foglalkozott, azonban az ő stratégiai rendszere eltért a porosz katonai teoretikusétól vagy például Machiavelliétől 60, mivel azt a manőverre építette és a csata jelentősége másodlagos 58 ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, Machiavelli, a XVI. századi Firenze városállamában élt író, politikus és gondolkodó aki egy ideig a katonai ügyekért is felelős második kancellária titkára is volt egyik legismertebb munkája A fejedelem (Il Principe) című könyve. A ma is időszerű munkából az újkori Európa legnagyobb uralkodói és hódítói tanultak, illetve hatással volt a különféle újkori katonai gondolkodók elméletére is. A belső társadalmi problémák megoldására alkalmazott erőszak a későbbi elméleti munkákban is megjelent, mint a nácizmusról, leninizmus-marxizmusról és a gerilla-hadviselésről szólókban. A machiavellizmus a politikai siker érdekében elkövetett mindenféle (akár aljas) praktika gyűjtőneve. A fejedelem című munkában a fejedelmek vagy uralomra törők számára a hatalom megszerzésének és megtartásának (MACHIAVELLI, Niccolò: A fejedelem. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 5.), illetve megerősítésének eszköztárát is tárgyalja, amelyben nem csak a katonai erőszak eszközei jelennek meg. 25

26 volt számára. Liddell Hart az 1950-es évek végétől az atomháború bírálójaként lépett fel, hangsúlyozta, hogy az ellenfelek teljes megsemmisüléséhez vezet. Ezzel egyidejűleg szükségesnek tartotta Anglia és a NATO atompotenciáljának erősítését, a Szovjetunió»elrettentése«céljából. 61 Véleménye szerint a háború, mely a józan ész tagadásával kezdődik, a küzdelem minden fázisában szükségképpen messzemenően igényeli a józan észt. 62 A hidrogénbombáról a Stratégia előszavában kifejti véleményét. Azzal arányban, ahogy csökkenti az általános háború valószínűségét, növeli a közvetett, ám nagy kiterjedésű lokális agresszió révén vívott»korlátozott háború«lehetőségét. Az agresszor egész sor különböző technika közül választhat, amellyel szép előrehaladást érhet el, miközben az ellenfél bizonytalankodik, hogy ellenakciójában felhasználja-e a hidrogénbombát vagy az atombombát. 63 Elgondolása szerint az atomütőerő megjelenése sürgeti és elősegíti a visszatérést a közvetett módszerekhez, amelyek a stratégia lényegét alkotják hiszen ezek ruházzák fel a hadviselést azokkal az intelligens tulajdonságokkal, amelyek azt a nyers erőalkalmazás fölé emelik. 64 Az angol katonai, pontosabban haditengerészeti hagyományok 65 szerves továbbfejlesztéseként megalkotta a»közvetett megközelítés hadászata«(strategy of the indirect approach) elvét, s elméletét bebizonyítandó hadművészet-történeti szintézist írt a hadászat fejlődéséről. Többször bővített és átdolgozott főművében élesen támadja a»döntő csata«mámorában elbűvölt katonai írót, köztük Clausewitzet is. Elmélete figyelemre méltó, ám egyoldalú. ( ) indokolatlanul alábecsüli a»döntő csata«-koncepció jelentőségét. 66 A Stratégia Szun Ce A háború művészete című munkájából merített idézetekkel kezdődik, ugyanakkor az indirekt hadviselés teóriájának tárgyalása kapcsán meg kell említenünk annak A hadviselés tudománya című munkáját is. A Szun Ce Vu által írt, a világ legrégibb hadtudományi írását a nyugat az 1970-es években fedezte fel, és mai napig fennálló alapigazságai és 61 KOCSIS Bernát (szerk.): Válogatás a burzsoá hadtudományi írásokból. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p Montesquieu (Charles Louis de Secondat, baron de La Brède et de Montesquieu) A törvények szelleméről című munkájában hangsúlyozza, hogy az országok földrajzi determinizmusa kihatással van az adott ország háborúról, annak megvívásáról kialakított elveire és elgondolásaira. (MONTESQUIEU: A törvények szelleméről (De l'esprit des lois). Bp.: Osiris Kiadó Attraktor Kft., 2000.) 66 KOCSIS Bernát (szerk.): Válogatás a burzsoá hadtudományi írásokból. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p

27 aktualitása miatt azóta is idézik, akár a mindennapi életben is: A felülkerekedni akarás, a győzelemre törekvés örök érvényű, ezért hat még évezredek múltán is 67 írja az Előszóban a fordító. Szun Ce munkájában az indirekt hadviselés elméletének megjelenése jól kitapintható, amely a következőkkel támasztható alá: a legjobb dolog mindenek felett elfoglalni az ellenség országát egészében és sértetlenül; összezúzni és elpusztítani nem annyira jó. Ugyancsak így van, hogy jobb egy egész hadsereget elfogni, mint elpusztítani ( ) nem a legkiválóbb erény minden csatában harcolni és győzni; a legmagasabb szintű kiválóság az ellenség ellenállásának harc nélkül való megtörésében rejlik. 68 Szun Ce szerint egy tapasztalt és okos hadvezérnek nincs szüksége harcra, ostromra vagy akár hosszantartó harctéri hadműveletekre, az erőkkel és alkalmazásukkal kapcsolatban pedig így fogalmaz: Minden harcban a közvetlen módszer alkalmazható az összecsapásoknál, de közvetett módszerekre van szükség a győzelem biztosítása érdekében. ( ) Az indirekt taktika hatékonyan alkalmazva kimeríthetetlen. 69 Liddell Hart megállapítása szerint a stratégia története alapvetően a közvetett megközelítés alkalmazását és fejlődését rögzíti. ( ) Amikor a katonai hadjáratok hosszú sorának tanulmányozásakor először fogtam fel a közvetett megközelítés fölényét a közvetlennel szemben, csupán a stratégia sajátosságaira próbáltam fényt deríteni. A mélyebb vizsgálódás során azonban kezdtem rájönni, hogy a közvetett megközelítésnek szélesebb az alkalmazási köre, sőt: ez minden életszférában ható törvény, vagyis filozófiai igazság. Érvényesülése kulcsfontosságúnak bizonyult minden olyan probléma esetében, ahol az emberi tényező dominál, és ahol az érdekek féltéséből az akaratok ütközése pattanhat ki. 70 Bismarck aforizmájának 71 idézésével hangsúlyozza, hogy mennyivel szélesebb és értékesebb a közvetett tapasztalat a közvetlennél, mivel utóbbi még a legaktívabb katonai pályafutás során is nagyon korlátozott. Kutatásaim során egyre határozottabbá vált az a benyomásom, hogy egész történelmünkben a háború ritka kivétellel csak akkor érhetett el érdemi eredményeket, ha a megközelítés közvetett volt, ami biztosította, hogy az eljárás készületlenül érje az ellenfelet. A közvetettségnek többnyire voltak fizikai és mindig 67 SZUN CE: A hadviselés tudománya. Bp.: Göncöl Kiadó, é.n. p SZUN CE: A hadviselés tudománya. Bp.: Göncöl Kiadó, é.n. p SZUN CE: A hadviselés tudománya. Bp.: Göncöl Kiadó, é.n. p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p Miszerint a bolondok saját tapasztalatukból, ő viszont inkább mások tapasztalatából szeret tanulni. 27

28 voltak pszichológiai összetevői. 72 A hadjáratok többségében a győzelem legfontosabb előfeltétele az ellenség pszichológiai és fizikai megingatása volt. Az egyensúly megingatását a szándékos vagy szerencse hozta közvetett stratégiai megközelítés teszi lehetővé. 73 Elméletét Liddell Hart hadtörténelmi példák elemzésével támasztja alá, kezdve az ókori görög háborúktól, a fabiusi stratégián, a középkor háborúiból vett példákon, majd a modern történelem első nagy háborúján, azaz a harmincéves háborún át, Bonaparte Napóleon hadjáratain keresztül, egészen a második világháború stratégiájáig. Ez a történelmi vizsgálódás és elemzés tényekkel foglalkozik, nem feltételezésekkel. Azt vizsgálja, mi történt, és mi lett az eredménye, nem pedig azt, mi történhetett volna. A közvetett megközelítésű stratégia ebből kinövő elméletét arra a gyakorlati tapasztalatra kell építeni, amely bizonyítja, hogy a közvetlen megközelítés általában nem hoz döntő eredményt. 74 Liddell Hart a következő megállapításra jut: Az a tény, hogy a döntő eredménnyel záruló hadjáratok ilyen nagy hányadában jutott szerep a közvetett megközelítésnek, ellentétben azzal, milyen ritka a döntő siker a közvetlen megközelítés alkalmazása esetén, alátámasztja azt a következtetést, hogy a közvetett megközelítés messze a legígéretesebb és leggazdaságosabb stratégiai forma. 75 A történelem vizsgálata alapján kijelenti, hogy Nagy Sándor kivételével a nagy és sikeres hadvezérek az erősebb ellenfelükkel gyakorlatilag szinte soha nem közvetlen módon küzdöttek meg. A történelmi példák nagy részét két csoportba sorolja. Az egyik a rugalmas védekezés vagy kiszámított visszavonulás stratégiája, amit taktikai támadással egészítenek ki. A másik a támadó stratégia, amely a saját csapatokat olyan helyzetbe igyekszik juttatni, ami az ellenfél megzavarására alkalmas, illetve ezt tetézi meg a taktikai védelem: mint a skorpió, amikor váratlanul lecsap a farkán rejtőző mérges tüskével. 76 Mindkét kombináció közvetett megközelítést képez, 72 LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p A közvetett megközelítés akkor sikeres, ha az ellenség gondolkodását és hadrendjét is sikerül megingatni. A lélektani megingatás a csapdába esettség érzéséből fakad. A megingatás előtt meg kell fosztani az ellenséget mozgása szabadságától, fizikai és pszichikai értelemben egyaránt. Liddell Hart szerint fontos a támadás előtti megingatás, majd a csapást követő kiaknázás. A közvetett megközelítés művészetének elsajátításához az egész hadtörténelmet szükséges behatóan tanulmányozni, az ez alapján levont tanulságok egy pozitív és egy negatív vezérelvbe csoportosíthatók. Először: a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy egyetlen hadvezér elhatározása sem vált be, ha állásait szilárdan tartó ellenfél ellen indította közvetlen támadásra csapatait. Másodszor: az ellenfél egyensúlyának felborítása nem a saját támadás révén érhető el, hanem már az igazi támadás megindulása előtt meg kell oldani ezt a feladatot. (LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p. 239.) 28

29 és mindkettő pszichológiai alapját a»csali«és a»csapda«szóval lehet érzékeltetni. 77 Ahogyan korábban Szun Ce is megfogalmazta: Csalétket mutatva menetelésben tartja ellenfelét, és azután válogatott emberekkel lesben várakozik rá. 78 Egy ország hadbalépésének sokféle oka van, azonban alapvetően célja mindig saját politikájának folytatása az ellenfél állama politikájával szemben. Egy ország számára a háború céljának elérését az jelenti, ha sikerül ezt az ellentétes szándékot a saját politikájával egyezőre változtatnia. Ha ezt felismerjük, akkor a»fő haderők harctéren való megsemmisítésének«elve, amelyet Clausewitz tanítványai túlzó igyekezettel egyeduralkodó pozícióra emeltek, elnyeri megfelelő helyét a nagystratégia más eszközei között, amilyenek, az áttételesebb katonai akciók mellett, a gazdasági nyomás, a propaganda és a diplomácia. 79 Úgy gondolta, hogy bölcsebb szemléletre vall, ha gondosan megválogatjuk és kombináljuk a legalkalmasabb, legátütőbb és erőnkkel leginkább takarékoskodó erőfeszítéseket. 80 A cél a legkisebb háborús veszteséggel és befektetéssel, a legkisebb sérüléssel elérni a szemben álló fél akaratának megtörését. Még a legdöntőbb győzelem is értékét veszti, ha a győztes nemzet teljes kivéreztetésével jár. 81 A leghatékonyabb és leggazdaságosabb módszer az ellenség lefegyverzése, ahelyett, hogy annak megsemmisítésére törekednénk. A»bunkósbot«módszere ugyanis nemcsak azért veszedelmes, mert költsége a kimerülés lehet, hanem azért is, mert azzal a kockázattal jár, hogy a véletlen dönti el a konfliktus kimenetelét. 82 A történelmi példák elemzése alapján kiviláglik, hogy míg egy ország névleges ereje kifejezhető lélekszámával és forrásaival, ez az izomerő a belső szervek és az idegrendszer állapotától függ, vagyis az irányítás, a morál és az utánpótlás stabilitásától. A közvetlen nyomás mindig hajlamos megerősíteni és megszilárdítani az ellenfél ellenállását. ( ) Ugyanez a helyzet a politikában és a stratégiában vagy más szóval a diplomáciai és a katonai szféra stratégiájában: a közvetett megközelítés a leghatékonyabb út az ellenfél lelki és valós egyensúlyának megbontására 83 és így teljes legyűrésére. A stratégia igazi célja az ellenállás lehetőségének kiküszöbölése. 77 LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p SZUN CE: A hadviselés tudománya. Bp.: Göncöl Kiadó, é.n. p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p Ha egy haderő egy másikkal szemben erő és képesség szempontjából fölényben van, akkor képes azt legyőzni, azonban az eszmékkel már más a helyzet, tekintve, hogy azok megfoghatatlanok, így gyakorlatilag sérthetetlenek, esetleg csak pszichológiailag lehet rájuk hatással lenni. 29

30 Ebből követezik egy másik axióma: aki egy bizonyos célpontot akar megszerezni, annak legyenek alternatív célpontjai! ( ) A stratégia csak a célok ilyen rugalmassága révén hangolható hozzá a háború általános bizonytalanságához. 84 A stratégia és a nagystratégia alapjai részben 85 a stratégia és a politika kettéválasztásának fontosságát hangsúlyozza. A stratégiát a következő rövid definícióval határozza meg: a katonai eszközök elosztása és alkalmazása a politika céljainak megvalósítása érdekében. 86 A stratégia feladataiba nemcsak a fegyveres erők működtetése tartozik, hanem ennek hatásaival is foglalkozik. Amikor a katonai eszköz alkalmazása konkrét harctevékenységbe megy át, a közvetlen katonai akcióban részt vevő erők elosztását taktikának nevezzük. A két kategóriát ( ) soha nem lehet teljesen szétválasztani, mivel nemcsak befolyásolják egymást, hanem át is folynak egymásba. 87 A nagystratégiát magasabb stratégiának is nevezi, amelynek feladata, hogy koordinálja és irányítsa a nemzet vagy az országcsoport minden erőforrását a háború politikai célkitűzésének elérésére, amelyet viszont az alapvető politika fogalmaz meg. 88 A nagystratégia feladatai közé az ország gazdasági és emberi erőforrásainak fejlesztése tartozik, a szellemi erőforrásokkal egyetemben, hangsúlyozva ezzel a nép harci szellemének fenntartása fontosságát. További feladata az erők elosztása a különböző haderőnemek, valamint a haderőnemek és az ipar között. A stratégiával ellentétben, amely a háborúra fókuszál 89, a nagystratégia figyelmét a háborút követő béke köti le. Az a mindkét fél részére siralmas békeállapot, amely mindeddig a legtöbb háborút követte, arra a tényre vezethető vissza, hogy a stratégiával ellentétben a nagystratégia világa túlnyomórészt mind a mai napig terra incognita, mely feltárásra, megértésre vár LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p Véleménye szerint a nagystratégia és a stratégia közötti alapvető különbség, hogy míg utóbbi a katonai győzelem kivívásával foglalkozik, addig előbbinek ettől messzebbre kell tekintenie, vagyis annak legfőbb célja a béke. Ez a gondolatmenet nem azt jelenti, hogy»a kocsit fogjuk a ló elé«, hanem azt, hogy világosan kell látnunk, merre tart a ló és a kocsi. (LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p. 534.) 86 LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p A stratégia valódi feladata ezért nem az, hogy a csatát keresse, hanem hogy olyan stratégiai helyzetet teremtsen, amely annyira kedvező, hogy ha egymaga nem hozza is meg a döntést, az ebből indított csata mindenképpen elérje azt. (LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p. 499.) 90 LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p

31 A háborúk története alapján Liddell Hart művében a következő maximákat fogalmazza meg: 1. A célok és eszközök józan számbavétele és összehangolása. Céljainkat az eszközeinkhez kell igazítanunk. 2. Mindig tartsuk eszünkben a célt. 3. A legkevésbé várható vonalat vagy irányt válasszuk ki. 4. Használjuk ki a legkisebb ellenállás irányát. 5. A cél eléréséhez alternatív célpontokra van szükség. Mindig olyan hadműveleti irányt válasszunk, amely alternatív célpontokat kínál. 6. Mind a tervünk, mind pedig a hadrendünk rugalmas legyen, amit a körülményekhez tudunk igazítani. 7. Ne vessük be minden erőnket a csapásba, amíg az ellenfelünk felkészülten vár rá, és kedvező pozícióban is van. 8. Támadásunkat ugyanabba az irányba vagy formában ne újítsuk fel, ha már egyszer kudarcot vallottunk. Liddell Hart szerint, amikor a háború célját tárgyaljuk és ahogyan a történelmi példák is bizonyítják, világosan különbséget kell tenni a politikai és a katonai cél között, mivel a kettő különbözik, ugyanakkor nem választható el egymástól. A nemzetek ugyanis nem önmagáért a háborúért háborúznak, hanem politikájuk érvényesítéséért. A katonai célkitűzés csupán eszköz a politikai végcél megvalósításához. Ezért minden katonai célkitűzést alá kell vetni a politikai célkitűzésnek, azzal az alapvető feltétellel, hogy a politika nem követelhet olyat, ami katonailag vagyis gyakorlatilag lehetetlen. ( ) Helyesebb lenne a célkitűzés szót használni, amikor a politikáról van szó, és katonai feladatról beszélni, amikor arról, mit kell tenniük a fegyveres erőknek a politika szolgálatában. 91 A háború célkitűzése egy saját nézőpontból kedvezőbb békeállapot elérése, így a háború alatt azt kell szem előtt tartani, hogy milyen békét szeretnénk elérni, amely a békés és az agresszor nemzetekre egyaránt igaz. Összességében, a háború célja egy jobb béke elérése. 92 Ez a gondolkodásmód Morus Tamás Utópia című munkájában 93 is megjelenik, amelyben a Sehol szigeten élők hadügyével kapcsolatosan 94 úgy fogalmaz, hogy az itt élők a kort általánosan jellemző 91 LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p Morus Tamás (Sir Thomas More ) 1529-től Anglia első világi és nem főúri származású lordkancellárja emellett író, jogász és államférfi, akit katolikus hite miatt VIII. Henrik parancsára kivégeztek volt, valamint a reneszánsz és a humanizmus eszméinek egyik legmarkánsabb képviselőjének tekinthetjük. Utópia című (teljes címe: A legtökéletesebb államformáról és az új(onnan felfedezett) Utópia szigetről/de optimo reipublicae statu deque nova insula Utopia, 1516) művével vált elsősorban emlékezetessé, amelyben nézeteit fejti ki az angol társadalom intézményeivel, illetve egy képzeletbeli sziget, a Sehol sziget idealizált berendezkedésével kapcsolatban. A két könyvből álló munka első fele kora társadalmi viszonyainak bírálata, a másodikban pedig egy eszményképet fogalmaz meg, amely elképzeléseit tükrözi a bajok orvoslására egy humanista ország képében. Morus háborúellenes nézeteit fedezhetjük fel benne, amely rajta kívül ekkoriban csak Erasmusnál jelentkezik. 94 MORUS Tamás: Utópia. Bp.: Szent István Társulat, p

32 felfogásoktól eltérően képzelik el a hadviselést. Művében a kifárasztásra törekvő hadviselés korai megjelenését látjuk, mivel nem csak katonai eszközök alkalmazásáról értekezik. 95 Ilyen eszközök a háborús ideológia, az ellenséges vezetők fizikai megsemmisítése, a társadalmi-politikai vezetés megbontására irányuló kísérlet és a gazdasági nyomásgyakorlás. A Sehol szigeten élők a véres győzelmet restellik, sőt mélyen szégyellik, ( ) Ha azonban hadi fortéllyal győzték le az ellenséget, nagyon dicsekednek vele, és nyilvános diadalmenetet tartanak, sőt emlékművet emelnek a jól végzett munka örömére. Mert csak akkor tartják a dicsekvést helyénvalónak, hogy férfias munkát végeztek nagy virtussal, ha a szellem erejével győztek, mivelhogy erre az ember kivételével más élőlény nem képes. 96 Clausewitz háború meghatározásával miszerint az a politika folytatása más eszközökkel kapcsolatban Liddell Hart a következőképpen fogalmaz: Egy pillanatra sem szabad megfeledkezni róla, hogy ez a politika az elkövetkező békéhez vezet a háborún át. Az az állam, amely teljesen kimeríti minden erőtartalékát, csődbe juttatja politikáját és eljátssza jövőjét. Könnyen előfordulhat az is, hogy aki kizárólag a győzelemre koncentrál, anélkül, hogy gondolna az utóhatásokra, annyira kimeríti magát, hogy nem tudja leszüretelni a béke gyümölcseit, ráadásul szinte biztos, hogy a béke rossz béke lesz, amely magában hordozza egy újabb háború csíráit. Olyan lecke ez, melyet a történelmi tapasztalatok bőségesen igazolnak. 97 Véleménye szerint a háború kockázatait érdemesebb elkerülni a béke megőrzése érdekében, mintsem azt, hogy egy háborúban kimerítsük magunkat a győzelem érdekében. A múlt tapasztalatainak mélyebb vizsgálata alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a népek gyakran közelebb érhettek volna céljukhoz, ha kihasználják a küzdelem egyegy nyugodt pillanatát, hogy megállapodjanak, mint ha a»győzelem«érdekében folytatják a háborút. A történelem továbbá arra tanít, hogy sokszor jóval előnyösebb békét lehetett volna teremteni, ha a hadviselő nemzetek államférfiainak jobbak a»békeérzékelői«, vagyis jobban értenek az elemi pszichológiához. 98 Ahogyan a későbbiekben látni fogjuk, erre a második világégés után is akadt számos példa. 95 Morus, Machiavelli és Montesquieu a későbbi évszázadok katonai gondolkodóira, azok hadelméleti munkáira nagy hatással volt. 96 MORUS Tamás: Utópia. Bp.: Szent István Társulat, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p

33 1.1.2 A GERILLA- ÉS PARTIZÁN-HADVISELÉS ELMÉLETI RENDSZERÉNEK FEJLŐDÉSE A HIDEGHÁBORÚBAN Liddell Hart Stratégia című művének előszavában így fogalmaz: A nukleáris fegyverek és a nem nukleáris konfliktusok számának 1954 óta bekövetkezett megsokszorozódása ellenére a tapasztalat világosan igazolta az általam akkoriban felvázolt tendenciát. Mindenekelőtt, félreérthetetlenül igazolta azt az előrejelzést, hogy a nukleáris fegyverek további fejlődése semmissé teszi elrettentő erejüket, így a gerilla típusú stratégia fokozott használatához fog vezetni. 99 A gerilla a spanyol guerra (háború) kicsinyítő képzős alakja, kisháborút jelent, amely az irreguláris csapatokkal, azok tagjaival, haditevékenységeivel kapcsolatos gyűjtőfogalom. 100 A gerillákat nevezik partizánnak, szabadságharcosnak, ellenállónak is, a II. vh. után a gerilla és a partizán megjelölés világszerte azonos tartalommal egymás szinonimájaként vált használatossá. 101 A gerilla elnevezés Wellington évi hadjáratában született maga a terminus is ezzel került a katonai szaknyelvbe, amikor a portugál és spanyol irreguláris csapatok harcosai, az úgynevezett guerrilosok jelentősen segítették a francia hadsereg Ibériai-félszigetről való kiszorítását. A reguláris spanyol erőket ugyan újra és újra megverték a franciák, de minél súlyosabbak voltak a vereségek, annál előnyösebben hatottak a legyőzöttekre, elősegítették ugyanis, hogy a gerilla-hadviselésre összpontosítsák erejüket. A sebezhető»állami«katonaságot gerillaosztagok láthatatlan hálója váltotta fel, amelyek tevékenységét a szűk látókörű spanyol tábornokok helyett bátor és a konvenciókkal szakító gerillavezérek irányították. 102 Ugyanakkor már Morus Tamás Utópia című munkájában, a seholszigetiek hadügyéről szóló fejezetben is felfedezhetők a XX. században reneszánszát élő gerilla-hadviselésre és korunk anómiás konfliktusaira jellemző módszerek, mint a háborús ideológia vagy az ellenséges vezetők fizikai megsemmisítésére történő törekvés. 103 Basil Davidson 99 LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. p SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p A seholszigetekiek amint megizenték a háborút, tüstént hirdetéseket függesztenek ki egyszerre és titokban, állami pecsétjükkel ellátva, az ellenséges ország legforgalmasabb helyein ( ) Azokat írják ki, akiket a fejedelem mellett a háború értelmi szerzőinek gondolnak. (MORUS Tamás: Utópia. Bp.: Szent István Társulat, p ) Az ellenséges politikai vezetők megsemmisítésével kapcsolatban Morus így fogalmaz: Amikor legjobban tombol a harc, válogatott ifjak egy csapata 33

34 szerint a gerilla-hadviselés az írott történelemmel egyidős, szerepét azonban sokszor alulértékelték, illetve egy pillanatra sem szabad összetéveszteni a terrorizmussal, mindenek előtt sajátos politikai és társadalmi cselekvés. 104 A gerillaharcos az irreguláris csapatok kötelékén belül folytat fegyveres harcot, az 1899-es és az 1907-es hágai, illetve az 1949-es genfi konvenció nemzetközi jogszabályainak hatálya alá tartozik. A gerillaháború az irreguláris csapatoknak idegen hatalom elleni, v. hivatalban lévő kormány (hatalmat gyakorló politikai erő) által előidézett vélt v. valós sérelem megszüntetésére (az ellene való határozott tiltakozásra) irányuló, ill. a megszálló hds. elleni fegyveres küzdelme, rombolótevékenysége. 105 A gerillaháború a politikai célok alapján lehet függetlenségi, nemzeti-felszabadító, (belső) társadalmi jellegű fegyveres küzdelem, nemzeti, illetve polgárháború. Ennél a hadviselési módnál mutatható ki a leginkább a politikának a hadügyre gyakorolt hatása. A történelembe visszatekintve a szervezett irreguláris hadviselés természetét két tényező határozta meg. Elsődleges indítékát tekintve ez a hadviselés mindig védekező jellegű. Katonai formája mögött pedig mindenkor hangsúlyozott politikai tartalom áll; mégpedig egy közösség vagy egy nép sorsát érintő politikai tartalom. 106 Lehet támadó jellegű is a gerillaháború, végeredményben stratégiai és taktikai szempontból annak kell lennie: a gerillák megragadják, és nem engedik ki kezükből a taktikai kezdeményezést, majd pedig fokozatosan átformálják azt stratégiai kezdeményezéssé, hogy megnyerhessék a háborút. A gerilla hadviselés az ellenség polgári v. katonai erőivel szembeni kisebb méretű, nem hagyományos (nem a reguláris hadsereg alkalmazása során szokásos) harceljárásokra épülő katonai akciók sorozata. 107 Nagy háborúk esetén az ellenség területén a hadműveletek kiegészítője lehet, vagy saját területen az ellenség hátában alkalmazzák. A politikai erőszakformákkal foglalkozó szakértők véleménye megoszlik a gerillaharc lehetséges céljairól: míg egyesek az ellenség végső kifárasztása révén elért győzelmet is lehetségesnek tartják, mások szerint csak elszánja magát, hogy az ellenség vezérét vegye célba. Őt támadják nyíltan, őt támadják lesből. (MORUS Tamás: Utópia. Bp.: Szent István Társulat, p ) 104 DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. p DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. p

35 ideiglenes szakasza lehet a harcnak, a szervezett hadsereg felállításáig. 108 Kialakulásának és megvívásának előfeltétele a népi támogatottság. A kevésbé iparosodott Kínában például a vidéki néprétegek, a parasztság jelentettek utánpótlást a partizánok számára. Mao Ce-tung szerint a gerillák olyanok a nép között, mint a hal a vízben, a víz lehet hal nélküli, de a hal a víz nélkül nem létezhet. 109 Azonban a szervezetlenség, a laza fegyelem, a gerillák erőszakoskodása, kegyetlenkedése a népi támogatottság megvonásával járhat. A gerillaháború megvívása során nagy hatása van az irányító vezér személyiségének. Fontos, hogy a gerillák kiépített bázissal rendelkezzenek az ország nehezen megközelíthető részein, ahol nemcsak anyagi eszközeiket tárolhatják, és ahová vissza tudnak vonulni, hanem ahol katonai kiképzést és ideológiai felkészítést is folytathatnak. A gerillaharc számára a tér és az erők aránya alapvető fontosságú tényező, ám a végeredmény a terep jellegétől, a szemben álló felek mozgékonyságától és viszonylagos morális állapotától függően különböző lehet. 110 Legkedvezőbb így az átszegdelt vagy az erdős terep, a városi körzetek kevésbé, noha azok kedvező helyszínek a felforgató hadjárathoz. A gerillacsapatok reguláris hadsereggel való együttműködése fontos, sőt ahogyan a gerilla-hadviselés elmélete képviselőinek munkáiban később láthatjuk, elengedhetetlen a győzelemhez. A reguláris felszabadító hadseregre alapozott népi felszabadító háború katonai győzelemre segítheti a forradalmi erőket. 111 A gerilla-hadviselés magasabb fejlettségi fokán a direkt hadviselés eszközeit is alkalmazzák. A Samora Machel-féle jobb horog, az ban Mozambik nyugati részén a portugálokra mért csapás, jó példája a Clausewitz-féle módszer és technika eredményességének. Politikai stratégiáját illetően a gerillaharc nemzetközi elismertségének, a nagyhatalmak erkölcsi és anyagi támogatása megszerzésének, a nép szimpátiája elnyerésének célját követte. A lakosságot a külföldi betolakodók és elnyomók ellen hangolta, és a 108 KAISER Ferenc, TÁLAS Péter: Politikai erőszakformák. In: Nemzet és Biztonság, évf sz. p DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p Davidson szerint a sikeres gerillamozgalmak öt szakasz végigkövetésével hozták létre harckészségüket. Az első szakasz a kis létszámú gerillacsapatok létrehozása és bevetése helyi jellegű harci vállalkozások véghezvitele céljából, a második összehangolt hadműveletek lebonyolítását jelenti két vagy több szomszédos csapattal, de még mindig helyi jelleggel. A harmadik szakasz során a harci állomány kettéosztása és szervezetbe tömörítése történik, először kis létszámú, reguláris, mozgó hadviselésre alkalmas haderőbe, valamint félkatonai milíciák felállításával elsősorban az elfoglalt területek védelmére. A negyedik szakasz a mozgékony fegyveres erők és a milíciák továbbfejlesztése, az ötödik pedig a nagy hadműveletek időszaka. (DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 269.) 35

36 társadalom különböző rétegeit érdekeiknek megfelelő célok kitűzésével mozgósította (rendszerint a szegényparasztnak földet, a polgárnak kevesebb adót, a munkásnak munkalehetőséget, az értelmiségnek jogállamiságot, demokráciát ígért). 112 Ahogy Davidson írta: A gerillák mindenkor egy nép és egy életforma védelmében fogtak fegyvert. 113 Liddell Hart véleménye szerint: A gerillaháborút kevesen vívják, de sokak támogatásától függ. ( ) Akkor a leghatékonyabb, ha egyesíti a nemzeti ellenállást vagy a függetlenség iránti vágyat a szociálisan és gazdaságilag elnyomott tömegek elégedetlenségével, és így a szó tágabb értelmében forradalmi mozgalommá válik. 114 A gerillaháború hadászata állandó zaklatással az ellenség csapatainak kimerítésére, pánikhangulat keltésére és tárgyalások, békekötés kicsikarására irányult. 115 A gerillaháború harcászatát tekintve az a Mao Ce-tung általi, szállóigévé vált üsd, és szaladj el elvre épült, és céljai között az ellenség megsemmisítése mindig másodlagos volt. Szun Ce mindezt a következőképpen fogalmazta meg: Ó, isteni művészete a félrevezetésnek és a titokzatosságnak! Általad tanulunk meg láthatatlannak lenni, általad vagyunk halhatatlanok, és innen van, hogy az ellenség sorsát a kezünkben tudjuk tartani. ( ) Előrenyomulhatsz és tökéletesen ellenállhatatlan lehetsz, ha az ellenség gyenge pontjaira törsz; visszavonulhatsz és az üldözés elől biztonságban lehetsz, ha a mozdulataid gyorsabbak, mint az ellenségéi. 116 A gerillaharcászat lelke a meglepetés ereje, a gyorsaság és a ravaszság. 117 A gerilláknál a»koncentráció«elvét»az erők cseppfolyósságának«elve váltja fel egyébként ugyanezt az elvet kell alkalmazniuk a reguláris csapatoknak is, ha nukleáris támadás veszélyének vannak kitéve. De a széttagoltságra szüksége van a gerillákkal szemben álló erőknek is, semmi értelme sincs ugyanis az erők szoros koncentrációjának az olyan ellenféllel szemben, aki megfoghatatlan, mint a szúnyograj. 118 A területszerzés nem követelménye a gerillaharcászatnak, ebből kifolyólag a területvesztés sem jelent gondot és a legutóbbi időkig megőrizte a 112 SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. p DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. p SZUN CE: A hadviselés tudománya. Bp.: Göncöl Kiadó, é.n. p Ha az ellenség pihen, meg tudja zavarni őt; ha jól el van látva élelemmel, kiéhezteti őt; ha nyugodtan letáborozott, akkor mozgásra kényszerítheti. ( ) Jelenj meg olyan pontokon, amelyeket az ellenségnek sietve meg kell védenie; menetelj gyorsan olyan helyekre, ahol nem számítanak megjelenésedre. (SZUN CE: A hadviselés tudománya. Bp.: Göncöl Kiadó, é.n. p. 51.) 118 LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p

37 fegyveres küzdelem ősi formáját. A gerillák fegyverzete is néha egészen kezdetleges, általában könnyű gyalogsági fegyvereket, robbanóanyagokat jelent. 119 Ha van nagyhatalmi támogatás, akkor viszont a legmodernebb fegyverzet és eszközök is megtalálhatók voltak eszköztárukban. A gerillaháborúk sajátossága a kis létszámú csapategységek által végrehajtott mozgó hadviselés. A nyílt összecsapást elkerülik, taktikájukban a rajtaütést és a hadtápvonalak átvágását alkalmazzák. 120 Javarészt saját belső utánpótlási forrásaikra és rejtekhelyeikre szorítkoznak. Nem áll rendelkezésükre kiterjedt és szervezett hadtápszolgálat. Soraikban mindenkor önkéntesek harcolnak, a besorozott gerilla fogalma már önmagában is ellentmondásos volna. 121 Míg korábban a gerillaharc a gyengébbek fegyvere, a hidegháború alatt Liddell Hart szerint az agresszió egyik formája, amely a nukleáris patthelyzetre épít. Úgy gondolta, hogy a hidegháborús nézetet fel kellene váltania az álcázott háború koncepciójának. A gerilla-hadviselés elleni sikeres politikai stratégia azon múlt, hogy a megszálló hadsereg meg tudta-e nyerni a lakosság bizalmát a katonai győzelem után. Erre jó példát láthattunk Nagy Sándor vagy az ókori rómaiak esetében. Azonban a gerillák elleni erőszakos cselekmények csak még inkább megerősítik mozgalmukat. A gerillák elleni hadviselés akkor hatékony ha a gerillákat támogató nagyhatalmi befolyás meggyöngül, és gazdasági, kulturális segélyezéssel a lakosság szimpátiáját sikerül kivívni, a hds. egy része pedig kis kötelékekben (a gerillaharcra jellemző módszerekkel) a gerillaszervezetet szétzilálja, a gerillabázist pedig ezt követően jelentős erők alkalmazásával megsemmisíti. 122 A pacifikálás során a nép szívét és értelmét egyaránt meg kell nyernie a megszálló hadseregnek, emellett szükségessé válik a szociális reformok megtétele, a polgári közigazgatás megszervezése és a rendfenntartó tevékenység létrehozása is. A dél-vietnami felszabadító erők 1968-as Tet-offenzívája után az Egyesült Államokban mind jelentősebb, mind szélesebb körben kellett elfogadni Henry Kissinger professzor értékelését: ha egy 119 SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. p Ha az ellenséget harcra akarjuk kényszeríteni, megtámadunk valami más helyet, amelyet kénytelen lesz megvédeni. (SZUN CE: A hadviselés tudománya. Bp.: Göncöl Kiadó, é.n. p. 53.) Ugyanakkor, ha nem akarunk harcolni, annyit kell tennünk, hogy valami váratlant, kiszámíthatatlant vetünk az útjába. (SZUN CE: A hadviselés tudománya. Bp.: Göncöl Kiadó, é.n. p. 53.) Ha felfedezzük az ellenség állásait és magunk láthatatlanok maradunk, akkor erőinket összevontan tarthatjuk, míg az ellenség erőinek megosztva kell lenniök. (SZUN CE: A hadviselés tudománya. Bp.: Göncöl Kiadó, é.n. p. 53.) 121 DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. p

38 gerillahadsereget nem lehet megsemmisíteni, akkor az győzött; ha egy nagyhatalom nem tud győzni, akkor veszített. 123 Liddell Hart szerint a gerilla- és felforgató háborúkra nagyon is érvényes a jobb félni, mint megijedni közmondás, az ilyen típusú hadviselés elleni felkészüléshez annak elméleti és történeti tapasztalatait fontos megérteni, valamint ismerni kell azt a sajátos helyzetet, ahol a harcok zajlanak, vagy várhatóan kirobbannak. Az közötti háborúk nagy hatással voltak a nemzetközi hadelmélet kiteljesedésére, amelyben a direkt és indirekt elemek mellett már a gerillahadviseléssel is foglalkoztak. Utóbbi Clausewitz, valamint Gneisenau munkáiban is megjelent. A porosz táborszernagy, August Wilhelm Anton von Gneisenau A népfelkelés eszméjéről című művében hatékony eszköznek tartotta a Napóleon elleni küzdelemben a nép felfegyverzését, ahogyan a spanyolok is tették. Az orosz elődöket tekintve Denisz Vaszilevics Davidov, orosz költő, katonai szakíró Katonai jegyzetek közé tartozó egyik, A partizánháborúról című tanulmánya az évi orosz francia háború partizánharcairól, annak tapasztalatairól és az abból levont, a partizánháborúra vonatkozó következtetésekről szól. Antoine Henry Jomini katonai teoretikus és hadtörténész A hadművészet kézikönyve című munkájában szintén foglalkozik a gerilla-hadviseléssel. 124 Fuller két világháború között megjelent, A gépesített háború című munkájában a gerilla-hadviselés és annak változása kapcsán úgy fogalmaz, hogy a gépesített hadseregek megjelenésével a háború jellege harcászati szempontból is megváltozik. 125 A gerilla-hadviselésnek történelemformáló hatása van, amelyet a XX. század baloldali, kommunista mozgalmainak fegyveres küzdelmeiben megfigyelhetünk. Lenin Marx és Engels nyomán lefektette a baloldali felkelések legfőbb szabályait, amelyek alkalmazása megjelent a baloldali mozgalmakban. A XX. század 123 SALGÓ László: Neokolonialista és globális érdekek az Egyesült Államok indokínai politikájában. In. Külpolitika, évf. 1. sz. p Ennek A nemzeti háborúk című cikkelyében a napóleoni háborúk spanyolországi tapasztalatai alapján írja: Nekünk csupán hadseregünk van, míg az ellenség oldalán ott áll egy hadsereg és a teljesen vagy jó részben felkelt nép; ( ) a felfegyverzett lakosok a legkisebb ösvényt és annak minden hajlatát ismerik és mindenütt találnak rokont, testvért, barátot, aki támogatja őket. (KOCSIS Bernát (szerk.): Válogatás a burzsoá hadtudományi írásokból. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p. 289.) 125 Az es dél-afrikai háborúban minden búr potenciálisan lovas katona volt, mivel a polgári életben is lovasok voltak. Hasonlóképpen ma minden gépkocsivezető potenciálisan motorizált gerilla. ( ) Az elkövetkezendő háború egyik legfontosabb kérdése, hogyan lehet támadásban és védelemben alkalmazni ezeket az erőket? (KOCSIS Bernát (szerk.): Válogatás a burzsoá hadtudományi írásokból. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p ) Mindezzel azonban nem azt feltételezi, hogy innentől kezdve a mozgó hadviselés lesz az uralkodó forma. 38

39 konfliktusaiban a gerilla-hadviselés fénykorát élte, ennek a nyugati elméletekben is nagy figyelmet tanúsítottak. Liddell Hart Stratégia című munkájában egy külön, A gerillaháború című fejezetet 126 szentelt a gerillaháborúnak, és véleménye szerint az atomkorban a következő, kibővített szabály érvényesül: Ha békét akarsz, értsd meg a háborút, különösen a gerilla- és felforgató háborút! 127 Hangsúlyozza, hogy Clausewitz fő művében 128 egy rövid fejezetet szentelt az irreguláris csapatok fegyveres tevékenységének. Külön kiemeli Thomas Edward Lawrence az első világháború törökellenes arab felkelése során szerzett tapasztalatain nyugvó, a gerilla-hadviselés támadó erősségeire koncentráló A bölcsesség hét pillére 129 című munkáját, amely véleménye szerint a gerillaháború elméletének mesteri megfogalmazása. A második világháború folyamán a gerilla-hadviselés szinte univerzális jelenségnek számított az európai és a távol-keleti hadszínterek megszállt államaiban. Churchill Franciaország 1940-es lerohanása után az ellenfegyverként szolgáló gerillaháborút háborús politikája részévé tette, az arábiai Lawrence-nek is nevezett brit katona aki Churchill közeli ismerőse volt, és íróként, régészként, illetve diplomataként is tevékenykedett által keltett mély benyomás nyomán először a német megszállók, majd a Japánok ellen a Távol-Keleten. A második világháború során a leghatékonyabb ellenállási mozgalom a Josip Broz Tito által vezetett horvát kommunista partizánharc volt az akkori Jugoszláviában. A legkiterjedtebb és leghosszabban elhúzódó gerillaháborúra azonban a Távol-Keleten került sor, és azok a kínai kommunisták vívták az 1920-as évektől, akiknek a vezetésében Mao Ce-tung egyre dominánsabb szerepet szerzett. 130 Mao lépésről lépésre reguláris hadsereggé alakította át a gerillacsapatokat, miközben képes volt egyesíteni a két hadviselési formát. 131 A gerilla- és a felforgató harc kombinációja egyre sikeresebbé és népszerűbbé vált. Megjelent Délkelet-Ázsiában, Afrikában itt először Algériában, majd Cipruson és Kubában. A nukleáris fegyverek pusztító képességének növekedése, a termonukleáris fegyver 1954-es megszületése és az amerikai Eisenhower kabinet tömeges megtorláspolitikája és stratégiája pedig elősegítette fejlődésüket. A fenyegetés, hogy a gerillák megzabolázására nukleáris fegyvert alkalmaznak, éppolyan abszurd volt, mintha 126 LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p A VI. könyv végén amely a védelem különböző helyzeteit tárgyalja írt a nép felfegyverzéséről, illetve arról, milyen alapvető feltételei és korlátai vannak a betolakodók elleni védelemnek. 129 LAWRENCE, Thomas Edward: A bölcsesség hét pillére. Bp.: Révai Kiadás, 1935., I II. kötet. 130 LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p

40 pöröllyel akartak volna szétverni egy szúnyograjt. Ennek a politikának nem volt semmi értelme, sőt természetes következményeként éppenséggel ösztönözte és bátorította az agresszió olyan lassan felőrlő formáit, amelyekkel szemben a nukleáris fegyver alkalmazhatatlan eszköz volt. 132 Kennedy elnök megválasztásával az új tényezők és következményeik felismerésének folyamata felgyorsult. A nacionalizmus kezdetlegesebb formái már a második világháborút megelőző, hosszú gyarmati időszakban kialakultak, azonban a második világégést követően változott meg a helyzet olyan mértékben, hogy kézzelfogható következményei is legyenek, pláne, hogy az amerikaiak is az amerikai kereskedelem és tőke volt gyarmati területekre történő beáramlása érdekében a korábbi gyarmati rendszer megszüntetésére törekedtek. A dekolonizáció elkerülhetetlenül napirendre került, majd el is kezdődött elsőként Indiában és további ázsiai országokban, majd Afrikában, az ötvenes években pedig a nacionalizmus már jóval nagyobb táborban jelent meg. Beköszöntött a nacionalista tömegmozgalmak és karizmatikus vezetőik 133 korszaka. 134 Mao Ce-tung volt az, aki elsőként elemezte behatóan azokat a követelményeket, melyeket a népi háború egy olyan gyarmati vagy félgyarmati országban támaszt, ahol a népesség többsége vagy éppenséggel túlnyomó része paraszt. Erre alkalmasint akkor került sor, amikor előadássorozatot tartott»kína forradalmi háborújának stratégiai problémái«címmel. 135 Az 1936-os anyagokban sok általános érvényű és jelentőségű mondanivalót találhatunk. Mao 1971-ben afrikai látogatóinak a következő megjegyzést tette: Azért jöttek hozzám ( ), hogy beszéljek önöknek a népi felszabadító háborúról. Holott az önök jelenkori történelmében ott van Abdel-Krím 136 : azoknak a legfőbb forrásoknak egyike, ahonnét merítve megtanultam, hogy voltaképpen miben is áll a népi felszabadító háború. 137 Kende István a hidegháború helyi háborúira a következő csoportosítást állította föl: kormányzatellenes háborúk, törzsi háborúk, határháborúk. E három csoportot egy 132 LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, p Akik a hagyományos hatalmi körön kívül eső társadalmi csoportokból származtak. 134 DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p A száműzetését követően Kairóba szökött Abdel-Krím emír akit a két világháború közötti marokkói rif háború hőseként ünnepelt az arab világ és aki példaképének Kemál Attatürköt tekintette 1947 végén hozta létre az Arab Maghreb Felszabadítási Bizottságot, amelynek Kairói Karta néven elhíresült kiáltványához Tunézia, Algéria és Marokkó nacionalista mozgalmainak korabeli vezető személyiségei közül sokan csatlakoztak, és amellyel kinyilatkoztatták a függetlenség iránti igényüket, a Franciaországgal történő tárgyalások nélkül. 137 Idézi: DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p

41 másik kategóriatípussal keresztben is felosztotta az alapján, hogy részt vettek-e az adott háborúban idegen erők vagy sem. 138 A második világháború lezárultával a háborúk jellege megváltozott, az általa vizsgált, 1976-ig tartó időszakban szerinte a háborúk általános trendje három egymástól meglehetősen élesen elválasztható szakaszból állt. Az első 16 évet a lassú emelkedés szakasza jellemezte, ezt követte a gyors, ugrásszerű növekedés szakasza 1960-tól ig, a harmadik pedig a gyors esés szakasza, némi megtorpanással a végén, amely 1976-ig tartott. Az első szakaszt a kolonializmus utóvédharcai jellemzik, főként Nagy-Britannia és Franciaország részvételével elsődlegesen Ázsiában. A második szakaszban a helyi háborúk földrajzilag a fekete-afrikai kontinensen váltak hangsúlyosakká. A harmadik időszak a békés egymás mellett élés elvének elfogadásával fonódik egybe. Közös jellemző, hogy a háborúk földrajzát tekintve a hangsúly lekerült Európáról, és a hadszínterek átköltöztek a gyarmati, félgyarmati területekre, vagyis az afrikai, ázsiai és latinamerikai kontinensekre. Megnövekedett a belső háborúk száma, amelyek jelentős részét idegen erők aktív katonai részvétele nemzetközivé tett. Szaporodtak továbbá az új államok keletkezésével összefüggő belső háborúk is, amelyekben idegen erők nem vettek részt. A legritkábbá a független államok közötti háborúk, az úgynevezett határháborúk váltak. Az idegen résztvevők is változtak, mivel míg a kezdetekben azok Nagy-Britannia és Franciaország voltak, szerepüket egyre inkább átvette az Amerikai Egyesült Államok, mindamellett, hogy utóbbi részvétele az enyhülés időszakában csökkenő tendenciát mutatott. Növekedni kezdett ugyanakkor a fejlődő és az újonnan függetlenné vált országok idegen földön történő részvétele a háborús konfliktusokban. Ezzel új jelenségként mind a konfliktusok színtere, mind pedig a résztvevők tekintetében a háborúk az úgynevezett fejlődő, vagyis harmadik világ felé tolódtak. A gerillaháborúk krónikája hosszú és változatos. 139 A gerilla-hadviselésről nincs átfogó elméleti munka, csupán képviselőinek elméleti munkái, emlékiratai, amelyekre a hidegháború irreguláris jelleget viselő, lokális konfliktusai hatottak, amelyek megjelentek szinte minden kontinensen, vidéken és városokban, sivatagban és őserdőkben. Ezek a különbségek a történelem folyamán a gerilla hadviselés sokszínűvé válásához, a fegyveres erőszak-alkalmazás eltéréseihez vezettek, ami az 138 Napjaink százhúsz háborúja című munkájában Kende kiemeli, hogy könyvével egyik célja Clausewitz háborútételének bizonyítása, miszerint a háború valóban alapvetően a politika a társadalom harcainak eszköze, az volt, s az is maradt. (KENDE István: Napjaink százhúsz háborúja Bp.: Akadémiai Kiadó, p. 10.) 139 DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p

42 elméletet igen sokrétűvé tette. Bárhol folytak is azonban a gerilla hadviselés tüneteit magukon viselő fegyveres konfliktusok, bármilyen nemzetiségű parancsnokok vezették a gerillákat, közös jegyként figyelhető meg az erőszak-alkalmazás indirekt módja, valamint annak irreguláris eszközrendszere. 140 A gerilla-hadviselés stratégiájának és taktikájának irodalmából jelen dolgozatban Vo Nguyen Giap, Amílcar Cabral, Josip Broz Tito és Che Guevara munkásságát emeljük ki, akik a gyarkorlat mellett az elmélet terén is jelentőset alkottak. 141 Vo Nguyen Giap vietnámi főparancsnok meglévő stratégiai tapasztalatait az indokínai és a vietnámi háborúk során szerzettekkel csiszolta tovább, valamint Mao Ce-tung-tól is sokat merített. Előadássorozata Népi háború, népi hadsereg címmel az közötti antikolonialista küzdelmekről szól, amelyben a gerilla-hadviselés általános elveit fogalmazta meg. Fontos elméleti munkája továbbá a Stratégia és taktika a népi felszabadító háborúban, amelyben a japánok, a franciák, majd az amerikaiak ellen folytatott harcok tapasztalataiból levont következtetéseit foglalja össze. Szerinte a győzelem egyik előfeltétele az egész nép bevonása a küzdelembe, minden rendelkezésre álló erő maximális összekapcsolásával. Fontos szerepet tulajdonított a fegyveres és politikai harcok szoros összekapcsolásának, valamint mindezen harcok városokban és falvakban egyaránt történő alkalmazásának. Ugyanakkor a gazdasági harc is fontos, főleg, ha már rendelkezünk bázisokkal és mögöttes területekkel. A győzelmi stratégia ideológiai alapja a támadás, illetve az, hogy hosszan tartó háborúra kell berendezkedni. 142 A hosszan tartó forradalmi háborúk három szakaszát különíti el: védekezés, erőegyensúly, majd az ellentámadás szakasza, amelyet az indokínai és a vietnámi háborúk során sikerrel alkalmaztak. Az ellenfél helyi megsemmisítésének szorosan össze kell kapcsolódnia a néphatalom megszervezésével a győzelem területén. Szilárd hátország hiányában a fronton nem lehet győzni ez minden háború 140 FORGÁCS Balázs: Napjaink hadikultúrái (A hadviselés elmélete és fejlődési tendenciái a modern korban). PhD értekezés. Bp.: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, Hadtudományi Doktori Iskola, p. 95. Forrás: letöltés ideje: augusztus A gerilla-hadviseléssel kapcsolatos munkák tekintetében Basil Davidson szerint további jó példa William Pomeroy Fülöp-szigeteki huk gerillák harcairól szóló beszámolója. 142 Erre Davidson írásában is találunk utalást, amikor Jaime Morais (Monthy) az egykori MPLA (Movimento Popular de Libertação de Angola Angola Felszabadításának Népi Mozgalma) parancsnokának kézikönyvéből idéz: A gerillák hosszan tartó háborúra rendezkednek be, mert ez alkalmas rá, hogy kimerítse az ellenfelet, s lehetővé tegye a gerillaegységek fokozatos számszerű, fegyverzetbeli és szervezeti megerősödését. (DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 270.) 42

43 általános törvénye. 143 Fontosnak tartja a nemzetközi támogatás megszerzését is, itt elsődlegesen a szocialista tábor támogatására gondolt. A fegyveres erők három kategóriájának a reguláris csapatoknak, a körzeti csapatoknak és a népi milíciáknak (gerillaegységek, önvédelmi csapatok) a megszervezése a legfőbb formáját jelenti az egész nemzet harcra való mozgósításának és szervezésének. Tevékenységük összehangolása sikert hozhat a többszörös anyagi túlerőben lévő, azonban idegen területen harcoló reguláris erők ellen. Fontos a korszerű fegyverek mellett a kezdetleges fegyverek megléte, amelyek igen hatásosak tudnak lenni, és amellyel az egész nép részt tud venni a harcokban. A fegyveres erők minősége az emberi és fegyverzeti tényezők, a katonai, politikai, utánpótlási és ideológiai tényezők, valamint a szervezés, a felszerelés és a harci módszerek eredménye. A legdöntőbb tényező: az ember, annak politikai öntudata és harci morálja. 144 A fejlődés fontos állomását jelenti a hadsereg fokozatos áttérése az önkéntességről a kötelező katonai szolgálat rendszerére, ahogyan az esetükben is történt, és megteremtette néphadseregüket. Giap hadművészete a nagy szám kis számmal történő legyőzésének művészete is. Egyik fő hadműveleti irányelve az ellenfél megsemmisítésére való törekvés. Hadművészetünk: a dinamizmus és a kezdeményezés, az elszántság és a rugalmasság, a leleményesség és az alkotószellem jegyében, valamint a fortély és a rajtaütés maximális kihasználásával folytatott harc művészete. 145 Davidson szerint a Giap-hoz hasonló írásmód jellemző a népi háború egy másik jelentős történelmi figurájára, a horvát származású Josip Broz Titora 146, aki a gyakorlatból kiindulva jut el munkáiban, valamint beszédeiben az elméleti következtetésekig, s általános elvei ha egyáltalán leszögez ilyen elveket az adott idő és hely elemzéséből származnak. 147 A Jugoszláv Kommunista Párt már Jugoszlávia második világháborús fegyverletétele után közvetlenül megkezdte partizántevékenységét például különböző létesítmények felrobbantásával, katonai gépkocsik és lőszeres teherautók felgyújtásával vagy útjelző táblák téves irányba 143 GIAP, Vo Nguyen: Stratégia és taktika a felszabadító háborúban. Bp.: Kossuth Könyvkiadó Zrínyi Katonai Kiadó, p GIAP, Vo Nguyen: Stratégia és taktika a felszabadító háborúban. Bp.: Kossuth Könyvkiadó Zrínyi Katonai Kiadó, p GIAP, Vo Nguyen: Stratégia és taktika a felszabadító háborúban. Bp.: Kossuth Könyvkiadó Zrínyi Katonai Kiadó, p A Tito felvett partizánnév. A Stari (az Öreg) volt Tito magas rangú, vagyis szűk politikai körökben használt neve. 147 DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p

44 fordításával. A Szovjetunió június 22-i német megtámadását követően döntöttek Titoék az általános felkelés megszervezéséről, kiáltványban fegyveres harcra szólították fel Jugoszlávia népeit, és megkezdték a partizánosztagok megalakítását. A hangsúlyt a vidékre és az ott élő parasztságra helyezték, a városokban csak diverziós tevékenységet folytattak. Utóbbi egyre fontosabbá vált a közlekedési útvonalakon és az ipari központokban június 27-én a JKP KB 148 Politikai Irodája megalakította a Jugoszláv Népfelszabadító Partizánosztagok Főparancsnokságát 149, amelynek parancsnoka Tito lett szeptember között Stolice faluban katonai- és partizántanácskozást hívtak össze, amelyen megjelentek a JKP és a népfelkelés legfontosabb vezetői, konkrétan a Jugoszláv Népfelszabadító Partizánosztagok Főparancsnokságának tagjai, nemzeti katonái és pártvezetőségek képviselői Szerbiából, Horvátországból, Szlovéniából és Bosznia-Hercegovinából, valamint néhány nyugat-szerbiai partizánosztag parancsnoka. A stolicei tanácskozáson hozták létre többek között a Legfelsőbb Parancsnokságot is, amelynek székhelye Užicében a Nemzeti Bank épülete lett. Užicében játszódott le minden, aminek messzeható jelentősége volt az egész országra. Užicét és ezt az egész szabad területet»užicei Köztársaságnak«nevezték. Véleményem szerint nem ok nélkül hívták így. Pontosan ez volt a helyzet. Mert itt a néphatóság és a forradalmi hadsereg csakugyan nőttönnőtt, itt már partizánosztagaink nemcsak közönséges partizáncsoportok voltak, hanem szépen, katonásan kiképzett zászlóaljak, századok és szakaszok, géppuskával, egy-egy kis ágyúval és egyebekkel. 150 A partizáncsapatok ereje Tito megfogalmazása szerint a népben rejlett. A partizánalakulatokat később, a második világháborús harcok során az úgynevezett proletárbrigádok váltották fel, amelyek a későbbi hadsereg csíráját jelentették. Fegyvereket, elsősorban könnyűfegyvereket, az ellenségtől zsákmányoltak a mellé a mennyiség mellé, amit még Jugoszlávia kapitulációja időszakában sikerült kimenteniük és elrejteniük a bevonuló csapatok elől. Tito írásai között külön fejezetet jelentenek a második világháború alatti fasiszta megszállás elleni partizánküzdelemmel kapcsolatos munkák, amelyekre mint ahogyan más területtel, témával kapcsolatos munkáira, Tito saját bevallása szerint azon közvetlen feltételek 148 Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottsága. 149 JNFSZPO FP 150 TITO, Josip Broz: Önéletrajzi vallomások. Újvidék: Forum Könyvkiadó, 1985., Első kötet. p

45 és sajátos körülmények hatottak, amelyben Tito, valamint a Komintern és a nemzetközi kommunista világmozgalom volt akkoriban. 151 Az antikolonialista mozgalmak afrikai képviselőire jellemző volt, hogy a gyakorlatból, a tapasztalatok megszerzése után alakult ki a marxizmus-leninizmus formáját öltő elmélet. Mindazonáltal sokáig vita tárgya volt, hogy mennyire hatott Lenin fél évszázaddal korábbi elmélete és gyakorlata a teljesen más viszonyok között. Szolgálhattak és szolgáltak is a cselekvés általános vezérfonalával, mert ez pontosan egybevág Marx és Lenin szándékaival és elgondolásával. A cselekvés általános vezérfonala azonban nem tekinthető egy adott társadalom elemzésének; mindössze eszköze a gyakorlatnak, melyből kibontakozhat egy elemzés, s ennélfogva egy elmélet is. 152 A Zöldfoki-szigetekről származó, az szeptember 19-én létrehozott PAIGC-t 153 vezető, Amílcar Cabral megfogalmazása szerint az emberek nem eszmékért, nem bárkinek a fejében fogant dolgokért küzdenek. Azért küzdenek, hogy kézzelfogható előnyökhöz jussanak, békességben és jobban éljenek, lássák, hogy napról napra könnyebb az életük, s biztosítsák gyermekeik jövőjét. A felszabadulás, a nacionalizmus, a függetlenség»nagy eszméinek«tehát a helyi sérelmekkel, tiltakozásokkal és törekvésekkel kapcsolatos»kis eszmékből«kellett kifejlődniük. 154 A mozambiki Samora Machel megfogalmazása szerint igazi felszabadulás csak az lehet, amit maga a nép visz véghez. 155 Az afrikai területen főleg a hatvanas évek második felében jelentkeztek az antikolonialista mozgalmak, három főbb helyszínen: az angolai, a mozambiki és a portugál guineai hadszíntereken. Az angolai MPLA vezetője Agostinho Neto, a mozambiki FRELIMO 156 vezetője Samora Machel, a guineai zöldfoki-szigeteki mozgalom, a PAIGC vezetője pedig Amílcar Cabral volt. Az itt folyó küzdelmek nemcsak egy időben, hanem azonos ellenféllel, nevesen a portugál gyarmattartókkal szemben zajlottak, emiatt az afrikaiak által alkalmazott harci módszerek hasonlóságokat mutatnak. Cabralt az afrikai antikolonialista harcok kiemelkedő stratégájának nevezi Kende, elméleti munkásságát és az általa 151 TITO, Josip Broz: Önéletrajzi vallomások. Újvidék: Forum Könyvkiadó, 1985., Második kötet. p DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja (PAIGC Partido Africano da Independência da Guiné e Cabo Verde African Independence Party of Guiné and the Cape Verde Islands). 154 DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p Mozambique Liberation Front. 45

46 kidolgozott forradalmi stratégiát kell szemügyre vennünk, ha nem kívánunk mint ahogy nem kívánunk az egyes harci terepek stratégiájának vizsgálatába külön-külön is belebocsátkozni. 157 Cabral szerint a fegyveres erőszak a portugál ellenfél által az afrikai gerillákra, harcosokra kényszerített eszköz, amelynek olyan formáit kell megtalálni, amellyel nemcsak az ellenfél által alkalmazott erőszakra válaszolnak, hanem biztosítják a függetlenségüket is. Az Unité et lutte 158 címmel megjelent könyvben hangsúlyozza, hogy a harcokat nem a portugál nemzet és nem az akkori portugál fasizmus amely miatt véleménye szerint maga a portugál nép is szenved ellen vívják, hanem a portugál gyarmatosítók ellen, illetve a nép összes akár fehér, akár fekete kizsákmányolói ellen. 159 Cabral mindig forradalmi stratégiai tevékenysége középpontjába állította a harc politikai jellegének kihangsúlyozását. Ismételten figyelmeztetett rá, hogy a fegyveres ember szolgálja és védi a»szerszámos«, a termelő embert. 160 Ezen elvből indultak ki, amikor Cabral a reguláris, regionális és gerillaerők fő feladataként az új közigazgatás megszervezését határozta meg a győzelem terepein, az új életrend azonnali bevezetésével a legegyszerűbb emberek is következtethettek a változás jelentőségére. Mindezzel győzelmet könyvelhettek el a portugálok felett. Cabral szerint a harcok sikeres folytatásához szükséges feltételek 161 egyike egyrészt tudatában lenni a harci helyzetnek minden pillanatban. Ezzel kapcsolatos mottója: Várni a legjobbra, de készülni a legrosszabbra. Továbbá folyamatosan fejleszteni és erősíteni kell a párt politikai munkáját és szervezetét. Ehhez fűződő mottója: Cselekedni és állandóan erősíteni tevékenységünket. A sikeres harcok folytatásához a fegyveres erők megszervezése elengedhetetlen, amelyben úgy a haderőnek, mint a gerillaegységeknek, a milíciáknak és az egyéni akcióknak egyaránt fontos szerepük 157 KENDE István: Napjaink százhúsz háborúja Bp.: Akadémiai Kiadó, p CABRAL, Amílcar: Unité et lutte. Paris: Libraire François Maspero, (Egység és küzdelem. a szerző fordítása) A műből átfogó képet nyerhetünk Cabral szemüvegén keresztül a Zöldfokiszigeteken és Guineában tíz éven át, 1963 és 1973 között folytatott küzdelemről a portugál gyarmattartó ellen (Portugáliában a harcok kezdetén a portugál fasisztatípusú rendszer szellemi atyja António de Oliveira Salazar, majd Marcello Caetano voltak hatalmon). Emellett a mű részletesen feldolgozza a PAIGC megszervezését és működését, valamint a dekolonialista küzdelemben betöltött szerepét és nem utolsósorban Mario de Andrade-nak köszönhetően Amílcar Cabral szakmai és személyes életútját, fejlődését, Guinea és a Zöldfoki-szigetek függetlenné válásában betöltött fontos szerepét és a területen az első párt megszervezését is. 159 CABRAL, Amílcar: Unité et lutte. Paris: Libraire François Maspero, (Egység és küzdelem. a szerző fordítása) 160 KENDE István: Napjaink százhúsz háborúja Bp.: Akadémiai Kiadó, p CABRAL, Amílcar: Unité et lutte. Paris: Libraire François Maspero, p (Egység és küzdelem. a szerző fordítása) 46

47 van. Fontos továbbá a saját és az ellenség erőinek megfelelő ismerete is, valamint a biztonság és a fegyelem erősítése a küzdelem minden szektorában. Hangsúlyozza az ellenség gazdasága tönkretételének és a saját gazdaság létrehozásának fontosságát, illetve fontosnak tartja az ismeretek fejlesztését és az egészség megóvását is. Az utolsó feltételnek a párt által megfogalmazott alapelvek gyakorlatba történő átültetését tekinti. Az június 14-én az argentínai Rosarióban született, és október 9-én a washingtoni utasításra cselekvő bolíviai erők által meggyilkolt Ernesto Guevara de la Serna, közismert nevén Che Guevara 162 a gerilla-hadviselés stratégiájának latinamerikai képviselője. Egész Latin-Amerikában, tehát kontinentális méretekben, stratégiai szinten gondolkodott, mindemellett a harcokban közkatonaként vett részt. Az első latin-amerikai utazása kapcsán, A motoros naplója címmel megjelent írását követően orvostanhallgatóból politikai aktivistává vált Che Guevara csatlakozott a kubai gerillamozgalomhoz, és Kuba forradalmi kormányának központi alakja lett. A gerillaharcos kézikönyve munkáját között írta, amely nem sokkal később meg is jelent. Háborús könyvet szeretett volna írni, amelyben rendszerbe foglalja annak szabályait, elméletbe gyúrja a kubai forradalom során szerzett tapasztalatait, meghatározza szervezeteit, és bizonyos általánosításokat von le. 163 Később Fidel Castro instrukciói többek között Castro június 3-i keltezésű leveleiben található javaslatok alapján átdolgozta munkáját, de az átdolgozás korai halála miatt befejezetlen maradt. Az átdolgozást, kiegészítést az igaz, sikertelen kongói harcok során szerzett tapasztalatok alapján végezte el prágai tartózkodása alatt júliusáig tartózkodott Prágában, onnan kubai katonai kiképzésre, majd Bolíviába ment. A Bolíviai naplót Che a bolíviai Barrientos rezsim elleni gerillaküzdelem november 7-től október 7-ig, a Yuro völgyében lezajlott csata előestéjéig mindennapjairól írt naplója alapján adták ki. Közismertté vált üzenete, a két, három és még több Vietnamot! pedig április 16-án jelent meg a Tricontinentalban, az Ázsiai, Afrikai és Latin-amerikai Népek Szolidaritási Szervezetének folyóiratában. A 162 Kubai tartózkodása alatt, 1955-ben kapta a Che becenevet, amely az argentinok elterjedt megszólítása te, ember, az ő gyakori szófordulata volt. 163 A könyv az 1960-as évek forradalmi mozgalmaiban hamar visszhangra talált, valamint az északamerikai katonai akadémiák, katonai elemzők és elhárítóképző központok nem sokkal annak megjelenése után tankönyvként használták a lázadásellenes erők kiképzésében, amelyeket a kubai forradalom 1959-es győzelmét követően Latin-Amerikában gombamódra szaporodó gerillamozgalmak leverésére használtak fel. 47

48 Harry Pombo Villegas által írt Előszó alapján A gerillaharcos kézikönyve Kuba forradalmi háborújának elméleti-gyakorlati tapasztalatait foglalja össze, a kubai forradalom hatalomért folytatott küzdelme stratégiájának és taktikájának szintézisét adja. Ugyanakkor a Che által megfogalmazott válasz nemcsak a forradalmi elmélet és gyakorlat konkrét eredménye volt, hanem kísérlet arra is, hogy specifikus módszertannal és didaktikusan közelítse meg a küzdelemnek ezt a formáját. Che igyekszik világosan meghatározni azt a módszert, amelyet alkalmazni kell a siker érdekében, ezt nevezzük a gerillaharc»hét aranyszabályának«, ugyanakkor próbálja meghatározni a kudarchoz vezető kockázatokat és veszélyeket is. 164 A hét aranyszabály a következő: Ne menj bele olyan harcba, amelyet nem nyerhetsz meg. Mozogj állandóan, csapj le, és fuss. Az ellenség legyen a fő fegyverszállítód. Rejtsd el megmozdulásaidat. Élj a katonai akcióknál a meglepetés erejével. Ha friss erőhöz jutsz, alakíts új hadoszlopokat. Általában véve, haladj három fázisban: stratégiai védekezés, egyensúly az ellenséges akció lehetősége és a gerillaakció között, végül az ellenség teljes megsemmisítése. 165 Nyilvánvaló és a témáról írók sokszor elmondták, hogy a háború bizonyos törvényeknek engedelmeskedik; és aki ezekre nincs tekintettel, azt legyőzik. Ugyanezeknek a törvényeknek kell szabályozniuk a gerillahadviselést, mint a háború egyik fázisát; de sajátos vonásai miatt számos kiegészítő törvényt is figyelembe kell venni ahhoz, hogy előbbre vigyük. Bár minden egyes országban a földrajzi és a társadalmi feltételek határozzák meg a gerilla-hadviselés adott módszereit és formáit, az ilyen küzdelemnek vannak általános törvényei is. 166 Véleménye szerint a kubai forradalom tanulságai közé tartozik, hogy a népi erők képesek megnyerni a háborút egy hadsereg ellen, és nem szükséges mindig megvárni a forradalomhoz szükséges összes feltétel meglétét. A vidék a legfőbb színtere a fegyveres harcnak, ugyanakkor a szervezett munkásság küzdelme sem lebecsülendő. Új elemként jelenik meg a kivételesen kedvezőtlen terepen harcoló, maximum négyöt főből álló városi gerillacsapat, amelyet különleges módon kell megszervezni. A városi gerillacsapat nem független akciókat hajt végre, hanem más körzetben lévő nagyobb csoportokat támogat, speciálisan hozzájárul egy taktikai cél sikeréhez, az 164 CHE GUEVARA, Ernesto: A gerillaharcos kézikönyve. Bp.: Ulpius-ház Könyvkiadó, p CHE GUEVARA, Ernesto: A gerillaharcos kézikönyve. Bp.: Ulpius-ház Könyvkiadó, p CHE GUEVARA, Ernesto: A gerillaharcos kézikönyve. Bp.: Ulpius-ház Könyvkiadó, p

49 általános stratégiai tervekkel összhangban. Visszavonulásuk távolsága az akció helyszínétől rendkívül korlátozott, szélsőségesen éjszakai gerillacsapat. Előre meghatározott szabotázsakciókat hajtanak végre, vagy az ellenség egy-két embere, ügynöke elleni meglepetésszerű támadásokat. Főleg törvényen kívüliekből áll, azonban összekötőjük, aki a parancsokat szállítja nekik, megtarthatja rendes foglalkozását. A gerillaháború ideális fejlődésének vázlatát Che Guevara szerint a kubai forradalom szakaszai adják. A gerillaháború kezdete a kedvező terepen létrejövő mag 167 kialakulása, amelynek szerencsés csapást követően elkezd nőni a híre, és egyre többen csatlakoznak hozzá. A gerillacsapat létszáma folyamatosan nő, majd megkezdik rendezett életüket a gerillaháború szolgálatába állított ipari műhelyek létrehozásával. Majd kialakul a mozgalom szervezete, és egyre kiterjedtebb területen folytat tevékenységet. Nemcsak számbeli, de minőségi fejlődés is tapasztalható. Az utolsó szakasz kezdetének a városközeli gerilla-hadviselés megindulását nevezi. A szabotázsakciók száma növekszik, a gerillák egyre több térségben aratnak győzelmet, ezekből a részleges győzelmekből jön létre a döntő diadal. 1.2 HADELMÉLETI VÁLTOZÁSOK A HIDEGHÁBORÚ UTÁN Míg a hidegháború alatt a saját biztonság növelésére történő egyoldalú törekvés jegyében megvalósult fegyverkezési spirál az ellenségképet fokozta, Ágh Attila 168 szerint az új politikai gondolkodással a kölcsönös, kiegyensúlyozott és elegendő biztonság került előtérbe, ahol a nemzetközi rendszer biztonságának növelése vált fontossá. A nyolcvanas évek végén a kölcsönösen megváltoztatott ellenségkép enyhülést hozott a két szuperhatalom számára, és megindult a globális enyhülés folyamata. 169 A nemzetközi biztonság komplex fogalma került előtérbe, amely egyre szervesebben magába foglalta a gazdasági, politikai, kulturális és ideológiai aspektusokat is, amelyek a globális világban közvetlen kapcsolatba kerültek a biztonsággal. Az új katonai gondolkodás szükségességét tehát a globális korszak 167 CHE GUEVARA, Ernesto: A gerillaharcos kézikönyve. Bp.: Ulpius-ház Könyvkiadó, p. 143.; A gerillaharc számára kedvező terepet jelent a nehezen megközelíthető vidék: sűrű erdő, meredek hegy, járhatatlan sivatag, mocsárvidék. A gerillacsapat itt gyorsabban tud bázist kialakítani, és katonai akciókat indítani. Továbbá, védve az ellenség légierejétől és nehéztüzérségétől, létrehozhat itt kis műhelyeket, kórházakat, oktatási- és kiképzőközpontokat, propagandaszerveket és raktárakat. Minél több a lehetőség társadalmi életre, annál nomádabb, annál kevésbé biztonságos a gerillaharcos élete. (CHE GUEVARA, Ernesto: A gerillaharcos kézikönyve. Bp.: Ulpius-ház Könyvkiadó, p. 75.) 168 Konfliktusok, háborúk című könyvében a nyolcvanas évek végén terjedő új biztonságfilozófiát mutatja be a nemzetközi szovjet és nyugati szakirodalom felhasználásával. 169 ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p

50 beköszönése adja meg, amelynek éppenséggel a szűkebb értelemben vett katonai biztonság szempontjai miatt kell túltekintenie ( ) a leszűkített biztonságszemléleten. 170 Az közötti kelet-közép-európai társadalompolitikai változások, valamint a Szovjetunió és a Varsói Szerződés 171 széthullása következtében megszűnt bipoláris szembenállás és az atomháború veszélyének csökkenése miatt a biztonságot fenyegető veszélyek és kihívások nagymértékben megváltoztak. A NATO állam- és kormányfők 1991 novemberében jóváhagyták a NATO új stratégiai koncepcióját, amelynek fontos részét képezi a biztonságot fenyegető kihívások és kockázatok értékelése es munkájában Ágh még így fogalmazott: A biztonság táguló világegyeteme nyomán egyfelől felvetődik az a kérdés, hogyan viszonyulnak a hadtudományok a többi, főleg társadalomtudományhoz, ami még kis számú szakértő gondja. 173 Majd az évek előrehaladtával megindult a társadalomtudományok kutatóinak John Keegan, Samuel P. Huntington, Herfried Münkler, Csányi Vilmos fokozódó érdeklődése. Forgács Balázs doktori értekezésében rámutatott, hogy napjainkban a hadikultúrák anyagcentrikus, mozgáscentrikus és gerilla-hadviselés közötti határok elmosódásának lehetünk szemtanúi, ugyanakkor az évszázadok alatt kialakult hadikultúrák továbbra is léteznek. 174 Az Ágh-féle, korábban ismertetett modern kisháború csoportosítás a jelenkorban is megállja a helyét. Resperger István szerint ezek közül napjaink konfliktusaiban a destabilizáló és az elhúzódó konfliktusok a dominánsak. Egyes szakértők szerint az anómiás konfliktusok is hangsúlyosak. Samuel P. Huntington 175 egy 1995 decemberében Párizsban megrendezésre került nemzetközi konferencián a nemzetközi biztonságot fenyegető veszélyekről nyilvánított véleményt, és a 21. század első negyedére a következő nemzetközi konfliktusokat prognosztizálta: nagyméretű konfliktusok, a különböző civilizációk (kultúrák) között, a muzulmán népek demográfiai dinamizmusából és az iszlám 170 ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p VSZ 172 KŐSZEGVÁRI Tibor: Hadviselés a 21. században. In. Hadtudomány, március. 9. évf. 1. sz. p Forrás: letöltés ideje: január ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p FORGÁCS Balázs: Napjaink hadikultúrái (A hadviselés elmélete és fejlődési tendenciái a modern korban). PhD értekezés. Bp.: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, Hadtudományi Doktori Iskola, Forrás: letöltés ideje: augusztus Amerikai politikatudós, számos könyv mint a Katona és az Állam, A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Kik vagyunk mi? Az amerikai nemzeti identitás dilemmái szerzője. 50

51 előretöréséből eredő heves konfliktusok, illetve Kína és egyes ázsiai országok gazdasági dinamizmusából eredő konfliktusok. A bipoláris katonai szembenállás eltűnése és az atom-világháború veszélyének csökkenése jelentős lökőerőt adott a fegyveres erők átalakításának, a cél a kisebb és olcsóbb, azonban az új kihívásoknak jobban megfelelő katonai erő létrehozása volt. Az alacsony intenzitású konfliktusok előtérbe kerülése miatt az európai országok nagy része jelentős létszám- és fegyverzetcsökkentést hajtott végre fegyveres erőiben, az általános törekvés a korábbiaknál kisebb, de mozgékonyabb és hatékonyabb haderők létrehozása volt. 176 Rohamos technikai-technológiai átalakulás csak azon országokra volt jellemző, ahol az anyagi erőforrásokat képes volt biztosítani a politikai szándék és a gazdasági-ipari háttér a kutatás-fejlesztés hadrendbe állításához. Ugyanakkor egyre több ország jutott atomfegyverhez. Atomfegyverrel rendelkező országgá vált India, Pakisztán, Izrael és Észak-Korea, valamint köztudottá vált további országok törekvése az atomfegyver birtoklására. 177 Az atomfegyverek 21. században betöltött szerepét és rendeltetését illetően nagyon megoszlanak a szakértői vélemények. Egyesek hajlanak arra, hogy egyre csökken ezen fegyverek jelentősége és szerepe a jövő század katonai konfliktusaiban ( ) E nézet legmarkánsabb képviselői már a»halott nélküli háború«-ról és az»ölés nélküli győzelem«-ről írnak és fejtik ki véleményüket. 178 Szakértők további veszélynek tekintették az űrhadviselési képességek kifejlesztésére irányuló törekvéseket bizonyos országokban, amelynek szempontjából a hadászati és harcászati rakétavédelmet kell kiemelni. A kozmikus tér tehát, napjainkban már nem a hadászati fenyegetés dimenziója, hanem a béke megőrzésének és a váratlanul jelentkező, az emberiséget fenyegető regionális veszélyek elhárítását szolgáló berendezések működtetésének helyszíne A globális atomháború veszélye szinte eltűnt, valamint jelentősen mérséklődött az európai államok közötti, reguláris katonai erőkkel megvívott helyi háborúk lehetősége is, azonban ugrásszerűen megnőtt a faji, vallási és etnikai konfliktusok száma Európa délkeleti térségében és a Kaukázus, valamint a közép-ázsiai volt szovjet utódállamok területén, a Közel-Kelet és Afrika számos régiójában. 177 Ettől több ország jutott vegyi- és biológiai fegyverhez, valamint sugárzó harcanyagokhoz. A veszély nagysága jelentősen fokozódik azáltal, hogy reálisan kell számolni a tömegpusztító fegyvereknek a terrorista szervezetek általi alkalmazásával. (KŐSZEGVÁRI Tibor: A hadtudomány mai problémái, területe és fogalma. In. Hadtudomány, március. 17. évf. 1. sz. p Forrás: letöltés ideje: január 27.) 178 KŐSZEGVÁRI Tibor: Hadviselés a 21. században. In. Hadtudomány, március. 9. évf. 1. sz. p Forrás: letöltés ideje: január KŐSZEGVÁRI Tibor: A hadtudomány mai problémái, területe és fogalma. In. Hadtudomány, március. 17. évf. 1. sz. p Forrás: letöltés ideje: január

52 Napjaink hadügyének fontos jelensége a terrorizmus. A terror már az ókorban, Sulla idejében sem volt ismeretlen fogalom, a XVIII XIX. század fordulóján az államhatalom kényszerítő eszköze volt. Később mindettől megválva különféle ideológiai, politikai, vallási meggyőződésű fegyveres csoportok erőszakalkalmazási eszköze lett. A terrorizmus nem keverendő a terrorral. 180 A hadviselés egyik, indirekt módszereket és irreguláris eszközöket alkalmazó formája. A gerilla-hadviselés összefonódik a terrorizmussal, aszerint, hogy abban a kifárasztás eszközrendszere hangsúlyos. Ugyanakkor ezen, a hagyományos háborútól eltérő, hadviselési módok egymástól különböző, sajátos jegyeket mutatnak a következő szempontok alapján: a harcoló egység mérete harchelyzetben; fegyverek; taktika; célpontok; várt eredmény; terület ellenőrzése; egyenruha; háborús övezetek elismerése; nemzetközi törvényesség; belföldi törvényesség 181 (2. számú melléklet). A szakirodalom a terrorizmus modern időszakának az szeptember 11. közötti időintervallumot tartja. 182 Míg a merénylők a klasszikus korszakban 183 főleg tőrrel, pisztollyal és bombával követték el tetteiket, s céljuk általában a célszemély megölése volt, a modern korszakban megjelentek a túszejtések, az emberrablások, a közlekedési eszközök (repülők, hajók) eltérítése vagyis a politikai zsarolásra alkalmas megoldások. 184 A szeptember 11-i merényletekkel új korszak köszöntött be a terrorizmus történetében, ez a terrorizmus posztmodern korszaka, s a világ közvéleménye ekkor szembesült először azzal, hogy a terrorizmus globális jelleget öltött. 185 Az óriási, new yorki és washingtoni áldozatokat követelő, al-káida terrortámadást követően jelentősen megváltozott a helyzet, az április 9-én véget ért polgárháború óta nem érte ilyen súlyos veszteség az Amerikai Egyesült Államokat. Ezzel fókuszba került az elsődlegesen vallási indíttatásból végrehajtott terrorizmus 180 A terror az ijedtséget, rémületet jelentő latin terreo szóból származik, s mai jelentését a nagy francia forradalom idején nyerte el. Ebből az időből származik a regime de la terror a rettegés rendszere kifejezés, amelyet a jakobinus diktatúra időszakának jellemzésére használtak, de a terror blanche a fehérterror kifejezés is, amely a Bourbonok visszatérésének időszakában terjedt el. (KAISER Ferenc, TÁLAS Péter: Politikai erőszakformák. In: Nemzet és Biztonság, évf sz. p. 138.) 181 MERARI, Ariel: A terrorizmus mint a lázadás stratégiája. In. TÁLAS Péter (szerk.): A terrorizmus anatómiája. Bp.: Zrínyi Kiadó, p A problémakörrel foglalkozó hazai és külföldi szakértők egy része 1972-től datálja a nemzetközi terrorizmus létezését, amikor a Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet egyik akciócsoportja az évi müncheni nyári olimpiai játékokon az izraeli olimpiai csapat ellen intézett támadást. 183 Az közötti időszakban. 184 KAISER Ferenc, TÁLAS Péter: Politikai erőszakformák. In: Nemzet és Biztonság, évf sz. p KAISER Ferenc, TÁLAS Péter: Politikai erőszakformák. In: Nemzet és Biztonság, évf sz. p

53 és annak leküzdése. Ugyanakkor a terrorfenyegetés globális jellege nem jelenti azt, hogy az egyes országok azonos mértékben lennének fenyegetve, miként azt sem, hogy a terrorfenyegetésben ne lenne továbbra is döntő szerepe a viszonylag pontosan körülhatárolható nemzeti és szubregionális terrorizmusnak. A globálissá válás csupán annyit jelent, hogy kis számban vannak olyan terrorcsoportok, amelyek központjuktól nagy távolságban is képesek terrortámadást szervezni és végrehajtani, céljuk globális és tagságuk is nemzetközi. 186 A posztmodern korszak terrortámadásainak célpontja már a civil lakosság, a terroristák fontos célja a valódi és virtuális félelemkeltés, és újra megjelent a törekvés a politikai rendszer teljes megváltoztatására, illetve a terrorizmus ebben az időszakban a leginkább mediatizált, amellyel cél a félelemkeltés növelése. A terrorizmus elleni fellépés során a szakirodalom szerint a terrorizmus elleni harcot alkalmazzák, amely három összetevőből áll: a terrorizmus-elhárításból, a terrorizmus-felszámolásból és a következménykezelésből. A terrorizmus elleni aszimmetrikus harcot folytató katonai erők felderítő támogatása bonyolultabb és összetettebb, mint a hagyományos (szimmetrikus) hadműveleteknél. Ez abból adódik, hogy a terrorista szervezetek nehezen ismerhetők fel; a terrorműveletek céljai gyakran keverednek a politikai és gazdasági érdekekkel; a különböző terrorista csoportok törekvései (szándékai) igen változékonyak. 187 A terrorizmus meghatározására a mai napig nem rendelkezünk konszenzusos definícióval, ennek ellenére annak tartalma viszonylag jól körülírható. A számtalan terrorizmus-meghatározás közül Resperger István a Clausewitz-féle háborúmeghatározásra épít. Eszerint a terrorizmus a terroristák (egyének vagy csoportok) által, politikai célok elérése érdekében főként a polgári lakosságon, erőszakos eszközökkel folytatott tevékenysége, abból a célból, hogy akaratukat az ellenfélre kényszerítsék. 188 A terrorizmus-meghatározások alapján, annak közös jellemzői a következők: a politikai, vallási, ideológiai indíttatás; az erőszak alkalmazása; a félelem kiváltásának szándéka; a kormányzat és a társadalom 186 KAISER Ferenc, TÁLAS Péter: Politikai erőszakformák. In: Nemzet és Biztonság, évf sz. p KŐSZEGVÁRI Tibor: A hadtudomány mai problémái, területe és fogalma. In. Hadtudomány, március. 17. évf. 1. sz. p Forrás: letöltés ideje: január RESPERGER István: A biztonsági környezet, az aszimmetrikus hadviselés és a terrorizmus jellemzői. In. Hadtudományi Szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január

54 megrendítése. A terroristák által a határaikon túl, főként a nyugati világban elkövetett merényletek célja a lakosság megrémítése, elriasztása, bizonytalanságban tartása vagy súlyos gazdasági, infrastrukturális károkozás, hogy ezzel politikai céljukat elérjék. A politikai cél elérése például a Madridi merényletek esetében sikeres volt, mivel annak következtében a spanyol kormány kivonta csapatait Irak területéről. A terroristák politikai céljaikat zsarolással és túszejtéssel is elérhetik. A terrorizmus tevékenységi színtér, célorientáció és motiváció szerint (is) osztályozható. A tevékenységi színtér alapján létezik lokális vagy nemzeti terrorizmus, amelynek a tevékenysége egy országrészre vagy egy országra terjed ki. 189 Van szubregionális terrorizmus, amelynek két vagy több ország területére terjed ki a tevékenysége. 190 Megkülönböztetünk regionális terrorizmust, amelynek tevékenysége egy-egy régióra mint például Közel-Kelet, Maghreb-térség, Délkelet-Ázsia terjed ki. 191 Létezik továbbá nemzetközi terrorizmus, amely egy vagy több régióban is tevékenykedik. 192 Végül pedig van globális terrorizmus, amellyel szeptember 11. óta a világ társadalmának egyre nagyobb része találkozhat. Tevékenysége több egymástól távol eső kontinensre mint Ázsia, Afrika, Amerika is kiterjedhet. Napjaink terrorcsoportjainak többsége a nemzeti vagy a szubregionális terrorizmushoz tartozik. 193 Noha a nemzetközi média előszeretettel tolja előtérbe a globális terrorizmust, csupán néhány olyan terrorszervezet létezik, amelynek globális hatóköre van. Ilyen volt az al-káida. A terrorizmus új típusának megjelenése okaként a szakértők a hidegháború utáni erős globalizációs hatást, valamint az etnikai, vallási és államokon belüli konfliktusok kiéleződését jelölik meg. Emellett az úgynevezett fejlődő országokban a hidegháborús rendszer megszűnése a felszínre hozta a nacionalizmust és az önmeghatározás igényét, amelyek a terrorizmust eszközként használták fel politikai céljaik megvalósítása 189 Például: Vörös Hadsereg Frakció, Vörös Brigádok, Ír Köztársasági Hadsereg, Klu-Klux-Klán. 190 A palesztin fegyveres csoportok egy része vagy a csecsen és dél-kaukázusi fegyveres szervezetek. 191 Jó példája a Kurd Munkapárt, az al-káida az Iszlám Maghreb Földjén vagy a Jemaah Islamiah. 192 Ilyen volt a hetvenes években a Fekete Szeptember elnevezésű terrorszervezet. 193 KAISER Ferenc, TÁLAS Péter: Politikai erőszakformák. In: Nemzet és Biztonság, évf sz. p. 141.; A világ jelenlegi legfontosabb energiahordozója a kőolaj, amelynek legnagyobb kitermelői azon területeken található államok, ahol a terroristaakciók leginkább kifejtik tevékenységüket. A nyugati világ energia függősége pedig ezen térségtől nagymértékben meghatározott. Európa 30, az USA 20, míg Japán 70%-ban erről a területről szerzi be olaját. (RESPERGER István: A biztonsági környezet, az aszimmetrikus hadviselés és a terrorizmus jellemzői. In. Hadtudományi Szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január 26.) 54

55 érdekében. A bipoláris világ megszűnése után az iszlám vallás erősödését elsődlegesen a szegény társadalmi rétegekben tapasztalhatjuk. A nagy tömegek számára a vallás, mint az önmeghatározás eszköze, a»lélek menedékét«jelentette az elnyomás elől. 194 Továbbá szakértők veszélyesnek tartják az úgynevezett szürke szféra akcióinak hatásait. Az ilyen akciókat az anarchiára való törekvés és a szervezett bűnözés felerősödése jellemzi. Az úgynevezett»szuper terrorizmushoz«pedig a nukleáris, radiológiai, biológiai és kémiai harcanyagok felhasználása tartozik. Veszélyt jelenthet a radiológiai anyagok (pl.: 60-as izotópszámú kobalt és 127-es izotópszámú cézium) megszerzése, felhasználása. A számítógépes hadviselés jellemzője, hogy a kormányzati számítógépes rendszerek, bankok, állami intézmények elleni támadások kerültek előtérbe. 195 A XXI. század hadviselésével foglalkozó katonai teoritikusok többsége egyetért abban, hogy csökkent egy totális nukleáris háború kitörésének esélye, ugyanakkor nőtt a katonai összecsapások aszimmetrikus formában történő megvívásának esélye. Az aszimmetrikus hadviselés alapján vívott háborúk korát éljük, mindamellett, hogy a jelenség egyáltalán nem újkeletű. 196 Az egyik aszimmetria a módszerekben és célokban jelenik meg, a másik az erőben, a harmadik pedig az időben. Resperger István idézett tanulmánya alapján, összességében az aszimmetrikus hadviselés fogalma a következőkben határozható meg: pontosan körvonalazott politikai célok érdekében folytatott, gyakran több szervezet ideológiai, vallási, etnikai közösségén alapuló katonai, és nem katonai műveleteket, eljárásokat és módszereket alkalmazó közvetlen és közvetett hatásokra építő és egymás hatásait felerősítő, a biztonság különböző dimenziónak területét veszélyeztető harcmodor, főként harcászati eljárás, melyek 194 RESPERGER István: A biztonsági környezet, az aszimmetrikus hadviselés és a terrorizmus jellemzői. In. Hadtudományi Szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január RESPERGER István: A biztonsági környezet, az aszimmetrikus hadviselés és a terrorizmus jellemzői. In. Hadtudományi Szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január Egyik jó példája a Szaddám Husszein-rezsim elleni iraki háború, amelynek során hosszú ideig a hivatalos amerikai álláspont csak terroristákat említett, de később már megjelent a felkelés (insurgency) és a felkelők elleni műveletek fogalom is (counterinsurgency). A legfontosabb, ami megkülönbözteti a felkelőket és a terroristákat, az a lakossági támogatás, a tömegbázis kérdése. Míg a terroristákat csak szűk szimpatizáns csoport támogatja, addig a felkelők tömegbázisát a lakosság képezi. (RESPERGER István: A biztonsági környezet, az aszimmetrikus hadviselés és a terrorizmus jellemzői. In. Hadtudományi Szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január 26.) 55

56 együttes hatásával kényszeríthetjük akaratunkat az ellenségre. A végrehajtók legtöbbször saját életüket sem kímélve hajtanak végre katonai, vagy egyéb típusú akciókat, általában a magasabb technikai színvonalon álló féllel szemben. Az aszimmetrikus kihívások olyan nem hagyományos, vagy nem költséges ártó szándékú akciók, amelyek kivédésére nem készültek fel megfelelően (terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek bevetése, vagy azokkal való fenyegetés és az információs hadviselés). 197 Az aszimmetrikus hadviselés ennek megfelelően a nem költséges, egyszerű eszközökkel és módszerekkel végrehajtott gyakran önfeláldozó gerilla, partizán jellegű rajtaütéseket és egyéb akciókat magában foglaló tevékenységek köre. 198 Az aszimmetrikus fenyegetésekre adott válaszok stratégiája még nem túl régi, csak a szeptember 11-i események után kezdődött meg a hadtudományi és biztonságpolitikai kutatómunka. Az egyetemes hadügyben már a fegyveres küzdelmen kívüli tényezőkkel is számolni kell, napjaink háborúi pedig fokozottan érintik a társadalom egészét, eltűnt a korábbi, a hidegháborús kordában tartó erő, az erőszakot kontroll alatt tartó nagyhatalmi akarat és sokszor nincs politikai szabályozó erő sem. A háború erőszakformái nemcsak a védtelen lakosság ellen irányulhatnak, hanem lehetnek tudatos környezeti és gazdasági károkozások vagy mint például Szomáliában megélhetési hadviselés. Fontos jellemzőként jelent meg az állam hadviselési privilégiumának bomlása, illetve a hadviselés privatizációja, mint például Líbiában. A NATO katonai teoretikusainak véleménye szerint a szövetség jövőjét a komplex és multidimenzionális műveletek jelentik majd, összhaderőnemi és multinacionális keretek között. A jövőben nemcsak az aszimmetrikus hadviselés növekedése, hanem annak egyre kifinomultabbá és hatékonyabbá válása lesz a tendencia. A Jomini és Clausewitz munkáiban tudományosan leírt megölni-elfogni az ellenséget stratégia 199 jellemzővel ellátott gondolkodást, a felkelések leverését és a gerillamozgalmak felszámolását célzó aszimmetrikus háborúkban és katonai összecsapásokban a Nyerd meg a lakosságot 200 hadászati megközelítés váltja fel. 197 Ezt tartalmazta az 1997-ben elfogadott amerikai Nemzeti Katonai Stratégia. 198 RESPERGER István: A biztonsági környezet, az aszimmetrikus hadviselés és a terrorizmus jellemzői. In. Hadtudományi Szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január Kill-Capture the Enemy Strategy 200 Win-The-Population Strategy 56

57 Ugyanakkor a konvencionális hadviselésre alkalmazott katonai tervezés alapelve továbbra is a hagyományos clausewitzi megközelítés maradt, aminek kiváló példáját a Sivatagi Vihar hadművelet jelentette. Az ellenség elpusztítására koncentráló katonai hadászati megközelítés jellemezte az úgynevezett felkelés elleni 201 katonai műveleteket az iraki háborúig, amelybe a különböző gerillaellenes felkelések leverését célzó műveletek, és a George W. Bush, amerikai elnök által globális méretben meghirdetett terrorizmus elleni háború, a Global War on Terrorism is beletartozott. 202 Paradigmaváltás Petraeus tábornok új stratégiájával történt, amely Petraeus doktrína néven vált ismertté. Mindez a megtisztítani, megtartani és építeni jelszavakra épült. 203 Barack Obama amerikai elnökké választásával új külpolitikai gondolkodásmód jelent meg. Az amerikai katonai terminológiában ennek következtében az előre nem tervezett Tengerentúli Szükséghelyzeti Művelet, azaz az Overseas Contingency Operation nyert teret, amely a NATO terminológiájában a felkelés elleni műveletek és terrorizmus elleni 204 műveletek kifejezéseket jelentette. A XXI. század emberének már számolnia kell a globális biztonsági kihívásokkal, kockázatokkal, valamint fenyegetésekkel (3. számú melléklet). Resperger István szerint az egyik legfőbb biztonsági kihívásnak a demográfiai robbanás és annak következményei tekinthető. A másik az energiahordozók élelmiszer, energia és ivóvíztartalékok kimerülését jelenti, amellyel a környezetszennyezés mértéke és a nukleáris energia rendszerbe állítása függ össze. A XXI. század egyik kockázata a migráció a vele összefüggő kockázatokkal együtt. Ez annál is inkább fontos, mivel a világ népességnövekedésének több mint 95%-át adó fejletlen országokban a legnagyobb a valószínűsége a konfliktusok és katasztrófák kialakulásának. A másik 201 Counter-insurgency COIN. 202 TOMOLYA János, PADÁNYI József: A terrorizmus és a gerilla hadviselés azonosságai és különbségei. Az MHTT (Magyar Hadtudományi Társaság) évi pályázatára benyújtott közlemény. p Forrás: letöltés ideje: január Petraeus Doctrine; David Galula a következő alfejezetben hivatkozott, Counter-insurgency warfare: theory and practice (A felkelések elleni hadviselés: elmélet és gyakorlat. a szerző fordítása) című munkáját az amerikai szárazföldi haderő tábori Felkelések elleni hadviselés kézikönyve, az FM 3-24 (US Army s Counterinsurgency Manual (FM 3-24)) többször idézte. (TOMOLYA János, PADÁNYI József: A terrorizmus és a gerilla hadviselés azonosságai és különbségei. Az MHTT (Magyar Hadtudományi Társaság) évi pályázatára benyújtott közlemény. p Forrás: letöltés ideje: január 27.) 204 Counter-terrorism CT. 57

58 kockázat a fegyverkereskedelemből származó problémákat jelenti. A harmadiknak pedig a két világégést követő békeszerződések anomáliái következtében kialakult etnikai és vallási ellentétek tekinthetők. A tömegpusztító fegyverek terjedése szintén napjaink kockázatai közé sorolható. A nukleáris fegyverekkel rendelkező, illetve azok előállítására képes és törekvő országok száma a 2000-es évekre a korábbiakhoz képest három-négyszeresére nőtt. Mindemellett a világ biztonságát veszélyeztetik az úgynevezett szegények atombombája -típusú biológiai és kémiai fegyverek is. A XXI. században fenyegetésekkel mint a kábítószer elleni küzdelem, amely szorosan kapcsolódik a szervezett bűnözés elleni küzdelemhez is számolni kell, amelyek ellen különböző kiképzettségű fegyveres alakulatok, elsősorban Ázsiában és Latin- Amerikában, dolgoznak. A másik fenyegetési csoport a szervezett bűnözéssel és a terrorizmussal összefüggő fenyegetéseket tartalmazza. 1.3 A FRANCIA HADELMÉLET A HIDEGHÁBORÚ IDŐSZAKÁBAN A hidegháború francia hadelmélete gondolkodóinak és műveinek bemutatása, elemzése során André Beaufre munkásságát helyeztem fókuszba, azonban a szakirodalom behatóbb tanulmányozásával megállapítható, hogy Raymond Aron, illetve egy, az ezredfordulón ismertté vált szerző David Galula munkásságát sem hagyhatjuk ki felsorolásunkból. Raymond Aron a második világháborút követő időszakban a háború általános elméletének egyik nagy francia teoretikusa volt. Kétkötetes, clausewitzi hadelmélettel foglalkozó művének 205 I. kötetében, a De l interprétation historique 206 című fejezetben hangsúlyozza: Clausewitz értelmezése Lenin vagy Mao Ce-tung fényében vagy a nukleáris kor realitásaira vonatkozóan, számomra hitelesnek tűnik, azonban legalább azon feltétel teljesülésével, hogy a történelmi ismeretek követelményeit tiszteletben tartjuk, azon feltétellel, hogy nem tévesztünk össze két dolgot egymással: azt, amit Clausewitz kívánt kifejezni azok számára, akik az univerzumához tartoztak, akikkel ugyanolyan történelmi tapasztalatokban osztozott, akik a szavakat ugyanazon 205 ARON, Raymond: Penser la guerre, Clausewitz. I. L âge européen. Paris: Éditions Gallimard, (Gondolatok a háborúról, Clausewitz. I. Az európai korszak. a szerző fordítása). és ARON, Raymond: Penser la guerre, Clausewitz. II. L âge planétaire. Paris: Éditions Gallimard, (Gondolatok a háborúról, Clausewitz. II. A globális korszak. a szerző fordítása). 206 A történeti értelmezésről a szerző fordítása 58

59 jelentéssel ruházták fel, mint ő, másrészről azon jelentést vagy jelentések értelmezését, amelyeket műve és rendszere őriz, vagy hordoz számunkra a mi világegyetemünk és a mi tapasztalataink szerint. Aki összekeveri a két feladatot, az megszegi a történeti párbeszéd szabályait. 207 Clausewitz úgy fogalmazott, hogy egyedül az első könyv első fejezete tölti el elégedettséggel, így Aron idézett művében a következő logika mentén haladt. Jól meg kellett tehát rajzolnom nagy iránymutatásaiban a clausewitzi gondolkodás fejlődését, mielőtt rátértem volna a dialektika vagy az elméleti tervezet elemzésére. 208 Aron rendszerező és filozófiai mélységekbe jutó Clausewitzről írott monográfiája összekapcsolja a hagyományos és a modern elméleteket, valamint a nyugat-európai és az amerikai elméleteket 209. Szerinte a háború az emberi társadalom szükségszerű velejárója. Ennek főbb okai pszichikaiak vagy ideológiaiak, amelyek az egész társadalom intézményrendszere révén jelentkeznek, azaz szociológiai okokként nyilvánulnak meg. Ágh Attila mindezt 1962-ben Párizsban megjelent Paix et guerre entre les nations 210 című műve és 359. oldalairól idézi. Aron megfogalmazása szerint a háború egy olyan egyedi társadalmi jelenségnek tekinthető, amelynek létrejöttéhez történelmileg konkrét feltételek szükségesek. Ágh szerint tehát Aron is úgy tartja, hogy a háború a politika folytatása ( ) a katonai erő alkalmazása révén, de mint az ipari társadalom elmélete kimagasló teoretikusa úgy véli, hogy ( ) jelenleg az ipari társadalom természete határozza meg a modern háború jellegét. 212 Aron a háborúk két típusát különböztette meg: az államok közötti kisháborút és az államok fölötti nagyháborút vagy birodalmi háborút. Utóbbit dominánsnak tartja, és az elvek háborújának, a szuperhatalmak közötti ideológiai háborúnak nevezi. 213 A második világégést követően, de főleg a hetvenes évek közepétől a háború kérdése az összes társadalomtudománnyal kapcsolatba kerül, azok ebben az értelemben militarizálódnak, s a hadtudomány vagy a stratégia elveszíti hagyományos»fényes elszigeteltségét«a tudományok rendszerében. 214 A hidegháború alatti időszak vitái leginkább arról folytak, hogy a nukleáris háború időszakában lehet-e a háborút a 207 ARON, Raymond: Penser la guerre, Clausewitz. I. L âge européen. Paris: Éditions Gallimard, p. 25. (Gondolatok a háborúról, Clausewitz. I. Az európai korszak. a szerző fordítása). 208 ARON, Raymond: Penser la guerre, Clausewitz. I. L âge européen. Paris: Éditions Gallimard, p. 30. (Gondolatok a háborúról, Clausewitz. I. Az európai korszak. a szerző fordítása). 209 ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p Háború és béke a nemzetek között a szerző fordítása. 211 A könyv angol nyelven 1967-ben jelent meg Peace and War címmel. 212 ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p

60 politika közvetlen folytatásának tekinteni vagy pusztán áttételes, közvetett eszközének. 215 Továbbá sokan gondolták ilyen volt, ahogy láthattuk Liddel Hart is, hogy a háború a béke megteremtésének és biztosításának az eszköze, s Raymond Aron szerint ez volt már Clausewitz eredeti elgondolása is. 216 David Galula 1919-ben Tunéziában, Sfax-ban született francia katonatiszt aki a kínai, a görög és az algériai polgárháborúkban szerzett tapasztalatokat elméleti munkássága szintén nem hagyható ki felsorolásunkból, mégpedig azért sem, mivel munkássága az amerikai hadsereg érdeklődését is felkeltette az aszimmetrikus konfliktusok kezelése kapcsán. Ismertté vált írása A felkelések elleni hadviselés: elmélet és gyakorlat 217 címmel 1964-ben jelent meg, és a felkelők elleni hadviselés elméleteit gazdagította. A két nagy dekolonialista háborúnak köszönhetően, amellyel Franciaország szembetalálta magát Indokínában, majd Algériában, megteremtett egy iskolát, fogalmazhatunk úgy, hogy létrehozott egy kolonialista iskolát, amelyben különböző katonatisztek, a dekolonializmus és a függetlenségükért felkelt nemzetek elleni harcok tapasztalataival a zsebükben, elemezték e harcok természetét, megpróbálták feltárni nemcsak a felkelők sikereinek okait, hanem a hagyományos hadsereg velük szemben elszenvedett vereségének miértjeit. Galula idézett munkájában a forradalmi háborúkról és a felkelők által használt eszközökről, módszerekről szóló elemzését olvashatjuk. A mű nem tartalmazza a varázsreceptet, ugyanakkor részletesen leírja azon feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ezekkel a fegyveres mozgalmakkal szemben fel tudjuk venni a harcot. Galula úgynevezett négy törvénye a következőket takarja: 1. megnyerni a helyi lakosság támogatását, és ezzel a legitimációt erősíteni, 2. jól működő és hatékony kormányzás, 3. a biztonság garantálása elegendő haderő tartásával a veszélyeztetett területeken, 4. a fegyveres felkelők fő erőinek szétverése vagy kiszorítása az érintett területről. A szerző egyediségét jelenti kétségkívül az, hogy hangsúlyt helyez a politika elsőbbségére a katonaival szemben a lakosság részére nyújtott támogatási és 215 ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p Ennek általam hazánkban fellelt egyetlen példányszáma angol nyelven került kiadásra. GALULA, David: Counter-insurgency warfare: theory and practice. New York, London: Praeger, (A felkelések elleni hadviselés: elmélet és gyakorlat. a szerző fordítása). Másik munkája GALULA, David: Pacification in Algeria, h.n.: RAND Corporation, Forrás: letöltés ideje: január 29. címmel jelent meg. (Béketeremtés Algériában, a szerző fordítása). 60

61 segítségnyújtási akciókkal. Utóbbiak hangsúlyosabbak a lakosság ellenőrzésével szemben. 218 A hidegháború jelentős francia katonai teoretikusa, André Beaufre tábornok január 25-én született. Katonai tanulmányait a Saint-Cyr Katonai Akadémián végezte. A franciák számos hadjáratában részt vett, mint folyamán a Riff és a marokkóiban, a II. világháborúban az olaszországi, a franciaországi és az elzászi hadjáratokban. Volt a tonkini, a kokinkínai és a kambodzsai hadműveletek vezetője Indokínában. A francia tábornokot 1955-ben Algériába vezényelték, hogy ott egy műveleti területet vezessen, majd a következő évben a francia fegyveres erők vezetésével bízták meg a szuezi expedícióban. Ezeken kívül számtalan külföldi misszió vezetésével bízták meg tól helyettes vezérkari főnök volt a SHAPE ben, két évvel később pedig már a francia delegáció vezetője az Észak-Atlanti Állandó Csoportban, kapott főtiszti Becsületrendet, az közötti időszakban folytatott tevékenységéért háborús keresztet, az Ellenállás medálját, valamint számos külföldi rangot is birtokolt. Az 1962-ben létrehozott, párizsi székhelyű Stratégiai Tanulmányok Francia Intézetének alapítója és igazgatója volt, amelynek keretén belül folytatta tovább a stratégiára vonatkozó kutatásait és számos művével gazdagította a nem csak francia hadelmélet hidegháborús szakirodalmát. Beaufre tábornokot Ágh Attila a professzionalista stratégák egyik képviselőjének nevezi. Jelen értekezésemben az első és a második világháború időszakához kapcsolódó, általam eddig fellelt munkáit nem tárgyalom. Eddigi Beaufre-szakirodalomgyűjtésem alapján ezek a következő, többségében hazánkban is fellelhető munkákat jelenti: La grande guerre Paris: Club Arts et Loisirs (A nagy háború a szerző fordítása), La France dans la 2e guerre mondiale. Paris: Club Arts et Loisirs (Franciaország a második világháborúban a szerző fordítása), Mémoires Paris: Presses de la Cité, 1965 (Emlékiratok a szerző fordítása), Le drame de Paris: Plon, 1965 (1940 drámája a szerző fordítása). André Beaufre elméletében a stratégia fogalmának hidegháború alatti kibővülését emeli ki, véleménye szerint a politikai célok megvalósítására a katonai erő mellett a 218 CADEAU, Ivan: David Galula, Contre-insurrection. Théorie et pratique. In. Revue historique des armées, május sz. p Forrás: letöltés ideje: január 29. (David Galula, A felkelések elleni hadviselés: elmélet és gyakorlat. a szerző fordítása) 219 Supreme Headquarters Allied Powers Europe. A NATO-erők európai központi katonai parancsnokságának neve, jelenleg a belgiumi Monsban található, az 1966-os francia szakítás előtt a parancsnokság székhelye Franciaországban, Rocquencourtban volt. 61

62 politika, a gazdaság és a diplomácia nyomásgyakorló eszközeit is alkalmazni kell. Szerinte a katonai jelleg szerepe a stratégia fogalmában csökken, és a pszichológiai elem bír döntő jelentőséggel. A stratégia kutatásakor vizsgálni kell a történelmi múltat, a tudomány-technika vívmányait, a politikai stratégiát, a kortárs jelenségeket és magát a stratégiát is. Véleménye szerint katonai értelemben kétféle stratégia létezik: a direkt eljárás és az indirekt eljárás szerinti totális. Az elsőnél a katonai akció túlsúlyban van, a másodiknál az eredményt nem katonai eszközökkel érik el. Számos írásában foglalkozott a modern háború jellegének és az elrettentés filozófiájának kidolgozásával. Beaufre szerint a modern háború stratégiáját négy szinten kell kidolgozni, nevezetesen a béke, a hidegháború, a klasszikus-konvencionális háború és a nukleáris háború szintjén. 220 Főleg az általános háború, annak speciális eseteként a nukleáris háború foglalkoztatta, ezt nem lehetséges háborúnak hívta. Illetve a hatvanas évek időszakának uralkodó stratégiai irodalmától nem megszokott módon, a háború új formájára hidegháború helyi gerillaháborúkkal, félig-meleg korlátozott klasszikus háború, intenzív lokális háború is ráirányította a figyelmet, amelyekkel a nyugati szakírók csak a hetvenes évek végétől kezdtek foglalkozni. Az elrettentés elméletének tekintetében Beaufre jelentőset alkotott, és ő fogalmazta meg talán a leginkább egyértelműen, hogy a hidegháború időszakában a háborúk kettéváltak. Megkülönböztethető a nukleáris szint alatti ténylegesen megvívott, valódi háború vagy helyi háború, ahol az elrettentés stratégiája egyáltalán nem, vagy minimális mértékben működik, valamint a globális hatalmak közötti potenciális, úgynevezett nem lehetséges nukleáris háború, ahol összeütközés csak annyiban áll fenn, hogy a kölcsönös elrettentés és fenyegetés stratégiáját alkalmazzák es Dissuasion et stratégie 222 című munkájában amelyben az elrettentés természetének és következményeinek szintézisét végezte el a hidegháborús elrettentés eszközévé vált nukleáris stratégia kapcsán így fogalmaz: Messziről nézve a nukleáris stratégia impozáns panorámát nyújt, éppúgy, mint az, amelyik csodálatba ejti a New Yorkba érkező utazót. De ahogy egyre közeledünk felé, észrevesszük, hogy noha ezen óriás nagyszámú és gyönyörű felhőkarcolóból áll, közöttük alig, vagy egyáltalán nincs 220 ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p BEAUFRE, André (Général): Dissuasion et stratégie. Paris: Armand Colin, (Elrettentés és stratégia. a szerző fordítása). 62

63 kommunikáció. 223 Az elrettentés stratégiáját a nukleáris stratégia meghatározó elemének tekinti, amely a katonai építmény boltozatát alkotja. Beaufre szerint a hidegháború stratégiai helyzetének egyetlen meghatározása sem kielégítő a nukleáris helyzet meghatározása nélkül, ugyanakkor a nukleáris helyzet egyetlen meghatározása sem lehetséges az elrettentést uraló törvények mélyreható ismerete nélkül. 224 Véleménye szerint a nukleáris fegyver, amely a tudomány egyik gyümölcse, gyökeresen átalakította a védelem módjait. A hidegháborús világrendben a nukleáris fegyver egy új stabilitási faktort jelent, mivel azon térségekben, amelyekben jelen van, a helyzet megmerevedik (ilyen például Berlin), ahol pedig nincs jelen, megindul a felfordulás (mint Ázsia és Afrika területein). A nukleáris fegyver óriási hatalma magában hordozza annak korlátait, köszönhetően az azt kísérő veszélyeknek. Az októberi közel-keleti események kapcsán Beaufre azon véleményének adott hangot, hogy immáron világossá vált, hogy a légierő nem képes döntő szerepet játszani a földi ütközetben, abban az esetben, ha az erőteljes rakéta-légioltalmazás biztosított. A légi ütközet lefolyása módosult a légvédelmi rakéták tűzereje miatt. 225 Maurin hadseregtábornok, a francia fegyveres erők vezérkari főnöke a Défense Nationale júliusi számának 727. oldalán kihangsúlyozta, hogy az arabok által alkalmazott, nagy hatásfokú földi légvédelmi eszközök meghiúsították, hogy az izraeli légierő a Szuezi-csatorna övezetében összpontosított egyiptomi csapatok és a csatorna átkelőhelye ellen csapásokat hajtson végre. 226 Az úgynevezett jóm kippuri háború eredménye kapcsán Beaufre a Forces armées françaises évi 18. számának 12. oldalán úgy fogalmaz, hogy a legfontosabb, hogy az arab csapatok nem ijedtek meg az izraeliektől és igen jól helytálltak a harcban. Az izraeli hadsereg győzhetetlenségéről szóló legenda kérdésessé vált. Ennek következtében teljesen megváltozott az arabok erkölcsi állapota, megszabadultak»kisebbségi komplexusuktól«, amely 1967 után keletkezett bennük BEAUFRE, André (Général): Dissuasion et stratégie. Paris: Armand Colin, p. 9. (Elrettentés és stratégia. a szerző fordítása). 224 BEAUFRE, André (Général): Dissuasion et stratégie. Paris: Armand Colin, p. 11. (Elrettentés és stratégia. a szerző fordítása). 225 SAVROV, I. J.: Helyi háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p (Idézi innen: Forces armées françaises, sz. p ) 226 SAVROV, I. J.: Helyi háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p SAVROV, I. J.: Helyi háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p

64 1963-ban megjelent, Introduction à la stratégie 228 című munkájával Beaufre célja a stratégia alapelveinek lefektetése volt, és amelyben a múltból vett példákat, szándékosan, csak egy-két szóra korlátozza, egy tábornok vagy egy háború nevére. A mű bevezetőjét Basil Henry Liddell Hart írta, akinek a tábornokkal személyesen is volt szerencséje találkozni, először 1935-ben, azt követően pedig több ízben is. Beaufre a franciák indokínai, szuezi, algériai, illetve Korea, Kuba, Berlin és a NATO tapasztalataiból azt a következtetést vonta le, hogy a stratégia figyelmen kívül hagyása az esetek többségében fatális következményekhez vezetett. Véleménye szerint a stratégiának nem egy egységes doktrínának kell lennie, hanem egy gondolati módszernek, amellyel lehetővé válik az események osztályozása és hierarchizálása, majd a leghatékonyabb eljárási módok kiválasztása. Megfogalmazása szerint minden helyzethez egy-egy külön stratégia tartozik. 229 Az eljárási módok tekintetében nem ragaszkodik a katonai eszközök kizárólagosságához, hiszen a háborúk jellemzően, megfogalmazása szerint egyértelműen, totálissá váltak, eszerint párhuzamosan több politikai, gazdasági, diplomáciai és katonai területen zajlanak. A hidegháborúra amelyet a Revue des Deux-Mondes lapjain augusztus 15-én megjelent La Paix- Guerre ou la Stratégie d Hitler 230 című tanulmányában Béke-Háború-nak nevezett ugyanez jellemző, különböző intenzitással. Ebben az esetben, véleménye szerint, csak globális stratégiáról beszélhetünk. 231 Míg a háború korábban a királyok játékszere volt, a hidegháborús időszakban ahogyan a világ is bonyolultabbá vált egy óriási vállalkozássá nőtte ki magát, amelyben számtalan nagyobb veszély leselkedik. Raymond Aron-t idézi, miszerint civilizációnknak egy praxeológiára, egy cselekvési tudományra van szüksége. Ebben a tudományban a stratégia fő szerepet játszhat és kell is játszania. Az atombomba jelentőségének növekedése, valamint az indokínai, algériai és egyiptomi hadjáratok eredményei következtében szükségessé válik a háború jelenségeinek még jobb megértése. A katonai stratégia fogalmának régi clausewitzi meghatározásából kiindulva, a stratégia a katonai erők alkalmazásának művészete a politika által meghatározott eredmények elérése érdekében. Ugyanezt fogalmazta meg Liddell Hart, illetve Raymond Aron is. Beaufre véleménye szerint e 228 BEAUFRE, André (Général): Introduction à la stratégie. Paris: Libraire Armand Colin, (Bevezetés a stratégiába. a szerző fordítása). 229 BEAUFRE, André (Général): Introduction à la stratégie. Paris: Libraire Armand Colin, p. 11. (Bevezetés a stratégiába. a szerző fordítása). 230 Béke-Háború vagy Hitler stratégiája a szerző fordítása 231 BEAUFRE, André (Général): Introduction à la stratégie. Paris: Libraire Armand Colin, p. 11. (Bevezetés a stratégiába. a szerző fordítása). 64

65 definíció csak a katonai erőkre vonatkozik, így a stratégiát inkább így fogalmazná meg: az erő bátorításának művészete a politika céljainak elérése érdekében, az erők párbeszédének művészete, vagy még pontosabban, az erőt (erőszakot) alkalmazó akaratok párbeszédének művészete konfliktusuk megoldása érdekében. 232 A stratégia célja a politika által rögzített célkitűzések elérése a rendelkezésünkre álló eszközök lehető legjobb felhasználásával. A clausewitzi győztes csata általi döntés nem alkalmazható minden célkitűzésre, amelyek lehetnek akár védekezőek, akár támadóak vagy akár a politikai status quo megteremtését célzóak. A döntést elérni egy olyan helyzet létrehozásával lehetséges, amely ellenfelünket morálisan dezintegrálja, ezzel számunkra előnyös feltételek elfogadására kényszeríti. A stratégia eszközeit tekintve, azok kiválasztása nagyban függ az ellenfél gyengeségei és a mi lehetőségeink közötti összevetéssel. 233 A stratégiai terv kimunkálása során, összességében, előre kell látni az ellenfél lehetséges reakcióit minden egyes lehetséges cselekményre vonatkozóan és lehetőséget kell teremteni arra, hogy közülük mindegyiket kivédjük. 234 Az ellenfelek rendelkezésére álló eszközök és a tét fontossága szerint a stratégiai tervezés különféle modellekbe rendeződik. Az egyik a közvetlen fenyegetés, mint például az atomfegyvernek köszönhetően fennálló helyzet, amikor a jelentős eszközökkel rendelkező fél gyenge célokkal rendelkezik, azokat elérheti az eszközeivel történő puszta fenyegetéssel, alkalmazásuk nélkül. A másik a közvetett nyomás, amelyet Hitler és a szovjet stratégiák előszeretettel alkalmaztak, ebben az esetben a célok kicsik, azonban nem rendelkezünk a fenyegetéshez elegendő eszközökkel, és a döntést politikai, diplomáciai vagy gazdasági jellegű cselekmények által keressük. A harmadik a sikeres cselekmények általi modell, amely tulajdonképpen az indirekt megközelítés stratégiája, amelyet Nagy-Britannia általánosan alkalmazott, és amelynek elméletét Liddell Hart foglalta össze. A következő modell a gyenge katonai intenzitásúnak előrejelzett totális harc, amelyet általában sikeresen alkalmaztak a dekolonialista háborúkban és legfőbb elméleti képviselője Mao Ce-tung. Az ötödik modell a napóleoni típusú klasszikus stratégiához kapcsolódik, amelyet Beaufre katonai győzelmet célzó erőszakos konfliktusnak nevez, és amelynek legfőbb teoretikusa 232 BEAUFRE, André (Général): Introduction à la stratégie. Paris: Libraire Armand Colin, p. 16. (Bevezetés a stratégiába. a szerző fordítása). 233 BEAUFRE, André (Général): Introduction à la stratégie. Paris: Libraire Armand Colin, p. 18. (Bevezetés a stratégiába. a szerző fordítása). 234 BEAUFRE, André (Général): Introduction à la stratégie. Paris: Libraire Armand Colin, p. 19. (Bevezetés a stratégiába. a szerző fordítása). 65

66 Clausewitz. Utóbbi a XIX. és a XX. század első felének európai stratégiáját uralta. Mindegyik modell sajátos elmélettel rendelkezik. Összességében, a stratégiai tényezők alapos elemzése szükséges ahhoz, hogy ezek közül a számunkra, a helyzetnek és a feltételeknek legmegfelelőbbet ki tudjuk választani. A stratégia csúcsán a totális stratégia áll, amelynek feladata, hogy a különböző általános politikai, gazdasági, diplomáciai és katonai stratégiák küldetését és kombinációját meghatározza. A totális stratégia birtoklója a kormány vezetője, akit a különféle területek vezetői támogatnak. Az általános stratégiák mindegyikének feladata, hogy a tevékenységükbe tartozó feladatokat szétosszák és kombinálják. Ezek a megfelelő minisztériumokhoz tartoznak, vagy azokhoz kell tartozniuk. Minden ághoz tartozik továbbá egy műveleti stratégia, amelynek egyik tárgya a választott célok összehangolása az általános stratégia által, az érintett ágazat taktikája és eljárása által meghatározott lehetőségekkel. A másik tárgya a taktikák és eljárások fejlődésének orientálása, hogy alkalmazkodni tudjanak a stratégia szükségleteihez. Véleménye szerint minden stratégiai választás három tengely mentén történik, az egyik az idő, a másik a hely, a harmadik pedig az anyagi és szellemi erők mennyisége, amelyek meghatározzák az alkalmazandó manővert. A stratégia módjait tekintve Beaufre megkülönböztet direkt stratégiát, amelyben a katonai erők alkalmazása vagy megléte a legfőbb eszköz, legfőbb teoretikusa Clausewitz. Ezt a stratégiát alkalmazták az első világháború vezetői, valamint a második világháború során a német és amerikai erők vezetői. Ezen stratégia érvényesül ugyanakkor a nukleáris erők lehetséges alkalmazásában is. A direkt stratégia az indirekt stratégiába is vegyülhet, közöttük átmenetek vannak. Utóbbi a stratégia másik módja, amely nem a közvetlen katonai erővel kíván döntést elérni. A hidegháború éveiben megjelent atomfegyver fenyegetésének köszönhetően az indirekt stratégiát a hidegháború során folyamatosan alkalmazták. A két stratégiai mód egymás mellett él és kiegészíti egymást, közöttük éles határt nem vonhatunk. Beaufre frappáns megfogalmazása szerint a hadvezér (stratéga) egy olyan sebész megfelelője, akinek egy állandóan és gyorsan fejlődésben lévő beteget kell megoperálnia anélkül, hogy biztos lenne annak anatómiai domborzatában, egy olyan műtőasztalon, amely örökös mozgásban van és olyan eszközökkel, amelyeket legalább öt évvel korábban meg kellett rendelnie. 235 Véleménye szerint a technológiai előny sem képes kompenzálni egy rosszul megválasztott stratégiát, sőt ilyenkor akár 235 BEAUFRE, André (Général): Introduction à la stratégie. Paris: Libraire Armand Colin, p. 40. (Bevezetés a stratégiába. a szerző fordítása). 66

67 hasztalan is lehet. A stratégia csupán egy eszköz a kezünkben, amelyet vagy jól, vagy rosszul használunk céljaink megvalósítása érdekében. A stratégia által elérendő célok meghatározása a politika területéről származik, amelyet a filozófia állít fel. A politika és a totális stratégia között horizontális vonalat húz, a nagybetűs Politika található felül, a totális stratégia pedig alul, utóbbi továbbá a stratégiai piramis csúcsán helyezkedik el. A katonai stratégiát mint már az előbbiekben is említettem az általános stratégiák közé sorolja. Ha mások akarata ellenére akarunk valamit megvalósítani, akkor támadást eszközölünk, ha korlátozni akarunk valakit abban, hogy belekezdjen valamibe, akkor elrettentést használunk, írja Beaufre 1966-os Stratégie de l'action 236 munkájában. 237 A támadás és az elrettentés egymástól nem választható el, csak extrém és kivételes esetekben. Normál helyzetben a támadás és az elrettentés szorosan kombinálódik egymással, és néha egymást kiegészítik. A támadás betölthet elrettentő szerepet is, ahogyan az elrettentés is átveheti néha a támadás helyét. Az aszimmetria abban áll, hogy míg az elrettentés megvalósítható támadás nélkül, addig a támadásban az elrettentés valamilyen mértékben mindig jelen van. A támadás pozitív, az elrettentés negatív előjelű. A nukleáris fegyverek egyre inkább csak az elrettentés stratégiájában jelennek meg, és kevésbé a támadás stratégiájában, így utóbbi tanulmányozását az indirekt stratégiában uralkodó tényezők elemzése mentén kell végezni. Ahogy már korábbi munkáiban is említette, a stratégia a politika végrehajtásának művészete, erre következtethetünk a támadás legfőbb jellemzőiből. A hidegháború totális stratégiája nem katonai dolog, hanem nélkülözhetetlen kormányzati technika. A támadás stratégiája a totális stratégia pozitív megnyilvánulása, amely a nagypolitika végrehajtója, tehát pozitív célja van, amely a politikai célkitűzés elérésére törekszik, emiatt a politikai döntések szintjéhez kapcsolódik, és azok alá rendelődik, mind elméletét, mind pedig gyakorlatát tekintve. A politika és a totális stratégia között szoros kölcsönhatás található, a politika az, amelyik irányítja és felvázolja azt a keretet, amelyen belül a stratégiának a megoldási lehetőségeket kell keresnie. A totális 236 BEAUFRE, André (Général): Stratégie de l'action. Paris: Armand Colin, (A támadás stratégiája. a szerző fordítása). 237 Beaufre az Introduction à la stratégie, a Dissuasion et stratégie és a Stratégie de l action munkáinak trilógiáját nem tartotta teljesnek, csupán próbálkozásnak, amely még elmélyítésre és kiegészítésre szorul ben pedig meg is jelent egy újabb munkája Bâtir l avenir (BEAUFRE, André: Bâtir l avenir. Paris: Calmann-Lévy Collection questions d actualité, (A jövő építése. a szerző fordítása)) címmel, amely egy jövőbe tekintő módszertan létrehozásának kísérlete. 67

68 stratégia segít a politikának felállítani diagnózisát. Fontos a gazdaság és a stratégia vegyítése a politikába. A gazdaság meghatározza a stratégia eszközeit, és változó, de néha fontos szerepet játszik a nemzetközi kapcsolatokban, így a stratégiában is. A stratégia közvetlen befolyással van a gazdaságra a fegyverzet költségei, a nemzeti jövedelem jelentős részének újraelosztása, az általa végrehajtott technikai fejlődés vagy a konfliktusok kapcsán. Beaufre hangsúlyozza, hogy számos amerikai hadvezér elsőként gazdasági képzést kap es Stratégie pour demain. Les problemes militaires de la guerre moderne 238 című munkájában megfogalmazottak alapján a modern háború katonai problémái nagyon komplexek. Ezen művében a konkrét, katonai aspektust érintő problémák szintjét elemzi, amely a következőket takarja: az erők elméletének problémái, az eszközök fejlődésének problémái, a felhasználási előrejelzés problémái és a műveleti stratégia problémái. A nukleáris háború szintjén egyértelművé vált, hogy egy ilyen háború, amint az bilaterálissá lesz, azzal együtt gyakorlatilag lehetetlenné is válik, köszönhetően a kölcsönös megsemmisítés lehetőségének. Ugyanakkor abszolút döntő tényezővé válna, amennyiben csak az egyik fél birtokolná a nukleáris fegyvereket. Ebben az esetben az ennek alkalmazásával történő szimpla fenyegetés is elegendő lenne. A nukleáris hatalommal rendelkező országok száma véleménye szerint nagy valószínűséggel emelkedni fog. Mindemellett a (nukleáris fegyverek nélküli) klasszikus háborús formát továbbra is lehetségesnek tartja, ugyanakkor annak nagyon különleges és nagyon szigorúan korlátozott formákat kell felvennie. A klasszikus háború tehát továbbra is a támadás nemzetközi eszköze, azonban korlátozottsága nem teszi lehetővé, hogy túl ambíciózus politikai eredmények elérésére törekedjen. A klasszikus háború szintjén történő elrettentés három módon valósulhat meg. Az egyik a megsemmisítő és megszilárdított légifölény birtoklása, mely a legegyszerűbbnek tűnik, főként meglepés esetében. A másik eljárás a gerilla-hadviselés formáját öltő népi háború, amelyre jó példa a vietnámi háború esete. Ehhez nagy népi támogatottság, illetve a gerillák számára kedvező terep és természeti nehézségek megléte szükséges. A harmadik eljárás a taktikai atomfegyverek alkalmazása. Ezen fenyegetés erőteljesen elrettentő abban az esetben, amikor az ellenfél nem rendelkezik nukleáris fegyverekkel. Véleménye szerint katonai szempontból a hidegháborút az elrettentés és 238 BEAUFRE, André (Général): Stratégie pour demain. Les problemes militaires de la guerre moderne. Paris: Libraire Plon, (Stratégia holnapra. A modern háború katonai problémái. a szerző fordítása). 68

69 a támadás koegzisztenciája jellemzi. Az elrettentés speciális eszközök alkalmazásával, a katonai akció hagyományos módon történik. Az elrettentés központi eleme (létezik más is) a stratégiai és taktikai nukleáris fegyver, amelynek hatása sokszoros a tömegmédia felhasználása következtében. Ugyanakkor a katonai erőkkel végrehajtott művelet is hasznot hajt a tömegmédia pszichológiájának befolyásából. 239 A komplex katonai problémáknak nincsen logikus megoldása, hanem a fegyverzet és az eszközök által meghatározott, különböző gyakorlati szintekhez tartozó lehetőségekkel kell számolni. Végeredményben a legnehezebben megoldható katonai probléma egy olyan biztonsági rendszer létrehozása, amely békeidőben a lehető leglazább szerveződésű, azonban veszély vagy agresszió esetén nagyon gyorsan képes egy masszív erővé átalakulni. Ezen ellentétes szükséglet miatt a katonai erőknek képesnek kell lenniük folyamatosan alkalmazkodni a politika változásaihoz, ahogyan a technikai fejlődéshez is. Márpedig a politika alapvetően változtatható, ellenben a fegyveres erők köszönhetően eszközeiknek és lassan megvalósuló programjaiknak főként a mozdulatlanságot képviselik. Szerinte két extrém megoldás létezik. Az egyik a NATO megoldás, vagyis minden időben készen állni egy nagyobb konfliktusra és elfogadni a folyamatos erőkifejtést. Ez viszont a nyugodt időszakokban pazarlást jelent. A másik alapján megvárjuk a veszélyes pillanatot, hogy fegyverzetünket fejlesszük (ez az 1917-es és 1941-es amerikai rendszernek felel meg), amely feltételezi, hogy a távolság és az óceánok miatt védettek vagyunk. A harmadik az úgynevezett defenzív megoldás. Ez elsődlegesen azt jelenti, hogy békeidőszakban katonai ráfordításaink a szükséges minimumon vannak, mind méreteit, mind pedig költségeit tekintve, illetve olyan struktúrát alakítunk ki, amely a politikai helyzet igényének megfelelő, átszervezés nélkül is. Ez az úgynevezett felfújható hadsereg alapelve, amely mindig alkalmazkodik a háborús kockázatok értékeléséhez. A hidegháború hetvenes éveiben a forradalmi háború még kevésbé ismert területnek számított, amelynek Beaufre szerint az volt az oka, hogy ezen, kivételesen komplex terület vizsgálatához egyesek sok esetben romantikus képzeteket társítottak, mások pedig nem kellő objektivitással álltak hozzá. A legfőbb probléma, hogy a forradalmi háború sohasem kémiai tisztaságú, és nehéz kezelni anélkül, hogy a problémát általánosságban megvizsgálnánk. Véleménye szerint csak utóbbi segítségével 239 BEAUFRE, André (Général): Stratégie pour demain. Les problemes militaires de la guerre moderne. Paris: Libraire Plon, p (Stratégia holnapra. A modern háború katonai problémái. a szerző fordítása). 69

70 találhatjuk meg a módot, amellyel a forradalmi háború elhelyezi magát a konfliktusok fejlődésében, valamint ennek köszönhetően érthetjük meg, miért is jelentkezik olyan nagy volumenben. A La guerre révolutionnaire. Les formes nouvelles de la guerre 240 című munkájában erre tett kísérletet. Véleménye szerint művében kidolgozott elmélete alkalmazható az esetek széles változataira, ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy megmagyarázza azok sikereit vagy vereségeit. A világban bekövetkező változások miatt, az egyre kevésbé érthető meg a korábbi kritériumok alapján. Mindez elsődlegesen a gazdaságra, a társadalmi fejlődésre, az erkölcsre jellemző, de a háborúra is. A világot meglepő jelenségek mint az Amerikai Egyesült Államok vietnámi veresége megmutatták egy új szemlélet szükségességét: a háború új szemléletét, alapvető elemeinek új értékelését. Ez az elkerülhetetlen felülvizsgálat alkotja a könyv lényegi tárgyát. Látszólag új elemek jelentek meg, amelyek a háború jelenségét nagymértékben módosították: technológiai fejlődés, amely hihetetlen mértékben megnövelte a hatótávolságot, a sebességet és a robbanóerőt. Az elmúlt ötven év gyors vizsgálata bizonyította Beaufre számára, hogy az ekkor zajló konfliktusoknak van forradalmi eleme, de szinte egyik sem tisztán forradalmi. Ez vezette ahhoz a felismeréshez, hogy a forradalmi háborút nem lehet mesterségesen elzártan tanulmányozni, tehát vissza kell térni a háború általános problémájához. A háború általános problémájának tanulmányozása két alapvető kérdést vet fel: az első az, hogy a már régóta ismert és meglévő forradalmi háborúk száma miért nőtt. Beaufre szerint az erre történő válasz szükségessé teszi, hogy emlékeztessük magunkat a korlátozott háború általános elméletére. Csak ebből az elméletből kiindulva érthetjük meg a korszak háborúinak jellemzőit, amelynek forradalmi módszerei annak csak egy részét jelentik. A második kérdés a forradalmi módszerek alkalmazásának feltételeit jelenti a korlátozott háború hidegháborús kontextusában. A forradalmi háború uralkodó elveinek meghatározásáról szóló elméleti tanulmány alkotja a könyv első részét. A forradalmi háború mechanizmusának bemutatása lehetővé teszi a főbb forradalmi háborúk kritikai tanulmányát, amely a könyv második részét alkotja, amelyben javarészt felismerhető az első részben kifejtett elvek alkalmazása. Mindemellett megmérettetésre kerülnek azon végtelen számú helyzetek és megoldások, amelyeket a forradalmi háborúra válaszként addig adtak. Azt gondolnánk, írja, hogy ismerjük a háborút, mivel a történelem tele van háborúkkal, és 240 BEAUFRE, André (Général): La guerre révolutionnaire. Les formes nouvelles de la guerre. Paris: Libraire Arthème Fayard, (A forradalmi háború. A háború új formái. a szerző fordítása). 70

71 napjainkban is számtalan ember háborúzik, ugyanakkor csak azok, akik már több háborúban részt vettek, kötelesek felismerni, hogy nemcsak minden háború, hanem minden hadjárat is speciális jellemzővel bír, és egyik a másiktól különbözik. 241 A háborúhoz társuló sztereotípiák általában a csatákban kristályosodnak ki, amelyek csupán a háború egy részét és pillanatát jelentik. A korábban már idézett Introduction à la stratégie című munkája alapján a háború fogalma úgy határozható meg, mint egy erőpróba, amellyel egy emberi csoport megpróbálja akaratát egy másik emberi csoportra kényszeríteni. A háború lényege, a stratégia, az erőszakot alkalmazó akaratok különbözősége, konfliktusuk rendezésére. A háború célja az egyik hadviselő fél kapitulációja a másik akarata előtt. 242 Szerinte ez minden háborúra jellemző, az erőszakostól kezdve a leggyengébbig. Különbségek a végrehajtási folyamatban vannak, és az már a stratégia feladata, hogy ki tudja választani a rendelkezésre álló folyamatok közül azt/azokat, amely/amelyek alkalmas(ak) lehet(nek) a döntés meghozatalára. A forradalmi háború jellemzőinek pontos meghatározása nagyon nehéz, mivel azok nagyon változóak. A történelmi példák vizsgálata során Beaufre arra az eredményre jutott, hogy nehéz meghatározni egy forradalmi háborús forma sajátos megjelenését bennük. Ami minden formában közös az az, hogy mindegyikben található egy többé-kevésbé fontos forradalmi összetevő, amely más folyamatokkal kombinálódva nagyon különböző konfliktushelyzeteknek ad teret. Emiatt szükséges, hogy először a háború jelenségének és forradalmi összetevőjének elméleti elemzését végezzük el, csak ennek segítségével végezhetjük el a forradalmi háborúval kapcsolatos különböző történelmi tapasztalatok kritikai tanulmányát. A háború jelenségének elméleti elemzése során Beaufre számba veszi a háborúk fajtáit, amely ezek szerint lehet primitív vagy törzsi háború, amelyben a meglepés fontossága és az indirekt elemek uralkodnak, így az a gerilla-hadviseléshez áll közel. Vannak a direkt hadviselésen alapuló klasszikus háborúk, amelyekre kezdetben a csata volt jellemző, majd a napóleoni háborúk során nagy fejlődésen mentek keresztül. Az első világháborúban a csatákat felváltották a műveletek, majd Beaufre elvezet bennünket egészen az első világháborús állóháború létrejöttén át, a technikai fejlődésen keresztül egy újabb háborútípushoz, a gyarmati háborúhoz. Ez véleménye szerint több típusú 241 BEAUFRE, André (Général): La guerre révolutionnaire. Les formes nouvelles de la guerre. Paris: Libraire Arthème Fayard, p. 3. (A forradalmi háború. A háború új formái. a szerző fordítása). 242 BEAUFRE, André (Général): La guerre révolutionnaire. Les formes nouvelles de la guerre. Paris: Libraire Arthème Fayard, p. 4. (A forradalmi háború. A háború új formái. a szerző fordítása). 71

72 háborút ötvöz, és polgárháborúba fordul át, amennyiben az expedíciós hadseregnek sikerül maga mellé állítania a bennszülöttek egy részét. Új formaként említi a forradalmi gyarmati háborút. Utóbbi mint például az indokínai, vietnámi, algériai háborúk tapasztalata, hogy az erőfeszítéseket elsődlegesen a katonai műveletekre helyezték, amelyekkel csak részsikereket értek el, míg a felkelőkkel szembeni ideológiai harcra nem fektettek hangsúlyt, akik ezzel nemcsak az ország, hanem a nemzetközi közvélemény szimpátiáját és támogatását is megnyerték, tárgyalóasztalhoz kényszerítve a gyarmatosítókat. Utolsó formaként nevezi meg a komplex háború csoportot, amelybe a forradalmi gyarmati háború, a klasszikus indirekt háború amelynek során pszichológiai, diplomáciai és pénzügyi befolyásolást alkalmaznak, a direkt háború indirekt módon, valamint a klasszikus háború forradalmi formában tartozik. Mindegyikre az indirekt hadviselés jellemző. A háború megjelenési formáira a hidegháborús tényezők is hatással vannak, az egyik ilyen a fegyverzet ereje. Az atomfegyver megjelenésével csak a korlátozott háború stratégiája az egyetlen lehetséges alternatíva. Az 1964-re kialakult kétoldalú kölcsönös elrettentés egyensúlya következtében a két szuperhatalom indirekt módon konfrontálódott egymással, ahogyan ez történt Koreában, Vietnámban vagy a Közel- Keleten. A francia és a kínai nukleáris erők megjelenése miatt multilaterális elrettentés alakult ki, amelynek következményei Beaufre időszakában még nagyon feltételesek voltak. A korlátozott háború stratégiája szerinte alapvetően különbözik a klasszikus háborúétól: a klasszikus háború győzelemre törekszik, a korlátozott háború meggyőzni törekszik. 243 Összességében, a hagyományos stratégia direkt katonai stratégiát jelent, amelyben a pszichológiai döntést indirekt módon érik el a katonai eszközök közvetítése által. Ezzel szemben az új stratégia egy nagyon indirekt katonai stratégia, amelyben a pszichológiai döntés direkt módon kereshető a pszichológiai eszközök túlnyomó alkalmazása által. Ezen pszichológiai eszközök nagyon különfélék lehetnek: propaganda, a politika és a gazdaság befolyásolása, a nemzetközi nyomás és a katonai erők alkalmazása általi fenyegetések. 244 A korlátozott háború három alapvető impulzust követ, mind a három pszichológiai. Az első a saját nemzetben és hadseregben a remény gondozása, a második az ellenfél erőiben és nemzetében a 243 BEAUFRE, André (Général): La guerre révolutionnaire. Les formes nouvelles de la guerre. Paris: Libraire Arthème Fayard, p. 41. (A forradalmi háború. A háború új formái. a szerző fordítása). 244 BEAUFRE, André (Général): La guerre révolutionnaire. Les formes nouvelles de la guerre. Paris: Libraire Arthème Fayard, p. 42. (A forradalmi háború. A háború új formái. a szerző fordítása). 72

73 csüggedtség fokozása, a harmadik pedig az ellenfél elrettentése. A forradalmi háború elemzéséről szóló részben, annak fogalmi szintjét vizsgálva úgy fogalmaz, hogy míg a hagyományos háború az államok technikai dimenzióit és geográfiai jellemzőit használja, és a társadalom egy specializált részének a harca, addig a forradalmi háború a népek politikai és pszichológiai dimenzióit használja a társadalomföldrajz mentén. Ebből a szempontból a forradalmi háború a primitív háború modern formája, amelynek kettős célja van: a belső hatalom megszerzése és az ellenfél kapitulációja os Stratégie de l action című műve alapján a forradalmi háború csupán az indirekt stratégia sajátos esete. 246 A forradalmi háborúban általában a forradalmi tevékenység kombinálódik a klasszikus háború bizonyos formáival, amelyet forradalmi szellemben alkalmaznak. A forradalmi háborúban a katonai tevékenység ritkán védekező, és amikor támadó, akkor pszichológiai célok elérésére törekszik. 247 Kitérőt, de fontos adalékot jelent Beaufre La Nature de l Histoire 248 című filozófiai munkája, amelyben a társadalmak és civilizációk fejlődési és expanziós történelmi szakaszának taglalása során a korábbi munkáiban Introduction à la Stratégie, Dissuasion et Stratégie, Stratégie de l action, Bâtir l avenir, Enjeu du Désordre, Stratégie révolutionnaire 249 felvázolt módszereket hangsúlyozza. Ezt megelőzően publikálta La nature des choses 250 címmel egy másik filozófiai művét, amelyben megpróbálta meghatározni, hogy mik lehetnek a metafizikai következményei a modern tudomány legújabb felfedezéseinek. Véleménye szerint a La Nature de l Histoire amelyet puszta próbálkozásnak tart című műve ezen kutatásainak a következő szakaszát jelenti, amelyhez a szikrát két fő forrás adta. Az egyik egy Bizáncról szóló mű, amelyben az szerepel, hogy a bizánciak úgy gondolják, hogy az események Isten akaratától függnek. A másik azon véleménye, hogy a világ duális. Véleménye szerint a történelem ismeretet jelent az ember számára, mivel egyrészt abban él, másrészt többé-kevésbé szabadon és tudatosan formálja azt. A történelem 245 BEAUFRE, André (Général): La guerre révolutionnaire. Les formes nouvelles de la guerre. Paris: Libraire Arthème Fayard, p. 50. (A forradalmi háború. A háború új formái. a szerző fordítása). 246 BEAUFRE, André (Général): Stratégie de l'action. Paris: Armand Colin, p (A támadás stratégiája. a szerző fordítása). 247 BEAUFRE, André (Général): La guerre révolutionnaire. Les formes nouvelles de la guerre. Paris: Libraire Arthème Fayard, p (A forradalmi háború. A háború új formái. a szerző fordítása). 248 BEAUFRE, André (Général): La Nature de l Histoire. Paris: Libraire Plon, (A történelem természete. a szerző fordítása). 249 Utóbbi két művével eddigi kutatásaim során magyarországi könyvtárakban nem találkoztam. 250 BEAUFRE, André (Général): La nature des choses. Paris: Plon, (A dolgok természete. a szerző fordítása) 73

74 megmutatja, honnan jövünk és segít felfedezni, hogy merre mehetünk. Ezen művében többek között kritikát fogalmaz meg, miszerint az atomfegyver és a történelmi realitásról szóló felszínes elmélkedések azt gondoltathatják az emberrel, hogy a fegyveres konfliktusok lehetetlenné és szükségtelenné váltak. Véleménye szerint mindez hibás elmélet, főleg, ha a hidegháború történelmét vesszük figyelembe: az atomfegyver alkalmazása nélkül zajló helyi háborúk helyi jellegűek maradnak. Szerinte a totális háborúhoz folyamodni segítségért, ahogyan az a két világháborúban is történt, lehetetlen és az öngyilkossággal érne fel, ebből kifolyólag a nagyon korlátozott és helyi konfliktusok szakasza következik az erők többé-kevésbé egyensúlyban lévő in being környezetében. Utóbbi a politikai stabilitás megfogalmazása szerint a békés ellenterjeszkedés tényezőjévé vált. Ugyanezen erők egyensúlytalansága a politikai instabilitás tényezője az esetleges békés terjeszkedés. A katonai erők politikai befolyásának e tényezője, kombinálva a totális stratégiában a politikai, diplomáciai és gazdasági tényezőkkel, idézi elő a hidegháborút, amely többé-kevésbé mindig létezett, de amely az aktuális helyzetnek felel meg jobban, mint valaha. Emellett egy másik tendencia is erősödik. Ez a pacifizmus, amely az erőszak és az erők alkalmazásának visszatartására szolgál. Véleménye szerint azonban a pacifizmus az egyik dezintegrációs tényezőt jelenti, és a hanyatlás előkészítője. 251 A nemzetközileg is (el)ismert stratéga 252 European American Cooperation című tanulmánya a Strategy for the West: American Allied relations in transition című tanulmánykötetben jelent meg. 253 A kötet a korszak politikai, katonai és gazdasági problémáinak áttekintését adja az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat-Európa relációjában, a problémák értékelése az Atlanti Szövetség és a kelet-nyugat problémáinak kontextusában történik meg benne. Továbbá új stratégiákat javasol az Amerikai Egyesült Államok és az Európa közötti biztonsági- és védelmi kapcsolatok helyreállítására a szovjet politika nyugat-európai aspirációinak fényében. A tanulmánykötet az május 3 6. között a franciaországi Juan-les-Pins-ben 251 BEAUFRE, André (Général): La Nature de l Histoire. Paris: Libraire Plon, p (A történelem természete. a szerző fordítása). 252 Gyakran hivatkoztak rá úgy, mint a francia hadsereg mögött álló agy. 253 BEAUFRE, André (Général): European American Cooperation. (Európai amerikai együttműködés. a szerző fordítása). In. Strategy for the West. American Allied relations in transition. New York: Crane, Russak&Company, Inc., p (Stratégia a Nyugat számára. Az átalakulóban lévő amerikai szövetséges kapcsolatok. a szerző fordítása). 74

75 megrendezett a Stanford Kutatóintézet Stratégiai Tanulmányok Centruma által szervezett kollokviumon alapul, amelyben elismert amerikai, brit, francia, norvég, olasz és az NSZK 254 -ból származó nyugati stratégák működtek közre. A nemzetközi kapcsolatokkal, külpolitikával, nemzeti biztonságpolitikával és nemzetközi gazdasággal foglalkozó tanulmánykötet főbb témái a következők: bizalmi válság az Atlanti Szövetségben, a SALT tárgyalások problémái, a Kölcsönös Haderőcsökkentés 255, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 256, a nyugati biztonsági- és védelmi helyzet átalakítása, valamint Nyugat-Európa szerepe a kialakult többpólusú nemzetközi rendszerben. A szuperhatalmak között kialakult nukleáris stratégiai paritás és az amerikai európai kapcsolatok változó környezete következtében merült fel az igény ezen tanulmányokra. A tanulmánykötetben megjelent Beaufre-írás ahogy címében is rejlik az Amerikai Egyesült Államok és Európa közötti együttműködés terjedelmes és összetett problémáját tárgyalja, amely abban az időszakban mély változásokon ment keresztül: úgy a stratégiai, gazdasági és pénzügyi kapcsolatok területén, mint a Nyugat-Európa, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés államai közötti diplomáciai kapcsolatokra vonatkozó befolyásában. A NATO keretein belüli 257 amerikai európai kapcsolatokat akkoriban számos tényező határozta meg. Az egyik a vietnámi háború és a dollár válságának következtében útjára indított Nixon doktrína, amely a korábbi szövetségesekkel új együttműködési módokat keresett a világ problémáiban történő elköteleződés mértékének korlátozása és az alapvető amerikai érdekek védelme érdekében, mindamellett, hogy gazdasági intézkedéseket is előirányzott. A másik tényező, hogy a Szovjetunió, az erősödő Kína és Japán miatt, nyugati pozícióinak erősítésére törekedett, annak érdekében, hogy a keleten történő fejlődést kompenzálja. A harmadik tényezőt az európai fejlődés 254 Német Szövetségi Köztársaság 255 MFR Mutual Force Reduction. 256 EBEÉ ban jelent meg Beaufre L'O.T.A.N. et l'europe (BEAUFRE, André (Général): L'O.T.A.N. et l'europe. Paris: Calmann-Lévy, (A NATO és Európa. a szerző fordítása)) című írása, amely Franciaország 1966-os kiválása a gall állam az Atlanti Szövetség katonai részéből lépett ki kapcsán született. Abban az időszakban Beaufre azon kevés francia közé tartozott, akik jól ismerték a NATO-t. Charles de Gaulle véleményét osztva, a NATO reformjának szükségességét hangsúlyozta, és a még Kennedy elnök által évekkel korábban felvetett, az Atlanti Szövetség két pilléren nyugvó megszervezését támogatta mint megoldást. Véleménye szerint a hidegháborús szembenállás körülményei között főleg Európának szüksége van az Atlanti Szövetség létére, azonban az új nukleáris hatalmak megjelenésével, így a nukleáris szempontból multipolárissá vált világgal az Atlanti Szövetségnek is szembe kell néznie, és az Atlanti Szövetség kereteiből eddig kizárt atomfegyvert abba bele kell vonnia a nukleáris felelősség megosztása érdekében. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti, kölcsönösen garantált megsemmisítés egyensúlyának kialakulása következtében véleménye szerint a NATO problémáját az jelenti, hogy új kapcsolatokat építsen ki Európával. 75

76 kilátásai jelentették. Egyelőre, Nyugat-Európa katonailag gyenge és politikailag megosztott. 258 Beaufre szerint a leginkább kívánatos megoldás az lenne, ha egy független és erős Nyugat-Európa egyensúlyt képezne az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között, és egyúttal mindkettőhöz szorosan kötődne egy szélesebb biztonsági rendszeren belül. Az Amerikai Egyesült Államok és a NATO európai stratégiájának történeti áttekintése kapcsán kiemeli, hogy a nukleáris kérdéseket érintő ügyek a szövetségen kívül maradtak, amely az ötvenes években amikor mindez még gyerekcipőben járt még érthető is volt. Az európaiak, Franciaországgal az élen, minden lehetőséget és segítséget megadtak az amerikaiak számára, hogy azok erőiket európai területen állomásoztathassák, mivel az amerikaiakon múlott a nyugat-európai biztonság garantálása. Először Nagy-Britannia, majd Franciaország hozta létre saját atomfegyvereit ban az V. Francia Köztársaság első elnökének megválasztott Charles de Gaulle már hatalomra kerülését követően felvetette a NATO reformjának szükségességét és a NATO-ról szóló megállapodás kiegészítését egy nukleáris szerződéssel a három NATO-tag atomhatalom között. A javaslatot az amerikai fél elutasította. Az új amerikai elnök, Kennedy nevéhez köthető a rugalmas reagálás doktrínájának bevezetése (ezt a franciák ellenezték), amely anélkül történt meg, hogy előtte az amerikaiak konzultáltak volna európai szövetségeseikkel. A franciák számára az i-re a pontot a szovjet amerikai közeledés megindulása tette fel, és kiváltak a NATO katonai szervezetéből, mindamellett, hogy Franciaország az Atlanti Szövetség része maradt. Beaufre szerint az USA és a Szovjetunió közötti SALT I. egyezmény megkötésével Európa számára egyértelművé vált, hogy az amerikai stratégiai erők addigi, kiterjesztett elrettentése, amely számukra addig a biztonságot jelentette, megszűnőben van. Emiatt elengedhetetlenné válik egy új európai stratégia kidolgozása, ugyanakkor megállapítása szerint a szovjet nukleáris elrettentéssel szemben az európai brit és francia nukleáris erők önmagukban még mit sem érnek. A megoldást a védelem tűzerejének erőteljes növelése jelenthetné, amelyet a korai alkalmazási időszakban taktikai nukleáris fegyverek támogatnának. Arra a következtetésre kell jutnunk, minden előítélettel ellentétben, hogy a taktikai nukleáris fegyverek pontos alkalmazása az egyetlen válasz a védelmi problémára, és ez a 258 BEAUFRE, André (Général): European American Cooperation. (Európai amerikai együttműködés. a szerző fordítása). In. Strategy for the West. American Allied relations in transition. New York: Crane, Russak&Company, Inc., p (Stratégia a Nyugat számára. Az átalakulóban lévő amerikai szövetséges kapcsolatok. a szerző fordítása). 76

77 legkisebb kockázatú. 259 Amíg Európa nem rendelkezik önálló védelemmel, elengedhetetlen az amerikai jelenlét is, mivel az az állítás, hogy a háborúk mivel senki sem akarja, és az atomfegyver lehetetlenné teszi többé nem léteznek Európában, valótlan. Beaufre szerint az Atlanti Szövetségnek kétkomponensűnek kellene lennie, az egyik része Kanada és az Amerikai Egyesült Államok, a másik része pedig Nyugat-Európa lenne. Ugyanakkor meg kell teremteni az európai biztonságot is. Egy európai biztonsági szervezetnek pedig Franciaország elengedhetetlen része, amely ugyanakkor egy ilyen szervezetben csak abban az esetben vesz részt, ha már az elejétől fogva garantálják számára cselekvési szabadságát. 1.4 A FRANCIA HADELMÉLET A HIDEGHÁBORÚ UTÁN A hidegháború vége után létrejött új biztonsági helyzetben, a biztonság fogalmának bővülésével, az új típusú kihívások, kockázatok és fenyegetések megjelenésével, az aszimmetrikus hadviselés előretörésével, valamint a terrorizmus fokozódó jelenlétével a francia hadelméletnek is szembe kellett néznie, és számos teoretikust késztetett és késztet azóta is állásfoglalásra, elméleteik kidolgozására. Az előző fejezet utolsó, még a hidegháborúban született, Beaufre tanulmányát logikailag érdemesnek tartom jelen fejezetben Frédéric Bozo ben megjelent írásával 261 folytatni. Bozo szerint a szeptember 11-i terrortámadások után még inkább a felszínre törtek az euro-atlanti kapcsolatokban feszülő ellentmondások. Ugyanakkor a kapcsolatok már ezt megelőzően válságba kerültek. A NATO beavatkozásával a Balkánon folyó válságba úgy tűnt, hogy a szövetség kapcsolatai teljesen új alapokra helyeződtek, nevesen, ismét az európai béke letéteményesévé vált, három ex-varsói Szerződés-tag előtt is kinyitotta kapuit, és megerősödött a 259 BEAUFRE, André (Général): European American Cooperation. (Európai amerikai együttműködés. a szerző fordítása). In. Strategy for the West. American Allied relations in transition. New York: Crane, Russak&Company, Inc., p (Stratégia a Nyugat számára. Az átalakulóban lévő amerikai szövetséges kapcsolatok. a szerző fordítása). 260 Frédéric Bozo kutatási területe napjaink nemzetközi kapcsolatainak története. Írásainak témáit Franciaország kül- és biztonságpolitikája, valamint a transzatlanti kapcsolatok és a hidegháború története jelentik óta az IFRI (Institut français des relations internationales Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézete) egyik kutatója. 261 Frédéric Bozo A transzatlanti kapcsolatok és a terrorizmus elleni hosszú háború című, a Politique Étrangère számának oldalain megjelent, biztonságpolitikát is érintő tanulmányából készítette el recenzióját Füsti Molnár Zsuzsa, amely a Külügyi Szemle évi 3. számában jelent meg. (BOZO, Frédéric: A transzatlanti kapcsolatok és a terrorizmus elleni hosszú háború. In. Külügyi szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január 27., (La relation transatlantique et la longue guerre contre le terrorisme)) 77

78 szövetségen belül az amerikai vezető szerep. Azonban a koszovói események kapcsán felszínre került a szövetség válsága és egy lehetséges euro-amerikai szakítás. Az ellentétek a szövetség hatásterületét illetően merültek fel, vagyis az 5. cikkely hatályán kívül eső területeken indított missziókat illetően. Az Amerikai Egyesült Államok az új típusú fenyegetésekkel, mint a nemzetközi terrorizmussal kívánt foglalkozni tekintettel arra, hogy elmúlt a szovjetfenyegetés, és a balkáni konfliktus is lecsengőben volt. Az európaiak a britek kivételével a szövetség globalizációját valamiféle»elsodródásnak«tekintették. Többségük nem osztotta az»új fenyegetés«amerikai percepcióját, ezenkívül számukra Európa biztonsága különös tekintettel a Balkánra prioritás maradt, így a NATO-nak elsődlegesen európai szerepet szántak. Ezek a különbségek megnyilvánultak az Irak elleni légicsapás idején és a közel-keleti helyzet értelmezésében is. 262 Az európai és az amerikai magatartást egyaránt kettősség jellemezte: Az európai országok, miközben kifejezték szolidaritásukat, és valószínűleg őszintén készek voltak arra, hogy lehetőségeik szerint részt vegyenek a szigorúan vett cél az Al-Káida és a tálib rendszer felszámolása megvalósításában, szemmel láthatóan vonakodtak attól, hogy»nem a tárgyhoz tartozó«, tágabb értelemben vett műveletekbe vonják be őket. Az pedig, hogy ténylegesen nem kellett részt venniük a hadműveletekben Nagy-Britanniát kivéve kétségtelenül megkönnyebbülést jelentett számukra. Az Amerikai Egyesült Államok számára pedig a kettősség abban állt, hogy egyrészt megelégedettséggel nyugtázta azt, hogy számíthat európai szövetségeseire, másrészt viszont nem kívánta igénybe venni azok segítségét, nem volt hajlandó alávetni katonai erejét egy multinacionális keret kényszerítő korlátainak. (Ebben a koszovói eseményeket követő frusztráltság is szerepet játszhatott.) 263 Az afganisztáni intervenció kapcsán további ellentétek merültek fel, míg az amerikaiak mindent a közvetlen katonai céloknak kívántak alárendelni, addig az európaiak az ország stabilizálását és rekonstrukcióját segítő programokat helyezték előtérbe. A Bush-féle amerikai unilateralizmus, az európai szempontok másodlagosként való kezelése Bozo véleménye szerint Európa számára 262 BOZO, Frédéric: A transzatlanti kapcsolatok és a terrorizmus elleni hosszú háború. In. Külügyi szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január BOZO, Frédéric: A transzatlanti kapcsolatok és a terrorizmus elleni hosszú háború. In. Külügyi szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január

79 az európai stratégiai tervek motorját jelentheti. Szerinte a terrorizmus elleni harcból Európa így főként rendőrségi és jogi téren veheti ki részét, a tényleges harcban nem lenne jelen, amely nem az európai védelem kudarcával lenne egyenlő, hiszen annak elsődleges célja, hogy megteremtse a biztonságot a periferikus részeken (a Balkánon), és ellensúlyozza ezeken a helyeken az amerikai érdektelenséget. 264 A transzatlanti kapcsolatoknak mindezek után három lehetséges változata merülhet fel. Az első kettőt a hidegháborús konfiguráció megidézését, valamint az Amerika és Európa közötti szakadást elveti. Véleménye szerint Európának továbbra is szüksége van amerikai szövetségesére, illetve szerinte ez fordítva is így van: az európai szövetség is fontos Amerika számára, hiszen csak Európára támaszkodva valósítható meg annak tartós stabilitása, hogy aztán szembe lehessen szállni az Európán kívüli biztonsági kihívásokkal. 265 Számára így a legkézenfekvőbb forgatókönyv a transzatlanti kapcsolatokat illetően az úgynevezett új stratégiai partnerség kialakítása, amelyben az európaiak megbízható partnernek mutatkoznának a globális amerikai stratégiai tervek megvalósításában, az amerikaiak pedig továbbra is részt vállalnának az európai biztonság fenntartásában. 266 Bozo továbbá szükségesnek tartja a NATO kereteinek radikális átformálását is az újfajta stratégiai kapcsolat megfelelő kialakítása érdekében. Mindezen javaslatok és gondolatok egy része ahogy a korábbiakban láthattuk immáron nem először, csupán más nemzetközi viszonyok között, így ennek megfelelően más formában merültek fel a francia gondolkodók írásaiban. A NATO és a Varsói Szerződés között a kilencvenes évekre többé-kevésbé létrejött paritás, a kölcsönös nukleáris elrettentés egyensúlya 1990-ben eltűnt. Az Öböl-háború az amerikai hagyományos katonai erő elsöprő túlsúlyának kezdetét jelentette, amely amerikai szempontból mégsem volt egy sikertörténet, ugyanakkor csak a kilencvenes évek végén kezdődtek meg a Pentagonban az elmélkedések az aszimmetrikus 264 BOZO, Frédéric: A transzatlanti kapcsolatok és a terrorizmus elleni hosszú háború. In. Külügyi szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január BOZO, Frédéric: A transzatlanti kapcsolatok és a terrorizmus elleni hosszú háború. In. Külügyi szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január BOZO, Frédéric: A transzatlanti kapcsolatok és a terrorizmus elleni hosszú háború. In. Külügyi szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január

80 konfliktusokról és háborúról, írja François Géré 267, szeptember 25-én a Libération című napilapban megjelent írásában. 268 Géré a dekolonializációs küzdelmeket hozza fel példaként, amikor azt írja, hogy ezek során a nyugati hatalmak azt gondolták, hogy katonai fölénnyel rendelkeznek, azonban ellenfelüknek akik határozott politikai célokkal rendelkeztek a gerilla-hadviselés segítségével sikerült győzelmet kivívniuk. Mindez azt mutatja, hogy a katonai tényező nem minden esetben célravezető. A stratégia elméletében az aszimmetria egy hármas különbségnek felel meg. Eszerint különböznek a célok, a jelleg és az eszközök. Ezen három elem mindegyike hat a másikra. A világ jelenlegi helyzete azt mutatja, hogy az aszimmetrikus, benne a szereplők radikálisan eltérnek egymástól, nem ugyanazzal a politikai személyiséggel, nem ugyanazzal a kialakítással rendelkeznek, a legkönnyebben viszont a hadseregek és a háborús módszerek aszimmetriáját lehet érzékelni. Az afganisztáni tapasztalatok azt mutatják, hogy egyedül a mozgékonyság, a meglepés, a kitérés és a terep ismerete tette lehetővé a tálibok számára, hogy kompenzálják a majdnem abszolút alárendeltségüket. Napjainkban a nyugati hadseregek és messze az élen az amerikai hadsereg teljes felsőbbrendűséggel rendelkeznek. Új elemként jelent meg az információs hadviselés. Az informatika és az informatikai rendszerek fejlődésével együtt annak védelme is szükségessé vált a kibertámadások ellen. Aszimmetrikus hadviselés esetén Géré szerint három lépés megtételére van szükség. Az első az ellenség beazonosítása, vagyis céljainak, mentális folymatainak, kulturális forrásainak kiismerése, szervezeti módjának megismerése. A szeptember 11-i cselekmények egyértelművé tették az emberi információszerzés eszközeinek elégtelenségét, valamint a megfigyelő és szatellites lehallgató technikai eszközök meddő túltengését. A második fontos lépés a saját politikai és kulturális gyengeségeink beazonosítása. Egy terroristahálózat által megtámadott demokrácia csak (és nem minden nehézség nélkül) a jog nevében és elsődlegesen a rendőrség és az igazságszolgáltatás tevékenységével veheti fel a harcot. A harmadik fontos lépés, amennyiben a katonai erő alkalmazása elkerülhetetlenné válik, fontos az eszközök teljes ellenőrzése mentén haladni, az elérendő cél szerint. Ahhoz, hogy megtaláljuk és 267 François Géré geostratégiára specializálódott francia történész. Az IFAS (Institut français d'analyse stratégique Francia Stratégiai Elemző Intézet) alapító elnöke. Emellett az 1936-ban létrehozott IHEDN (Institut des hautes études de Défense nationale Nemzetvédelmi Továbbképző Intézet) tisztviselője és a Paris III. Egyetem kutatási igazgatója. 268 GÉRÉ, François: La guerre asymétrique. In. Libération, szeptember 25. Forrás: letöltés ideje: január 28. (Az aszimmetrikus háború. a szerző fordítása) 80

81 legyőzzük a terrorizmus felelőseit, ki kell menni a terepre, vállalni kell a kockázatokat és a veszteségeket, valamint egyszerű és rugalmas felszereléssel kell rendelkezni. A szeptember 11-i események szörnyű példáját mutatták meg annak, mit jelent az aszimmetria, így csak a megfelelő válaszokkal lehetséges ennek kezelése, különben az eredmények katasztrofálisak lesznek nemcsak az adott régió, hanem az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei számára is hangoztatta. Az aszimmetrikus konfliktusok meghatározása kapcsán a Le Monde International lapban megjelent március 31-i cikk szerzői, a jugoszláv Josip Broz Titotól idéznek, aki a második világháború során, a német megszállás elleni küzdelem kapcsán a következőket mondta embereinek: Soha ne harcoljatok az ellenség ellen annak területén. Hajoljatok le és rejtőzzetek el, majd súlytsatok le rá akkor, amikor nincs abban a helyzetben, hogy fölényben legyen felettetek. 269 Philippe Boone tábornok jelenleg az IEP de Rennes 270 oktatója megfogalmazása szerint: Az aszimmetrikus háború a hadban álló erők szándékai, céljai és eszközei közötti egyezés hiánya. 271 Az aszimmetrikus háború olyan konfliktus, amelyben a harcoló felek erői nem vethetők össze. A felek közötti katonai, társadalmi és politikai kiegyensúlyozatlanság totális. Egy erős állandó hadsereg áll szemben egy eleve gyengének feltételezett gerillamozgalommal, egy nemzet egy terroristamozgalommal szemben. Philippe Moreau-Defarges 272 szerint: Egy aszimmetrikus konfliktusban az összes eszköz jónak tekinthető a győzelem megszerzéséhez, a szabályok darabokra törnek. ( ) Az aszimmetrikus háború új elgondolása, hogy új dolgot hajtsunk végre a régivel! ( ) A történelem az egymással szemben álló eszközök által mindig aszimmetrikus konfliktusokkal, kiegyensúlyozatlan háborúkkal állított bennünket szembe. 273 A gyarmati háborúk, az algériai háború, az indokínai és a vietnámi 269 Idézi: MARTIN, Alexandre, CORIOU, Loïck: Définir un conflit asymétrique. In. Le Monde International, március 31. Forrás: letöltés ideje: február 9. (Egy aszimmetrikus konfliktus meghatározása. a szerző fordítása) 270 Institut d'études Politiques de Rennes a rennes-i Politikai Tanulmányok Intézete 271 Idézi: MARTIN, Alexandre, CORIOU, Loïck: Définir un conflit asymétrique. In. Le Monde International, március 31. Forrás: letöltés ideje: február 9. (Egy aszimmetrikus konfliktus meghatározása. a szerző fordítása) 272 Francia politológus, a nemzetközi kérdések, a geopolitika, az európai integráció és a globalizmus egyik legnagyobb francia szakértője. Többek között az IFRI kutatója és a Paris II. Egyetem oktatója. 273 Idézi: MARTIN, Alexandre, CORIOU, Loïck: Définir un conflit asymétrique. In. Le Monde International, március 31. Forrás: 81

82 háborúk, az arab izraeli konfliktus és az Intifáda, az amerikai beavatkozás Szomáliában vagy akár a balkáni események, mind az aszimmetrikus háború példáit jelentették. Véleménye szerint az aszimmetrikus háborúk az idők kezdete óta léteznek az emberiség történetében, jelenleg egyszerűen csak írásba foglalták őket, és megsokszorozódtak. Moreau-Defarges szerint a globalizáció kétségtelenül a legfőbb oka a jelenlegi aszimmetrikus háborúknak, megkönnyíti a fegyverek, a veszélyes anyagok kereskedelmét és a tőke áramlását. Korábban a gyengébb fél katonailag azért szerveződött, hogy jobban meg tudja magát védeni a nagyhatalmakkal szemben szeptember 11-e óta a hitetlennek titulált nyugati világ azt tapasztalja, hogy a gyengébb fél kezdeményezővé vált, és támadásokat intézhet ellene. A konfliktusok balkanizációja azt a kockázatot is magában rejti, hogy felgyorsítja az aszimmetrikus háborúk megsokszorozódásának tendenciáját, és növeli erősségüket. Xavier Raufer 274 szerint Egy olyan világból léptünk ki, amelyben a globális háború kockázata regionális konfliktusokból ered, és egy olyan világba léptünk át, amelyben a regionális konfliktusok azt a kockázatot jelentik, hogy nem tervszerű globális háborúba sodornak bennünket. 275 Mindezek fényében az amerikai-brit beavatkozás Irakban François- Bernard Huyghe 276 szerint szintén aszimmetrikus háborúnak volt tekinhető, mivel a szemben álló erők teljes mértékben kiegyensúlyozatlanok voltak. Huyghe egy december 21-i írásában 277 a konfliktusok új, modern megjelenési formája kapcsán hangsúlyozta, hogy az új világrend megjelenésével nem tűntek el az erőszak úgynevezett archaikus formái. Ugyanakkor egy másik erőszakforma jelent meg, amely már nem a televízió képernyőin, hanem a digitális kijelzőkön tűnik fel. Ezen új erőszakforma kíséri, leegyszerűsíti, leplezi, indokolja, vagy helyettesíti a fizikai brutalitást. A virtuális támadások és az intelligens hadseregek korát éljük. A kommunikációs technológiák megváltoztatják a határok, az intézmények, a normák és letöltés ideje: február 9. (Egy aszimmetrikus konfliktus meghatározása. a szerző fordítása) 274 Francia író, oktató, kriminológus. 275 Idézi: MARTIN, Alexandre, CORIOU, Loïck: Définir un conflit asymétrique. In. Le Monde International, március 31. Forrás: letöltés ideje: február 9. (Egy aszimmetrikus konfliktus meghatározása. a szerző fordítása) 276 Francia egyetemi tanár, kutatási területe az információ és a stratégia. Az IRIS (Institut de Relations Internationales et Stratégiques Nemzetközi és Stratégiai Kapcsolatok Intézete) kutatási igazgatója. 277 HUYGHE, François-Bernard: Les nouvelles formes du conflit december 21. Forrás: letöltés ideje: január 28. (A konfliktus új formái. a szerző fordítása) 82

83 a hatalom szempontjainak meghatározását. 278 Fontos ugyanakkor a kérdés geogazdasági vetülete is. A gazdasági háborúval a versengésből konfliktus lesz. A szabotázs vagy kémkedés, a mérgezés, destabilizálás vagy manipuláció általánossá válik. Ugyanakkor egy egyszerű állampolgár sincsen menedékben, nyomonkövethetővé válik, köszönhetően az internetnek, ahol igaz, már bárki bármit mondhat, azonban mindenki szem előtt van. A Nagy Testvértől való félelem mellett megjelent a Kis Testvérektől való félelem is, vagyis a vállalatok, akik megfigyelik ügyfeleiket. Mindemellett a technika segítségének köszönhetően új közösségek és csoportosulások jöttek létre, sokszor bizarr nevekkel: hackerek, kiberpunkok indítanak akár katonai, akár haszonszerzési támadásokat. Az összeütközések már nemcsak horizontálisan (állam állam ellen, egyén egyén ellen) történnek, hanem akár átlósan is, amelyekben nem szabad megfeledkezni a sokszor állami hatalommal bíró bűnszervezetek szerepéről sem. A konfliktus többrétűvé válik. Úgy gondolja, hogy az információs hadviselés átvette a hidegháború hagyatékát, a posztindusztriális forradalom nem módosította kevésbé az összeütközés módjait. 279 A megoldáshoz szerinte párbeszédet kellene létrehozni a katonai és a gazdasági élet képviselői között az informatikáról, a társadalomtudományról, a kulturális és információs történetről, illetve a kommunikációról. Yves Jeanclos jogtudós megfogalmazása szerint a hidegháború vége után a várva várt béke nem következett be, és a konfliktusok új típusai tűntek fel, a világ egy új típusú bizonytalanságba került. 280 A szeptember 11-i terroristatámadások véget vetettek az Amerikai Egyesült Államok elszigetelt unipolaritásának. A támadások az egész világot megingatták, így bizalmukat az aszimmetrikus stratégiába helyezték. A nemzetközi kapcsolatok új formája jelenik meg, amely a terroron és a félelmen alapszik ben a legtöbb arab államban felkelés tört ki. Az úgynevezett arab tavaszt üdvözölték, bátorították és támogatták a nyugati országok, akik készen álltak arra, hogy a demokráciát ezen országokra erőltessék. Az ezt követő események 278 HUYGHE, François-Bernard: Les nouvelles formes du conflit december 21. Forrás: letöltés ideje: január 28. (A konfliktus új formái. a szerző fordítása) 279 HUYGHE, François-Bernard: Les nouvelles formes du conflit december 21. Forrás: letöltés ideje: január 28. (A konfliktus új formái. a szerző fordítása) 280 JEANCLOS, Yves: L ère des conflits asymétriques. In. Le Monde, január 19. Forrás: letöltés ideje: február 1. (Az aszimmetrikus konfliktusok korszaka. a szerző fordítása) 83

84 azonban azt mutatták, hogy néhány száz felkelő is elég ahhoz, hogy szembeszálljon egy több ezres rendőri és katonai erővel. Az arab tavasz leginkább Irak és Szíria területén eszkalálódott, míg Tunézia már egy új politikai út megnyitása elé került. Az egyszerre nemzetközi és regionális terrorizmus először a keletet rázta meg, mielőtt megjelent volna nyugaton. Jeanclos szerint mindez egy aszimmetrikus háborút jelez, amely 1993-ban kezdődött az Amerikai Egyesült Államokban, amikor radikális iszlámok egy csoportja követett el merényletet az országban. A XXI. századi Európában mindez nem olyan régen jelent meg, azonban Franciaországban már szinte egy valódi háború bontakozott ki. A terrorizmus ezen típusa azt mutatja, hogy a vallási vagy ideológiai hit sokkal erősebb, mint a katonai technika. A katonai eszközök hiábavalónak bizonyulnak a kisebb erejű csoportok eltökéltségével, fantáziájával és mozgékonyságával szemben. Ellenük a nyugatiak erőteljes és pontos légicsapásai hatástalanok. 281 A nemzetközi terrorizmus aszimmetrikus háborút folytat, amely lehetővé teszi kezdeményezőinek, hogy hatalmas, kőolajban, földgázban és ásványi kincsekben gazdag területeket szerezzenek maguknak, és ott élő népeket igázzanak le. Ezen konfliktusokat véleménye szerint tripla aszimmetria jellemzi, amely megjelenik földrajzi, mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt. Földrajzi szempontból a konfliktusok egyszerre két műveleti térségben is folyhatnak, az egyiken a katonai összeütközés zajlik, a másik területre pedig a terrorizmus importálja az erőszakot, utóbbi a harcoktól nagyon távol található. A mennyiségi szempontot tekintve, a két tábor részt vevő emberállományában jelentős eltéréseket tapasztalhatunk. Egyrészt katonák ezrei állnak szemben néhány száz harcossal, sőt, néha csak néhány személlyel. Az alkalmazott fegyverek ugyanezt az arányt mutatják: nagy mennyiségű rakéta, ágyú, harci repülőgép válaszol a könnyűfegyvereknek, kézigránátoknak és rakétavetőknek. Harmadsorban a háború aszimmetrikusnak 281 François Géré Clausewitz-től idéz, amikor azt írja, hogy a háború olyan, mint egy kaméleon, mindig szervezett erőszakot jelent, azonban a körülményektől, a résztvevőitől és azok céljaitól függően változtatja eljárási formáját. Véleménye szerint mindez a Maliban zajló eseményekre is igaz, amellyel a franciák egy aszimmetrikus háborúba kerültek, ahol a háborúnak folyamatosan fejlődnie kell a mozgékonyság, a rendelkezésre álló eszközök és a felhasznált technológiák szerint. Véleménye szerint a technológiai előny nem jelenti a politikai problémák megoldását, ahogyan az látható volt Afganisztánban is. Ugyanakkor annak ellenére, hogy egy lehetséges nukleáris háború esélye csökkenő tendenciát mutat, az információs kor újabb kérdéseket vet fel, újabb összeütközési területeket hozott létre, amit kiberháborúnak nevezünk. A háború ezen virtuális formája úgy tűnik, visszavisz bennünket a háború erőszakosabb és elavultnak ítélt formáihoz. (NÉV NÉLKÜL: La guerre est un caméléon: le nouveau visage des conflits. letöltés ideje: január 28. (A háború egy kaméleon: a konfliktusok új megjelenése. a szerző fordítása)) 84

85 tekinthető minőségét illetően is, a küzdelemben részt vevő erők jellege által: kiképzett és hadseregbe szervezett katonák állnak szemben harcosok kis csoportjaival, akiknek nemhogy egyenruhájuk, még hadseregük sincsen. A szemben álló erők céljai is aszimmetrikusak: a fegyveres harcok területének szigorúan katonai céljai kapcsolódnak a polgári célokhoz. A XXI. században az aszimmetrikus háború veszélyesen közeledik a békés országok felé, harcosok új generációja jelenik meg, akik a terrorizmus által befolyásolt országokból származnak. Közülük a főszereplők azok, akik mártírhalált halnak azért, hogy ezzel az ellenség számára a lehető legnagyobb károkat okozzák. A háború már nemcsak az emberek és fegyverek mennyiségét illetően aszimmetrikus, hanem minőségileg is azzá válik, az ölésre kész és jól felfegyverzett terrorista és az egyszerű, fegyvertelen polgárok, mint a terroristák célpontjai, aszimmetriája következtében. Az aszimmetrikus háború műveleti területét egy épületre, egy lakásra, egy bevásárlóközpontra, egy iskolára, egy múzeumra, de akár egy stadionra is korlátozhatja. A terroristák igyekeznek akcióikat a védtelen civil lakosságra kiterjeszteni, amellyel az illető ország kormányára kívánnak nyomást gyakorolni politikai céljaik elérése érdekében. A terrorizmus fenyegetésével szemben az államok politikai vezetői szabályokat, megszorításokat, cenzúrát alkalmazhatnak. Az aszimmetrikus háború, Jeanclos szerint, az Egyesült Nemzetek Szervezetének államai és a világ felforgatására törekvő terroristacsoportok között, egy stratégiai újítással járó biztonsági modus operandi. Az aszimmetrikus háborút a nyugati államok révén kell megnyerni, elsődlegesen azok saját nemzeti területein a rendőri, jogi és katonai akciók segítségével, illetve az iskolákban, a médiában és a diplomáciában jelenlévő gondolkodással. Szerinte csak mindezek együtt biztosíthatják Franciaország belső biztonságát és a világ békéjét a XXI. században. 282 ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK A második világháború utáni időszak egyetemes hadelméletében így a franciában is jelentős hatása volt a Liddel Hart-féle indirekt hadviselés teóriája megjelenésének, mindamellett, hogy a direkt hadviseléssel kapcsolatos kutatások is folytatódtak. Előbbi, a francia hadelméleti iskolákat illető, megjelenési példáját André Beaufre 282 JEANCLOS, Yves: L ère des conflits asymétriques. In. Le Monde, január 19. Forrás: letöltés ideje: február 1. (Az aszimmetrikus konfliktusok korszaka. a szerző fordítása) 85

86 munkásságában jól kitapinthattuk, aki az elrettentés elméletének terén is jelentőset alkotott. A hidegháború kezdetén megindultak a gyarmatokon a dekolonialista küzdelmek és a helyi háborúkban a francia állam is részt vett. Láthattuk, hogy a gerilla-hadviselésnek jelentős elméleti háttere jelen értekezésemben minden kontinensről kiemeltem egyegy képviselőjét és annak munkásságát alakult ki ebben az időszakban. Ez, illetve a gyarmatain az ázsiai kontinensen, valamint az észak- és fekete-afrikai területeken zajló háborúk hatással voltak a korszak francia hadelméletére, amelynek kiváló megjelenését nem csak Beaufre, hanem David Galula elméleti munkásságában is bizonyítottuk. A kilencvenes évek változásait követően, a biztonság fogalmának bővülésével, az új típusú fenyegetések megjelenésével Franciaország tudományos elemező és kutatóműhelyeiben is megindult a munka, elméletek és válaszok kidolgozása, főként a terrorizmus, az aszimmetrikus konfliktusok, vagy a kiberhadviselés kapcsán. 86

87 2. A FRANCIA HADELMÉLET ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA VÁLTOZÁSAI A HIDEGHÁBORÚ ALATT ÉS UTÁN Jelen fejezet tárgyának a francia hadelmélet módosulási folyamatának feldolgozása a kül- és biztonságpolitikai koncepciók változásainak függvényében minél alaposabb kidolgozása érdekében két nagy alfejezet létrehozását tartottam indokoltnak. Az első alfejezetben a francia kül- és biztonságpolitika főbb időszakainak és törekvéseinek ennek első részében az közötti IV. Köztársaság, második részében pedig az közötti V. Köztársaság periódusának áttekintését végeztem el, ezzel mintegy alapot biztosítva a második alfejezet számára. Utóbbi az értekezés első fejezetében bemutatott és feldolgozott francia hadelméleti iskolák módosulásainak folyamatát dolgozza fel a második fejezet első alfejezetében bemutatott kül- és biztonságpolitikai koncepciók változásainak függvényében. Ebben hadtörténelmi példákat, valamint közelmúltbeli eseményeket dolgoztam fel, így bemutatásra és elemzésre kerültek benne a francia indokínai háború és a Maghreb-országok Algéria, Tunézia és Marokkó második világháború utáni függetlenségi törekvései. Ugyanakkor elemzéseimből nem hagyhattam ki a szomáliai partok mentén folyó kalózkodás elleni küzdelemben történő francia részvétel feldolgozását, valamint a franciaországi bevándorlás növekvő problematikájának tárgyalását sem. 2.1 KORSZAKOK ÉS KONCEPCIÓK A FRANCIA KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKÁBAN A korábbi századokkal ellentétben a XX. századi Franciaország története nem mondható dicsőségesnek. Bár formailag mindkét világháborúból győztesként került ki, XIX. századi nagyhatalmi pozícióját gyakorlatilag minden vonatkozásban elveszítette. A középhatalmi besorolás számukra fájdalmas folyamata a hidegháború időszakában vált teljessé: Franciaország mind a gyarmatbirodalmak felbomlását, mind az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió szuperhatalmi rivalizálását történelmi-politikai kudarcként élte meg. Mindenesetre helyzete korántsem alakult rosszul, de az előző időszaktól eltérő szerepbe és helyzetbe kerülő állam útkeresése 87

88 számtalan ellentmondást hozott. Egyes szakértők szerint a francia közgondolkodást uraló francia kivételesség tudat 283 továbbélését súlyos veszteségek akadályozták. Az ország pozíciójának megrendülése a legszembetűnőbben a második világháborút követően tűnt ki, az európai rendezésből kihagyták, sem az február közötti jaltai sem pedig a július 17 augusztus 2. közötti potsdami konferenciára nem hívták meg. A Jalta-komplexus innentől kezdve árnyékot vetett a francia politikára, amely ugyanakkor megőrizte kivételességének hangsúlyozását. Végül a hidegháborús rendszerben Franciaországnak sikerült megtalálnia saját helyét. A francia kül- és biztonságpolitikát átszövő, a nemzetközi kapcsolatokban sajátos színfoltot jelentő kivételesség tudat Charles de Gaulle tábornok feltűnésével és 1958-as köztársasági elnökké választásával erősödött. Ehhez kapcsolódóan a köztudatban az országról kirajzolódott egy eléggé ellentmondásos kép, vagyis az állam sokszor megpróbálkozott azzal, hogy tovább nyújtózkodjon, mint ameddig a takarója ért. Ugyanakkor a XX. századi Franciaország sokat adott a világnak, ha pedig csak öreg kontinensünket vesszük figyelembe, akkor ez még inkább kidomborodik. A hidegháborús bipolaritás stratégiai előnyöket és politikai lehetőségeket biztosított Franciaország számára, így a hidegháborús francia külpolitikát erősebbnek tekinthetjük, mint ahogyan azt a kilencvenes évek változásai óta tapasztalhatjuk. A gyengülés megindulásának hátterében a korábbi bipoláris szembenállás megszűnése, a Szovjetunió szétesése és Németország egyesülése állt. A biztonság fogalmának bővülése egy új típusú francia felfogást igényelt a nemzetközi politika porondján, amelyben a hangsúly az együttműködésen és az újszerű megoldásokon volt a kivételesség tudatának 284 megtartása mellett. Franciaország kilencvenes évek előtti 283 Az exception française, a francia kivételesség a franciák úgynevezett önreflexív víziójának tekinthető, amelynek gyökerei az 1789-es francia forradalomhoz nyúlnak vissza, amikor az alaptétel szerint létrejöttek azon lényegi értékek, amelyeken az egész nyugati civilizáció és ennek a modernitása nyugszik. Ez a nyugati civilizáció fejlődése során egyfajta programot jelentett, ezért a francia politikai elit jelentős része mindezt a vezetésre való természet adta jogosítványként értelmezi. Ezen értékek a szabadság, az egyenlőség és a testvériség alapeszméit jelentik. Az egyetemessé alakuló sajátos felfogásuk szerint kifejezetten francia értékeket így kizárólag Franciaország képviseli. Az 1958 utáni francia köztársasági elnökök, de Gaulle óta, összességében függetlenül jobb- vagy baloldaliságuktól egyforma beállítottságú stratégiát vallottak magukénak a francia nagyhatalmiság (grandeur), az európai integrációs összefogást ennek szolgálatába állító (Europe puissance) hozzáállás, valamint mindazon koncepció kapcsán is, hogy a gall államot identitásának központi motívuma és a történelmi szerep jogosítja fel a nagyhatalmi törekvésekre, nem pedig valós képességei és lehetőségei. (GAZDAG Ferenc: Franciaország és az iraki konfliktus. In. Külügyi Szemle, évf sz. p ) 284 A francia kivételesség fogalmának vizsgálatát, kilencvenes évek után meginduló erodálódását (bomlási folyamatát, feloldódását) néhány, a francia témában otthonosan mozgó kutató kiemelten kezeli. Közülük elsődlegesen Szűcs Anita 2006-os doktori (PhD) disszertációját (SZŰCS Anita: Az 88

89 kivételes szerepének alapja 285 megszűnt, ugyanakkor az ENSZ Biztonsági Tanácstagság 286 lehetőséget teremtett arra, hogy Franciaország nemzetközi szinten hallassa hangját, a multilateralizmus 287 így külpolitikájuk részévé vált. Ugyanakkor a nemzetközi rendszer módosulásai miatt a nagyhatalmiság klasszikus diplomáciai feltételrendszere megbomlott, ahogy pedig az értékek folyamatosan lazultak, úgy tűntek el azok az alapok is, amelyeknek köszönhetően korábban Franciaország különleges, mondhatni kivételes szerephez juthatott. Ezekhez szervesen kötődve továbbá fontossá vált nagyhatalmi elvárásainak újbóli rögzítése. Szűcs Anita idézett értekezésében igazolásra került, hogy ezzel a politikai költségek is nőttek. Gazdag Ferenc írásában a francia identitásválságot három területen ábrázolja, ezek: az alapvető republikánus eszmék (ez a hatalmi identitás eszmei hátterét takarja), a hatvanas években felállított jóléti társadalom modellje és az ország hatalmi státusának megrendülése a megváltozott nemzetközi rendszerben. Frédéric Bozo szerint a megváltozott nemzetközi körülmények és feltételrendszer egy változó, megújuló francia magatartást igényeltek és igényelnének a mai napig. Így a francia állam különféle szövetségi rendszerekkel, és szinte valamennyi kontinens országával, így magával Európával fennálló kapcsolatainak módosítása vált szükségessé, valamint az, hogy a kilencvenes évek, majd különösen szeptember 11. óta halmozottan felmerülő új típusú biztonsági kihívások iránt megfelelő érzékenységet és reakciókat tanúsítson az ország. 288 Franciaország kül- és biztonságpolitikájának tárgyalása során több dimenziót érdemes vizsgálni. A legjelentősebb az Európa-politika, amelynek legkézenfekvőbb oka maga az ország elhelyezkedése, illetve az, hogy egy középhatalmi státusszal bíró, önmagát folyamatosan újradefiniálni kénytelen, mindazonáltal hatalmi ambíciókkal bőségesen megáldott országról beszélünk. A második világégés után kialakuló hidegháborús exception franҫaise erodálódása és a megváltozott francia nagyhatalmiság. Franciaország kettős válsága. PhD értekezés. Bp.: Budapesti Corvinus Egyetem, Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola, Forrás: letöltés ideje: december 25.) emelném ki, de utalásokat találunk Gazdag Ferenc 2007-es tanulmányában is: GAZDAG Ferenc: Franciaország és az iraki konfliktus. In. Külügyi Szemle, évf sz. p Úgy, mint az állandó ENSZ BT-tagság, a nukleáris nagyhatalmiság, a globális érdekeltség, az európai integráció meghatározó hatalmankénti tündöklés és azon tény, hogy bármely vitás politikai kérdésben figyelembe veszik a szavát a világban júniusában a San Francisco-i konferencián megalakult az ENSZ. Franciaország az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyik állandó tagja lett. 287 A franciák szerint mindez szembe helyezkedik az unilateralista amerikai politikával. 288 BOZO, Frédéric: Franciaország és a NATO: a közeledés határai. In. Európai Szemle, évf. 2. sz. p

90 időszak európai összefogásainak egyik legsikeresebb momentuma a napjainkban már Európai Uniónak nevezett integrációs szervezet, amelynek legfőbb motorját mindenkoron a francia-német tandem jelentette, függetlenül attól, hogy bizonyos időszakokban erőteljes lehűlés következett be kapcsolatukban. Ennek, amint a későbbiekben látni fogjuk, elsődlegesen mély történelmi gyökerei vannak, amelyek a nemzetközi kapcsolatok 2012-ig tartó időszakában is érezhetők voltak. A két állam érdekeit tekintve még a bipoláris rendszer fennállásának évtizedei alatt is nagy jelentősége volt a Közép-Kelet-Európa államaival ápolt vagy éppen csak ápolni próbált kapcsolatoknak. Ennek kapcsán Németország helyzeti előnyben volt, amelynek még a hidegháború első évtizedei sem okoztak kárt. Ezzel szemben Franciaország hagyományos érdekeltségei hiába próbálkoztak többször is megteremteni nem ehhez a térséghez, hanem inkább a déli, mediterrán régióhoz és a Maghreb-országokhoz kötődnek, illetve az angolszász világ sem áll tőle földrajzilag sem távol. Utóbbihoz szervesen kapcsolódik az Atlanti Szövetséggel kapcsolatos dimenzió, amelyet Franciaország kül- és biztonságpolitikájának tárgyalása során szintén érdemes vizsgálni, illetve nem utolsósorban, a hatvanas évek során létrehozott, francia nukleáris elrettentő erő, vagyis a force de frappe dimenziója A IV. KÖZTÁRSASÁG IDŐSZAKA ( ) A második világháborúból győztes vesztesként az antifasiszta koalíciónak köszönhetően de jure a győztesek táborához tartozott, azonban inkább a vesztesekre hasonlított kikerült francia állam óriási károkat szenvedett. 289 Pozíciója meggyengült, az európai rendezést illetően Párizsnak a nélküle kialakított álláspontokhoz kellett igazodnia. Megszállási övezetet Németországban, állandó tagságot a Biztonsági Tanácsban is jórészt Churchill kitartó támogatása következtében kapott. Ráadásul nagyhatalmi státusának megroppanása aláásta pozícióit a gyarmatokon is, amelyeken egymásután alakultak meg a nemzeti függetlenség kivívását célul kitűző szervezetek. 290 A német kérdésben Charles de Gaulle tábornok, 289 Második világháborús veszteségei igaz, nem voltak akkorák, mint a Szovjetunióé, Németországé és a kelet-európai országoké jelentősek voltak. Emberveszteségei az első világháborús veszteségeik felét jelentették, mindehhez hozzájött az alacsony születésszám és a kivándorlás magas száma, így összesen másfél millió lakost jelentett. A háború végétől a hetvenes évek végéig azonban mindezt pótolta az a demográfiai hullám, amelyet a születések száma és az átlagéletkor növekedése mellett a rendkívül magas bevándorlási hullám kísért. Továbbá a társadalmi kohézió alacsony volt, az ország társadalmi és morális válságba jutott, áttekinthetetlenné vált a belpolitika és az ország nemzetközi színtéren elszenvedett veresége is jelentős károkat okozott. 290 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p

91 a második világháború alatti francia ellenállás vezetője, a francia nézőpont szövetségesekkel történő elfogadtatására törekedett a francia biztonság garantálásához, a potsdami konferenciára viszont nem volt Franciaország hivatalos, így nem tudta a Ruhr-, és a Saar-vidékkel kapcsolatos elképzeléseit érvényesíteni. Az infrastruktúrát és az ország gazdasági helyzetét érintő károkat csak nehezen, külső segítséggel tudta a francia állam helyreállítani. A károk helyreállítása és a biztonság növelése érdekében az európai államok ekkoriban dollárkölcsönért és katonai védelemért folyamodtak, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok a Marshall-segély, majd a megalakuló NATO formájában biztosított cserébe, hogy elfogadják feltételeit. A második világháború utáni franciaországi politikai életben azon politikai pártok voltak meghatározók, amelyek közvetlenül részt vettek az ellenállási mozgalom irányításában. 291 Azonban 1945-ben, az alkotmányos berendezkedésről folyó vita során az ideiglenes kormány pártjainak egysége szétesett, és belpolitikai csatározások indultak meg decemberében, nem sokkal de Gaulle második Ideiglenes Kormányának megalakulása után, a szocialista Robert Capdeville javaslatot tett a hadügyi költségvetés amely addig a tábornok érinthetetlen felségterületének számított húsz százalékos csökkentésére. Ez megérlelte de Gaulle-ban a lemondás gondolatát, amelyet véglegessé tett, hogy azt a Nemzetgyűlés 292 meg is szavazta. Véleménye szerint nem tanulva a III. Köztársaság hibáiból a képviselők ismét egy működésképtelen parlamenti rendszert akarnak életre kelteni január 20-án lemondott, és visszavonult Colombey-les-Deux-Églises-be, családi birtokára október 21-én megszűnt a III. Köztársaság. A IV. Köztársaság Alkotmánya december 24-én lépett életbe, és október 5-ig állt fenn, amelyben gyenge köztársasági elnöki 295 funkciót hoztak létre. Franciaország 15. Alkotmányának egyik alapelve szerint a Nemzetgyűlés a közhatalom forrása és a nép akaratának hordozója nyarán az ideiglenes kormány programját a különböző pártok képviselői Charles de Gaulle-lal közösen dolgozták ki. A nemzeti megújuláshoz egyébként kedvező jelek is mutatkoztak: megvolt az ellenállásban főszerepet játszott pártok (a kommunisták, a szocialisták, a kereszténydemokraták és a radikálisok) egysége, s az egység kormányszinten is kifejezésre jutott. Az Ideiglenes Kormány lényegében a Francia Nemzeti Felszabadítási Bizottság volt, csak új elnevezéssel. (GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p. 41.) 292 A francia Nemzetgyűlés épülete a Bourbon-palota. A francia Szenátus a Luxembourg-palotában ülésezik az V. Köztársaság létrejötte óta, amely a IV. Köztársaság időszakában a Köztársasági Tanács épülete volt. 293 Franciaország élén szerinte egy erőskezű egyéniségnek kell állnia, aki mentes a parlamenti ellenőrzés béklyóitól, és hatalma független a parlamenti erőviszonyok alakulásától október 13-án népszavazással fogadták el a IV. Köztársaság alkotmányát. 295 A mindenkori köztársasági elnök rezidenciája az Elysée-palota. 91

92 A IV. Köztársaságot mindvégig jellemző kormányzati instabilitás mindenesetre a III. Köztársaság gyakorlatával való analógiák alapján előre látható volt, s ezt az új alkotmányt elutasító de Gaulle nyíltan kifejezésre is juttatta híres bayeux-i beszédében (1946. június 16.). 296 A gazdasági nehézségek kezelése érdekében az 1946 márciusában előterjesztett, a Tervezési Tanács 297 vezetőjéről, Jean Monnet francia gazdasági szakemberről elnevezett Monnet-terv 298 a nehézipar gyors fejlesztését kívánta megvalósítani. Az ehhez szükséges szén biztosítása hatással volt a Ruhr-medencével és Saar-vidékkel kapcsolatos francia követelésekre, valamint a francia-amerikai kapcsolatokon keresztül a francia külpolitikára. A gazdasági nehézségek és az emiatt kialakult társadalmi elégedetlenségek miatt a francia vezetés örült a támogatást ígérő Trumanelv március 12-i közzétételének, majd a Marshall-terv június 5-i meghirdetésének (a Marshall-beszéd időpontja), amely az újjáépítés felgyorsítását helyezte kilátásba amerikai segítséggel, azonban azon feltétellel, hogy a kommunistákat eltávolítják a hatalomból. 299 A Monnet-tervet igazították a Marshallsegély időtartamához, utóbbiból a franciák az angolok után a második legtöbbet kapták, a szabadon felhasználhatóság aránya náluk volt a legmagasabb. A Marshallterv időszaka, az közötti periódus megalapozta az ötvenes évek gyors francia gazdasági fejlődését, amely kompenzációt is jelentett, cserébe a német kérdésben tett francia diplomáciai engedményekért, és ösztönzést a nyugat-európai integráció létrehozására, amelynek kimunkálásában és fejlesztésében Franciaországnak főszerep jutott. John Foster Dulles, amerikai külügyminiszter úgy nyilatkozott: Nincs Németország problémájának más megoldása, mint az, hogy Németországot vagy legalábbis akkora területét, amekkora szabad, bevonjuk a Nyugat keretébe, annak integráns részeként. Ámde ez az integráció nem jöhet létre addig, amíg 296 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p Conseil de Plan. 298 Plan de modernisation et d équipement Modernizálási és felszerelési terv. 299 Az antifasiszta egységkormány ahogy a többi nyugat-európai országban Franciaországban is megszűnt a korábban meghatározó kommunista párt (FKP Francia Kommunista Párt) kizárásával a kormányból. Az évek során az FKP egyre inkább elszigetelődött, és elveszítette értelmiségi bázisát, amely a francia külpolitika atlantizálódását gyorsította. Ugyanakkor, a belpolitika fokozatosan jobbra tolódott. Az április 7-i strasbourgi gyűlés eredményeként április 14-én de Gaulle bejelentette egy új, pártok feletti csoport, a Francia Népi Tömörülés (Rassemblement du Peuple Français RPF) létrejöttét Bayeux szellemében, a bonapartizmushoz közel álló elképzelésekkel. Az RPF nem tartotta magát pártnak. Tagja volt többek között Jacques Soustelle és André Malraux, havilapja a Liberté de l esprit volt, amelyet Claude Mauriac szerkesztett. 92

93 maga a Nyugat nem integrálódott. Nem helyezhetünk be egy képet egy keretbe, amíg nincsen keret. 300 Az március 4-i angol-francia, vagyis a dunkerque-i szerződés a német veszély feléledése elleni biztosítékokat tartalmazta. 301 A franciák önálló és konzervatív németpolitikája jegyében, 1947 végéig Georges Bidault külügyminiszter egyértelműen de Gaulle politikai elképzeléseit valósította meg november 25-én, a londoni négyhatalmi konferencián azonban Bidault már hangsúlyozta, hogy tarthatatlan a német kérdésben elfoglalt francia álláspont, így 1948 májusában a francia területek csatlakoztak a Bizóniához. A Nagy-Britannia, Franciaország és a Benelux-államok közötti 303 brüsszeli egyezmény ez regionális védelmi szerződés volt megkötésére március 17-én került sor, amely a német agressziós politika kiújulásának esetére a franciák kérésére intézkedéseket helyezett kilátásba, azonban az utalás az összehangolt cselekvés a béke és a gazdasági stabilitás veszélyeztetése esetén már a szovjet külpolitikai törekvésekkel egyenértékűvé tett kommunista terjeszkedés veszélyére célzott. Bidault távozását követően, július 24-től, az új francia külügyminiszter Robert Schuman lett, amellyel a francia német-politika megváltozott. Schuman a francia külpolitikát új útra terelte, hangsúlyozva a nacionalizmussal szemben a kibékülést, és az új irányvonalat a következőképpen fogalmazta meg a Nemzetgyűlésben: Küzdenünk kell Európa újjáépítéséért, és kutatnunk kell azon eszközök után, amelyek Németországot kibékítik az európai civilizációval április 4-én a NATO 305 alapító okmányát francia részről Schuman látta el kézjegyével. A NATO-csatlakozást de Gaulle és az RPF is sürgette, amellyel kettős céljuk volt: védelem a szovjetekkel szemben, valamint segítség a gyarmati 300 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p. 59.; Az amerikaiak célja Európai Újjáépítési Programjukkal (ERP European Recovery Program) a gazdasági szubvenció és a regionális gazdasági csoportosulások, főleg egy nyugat-európai támogatása volt. 301 Az ezt megelőző, decemberi moszkvai szovjet-francia kölcsönös segítségnyújtási egyezmény nyolc pontjából négy Németországgal foglalkozott, és a de Gaulle Bidault páros nevéhez köthető, amely egy német agresszió esetén azonnali segítségnyújtást jelentett Franciaország számára. 302 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p Gyakorlatilag Belgium, Luxemburg és Hollandia csatlakozott a dunkerque-i szerződéshez. 304 Idézi: GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p North Atlantic Treaty Organization Észak Atlanti Szerződés Szervezete. A NATO-val egy új atlanti rendszer jött létre, amelynek célja a szovjet veszély és a kommunista terjeszkedés megakadályozása volt. A 12 állam látrehozott atlanti szövetségében az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepet töltött be. 93

94 háborúkban. Sőt, de Gaulle egyenesen úgy nyilatkozott, hogy el kell érni azt, hogy a NATO-intézmények Franciaországban legyenek. Franciaország biztonsága a NATOban történő részvétellel erősödött az akkori szovjet fenyegetés árnyékában, azonban akadályozta nagyhatalmi törekvéseit. Franciaország nyíltan a kivételes partner szerepére törekedett Washingtonban, amit a nyugat-európai integráció támogatásával akartak elérni, valamint ellenezték a német állam újrafelfegyverzését, helyette a német katonai egységeket egy európai haderőbe vonták volna bele, amelynek élén természetesen a franciák állnának. Az ötletet a németek és az amerikaiak elutasították. Churchill szeptemberi zürichi beszédében kezdeményezését fejezte ki egy nyugat-európai politikai integráció létrehozására. Az májusi hágai találkozón felhívás jelent meg egy európai nemzetgyűlés összehívására május 5-én létrehozták az Európa Tanácsot Strasbourg székhellyel, 1949 szeptemberében pedig felállították az Európa Parlamentet. Az évek előrehaladtával a nyugati hatalmak német megszállási politikája megváltozott, céljuk a német ipar minél hatékonyabb bekapcsolása volt abba a haditermelésbe, amellyel szemben a koreai háború mellett a franciák mind erőteljesebbé váló indokínai háborúja is fokozott követelményeket támasztott. Márpedig az európai haditermelés jelentős növelését a Ruhr Rajna Saarvidék minél szervezettebb kiaknázása és a termelésbe való bekapcsolása nélkül el sem lehetett képzelni május 8-án francia-amerikai külügyminiszteri tanácskozás zajlott Párizsban Robert Schuman és Dean Acheson között. 308 Az ezt követő napon, május 9-én, a francia külügyminiszter egy váratlan sajtófogadást tartott a Szajnaparti Quai d Orsay 309 Óratermében, amelyen egy nagyszabású gazdasági tervet terjesztett elő. 310 Ez volt a már korábban is említett Monnet-terv, amit Schumantervnek is szoktak nevezni. A közös szervezet alatt működő francia-német szén- és acéltermelés megvalósítását tartalmazó tervhez való csatlakozás lehetősége más országok előtt is nyitva állt, és ezzel a két ország között nemcsak elképzelhetetlenné, 306 Sir Winston Leonard Spencer Churchill ( ); brit politikus óta különböző miniszteri tárcákat birtokolt, majd között Nagy-Britannia miniszterelnöke volt között a konzervatív parlamenti ellenzék vezére, majd között ismét miniszterelnök volt. 307 KENDE István: Forró béke Hidegháború. A diplomáciai kapcsolatok története 1945/56. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p Továbbá az amerikaiak támogatásukról biztosították a franciákat az indokínai háború kapcsán. 309 A francia külügyminiszter székhelye. 310 Május 9-ét az 1985-ös milánói csúcstalálkozó óta Európa-napként ünnepeljük. (VINCZE Hajnalka: Uniós forgatókönyv a múltból. Forrás: letöltve: február 4.) 94

95 hanem gazdaságilag lehetetlenné is vált volna egy háború. 311 A tervet Acheson támogatta, csatlakozott hozzá Konrad Adenauer kancellár, Olaszország és a Benelux államok, így az április 18-i Párizsi Szerződéssel létrejött az Európai Szén- és Acélközösség 312, amelyet hat ország írt alá: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Olaszország és a Német Szövetségi Köztársaság, Nagy-Britannia távolmaradásával. A Montánunió életbelépése nagy siker volt személyesen Schumannak és a szupranacionális Nyugat-Európa híveinek, s előképe lett a későbbi integrációs formáknak. 313 Ahogy Schuman 1963-ban megfogalmazta: Európa nem egy nap alatt, és nem is összeütközések nélkül jön majd létre. Semmilyen tartós dolog nem valósul meg könnyedén. 314 Igaza lett. Az ESZAK ténylegesen július 25- én alakult meg, javarészt az okirat ratifikálásának nehézségei miatt. 315 A Montánunió létrehozása annyiban volt francia érdek, hogy így a kisebb ipari kapacitással rendelkező francia ipar összeforrott a hatalmas kapacitású Ruhr-vidékkel, amely területileg már az NSZK-hoz tartozott. A francia számítások azonban csak részben váltak valóra. Az amerikai tőke ugyanis különösen érdekeltté vált a nyugatnémet ipar fejlesztésében és így ( ) alighogy megalakult a Montánunió, a nyugatnémet nehézipar túlhaladta a francia nehézipar termelését és sokkal gyorsabb ütemben növekedett nála. 316 A Montánunió okiratát a Saar-vidék 317 nevében Franciaország külügyminisztere, Schuman látta el kézjegyével, a francia tervek annak francia szférába történő besorolására irányultak. Az ESZAK létrehozását aláíró államok ezt követően az március 25-i Római Szerződéssel elkötelezték magukat az Európai Gazdasági Közösség 318 létrehozására. Alapját az áruk és a szolgáltatások széles spektrumú közös piaca jelentette, így július 1-jén teljesen eltörölték a szeptember 19-én New Yorkban találkoztak Acheson, Schuman és Ernest Bevin brit külügyminiszterek. A tanácskozás közleményében többek között leszögezték, hogy országaik Németország egységének megvalósulásáig a nyugatnémet kormányt ismerik el egyetlen szabad és törvényesen megalakított német kormányként, valamint kifejezték szándékukat az NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) integrálására a szabad nemzetek közösségébe. Döntés született továbbá a nyugatnémet területeken állomásozó erők növeléséről és megerősítéséről is. 312 ESZAK, más néven Montánunió. 313 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p SCHUMAN, Robert: Európáért. Pécs: Baranya Megyei Könyvtár, p A Montánunió ellenzéke Franciaország parlamentjében volt a legnagyobb, azonban végül itt is megszavazták a tervezetet 377:232 arányban. 316 KENDE István: Forró béke Hidegháború. A diplomáciai kapcsolatok története 1945/56. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p Az októberi népszavazás során a Saar-vidék hovatartozását illetően 67% az europaizálás ellen és az NSZK-hoz csatlakozás mellett szavazott. Mindez január 1-jétől lépett hatályba. 318 EGK, más néven Közös Piac. 95

96 tagok között eddig fennálló belső vámokat, valamint még az évtized folyamán közös politikákat is bevezettek a kereskedelem és a mezőgazdaság területén. A NATO Tanácsának ezzel párhuzamosan zajló, szeptember közötti, New York-i üléséről kiadott, szeptember 26-i kommünikében már az előfutárát láthatjuk azon tervnek, hogy az NSZK-t a NATO-tagok közé felvegyék. Ennek gyakorlati megvalósulására azonban még a nyugati országok közvéleményének érthető tiltakozása miatt várni kellett. René Pleven, akkori francia miniszterelnök, október 24-én tette közzé a Pleven-tervként ismertté vált nyilatkozatát a közös nyugat-európai védelmi hadseregről, amely a nyugat-németországi fegyveres erőket is magába foglalta volna, annak megszervezését egy nyugat-európai NATO-hadseregbe illesztette. Hangoztatta továbbá a nyugati közösség védelmének szükségességét minden lehetséges keletről érkező kommunista támadástól, minél keletebbre tolva a védelmi határokat. A közös európai haderővel a korlátozott francia katonai erő lehetőségeit kívánták tágítani. A terv sikertelenségének oka 319 az volt, hogy közös haderőt akart felállítani egy olyan Európában, amely e lépés megtételére még éretlen, a nemzeti szuverenitás ezzel járó korlátozására pedig túlságosan megosztott volt. 320 Így az NSZK-val kapcsolatosan a második verzió lépett életbe október között aláírják a párizsi szerződéseket, 321 ezzel a brüsszeli egyezmény kibővült az NSZK-val és Olaszországgal, valamint azon kiegészítést is tartalmazta, hogy amerikai csapatokat állomásoztatnak Európában és az NSZK területén is. Nem sokkal ezt követően az NSZK-t bizonyos feltételekkel meghívják a NATO-ba, ugyanakkor az NDK 322 -t a nyugati hatalmak nem ismerték el. Jóllehet a háború utáni rendezés követelményei a francia külpolitika figyelmét érthetően Európára, illetve a kialakuló új hatalmi egyensúly tényezőire koncentrálták, februárjától tárgyalások indultak meg az Európai Védelmi Közösség (EVK; CED Communauté européenne de Défense) létrehozásáról, amely 50 évre szólt volna. Franciaországban nagy belpolitikai csatározások folytak arról, helyes-e az EVK megszervezésével a nyugatnémet militarizmust feléleszteni, szabad-e a közelmúlt fő ellenségét a nyugati világ védelmezői és védettjei közé sorolni. A 4 éves EVK-vita Raymond Aron szerint a Dreyfus-per óta a legnagyobb politikai-ideológiai vita volt Franciaországban. De Gaulle is ellenezte, az új francia kabinet, Pierre Mendès-France-szal az élen pedig akkoriban inkább az indokínai rendezéssel foglalkozott nyarán a francia Nemzetgyűlés leszavazta az EVK létrehozásáról szóló okmányt. 320 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p május 5-én léptek életbe. Válaszul május 7-én a Szovjetunió felmondta az 1942-es brit-szovjet, valamint az 1944-es francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt és május 14- én létrehozták a Varsói Szerződést. 322 Német Demokratikus Köztársaság 96

97 az első, lényegesebb kihívások Párizst a gyarmatok felől érték. 323 A IV. Köztársaság Alkotmánya alapján amely a gyarmatpolitikát tekintve a föderalista elgondolás és az asszimiláció közötti kompromisszum eredménye volt létrejött a Francia Gyarmatbirodalom kifejezést felváltó Francia Unió 324, amellyel annak VIII. fejezete foglalkozott. A kifejezés először március 24-én hangzott el az ideiglenes kormány gyarmatügyi minisztere, Paul Giacobbi szájából. A Francia Unió olyan»népek és nemzetek közössége«, amelyek a jogok és feladatok egyenlőségére alapozzák egységüket. Franciaország pedig arra törekszik, hogy elvezesse ezeket a népeket az önigazgatás szabadságához. 325 Elnöke a köztársasági elnök volt, és a bennszülött fogalmat felváltotta az őslakos. Létrehozták az úgynevezett tengerentúli megyéket (Algéria, Martinique, Guadeloupe, Guyana, Réunion) 326 és a tengerentúli területeket (Mauritánia, Szenegál, Guinea, Elefántcsontpart, Dahomey, Szudán, Felső- Volta/a mai Burkina Faso, Niger, Gabon, Csád, Togo, Kamerun, Oubangui-Chari/a mai Közép-afrikai Köztársaság, Madagaszkár), amelyek az anyaországgal együtt alkották a Francia Köztársaságot. Voltak még gyámság alatt álló területek, valamint a Franciaországhoz protektorátusi szerződéssel kötődő államok, amelyek ezentúl társult államok lettek. Mindezek együttesen alkották a Francia Uniót. Az Alkotmány alapján e területek számára a kollektív fejlődés lehetőségét ígérték, az unióból történő kilépés lehetőségét azonban kizárták, amely a korszak gyarmattartóinak magatartásától eltérő volt, és amellyel Franciaország hátrányos helyzetbe hozta magát, alulértékelték a gyarmati népek háborús tapasztalatait. Az Alkotmány továbbá előírta, hogy a gyarmatok számára szerves alaptörvényeket 327 kell készíteni, amelyek a jogi kereteket határozzák meg. A gyarmatokról szóló korábbi vitákban is megfigyelhető kettősség tükröződött az Alkotmányban. A preambulum Franciaország a tengerentúli területeivel a jogok és feladatok egyenlőségére alapozott uniót alkot az antikolonialista tendencia visszatükröződése volt, azonban a VIII. fejezetet a konzervativizmus uralta, amely a politikai autonómia elérését célzó törekvések 323 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p Union Française; A Francia Unió előzményeiről, létrehozásáról, alkotmányos hátteréről, felépítéséről és problémáiról Grimal írásának oldalán olvashatunk bővebben. (GRIMAL, Henri: La décolonisation Paris: Collection U/Série Histoire contemporaine dirigé par René Rémond. Libraire Armand Colin, (A dekolonizáció a szerző fordítása)). 325 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p Élére a francia kormány illetékes minisztere által kinevezett kormányzó került, mellette konzultatív jogokkal a helyi parlament működött. 327 statut organique 97

98 megakadályozását fogalmazta meg. 328 Az előbbi általánosan megfogalmazott szándéknyilatkozat volt, míg utóbbi politikai gyakorlat, amelyek között húzódó mély szakadék a IV. Köztársaság politikáját több mint tíz éven keresztül meghatározta. 329 A második világháborút követően a franciák gyakran éltek a katonai erővel, ha külpolitikai érdekeik érvényesítéséről volt szó. (A kapcsolatokat ezt megelőzően nemcsak a gyarmatokra történő nyersanyag- és tőkekivitellel, hanem a francia lakosság kivándorlásával fűzték szorosabbra.) A francia gazdaság újjáépítése hatalmas erőfeszítést igényelt, így nagy hangsúly volt a gyarmatok óriási nyersanyagbázisa és piacai kihasználásán. Az újrafogalmazott francia gyarmatpolitika első érvényesítésére Indokínában került sor, november 23-tól 8 éven keresztül. Hasonló okok vezették a francia magatartást Marokkóban és Tunéziában is. A Madagaszkáron történt események pedig amelynek során a malgas nép függetlenségi törekvéseire válaszul a francia telepesek és a szenegáli gyarmati hadsereg megtorló hadjáratot indított a franciák későbbi véres algériai módszereit idézték. A szigeten a Madagaszkári Megújulás Demokratikus Mozgalma (Mouvement Démocratique de la Rénovation Malgache) nevű, 1946 februárjában alakult szervezet fogta össze az önállóságért küzdőket, s a Francia-Malgas Bizottságnak köszönhetően magában Franciaországban is sokan rokonszenvvel figyelték sikerét az januári helyi választásokon. De a két hónappal később, a mozgalom szélsőséges szárnya által kirobbantott felkelést amelynek szervezői főleg amerikai támogatásban reménykedtek a 18 ezres francia expedíciós hadtest kegyetlen brutalitással leverte. A hivatalos források is 80 ezer áldozatról beszéltek. A szigetre ezt követően hosszú időre síri csend borult 330 Paul 328 Az anyaország és a gyarmatok közötti kapcsolatokban a második világháborút követően megújítási akarat jelentkezett, amelyre két példa volt: Franciaország részt vett a San Francisco-i charta aláírásában, amely az Egyesült Nemzetek számára célként jelölte meg az emberi jogok garantálását, és arra kérte a gyarmattartó nemzeteket, hogy vegyék figyelembe a függő nemzetek politikai törekvéseit, valamint az alkotmányozó Nemzetgyűlés munkájába 64 tengerentúli helyet irányoztak elő. A politikusok nagy része egyetértett abban, hogy a régi gyarmati rendszert meg kell szüntetni, köztük volt Léon Blum is, aki decemberi felszólalásában a gyarmati nemzetek önkormányzását jelölte meg végső célként. Ugyanakkor sokan azon a véleményen voltak, hogy a tengerentúli nemzetek még nem érték el azt a fejlettségi szintet, hogy önálló kormányzásra képesek legyenek április végén a francia parlament a dakari szocialista képviselő Lamine-Gueye javaslatára egy olyan különlegesnek számító törvényt fogadott el, amely a tengerentúli területek összes lakóját ugyanazon állampolgári jogokkal ruházta fel, mint a francia nemzetiségűeket. Mindez nem az állampolgárság, hanem az emberi jogok nyilatkozata által előírt jogok megadását jelentette és a nők továbbra sem kaptak szavazati jogot. A Lamine-Gueye törvény május 7-én lépett hatályba. 329 GRIMAL, Henri: La décolonisation Paris: Collection U/Série Histoire contemporaine dirigé par René Rémond. Libraire Armand Colin, p (A dekolonizáció a szerző fordítása) 330 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p

99 Kennedy történész Franciaország törekvését arra, hogy nagyhatalmi rangját gyarmatain keresztül tartsa fenn, miközben gazdaságilag gyenge volt, és csak amerikai segítséggel tudott talpra állni, folie des grandeurs -nek, nagyzási hóbortnak tartotta július 26-án Gamal Abdel Nasszer 332 államosította a Szuezi-csatornát. Emiatt Guy Mollet szeptember 10-én tárgyalásokba kezdett Anthony Eden brit kormányfővel, amelynek eredménye a történelem első angol-francia entente cordialeja ( szíves egyetértés -e) a Földközi-tenger keleti medencéjében. 333 Céljuk a Szuezicsatorna elfoglalása és Nasszer kormányának megbuktatása volt. A franciák részéről a további indok az volt, hogy abban az időszakban Egyiptom közvetlen gazdasági, politikai és katonai segítséget nyújtott az algériai felkelésnek és az FLN-nek, akik számára az 1952-es egyiptomi forradalom győzelme példát jelentett. A franciák Nasszer ezredes rendszerének megdöntésével akarták helyreállítani a rendet Algériában: Az egész arab világ egyharmadát reprezentáló Egyiptom, rendkívüli hadászati jelentőségű földjével, kárpótlást kínált az elvesztett Indokínáért. És ami a legfőbb: garanciát, biztosítékot ígért a»túlsó part«, Algéria megmentéséhez. 334 Franciaország, Anglia és Izrael október 29-én katonai támadást intéztek Egyiptom ellen. Izrael haditevékenységét a szuezi és az iszmáilíjai irányban kezdte meg, míg az angol-francia hadiflotta tengeri blokádot vont Egyiptom köré. Az angolok úgy tervezték, hogy Port Said-nál szállnak partra. Az egyiptomi expedíciós csapatok francia főparancsnoka André Beaufre tábornok volt, aki Algériában állomásozott. Tíz ejtőernyős hadosztállyal és hét gyorsan mozgó gépesített hadosztállyal indult útnak Port Said felé. Beaufre véleménye az volt 335, hogy a szuezi akció egy 25. órában 331 A dekolonizáció időszakának lezárulása óta változó sikerekkel, de a francia állam kiemelt hangsúlyt helyez a volt gyarmati területeivel történő kapcsolatokra, s a frankofónia keretei között még e kapcsolatok szélesítésére is kísérleteket tesz. A minden eszközzel támogatott francia rayonnement (kisugárzás) hordozója az Organisation International de Francophonie, a franciául beszélő államok nemzetközi szervezete. 332 Méltán nevezhető az egyik legkarizmatikusabb arab politikusnak. Az 1950-es és 1960-as években az arab nacionalista eszmék egyik fő képviselője volt, a nasszerizmussal az iszlámtól független, arab nacionalista ideológiával jelentős hatást gyakorolt az arab országok XX. századi történetére. 333 A második világháború során Churchill a francia gyarmati pozíciók elfoglalására törekedett az arab államokban. Nagy-Britannia továbbá az Arab Liga egyik szellemi atyja volt. A britek kiszorították Szíria és Libanon területéről a franciákat, azonban az ENSZ csapatok mind a franciákat, mind a briteket kiűzték a két országból, azok ban önálló államokká és az ENSZ tagjává váltak. 334 SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p Beaufre szerint 1954-ben, a harcok kezdetén, mivel az erősen lokális jellegű volt, még meg lehetett volna állítani az algériai felkelést, amelyet kezdetben csak erőtlenül próbáltak elfojtani. 99

100 végrehajtott intervenció. Az ellenzékben lévő de Gaulle szükségesnek tartotta az akciót, azonban a Guy Mollet-kabinetet bábkormánynak tekintette. Úgy fogalmazott, hogy a London és Párizs részvételével végrehajtott közös expedíció során a különféle fegyvernemű és szintű francia katonai erők az angolok parancsnoksága alatt álltak, és elég volt Washington és Moszkva briteknek címzett felszólítása ahhoz, hogy a mieink is visszavonuljanak. 336 Véleménye szerint a szuezi intervenció kudarcának oka annak időzítése volt, hiba volt a magyarországi forradalommal egy időpontra időzíteni. A sikertelen szuezi kaland Franciaország közel-keleti tekintélyét megtépázta és mérföldkő abból a szempontból, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyértelműen Franciaország és Nagy-Britannia tudomására hozta, meddig mehetnek el a nemzetközi politikában. A szuezi intervenció, az újabb egyiptomi kaland után a szocialista kormány és gaulle-ista ellenzéke Franciaország gyarmatpolitikáját a 150 évvel előbbihez hasonló helyzetbe taszította. Az arab Kelet első angol-francia entente cordiale-jának kudarcát követően a Földközi-tenger medencéjében a keleti szféra helyett Párizsnak ismét a nyugati arab világra, a Maghrebre és azon belül is Algériára kellett összpontosítania erejét, egész gyarmatpolitikáját szolgáló katonai, gazdasági, majd diplomáciai energiáját. 337 A szuezi kaland kudarca már de Gaulle aki nem adta fel a francia grandeur visszaállításának gondolatát visszatérését készítette elő, majd az algériai háborúba lassan belefulladó ország vezetése végleg visszahívása mellett döntött június 1- jén a francia Nemzetgyűlés teljhatalmú, új kormányt iktatott be, élén de Gaulle-lal, aki június 3-án megkapta a felhatalmazást az Alkotmány teljes revíziójára, amelyet népszavazással kellett a francia néppel jóváhagyatnia. 338 A népszavazáson a franciák 336 DE GAULLE, Charles: A reménység emlékiratai I. Az újjászületés Szeged: Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, p. 13. De Gaulle A reménység emlékiratai című, az közötti évek franciaországi történetének de Gaulle-féle verzióját bemutató munkája, eredetileg három kötetből állt volna: A megújulás , Az erőfeszítés és A vég november 9-i halála miatt az első kötet készült el teljesen, amely még halálát megelőzően egy hónappal megjelent. A másodikból az első két fejezet készült el, amelyek 1971-ben jelentek meg. Habár a Háborús emlékiratokéval azonos forma klasszikus stílust és a gondolatok széles tárházát vonultatja fel, a hangnem mégis kevésbé hősies, sokkal nyugodtabb A reménység emlékirataiban ( ) egy sokkal nyugalmasabb időszak elemzését végzi el. (DE GAULLE, Charles: A reménység emlékiratai I. Az újjászületés Szeged: Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, p. 5.) 337 SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p A kormány által szeptember 3-án elfogadott alkotmány alapján az elnök bizonyos területeket fenntartott magának: a nemzetvédelmet, a külpolitikát általában, és nem utolsósorban a gyarmati ügyek kérdéseit. Az elnöki palotában a köztársasági elnök szakértőiből szinte egy árnyékkormány működött. (GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p. 89.) 100

101 80%-a igent mondott az új alkotmányra. De Gaulle aki rajongott a nagy francia történelmi mozzanatok emlegetése és felelevenítése iránt már szeptember 4-én, ünnepélyes keretek között átnyújtotta azt a francia nép számára a párizsi Köztársaság téren, a köztársaságot szimbolizáló szobor előtt október 4-vel életbe lépett az V. Köztársaság Alkotmánya, amelyben egy erős elnöki hatalmon alapuló, félprezidenciális köztársaságot hoztak létre. A gaulle-ista párt is megújult és Unió az Új Köztársaságért 340 néven indult a novemberi törvényhozói választásokon, amelyen a mérsékelt jobboldallal parlamenti többséget szerzett decemberében a nyolcvanezer fős elektori testület 75,5%-a de Gaulle-t választotta köztársasági elnöknek, december 21-től ő lett az V. köztársaság elnöke, így január 8- án átköltözött a Matignon 341 -ból az Elysée-palotába. A negyedik köztársaság ( ) elindította a gazdasági fellendülést, és előmozdította az európai egység kiépülésének folyamatát, de a gyarmati rendszer válsága megbuktatta ban de Gaulle létrehozta a sokkal szilárdabb ötödik köztársaságot, amely alapítóját is túlélte, s amely mélyreható gazdasági, társadalmi és kulturális változásokat tett lehetővé AZ V. KÖZTÁRSASÁG IDŐSZAKA ( ) A köztársasági elnökválasztás az V. Köztársaság életében meghatározó jelentőségű eseménynek számít. A legújabb kori francia történelemben a köztársaság élén álló személy Európa többi országához képest szélesebb jogkörrel rendelkezik, az alkotmány esszenciáját jelenti. A háború utáni regenerálódás időszakára tervezett alkotmány készítőinek szeme előtt elsődlegesen két cél lebegett: az állami autoritás erősítése a köztársasági elnöknek nyújtott széles jogokon keresztül, úgy hogy ezalatt a parlamenti rendszer alapvetően ne sérüljön, a parlamentnek felelős miniszterelnök ő a köztársasági elnök politikai elképzeléseinek gyakorlati kivitelezője, ezért fontos kettőjük harmóniája 343 az, aki kormányoz. Így egy sajátos politikai berendezkedés szeptember 4-én proklamálták a III. Köztársaságot. Egyes megállapítások szerint a második világháború utáni zűrzavarban, a francia nép számára a figyelem múltba terelése egyfajta segítő jobbot jelentett, emlékeztetve őket a gloire -ra, vagyis a francia nemzet hajdani dicsőségére. 340 Union pour la nouvelle République UNR. 341 A miniszterelnök rezidenciája a Matignon-palota. Mivel az V. Köztársaság létrehozásával a köztársasági elnök a kormányt irányító államfővé vált, a miniszterelnök neve és szerepe is megváltozott, ezért nevezik franciául premier ministre -nek, azaz első miniszternek. 342 HAHNER Péter: Franciaország története. Bp.: Műszaki Könyvkiadó, p A 2000-es alkotmánymódosításban a társbérleti rendszer (cohabitation) megszüntetése volt az oka elsődlegesen annak, hogy a köztársasági elnök mandátumát hétről öt évre csökkentették, így az elnökválasztásokat alig egy hónappal követik a parlamenti választások. De Gaulle eredeti elképzelése még az volt, hogy a köztársasági elnöki poszt minimálisan legyen átpolitizálva, bayeux-i beszédében például egy döntőbíróéhoz hasonlította annak tevékenységét. Az utódaival azonban egyre több 101

102 született: a francia fél-elnöki, más néven félprezidenciális rendszer. A Nemzetgyűlés jogait erősen természetesen valamiféle mozgásteret hagyva megnyirbálták. Ezen sajátos francia politikai rendszerben a köztársasági elnök számos jogosítvánnyal és manőverezési lehetőséggel rendelkezik a bel- és külpolitika terén egyaránt. Ő határozza meg a főbb irányokat, egy személyben képviseli az országot a nemzetközi fórumokon, így az Európai Unióban is, birtokolja a nukleáris fegyverek titkos kódját, kinevezi a miniszterelnököt, a kormányt és a legfontosabb közhivatalok vezetőit, illetve fel is oszlathatja a parlamentet. 344 A képviselők és a szenátorok által képviselt oligarchikus, illetve a választópolgárok által képviselt demokratikus tényező mellett a hosszú ideig hatalomban maradó államfő képviseli a monarchikus tényezőt, az egy személyben megtestesülő nemzeti egységet amely a sajátos francia hagyományok miatt nagyon is népszerű. Sokkal könnyebb ugyanis egy (1962 óta közvetlen népszavazással megválasztott) 345 közismert személyiséghez kötődni, mint egy több száz fős képviselőtestülethez. 346 Az V. Köztársaság kül- és biztonságpolitikája csak a mindenkori köztársasági elnökök periódusaival összefüggésben érthető meg Charles de Gaulle ( ) a grandeur bűvkörében A második világháború után nem sok idő telt el, és a francia kivételesség de Gaulleféle megújulásának lehetett tanúja a világ, amely szoros relációban állt a kül- és biztonságpolitika alakulásával. A francia külön út kereteinek keresése és tartalmi feltöltése az ő elnöksége alatt kapott hangsúlyt, de minden követője próbálta használni eszközeit. Két domain réservé 347 -je a gyarmatbirodalom és a tengeren túli birtokok sorsa, valamint a külügyek 348 (beleértve a diplomáciát és a hadsereget) volt. A kül- és biztonságpolitika területén első körben három kérdés merült fel: az algériai háború befejezésének módja, az Amerikai Egyesült Államokkal és a NATO-val fennálló francia kapcsolatok jövője és a nyugat-európai integráció alakulása. politikai elem került az elnöki funkcióba, az alkotmánymódosítás végeredményben erre a folyamatra próbált pontot tenni. Továbbá 2000 júniusában született törvény a paritásról is: eszerint a választásokon induló pártoknak egyenlő számban kell férfi és női jelöltet állítaniuk. 344 LOPPERT Csaba: A Sarkozy-koktél (Az új francia köztársasági elnök receptje az előtte álló kihívásokra). In. Valóság, évf. 6. sz. p Az Európai Unió számos tagországában választják közvetlenül a köztársasági elnököt. Ilyen például Portugália és Ausztria. Jogkörük azonban eltérő a francia mintától, nem annyira széles területet ölel fel. 346 HAHNER Péter: Franciaország története. Bp.: Műszaki Könyvkiadó, p A köztársasági elnök számára fenntartott terület. 348 De Gaulle külügyminisztere Maurice Couve de Murville legközelebbi bizalmasa volt tíz éven keresztül. 102

103 A legsürgetőbb az algériai válság rendezése volt. Az állandóan módosuló terveknek, az Algéria balkanizálását célzó de Gaulle-i elképzeléseknek három közegben kellett hitelre találniuk: 1. a Szaharával is elégedett francia monopoltőkénél; 2. a legcsekélyebb reformmal is elégedetlen ultráknál és 3. a nemzeti függetlenséget követelő FLN soraiban. 349 De Gaulle június 4-én Algériába utazott 350, hogy a lázongó hadsereget némileg csillapítsa, majd az új francia Alkotmány proklamálását követően, 1958 augusztusában, Fekete-Afrikában tett körutat. Az algériai és afrikai ügyet együtt próbálta kezelni, és egyre tisztábban látta, hogy a dekolonizáció immáron feltartóztathatatlan. A formális függetlenség megadása a hatvanas években, az afrikai államok nagy dekolonizációs hulláma során már kevésnek bizonyult, azonban a Francia Unió széthullását követően Franciaország továbbra is azon volt, hogy pozícióit fenntartsa, így szinte az összes nyugat- és egyenlítő-afrikai országgal, valamint Madagaszkárral kétoldalú és csoportos szerződéseket kötött. Párizs főként az ekkor kötött katonai segítségnyújtási egyezményeken keresztül biztosítja a francia jelenlétet az afrikai államokban. Algériában visszautasították a függetlenség helyett gazdasági fejlesztést nyújtó Constantine-tervet. Az események, főleg a személyes tapasztalatok ( ) a mindenkori realitásokat respektáló tábornokot nagyon hamar álláspontja felülvizsgálatára kényszerítették. Kezdetben maga sem hitte, hogy a»francia Algéria«hitvallásától eljut az»algériai Algéria«valóságáig. De a hatalomra jutásától eltelt nem egészen három hónap elégséges volt annak szakaszos felismeréséhez, hogy a régi klasszikus gyarmatosítás módszerei túlhaladottak szeptember 20-i rennes-i beszédében már hangsúlyozta az integráció kivitelezhetetlenségét, majd szeptember 16-i beszédében elismerte az algériai önrendelkezést. Az eviani tárgyalásokat március 18-án megállapodással zárták. 352 Algéria függetlenségét 349 SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p A Főkormányzóság erkélyéről, az összegyűlt tömegnek a következő, elhíresült szavakat intézte: Megértettem Önöket! (DE GAULLE, Charles: A reménység emlékiratai I. Az újjászületés Szeged: Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, p. 40.) 351 SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p után megindult Algériából a francia tőke repatriálása, azonban a szaharai területre történő tőkekivitel hihetetlen ütemben felgyorsult áprilisában négy nagy társaságot hoztak itt létre: Compagnie Française du Sahara (CFS), Compagnie Finacière pour le Développement Économique de l Algérie (COFIDAL), Groupement Technique et Financier pour le Sahara (GTFS), Compagnie Financière pour l Outre-Mer (COFIMER). Ennek alapítói a Rothschild-bankház, a Banque de Paris et du Pays Bas, a francia bankvilág és nagyipari cégek voltak. Guy de Rothschild báró 1957 márciusában bejelentette, hogy kötvényeket lehet vásárolni az induló vállalkozásokban, amelyek a szaharai és a fekete-afrikai területeken hamarosan óriási mértékben a természeti kincsek kiaknázását kezdik el. A francia olajérdekeltségek beruházásai ezen a területen 1959-ben az AGEFI (L Agence Économique et 103

104 az anyaországi népszavazók 90,6%-a erősítette meg. Közel egymillió európai menekült el Algériából, Titkos Hadsereg Szervezete (Organisation Armée Secrète, OAS) nevű terrorcsoportjuk pedig két merényletet is megkísérelt de Gaulle ellen szeptember 8-án az országúton egy harminckilós plasztikbombát robbantottak fel az elnök autója mellett, augusztus 22-én pedig egy kommandó (amelynek három magyar származású tagja is volt) géppuskatűz alá vette az elnököt és feleségét szállító autót. A kocsit tizennégy találat érte, de senki nem sebesült meg folyamán a tábornok-elnök belpolitikai helyzete megerősödött. Az eviani egyezmény és az novemberi képviselő-választások után szilárd parlamentre számíthatott külpolitikájában. Ebben a helyzetben de Gaulle kezdeményezett: a francia külpolitikában párhuzamosan került sor a francia függetlenség, a grandeur megszilárdítására, ennek elismertetését célzó lépésekre, valamint egy bonyolult és ellentmondásos keleti politika megkezdésére. 354 Megfogalmazása szerint: Franciaország nemzetközi szerepét illetően valami nemrég megváltozott. Mert ez a szerep felfogásom szerint kizárja azt az atlanti engedelmességet, amelyet a köztársaság a távollétem alatt gyakorolt. Szerintem országunk Európában és a világban képes önálló cselekvésre, és önállóan is kell cselekednie, mert ez erőfeszítéseinek egyik nélkülözhetetlen morális hajtóereje. Ez a függetlenség nyilvánvalóan azzal jár, hogy biztonsága érdekében országunknak az elrettentés modern eszközeivel kell rendelkeznie. Nos hát, meg kell szereznie magának! 355 Az ötvenes évek végére a hidegháború két szuperhatalma között a kölcsönösen garantált elrettentés egyensúlya alakult ki, az Amerikai Egyesült Államok új stratégiája pedig a rugalmas reagálás doktrínája 356 lett. A nyugat-európaiakban akkoriban felmerülő aggályok kapcsán Financière) március 9-i adatai alapján már elérték a 200 milliárd (régi) frankot. Azonban az AGEFI ugyanekkori adatai szerint a többi szektorból 250 milliárd frankot repatriáltak Franciaországba, vagy más biztos felvevő piacokra. 353 HAHNER Péter: Franciaország története. Bp.: Műszaki Könyvkiadó, p GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p DE GAULLE, Charles: A reménység emlékiratai I. Az újjászületés Szeged: Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, p Flexible response: A hadászati elgondolás alapelve, hogy egy katonai kihívásra a lehetőségek skáláján belül mindenféle választ lehessen adni. Irányelve a fegyveres erők lehetséges alkalmazására mind az általános nukleáris, mind a korlátozott háború körülményei között érvényes. Az elvet először Kennedy elnök volt katonai tanácsadója, Maxwell D. Taylor tábornok fogalmazta meg és csak hét évvel később, a NATO decemberi tanácsülésén fogadták el a közös katonai doktrína alapelvéül. Az alapelv mint a katonai doktrína alapja az Amerikai Egyesült Államokban 1972-ig, a NATO-ban módosításokkal 1991-ig volt érvényben, amikor a római NATO csúcson elfogadták a nukleáris fegyverekre való csökkentett támaszkodás elvét. (SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. p ) 104

105 vagyis milyen feltételek mellett védelmez tovább az amerikai atomernyő a francia állam a saját nemzeti nukleáris erő kifejlesztésének útját választotta 357, létrehozva a force de frappe-ot, a francia nukleáris elrettentő erőt. De Gaulle szerint Franciaország védelmének franciának kell lennie. Az elgondolás alapján mindez az európai Európa atomhatalmának magvát és Franciaország ebben vezető szerepének alapját adná, amelyet politikai nyomásgyakorlásra is fel kívántak használni. Atombombája és hordozóeszközei kifejlesztését saját eszközeivel kezdte meg, az Amerikai Egyesült Államokból hazatérő tudósok, mint a Curie házaspár, segítségével már az ötvenes években megkezdődtek az erre irányuló kutatások, de Gaulle visszatérése után pedig felgyorsultak. Franciaország az első atombombát február 13-án robbantotta fel a Szaharában lévő Reganne-ban, majd ugyanez év április 1-jén a másodikat. Ezek alapján állították 1963-tól hadrendbe a francia elrettentő erők első generációját, amely ötven Mirage IVA típusú bombázóból állt. A francia hadászati erők második generációját 18 darab 2700 kilométer hatótávolságú rakétát 1969 után telepítették a provence-i Albion-fennsíkon. 358 A francia hadászati erőkhöz tartoztak az 1961-ben és 1963-ban vízre bocsátott Foch és Clemenceau hadihajók is. A force de frappe politikai és stratégiai koncepciója 1966-ra nyerte el végső formáját kidolgozójának, Charles Ailleret tábornoknak aki között a francia hadsereg vezérkari főnöke volt köszönhetően, ez volt a körkörös védelem, a défense à tous azimuts elve. Beaufre tábornok azon elméletével értett egyet de Gaulle, amely szerint az egyik nagyhatalommal szövetséges harmadik erő fellépésével szűkül a két nagy cselekvési szabadsága, tehát erősödik a stratégiai stabilitás. A harmadik hatalom létéből fakadó kockázatok elkerülésére vagy csökkentésére a közös stratégia kialakítása a legjobb megoldás. Vagyis egy független erő létéből fakadó instabilitás ezen erő szövetségessé tételével kerülhető el. 359 A tous azimuts alapján a force de frappe feladata az ország védelme bármilyen irányból érkező támadással szemben, elrettentő erejével 357 Az augusztus 5-i moszkvai atomcsendegyezményhez amely a légkörben, a víz alatti és a világűrben folytatott nukleáris kísérleteket tiltotta meg Franciaország és Kína nem csatlakozott, mindkettő nemzeti nukleáris ereje kifejlesztésén dolgozott. De Gaulle szerint továbbá mindez a gyakorlatban csak korlátozott jelentőségű lépés, mivel nem tiltja meg a nagyhatalmaknak a hordozóeszközök és indítóállomások építését. Ezt megelőzően egy évvel Franciaország ugyanezen ok miatt nem csatlakozott az ENSZ tizennyolc hatalmi leszerelési konferenciájához sem. 358 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p

106 nyilvánvalóvá kellett tennie az ellenség számára, hogy az általa okozott veszteségek nagyobbak, mint amekkorát Franciaország legyőzésével szerezne. 360 A korábbi feltétel nélküli atlantizmus gyökeresen módosult. De Gaulle, elnökké választása után azonnal, szorgalmazni kezdte az Atlanti Szövetségen belüli változtatások végrehajtását, hangot adott a NATO nukleáris politikájának, integrált katonai szervezetének és az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepére vonatkozó reformjavaslatainak, és ellenezte, hogy a francia atomütőerő NATO (vagyis amerikai) ellenőrzés alá kerüljön. Ugyanakkor az amerikaiak a franciák azon de Gaulle szeptember 14-i keltezésű, az amerikai Eisenhower elnöknek és az angol Harold Macmillan miniszterelnöknek küldött elképzeléseit nem fogadták el, amelyek a szövetség brit francia amerikai hármas irányítására vonatkoztak. Ezt számos, inkább demonstratívnak tekinthető lépés követte francia részről, de néhány már jelezte távolodásukat a NATO-tól. Ilyen volt a földközi-tengeri flotta 1959-es kivonása a szövetség parancsnoksága alól, a francia légtér teljes francia ellenőrzés alá vonása, valamint de Gaulle megtiltotta, hogy a franciaországi területen állomásozó amerikai fegyveres erők ott nukleáris fegyvereket tároljanak. 361 De Gaulle egy önállóbb és függetlenebb francia kül- és biztonságpolitika kialakítására törekedett az Atlanti Szövetségen belül, ezen álláspontját az új amerikai elnök, J. F. Kennedy elnök tudomására is hozta. Megbeszéléseiken szóba került az amerikaiak vietnámi háborúja is. 362 A NATO-val kapcsolatos ellentétek mellett a francia elnök nyilvánosan elítélte a Kongóval kapcsolatos akkori amerikai politikát, és visszautasította az ENSZhaderőben történő részvételt, valamint Fidel Castro Kubájával sem kívánta megszakítani a diplomáciai kapcsolatokat. Az eredetileg 1969-re, a francia atomütőerő augusztus 24-én Fangatufán, a polinéz szigetvilág egyik korallzátonyán hajtották végre az első sikeres francia hidrogénbomba-robbantást. Ennek kapcsán én mindenekelőtt Kiss Anita Júlia írását (KISS Anita Júlia: A francia hidrogénbomba megszületése. In. Klió, évf. 2. sz. p ), valamint az eredeti tanulmányt ajánlanám az olvasó figyelmébe: BENDJEBBAR, André: Archives secretes Le vrai pѐre de la bombe H. In. L Histoire, szeptember sz. p (Titkos dokumentumok A hidrogénbomba igazi atyja a szerző fordítása). 361 A francia nukleáris erőt, mint a NATO biztonságához hozzájáruló elemet az Atlanti Szövetség ig nem fogadta el. 362 Amikor Kennedy beiktatása után, 1961 májusában Párizsban járt, de Gaulle tábornok óvta az elnököt illúzióitól:»az intervenció ebben a térségben megállíthatatlan gépezet lesz. Attól a pillanattól kezdve, hogy a nemzetek öntudatra ébrednek, semmiféle idegen hatalomnak, bármilyen erős legyen is, nem lehet esélye a győzelemre. Önök, amerikaiak, tegnap el akarták foglalni a mi helyünket Indokínában. Most nyomunkba lépnek, és lángra lobbantanak egy olyan háborút, amelyet mi befejeztünk. Előre megmondom, minden áldozatuk és költség ellenére lépésről lépésre feneketlen katonai és politikai mocsárba fognak süllyedni.«((de GAULLE, Charles: Mémoires d espoir I Párizs: Plon, p ). Idézi: SALGÓ László: Neokolonialista és globális érdekek az Egyesült Államok indokínai politikájában. In. Külpolitika, évf. 1. sz. p. 86.) 106

107 hadrafoghatóságára tervezett szakítás korábban következett be, a MacNamara által javasolt rugalmas válaszadás doktrína és a tömeges megtorlás 363 doktrínájának logikájára épült francia elrettentési doktrína között kialakult ellentét miatt. Utóbbi a legkisebb támadásra is atomcsapást helyez kilátásba, a franciák úgy vélték, a nukleáris elrettentésnek csak így van értelme. 364 De Gaulle február 21-i sajtókonferenciáján jelentette be, hogy Franciaország kilép a NATO integrált katonai szervezetéből, amellett, hogy az Észak-atlanti Szerződésnek továbbra is tagja maradt. Mindez az 1945 utáni francia történelem egyik legjelentősebb lépése volt. 365 Hangsúlyozta, hogy kormánya hajlandó tárgyalni és együttműködni a szervezet vezetőivel, és országa a Washingtoni Szerződés 5. cikkelye értelmében kész részt venni a szövetséges államok kollektív védelmében, azonban innentől kezdve az enfant terrible szerepét játszotta, vagyis számos alkalommal állították, hogy úgy viselkedik, mint egy rossz gyerek. A döntés következtében visszahívták az összes, a NATO katonai törzsében szolgálatot teljesítő francia katonát, hazarendelték a szövetség fegyveres erőinek kötelékében állomásozó összes francia csapatot, és beszüntették az ország területén található NATO-támaszpontok és repülőterek működését. Az addig Franciaországban helyet kapó NATO-főparancsnokságokat más országokba telepítették. 366 Franciaország kivonult az 1963-ban alakult Védelmi Tervező Bizottságból, az 1966-ban létrejött Nukleáris Tervezőcsoportból, de a nukleáris védelem kérdéseivel foglalkozó bizottságban továbbra is részt vett. Kivonult továbbá a NATO Katonai Bizottságából, ahol 1996-ig egy fő megfigyelővel képviseltette magát április 1-jén hatályba lépett a külföldi katonai jelenlétet megtiltó rendelkezés is. Franciaország kilépett a SEATO 367 -ból is. Megteremtődött a lehetőség 363 Massive retaliation ig, az első Fehér Könyv megjelenéséig francia doktrína hivatalos formában nem létezett. A NATO és Franciaország által alkalmazott doktrínák ellentmondásainak kezelésére a felek között számos szerződés született a későbbi években. 365 Ugyanakkor 1968 végén, a belpolitikai válság és a frank elleni külső támadás során de Gaulle amerikai segítségért folyamodott, cserébe beleegyezett, hogy a francia hadsereg részt vegyen a NATOszövetségesek közös hadgyakorlatain, így került sor francia-amerikai haditengerészeti gyakorlatokra. 366 Az AFCENT (Szövetséges Haderők Közép-Európában) központja a Fontainebleau-i kastély konyhaépületéből a hollandiai Brunssunba, a SHAPE Rocquencourt-ból Monsba, a NATO Főtitkársága pedig Brüsszelbe költözött. 367 South-East Asian Treaty Organization: szeptember 8-án írta alá az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Ausztrália, Pakisztán, Thaiföld, Új-Zéland és a Fülöp-szigetek a manilai szerződést a Fülöp-szigeteken, amely létrehozta a Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezetét. A manilai szerződés keretében az Amerikai Egyesült Államok nemcsak a dél-vietnámi rezsimet, hanem más kommunistaellenes rezsimeket is támogatott Délkelet-Ázsiában. Walter Lippmann, amerikai publicista szerint mindez: az első olyan hivatalos eszköz a modern időkben, amely arra szolgál, hogy lehetővé tegye a belügyekbe való nemzetközi beavatkozást. (Idézi: KENDE István: Forró béke Hidegháború. A diplomáciai kapcsolatok története 1945/56. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 249.) 107

108 a francia biztonságpolitika második pillérének, az enyhülés pillérének felépítéséhez. De Gaulle azzal, hogy az enyhülési politika útjára lépett, ha mégoly megváltozott feltételek mellett is, de visszakanyarodott a második világháború végén vallott biztonságpolitikai koncepciójához, amely szerint Franciaország biztonságát az garantálja, ha egyszerre támaszkodik a Keletre és a Nyugatra. 368 Franciaország január 27-én diplomáciai kapcsolatba lépett Kínával, és javasolta a Szovjetunió bevonását az európai rendezésbe. A szovjet-francia kapcsolatok már 1966 előtt léteztek lásd Hruscsov márciusi párizsi látogatását, azonban ezeket ellentétek jellemezték. 369 Ugyanakkor gazdasági és tudományos kapcsolataik jelentősek voltak június 20 július 1. között de Gaulle a Szovjetunióba látogatott, ahol több mint 14 ezer kilométert tett meg, valamint a szovjet vezetőkkel körülbelül 26 órán keresztül tárgyalt, amely kivételes programnak számított akkoriban. A détente, entente, coopération (enyhülés, egyetértés, együttműködés) hármasságára támaszkodó francia enyhülési politikának Moszkvában nem is annyira szövetségesre, mint inkább»ellensúlyra«volt szüksége egyfajta különleges viszony alapján. 370 A szovjetek és a kelet-európai szocialista országok felé történt nyitás összhangban állt de Gaulle tömböktől mentes Európa elképzelésével, amely Franciaország vezetésével a két szuperhatalom közötti közvetítő és kiegyenlítő szerepet játszaná. A Kelet- Európával kapcsolatos nyitási kísérletei azonban az 1968-as májusi diáklázadás miatt lezárultak. Az Atlanti Szövetségre vonatkozó de gaulle-i hármas direktórium javaslat visszautasítása és a nassaui megállapodás 371 volt az 1963-as francia-nyugatnémet szerződés közvetlen előzménye. De Gaulle célja egy francia irányítás alatt álló és a két szuperhatalomtól független, saját politikával rendelkező Európa megteremtése volt, amelyben a nemzeti tényező primátusa uralkodik, és elutasította a 368 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p Mint például a német békeszerződés, Moszkva kapcsolatai az FLN-nel és az május 1-i U2-es kémrepülőgép ügye, illetve Hruscsov 1961 őszén az ENSZ-közgyűlés elé terjesztett javaslata miatt az összes gyarmati terület felszabadítására, amelyet de Gaulle személye elleni támadásnak tekintett. 370 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p Az amerikai-brit nassaui alku alapján az amerikaiak Polaris rakétákat szállítottak a briteknek az amerikai technikai segítséggel épített rakétahordozó tengeralattjáró egységekhez, amelyeket a NATO multilaterális egységeihez (multilaterális atomütőerő MLF) kapcsoltak. A megbeszélések a franciák nélkül folytak, így de Gaulle válaszul január 14-i sajtótájékoztatóján megvétózta a britek közös piaci belépését, mondván a közösség ne váljon egy amerikaiaktól függő atlanti közösséggé. Továbbá aggályait nyilvánította ki az Amerikai Egyesült Államok európai érdekeltségeivel kapcsolatosan, szerinte számukra Nyugat-Európa védelme a szovjet fenyegetéssel szemben másodrangúvá vált, és elutasította az MLF-ben történő francia részvételt. 108

109 szupranacionalizmust szeptember 14-én Konrad Adenauer Párizsba látogatott, és innentől kezdve az intenzív tárgyalások a két állam között gyakoribbá váltak júliusában Rambouillet-ben találkoztak, viszont a de Gaulle által itt felvázolt hatok Európája 372 koncepció gyökeres ellentéte volt az EGK-t alapítók föderalista elképzeléseinek, és Adenauer véleménye az volt, hogy nem nyeri majd el a közösség többi államának támogatását, amely az február i párizsi tanácskozáson bizonyítást is nyert. Ez a francia-nyugatnémet közeledést azonban nem akasztotta meg. Franciaország noha képességei mindezt nem nagyon tették lehetővé korábbi nagyhatalmi státuszát kívánta visszaszerezni, ezzel a nagypolitikába visszatérni, és az Amerikai Egyesült Államoktól történő függetlenedést próbálta megvalósítani, így az európai tervekben vezető szerepet vállalt. Az akkori de Gaulle-i vezetés az örök vetélytársban lehetőséget látott. A második világháborúban totális vereséget szenvedett Németország kettéosztott területének felén a győztesek főleg Franciaország politikai és katonai mozgásterét egyaránt igyekeztek szűkre szabni, így a nyugat-német politika érdeke kifejezetten annak lassú és óvatos tágítása volt, távlati célkitűzései között pedig az ország újraegyesítése szerepelt. Történelmi sérelmeiket félretéve, ezek ösztönözték a két, különböző hatalmi pozíciójú országot az európai együttműködés iránti elkötelezettségre. 373 Franciaország az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként beleszólást kapott a világpolitika kérdéseibe, és nukleáris hatalomként stratégiai előnyei voltak Németországgal szemben. Utóbbinak 1990-ig kellett várnia az újraegyesítésre és a nemzeti szuverenitás elemeinek visszaszerzésére. Európa legkülönösebb házasságára január 22-én az Elyséepalotában került sor. 374 A Konrad Adenauer és a Charles de Gaulle által aláírt, erősen technikai jellegű megállapodásnak köszönhető, hogy az európai kontinens integrációját hajtó francia-német tandem stabil keretnek bizonyult később. A francia- 372 Valójában ez arra késztet bennünket, hogy érvényesítsük a Hatok Gazdasági Közösségét, hogy ösztönözzük őket a rendszeres politikai párbeszédre, hogy úgy rendezzük a dolgokat, hogy bizonyos országok mindenekelőtt Nagy-Britannia ne rángassák bele a Nyugatot egy olyan atlanti rendszerbe, amely összeegyeztethetetlen lenne az európai Európa lehetőségeivel. (DE GAULLE, Charles: A reménység emlékiratai I. Az újjászületés Szeged: Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, p. 135.) 373 SZEMLÉR Tamás: A francia-német kapcsolatok az Európa-politika kulcskérdései tükrében a XXI. század küszöbén: Folyamatosság vagy változás? Doktori (PhD) értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola, Forrás: letöltés ideje: január De Gaulle úgy nyilatkozott: A két hajdani ellenség összefogása szükséges, de nem elégséges feltétele Európa megszerveződésének. (DE GAULLE, Charles: A reménység emlékiratai I. Az újjászületés Szeged: Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, p. 142.) 109

110 nyugatnémet szerződésben a felek kötelezték magukat a külpolitikai döntések előtti konzultációra és annak összehangolására, valamint előirányozta az államfők félévenkénti, a külügy- és oktatási miniszterek háromhavonkénti és az ifjúsági- és sport kérdésekben illetékes vezetők kéthavonkénti találkozóját. A könnyű franciaországi becikkelyezést azonban a Bundestag ellenállása követte, amely egy olyan politikai bevezető csatolásával volt csak hajlandó a szerződést megszavazni, amelyben épp a de Gaulle által elutasított elvek szerepeltek, amelyek elkerülésére hívta társul őket. Kennedy júniusi bonni tárgyalásai növelték csalódottságát. Az együttműködés helyébe a kapcsolatok folyamatos romlása lépett, amelynek hátterében a hatvanas évek nemzetközi életének változásai átmenet a hidegháborúból az enyhülés koegzisztencia-politikájának időszakába álltak. Az EGK évi válságában amely az integráció politikai jövőjét és továbbfejlődését kockáztatta Bonn nyíltan Párizs ellenfelévé vált, a gazdaság- és valutapolitikai kérdésekben pedig még inkább kiéleződtek az ellentétek. A hidegháborús tömbpolitika fellazulásával azonban az NSZK 375 kezdte elveszteni korábbi központi szerepét, míg Franciaország jelentős politikai játékteret nyert, amely egy dinamikus és rugalmas nemzeti külpolitika számára kínált esélyeket. Ez a folyamat a nyugat nyugati érdekellentétek növekedéséhez vezetett, amelynek gyújtópontjába az NSZK került. 376 A politika és a gazdaság éppúgy elválaszthatatlan egymástól, mint a cselekvés és az élet. 377 fogalmazta meg de Gaulle, akinek további külpolitikai lépései közé tartozott azon javaslata, hogy változtassanak a nyugati világ pénzügyi intézményeit és az elszámolási eszközt illetően: az általánosan elfogadott nyugati elszámolási eszköz ismét az arany legyen, mint az első világháború előtt. De Gaulle a frank-dollár csatával amelynek következtében a hatvanas évtized első éveiben az amerikai aranykészletek jelentős része átvándorolt a párizsi és más nyugat-európai bankok pincéjébe olyan folyamatnak lett az elindítója, amely a hetvenes évek elejére az addig megingathatatlannak vélt dollár leértékeléséhez vezetett Charles de Gaulle a Német Demokratikus Köztársaságot nem ismerte el, a megnevezést sem szívesen használta, helyette Németország keleti részét Pankovnak amely a szovjetek által megszállt Kelet- Berlin egyik városrésze volt nevezte. 376 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p DE GAULLE, Charles: A reménység emlékiratai I. Az újjászületés Szeged: Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, p GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p

111 Nem tett jót de Gaulle nimbuszának az Izraellel szemben folytatott politikája as elnökké választása óta egyre gyengítette Izraellel való kapcsolatait, az június 5- én kitört hatnapos háború után pedig leállította az Izraelbe irányuló francia fegyverexportot és az ENSZ-ben a Szovjetunióval együtt agresszornak ítélte a zsidó államot december végén az Izrael-barát köröket magára haragította: december 25-én az izraeli légierő támadást hajtott végre a bejrúti repülőtér ellen, emiatt azonnali hatállyal leállította az izraeliek által megrendelt és már kifizetett Mirage-ok szállítását. A döntés ellen az amerikai vezetés mellett még a francia kormány néhány tagja is tiltakozott. Másik nagy port kavart lépése volt, hogy 1967 júliusában, Kanadában a montreali világkiállítás alkalmából tett látogatáson pedig megéljenezte a»szabad Quebecet«(1967), amit a kanadai szövetségi kormányzat a belügyekbe való beavatkozásnak tekintett. 379 Összességében a szuperhatalmi versengés egyensúlyában lehetővé vált, hogy Franciaország újra nagyobb szerepet játszhasson, függetlenül attól, hogy nem túl erős gazdasági és katonai képességekkel rendelkező középhatalomnak minősült. Ezzel de Gaulle-nak 1958-tól egyre több lehetősége volt a francia kivételesség hangsúlyozására és arra, hogy országát különutas szerepkört játszó állammá téve a tömböktől mentes politika szószólója legyen, amely a gaulle-ista kül- és biztonságpolitika egyik legfontosabb vezérfonala volt. 380 Az őt követő elnökök kül- és biztonságpolitikai lépéseiben mindenkoron kitapintható ennek kontinuitása Georges Pompidou ( ) a neogaulle-izmus Pompidou aki a második világháború befejezése előtt lépett be de Gaulle ideiglenes kormányába, majd Franciaország felszabadulása után a tábornok személyes munkatársainak egyike lett egyesek számára a gaulle-izmus folytatóját jelentette, mások épp az ellenkezőjét állították róla. Véleménye szerint a gaulle-izmus nem doktrína, hanem magatartás. 381 Egy együttműködésre nyitott, ugyanakkor határozott külpolitikát, egy elsődlegesen nemzeti védelmet, valamint gazdasági fejlődést jelentett 379 HAHNER Péter: Franciaország története. Bp.: Műszaki Könyvkiadó, p GAZDAG Ferenc: Franciaország és az iraki konfliktus. In. Külügyi Szemle, évf sz. p ; De Gaulle az 1968-as párizsi diáklázadások, majd az április 27-i a területi igazgatás és a Szenátus reformjáról szóló referendum eredménye nyomán április 28-án lemondott köztársasági elnöki posztjáról és visszavonult Colombey-les-deux-Églises-be. 381 POMPIDOU, Georges: Entretiens et Discours Paris: Libraire Plon, 1975., I. kötet. p. 16. (Interjúk és beszédek a szerző fordítása). 111

112 számára. 382 Elnöki kampánybeszédében hangsúlyozta, hogy a de Gaulle-féle politikát szeretné folytatni, magát a gaulle-ista hagyományok egyik leghűségesebb őrzőjének tekintette, ugyanakkor nem kívánta a tábornok stílusát utánozni, így a nyitott és a párbeszéd politikájának szükségességét hangsúlyozta: Franciaország gazdasági helyzete sokkal törékenyebb volt, mint 1968 májusa előtt gondolták volna. Politikai szempontból Pompidou a gaulle-ista UDR 383 -től függött, amely hamarosan jellegzetes jobboldali párttá vált, megszerezve a jobboldali csoportok támogatását is. Ez a korszak hozza el a gaulle-izmus kopásának első jeleit is: eltűnnek belőle a harmadik utas vagy korporatív elképzelések éppúgy, mint a kezdetben jellemző etatista progresszióra való hajlam. Ezzel párhuzamosan az is kiderült, hogy a gaulle-izmus életképes politikai áramlat de Gaulle nélkül is: ekkor válik a gaulle-izmus egy valódi jobboldali politikai kultúrává, ( ) ezt a jelenséget nevezzük neogaulle-izmusnak, azaz a baloldali elképzelésektől megfosztott, jobboldali gaulle-izmusnak. 384 De Gaulle után a gaulle-ista mozgalom megállapodott a jobboldalon, vezetőjévé a pártvezér vált. Pompidou időszakában a neogaulle-izmus elsődlegessé vált, ezzel a jobboldali, konzervatív, technokrata nézetrendszer került előtérbe, és azóta az elnök a pártok fölött lebegő, azonban azoktól távolságot tartó pártvezér, többségi vezér, akinek tekintélyét nem csupán személye, hanem hivatala is adja, tehát a karizma átruházhatóvá vált. 385 Kül- és biztonságpolitikájában az eredetileg hétévesre tervezett elnöki mandátum első évei során ( ) visszalépés volt megfigyelhető 386 a de Gaulle-éhoz képest. A gaulleizmus sok terhes elemet magával hordozó, merev politikáját meg kellett változtatnia a gazdasági kényszerek, valamint a bel- és nemzetközi politikában bekövetkezett változások miatt. A defenzív politika kialakulása egyrészt annak köszönhető, hogy de Gaulle halála után 387 a gaulle-ista mozgalom gyengült, és a baloldal erősödött, másrészt pedig annak, hogy azon nyitott kérdések, amelyek Európában a francia 382 POMPIDOU, Georges: Entretiens et Discours Paris: Libraire Plon, 1975., I. kötet. p. 16. (Interjúk és beszédek a szerző fordítása). 383 Union pour la défense de la République Unió a Köztársaság védelméért. 384 BALÁZS Gábor: Egy francia jelenség: a gaulle-izmus. Forrás: letöltés ideje: november SOÓS Eszter: Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása. In. Politikatudományi tanulmányok. Bp.: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam és Jogtudományi Kar Doktori Iskolájának III. Konferenciája, április 20. p. 32. Forrás: letöltés ideje: március DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p november 9-én bekövetkezett halálát Pompidou november 10-i televíziós beszédében így jelentette be: Franciaország megözvegyült. 112

113 nagyhatalmiság érvényesítését segíthették elsősorban a német kérdés az NSZK között kötött ún. keleti szerződéseivel, valamint a ( ) Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodással 388 időközben rendeződtek. Az NSZK fejlődése és a gazdasági erejéhez mindjobban felnövő politikai befolyása többé nem tették lehetővé a tisztán francia vezető szerepet Nyugat-Európában. 389 Továbbá csökkent a szovjet faktor, valamint Franciaország a fejlődő országok számára egyre inkább csak Nyugat-Európa kapujává vált, ezen országok a franciákétól nagyobb gazdasági kapacitással rendelkező nyugat-európai országok felé fordultak. Elődjétől eltérően keveset beszélt a grandeur-ről, de sokat a dignité-ről, vagyis a méltóságról. A világ kemény, Franciaország még sebezhető, jóléte törékeny. Ami mindenek előtt számít, az a gazdasági hatalom és a nemzetvédelem mivel, ahogy már bebizonyosodott, mindig egyedül vagyunk. 390 nyilatkozta elnöksége első éveiben, amelyeket a következő sikerek koronáztak: politikai szilárdság, gazdasági és ipari terjeszkedés, a társadalmi folyamatok és kapcsolatok javulása, a nyugat-európai integráció fejlődése, enyhülés az Amerikai Egyesült Államokkal való kapcsolatokban és megállapodás kötése az Azori-szigeteken a pénzügyi kérdésekről 391, Kelet-Európa államaival való kapcsolatok erősítése, az afrikai államok új szükségleteihez és igényeihez igazodó együttműködési politika elfogadása, valamint Franciaország befolyásának terjesztése a Közel-Keleten. A politikai hangulat változása és a külső feszültségek erősödése miatt azonban a hetvenes évek elejétől a francia külpolitikában fokozatos változások következnek be, a de Gaulle által megkezdett nacionalista vonal lényeges jellemzőinek megtartása mellett. 392 A stílus- és orientációváltás nem jelentette a gaulleizmus végét, de annak elpolgárosodása volt jellemző: elsősorban kihasználni próbálta a nemzetközi erőviszonyokat. Ez az es pénzügyi válság, majd főleg az 1973-as energiaválság idején volt tapasztalható. Pompidou 1973-ban több állam- és kormányfővel találkozott, mint az azt megelőző 388 Nyugat-Berlin jogállásának szabályozására az szeptember 3-i megállapodásban került sor a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország között. 389 KIS Aladár (szerk.): Egyetemes történet A második világháború befejezésétől a Helsinki-konferenciáig. Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993., I. kötet. p POMPIDOU, Georges: Entretiens et Discours Paris: Libraire Plon, 1975., I. kötet. p. 19. (Interjúk és beszédek a szerző fordítása) decemberében került sor a Nixon Pompidou találkozóra, amelynek köszönhetően a két ország kapcsolatai javultak, és Pompidou tovább enyhítette a NATO-val meglévő feszültségeket is. Következő találkozójukra május 31 június 1. között került sor Reykjavíkban, itt főként a pénzügyi és gazdasági kérdésekről, a NATO-ról és a Kelet Nyugat közötti kapcsolatokról tárgyaltak. 392 BALÁZS József, GAZDAG Ferenc: Fegyverek a Diadalív alatt. Franciaország biztonságpolitikájáról. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p

114 években: január 11-én Brezsnyevvel Minszkben, január 22-én Willy Brandttal Párizsban, május 21-én a brit Edward Heath-szel Párizsban. Május 14-én hivatalos látogatásán fogadta Versailles-ban Szaúd-Arábia akkori királyát. Május én Nixonnal Izlandon, június én Brezsnyevvel Rambouillet-ban, szeptember 12- én Mao Ce-tunggal Kínában találkozott. Szeptember 17-én az iráni sahhal, majd 28- án Tanakával, a japán miniszterelnökkel Párizsban, október 1-jén Léonnal, az olasz elnökkel Franciaországban találkozott, valamint ide sorolható a november 23-i francia-afrikai csúcstalálkozó Párizsban. Még az év novemberében újra találkozott a brit miniszterelnökkel Chequers-ben és Brandttal Párizsban. A sort a Koppenhágában megrendezett európai csúcstalálkozó zárta december közepén. A gazdasági stratégia irányváltásának köszönhetően amely a protekcionizmus megszűnését és kifelé forduló gazdaságpolitikát jelentett, köszönhetően Franciaország hetvenes évekre történt felzárkózásának a világ legfejlettebb ipari hatalmai közé 393 hatalmas mértékű változás következett be: a francia vállalatok megjelenhettek nemcsak a Közös Piacon, hanem a világ többi államában, főként a fejlődő országok piacain. Az amerikai és a nyugat-német tőke egyre nagyobb mértékben áramlott az országba, főleg az indirekt mint az EGK vagy Svájc csatornákon keresztül elsősorban a francia gazdaság csúcsiparágaiba: a kohászatba, a fémiparba, a gépgyártásba, az elektronikába, a vegyiparba és az élelmiszeriparba. 394 Pompidou fontosnak tartotta, hogy a francia vállalatok elérjék a nemzetközi dimenziót, és általa elfogadják a versenyt elsődlegesen a világpiacon. 395 A francia gazdasági fejlődés iránya egybeesett azzal a világméretekben tapasztalt jelenséggel, amelyet a gazdaság növekvő politizálódása, a politika és a gazdaság fokozódó összefonódása jelentett. 396 A jelenség már de Gaulle időszakában megindult, azonban a 70-es évek jó példái annak, hogy a francia gazdaság, s ezen belül főként a katonai célokra termelő rész miként függ az energiaellátástól, s ez 393 Ez lehetőséget adott egy aktív francia külpolitika folytatására, amely főleg az Európa- és a mediterrán politikákat érintette, azonban a hetvenes évek válságai nyomán világszintű külpolitikát jelentett. 394 A Pompidou-korszak ( ) a francia gazdaságtörténetnek az a szakasza, amikor az addig erősen merkantilista alapokon nyugvó nemzetgazdaság jóval nyitottabbá vált: az európai verseny jót tesz a francia vállalatok modernizációjának, ekkor jönnek létre az első francia»multik«. (BALÁZS Gábor: Egy francia jelenség: a gaulle-izmus. Forrás: letöltés ideje: november 23.) 395 POMPIDOU, Georges: Entretiens et Discours Paris: Libraire Plon, 1975., I. kötet. p (Interjúk és beszédek a szerző fordítása). 396 BALÁZS József, GAZDAG Ferenc: Fegyverek a Diadalív alatt. Franciaország biztonságpolitikájáról. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p

115 hogyan befolyásolja a kül- és biztonságpolitikát. 397 A francia gazdaságfejlődésben meghatározó szerepet játszott a tőkés világ legfejlettebb centrumaitól az Amerikai Egyesült Államoktól, az EGK-tól és főként az NSZK-tól történő függés is. Ugyanakkor Franciaország dominanciát alakított ki volt gyarmatain, főként az afrikai országokban és frissen szerzett befolyási övezeteiben, valamint felújította kapcsolatait a Maghreb-államokkal és Indokína egyes országaival. Az 1971-es pénzügyi válságra hivatkozva a francia elnök és külügyminisztere több fórumon is hangoztatta, hogy a Közös Piac tagállamainak össze kell fognia és közös politikát kell meghatároznia válaszul a dollár árfolyamának ingadozása kapcsán kialakult helyzetre. A frank zóna államaival is konzultációkat kezdeményeztek a válság kezelésére. Az 1973 végi arab izraeli háború okozta energia- és nyersanyagár-robbanás a négyszeres olajáremelkedés és az ezt követő világgazdasági válság nemcsak a nyersanyagszegény, a Közös Piaci átlagnál nagyobb energiafüggőségű francia gazdaságra volt hatással, hanem változásokat indított el külpolitikájában is. A Michel Jobert 398 Pompidou páros a francia nagyhatalmiság megőrzéséhez új területeket keresett, megpróbálva megtartani az eddig megszerzetteket is, amelyekben a gazdasági megfontolások mint az energiaimport és a fegyverpiac jelentősen segítették. 399 A világgazdasági válság miatt nőtt a francia társadalomban a feszültség, romlott Franciaország közérzete, ugyanakkor a gazdasági növekedést nem fogták vissza. 400 Pompidou október 31-én a nyugat-európai integráció ülésén is a közel-keleti válság kapcsán az európai összefogást, a politikai és gazdasági-pénzügyi cselekvést hangsúlyozta. Pompidou egy modern Franciaországot kívánt létrehozni: Ha Franciaországból egy modern országot akarunk létrehozni, az egyet jelent azzal, hogy lehetővé tesszük számára, hogy fenntartsa a helyét a külfölddel szemben, hogy független állam maradjon, amelynek megvan a saját politikája, amelynek megvan az, amit én úgy 397 BALÁZS József, GAZDAG Ferenc: Fegyverek a Diadalív alatt. Franciaország biztonságpolitikájáról. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p Michel Jobert az márciusi törvényhozási választások után került a külügyminiszteri tárca élére, korábban az államfő közvetlen munkatársa volt, emiatt Pompidou utolsó elnöki éve erősen gaulle-ista színezetet kapott. Az elnök és külügyminisztere között kivételesen jó és közeli kapcsolat állt fenn. 399 Az olajválság kezelésében történt különállásra jó példa volt, hogy Jobert volt az egyetlen a nyugati államok képviselői közül, aki elutasította a Nemzetközi Energiaügynökség létrehozására tett amerikai javaslatot, majd elutazott Algírba, ahol Houari Boumédiène elnökkel találkozott, és közösen előkészítették az ENSZ 1974 áprilisi, a nyersanyagkérdésnek szentelt rendkívüli ülésszakát. 400 A külpolitika folytatásához Pompidou-nak szüksége volt egy erős, gyorsan fejlődő francia gazdaságra. A szisztematikus gazdasági és ipari fejlődést elősegítő politika mélyen megváltoztatta Franciaországot, továbbá a világon először Franciaországban alakult környezetvédelmi és természetvédelmi minisztérium, amelynek fontosságára az elnök európai szinten is felhívta a figyelmet. 115

116 hívnék, hogy befolyás, vagy inkább egy általam kedveltebb kifejezéssel élve jelenlét. Tehát szeretném kiterjeszteni a francia jelenlétet. 401 Ezt egyrészt azon területeken kívánta kiterjeszteni és növelni, ahol már jelen volt, valamint a hozzá közel eső régiókban, így Európában, illetve az észak- és fekete-afrikai területeken. Külpolitikája központi elemét az Európa-politika jelentette, amelyre jó példák a következő dátumok és események: az 1969-es hágai konferencia, Nagy-Britannia a világ akkori egyik legnagyobb élelmiszer importőre 1973-as belépése a Közös Piacba, az 1972-es párizsi konferencia, az 1973-as koppenhágai konferencia, illetve az Európa erősítését szolgáló kezdeményezések. Ilyen volt továbbá azon célja, hogy 1980-ra létrejöjjön az Európai Unió, amely már politikai integrációt jelentett volna, valamint Európa kapcsolatainak stabilizálása az Amerikai Egyesült Államokkal. Pompidou idejében is megmaradt az a de Gaulle-i hozzáállás, miszerint országát az európai integráció egyik fő motorjának tekintette. Az Amerikai Egyesült Államokkal való kapcsolatokban is de Gaulle véleményét osztotta, miszerint az európai közösségnek kizárólag európainak kell lennie, ugyanakkor szerinte ez nem egyenlő a tengerentúli állammal fennálló főként kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi kapcsolatok megszakításával. Az Európai Közösség bővítése 402 kapcsán a franciák mindig a közösségen belüli hatalmi egyensúlyt tartották szem előtt. De Gaulle mélységesen ellenezte az angolok tagságát, mert az amerikaiak kinyújtott kezét látta benne, és kétszer is elutasította azt. Ezzel szemben Pompidou, megrettenve a német Ostpolitik akkori sikerétől, az angolok csatlakozásától remélte az egyensúly helyreálltát. 403 Elállva a britek Közös Piacba történő belépésének vétójától, 1973-tól Nagy-Britannia, Írország és Dánia annak tagjává vált. A brit csatlakozás ellensúlyt jelentett az NSZK túlzott befolyásával szemben, azonban a francia konföderációs elképzelések kivitelezését megnehezítette. Továbbá ezentúl Franciaországnak szembesülnie kellett az egyesült Európának a sajátjával szöges ellentétben álló 401 Mindezt a Time Magazinnak adott, február 23-i interjújában nyilatkozta. POMPIDOU, Georges: Entretiens et Discours Paris: Libraire Plon, 1975., I. kötet. p (Interjúk és beszédek a szerző fordítása). 402 Az EGK bővítéséről szóló népszavazást április 23-án tartották Franciaországban, ahol a szavazók 67,7%-a igennel, 32,3%-a nemmel szavazott a három új tagállam felvételére, összességében azonban a népszavazás a francia társadalom részéről érdektelenségbe fulladt: 40%-uk nem ment el szavazni. A brit csatlakozásról szóló szerződést január 22-én írta alá Pompidou és a brit miniszterelnök, Edward Heath, amelyet május i találkozójuk előzött meg. 403 VARGA Tamás: A francia külpolitika térvesztése a hidegháború utáni nemzetközi rendszerben. Forrás: letöltés ideje: november 23. p

117 megjelenítésével. Nagy-Britannia szerint a közösségnek az atlanti térségbe integrálódó és a világpiacra nyitott szabadkereskedelmi övezetnek kell lennie, tekintve, hogy az intervenciós és protekcionista rendelkezések csak mesterséges és költséges akadályokat jelentenek a világkereskedelem előtt, márpedig a közösség rendeltetése, hogy beolvadjon a világpiacba. 404 Pompidou további lépése volt a monetáris kígyó létrehozása és az elmaradott régiók fejlesztésére szolgáló regionalizálás, amelynek fő kedvezményezettjei Nagy-Britannia és Olaszország régiói voltak novemberében külügyminisztere a Nyugat-európai Unió közgyűlésén síkra szállt az európai védelmi politika mellett. 405 Majd ugyanezen év decemberében Koppenhágában a kilenc NATO-tagállam közül az egyik aláírója volt annak az európai identitásról szóló nyilatkozatnak, amelyben egységes fellépésre kötelezték magukat a felek a világpolitikai ügyekben. Az európai összefogás erősítésének szükségességéről az 1973-as szovjet-amerikai megegyezés kapcsán Pompidou január 3-án is beszélt újságírók előtt. A hatvanas évek végén az enyhülési politika világméretű kibontakozásának lehettünk szemtanúi. Franciaország ugyanakkor a nyugati szövetségen belül továbbra is sajátos helyet foglalt el, ezért szélesebb keretrendszeren belül kellett megfogalmaznia ismét saját enyhülési politikáját. 406 Erősödtek a biztonsági törekvések, amelyeket a francia külpolitika nagy évtizedében felhalmozott külpolitikai előnyeiknek elvesztésétől való félelem ösztönzött. 407 Pompidou 1969 szeptemberében csatlakozott az Európai Biztonsági- és Együttműködési Értekezlet 408 folyamatához 409, és közvetítő szerepet kívánt betölteni a szocialista és a nyugati kormányok között, hogy mindez lehetőséget adjon országa számára egy sajátos politika folytatására. Pompidou szeptemberi nyilatkozata alapján Franciaország biztonságának garantálásához egymással párhuzamosan szükséges az enyhülési politika folytatása és a hatékony 404 CSIZMADIA Sándor: A francia geopolitika. Európai vagy atlanti Európa. Forrás: letöltés ideje: november Pompidou az szeptember 27-én az Elysée-ben tartott sajtókonferencián úgy nyilatkozott, hogy önálló európai védelmi politika még nem lehetséges, az európai biztonság és védelem az Atlanti Szövetségen belül kell, hogy megvalósuljon. Egy önálló európai biztonság- és védelempolitika létrehozásához politikai unió is szükséges, és erre a Közös Piacot nem tartotta alkalmasnak. 406 BALÁZS József, GAZDAG Ferenc: Fegyverek a Diadalív alatt. Franciaország biztonságpolitikájáról. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p EBEÉ 409 A nyugat-európai országok közül elsőként fogadta el a volt szocialista országok es javaslataival induló, egy európai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartására vonatkozó javaslatot, azon feltétellel, hogy annak napirendi pontjai közé fog tartozni az emberi jogok kérdése is. 117

118 nemzetvédelem 410 mint egymást támogató tényezők. Az elnök mindezt 1973 nyarán, a francia nukleáris erők meglétének fontossága mellett hangsúlyozta. Az enyhülés a franciák szerint mindenekelőtt politikai, nem pedig katonai kérdés. Ezért Franciaország az enyhülést politikai fejlődésre és az azt kiegészítő gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésre helyezte a hangsúlyt. 411 Az EBEÉ 412 lefolyására és a munka modalitására vonatkozó francia javaslatot a szovjetek támogatták, ehhez Pompidou januári, moszkvai útja nagyban hozzájárult. Ekkor alakult ki az európai biztonságról és a sokoldalú tárgyalásokról vallott francia álláspont is, amely egy összetett és komplex elgondolást tartott szem előtt. Eszerint az enyhülés blokkpolitika-ellenes értelmezése logikusan vezet a sokoldalú kapcsolatokkal szemben a sok irányú, de kétoldalú kapcsolatok előnyben részesítéséhez, ugyanakkor a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentési tárgyalások elutasításához. Ezt a koncepciót nevezték később az»európai biztonsághoz vezető indirekt út«politikájának. 413 A Kelet Nyugat viszonyrendszert tekintve Pompidou is az önálló francia védelmi politika mellett állt. A NATO-hoz fűződő kapcsolatok normalizálódtak, Franciaország nem kívánt visszatérni annak kötelékébe, mindemellett megpróbált egyenlő távolságot tartani mind a keleti, mind a nyugati blokktól. Az közötti Nixon Brezsnyevféle, a stratégiai fegyverekről szóló és akkor még nagy reményekkel kecsegtető tárgyalások (ezek vezettek a SALT-I egyezményhez), valamint az NSZK Ostpolitik miatt amely a szociáldemokrata Willy Brandt hatalomra kerülése nyomán indult el az NSZK-ban a Párizs Moszkva közötti kapcsolatok jelentősége csökkent. 414 A végétől 1974 elejéig a biztonság jelentősége tetőzött a francia külpolitikában. Pompidou számára a nemzetvédelem alapvető feladata a felkészülést jelentette egy olyan konfliktusra, amely akár totális is lehet november 3-i beszédében emlékeztette hallgatóközönségét arra, hogy egy modern államban előfordulhatnak globális, gazdasági, pénzügyi, szellemi és ideológiai fenyegetések. Így nem szabad a védelmet egy kizárólagos fegyveres konfliktusra korlátozni. A védelem számára egy nemzet fizikai és szellemi teljesítőképessége, amelyekkel ellenállhat azon nyomásoknak, amelyek kívülről a függetlenségét, így a létét fenyegetik. POMPIDOU, Georges: Entretiens et Discours Paris: Libraire Plon, 1975., I. kötet. p (Interjúk és beszédek a szerző fordítása). 411 BALÁZS József, GAZDAG Ferenc: Fegyverek a Diadalív alatt. Franciaország biztonságpolitikájáról. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p Az EBEÉ július augusztus 1. között került megrendezésre, két politikai és egy technikai szakaszból állt. A hat nyelven elkészült, körülbelül 400 oldalas Helsinki Záróokmányt augusztus 1-jén a helsinki Finlandia Palotában írta alá harminchárom európai állam, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada, a kettészakított Európa világháború utáni történetében először. 413 BALÁZS József, GAZDAG Ferenc: Fegyverek a Diadalív alatt. Franciaország biztonságpolitikájáról. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p augusztus 12-én az NSZK barátsági és együttműködési szerződést kötött a Szovjetunióval, novemberben normalizálta kapcsolatait Lengyelországgal, 1972-ben pedig az NDK-val. A rövidesen megfigyelhető német gazdasági térhódítás sikeressége azért is figyelemre méltó, mivel az induláskor az 118

119 francia külpolitika felismerte, hogy a szovjet faktort a hatvanas évekhez képest korlátozottabban használhatja fel, azonban kapcsolataikat tovább ápolták. A párbeszéd folytatásának okai között szerepelt a hasonló nézőpont az arab izraeli és a német kérdésben, valamint a vietnámi háború kapcsán. A szovjetekkel fennálló jó kapcsolat az enyhülési folyamat alakítása szempontjából is fontos volt, ezzel próbálta a francia külügy azt elkerülni, hogy az Amerikai Egyesült Államok, az NSZK és a Szovjetunió kisajátítsa annak alakítását. A rendszeres legfelsőbb szintű egyeztetést az is megkönnyítette, hogy Pompidou és Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára jól megértették egymást. 415 Ugyanakkor Pompidou nem írt alá a szovjetekkel barátsági egyezményt és a NATO VSZ tárgyalásokon a fegyverzetcsökkentésbe nem engedte beleszámolni a francia erőket. Összességében, a magas szintű kontaktus ( ) mindvégig megmaradt, a francia szovjet dialógus elvesztette korábbi példaszerű, különleges jellegét. 416 A szovjet blokk országai nagy jelentőséget tulajdonítottak de Gaulle függetlenségi politikájának és a térség államaival folytatott aktív keleti politikájának, így örömmel kommentálták a gaulle-ista elveket valló Georges Pompidou győzelmét ( ) ugyanis a folytonosságot képviselte számukra. 417 A térség országaival továbbra is a kétoldalú kapcsolatfejlesztésen volt a hangsúly, Franciaország ellenezte a NATO VSZ és a Közös Piac KGST közötti közvetlen tárgyalásokat. A de Gaulle-féle priorizálást megtartották: a legfontosabb partner a Szovjetunió volt, ezután következett Románia, Lengyelország és Jugoszlávia. Romániával egy egyre markánsabb, független külpolitikát preferált Franciaország. Az egyre elnyomóbbá váló Ceausescu rendszer belpolitikai sajátosságait a francia adminisztráció jelentős része nem vette figyelembe. Sőt, számos magas beosztású hivatalnok továbbra is»a Kelet De Gaulle-ját«látta Ceausescuban. 418 A többi ország így a legliberalizáltabbnak tartott Magyarország iránt a párizsi külügy minimális érdeklődést mutatott február 9-én Pompidou elismerte és felvette a diplomáciai kapcsolatokat az NDK-val. Megmaradt tehát a NSZK a térség országai közül még csak Romániával volt szabályos diplomáciai kapcsolatban. (KECSKÉS D. Gusztáv: Franciaország. Közép-Kelet-Európa és Magyarország Georges Pompidou elnöksége idején, In. Múltunk, évf. 3. sz. p. 130.) 415 KECSKÉS D. Gusztáv: Franciaország. Közép-Kelet-Európa és Magyarország Georges Pompidou elnöksége idején, In. Múltunk, évf. 3. sz. p KECSKÉS D. Gusztáv: Franciaország. Közép-Kelet-Európa és Magyarország Georges Pompidou elnöksége idején, In. Múltunk, évf. 3. sz. p KECSKÉS D. Gusztáv: Franciaország. Közép-Kelet-Európa és Magyarország Georges Pompidou elnöksége idején, In. Múltunk, évf. 3. sz. p KECSKÉS D. Gusztáv: Franciaország. Közép-Kelet-Európa és Magyarország Georges Pompidou elnöksége idején, In. Múltunk, évf. 3. sz. p

120 prioritásbeli eltérés 419, valamint a francia érdeklődés a térség iránt csökkenni kezdett. A nyugatnémet előretörés a francia külügyet kezdettől fogva zavarta, Párizs mégsem érezte magát ösztönözve, hogy lényegileg módosítsa Közép-Kelet-Európára vonatkozó politikáját, noha a»német veszélyre«régióbeli tárgyalópartnerei is számos esetben figyelmeztették október 1-jén a Kínai Népköztársaság kormánydelegációja köztük Mao Ce-tung elnök és Csu En-laj miniszterelnök tett látogatást Franciaországban, amelyet Pompidou szeptember között viszonzott. Ő volt az első francia államfő, aki a Kínai Népköztársaságba látogatott. Ezt megelőzően 1964 decemberében járt francia államfő, Charles de Gaulle személyében, Kínában. Pompidou elnöksége alatt a francia amerikai kapcsolatok enyhültek, és a NATO-val való kötelékeket is szorosabbra fűzték, köszönhetően a hetvenes évek elejére rugalmasabbá vált amerikai politikának, Richard Nixon elnökké választásával. Pompidou első hivatalos útja február 23 március 3. között az Amerikai Egyesült Államokba, Washingtonba vezetett, ahol az együttműködés és az Atlanti Szövetségben történő francia szerepvállalás folytatásának szándékát hangsúlyozta. 421 A vietnámi háború kapcsán amelybe akkorára már erőteljesen belegabalyodtak az amerikaiak Pompidou sok nyilatkozatot adott amerikai lapoknak, és a korábbi francia állásponthoz képest visszakozott, miszerint közöttük Vietnámot illetően az eljárásban és nem a célokban található különbség, a megbékélés érdekében szívesen vállalja a segítségnyújtást. A még de Gaulle idején kimunkálásnak indult földközi-tengeri francia koncepcióból azonban nem engedett. Franciaország katonapolitikai koncepciója is módosult elején hivatalos állásfoglalás jelent meg, miszerint a körkörös védelem koncepcióját felváltva egy Keletről jövő ellenség ellen szervezik meg védelmüket. Michel Fourquet tábornok, a francia hadsereg vezérkari főnöke, vezetésével folytak a vizsgálatok a francia 419 Az 1968-as csehszlovákiai intervenció és a magyarországi 1956-os beavatkozás után a francia diplomácia tudatta annak vezetésével, hogy nem neheztelnek rájuk, de egy ideig nem akarnak magasabb érintkezést. Ugyanakkor de Gaulle Csehszlovákia 1968-as megszállását üzemi balesetnek tekintette, amely az enyhülésen és együttműködésen alapuló keleti politikát nem befolyásolja. (DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p. 579.) 420 KECSKÉS D. Gusztáv: Franciaország. Közép-Kelet-Európa és Magyarország Georges Pompidou elnöksége idején, In. Múltunk, évf. 3. sz. p Franciaország az amerikai közvélemény szemében ekkoriban népszerűtlen volt, mivel Mirage repülőgépeket adott el Líbiának, amelynek élén álló fiatal katonatisztek felszólították az Amerikai Egyesült Államokat, hogy ürítsék ki legnagyobb katonai támaszpontjukat, a Wheelus Field-et. 120

121 hadászati koncepció és a NATO akkori, rugalmas reagálás doktrínája közötti közeledésre márciusában nyilatkozott úgy a tábornok, hogy az új hadászati elv az eddigi körkörös védelem koncepcióját váltaná fel, amely már nemcsak közelített a NATO akkori rugalmas reagálás doktrínájához, hanem Fourquet szerint ezzel a francia haderő szoros koordinációban kerülne bevetésre a NATO-szövetségesekkel egy háború esetén. Hangsúlyozta, hogy hagyományos erőkkel és eszközökkel történő támadás esetén arra hasonló szinten kell válaszolni, mindemellett a hagyományos erőket fel kell szerelni harcászati atomfegyverekkel, tehát Franciaország nem fél átlépni az atomküszöböt sem. Mindez a korábbi elképzelésnél enyhébb volt, mivel az még a hadászati atomeszközök azonnali alkalmazását írta elő. 422 Mivel a védelmet egy keletről várható ellenséggel szemben szervezték meg, a francia haderőket Kelet- Franciaországban csoportosították, illetve francia atom-tengeralattjárók kapcsolódtak az angol és az amerikai tengeralattjárók járőrözési tevékenységéhez. Emellett Franciaország az amerikaiakkal és további hat NATO-tagországgal együtt részt vett egy tengeralattjáró-bemérő berendezés építésében az Azori-szigeteken. 423 Összességében, bebizonyosodott, hogy Párizs NATO-politikája nem eredményez gyökeres szakítást a partnereivel, legfeljebb ellensúlyt keres az USA hegemóniájával szemben, annak európai befolyását szeretné csökkenteni. A NATO alapvető reformjáról egyelőre nem lehet szó. 424 Azonban látható volt, hogy Franciaország a de Gaulle-i feszített periódus után, kiegyensúlyozott kapcsolatokat keres volt NATOpartnereivel is. 425 Franciaország és a NATO tagok között egyre sűrűbben köttettek kétoldalú megállapodások. A Pompidou-korszakban tehát ez a kettősség jellemző: a NATO-tól való függetlenség lehetőségeinek keresése és az atlanti partnerekkel való 422 A NATO-szövetségesek elgondolásához hasonlóan tehát megmaradt a nukleáris elrettentés, azonban a nézetkülönbség megmaradt a NATO és a francia vezetés között az atomküszöb és a hadászati atomeszközök bevetésének időpontját illetően. 423 A NATO december 3 4. közötti brüsszeli miniszteri tanácsülésén Nixon elnök a Nyugat- Európában állomásozó amerikai csapatok létszámának növelését ígérte, amelyet csak a Kelet Nyugat között létrejövő fegyverzetcsökkentési megállapodás esetén redukálnának. Az elnök javaslatával az európai tagállamok köztük a franciák is egyetértettek. A munkáspárti angol hadügyminiszter, Denis Healey ebben az időszakban vetette fel javaslatát, miszerint az európai NATO-államok fordítsanak többet a fegyverkezésre az Atlanti-óceánon túlról érkező szemrehányások elkerülése érdekében. Az ötlet az új amerikai elnök támogatását is elnyerte. A létrejött Eurocsoportban amelyet 1993-ban feloszlattak Franciaország nem vállalt részt, azonban amikor a hadifelszerelés beszerzése terén megvalósuló lehetséges együttműködésről volt szó, már jelen volt a tárgyalásokon. 424 PÁLFY József: Furcsa házasság. Franciaország és a NATO. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p BALÁZS József, GAZDAG Ferenc: Fegyverek a Diadalív alatt. Franciaország biztonságpolitikájáról. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p

122 együttműködés. 426 A nyugatnémet Bundeswehr szerepe a francia hadi potenciál kivonásával megnőtt a NATO-ban, így egyre több tábornokuk került vezető katonai pozícióba. Emiatt megindult a francia közeledés az NSZK felé, akik nemcsak új katonapolitikai elképzelések közös kimunkálását, hanem atomvédelmüket is felkínálták. A Közel-Kelet kérdését és a NATO-t illetően a Hatnapos háború óta Franciaország Izrael magatartását kritikusan szemlélte mindamellett, hogy Izrael állam létét és biztonságát tiszteletben tartotta. Az Amerikai Egyesült Államok által, a Négyek Konferenciáján előadott, az Izrael Egyiptom közötti konfliktus rendezésével kapcsolatos terv kapcsán a francia elnök a következőket nyilatkozta: úgy gondoljuk, hogy a Védelemnek ( ) valóban nemzetinek kell lennie, és hogy ennek eredményeként azt nem lehet egy másik ország parancsnokságába tisztán és egyszerűen integrálni, legyen szó akár barátról, akár szövetségesről, pláne olyan körülmények között, hogy, előre, az összes cselekvési szabadságától megfosztják. 427 A politikai szabadság megtartásának igénye azonban nem jelentette azt, hogy ne akarnának továbbra is jó kapcsolatokat fenntartani az Észak-atlanti Szövetséggel. A force de frappe-ot illetően, az a hurráhangulat, amely a de Gaulle-i atomtervek kezdetén uralkodott, (..) eloszlott. 428 Pompidou fontosnak tartotta a nukleáris energia meglétét és fejlesztését az energetikai függetlenség biztosítása miatt. Franciaország nukleáris stratégiája, nemzeti atomütőereje elnökségének ideje alatt is fejlődött, áttértek a dúsított uránt alkalmazó amerikai technológiára. Az uránium beszerzését az ország saját források mellett, a frankofón afrikai országokkal kötött egyezményekkel kívánta garantálni között huszonöt harminc stratégiai rakétát gyártottak, amelyeket földalatti silókban helyeztek el: A rakéták KT hatóerejű atomrobbanófejeket képesek kilométer távolságra eljuttatni. A rakéták indítóálláskörletének építését a»plateau d Albion«429 területén 1962-ben kezdték meg ben az Albion-fennsíkon telepítették a nukleáris rakétákat. Valamint együttműködést 426 PÁLFY József: Furcsa házasság. Franciaország és a NATO. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p POMPIDOU, Georges: Entretiens et Discours Paris: Libraire Plon, 1975., I. kötet. p (Interjúk és beszédek a szerző fordítása). 428 PÁLFY József: Furcsa házasság. Franciaország és a NATO. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p Albion-fennsík. 430 PÁLFY József, NOVÁK Zoltán: A NATO húsz éve. Bp.: Zrínyi Könyvkiadó, Kossuth Könyvkiadó, p

123 kötött e területen Németországgal, és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek is tagja volt. Összességében a de Gaulle-féle atompolitikát folytatta, hangsúlyozva, hogy az atomütőerő kevésbé drága, mint a konvencionális haderő. 431 Az Észak Dél kapcsolatok terén úgy látszott, hogy a francia vezetők elsőségben kívánták részesíteni az egyébként világosan sosem definiált»mediterrán politikát«432, melynek fő motivációja ( ) az olajutánpótlás biztosítása, valamint az arab országokhoz fűződő kivételes kapcsolatok szorosabbá tétele volt. 433 Pompidou idejében a térségre vonatkozóan megmaradt a de Gaulle-i irányvonal: hangneme eleinte csendesebb volt, az 1973-as Jóm Kippúri háború után élénkült meg. 434 Az afrikai térség államaival nőtt a magas szintű látogatások száma és a kapcsolatok intenzitása ben Pompidou hivatalos látogatásokat tett Fekete-Afrikában: 1972 januárjában Nigerben amely a világ egyik legszegényebb országa volt, és óriási urániummezőkkel rendelkezett, amelyek kiaknázását Franciaország már akkoriban szorgalmazta, 1972 novemberében Felső-Voltában, február között pedig a dél-szaharai övezet frankofón országaiban, mint például Szenegálban és Elefántcsontparton november 13-án került megrendezésre Párizsban az afrikai államok államfőinek találkozója december 23-án megkötötték a francia algériai egyezményt, amellyel a harmadával csökkentették az algériai bevándorlók számát Franciaországban, ugyanakkor még ebben az évben közeledés indult meg Algéria felé, amelynek hátterében a kőolajszükséglet állt januárjában Pompidou Etiópiába látogatott, majd június 4-én aláírták a francia madagaszkári egyezményeket. Ez alapján a francia csapatoknak legkésőbb szeptember 1-jéig el kellett hagyniuk a szigetet. Az amerikai diplomáciával szembeszálló és a harmadik világbeli országok kizárólagos partnereként fellépő Franciaország képe már-már a gaulle-ista diplomácia legszebb éveit idézte. Jóllehet az 1960-as évektől eltérően immár szó sem lehetett gigászok harcáról, a Dávid által Góliát ellen bátran vívott 431 POMPIDOU, Georges: Entretiens et Discours Paris: Libraire Plon, 1975., I. kötet. p (Interjúk és beszédek a szerző fordítása). 432 Pompidou ezen céljai közé tartozott az európai közösség kiegyensúlyozása Spanyolország Közös Piachoz történő csatlakozásával és a latinok bevonásával az európai védelmi közösségbe, továbbá a kivételes kapcsolatok létrehozása a Maghreb-országokkal, és végül, de nem utolsósorban az európai érdekek védelme és képviselete a Közel-Keleten a francia befolyás egyidejű fenntartásával. 433 DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p Jobert az arab országokat támogatta az arab izraeli konfliktus során, ugyanakkor a francia diplomácia nem sok részt vállalt a konfliktus rendezésében. 123

124 küzdelem arra utalt, hogy De Gaulle szelleme még eleven, és hogy a rendszer a merész külpolitikában meglelheti azt az eszközt, amely kompenzálja a belső nehézségeket. Ez volt mindenesetre az uralkodó felfogás, mikor Georges Pompidou hirtelen halála megakasztotta a kísérlet végigvitelét tól munkaképességét korlátozta súlyos betegsége. Ennek ellenére, utolsó hónapjaiban is Franciaország helyzetének konszolidálásán dolgozott április 2-i halálhíre váratlanul érte mind a hazai, mind a nemzetközi közvéleményt. Hivatalos közlés szerint Waldenström-szindrómában, a vérrák egyik igen ritka fajtájában halt meg. Pompidou egy modern, nemcsak a múltjából élő Franciaországot képzelt el, felfogásában a teljesítmény és a hatékonyság kulcsfogalmak 436, ez kül- és biztonságpolitikáját is jellemezte, így találó Edouard Balladeur megfogalmazása személyével kapcsolatban: egyvalami kétségbevonhatatlan: Franciaország soha olyan mély változásokon nem ment keresztül, mint azalatt a tizenkét év alatt, amikor miniszterelnök, majd köztársasági elnök volt Valéry Giscard d Estaing ( ) a mondializmus Az május 5-i és 19-i köztársasági elnöki választásokon a függetlenek vezérét, Pompidou korábbi gazdasági- és pénzügyminiszterét, Valéry Giscard d Estaing-et választották az V. Francia Köztársaság új elnökének, 438 aki a hagyományos társadalmi elit összeköttetésekkel rendelkező tagja volt. 439 Sokak szerint külpolitikája nehezen ragadható meg. Egyes kérdésekben felvállaltan a De Gaulle-i örökség letéteményesének tekintette magát. 440 Ennek megnyilvánulása az ügyek közvetlen és személyes intézésére történő törekvés volt. Mindezt azonban a rá jellemző stílusban teszi, és ebben a problémák összetettségével tisztában lévő szakember folyton felülkerekedik a stratégán vagy a diplomatán. 441 Új elemet vitt a francia külpolitikába 435 DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p POMPIDOU, Georges: Entretiens et Discours Paris: Libraire Plon, 1975., I. kötet. p. 21. (Interjúk és beszédek a szerző fordítása). 438 A második fordulóban François Mitterand a szavazatok 49,19%-át szerezte meg, amely már a baloldal erősödését mutatta. 439 PRICE, Roger: Franciaország története. Bp.: Maecenas Könyvkiadó, 1994, p DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p

125 a mondializmus 442 koncepciójával, illetve a kockázat nélküli változás jelszavát vallotta. Külpolitikáját tekintve továbbá, szakértők szerint a mondializmus mellett a Földközi-tenger medencéjére vonatkozó fejtegetései a legérdekesebbek. Szerinte e térség szerepe Európa és a világ jövője szempontjából fokozatosan és feltartóztathatatlanul növekedni fog. Ennek oka a centrális földrajzi fekvés és a térségben található államcsoportok komplementaritása. A technológiai fejlettségben és szakképzett munkaerőben Európa gazdag, energiahordozókban, nyersanyagokban és munkaerő-tartalékban pedig a Közel-Kelet és Afrika bővelkedik. Mivel keleti és nyugati irányban a szuperhatalmak érdekei dominálnak, a gazdasági zavarokkal küzdő Európa számára a Földközi-tenger térsége, illetve ennek remélt fejlődése»megváltó hatással«jár majd állítja Giscard gondolatmenete. 443 Azonban ebben a térségben a francia külpolitikának akkoriban kevés esélye volt az amerikaival szemben, így önállóságuk demonstrálása érdekében a hetvenes évek második harmadától a nyugat-európai integráció, a biztonsággal kapcsolatos kérdések, az enyhülési politika és a force de frappe dimenziója is fókuszba került. Külpolitikai téren összességében az Európa-politikában volt Giscard igazán sikeres. A nyugat-európai integrációval kapcsolatosan ő is arra törekedett, hogy Európa ne váljon a nagyhatalmak manővereinek és alkudozásainak tárgyává, azonban gondolatmenete szerint, a szuverén országok közeledését közös politikai felelősségvállalásnak kell követnie, majd e közös felelősséget egy integrációs szervezetre kell átruházni. 444 Célja egy konföderációs Nyugat-Európa megvalósítása volt. Európa-politikája fókuszába pedig a nyugatnémet állammal való kapcsolatokat helyezte, nagyon jó kapcsolatban volt annak akkori kancellárjával, Helmut Schmidttel, amelyet rendszeres találkozóik is bizonyítottak. Az amerikaiakkal való kapcsolatokat Giscard igyekezett pozitív irányba terelni, a feszültségeket csökkenteni, azonban a különbségek óhatatlanul felszínre kerültek mind a Nyugat-Európával kapcsolatos kérdések, mind pedig például Vietnám és Kambodzsa kapcsán. A francia külpolitika az 1973-as arab 442 mondialisme; A mondializmus amelynek megfogalmazása szerint fel kell váltania a grandeur elvét Franciaországnak a világon mindenütt jelenvalóságát jelentette. Alapvetően a mondializmus és a de Gaulle-féle grandeur megegyezik, azonban míg utóbbi alapja a historizáló Franciaország-kép, amelynek megvalósításához próbált alkalmas nemzetközi klímát teremteni a tábornok-elnök, addig a Giscard-féle megítélés szerint a nemzetközi politikát globális szemlélet alapján kell felépíteni, mivel az emberiség is globalizálódik. Szerinte a hatvanas évekig domináló bipoláris világrenddel azért kell szakítani, mert a világban a klasszikus hatalmi centrumok mellett újak jöttek létre a Közel- és a Távol-Keleten. 443 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p

126 izraeli háború és az olajválság miatt az Amerikai Egyesült Államokkal szemben felszínre törő nyugat-európai érdekkülönbségeket a javára tudta fordítani. 445 A francia nyugatnémet kapcsolatok biztonságot érintő legfontosabb kérdésében fontos változás történt. A francia gazdasági problémákkal és belpolitikai gondokkal szemben tanúsított nyugatnémet megértés fejében Giscard elfogadta, hogy összeegyeztethető a szuverenitás a biztonságpolitikai szövetséggel, és ezzel száműzte e lassan történelmivé növő dilemmát a francia-nyugatnémet kapcsolatokból. Az NSZK érdekeltté vált abban, hogy gazdasági túlsúlyának tudatos korlátozásával politikai előnyöket biztosítson Franciaországnak és politikai értelemben úgyszólván»maga előtt tolja«francia partnerét. Az NSZK magatartását találóan nevezte a nemzetközi szakirodalom enyhe iróniával»d après vous Valéry«(»csak ön után, Valéry«) módszernek. 446 A kapcsolatok ezen módosulása mind a két fél számára gyümölcsöző megoldást jelentett, egyrészt Franciaország politikai lehetőségeit növelte, míg a nyugatnémet állam hatékonyabban tudta politikai és gazdasági érdekeit érvényesíteni, mintha közvetlenül gazdasági hatalmát felhasználva tette volna. A francia politika ebben az időszakban európaizálódott, így egy többé-kevésbé a francia kívánalmaknak megfelelő, közös Európa-politikát alakítottak ki a tagállamok. A francia német páros együttműködése kapcsán fontos esemény az Európai Monetáris Rendszer április 8-i létrejötte, amelynek valutáját március 13-án vezették be. Célja az ECU-övezet pénzügyi stabilitásának megteremtése mellett a tagállamok gazdaságának EGK-ba történő integrációja volt. Az Európai Tanács 449 megalakításának gondolata francia kezdeményezés volt, és kapcsolódott Giscard konföderációs elképzeléseihez, tehát az augusztus 27-i javaslat célja a politikai egység megvalósítása volt június 10-e az EGK számára további jelentős előrelépést jelentett, ekkor tartották meg az első európai parlamenti választásokat Emiatt politikailag a korábbiaktól lényegesen eltérő helyzetet használhatott ki, amely végül nagyjából a francia kívánságoknak megfelelő közös Európa-politikához vezetett. (GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p. 155.) 446 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p EMS. 448 ECU European Currency Unit: A nemzeti valuták aggregátuma, az országok gazdasági teljesítménye alapján súlyozva. (DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p ) 449 Az 1986-ban felállított Európai Tanács valamennyi tagország állam- és kormányfőjét tömöríti, tevékenysége minden területre kiterjed, és ami a legfontosabb, csak egyhangú szavazással dönt. (GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p. 158.) 450 Ezeket azóta ötévente tartják. Az Európai Parlament a francia német tandem kezdeményezésére, általános választások nyomán alakult meg. A strasbourgi parlament első elnökének Giscard elnök bizalmasát, Simone Veil asszonyt választották meg. 126

127 Ugyanakkor a britek közösségi hozzájárulás mértékét újratárgyalni kívánó javaslatát elutasították a franciák és az integráció déli bővítése Spanyolország és Portugália felvétele kapcsán is vonakodtak. Elődjéhez hasonlóan nyitottá vált a NATO-val szemben, így elfogadottabbá vált francia körökben az a nézet, hogy a NATO ellen hagyományos erőkkel indított támadás esetén Franciaország az első perctől fogva a szövetségesei mellett harcolna, a nukleáris erők bevetésétől függetlenül. Összességében a NATO katonai szervezetéből való kivonulást francia részről a progresszív détente 451 fázisa követte. Franciaország egyre nyitottabbá vált szárazföldi erőinek a NATO védelmi céljaira történő alkalmazását illetően, amelynek akciórádiusza fokozatosan bővült. A force de frappe kérdésében azonban továbbra is távolságtartónak mutatkozott. 452 Közel kétévi előkészítés után 1976 májusában jelentette be Giscard d Estaing, hogy egy új, hat évre szóló ( ) katonai fejlesztési programot terjeszt a Nemzetgyűlés elé, amely az ország biztonsági követelményeinek megfelelően nemcsak a nukleáris, hanem a hagyományos erők korszerűsítését is előirányozza. 453 A tervezetet Giscard, a vezérkari főnök Guy Méry 454 és Jacques Chirac kormányfő dolgozta ki, amely igaz, nem tudta megoldani az általános nyugati és a francia nukleáris stratégia illesztésének problémáját, de három konkrét probléma kiemelésével mégiscsak közelebb hozta őket egymáshoz. 455 Ezek a következők voltak: taktikai atomfegyverek, hagyományos haderők és a nyugat-európai védelmi rendszer komplexuma. Méry tábornok szerint a sanctuarisation totale elvét a sanctuarisation élargie-nek kell felváltania: Franciaország teljes kívülállóságát az őt körülvevő Európától a kiszélesített biztonsági terület elvének kell felváltania, tekintve, hogy az állam korlátozott képességekkel rendelkezik. A tábornok továbbá elvetette országa esetleges katonai részvételét egy, a NATO keretein belül megvalósuló európai védelemben, azonban nem zárta ki, hogy olyan katonai összecsapásban vegyen részt, amelytől annak biztonsága függ, a határain túli területeken vagy akár közvetlenül a határain. A leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatosan Párizs elutasító volt, úgy 451 enyhülés 452 TÜRKE András István: De Gaulle-tól Sarkozyig: Franciaország és a NATO viszonya ( ). In. Külügyi Szemle, évf. 2. sz. p GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p Utódjául Giscard Vanbremeersch tábornokot nevezte ki július 20-án, aki február 12- én bekövetkezett halála miatt csak hat hónapig láthatta el ezen feladatát. 455 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p

128 gondolták, hogy mindezek a félelem egyensúlyának stabilizálódását szolgálják, valamint és elsődlegesen emiatt ellenkeztek fékezik a független francia stratégia alapját jelentő nukleáris erők fejlesztését. 456 Ez a francia magatartás csak a hetvenes évek közepétől enyhült valamelyest, és 1979 januárjában csatlakoztak a genfi tárgyalásokhoz. Azonban a Bécsben zajló MBFR-tárgyalásokkal 457 kapcsolatban továbbra is azon a véleményen voltak, hogy az az egymással szemben álló két katonai tömb közötti megbeszélés, amely ellentétes a francia enyhülési politika elképzeléseivel, mivel az az államok közötti két- és többoldalú kapcsolatokat preferálja. 458 A baloldali politikai erőktől érkező bírálatokra reagálva, a minisztertanács 1977 augusztusában bejelentette, hogy Franciaország a leszerelésről komplex tervet tesz közzé, amelyre 1978 májusában, az ENSZ X. rendkívüli leszerelési ülésszakán sor is került. Céljuk ezzel az aktív politika folytatásának hangsúlyozása volt a leszerelés és az enyhülés területén, azonban tartalmazta a korábbi francia fenntartásokat a leszerelési tárgyalásokkal szemben. A tervezet hangsúlyozta, hogy a leszerelési folyamat csakis a kelet-nyugati enyhülés körülményei között és a konkrét nemzetközi helyzet figyelembevételével haladhat előre. Franciaország három alapvető elvre építette leszerelési koncepcióját: (1) mindennemű leszerelési programnak tekintetbe kell vennie valamennyi állam jogát a biztonságra; (2) a leszerelés nem válhat a két szuperhatalom ügyévé, hanem minden állam közös ügyének kell lennie; (3) figyelembe kell vennie a különböző régiók helyzetkülönbségeit és a stratégiai vonatkozásokat. 459 A kezdetekben látszólag egyensúly volt megfigyelhető a Moszkvához és Washingtonhoz fűződő kapcsolatokban 460 is, ám egyre érezhetőbb volt, hogy 456 Giscard időszakában nagy sikereket könyvelhettek el a nukleáris fegyverzet és a telekommunikációs rendszerek fejlesztése terén. 457 Mutual Balanced Force Reductions Kölcsönös Haderő-csökkentési Tárgyalások. 458 A minisztertanács január 10-i üléséről kiadott közleményben, közvetlenül a Guadeloupe-on tartott négyoldalú csúcstalálkozó után a francia kormány azt hangoztatta, hogy Párizs támogatja ugyan a SALT-II megkötését, de nem áll szándékában részt venni az ún. szürke zónába tartozó fegyverek korlátozásáról szóló tárgyalásokon. Ennek okai elrettentő erejének függetlenségével kapcsolatosak. (GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p. 162.) 459 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p A kelet nyugati kapcsolatokban Giscard a de Gaulle-i téziseket már csak kiindulópontnak fogadta el, voltak azonban olyan magatartásformák, amelyek állandósultak. Az egyik ilyen volt, hogy Párizs továbbra is az önkéntes de sikertelen, mivel a franciaországi problémák súlyosbodása miatt tekintélye csökkent döntőbíró szerepében tetszelgett, amely egyre többször a nyugat-európai érdekek védelmének köntösébe burkolózott. Továbbá a hazai kommunista és nem kommunista erők tevékenysége miatt, a kormány legitimitásának védelme érdekében, a lényeges kérdésekben mint a nemzetvédelem, vagy az ország függetlensége nacionalista és populista kifejezéseket használtak. 128

129 Franciaország inkább atlanti partnerével szimpatizál főleg akkor, ha pénzügyi vagy gazdasági kérdések megoldásáról van szó. 461 Az 1973-as és 1974-es olajválságot követően a francia elnök közeledését jelezte Washingtonhoz, hogy az 1974 decemberében Martinique szigetén megrendezett Giscard (Gerald) Ford-találkozón közös nyilatkozatot fogadtak el Franciaország és a NATO közötti együttműködésről, ugyanakkor a franciák továbbra sem kívántak visszatérni annak katonai szervezetébe, továbbá 1974 novemberében az európaiak közül egyedüliként elutasítják a csatlakozást a Nemzetközi Energiaügynökséghez. A hetvenes évek közepére amikor az Amerikai Egyesült Államok politikai nehézségekkel állt szemben, a Szovjetunió pedig befolyásának kiterjesztésére törekedett Afrikában, SS20-as rakétákat telepített Európában, majd december 25-én bevonult Afganisztánba a francia politika újra hintapolitikába kezdett. Brezsnyevvel a francia elnök különösen jó kapcsolatokat tartott fenn, illetve a szovjetek szövetségeseivel is igyekezett jó viszonyt ápolni. Giscard úgy vélte, hogy az augusztusi helsinki egyezmény a második világháború utáni európai status quót rögzíti, így a szovjet fenyegetés Európában elmúlt, valamint a további ekkoriban elsődlegesen a harmadik világ felé történő szovjet terjeszkedésnek biztonsági okai vannak. Másrészt meg volt arról győződve, hogy az ideológiák korának vége, és a két tömb szembenállása nem tart már sokáig. Így Párizs a szovjetek barátjának próbált mutatkozni, a párbeszédet és az együttműködést hangsúlyozva, míg a többi európai szövetségest akkoriban már Washington helyzete nyugtalanította. A hetvenes évek második harmadától megváltozó nemzetközi feltételek megkérdőjelezték a Giscard által Nyugat- Európának szánt világpolitikai szerep lehetősége mellett a francia enyhülési politikát is. 462 A Giscard d Estaing 1975 októberében Moszkvában tett látogatása után kiadott közlemény kimondta: a két ország minden erejével arra törekszik, hogy maradéktalanul teljesítsék a záróokmány valamennyi ajánlását az európai biztonság, az együttműködés, a gazdaság, a tudomány és a technika, a környezetvédelem és a 461 DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p Az enyhülési politika Giscard-féle változata négy kérdésre fókuszált. Az egyik volt az érintett államok biztonsága. A második az államok közötti kapcsolatok elveinek tiszteletben tartása a függetlenség, az államok szuverén egyenlősége, a más államok belügyeibe történő be nem avatkozás és a határok sérthetetlensége. A harmadik a személyek szabad utazásának és az eszmék szabad áramlásának elve. A negyedik a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti politikai, kulturális, gazdasági és műszaki-tudományos együttműködést takarta. Az 1966-os békés egymás mellett élés alapokmányához továbbra is tartotta magát a francia külpolitika, új elem, hogy a politikai enyhülést ideológiai enyhülésnek kell kiegészítenie. 129

130 humanitárius kérdések tekintetében egyaránt. Jean Sauvagnargues külügyminiszter pedig decemberben, a Szenátus költségvetési vitájában ennek útját is megfogalmazta: az ajánlásokat Franciaország elsősorban kétoldalú megállapodásokkal kívánja valóra váltani. 463 A növekvő nemzetközi feszültség, amely újra felerősítette a szigorúbb tömbpolitikát, egyúttal szűkítette a két rendszer közötti francia közvetítési lehetőséget. Ugyanakkor a nyolcvanas évek elejére kialakított francia külpolitikai stratégiába továbbra is szervesen illeszkedett a béke bármi áron történő megőrzésének célja, a kelet nyugat politikát tekintve cél a kettőjük közötti viszony stabilizálása lett. Giscard 1980-as varsói utazása során Brezsnyevvel is találkozott, amely konkrét eredményekkel nem járt, ugyanakkor nem tüntette fel jó színben az elnököt, azt a kellemetlen benyomást keltette, hogy Franciaország egy olyan országgal szemben akar megbékélési politikát folytatni, amely nem sokkal korábban lerohanta és katonai megszállás alá vonta Afganisztánt. 464 A Közel-Kelet és a Maghreb térségében a francia szerepvállalás lehetőségei sokat változtak, azonban Giscard a nyitás politikáját alkalmazta. A Giscard-féle mondializmus koncepcióhoz kapcsolódik az 1975 decemberében Párizsban megrendezett Észak Dél tanácskozás, illetve ezt megelőző látogatása az algériai fővárosban. A konferencián az OPEC-országok, az olajjal nem rendelkező harmadik világbeli országok és a fejlett államok képviselői vettek részt, azonban 1978 végén kudarccal végződtek. Szuez térségében diplomáciai lépésekkel próbálta helyettesíteni a gazdasági érdektelenséget Franciaország és Egyiptom között. Az 1973-as arab izraeli háborút követően, 1980 márciusában tett egy nagyszabású közel-keleti utat, amelynek során először vetette fel, hogy a palesztinoknak joguk van a hazájukhoz. 465 Az algériai kőolajimport pótlására irányuló diplomáciai lépések elnöksége alatt intenzívebbé váltak, az ban kirobbant második olajválság francia 463 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p. 466.; Összességében Giscard időszaka alatt Franciaország túlzottan közel került a Szovjetunióhoz, amelyben majd változást a következő elnök, Mitterrand hozott, aki majd csatlakozik az Atlanti Szövetséghez az SS20-as rakéták kérdését illetően. 465 Ezen javaslat a velencei és a luxemburgi közös piaci csúcstalálkozókat követően az Európai Közösség javaslatává vált, amely az arab izraeli konfliktust globálisan kívánta rendezni: a palesztin probléma megoldásával és Izrael biztonságának garantálásával. Ezt megelőzően a francia külügyminiszter 1974-ben találkozott Jasszer Arafattal, majd 1975-ben megnyitották a PFSZ (Palesztin Felszabadítási Szervezet) párizsi irodáját, amely nagykövetségként működött. Továbbá Franciaország jelentős erőket bocsátott az ENSZ Libanoni békefenntartó egysége részére, amelynek az izraeli kivonulás felügyelete volt a feladata. 130

131 gazdaságra mért káros hatásainak köszönhetően. 466 A mérleg francia oldalról egyértelműen pozitív: Franciaország a hetvenes években biztosította közel-keleti kőolajimportját, a fegyverszállításokkal tartós kereskedelmi többletet sikerült elérnie és végül nem elhanyagolható szempont az sem, hogy sikerült betörnie egy addig jobbára angolszász érdekszférába. 467 Párizs úgy vélte, hogy a térségben Nyugat- Európa számára új kötelezettségek adódtak és rendkívüli lehetőségek nyíltak arra, hogy diplomáciával, technológiával és katonai jelenléttel ne csak a kőolajellátást biztosítsák, hanem újra befolyási területeket nyerjenek. 468 Mindent egybevetve, bár komoly nyereségeket is elkönyvelhet (a korábbinál nagyobb diplomáciai tekintély, kereskedelmi sikerek, energetikai biztonság), Franciaország mégsem tudta teljes mértékben megvalósítani egy új gazdasági világrend létrehozását célzó törekvéseit. 469 Afrika-politikájában a de Gaulle idejében dekolonizált kontinens örökségének megőrzésén munkálkodott, és nem csak a korábbi gyarmatait jelentő fekete-afrikai államokkal igyekezett a kapcsolatokat ismét szorosabbra fűzni. Legtöbbjükkel védelmi megállapodást kötött, néhány ország Gabon, Togo, Elefántcsontpart, Csád, Közép-Afrika, Szenegál, Kamerun pedig katonai bázisokat is átengedett a franciáknak. Az Elysée-palotában ebben az időszakban is volt külön Afrika-ügyi tanácsadó, valamint működött az évente megrendezésre kerülő francia afrikai csúcstalálkozók rendszere. A francia állam katonai beavatkozásokat hajtott végre során Dzsibutiban, a szomáliai fenyegetés ellensúlyozása és 1977 szeptemberében Nyugat-Szaharában a mauritániai kormány támogatása céljából a területi függetlenségért küzdő Polisario Front ellen, valamint Csádban 470 és Zaire-ben 466 Az észak-afrikai területen Franciaországnak a Maghreb-országok jelentették a legnagyobb problémát, de míg Tunéziával és Marokkóval sikerült elsimítani valamelyest a viszonyokat, Algériával a kapcsolatok romlottak, pláne az 1962-es eviani egyezmény szaharai kőolajhagyatékát rendező szerződés 1970-es lejártát követően. Ennek oka egyrészt a szocialista típusú algériai fejlődés, másrészt pedig az amerikai befolyás növekedése előtti meghajlás volt. 467 Az Öböl-monarchiákkal kereskedelmi megállapodásokat kötött, az iráni sahhal annak februári bukásáig jó kapcsolatokat ápolt. 468 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p Az országban évek óta tartott a bomlás folyamata, a törzsi vezetők egymás ellen folytatott harcai miatt az ország részekre esett április 13-án katonai puccsal döntötték meg a déli területek vezetőjét, Félix Tombalbaye-t, őt pedig meggyilkolták. Az utód a szintén déli származású Malloum tábornok lett júniusa és 1978 februárja során a teljes északi területet a tubbuk törzse szerezte meg, akik 1978 áprilisában támadást indítottak déli irányban, kiegészülve a Gukuni líbiai erőkkel, és sikert könyveltek el. Malloum tábornok aki 1975-ben még a francia erők visszavonását kérte segítséget kért. A franciák kiképzőtiszteket küldtek a déli N Djamenába, azonban a város ellen induló támadások miatt Giscard nagyobb erők bevetését rendelte el, amelynek során visszaverték Kadhafi és a tubbuk erőit. (D ESTAING, Valéry Giscard: Hatalom és élet. Bp.: Európa Könyvkiadó, p ) 131

132 az ott hatalmon lévő kormányok támogatása érdekében. Zaire 1977 tavaszán Shaba tartományban kezdett háborúba, és még ez év folyamán Franciaország repülőgépeket szállított Mobutu elnök megsegítésére, mellettük elsődlegesen Marokkó, de több volt francia gyarmat is segítséget nyújtott májusában a helyzet még rosszabbra fordult, az addig határon túli területeken élő, úgynevezett katangaiak háromezer harcosa lépett Dél-Zaire területére Angolából, és május 13-án elfoglalták Kolwezi városát, ahol jelentős mintegy kétezer-ötszáz kétezer-hétszáz fős európai lakosság élt, mint az itteni rézbányák tisztviselői, családjukkal együtt. Mobutu elnök az események kezdetén azonnali katonai segítséget kért a franciáktól, akik a 2. idegenlégiós ejtőernyősezredet vetették be. A majd egy hónapos katonai műveletet a franciák június 15-én fejezték be, és összességében sikeresnek volt mondható. 471 Közép-Afrikában, Jean Bédel Bokassa december 4-én a Francia Köztársaság elnökének jelenlétében koronáztatja magát császárrá Giscard részvétele ebben a tragikomikus színjátékban jelentős mértékben megtépázza Franciaország nemzetközi tekintélyét. Az ország rövidesen a legmélyebb nyomorba süllyed, Bokassa pedig velejéig korrupt rendszerének fenntartása érdekében az ellenzékiek nyílt elnyomásától, s gyermekek lemészárlásától sem riad vissza. Bár Franciaország rövidesen megbuktatja a császárt (s helyére egy csatlósát, David Dackót ülteti), a zsarnoki rendszer kezdeti támogatása amelynek magyarázatát sokan a Bokassa által küldött ajándékokban vélik felfedezni komoly árnyékot vet az államfő személyére.»bokassa gyémántjait«gyakran felemlegetik majd az 1981-es választási kampányban, s az ügy minden bizonnyal hozzájárult Giscard választási vereségéhez. 472 Giscard Afrika-politikájának alapját a de Gaulle-i dekolonizáció jelentette, amelybe neokolonialista elemeket vitt. A megváltozott nemzetközi helyzet, a Nyugat igényei és főleg Franciaország erőforrásainak korlátozott volta viszont egy sor új elemmel színezte ezt a vonalvezetést, amelyek közül a leginkább figyelemreméltó a francia A Franciaország és Líbia közötti kapcsolatokban a legnagyobb kockázatot a Csáddal szembeni politika jelentette, ahol hatalmas uránérclelőhely található. A francia líbiai kapcsolatok további romlását egy 1980 végére Tripoliban befejezett olajtárgyalás-sorozat fékezte meg. Ennek alapján 1981 januárjában a francia Société Nationale Elf Aquitaine (SNEA) öt kőolaj-kitermelési szerződést írt alá a líbiai olajvállalattal, a National Oil Corporationnel (NOC). A szerződés alapján az Elf Aquitaine három kutatási területet kapott a leggazdagabb körzetekben: a Sidra-öböl menti sivatagban, a tunéziai határ melletti Hamadában, egyet pedig a Földközi-tengeren. (GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p. 170.) 471 D ESTAING, Valéry Giscard: Hatalom és élet. Bp.: Európa Könyvkiadó, p DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p

133 Afrika-politika multilateralizálásának tendenciája volt februárjában aláírták a loméi megállapodást, ezzel a fejlődő országok 46 afrikai, karib-tengeri és csendesóceáni ország vám- és korlátozásmentességet kaptak az Európai Közösség felvevő piacán, illetve nyersanyagaikat az úgynevezett STABEX-rendszeren belül exportálhatták. 474 A francia állam pénzügyi-gazdasági és kereskedelmi együttműködésről szóló bilaterális egyezményeket is kötött számos afrikai állammal. Giscard elnökségét összességében a Franciaország defenzív magatartására épülő világpolitikai szerepvállalás jellemezte, és a külpolitikájában tapasztalható folyamatosság kiegyenlítően hatott a belpolitikára is, ám a kormány politikáját igazából a nemzetközi színtér kiismerhetetlenségéről és felfordulásáról kialakult az államfő által állandóan és igen alaposan kihasznált kép segítette François Mitterrand ( ) hidegháborún innen és túl Mitterrand megválasztásával megtörtént amit de Gaulle tábornok, az Ötödik Köztársaság megalapítója valószínűleg sohasem tudott volna elképzelni. Hogy az általa létrehozott elnöki hatalom középpontjába a franciák azt az embert válasszák meg, aki 1958 óta legkövetkezetesebb ellenfele volt..., hogy a polgári Franciaország örök garanciájának szánt elnöki rendszer visszájára forduljon, s hogy éppen az elnöki hatalom növelésére szánt 1962-es reform, az államfő közvetlen szavazással, általános választáson való kijelölése vezessen erre a fordulatra. A fordulat megtörtént: 23 év után egy szocialista politikus költözhet az Elysée-palotába. 476 Eleinte az új szocialista elnök szövetségesei előtt a radikális belső intézkedéseket külpolitikai kontinuitással és a nyugati szövetségi rendszerhez való tartozás hangsúlyozásával ellensúlyozta. ( ) Mitterrand négy kommunista minisztert vont be kormányába, radikális és baloldali ihletésű gazdasági és szociális lépések sorát tette meg, másfelől viszont élesen szovjetellenes külpolitikai fordulatot hajtott végre, és a francia külpolitikát az atlantizmus irányába fordította. 477 Utóbbival európai 473 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p Az öt évre szóló megállapodást 1979 októberében további öt évvel hosszabbították meg. 475 DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p BARACS Dénes: Mitterrand franciaországi változások. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 9.; Raymond Aron megfogalmazása szerint nem is annyira a baloldal győzött, mint inkább a jobboldal követett el öngyilkosságot. (PRICE, Roger: Franciaország története. Bp.: Maecenas Könyvkiadó, 1994, p. 331.) 477 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p

134 szövetségeseit és Washingtont próbálta megnyugtatni. Az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország közötti kapcsolatokat ekkoriban az ambivalencia jellemezte: a franciák az amerikai stratégiai döntések támogatói voltak, de számos gazdasági kérdést illetően vitában álltak egymással. A nézeteltérések másik része az európai integrációhoz kapcsolódott. A francia fél különösen nehezményezte, ha az amerikai nyomás az Atlanti Szövetségben sérülékenyebb helyzetű NSZK-n keresztül érkezett. Hatványozottan jelentkeztek az érzékenységek az európai biztonsággal és az európai védelmi identitással kapcsolatos kérdésekben. 478 Összességében Mitterrand csalódást okozott kommunista támogatóinak: szilárdan kitartott Franciaország európai és atlanti szövetségesei mellett, 1983-ban még a Pershing-rakéták Európába telepítését is elfogadta. ( ) Ragaszkodott a német francia szövetség megerősítéséhez, s az egész világsajtót bejárta az a fénykép, amelyen Mitterrand és Helmut Kohl kéz a kézben lépnek be Douaumont első világháborús erődjébe, hogy az egykori ellentéteket félretéve a két ország szövetségét hangsúlyozzák. A külügyekben Mitterrand a de Gaulle által megkezdett úton haladt tovább, némi módosítással: valamivel keményebb álláspontot képviselt a Szovjetunióval szemben, és valamivel közelebb került az Egyesült Államokhoz és Izraelhez, mint elődei között hat alkalommal találkozott az 1980-ban megválasztott Ronald Reagan-nel áprilisában államfői látogatást tesz az Egyesült Államokban, véget vet a szovjet vezetőkkel való éves csúcstalálkozók rendszerének, sőt január 20-án (a német francia együttműködési megállapodás aláírásának huszadik évfordulóján) a Bundestagban elmondott beszédében arra bátorítja a német képviselőket, hogy ne utasítsák el a NATO rakétáinak országukba való betelepítését. Beszédében a következő megjegyzéssel próbálja leszerelni az atlanti szövetség rakétáinak betelepítése ellen 478 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p. 212.; Ugyanakkor az Atlanti Szövetségtől való távolságtartás mellett Franciaország képviselői egyre rendszeresebben vettek részt a NATO katonai testületeinek munkájában. 479 HAHNER Péter: Franciaország története. Bp.: Műszaki Könyvkiadó, p. 267.: Bár a harmadik világgal kapcsolatos politikája nem sikeresebb elődeinél, Mitterrand mégis végrehajt egy diplomáciai bravúrt: sikerül oly módon új irányt szabnia Franciaország közel-keleti politikájának, hogy közben nem veszíti el az arab világ szimpátiáját. Hatalomra kerülését követően azonnal eltörli az Izraellel folytatott kereskedelmet korlátozó klauzulákat (amelyekről még Giscard döntött), semmissé nyilvánítja a velencei egyezményt, s végül 1982 márciusában, a francia államfők közül elsőként, hivatalos látogatást tesz Izraelben. A Knesszetben elmondott híres beszédében kinyilvánítja a francia politika új vezérelveit: a palesztinoknak joguk van»hazájukra«(amely a későbbiekben»állami«formát ölthet), Izrael azonban joggal várhatja el a palesztinoktól az ország hivatalos elismerését. A zsidó állam továbbá jogosult az általa megfelelőnek ítélt biztonsági garanciákra, és elvárhatja a határok sérthetetlenségének elismerését is. Amíg mindez nem következik be, a felek kölcsönösen ismerjék el egymást, s törekedjenek a konfliktus tárgyalásos rendezésére. Ezzel a francia külpolitika befolyása az ügyben nem nőtt, azonban az ENSZ libanoni FINUL missziójában a franciák is részt vettek. 134

135 tiltakozó pacifisták érveit:»keleten eurorakéták vannak, Nyugaton pedig pacifisták.« ben a franciák azonban úgy gondolva, hogy az erőegyensúly ismét helyreállt újra hintapolitikába kezdtek, így Mitterrand 1984 júniusában a Szovjetunióba látogatott, ahol találkozott Konsztantyin Csernyenkóval, felújítva a korábbi párbeszédet ben Gorbacsov hatalomra kerülésekor a francia keleti politika újból az enyhülés irányába állt. Ez az időszak a reagani csillagháborús tervezet (SDI) kezdeményezése, amely az amerikai francia kapcsolatokban lehűlést eredményezett. 481 Gorbacsov első nyugati útjára 1985 végén került sor Franciaországba, látogatását a francia elnök 1986 júliusában viszonozta. Mitterrand minden erejével az enyhülési folyamatot támogatta, különös figyelemmel a rövid- és közepes hatótávolságú rakéták leszerelésére, a szovjet peresztrojkára és Közép-Európa társadalmainak demokratikus fejlődésére. ( ) De a külkapcsolatok politikai fejlődését nem kísérte a gazdasági kapcsolatok hasonló ütemű fejlesztése, és a szocialista országokkal való külkereskedelmi forgalom marginális maradt. Az 1989-es keleteurópai rendszerváltások 482 után Franciaország meglepően tartózkodó magatartást tanúsított ezen országok támogatásában. 483 A kilencvenes években Mitterrand külpolitikájában továbbra is támaszkodott az EBESZ 484 -re. Az november 19-i csúcstalálkozón elfogadott párizsi charta aláírói lemondanak arról, hogy esetleges nézeteltéréseiket katonai erővel próbálják megoldani, továbbá hitet tesznek a közös, demokratikus és európai értékek mellett. Gorbacsov és Mitterrand ezután már csak Moszkvában (1991. május 6.) és Latche-ban (Délnyugat-Franciaország, DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p Az SDI, vagyis a stratégiai védelmi terv megvalósításával a stratégiai erőviszonyok felborulásától és a force de frappe leértékelődésétől tartottak a franciák től többször is kifejezték nemtetszésüket a nukleáris védőernyő kiépítését célzó amerikai törekvésekkel kapcsolatban, és féltették diplomáciai pozícióikat is. Az 1984-ben francia kezdeményezésre létrehozott EURÉKA kutatási-fejlesztési program ennek apropóján született meg, amellyel a cél Európa technológiai felzárkóztatása volt. Az amerikai és japán technológia fölényét kívánták vele enyhíteni, és közösségi forrásokat biztosított a tagállamok vállalatainak csúcstechnológiai kutatás gyorsítására. Az SDI-t Clinton elnök állította le 1993-ban. 482 A közép-kelet-európai rendszerváltozásokra és általában véve a bipoláris világ felbomlására a francia diplomácia meglehetősen nehézkesen és zavarodottan reagált, még 1991 novemberében is arról tárgyalt Mitterrand Gorbacsovval, hogy Franciaország mindent megtesz, hogy a szovjet államszövetség valamilyen formában fennmaradjon. 483 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (Organization for Security and Co-operation in Europe OSCE): Az EBEÉ 1992-es intézményesítését jelenti. A páneurópai biztonsági szervezet jelenlegi nevét az 1994-es budapesti konferencián kapta. Székhelye Bécsben található, amely az ENSZ Alapokmány VIII. fejezete által meghatározott regionális szervezetnek tekinthető. 135

136 szeptember ) találkoznak személyesen, ám a francia államfő egészen a Szovjetunió december 8-án bekövetkező felbomlásáig és Gorbacsov december 25-én bejelentett visszavonulásáig támogatja a főtitkárt. 485 Mitterrand Gorbacsovot jelentős történelmi személyiségnek tartotta, akinek köszönhetően véget ért a hidegháború és elindult a leszerelési folyamat, valamint saját hazájában is előkészítette a terepet a szabadságjogok győzelmének. Ugyanakkor a francia elnököt Moszkva támogatásával saját európai helyzete megőrzésére való törekvés is motiválta. A Szovjetunió felbomlását követően, az Oroszországgal fennálló francia külkapcsolatok ugyanolyan kivételes figyelemben részesültek, mint korábban a Szovjetunióval. Kozirev orosz külügyminiszter novemberi látogatása után hangsúlyozta, hogy formálódóban van az orosz francia szövetség, amely mint mindig, az európai egyensúly fontos elemének számít. Egy évvel később Édouard Balladur miniszterelnök fogalmazott úgy, hogy Franciaországnak privilegizált kapcsolatokat kell kiépíteni Oroszországgal. Alapvető egyetértés mutatkozott a két ország között az elsietett NATO-kibővítés elkerülésében is, viszont Párizs megígérte, hogy támogatja Oroszország mielőbbi tagságát az Európa Tanácsban. Állandó témája volt a francia orosz megbeszéléseknek a jugoszláviai rendezés is. 486 Az első hét elnöki esztendőben a francia nyugatnémet kapcsolatok az 1963-as egyezmény alapján folytak, azonban a bipoláris világ felbomlásával a francia külpolitika elvesztette orientációs pontjait, amelynek legfájóbb eleme a német egység megvalósulása volt folyamán a francia német ellentéteket jelezte, hogy a nyugatnémet fél a hagyományos fegyverek csökkentését a rövid hatótávolságú nukleáris eszközök csökkentésével akarta összekapcsolni, amelyet Párizs hevesen visszautasított végén 1990 elején a francia diplomácia a német egyesülésről tárgyalt a szovjetekkel és a britekkel februárjában Kohl kancellár Párizsba látogatott, ahol megegyeztek, hogy a német egység következményeinek megtárgyalására össze kell hívni egy rendkívüli, nyugat-európai csúcsot. A németek ugyanakkor az angolokkal egyetemben elutasították az integráció gazdasági és pénzügyi uniójának megteremtéséről szóló kormányközi tárgyalások előrehozatalát. A párizsi diplomácia megsértődött továbbá, hogy Bonn nem egyeztet vele előzetesen a német egység kérdését illetően, és kényszeredetten vette tudomásul annak gyors 485 DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p

137 megvalósulását, ennek utolsó löketet az márciusi keletnémet választások, valamint az egységes Németországot a NATO kereteibe bevonni kívánó amerikai koncepciók közzététele adta. A 4+2 tárgyalások a francia német kapcsolatok legmélyebb pontját jelentették a második világháború óta. 487 A német fél azonban számos megnyugtató lépést és gesztust tett a franciák felé és a felmerülő ellentétek ellenére mint például a jugoszláv válsághoz történő viszonyulás kapcsán 488 találkozóikon hangoztatták, hogy a francia német párosnak kell továbbra is az európai integrációt továbblendítenie. Legsikeresebb Mitterrand az Európa-politikában volt, 1983-tól mind gazdasági, mind pedig diplomáciai téren ebben látta az elszigeteltségből kivezető utat, így elnöksége jelentősen hozzájárult az európai integráció elmélyüléséhez. Célkitűzéseiben egyszerre voltak jelen a szocialista és a gaulle-ista felhangok: az integráció fejlődésének felgyorsítását szerette volna elérni úgy, hogy Európa építése együtt járjon az amerikai dominancia alóli emancipálódásával. Három fő cselekvési irányt határozott meg Európa-politikájában: bővítés, gazdasági együttműködés elmélyítése és nemzetek feletti politizálás. Kezdeményezésére Jacques Delors-t 1984-ben az EU Bizottság elnökévé választották, valamint a nyolcvanas évek elejétől kezdve sokat tett az integráció fellendítéséért és az europesszimizmus oldásáért. Az 1985-ben létrehozott Egységes Európai Okmány inspirálója a francia német (Mitterrand Kohl) páros volt, legyőzve a britek ellenállását, és Mitterrand oldotta fel 1986-ban a spanyol és portugál belépést akadályozó dél-franciaországi mezőgazdasági embargót júniusában írták alá a két állammal a csatlakozási szerződést, a hivatalos belépés 487 Itt és ekkor omlott össze az a mitterrand-i Európa-kép, amelynek alapja a legyőzött Németországgal való aszimmetrikus megbékélés, illetve ennek prolongálása volt. Egy szuverén és egységes Németország helyreállítása szinte automatikusan Franciaország európai szerepének leértékelődését és növekvő gazdasági konkurenciát jelentett. Európa közepe Kelet felé tolódott, középpontjában egy megnövekedett Németországgal, s ezzel elméletileg ismét előállt a franciák történelmi félelmeit tápláló Schaukelpolitik azaz: a Kelet és Nyugat között egyensúlyozó német politika lehetősége. Mindehhez hozzáadódtak az amerikai politika Németország felé tett gesztusai. (GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p. 217.) 488 A rendszerváltozás után a stratégiai döntések elmaradása jellemezte Mitterrand katonapolitikáját is mind az Öböl-háború, mind pedig a Jugoszláv államalakulat szétesése kapcsán. Utóbbi esetében két verziót tartott lehetségesnek: Jugoszlávia fennmaradását a szövetségi viszonyok újratárgyalásával, vagy a jugoszláv állam lassú és tárgyalásos úton, nemzetközi ellenőrzés felügyelete alatt történő szétválását. 489 Giscard korábban még elutasította az ibériai államok felvételi kérelmét az EGK-ba, elsődlegesen történelmi és mezőgazdasági okok miatt. Mitterrand nevéhez köthető továbbá a»szocialista Európa«, az»audiovizuális Európa«és a fejletlenebb régiókat támogató»szolidáris Európa«kezdeményezése is. (GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p. 225.) Valamint még Mitterrand és Kohl kezdeményezte, de már Chirac idejében született döntés, 1995 novemberében Madridban egy közös európai pénz, a majdani euró létrehozásáról. 137

138 dátuma július 1-e lett. Az európai integráció a Mitterrand-i időszakban elmélyült, így a nemzetek feletti és föderális elv egyre jobban érvényesült, amely a gaulle-isták erősödő ellenállását váltotta ki. Az integrációellenes erők megerősödését jelezte, hogy az 1990 januárjában aláírt schengeni egyezményt, amely a személyek szabad mozgását tette lehetővé, Franciaország csak halogatásokkal tudta életbe léptetni, és csak a francia népszavazók 51%-a ratifikálta. A kilencvenes évek politikailag átrajzolt Európájában a közösség tagállamai már az Európai Unióról szóló szerződésről tárgyaltak, amelyet az Európai Tanács december 9 10-én fogadott el Maastrichtban. 490 Mindez Franciaország szempontjából kétségkívül diplomáciai sikert jelentett, amelyhez az akkor már egyesült Németország is jócskán hozzájárult. A francia elnök ezt követően beleegyezett Ausztria és a skandináv országok tagfelvételébe, tovább javítva a francia német kapcsolatokat. Elnöksége utolsó éveiben az integráció súlyos válságokat élt át a kommunista rendszerek összeomlása, az Öböl-háború, a jugoszláviai és a ruandai válság miatt. Mitterrand az európai közös kül- és biztonságpolitika amely a maastrichti szerződés V. cikke alapján az unió második pillére terén elutasított minden közösségi megoldást. Az EU sokat köszönhet ugyanakkor a francia politikának, hogy a GATT OWT-vé, vagyis világkereskedelmi szervezetté alakult, és a vámtételek fokozatos csökkenése mellett a franciák elérték saját (ezen keresztül nem kis részben az európai) kulturális termékeik védelmét is. 491 Elnöksége elején a tények nem ismerete vagy ideológiai feltevések miatt még antimilitarista nézeteket vallott. Nehezen barátkozott meg a nukleáris elrettentés gondolatával, és időbe telt, mire elfogadta, hogy a nukleáris fegyverek elsősorban politikai, és nem katonai eszközök, a francia függetlenségi politika központi elemét jelentik, biztosítja annak befolyását a világban. Egy novemberi televíziós adásban azonban már az ezzel való azonosulást hirdette. Így mint a fegyveres erők főparancsnoka, az általa gyakorta bírált de Gaulle-féle felfogást, a francia fegyveres ban lépett hatályba. Ezzel a már létező integrált közösségi struktúrákhoz további, kormányközi együttműködés alapján működő területeket csatoltak. A Maastrichti Szerződés a francia elnök számára azon stratégia fontos állomását jelentette, amellyel a francia nagyhatalmi érdekeket Európára támaszkodva tudta érvényesíteni. Az akkoriban megosztott francia politikai élet és társadalom az szeptember 20-i népszavazáson igen heves viták és csak 51%-os többséggel fogadta el az Európai Unió létrehozásáról szóló szerződést, jelezve Mitterrand és a baloldal népszerűségének csökkenését. 491 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Budapest, Kossuth Kiadó, 2011, 226. o. 138

139 erők erőteljesen privilegizált kezelését folytatta, 492 amelynek legfőbb elemei a következők voltak. Franciaország szolidáris tagja a NATO-nak, azonban 1966 óta nem vesz részt annak integrált katonai struktúrájában. A francia fegyveres erők elsődleges feladata a nemzeti függetlenség védelme, de ezen tevékenysége alatt tekintettel van szövetségesei érdekeire is. A függetlenség biztosításának elengedhetetlen eleme a force de frappe, amely a gyengének az erős elleni elrettentése, és mindhárom haderőnemben megtalálható. Nukleáris fegyvereinek modernizálását és erre vonatkozó kutatási programjait Franciaország egészen a berlini fal leomlásáig nem lassította, azonban a kilencvenes évek utáni változásokat követően sem csökkentette, ahogyan az ország új védelmi stratégiáját sem gondolta újra, hogy rugalmasabbá tegye az ország csapásmérő erejét, a NATO-val szemben pedig továbbra is tartózkodó maradt. 493 Ugyanakkor 1990-ben két hónappal csökkentette a sorállomány katonai szolgálati idejét, ami a korábbi ígéretekhez képest kevesebb volt, de elégedettséget keltett mind a fiatalok, mind a vezérkar köreiben. A korabeli nyugat-európai országokhoz hasonlóan Franciaországban is elindult a professzionális és a sorozott hadsereg alternatívájának vitája. 494 A korabeli nyugat-európai szociáldemokrata mozgalomban többé-kevésbé általános volt a harmadik világgal szembeni rokonszenv, így a francia szocialisták körében is. Ez Mitterrand elnökké választásával a hivatalos politika szintjére került, amelynek elsődleges iránya politikai-ideológiai megfontolások miatt először Latin-Amerika volt 495, ennek a következő példái voltak: a chilei Salvador Allende támogatása, nyitás Fidel Castro Kubája felé, a nicaraguai sandinista mozgalom támogatása a nyolcvanas években, valamint Mitterrand október 20-i mexikói látogatása. Ugyanakkor ezen rokonszenv akkoriban nem nyilvánult meg Afrika vagy Ázsia felé, amelyek történelmileg viszont jobban egybeestek a francia érdeklődéssel. Franciaország 492 Ez a történeti kontinuitás megtartása mellett politikai megoldást is jelentett, mivel kézenfekvőbb volt a széles társadalmi legitimációt biztosító gaulle-ista vonal folytatása, semmint a nyertes párt szakadásával fenyegető másik út választása. (GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p. 220.) között az alábbi lépéseket foganatosította Mitterrand: az Albion-fennsíkon található kísérleti telep felszámolása, valamint a Mururoa-zátonyon folytatott kísérletek beszüntetése. 494 A francia intervencionista politika frankofón és afrikai államok területén folytatott tevékenysége igényelte olyan fegyveres erők megteremtését, amelyek politikai igény szerint bárhol alkalmazhatók. 495 A fejlődő világ támogatása sok szakértő szerint Latin-Amerikában volt a legolcsóbb, és e térségben közvetlen nem ütközött a hivatalos francia politikával. Itt lehetett az Egyesült Államokkal való szembenállást demonstrálni a legkevesebb következmény, pontosabban közvetlen amerikai retorziók nélkül, mivel az amerikaiak a latin-amerikai csipkelődéseket lenyelték az olyan elkötelezettségek fejében, amelyet a franciák tanúsítottak például az eurorakéták vagy pedig a Közel-Kelet ügyében. (GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p. 227.) 139

140 azonban lassan visszatért hagyományos befolyási zónájához, Afrikához: Az okok evidensek: erről a kontinensről származik a francia nyersanyag-behozatal jelentős része, nem is említve, hogy ugyanez a térség a Közel- és Közép-Kelettel 496 együtt a francia ipari termelés egyik legnagyobb felvevőpiaca. Franciaország Afrikából szerzi be az urán 99 százalékát, a mangán 61, a kobalt 38 és a króm 28 százalékát. A hajdani afrikai gyarmatokon a francia tőke mindmáig meghatározó szerepet játszik, tehát Párizsnak elemi érdeke, hogy ezek az országok felvevőképes piaccal rendelkezzenek. 497 A Mitterrand-i Afrika-politika két év intermezzo (changement) után visszatért a régi kerékvágásba, az afrikai vezetőkkel való közvetlen kapcsolattartásra és a már bevált francia afrikai csúcstalálkozók rendszeréhez óta rendszeresek a francia afrikai találkozók, amelyeknek minden páratlan évben Franciaország, minden páros évben egy afrikai ország a házigazdája. A találkozókkal a cél a kapcsolatok erősítése Franciaország és volt gyarmati területei között és a részt vevő államok száma az évek során nőtt. Így az exkluzív klubból fokozatosan»frankofón csúcstalálkozók«lettek, ahol nemcsak az afrikai, hanem más frankofón államok is részt vettek. ( ) Az 1991-es párizsi frankofón találkozón fogadták el a résztvevők az ún. Chaillot-nyilatkozatot, amely célul tűzte ki a francia nyelvet használó országokban a demokrácia fejlesztését és a gazdasági fejlődést. Állandó szervezetként hozták létre a Frankofónia Állandó Tanácsát ben Franciaország 5 milliárd frank támogatást nyújtott az afrikai frankövezet államainak. 499 Illetve az Elysée-palota úgynevezett afrikai titkársága is folytatta tevékenységét, amelynek élén mindenkor a francia köztársasági elnök egyik bizalmasa állt. Tehát a fejlődő országokkal kapcsolatban megmaradt a hagyományos területeknek tekinthető segélypolitika, gazdasági együttműködés és hitelnyújtás, azonban a katonai segítségnyújtás is fontos maradt. Franciaország a»manta«hadművelet során háromezer katonából álló egységet (amelyet kétezer Sese Seko 496 Az arab világgal fennálló különleges kapcsolatok gyümölcsét Franciaország főként a fegyverkereskedelem terén élvezte. Ugyanakkor a növekedő közel-keleti szerepvállalás miatt növekvő számú terrormerénylet áldozatává vált az ország határaikon belül és kívül egyaránt: lásd az 1982-es Marboeuf utcai és Rosiers utcai merényleteket, az 1986-os robbantásokat a Champs-Elysée-n, majd ugyanezen év szeptemberének terrorhullámát, de akár az októberi bejrúti öngyilkos merényletet, vagy a libanoni túszejtéseket során. 497 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p Mitterrand elnöksége alatt is történt egy Bokassa gyémántokhoz hasonlatos botrány. Az 1994-es Burundiban megrendezendő francia afrikai csúcstalálkozóra szánt keretet elsikkasztották, amely később választási kampányok és luxuskiadások finanszírozása során került elköltésre. 140

141 Mobutu által küldött zairei fegyveres egészít ki) vetett be Csádban a líbiai fenyegetés elhárítása érdekében. Az 1984 végén aláírt francia líbiai szerződés értelmében a megszálló csapatoknak rövid időn belül el kellett volna hagyniuk Csádot, ami nem történt meg, így két évvel később Mitterrand elnöknek személyes megbeszélést kellett folytatnia Kadhafival Kréta szigetén től ismételt változások jelentkeztek az Afrika-politikában. Franciaország igyekezett a marxista rezsimek demokratikus átalakítását megvalósítani Beninben, Togoban, Kamerunban, Gabonban, Zairében, Csádban, azonban a legtöbb helyen ugyanazon diktátorok kerültek vissza a hatalom élére, akik a korábbi rendszerben is voltak, így nem vált be a francia demokrácia-export. 501 A francia diplomácia egyre kevésbé rendelkezett elegendő eszközzel ahhoz, hogy az afrikai területeken az Amerikai Egyesült Államok térnyerését, de akár új, nem frankofón afrikai hatalmi tényezők Uganda, Angola, Dél-Afrika megjelenését megakadályozza. Katonai és humanitárius akciói miatt pedig Mitterrandot is azon vád érte, hogy Afrika csendőreként folytatja politikáját a kontinensen. Továbbá a francia külpolitikát igen nehéz helyzet elé állította az öbölháború, mivel addig Irak első számú támogatója volt, és Mitterrand-nak sem sikerült meggyőznie Szaddám Husszeint, hogy vonuljon ki az általa 1990 augusztusában megszállt Kuvaitból, holott korábban Irán elleni háborújában a francia diplomácia Irakot támogatta. Így Franciaország is részt vett az Irak elleni, amerikai vezetésű ENSZ-hadműveletben. A Daguet-hadosztályát küldte Kuvait januári felszabadítására. Az 1994 szeptemberéig, az oslói megállapodásig tartó közel-keleti békefolyamatot pedig már az Amerikai Egyesült Államok irányította, jelezve Franciaország közvetítési képességének és befolyásának elvesztését a térségben május 7-én vette át elnöki hatalmát utódja, a gaulle-ista Jacques Chirac, akinek hozzá hasonlóan két elnökséget szavazott meg a francia szavazótábor. 500 DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p. 591.; Az augusztusi Csád Líbia közötti algíri egyezmény rendezte a két ország kapcsolatait, azonban a francia líbiai kapcsolatok nem váltak konfliktusmentessé. 501 Igaznak bizonyult Shuman kijelentése: A demokráciát végképp nem lehet csak úgy rögtönözni; Európa a kereszténység több mint egy évezredét szentelte annak, hogy kiformálja. SCHUMAN, Robert: Európáért. Baranya Megyei Könyvtár, Pécs, 1991, 65. o.) A demokrácia exportjának kudarca után, a Balladur kormány időszakában ezen államok gazdasági és pénzügyi helyzetének javítását, valamint világgazdaságba való integrálását célozták meg és 25 milliárd frank adósságukat törölték el. A katonai beavatkozások humanitárius akciókká alakultak át ban Balladeur elküldte az összes addigi Afrika-szakértőt és ezzel a lépéssel egy 1958-tól meglevő, alapvetően a gyarmatosítás időszakát idéző gyakorlatot, a hozzá kiépített formális és informális hálózatot számolta fel. (GAZDAG Ferenc: Franciaország története Budapest, Kossuth Kiadó, 2011, 231. o.) 141

142 Jacques Chirac ( ) változó világpolitikai körülmények közepette Az RPR 502 első embere külpolitikáját a világpolitikai változásokhoz próbálta igazítani. Franciaországnak ebben az időszakban egyre inkább az angolszász logika által vezérelt gazdasági globalizációs folyamatba kellett beilleszkednie, 503 valamint a francia kivételesség is leszálló ágba került. 504 Franciaország és a NATO közötti kapcsolatok enyhülése már a kilencvenes évek változásai előtt megindult, amelyben fontos szerepet játszott a katonai szövetség egyre szükségesebbé vált átalakulási folyamata is. 505 Ez nemcsak az európai önállóság dimenziójára volt kihatással, hanem az Atlanti Szövetség funkcionális kérdéseit is érintette. A két terület a francia politikában már a kezdetek óta egymáshoz szervesen kapcsolódó kérdés volt, Franciaországnak nagyon gyorsan be kellett ismernie, hogy az európai védelem kérdése önerőből még sokáig nem megoldható, és NATO-ügy marad. A franciák által szorgalmazott Nyugat-Európai Unió 506 mint a NATO európai ellenpólusa, és a kilencvenes években a Balkánon zajló véres eseményekkel összefüggésében rögtön megmutatkozott, hogy az európai opcióval szemben a szövetség szerepvállalásai felértékelődnek: nyilvánvalóvá vált az európai katonai kapacitások korlátozottsága és az esetek többségében ezeknek az Atlanti Szövetség katonai eszközeitől való függősége. Az események, illetve a maguk identitására érzékeny európaiakkal a Bush adminisztrációtól kesztyűsebb kézzel bánó William (Bill) Clinton és az európai kérdésekben immáron kevésbé maximalista Chirac vezette Franciaország közeledése, az atlanti-vita csillapodásához vezetett, így Franciaország anélkül, hogy a NATO európai pillérének gondolatához csatlakozott volna, de facto elismerte a NATO és az Európai Unió/Nyugat-Európai Unió közötti feltétlen komplementaritást ben F. Léotard, francia védelmi miniszter már részt vett a 502 Rassemblement pour la République Tömörülés a Köztársaságért. 503 SZŰCS Anita: Az exception française és a francia nagyhatalmiság. In. Külügyi Szemle, évf sz. p Ahogyan Szűcs Anita megfogalmazta: A Pax Gallica hatalmi tartalékai igen hamar kimerülnek. (SZŰCS Anita: Az exception française és a francia nagyhatalmiság. In. Külügyi Szemle, évf sz. p. 107.) 505 BOZO, Frédéric: Franciaország és a NATO: a közeledés határai. In. Európai Szemle, évf. 2. sz. p Utóbbit 1999-ben szüntették meg. 507 BOZO, Frédéric: Franciaország és a NATO: a közeledés határai. In. Európai Szemle, évf. 2. sz. p : Attól függetlenül, hogy a Chirac-i politika számos ballépést elkövetett NATOügyben, az 1999-es koszovói válság óta olyan mértékű francia részvétel tapasztalható a nemzetközi konfliktusok kezelése kapcsán, hogy szakértők többsége hangoztatta, hogy Franciaország de facto 142

143 tagállamok informális sevillai találkozóján, december 5-én pedig az akkori külügyminiszter, Hervé de Charette az Észak-atlanti Tanács ülésén bejelentette, hogy a francia állam a jövőben rendszeresen részt vesz a védelmi miniszterek találkozóin. Chirac február 2-án döntött úgy, hogy Franciaország képviselője ismét elfoglalja helyét a NATO Katonai Bizottságában, valamint kapcsolatai javítására törekszik a SHAPE-pel és az alárendelt parancsnokságokkal, francia tisztek vesznek részt a Katonai Bizottság alá rendelt nemzetközi vezérkari munkában. Ennek hátterében az 1994-es francia Védelmi Fehér Könyv új irányelvei álltak. 508 A hiányok leküzdésének és a francia erők szerepe újrafogalmazásának három állomása volt. Az 1996-os nürnbergi francia német nyilatkozat, az 1996-os berlini csúcs 509 és az 1998-as Saint Malo-i német francia nyilatkozat, amely az ESDP 510 kezdetét jelentette. Párizs célja az európai pillér erősítésének láthatóvá tétele volt az európai védelmi identitás megteremtésével az Észak-atlanti Szövetségen belül. A britek még az 1980-as években hasonló alternatívát szögeztek le, így a franciák számítottak támogatásukra. Ugyanakkor Chirac leszögezte, hogy hadereje nem tér vissza a Szövetség integrált katonai szervezetébe, tehát Franciaország továbbra sem vett részt a Védelmi Tervbizottság és a Nukleáris Tervezőbizottság ülésein. Továbbra is hangsúlyozták, hogy haderejük nem lesz a NATO parancsnoksága alá rendelve és alávetve sem automatikusan olyan határozatok végrehajtásának, amelyeket Franciaország nem írt alá. Ez a de Gaulle-i alapok változatlanságát jelentette, miközben a reintegráció megvalósult elemei elengedhetetlen és alapvető feltételei voltak annak, hogy francia katonák is részt vehessenek a boszniai IFOR misszióban között, amelynek parancsnokságát a NATO látta el. 511 Az Észak-atlanti Szövetség és Franciaország kapcsolatát illetően a másik sarkalatos kérdést a szövetség évi londoni csúcsa kapcsán felvetett, a NATO politizálására irányuló elkötelezettség jelentette. A francia ellenállás változásának először a kilencvenes évek elején, folyamán lehettünk tanúi. Ilyen volt a csatlakozás a NATO-békepartnerséghez és a szövetség visszaintegrálódott az Atlanti Szövetségbe. (GAZDAG Ferenc: Franciaország és az iraki konfliktus. In. Külügyi Szemle, évf sz. p ) 508 Ez alapján Franciaországban megszüntették a sorozásos rendszert, és 1996-ban professzionális hadsereg kiépítésébe kezdtek a brit haderő mintájára. 509 NATO-eszközök az európai CJTF/GFIM számára. 510 European/Common Security and Defence Policy, ESDP/CSDP európai (illetve a lisszaboni szerződés életbe lépését követően: közös) biztonság- és védelempolitika. 511 TÜRKE András István: De Gaulle-tól Sarkozyig: Franciaország és a NATO viszonya ( ). In. Külügyi Szemle, évf. 2. sz. p , Később, az március 24-én indult Allied Force NATO-műveletben Franciaország volt a második legnagyobb résztvevő, 10,8%-kal. 143

144 addig ellenzett kibővítési elvéhez, valamint állásfoglalásaik a boszniai konfliktus kapcsán. Utóbbit tekintve attól kezdve vált bizonyossá, hogy a NATO mint a kollektív biztonsági szervezetek 512 megerősítője tölthet be elsődleges szerepet, amihez a franciák segítő jobbot nyújtanak. 513 A francia NATO közeledés a francia politika szövetségesekkel szembeni alapvető fejlődésének és az új stratégiai helyzetre történő alkalmazásának okozata, amely francia részéről intézményi 514 és operatív 515 közeledést egyformán feltételezett, a teljes és a feltétel nélküli reintegrálódás nélkül. Dr. Türke András István szerint Franciaország NATO katonai szervezetébe történő reintegrációja a 2000-es évek elején fokozatosan haladt előre, a megtorpanást 2003 jelentette, amikor a NATO erős nyomás alá helyezte az iraki intervenciót ellenző Chirac országát (Belgiummal és Németországgal együtt). Azonban a 2004-es Flag to post egyezmény alapján 150 helyet kapott a NATO katonai szerveiben, valamint bekapcsolódott a NATO katonai képzésébe is szeptember 11. komoly hatalmi pozícióban lévő országokat késztetett nem pusztán állásfoglalásra, hanem konkrét intézkedések megtételére is, mint amilyen a 2003-ban Irak ellen meginduló háború és az azt megelőzően kibontakozott nemzetközi vita is volt. Az afganisztáni intervenció után másodjára, nem kevés Amerikaellenességgel a zsebében, az arab világ szószólójaként fellépő francia diplomácia az iraki háborút ellenző, úgynevezett béketábor vezetője lett. 517 A nemzetközi jog tiszteletét és a felmerülő nemzetközi konfliktusok esetén az ENSZ és a nemzetközi intézmények prioritását kihangsúlyozó francia diplomácia nem pusztán a katonai fellépés nemzetközi jogi értelemben vett legalitásához elengedhetetlen BT-határozat 512 Lásd ENSZ. 513 BOZO, Frédéric: Franciaország és a NATO: a közeledés határai. In. Európai Szemle, évf. 2. sz. p Vagyis a szövetség nem integrált szervezeteibe történő visszatagozódás, amelyből a NATO hidegháború alatti stratégiája miatt maradt távol a mindenkori francia vezetés. 515 Lásd a brüsszeli CJTF (Combined Joint Task Forces Vegyes Összetételű Összhaderőnemi Alkalmi Kötelékek) elfogadását. 516 TÜRKE András István: De Gaulle-tól Sarkozyig: Franciaország és a NATO viszonya ( ). In. Külügyi Szemle, évf. 2. sz. p GAZDAG Ferenc: Franciaország és az iraki konfliktus. In. Külügyi Szemle, évf sz. p A hatnapos háborút követően de Gaulle megszakította az Izrael és Franciaország közötti kapcsolatokat és az arab világ viszonyrendszerében a két nagyhatalomtól megvalósuló függetlenség politikájának létrehozására törekedett. Az újszerű megközelítés célja a térség stratégiai egyensúlyának fenntartása volt, és történelmi előzményekre támaszkodott. Lépéseivel a francia gazdasági és politikai befolyást kívánta a térségben növelni, ami nem maradt eredmény nélkül. A terület a francia külkereskedelmi forgalom szempontjából jelentős szerepet töltött be, amelyben a haditechnika és a fegyverexport szignifikáns. A Közel-Kelet államaiba érkező franciaországi beruházások pedig szintén jelentősek, és stratégiai ágazatokat (energia, gáz- és olajipar, tengervíz-sótlanítás) érintenek. 144

145 megszületése kapcsán húzta keresztbe az amerikai számításokat. Összességében az amerikai politikával szemben helyezkedett el, és azon álláspontjának adott hangot, hogy Irak kapcsán elsődleges célja az Egyesült Nemzetek Szervezete által megfogalmazott célkitűzés, vagyis Irak lefegyverzése. Ez szemben állt az amerikai külpolitikai célkitűzéssel, amely legfőbb célpontjának magát Szaddám Husszeint jelölte meg. A területtel 518 kapcsolatos események 2003 februárjában márciusában gyorsultak fel, és noha Párizs még mindig a béketábor élharcosának kiáltotta ki önmagát, az esetleges háború megindításának esetére is óvatos lépéseket tett. A már régóta a saját válságaival küzdő ország az iraki kérdés kapcsán a multipoláris nemzetközi rendszer élharcosává válhatott és azzá is vált. A belpolitikában pedig a képlet egyszerű volt, a politikai erők többsége Chirac oldalán állt. Azonban az európai közösség formálódóban lévő közös kül- és biztonságpolitikáját gyengítette. Az unió tagállamainak bizonyos része köztük a vita után nem sokkal újonnan csatlakozó közép-európai államok az amerikaiak pártjára állt. Hiába a francia érvek az iraki tömegpusztító fegyverek nemlétezéséről amelyek utólag bebizonyosodtak, a francia politika, képességek hiányában, nem tudta a megszerzett morális győzelmet politikai győzelemmé változtatni, így a közel-keleti térségben korábban játszott széles mozgásterét és manőverezési lehetőségeit visszaszerezni. 519 Az Irak elleni offenzíva 2003 során megindult, de az ezt megelőző vita többek között ráirányította a figyelmet a közös kül- és biztonságpolitika kapcsán nem túl egységes európai véleményekre és annak gyengeségeire: Az Amerikával való kapcsolat jellege szerinti európai megosztottság az ismert szakadásokkal járt, melyet legjobban a francia brit ellentét jellemez számos kérdésben, többek között az erő alkalmazása, a nemzetközi rend és az európai védelempolitika tárgyában. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában Irakkal kapcsolatban kifejtett eltérő álláspontjuk mellett mindkét ország élesített rendkívül ellentétes retorikáján: francia oldalról a multipolaritás magasztalása; brit oldalról az unipoláris világ előnyben részesítése volt a jellemző; Franciaország A franciák biztos pozíciója a térségben két lépésben dőlt össze, az egyikre 1983-ban, Libanon kapcsán, a másikra pedig az első Öböl-háborúban került sor. Menteni a menthetőt, a francia diplomácia aktivizálódott, 1995-től például a térség országait érintő francia politika kereteit az Európai Unió mediterrán stratégiája nyújtotta. A multilateralizmus kártyájának bevetését láthattuk a spanyol német olasz francia kezdeményezésben, amely a térség biztonságának erősítése érdekében jött létre, később pedig a Barcelona-folyamatban (majd később Sarkozy Mediterrán Unió ötletében). Azonban noha Franciaország a Közel-Keleten tényleges párbeszédképességgel és közvetítőképességgel rendelkezik, korlátozott képességei csak kisebb kaliberű ügyekre elegendőek, és az amerikai döntéseknek van súlya. 519 GAZDAG Ferenc: Franciaország és az iraki konfliktus. In. Külügyi Szemle, évf sz. p

146 április 29-én a Tervurenben tartott csúcstalálkozón bizonyos fokú autonómiát kívánt Európának védelmi ügyekben; Nagy-Britannia az autonómia puszta gondolatát is szkepticizmussal fogadta, és megerősítette a NATO elsőbbségét bármely európai védelmi kezdeményezéssel szemben folyamán Franciaország a nemzetközi közvélemény tiltakozása ellenére kísérleti atomrobbantásokat hajtott végre, amellyel a de Gaulle-i szellemhez hűen demonstrálni kívánta a modernizált francia nukleáris arzenált és Franciaország katonai elrettentő erejét. Ezután a kísérleteket Chirac befejezettnek nyilvánította, és végleg bezárta a Murora-zátonyt, majd 1996 szeptemberében aláírta a nukleáris kísérletek teljes moratóriumáról szóló megállapodást. Megindította a védelmi szektor átalakítását, és 1995-től a katonai kiadások lefaragásába kezdett. 521 Megindult továbbá a haderőreform kérdése a kilencvenes években számos nyugat-európai országban felmerült a francia fegyveres erők átalakításának folyamata. A francia katonai szolgálat szemléletbeli felfogása alapján a nemzet a saját védelméért maga felel, így a sorkatonaság rendszere az egyik legfontosabb francia hagyományt jelentette. 522 Az 1994-es Fehér Könyv a Honvédelemről 523 kiadványban megfogalmazott gondolatsor a kötelező sorkatonai szolgálatról a Jourdan-törvény újrafogalmazása volt. A francia társadalom képviselőinek eltérő véleménye volt 1994 folyamán a katonai szolgálat jövőjét illetően. Ennek reformja kapcsán Chirac már 1995-ös megválasztása után szinte rögtön felszólalt, a létszám csökkentését, a modernizációt és a hivatásos hadsereg megteremtését tűzte zászlajára, mindezt pedig 2015-ig kivitelezhetőnek is tekintette. A posztbipoláris rendszerben megszűnt az állandó fenyegetettség érzése, de olyan regionális válságok (polgárháborúk és más krízishelyzetek) bontakoztak ki még 520 GNESOTTO, Nicole: EU, USA: A világról és az egymásról kialakított kép. In: VINCZE Hajnalka (szerk.): A transzatlanti vita: Tanulmányok. Bp.: Zrínyi Kiadó, p. 41. Nicole Gnesotto az European Union Institute for Security Studies (EUISS) igazgatójaként publikált a tanulmánykötetben. 521 Ezen kívül az állami fegyvergyártó cégek (GIAT Groupement Industriel des Armaments Terrestres) terén is reformokat hajtottak végre, ösztönözve azokat, hogy az új világpolitikai helyzetben alkalmazható fegyveres erők igényeit vegyék figyelembe. 522 A struktúra természetesen némi módosításokkal tarkítva, de meghagyva az alapvető elveket még a nagy francia forradalom idején, szeptember 5-én jött létre a Jourdan-féle törvénnyel. (PATAKI Zsolt: Sorozott vagy profi hadsereget Franciaországnak. In. Új honvédségi szemle, évf. 9. sz. p ) Továbbá a fiatalok társadalomba történő beillesztésének legfőbb és legkézenfekvőbb eszközét jelentette. (FREGAN Beatrix: A francia haderő átalakítása és aktuális problémái. Forrás: letöltés ideje: december 19.) 523 LONG, Marceau (szerk.): Livre Blanc sur la Défense (Fehér Könyv a Honvédelemről). Párizs, Forrás: letöltés ideje: december

147 Európában is, amelyeket szükséges volt a megfelelő módon kezelni és olyan a nemzeti jelleget minden esetben megtartva képességeket kellett kifejleszteni, amelyekkel a haderő korábban még nem rendelkezett. Kisebb létszámú, de nagyon jól kiképzett mobilis erőkre volt szükség, amelyek gyorsan és könnyen bevethetők, így vált szükségessé többek között a profi hadseregek megteremtése. 524 Fregan Beatrix írása 525 alapján maga a francia haderő korszerűsítése egy többéves és nemcsak a katonai, hanem a polgári élet minden szegmensét érintő tervezési folyamattal kezdődött. Ez a hivatásos haderő kialakításán kívül a vezetési szintek reagálóképességének átgondolását, valamint a katonai szervezetek átstrukturálását is érintette. Chirac nem sokkal elnökké választása után felfüggesztette a sorozásos hadsereget, és létrehozták annak hivatásos modelljét, amelynek a kiadások ellenőrzése mellett alapja a haderő áttelepítésének képessége volt. A védelmi politika irányait, valamint a 2002-ig szóló költségvetést az es periódusra vonatkozó Tervezési Törvény pontosította. 526 A hivatásos haderőre történő átállás határidejét 2002-ben állapították meg, ameddig három fő cél megvalósítása volt a legfontosabb, vagyis a hivatásos hadsereg létrehozása és a létszámcsökkentés végrehajtása, a csapatok fegyverzetének, felszerelésének modernizálása, illetve a hadiipar átalakítása. Az 1994-es Fehér Könyvben szereplő modell elvein alapuló Haderő 2015 program a francia hadsereghez négy lényeges hadműveleti feladatot rendelt, ezek: az elrettentés, a megelőzés, a harctevékenység és a védelem voltak. Az átalakítással ütőképesebbé és nagyobb reagálóképességgel rendelkező alakulattá változott francia haderővel vált lehetővé (főként a koszovói válságot követően) Franciaország nemzetközi szerepvállalásainak erősítése, legyen szó akár a terrorizmus elleni harcról, akár a nemzetközi békefolyamatban játszott szerepvállalásairól. 527 A nagymértékű átalakítás-fejlesztés tehát azért volt fontos, mivel maga a hadsereg a diplomácia hatékony eszközeként és a francia hatalmi eszme nélkülözhetetlen velejárójaként kissé túlterheltté vált. 524 PATAKI Zsolt: Sorozott vagy profi hadsereget Franciaországnak. In. Új honvédségi szemle, évf. 9. sz. p FREGAN Beatrix: A francia haderő átalakítása és aktuális problémái. Forrás: letöltés ideje: december A törvényt a parlament július 2-án hagyta jóvá. 527 FREGAN Beatrix: A francia haderő átalakítása és aktuális problémái. Forrás: letöltés ideje: december

148 Chirac Európával kapcsolatban elnöksége kezdetén a következőképpen fogalmazott: Azzal, amit ez alatt a negyven éves időszak alatt véghezvittünk, meg lehetünk elégedve. De a hidegháború végén egy másik világgal kell szembenéznünk. Ideje, hogy Európa ismét megtalálja önmagát, határozottabban fogalmazza meg identitását a földgolyó többi részével szemben, valamint demokratizálja intézményeit. És hogy Franciaország legyen ennek a megújulásnak a szíve, és önmagára jellemzően bizonyítsa határozottságát, a»nehéz idők erényét«. 528 Az Amerika-ellenesség, a kelet-európai rendszerek összeomlása, illetve a német egység kapcsán kialakított elképzelések alakították ki a franciák 1996-os, kormányközi konferenciára készülő elképzeléseit, valamint az elmélyülni, aztán kiszélesedni koncepciót. A hosszabb távú francia tervek azt követően körvonalazódtak élesebben, ahogy egyre egyértelműbbé vált, hogy Európa újraegyesítése nagy valószínűség szerint az Európai Unió kibővítésével fog majd realizálódni. Franciaország politikájának kiindulópontja a Valéry Giscard d Estaing és a Jacques Delors által felvázolt kétprojektes elképzelés: vouloir vivre ensemble (együtt élni akarás) 529 és a vouloir agir ensemble (együtt cselekedni akarás) volt. 530 A kilencvenes évek változásai után amikor az újabb európai integráció képe és a bővítés egyre reálisabb közelségbe került egyre visszafogottabbak lettek az eredeti francia elképzelések (is), tekintettel arra, hogy a l Europe puissance 531 megvalósítása az európai integráció létrehozásával kézzelfogható közelségbe került, majd a hidegháború utáni bővülésekkel ijesztő módon erodálódásnak indult. 532 Franciaország partnereivel továbbá egy közös európai védelmet kívánt kiépíteni a NATO-ba történő visszatérés nélkül ban az alapító szerződések módosítására kormányközi konferenciát hívtak össze. Így született 528 CHIRAC, Jacques: Egy új Franciaországért. Bp.: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, p Lényege, hogy a közösséghez való tartozást alapvetően nem objektív tényezők (például közös eredet), hanem szubjektív elemek, azaz az együttélésre irányuló határozott szándék, az összetartozás és a sorsközösség vállalása határozza meg. Ezt a franciák változatlan formában alkalmazzák az európai integrációra is. (VINCZE Hajnalka: A francia Európa-politika prioritásai: SVKI Védelmi Tanulmányok. Bp.: Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, p ) 530 A francia modell kiindulópontját, a koncentrikus körökben megvalósuló integráció elvét a volt brüsszeli bizottsági elnök ( ), Jacques Delors és Valéry Giscard d Estaing fejlesztette tovább. Azonos helyzetelemzésből indultak ki: a koppenhágai döntés következtében a kontinens újraegyesítése elkerülhetetlenül az Európai Unión belül valósul majd meg, és ez a fejlemény alapjaiban veszélyezteti a szoros politikai integráció létrehozására vonatkozó hagyományos francia célkitűzést. Lényegében azonos következtetésre is jutottak: a két folyamat a bővítés és a szorosabb politikai integráció éles szétválasztásának szükségességéhez. (VINCZE Hajnalka: A francia Európa-politika prioritásai: SVKI Védelmi Tanulmányok. Bp.: Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, p. 84.) 531 Európa uralom. 532 SZŰCS Anita: Az exception française és a francia nagyhatalmiság. In. Külügyi Szemle, évf sz. p

149 meg az október 2-án aláírt Amszterdami Szerződés, amely változásokat hozott a közös kül- és biztonságpolitika terén, illetve jelentős előrelépés volt a bel- és igazságügyi együttműködés szempontjából is. Már a hetvenes évek óta a közösség egy közös valuta létrehozására törekedett január 1-jén vezették be az eurót, először még csak a nem készpénzes pénzügyi tranzakciókra márciusában fogadták el a lisszaboni stratégiát amely az európai gazdaság modernizálásáról, valamint ennek világpiacon történő versenyképessé tételéről szólt olyan nagy vetélytársakkal szemben, mint például az Amerikai Egyesült Államok vagy az újonnan iparosodott országok. A december között megrendezett nizzai csúcs az úgynevezett amszterdami maradékokra fókuszált, a Nizzai Szerződést február 26-án írták alá, amelynek legnagyobb jelentősége, hogy lehetővé tette az Unió keleti irányú bővítését és az ezt követő intézményi átalakítást is célul tűzte ki. 534 A kezdeti lelkesedés idején a francia diplomácia kiállt az EU bővítése mellett, azzal a feltétellel, hogy mindezen folyamat kontroll mellett zajlik majd, ami egyet jelentett azzal, hogyha sikerül megvalósítani a közösségen belüli egyre szükségesebb, a differenciált struktúrát létrehozó szerkezeti reformokat, akkor az uniós bővítést a franciák prioritásként kezelik. A 2000 második felében 535 soros francia EU-elnökség idejére kialakult azon pragmatikus francia megközelítés, amely szerint a franciák a bővítés-elmélyítés koncepciók párhuzamos végrehajtását, de inkább az Unió struktúrájának rugalmasabbá tételét helyezték a hierarchia tetejére, a bővítést csak történelmi kötelességnek tekintették, amelynek semmiképpen nem szabad az integráció távlati céljait, vagyis a politikai unió végcéljának megvalósulását akadályoznia. 536 Lionel Jospin május 4-én a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen elmondott beszéde alapján a bővítés nem okozhatja az európai gondolat puszta szabadkereskedelmi zónává hígulását. Ugyanakkor Franciaországnak szüksége volt 533 Az érmék és a bankjegyek kibocsátására 2002-ben került sor az eurózónának nevezett 12 tagállamban, amely napjainkra világviszonylatban is jelentőssé és az egyik fontos fizetésre, illetve tartalékképzésre használt valutává vált (az amerikai dollár mellett). 534 FREID Mónika: Statisztikai portré az Európai Unióról I. In. Európai tükör, évf. 10. sz. p A július 1-jétől december 31-ig terjedő időszakban. 536 Amint nyilvánvaló, hogy a»nagy Európa«nem lehet az európai integráció kerete, Franciaországnak nincs többé oka arra, hogy fenntartsa a kibővítés és elmélyítés közötti szembeállítást ( ). Franciaországnak ki kell jelentenie, hogy ezentúl kész a jelöltségeket kizárólag a csatlakozási kritériumok alapján vizsgálni. A»nagy Európa«dinamikus és befogadó támogatójának kell mutatkoznia, ami hagyományos álláspontjának gyökeres megváltozását jelenti. (D ESTAING, Valéry Giscard: Manifeste pour une nouvelle Europe fédérative. In. Revue des Affaires Européennes, Idézi: VINCZE Hajnalka: A francia Európa-politika prioritásai: SVKI Védelmi Tanulmányok. Bp.: Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, p ) 149

150 arra, hogy Németországgal szoros szövetségben legyen, hogy érvényesíthesse koncepcióját. A fő irányvonalakban ekkoriban egyetértés volt Párizs és Berlin között az integráció kapcsán. Az LCI Pierre Moscovici, európai ügyekkel megbízott miniszterrel készült, május 22-i interjújának egyik mondatát idézte ennek apropóján Vincze Hajnalka, miszerint amikor Franciaország és Németország egyetértenek, akkor Európa előrehalad. 537 Chirac ciklusa végére a korábban valamennyire normalizálódott német francia kapcsolatok nem voltak túlzottan jók ban ünnepelték az Elysée-szerződés évfordulóját. Az évforduló kapcsán közösen elfogadott politikai nyilatkozat amelyben a gazdaságpolitikai kérdésekben igaz, nem jutottak dűlőre egymással, mivel a franciáknak a növekvő német gazdasági és politikai erőfölénnyel volt gondjuk az összefogást kifejezetten európai dimenzióba emelte. Tartalmilag érintette az unió közös kül- és biztonságpolitikáján belül a védelmi politika bizonyos kérdéseit, a hadiipari együttműködés lehetőségét és a harmadik országokkal szembeni stratégiákat. Az Irakhoz kötődő akkoriban igen aktuális kérdésben egységes fellépést próbált mutatni a két állam, és minden döntésük során hangsúlyozták az ENSZ Biztonsági Tanácsának elsődlegességét, valamint azt, hogy a háborút tekintik a legrosszabb megoldásnak, s ezt néhány kisebb uniós tagállammal együtt elkerülendőnek tartják. 539 Az Irak apropóján 2003 januárjában ismételten összeállt páros közeledése teljes mértékben újszerű a hidegháborús időszak hasonló lépéseihez viszonyítva. A megnyilatkozásokat viszont terhelte egyrészt Schröder szavazatgyűjtő pacifizmusának, másrészt Chirac neogaulle-izmusának összeférhetetlensége. 540 Az Afrika-politikában a kilencvenes éveket követően a francia diplomácia új közegben találta magát, Franciaország befolyása hanyatlóban volt, nem volt képes tovább a rend 537 VINCZE Hajnalka: A francia Európa-politika prioritásai: SVKI Védelmi Tanulmányok. Bp.: Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, p Az Elysée-szerződés hosszú távon igen sikeresnek tekinthető, amelynek hátterében Franciaország és Németország hosszú távú érdekei álltak. A kialakult egyensúly, valamint gyakorlati együttműködések során jött létre a francia politikai hatalom, illetve a német gazdasági erő közötti törékeny egyensúly, amelyre a kilencvenes évek változásai kapcsán és ezek után számos példát láthattunk. (SZEMLÉR Tamás: A francia-német kapcsolatok az Európa-politika kulcskérdései tükrében a XXI. század küszöbén: Folyamatosság vagy változás? Doktori (PhD) értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola, Forrás: letöltés ideje: január 3.) 539 GAZDAG Ferenc: A francia német együttműködés évtizedei: negyvenéves az Elysée-szerződés. In. Európai utas, évf. 1. sz. p GAZDAG Ferenc: Franciaország és az iraki konfliktus. In. Külügyi Szemle, évf sz. p

151 és a stabilitás fenntartására, valamint az ezen országok felzárkózásához szükséges gazdasági és pénzügyi támogatást sem tudta biztosítani. Afrikában is eljött tehát a multilaterális együttműködés ideje 541, az ország a nemzetközi szervezeteken, például az ENSZ-en keresztül igyekezett befolyását a területen érvényesíteni. A francia állam Jacques Chirac időszakában sem mondott le tehát arról, hogy világpolitikai tényező legyen, viszont lehetőségei már korlátozottak voltak a kialakult új világrendben, így ennek megfelelően próbálta abban megtalálni helyét, amely úgy gondolom az őt követő elnökségnek is egyik alapvető jellemzője maradt Nicolas Sarkozy ( ) a rupture ígérete Nicolas Sarkozy os Vallomások című írásában úgy fogalmazott: azt hiszem, hogy a gaulle-izmus eszméje és módszere ma is sok tekintetben időtálló. Tovább megyek: hazánkban igenis időszerű a gaulle-izmus, hiszen a jelenlegi helyzet sok tekintetben hasonlít az 1958-ashoz. ( ) A gaulle-izmus felkínálja a választást: egy mozgásban lévő, megreformált Franciaországnak sokkal nagyobb esélye van a megmaradásra, mint egy mozdulatlanságba dermedtnek. 543 Az új elnök teendőit május 16-án vette át. A gaulle-ista jobboldalra és az új elnökre nagy várakozásokkal tekintettek mind belpolitikailag, mind pedig a nemzetközi életben. A Politique Internationale 2007 tavaszi számában adott nyilatkozatában 544 Sarkozy a Chirac-i időszakot jellemző módszerekkel való szakítást, vagyis a rupture-t emelte ki. Külpolitikájában a korábbi prioritásokat tekintve megmaradt a kontinuitás, ugyanakkor Franciaországot a megelőző időszak inaktivitásából kívánta kimozdítani. A legelső lépésnek a nemzetközi Irak-vita kapcsán is megingott Európa-politika 545 rendezését tartotta, mivel az arab országok körében szerzett népszerűség sem volt 541 DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, p novemberében Franciaország legjelentősebb jobboldali pártjának, az Unió a Népi Mozgalomért Párt (UMP Union pour un Mouvement Populaire; 2002 tavaszán alakult meg, az RPR jogutódjának, vagyis a gaulle-ista jobboldalnak számított.) első emberévé választották a szavazatok 85%-ával. (VIDA László: Sarkozy győzelme. In. HVG, évf. 19. sz. p. 11.) 543 SARKOZY, Nicolas: Vallomások. Bp.: Századvég Kiadó, p Entretien avec Nicolas Sarkozy President de la République Française conduit par la redaction de Politique Internationale: La France, puissance d avenir. (A Politique Internationale c. folyóirat interjúja Nicolas Sarkozy-vel, a Francia Köztársaság elnökével: Franciaország, a jövő hatalma) Forrás: e, letöltés ideje: február A kutatók szinte egybehangzóan állították az Európai Unió polgárainak mély identitásválságát. Továbbá Chirac elnöksége alatt Franciaország jelentős mértékben elveszítette az európai integráció folyamatában korábban játszott központi szerepét: Németország szerepe növekedett. Az iraki offenzívát megelőző nemzetközi konfliktus sem volt jó hatással a lassanként kiüresedő francia EU kapcsolatokra. 151

152 képes ellensúlyozni azon veszteségeket, amelyeket a francia megnyilvánulás Európában okozott. Az uniós tagállamok külpolitikai összetartását pedig tovább csökkentette az új tagállamokkal szembeni francia kritika. 546 Sarkozy tehát a francia külpolitika hagyományos céljait kívánta folytatni, mindezeket azonban új csomagolásban. Egyes szakértők úgy fogalmaztak: Sarkozy külpolitikájának fő pillére a mediatizált lépéseken túl a talán minden eddiginél jobban a belpolitikai célok szolgálatába állított diplomácia. 547 Elnöksége alatt számtalan kezdeményezés elindítója volt, kevés olyan kérdést találhatunk, amelynek megoldására ne vázolt volna fel az elsők között tervet. A fő problémákat jól felismerte és definiálta. Reaktív, pragmatikus stratégiája azonban a látványosságon túl csak kevés esetben tudott hosszú távon is valóban hatékony választ adni a sokszor komplex kihívásokra. Ráadásul a 2008-ban kirobbant gazdasági válság, a szokványos francia külpolitikai eszközök háttérbe tolása és az a tény, hogy az ötödik köztársaságban az államfőnek dukáló»domaines reservés«-k túlzott hangsúlyt kaptak elnöksége idején (gyakorlatilag szinte csak díszletként használta a külügyi apparátust, és minden nemzetközi kérdésben egyedül, szűk tanácsadói körében döntött), mind gyengítették elképzelései megvalósulásának esélyeit. A világ legjelentősebb hatalmait tömörítő G20-nak a létre hívása talán az egyedüli vitán felül álló, maradandó öröksége ( ) Sarkozy diplomáciai tevékenységét személyes jellemvonásaiból adódóan ellentmondásosság és egyfajta kiszámíthatatlanság jellemezte. 548 Hervé Coutau-Bégarie a politikatudományok és a stratégiai tanulmányok doktora, a katonai gondolkodás fejlődéstörténetének legnagyobb szakértője, számos francia szaklap vezető szerkesztője és igazgatója február 19-i előadásában arra hívta fel a figyelmet Sarkozy megválasztása kapcsán, hogy ezzel a francia nemzetvédelmi politika már korábban körvonalazódott alapjai nem kérdőjeleződnek meg. 549 Erre 546 GAZDAG Ferenc: Franciaország és az iraki konfliktus. In. Külügyi Szemle, évf sz. p TÜRKE András István: Bilan : A Sarkozy-féle új francia kül- és biztonságpolitika irányvonalai. In. MKI-Tanulmányok, július 1. p. 5. Forrás: _A_Sarkozy-f%C3%A9le_%C3%BA.pdf, letöltés ideje: március FEJÉRDY Gergely: Stílusváltás a francia külpolitikában május 6. után. In: MKI- Tanulmányok, szeptember 20. p. 5. Forrás: 1s_a_francia_k%C3%BC_.pdf, letöltés ideje: március A franciák hagyományos nemzetvédelmi politikájának Coutau-Bégarie szerint három fő eleme van. Az első a nemzeti terület védelme, melynek elsődleges eszköze az elrettentés. E cél elérése érdekében Franciaország önálló, független eszközöket használ, melyeket nem rendel alá más szövetségi politikának. A második az Európával szembeni szolidaritás, amely nem feltétlenül esik egybe a NATO- 152

153 pedig a évi Fehér Könyv a Honvédelemről is bizonyítékokat szolgáltatott. A stratégia tarthatóságának azonban egyre több akadálya volt. Ezek egyike az unió tagállamainak csökkenő ráfordítása katonai célokra (Franciaország 1988-ban a GDP 3,8%-át, 2007-ben pedig mindössze a GDP 1,9%-át használta fel ezen a jogcímen), valamint a modern harcászati eszközök inflációt meghaladó mértékben történt drágulása és a régebbiek amortizálódása. A másik befolyásoló tényező a nemzetközi viszonyok folyamatos változása volt, amelyek között a legfontosabb a hidegháború megszűnése, a Szovjetunió felbomlása, valamint az aszimmetrikus konfliktusok megjelenése volt, amellyel a hagyományos és aszimmetrikus konfliktusokat egyaránt kezelni képes alakulatok létrehozása vált fontossá. 550 A 2008-as Fehér Könyv az új típusú fenyegetésekre, azaz főleg a terrorizmus elleni küzdelemre helyezte a hangsúlyt, annál is inkább, mert 2006 óta Franciaország (és külföldön tartózkodó állampolgárai) terrorfenyegetettsége ugrásszerűen megnőtt. Ayman Al-Zawahiri, az Al-Kaida második embere szeptember 11-én videóüzenetben jelentette be, hogy a franciák ugyanolyan ellenségeiknek számítanak, mint az amerikaiak ( ) 2006 decembere óta a párizsi terrorizmusellenes terv (Vigipirate) piros fokozata van érvényben. 551 Mindez az afganisztáni még Chirac által jóváhagyott szerepvállalás miatt nem is volt meglepő, amelyben a francia részvételt az új elnök tovább emelte, erre novemberi washingtoni látogatása során tett ígéretet Bushnak. Afganisztán ügyében Sarkozy elnök látogatása után nem sokkal kézzelfogható és látványos fordulat következett be. A francia közvélemény 2/3-a ellenére április elején 552 megszületett a döntés afganisztáni missziójuk több száz fővel való megerősítéséről. Mindez az ellenzék legnagyobb tiltakozása közepette, mely még bizalmatlansági szövetségesekkel szembeni szolidaritással. (Noha az 1966-os de Gaulle-i visszavonulás óta számos többoldalú együttműködésben vett részt Franciaország, ezek inkább tekinthetők reklámfogásnak, mint tényleges katonai-politikai cezúrának.) A harmadik a világ fennmaradó részével szembeni politikai magatartás, ahol a politikai intervenciók a mindenkori francia érdekekhez igazodtak, igazodnak. Ide tartoznak a különböző békefenntartó tevékenységek és humanitárius segítségnyújtások, amelyek egyre inkább nemzetközi együttműködésként jelentkeztek, semmint egyéni és öncélú akcióként között Franciaország több mint 500 külső hadműveletben vállalt aktív részvételt. 550 COUTAU-BÉGARIE, Hervé: Stratégie de la France au XXIe siècle (Franciaország stratégiája a XXI. század hajnalán a szerző fordítása) című előadása. Elhangzott a Zrínyi Miklós Egyetem Zrínyielőadójában február 19-én. 551 TÜRKE András István: Bilan : A Sarkozy-féle új francia kül- és biztonságpolitika irányvonalai. In. MKI-Tanulmányok, július 1. p. 12. Forrás: _A_Sarkozy-f%C3%A9le_%C3%BA.pdf, letöltés ideje: március áprilisában. Az 1900 fő francia katona mellé további 1000-et kívánt Afganisztánba küldeni. 153

154 indítványt is beterjesztett emiatt a kormány ellen, az immár 50 éves francia stratégiai irányvonal felrúgásával vádolva meg az államelnököt. 553 A NATO 2008-as bukaresti csúcstalálkozóján ugyan konkrét ígéret még nem hangzott el, de Sarkozy már tett arra vonatkozó utalásokat, hogy országa visszatérne a NATO integrált katonai szervezetébe, 554 továbbá úgy fogalmazott, hogy Franciaország NATO szerepvállalása az európai védelem kérdésének napirenden tartásával párhuzamosan lehet hatékony. A NATO alapításának 60. évfordulója alkalmából rendezett Strasbourg Kehl-i csúcson, április 4-én került sor a bejelentésre, hogy Franciaország visszatér a NATO integrált katonai struktúrájába. Sarkozy ugyanakkor ragaszkodott ahhoz, hogy a francia atomütőerőt ne vonják NATO-irányítás alá. A visszatérés kettős célt szolgált: egyrészt új lendületet akartak adni az európai képességfejlesztésnek és védelempolitikának (amelyben a november 14-i Védrine jelentés majd nem tapasztal változást), másrészt növelni akarták a NATO-n belüli jelenlétüket és befolyásukat. Véleményem szerint az atlantizmus megerősödése nem tekinthető a francia külpolitika orientációváltásának: Chirac időszakában az amerikabarát politika a francia mozgásteret szűkítette volna, azonban Sarkozy elnöki periódusában, a megváltozott nemzetközi politikai körülmények között, valamelyest nőtt a francia mozgástér, így az intergációs védelempolitika mélyítésére a legnagyobb esélyt az amerikaiak politikai támogatása adta. Sarkozy mindezt a világméretű politizálás folytatásához szükséges lépésnek tekintette. Mindez kedvező környezetet teremtett a más európai államokkal megkötött két- és többoldalú együttműködések számára. A 2010 novemberében aláírt francia brit együttműködési megállapodás például a britek szerint is ennek a lépésnek az eredménye volt. Ugyan a visszatérés fejében előzetesen kért 1250 francia katonai pozíciótól a végül betöltött 925 némileg elmaradt, azonban ez a reformoknak és a racionalizáló költségvetési intézkedéseknek tudható be, és nem az érdekérvényesítés és a befolyás hiányának. Ezeken felül a 553 TÜRKE András István: Bilan : A Sarkozy-féle új francia kül- és biztonságpolitika irányvonalai. In. MKI-Tanulmányok, július 1. p. 8. Forrás: _A_Sarkozy-f%C3%A9le_%C3%BA.pdf, letöltés ideje: március ban Franciaország helyzete a NATO szempontjából ugyanakkor már a következőket mutatta: 1600 fővel vettek részt a KFOR misszióban, amellyel a harmadik, és 3000 főnyi kontingenssel az ISAFban, amellyel a negyedik helyen álltak a részvételt tekintve. A NATO költségvetésében 7,5%-kal az ötödik helyen álltak. Franciaország a Berlin Plusz folyamat (NATO-eszközök ESDP célra), a NATO Oroszország párbeszéd, a Prágai csúcs által indított NATO-reformok és az NRF (NATO Gyorsreagálású Erők) egyik legaktívabb szorgalmazója volt. Gyakorlatilag 90%-ban a NATO tagja, 38 bizottságból 36-ban volt jelen. (TÜRKE András István: De Gaulle-tól Sarkozyig: Franciaország és a NATO viszonya ( ). In. Külügyi Szemle, évf. 2. sz. p ) 154

155 francia hadiiparra is jótékonyan hatott a visszatérés. Dr. Türke András István írása alapján ugyanakkor a 2009-es lépés felemásnak tekinthető a NATO jelentőségének csökkenése miatt az Amerikai Egyesült Államok, hacsak teheti, megkerüli, és Barack Obama, amerikai elnök ügyesen forgatta lapjait, mivel a franciák számára gyakorlatilag csak szimbolikusnak tekinthető gesztusokat nyújtott, ugyanakkor politikailag hosszú távra lekötelezte Sarkozy-t például az afganisztáni részvételt és csapaterősítést illetőleg. Szerinte ezzel Franciaország újra egy lépést tett az integráció útján, azonban nem integrálódott vissza teljesen a NATO katonai szervezetébe. 555 Korábban a francia politikai erők egy része minden Franciaországot ért kedvezőtlen hatásért, az Unió parttalan bővítéséért és szabadkereskedelmi övezetté változtatásáért, az adóversenyért, a fiskális és szociális dömpingért, az Európai Központi Bank függetlenségéhez köthető túl erős euróért az angolszász világban hirdetett, valójában sokszor megsértett, rugalmas szabad piaci kapitalizmust tette felelőssé. Változás 2007 elején állt be, amikorra a francia jobboldal egy része felmérte az Amerikai Egyesült Államokkal való tartós elvi szembenállás kockázatait. Az együttműködést kereső erők vezetőjeként Nicolas Sarkozy lépett fel. Minden jel arra mutatott, hogy az Elysée-palota új lakója túllép az Irakban elkövetett amerikai bűnökön és fogolykínzásokon, amellett, hogy a franciák stílusosan az USA szabad barátja státusznál tovább nem szándékoztak menni (lásd a kyotói egyezményhez nem csatlakozó USA bírálata). 556 Utóbbi amiatt fontos, mivel a túlzott Amerika-barátság nem túl népszerű a franciák körében, az belpolitikailag káros. 557 A globalizációra vállalati szinten folytonosan reagáló és ebbe végeredményben már beilleszkedett franciák leginkább az ugyancsak civilizációs küldetéstudattal 555 TÜRKE András István: De Gaulle-tól Sarkozyig: Franciaország és a NATO viszonya ( ). In. Külügyi Szemle, évf. 2. sz. p óta a francia részvétel a Szövetség szervezeteiben és tevékenységében kibővült, a nemzeti érdekek megkérdőjelezhetetlen elsőségének hangsúlyozása mellett, amelyek olyan tradicionális területeken maradtak fenn, mint az ország nukleáris elrettentő képessége és a nemzetközi válságkezelés prioritásai (Afrika). Ugyanakkor a francia haderő jelentős szerepet töltött be a NATO-műveletekben. 556 MARTIN József Péter: A Sarkozy-jelenség. Forrás: letöltés ideje: április Koszovó február 18-i, ENSZ-határozat nélküli elismerése két okból is fordulatot jelent. Franciaország hagyományosan inkább a szerb tengelyhez állt közelebb ( ) Másrészt az országnak az a hosszabb ideje ( ) építgetett nemzetközi imázsa semmisült meg egy perc alatt, mely szerint nem cselekszik ENSZ-felhatalmazás nélkül. E lépés az UNMIK francia kontingensét is veszélyes helyzetbe sodorta, melyre a szerbek által megtámadott ENSZ támaszpontok szolgáltattak példát 2008 februárjában. (TÜRKE András István: Bilan : A Sarkozy-féle új francia kül- és biztonságpolitika irányvonalai. In. MKI-Tanulmányok, július 1. p. 8. Forrás: _A_Sarkozy-f%C3%A9le_%C3%BA.pdf, letöltés ideje: március 2.) 155

156 rendelkező Amerikai Egyesült Államok előnyét ismerik el nehezen. Főként ez a magyarázata Amerika-ellenességüknek. Sarkozy 2007 tavaszán, a Politique Internationale című folyóirat lapjain adott interjújában egyértelműen állást foglalt a francia külpolitika irányvonalait illető elképzeléseiről. Eszerint a világ változásai arra kényszerítik politikusaikat, hogy változtatásokat hajtsanak végre. Hangoztatta, hogy eljött az idő, hogy a francia diplomácia koordinálására egy doktrínát alkossanak, amely nem lehet akadálya a többi területen folytatott pragmatizmusnak sem. A doktrínának világos jövőképet kell megfogalmaznia a világra, a hosszú távú célokra és az általuk védett érdekekre vonatkozólag, amelyben az értékek által meghatározott cselekedetek és a józanész egységet alkot. Véleménye szerint ez Franciaország függetlenségének feltétele, amelynek első lépése Európa. 558 Országa nemzetközi presztízsének helyreállításához, elsőként Európát kívánta felhasználni, amelyre jó példa volt az európai alkotmányos szerződéstervezet miniatürizált, Sarkozy-féle változatának elfogadtatása és a mediterrán térségre vonatkozó tervei. Utóbbiról vagyis a Mediterrán Unió (ClubMed) létrehozásáról 2007 februárjában Toulonban mondott beszédében szólt először, amelyről úgy gondolta, hogy az, közös intézményekkel az Európai Unió partnere lehetne. 559 A tervet Németország nem támogatta. Ugyanakkor, a Franciaországban történő és kifelé kommunikált cselekedetek számos alkalommal éreztették hatásukat az öreg kontinensen. A számos belpolitikai probléma megjelenési formája volt például a CPE 560 nyomán 2006 tavaszán kibontakozó sztrájk, 2005 tavaszának peremkerületi zavargásai 561, a május 29-én az Európai Unió Alkotmányának keresztelt legújabb reformszerződésre mondott francia (és holland) 558 Entretien avec Nicolas Sarkozy President de la République Française conduit par la redaction de Politique Internationale: La France, puissance d avenir. (A Politique Internationale c. folyóirat interjúja Nicolas Sarkozy-vel, a Francia Köztársaság elnökével: Franciaország, a jövő hatalma) Forrás: e, letöltés ideje: február Forrás: letöltés ideje: április 25.; A terv nem új keletű, lásd: barcelonai folyamat és az ezt kiegészítő MEDA program (az Európai Unió és a Mediterrán-térség Közötti Partneri Kapcsolatrendszer), amely kevés konkrét eredményt hozott. (PAPP Levente: Sarkozy nagy álma. Forrás: letöltés ideje: április 2.) 560 Contrat Première Embauche az első munkavállalásról szóló törvény. 561 A demográfiai mutatók zuhanása és a tömeges bevándorlás a fejlett európai társadalmakba napjaink tipikus jelenségei közé tartozik. A migráció biztonsági kihívásnak vehető, mivel szociális-gazdasági feszültségeket, a bűnözés növekedését, a szélsőségek előretörését és geopolitikai problémákat jelentenek. (VINCZE Hajnalka: Európa: egy előre bejelentett hanyatlás krónikája. Forrás: letöltés ideje: február 4.) 156

157 nem, vagy akár a 2004-es fátyoltörvény, 562 amelyekre szintén megoldást kellett taláni. Mindemellett nagy jelentősége volt Sarkozy Németország-politikájának is, amely eléggé felemás mérleget mutatott. A 2007-es évtől főként európai körökben az integráció két, tulajdonképpeni alapítója közötti szövetség megújulását várták. A kilencvenes évek óta gyorsuló integrációs válság miatt az európai politika e két ország újbóli összefogásától várt egy kisebbfajta csodát, és a válságjelek a 2004-es, illetve a 2007-es bővítések óta és a kilátásban lévő csatlakozások kapcsán erősödtek. 563 Angela Merkel és Nicolas Sarkozy kapcsolata azonban ellentmondásos volt, amelynek hátterében nemcsak a két ország bizonyos kérdések kapcsán eltérő érdekei álltak, hanem a francia elnök személye is. A 2007 és 2008 folyamán történt biztató eseményekhez képest, amikor például szinte hetente találkozott egymással a francia köztársasági elnök és a német kancellárasszony, a 2008 második félévének francia soros EU-elnöksége érdekes fejleményeket hozott a francia német kapcsolatokban. A francia sajtók 2008 végén pedig már arról cikkeztek, hogy Sarkozy a németekkel folytatott kapcsolatokat elhanyagolja, és inkább a briteket preferálja. Utóbbira gyakorlati példák is szolgáltak, mint az európai bankmentő csomag, az európai védelmi politika beindítása 564, vagy az EU Oroszország partnerségi viszonyról folyó tárgyalások újbóli megindulása, amelyet az Európai Unió a grúziai orosz beavatkozás miatt függesztett fel novemberében pedig a két ország nevében David Cameron és Nicolas Sarkozy aláírta azon védelmi- és biztonsági együttműködési szerződést, amely 50 évre szólt. A Merkel Sarkozy páros aktivitása növekedésének jó példája a október 18-án kezdődött deauville-i hármas, vagyis francia német orosz csúcstalálkozó megrendezése volt, amelynek során Putyin 2008-as javaslatát vitatták meg az Európai Unió és Oroszország között létrehozandó gazdasági és biztonsági térségről az akkori orosz elnökkel, Dmitri Medvegyevvel. A találkozó megrendezése sem az Amerikai Egyesült Államoknak, sem pedig a nyugat-európai tagországoknak nem volt ínyére, a mérleg pedig felemás eredményt mutatott: az alapvetően együttműködő, mindazonáltal sokat nem ígérő orosz elnökön kívül a találkozóra 562 SZŰCS Anita: Az exception française és a francia nagyhatalmiság. In. Külügyi Szemle, évf sz. p BALÁZS Péter: Új német francia tengely az Európai Unióban. In. Egyenlítő, évf. 9. sz. p A Nicolas Sarkozy Gordon Brown találkozón, március 26-án a két fél megegyezett, hogy újabb lendületet adnak a PESD/ESDP-nek. (TÜRKE András István: Bilan : A Sarkozy-féle új francia kül- és biztonságpolitika irányvonalai. In. MKI-Tanulmányok, július 1. p. 14. Forrás: _A_Sarkozy-f%C3%A9le_%C3%BA.pdf, letöltés ideje: március 2.) 157

158 például nem hívták meg többek között Catherine Ashtont, az EU akkori kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét sem. 565 Illetve Párizs és Berlin egy olyan kétoldalú megbeszélést is tartott, amelyen francia sajtóértesülések szerint egy közös fellépésről egyeztek meg egyebek mellett az EU-tagországok költségvetési deficitjének lefaragása, a lisszaboni szerződés kapcsán, az előzőhöz hasonló reakciókkal. 566 Sarkozy és Merkel kapcsolata korántsem lehetett annyira különleges, mint amilyen például Helmudt Schmidté és Valéry Giscard d Estaingé vagy Mitterandé és Helmudt Kohlé volt, de sokan azt állították, hogy Európa jövője ismét a berlini és a párizsi együttműködésen múlik majd. Mindenesetre a két állam közötti kapcsolatokban a nehéz kezdet után biztatóbb folytatás következett, kisebb-nagyobb zökkenőkkel tarkítva. Az Unió bővítésével kapcsolatban bármennyire is nem beszéltek róla a franciáknak szúrta a szemét, hogy a 2004-es bővítéssel Németország került az EU földrajzi középpontjába, ahogyan az is, hogyan bővítette Merkel kormánya gazdasági együttműködéseit az új tagállamokkal. Ellensúlyozásának példája Sarkozy, megválasztása után megkezdett igaz, hivatalosan a soros EUelnökség kapcsán tett országjáró sorozata, amelynek során a 2004-ben és az azt követően EU-taggá vált országokba látogatott, megpróbálva felmelegíteni a korábbi kapcsolatokat szeptemberi hazánkban tett látogatását is ide sorolhatjuk. 567 Összességében, a 2007-ben megindult francia lendület és proaktivitás az Európapolitika kapcsán a 2008-as francia uniós elnökség végéig tartott ki. A 2007-től egyre érezhetőbbé vált világgazdasági válságnak, valamint a hidegháború után egyre inkább magára találó és erősödő, a saját érdekeire fókuszáló német külpolitikának köszönhetően Franciaország külpolitikai mozgástere szűkült, ezzel defenzívába csapott át. Így 2009 elejétől a francia Európa-politika elsődlegesen passzív, más államok kezdeményezéseit ellenző, vagy támogató szerepbe került. 565 Név nélkül: Medvegyev elmegy a NATO-csúcsra. Forrás: medvegyev_elmegy_a_nato-csucsra, letöltés ideje: október Név nélkül: Le projet de durcir la discipline budgétaire provoque des remous dans l'ue. (A költségvetési fegyelem szigorításának terve hullámokat idéz elő az EU-ban. a szerző fordítása) Forrás: letöltés ideje: október A Magyarország iránti állítólagos kiemelt szimpátia megnyilvánulását hasonló követte Robert Fico felé is május 22-én Párizsban a magyar miniszterelnök és a francia elnök együttműködési megállapodást írt alá. Az utóbbi ugyan támogatja a magyar törekvéseket a kutatás és fejlesztés uniós szintű összehangolását végző mintegy 60 fős központért ( ) kiemelt jelentőségű partnerségről hiba lenne beszélni. (TÜRKE András István: Bilan : A Sarkozy-féle új francia kül- és biztonságpolitika irányvonalai. In. MKI-Tanulmányok, július 1. p. 9. Forrás: _A_Sarkozy-f%C3%A9le_%C3%BA.pdf, letöltés ideje: március 2.) 158

159 Franciaország Kínával már a hidegháború folyamán jó viszonyt ápolt, az első nyugati ország volt, amely normalizálta kapcsolatait a kommunista Kínával től egyedülálló módon, elsőként, az ország globális partnerének számít. 568 ( ) A francia elnök már belügyminisztersége idején járt Pekingben, 569 a kínaiak, személyében, a számukra kedvező Chirac-i politika folytatóját látták. Elnökké választását követően ellátogatott Kínába, útjára példátlanul sokan kísérték el, köztük 7 miniszter és számos francia cég képviselője, például Anne Lauvergeon (Areva), Patrick Kron (Alstom), Louis Gallois (EADS), Gérard Mestrallet (Suez), Henri Proglio (Veolia Environnement), Franck Riboud (Danone). Úgy tűnik, az út eredményes volt, (12 milliárd euróért) 160 db Airbus megrendelését sikerült elérni, és az Areva két reaktort fog leszállítani a Guangdong Nuclear Power Groupnak (8 milliárd euróért). Az Areva egyúttal garanciát vállalt az erőművek üzemanyag-ellátására is, ez urániumtermelő egységének, az UraMin Inc. kibocsátásának 35 százalékát, azaz évi 600 tonna fűtőanyag szállítását jelenti az erőművek 2014-re tervezett indulásától egészen ig. Sarkozy nem kerülte a kényes témákat sem, de ügyesen csomagolta őket, a konfrontációt kerülve: Kína aláírta a Kyotó-protokollt, és példát kell mutatnia a világnak, hogy gazdasági boomját igenis képes a környezetvédelmi szempontokkal összhangba hozni. 570 A hivatala végére népszerűségét vesztő elnök már nem volt képes a következő választásokat megnyerni, a francia szavazók a baloldaltól és annak jelöltjétől, François Hollande-tól várták országuk fokozódó bel- és külpolitikai problémáinak megoldását, aki május 15-e óta tölti be a francia köztársasági elnök pozícióját. ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK A második világháború után létrejött IV. Francia Köztársaság nem bizonyult hosszú életűnek, igaz ennek időszaka alatt elindult az ország gazdasági fellendülése és a 568 Sarkozy Tajvant és Tibetet is Kína részének tekintette. 569 TÜRKE András István: Bilan : A Sarkozy-féle új francia kül- és biztonságpolitika irányvonalai. In. MKI-Tanulmányok, július 1. p. 7. Forrás: _A_Sarkozy-f%C3%A9le_%C3%BA.pdf, letöltés ideje: március 2. A két ország közös deklarációt is aláírt a klímaváltozás elleni fellépésért, továbbá a francia fél méltatta Kína emberi jogok terén az elmúlt 30 évben elért fejlődését, azonban további lépéseket javasoltak, elsődlegesen a jogállamiság és a sajtószabadság kapcsán. 570 TÜRKE András István: Bilan : A Sarkozy-féle új francia kül- és biztonságpolitika irányvonalai. In. MKI-Tanulmányok, július 1. p. 7. Forrás: _A_Sarkozy-f%C3%A9le_%C3%BA.pdf, letöltés ideje: március

160 nyugat-európai integráció kiépülése is jelentős előremozdulást mutatott. Utóbbi egyik kulcsszereplője, ahogy láthattuk, Franciaország volt. A francia állam gyarmatai elszakadási törekvéseit ebben az időszakban már nem volt képes meglévő eszközeivel kezelni, továbbá az algériai háborúnak köszönhetően az ország a polgárháború szélére sodródott, és szükségessé vált az egykori francia ellenállás vezetője, Charles de Gaulle visszahívása, aki létrehozta a szilárdabb lábakon álló, erős elnöki hatalmat megteremtő, félprezidenciális V. Köztársaságot. Az V. Köztársaság első elnökeként de Gaulle az akkoriban középhatalommá vált ország korábbi világhatalmi szerepének visszaállítására törekedett, kül- és biztonságpolitikai lépéseit ennek szellemében folytatta, valamint megerősödött a még a nagy francia forradalomhoz visszanyúló francia kivételesség hangsúlyozása, amelynek alapján szerintük Franciaországnak vezető szerep predesztináltatott. Utóbbi törekvés kiválóan tetten érhető az V. Köztársaság mindenkori Európa-politikájában, miszerint azt a fókuszba helyezte és abban vezető szerepre törekedett, amelyhez a hatvanas évektől az NSZK-val stabilizált kapcsolatokat igyekezett felhasználni. A de Gaulle-t követő köztársasági elnökök a 2012-ig terjedő időszakot vizsgálva kül- és biztonságpolitikai lépéseikben, összességében a tábornok-elnök által meghatározott prioritásokat követték. Azokban véleményem szerint csak hangsúlyeltolódások figyelhetők meg, nem csupán az egyes köztársasági elnökök személye és politikai irányultsága következtében, hanem a változó nemzetközi környezet és elsődlegesen a gazdasági tényezők által kialakult korlátok következtében. 2.2 FRANCIA BIZTONSÁG- ÉS HADELMÉLET A második világháború utáni francia hadügy és politika kapcsolatának vizsgálata során nem mehetünk el a hosszabb vagy rövidebb ideig francia kézben lévő gyarmati így az indokínai és a maghreb 571 területek történelme mellett sem. A gyarmatbirodalmától 572 nehezen elszakadni tudó Franciaország politikájában jelentős 571 A maghreb szó nyugatot (ahol a Nap lenyugszik) jelent, amelyen a Nílus völgyétől nyugatra, az Atlanti óceánig elhelyezkedő arab országokat értjük, tágabb értelemben Marokkót, Algériát, Tunéziát, Mauritániát és Líbiát. Utóbbi kettő hovatartozása körül viták zajlanak, azonban Marokkó, Algéria és Tunézia egyértelműen Maghreb-ország, és főleg a francia szakirodalomban alkalmazzák a kifejezést. 572 Montesquieu szerint a gyarmatbirodalom olyan, mint a túlságosan hosszú ágakat hajtó fa, amelynek az ágai elvonják az éltető nedvet a törzstől és egyebet sem adnak, csak árnyékot. (MONTESQUIEU, Ch.: Lettres Persannes. Lettre CXXI: Influence des colonies sur la population. Párizs, p

161 szerepet tölt be ezen, mára önálló államokkal történő kapcsolatok ápolása. A frankofónia szellemében, legyen szó gazdasági, kulturális vagy oktatási kapcsolatokról, minden esetben törekszik befolyása kialakítására, megtartására és megszilárdítására. Bizonyos esetekben még a katonai beavatkozástól sem tartózkodik. Másrészről, az egykori francia gyarmati területek története és annak dekolonizációs folyamata nélkül a francia történelmet és a kül- és biztonságpolitikai magatartást sem érthetjük meg igazán, hiszen sorsuk sokáig és sok szempontból összefonódott, hatással voltak egymásra. Az Indokína területén a második világháború utáni években zajlott, több mint három évtizedes háború első fejezetének szerzője Franciaország volt között. 573 Az első indokínai háborúban Franciaország, a hatalmas katonai vereség mellett, nem csupán egyik gyarmati területét veszítette el, hanem óriási presztízsveszteséget is elkönyvelhetett. A Maghreb-országokban a függetlenségi törekvéseket illetően az igazán jelentős fejleményekre szintén a második világháború lezárását követő évekig kellett várni. Ekkorra a maghreb területek nacionalista mozgalmai többé-kevésbé elérték végleges formájukat, azonban mindinkább érezték a köztük és a hivatalos francia álláspont között mélyülő szakadékot országaik jövőjével kapcsolatban. A francia állam kezdeti reformintézkedéseivel sem volt már képes a nacionalizmus fellobbant tüzét csillapítani, amelyeknek további bátorítást adott a nemzetközi fórumok az Arab Liga mellett az 1945-ben létrehozott Egyesült Nemzetek Szervezete, illetve a kor világpolitikai életében meghatározó szerepet játszó államok, így például az Amerikai Egyesült Államok támogatása is. Tunéziának és Marokkónak önállóvá válásukért algériai szomszédjuknál kisebb árat kellett fizetni, noha mindezt ők sem kapták ingyen. A sor végén a sokáig Franciaország integráns részének tekintett Algéria állt július 3-i dátummal (Idézi: SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 14.)) 573 Franciaország objektív helyzete és a gyarmatpolitika legkülönbözőbb árnyalatú polgári és katonai képviselőinek szubjektív szerepe következtében a húszas évek végére, a harmincas évek elejére kezdett kialakulni a birodalmi öntudat. (SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 116.) Emiatt a francia állam XIX. századi kolonialista módszereket alkalmazott akkor, amikor Nagy-Britannia már a dekolonizáció módjait kereste. Tehát a francia gyarmatpolitika antagonisztikussá vált. 574 A dekolonizáció azon folyamat, amellyel a gyarmati rendszer, illetve annak intézményei és értékei megszűntek. A gyakorlatban főleg a gyarmatosítottak harcai kényszerítették ki a gyarmatbirodalmak megszűnését. (MAZRUI, Ali A. (szerk.): The UNESCO General History of Africa, Vol. VIII.: Africa since Berkeley: University of California Press, p. 7. (Afrika általános történelme, VIII. kötet: Afrika 1935 óta. a szerző fordítása)) 161

162 A kétpólusú világrend felbomlása utáni megváltozott biztonsági környezetben új keletű problémaként tűnt fel a Szomália partvonala mentén meginduló és az évek során egyre nagyobb méreteket öltő kalózkodás. Franciaország politikai és katonai erőivel egyaránt folyamatos, illetve alkalmi segítségnyújtással vállalt szinte már a kezdetektől részt a térségben folyó tengeri kalózkodás elleni küzdelemben, legyen szó akár nemzeti, akár nemzetközi műveletekről. Mint már korábban hangsúlyoztam, Franciaország évszázadokon keresztül az egyik legjelentősebb gyarmattartó hatalomnak számított, s nem egy esetben csak véres háborúk és súlyos politikai megrázkódtatások után ismerte el ezeknek a területeknek a függetlenségét. 575 Nagymértékben járult hozzá a fennhatósága alá tartozó országok fejlődéséhez, ez a viszony azonban kölcsönös volt: Franciaországra is nagy hatással voltak a gyarmatai. Ennek igazolására elég két dolgot megemlíteni. Az egyik, hogy az V. Köztársaság nem jöhetett volna létre az algériai háború és az általa kiváltott súlyos politikai válság nélkül. A másik pedig, hogy a gyarmatok önállóvá válása óta a kapcsolatok nem szűntek meg, csak átalakultak. Franciaországban ma többmilliós bevándorló népesség él, amely az eltelt évtizedek alatt sok esetben integrálódott a francia társadalomba és kitörölhetetlen nyomot hagyott rajta. 576 Ha 2005 októberének és novemberének franciaországi eseményeit felidézzük, elsődlegesen az észak- és fekete-afrikai bevándorló fiatalok csoportjai és a francia rendőrök közötti összecsapások, a felégetett autók és középületek képei elevenednek meg szemünk előtt. A történtek, úgy gondolom, ennél bővebb magyarázatra szorulnak, és nem szűkíthetők le pusztán az agglomerációkban élő bevándorlók, valamint a franciák közötti kulturális és vallási szakadékokra, hanem egy összetett társadalmi problémát jelentenek. Az okok közé pedig többek között a globalizáció kihívásai, a jobb- és baloldali kormányok urbanizációs és közoktatási politikái, a külvárosokban jellemzően előforduló rendőri túlkapások, jobb esetben a mindennapos igazoltatások 575 A francia ragaszkodás oka az is volt, hogy ők a fennhatóságuk alatt álló területeikbe a többi gyarmattartó országhoz képest jóval több pénzt, illetve embert és hadianyagot invesztáltak. Azonban a dekolonializáció kapcsán tanúsított magatartása még inkább nehéz és hátrányos helyzetbe hozta az amúgy is bel- és külpolitikai problémákkal küszködő országot. A folyamat elkerülhetetlenségének és szükségességének meg nem értése mellett alulértékelték azon tapasztalatokat, amelyeket az általuk korábban leigázott népek az európai hadszíntereken és a gyárakban szereztek még az első világháború folyamán. A Maghreb-országokból 130 ezren munkásként, 250 ezren pedig katonaként jutottak el az öreg kontinensre. (J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p. 76.) 576 FERWAGNER Péter Ákos: Francia politikai pártok a gyarmati Algériában Doktori értekezés. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, p. 2. Forrás: letöltés ideje: november

163 sorolhatók. Az akuttá vált probléma kezelésére tett országos és európai szintű lépések ellenére a bevándorlás és a bevándorlók kérdése biztonsági problémává vált szerte a francia állam területén. A 2010 végén Tunéziában kirobbant jázminos forradalom és a térségben ezt követően lezajlott események kapcsán az észak-afrikai terület újra a világ figyelmének fókuszába került, amelyet az Európai Unióban egyre nagyobb lélekszámban élő északafrikai migránsok problematikája még inkább kézzel fogható közelségbe helyezett öreg kontinensünk számára. Az arab tavasz névre keresztelt események jó példát szolgáltattak az itt élő nemzetek gazdasági és társadalmi problémáit illetően, illetve rámutattak politikai rendszereik gyengeségeire és eddigi hibáira is. Az észak-afrikai arab államokban történtek és az ennek kapcsán kialakult helyzet nem csupán biztonsági kockázatokat és katonai beavatkozást, de számos, megoldásra váró feladatot is generált, úgy a politikai, mint a gazdasági-pénzügyi, társadalmi vagy a vallási kérdéseket érintő területeken AZ ELSŐ INDOKÍNAI HÁBORÚ A délkelet-ázsiai térség felszabadulása elsőként a japán, majd pedig a gyarmati uralom alól három ténnyel függött össze: a második világháborúval, a japán terjeszkedéssel és a kínai forradalom győzelmének kisugárzásával. A dekolonizáció generátorai a nacionalista mozgalmak, a folyamat hátterei pedig azon gyökeres változások voltak, amelyek a gyarmati területek társadalmában következtek be a háború során a gazdasági és katonai ellátó szerep következtében. Mindez megerősítette a gyarmatok polgárságát és munkásságát, amelyeknek elsődlegesen politikai elitjei a függetlenségi mozgalmak szervezőivé és vezetőivé váltak. Azonban a függetlenné válást hamarosan a konfliktusok helyi és polgárháborúk állandósulása követte. Ezek elsősorban a nagyhatalmak pozícióinak, valamint az érintett államok belső és külső biztonságának a veszélyeztetettségével magyarázhatók, amit az új Kelet Nyugat párharc és a helyi tradicionális vetélkedés váltott ki. A hosszan elnyúló krízis másik forrása a gyarmati rendszer megszüntetésével napirendre került útválasztás és hatalmi harc. Mindkét síkon kialakult a kommunista-antikommunista konfrontáció, jóllehet a»kommunista«163

164 orientáció több helyen a nacionalista és antikolonialista mozgalmakban szervesült elemként hódított teret. 577 Az Indokína elnevezés a dán Konrad Malte-Brun térképésztől származik, amely Burma, Thaiföld, Tonkin 578, Annam 579, Kokinkína 580, valamint a laoszi és a kambodzsai királyság területeit jelentette, ahol különféle népek álltak francia uralom alatt. Az első katolikus missziók a XVII. században jelentek meg a területen, ezek eltávolítására a vietnami császárok tettek kísérletet egy évszázaddal később, és ez kiváló ürügyként szolgált a kereskedelmi érdekeiket féltő franciák számára a beavatkozásra. A francia haditengerészet akcióinak nyomására 1862-ben írta alá Tu Duc, akkori vietnami császár a francia érdekeket garantáló szerződést. Az közötti időszak a francia uralom megszilárdításának időszaka volt, amelyet a helyiek ellenállása ellenére siker koronázott: 1887-ben hivatalosan is létrejött francia Indokína, más néven az Indokínai Unió, amelyhez 1893-ban Laoszt is csatolták. Kokinkína volt hivatalosan az egyetlen francia gyarmat, a többi terület protektorátus volt, ugyanakkor a valóságban mindegyiket egy-egy francia főkormányzó irányította, aki a franciaországi gyarmatügyi miniszternek tartozott felelősséggel. A franciák Indokína-politikája nem volt következetes, sokkal inkább ötletszerű lépések sorozatából állt, és az újabb tisztviselők kinevezése után szinte mindig változott. A bennszülött lakosság közműveire vagy oktatására keveset költöttek, a gazdaságot egy alig fős francia közösség uralta. 581 Így nem kellett csodálkozni a helyi lakosság elidegenedésén és ellenséges beállítottságán gyarmatosítóikkal szemben. Francia Indokínában 1927-ig minden szervezet, még a franciák iránt lojális csoportok működése is tilos volt. 582 Az 1927-ben létrehozott marxista Vietnami Nemzeti Párt 583 és az 1930-ban megalakított Indokína Kommunista Pártja 584 szinte rögtön illegalitásba 577 DIÓSZEGI István, HARSÁNYI Iván, NÉMETH István (szerk.): 20. századi egyetemes történet. Európán kívüli országok Bp.: Korona Kiadó, 2001., III. kötet. p Bac Bo Észak-Vietnam. 579 Trung Bo Közép-Vietnam. 580 Nam Bo Dél-Vietnam: Tonkin és Annam az Annami Birodalomhoz tartozott, ezen a két területen, valamint Kokinkínában túlnyomórészt vietnamiak éltek. Magát Vietnamot Délkelet-Ázsia egyik legrégebbi országát Bac Bo, Nam Bo és Trung Bo alkotják. 581 DAUGHERTY, Leo J.: A vietnami háború napról napra. Debrecen: Hajja & Fiai Könyvkiadó, p SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p Parti National Vietnamien: A nemzeti irányzatú forradalmi szervezetet a Kuomintang mintájára 1927-ben Viet Nam Quoc Dan Dang (VNQDD) néven hozták létre. 584 IKP: február 3-án Ho Si Minh 10 pontos programjának elfogadásával lerakták a Vietnami Kommunista Párt alapjait, neve még ez év decemberében Indokína Kommunista Pártjára módosult. 164

165 kényszerült. Utóbbi vezetőjét, az 1890-ben született, társai által Ho apónak nevezett, Ho Si Minh-t (eredeti neve Nguyen Tat Thanh volt, amikor 1941-ben végleg hazatért Vietnamba, már 19 illegális nevet használt el, a huszadikat tartotta meg) a francia hatóságok azonnal halálra ítélték. A Vietnami Nemzeti Párt által között kirobbantott felkeléseket a franciák leverték, a második világháború kirobbanásának időszakában a legnagyobb nacionalista erőt Indokína Kommunista Pártja képviselte, ez a párt vált a francia gyarmatosítókkal szembeni harc motorjává. A németek 1940-es franciaországi győzelme miatt a terület feletti francia uralom megingott, 1941-ben japánok érkeztek a területre. A kettős elnyomás ellen már korán megindultak a felszabadító törekvések, Ho Si Minh 1941 májusában létrehozta a Vietnami Függetlenségi Ligát 585, ez az amerikai titkosszolgálatok támogatásával indított rendszeres támadásokat a japán megszállók ellen között több ízben javasolták a franciáknak a japán agresszorral szembeni együttműködést, eredménytelenül ben szövetségre léptek Chu Van Thannal, aki az északvietnami Tho törzsi kisebbség gerillavezére volt. A Viet Minh 586 aktivitása 1943-tól erősödött, főként hét északi tartományban. Charles de Gaulle decemberi algíri beszédére eszerint feltétlenül szükséges, hogy Franciaország visszaállítsa uralmát Indokínában. 587 Indokína Kommunista Pártjának visszautasítása röpcédulákon jelent meg szerte Indokína területén 1944 augusztusában: Franciaország tehát, amely maga a német megszállás ellen harcol, fenn akarja tartani más népek feletti uralmát. 588 Annak ellenére, vagy éppen amiatt, hogy a vietnami nép magasra emelte az antifasiszta harc zászlaját írta a La Défense című francia lap, a francia kolonialista körök szörnyű megtorlással válaszoltak. Ilyen körülmények között nehezebben, ugyanakkor könnyebben is ment a Viet Minh mozgósító és szervező 585 Viet Minh, teljes nevén: Szövetség Vietnam Felszabadításáért Viet Nam Doc Lap Dong Minh Hoi: Létrehozásáról az IKP Központi Bizottságának május 19-i ülésén döntöttek, elnöke Ho Si Minh lett. A főleg kommunista vezetésű szervezetből széles nemzeti egységfrontot szerettek volna létrehozni. 586 Az szeptember 2-i japán kapituláció során az egyetlen szervezett politikai erőt jelentette. Végső célja Vietnam teljes függetlensége és a Vietnami Demokratikus Köztársaság létrehozása volt, a földbirtokok elkobzása és újra felosztása eleinte ahogyan Kínában sem nem szerepelt a terveik között. Ebből jött létre a franciákkal vívott harcok végén a Vietnami Nemzeti Népfront. 587 SALGÓ László: A gyarmati rendszer története Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, p SALGÓ László: Viszontlátásra tábornokom! A Dien Bien Phu-i csata. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p

166 munkája végén Vo Nguyen Giap gerilla 590 csapatai hadműveletet indítottak a japánok ellen, és jelentős területek kerültek ellenőrzésük alá Észak-Vietnamban. Itt, illetve a francia-zónában egyaránt Ho Si Minh-ék létrehozták új, illegális tömegszervezeteiket: a Haza Megmentése elsősorban a parasztságot, a Kultúra Munkásainak Társasága a Haza Megmentéséért pedig főként az értelmiségieket tömörítette. Az ben az európai és a csendes-óceáni hadszíntéren bekövetkezett fordulat eredményeképpen a dekolonialista mozgalom Laoszban és Kambodzsában is szélesedhetett ban Kambodzsa fővárosában Phnom Penh-ben több ezer buddhista szerzetes és diák tüntetett a francia kormányzó rezidenciája előtt től megélénkült a Laosz a laosziaké elnevezésű nacionalista szervezet tevékenysége, amelynek tagjai elsősorban kispolgári értelmiségek és diákok voltak. A politikai akciók tökéletesítésére és egy általános nagy felkelés előkészítésére a Viet Minh és az IKP 1944-ben létrehozta fegyveres propagandaosztagát, amelyet Vo Nguyen Giap vezetett. Az erők összpontosítása az indokínai és a távol-keleti helyzet pontos elemzésén alapult március 9-én, a területen tartózkodó francia jelenléttől tartva, a japánok rajtaütésszerű támadásokat intéztek, és nemcsak a tisztviselőket és a katonai vezetőket, hanem a lakosságot is bebörtönözték. A japán puccsot kihasználva, március 11-én az 1925 óta uralkodó Bao Dai vietnami császár kikiáltotta az önálló Vietnamot, amely valójában a japán megszállást fedező akció volt, a császár kollaborált. 592 Az július 7 augusztus 2. között megrendezésre került második világháború utáni potsdami konferencia határozatai alapján a második világháborúban vesztes japánok lefegyverzését a 16. szélességi foktól északra a kínai Kuomintang-ra, ettől délre pedig a britekre bízták. Ho Si Minh mint az akkoriban egyik legerősebb dekolonialista mozgalom vezetője és csapatai a Csang Kai Sek-féle Koumintang annexiós szándékától tartva akcióba lendültek, és 1945 nyarán átvették a hatalmat a japán 589 SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p Giap People s War People s Army (Népi háború, népi hadsereg. a szerző fordítása) című munkájában kiemelte, hogy ez a hadviselési mód játssza a legnagyobb szerepet egy ellenálló háborúban, ugyanakkor a megfelelő helyen és időben indított ellentámadáshoz szükséges egy nagy fegyveres erő megszervezése is. 591 SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p A franciaországi ideiglenes kormány már március 24-én kinyilvánította, hogy a gyarmatai sorsa feletti irányítást ismételten a kezébe kívánja venni a térségben úgy, hogy azoknak az Indokínai Föderáció keretein belül ad autonómiát. 166

167 megszálló erőktől. Tehették mindezt annak köszönhetően is, hogy Franciaország a második világháborúban meggyengült, és a Távol-Keleten gyenge pozíciókkal rendelkezett. A hatalomátvétel első körben Hanoit, Haiphongot és Danangot jelentette, augusztus 15-én pedig egész Kokinkína kormányzását megszerezték. Az augusztus 6- át, vagyis a Hiroshimára ledobott atombombát követő napon a Viet Minh gerillák új nevet, a Vietnami Felszabadító Hadsereg nevét vették fel. Az augusztus 10-i Tien Trao-ban tartott Nemzeti Kongresszuson általános felkelésre buzdítottak, augusztus 13-án ugyanitt létrehozták a Vietnami Nép Felszabadítási Bizottságát, amelynek vezetője Ho Si Minh lett. A felkelés katonai vezetője, Vo Nguyen Giap 593 főhadiszállását Hanoiba helyezte át. Csapatai előrenyomulása megállíthatatlan volt, az ország középső részébe is behatoltak. Augusztus 17-ére szervezték meg Hanoiban a függetlenség ünnepét, ahol a francia zászlót vietnamira cserélték. Augusztus 19-ére a vietnami gerillák Hanoiban és a deltavidéken is hatalomhoz jutottak, Hanoiban létrehozták forradalmi szerveiket. Augusztus 20-án Hué, a császárváros került terítékre, itt mondták ki a függetlenséget. Bao Dai augusztus 25-én kényszerült lemondásra, hatalmát Ho Si Minh-éknek adta át, akiknek a befolyása alá kerültek hamarosan a déli területek is, így a japán kapituláció 10. napjára az összes vietnami terület feletti hatalomgyakorlást megszerezték. Augusztus 29-én létrehozták az Ideiglenes Kormányt, amelynek vezetőjévé Ho Si Minh-t választották. A kormány 14 tagjából 9 kommunista volt, Bao Dai főtanácsadói szerepet kapott szeptember 2-án Hanoiban a Ba Dinh téren, fél millió ember jelenlétében Ho Si Minh, az ideiglenes kormány elnöke közzétette a Vietnami Demokratikus Köztársaság 594 Függetlenségi Nyilatkozatát, és kikiáltotta annak függetlenségét. 595 Giap lett a rendőrség és a belbiztonsági erők vezetője, valamint a 593 Már az édesapja is a vietnami nemzet felszabadítását hirdette, ő pedig már egészen fiatalon bekapcsolódott a függetlenségi mozgalom tevékenységébe. A Ho Si Minh-nel egy főiskolát végzett későbbi hadvezér és zseniális stratéga 1926-ban lépett be az Ifjú Vietnam Forradalmi Pártba (Tat Viet Cach Menh Dang). Az 1945-ben felállított Ideiglenes Kormányban, majd a későbbi fegyveres harcokban is nagy szerephez jutó Giap az ország júliusi felosztása után Észak-Vietnam miniszterelnök-helyettese, védelmi minisztere és a fegyveres erők főparancsnoka lett. A későbbi, amerikai csapatokkal szembeni harcokban is ő vezette a vietnami csapatokat. Az amerikaiak kivonulása után, között nemzetvédelmi miniszter, 1976-tól pedig miniszterelnök-helyettes volt Vietnamban ig a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának volt a tagja. 594 VDK 595 Mindezzel az Amerikai Egyesült Államok és annak akkori elnöke egyetértett. Roosevelt január 2-i levelében azt írta külügyminiszterének, Cordell Hullnak, hogy az indokínai területre nem térhetnek vissza a franciák, azt nemzetközi gyámság alá kell rendelni. Ez a Pax Americana koncepcióból következett. (CSIZMADIA Sándor: A nemzetközi kapcsolatok története ( ). H.n.: PTE BTK 167

168 fegyveres erők főparancsnoka. Az újonnan felállt kormány azonban délen problémákba ütközött hatalma érvényesítését illetően, mivel ott csak laza frontszervezetei voltak. Vietnam példáját Kambodzsa és Laosz is követte, előbbinek szeptember 27-én, utóbbinak október 12-én mondták ki a függetlenségét. Aktivizálódott Vietnam Nemzeti Pártja is, amely egy új egységkormány felállítását sürgette, elsősorban az akkori kínai vezetéssel összhangban. Azonban a nacionalista blokk az januári nemzetgyűlési választásokon kudarcot vallott és a Viet Minh aratott győzelmet, 230 mandátumot megszerezve a 300-ból, így annak hivatalosan is a kormányává vált. A nemzeti egységkormány magában foglalta a különféle vietnami nacionalista erőket, azonban a kommunisták játszottak benne döntő szerepet. A létrejött Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének Ho Si Minh-t választották meg. Az indokínai terület függetlenedésére adott francia reakciók nem maradtak el augusztus 19-én indokínai főmegbízottként 597 a területre érkezett de Gaulle egyik bizalmasa, Thierry d Argenlieu tábornok, azzal a megbízatással, hogy a területen a francia szuverenitást bármilyen eszközzel helyreállítsa. Azonban a franciák távolkeleti pozíciói ekkoriban túlságosan gyengék voltak ahhoz, hogy egyedül eredményeket érjenek el. A Kínában állomásozó néhány ezerfős francia egység 598 Jean Sainteny vezetésével már 1945 augusztusában megkísérelte a Hanoiba történő behatolást, de szembetalálta magát a kínai és az amerikai erőkkel. 599 De Gaulle segítségkérése csapatainak Indokínába szállításához a jaltai konferencián visszautasításra talált amerikai és szovjet részről. Truman elnökségével változott meg a helyzet, aki augusztus 24-én tudatta de Gaulle-lal: az amerikai kormány semmi olyat nem tesz, amivel gátolná Franciaország visszatérését Indokínába. 600 Politikai Tanulmányok Tanszék, p. 62. Forrás: letöltés ideje: április 5.) 596 Ilyen volt többek között a Duy-Tan megoldás is. Az első világháborút megelőzően Annamban uralkodó Duy-Tan Bao Dai rokona volt. Belőle akartak de Gaulle-ék egy francia kézben tartott helyi vezetőt kreálni, aki képes maga mellé állítani az őslakosok befolyással bíró rétegeit. Azért őt akarták megtenni bábvezetőnek, mivel Bao Dai a japánokkal történő kollaborálás miatt lejáratta magát a franciák szemében. De Gaulle terve füstbe ment azzal, hogy Duy-Tan repülőgépe december 26- án tisztázatlan okokból Afrika felett felrobbant. 597 Haut commissaire, vagyis gyarmati kormányzó. 598 Ez az egység még a japánok elől menekült át Kínába az indokínai területről. 599 Sem Csang Kai Sek, sem pedig az amerikai Wedemeyer tábornok nem titkolta franciaellenességét. 600 SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p Erről Charles de Gaulle háborús emlékirataiban is említést tett. 168

169 A Potsdamban született döntés értelmében, szeptember 6-án érkeztek meg az első brit egységek Douglas Gracey vezérőrnagy parancsnoksága alatt a dél-vietnami Saigonba, kiegészülve indiai csapatokkal, akik az itt tartózkodó 5000 francia katonát kiszabadították és felfegyverezték szeptember 23-án érkeztek ide a francia gyarmatosító hadsereg első egységei, főparancsnokuk Leclerc tábornok volt. Az szeptember 29-i brit francia megállapodás alapján amely a szövetségesek által korábban elfogadott megállapodások egyértelmű megszegését jelentette a vietnami állam déli részén ismételten a franciák kezébe került a hatalom. Újabb és újabb francia egységek érkeztek erre a területre, létszámuk az főt is meghaladta decemberére a francia csapatok elfoglalták a legfontosabb hadászati pontokat Saigon körzetében és a Mekong deltájának déli részén. Az északi területet tekintve, a kínai nyomás nemcsak az ideiglenes kormányra és a Viet Minh-re, de az ott tartózkodó francia csapatokra is ránehezedett. A Kuomintang hadserege az úgynevezett vietnami népi bizottságok felszámolása után a nacionalista erőket támogatta, azonban nem sokáig tartózkodtak az általuk megszállt vietnami területeken. A francia kínai megegyezésre 1946 februárjában került sor, amelynek során Franciaország lemondott kínai előjogairól, különböző koncessziókról, valamint a kínai indokínai vasútvonal francia tulajdonrészéről, és vállalta, hogy előjogokat biztosít az Indokínában élő kínaiaknak. 601 Ennek fejében a franciák kapták meg az észak-vietnami területen a japánok lefegyverzésének jogait, és a kínaiak 1946 nyaráig kivonultak. A Hanoiban székelő Ho Si Minh-kormány egyre inkább kénytelen volt szembenézni a francia restaurációs gyarmatpolitikával. Franciaország továbbá Kambodzsában visszaállította a protektorátust és Laoszban is katonai műveletekbe kezdett januárjában indították meg a franciák a Giaur hadműveletet, amelynek célja a körülzárt francia helyőrségek Nha Trang-ban, Da Lat-ban, Phan Rang-ban és Phan Thiet-ben felmentése, valamint fontosabb városok és közlekedési útvonalak elfoglalása volt a Központi-fennsík és a Központi-magaslatok térségében, valamint a 16. szélességi fok mentén. Az erőforrások igaz, korlátozottak voltak, azonban elegendőek a hídfők biztosításához. A sikereknek köszönhetően Leclerc tábornok odáig ment, hogy kijelentette, az elkövetkező 10 hét alatt egész Vietnamot elfoglalja. 601 KENDE István: Forró béke Hidegháború. A diplomáciai kapcsolatok története 1945/56. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p

170 Eközben 1946 januárjában de Gaulle lemondását nyújtotta be. Lemondólevelében távol-keleti sikerekről írt, azonban ezt követően nem sokkal katonát küldtek a félszigetre. Mindez a korábbi, brazzaville-i 602 francia ígéretekkel ellentétben azt jelentette, hogy Franciaország akár gyarmati háborút is hajlandó volt vállalni szuverenitása helyreállítására. Ugyanakkor de Gaulle tisztában volt azzal is, hogy a kétséges katonai győzelem a Távol-Keleten diplomáciai kapitulációt jelentene Nyugaton, Európában. Egyben további segélykérést, újabb megalázkodást azoknál, akik ellen eddig a grandeurért harcolt félsikerrel. 603 Ha meg kell tenni és ez elkerülhetetlennek látszott, tegyék meg az utódok. Algéria, a Közel-Kelet, Indokína mind egy-egy elem volt, ami megérlelte de Gaulle miniszterelnökben a visszavonulás gondolatát. Úgy, hogy az majd a tábornok későbbi visszatéréséhez katonai nyelven: a következő ellentámadáshoz kedvező bázist biztosítson. 604 A látványos lemondást követően a legfőbb kérdéssé az intézmények ideiglenességének megszüntetése vált, nemcsak Franciaországban, hanem a gyarmatokon is. A Viet Minh Szovjetunióval való kapcsolatát ebben az időszakban csupán az jelentette, hogy a szovjet kormány progresszív politika megvalósítását szorgalmazta egy olyan vietnami kormányon belül, ahol a Kommunista Párt is képviselteti magát. Az amerikai adminisztráció a kezdetekben mivel Kínában egyértelműen a Kuomintang mögött állt Vietnamban is a nacionalistákat támogatta, azonban fokozatos eltolódás volt megfigyelhető és a francia-amerikai érdekazonosság mind nyilvánvalóbbá vált márciusának elején a francia csapatok számos, úgynevezett tisztogató és pacifikáló műveletet hajtottak végre északon, főleg Hanoiban, valamint a Hon Gay 602 Az Egyenlítői Afrika fővárosában január 30 február 8. között megtartott konferencia kettős kényszer következménye volt, azonban új tengerentúli koncepciót nem vázoltak fel. Egyrészt a gyarmati függőség lazításának szükségessége hívta életre, másrészt az, hogy ezen területek ne váljanak az Amerikai Egyesült Államok befolyási övezeteivé. Azonban a konferencián ismét a francia gyarmati népekről tárgyaltak részvételük nélkül. (SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 169.) Az ismeretlenségből kiemelkedő de Gaulle nyitóbeszédében hangzottak el a következők: A francia nemzetre, s kizárólag a francia nemzetre tartozik megfelelő időben dönteni a birodalmi struktúra reformjáról, amelyet szuverenitásával el fog határozni. (DE GAULLE, Ch.: Discours et Messages. I. kötet. p Idézi: SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 171.) Brazzaville a francia kolonializmus módosított folytatása volt, a francia gondolkodás számára a dekolonizáció ekkoriban elképzelhetetlen volt. 603 Charles de Gaulle tábornok mindig azt vallotta: Franciaország a nagyságát, a grandeurt biztosító gyarmatbirodalom nélkül nem Franciaország. (SALGÓ László: Viszontlátásra tábornokom! A Dien Bien Phu-i csata. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 8.) 604 SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p

171 bányamedencében és Laoszban. 605 A francia kolonialista politikára válaszul nagyfokú társadalmi ellenállás indult meg. Ho Si Minh tárgyalásokat kezdeményezett Hanoiban a francia kormány képviselőjével. A franciákkal történő tárgyalás még mindig könnyebb útnak tűnt ekkoriban számára, illetve tartottak a nacionalista Kínától, amely ebben az időszakban a kínai kommunistákkal való összecsapásra készült. A franciák tárgyalási hajlandóságának oka az volt, hogy tisztában voltak katonai gyengeségükkel, és meg akartak szabadulni a területen állomásozó brit és kínai erőktől. Az március 6-án megkötött francia vietnami előzetes megállapodásban a Marcher avec la France 606 szellemében Ho Si Minh hozzájárult a francia csapatok Tonkinba való visszatéréséhez 607 és ahhoz, hogy a VDK északi részén a francia egységek 608 a Vietnami Felszabadító Hadsereg egységeivel együtt felváltsák a majd kínai katonát. Ezek utolsó alegységét július végén vonták ki az országból. Ho Si Minh és Sainteny előzetes megállapodása tartalmazta továbbá a Vietnami Köztársaság szabad államként történő elismerését, amely saját nemzetgyűléssel, kormánnyal, pénzügyekkel és hadsereggel rendelkezett, azonban kizárólag a Francia Unió 609, ezen belül az Indokínai Föderáció keretein belül. 610 A francia kötelezettségvállalásokat tekintve, vállalták csapataik öt éven belüli kivonását a területről, illetve megállapodtak abban is, hogy Vietnam egyesítéséről népszavazás útján fognak dönteni. További tárgyalások témáját képezték Vietnam más országokkal való diplomáciai kapcsolatai és a két szerződő fél kulturális-gazdasági érdekei. A megállapodás megkötése után nem sokkal az akkori tengerentúli ügyek minisztere, Marius Moutet két bizalmas utasítást is küldött d Argenlieu-nek aki a dél-vietnami 605 Ahogyan a távol-keleti francia haderő főparancsnokának hadműveleti utasításában szerepelt: Nem csupán és nem egyszerűen a régebbi francia uralom visszaállításáról van szó, hanem arról, hogy az Indokínában és Párizsban folyó tárgyalások időtartama alatt megvédjük a francia érdekeket. Ezt a védelmet azzal a lassú módszerrel kell megvalósítani, amely az állandó napról napra való előrehaladásban, és ha szükséges, erőszakban nyilvánul meg. (SALGÓ László: A gyarmati rendszer története Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, p. 96.) 606 Együtt menetelni Franciaországgal a szerző fordítása. 607 A felek megegyeztek egy békéltető konferencia felállításában is, amelyen az akkori vietnami kormány Kínától és az Amerikai Egyesült Államoktól várta az egyezmény betartásához szükséges biztosítékokat. A megállapodást az ország déli részén elutasították, lokális szerződésnek tekintették. 608 Ez maximum francia katonát jelentett francia parancsnokság alatt, mellette a vietnami delegációval. Emellett a francia hadseregben a japán hadifoglyokat őrzőkön kívül kizárólag anyaországiak lehettek. Ezek a megállapodás mellékletében szerepeltek, amelyet Giap tábornok írt alá. 609 A Francia Unió létrehozásával François Borella jogász szavaival, az ősi francia szokás szerint, csak a szótárt változtatták, s új palackba tették a régi bort. (BORELLA, F.: L évolution politique et juridique de l union Française depuis Párizs, p Idézi: SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 195.) 610 Mindez pénzügyi, katonai és törvényhozási téren függőséget jelentett a VDK számára. 171

172 katonai főparancsnok is volt a Mois-fennsík katonai megszállására. Ezalatt Leclerc tábornok, a távol-keleti francia haderő akkori főparancsnoka meggyorsította csapataik felkészítését a teljes francia uralom visszaállításának megvalósítására. Az Észak- Vietnamban tartózkodó Étienne Valluy tábornok, d Argenlieu helyettese pedig megbízást adott törzskarának terv készítésére a városok megszállására. A dél-vietnami területek elutasító magatartása a francia vietnami szerződéssel szemben az akkori franciaországi kormánykörökben lehetőséget jelentett arra, hogy létrehozzák a Kokinkína Kambodzsa Laosz hármas konföderációt. Ho Si Minh a helyzet megoldása miatt 1946 áprilisában Dalatba utazott, azonban a d Argenlieu tábornokkal folytatott megbeszélései kudarcba torkollottak június 1-jén a tábornok Ho Shi Minh tiltakozása és a korábban, a népszavazásban megállapodottak ellenére, helyi vietnami notabilitásokra és kolonialista érdekeltségekre támaszkodva kikiáltotta a saját kormánnyal, parlamenttel és hadsereggel rendelkező Kokinkína Autonóm Köztársaságot, amelynek kormánya élére a demokrata párti politikust, Nguyen Van Thinh-t állították. Hanoiban, igaz, szertefoszlottak a békés rendezés reményei, azonban Ho Si Minh vállalta a Párizsba való utazást és a tárgyalások folytatását a franciákkal: gépe május 30-án szállt fel a Hanoi repülőtérről, Damaszkuszi megállója során értesült arról, hogy Saigonban d Argenlieu kikiáltotta a Kokinkínai Köztársaságot, amelyet Franciaország a Francia Unió egyik szabad államaként ismert el július 6-án kezdődtek meg Fontainebleau-ban azon tárgyalások 611, amelyeken szóba került az ellenségeskedések beszüntetése elsődlegesen Kokinkínában és Dél-Annamban, vagyis a dél-vietnami területeken, ahol harci cselekményekre került sor. Szóba került továbbá a politikai foglyok szabadon bocsátása, referendum megtartása igaz, ennek időpontját nem jelölték ki, a jogegyenlőség kérdése, valamint az indokínai pénzügyi és vámunió lehetősége a frankövezet keretein belül. A tárgyalások nem hoztak sikert. Közben a franciák sebtében még visszaállították a báburalkodókat Laoszban és Kambodzsában is, és csapataik több helyen támadásba lendültek Észak-Vietnamban, és megszállták Bac Ninh-t. A szeptember 14-i modus vivendiként aláírt közös vietnami francia nyilatkozat a korábbi, március 6-i megállapodás megerősítését 611 A tárgyalásokat megelőző időszakban kristályosodott ki a francia fél akarata, miszerint Vietnam csak csatlós szerephez juthatott volna a Francia Unión belül, ahol gazdasága, pénzügye, vámügye, kül- és hadügye kizárólag a franciaországi parlamenttől és annak köztársasági elnökétől függött volna. 172

173 jelentette csupán. Újabb tárgyalásokat 1947 januárjára helyeztek kilátásba, azonban a Saigonban lévő francia főtisztviselők élükön d Argenlieu admirálissal tovább folytatták a szakítás politikáját novemberében Haiphong 612 kikötőjében a francia katonák megakadályozták a vietnami vámhivatalnokokat kötelességük teljesítésében, ezután tüzet nyitottak rájuk, valamint több középületet is elfoglaltak. Ezt követően Valluy tábornok parancsot adott az akkori francia miniszterelnök, Bidault jóváhagyásával Débes ezredesnek a tüzérség és a hadiflotta bevetésére. A Hanoiban bekövetkezett zavargásokat ürügyként felhasználva a francia flotta november 22-én felhatalmazást kapott Haiphong kikötőváros bombázására. A hatezer polgári áldozatot követelő incidens a Viet Minht felszabadította kötelezettségvállalásai alól, de többoldalú ellenségeskedés kezdődött, amely közel harminc évig tartó háborús korszak nyitányát jelentette. 613 Ho Si Minh felhívása visszhang nélkül maradt az akkori francia kormány, Léon Blum részéről. A tárgyalásokat a fegyverek cserélték fel. December elején Hanoiban a 2. páncéloshadosztály állományába tartozó, átmenetileg a városban állomásozó francia csapatok kerültek összetűzésbe a vietnamiak felszabadító csapataival. Morlière tábornok, a Vietnam északi részén állomásozó francia erők akkori főparancsnoka december 18-i ultimátumában felszólította ellenfelét a fegyverletételre, amely kapitulációt jelentett volna azok számára. Ho Si Minhék erre válaszul általános fegyveres felkelésre szólították fel a vietnami népet, és december 19-én támadásokat intéztek Hanoi európai negyedei ellen, valamint a vietnami népi milícia ultranacionalistái, a Tu Ve ultranacionalista elemek tisztázatlan, milyen megfontolásból francia túszok szedésébe kezdtek. Válaszul Valluy tábornok a Ho Si Minh-kormányt és fegyveres erőit légvédelem hiányában visszavonulásra, a dzsungelbe kényszerítette. 614 A franciák rövid és gyors, úgynevezett pacifikációs hadműveletre készültek, azonban alulértékelték ellenfelük erejét és kitartását. A Viet Minh 60 napon keresztül, február 17-ig körülbelül 2000 fővel aktív védelmi tevékenységet folytatott, jelentős veszteségeket okozva ezzel francia ellenfelüknek Hanoi elővárosa. 613 DIÓSZEGI István, HARSÁNYI Iván, NÉMETH István (szerk.): 20. századi egyetemes történet. Európán kívüli országok Bp.: Korona Kiadó, 2001., III. kötet. p Ho Si Minh következő kijelentése ekkor hangzott el: Vietnam ( ) olyan harci terepnek bizonyul, ahonnan kiindulva az egész Francia Unió szét fog hullani. (Idézi: SALGÓ László: Viszontlátásra tábornokom! A Dien Bien Phu-i csata. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 32.) 615 A 60 nap mérlege körülbelül 1500 sebesült és 500 halott. 173

174 A Viet Minh főparancsnoksága a 60. napon adott parancsot a visszavonulásra a Viet Bac-hegységbe, ahol politikai és katonai vezetésük, valamint a franciák által megszállt területekről érkezett menekültek tízezrei hosszú időn keresztül bujkáltak. Vezetőik ezután olyan tervet dolgoztak ki, miszerint a franciákat állandó elhelyezési körleteikben kell támadni, amellyel nemcsak az ellenfelük gyengíthető, hanem megakadályozható saját csapataik gyors szétbontakoztatása. Emellett számos olyan szervezeti intézkedés mint a katonai övezetek, majd katonai körzetek létrehozása született, amellyel az ország lakosságának fegyveres harcra való mozgósítása javult. Ekkoriban, az infláció és az élelmiszerhiány közepette, a francia közvéleményt csupán az anyaország adott helyzete, saját hétköznapi gondja érdekelte. Indokína túlságosan messze volt. A katonák, akiket kezdetben még Marseille-ben behajóztak, többségükben az idegenlégió német, olasz, magyar zsoldosai voltak. 616 A döntően idegenlégiósokból álló hadsereg feltöltésére Leclerc 1947-ben fős hadsereget kért a francia kormánytól, azonban a fiatal francia sorkatonák kiküldése nem felelt volna meg Franciaország akkori európai szerepkeresésének, és azt a belpolitikai helyzet sem tette lehetővé. Így az Indokínában állomásozó francia hadsereget vietnamiakkal és arabokkal is próbálták feltölteni a vezető katonai beosztások természetesen a franciák kezében maradtak. Mindez hadműveleti szempontból hatástalan, azonban politikai értelemben nagyon is hatásos volt. További francia intézkedés volt, hogy Thierry d Argenlieu helyére Émile Bollaert nevezték ki indokínai főbiztossá és katonai főparancsnokká, valamint az észak-vietnami katonai parancsnokot szintén leváltották Raoul Salan 617 tábornokra. Az indokínai területen zajló több mint három évtizedes háború során a döntő harcokat Vietnam területén vívták. Nem volt egy összefüggő, konkrétan kirajzolódó harcvonal, az egész térség egyetlen harcmezővé változott. Az észak-vietnamiak elsődleges harceljárása Vo Nguyen Giap vezetésével a gerilla-hadviselés volt, amely az évek, évtizedek során folyamatos változáson ment keresztül, megnehezítve a Francia Expedíciós Hadtest dolgát, akik katonai, technikai túlerejük ellenére sem tudtak győzelmet aratni felettük. A Viet Minh 1946-ban Kokinkínában, Tonkinban és Annamban több régiót is az ellenőrzése alatt tartott, így tudta emelni létszámát és 616 SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p Ő addigi katonai pályafutása során már többször is szolgált Indokínában: között 3-szor rövidebb ideig, valamint 1945 után hosszabb ideig. 174

175 erősíteni anyagi eszközeit a harcok folytatásához. Egységei kezdetben főként a vidéki területekre, a hatalmas rizsföldek közepén elszigetelt falvak hálózatára támaszkodtak, míg a franciák a nagy városokat és az ország gazdasága szempontjából létfontosságú régiókat ellenőrizték. Az között zajló háború során eleinte a franciák könyvelhettek el katonai sikereket, a vietnami egységeket a hegyekbe szorították, ugyanakkor 1947 végére az erőviszonyok kiegyenlítődtek és átbillentek a gerillák javára olyannyira, hogy 1948-ban a franciák ereje már csak az észak-vietnami stratégiai pontok megtartására korlátozódott. Giap tábornok folyamatosan bővülő felszabadító hadserege 1952-re már elérte a es létszámot a háború kezdetén lévő rel szemben. A franciák létszáma a parancsnokságuk alatt álló vietnami egységekkel együtt 1954-re re emelkedett januárjában tárgyalások indultak meg a francia vietnami felek között az ellenségeskedés és az erőszak kölcsönös beszüntetésére. Ennek során Ho Si Minh elismerte Franciaország kulturális és gazdasági érdekeit Vietnamban, Moutet Franciaország tengerentúli ügyeinek akkori minisztere pedig kötelezettséget vállalt a dél-vietnami nép demokráciához és szabadsághoz való jogára. Megoldatlan maradt viszont továbbra is ahogyan a Fontainebleau-i tárgyalásokon is Vietnam függetlensége, nemzetközi képviselete és Nam Bo szuverenitása. Az egyezmény a felek közötti tűzszünetről is határozott Dél-Vietnamban. A francia nemzetgyűlés a Ramadier-kormány időszakában, 1947 márciusában tűzte először napirendre az indokínai helyzetet. A Viet Minh április 26-án hivatalos javaslatot terjesztett elő a hadi cselekmények beszüntetéséről és új tárgyalások megkezdéséről. Utóbbiak még ez év májusában megindultak, helyszínük Saigon volt. A francia követeléseket mint a Vietnami Felszabadító Hadsereg lefegyverzését, a francia csapatok szabad mozgását az ország területén a vietnami fél visszautasította, és a harcok tovább folytatódtak. A tárgyalások idején a franciák csapatátcsoportosítást hajtottak végre Hanoi térségébe, és felkészültek a Lea támadó hadműveletre. Ennek célja a Viet Bac-hegyvidék elfoglalása és ellenfelük reguláris egységeinek a megsemmisítése volt. A hadművelet megindítására október 10-én került sor. A francia katonát páncélos egységek és a légierő támogatták. A támadóknak sikerült átjutniuk a Vörös-folyó deltáján, céljuk Lao Cai megszállása és légideszant segítségével a kínai határ 175

176 közelében található, hadászati szempontból jelentős szerepet betöltő 4. számú út feletti ellenőrzés átvétele volt, hogy ezzel megkönnyítsék a déli irányból érkező egységeik feladatát. Október végére a franciák a következő térségekben található vietnami ellenállási pontokat foglalták el: Jen Bai, Thai Nguyen és Tuyen Quang. November december fordulóján kritikusan közel kerültek a legfőbb vietnami bázishoz, azonban ellentámadás indult meg velük szemben, Giap-ék Dai Thit és Thuyen Quangot visszafoglalták, és egészen Hanoi külvárosáig nyomultak. Összességében a hadművelet a franciák szempontjából kudarccal végződött, több mint 3000 katonájuk esett el, harckocsijaik, páncélozott harcjárműveik többsége megsemmisült, illetve több tucat repülőgépüket lőtték le. Nem sikerült továbbá a VDK vezetésének és reguláris erőinek a szétverése sem. Utóbbiak a harc manőverező formáját használva, visszafoglalták a franciák által elfoglalt területek egy részét. A franciáknak csak Lao Cai, Cao Bang és a 4. számú út mentén elhelyezett őrhelyek többsége maradt a kezében. Ezzel a vietnami fél átlépett a védelmi szakaszból az erők egyensúlyának szakaszába. A háború elhúzódása és a veszteségek növekedése miatt amellyel egyáltalán nem számolt a francia parancsnokság 1948 elején a francia hadászati-hadműveleti elgondoláson változtatni kellett. Mindezek alapján, a déli területeken található reguláris francia egységeket kiegészítették a Kokinkínai Szabad Köztársaság bábkormányának alárendelt dél-vietnami egységekkel, és együtt nagymérvű pacifikáló és tisztogató hadműveletekbe kezdtek. Mindezt Giap ekként foglalta össze: Az erőik nagy részét»pacifikálásra«és a már elfoglalt területek megszilárdítására használták, főként Nam Bo-ban, alkalmazva a következő alapelvet: harcolj vietnamiak ellen vietnamiakkal, tápláld a háborút háborúval. 618 Ezzel céljuk a Vietnami Felszabadító Hadsereg reguláris egységeinek megsemmisítése, a néphatalom likvidálása, a megszállt területek növelése, illetve az ezen területek feletti ellenőrzés megszilárdítása volt különböző létszámú és erejű őrhelyek felállításával. Giap-ék válasza nem maradt el. A francia erők széttagoltsága miatt az ellenség fokozatos gyengítésére és részenkénti megsemmisítésére törekedtek. Ennek megfelelően a vietnamiak a legfőbb erőfeszítéseiket a francia csapatok által megszállt területen vívott partizánharcra 618 GIAP, Vo Nguyen: People s War People s Army. (Népi háború, népi hadsereg. a szerző fordítása) Hanoi, p. 8. Forrás: letöltés ideje: október 25.: Ezt a francia erők sárgásításának is nevezték. 176

177 összpontosították. 619 Ennek érdekében megerősítették szervezeti, kiképzési, ellátási rendszerüket, helyi néphatalmi szerveiket és a lakosság körében fokozták propagandaés agitációs tevékenységüket. Irtották a francia gyarmatosítókkal együttműködőket, dezorganizálták a kokinkínai bábkormány államigazgatását, valamint pusztították annak fegyveres erejét. Vietnam egész területén gerillatámaszpontokat építettek ki végére 1949 elejére mind nagyobb vietnami támadásoknak lehettünk szemtanúi, amelyeket részben reguláris, részben pedig gerillaegységekkel hajtottak végre, a partizánharcmódnak megfelelően a vietnami egységek mindig ott voltak, ahol szükség volt rájuk, de egyúttal elérhetetlenek voltak az ellenség számára. A harctevékenységnek ez a módja nyomasztólag hatott az ellenség katonáinak erkölcsi állapotára, amellett jelentősen gyengítette a kokinkínai bábkormány helyzetét közepére a VDK kormánya és hadserege megteremtette a franciákkal szembeni erőegyensúlyt. A kínai forradalom 1949 őszi győzelme és a Kínai Népköztársaság kikiáltása, továbbá az, hogy nemcsak a Kínai Népköztársaság, hanem a Szovjetunió és a szocialista orientációjú országok is elismerték a VDK-t 621 további katalizátort jelentett Ho Si Minh-ék számára 622, előrevetítve a francia indokínai háború végét. 623 Ezalatt mind a francia, mind pedig az amerikai vezetés titkos tárgyalásain a vietnami nacionalista erők megerősítése volt terítéken. 624 Az akkori miniszterelnök, Paul Ramadier és hadügyminisztere, Paul Coste-Floret 1947 májusában még derűlátóak voltak katonai és politikai helyzetüket illetően Indokínában. A térség általuk kívánt pacifikálását a Bao Dai megoldás -sal kívánták elérni, amelyet politikailag az új indokínai főbiztos, Émile Bollaert dolgozott ki. Már december 7-étől tárgyalások zajlottak ennek kapcsán egy Baie d Along-nál állomásozó hadihajón június 5-én itt írták alá a korábbi császárral azon egyezményeket, amelyekben elismerték az egységes vietnami állam létét Bao Dai-jal az élen, akinek léte a későbbiekben több vélemény alapján is csak a francia szuronyoktól függött. További 619 SIENKIEWICZ, Marian: Az indokínai háború Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p SIENKIEWICZ, Marian: Az indokínai háború Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p Erre Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok elismerte Bao Dai kormányát. 622 Mao Ce-tung győzelmének köszönhetően a Viet Minh jelentős támogatáshoz jutott, így tudott egy jól felszerelt hadsereget szervezni és támadásba lendülni a Francia Expedíciós Hadsereggel szemben között a gyarmati részvények árfolyamai a tengeren túli területeken a franciaországi értékpapírokhoz képest emelkedő tendenciát mutattak. 624 Kezdetben mind az angolok, mind pedig az amerikaiak életképtelennek tartották a vietnami, a laoszi és a kambodzsai bábrendszereket. 177

178 hasonlóan formális függetlenséget adtak Kambodzsának november 8-án és Laosznak július 19-én július 2-án pedig bejelentették a Vietnami Állam megalakulását, élén az Egység és Ellenállás kormányával és saját hadsereggel, amely a Vietnami Demokratikus Köztársasággal állt szemben. Mind a három országot a Francia Unió társult államává választották, amellyel Párizs polgárháborúnak próbálta álcázni a valójában gyarmati háborút. A látszatmegoldást az akkori amerikai vezetés eleinte csak közvetve támogatta, azonban a kínai kommunisták 1949-es győzelmével és a Kínai Népköztársaság létrejöttével, valamint a koreai háború kirobbanásával az amerikai tartózkodás megszűnt, megváltoztatva ezzel az indokínai háború értelmét is, azt nagyobb összefüggésrendszerbe emelve. Truman a kínai veszteséget Tajvanon, Koreában, valamint Indokínában szerette volna ellensúlyozni. 625 A Truman Kennanféle feltartóztatás politikájának megfelelően Franciaország is beállt a kommunizmus ellen harcolók táborába, az indokínai háború a hidegháború egyik nagy konfliktusává, a két világrendszer összecsapásának színterévé vált. 626 Ho Si Minh az egységes és semleges Vietnam létrehozásának igényét hangoztatta, miközben a VDK és a Kínai Népköztársaság kölcsönösen elismerte egymást. Bao Dai amerikai támogatásra számítva általános mozgósítást rendelt el, rendszerét mind az Amerikai Egyesült Államok, mind Nagy-Britannia elismerte. Az egész országban megkeményedtek az ideológiai törésvonalak, még a déli országrészben is, ahol az ortodox Le Duan került a kommunista vezetésű katonai ellenállás élére. 627 A Vietnam középső részéből származó Le Duan már 21 éves korától tagja volt először a Vietnami Forradalmi Ifjúsági Szövetségnek, majd Indokína Kommunista Pártjának ben szabadult a 625 Ekkor fogalmazták meg a dominó elméletet, amely szerint csak egy közvetlen amerikai intervenció képes az Indokínával határos ingatag államok dominósorának az összeomlását megakadályozni, így elkerülni, hogy ezen országok is kommunista országokká váljanak. Ezt Lattre de Tassigny, francia tábornok 1951 szeptemberében ekként foglalta össze: ha egyszer Tonkin elesik, nincs több akadály Suez előtt. (Később George F. Kennan úgy nyilatkozott, hogy ezen elméletét az európai országokra vonatkozóan fogalmazta meg, az nem illeszthető az ázsiai országokra.) 626 A dél-kelet ázsiai kommunizmus terjeszkedésével szemben az Amerikai Egyesült Államok egyre nagyobb mértékű bekapcsolódását tapasztalhattuk, amely eleinte katonai segélyek formájában jelentkezett, majd 1950 augusztusában Saigonba érkezett egy 35 fős katonai delegáció december 23-án az Amerikai Egyesült Államok kinyilvánította katonai és gazdasági segítségnyújtását a franciák számára Indokína területén, amelynek hátterében elsősorban Kína elvesztése állt, így az indokínai terület katonai és stratégiai jelentősége megnőtt. Elképzelésük szerint ez a Kínát szorító harapófogó déli szára lehetett volna: egy 800 mérföld hosszú szárazföldi híd, amely a későbbi szárazföldi felvonulásnak megfelelő terepévé válhatott volna. Továbbá a terület elhelyezkedését Kína, Brit Malájföld, Burma és Thaiföld között kiválónak találták, valamint Haiphong és Saigon városok fontos támaszpontokat jelentettek volna mint kikötők. A gazdasági érdekek között az északi területeken található szén, ón, cink, mangán és épületfa, délen a gumi, tea, bors és bőr játszottak szerepet. 627 DIÓSZEGI István, HARSÁNYI Iván, NÉMETH István (szerk.): 20. századi egyetemes történet. Európán kívüli országok Bp.: Korona Kiadó, 2001., III. kötet. p

179 hírhedt Con Dao börtönből, majd Nam Bo titkára lett. Részt vett a francia agresszió elleni harcban mint pártpolitikus. Az 1951-ben megalakult Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjává vált, 1960-ban pedig ennek főtitkárává választották. A későbbi, Vietnami Kommunista Pártban 1976-ban szintén főtitkárnak választották. 628 Az Amerikai Egyesült Államok által február 7-én elismert Vietnami Állam létrehozásával a franciák célja a VDK gyengítése volt és az, hogy annak tekintélyét a dél-vietnami lakosság körében gyengítsék. Franciaország akkori miniszterelnöke, Vincent Auriol Rivers tábornokot nevezte ki az expedíciós hadsereg főnökének, 1949 augusztusában a parancsnok pedig Roger Blaizot-t leváltva, Marcel Carpentier lett. Rivers a francia csapatok, főként a gépesített csapatok létszámát növelte Indokínában. Mindemellett a kínai határ mentén valamennyi utat lezáratta, a 4. számú út mentén erődítményeket építtetett, és kiszélesítette a Vörös-folyó deltájában lévő megszállt területüket. Növelték továbbá a Vietnami Állam hadseregének a létszámát, ez 1949 végén mintegy főt, a francia csapatoké pedig több mint főt jelentett, nagyrészt idegenlégiósokat. Rivers tervének megfelelően 1949 júliusában támadást indítottak a VDK északi részén és kezdetben sikereket értek el, több körzetet is elfoglaltak, mint Bac Ninh-t, Bac Giang-ot, Vinh Yen-t, Phu Yen-t, a Vörös-folyó deltájában megszállt területüket pedig jócskán kiszélesítették. Mindeközben délen, a Saigontól 80 kilométerre dél-nyugatra található Nádas-síkságon de Latoure tábornok parancsnoksága alatt a franciák tisztogató és pacifikáló hadműveletbe kezdtek, azonban a gerillaegységek és ezek ellátó-, kiképző- és egyéb bázisainak a megsemmisítésére indított hadművelet sikertelen volt. Charles de Gaulle titkosan és nyilvánosan egyaránt továbbra is hangoztatta, hogy folytatni kell az indokínai háborút. 629 Indokína a birodalmat jelenti. A gyarmatbirodalom pedig Franciaország régi rangjának, egykori grandeurjének az alapja. Ezért ismételte Colombeyba látogató bizalmasainak: Indokínában kell maradnunk. Ha nem ez a birodalom vége. ( ) Közben az idő anélkül telt, hogy Franciaországnak dolgozott volna. Változott viszont Párizs nemzetközi helyzete. A világpolitikai erőviszonyok módosulása alapján azonban győzelmet aligha lehetett 628 KENDE István: Le Duan. Válogatott beszédek és írások. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, Mindezt az március 29-i sajtókonferencián a Palais d Orsay-ban, majd újabb sajtókonferencián, június 22-én nyilatkozta. Továbbá újságírókon keresztül üzent az indokínai dzsungelekben harcoló katonáknak, hogy folytassák a harcokat. Véleménye az volt, hogy Indokína mindenáron történő megtartásához szükséges a NATO-hoz való mielőbbi csatlakozás. 179

180 remélni. 630 Ugyanakkor a francia társadalomban egyre népszerűtlenebbé vált a szennyes indokínai háború. A VN, reguláris egységeinek 1950 májusában indított első ellentámadási terve alapján, hadműveletekbe kezdett Vietnam középső területein, amellyel célja az ellenség figyelmének elterelése volt az északi Viet Bac térségről. A gyökeresen új nemzetközi helyzet, a radikálisan megváltozott nemzetközi erőviszonyok részeként minden a visszájára fordult Indokínában. A visszavonulás, a védekezés, az erőegyensúly stádiumai után 1950-ben az indokínai felszabadító erők általános ellentámadása következett. A gerilla-hadviselés után a reguláris alakulatokkal, korszerű fegyverzettel, nehéztüzérséggel, stb. rendelkező népi hadsereg 631 offenzívája új helyzetet teremtett. A Negyedik Köztársaság kormányai a korlátozott erőforrások és az európai, kontinentális érdekeltség miatt kénytelenek voltak az amerikaiak és az 1949-ben megalakult NATO fokozott segítségét igényelni őszétől a vietnamiak a kínai határvonal teljes hosszában sikeres akciókat hajtottak végre, amellyel a franciákat visszavonulásra késztették őszén Giap tábornok csapatai»feltörték a Lang Son-i zárat«azzal, hogy felszabadították a kulcsfontosságú Dong Khe városát, amellyel a Lang Son és Kao Bang közötti francia védelmi vonalat, más néven a»vietnami Maginot-vonalat«felszámolták szeptember 16-án indított a VN támadást a kínai határ mentén, amelynek során először alkalmaztak harcászati magasabbegységeket, egészen konkrétan lövészhadosztályokat, amelynek fegyverzete, köszönhetően a szovjet támogatásnak, megváltozott: harcképességük és tűzerejük nőtt. A Lang Son-i zár feltörésével a 630 SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p A Vietnami Felszabadító Hadsereg nevét Vietnami Néphadseregre változtatták (VN) ben a tisztán nemzeti jellegű Viet Minh-t feloszlatták és egyesítették a Lien Viet nemzeti fronttal (Egyesült Nemzeti Front) ben pedig az Indokínai Kommunista Párt utódszervezeteként Ho Si Minh megalapította az erős baloldali kínai befolyás alatt álló VDP-t, a Vietnami Dolgozók Pártját (Dang Lao Dong Viet Nam/DLDVN). Az 1950-ben Vietnami Néphadseregre (PAVN) átkeresztelt alakulatok professzionalizálódása, valamint a kínai Vörös Hadsereg 1949-es polgárháborús győzelme együtt járt a fegyverzet és a felszerelés mennyiségi és minőségi javulásával is. ( ) 1950-től a kínai kormány jelentős támogatást nyújtott a vietnami hadseregnek az ellátás terén is: nagy mennyiségben érkeztek Kínából egyenruhák, tábori eszközök és Kína elkezdte gyártani a PAVN szimbólumának tartott, a francia gyarmati alakulatok fejfedőjéről lekoppintott trópusi sisakokat, valamint a később szintén széles körben használt dzsungelkalapokat is. Név nélkül: Módosítva megőrizni Átöltözött a Vietnámi Néphadsereg. Forrás: letöltés ideje: letöltés ideje: október SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p

181 francia védelmi rendszert a kínai határon teljesen szétzúzták és a vasúti, közúti kapcsolat zavartalanná és állandóvá vált. A körülbelül 6000 fős francia elitalakulat nem tudott megmenekülni, a frontvonalak mögött mélyen lesben álló gerillák megsemmisítették, foglyul ejtették őket, parancsnokaikkal együtt. A gerillaharc háborúvá szélesedett, Franciaországnak a gyors pacifikáció helyett hosszú küzdelemre kellett berendezkednie. 633 A VN Lang Son után Hanoi felé fejlesztette tovább támadásait, miközben megsemmisítő csapásokat mért a francia expedíciós hadsereg őrhelyeire és ellenállási csomópontjaira, nagy veszteséget okozva élőerőben: nél is többen elestek, körülbelül en pedig fogságba kerültek, de veszteségeket okoztak fegyverzetben és más hadifelszerelésben is. Összességében, a támadások hat hete alatt a VN három, Cao Bang 634, Lang Son és Lao Cai, tartományt foglalt el, majd támadásokat hajtott végre a Vörös-folyó deltájában, veszélyeztetve a franciák fő csoportosításait. Ekkorra azok már csak a Hanoi, a Haiphong és a Saigon körüli területeket ellenőrizték. A francia kormány eközben elhatározta magát a harcok végső győzelemig való folytatására, így 1950 novemberében Jean-Marie de Lattre de Tassigny tábornokot 635, a francia vezérkar akkori főnökét nevezték ki Párizsban az Indokínában állomásozó erők feletti parancsnoknak és francia főmegbízottnak. De Lattre terve az volt, hogy megerősített állásrendszert épít ki a Vörös-folyó deltájában, amely védelmi céllal szolgálhat a vietnami erők rajtaütései ellen. Mindezek alapján a francia csapatok átcsoportosítását gondolta jó megoldásnak, amellyel a felszabadult erők a megszállt területek pacifikálását végezték volna, és amellyel szerinte kedvező feltételek alakultak volna ki a hadászati-hadműveleti kezdeményezés megragadására és az elfoglalt területek visszaszerzése érdekében támadó hadművelet indítására decemberében a L Union Française 636, a francia gyarmati hatóságok lapja már kétségbeejtő helyzetről tudósított Indokínában, amely a francia gyarmatpolitika csődjét jelentette. Ekkorra igaz, a franciák birtokolták a nagyvárosokat, néhány főútvonalat, Tonkint, a Ha Long-öböl menti részt, azonban Dél-Vietnam vidéki 633 SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p októberében ben Párizsban hunyt el, halála után Franciaország marsalljává nevezték ki. 636 Amely stílusosan A Francia Unió (a szerző fordítása) címet kapta. 181

182 területei, a szántóföldek, az utak menti erdők, a keleti erdős területek, Közép-Vietnam és a partvidék túlnyomó része Ho Si Minh-éké volt márciusában a vietnami fél nagymértékű gerillatevékenységbe kezdett a franciák hátában, és fő erőiket a Tonkini-öbölnél található Hon Gai és Haiphong körzetére koncentrálták. A franciák erre ezen térségek pacifikálásával és az erődvonal megépítésének meggyorsításával válaszoltak. 637 A többféle harcfeladat együttes végrehajtásához a franciák Bao Dai-tól kértek segítséget, az ő hadseregét vették igénybe, amely , részben az amerikaiak által felszerelt és felfegyverzett katonát jelentett. Harcértéküket tovább fokozták az amerikaiak által szállított fegyverek és harceszközök például bombázó repülőgépek növekedése ben száz amerikai szállítóhajó vitte Vietnamba a legkülönbözőbb hadianyagot. Átmeneti és helyi sikerek ellenére azonban a háború menetét képtelenség volt megváltoztatni januárjában Juin marsall a hadianyagon kívül katonákat, főként pilótákat kért az amerikaiaktól, mivel Indokínában több francia tisztet ölnek meg, mint amennyit a Saint Cyr-i katonai akadémián kiképeznek. 639 Franciaországban eközben eluralkodott igaz, nem akkora mértékben, mint később az Algériai háború kapcsán a háborúellenes közhangulat. De Lattre tábornok az december 10-én indított támadással látott hozzá terve megvalósításához, amelynek során 15 lövészzászlóaljnyi katona, tüzérségi és harckocsi-támogatással, továbbá ejtőernyős-zászlóalj légideszanttal együttműködve elfoglalta Hoa Binh-t, amellyel a vietnamiak a laoszi határ térségébe kényszerültek visszavonulni. Azonban Giap csapatai március 23-án visszafoglalták Hoa Binht, az előrevetett osztagok pedig elérték Hanoi és Haiphong megközelítési útjait. A francia veszteségeket tekintve összesen körülbelül katona esett el és sebesült meg, valamint a fegyverek és más harcfelszerelések terén is nagy veszteségeket könyvelhettek el. Mindez felvetette a kérdést: vajon Franciaország hajlandó-e befejezni a háborút, és kész-e a békekötésre? Válasz azonban nem érkezett, és De Lattre tábornokot tervének kudarca és gyógyíthatatlan betegsége miatt visszahívták, 637 De Lattre-vonal: megerődített állások által oltalmazott térség. Ez a Hanoitól 30 kilométerre északnyugatra található Hon Gai-tól Son Tayig húzódó vonalat, valamint az innen délkeletre található Ninh Binh vonalát jelentette. Ennek a körzetnek a középpontjában található Vietnam fővárosa, Hanoi. 638 SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p The New York Times, január 14., Idézi: SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p

183 és a francia fegyveres erők új főparancsnokának Salan-t, főmegbízottnak pedig Letourneau-t tették meg. Amerikai tanácsra a harcok folytatódtak, és megkezdték a zsoldosok verbuválását. Egyre nagyobb mennyiségben érkeztek amerikai eszközök a területre, és Bao Dai-ra is nagyobb nyomást gyakoroltak hadserege létszámának növelésére. Mindezeknek köszönhetően 1952 márciusa és októbere között a franciák felújították megtorló hadműveleteiket a Hanoi-tól délre és északkeletre található területeken. Azonban ezek ismét kudarccal végződtek, amelyet súlyosbított a Dél- Vietnamban, a Saigon környéki tartományokban és a Mekong-folyó környékén fokozódó gerillatevékenység, így csapataik egy részének Bai Dai hadseregét kellett segítenie. Ami a katonai kiadásokat és azok gazdasági, szociális hatását illeti, a francia kormánynak évi egymilliárd dolláros kiadással kellett számolnia. Vincent Auriol köztársasági elnök szerint októberében Franciaország már kétszer annyit költött a háborúra, mint amennyit a Marshall-terv keretében kapott. (2 milliárd 285 millióval szemben 5 milliárdot) fordulóján a vietnami reguláris és gerillaegységek támadó hadműveleteik következtében az ország északnyugati részén a Viet Bac-hegyvidék szinte teljes területét elfoglalták. Emellett az ország középső és déli részén is nagy területek kerültek ellenőrzésük alá. A franciák ellenőrzési területeit ekkor Hanoi, a Vörös-folyó deltája, valamint Dél-Vietnam fontosabb városai és útvonalai jelentették. A háború egyre inkább a két világhatalmi tömb harcának szerves részévé vált, azonban már szinte valamennyi franciaországi politikai erő elítélte. Emiatt az akkori kormány hajlott a tárgyalásokra. Ugyanakkor a nemzetközi viszonyokban is változások jelei mutatkoztak. Véget ért a koreai háború, azonban ezzel a fegyverszünettel összefüggésben a kommunista Kína figyelme Vietnam felé fordult. A Szovjetunióban Sztálin halála után a desztalinizáció jelei mutatkoztak elején lépett hivatalába Dwight D. Eisenhower republikánus amerikai elnök, aki elődei Indokína-politikáját folytatva továbbra sem kívánt a térségbe katonákat küldeni, igaz, ekkoriban már az Amerikai Egyesült Államok állta a franciák háborújának felét július 3-án Franciaország azonban arra irányuló készségét nyilvánította 640 SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p A koreai háború végével és az július 27-i fegyverszüneti egyezménnyel az amerikaiak növelni tudták a franciáknak nyújtott segítséget, azonban ebben szerepet játszott a Kína elleni reváns vágya, a China-lobby ben 15%-ban, ban 45%-ban, 1954-ben pedig már 80%-ban fedezte 183

184 ki, hogy hamarosan függetlenséget ad társult indokínai államainak. Ezt az új francia politikai vonalat tárgyalni, de az erő pozíciójából Henri Navarre tábornok, a francia fegyveres erők új főparancsnoka képviselte. Azonban ezt az Amerika-barát Bao Dai-féle lobbi ellenszenvvel figyelte és megpróbálta megakadályozni. Navarre tábornok május 8-án érkezett Saigonba és azonnal kapcsolatba lépett az amerikai katonai misszióval, akikkel közösen dolgozta ki a róla elnevezett hadműveleti tervet. Elgondolását mind a francia kormány, mind a Pentagon jóváhagyta. A Navarre-terv a hadászati-hadműveleti kezdeményezés visszaszerzésére irányult konkrétan egy katonai fordulat kikényszerítését irányozta elő Dien Bien Phu körzetében Indokína egész területén, mindemellett a VN reguláris és partizánegységeit kívánta megsemmisíteni. 642 A tervnek megfelelően a franciák megkezdték az első ütem megvalósítását. Az 1. és 4. számú út kereszteződésében, a VDK Kínai Népköztársaság határán fekvő Lang Son az egyik legfontosabb volt a VDK utánszállítási rendszerében, innen érkeztek főként a hadianyagok a szocialista országokból. Erre mértek elsőként támadást: július 17-én egy francia ejtőernyősalegység a tengerparti Tien Yen felől érkező gyalogzászlóalj együttműködésével kísérelte meg a város és környéke elfoglalását, azonban néhány napos harc után visszavonulót kellett fújniuk augusztus 6-án kiürítették Na Sam-ot, amelyet a franciák a második Verdunnek tekintettek, mivel a településsel az volt a céljuk, hogy a kommunizmus délre terjedését megakadályozzák őszén a franciák további sikertelen támadásokat hajtottak végre a Hanoitól délnyugatra található Ninh Binh és Than Hoa térségében szeptember 23-án indította meg Navarre a Lándzsahadműveletet : a Vörös-folyó bal partján három irányból indított támadást a légierő, a a francia hadikiadásokat az Amerikai Egyesült Államok. A fegyverszállítás is nőtt, amely 1951-ben tonnát, 1952-ben tonnát, 1953-ban tonnát, 1954-ben pedig már 1 millió tonnát jelentett. 642 Mindezt három ütemben és 18 hónap leforgása alatt akarta Navarre megvalósítani. Az első ütem megvalósulását az 1953 nyara és 1954 tavasza közötti időszakra tervezték, amelynek során a francia erőket egy nagy erejű, magas fokú manőverezési képességű csapásmérő csoportosításába összpontosították volna, amelybe Navarre beleszámolta az Európából, Afrikából és Dél-Koreából odaszállított egységeket is. Ezek az Indokína területén állomásozó erők több mint felét jelentették, akiknek a Vörös-folyó deltájában összpontosulva tisztogató hadműveleteket kellett volna végrehajtaniuk, ezután a VN főerőit körülzárva és meggyengítve támadást intézniük Viet Bac térsége ellen. A második ütem megvalósítását 1954-re tervezték, amely széles támadó hadműveletet jelentett volna Vietnam középső és déli, vietnami megszállás alatt álló területei ellen a partizánegységek ellátóés kiképzőbázisainak felszámolásával. Ennek megvalósulása után az erőket délre csoportosították volna, kiegészítve az ottani francia egységekkel és Bao Dai katonáival. A harmadik ütemben az említett térségek pacifikálását végezték volna el és az erők és eszközök többségének északra csoportosítását, ahol a VN-főerőket megsemmisítve és Viet Bac térségét elfoglalva megnyerték volna a háborút. 184

185 tüzérség és a flotta támogatásával. A támadás 10 nap alatt összeomlott, 17 gépesített zászlóalj, hadianyag- és súlyos emberi veszteségek után visszavonultak. Ugyanezen év október 15-én indították meg a Sirály elnevezésű hadműveletet, amely az északi hegyvidék elleni általános offenzívát jelentette. A támadásokat Ninh Binh és Than Hoa tartományok ellen indították, azonban öt nap leforgása alatt 14 francia század semmisült meg, a támadás november 6-án szintén összeomlott. 643 A Navarre-terv második szakaszának megvalósítása kapcsán a francia kormány és az október 31-én Saigonba érkezett amerikai alelnök, Richard Nixon egyetértésével a tábornok a Hanoi-tól 300 km-re, északnyugatra fekvő Dien Bien Phu-t szemelte ki. Tervei szerint ennek elfoglalása után támadásukat Son La és Thuan Giao irányába fejlesztették volna tovább. Mindezzel céljuk Na Sam visszafoglalása volt, valamint a VDK északnyugati részén található Lai Chau tartományt támadó egységekkel egyesülve, majd a laoszi vietnami határt lezárva, megnehezítették volna a Laosz VDK együttműködést, és rákényszerítették volna a VN erőit a széttagolódásra a Vörös-folyó deltája és a Viet Bac-ban felszabadított területek között. Végezetül felkészültek volna a döntő támadásra. Mindezen elképzelések alapján, a Castorhadművelet keretében, november 20-án hajnali 4 óra 30 perckor a Hanoi repülőtérről Marcel Maurice Bigeard ezredessel az élen megindult a támadás. A 65 darab Douglas C-47 teherszállító Skytrain által ledobott 1500, vagyis két zászlóaljnyi francia ejtőernyős a Francia Expedíciós Hadsereg krémje a nap végére további 700 fő egészségügyi, műszaki és egyéb csapatok ledobása után elfoglalta Dien Bien Phu-t, megkezdve annak erős ellenállási csomóponttá építését. A műveletben 11 francia halt meg, 52 megsebesült, vietnami részről 115-en haltak meg, és 4 sebesültjük volt. Dien Bien Phu elfoglalásával a franciák elvágták a Laoszon átvezető úgynevezett Ho Shi Minh ösvényt, amely a VN legfontosabb összeköttetési vonala volt az ország északi és déli része között. A francia erő és eszközfölény miatt a VDK új módszert dolgozott ki: kiszélesítette a támadó hadműveleteket azokban a térségekben, ahol a franciák gyengébbek voltak, valamint a franciák Vietnam északi részén történő nagyobb erőösszpontosítását megakadályozandó, polgári lakosok mozgósításába kezdtek főként utánpótlás szállítására. Giap december elején megkezdte csapatai átirányítását az ország északnyugati térségébe a franciák bekerítésére, és december Franciaországban a közhangulat az indokínai háborúval szemben ekkorra már egyre forróbbá vált, egyre többen követelték a sale guerre (piszkos háború) befejezését a társadalmi és a politikai életben. 185

186 én hozzákezdett általános, reguláris erőkkel végrehajtott téli tavaszi támadó hadműveletéhez Laoszban és Vietnam nagy részén. December 12-én elfoglalták Lai Chau-t, ami miatt a megmaradt francia helyőrség Dien Bien Phu-ba vonult vissza. December 22-ig a VN Lai Chau tartomány egészét elfoglalta, a hónap végére pedig megközelítette és körülzárta a megerősített Dien Bien Phu-t. Erre a franciák légi úton új erőket vontak össze december közepén a vietnami laoszi erők a határ mentén sikeres akciókat hajtottak végre, és a franciák hátába hatoltak mélyen, majd gyors ütemben közeledtek a Laosz középső részén található Tha Khek-hez. Itt a franciák három gyalogzászlóaljat, valamint nagy mennyiségű fegyvert vesztettek, így elhagyták a várost: a délebbre fekvő Mekong-folyó mellett található Seno-ba vonultak vissza december 27-én a vietnami és a Pathet Lao 644 egységek bevonultak Tha Khek-be, amelyre a franciák a Vörös-folyó deltájából és Dél-Vietnamból tartalékokat dobtak át Seno-ba, amit így erős ellenállási ponttá építettek ki. Mindezzel a franciák fegyveres erőiket széttagolták, amely a vietnami fél számára nagy manőverezési lehetőséget biztosított, és lehetővé tette a franciák részenkénti megsemmisítését. Ennek alapján a vietnami laoszi csapatok egy része déli irányban támadást indított, és december végéig elfoglalta a Laosz Kambodzsa Vietnam határán fekvő Attopeu-t. Laoszban és Pakséban maradt francia megerődített ellenállási csomópont. A vereségek ellenére Navarre tábornok véleménye továbbra is az volt, hogy Dien Bien Phu megerődített körlete nem vehető be. Terve az volt, hogy a vietnami csapatok kivonulását az ország északnyugati területeiről siettesse, így január 20-án megindította az Atlante hadműveletet Dél-Vietnamban Phu Yen és Tuy Hoa körzetében, amire egy fős csoportosítást hozott létre. A hadművelet vezetésével De Beaufort tábornokot bízta meg, a cél pedig Vietnam középső és déli területeinek visszafoglalása és pacifikálása volt. A VN válaszul ezekben a körzetekben fedező erőket hagyott, azonban a főerőket a korábbi terveknek megfelelően nyugatra csoportosította, hogy ezek a Központi-fennsík északnyugati körzetében végrehajtott, január 26-án indult támadásban részt vegyenek. Ennek eredményeként megsemmisítették a franciák Kontum tartomány északi részén található előretolt állásait, elfoglalták Dak To-t, február 17-ére pedig az egész Kontum tartományt. Ezután a VN Plei Ku irányába fordult, azonban ide és a Központi-fennsík többi részén 644 Lao Haza Ország: a laoszi kommunista politikai mozgalom és szervezet. 186

187 található helyőrségbe a franciák az Atlante hadműveletet félbeszakítva erősítést küldtek Laosz középső részéről, és visszaverték a támadást. Mindeközben vietnami laoszi egységek támadásokat hajtottak végre a Laosz északkeleti részén található francia helyőrségekben, január 26-án elfoglalták Muong Khoua-t, majd a franciákat kiszorították a Nam Hou-folyó medencéjéből. Ezután elfoglalták az észak-laoszi Phong Saly-t. Válaszul francia erőket dobtak át a Vörös-folyó deltájából Laosz északnyugati részébe, amellyel a Vietnamban állomásozó franciák erői gyengültek, és további szétforgácsolódásukat eredményezte. Az január 25-i berlini négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten a francia küldöttséget vezető Georges Bidault első számú feladatként azt kapta kormányától, hogy a napirenden lévő német kérdés rendezését kapcsolja össze az indokínai katonai válság megoldásához szükséges diplomáciai egyensúly biztosításával. 645 A tárgyalásokon Molotov azt kérte, hogy tűzzék napirendre a német kérdés mellett a koreai és az indokínai konfliktust is Kína részvételével. J. F. Dulles, Anthony Eden és Bidault vádjaira, miszerint Kína felelős a vietnami helyzetért, nem volt nehéz reagálnia, mivel a területen zajló függetlenségi törekvések már jóval a Kínai Népköztársaság megalakulása előtt megkezdődtek. 646 Ezalatt a VN tovább fokozta gerillatevékenységét a Vörös-folyó deltájában és Közép- Vietnam tengermelléki tartományaiban. 647 A gerillák fontos közlekedési útvonalakat foglaltak el, ellenállási pontokat zúztak szét, és jelentős veszteségeket okoztak élőerőben és harceszközökben. A partizánharc eredményének szemléletes példája: a Haiphong körzetében lévő Cat Bi, valamint a Hanoi melletti Gia Lam repülőterekre március 7-én, illetve március 8-án, a vietnami rohamcsoportok által végrehajtott tűzcsapások következtében az ellenség 78 repülőgépe semmisült meg. Ezzel egy időben a megszállt területeken növelték a partizántámaszpontok számát és mind a 645 SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p Egy tekintélyes irányzat képviselői Párizsban már jóval a berlini konferencia megnyitása előtt azt vallották, hogy nem Peking, hanem Moszkva tudja tűzszünetre bírni vietnami szövetségeseit. Ezért Párizs a Szovjetuniónak sokkal többet ígérhet, mint a Kínai Népköztársaságnak. (SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 217.) Emiatt Franciaországban többféle politikai álláspont alakult ki annak kapcsán, hogy az Európai Védelmi Közösség és Genf kérdését össze kell-e egymással kapcsolni, és tartózkodva az EVK-szerződés aláírásától, megszerezhetnék a szovjetek szimpátiáját és támogatását. Mindezt de Gaulle-ék mellett a kommunista irányzat képviselői és a kormány is elvetette. Az amerikaiak is lobbiztak emiatt, és még az Indokínával foglalkozó konferencia előtt ratifikáltatni kívánták a franciákkal az EVK okmányát. 647 Quang Binh-ben, Quang Tri-ben és Thua Thieu-ben. 187

188 francia, mind a Vietnam Állam csapatai körében folytatott propagandamunkában komoly sikereket értek el március elejére a katonai helyzet azt mutatta, hogy a Navarre-terv kudarcos. A franciák erői szétforgácsolódtak Vietnamban a Központi-fennsíkon, a Vörös-folyó deltájában és Dien Bien Phu körzetében, illetve Laoszban Luang Prabang és Seno körzetében. A franciák és amerikaiak azonban úgy értékelték a helyzetet, hogy mivel a vietnamiak befejezték támadó hadműveleteiket, Vietnam északi részén jobb, ha a hadászati kezdeményezés mellett döntenek március 12-én Navarre tábornok parancsot adott az Atlante hadművelet felújítására, amelynek során partra szállás történt volna a dél-vietnami Qui Nhon kikötőjében. A hadműveletet azonban félbe kellett szakítani, mivel a VN megindította támadását Dien Bien Phu ellen. A felújított egynapos Atlante hadművelet volt az utolsó támadó jellegű hadi cselekmény, amelyet a francia fegyveres erők Indokína területén indítottak. 649 Dien Bien Phu Vietnam északnyugati területén található falu, a Laosszal határos 18 kilométer hosszúságú völgyben, amely fontos közlekedési utak találkozási pontja (4. számú melléklet). A második világháború során japán támaszpont volt. A franciák emellett szerették volna legyőzni a VN erőit. Mivel hagyományos ütközetre akarták kényszeríteni a gerillákat, erődrendszert építettek itt ki 16 kilométer hosszúságban egy tölcsér alakú folyóvölgy mélyén. A területet a francia ejtőernyős-alegységek november 20-án foglalták el, és utána megerődítették: személyi állományát tíz ejtőernyős-zászlóaljról tizenhét ejtőernyős-zászlóaljra és tíz ejtőernyősszázadra növelték. Az alegységek döntő többsége a Francia Expedíciós Hadsereg elit alakulataihoz tartozott. A személyi állományt három tüzérosztály, egy harckocsiszázad és 12 repülőgépből álló csoport erősítette. Az 1954 márciusára összesen fős csapat amelynek 70%-a az idegenlégióból, észak-afrikaiakból és vietnami katonákból állt parancsnoka Christian de Castries tábornok lett (5. számú melléklet). Az erődítményrendszer 3, egymással összekapcsolódó védelmi szektorból állt, amelyeken belül 49 ellenállási csomópont volt található: ezek mind önálló erőkkel 648 SIENKIEWICZ, Marian: Az indokínai háború Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p SIENKIEWICZ, Marian: Az indokínai háború Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p

189 rendelkeztek. Utóbbiak egy része ellenállási körlet volt. Ezek körül mindenhol volt egy jól kiépített lövészárokrendszer, műszaki zárrendszer és támogató tűzeszközök. A középső szektor volt a legfontosabb, amit Muong Thanh központjában építettek ki, és több, egymással összekötött ellenállási körletből állt: itt összpontosult a francia erők és eszközök kétharmada, középpontjában pedig a parancsnokság harcálláspontja volt. Az északi szektornak három ellenállási körlete volt: Him Lam, Doc Lap és Ben Cao. A leggyengébb a déli szektor, Hang Cum volt, amelynek feladata a délről érkező vietnami támadócsapatok feltartóztatása és a Dien Bien Phu-t Laosz északkeleti részével összekötő utak védelme volt. Két repülőterük volt: a fő Muong Thanh-ban, a tartalék pedig Hang Cum-ban. Ezen kívül légihidakat szerveztek a csapatok fegyverrel, lőszerrel, élelemmel és üzemanyaggal történő ellátására és erők átdobására arra az esetre, ha körülzárnák őket: a Hanoi elővárosában lévő Gia Lam és a Haiphongtól nem messze lévő Cat Bi repülőterekkel ezeken a repülőtereken települtek a franciák felderítő és bombázó repülőgépei kötötték össze Dien Bien Phu két repülőterét. Továbbá a Tonkini-öbölben amerikai repülőgép-anyahajók horgonyoztak, amelyek fedélzeti gépei felkészültek egy esetleges támogató feladatra. Mindezek alapján mind Navarre, mind az amerikai O Daniel tábornok 650 kijelentése optimista volt Dien Bien Phu-val kapcsolatban, miszerint az bevehetetlen, így Navarre tábornok René Pleven, francia hadügyminiszter és Paul Ély tábornok, a francia fegyveres erők vezérkari főnöke egyetértésével elhatározta az indokínai háború folytatását decemberében döntött a VN parancsnoksága a Dien Bien Phu elleni támadásról, amelynek előkészítése 1954 márciusáig tartott. Ez alatt az időszak alatt a helyőrséget teljesen körülzárták, amellyel annak szárazföldi utánpótlását elvágták. A VN útszakaszokat és átjárókat épített a tábori tüzérség előrevonására, valamint több kilométer hosszú lövészárkot, fedezékeket, tüzérségi tüzelőállást, lőszer-, élelmiszerés egyéb raktárakat építettek, illetve több száz kilométer hosszú utánszállítási utat rendeztek be. Az anyagszállítást a dzsungelen és a nehezen járható hegységeken keresztül megoldottá tették. Mindezek megvalósításához a helyi lakosságot mozgósították. A lakosság és a VN harcosai hatalmas logisztikai bravúrt végrehajtva tucatjával vonszolta fel a lövegeket a franciák által járhatatlannak minősített 650 Ő vezette Dien Bien Phu erődítési munkálatait. 189

190 hegyoldalakon. 651 Hozzá kell tenni, hogy december 1-jén a VDK Nemzetgyűlése elfogadta a Ho Si Minh által kidolgozott földreformtörvényt. Az oly mértékben agrár országban, mint amilyen Vietnam, az azé a föld, aki megműveli jelszó megvalósulása január 1-jétől óriási tömegeket mozgatott meg. 652 A VN március 13-án indította meg támadását Dien Bien Phu ellen, amely 55 napon és 55 éjszakán át tartott. A hadműveletet három ütemben hajtották végre: március között elfoglalták az erődítésrendszer északi szektorát, a második, március 18 április 30. közötti ütemben a középső szektort és a keleti hegyláncot foglalták el, majd a május 1 8. közötti harmadik szakaszban a francia csapatokat teljesen felmorzsolták, és Dien Bien Phu-t elfoglalták. Giap-ék első, március 13-án indított támadásuk során elfoglalták a Him Lam ellenállási körletet. 653 Ez a siker döntő hatással volt a VN további harcaira, amely a következő napon Doc Lap 654 -ot foglalta el, annak ellenére, hogy a franciákat a Muon Than-ból érkező egységeik is segítették. A VN március 17-én a Ben Caó ellenállási körletet 655 foglalta el, ahol főleg thaiföldi gyalogosok voltak, azonban a Hang Cum 656 elleni támadás sikertelen volt, így parancsnokságuk a fő erőkifejtést a központi szektorba helyezte át. A VN-támadás második üteme március 30-án kezdődött, amelynek célja a Dien Bien Phu keleti oldalán, öt dombon található francia uralgó állások elfoglalása volt. A legnagyobb harcok de Castries tábornok harcálláspontja ellen történtek. Április 9-én friss francia erősítés érkezett: ejtőernyős-alakulatot küldtek a Dien Bien Phu-ban harcoló katonák támogatására. 657 A VN ezután egyszerre kezdett el támadni kelet, észak és nyugat felől, és április közepére elérte a fő repülőtér peremét megbénítva 651 DAUGHERTY, Leo J.: A vietnami háború napról napra. Debrecen: Hajja & Fiai Könyvkiadó, p ben a földkérdés hangsúlyosabbá vált Ho Si Minh-ék számára, ban pedig pártjával együtt már úgy döntött, hogy a nép nagyobb mozgósítása érdekében földreformot hajtanak végre nemcsak az északi, hanem a dél-vietnami területeken is. (GIAP, Vo Nguyen: People s War People s Army. (Népi háború, népi hadsereg. a szerző fordítása) Hanoi, p. 51. Forrás: letöltés ideje: október 25.) 653 Beatrice-állás: Az ellenállási körletek feladata a támadók tüzérségi megsemmisítése volt, amelyek egytől egyig valószínűleg de Castries tábornok szeretőinek nevei után női nevet kaptak. 654 Gabrielle-állás 655 Anne-Marie-állás 656 Isabelle-állás 657 A Laniel-kormány április 4-én kérést intézett Washingtonhoz a légierő bevetésére Dien Bien Phu felmentésére. Az amerikai politikai vezetők komolyan fontolgatták egy brit amerikai katonai beavatkozás lehetőségét, azonban Eisenhower elnök a tervet elvetette, mivel az USA szövetségesei elsősorban a britek nem támogatták. 190

191 annak működését, amelynek visszaszerzésére a franciák április 24-én indítottak ellentámadást, sikertelenül. A francia csapatok ellátásának, utánpótlásának fő forrását képező fő repülőteret a vietnamiak elfoglalták. Ez a franciákat arra kényszerítette, hogy az utánpótlást repülőgépekről dobják le, de ezeknek a többsége a vietnamiak kezébe került. A francia helyőrség élelmezési és utánpótlási helyzete napról napra kritikusabbá vált. 658 A vietnami hadsereg fokozatosan csökkentette a franciák kezén lévő területeket, amelyet Giap tábornok óvatos harapásokkal kombinált teljes körű harcászatnak nevezett. A második támadási ütem végére a francia helyőrség körülbelül 2 négyzetkilométerre szorult vissza, egyre embertelenebb körülmények közé. Megkezdődött a francia és amerikai bombázó-légierő tevékenysége: napalmot, időzített romboló- és gyújtóbombákat használtak a vietnamiak erői, utánpótlási vonalai, csapatösszpontosítási körletei, valamint lőszer- és élelmiszerraktárai ellen. A harmadik szakaszban, május 1 6. között a vietnamiak négy egymást követő rohamot hajtottak végre, amellyel további ellenállási pontokat foglaltak el a középső szektorban. Ezzel a francia védelem 1 négyzetkilométerre csökkent. A támadók tüzének hatásfoka erősödött, május 7-e délutánján a Muong Thank szektort a VN erői pár óra alatt bevették, és 17:30-kor de Castries tábornok fogságba esett. 659 Ezt követően az összes erő kapitulált ebben a szektorban. Május 8-a éjszakáján Giap hadserege elfoglalta Dien Bien Phu utolsó francia kézben lévő ellenállási körletét, Hang Cum-ot, amely a franciák felett aratott győzelemre tette fel a pontot. A franciák legerősebb támaszpontjuk elvesztése mellett a következő veszteségeket könyvelhették el: megsebesült és életét vesztette összesen körülbelül fő, megsemmisült 62 repülő és a VN nagy mennyiségben zsákmányolt tőlük lőszereket, fegyvereket és egyéb harceszközöket. Az új francia főparancsnoknak és indokínai főmegbízottnak Paul Ely tábornokot választották június 2-án. A vietnami fél az fős ostromló seregéből fős veszteséget könyvelhetett el, ebből halottat. Dien Bien Phu ( ) végleg szertefoszlatott minden francia illúziót, és teljesen hatástalanította az amerikai fenyegetést 660, azonban a francia kormány és annak 658 SIENKIEWICZ, Marian: Az indokínai háború Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p Ekkor tette utolsó rádiójelentését Hanoiba Cogny tábornoknak. 660 SALGÓ László: Viszontlátásra tábornokom! A Dien Bien Phu-i csata. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p

192 indokínai főparancsnoksága folytatni akarta a fegyveres küzdelmet: így Bidault külügyminiszter Genfben, Dulles Washingtonban diplomáciai állóháborúra kívánt berendezkedni. Giap hadserege nem nézhette tétlenül a franciák kombinált diplomáciai és katonai manővereit. 661 A Tonkini-öböl mentén a Vörös-folyó deltájának fokozatos kiürítésére kényszerítették a franciákat, valamint Laoszban a Pathet Lao offenzívájával négyzetkilométert foglaltak el. A francia indokínai háború mérlegét tekintve a Francia Expedíciós Hadsereg és Bao Dai hadseregének élőerő vesztesége összesen körülbelül halott és sebesült volt, megsemmisült körülbelül 600 repülőgépük, 7000 gépkocsijuk, harckocsijuk, páncélozott harcjárművük és egyéb járművük, valamint több mint különböző űrméretű tüzérségi lövegük. A vietnamiak több mint 100 harckocsit, 900 löveget és aknavetőt, körülbelül automata puskát és géppisztolyt, ejtőernyőt és nagy mennyiségben más harceszközöket zsákmányoltak, Franciaország összes hadikiadása 18,6 milliárd dollár volt. Dien Bien Phu-nál egy hétéves háború és a kereken száz éves francia gyarmati uralom ért véget. Azon franciák utódai, akik III. Napóleon parancsára fölényes erővel bevonultak Vietnamba, Dien Bien Phu-nál kiéhezve, lerongyolódva, hosszú sorokban vonultak a fogolytáborok felé A diplomaták már csak egyet tehettek: új utasításokkal visszatértek Svájcba. 662 A katasztrofális katonai helyzet miatt amely igaz, nem jelentett katonai vereséget a francia vezetés tárgyalni kívánt. A hétéves háborúba belefáradt IV. Köztársaság parlamentje június 10-én Laniel kormányát megbuktatta Bidault külügyminiszterrel együtt. Az új francia vezetés, a Pierre Mendès France 663 -kabinet az indokínai helyzet rendezését egyik elsődleges feladatának tartotta. Ezt követelte az országában egyre inkább eluralkodó háborúellenesség is. A három ország jövőjéről szóló érdemi tárgyalások május 12-én Franciaország és a VDK 664 által előterjesztett anyagok vitájával kezdődtek a svájci Genfben. 665 Utóbbi külügyminisztere 8 pontban terjesztett elő javaslatot az idegen csapatok kivonására, 661 SALGÓ László: Viszontlátásra tábornokom! A Dien Bien Phu-i csata. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p Aki akkoriban miniszterelnök és külügyminiszter volt egy személyben. 664 Ennek külügyminisztere Pham Van Dong volt. 665 A genfi konferenciát, az indokínai mellett, a koreai kérdés rendezésére hívták össze április 26 július 21. között. 192

193 általános és szabad választások megtartására 1956-ban és egy nemzeti kormány felállítására. A konferencián részt vett a VDK, Kambodzsa, Laosz, Franciaország, a Kínai Népköztársaság, a Vietnami Állam, Nagy-Britannia 666, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok július 21-én végül megállapodás született: összesen 10 okmány tartalmazta az indokínai béke helyreállításáról szóló nyilatkozatokat és egyezményeket. Mindezek alapján a felek elkötelezték magukat a nemzetközi ellenőrzés alatti szabad és demokratikus választások megtartására 1956 júliusában, amelynek eredménye alapján kell az ország egyesítését elvégezni. Elismerték a vietnami nemzet jogát a függetlenséghez, a területi integritáshoz és a belügyeibe való be nem avatkozáshoz. Emellett a háborúban álló felek kötelezték magukat erőik visszavonására a 17. szélességi kör mentén kijelölt ideiglenes demarkációs vonalra. A Zárónyilatkozat 6. pontja kimondta, hogy a demarkációs vonal nem tekinthető sem politikai, sem területi határnak. A 17. szélességi foktól északra a VDK, ettől délre pedig a franciák és a VÁ csapatai helyezkedtek el. Az egyezmények megtiltották új külföldi támaszpontok létesítését, katonai erősítés és kisegítő katonai személyzet telepítését a területen, valamint Vietnam újrafelfegyverzését. Az egyezmény betartására és a végrehajtás ellenőrzésére létrehozták a Nemzetközi Felügyelő és Ellenőrző Bizottságot 667, amelynek elnöke India, további tagjai pedig Lengyelország és Kanada voltak. Ennek székhelye először Hanoi-ban, majd 1959-től Saigon-ban volt. Az egyezményekben végső célként egy egységes, független és demokratikus Vietnam létrehozását jelölték meg, azonban nem jelölték ki, hogy melyik erő, szervezet tekinthető Vietnam legitim képviselőjének. Laoszt és Kambodzsát illetően megerősítették azok vállalt semlegességét. A genfi tárgyalásokon Laosz és Kambodzsa képviselői a VDK 668 -val együtt elkötelezték magukat a szuverenitás, a területi integritás és egység tiszteletben tartása 666 Sir Anthony Eden külügyminiszter vezetésével. 667 NFEB: Feladatai közé tartozott, hogy a háborús cselekmények beszüntetéséről szóló határozat betartását, az ideiglenes demarkációs vonal két oldalán fekvő területekre történő átcsoportosításokat és a csapatok mozgását a demilitarizált övezetben ellenőrizze és felügyelje, továbbá ellenőrizze a hadifoglyok és a politikai foglyok szabadon bocsátását, felügyelje a vietnami kikötőket, a repülőtereket és az államhatárt. Utóbbinál különösen azon határozat betartását felügyelte, amely az újabb katonai egységek, személyek, fegyverek és hadianyagok Vietnamba történő szállítására vonatkozott. Feladata volt továbbá felügyelni az 1956 júliusára tervezett általános választások lebonyolítását. Mindezeket a Katonai Vegyes Bizottsággal amely a VN és a Francia Expedíciós Hadsereg képviselőiből állt szoros együttműködésben kellett végrehajtania januárjában a bizottság, összes képviselőjének elhatározása alapján, feloszlott. 668 A VDK mind politikailag, mind katonailag nagy engedményeket tett. A New York Times genfi tudósítója szerint a VDK delegációja Molotov és Csou En Laj közös véleménye alapján többet is 193

194 és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás mellett. Ho Si Minh július 22- én felhívást intézett a vietnami néphez, amelyben egyértelmű szándékát adta az egyezmény katonai és politikai aspektusának végrehajtása tekintetében. Összességében a konferencia reményt jelentett a konfliktus békés rendezésére, amelynek kifejezést adtak különböző országok mint a Szovjetunió és Nagy-Britannia külügyminiszteri nyilatkozatai is. A megállapodásokat sem az akkor már egy belga kolostorból amerikai közreműködésre még június 16-án hazaszállított Ngo Dinh Diem 669 vezette Vietnami Állam, sem az amerikai küldöttséget vezető külügyminiszter-helyettes, Walter Bedell Smith Dulles, az akkori amerikai külügyminiszter, a genfi tárgyalások első szakaszának befejezése után sietve elutazott nem írta alá, sőt Diem olyan nyilatkozatot tett, amellyel egyáltalán nem volt kötelezhető az egyezmények tiszteletben tartására. Az Amerikai Egyesült Államok, igaz, külön nyilatkozatban vállalta az erőszaktól és a fenyegetéstől való tartózkodást, ENSZ-felügyeletet követelt az 1956 júliusában esedékes választásokra. Az egyezményekkel az amerikai vezetés elégedetlen volt, katasztrofálisnak minősítette. Ezért is javasolták egy délkelet-ázsiai védelmi szervezet létrehozását. A francia vietnami háborút lezártnak tekintették, azonban Vietnam jövőjét nem tisztázták, az ország déli részének élére az amerikaiak által támogatott, Ngo Dinh Diem 670 által vezetett kormány került: a gyászosan leszerepelt franciák helyét az amerikaiak vették át 671, szeptember 8-án Franciaország csatlakozott az amerikaiak által létrehozott SEATO-hoz, és Paul Ély tárgyalásokba kezdett az amerikaiakkal és Ngo Dinh Diemmel egy új, dél-vietnami hadsereg megszervezéséről. elérhetett volna Genfben. (New York Times, július 25. Idézi: SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 349.) 669 Akit az amerikai Look nevű lap január 28-i számában megjelent szellemes megfogalmazás szerint: John Foster Dulles külügyminiszter választott meg, Mansfield szenátor hagyott jóvá, Francis Spellman kardinális áldott meg, Richard Nixon alelnök szeretett meg és akire Eisenhower elnök mondta ki, hogy»oké«. (Idézi: KENDE István: Forró béke Hidegháború. A diplomáciai kapcsolatok története 1945/56. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p. 235.) 670 Önkényuralmi rendszere alatt családtagjait különböző magas pozíciókba helyezte. A buddhista közösség soha nem fogadta el a buddhista szerzetesek önégetéssel is tiltakoztak ellene nemcsak katolikus hite, hanem a római katolikusok előnyben részesítése miatt sem, pedig ezek a buddhisták alkották a dél-vietnami területek lakosságának többségét. Elnöksége alatt egyre nagyobb teret nyert a lakosság körében a kommunizmus, kormánya egyre népszerűtlenebbé és elszigeteltebbé vált, amelyet keménykezűsége súlyosbított. A kommunista lázadóknak titulált több száz buddhista bebörtönzése és megölése miatt az Amerikai Egyesült Államok végleg megvonta tőle a támogatást november 2- án saját tábornokai Duong Van Big Minh vezetésével államcsínyt hajtottak végre, és meggyilkolták. 671 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p

195 Egy hónappal az egyezmények életbe lépése után a saigoni rezsim kegyetlen fellépésének lehettünk szemtanúi az ország egyesítése mellett tüntetőkkel szemben. Ezután Diem propaganda-hadjáratba kezdett a VDK ellen. 672 Megkezdődtek az közötti háború résztvevői elleni tömeges megtorlások, üldözések, gyilkosságok január 20-án Saigonban közös megállapodás született, hogy a francia főparancsnok, az amerikaiak és bábfigurájuk, Diem szakértői közös erőfeszítéseket tesznek egy fős új dél-vietnami hadsereg megszervezésére és kiképzésére. A Vietnami Köztársasági Hadsereg 673 átszervezésében és kiképzésében való részvételt az amerikaiak vették át a franciáktól, az amerikai tanácsadó csapat a Katonai Segítő és Tanácsadó Csoport 674 élén O Daniel tábornok állt. 675 Megkezdődött az amerikai harceszközök növekvő ütemű szállítása a területre, amely a háborús tevékenység beszüntetésére vonatkozó genfi egyezmény 16. és 17. pontjának, valamint a Zárónyilatkozat 5. paragrafusának a megsértésével volt egyenlő. Emiatt a VDK vezetése levelet intézett a Nemzetközi Felügyelő és Ellenőrző Bizottsághoz. Diem az októberi népszavazáson legyőzte Bao Dai-t, és magát az akkor létrehozott Vietnami Köztársaság elnökének nevezte ki. A genfi egyezmény alapján hozott határozatokat megtagadta, így az 1956-os kötelezően kiírandó választásokat is. Franciaország mindeközben kijelentette, hogy április 28-ig kivonja expedíciós seregeit az országból. 676 Diem a genfi egyezményekkel való szakítással összhangban az NFEB-t is megpróbálta eltávolítani a dél-vietnami területekről. Igaz, végül hozzájárult maradásukhoz, azonban cselekvési szabadságukat nagymértékben korlátozta. Összességében zavaros helyzet alakult ki. A Vietkong 677, Ho Si Minh-ék kommunista gerillamozgalma, partizánháborút indított a saigoni rezsim ellen, amellyel 672 Eisenhower Diem-nek írt, október 23-i keltezésű levelében azt nyilatkozta, hogy országa készségesen nyújt katonai és gazdasági segítséget, illetve támogatja annak Menet Északra elnevezésű katonai és társadalompolitikai reformprogramját december január 1. között az amerikai segítség Franciaország közvetítésével jutott el a saigoni rezsimhez. 673 VKH 674 Military Assistance and Advisory Group ősze és január 20. között felrúgva a Genfi Egyezményt a francia kormány átadta a tényleges katonai hatalmat a saigoni amerikai nagykövetnek, Lawton Collins tábornoknak. 676 A franciák kivonulása után Diem kommünikét adott ki, amelyben ahogyan azt július 16-i nyilatkozatában már megfogalmazta kijelentette, hogy a genfi egyezmény végrehajtását nem tekinti magára vonatkozóan kötelezőnek. Emiatt a VDK jegyzéket juttatott el a Vietnami Köztársaság kormányához és az NFEB-hez. A francia kormány minderre már érdemben nem reagált, kijelentette, hogy az egyezmények végrehajtása kapcsán országát április 28-a óta nem terheli felelősség. A francia haditengerészet és légierő kiképzőegységei 1957 júniusában vonultak ki Dél-Vietnamból. 677 Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front NFF, más néven Nemzeti Front Dél-Vietnam Felszabadításáért DNFF 195

196 megindult a második indokínai, közismertebb nevén vietnami háború, ahol a vietnamiak ellenfele immáron az Amerikai Egyesült Államok volt. A 2 millió 300 négyzetkilométernyi területet jelentő Indokínában a haditevékenységek négyzetkilométeren, Laosz, Kambodzsa és Vietnam, de főként utóbbi négyzetkilométerén zajlottak. A három ország észak déli irányban egy nagy S betűt ír le: mindez észak dél irányban kilométer, kelet nyugat irányban 600 kilométer, délen 800 kilométer és középen kevesebb, mint 200 kilométer hosszúságot jelent, amely mind a két fél de főleg a repülőgépeket és helikoptereket nélkülöző vietnami felszabadító csapatok számára megnehezítette az erőkkel és az eszközökkel történő manőverezést. Mindemellett a terület változatos domborzattal rendelkezik, de főként hegyek és fennsíkok alkotják. Az Annami-hegység 678 Vietnam, Laosz és részben Kambodzsa között természetes határt képez. Ennek déli része pedig az méteres tengerszint feletti magasságot is eléri, ahol a dús növényzet, az örökzöldek és a trópusi esőerdő lehetővé tették a vietnamiak számára hadianyagbázisuk kiépítésének rendszerét, tekintve, hogy ideális rejtekhelyet jelentett, és ellenfeleik számára megnehezítette mozgásuk felderítését. Továbbá a Központi-fennsík méter magas hegységeivel, dús trópusi növényzetével és kiterjedt erdőségével kiváló terepet nyújtott a gerillatevékenységre és ennek ellenőrzésével egész Vietnam területe ellenőrizhetővé vált. A főként Vietnam területén áthaladó folyókat, patakokat és csatornákat mint az északon található Mekong és a délen elhelyezkedő Vörös-folyó a vietnamiak átcsoportosításra és utánszállításra használták. A dzsungeleket tekintve kétféle típust lehet megkülönböztetni. Az egyik 75 méternél magasabb fákból álló, sötét és vizes, de jól járható terepű, a másik sűrű aljnövényzetű nehezen járható erdőt jelent. Utóbbiban a felek csoportosításai tömörré váltak, és a menetoszlopok megnyúltak. A dzsungel kedvező terepet teremtett a gerillatevékenységnek és nemcsak a vietnamiak katonai bázisai, hanem raktárak, kórházak és egyéb intézmények is települtek ide, többségében a föld alá. Az éghajlati viszonyok mint a sok eső, a páradús levegő, a változékony éghajlat sem kedveztek a vietnamiak ellenfeleinek, főként azok haditechnikai eszközeinek. Továbbá a gyengén fejlett vasúti és közúti hálózat a franciák első számú ellátó útvonala az 5. számú főút volt megnehezítette a manőverezést és a katonai 678 Vagyis a Vietnámi-hegység. 196

197 szállítmányok továbbítását. A vietnamiak hadserege a földre és a terepre támaszkodott, nem volt szükségük az országutakra az utánpótlás, a harceszközök és az élelem szállítására: A dzsungelek titkát, a repülőről láthatatlan erdei ösvények csapásait ( ) csak a helyi lakosság ismeri. Senki sohasem tudja felfedni a láthatatlan folyók láthatatlan hídjait. Csak a lakosság tudja, hol van a gázló a folyón, hol takarja kellőképpen vékony vízréteg a csapatok, szállítóoszlopok mozgását biztosító, mérnöki pontossággal lerakott köveket, sziklákat. Csak a helybéliek választhatják ki azt az átkelési pontot, ahol az éjszaka összeszerelt ponthíd elemei nappalra eltűnnek a parti pálmák és a liánok lombjai alatt. 679 Később a vietnami vezérkarban is nagyon kevesen tudták megmondani, mennyi elődje volt már a franciák elleni harcban is az amerikaiak számára örökké ismeretlen és minden technikával dacoló»ho Si Minhösvénynek«. 680 Mindezek mellett a három államban élő több mint tíz nemzetiség néprajzi, vallási, nyelvi és egyéb szempontok alapján meglévő különbözőségét a franciák de inkább majd az amerikaiak igyekeztek felhasználni, közöttük viszályt szítani és a VDK ellen hangolni. Franciaország vezető köreit a gazdasági és a gazdaságon kívüli tényezők egyaránt vonzották elszakadni kívánó gyarmataira. A bankok, a nagy tőkés érdekeltségek mindent vállaltak, a kormányhatóságok pedig minden rendőri és katonai eszközt engedélyeztek. 681 Az indokínai gazdasági tényezők között első helyen álltak a Banque de l Indochine és a Michelin cég érdekeltségei és utóbbi gumiültetvényei, valamint a tengerparton fekvő Campa vidékén található szén és külfejtésű antracitmezők a rendelkezésre álló olcsó munkaerővel. A párizsi kormányok kezdetben kizárólag katonai megoldást követeltek. Azután rákényszerültek a politikai, majd a diplomáciai kiútkeresésre. 682 Ebben a háborúban és később az amerikaiak ellen is hosszú ideig gyarmati uralom alatt állt, gazdaságilag fejletlen kis államok álltak szemben katonai, gazdasági és emberi potenciállal rendelkező hatalmakkal. Az ellenség óriási technikai fölényével ( ) a 679 SALGÓ László: Viszontlátásra tábornokom! A Dien Bien Phu-i csata. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p SALGÓ László: Viszontlátásra tábornokom! A Dien Bien Phu-i csata. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, p

198 partizánharc megfelelő és eredményes módszereit állították szembe. Ennek lényegét az alábbi alapelv fejezte ki a legjobban:»ha az ellenség közelít hátrálj, ha védekezik rohamozd meg és ha hátrál üldözd.«ez a taktika az ellenséget olyan helyzetbe hozta, hogy sehol se érezte magát biztonságban, hogy Indokína egész területe számára veszélyes és kiismerhetetlen harcmezővé vált. 683 Stratégiai szempontból pedig egyaránt veszteségeket és nehézségeket okozott a franciáknak. A helyzetnek megfelelően állandóan változó harceljárást alkalmazó vietnamiak támadó jellegű harceljárásai közé tartoztak a következők: lesállások alkalmazása, rajtaütések, diverzáns-szabotőr harceljárás, rugalmas harcászat, amelyek következtében ellenfeleik nem tudták nagyobb csoportosításaikat meglepni és megsemmisíteni. A vietnami gerillák katonai eszközeinek nagy részét főleg a kezdetekben a Francia Expedíciós Hadseregtől zsákmányolt hadieszközök jelentették. Ugyanakkor Giap folyamatos fejlesztéseivel és nem utolsósorban Kína támogatásával elérték, hogy létrejöjjön a saját reguláris hadseregük is. A vietnami hadseregépítés fő szabálya volt: edzeni és tanulni, miközben harcolunk. A Néphadsereg magába foglalta a reguláris hadosztályokat és ezredeket, valamint a helyi ezredeket, zászlóaljakat, vagy századokat is. A reguláris és helyi hadseregeken kívül, voltak nagykiterjedésű gerilla erők, amelyek az országon keresztül mindenhol kifejlődtek. A reguláris erők feladata volt vezetni az ellenséges erők megsemmisítését megcélzó mobil hadviselést 684 a széles harcmezőn. A helyi fegyveres erő feladata volt a helybéli küzdelem és hogy összekapcsolja műveleteit a reguláris erővel, vagy a gerilla egységekkel. Utóbbi feladata volt a falvak védelme, a termelésben történő részvétel és az egyesülés a helyi és a reguláris hadsereggel úgy a hadszíntér előkészítésében, mint a támadásban. 685 Összességében ez a háború egy olyan konfliktust jelentett a nyugati világ számára, 683 SIENKIEWICZ, Marian: Az indokínai háború Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, p Az ellenség nagy embererejének megsemmisítésére és az ország felszabadítására a gerilla hadviselésnek fokozatosan a mozgó hadviselés irányába kell elmozdulnia. írta Giap. (GIAP, Vo Nguyen: People s War People s Army. (Népi háború, népi hadsereg. a szerző fordítása) Hanoi, p. 53. Forrás: letöltés ideje: október 25.) Mindez 1950-től az észak-vietnami területeken egyre nagyobb teret nyert. Giap úgy gondolta, hogy a reguláris egységekkel végrehajtott mozgó hadviselés mellett szükség van a gerillahadviselésre is, ezeket kell megfelelő arányban összehangolni. Ennek legsikeresebb példáiként az észak-vietnami Hoa Binh hadjáratot, valamint a Dien Bien Phu elleni és az ezt megelőző es téli tavaszi hadjáratot emelte ki. 685 GIAP, Vo Nguyen: People s War People s Army. (Népi háború, népi hadsereg. a szerző fordítása) Hanoi, p Forrás: letöltés ideje: október

199 ahol az ellenfél hatalmi központjai elérhetetlenek voltak és semmit sem értek a rendelkezésre álló technológiai előnyök FÜGGETLENSÉGI TÖREKVÉSEK AZ ÉSZAK-AFRIKAI TERÜLETEKEN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN: ALGÉRIA, TUNÉZIA ÉS MAROKKÓ FÜGGETLENNÉ VÁLÁSÁNAK FOLYAMATA Az észak-afrikai országok két világháború közötti időszakának függetlenségi törekvései történetében jelentős eseménynek számított a franciaországi népfrontkabinet megalakulása, azonban, amikor a Leon Blum-kormány hátrált, egyre több engedményt tett a jobboldalnak, úgy léptek fel a kolonialisták mind drasztikusabban a gyarmatokon. 686 Ugyanakkor a későbbiek tekintetében ez az időszak jelentős politikai eredményeket hozott, mivel a nacionalizmus térhódításának kedvező, szabadabb politikai közegben váltak széles tömegek a politika, a történelem sokak számára már tudatosan a nemzeti történelem alakítóivá a gyarmatokon. 687 Az itteni gyarmatok függetlenségi mozgalmainak történetében szignifikáns eseménynek számít továbbá az Arab Liga március 22-i megalakulása. 688 A második világégés során megszállt francia államban működő Vichy-rendszer fennállása alatt tett intézkedések közül néhány javított a franciák renoméján, ugyanakkor Pétain marsall idegengyűlöleten alapuló rendeleteitől mind a marokkói, mind a tunéziai uralkodó kategorikusan elhatárolta magát. 689 Mindemellett a függetlenségért kiálló aktivisták ebben az időszakban sem aludták Csipkerózsika álmukat. A katonailag óriási vereséget szenvedett francia államot aki a háború lezárását követően igaz, a győztesek asztalához ülhetett többé már nem tartották képesnek arra, hogy óriási gyarmatbirodalmának megszűnését megakadályozza. 686 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p Az egyiptomi miniszterelnök, Nahasz pasa javaslata alapján létrejött Arab Liga kétségkívül nagy szerepet játszott abban, hogy a megalakulását követő évtizedben a ( ) maghreb országokban a két világháború között kialakult függetlenségi mozgalmak felerősödtek ( ) A második világháborút követően Kairó, a szervezet székhelye a maghreb mozgalmak Mekkájának számított. (LENGYEL István: Országok az Atlasz vonzásában: A Maghreb Arab Unió esélyei. Bp.: Kairosz Kiadó, p. 71.) Az március 22-én hét arab állam Egyiptom, Irak, Szíria, Libanon, Transzjordánia (vagyis a britek által elnevezett, Jordánon túli területek), Szaúd-Arábia és Jemen által Kairóban aláírt alapító okmányban egy, az iszlám hagyományoktól független, a gazdasági, szociális és társadalmi kooperációt élénkíteni szándékozó szervezetet hoztak létre. Első főtitkára Abdul Rahmán Azzam az Azzam pasaként is ismertté vált egyiptomi diplomata és politikus lett. 689 J. NAGY László: Az arab országok története a XIX XX. században. Bp.: Eötvös József Könyvkiadó, p

200 Azonban a francia politika számára kolóniáinak megléte és megtartásának igénye szerves összefüggésben állt azon törekvésével, hogy újra a nagyhatalmak között foglalhasson helyet. A három Maghreb-államot illetően igaz, némi reformintézkedést eszközöltek a IV. Köztársaság kezdeti időszakában, például Marokkóban és Tunéziában 1947 nyarán olyan reformok láttak napvilágot, amelyekkel az őslakos miniszterek számát növelték, amely nem jelentett nagy politikai változást, hiszen a mindenkori francia főrezidens kezében hagyta a döntés jogát mindamellett, hogy a gyarmati függőségi kapcsolat, a kizsákmányolás, a politikai szabadságjogok hiánya, illetve a nagymértékű francia kulturális nyomás megmaradt. 690 A nacionalista mozgalmakban a három Maghreb-ország területén, a második világháború után új időszámítás kezdődött, így a francia reformintézkedések némileg ugyan szélesítették a politikai mozgásteret, de ( ) már történelmi késésben voltak. Sem visszaszorítani, sem kanalizálni nem tudták a dekolonialista mozgalmat, amelyben ekkor már a nemzeti függetlenség eszméje vált meghatározóvá. 691 A második világháború után a függetlenségi mozgalmak az ENSZ-től és nagyobb európai és tengerentúli államoktól is támogatást kaptak. Az egyiptomi monarchia 1952-es megdöntése után és Gamal Abdel Nasszer hatalomra kerülésével pedig a támogatás tovább növekedett. A gyarmattartó Franciaország területein többnyire a közvetlen igazgatást preferálta, ez alól a Maghreb-országok relációjában Tunézia és Marokkó mint protektorátusok jelentették a kivételt. Tunézia nacionalizmusa maghreb szomszédjainál liberálisabb töltetű volt, ezt testesítette meg az március 14-én létrejövő Alkotmányos Liberális Párt, vagy ahogyan mindenki megismerte: Desztúr Párt 692, amely kezdetben főként a városokban talált táptalajra. Ideológiáját a polgári demokratikus eszmék liberális felfogása alkotta. 693 Alapítója Abdel Aziz Talbi, a korabeli tunéziai politikai élet tekintélyes alakja volt, azonban az általa vallott nézetek miatt sorsa meglehetősen hányattatottá vált, a francia hatóságok le is tartóztatták, majd 1923-ban elhagyta Tunéziát. A párttal szembeni szimpátiáját az uralkodó sem rejtette véka alá, emiatt a 690 Ez a francia állam nem minden siker nélküli kísérlete volt arra, hogy afrikai gyarmatait a kontinens többi gyarmati országának pályájáról eltérítse. (BÚR Gábor: Afrika-történeti tanulmányok. Bp.: Mudus Novus Kft., p. 57.) 691 LENGYEL István: Országok az Atlasz vonzásában: A Maghreb Arab Unió esélyei. Bp.: Kairosz Kiadó, p A desztúr jelentése alkotmány, amely az előző évszázad alkotmányára utalt. A politikai szerveződés a nemzeti függetlenséget kívánta elérni, és az alkotmányos monarchia híve volt. 693 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p

201 francia telepesek még a második világháborút megelőző években eltávolították. A nacionalizmus képviseletét ezután az 1925-ben létrejött nemzeti szakszervezet, a Tunéziai Dolgozók Általános Szövetsége 694 vette át, amely a kommunisták támogatását is élvezte. Utóbbi tény, valamint a szakszervezet növekvő radikalizmusa miatt a Desztúr Párt távolságtartóvá vált velük szemben. A szakszervezetet a növekvő tömegtámogatás miatt a gyarmattartó hatalom betiltotta, vezetőit letartóztatta, majd száműzte az országból. A gazdasági világválság éveiben új generáció tűnt fel a függetlenségi mozgalomban, amelynek karizmatikus alakja az 1927-ben Párizsból hazatérő fiatal ügyvéd, Habib Burgiba volt. Az általa indított folyóirat 695 lapjain a Desztúr Pártot nem egyszer kemény kritikával illette. Kezdeményezésére vált ki ebből a pártból egy radikális mag, megalakítva az Új Desztúr Pártot, amely ugyanúgy a nemzeti függetlenséget kívánta megvalósítani, azonban hozzáállása elődjétől sokkal radikálisabb volt. Tagjai preferálták a köztársasági államformát, valamint elvetették a vallási ihletésű politikai és ideológiai megnyilvánulásokat novemberében általános sztrájkot hirdettek és polgári engedetlenségi kampányt indítottak útjára, amely Tuniszban zavargásokhoz vezetett. Ennek eredményeképpen Burgibát hadbíróság elé állították, a pártot pedig hivatalosan feloszlatták, bár földalatti mozgalomként tovább élt. Egyedül a tunéziai kommunista párt bírt akkoriban oly mértékű politikai erővel, hogy holott ők mindezt még nem tartották időszerűnek a nemzeti függetlenségért fellépő mozgalom egy időre ennek, valamint az 1944 márciusában segítségével újjá alakuló baloldali szakszervezetnek a hatókörébe került, azonban a nemzeti függetlenségre irányuló törekvések továbbra is éltek az őslakosok körében és mivel sem a kommunisták, sem pedig ezek szakszervezete nem állt melléjük kellőképpen, óriási tömegbázist veszítettek. Az Új Desztúr Párt is nehezen volt képes talpra állni, Burgiba például illegálisan Egyiptomba ment. Ebben a helyzetben a nemzeti függetlenség eszméjének politikai képviseletét a baloldalival szembeforduló, az 1946 januárjában Ferhát Hased által létrehozott nemzeti szakszervezet 696 vállalta tudatosan magára. A briliáns vezetésnek 694 Confédération Générale des Travailleurs Tunisiens CGTT 695 Ennek neve L Action tunisienne (Tunéziai Akció a szerző fordítása) volt. 696 Union Générale des Travailleurs Tunisiens UGTT (Tunéziai Munkavállalók Általános Uniója): Ez egyre meghatározóbb politikai szerepet játszott. Az amerikai szakszervezetekkel fenntartott szoros kapcsolatai révén vezetőjük, Ferhát Hased több ízben is látogatást tett az Amerikai Egyesült 201

202 köszönhetően politikai ereje fokozatosan nőtt, az ötvenes évek elején már százezres tagot számlált és sikerrel integrálta a munkásmozgalmat a nemzeti mozgalomba, megtestesítve a tunéziai nacionalizmus egyik variánsát. 697 A lassan magához térő Új Desztúr Párt amely 1952-ben már csaknem 150 ezer taggal 698 büszkélkedhetett és a Tunéziai Munkavállalók Általános Uniója váltak az ország függetlenségi törekvéseinek mozgatórugóivá és gyakorlatilag az egész országot behálózták. Céljaik tekintetében az ötvenes évek kezdetén még relatíve egy hullámhosszon voltak, azonban apránként felszínre bukkantak a különbségek. Mindenesetre a.két szervezet és vezető személyiségei egymást erősítve, egységben kényszerítették a gyarmatosító hatalmat egyre jelentősebb engedményre 699, amely egy teljesen egyedülálló helyzetet teremtett a dekolonialista mozgalmak történetében augusztusában létrejött a Tunéziai Nemzeti Front 700. Mindez a franciákkal szemben tanúsított szembenállást erősítette, amelyet a sokasodó megmozdulások és sztrájkok bizonyítottak, ahol nemcsak az életkörülmények javítását, hanem a politikai függetlenséget is követelték az emberek. Előbbi igénye nem volt véletlen, hiszen között az általános életkörülmények drasztikusan romlottak, és az ország egyes részein éhínség volt. Burgiba ig önkéntes száműzetésben volt. Hazatérte szeptemberben jelentős előrelépést jelentett az Új Desztúr Párt vezetését illetően, kidolgozásra került a párt stratégiája is a tunéziai függetlenségi harc kapcsán. Burgibáék számolva a francia ellenállás kiszélesedésével a független Tunézia azonnali megvalósítása helyett a fokozatos lépések hívei voltak, így állhatott fel francia jóváhagyással 1950 augusztusában a Mohamed Chenik vezette kormány, amelyben egyformán képviseltették magukat tunéziai, illetve francia miniszterek. A franciáknak ez volt a legnagyobb engedményük, mivel továbbra is meg kívánták tartani ellenőrzésüket az észak-afrikai ország felett, azonban a párt hamarosan még Államokban, illetve 1952 áprilisában az amerikai külügyminisztériumban is, ahol a nemzeti függetlenség kivívása érdekében próbált erős támogatót szerezni a francia kormány ellenében. Minden valószínűség szerint szerepe volt a szakszervezeteknek abban, hogy az Egyesült Államok is megszavazta októberben a tunéziai (és a marokkói) kérdés napirendre tűzését az ENSZ-ben. (J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p. 127.) 697 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p LENGYEL István: Országok az Atlasz vonzásában: A Maghreb Arab Unió esélyei. Bp.: Kairosz Kiadó, p J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p Le Front National Tunisien. 202

203 nagyobb kérésekkel állt elő. Az új krízis 1951-ben akkor robbant ki, amikor a francia állam visszautasította a tunéziai parlament kérését, illetve a megígért reformok megvalósítását is nyilvánvalóan egyre jobban halogatni próbálta. Az elutasítás a IV. Köztársaságra jellemzően köszönhető inkább a helybéli francia telepesek befolyásának, mintsem Párizs politikai akaratának. Az végi sztrájkra a francia főrezidens drasztikusan reagált, szakszervezeti és kommunista aktivistákat börtönöztetett be 701, 1952 elején pedig a francia állam leállította a további tárgyalásokat Tunézia nacionalistáival, betiltotta az Új Desztúr Párt kongresszusát és letartóztatták többek között a mérsékelt Chenik-et, Burgibát pedig házi őrizetbe vették. Szalah ben Juszef a párt második legerősebb embere Kairóba menekült. Mindezzel egy újabb sztrájkhullám indult meg az országban, amellyel a helyi francia jobboldal aktivitása nőtt meg. Ennek számos terrorista akció volt a bizonyítéka, legnagyobb hatása azonban Ferhát Hased december 5-i meggyilkolásának volt, amelynek elkövetője valószínűleg a telepesek titkos terroristaszervezete, a Vörös Kéz lehetett. A merénylet fordulatot eredményezett a harci módszerek alkalmazásában is elejétől a gerillaakciók a tunéziai politikai élet szerves részévé váltak. A fegyveres ellenállás spontán akciókkal kezdődött, s csak később alakult ki kapcsolat az Új Desztúr Párttal, elsősorban a helyi aktivistákon keresztül. Burgiba anélkül, hogy nyíltan elkötelezte volna magát a gerillák mellett, világosan kifejtette, hogy a fegyveres harc beszüntetése a politikai megoldás függvénye. 702 Az országon egyre inkább a káosz lett úrrá, a franciák számára a helyzet mindinkább kezelhetetlenné és ellenőrizhetetlenné vált. Erre az időszakra datálható a tunéziai és az algériai nacionalista ellenállók közötti együttműködés kialakulása is. A Franciaország által kiépített, és André Morice belügyminiszterről elnevezett Morice-vonal ezt az együttműködést próbálta gátolni Tunéziában és mint később láthatjuk Marokkóban egyaránt (6. számú melléklet). A kemény francia fellépés ellenére a demonstrációk és a sztrájkok a városokban folytatódtak első negyedévében az általános elégedetlenség a gyarmattartókkal szemben már a vidéki területekre is átterjedt. A parasztok fegyveres csoportokat, úgynevezett fellagákat 703 hoztak létre, és így intéztek támadásokat az európai telepesek akár kisebb egysége ellen is. A Cape Bon félszigeten 701 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p Fellaga: bozótban (maquis) harcoló gerilla a tunéziai és az algériai függetlenségi küzdelmek során. 203

204 és az ország északi részén koncentrálódó fegyveres csoportok többek között a kommunikációt szabotálták azzal, hogy vezetékeket vágtak el, és vonatokat siklattak ki. A francia telepesek tankokkal védték magukat a felkelők ellen, illetve a francia rendőrség és a katonaság számos tisztogató akciót hajtott végre a lázadás leverésére. A meglehetősen bonyolulttá vált helyzet közepén következett be a franciák katasztrofális veresége az indokínai Dien-Bien Phu-nál május 7-én. Az 1954 júniusában megalakult Pierre Mendès-France-kormány elnökének a genfi egyezmény aláírását követően, a Tunisz melletti Karthágóban július 31-én elmondott beszéde, valamint Burgiba és társainak szabadlábra helyezése után meginduló egyeztetések alapján, Tunézia belső autonómiájának kialakítására irányuló erőfeszítések sikert hoztak, és Franciaország elismerte protektorátusa önrendelkezését. Mindemellett Franciaország a fegyveres erők, a külpolitika és a belbiztonság feletti ellenőrzést megtartotta, és a továbbiakban is kötelezte az országot a mindenkori francia érdekek védelmére és a szoros kapcsolatok fenntartására a francia állammal. A tárgyalásokra az algériai események az algériai felkelés kirobbanása is hatással voltak és április 21-én zárultak. A két ország közötti kapcsolatokat szabályozó jegyzőkönyv szentesítésére július 3-án került sor. A francia tunéziai államközi egyezmény messze elmaradt a tunéziai nép törekvéseitől, azonban Burgiba és az Új Desztúr Párt többsége egyetértett azzal, miszerint a franciáktól tárgyalásos úton több eredményt pillanatnyilag nem érnek el. Nem így a kommunisták és a Régi Desztúr Párt tagjai. További ellenkezés ezzel kapcsolatosan Szalah ben Juszeftől és az általa vezetett baloldali csoportosulástól érkezett. A Kairóból visszatért Ben Juszef Nasszer hatására aki, mint már említettük, a radikalizálódó és az arab népek dekolonialista küzdelmének vezetését vállalta tudatosan magára és az algériai fegyveres felkelés példájára hivatkozva határozottabb és keményebb magatartást követelt Burgibától és a pártvezetéstől a gyarmatosító hatalommal szemben. Elkötelezett és jelentős támogatásra azonban alig talált a társadalomban. Összecsapásukban Burgiba nyerte meg a párt tagjainak többségét, és az novemberi sfaxi kongresszusukon Szalah ben Juszefet kiutasították a pártból az egyezmény kapcsán tanúsított ellenállása miatt. Ugyanakkor a párt kongresszusa kinyilvánította azon akaratát is, miszerint a tunéziai nép folytatni kívánja a harcot a teljes függetlenség elérése érdekében, azonban az júniusi kiegyezés és ben Juszef kiutasítása azt jelezte, hogy a párt inkább egy mérsékelt 204

205 politikát kíván folytatni. Mindenesetre a tunéziaiaknak már nem sokáig kellett várniuk a teljes függetlenségük megszerzésére, mivel a marokkói, illetve főként az algériai események tükrében Franciaország késznek mutatkozott a tárgyalásra annak érdekében, hogy amennyire csak lehetséges mentse mind gazdasági, mind pedig stratégiai érdekeit. Egy hónap tárgyalás után, Párizsban egy egyezmény elismerte a teljes tunéziai függetlenséget, amelyet március 20-án írtak alá: 75 év gyarmati uralom után Tunézia újra belépett a világ szabad nemzeteinek közösségébe. 704 A nem sokkal később megtartott alkotmányozó parlamenti választásokon az Új Desztúr Párt aratta le a babérokat 95% igen szavazattal, majd 1957-ben kikiáltották a köztársaságot, ahol az államfő Burgiba lett. Az ország teljes függetlenségét március 20-án nyerhette el, amely Burgiba tekintélyének további növekedéséhez vezetett, hiszen az erről szóló francia tunéziai egyezményt ő látta el Tunézia nevében kézjegyével. Burgibát Tuniszba visszatértekor az egész ország ünnepelve várta, a monarchia július 25-i eltörlésekor pedig a nemzet vezetője címet adták neki, nem érdemtelenül január 1-jén lépett hatályba az ország első alkotmánya. Ez alapján Tunézia prezidenciális köztársaság lett, ahol Burgiba fokozatosan modernizálta és laicizálta 705 az államot, igaz, politikai berendezkedése ( ) egy monolitikus rendszerre emlékeztetett, amelyben a párt és az állam teljesen összefonódott, és az egyszemélyi hatalom kontrollja csupán formálisan létezett. 706 Marokkóban az 1920-as évekig kellett várni, hogy a társadalom átalakulása meginduljon, politikai szerveződéseik pedig még nem is nagyon léteztek ben értelmiségiek egy köre 707 létrehozta a Marokkói Akcióbizottságot, amelynek Reformterv elnevezésű programjában már felcsillant az önálló államiság gondolata. Lassanként a függetlenségi harcok is megindultak, amelyek mind a spanyol, mind a francia fennhatóság alatt álló területeken folyamatosan szaporodtak. A gyarmattartók reakciója természetesen nem maradt el és nem finomkodtak az eszközök tekintetében azért, hogy tekintélyüknek érvényt szerezzenek. A korlátozottan érvényesülő politikai szabadságjogok miatt a pártok szervezete is fejletlenebb volt szomszédjaitól, mivel fiatalok voltak, harci tapasztalatokkal alig 704 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p Lásd: poligámia eltörlése, nők egyenjogúsága. 706 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p Ők az Action du Peuple (a Nép Akciója a szerző fordítása) című újság körül tömörültek. 205

206 rendelkeztek, s már röviddel megalakulásuk után betiltották őket. 708 Ugyanakkor a szakszervezeti mozgalom sem vált jelentőssé, az ország őslakosai például nem is alapíthattak. Ettől függetlenül Marokkóban három párt is létezett, amelyeknek köszönhetően apránként megindultak a függetlenség kivívásáért történő törekvések. Mind a három politikai tömörülés a protektorátus megszüntetésének igényét hangoztatta. Az úgynevezett Függetlenség Demokratikus Pártjának és a kommunisták pártjának csupán szűk, bizonyos rétegeket érintő társadalmi bázisa volt. A harmadik politikai szerveződés az 1943 decemberében Ahmed Balafrezs 709 nacionalista politikus által alapított Isztikál 710 pártja volt, amelynek célját Marokkó függetlenségének, illetve területi integritásának elérése jelentette az uralkodó, Szidi Mohamed ben Juszef vezetésével. A párt vezetőit igaz, hamar bebörtönözték, viszont a társadalom rétegeire gyakorolt befolyása megmaradt, és később az ötvenes évek vezető politikai irányvonalát jelentette. 711 A francia reakciók cseppet sem voltak pozitívak, és a két ország között 1950 során folytatott tárgyalások Marokkó függetlenségéről kudarcot eredményeztek. Mohamed ben Juszef szultán októberi párizsi látogatásán országa számára politikai és gazdasági autonómiát, valamint az akkori Sharifian-kormány számára az alkotmányos és politikai jogok kiszélesítését és a francia marokkói kapcsolatok általános felülvizsgálatát kérte a francia kormánytól, azonban útja nem járt sikerrel. Ekkor szólította fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét a hat független arab állam, hogy a marokkói kérdést tűzzék napirendre, azonban az évi 6. Közgyűlésen a gyarmati hatalmak, minden jogszerű igényt visszautasítottak annak függetlenségét illetően. Mindeközben az új francia főkormányzó, Juin a konzervatív berber törzsek és ennek vezetője, Hades Tami el-glaoui marrakesi pasa segítségéért folyamodott az uralkodó eltávolításának érdekében. 712 Azonban a fegyveresek megjelenése Fes környékén 708 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p Őt amerikai közreműködésnek köszönhetően engedték haza száműzetéséből. 710 Jelentése: függetlenség. 711 A gyarmati rendszer elleni marokkói mozgalomban a központi figura az uralkodó, Mohamed ben Juszef szultán volt. Ennek kialakulásához egyenes út vezetett a pártok gyengeségei miatt áprilisában, Tangerben elmondott beszédében az Isztikál követelései mellett tette le határozottan a voksát. (LENGYEL István: Országok az Atlasz vonzásában: A Maghreb Arab Unió esélyei. Bp.: Kairosz Kiadó, p. 63.) Tömegeket lelkesítő szavakkal beszélt Marokkó ragyogó jövőjéről, valamint annak elidegeníthetetlen jogairól és hűségéről az iszlám és az arab világhoz. Mindez a marokkói nacionalista mozgalmat tekintve óriási lendületet adott, és beszédét gyarmatellenes megmozdulások, sztrájkok követték között. 712 Ez volt az úgynevezett berber politika. 206

207 olyan nagy felháborodást váltott ki mind Marokkóban, mind az arab világban, de a francia politikai életben is, hogy Párizs kénytelen volt nyugalomra inteni a marrakesi pasát, a főrezidenst pedig visszahívni. 713 Új főrezidensnek Párizs Auguste Guillaumeot küldte. A történtek további kohéziót generáltak a nacionalisták körében, április 9-én megalakult Tangerben a francia és spanyol fennhatóságú marokkói területeken található nacionalista pártok egységfrontja 714 az Isztikál vezetésével, amely nyíltan az ország függetlenségét követelte. Tagjai között volt továbbá a Függetlenség Demokratikus Pártja, a Reformista Párt és a Marokkói Egység Pártja is. Ugyanakkor ben Juszef szultán sem ült karba tett kézzel, 1952-es trónra lépésének 25. évfordulója kapcsán elmondott Függetlenséggel a reformok felé című szónoklata újabb megerősítést adott a nacionalisták számára. A beszédet, amelynek megírásában fia, Hasszán is részt vett, azóta a marokkói nacionalizmus kartájaként emlegetik. Ez az időszak volt a marokkói francia levélváltások kora is, amely a Marokkó területén élő európaiak, elsősorban franciák sorsát érintette decemberének elején meggyilkolták Ferhát Hased-et. Hírére országszerte tüntetések törtek ki, Casablancában véres események is kibontakoztak. Ezt az alkalmat használta fel a francia politika a nehezen eltávolítható szultán kiiktatására ez nem csupán a Marokkóban tartózkodó tradicionális, berberekre támaszkodó elit rétegnek, hanem a párizsi magas pénzügyi köröknek is az érdeke volt, akiben felismerték, hogy a nacionalista mozgalom tekintetében központi figura. A cél elérésére a marrakesi pasa, Tami el-galawi néhány berber törzs feudális vezetőjének körére történő befolyását, valamint több vallási vezető hatását használták fel. Nyilvánvaló francia közreműködéssel több tízezer berber törzsi harcos és az ulemák segítségével augusztus 20-án eredmény született az iszlám és a marokkói törvényekkel ellentétben, nemcsak a címétől fosztották meg ben Juszefet, hanem távoznia is kellett. 715 Utódjául nagybátyját, Mulaj ben Arafát jelölték ki, aki azonban a volt uralkodó távozása után keletkezett óriási káoszon nem tudott úrrá lenni, hiszen semmiféle politikai háttérrel nem rendelkezett. A szultánt Korzikára, majd Madagaszkárra toloncolták, azonban az ország egésze fellázadt a gyarmattartók ellen, szabotázsakciók, merényletek és városi gerillaakciók vették kezdetüket. A 713 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p Ez volt az úgynevezett Nemzeti Front. 715 Ugyanakkor ezt nem lehetett trónfosztásnak nevezni, és ben Juszef sem mondott le titulusáról. 207

208 nacionalisták harcának különféle változatai voltak, az Isztikál például egy földalatti titkos szervezetet hozott létre. A különféle csoportosulások közül a legfontosabbnak a baloldal által létrehozott Fekete Félhold tekinthető. Szaporodtak a sztrájkok és az utcai demonstrációk a városok központjaiban, a marokkóiak bojkottálták a francia termékeket, és nem vettek részt a pénteki imádságokon. A Rif-hegységben és a Közép- Atlasz térségében a vidéki berber lakosságból összeállt Felszabadítási Hadsereg lendült támadásba a francia katonai állásokkal és a laktanyákkal szemben. A harcok ben csúcsosodtak ki folyamán az általános erőszak már óriási méreteket öltött, és a törvényes szultán visszatéréséért küzdő függetlenségi mozgalmak terrorakciói következtében a francia kormány megváltoztatta marokkói politikáját. Ennek további katalizátora volt Tunézia belső autonómiájának elismerése, az algériai háború problematikája és a nyilvánvaló tény, hogy Algéria az ekkor már többé-kevésbé ismert szénhidrogén vagyona miatt jóval fontosabb volt, mint a szomszédos ország. 716 Emellett a még nem is olyan régi vietnami tapasztalatok is bizonyították a francia hadsereg tehetetlenségét gyarmatai szélesedő népi mozgalmaival szemben augusztusában tárgyalások kezdődtek Aix-les-Bains-ben a marokkói politikai élet képviselőivel, így az Isztikállal is, Catroux tábornokot pedig Madagaszkárra küldték a törvényes uralkodóért. Ezt követően az események felgyorsultak. Mohamed ben Arafát lemondatták, el-galawi akit körei elhagytak októberben egy váratlan kiáltványt adott ki, amely a Mohamed ben Juszef 717 melletti lojalitást hirdette meg. Mohamed néhány hét párizsi tárgyalás után tért haza, és 1955 novemberében Sidi Bekkai vezetésével felállt az első független marokkói kormány, amely pontot tett a franciákkal folytatott tárgyalások végére. A protektorátus megszüntetését és Marokkó függetlenségét március 2-án proklamálták, amellyel kapcsolatban a franciáknak két feltétele volt. Az egyik a két ország szoros kapcsolatának megőrzését, a másik Marokkó elvárt államformáját jelentette, miszerint az csak demokratikus berendezkedésű alkotmányos monarchia lehetett LENGYEL István: Országok az Atlasz vonzásában: A Maghreb Arab Unió esélyei. Bp.: Kairosz Kiadó, p Mohamed ben Juszef 1957-től V. Mohamed király néven uralkodott. 718 A Marokkói Királyság politikai rendszere nem a népszuverenitás elvén nyugodott, hanem az önálló állami lét történelmi folytonosságát megtestesítő és szimbolizáló, Alavita-dinasztiából származó uralkodó tekintélyén. Az alkotmány alapelveit rögzítő május 8-i uralkodói üzenet szerint:»a nemzeti szuverenitás letéteményese a király.«( ) Marokkó úgy jutott el a nemzeti függetlenséghez, 208

209 Az uralkodó megegyezett a spanyol Franco-val is és egy hónappal később, április 7- én a spanyol protektorátus az északi zónában megszűnt, a terület egyesült a Marokkói Királysággal, amelyet Mohamed április 9-én jelentett be Tetuánban. Októberben ezt a tangeri nemzetközi zóna követte, amellyel szinte az összes volt marokkói terület egyesült egy államban, kivéve a spanyol enklávékat: Ifni-t, Mellila-t és Ceuta-t. Ifni 1968-ban vált Marokkó részévé, utóbbi kettő viszont a mai napig spanyol uralom alatt áll. A királyság Nyugat-Szaharát és Mauritániát (7. számú melléklet) is az országához szerette volna csatolni, utóbbi ENSZ felvételét például mind a nacionalisták, mind pedig a szultán megpróbálta megakadályozni, sikertelenül. Algériát nem asszimilálták Franciaországba, de nem vált klasszikus gyarmattá, mivel olyan, részben autonóm állam lett belőle, amelyet a telepesek irányítottak, de az őslakosok fizettek. A két világháború közötti időszak algériai dekolonialista irányzatai tekintetében fontos személyiségnek számított Khaled emír és mozgalma, amely az iszlám kulturális és vallási hagyományainak megtartása mellett a francia telepesekkel történő jogegyenlőséget propagálta asszimilációs törekvéseiben. Algériából távozni kényszerült a helyi hatóságok folytonos zaklatásai miatt. 719 Ezt követően az 1927-ben, az algériai politikai képviselők által létrehozott Képviselők Szövetsége vált a kor meghatározó függetlenségi mozgalmává. Ennek egyik vezetője, Ferhát Abbász, a kezdetben mérsékelt, úgynevezett asszimilációs irányzatot képviselő politikus volt. Elgondolása szerint a gyarmati státus megszűnésének a legjobb módszere, ha országa először Franciaország egyik tartományává válik. Nem elhanyagolható a korszak kommunistáinak szerepe sem, úgy ideológiailag, mint a szervezeti keretek kialakítását illetően. A Francia Kommunista Párt aktív támogatásával 1926-ban Párizsban megalakult az algériai nemzeti mozgalomban később meghatározó szerepet játszó, a francia vendégmunkásokat (ekkor kb. 300 ezren voltak) tömörítő Észak-Afrikai Csillag (Etoile Nord-Africaine ENA) nevű szervezet. 720 Ennek egyik vezéralakja egy ideig főtitkára, az algériai nacionalizmus atyjának nevezett Messzali Hadzs 721 volt. Az hogy a protektorátus politikai rendszerének radikális átalakítására nem került sor, a monarchia némileg megreformálva, de főként megerősödve került ki a nemzeti felszabadító küzdelemből. (J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p. 133.) 719 NAGY Miklós: A francia republikanizmus főbb kérdései: A republikánus hagyomány a francia köztársasági rendszerekben. Diplomamunka. Szeged: Szegedi Tudományegyetem, p. 79. Forrás: letöltés ideje: május J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p Ő tervezte meg Algéria mai nemzeti lobogóját. 209

210 ENA programja a nemzeti függetlenséget, az általános választásokkal létrehozott nemzeti parlamentet, a nagybirtokok elkobzását és azok őslakosok közötti redisztribúcióját jelölte meg célként. Ahogy változott a kommunisták szemléletmódja, úgy került egyre inkább szembe a két szerveződés egymással ben alakult meg az Algériai Muzulmán Ulemák Társasága, amelynek célja az algériai muzulmánok intellektuális, gazdasági és társadalmi nevelése volt, azonban szemben a harmincas évekkel a második világháborút követő időszakban már nem volt politikai szerepe. Alapítója és karizmatikus vezetője Ben Bádisz volt. A közte és a Ferhát Abbász közötti vitára 1936-ban került sor, amelyhez egy történelmi momentum is kötődik az algériai nacionalista mozgalmakat illetően: Ben Bádisz volt az első, aki kimondta nagy nyilvánosság előtt, hogy létezik algériai nemzet. A társaság Bádisz 1940-ben bekövetkezett halála után is fennmaradt az algériai népnek adott azon jelmondattal együtt, miszerint Arab a nyelvem, iszlám a vallásom, Algéria a hazám, és Algéria történetében fontos szerepet töltött be, hiszen erkölcsöt, nyelvet, öntudatot erősítettek a lakosságban,»gerincet«adtak a nemzetnek. 722 Az 1936-ban alapított AKP 723 volt az összes párt közül a leginkább az, amelyik közel állt mind szervezetét, mind pedig ideológiáját tekintve az akkori európai pártokhoz. Az 1940-es évek végétől egyre karizmatikusabban fellépő politikai szerveződés ban pedig már egyértelművé tette, hogy a független Algéria megteremtéséért küzd, és taglétszáma fokozatosan duzzadt. Közel álltak hozzájuk az UDMA 724 tagjai, azonban a kommunisták szemléletmódjának negyvenes évek végétől kezdődő radikális szemléletváltozása kiváltotta távolodásukat, illetve bírálatukat. Az algériai nemzeti mozgalom egyre kidolgozottabb megjelenésében nagy szerepe volt a kezdeti asszimilációs politikával felhagyó Ferhát Abbásznak is. Az 1943-as, Algéria a világkonfliktus előtt, az algériai nép kiáltványa című, Manifesztum néven közismertté vált, főként Abbász keze munkáját dicsérő dokumentumban a szerkesztők a nemzeti felszabadítás és a nemzeti szuverenitás megteremtése mellé álltak. Mindez nemcsak a politikai fejlődést, hanem azt is szépen példázta, hogy a francia gyarmati rendszer már egyetlen szervezett politikai erőre sem számíthat Algériában. Azok az 722 LŐKÖS István: Arab a nyelvem, iszlám a vallásom, Algéria a hazám: Muszlim reformkísérlet. Forrás: letöltés ideje: május Algériai Kommunista Párt: Le Parti Communist Algérien PCA. 724 Union Démocratique du Manifeste Algérien Algériai Manifesztum Demokratikus Uniója. 210

211 erők számoltak le a gyarmatosítás»civilizációs küldetésének«mítoszával, akik eddig hittek benne. Rendkívül kemény szavakkal ítélték el a kolonizációt ( ) Már nem arról van szó, mint korábban, hogy reformokkal tökéletesítsék a gyarmati rendszert, hanem arról, hogy megszüntessék, mivel képtelen megoldást találni a maga teremtette problémákra. 725 A Manifesztum reformjavaslatait ugyanazon év májusában tovább konkretizálták, amelyben már az algériai Algéria megvalósítása, a nép által választott alkotmányozó parlament révén kidolgozott saját alkotmány, illetve szociális és politikai reformok igénye szerepelt. A reformjavaslatokat az akkor főkormányzó, Catroux túl radikálisnak tartotta, Algéria második világháború utáni jövőjét továbbra is kizárólag egy Franciaországhoz szervesen tartozó államként volt hajlandó látni, Abbászt és a többi szerkesztőt pedig letartóztatta. A politikus 1944 elején történt szabadulása után sem húzódott a háttérbe. Még ugyanezen év márciusában, Sétifben megalapította az AML 726 -t, azt a pártot, amelynek küldetésében a Manifesztumban megfogalmazott gondolatok szerepeltek. Szélesedő tömegbázisa ellenére azonban a második világháború végére az egyre radikálisabb fellépést váró tömegek inkább a teljes függetlenséget hangsúlyozó Messzali Hadzs mögé sorakoztak fel. A feszült helyzet főképpen vidéken volt jellemző. Az európai telepesek körében elterjedt s mindinkább meggyökeresedett az a vélemény, hogy az őslakosok felkelés kirobbantására készülnek. Növelte a feszültséget és valóságos pánikhangulatot keltett az, hogy az ország egyes részeiben (pl. Kabíliában) az európaiak félkatonai szervezeteket, ún. önvédelmi osztagokat szerveztek. 727 Ilyen előzmény tükrében már nem kellett csodálkozni az 1945 májusában kirobbant algériai felkelésen. A második világháború lezárása után, május 8-án egy, a fasizmus vereségét ünneplő, a kolonializmus megszüntetését és az akkor éppen Brazzaville-ben raboskodó Messzali Hadzs szabadon bocsátását követelő muszlim nacionalista felvonulásra került sor Algéria egyik északkeleti városában, Sétif-ben. A demonstráció tagjai összecsaptak a rendfenntartókkal, amely napokon át tartó fegyveres felkeléssé fajult az ország keleti részein, valamint Kabíliába Algéria egyik északi régiójába is átgyűrűzött. A francia rendőrség és a hadsereg a szárazföldi haderő mintegy tízezer katonával, illetve a légierő és a haditengerészet a spontán szerveződött zavargásokat 725 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p Amis du Manifeste et de la Liberté Kiáltvány és Szabadság Barátai. 727 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p

212 megfékezte, ez azonban több tízezer algériai halálos áldozatát követelte, az őslakosok nacionalista mozgalmának történetében pedig fordulópontot jelentett. Gyakorlatilag egész Algéria főleg a hadszínterekről hazatért katonák megtapasztalhatta, hogy a hitlerizmus legyőzésével születő új Franciaország a tengerentúlon a régi módon viselkedik. Ez meghatározó módon befolyásolta politikai magatartásukat. 728 A történteket utólag a hitleri propaganda hatásával, a rossz élelmiszerellátással, valamint az Arab Liga, az egyiptomi kormány és az angolszász hatalmak túlzott szimpatizálásával magyarázták, amelyeknek igaz, volt alapja és kétségtelenül hatással voltak a felkelés menetére, azonban a valódi okra a Tubert tábornok 729 által vezetett bizottság mutatott rá. Véleményük szerint a legfőbb alapot a földkérdés problematikája jelentette, miszerint az összecsapások azokon a területeken törtek ki, ahonnan a századfordulón érkező európai gyarmatosítók tömegével üldözték el az őslakosokat. Az események rádöbbentették a függetlenségért felszólaló vezetőket arra, hogy céljukat csakis fegyveres harccal kényszeríthetik ki, illetve számolhatnak a vidéki lakosság nem elhanyagolható politikai erejének támogatásával is. Valójában az algériai nemzeti mozgalom második világháború utáni története a városokban formálódott modern politikai mozgalom és a fellah tömegek megtestesítette potenciális vidéki erő egymásra találásának, szövetségük kialakulásának története is. Nemzetközi összefüggésbe helyezve: az algériai felkelés azt is példázta, hogy a gyarmatokat már nem lehet a régi módon kormányozni, elkezdődött a dekolonizáció időszaka. 730 A letartóztatások folytatódtak. Ferhát Abbász és Messzali Hadzs is börtönbe került, előbbi pártját, az AML-t pedig betiltották. Az európai telepesek hangadói a rendőri elnyomás szigorítását és a reformok leállítását követelték. Utóbbiról azonban a francia kormányzati erők hallani sem akartak szeptember 20-án a IV. Francia Köztársaság parlamentje elfogadta az Algériára vonatkozó, úgynevezett szerves alaptörvényt. Eszerint a Maghreb-állam továbbra is Franciaország része maradt, és a tengerentúli megyék egyike státust 731 kapta, illetve a demokratikus 728 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p Paul Tubert: A kommunista képviselő között az algíri polgármesteri széket foglalta el, 1945-ben az AKP színeiben az első francia Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjai közé is beválasztották. 730 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p Ez Tunéziával és Marokkóval ellentétben erősebb, a protektorátuson túlmutató kötődést jelentett az anyaországhoz. 212

213 szabadságjogokat kiszélesítették. A végrehajtó hatalom a francia kormány által kinevezett főkormányzó kezében volt, valamint létrehozták a telepesek és az őslakosok fős elosztásban ülésező parlamentjét, algériai gyűlés néven. Azonban a kétharmados határozati kényszer és az, hogy a döntéseket csak a főkormányzó rábólintásával hozhatták meg, működésképtelenné tette a testületet. A franciák mármár görcsös ragaszkodása Algériához, vagyis francia Algéria megtartásának igénye sok szempontból érthető volt, hiszen itt a két szomszédos országhoz viszonyítva jóval több, így jóval nagyobb politikai erőt 732 képviselő francia telepes 733 élt, akiket a helyiek Pieds noirs -nak, vagyis Feketelábúak -nak 734 hívtak. Fontos szempont volt továbbá a francia tőke nagyarányú befektetése a mezőgazdaságba és a bányászatba, azonban ami igazán nagy lendületet adott a terület megtartásának igénye szempontjából, az az 1950-es években Algéria területén felfedezett, az akkori becslések alapján komoly készleteket jelentő szaharai gáz- és olajmezők voltak. A második világháborút követően felértékelődő szénhidrogének birtoklásával történelmük során először a független francia olajpolitika megvalósulása kézzelfogható közelségbe került, amely a további politikai döntéseikre nagy hatással volt az algériai törekvések kapcsán. 735 Az 1950-es évek elején az AKP, az UDMA és az MTLD 736 létrehozta az Algériai Frontot, azonban ez a belső feszültségek folytonossága miatt nem volt hosszú életű kezdeményezés. Az ötvenes évek elején, a Messzali Hadzs vezetésével működő MTLD elsődleges céljaként Algéria függetlenségét jelölte meg, illegális paramilitarista egységük az OS 737 volt, amelyet a párt radikális magja alapított. Ennek célja a fegyveres felkelés előkészítése volt, azonban Hadzs mindezt nem tartotta megfontolt lépésnek. Az apránként populistává váló politikai szerveződés viszont fontos eredményt könyvelhetett el, mivel fenntartotta és táplálta az elnyomó francia 732 A legnagyobb hatása a francia politikai életre az algériai telepesek általi lobbinak volt. 733 Mindez az ötvenes évek derekán körülbelül egymillió európait jelentett, amelynek nagy része francia nemzetiségű volt. Marokkóban és Tunéziában nagyjából ezer betelepült európai élt. (LENGYEL István: Országok az Atlasz vonzásában: A Maghreb Arab Unió esélyei. Bp.: Kairosz Kiadó, p. 65.) 734 Az algériai őslakosok nevezték így először az 1830-ban hazájukat elfoglaló francia katonákat, utalva azok sötét színű csizmájára. Az elnevezés megmaradt és a későbbiekben minden Észak-Afrikában élő franciát így hívtak. 735 (MAZRUI, Ali A. (szerk.): The UNESCO General History of Africa, Vol. VIII.: Africa since Berkeley: University of California Press, p (Afrika általános történelme, VIII. kötet: Afrika 1935 óta. a szerző fordítása) 736 Mouvement pour le Triomphe des Libertés Démocratiques Mozgalom a Demokratikus Szabadságjogok Diadaláért 737 Organisation Spéciale Különleges Szervezet. 213

214 telepesekkel szembeni nemzeti egyenlőség érzését, elsősorban a vallási-kulturális hagyományok tiszteletének hangsúlyozásával, anélkül, hogy vallási párttá vált volna. Az OS-sel szemben a franciák gyakorlatilag egy komplett hajtóvadászatot indítottak. 738 A függetlenségi törekvésekre nagy hatással voltak továbbá az 1952-es egyiptomi, majd az indokínai események és utóbbi 1954-es végkifejlete is re a megművelhető algériai területek 23%-a volt európai kézben, amelyek főként a termékeny földeket jelentették. Ugyanakkor az Algériában élő muszlim lakosság száma között 6,3-ról 8,7 millióra növekedett, jövedelmük a fehér telepesekétől nagyságrendekkel kevesebb volt, és a vidéken élő lakosság körében körülbelül egymillió munkanélkülit és alulfoglalkoztatottat találhattunk. Ennek egyik következménye volt a nagyarányú kivándorlás megindulása Franciaország városközpontjaiba ben körülbelül algériai tehát minden hetedik felnőtt Franciaországban dolgozott. 741 A gazdasági és szociális egyenlőtlenségek a politikai életben is érződtek. Igaz, a képviselők fele algériai volt, a gyarmattartók igen ügyeltek arra, hogy ezek mind a gyarmati uralomhoz feltétlen hűséggel viseltetők közül kerüljenek ki, így Algéria nemzetgyűlése gyakorlatilag sem az algériai nép véleményét nem tükrözte, sem fontos nemzeti kérdéseket mint a muzulmán nők szavazati jogát, az iskolákban történő arab tanítást, vagy az iszlám kultuszt érintő kérdéseket nem tárgyalt meg. Ugyanakkor a francia gyarmattartók mindenféle manifesztációt még csírájában elfojtottak. Algéria közötti története jó példája annak, hogy egy, a demokratikus alapelveket magáévá tevő gyarmati adminisztráció hogyan is tudja egyszersmind megkerülni mindazokat tavaszán az MTLD vezetésének egy része létrehozta az Egység és Cselekvés Forradalmi Bizottságát (CRUA Comité Révolutionnaire de l Unité et de l Action) a fegyveres harcra. 739 Az algériai háború első időszakában a franciák a pókháló-harcászatot alkalmazták, ami azt jelentette, hogy az algériai felkelőket minden irányból kisebb erőkkel zárták körül. Ennek kudarca miatt a franciák 1954 végétől áttértek a csapásmérő csoportokkal végrehajtott akciókra. A francia gyarmattartók kudarcainak kezdeti okai: nem voltak felkészülve a partizánellenes tevékenységre, tapasztaltabb egységeik akkor még Vietnamban, Marokkóban és Tunéziában harcoltak, és csak a harctevékenységek megindulása után négy hónappal kezdtek Algéria területére érkezni. Nem rendelkeztek továbbá a hadszíntér viszonyainak megfelelő haditechnikával, valamint az algériai felkelőket nagy arányban támogatta a falusi lakosság. 740 MAZRUI, Ali A. (szerk.): The UNESCO General History of Africa, Vol. VIII.: Africa since Berkeley: University of California Press, p (Afrika általános történelme, VIII. kötet: Afrika 1935 óta. a szerző fordítása) 741 MAZRUI, Ali A. (szerk.): The UNESCO General History of Africa, Vol. VIII.: Africa since Berkeley: University of California Press, p (Afrika általános történelme, VIII. kötet: Afrika 1935 óta. a szerző fordítása) 214

215 A franciák 1954-ben elszenvedett indokínai veresége Dien Bien Phu-nál az algériai nacionalizmusnak nagy lendületet adott, mivel bebizonyította, hogy a kolonializmus legyőzhető. Az algériai nacionalisták legtöbb képviselője ekkorra már csak a fegyveres harcot látta megoldásnak. Történelmi vezetőik mint Aït Ahmed, Mohamed Boudiaf, Ahmed Ben Bella, Mourad Didouche, Rabah Bitat, Larbi ben M Hidi, Belkasem Krim és Mohamed Khider a felkelés megindításának időpontját november 1. hajnali 1 órában határozták meg, amellyel egy több éven át tartó véres polgárháború bontakozott ki (8. számú melléklet). Az október a éjszakáján tartott tanácskozáson létrehozták a Nemzeti Felszabadítási Frontot 742 és a Nemzeti Felszabadító Hadsereget. 743 A gyarmati háborúkat tekintve az egyik leghosszabb és legtöbb emberáldozatot követelő események kirobbanásakor az önrendelkezési jogukat a francia gyarmattartókkal szemben fegyveres eszközökkel elismertetni akaró a felkelők konkrét programmal 744 nem rendelkeztek. Az ALN körülbelül fővel ez főként puskákkal és késekkel felszerelkezett földműves parasztot jelentett indított támadásai posták, rendőrőrsök és közhivatalok ellen irányultak, amelyeket a gyarmati szervek hiszen Algériát Franciaország integráns részének tekintették 745 belbiztonsági kérdésként kezeltek, így a rendfenntartó erőiket mozgósították, 1955 januárjában pedig főkormányzónak a keménykezűségéről elhíresült Jacques Soustellet küldték. Eleinte igaznak bizonyult a franciák meglátása, úgy tűnt, hogy szimplán egy blanquista jellegű felkelésről van szó, amely a tömegeket is meglepte, s egyáltalán nem váltotta ki körükben a remélt aktivitást. S valóban, az FLN ALN-nek közel két évre volt szüksége ahhoz, hogy elérje a nemzeti pártok és szervezetek csatlakozását, és bizonyos tömegtámogatást szerezzen. 746 Az ALN-hez egyre többen csatlakoztak a városi lakosság közül is mihelyst nyilvánvalóvá vált, hogy a francia gyarmattartók és fegyvereseik nem tesznek 742 FLN Front de Libération Nationale. 743 ALN Armée de Libération Nationale. 744 A dzsihád (jelentése: harc Isten ösvényén) szellemét az FLN a 19. századi algériai hőstől, Abd al- Kadir al-jazairi-től 1954-ben vette át. A 20. században, és elsősorban a dekolonialista küzdelem idején, a dzsihád az arab nemzeti felszabadító mozgalom fontos ideológiai, tömegeket mobilizáló komponensévé vált. Az algériai felkelők november 1-jén dzsihádra, kollektív erőfeszítésre, a francia gyarmati rendszer elleni harcra szólították fel honfitársaikat, magukat pedig mudzsahedeknek, a hit harcosainak nevezték. Az FLN lapjának címe így már kézenfekvő volt: El Mudzsahid, vagyis A hit harcosa. A függetlenség 1962-es kivívása után felmerült az is (Ahmed Ben Bella vetette fel), hogy a szocializmust dzsiháddal, össznépi erőfeszítéssel valósítsák meg. 745 Az közötti miniszterelnök, Pierre Mendès-France is kijelentette, hogy az algériai megyék Franciaország integráns részét képezik. 746 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p

216 különbséget a harcoló és a passzivitást választó őslakosok között. Megtapasztalhatták, hogy a francia megtorlás az összes ( ) algériait éri, megkülönböztetés nélkül. 747 A kommunista pártok sem álltak hivatalosan a felkelés mellé, azonban egyéni megfontolásból már novemberben csatlakozott néhány párttag, valamint a központi bizottságból néhányan anyagi felajánlást is tettek az ALN főparancsnokságának. Összességében az állapítható meg, hogy a felkelés kirobbanását követő hónapokban egy sajátos immobilizmus jellemezte az egész legális nemzeti mozgalmat: már nem bízott a gyarmati»legalitás«-ban, de még nem fogadta el a fegyveres módszereket. 748 Változás 1955 nyarán következett be, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a forradalmi lendület nem fullad ki, amíg céljait el nem éri augusztus 20-án indították meg a forradalmárok az összesen 27 települést érintő többnapos támadássorozatukat az ország keleti területein, amely 1955 nyarára Algéria keleti és középső részeire is kiterjedt. Ez már nem gerillaharc volt: a felkelők reguláris egységekbe szerveződtek, és olyan objektumok voltak a célpontjaik, mint rendőrőrsök, kaszárnyák, bányák és üzemek, szervezettségét tekintve (az akciók a lakosság együttműködésével szerveződtek) sokkal inkább felkelés volt ez, mint a november elsejei. Jelentőségét növelte, hogy ott került rá sor, ahol tíz évvel korábban a lakosság a legbrutálisabb megtorlást szenvedte el. Felrázó élményt jelentett ( ) Fordulatként értékelhető a fegyveres harc kiterjedése és az FLN ALN körül megvalósuló nemzeti egység megteremtésének folyamatában. ( ) elmélyítette a szakadékot a két etnikum között. 749 Az ország gyakorlatilag kétfelé szakadt: európaiakra és algériaiakra. Ugyanakkor a támadássorozat ezernél is több algériai áldozatát követelte, szemben a 71 franciáéval. Október elején a harcok már az ország nyugati részén is folytak. Az algériai felkelőknek nagy támaszt jelentettek szomszédjaik: Marokkó és Tunézia. A közvetett és közvetlen segítségnyújtást jól példázta a Marokkói Felszabadító Hadsereggel kialakult együttműködés, valamint az, hogy a marokkói szultán 1956 tavaszán tetemes mennyiségű pénzt és fegyverzetet juttatott az algériai nacionalistáknak. A haladó 747 MAZRUI, Ali A. (szerk.): The UNESCO General History of Africa, Vol. VIII.: Africa since Berkeley: University of California Press, p (Afrika általános történelme, VIII. kötet: Afrika 1935 óta. a szerző fordítása) 748 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p

217 szellemű arab rezsimek is törekvéseik pártjára álltak, fegyverekkel, katonai tanácsokkal és pénzzel dotálták a felkelőket. Ilyen volt például Egyiptom is, ahol többek között a későbbi algériai vezető, Ahmed Ben Bella tartózkodott, Nasszer például átadta nekik az országában található tunéziai kiképzőtáborokat. Az Arab Liga tagállamai közül is egyre többen nyújtottak erkölcsi, politikai és anyagi segítséget. Az összefogást jól mutatja, hogy az algériai háború 1954-es kitörésekor mindegyik arab állam kivéve Libanont egyöntetűen Algéria mögé állt, és megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Párizzsal, amelyet csak 1962 után állítottak vissza. 750 A felkelők céljuk megvalósítása érdekében az országot hat katonai kerületre, vagyis vilajára 751 osztották fel, amelyet egy-egy főparancsnok vezetett. Az UDMA vezetése 1955 májusában lépett kapcsolatba a felkelés irányítóival. Ferhát Abbász az 1956 áprilisában, Kairóban tett látogatásán hivatalosan is bejelentette csatlakozásukat az FLN-hez. Ezt követte az ulemák vezetője, Ibrahimi sejk csatlakozása igaz inkább csak a történések miatti kényszerből augusztus 20-án folyamán a kommunista partizánosztagok is beleolvadtak az ALN-be. 752 Egyedül Messzali Hadzs és köre maradt kívül mindezeken és 1956 fontos eseményei továbbá az Algériai Diákszervezet és az Algériai Dolgozók Szakszervezetének megalakulása, valamint az Algériai Vörös Félhold illegális működésének kezdete. Az FLN sikereket könyvelhetett el ügyük internacionalizálásában áprilisában küldötteit Ait Ahmed-et és Mohamed Jazid-ot a bandungi értekezleten Algéria hivatalos képviselőjeként fogadták. Ez volt az első alkalom, amikor az FLN nyílt támogatást kapott egy nemzetközi fórumon. Az algériai háború az ENSZ elé került, majd folyamatosan annak üléseinek napirendi pontjai között szerepelt, az arab és az ázsiai szocialista országok nagy segítséget jelentettek a forradalmárok számára. Az decemberi kairói afroázsiai értekezlet témái között, majd 1958 szeptemberében Accrában, a független afrikai államok konferenciáján is fontos kérdést jelentett az algériai háború problematikája. 750 Az algériai függetlenségi háborúban számtalan alkalommal vettek részt nők is, holott róluk a szakirodalom kevés említést tesz. Sokszor a forradalmár nőkön múlott, hogy egy-egy művelet kimenetele sikeres legyen, akik hagyományos muszlim viseletükben képesek voltak behatolni az ellenséges vonalak mögé. A testüket erősen beburkoló nők az algériai gerillaharcosok számára, többek között, a gránátok legfőbb szállítói voltak. (MAZRUI, Ali A. (szerk.): The UNESCO General History of Africa, Vol. VIII.: Africa since Berkeley: University of California Press, p. 17. (Afrika általános történelme, VIII. kötet: Afrika 1935 óta. a szerző fordítása) 751 Jelentése: körzet. 752 Ennek száz főnél kisebb létszámú szárazföldi egységét katibának nevezték. 217

218 Az FLN augusztus 20-án tartotta első (természetesen illegális) kongresszusát Kabíliában, Szummam völgyében. Tekintettel arra, hogy az ALN bázisát azon szegényparasztok alkották, akiknek a földéhségét ki kellett elégíteni, a radikális nézetek is felülkerekedtek, miszerint egy agrárreformon nyugvó szocialista rend létrehozására lenne szükség. Kiemelték továbbá az algériai nemzet arab és muszlim karakterisztikáját, valamint annak teljes jogát az önmeghatározáshoz, ugyanakkor a hidegháború egyik ideológiai tömbjéhez sem kívántak tartozni. Kimondták, hogy az algériai újjászületésért küzdenek, programjuk a nemzeti egység szorosabbra fűzéséért száll síkra az elnyomó francia gyarmati uralommal szemben. Az FLN szerveit, vagyis az Algériai Forradalom Nemzeti Tanácsát (a forradalmi parlamentet) és a Végrehajtó és Koordinációs Bizottságot (a forradalmi kormányt) is itt hozták létre. Kijelentették, hogy a politikai kérdések a katonaiak felett állnak, azonban továbbra is szükségesnek találták folytatni fegyveres harcukat október 22-én az FLN vezetőit 753 szállító gépet a nemzetközi jogot megsértve a franciák Algírba térítették. Az utasokat a Maison Blanche repülőtéren letartóztatták és a Santé börtönbe zárták. Az 1956 januárjában a béke mellett állást foglaló programjával a francia választásokat megnyerő baloldal, Guy Mollet kormánya noha, már a személyes találkozásokba is belebocsátkozott az FLN képviselőivel hamar átpártolt a szélsőségesen kolonialista nézeteket vallókhoz, és katonáik számát tovább, 400 ezer főre emelték, amely több vidéki francia városban, valamint Párizsban is egyre több és egyre hevesebb tiltakozást váltott ki. Megszületett az észak-afrikai államban folyó háború elleni békemozgalom, amelynek a korábbiaktól magasabb társadalmi támogatottsága annak volt köszönhető, hogy Algériába a francia sorkatonákat küldték, szemben a korábbi évek gyakorlatával, amikor a hivatásos és a gyarmatokon toborzott katonák, valamint az Idegenlégió zsoldosai harcoltak. A megnövelt haderőtől függetlenül azonban az események irányítása fokozatosan kicsúszott a franciák kezéből, az erőszak egyre nagyobb méreteket öltött és már az algériai nagyvárosokig eljutott. Az közötti időszakban az FLN a városokban próbált minél nagyobb támogatottságot szerezni, és új, addig nem használt módszereket mint például a sztrájkokat is bevetettek, aktivistáik pedig Franciaország területén is mozgolódni kezdtek. Az Algéria és Tunézia között felállított elektromos határzár sem tudta megtörni a harci szellemet, és szűkösebb keretek között 753 Ben Bellát, Ait Ahmed-et, Mohamed Kídert és Mohamed Budiaf-ot. 218

219 ugyan, de folytatódott a fegyveres ellenállás és a gerillák műveletei. 754 Az ALN 1956 őszétől a városokban folytatott, úgynevezett plasztik háborújára az ALN napi rendszerességgel többször plasztikbombákat robbantott fel Algéria városaiban, így Algírban is, a célpontokat a frekventált helyek, mint mozik, kávézók, stb. jelentették válaszul 1957 januárjában a főkormányzó Massu ejtőernyős tábornokra bízta Algír»pacifikálását«. 755 (9. számú melléklet) A terror a tetőfokára hágott közepére a felkelést kegyetlenül leverték, azonban a bebörtönzöttek közül is sokan haltak meg a rendszeres kínzások következtében. A franciák tagadták a már-már Gestapomódszereket idéző vallatásokat, azonban Henri Alleg újságíró Vallatás 756 címmel megjelent könyve óriási botrányt okozott. A történtek nemcsak a minderre felkészületlen algériai lakosság körében, hanem Franciaországban is éreztették hatásukat, és még nagyobb belpolitikai viharokat gerjesztettek. Ugyanakkor Párizs számára egyre kezelhetetlenebbé vált a fokozatosan a szélsőjobboldal felé sodródó tisztikar is. Az FLN háza táján is problémák jelentkeztek, nem csak taglétszámának jelentős megcsappanása miatt. Első nagy veszteségüket a politikai harci módszerek kiterjesztésével és ezek színvonalának emelésével próbálták helyrehozni, továbbá megindították az ALN határ menti egységeinek szervezését Marokkóban és Tunéziában, amelynek létszáma között 11 ezerről 35 ezerre 757 növekedett. A franciák algériai háború alatti stratégiája három részből állt. Az egyik az úgynevezett falvak átcsoportosítása volt, amellyel az FLN támogatási hálózatát akarták tönkretenni, és amely több százezer földműves parasztot érintett. Őket földjeiktől és hagyományaiktól anélkül szakították el, hogy bármiféle más életutat biztosítottak 754 MAZRUI, Ali A. (szerk.): The UNESCO General History of Africa, Vol. VIII.: Africa since Berkeley: University of California Press, p (Afrika általános történelme, VIII. kötet: Afrika 1935 óta. a szerző fordítása) 755 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p Előszavában olvashatjuk: A könyveknek megvan a maguk sorsa tartja a latin közmondás, és ez nagyon is így van a mai francia könyvpiac legnagyobb szenzációja, Henri Alleg megrázó írása esetében. Alleg könyvét Párizsban úgyszólván percek alatt szétkapkodták, újabb és újabb utánnyomásra volt szükség mire a hatóságok betiltották. Az a tiltakozó mozgalom, amely a múlt évben Alleg életének megmentése érdekében bontakozott ki, s amelyben a kommunistákon kívül részt vett a baloldali polgári ellenzék a gyarmati háborút elítélő republikánusok tábora, most síkraszállt a könyv érdekében. Jean- Paul Sartre, az egzisztencializmus atyja, a neves francia író és publicista, aki egyben kommunistaellenességéről is ismert, lapjában a»l Express«-ben Alleg írásának védelmére kelt, és szenvedélyes szavakkal követelte az algériai háború beszüntetését. A»l Express«-nek ezt a számát a hatóságok elkobozták, mire Sartre illegális röpiratban jelentette meg véleményét Alleg hősi helytállásáról és az algériai gyarmati háborúról. (ALLEG, Henri: Vallatás. Bp.: Kossuth Kiadó, 1958.) 757 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p

220 volna számukra. Az úgynevezett stratégiai falvak létrehozásával akarták a franciák az őslakosokat ellenőrzésük alatt tartani, amely az algériai háború végéig közel 13 millió embert, az akkori lakosság egyharmadát érintette. 758 A falvak volt lakosai koldusokká váltak, mivel termelő munkájuk megszűnt. Közülük mintegy negyedmillió ember a Marokkóba és a Tunéziába menekülést választotta, majd később közülük toborzott az ALN, amely legnagyobb létszámát harcosban érte el. 759 A második a pszichológiai hadviselés volt, amellyel az FLN-t az őslakosoktól kívánták elszigetelni, hiszen az ALN a civil lakosságtól egyre jelentősebb támogatáshoz jutott. A franciák harmadik stratégiája a határzárak 760 felállítása volt, amellyel a felkelőket a további utánpótlástól zárták el. Erre az algériai felkelők válasza az volt, hogy között kiépítették a vilaják közötti rádiós összeköttetést, valamint fegyverzetüket is jelentős mértékben javították. Az Algériában szerveződő ellenállás letörésére a francia fegyveresek egyre brutálisabb eszközökhöz folyamodtak. A tunéziai Szakiet Szidi-Jusszef falu február 8-i légi bombázásának megindításakor a francia gyarmattartók abban a hitben éltek, hogy ott található az ALN bázisa. Az eredmény körülbelül száz békés tunéziai halála volt mindez két évvel Tunézia függetlenségének elnyerése után 761, mely óriási nemzetközi felháborodást okozott. A három Maghreb-állam meghatározó politikai erői, vagyis az Új Desztúr Párt, az Isztikál és az FLN áprilisi tangeri értekezletén a történtek kapcsán született javaslat arról, hogy az FLN alakítson kormányt, valamint itt határoztak az Észak-Afrikai Föderáció létrehozásáról is. Az októberi Szuezi események és az algériai háború Franciaországban több szempontból is válságot eredményezett. Értem ezalatt a gazdasági és pénzügyi rendszer válságát, a munkaerőhiányt, az inflációt, a külkereskedelmi és az erkölcsi kérdéseket illető problémákat. Ugyanakkor 1957 végére a politikai élet gyakorlatilag szétzilálódott és megbénult. 762 Az ország két részre szakadt, a kaotikusságon a 758 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p MAZRUI, Ali A. (szerk.): The UNESCO General History of Africa, Vol. VIII.: Africa since Berkeley: University of California Press, p (Afrika általános történelme, VIII. kötet: Afrika 1935 óta. a szerző fordítása) 760 Ez védelmi erődítményekből, kerítésekből, aknamezőkből, valamint szögesdrótokból állt, és állandó felügyelet alatt tartották. 761 LENGYEL István: Országok az Atlasz vonzásában: A Maghreb Arab Unió esélyei. Bp.: Kairosz Kiadó, p GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p

221 negyedik köztársaság gyenge kormánya pedig nem volt képes úrrá lenni, amely egyre nagyobb teret engedett a gyarmatok szélsőjobboldali eszmék felé tendáló tábornokai számára, akik a papa Algériáját akarták mindenáron megtartani. 763 A megosztottság nemcsak az anyaországban, hanem az Algériában tartózkodó telepesek és katonák körében is egyre nagyobb méreteket öltött, 1958 után pedig tovább nőtt. A helyzet megoldására egyetlen embert láttak alkalmasnak, ez pedig az 1946-ban visszavonult Charles de Gaulle volt, aki továbbra is úgy élt a francia közvélemény tudatában, mint a Franciaország történelmi nagyságát és nemzeti érdekeit legméltóbban képviselni tudó személyiség. 764 A korzikai partraszállás után amikor a szélsőjobboldali tisztek csoportja május 13-án puccs végrehajtásával próbálkozott Algériában, az európai lakosság támogatását birtokolva átvette a hatalmat Algírban és Párizst is megfenyegette, miszerint ha az nem engedelmeskedik, akkor erőszakot alkalmaz. 765 fizikális közelségbe kerülő polgárháború és katonai diktatúra veszélye pedig már csak hab volt a IV. Köztársaság omladozó tortáján, amely belebukott a gyarmati háborúba, ott, ahol lényegében megszületett 1944-ben: Algírban. 766 Utolsó kormányának lemondása után a stafétabotot de Gaulle vette át, aki mögött két jelentős politikai erő, a pénzügyi oligarchák és az algériai francia gyarmattartók álltak. De Gaulle érdekei és céljai alapján inkább előbbieket preferálta, így az algériai háború befejezése még váratott magára. A franciaországi változásokra reagálva és az 1956-os szummami kongresszus folytatásaként, az FLN szeptember 19-én Kairóban proklamálta a 18 tagú emigráns kormány, a GPRA 767 megalakulását, amelynek első miniszterelnöke Ferhát Abbász lett. Célja Algéria függetlensége volt, illetve új kapcsolatokat kívántak felállítani Franciaországgal anélkül, hogy az országukban élő európai kisebbséget diszkriminálták volna, és késznek mutatkoztak a franciákkal való tárgyalásokra. Az új francia elnök október 3-án Constantine-ban jelentette be gazdasági és szociális reformjait. A Constantine-terv a hagyományos vidéki táj újjáélesztését, 763 MAZRUI, Ali A. (szerk.): The UNESCO General History of Africa, Vol. VIII.: Africa since Berkeley: University of California Press, p (Afrika általános történelme, VIII. kötet: Afrika 1935 óta. a szerző fordítása). 764 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p Gouvernement Provisoire de la République Algérienne Algériai Köztársaság Ideiglenes Kormánya 221

222 agrárreformot, valamint Algéria iparosítását javasolta 768, azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket az algériaiak körében, mivel annak kedvezményezettjei főként a franciák voltak. Nagy port kavart és sokak számára megdöbbenést okozott de Gaulle október 23-i békejavaslata. Hangsúlyozta, hogy az egyetlen igazán tartós béke a bátrak békéje 769, az igazi békekötésre a gyávák képtelenek. Ellenkezést váltott ki, hogy egyenlő katonai félként ismerte el az ALN-t. A harcok ugyanakkor tovább folytatódtak, a francia elnök kezdeményezései nem hoztak sikert, és a GPRA-t amelynek már a kezdetektől fogva fontos volt, hogy a nemzetközi tárgyalópartnerek számára a független Algériát testesítse meg 770 egyre több ország ismerte el. De jure 771 elismerte az összes arab, valamint számos ázsiai ország, illetve de facto 772 a szocialista orientációjú országok. De Gaulle nem sokkal hatalomátvétele után valószínűleg a mind véresebb háború hatására döntött: szeptember 16-i beszédében ünnepélyesen elismerte az algériai lakosság önrendelkezési jogát 773 Mindeközben folytatódott a kolonialista szélsőjobboldal tevékenysége, a hatvanas évek elején létrehozták a félig illegális Francia Nemzeti Frontot 774 és a Tömörülés Francia Algériáért 775 szervezetet, valamint az évtizedben számos plasztikbombarobbantást hajtottak végre Algériában és Franciaországban egyaránt. Az algériai ultrák, valamint fő szószólóik, mint Pierre Lagaillarde, volt ejtőernyős tiszt és algíri képviselő, illetve Joseph Ortiz az OAS későbbi alapítóinak egyikei vezetésével január 24-én kirobbantották a február 1-jéig tartó barrikádok hetét. De Gaulle kemény fellépése, illetve gyenge támogatottságuk miatt akciójuk nem hozott eredményt, a résztvevőket bebörtönözték és katonai bíróság elé állították. De Gaulle késznek mutatkozott az őslakosok vezetőivel történő tárgyalásokra, illetve 1960 márciusában kimondta azt is, amit már több mint száz éve senki sem hallott: algériai Algéria. Ezzel egy korszak lezárult, nevezetesen annak a mítosza, hogy 768 MAZRUI, Ali A. (szerk.): The UNESCO General History of Africa, Vol. VIII.: Africa since Berkeley: University of California Press, p (Afrika általános történelme, VIII. kötet: Afrika 1935 óta. a szerző fordítása). 769 la paix des braves 770 Az 1958 szeptemberében Accrában rendezett független afrikai államok konferenciáján részt vevő országok képviselői teljes támogatásukról biztosították a frissen alakult GPRA-t. 771 Jelentése: jogilag. 772 A de jure kifejezés párja, jelentése: tényszerűen, a gyakorlatban. 773 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p Le Front National Français FNF 775 Le Rassemblement pour l'algérie Française RAF: szeptember 19-én francia Algéria hívei által létrehozott tömörülés, amely az FNF-fel szoros kapcsolatokat ápolt. 222

223 Algéria Franciaország. A tárgyalásokat még ez év közepén megkezdték, azonban a felmerülő problémák miatt megszakították. Fontos politikai győzelemnek kell ugyanakkor értékelni algériai részről, mivel Franciaország partnerként ismerte el az FLN-t és a GPRA-t, miközben a GPRA is egyre több diplomáciai sikert zsebelt be világszerte decemberében de Gaulle látogatása alkalmával addig nem látott volumenű tömegtüntetéseket szerveztek a nagyobb algériai városokban országszerte 776, ahol nagy számban vettek részt nők is december 20-án az ENSZ Közgyűlése 25 afroázsiai ország határozati javaslatának megszavazásával elismerte az algériai nemzet jogát úgy az önrendelkezésre, mint a függetlenségre. Összességében az 1958-tól 1960 decemberéig terjedő időszak harcaiból az algériai szabadságharc győztesen került ki. Korábbi hibáin javítva, valamennyi eszközt felhasználva az önrendelkezési jog elismerésére kényszerítette a francia gyarmatosítókat, és kivívta a nemzetközi közvélemény elismerését és támogatását. 777 A francia politikai életbe történt visszatérésekor Charles de Gaulle célja ahogyan a Reménység emlékiratai című munkája első kötetének lapjain megfogalmazta többek között abban állt, hogy a tengerentúli Franciaország népeit az önállósodás útjára vezesse azzal együtt, hogy közöttük és Franciaország között közvetlen együttműködést építsen ki. Algériával kapcsolatban pedig a következő meglátása volt: Itt nem csupán békés megoldásra váró helyzettel, hanem valódi drámával álltunk szemben, amely épp annyira a mi drámánk volt, mint az algériaiaké. Franciaország életében Algéria olyan jelentőséggel bírt, amellyel egyetlen tőlünk függő terület sem. ( ) Annál többre becsültük, amikor ez a nekünk oly sokba került föld végre a miénk lett. Egyébként Algériának köszönhetően afrikai és földközi-tengeri pozíciónk rendkívül megerősödött. Innen tudtunk továbbnyomulni Tunéziába, Marokkóba és a Szaharába. 778 Utóbbi terület pedig az ott felfedezett szénhidrogén lelőhelyek miatt nem kis súllyal esett a latba az Algéria képviselőivel későbbiekben folytatott tárgyalások során. A területen kitermelt kőolaj mennyisége pedig évről évre nőtt 1959-ben 1,2 millió tonna, 1960-ban 8,6 millió tonna, 1961-ben 15,6 millió tonna, 1962-ben pedig már 20,5 millió tonna volt, tovább növelve a francia becsvágyat. Ezen kívül, a szaharai területet illetően olyan elképzeléseik is voltak, miszerint ott 776 Például Algírban, Oranban, Blidaban, Mostaganemben. 777 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p DE GAULLE, Charles: A reménység emlékiratai I. Az újjászületés Szeged: Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, p

224 majdan atomrobbantásokat hajtanak végre. Azzal azonban tisztában voltak, hogy mindezek megvalósítására eddigi elnyomó rendszerüket nem fogják tudni fenntartani, így a béketárgyalásokon a Szaharára vonatkozóan egy sajátos társulási formát szorgalmaztak. Mindez tovább lassította a békefolyamatot, amely a GPRA helyzetére sem volt kedvező hatással. Olyannyira nem, hogy az ALN tagjai egyre bizalmatlanabbá váltak velük szemben, és 1961 augusztusában Ferhát Abbásztól új elnök vette át a stafétabotot. Juszuf ben Kedda kinevezésével az ALN akarata, politikai céljai először nyertek egyértelműen megfogalmazást az FLN legfelső szintjén. 779 A név nélkül megjelent ALN, forradalmi hadsereg című írás magyarázatul szolgálhat a hadsereg későbbi és mai szerepére az észak-afrikai országban. 780 Ugyanakkor a tömegek nyomása minden oldalról fokozódott, és a franciaországi baloldal is aktivizálódott. A háború befejezését követelő tüntetések sokasodtak, és az addig titkosan folyó tárgyalások nyilvánossá váltak. Ebben a helyzetben, 1961 februárjában hozták létre Madridban az OAS-t, a kolonializmus mellett ágáló, szélsőjobboldali eszméket képviselő és francia Algéria megtartásáért harcoló, többségében francia katonákból álló szervezetet. A rövid életű szerveződés első parancsnoka a Spanyolországból irányító Salan tábornok, mottója pedig a következő volt: L Algérie est française et le restera. 781 Aktivistái közismert személyiségek ellen követtek el merényleteket, de nem kímélték a civil lakosságot sem: robbantásokat hajtottak végre nemcsak algériai, hanem franciaországi közösségi helyeken is, például mozikban, kávézókban áprilisában egy puccsal is megpróbálkoztak, azonban a négy magas rangú katonai tábornok vezette de Gaulle elleni összeesküvés a tábornokok lázadása kudarcot eredményezett, ahogyan az elnök ellen elkövetett későbbi merényletek is. Az OAS ugyanakkor folytatta tevékenységét a muzulmánok ellen. Ezeket a támadásokat patkányirtásnak 782 nevezték. A gyarmati uralom utolsó hónapjait, illetve a függetlenség első időszakának heteit az OAS terrorakciói tarkították, 783 amely a hatvanas évek elején hivatalosan is 779 J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p Algéria francia és az is marad. a szerző fordítása. 782 ratonnade 783 A franciaországi algériaiak hozzáállása ennél sokkalta békésebb volt, függetlenül az FLN próbálkozásaitól. Így lett például a 7. vilaja Franciaország. 224

225 befejezte működését, vezetőit letartóztatták, többségüket halálra ítélték, azonban 1968-ban 784 de Gaulle a börtönökben raboskodó volt OAS-tagoknak amnesztiát adott. A Szahara státusa miatt elhúzódó tárgyalások végül kompromisszumot eredményeztek, és március 18-án az algériai ideiglenes kormány, illetve a franciák képviselői aláírták a tűzszünetről, valamint Franciaország és Algéria kapcsolatairól szóló Eviani Egyezményt. A 132 éves francia megszállás lezárása de Gaulle népszerűségét is növelte. Egy egész ország könnyebbült meg: egyetlen gyarmattartó hatalomnak sem kellett ugyanis a dekolonizáció miatt ilyen akut polgárháborús fenyegetéssel szembenézni. A francia gazdaság egy értelmetlen háború rettenetes terheitől, a francia külpolitika pedig egy hatalmas kolonctól szabadult meg. 785 Az egyezmény megkötése kölcsönös kompromisszum eredménye volt. Párizst az aktív, nagyhatalmi rangot visszaszerző külpolitika kialakításában gátolta a háború. Teljes katonai győzelmet ( ) az algériai szabadságharcosok sem remélhettek. Az egyezmények értelmében Franciaország továbbra is jelentős gazdasági, katonai és kulturális befolyással rendelkezett Algériában. ( ) A volt gyarmat függetlenségét Algériában és Franciaországban népszavazással erősítették meg július 5-én, 132 évvel a francia expedíciós hadsereg algíri partraszállása után hivatalosan deklarálták a független Algéria megalakulását. 786 Ahmed Ben Bella 1962-es szabadulása után az ország miniszterelnöke, majd 1963-ban a független Algéria első köztársasági elnöke lett. A franciaországi népszavazásra április 8-án, az algériaira pedig ugyanezen év július 1-jén került sor. Utóbbin a szavazók 99,7%-a tette le voksát a függetlenség mellett. Az algériai háború nagy károkat okozott Algériában. Mivel egyik fél sem válogatott az eszközökben, így az mintegy másfél millió áldozatot követelt. 787 A halálos áldozatok 80 90%-a algériai volt. Kétmillió ember szakadt el otthonától, a háború és az OAS akciói következtében tízezer ház és középület ment tönkre. Károk keletkeztek az ipari növényekben, a korábbi mezőgazdasági szerkezet pedig tönkrement, mivel sok földműves már a városban élt. Az OAS tevékenysége miatt az európai telepesek pánikszerűen menekültek vissza anyaországukba, így Algéria szakembergárda nélkül 784 Konkrétan a franciaországi diáklázadások során. 785 GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, p J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, p BÚR Gábor: Afrika-történeti tanulmányok. Bp.: Mudus Novus Kft., p

226 maradt. Július végére körülbelül fél millióan távoztak Franciaországba, és az év végére az európaiak kevesebb mint húsz százaléka maradt Algéria területén. A nagyarányú kivándorlás a társadalom etnikai és szociális struktúráját oly mértékben leegyszerűsítette, hogy az elkerülhetetlen faji konfliktusokat okozott a későbbiekben. Az 1962-es tripoli program például, ennek megfelelően a társadalom gyökeres átalakítására tett kísérlet volt. Nem volt még egy olyan afrikai nemzet, amely ennyire magas és tragikus árat fizetett volna a függetlenségéért. 788 Az algériai harcosok küzdelme azonban Franciaország más gyarmatain elősegítette a politikai törekvések sikeres kimenetelét. A legnagyobb és leghosszabb gyarmatellenes háborúk egyike, amelyet valaha Afrika területén vívtak 789 kedvezőleg hatott a marokkói és tunéziai függetlenségi folyamatokra, azokat gyorsította. Az algériai nép oly nagy szabadságvágya és kitartása miatt pedig végül sikert könyvelhetett el. Annak ellenére, hogy a francia gyarmati hadsereg létszáma a kezdeti ről 1960-ra már a majd félmilliót elérte, már nem jelentett eredményt. A háború folyamán bebizonyosodott, hogy létezik algériai nemzet, valamint sikerült megdönteni azt az állítást is, miszerint rendőri és katonai erővel a végtelenségig fenn lehet tartani egy francia gyarmatot. 790 Végeredményben, ahogyan a XIX. század közepén a franciák elindították Algériát a modernizáció útján, úgy a mediterrán partok szenvedélytől fűtött 791 embertömege a XX. század közepén beindította a stabilizációt Franciaországban és Charles de Gaulle létrehozta a jóval szilárdabb lábakon álló V. Köztársaságot. De Gaulle az eviani egyezményeket nem engedmények végpontjaként, hanem Franciaország érdekeinek megfelelő lépésként 792 ábrázolta. A nevéhez kapcsolódó grandeur eszméje pedig a dekolonizáció kapcsán tett megnyilatkozásából is felsejlik, 788 MAZRUI, Ali A. (szerk.): The UNESCO General History of Africa, Vol. VIII.: Africa since Berkeley: University of California Press, p (Afrika általános történelme, VIII. kötet: Afrika 1935 óta. a szerző fordítása). 789 MAZRUI, Ali A. (szerk.): The UNESCO General History of Africa, Vol. VIII.: Africa since Berkeley: University of California Press, p (Afrika általános történelme, VIII. kötet: Afrika 1935 óta. a szerző fordítása). 790 MAZRUI, Ali A. (szerk.): The UNESCO General History of Africa, Vol. VIII.: Africa since Berkeley: University of California Press, p (Afrika általános történelme, VIII. kötet: Afrika 1935 óta. a szerző fordítása). 791 DE GAULLE, Charles: A reménység emlékiratai I. Az újjászületés Szeged: Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, p DE GAULLE, Charles: A reménység emlékiratai I. Az újjászületés Szeged: Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, p

227 miszerint eltökélten véget vetek a hajdan dicsőséges, mára azonban túl sokba kerülő gyarmati uralomnak. ( ) nemzeti törekvéseinket másfelé kell irányítanom A TENGERI KALÓZKODÁS ELLENI KÜZDELEM ÉS FRANCIAORSZÁG A szomáliai partok mentén zajló kalózkodás annak ellenére vált a régió stabilitását veszélyeztető egyik legfőbb tényezővé és a nemzetközi problémák egyikévé, hogy Afrika partjainál a folyamatos nemzetközi katonai jelenlét gyakorlatilag mindig biztosítva volt, hiszen például az Európai Unió tengeri kereskedelmének hetven százaléka ezen a térségen halad keresztül. Úgy gondolom, az itteni kalózkodás hátterében álló történelmi okokat szükséges megérteni először ban a korábbi brit és olasz fennhatóságú területek egyesítésével hozták létre Szomáliát. Területi elhelyezkedése miatt az országot Afrika szarvának is szokta nevezni a köznyelv, ahol a nyolcvanas évek közepén robbant ki az a polgárháború, amely megdöntötte a korábbi diktátor, Mahammad Sziad Barre addig fennálló rendszerét, aki 1969-ben, egy rövid életű demokratikus kormányzást követő katonai puccsal jutott hatalomra. A nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének sorozatos államcsínyei miatt viszont már egyáltalán nem volt képes egy stabil rendszer kialakítására az ország, a különböző politikai erők azóta sem tudtak a hatalom megosztásáról megegyezni. A klánok közötti fegyveres összecsapások megindulását követően az ország nem csupán politikai, hanem gazdasági értelemben is elkezdett lefelé csúszni a lejtőn. Mindezekkel megindult a lavina, amellyel a terület erős központi hatalom híján a hadurak harcait nyögő országgá vált. Szomália a bukott államok 794 közé került (napjainkban már törékeny államnak fragile state nevezik). 793 DE GAULLE, Charles: A reménység emlékiratai I. Az újjászületés Szeged: Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, p Failed states; A hidegháború végén született fogalom alapján a failed state egy olyan állam, amelyet a nemzetközi közösség igaz, szuverénnek ismer el, azonban nem rendelkezik működőképes központi kormányzattal, így a nemzetközi rendszert tekintve nem képes még minimális feladatainak ellátására sem. (HEGEDŰS Kata: Tizenhárom év anarchia: Szomália a hidegháború után. In. Külügyi Szemle, évf sz. p ) Egy ország bukott államiságának három fő mutatója van, ezek a társadalmi, a gazdasági, valamint a politikai indikátorok. Az első jelentheti a demográfiai nyomást, a menekültek tömeges vándorlását, bizonyos csoportok valós sérelmeit, vagy akár üldöztetésük észlelését, az elvándorlás folyamatosságát, valamint annak nagy arányát. A másodikat tekintve beszélhetünk a súlyos és/vagy hirtelen gazdasági visszaesésről, illetőleg társadalmi törésvonalak mentén kialakuló, egyenlőtlen gazdasági fejlődésről. A politikai indikátorokat tekintve, ide tartozik egy állam kriminalizálódása és/vagy delegitimizálódása, a közszolgáltatások fokozatos romlása, az emberi jogok megsértése, a jogrendszer megszűnése, vagy annak tetszőleges alkalmazása, az ellenőrizetlen biztonsági szolgálatok (állam az államban) és a megosztott, viszálykodó elitcsoportok létrejötte, illetőleg külső politikai szereplők, akár más államok beavatkozása is. 227

228 2012-ben a Failed States Index első helyén végzett 114,9 ponttal 795 (10. számú melléklet), jelezve, hogy gyenge és biztonsági kockázatot jelentő államról beszélünk. A kilencmilliós országban a lakosság legalább egyharmada szorul rendszeres élelmiszersegélyre, a közellátás rendszere összeomlott, a központi kormányzati és biztonsági erők hiányoznak. A kialakult humanitárius katasztrófa arra ösztönözte az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy humanitárius műveletet indítson. Ez először UNISOM I, majd UNISOM II United Nations Operation in Somalia (az Egyesült Nemzetek Szervezetének művelete Szomáliában) néven zajlott, illetve hozzá szervesen kötődött az amerikai vezetésű, nemzetközi UNITAF Unified Task Force is. A kéksisakosok először 1992 szeptemberében érkeztek meg és létszámuk az egyre katasztrofálisabbá váló helyzet miatt gyorsan nőtt. A Nemzetközi Vöröskereszt és más segélyszervezetek is folytattak a területen segélyakciókat, amelyek összességükben akkoriban legalábbis a második világháború óta történt legnagyobbnak számítottak. Az eseményekben döntő változás 1993 júliusában következett be. Barre rendszerének megdöntése után Ali Mahdi, a befolyásos üzletember, illetve Aidid tábornok volt a két legerősebb vezető az országban, azonban soha nem sikerült egymással megegyezésre jutniuk, a fővárost, Mogadishut például kettéosztották. Mindketten megpróbálták befolyásukat a többi szomáliai területre is kiterjeszteni. Az ENSZ és az amerikai csapatok által az utóbbi hadúr ellen folytatott addigi küzdelem azt eredményezte, hogy a Mogadishut ellenőrző klánokat ellenük fordította, akciójuk pedig balul sült el. A Szomáliában magát elnöknek tekintő Mohamed Farah Aidid irányította milicisták véres utcai harcokba kezdtek az amerikai katonákkal. A kudarc miatt az amerikai közvélemény nyomására Bill Clinton, akkori amerikai elnök 1994 tavaszára kivonta a területről a még Georges H. Bush által küldött csapatait, az ENSZ-misszió pedig 1995 márciusában kénytelen volt megszüntetni addigi tevékenységét. A kilencvenes években bekövetkezett negatív változások eredményeképpen több szeparatista államalakulat jött létre Afrika szarván, amelyek kihasználták a központi hatalom gyengeségét. Ilyen az ország északnyugati területén 1998-ban létrehozott Puntföld is, a szomáliai kalózok többségének otthona. Magát a régiót nyugat felől Maakhir, Szomáliföld és Northland mint szakadárállamok, egy részen Etiópia, 795 Forrás: letöltés ideje: március

229 délen pedig Galmudug határolja. Ezen tartományok önálló tevékenységet fejtenek ki, saját politikai döntéseket hoznak, egymással pedig folyamatosan versengenek. A központi hatalom megszűnését követően az iszlám törvények, vagyis a saria jelentősége megnőtt az országban ben egyesült 11 mogadishui bíróság, létrehozva az Iszlám Bíróságok Szövetségét 796, amely a különböző iszlamista mozgalmakat fogta össze a szomáliai területen. Ennek legerősebb fegyveres csoportja az al-sabáb. Az ICU hatásköre 2006-ra már egész Mogadishura, valamint Dél- és Közép-Szomália legtöbb területére kiterjedt, azonban mindezt 2007 januárjában az etióp hadsereg megdöntötte. 797 Az al-sabáb ezt követően gerillatevékenységbe fogott. A szomáliai területen 2007-ben ENSZ-felhatalmazással megkezdték tevékenységüket az AMISOM 798 békefenntartói, akiknek sikerült az al-sabáb erőket amelynek globális terrorista ambíciói és képességei soha nem voltak, csak regionális érdeklődéssel rendelkezik a nagyobb városokból kiszorítani. A fegyveres csoport azóta folyamatosan hajt végre merényleteket szerte az ország területén mind katonai, mind pedig polgári célpontok ellen Szomáliában, Kenyában és Ugandában egyaránt. Legfőbb céljukként a nemzetközi közösség által támogatott szomáliai szövetségi kormány megbuktatását jelölték meg (11. számú melléklet). A polgárháború nyomán létrejövő instabil helyzetben a központi ellenőrzés hiányában megindult a nagybani orvhalászat, amely azért is jelentett nagy problémát, mivel a partok mentén élőknek szinte ez volt az egyetlen kenyérkereseti lehetőségük. Az első kalózok halászok voltak, akik a számukra konkurenciát jelentő külföldi hajókat kívánták vizeikről elűzni. Nagyobb méreteket a jelenség akkor öltött, amikor a szomáliai partvidék hadurai meglátták mindebben a kiváló pénzkereseti forrást, és saját milíciákat hoztak létre. Az első nagyobb külföldi hajó megtámadására viszont egészen 2005 áprilisáig kellett várni, azonban onnantól számuk gyorsan növekedett. A tengeri útonállók csoportjai így korábbi halászok, tengerészek, illetve militáns csoportok tagjaiból verbuválódott össze. 799 Kezdetben az Ádeni-öbölben ahol éves 796 Islamic Courts Union ICU 797 Az Amerikai Egyesült Államok ezt a műveletet támogatta, tekintve, hogy az ICU és az al-káida között szoros kapcsolatot feltételeztek. 798 Az Afrikai Unió szomáliai missziója. 799 A kalózok három típusát különböztethetjük meg. Vannak az egykori halászok, akik úgy ismerik a tengert, mint a tenyerüket. Vannak a volt milicisták, akik korábban valamelyik hadúr klánjában harcoltak, illetve találunk közöttük úgynevezett műszaki szakértőket is, akik értenek a számítógépekhez, tudják, hogyan működnek a különféle high-tech berendezések, alkalmasak GPS, műholdas telefonok és más hasonló eszközök kezelésére. 229

230 szinten körülbelül kereskedelmi hajó forgalma bonyolódik, illetve az Ázsia és Európa közötti legfontosabb szállítási útvonalnak tekinthető és annak térségében portyáztak, ám fokozatosan kiterjesztették tevékenységüket a távolabbi vizekre is. A kalózkodás a területen társadalmilag elfogadottá vált. A 20 és 35 év közötti férfiak ezen hivatásukkal akár a társadalmi elit, a megbecsültek és a befolyással rendelkezők közé is bekerülhetnek. A kalózok egy sikeres akció után lojalitásukat biztosítandó osztalékot fizetnek a helyi törzsi vezetőknek, illetve olyan esetre is volt már példa, amikor egy közösségi kezdeményezés támogatásába szálltak bele, magukat pedig nem kalózokként, hanem parti őrségként kezdték el emlegetni. Szomália tengeri rablóinak szerveződését és akcióik végrehajtásának módját tekintve a csoportokon belül az egyes tagok között munkamegosztás van, amelynek speciális területei is kialakultak. A végrehajtó állomány szinte folyamatosan újabb és újabb célpontokat keresve a tengeren tartózkodik, azonban arról is hallani, hogy folyamatos az erők váltása. Egy sikeres akció után a zsákmányt a partok közelébe viszik, ahol a csoport többi része átveszi és gondoskodik annak őrzéséről a tárgyalások időszaka alatt, amelyeket az angol nyelven beszélni tudó kalózok folytatnak. Van logisztikai rész is, ez biztosítja a tengeren lévők számára többek között a rendszeres élelmezést, míg a szárazföldi csapatok megakadályozhatják a rivális klánokat abban, hogy elragadják a nehezen szerzett prédát. Általában minden csoportnak van saját szabályrendszere az emberek toborzására, a túszokkal való bánásmódra és a zsákmány elosztására. Noha különféle, egymásnak többnyire konkurenciát jelentő kalózcsoportról beszélünk, módszereik, szerveződésük gyakorlatilag ugyanaz. Többségük egykori halászként kiváló helyismerettel rendelkezik, a kezdetben alkalmazott kis halászhajókat viszont folyamatosan korszerűsítik. Fegyverzetüket a mogadishui feketepiacon, valamint Jemenből szerzik be, az informális és a bizalomra épülő, tradicionális hawala közvetítői rendszer segítségével. Korunk tengeri útonállóit többnyire nem az eltérített hajó rakománya, hanem annak személyzete érdekli, amely kiváló tárgyalási alapot jelent számukra a minél magasabb váltságdíj megfizettetése érdekében. Ahogyan a kalózok első áldozatai, a WFP 800 hajói esetében sem történt ez másként. Portyáikra Szomália nagyobb parti városaiból 800 United Nations World Food Programme Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Világélelmezési Programja. 230

231 indulnak, ilyen Aluula, ahonnan az Ádeni-öbölbe, Eyl, Hobyo és Harardheere kikötővárosokba tartanak. A Boosaaso és Mogadishuból kihajózók az Ádeni-öböl és Mogadishu környéke felé veszik az irányt, míg Eyl-ből és Hobyo-ból az Ádeni-öböl és a Szomáli-medence felé tartanak. A túsztárgyalások eredményessége esetén ezen, az úgynevezett baráti kikötőkben kerül sor a cserékre. A kalózok támadócsapatai körülbelül tíz férfit jelentenek, akik főként AK 47 gépkarabélyokkal, RPG-7-es nem irányított páncéltörő rakétákkal, csáklyákkal és létrákkal felszerelve indítják és viszik véghez akcióikat. A célpontok meghatározása többnyire GPS-szel történik, egymással is műholdas telefonon érintkeznek. Egy támadóegység általában három tengeri járműből áll, amely egy anyahajót és két csónakot jelent. Előbbi legtöbbször egy nyolc tízméteres, egykori bálnavadász-, vagy halászhajó szállítja az üzemanyagot, az élelmiszert és a vizet a több hetes időszakokra. Ritkán, de előfordulhat, hogy az anyahajó olyan kereskedelmi jármű, amelyért a hónapok óta tartó tárgyalások ellenére sem folyósították a váltságdíjat, ezzel pedig akár több száz tengeri mérföldes körzetre is kiterjeszthetik akcióikat. A csónakok körülbelül hat méter hosszúak, egy hajótesten kívüli motorral felszerelve, segítségükkel a kereskedelmi hajók szinte bármelyik típusát képesek megtámadni. A kalózok ezen csoportjai gyakran vegyülnek az Ádeni-öböl szomáliai halászaival, amely nehezíti beazonosíthatóságukat. A támadások során a cél közelében lövéseket adnak le, hogy ráijesszenek a legénységre, amikor pedig azok menekülésre fogják, a csáklyák és a létrák segítségével a fedélzetre jutnak, ahol megtörténik a túszejtés. Van olyan motoros csónak, amelynek az oldalára többméteres létrákat szerelnek fel. Ezeket a magasabb kereskedelmi hajók ellen vetik be, azonban kockázata, hogy könnyebben észreveszik őket. A legkedveltebb támadási módszer, amikor kettő vagy több, könnyű és gyors lélekvesztővel erednek a kiszemelt célpont után, legtöbbször hajnalban vagy napnyugtakor. Egy felkészületlen hajó például, amelynek a fedélzetén nincsenek őrök, vagy nem kísérik az Atalanta-művelet (lásd később) egységei vagy más nemzetközi erők feletti ellenőrzés átvételét a kalózok kevesebb mint negyedóra alatt meg tudják oldani. Az alacsony és lassabb tengeri járművek pedig a legegyszerűbb célpontokat jelentik számukra. Ilyen például egy vitorlás hajó, amely a végeredményt nézve ugyanakkora értékkel bírhat, mint egy rakománnyal megrakott, több ezer tonnás kereskedelmi 231

232 jármű. Azonban a partoktól nagy távolságra történő kalóztámadásoknál akár több órán keresztül is eltarthat egy akció a megtámadott hajó manőverezésének és sebességének függvényében. Ekkor végeredményben a túlélés is a céljuk, mivel innen a saját eszközeik segítségével már nem tudnának a partra visszajutni, illetve a megtámadott hajó segélykérésére bármikor megérkezhet a felmentősereg. A modern kalózkodás globalizálódó világunknak egy olyan problémájává vált, amelyet a nemzetközi közösségnek egyre inkább kezelnie kellett. Ezt a francia állam már a NATO, majd az összeurópai összefogás megindítása előtt észrevette. A francia Védelmi Minisztérium két nagy cselekvési irányt különböztetett meg, az egyik a diplomáciai és jogi, a másik pedig a katonai július 10-én tehetetlenségét jelezve a WFP és az IMB 802 felhívást tett közzé, amelyben nemzetközi összefogást kért az Afrika szarvának partjai mentén folyó kalózkodással szemben, a Szomáliába érkező humanitárius segélyszállítmányok védelme érdekében. Válasz erre szeptember 25-én érkezett, amikor Nicolas Sarkozy köztársasági elnök az ENSZ 62. közgyűlésén bejelentette, hogy Franciaország egy hadihajót küld a WFP hajóinak védelmére, majd november 16-án megindult a francia Alcyon művelet, amelynek során Franciaország több mint tonna élelmiszer-segélyszállítmány biztonságos megérkezését tette lehetővé. A feladatot február 2-án a dán haditengerészet vette át, a kezdeményezéshez pedig több más nemzet is csatlakozott. A következő fontos dátum szeptember 15-e, amikor a francia állam és Spanyolország javaslata alapján az Európai Tanács Brüsszelben döntött az EUNAVCO létrehozásáról. 803 Ennek keretében október 12-én először kísért keresztül az Ádeni-öbölben egy francia hadihajó egy európai hajót. Ugyanezen év október 24-től elindították az Allied Provider műveletet, az első NATO-akciót a Szomália mentén folyó kalózcselekmények elleni küzdelemben A kalózok elleni küzdelemben a katonai irányultság főbb részei: elrettentés, megelőzés, védelem és beavatkozás. Mindez vízi és légi eszközöket foglal magában, illetve közvetlen együttműködést a térségben közlekedő kereskedelmi hajókkal. 802 International Maritime Bureau Nemzetközi Tengerészeti Hivatal 803 EUNAVCO European Union Naval Coordination Cell Az Európai Unió Haditengerészeti Koordinációs Egysége: Ez a tengeri kalózkodás elleni küzdelem európai koordinációs hálózatát jelentette. Feladatai közé tartozott egyrészt azon lépések koordinációja, amelyeket a tagországok tettek a nemzeti missziók keretén belül a tengeri kalózkodás elleni küzdelem kapcsán, másrészt az európai hajótulajdonosok informálása a telepített eszközökről. AZ EUNAVCO keretében Franciaország mintegy húsz kereskedelmi hajó biztonságos átkelését biztosította az Ádeni-öböl térségében. A koordinációs egység az Atalanta-művelet megindításával egyidejűleg, jogutód nélkül megszűnt. 804 Forrás: letöltés ideje: április

233 Az EUNAVFOR 805 -t, vagy közismertebb nevén az Atalanta-műveletet december 8-án indította útjára ENSZ-mandátummal az Európai Unió, mint az első európai tengeri hadműveletet, annak érdekében, hogy a Szomália partjai mentén folyó kalózcselekmények és fegyveres rablások elleni küzdelemhez, mindezek megelőzéséhez, valamint kezeléséhez hozzájáruljon. Mandátuma először még csak egyéves időtartamra szólt, amelyet többször is meghosszabbítottak. Az eseményt megelőzte az Európai Unió Tanácsának november 10-én elfogadott közös cselekvési terve az integráció első tengeri katonai műveletének elindításáról. Utóbbi az ENSZ Biztonsági Tanácsának támogatásával, illetve ennek a szomáliai kalózkodás elleni küzdelemmel kapcsolatos határozataival (1814, 1816, 1838, 1846 és 1851-es határozatok) szervesen összefügg. Az Atalanta-művelet céljai közé soroljuk azon WFP, illetve veszélyeztetett hajók 806 védelmét, amelyek az Ádeni-öbölben, a szomáliai partok mentén és a Seychelles-szigetek környékén hajóznak, valamint a partok mentén történő kalózcselekmények, illetve fegyveres rablások megelőzését, kezelését és az ellenük foganatosított lépések megtételét, továbbá a szomáliai partok mentén folytatott halászati tevékenység ellenőrzését. Az EUNAVFOR az európai integráció biztonság- és védelempolitikájának is részévé vált. További célja azon, más EU-missziók és nemzetközi szervezetek támogatása, amelyek a tengeri biztonság és képesség erősítéséért dolgoznak a régióban. A művelet mandátumával kapcsolatban a WFP, az AMISOM és a kereskedelmi hajók védelme mellett kiemelendő, hogy a résztvevőket felhatalmazták arra is, hogy bármilyen eszközhöz ideértve az erő alkalmazását is folyamodhatnak, de csak a célként meghatározottak elérése érdekében és kizárólag abban a zónában, amelyben tevékenységüket kifejtik. A műveletbe több európai ország katonai képességeinek megfelelően kapcsolódott be, ezek a következők: Hollandia, Spanyolország, Németország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Svédország, Belgium, Luxemburg és Észtország, jelezve, hogy az Atalanta egy igazán európai hadművelet. A franciák már a kezdetektől fogva jelen vannak az EUNAVFOR kötelékeiben: állandó jelleggel, egy fregattal képviseltetik magukat 807, illetve eseti segítségnyújtással haditengerészetük egy 805 European Union Naval Force Somalia Az Európai Unió Haditengerészeti Ereje Szomália 806 Például az AMISOM által útjára indított szállítmányok, valamint a kereskedelmi-, illetve turistahajók július 1-jén továbbá, egy hajótulajdonos csoport kérésére, a franciák létrehozták az EPE (équipes de protection embarquées hajózásra fogható védelmi csapatok) Seychelles-missziót, amelynek segítségével közvetlenül a fedélzeten védik azon francia halászhajókat, amelyek a Seychellesszigetek mentén tevékenykednek. Az EPE-ben részt vevő államok száma és annak műveleti térsége az 233

234 Atlantique 2 típusú tengerészeti felderítő-repülőgépével vannak jelen, amelynek bázisa Dzsibutiban itt található a francia Összhaderőnemi Parancsnokság afrikai részlege van. A franciák a dzsibuti logisztikai bázissal is segítik már a kezdetektől fogva a műveletet. 808 A műveleti zóna (12. számú melléklet) lefedi a Vörös-tenger déli területeit, az Ádeniöböl térségét és az Indiai-óceán egy részét, beleértve a Seychelles-szigeteket is. Az EUNAVFOR erői a hajók kísérete mellett a folyamatos katonai jelenlétet és az elrettentést jelentik a műveleti térségben, beleértve a szomáliai parti vizeket is, mindezt az ENSZ Biztonsági Tanácsának erre vonatkozó határozataival összhangban. A kérdéses térségben természetesen több más nemzet haditengerészete is tevékenykedik, amelyekkel az EUNAVFOR széles kapcsolati hálót hozott létre. Ilyen az amerikai parancsnoksággal működő CTF151-gyel 809 való kooperáció vagy a NATO haditengerészeti kötelékével, az oroszokkal, a szerbekkel, a dél-koreaiakkal, az indiaiakkal, a Japánnal és a Kínával fennálló együttműködés. 810 Az EUNAVFOR már szinte indulása óta magasan vezeti az Európai Unió eddig megindított műveleteinek ranglistáját. Ezen tény, illetve a modern kalózok elleni küzdelem kiemelkedő fontossága biztosította azt, hogy a művelet mandátumát többször is meghosszabbítsák júniusában pedig némi koncepcióváltással is élt az EU Külügyek Tanácsa. Ezek alapján immáron a régió országainak is aktív szerepvállalást irányoztak elő annak elérése érdekében, hogy Afrika szarvának térsége biztonságossá és békéssé váljon. Fontos fejlemény még, hogy a műveleti zónát kibővítették keleti és déli irányban, illetve a problémák gyökereinek kezelése érdekében elindították az Európai Unió szomáliai kiképzőmisszióját 812 is, amely a szomáliai biztonsági erőket hivatott erősíteni. évek során folyamatosan bővült júniusában az EPE-tevékenységhez csatlakozott például Észtország, amely 2010 novembere óta járul hozzá az Atalanta-művelet sikereihez. 808 Forrás: letöltés ideje: március A CTF 151-et (CTF Combined Task Force) január 8-án indították útjára, amely egy többnemzeti haditengerészeti művelet az Ádeni-öbölben vége óta egyre több ország küld hadihajókat az Ádeni-öböl, illetve a szomáliai partok térségébe, amelyek semmiféle többnemzeti erőhöz nem tartoznak, ám az EUNAVFOR-ral szoros együttműködésben tevékenykednek. Ez átlagosan hadihajót jelent letöltés ideje: március EUTM European Union Somalia Training Mission: A modern tengeri kalózkodás elleni küzdelem során bebizonyosodott, hogy nem elég pusztán a fejlett technológiával felvértezett haditengerészeti erőkre támaszkodni, hanem egyre inkább szükségessé válik, hogy mindezek a tengeri és a légi erőiket kombinálva hatékonyan együttműködjenek a helyi fegyveres erőkkel. 234

235 Francia vélemények szerint az EUNAVFOR igazi sikertörténete 2010 márciusában kezdődött februárjában kapcsolódott a műveletbe a Nivôse-fregatt, amely a kelet-afrikai partok mentén és az Ádeni-öbölben addig szolgálatot teljesítő Surcouf nevű társát váltotta. Elsőszámú feladatául az addigiakhoz hasonlóan a kereskedelmi, a WFP és az AMISOM hajóinak védelmét, illetve a tengeri kalózok elleni küzdelemben történő aktív részvételét jelölték meg. Szolgálatának megkezdése után nem sokkal a Nivôse és legénysége máris nagy sikert könyvelhetett el. A március 5-ére virradó napon összesen kettő, március 6-án és 7-én pedig még egy-egy újabb sikeres akciót hajtott végre a szomáliai partok közelében az EUNAVFOR résztvevő egységeinek egy része francia vezetéssel. A zsákmány azonban a korábbiakhoz mérten ezúttal sokkal nagyobb volt. A három nap leforgása alatt összesen harmincöt kalóz, öt anyahajó és nyolc csónak került kézre. A március 7-én végrehajtott művelet pedig azt is megmutatta, hogy a kalózok elleni küzdelem során mennyire fontos a részes európai államok által rendelkezésre bocsátott katonai eszközök megfelelően kombinált és összehangolt bevetése. A Nivôse, a 2009 decembere óta a művelet zászlóshajójának számító olasz Etna, e két hadihajó helikopterei, illetve egy spanyol haditengerészeti felderítő-repülőgép egységes akciója biztosította a sikeres kimenetelt. A műveletben részt vevő helikopterek a kalózcsónakok és az anyahajó felderítésében játszottak fontos szerepet. Az afrikai kalózokat figyelmeztető lövésekkel vették rá, hogy tegyék le a fegyvert, majd elfogásuk után a műveletben részt vevő hajók fedélzetére szállították őket csónakjaikkal együtt. A tengeri rablók anyahajóját ahogyan eddig és ezután is még a helyszínen megsemmisítették. A történet azonban ezzel nem ért véget. Számos sikeres cselekmény bizonyította azt követően a francia erők részvételének fontosságát (is) augusztus 14-én Franciaország vette át az Atalanta-művelet parancsnokságát Philippe Coindreau ellentengernagy vezetésével négy hónapra, ezért fregattja és haditengerészeti felderítőrepülőgépe mellé további egy hadihajót ajánlott fel a művelet számára. Ezen időszak alatt a francia de Grasse fregatt a szeptember 6-án hozzá csatlakozó Floréal fregatt-tal együtt számos sikeres akciót hajtott végre a kalózok ellen a Szomálimedencében. A négy hónap francia parancsnoksága alatt több mint 120 feltételezett kalózt fogtak el, több mint 20 akcióban. A művelet parancsnokságát Coindreau ellentengernagy december 10-én adta át a spanyol Juan Rodriguez Garat 235

236 ellentengernagynak Dzsibutiban márciusának végétől Franciaország további egy hadihajót bocsátott az Atalanta-művelet rendelkezésére április 7 augusztus 6. között ismét Franciaország vezette a műveletet Dupuis ellentengernaggyal az élen, aki megbízásának lejártával, olasz kollégájának, Enrico Credendino-nak adta át a művelet irányítását. A négy hónap során az ország ismét sikeresen helytállt nemcsak a kalózok ellen folytatott küzdelem során, hanem az EUNAVFOR-ral együttműködő afrikai államok kiképzése terén is. 813 Ahhoz, hogy katonai eszközök bevetésével a nemzeti és nemzetközi kötelékekben részt vevő erők egy kalózcselekményt megakadályozzanak, vagy egy, a túszok kiszabadítására szolgáló kísérletet tegyenek, speciális eszközök szükségesek. A kalózok letartóztatása, bíróság elé állítása és elítélése pedig számos problémát jelent, függetlenül attól, hogy erre nemzetközi megállapodás alapján már lehetőség nyílik március 6-án az Európai Unió és Kenya egyezményt írt alá arról, hogy az Atalanta-művelet során kalózkodással vádolt személyeket Kenyába szállítják, és ott állítják bíróság elé. Ezzel kapcsolatban a Seychelles-szigetekre is lehet számítani, azonban gyakran fordul elő, hogy elengedik a kalózokat. 814 A kalózok elleni küzdelem kapcsán a leginkább alkalmazott módszer az anyahajó kiiktatása. A kereskedelmi hajók számára is kínálkoznak védekezési alternatívák. Kapcsolhatnak például nagyobb sebességre, avagy megpróbálhatnak a kalózokat hátráltató erősebb, nagyobb hullámokat verő szélben átjutni a veszélyeztetett területen. Egyes hajótársaságok már fegyveres biztonsági őröket is alkalmaznak, illetve van még egy érdekes módszer, amit tengeri villanypásztornak is nevezhetünk. Ez egy, a hajótest köré vont speciális, áramütést okozó eszköz, amely hathatós védelmet nyújthat. Ha a kalózok támadása minden óvintézkedés ellenére sikeres, akkor megkezdődik a hetekig-hónapokig tartó egyezkedés a váltságdíjról. Az UNODC 815 jelentése alapján a kalózoknak kifizetett váltságdíj minden évben körülbelül 150 millió dollárral emelkedik. A váltságdíjat ledobhatják ejtőernyővel, azonban ha élelmiszer és üzemanyag is szerepel a kialkudott követelések között, akkor akár hajóval is célba 813 Forrás: letöltés ideje: március Továbbá az EUNAVFOR műveletei során ezen két ország mellett már Tanzániával, Ugandával, Dzsibutival, Ománnal, Madagaszkárral és Mauritiussal is együttműködésbe kezdett. 815 United Nations Office on Drugs and Crime Az ENSZ kábítószerekkel és bűncselekményekkel nemzetközi szinten foglalkozó hivatala 236

237 juttathatják. A tárgyalások során a legfontosabb szempont a legénység és az utasok, vagyis az emberi élet épségének garantálása, és ezt a kalózok ki is használják. Franciaország több évtizede folyamatos katonai jelenlétet képvisel az Indiai-óceánon, az Ádeni-öbölben pedig nemcsak nemzeti, hanem többnemzeti művelet keretén belül is tevékenykedik. Az ALINDIEN az Indiai-óceán tengeri övezete parancsnokának és tengeri erőinek illetékességi területe 816, amely a Vörös-tengertől és Nyugat-Afrikától a Fülöp-szigetekig, valamint Vietnam keleti részéig terjed, és a katonai ellenőrzés mellett nagyfokú védelmi diplomáciai aktivitást is biztosít a térségben. A francia haditengerészet indiai-óceáni szerepvállalása már a kilencvenes évek Öbölháborúja során megnőtt. Ennek keretében került sor az afganisztáni terrorizmus elleni küzdelemre, vagy például a december 6-i szökőár áldozatainak megsegítésére. Az ország 2001 decembere után a Control Naval Volontaire 817 jegyzőkönyve alapján indította el a Csendes- és az Indiai-óceán térségében hajói, hadihajói és ezek személyzete részére azt az információs csatornát, amely a civil katonai szféra közötti interakciókkal a felmerülő veszélyek elkerülésére, avagy hatékony kezelésére szolgált. Az ötletet az EU Atalanta-művelete is átvette, és útjára indították a MSCHOA-t 818 Northwood központtal, amely saját internetes oldalának köszönhetően minden, a zónában található tengeri járműnek segítséget és egyfajta passzív védelmet ad. A MSCHOA bizonyított: a tanácsait követő hajók 99%-a elkerülte a kalóztámadásokat a kérdéses területen történő átkelése során. A francia hatóságok a kalóztámadások ellen csak abban az esetben nyújthatnak védelmet, amikor az adott tengeri jármű francia zászló alatt hajózik, tevékenysége egy francia gazdasági szektorra vonatkozik, vagy azon különösen veszélyeztetett hajók közé tartozik, amelyeket az Atalanta-művelet keretén belül védenek. Ilyen esetekben a védett hajóknak el kell fogadniuk a fedélzetükön tett változtatásokat, illetve anyagilag is részt kell vállalniuk a költségek fedezésében. Francia hajó megtámadása esetén vagy akkor, amikor a kalózok által kézre kerített vagy megtámadott hajón francia személyzet, utasok is tartózkodnak, az ország katonai eszközök alkalmazását helyezheti kilátásba. 816 amiral commandant de la zone maritime de l'océan Indien et les forces maritimes de l océan Indien. 817 Önkéntes Haditengerészeti Ellenőrzés. 818 Maritime Security Center Horn of Africa Tengerészeti Biztonsági Központ Afrika szarva. 237

238 A térségben folyó műveletekben az eszközök közül a legfontosabbak a helikopterekkel ellátott egységek: ezek általában fregattok és rombolók. Körülbelül húsz ilyen hadihajó található folyamatosan a kérdéses zónában egyrészt az európai (Atalanta), másrészt az amerikai erőkben (CTF 151), a NATO kötelékeiben (Ocean Shield) vagy a nemzeti műveletekben, amelyek tevékenységük hathatós összehangolásával képesek a terület szinte teljes lefedésére. A fregattok és rombolók előnye, hogy hetekig, sőt, megfelelő logisztikai támogatással akár hónapokig képesek a hadműveleti területen tartózkodni. Védelmi, ellenőrző és kísérő funkciót látnak el. Támadás esetén ha a kalózok a közelében vannak közvetlenül be tudnak avatkozni, nagyobb távolság esetén pedig helikopterüket is bevethetik. A lefegyverzéshez helikoptereket és támadóegységeket használnak. A műveletekben résztvevők másik nagy csoportját a légi járművek jelentik. A haditengerészeti felderítő- és járőrrepülőgépek Dzsibutiból, Mombasából, Kenyából vagy a Seychelles-szigetekről szállnak fel, és kiegészítik a tengeri erőket. Akcióikat rendszeresen támogatják a Dzsibutiban állomásozó AWACS E3F légtérellenőrző repülőgéppel. A légierő vészjelzést ad, irányítja a felszíni egységeket, információkat gyűjt, felderíti a helyzetet, például azt, hogy hol találhatók a megtámadott hajók. Ezalatt a haditengerészeti kommandó és a haditengerészeti fegyveres egységek a felszíni hajókon tartózkodnak, majd a támadások során ők szerelik le közvetlenül a kalózokat, irányítják a mentőműveleteket, de akár a veszélyeztetett kereskedelmi-, vagy halászhajókon is szolgálhatnak. 819 A politikai, jogi, diplomáciai, illetve katonai eszközök meghozták gyümölcsüket. Az elfogott kalózok száma nőtt, a kereskedelmi hajók útja az Ádeni-öbölben biztonságosabbá vált, valamint köszönhetően az Európai Unió és az IMB kiterjedt riasztási rendszerének és ajánlásainak felkészültebbek lettek a támadásokkal szemben. A hajók immáron több mint a fele vált képessé a saját eszközei segítségével kivédeni a támadásokat. A megerősített jelenlét továbbá ahhoz vezetett, hogy arányait tekintve kevesebb hajó jutott a tengeri rablók kezére, ugyanakkor azok egyre távolabbi vizeken kezdtek el tevékenykedni. Egy dolog azonban nem kérdéses, amíg egy Szomáliához hasonló helyzet kialakulásának esélye van az afrikai kontinensen, addig kalózok is akadnak, mivel a csodák úgy tűnik, még mindig távol vannak Afrikától Forrás: letöltés ideje: március FREI Tamás: Szomáliai útijegyzet: Gyomorultak. In. HVG, évf. 9. sz. p

239 A BEVÁNDORLÁS KÉRDÉSE A FRANCIA ÁLLAMBAN A sokáig ZUS 821 -nak nevezett övezetekben, vagyis az érzékeny városi zónákban (13. számú melléklet) többségében észak-afrikai és fekete-afrikai bevándorlók élik mindennapjaikat. Mindez fiatalok ezreit jelenti, akik többségük igaz, hasonló cselekményeket nem először követett el eddigi életében 2005 őszén a nemzetközi híradásokba is bekerültek. Nem történt egyéb, mint húsz év eredményei, eredménytelenségei a felszínre törtek, és a bevándorlók iskolapadjaiból kikerült, többségében kiskorú, vagy a nagykorúság határát éppen elérő fiatalok ezrei spontán kirobbantották azokat az eseményeket, amelyekkel a figyelmet próbálták magukra felhívni. Ahogyan a Sorbonne kutatója, a szociológus Didier Lapeyronnie a HVG-nek adott interjújában is kifejtette: Szigorúan hagyományos értékrend, családi alapon szervezett feketegazdaság, a többségi társadalomtól való reménytelen távolodás jellemzi a francia peremvárosi gettókat. 822 A szerző a városi peremkerületeket nevezi gettónak, ahol 2009-ben körülbelül 6 8 millió embert tartottak nyilván, többnyire bevándorlókat és leszármazottjaikat. A 2005 októbere novemberének eseményei nem voltak újszerű jelenségek, hanem intenzitásuk miatt kerültek a figyelem középpontjába. A húsz nap történéseit egy első ránézésre helyi jelentőségű konfliktus inspirálta. Október 27-én Clichy-sous-Bois-ban két kiskorú, egy mauritániai fekete és egy tunéziai arab fiú állítólag az őket igazoltatni akaró rendőrök elől menedéket keresve bemászott egy trafóházba, és halálos áramütést szenvedett. Válaszul a lakótelepi galerikbe szerveződött fiatalok még aznap este nekimentek a rendőröknek, amit a tévécsatornák azonnal világgá kürtöltek. Ez volt az a szikra, amely pár nap alatt lángra lobbantotta a bevándorlók által sűrűn benépesített Seine-Saint-Denis és Val d Oise 821 Les zones urbaines sensibles: Ezek a közhatalom által meghatározott városi területeket jelentették, amelyeket annak érdekében hoztak létre, hogy a helyi sajátosságokat szem előtt tartva, az itt élő lakosság problémáit a várospolitika megoldandó kérdéseivé tegyék. A várospolitika fellendítésének paktuma végrehajtására született, november 14-i törvény három beavatkozási szintet különböztetett meg. Az egyiket érzékeny városi övezeteknek (ZUS les zones urbaines sensibles), a másodikat városi megújulási területeknek (ZRU les zones de redynamisation urbaine), a harmadikat pedig tisztán városi övezeteknek (ZFU les zones franches urbaines) nevezték. A három beavatkozási szint létrehozásával a problémás negyedek és a külvárosi területek különböző szintű nehézségeire is választ kívánt adni a francia politika. (Forrás: letöltés ideje: március 17.) január 1-jétől a ZUS-eket az úgynevezett QPV-k (quartiers prioritaires de la politique de la ville a várospolitika kiemelt negyedei) váltották fel. 822 VIDA László: Külvárosi gettók Franciaországban: az élet peremén. In. HVG, évf. 2. sz. p

240 megye lakótelepeit, majd az egész párizsi agglomerációt, onnan kiterjedve pedig szinte minden francia nagyvárost. 823 (14. számú melléklet) Történt ezen kívül egy fontos momentum a politikusok ezt provokációnak titulálták, amellyel az indulatok végleg elszabadultak: október 30-án tisztázatlan körülmények között ismeretlenek könnygázgránátot dobtak a clichy-sous-bois-i muszlim imaterembe. A többségében fiatalokból álló bandák eleinte kövekkel, vasgolyókkal és Molotov-koktélokkal hajtották végre akcióikat, vagy csaptak össze a kivezényelt rendőrökkel, azonban akadt olyan eset is, amikor lőfegyver sült el. A zavargások kirobbanásának okai között említik továbbá az akkori belügyminiszter, Nicolas Sarkozy kijelentését a párizsi argenteuili kerületben, miszerint csőcseléknek nevezte az elővárosi fiatalokat, illetve már korábban, 2005 júniusában azzal fenyegetőzött, hogy megtisztíttatja a lakótelepeket a bűnözőktől, méghozzá nagynyomású Karcher-mosóval. Az első néhány napban a politikai elit részéről csak Sarkozy adott hangot véleményének, azonban ez az amúgy sem nyugodt kedélyeket még inkább felkorbácsolta, és politikai körökben is jelentős bírálatokat kapott a belügyminiszter. Majd a kormányfő, Villepin vette át a stafétabotot. 824 Az államfő, Jacques Chirac azonban sokáig mély hallgatásba burkolózott. 825 Volt is rá oka, hiszen 1968 óta hasonló mértékű zavargásokra nem volt precedens Franciaországban, illetőleg az elnök korábbi választási ígéreteivel szöges ellentétben álltak mindazok, amelyek történtek. Villepin kemény fellépést, de az eseményeket követően több pénzt és figyelmet ígért a zavargásokat kiváltó problémák kezelésére, mint az oktatási, a foglalkoztatási vagy a lakásproblémákra, illetve a diszkrimináció kezelésére. A külvárosokban történtek és az ezt követő események kezelésére tett lépések ígérete fokozatosan a 2007-es elnökválasztási harc részévé vált. Érdekes fejlemény ez annál 823 VIDA László: Külvárosi zavargások Franciaországban: krónikus gyulladás. In. HVG, évf. 45. sz. p Dominique de Villepin, francia kormányfő a TF1 csatorna műsorában bejelentette, hogy a prefektusok felhatalmazást kapnak arra, hogy a belügyminiszter ellenőrzése alatt, minden olyan helyen, ahol ez indokolva van, kijárási tilalmat vezessenek be. Mindezzel a lakosságot kívánták megvédeni, és a kialakult felfordulásban próbáltak rendet tenni. Az erről szóló kormányrendeletet egy 1955-ös törvény alapján (amely még az algériai polgárháború idején született) alkották meg. 825 Chirac elnök csak az események kirobbanását követő első vasárnap hívta össze a belbiztonsági tanácsot, amelynek eredményei a következők voltak: a francia elővárosok rendőr és csendőr létszámát húsz százalékkal, 9500 főre emelték, azonban a szélsőjobboldal által szorgalmazott, a hadsereg bevetésére irányuló törekvések nem nyertek bizalmat a vezető francia politikai körökben. 240

241 is inkább, hogy addig jobb és baloldali kormányok egyaránt eredménytelenül kezelték a külvárosi lakosság problémáját. 826 A francia külvárosi zavargások november 17-én értek véget, mindössze húsz napig tartottak, azonban ahhoz elegendőek voltak, hogy hatalmas károkat okozzanak járművekben és épületekben. A hivatalos adatok alapján országosan 4800 embert állítottak elő, és több mint 760 ellen indult eljárás, ebből körülbelül 120 kiskorú a legfiatalabb 10 éves volt, a bobigny-i kiskorúak ügyeiben illetékes bíróság elnöke szerint azonban a szóban forgó kamaszok jellemzően nem voltak rovott múltúak, vagyis heccből, a balhé kedvéért vettek részt a randalírozásban Az események során több ezer személygépkocsi égett ki, számos közösségi épület mint iskolák és óvodák szenvedett súlyos károkat, és mély társadalmi válságot mutattak, azonban a 2005 utáni válaszlépések nem a helyzet kezelését, hanem inkább annak elkendőzését szolgálták. A Nemzetgyűlés három hónapos rendkívüli állapotot szavazott meg, amelyet a kormány jóváhagyott. Az akkori belügyminiszter, Nicolas Sarkozy különféle büntetőszankciók és adminisztratív lépések megtételének szükségességét hangsúlyozta. A miniszterelnök, Dominique de Villepin pedig még az események időszakában közzé tette kormánya szociális, oktatási és várospolitikai csomagját, amelyben célként fogalmazták meg az elővárosi beiskolázottság és a foglalkoztatottság növelését, illetve a jobb minőségű lakóhelyi környezet megteremtését. Újra megindult az a tendencia, amely a lakótelepeket komfortosabbá és emberközelibbekké kívánta tenni. A DCRG december 6-i jelentése alapján az események semmiféle szervezettségre, lakótelepi szolidaritásra nem utaltak, illetve az iszlám radikálisoknak, szélsőbaloldali szerveződéseknek, valamint az alvilágnak 826 KAKASY Judit: A külvárosok lázadása rendkívüli állapot Franciaország nagyvárosaiban. In. Kisebbségkutatás, évf. 2. sz. p Eredeti szöveg: VIDAL, Dominique: Casser l apartheid á la française (Az apartheid megállítása francia módra a szerző fordítása). In. Le Monde diplomatique, évf sz. p VIDA László: Francia külvárosok az erőszakhullám után: a hamu alatt. In. HVG, évf. 49. sz. p Direction Centrale des Renseignements Généraux Általános Központi Tájékoztatási Igazgatóság: A többnyire csak RG-nek nevezett, 1907-ben létrehozott belbiztonsági szolgálat feladata a kormány tájékoztatására szolgáló információk felderítése és összegyűjtése volt. Részt vett az állam alapvető érdekeinek védelmében és hozzájárult a belső biztonsághoz. Tevékenysége fontos szerepet játszott a terrorizmus és a veszélyeztetett csoportok elleni küzdelemben, illetve nyomon követte többek között a közvélemény alakulását, a társadalmi konfliktusokat, és biztosította a különféle versenyek és a szerencsejátékok megfelelő működését is. A racionalizálás érdekében július 1-jén a DCRG-t összevonták a DST-vel (Direction de la Surveillance du Territoire Területi Felügyeleti Hivatal), létrehozva ezzel a DCRI-t (Direction Centrale du Renseignement Intérieur Központi Belügyi Hírszerzés Hivatala), a francia FBI -t. 241

242 sem volt hozzá közük: Franciaországban szervezetlen felkelés történt, amely egy városi gerillaharcból időben és térben a lakótelepek népi lázadásává növekedett, vezető és programjavaslat nélkül. 829 A jelentés továbbá az addigi francia politikáról ezzel együtt a zavargások okairól is szigorú véleményt alkotott, miszerint az a francia külvárosok komplex problémáját elhanyagolta. A károk összegét 250 millió euróra becsülték, amely 274 települést, kilencezer járművet és közel száz középületet érintett. A 20 nap zavargásait megelőzően élt már át hasonlókat a francia állam, igaz, azok ennyire erőszakosak és véget nem érni akarónak tűnők sohasem voltak. A francia külvárosokban és a nagyvárosok egyes negyedeiben uralkodó feszültségekről már a kilencvenes években kaptunk híreket. Az ország társadalma ekkorra már szinte alig volt képes arra, hogy befogadja bevándorlóit, és egészen a legmagasabb szintig egy hatalmas, megoldatlan problémát, a francia társadalom rákfenéjét látták bennük. Integrálásukra tettek kísérleteket, azonban azok sorra megbuktak. Az itt élő fiatalokról már akkor elmondhatták, hogy sokszor ragadtatják magukat vandalizmusra: kirakatokat törnek be, autókat gyújtanak fel ( ) szikrázik a feszültség a járőröző rendőrök és a»beur«-ök (a Maghreb-országokból származó bevándorlók) között nyarán a papírokkal nem rendelkezők, vagyis az illegálisan Franciaországban tartózkodó bevándorló afrikaiak és kínaiak forgatták fel egy időre a francia fővárost. Mivel az akkori törvényi szigorítások miatt nem sikerült tartózkodási engedélyhez jutniuk, először elfoglaltak egy párizsi templomot, majd több mint ember támogatásának megnyerésével tömegtüntetést szerveztek Párizsban. A rendőrség feloszlatta a megmozdulást, azonban az ehhez hasonló események egészen 1997-ig folytatódtak. A 2005-ös esemény az egyik központi helyet foglalja el az érzékeny városi területek története szempontjából, azonban a valósághoz hozzátartozik, hogy például az autógyújtogatás egyes negyedekben ( ) meglehetősen mindennapos cselekmény, nem kell hozzá kollektív erőszak. Volt úgy, hogy átlagban 60 kocsi is égett egy éjszaka összesen eset történt 2003-ban! NÉV NÉLKÜL: A titkosszolgálat felismerései a francia lázadásról. Forrás: letöltés ideje: január MAGYAR Péter: Forrongó francia külvárosok: Marshall-terv a lázadóknak. In. HVG, évf. 47. sz. p KAKASY Judit: A külvárosok lázadása rendkívüli állapot Franciaország nagyvárosaiban. In. Kisebbségkutatás, évf. 2. sz. p Eredeti szöveg: BONELLI, Laurent: Révolte des banlieues: Les raisons d une colère. (A külvárosok lázadása: Egy harag okai. a szerző fordítása). 242

243 A történet pedig 2005 után is folytatódott, és más nyugat-európai országokra is átterjedt novemberében a francia fővárostól északra található Villiers-le-Belben törtek ki zavargások: két fiú egy 15 és egy 16 éves életét vesztette, miután motorral egy rendőrautónak ütköztek. Az erőszakos cselekmények ennek hatására a délfranciaországi Toulouse városában is felbukkantak ben Marseille-ben törtek ki zavargások, mivel Algéria a futball-világbajnokság selejtezőjén kikapott Egyiptomtól, így nem jutott ki a 2010-es eseményre. Az algériai fiatalok több üzlet kirakatát betörték, kukákat gyújtottak fel és néhány, a kikötőben horgonyzó hajót is felgyújtottak, amelyek közül kettő elsüllyedt. A rendőrök több mint 500 kommandós segítségével tudták csak lenyugtatni a kedélyeket, húsz embert pedig letartóztattak. A miértek keresésére az egyik kézenfekvő válasznak az tűnik, ha áttekintjük a francia bevándorlás második világégést követő történetét. A Franciaországgal szomszédos népek migrációs hullámai a távoli múltból indultak, ám a modern korig éreztették hatásukat. 832 A jelenlegi francia állam területére már a középkor óta megfigyelhető volt egyfajta bevándorlás, amely a nagy francia forradalom után is folytatódott. A bevándoroltak akkoriban még elsődlegesen az európai területekről érkeztek. Ázsia és Észak-Afrika lakossága nagyobb létszámban először az első világháború után jelent meg francia földön, és eleinte a nagyobb városokat célozták meg. A jelentős emberveszteségek miatt nagy szükség volt rájuk mindamellett, hogy Párizs, Lyon, vagy Marseille városaiban jelenlétük már jóval korábban is megszokottnak számított. 833 Számuk a harmincas évek végén ázsiaiakból néhány ezer, észak-afrikaiakból pedig főt jelentett. Franciaországot tehát, láthatjuk, nem a tömeges, hanem a régóta tartó bevándorlás jellemzi. A bevándorlók nagy arányát tekintve, egészen a második világégés utáni évekig, a francia állam sajátos helyzetben volt, azonban a második világháborút követő dicsőséges három évtized folyamán egész Európa a bevándorlás terrénumává válik, In. Le Monde diplomatique, évf sz. p. 1, 20 23, 36. Forrás: letöltés ideje: szeptember BLANC-CHALÉARD, Marie-Claude: A bevándorlás francia históriája (Részletek a tanulmányból). In. Európai tükör, évf sz. p. 73. Marie-Claude Blanc-Chaléard az Université de Paris I. tanára. Írása eredetiben az Hommes et Libertés folyóirat január február márciusi számában jelent meg. 833 BLANC-CHALÉARD, Marie-Claude: A bevándorlás francia históriája (Részletek a tanulmányból). In. Európai tükör, évf sz. p

244 úgyhogy a francia helyzet megszűnik különlegesnek számítani A franciák számára az újdonságot az jelentette, hogy a nagyfokú bevándorlást serkentette a munkaerő hiánya. A bevándorlók elsődlegesen a dél-európai és az afrikai területekről érkeztek, pótolva a háború és az emigráció miatti jelentős európai emberveszteséget egészen a hetvenes évek végéig. A korszak demográfiai hulláma kiegészült a magas születési aránnyal és az átlagéletkor fokozatos növekedésével között átlagosan évi , az közötti időszakban , az közötti években pedig letelepedett bevándorlóról számoltak be a francia statisztikák. A második világháború után a gyarmatbirodalmi múlt kiváló történelmi előzményt szolgáltatott, és a migránsok érkezését is megkönnyítette a rendszer. A hatvanas évekig nagy számban érkeztek európaiak is, például olaszok és spanyolok, majd a hatvanas évek második felétől megindult a volt gyarmatokról történő bevándorlás. Mindez főként Algéria, Marokkó, Törökország, Vietnám, Laosz, Kambodzsa és fekete Afrika országait jelentette. Ugyanakkor a bevándorlás mértéke a hatvanas évek végéig visszafogott volt, összességében külföldi tartózkodott Franciaországban, amelynek a 72%-a európai volt, a fennmaradó részük azonban már az észak-afrikai területekről, főként Algériából érkezett. Ezután kezdett el csökkenni az Európából érkező bevándorlók száma. Az egyre több, főként munkavállalás és családegyesítés céljából Franciaországba érkező bevándorló integrálása sokáig koordinálatlanul történt. Azonban az októberi, a Közös Piac munkavállalási határainak megnyitására adott francia válasz a migránsokat illetően már szigorú volt. Ezt megelőzően, július 29-én adta közre az akkori Szociális Ügyek Minisztériuma azon körlevelét, amellyel a tartózkodási engedélyek megszerezhetőségét szabályozták. Ezután rendszeresen adtak ki körleveleket a bevándorlás szabályozására a francia államban. A hetvenes években a bevándorlás rendszere átalakult: megkezdődött a korábban betelepültek családegyesítése, amely az effektív munkaerő arányát csökkentette. A szükség miatt szétszakadt családok európai egyesítésének lehetőségét a bevándorlók és a családok jogait rögzítő nemzeti és nemzetközi jogszabályok, illetve különböző jogi szabályzók tették lehetővé. Mindemellett újabb probléma ütötte fel a fejét: a 834 BLANC-CHALÉARD, Marie-Claude: A bevándorlás francia históriája (Részletek a tanulmányból). In. Európai tükör, évf sz. p

245 hetvenes évekbeli világgazdasági válság és a gazdaság szerkezetváltása (automatizáció, informatizálás, delokalizáció). Mindez tömeges munkanélküliséghez vezetett, és ismét előtérbe került az alkalmi munkaviszony, amely a bérből élők tömegeinek okozott létbizonytalanságot. Ehhez társult a közoktatás tömegesedése, amellyel a tanulással történő társadalmi kiemelkedés lehetősége megszűnt, illetve a nyolcvanas években meginduló urbanizációs politika, amely főként a külvárosokban élő nagycsaládokra gyakorolt negatív hatást. A világválság következtében a francia politika a bevándorlásnak megálljt kívánt parancsolni, azonban a helyzet ekkorra már korántsem volt annyira egyszerű, hogy az állam kapuit szimplán be lehessen zárni. Az február 23-i körlevél egy 1945-ös általános rendelkezéshez tért vissza, miszerint a politikai okok miatt érkezett migránsok számát a munkahelyi lehetőségek figyelembevételével szükséges szabályozni. A hírhedtté vált Fontanet-körlevelet amely a bevándorlók kiutasítását is lehetővé tette 1974-ben eltörölték, viszont ugyanezen év júliusában a kormány felfüggesztette a bevándorlást a francia bevándorlás történetének egyik fontos dátuma, amelyhez az Európai Közösségen kívüli országokból tömegesen érkezők munkavállalásának megtiltása kapcsolódik. A munkaerő rekrutációját korlátozó intézkedések bevezetése a bevándorlók számának csökkentésére és kvalitatív összetételük korlátozására (francia nyelvismeret, minimális iskolai végzettség kikötése) irányult. Noha a nyolcvanas évek kedvező eseményeket is hoztak például a ZEP-ek 835, vagyis a kivételes támogatásban részesített oktatási zónák 1982-es megalkotásával, az os Pasqua-törvény komoly politikai viharokat kavart Mitterrand és Chirac kényszerű»társbérletének«fedele alatt A keményvonalas neogaulle-ista Charles Pasqua belügyminiszter közötti törvényeivel az országban letelepedni kívánók számának limitálását, az új tartózkodási engedélyek kiadásának erőteljes visszaszorítását és az illegális bevándorlók hazaküldését kívánta megvalósítani, megalkotva ezzel a hivatalos papír nélküliek 837 kategóriáját. Míg 1982-ben már jelentős, vagyis 3 millió 680 ezer bevándorló szerepelt a hivatalos nyilvántartásban, amely akkoriban a lakosság 7%-át jelentette, addig a kilencvenes 835 Zone d éducation prioritaire. 836 SIMON Mária: Bevándorlók és befogadók francia földön. In. Társadalmi szemle, évf. 5. sz. p sans papiers 245

246 évek népszámlálási adatai alapján az 56,7 milliós francia lakosságból 3,6 millió többségében ott dolgozó és tanuló származott idegen országból, illetve 4,2 millió bevándorlót tartottak nyilván. Fontos állomás az Alain Juppé-kormány időszaka, amely Jean-Louis Debré belügyminiszterével az úgynevezett banlieu 838 probléma megoldására létrehozta a nemzeti városi beilleszkedési tervet. Ennek egyik alapelve a perifériákon és a nagyvárosok alsóvárosaiban történő foglalkoztatás növelése volt az itt munkahelyeket teremtő ipari és kereskedelmi vállalkozásoknak nyújtott jelentős adókedvezmények segítségével. Mindemellett adókedvezményt kapott 546 úgynevezett problémás település is, amellyel lehetővé vált, hogy az illetékes önkormányzatok a központi alapok terhére szerződéssel felvegyenek munkát kereső fiatalokat, akik így különböző közszolgáltatási feladatokat láthatnak el. 839 Mindez viszonylag olcsó megoldásnak tűnt, azonban a közvélemény minimális megértéssel fogadta, hogy ismételten az általuk idegeneknek tekintett bevándorlók jutottak pénzhez. Ráadásul akkoriban a lakosság a költségtakarékosság és a szociális ellátás megvonásának időszakát élte. További intézkedés volt, hogy a külvárosban szolgálatot teljesítő rendőri létszámot 1000 fővel növelték, illetőleg a környezet jobb megismerése, a terepen való könnyebb boldogulás érdekében 200 civil ruhás nyomozót állítottak munkába. Ezeken felül megerősített oktatási egységek létrehozásával ez a javítóintézetek korszerűsített változata, ahol egy-egy nevelő 5 6 fiatallal foglalkozik kívánták elősegíteni a fiatalkorúak integrálódását. Egységes migrációs politika azonban a kilencvenes évek végére sem jött létre és az ezredforduló sem hozta el a várva várt változásokat, függetlenül attól, hogy a bevándorlást érintően fontos előrelépések történtek. Ilyenek voltak az 1998-as Chevèment-féle és a Nicolas Sarkozy belügyminisztersége idején 2003-ban és ban 840 született törvények. Az ezredfordulót tekintve Hahner Péter Pierre Milza francia történészre hivatkozik, aki szerint ebben az időszakban a francia állampolgárok közül körülbelül 18 millió olyan élt az országban, akik az egykori bevándorlók második, harmadik, de akár 838 külváros 839 MAGYAR Péter: Forrongó francia külvárosok: Marshall-terv a lázadóknak. In. HVG, évf. 47. sz. p Utóbbi évben fogadták el az úgynevezett bevándorlási és integrációs törvényt. Lényege, hogy a bevándorlók passzív elfogadása helyett megválogatásuk, illetve integrációjuk elősegítése fontosabb. 246

247 negyedik generációját jelentették. Ez minden harmadik franciát jelentette. A befogadó országokat tekintve, Kanada és az USA után Franciaország állt. 841 A statisztikák szerint a 2003-as, 2004-es és a 2005-ös években a bevándorlás adta a francia népességnövekedés átlagosan 30%-át. A legtöbb európai országban a bevándorlóknak ez a részesedése sokkal nagyobb, a 25 uniós országban, átlagban 85 százalékos 842 volt. A francia problémát tehát elsődlegesen nem az újonnan érkezők, hanem a második, harmadik generációs bevándorlók, vagyis a fiatalok jelentették. Az ő integrációjuk az, ami igazán sok nehézséget okozott és okoz a mai napig függetlenül a vegyes házasságok számának növekedésétől között évente átlagban bevándorló érkezett Franciaországba, amely a lakosság 0,3%-át jelentette. A 2012-ben érkezett bevándorlók közel fele az európai kontinensen született, főként portugálok, britek, spanyolok, olaszok vagy németek voltak. Ezen öt országból érkezők tették ki az európai bevándorlók csoportjának 57%-át, amely a Franciaországot választók negyedét jelentette. Csupán tízből három migráns érkezett az afrikai kontinensről, elsődlegesen Tunéziából és Marokkóból. Az Algériából érkezők számaránya csökkenő tendenciát mutatott 843 (15. számú melléklet) őszén nyitotta meg kapuit Párizsban egy Bevándorlástörténeti Nemzeti Központ. 844 Létrehozásának ötlete még a szocialista Lionel Jospin-kormány nevéhez kapcsolódott, azonban az előkészületeket csak a 2002-es elnökválasztási sokk 845 után kezdték meg. A tárlat fő üzenete az volt, hogy a bevándorlás nem új keletű jelenség, hanem az ország történetét végigkísérte, illetve az, hogy a migránsok sok szempontból gazdagították mind gazdasági, mind pedig kulturális értelemben Franciaországot. Ez való igaz, azonban nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a jelenség természetéből fakadóan, illetve a körülmények alakulása következtében negatívumokat is hozott magával, amelyet sokáig vagy figyelmen kívül hagyott a francia állam magára hagyva ezzel mind a francia, mind pedig a bővülő bevándorlócsaládokat, vagy pedig teret engedett az olykor szélsőségessé váló 841 HAHNER Péter: Bevándorlók nemzete. In. Rubicon, évf sz. p. 72. o. 842 MAKAY Zsuzsanna: François Héran, Le temps des immigrés. Essai sur le destin de la population française. (A bevándorlók kora. Gondolatok a francia nép sorsáról. a szerző fordítása). In. Demográfia, évf. 4. sz. p Forrás: letöltés ideje: március Cité nationale de l histoire de l immigration CNHI 845 Amikor szélsőjobboldali ideológiáival Jean-Marie Le Pen bejutott az elnökválasztás második fordulójába. 247

248 jobboldali, nacionalista nézeteknek. Ezek vezettek egy akkora probléma kialakulásához, amely a 2005-ös francia külvárosi zavargásokban csúcsosodott ki. Egyáltalán nem új jelenség az, hogy öreg kontinensünk a bevándorlók számára elsődleges célállomásnak számít. 846 Azonban az Európai Unió tagországai között mindig is jelentős véleménykülönbségek és érdekellentétek voltak a kérdést illetően, illetve végeredményben az összes tagállam politikai elitje rövidtávú pártpolitikai taktikával reagált a cselekvést illetően. Valójában a bevándorlók idegen kultúrája, rendszerint erős vallási kötődése, eltérő integrációs képessége és hajlandósága, jellegzetes életviteli szokásai, sőt az EU-államok korántsem egységes befogadói gyakorlata mind olyan fontos tényező, amely meghatározza a bevándorlásról kontinensünk nyugati felén kialakult ( ) képet. Ráadásul, a bevándorlók szinte minden uniós országban jórészt az iszlám világból érkeznek, s főként városokban települnek le, meghatározott gócokat alkotva. 847 Ebből a szempontból nézve, az európai kontinensen koncentrálódik az iszlám 848 és a nyugati világ számos ellentéte. Előbbire különösen nagy figyelem irányult a szeptember 11-i támadások kapcsán, amely azt követően állandósult. Ezen kívül az EU területén a legális bevándorlás mellett sok a menekült és az illegális bevándorló, 2003-ban például ez már több mint 3 millió embert jelentett, amelynek az azt követő közel-keleti események, majd főleg a 2010-es Arab tavasz eseményei óriási lendületet adott. 849 Az európai integráció állampolgárainak biztonságérzetére ható tényezők közül a munkanélküliség mellett az egyik legfontosabbá a bevándorlás kérdése vált. Azonban be kell látni, hogy Európának igenis szüksége van a bevándorlókra, mivel aktív népességének aránya rohamosan csökken, az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re az 846 Az Európába érkező bevándorlók száma a kilencvenes években igaz, csökkenni kezdett, azonban a jelenség területileg fokozatosan szétszóródott, így összeurópai kérdéssé vált. 847 SCHILLING, Walter: Európa, a bevándorlók kontinense. In. Európai szemle, évf sz. p Az iszlám egy összetett vallási rendszer, egyfajta életmódként kell felfogni. Társadalmának valamennyi területére vonatkozó szabályai vannak, tehát mind a politikában, mind a gazdaságban, mind pedig a kultúrában jelen van. A miénktől teljes mértékben eltérően működik. A témával részleteiben foglalkozó szakemberek véleménye alapján tisztán vallásháborúkra a 21. században már nem igazán kell számítani, viszont a különböző konfliktusok valódi okait gyakran palástolják, palástolhatják akár valós, akár fiktív vallási ellentétekkel. Amit az Európai Unió esetlegesen tehet: demokratikus államok szövetségeként megmarad a pártatlanság talaján mind a világnézeti, mind pedig a vallási kérdéseket illetően. 849 Ugyanakkor az európai migrációs válság, más néven európai menekültválság kifejezést a áprilisi katasztrófa után kezdték csak használni, amikor öt, migránsokkal teli hajó süllyedt el, 1200 ember halálát okozva. A válság mélyrehatóbb elemzését értekezésem terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé. 248

249 olaszok 12 millióval, a németek 20 millióval kevesebben lesznek, ha nem lesz bevándorlás Az érem másik oldala természetesen az, hogy milyen migránsokra is van, lenne szüksége a kontinensnek. A válasz erre az európai gazdaságban rejlik: olyan potenciális munkavállalóknak tud teret biztosítani az Európai Unió, akik megfelelő képzettségükkel részt tudnak vállalni egy adott ország, így a kontinens gazdasági stabilitásának fenntartásában, illetve fejlesztésében. Állampolgárainak az általuk befizetett adókra és járulékokra is szüksége lenne ahhoz, hogy társadalombiztosítási rendszereiket továbbra is fenntarthassák. Azonban a tagállamokban tapasztalható nagyfokú munkanélküliség és az a tény, hogy a többségében az európai kontinensen kívülről érkező migránsok nagy része a relatíve bőséges segélyek rendszeres felvételével képzeli leélni élete hátralevő részét, nem igazán meggyőző érv egy európai átlagember számára arra nézve, hogy szüksége van a bevándorlókra. Kettős szemlélet honosodott meg: kellenek is, meg nem is (16. számú melléklet). Az Európai Unió ülésein sokáig a különféle nézetek és azok képviselői csaptak össze. A 2008 második felében az Unió soros elnökségét betöltő Franciaország egyik prioritásának tekintette egy egységes bevándorlási dokumentum megalkotását, illetve annak elfogadtatását. Mindezt a 2007-ben köztársasági elnöknek megválasztott Nicolas Sarkozy már az elnökválasztási kampányában zászlajára tűzte. A franciák egy olyan egyezményt kívántak elnökségi periódusuk végére véglegesíteni, amely egyszerre tenne eleget a bevándorlás szigorítását kívánók igényeinek, és nyugtatná meg a menekültek emberi jogaiért aggódókat. A 2008 szeptemberében az Unió belügyminiszterei által egyhangúlag elfogadott dokumentum, hivatalos nevén az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum tartalmazta az illegális bevándorlók kiszűrésének, valamint a legális papírokkal rendelkező migránsok foglalkoztatásának szabályozását, utóbbival az Európai Unió munkaerő-szükségletét kívánták kielégíteni a magasan kvalifikáltak bevándorlásának szorgalmazásával. Ezzel igaz, szorosabbra zárták az EU kapuit, azonban megkönnyíteni kívánták a letelepedést a magasan képzett szakemberek számára egy egységes tartózkodási és munkavállalási engedély, az úgynevezett kékkártya rendszerének bevezetésével. A Sarkozy által elsődlegesen belpolitikai megfontolások miatt szorgalmazott tervet mindamellett, hogy nagy port és vitát kavart a tagállamok 850 HAJDÚ István (szerk.): A válságreagáló műveletek elmélete és gyakorlata a 21. században. Egyetemi jegyzet. Bp.: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, p

250 képviselői között számos kompromisszum árán elfogadták. Azon országokkal való együttműködések szorosabbá tételét is megcélozták, amelyek a legtöbb bevándorlót bocsátják ki. Ezen kívül a menekültügyi politikák harmonizálását, a tagállamok közötti információcserét egy menedékügyi információs iroda felállításával és az Unió külső határőrizetének a megerősítését foglalta össze a dokumentum. Mindezt a október 15-i állam- és kormányfői csúcstalálkozón, majd az Európai Parlament azt követő ülésén is elfogadták, kilátásba helyezve, hogy a Paktumnak keretet kell biztosítania a későbbi elnökségek ideje alatt meghozandó intézkedések számára is. Végeredményben, amit a franciák tettek: az mindenekelőtt a különböző területeken már amúgy futó erőfeszítések összemasnizása egyetlen közös csomagba 851, amelynek közkeletű elnevezésévé a bevándorlási paktum vált. Összességében ezen nagy elnökségi vívmány inkább idejekorán tett politikai felismerés és ügyes kommunikáció, mintsem megfeszített napi munka eredménye 852 volt, jelezve, hogy a bevándorlás kérdése Európa egyik elsődlegesen megoldandó feladatává vált. A xenofóbia különféle megnyilvánulásai mindig megfigyelhetők voltak a bevándorlókkal szemben Franciaországban, akár európaiakról, akár észak-afrikai, akár fekete-afrikai népekről volt szó. 853 Kiváló történelmi példa erre a második világháború alatti Vichy-kormány időszaka, amikor az állam a franciák Franciaországaként határozta meg önmagát. A második világháború utáni időszak migránsai nem idegenekként, hanem bevándorló munkásokként dolgoztak Franciaországban. Foglalkoztatásuk mellett a munkanélküliség még mindig csak 0,8 1,6% között változott az ötvenes években. Az agglomerációk bádogvárosainak és munkásszállóinak növekedése pedig azt mutatta, hogy ideiglenes állapotnak tartották jelenlétüket. A hatvanas évek elején a városok jelenlegi problémás részein még munkáscsaládok és az alsó középosztály élt. Helyükre érkeztek folyamatosan a bevándorlók, akik miután kialakították itt saját életterüket gyakorlatilag egy ellentársadalmat hoztak létre a többségivel szemben. A hetvenes évek elején épültek a ma is látható klasszikus francia külvárosi lakóházak. Ezekkel az új urbanizációs modell alapján a városok körüli korábbi nyomornegyedeket kívánták megszüntetni. 851 FÓRIS György: Bevándorlási paktum. Forrás: letöltés ideje: december FÓRIS György: Bevándorlási paktum. Forrás: letöltés ideje: december BLANC-CHALÉARD, Marie-Claude: A bevándorlás francia históriája (Részletek a tanulmányból). In. Európai tükör, évf sz. p

251 A gombamód szaporodó épületek eredendően olcsó bérlakásnak készültek. 854 Mindemellett lassan, de biztosan növekedésnek indultak mind a szociális, mind pedig a munkát illető különbségek a bevándorlók és a franciák között. A kvalifikáltabb munkaerőt igénylő tevékenységeket utóbbiak végezték. Az első bevándorlókat még egyáltalán nem zavarta az érezhető diszkrimináció. Szükségük volt a munkára, illetve életkörülményeik még így is sokkal kedvezőbbek voltak, mint szülőhazájukban. Azonban gyermekeik és unokáik már Franciaországban születtek és a fogyasztói társadalomban nőttek fel. Emiatt nehezen fogadják el marginalizált helyzetüket, legyen szó akár iskoláról, akár lakóhelyről, akár munkahelyről. A hetvenes évek világgazdasági válságát a francia államban is a bőrükön érezték az emberek, a munkanélküliség növekedésnek indult. Az 1980-as évektől egyre inkább teret nyert az országban az iszlámellenesség, főként a Renault-nál és a Peugeot-nál dolgozó bevándorló munkások 1982-es sztrájkja miatt. A feszültségek további erősödésében jelentős szerepe volt a baloldali Mitterand 1983-as elnökké választásával a baloldali fordulatnak. Mindez az ipari övezetek lakótelepeit egyre növekvő mértékben és koncentráltan sújtó munkanélküliség közepette. 855 A problémás városrészek fokozatos pusztulását még az sem tudta visszafordítani, hogy a nyolcvanas évek eleje óta a kormányok több milliárd eurót költöttek élhetőbbé tételükre, különféle rekonstrukciós programokra. 856 A nyolcvanas évek végére, illetve a kilencvenes évek elejére is kijutott a jóból a bevándorlás kérdését illetően. Szemléletes példája ennek a francia szélsőjobboldali, a bevándorlásellenes eszméivel majdnem elnökválasztást nyert Le Pen volt: a franciaországi bevándorlás egész története során mindig a nem európai jövevények ügye forrósította fel a politikai hangulatot. Ezt a problémát lovagolta meg a francia szélsőjobb hírhedt vezére, Jean- Marie Le Pen is. 857 A két, Clichy-sous-Bois-beli gyermek halála tehát soha nem váltott volna ki ennyire szélsőséges megnyilvánulásokat, ha a külvárosok fiatalsága nem érezné magát 854 HLM Habitation à loyer modéré 855 NÉV NÉLKÜL: Külvárosi zavargások Franciaországban: A betondzsungel törvényei. In. HVG, évf. 45. sz. p Mára, aki csak tehette, elköltözött innen ben az itteni egy főre jutó átlagjövedelmek már 40%- kal voltak alacsonyabbak az országos átlagnál. Ehhez képest magasabb volt itt a bevándorlók száma, illetve a lakosság is jóval fiatalabb volt, a 29. életévüket be nem töltöttek aránya 40 50% körül mozgott. 857 SIMON Mária: Bevándorlók és befogadók francia földön. In. Társadalmi szemle, évf. 5. sz. p. 92. o. 251

252 marginalizálódott helyzetben. Ezeknek az egész nap semmittevő, iskolából kimaradó, munkalehetőséghez pedig egyáltalán nem jutó, többségében kiskorúaknak a körében a bűnözés aránya magas, és javarészt az utcán szocializálódnak. A helyi iskolák nehezen tudják ellátni funkciójukat, a pedagógusok fluktuációja nagy. Mindemellett a muszlim fiatalok (és idősebbek) körében a vallásos szerveződések nem jellemzőek, azonban van egy kiterjedt, kulturális, életmódbeli hagyományokkal összefonódó vallási kötődésük 858, így az eredendő vallásukat ért támadásokat rasszizmusnak tekintik. A 2005-ös zavargások sem szervezett keretek között zajlottak, a fiatalok pusztán azt tették, ami a mindennapjaikhoz hozzátartozik, azonban ebben az esetben drasztikusabban. Ahogy egy másodgenerációs fekete-afrikai bevándorló a HVG riporterének kifejtette: Ez már évek óta tart, a fiatalok élete folyamatos kudarc, előbb a tanulásban, azután a munkában. 859 Egy másik: szintén úgy vélte, hogy a Sarkozy óvatlan kijelentéseire vagy a clichyi imaterem megszentségtelenítésére való hivatkozással csak utólag akarják legitimálni a zavargásokat, a valódi okok mélyebben fekszenek. 860 Az idősebb migránsok többsége igaz, elítélte az erőszakot, azonban megértő volt az elkövetőkkel szemben függetlenül attól, hogy a külvárosokban számos ember vált munkanélkülivé a zavargásokhoz kapcsolódó események miatt. 861 Szociológusok állítása szerint az okok a politikusok által figyelembe nem vett strukturális munkanélküliségben is keresendők. Mindemellett az utóbbi évtized nemzetközi terrorfenyegetettsége miatt a több mint 750 fele részben észak-afrikaiak, 20%-ban fekete-afrikaiak, illetve szegények és alkoholisták otthonát jelentő terület problémáját országszerte közbiztonsági kérdésként kezelték. 862 A francia közgondolkodást a mai napig jól jellemzi, hogyha valaki a peremkerületekről beszél, akkor egyértelműen azok színes bőrű bevándoroltjairól beszél. 858 VIDA László: Külvárosi gettók Franciaországban: az élet peremén. In. HVG, évf. 2. sz. p VIDA László: Külvárosi zavargások Franciaországban: krónikus gyulladás. In. HVG, évf. 45. sz. p VIDA László: Külvárosi zavargások Franciaországban: krónikus gyulladás. In. HVG, évf. 45. sz. p Lásd a Renault-kereskedés vagy a Soldis raktárának felégetését. 862 Franciaországban a bevándorlás kérdését annak minden olyan vonzatával, mint a diszkrimináció, az erőszak, a társadalmi és szociális szakadékok, a kirekesztés, a szélsőségesek, a vallási radikalizmus és a külvárosok helyzete elsődlegesen belbiztonsági szemszögből kezelik. A migráció témája sokszor vált ki politikai vitákat, mindamellett, hogy a multikulturalizmus tabu. A migránsokkal kapcsolatban Európában három, a megtűrő, az elutasító és az integráló szemlélet vált uralkodóvá. A franciák a kulturális homogenitást is magába foglaló, egységes nemzeti öntudatukkal és egyenlőség eszméjükkel ezek közül az elutasító látásmódot tették magukévá. A bevándorlók kulturális önállóságát egyáltalán nem támogatják, sőt, talán mindenki emlékszik még a nagy botrányt kavart fejkendő törvény -re. 252

253 A 2005-ös zavargásokat elkövető fiatalok szülei, nagyszülei másodlagos állampolgárok voltak bőrszínük, vallásuk, kultúrájuk, szokásaik miatt, és szociálisan is rosszabb körülmények között éltek, mint gyermekeik, unokáik. Nehéz így elsőre megérteni a problémát, azonban az amerikai Ted Robert Gurr elméleti modelljének alkalmazásával sikerülhet. A professzor szerint a tapasztalt relatív elnyomorodás azt jelenti, hogy az egyén által elvárt érték és az az érték, amelyre lehetősége van, egymástól eltér. Amennyiben ez a különbség fennáll, akkora feszültség generálódhat, hogy az akár egy csoportos lázadás formájában testet öltő politikai erőszakként is megnyilvánulhat. 863 A október 27 november 17. közötti húsz nap eseményei minden európai állam számára, ahol bevándorlók élnek, intő példaként szolgálnak. Látható, hogy a problémák helytelen kezelése, avagy figyelmen kívül hagyása mihez vezethet: egy, a többségi társadalommal szemben elkülönülő, majd befelé forduló és gettósodásra hajlamos társadalmi csoportot hoz létre, amely a teljes szociális és egzisztenciális kilátástalanság okán először spontán, majd szervezett erőszakot produkál. Ehhez pedig nem kell különösebb indokot találni, elég egy politikus ismételt felelőtlen és sértő kijelentése, vagy akár egy külvárosi muszlim imaterem elleni újbóli megnyilvánulás. A modern európai nagyvárosok problémás negyedeiben és alsóvárosainak szegény háztartásaiban élők számára a munkanélküliség és az iskolázatlanság jelenti a legnagyobb gondot. Sok egyedülálló szülő él itt, aki örül, ha talál magának munkahelyet. Emellett nincs lehetősége, hogy kiskorú gyermekével annyit foglalkozzon, amennyit kellene. Marad tehát az utca. Fontos megérteni, hogy az európai bevándorlók kérdését nem kulturális fenyegetésként kell megélnünk, hanem többségében szociális problémákkal küszködő közösségekként kell őket kezelnünk. Továbbá az erőteljes népességfogyás, illetve az európai gazdaságok szinten tartása okán szükség van a bevándorlókra, azonban észszerű keretek kialakítása mellett és hatékony európai összefogás segítségével. 863 Ez az úgynevezett relatív elnyomorodás elmélete (relative deprivation theory), amelyet Gurr es Why Men Rebel (Miért lázadnak az emberek a szerző fordítása) című munkájában fogalmazott meg. (RICHARDSON, Clare: Relative Deprivation Theory in Terrorism: A Study of Higher Education and Unemployment as Predictors of Terrorism. (A relatív elnyomorodás elmélete a terrorizmusban: Tanulmány a felsőoktatásról és a munkanélküliségről, mint a terrorizmus előrejelzőiről. a szerző fordítása). Forrás: letöltés ideje: március 18.) 253

254 A kontinensünkön jelentkező válságok és konfliktusok még sokáig hatással lesznek életünkre. Úgy gondolom, hogy mindezek megelőzésére kell elsődlegesen fektetni a hangsúlyt, hiszen látható, hogy az akuttá váló problémák kezelése mennyi energiát, időt és pénzt emészthet fel egy-egy társadalomban. A megelőzéshez azonban számtalan feltétel teljesítése és megléte szükséges. A prevenció, a következmények megszüntetése és a problémák kezelése pedig kellő információk birtoklását, politikai akaratot, megfelelő jogi hátteret, jól megfogalmazott célokat és adekvát, akár határokon átívelő stratégiákat is szükségeltet az államok, a regionális és a nemzetközi szervezetek részéről egyaránt. Az erőszakos cselekményekre minden demokratikus berendezkedésű társadalomnak rendelkeznie kell megfelelő válasszal. A bevándorlás problémájának kérdése már számtalan alkalommal bizonyította azt, hogy megoldásra vár. Sok esetben túl is lép azon kereteken, amelyet egy állam jelen esetben egy nyugat-európai állam a saját törvényes keretei között kezelni tudna és magasabb, regionális szintű összefogást szükségeltet. ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK Véleményem szerint az 1945 utáni francia hadelméleti folyamatok, valamint a kül- és biztonságpolitika összefonódásának megjelenése a fenti négy alfejezet alapján bebizonyosodott, ahogyan az is, hogy e két dimenzió kölcsönhatását mindenkoron az ország gazdasági korlátai hatották át, miközben az állam önmagáról alkotott kivételesség képe és sajátos különutas hozzáállása is fontos tényező maradt. A második világháború után teret nyert, dekolonializmus kapcsán tanúsított francia magatartás, úgy gondolom, már jelentős történelmi késést mutatott a korszak többi, egykori gyarmattartó országaihoz képest, így a területek elszakadása cseppet sem zajlott áldozatok nélkül. A ragaszkodásnak nagyrészt gazdasági okai voltak, tekintve a területeken található francia cégek gazdasági érdekeltségeit, a gyarmatok erőforrásait mint a szaharai területen felfedezett és egyre jobban felértékelődő szénhidrogénlelőhelyet vagy az itt nagy létszámban élő francia telepeseket. Továbbá a gyarmati területekhez történő ragaszkodás összekapcsolható a második világégésből győztes vesztesként kikerült francia állam azon törekvésével is, hogy korábbi világhatalmi presztízsét e területek megtartásának segítségével kívánta visszaállítani. Algéria pedig többi gyarmatához képest még különlegesebb helyet 254

255 foglalt el Franciaország életében, miszerint azt területileg integráns részének tekintette. A francia külpolitika egyik legfontosabb eleme az Európa-politika, az ország a nyugateurópai integrációban már a kezdetektől vezető szerepre törekedett. A kilencvenes években Európai Unióvá keresztelt összefogásban a közös kül- és biztonságpolitika a három pillér egyikévé vált. Az EU első nagyszabású tengeri műveletében, az EUNAVFOR-ban, amely annak kül- és biztonságpolitikája részévé is vált, Franciaország a kezdetektől fogva jelentős szerepet vállalt. Láthattuk továbbá, hogy a francia állam területén élő, legnagyobb létszámú elsődlegesen egykori gyarmatairól származó, immáron második, harmadik generációs bevándorlóréteg problémáját az ország mindig is sajátosan, belbiztonsági kérdésként kezelte. Ugyanakkor a 2008 szeptemberében az európai integráció tagállamai által elfogadott paktum nagymértékben köszönhető az államnak, amely a korábban már futó kezdeményezéseket ebben gyúrta össze, azonban a bevándorlás problémája továbbra sem volt megoldottnak tekinthető, amely a 2010-ben kirobbant észak-afrikai események következtében ismét fókuszba került. 255

256 ÖSSZEGZETT KÖVETKEZTETÉSEK ÉS TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK Választott mottómnak megfelelően, értekezésemben egyértelművé vált, hogy mennyire fontos egy adott ország esetünkben egy fejlett nyugat-európai állam külés biztonságpolitikai történetének, valamint ezzel párhuzamosan ugyanazon időszak nemzetközi és az adott állam teoretikusai általi hadelméletének megismerése és mélyreható tanulmányozása ahhoz, hogy a közöttük fennálló szoros kapcsolat létezését sikeresen bebizonyítsuk, és a napjainkban zajló folyamatokat is megértsük. Dolgozatomban igazoltam, hogy a második világháború utáni francia kül- és biztonságpolitika a francia hadelmélettel szervesen együtt fejlődött, ahogyan azt is, hogyan hatottak utóbbira az egyetemes indirekt, valamint a helyi háborúk gerillahadviselésének elméletei. A francia nagyhatalmi ambíciók elsődlegesen a francia külpolitikában nyilvánulnak meg, eszközének pedig az ahhoz szorosan kapcsolódó és azt támogató biztonság- és védelempolitika tekinthető. Kutatásaim alapján tett következtetésem továbbá, hogy a francia kül- és biztonságpolitika, még Charles de Gaulle által felállított, prioritásai az exception française jelenlétével együtt az évek során alapvetően nem változtak, azokban, a vizsgált köztársasági elnökök periódusai alapján, hangsúlyeltolódások figyelhetők meg, elsősorban az elnöki időszakok kezdetein. Továbbá a hangsúlyeltolódásokat és a prioritások mozgásterét a változó nemzetközi politikai környezet és a francia állam mindenkori főként gazdasági kényszerei és korlátai befolyásolták. Értekezésem elkészítése és ehhez kapcsolódó kutatómunkám során a magam elé kitűzött célokat témavezetőm és a doktori képzésem során tanító oktatóim útmutatásával, valamint a megfelelő kutatási módszerek alkalmazásával igyekeztem teljesíteni. ÖSSZEGZETT KÖVETKEZTETÉSEK Jelen doktori értekezésemre vonatkozó, alábbi összegzett következtetéseimmel arra kívánok rámutatni, hogy dolgozatom felépítése és tartalma miként is járult hozzá az értekezésem elején megfogalmazott hipotéziseim vizsgálatához és nem utolsósorban azok bizonyításához. 256

257 A dolgozatomban felállított hipotézisek kapcsán folytatott vizsgálathoz először is szükségesnek tartottam a hidegháború, majd az azt követő időszak hadelméletének áttekintését és elemzését elvégezni. Ennek során az indirekt és a gerilla-hadviselést tárgyaltam először, amelynek oka, hogy amennyiben a francia hadelmélet közötti periódusának változásaival kívánunk érdemben foglalkozni ezen két hadelméleti témakör jelentheti a megfelelő viszonyítási alapot. Továbbá, amennyiben a hadügy és a politika közötti kapcsolatok összefüggéseinek feltárására vállalkozunk egy adott ország hadelméletében, nem szabad elmenni a mára a hadelméleti kutatások terén alapműnek tekinthető Clausewitz A háborúról című munkája mellett sem. A porosz teoretikus ezen művében a háború és a politika egymáshoz való kötődését fogalmazta meg, amelyet a későbbiekben katonai teoretikusok többször is idéztek és fogadtak el alapelvként. Azonban tették mindezt a második világégést követő francia hadelmélet részletes vizsgálata nélkül, amelyet jelen értekezésemben a hidegháború időszakára vonatkozólag elsődlegesen André Beaufre elméleti munkásságával próbáltam megvalósítani, de nem hagyhattam ki felsorolásomból Raymond Aron és David Galula munkásságát sem. Beaufre mint az egyik legnagyobb hidegháborús francia katonai teoretikus nemzetközi elismertséget is kivívott, műveivel azonban érdemben Magyarországon eddig kevés kutató foglalkozott, amelyek közül a korlátozott háborúra vonatkozó fejtegetései voltak számomra a legérdekesebbek. Franciaország napjaink egyik nukleáris hatalmának tekinthető, ezen képességeit még a hatvanas évek folyamán szerezte, így szükségessé vált az ennek hátterét biztosító teória megalkotása is. Ugyanakkor műveiben nem tulajdonított kisebb figyelmet a hidegháborús időszak hagyományos hadviselésének sem, amely a korszak helyi háborúiban továbbra is jelen volt, továbbá megpróbálta szintetizálni a népi háborúk elméletét is. Beaufre háborúkhoz köthető filozófiai munkássága, valamint a Franciaország és a NATO közötti kapcsolatokra vonatkozó fejtegetései sem kevésbé figyelemre méltóak. Utóbbit illetően, az általam fellelt írások már az 1966-os francia kilépést követően születtek, amelyekben elemzései elsősorban a NATO esetleges reformjára vonatkoznak. Ezeket összekapcsolja és itt nagyon jól kitapintható a francia kivételesség hangsúlyozására és az európai vezető szerepre történő törekvés megjelenése az európai védelem kérdéseivel. Utóbbiak elsősorban az V. Francia Köztársaságot létrehozó Charles de Gaulle elnöki időszakában élték fénykorukat, azonban láthattuk, hogy a tábornok-elnök utódai is folytatták a de Gaulle-i hagyományokat. Továbbá Beaufre tábornok elméleti műveiben főként a francia- 257

258 atlanti kapcsolatokra és a NATO reformjára vonatkozóakban mindenkoron a de Gaulle-i vélemények támogatója volt. A hidegháborús francia hadelmélet tárgyalását tekintve, David Galula munkássága az, amely további elemzésre méltó, ez jelen értekezés terjedelmi korlátai miatt csak röviden valósult meg. Azonban azért tartottam fontosnak műveiről említést tenni kutatásaim során két jelentős, egyikre jelen dolgozatomban is hivatkozott, munkájával találkoztam, mivel azokat, láthattuk, hogy az amerikai hadsereg is előszeretettel forgatta a kilencvenes évektől megjelenő új típusú konfliktusok kapcsán. A hidegháború utáni időszak hadelméleti változásainak vizsgálata során nehéz dolgom volt, tekintve, hogy a rendelkezésünkre álló magyar nyelvű szakirodalom szerencsére hatalmas. Ezen korszak francia hadelméleti szakirodalma szintén jelentős, azonban ezek közül sok olyan akad, amelyek vagy nehezen beszerezhetők, vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésünkre hazai keretek között. Számos, olyan hihetetlenül hasznosnak tűnő forrásművel találkoztam kutatásaim során, mint az IFRI (Institut français des relations internationales Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézete), az IFAS (Institut français d'analyse stratégique Francia Stratégiai Elemző Intézet) és az IRIS (Institut de Relations Internationales et Stratégiques Nemzetközi és Stratégiai Kapcsolatok Intézete) amelyek keretein belül napjaink francia kutatóinak nagy része is tevékenykedik kiadványai. Függetlenül attól, hogy ezen intézetek színvonalas internetes weboldalakkal rendelkeznek, az itt publikált tanulmányok és könyvek mint a jelenlegi nagy francia hadelméleti, biztonság- és védelempolitikai elméleti szakemberek művei csak korlátozottan érhetők el hazánkban. A korszak általam feldolgozott munkáinak tekintetében a legjelentősebbnek egyrészt az aszimmetrikus hadviseléssel kapcsolatos fejtegetéseket tekintettem. Ennek további, részletesebb feltárása és elemzése a jelenlegi afrikai és közel-keleti francia szerepvállalás kapcsán lenne még izgalmasabb, amelyet jelen dolgozatomban terjedelmi okok miatt nem vizsgáltam. Továbbá láthattuk, hogy ezen időszakban is jól kitapintható a NATO-val szembeni francia ambivalencia megjelenése, valamint ennek kapcsán az európai francia vezető szerep keresése és a NATO reform szükségességének hangsúlyozása, mindamellett, hogy az ország 2009 óta ismét részt vállal az Atlanti Szövetség katonai szervezetében. Kiváló tanulmányok születtek továbbá a kiberhadviselés témájában is Franciaországban, amelyből szintén ízelítőt nyújtottam értekezésemben. A kiberhadviselés elmélete a francia államban már 258

259 egyáltalán nem gyerekcipőben jár, így ezekből a tanulmányokból hasznos következtetéseket vonhatunk le hazánk viszonylatában is. Fontosnak tartottam továbbá az közötti időszak biztonság- és védelempolitikájának bemutatását. Láthattuk, hogy a második világháborúból katasztrofális körülmények között kikerült, ugyanakkor a győztesek között helyet foglalt állam, hogyan is tudott a nehézségeken felülemelkedni, és hogyan vált Európa egyik meghatározó politikai tényezőjévé, az európai integráció egyik motorjává, valamint önmagáról kialakított elképzelése és nagyhatalmi ambíciói jegyében hogyan próbálta politikáját érvényesíteni az európai, ázsiai, afrikai, vagy akár az amerikai kontinenseken. Kezdetben egyáltalán nem volt egyszerű dolga, mivel a két szuperhatalom jelenléte és befolyása a világ szinte minden szegletében nem igazán tette lehetővé további politikai akaratok térnyerését, pláne nem megerősödését. Végül a hidegháborús rendszerben a francia kül- és biztonságpolitikának csak sikerült megtalálnia a helyét, és egy egyensúlyozó, a két hatalmi tömbtől külön-, de mégis közel álló, az Európa-politikát a középpontba helyező, önmagát ugyanakkor nukleáris képességeivel függetleníteni igyekvő állammá vált. A hidegháború megszűnésével épp az addigi francia politika kapaszkodói tűntek el, ezzel a francia állam önmagát, így kül- és biztonságpolitikáját is újradefiniálni volt kénytelen, mindamellett, hogy prioritásai ezen a téren továbbra sem változtak. Ehhez társult a világ globalizálódásának megindulása, újabb nagyhatalmak feltűnése, új típusú konfliktusok megjelenése, amelyhez igyekezett igazodni a francia politika úgy, hogy kivételességének és különutas szerepének megtartására továbbra is törekedett. Jacques Chirac, majd Nicolas Sarkozy elnökségei során vált igazán nyilvánvalóvá, hogy a francia politika mozgástere mennyire korlátozott. Az utóbbi által felvázolt célkitűzés, vagyis a Chirac-i időkkel történő szakítás hozott némi eredményt, az ország számos kezdeményezés elindítója volt, elsősorban az európai integráció területén. A francia politika és hadügy a francia kivételességgel és a gazdasági meghatározottsággal átitatott összekapcsolódása második fejezetem második alfejezetében kristályosodik ki az olvasó szemei előtt. Ebben elsőként a francia indokínai háborút mutattam be, azt követően pedig az észak-afrikai, úgynevezett Maghreb-államok elszakadási törekvéseit, amelyben különös hangsúlyt fektettem az algériai háborúra, tekintettel arra, hogy ezen konfliktus volt az, amely a már elejétől ingatag lábakon álló IV. Köztársaságnak véget vetett. Ahogyan rámutattam, 259

260 Franciaország ragaszkodása gyarmati területeihez már történelmi késésben volt a többi gyarmattartó országhoz képest, ugyanakkor elsődlegesen gazdasági szempontok miatt érthető volt. Az indokínai területbe a franciák igaz, nem invesztáltak annyit, mint amennyit például Algériába. Utóbbit Franciaország egyik tengerentúli megyéjének tekintették, a terület pedig a szaharai olajmezők feltárásával még inkább felértékelődött. Véleményem szerint elsődlegesen ez volt az oka annak, hogy az ország ebbe a kilátástalan háborúba belefogott, hiszen akkoriban már minden jel arra mutatott, hogy a dekolonizáció megállíthatatlan, a korábbi gyarmatok már nem igazgathatók az addig megszokott módon. Mind az ázsiai, mind pedig az észak-afrikai területeken a gyarmatok függetlenségi vezetői kezdetben a Franciaországtól történő óvatos elszakadás hívei voltak, és a francia agresszió hatására indultak csak meg a komolyabb fegyveres harcok. A francia állam jelentős veszteségektől kímélhette volna meg magát, ha elfogadja gyarmati területeinek önállósodását és azokkal számára kedvező szerződéseket köt, erre akkoriban minden esélye megvolt. Ugyanakkor az ázsiai és észak-afrikai gyarmati függetlenségi háborúkban alkalmazott gerilla-hadviselés nagy hatással volt a hidegháborús francia hadelméletre is. Mind Beaufre, mind pedig Galula művei, elsődlegesen ezen, közvetlen helyi háborús tapasztalatokon nyugodnak, tekintve, hogy mindkét szerző más titulusban igaz, de részt vett Franciaország nem egy akkori tengerentúli háborújában. A kilencvenes évek utáni időszakot vizsgálva, fontosnak tartottam a szomáliai kalózkodás elleni küzdelem és az abban történő francia részvétel bemutatását. Ennek okai a következők voltak: az ezredforduló után az Európai Unió mint új szereplő jelent meg a nemzetközi válságkezelésben. A 2008 decemberében útjára indított EUNAVFOR-művelet pedig az Európai Unió egyik legnagyobb szabású katonai műveletét jelenti a mai napig. Az integráció kül- és biztonságpolitikájának sikere ezen műveletben érhető tetten leginkább, amelyben a francia állam jelentős részt vállalt már a kezdetek óta, továbbá az általam feldolgozott francia szakirodalom és a rendelkezésre álló források alapján kijelenthető: abban mindenkori zászlóvivőnek tekinti magát. Mindez az európai vezető szerepre történő francia törekvés ismételt kiváló megjelenése, ahogyan annak is, hogyan válnak katonai téren tett lépéseik politikai ambícióik folytatójává. Az európai integráció művelete mellett a térségben a francia állam önállóan is tevékenykedik, valamint az EUNAVFOR-ban is számos alkalommal élt eddig önálló kezdeményezéssel, amelyek az eddigiek alapján láthatóan 260

261 sikeresnek bizonyultak, mutatva, hogy az ország előszeretettel jár még napjainkban is európai partnereitől (is) külön utakon. A franciaországi bevándorlás kérdésének tárgyalása középpontjába a október novemberi zavargásokat helyeztem. Ez az esemény volt a francia bevándorlás 2012 tavaszáig terjedő történetének egyik legjelentősebb eseménye. Bemutattam, hogy az országban található, immáron harmadik, negyedik generációs bevándorlótömeg az igazi biztonsági kockázat a francia állam számára. A problémákat 2012-ig elsődlegesen ez a réteg és nem az újonnan bevándorló közel fele részben európai nemzetek jelentették, amelyet a francia politika alapvetően nem megfelelő módon kezelt, függetlenül attól, hogy a bevándorlás kapcsán 2008-ban jelentős kezdeményezést tett és valósított meg európai szinten az akkori államfő, Nicolas Sarkozy az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktummal. TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának képzése keretében folytatott tanulmányaim, valamint eddigi kutatásaim eredményeként új tudományos eredményeknek tartom a következőket: 1) Hipotézisem alapján igazoltam a francia hadtudomány 1945 utáni, majd a kilencvenes évek változásainak kül- és biztonságpolitikára kifejtett hatását. Utóbbi irányvonalait ahogy láthattuk az V. Köztársaság létrejötte óta, annak mindenkori köztársasági elnöke határozta meg, azonban rámutattam, hogy ennek meghatározása során befolyásoló ereje volt már a kezdetektől a francia hadelméleti teoretikusoknak, akik közül sokan gyakorlati tevékenységet is végeztek az adott elnöki időszakokban, és a hidegháború utáni nemzetközi változásokhoz, a francia hadelmélethez hasonlóan, a francia politika is idomulni igyekezett. 2) Bizonyítottam, hogy a hidegháborús francia hadelméletre a Liddell Hart-féle indirekt hadviselés, valamint Franciaország helyi háborúinak gerillahadviselése hatással volt. Az 1945 utáni időszak indirekt- és gerillahadviselésének, illetve a kilencvenes években meginduló hadelméleti kutatások változásainak vizsgálata segítségével bizonyítottam, hogy a hidegháborús francia hadtudományi fejlődésben mennyire dominánssá vált az 261

262 indirekt hadviselés elmélete. Erre kiváló példát elsődlegesen André Beaufre hadtudományi művei jelentettek. 3) Igazoltam elsősorban Beaufre és Galula elméleti tevékenységének összefoglalásával, hogy a hidegháborús francia hadtudomány fejlődésére az ország gyarmati és helyi háborúinak gerilla-hadviselése is nagy hatással volt, azzal több hadelméleti gondolkodó is érdemben foglalkozott. Összefoglaltam továbbá, hogy a kilencvenes évek során a biztonság fogalmának bővülése, majd az újabb biztonsági kihívások, kockázatok és fenyegetések megjelenése a francia hadelméleti gondolkodókat is ugyanúgy új, ezeket kezelni képes elméletek megalkotására ösztönözte. 4) Tudományos eredményemnek tekintem a hidegháború utáni 2012-ig terjedő időszak francia kül- és biztonságpolitikai ismeretanyagok feldolgozását is, amelyet eddig még csak részben és csupán néhány kutató végezett el hazánkban, annak a hadüggyel való összefonódásának figyelembevétele nélkül. 5) A hadügy és politika kölcsönhatásának dimenziójába helyezve vizsgáltam és bizonyítottam a francia kivételesség eszméjének megjelenési formáit és a gazdasági folyamatok hatásait. Bizonyítottam, hogy a még a nagy francia forradalomig visszanyúló, de Gaulle által a francia politikai gondolkodásban megerősített francia kivételesség kép meghatározó tényező a francia katonai és politikai dimenziók kölcsönhatása során, ezek közös fejlődését az állam gazdasági kényszerei és korlátai mindenkor befolyásolták. AJÁNLÁSOK Az értekezés fejezeteiben bemutatott elemzéseim és az ebből levont következtetések alapján kutatási eredményeim hasznosításának lehetséges területeiként az alábbiakat jelölöm meg: Értekezésem célja elsődlegesen, hogy az abban szereplő kutatási eredményeim mások számára is hasznosíthatóvá váljanak, továbbá, hogy inspirációt adjanak további, a témához kapcsolódó kutatásoknak. Dolgozatom információs alapnak is szolgálhat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem biztonság- és védelempolitika szakos hallgatói számára. 262

263 Az értekezés második fejezete hasznos forrásnak bizonyulhat a nemzetközi kapcsolatok szakos hallgatók, valamint a bölcsészettudományi hallgatók, elsősorban a francia történelemmel foglalkozók számára. Értekezésem kiindulási alapot jelenthet további elemzéseknek is. Ismételten hangsúlyozom, hogy a hidegháború során született francia hadtudományi művek további feltárásra szorulnak. Mindezen állítást pedig igaznak tartom a hidegháborút követő időszak francia hadelméletére vonatkozóan is, amelynek megvalósítását egy újabb, önálló értekezés formájában tartanám célszerűnek. Les États n'ont pas d'amis, ils n'ont que des intérêts. Az államoknak nincsenek barátai, csak érdekei. Charles de Gaulle 263

264 FELHASZNÁLT IRODALOM HIVATKOZOTT IRODALOM ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, ALLEG, Henri: Vallatás. Bp.: Kossuth Kiadó, ARON, Raymond: Penser la guerre, Clausewitz. I. L âge européen. Paris: Éditions Gallimard, (Gondolatok a háborúról, Clausewitz. I. Az európai korszak. a szerző fordítása). BALÁZS Gábor: Egy francia jelenség: a gaulle-izmus. Forrás: letöltés ideje: november 23. BALÁZS József, GAZDAG Ferenc: Fegyverek a Diadalív alatt. Franciaország biztonságpolitikájáról. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, BALÁZS Péter: Új német francia tengely az Európai Unióban. In. Egyenlítő, évf. 9. sz. p BARACS Dénes: Mitterrand franciaországi változások. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, BEAUFRE, André (Général): Dissuasion et stratégie. Paris: Armand Colin, (Elrettentés és stratégia a szerző fordítása). BEAUFRE, André (Général): European American Cooperation. (Európai amerikai együttműködés a szerző fordítása). In. Strategy for the West. American Allied relations in transition. New York: Crane, Russak&Company, Inc., p ISBN (Stratégia a Nyugat számára: Az átalakulóban lévő amerikai szövetséges kapcsolatok. a szerző fordítása). BEAUFRE, André (Général): Introduction à la stratégie. Paris: Libraire Armand Colin, (Bevezetés a stratégiába. a szerző fordítása). BEAUFRE, André (Général): La guerre révolutionnaire: Les formes nouvelles de la guerre. Paris: Libraire Arthème Fayard, 1972 (A forradalmi háború: A háború új formái. a szerző fordítása). BEAUFRE, André (Général): La Nature de l Histoire. Paris: Libraire Plon, (A történelem Természete. a szerző fordítása). BEAUFRE, André (Général): Stratégie de l'action. Paris: Armand Colin, (A támadás stratégiája. a szerző fordítása). BEAUFRE, André (Général): Stratégie pour demain: Les problemes militaires de la guerre moderne. Paris: Libraire Plon, (Stratégia holnapra. A modern háború katonai problémái. a szerző fordítása). BLANC-CHALÉARD, Marie-Claude: A bevándorlás francia históriája (Részletek a tanulmányból). In. Európai tükör, évf sz. p

265 BOZO, Frédéric: A transzatlanti kapcsolatok és a terrorizmus elleni hosszú háború. In. Külügyi szemle, évf. 3. sz. p Forrás: apcsolat_.pdf, letöltés ideje: január 27. BOZO, Frédéric: Franciaország és a NATO: a közeledés határai. In. Európai Szemle, évf. 2. sz. p BÚR Gábor: Afrika-történeti tanulmányok. Bp.: Mudus Novus Kft., ISBN CABRAL, Amílcar: Unité et lutte. Paris: Libraire François Maspero, ISBN (Egység és küzdelem. a szerző fordítása). CADEAU, Ivan: David Galula, Contre-insurrection. Théorie et pratique. (David Galula, A felkelések elleni hadviselés: elmélet és gyakorlat. a szerző fordítása) In. Revue historique des armées, május sz. Forrás: letöltés ideje: január 29. CHE GUEVARA, Ernesto: A gerillaharcos kézikönyve. Bp.: Ulpius-ház Könyvkiadó, ISBN CHIRAC, Jacques: Egy új Franciaországért. Bp.: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, ISBN X CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Bp.: Zrínyi Kiadó, , I II. kötet COUTAU-BÉGARIE, Hervé: Stratégie de la France au XXIe siècle. (Franciaország stratégiája a XXI. század hajnalán) című előadása. Elhangzott a Zrínyi Miklós Egyetem Zrínyi-előadójában február 19-én. CSIZMADIA Sándor: A francia geopolitika. Európai vagy atlanti Európa. Forrás: europa/, letöltés ideje: november 30. CSIZMADIA Sándor: A nemzetközi kapcsolatok története ( ). H.n.: PTE BTK Politikai Tanulmányok Tanszék, Forrás: letöltés ideje: április 5. D ESTAING, Valéry Giscard: Hatalom és élet. Bp.: Európa Könyvkiadó, ISBN DAUGHERTY, Leo J.: A vietnami háború napról napra. Debrecen: Hajja & Fiai Könyvkiadó, ISBN DAVIDSON, Basil: Gerillaháborúk Afrikában. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, ISBN DE GAULLE, Charles: A reménység emlékiratai I. Az újjászületés Szeged: Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, ISBN DIÓSZEGI István, HARSÁNYI Iván, NÉMETH István (szerk.): 20. századi egyetemes történet. Európán kívüli országok Bp.: Korona Kiadó, 2001., III. kötet. ISBN DUBY, Georges: Franciaország története II. Az új idők 1852-től napjainkig. Bp.: Osiris Kiadó, ISBN

266 Entretien avec Nicolas Sarkozy President de la République Française conduit par la redaction de Politique Internationale: La France, puissance d avenir. (A Politique Internationale c. folyóirat interjúja Nicolas Sarkozy-vel, a Francia Köztársaság elnökével: Franciaország, a jövő hatalma a szerző fordítása) Forrás: 15&content=texte, letöltés ideje: február 19. FEJÉRDY Gergely: Stílusváltás a francia külpolitikában május 6. után. In. MKI-TANULMÁNYOK, szeptember 20. Forrás: 3%A1lt%C3%A1s_a_francia_k%C3%BC_.pdf, letöltés ideje: március 2. FERWAGNER Péter Ákos: Francia politikai pártok a gyarmati Algériában Doktori értekezés. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Forrás: letöltés ideje: november 16. FORGÁCS Balázs: Napjaink hadikultúrái (A hadviselés elmélete és fejlődési tendenciái a modern korban). PhD értekezés. Bp.: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, Hadtudományi Doktori Iskola, Forrás: letöltés ideje: augusztus 1. FÓRIS György: Bevándorlási paktum. Forrás: letöltés ideje: december 27. FREGAN Beatrix: A francia haderő átalakítása és aktuális problémái. Forrás: letöltés ideje: december 19. FREI Tamás: Szomáliai útijegyzet: Gyomorultak. In. HVG, évf. 9. sz. p FREID Mónika: Statisztikai portré az Európai Unióról I. In. Európai tükör, évf. 10. sz. p GAZDAG Ferenc: A francia német együttműködés évtizedei: negyvenéves az Elyséeszerződés. In. Európai utas, évf. 1. sz. p GAZDAG Ferenc: Franciaország és az iraki konfliktus. In. Külügyi Szemle, évf sz. p GAZDAG Ferenc: Franciaország története Bp.: Kossuth Kiadó, ISBN GÉRÉ, François: La guerre asymétrique. (Az aszimmetrikus háború. a szerző fordítása) Forrás: letöltés ideje: január 28. GIAP, Vo Nguyen: People s War People s Army. (Népi háború, népi hadsereg. a szerző fordítása) Hanoi, Forrás: letöltés ideje: október

267 GIAP, Vo Nguyen: Stratégia és taktika a felszabadító háborúban. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, Zrínyi Katonai Kiadó, GNESOTTO, Nicole: EU, USA: A világról és az egymásról kialakított kép. In: VINCZE Hajnalka (szerk.): A transzatlanti vita: Tanulmányok. Bp.: Zrínyi Kiadó, ISBN GRIMAL, Henri: La décolonisation Paris: Collection U/Série Histoire contemporaine dirigé par René Rémond. Libraire Armand Colin, (A dekolonizáció a szerző fordítása) HAJDÚ István (szerk.): A válságreagáló műveletek elmélete és gyakorlata a 21. században. Egyetemi jegyzet. Bp.: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, HAHNER Péter: Bevándorlók nemzete. In. Rubicon, évf sz. p. 72. HAHNER Péter: Franciaország története. Bp.: Műszaki Könyvkiadó, 2002 ISBN HEGEDŰS Kata: Tizenhárom év anarchia: Szomália a hidegháború után. In. Külügyi Szemle, évf sz. p letöltés ideje: március letöltés ideje: március letöltés ideje: március dsereg_vazlat, letöltés ideje: október letöltés ideje: március present/, letöltés ideje: március letöltés ideje: április letöltés ideje: március letöltés ideje: március ideje: március letöltés ideje: március letöltés ideje: március 12. letöltés letöltés ideje: március letöltés ideje: március

268 HUYGHE, François-Bernard: Les nouvelles formes du conflit. (A konfliktus új formái. a szerző fordítása) Forrás: letöltés ideje: január 28. J. NAGY László: Az arab országok története a XIX XX. században. Bp.: Eötvös József Könyvkiadó, ISBN J. NAGY László: Az ummától a nemzetállamig: Az arab országok a században. Szeged: SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, ISBN JEANCLOS, Yves: L ère des conflits asymétriques. (A aszimmetrikus konfliktusok korszaka. a szerző fordítása) In. Le Monde, január 19. Forrás: letöltés ideje: február 1. KAISER Ferenc, TÁLAS Péter: Politikai erőszakformák. In: Nemzet és Biztonság, évf sz. p KAKASY Judit: A külvárosok lázadása rendkívüli állapot Franciaország nagyvárosaiban. In. Kisebbségkutatás, évf. 2. sz. p KECSKÉS D. Gusztáv: Franciaország. Közép-Kelet-Európa és Magyarország Georges Pompidou elnöksége idején, In. Múltunk, évf. 3. sz. p KENDE István: Forró béke Hidegháború: A diplomáciai kapcsolatok története 1945/56. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, KENDE István: Le Duan. Válogatott beszédek és írások. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, ISBN KENDE István: Napjaink százhúsz háborúja Bp.: Akadémiai Kiadó, ISBN KIS Aladár (szerk.): Egyetemes történet : A második világháború befejezésétől a Helsinki-konferenciáig. Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993., I. kötet. KOCSIS Bernát (szerk.): Válogatás a burzsoá hadtudományi írásokból. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, ISBN KŐSZEGVÁRI Tibor: A hadtudomány mai problémái, területe és fogalma. In. Hadtudomány, március. 17. évf. 1. sz. p Forrás: letöltés ideje: január 27. KŐSZEGVÁRI Tibor: Hadviselés a 21. században. In. Hadtudomány, március. 9. évf. 1. sz. p Forrás: letöltés ideje: január 28. KRAJČÍR Lukács: A párhuzamos társadalmak ütközése Zavargások Nyugat- Európában. Forrás: letöltés ideje: március 18. LENGYEL István: Országok az Atlasz vonzásában: A Maghreb Arab Unió esélyei. Bp.: Kairosz Kiadó, ISBN

269 LIDDELL HART, Basil Henry: Stratégia. Bp.: Európa Könyvkiadó, ISBN LONG, Marceau (szerk.): Livre Blanc sur la Défense (Fehér Könyv a Honvédelemről). Párizs, Forrás: letöltés ideje: december 25. LOPPERT Csaba: A Sarkozy-koktél (Az új francia köztársasági elnök receptje az előtte álló kihívásokra). In. Valóság, évf. 6. sz. p LŐKÖS István: Arab a nyelvem, iszlám a vallásom, Algéria a hazám: Muszlim reformkísérlet. Forrás: letöltés ideje: május 8. MACHIAVELLI, Niccolò: A fejedelem. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, ISBN MAGYAR Péter: Forrongó francia külvárosok: Marshall-terv a lázadóknak. In. HVG, évf. 47. sz. p MAKAY Zsuzsanna: François Héran, Le temps des immigrés. Essai sur le destin de la population française. (A bevándorlók kora. Gondolatok a francia nép sorsáról. a szerző fordítása). In. Demográfia, évf. 4. sz. p MARTIN József Péter: A Sarkozy-jelenség. Forrás: letöltés ideje: április 25. MARTIN, Alexandre, CORIOU, Loïck: Définir un conflit asymétrique. (Egy aszimmetrikus konfliktus meghatározása. a szerző fordítása) Forrás: letöltés ideje: február 9. MAZRUI, Ali A. (szerk.): The UNESCO General History of Africa, Vol. VIII.: Africa since (Afrika általános történelme, VIII. kötet: Afrika 1935 óta a szerző fordítása) Berkeley: University of California Press, MERARI, Ariel: A terrorizmus mint a lázadás stratégiája. In. TÁLAS Péter (szerk.): A terrorizmus anatómiája. Bp.: Zrínyi Kiadó, ISBN MORUS Tamás: Utópia. Bp.: Szent István Társulat, ISBN NAGY Miklós: A francia republikanizmus főbb kérdései: A republikánus hagyomány a francia köztársasági rendszerekben. Diplomamunka. Szeged: Szegedi Tudományegyetem, Forrás: letöltés ideje: május 8. NÉV NÉLKÜL: A titkosszolgálat felismerései a francia lázadásról. Forrás: letöltés ideje: január 9. NÉV NÉLKÜL: Kevés bevándorló magas elutasítás. Forrás: letöltés ideje: március 18. NÉV NÉLKÜL: Külvárosi zavargások Franciaországban: A betondzsungel törvényei. In. HVG, évf. 45. sz. p. 9. NÉV NÉLKÜL: La guerre est un caméléon: le nouveau visage des conflits. (A háború egy kaméleon: a konfliktusok új megjelenése. a szerző fordítása) Forrás: 269

270 letöltés ideje: január 28. NÉV NÉLKÜL: Le projet de durcir la discipline budgétaire provoque des remous dans l'ue. (A költségvetési fegyelem szigorításának terve hullámokat idéz elő az EUban. a szerző fordítása) Forrás: letöltés ideje: október 29. NÉV NÉLKÜL: Medvegyev elmegy a NATO-csúcsra. Forrás: letöltés ideje: október 29. PÁLFY József, NOVÁK Zoltán: A NATO húsz éve. Bp.: Zrínyi Könyvkiadó, Kossuth Könyvkiadó, PÁLFY József: Furcsa házasság: Franciaország és a NATO. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, ISBN PAPP Levente: Sarkozy nagy álma. Forrás: letöltés ideje: április 2. PATAKI Zsolt: Sorozott vagy profi hadsereget Franciaországnak. In. Új honvédségi szemle, évf. 9. sz. p POMPIDOU, Georges: Entretiens et Discours Paris: Libraire Plon, 1975., I. kötet. (Interjúk és beszédek a szerző fordítása). PRICE, Roger: Franciaország története. Bp.: Maecenas Könyvkiadó, 1994, ISBN , ISBN RESPERGER István: A biztonsági környezet, az aszimmetrikus hadviselés és a terrorizmus jellemzői. In. Hadtudományi Szemle, évf. 3. sz. p Forrás: 03_ pdf, letöltés ideje: január 26. RICHARDSON, Clare: Relative Deprivation Theory in Terrorism: A Study of Higher Education and Unemployment as Predictors of Terrorism. (A relatív elnyomorodás elmélete a terrorizmusban: Tanulmány a felsőoktatásról és a munkanélküliségről, mint a terrorizmus előrejelzőiről. a szerző fordítása). Forrás: letöltés ideje: március 18. SALGÓ László: Viszontlátásra tábornokom! A Dien Bien Phu-i csata. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, ISBN SALGÓ László: A gyarmati rendszer története Bp.: Nemzeti Tankönyvkiadó, SALGÓ László: Gyarmatpolitika Napóleontól de Gaulle-ig. Bp.: Kossuth Könyvkiadó, ISBN SALGÓ László: Neokolonialista és globális érdekek az Egyesült Államok indokínai politikájában. In. Külpolitika, I. évf. 1. sz. p

271 SARKOZY, Nicolas: Vallomások. Bp.: Századvég kiadó, ISBN , ISBN SAVROV, I. J.: Helyi háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, ISBN SCHILLING, Walter: Európa, a bevándorlók kontinense. In. Európai szemle, évf sz. p SCHUMAN, Robert: Európáért. Pécs: Baranya Megyei Könyvtár, ISBN SIENKIEWICZ, Marian: Az indokínai háború Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, ISBN SIMON Mária: Bevándorlók és befogadók francia földön. In. Társadalmi szemle, évf. 5. sz. p SOÓS Eszter: Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása. In. Politikatudományi tanulmányok. Bp.: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam és Jogtudományi Kar Doktori Iskolájának III. Konferenciája, április 20. p ISSN Forrás: letöltés ideje: március 18. SZABÓ József (főszerk.): Hadtudományi Lexikon. Bp.: Magyar Hadtudományi Társaság, 1995., I II. kötet. ISBN x (I II. kötet), ISBN (II. kötet) SZEMLÉR Tamás: A francia-német kapcsolatok az Európa-politika kulcskérdései tükrében a XXI. század küszöbén: Folyamatosság vagy változás? Doktori (PhD) értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola, Forrás: letöltés ideje: január 3. SZUN CE: A hadviselés tudománya. Bp.: Göncöl Kiadó, é.n. ISBN SZŰCS Anita: Az exception française és a francia nagyhatalmiság. In. Külügyi Szemle, évf sz. p SZŰCS Anita: Az exception franҫaise erodálódása és a megváltozott francia nagyhatalmiság: Franciaország kettős válsága. PhD értekezés. Bp.: Budapesti Corvinus Egyetem, Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola, Forrás: letöltés ideje: december 25. TITO, Josip Broz: Önéletrajzi vallomások. Újvidék: Forum Könyvkiadó, 1985., Első kötet. TITO, Josip Broz: Önéletrajzi vallomások. Újvidék: Forum Könyvkiadó, 1985., Második kötet. TOMOLYA János, PADÁNYI József: A terrorizmus és a gerilla hadviselés azonosságai és különbségei. Az MHTT (Magyar Hadtudományi Társaság) évi pályázatára benyújtott közlemény. Forrás: NYI.pdf, letöltés ideje: január

272 TÜRKE András István: Bilan : A Sarkozy-féle új francia kül- és biztonságpolitika irányvonalai. In. MKI-TANULMÁNYOK, július 1. Forrás: %E2%80%9D-_A_Sarkozy-f%C3%A9le_%C3%BA.pdf, letöltés ideje: március 2. TÜRKE András István: De Gaulle-tól Sarkozyig: Franciaország és a NATO viszonya ( ). In. Külügyi Szemle, évf. 2. sz. p VARGA Tamás: A francia külpolitika térvesztése a hidegháború utáni nemzetközi rendszerben. Forrás: letöltés ideje: november 23. VIDA László: Francia elnökválasztás. In. HVG, évf. 17. sz. p VIDA László: Francia külvárosok az erőszakhullám után: a hamu alatt. In. HVG, évf. 49. sz. p VIDA László: Külvárosi gettók Franciaországban: az élet peremén. In. HVG, évf. 2. sz. p VIDA László: Külvárosi zavargások Franciaországban: krónikus gyulladás. In. HVG, évf. 45. sz. p VIDA László: Sarkozy győzelme. In. HVG, évf. 19. sz. p VINCZE Hajnalka: A francia Európa-politika prioritásai: SVKI Védelmi Tanulmányok. Bp.: Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet, ISBN VINCZE Hajnalka: Európa francia lelkiismerete. Forrás: letöltés ideje: február 4. VINCZE Hajnalka: Európa: egy előre bejelentett hanyatlás krónikája. Forrás: letöltés ideje: február 4. VINCZE Hajnalka: Uniós forgatókönyv a múltból. Forrás: letöltés ideje: február 4. INTERNETES WEBOLDALAK

273 NEM HIVATKOZOTT IRODALOM Anglia 1954-ben elutasítja az indokínai háborúba való beavatkozást. (Részlet Anthony Eden Emlékirataiból. The Memoirs of the Rt. Hon. Sir. Anthony Eden. London: Cassel, p ) Idézi: Külpolitika, I. évf. 1. sz. p ARON, Raymond: Penser la guerre, Clausewitz. II. L âge planétaire. Paris: Éditions Gallimard, (Gondolatok a háborúról, Clausewitz. II. A globális korszak. a szerző fordítása). BEAUFRE, André: Bâtir l avenir. Paris: Calmann-Lévy, Collection questions d actualité, (A jövő építése a szerző fordítása) BEAUFRE, André (Général): La nature des choses. Paris: Plon, (A dolgok természete a szerző fordítása) BEAUFRE, André (Général): L'O.T.A.N. et l'europe. Paris: Calmann-Lévy, (A NATO és Európa a szerző fordítása) BEN AMI, Shlomo: A bevándorlók és a rasszizmus: Ellenálló fogadás. In. HVG, évf. 1. sz. p BENDJEBBAR, André: Archives secretes Le vrai pѐre de la bombe H. (Titkos dokumentumok A hidrogénbomba igazi atyja a szerző fordítása). In. L Histoire, szeptember sz. p BENKE József: Az arab országok története I II. Pécs: Alexandra Kiadó, ISBN BERKI Tamás: Az Európai Unió Haditengerészeti Erejének Atalanta-hadművelete. Forrás: gerészeti_erejének_atalanta-hadművelete, letöltés ideje: november 11. BESENYŐ János, PRANTNER Zoltán, SPEIDL Bianka, VOGEL Dávid: Az Iszlám Állam Terrorizmus 2.0 Történet, ideológia, propaganda. Bp.: Kossuth Kiadó, ISBN

274 BESENYŐ János: Arab tavasz politikai rendszerváltás az észak-afrikai arab államokban. In. Kül-Világ, évf. 4. sz. Forrás: letöltés ideje: szeptember 28. BESENYŐ János: A nyugat-szaharai válság: Egy magyar békefenntartó szemével. Bp.: Publikon Kiadó, ISBN BESENYŐ János: Recenzió J. Nagy László Az algériai háború című könyvéről. In. Sereg Szemle, január március. 11. évf. 1. sz. p BONELLI, Laurent: Révolte des banlieues: Les raisons d une colère. (A külvárosok lázadása: Egy harag okai. a szerző fordítása). In. Le Monde diplomatique, évf sz. p. 1, 20 23, 36. Forrás: letöltés ideje: szeptember 3. BRAUDEL, Fernand: Franciaország identitása: A tér és a történelem. Bp.: Helikon Kiadó, ISBN CHARILLON, Frédéric: Politique étrangère de la France: l heure des choix. (Franciaország külpolitikája: a választások órája. a szerző fordítása) In. Politique étrangère, sz. p Paris: IFRI. CHE GUEVARA, Ernesto: A motoros naplója. Bp.: Ulpius-ház Könyvkiadó, ISBN CHE GUEVARA, Ernesto: Bolíviai napló. Bp.: Ulpius-ház Könyvkiadó, ISBN CHE GUEVARA, Ernesto: Global Justice: Liberation and Socialism. (Világméretű igazságosság: Felszabadulás és szocializmus. a szerző fordítása). Melbourne: Ocean Press, ISBN CROWLEY, John, WEIL, Patrick: Befogadó vagy kirekesztő Európa: Három modell versengése. In. HVG, évf. 1. sz. p CSIKI Tamás: A Failed States Index In. Nemzet és biztonság, évf. 7. sz. p CSIKI Tamás: Franciaország megtelt? (II/I). Forrás: I/I), letöltés ideje: november 23. CSIKI Tamás: Franciaország megtelt? (II/II). Forrás: I/II), letöltés ideje: november 23. DATLIN, Sz.: Tunisz, Algéria, Marokkó népeinek függetlenségi harca. Bp.: Szikra Könyvkiadó, DAVIDSON, Basil: The Liberation of Guiné: Aspects of an African Revolution with a foreword by Amílcar Cabral. (Guinea felszabadulása: Egy afrikai forradalom aspektusai Amílcar Cabral előszavával. a szerző fordítása). Harmondsworth: Penguin Books Ltd., ISBN DEÁK János, SZTERNÁK György: Gondolatok a NATO-csúcstalálkozó után. In. Szakmai Szemle, sz. p Forrás: letöltés ideje: március

275 DUNAY Pál, GAZDAG Ferenc: A helsinki folyamat: az első húsz év. Tanulmányok és dokumentumok. Bp.: SVKI, Magyar Külügyi Intézet, Zrínyi Kiadó, ISBN EINSTEIN, Albert, FREUD, Sigmund: Háború, de miért? Iszak Aszimov esszéjével. Bp.: Glória Kiadó, é.n. ISBN FÁBIÁN Éva: A francia haditengerészet Afrika szarvának kalózvizein. In. Nemzet és Biztonság, évf. 1. sz. p ISSN FÁBIÁN Éva: A francia külvárosok lángjai. In. Hadtudományi Szemle, évf. 3. sz. p ISSN FÁBIÁN Éva: Franciaország európai biztonságpolitikája Georges Pompidou elnöksége idején. In. Szakmai Szemle, sz. p FÁBIÁN Éva: Gazdag Ferenc: Franciaország története In. Külügyi Szemle, évf. 2. sz. p ISSN FÁBIÁN Éva: Háború és függetlenség Algériában. In. Sereg Szemle, július szeptember. 10. évf. 3. sz. p ISSN FÁBIÁN Éva: Indochina and the French Fourth Republic: The first Indochina war ( ): Part 1.(Indokína és a Francia Negyedik Köztársaság: Az első indokínai háború ( ): Első rész. a szerző fordítása). In. National Security Review, sz. p FÁBIÁN Éva: Jószomszédi (v)iszonyok?: A magyarok és a Vajdaság. In. Társadalom és Honvédelem, évf sz. p ISSN FÁBIÁN Éva: The downfall of the Fourth Republic of France. (Franciaország Negyedik Köztársaságának bukása. a szerző fordítása) In. Hírvillám, évf. 1. sz. p ISSN FÁBIÁN Éva: Tunézia és Marokkó függetlenné válásának története. In. Sereg Szemle, október december. 10. évf. 4. sz. p ISSN FREGAN Beatrix, FÁBIÁN Éva: A francia katonapolitika változásai. In. Fekete Károly (szerk.): Kommunikáció Bp.: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, p ISBN: (Konferencia helye, ideje: Budapest, Magyarország, október 14.) FREGAN Beatrix, FÁBIÁN Éva: The special relationship for European integration. (Különleges kapcsolat az európai integráció számára. a szerző fordítása). In. Fekete Károly (szerk.): Kommunikáció Bp.: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, p ISBN (Konferencia helye, ideje: Budapest, Magyarország, október 06.) GALULA, David: Counterinsurgency warfare: Theory and practice. (A felkelések elleni hadviselés: elmélet és gyakorlat. a szerző fordítása). New York, London: Praeger, GALULA, David: Pacification in Algeria: (Béketeremtés Algériában: a szerző fordítása). H.n.: RAND Corporation, Forrás: df, letöltés ideje: január 29. ISBN

276 GIAP, Vo Nguyen: A népi háborúról. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, ISBN GOYTISOLO, Juan: Észak-afrikai bevándorlók: A Gibraltár túl szoros? In. HVG, évf. 1. sz. p HAJDÚ István (szerk.): Válságreagáló műveletek. Vázlatalbum. Bp.: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, HALIMI, Serge: Les recettes idéologiques du président Sarkozy. (Sarkozy elnök ideológiai receptjei. a szerző fordítása). In. Le Monde diplomatique, június. 54. évf sz. p HECHS László, SZIKORA Márton: Jordánia Husszein után: Hogyan tovább. Forrás: letöltés ideje: április letöltés ideje: március letöltés ideje: július letöltés ideje: szeptember letöltés ideje: március 9. letöltés ideje: február letöltés ideje: január 4. ideje: január 2. ideje: május ideje: december 5. letöltés letöltés letöltés de_l_atlantique_nord_bruxelles_3_et_4_decembre_1970-fr-b6dadb00-09e acce dcb5.html, letöltés ideje: január letöltés ideje: január ideje: március 9. letöltés letöltés ideje: január 3. letöltés ideje: december letöltés ideje: január 3. letöltés ideje: november

277 letöltés ideje: december 5. letöltés ideje: január 6. dcrg, letöltés ideje: január 9. letöltés ideje: január 2. ideje: szeptember 28. letöltés HUNTER, Robin: Somali pirates living the high life. (Fényűzésben élő szomáliai kalózok. a szerző fordítása). Forrás: letöltés ideje: december 20. J. NAGY László, FERWAGNER Péter Ákos: Az arab országok története Szeged: JATEPress Kiadó, ISBN J. NAGY László: Az algériai háború Szeged: Universitas Szeged Kiadó, ISBN KADUMA, Ndugu Ibrahim M.: Afrika déli részének felszabadítása. In. Külpolitika, évf. 4. sz. p (A Magyar Külügyi Intézetben szeptember 11-én elhangzott előadás). KAISER Ferenc: A túlnépesedés mint a globális migráció fő kiváltó oka. In. Felderítő Szemle, november. 14. évf. 4. sz. p KIS Álmos Péter, BESENYŐ János, RESPERGER István: Országismertető Szomália. Bp.: Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, MH GEOSZ közös kiadványa, ISBN Forrás: letöltés ideje: március 31. KISS Anita Júlia: A francia hidrogénbomba megszületése. In. Klió, évf. 2. sz. p KOSZTOLÁNYI Ildikó: Franciaország tengerentúli megyéi és területei Hogyan integrálódnak Európába és az Európai Unióba az ultra-periférikus területek. Szakdolgozat. Bp.: Budapesti Gazdasági Főiskola, Forrás: letöltés ideje: július 13. KULCSÁR Péter: Nyugati külpolitikaelméletek a második világháború után. In. Külpolitika, I. évf. 3. sz. p La Grande Encyclopédie. (Nagy Enciklopédia a szerző fordítása). H.n.: Libraire Larousse, ISBN (édition complet/teljes kiadás), ISBN (vol. 16/16. kötet) LAWRENCE, Thomas Edward: A bölcsesség hét pillére. Bp.: Révai kiadás, 1935., I II. kötet. ISBN LOUIS N. György: Idegenlégiós éveim. Szeged: Dávid Könyvkiadó, ISBN

278 MALLET, Jean-Claude (szerk.): Livre Blanc sur la Défense (Fehér Könyv a Honvédelemről a szerző fordítása). Párizs: fejezet 1. rész. Forrás: me1_partie1%5b1%5d.pdf, letöltés ideje: december 25. MALLET, Jean-Claude (szerk.): Livre Blanc sur la Défense (Fehér Könyv a Honvédelemről a szerző fordítása). Párizs: fejezet 2. rész. Forrás: me1_partie2%5b1%5d.pdf, letöltés ideje: december 25. MALLET, Jean-Claude (szerk.): Livre Blanc sur la Défense (Fehér Könyv a Honvédelemről a szerző fordítása). Párizs: fejezet. Forrás: me2%5b1%5d.pdf, letöltés ideje: december 25. MARSAI Viktor: A szomáliai kalózok és az EU ATALANTA missziója. Forrás: _05_28-36.pdf, letöltés ideje: november 28. MÁRTON Balázs: A magyar EU-elnökség és az ESDP/CSDP. In. MKI- Tanulmányok, december 7. Forrás: letöltés ideje: március 9. MOIS, Dominique: Franciaország jó forradalma. In. HVG, évf. 19. sz. p MONTESQUIEU: A törvények szelleméről (De l'esprit des lois). Bp.: Osiris Kiadó Attraktor Kft., ISBN NAGY Miklós Mihály: A terrorizmus hadelmélete. In. Kapu, évf sz. p NAGY Miklós Mihály: Geopolitika és hadtudomány. In. Magyar Tudomány, évf. 7. sz. p Forrás: letöltés ideje: március 26. NÉMETH István (szerk.): 20. századi egyetemes történet: Európán kívüli országok. Bp.: Osiris Kiadó, 2005., II. kötet. ISBN NÉV NÉLKÜL: Bevándorlási paktumot fogadtak el az uniós szakminiszterek. Forrás: letöltés ideje: december 27. NÉV NÉLKÜL: Európai menekültügyi és migrációs egyezmény. Forrás: letöltés ideje: december 27. NÉV NÉLKÜL: Folytatódtak a zavargások Franciaországban. Forrás: letöltés ideje: március 18. NÉV NÉLKÜL: Francia német kibékülés. Forrás: letöltés ideje: október

279 NÉV NÉLKÜL: Kalózok Szomáliánál: váltságdíjtaktikák első kézből. Forrás: letöltés ideje: december 5. NÉV NÉLKÜL: Marokkóban trónra lép VI. Mohamed. Forrás: letöltés ideje: július 12. NÉV NÉLKÜL: Mauritánia kikiáltja függetlenségét. Forrás: letöltés ideje: április 28. NÉV NÉLKÜL: Megdöbbentő videók a párizsi metrózavargásokról. Forrás: letöltés ideje: december 27. NÉV NÉLKÜL: Német francia nap január 22-én. Forrás: letöltés ideje: október 28. NÉV NÉLKÜL: Párizs és az illegális bevándorlás: francia kulcs. In. HVG, évf. 12. sz. p NÉV NÉLKÜL: Szétverték a bevándorlók Marseille belvárosát + Képek. Forrás: letöltés ideje: december 27. NÉV NÉLKÜL: Szomáliai ENSZ-hadművelet: Kenyérharc. In. HVG, évf. 2. sz. p NÉV NÉLKÜL: Szomáliai kivonulás: kivonulási rend. In. HVG, évf. 10. sz. p. 27. NÉV NÉLKÜL: Szomáliai kivonulás: utánuk az éhínség. In. HVG, évf. 10. sz. p NÉV NÉLKÜL: Tovább folytatódtak a franciaországi zavargások. Forrás: /, letöltés ideje: március 18. PAPP, Julien: A francia ellenállás és a szövetséges hatalmak ( ). Forrás: letöltés ideje: április 27. PARGETER, Alison: Észak-afrikai bevándorlók Európában és a politikai erőszak. In. Kisebbségkutatás, évf. 3. sz. p POMPIDOU, Georges: Entretiens et Discours (Interjúk és beszédek a szerző fordítása). Paris: Libraire Plon, 1975., II. kötet. POMPIDOU, Georges: Le noeud gordien (A gordiuszi csomó. a szerző fordítása). Paris: Libraire Plon, POMPIDOU, Georges: Pour rétablir une vérité (Egy igazság helyreállítására. a szerző fordítása). Paris: Flammarion, ISBN X RAVASZ Ábel: Kalózkodás Szomáliában: Puntland és a bukott államiság. In. Kül- Világ, évf sz. p ROSTOVÁNYI Zsolt: Civilizációk a civilizáció ellen?: A hidegháború utáni nemzetközi rendszer antinómiái. In. Külügyi Szemle, évf. 1. sz. p Forrás: ci%c3%b3k_a_civiliz%c3%a1ci_.pdf, letöltés ideje: január

280 SALGÓ László, BALOGH András: A gyarmati rendszer története Bp.: Kossuth Könyvkiadó, ISBN SCHWEITZER András: Francia bevándorlási múzeum: Idegen bűvölet. In. HVG, évf. 8. sz. p SELJÁN Péter: Szomália, mint az államkudarc tipikus példája és az Ádeni-öböl kalózai. Forrás: letöltés ideje: március 15. SÍK Endre: Fekete-Afrika története II. Bp.: Akadémiai Kiadó, SÍK Endre: Fekete-Afrika története III. Bp.: Akadémiai Kiadó, SÍK Endre: Fekete-Afrika története IV. Bp.: Akadémiai Kiadó, SZTERNÁK György: Szélsőséges erőszakos szervezetek, mint lehetséges veszélyforrások, a demokratikus társadalmakban. Egyetemi jegyzet. Bp.: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, SZŰCS Anita: A régi új francia álom: Sarkozy versenyfutása Európáért. In. GROTIUS-Tanulmányok. Forrás: letöltés ideje: március 31. TARJÁN Tamás: június 16.: Pétain marsall kerül Franciaország élére. Forrás: aorszag_elere/, letöltés ideje: május 7. TEYSSIER, Jean-Pierre: L année 1973 dans la politique étrangère du président Pompidou (Az 1973-as év Pompidou elnök külpolitikájában. a szerző fordítása). In. Politique étrangère, évf sz. p Forrás: letöltés ideje: január 10. TUCKER, Spencer C. (szerk.): The Encyclopedia of the Vietnam War: A Political, Social, and Military History. (A vietnámi háború enciklopédiája: politikai, társadalmi és katonai történelem. a szerző fordítása). H.n.: ABC-CLIO, Forrás: KsC&printsec=frontcover&dq=the+encyclopedia+of+vietnam+war&hl=fr&sa=X&e i=kjpcviuhovsv7abh4yhgcw&ved=0ccaq6aewaa#v=onepage&q&f=true, letöltés ideje: november 6. ISBN TURNER, Robert F.: Myths of the Vietnam War: The Pentagon Papers Reconsidered. (A vietnámi háború mítoszai: A Pentagon felülvizsgált dokumentumai. a szerző fordítása) Forrás: letöltés ideje: november 4. TÜRKE András István: Az elszalasztott lehetőségek diplomáciája?: A francia külpolitika strukturális és tartalmi változásai a es időszakban és tevékenysége az európai színtéren. In. Külügyi Szemle, évf. 2. sz. p Forrás: lehet%c3%94s%c3%a9_.pdf, letöltés ideje: március

281 TÜRKE András István: Franciaország és az EU bevándorlási problémái. Forrás: letöltés ideje: január 11. VÁSÁRHELYI Júlia: Patrick Stefanini francia bevándorlásügyi államtitkár: Nem szeretnék részt venni az agyelszívásban. In. HVG, évf. 14. sz. p VIDA László: A lisszaboni szerződés kilátásai: Bevándorlási viták. In. HVG, évf. 42. sz. p. 34. VIDA László: Illegális bevándorlók Észak-Franciaországban: mehetnékjük van. In. HVG, évf. 17. sz. p WALDHEIM, Kurt: Nehéz mesterség. Bp.: Gondolat Kiadó, ISBN

282 MELLÉKLETEK 1. számú melléklet: A modern kisháborúk típusai Ágh Attila felosztása alapján (ÁGH Attila: Konfliktusok, háborúk. Bp.: Zrínyi Katonai Kiadó, 1989.) új konvencionális háború: Ebben elsősorban, bár nem kizárólagosan, a regionális középhatalmak vesznek részt. Néhány regionális hatalom már fejlett katonai eszközökkel rendelkezett, így a háború a felek között némán, fegyverkezési verseny formájában történt, mint például Latin-Amerikában. Példái közé tartozik a közel-keleti konfliktus, az India Pakisztán közötti, az India Kína közötti vagy az Anglia Argentína közötti Falklandi háború. A legkoncentráltabb, legnagyobb intenzitású és leggyorsabb forma, határozottan megállapítható kezdettel és befejezéssel. Jól elkülöníthető a frontvonal és a hátország, a fő szerepet a reguláris seregek és a haditechnika játssza, a háború kimenetele egy döntő csatához kötődik, amely az ellenfél vereségét hozza. Átfordulhat konvencionális háborúba. A helyi háborúk egy szakasza, amelyet sokszor kísér gerillatevékenység. nem konvencionális háború: A második világháború után a leggyakrabban jelentkezett, alaptípusa Irak Irán háborúja a nyolcvanas években. Elhúzódó konfliktus, amely a fejlődő országok egymás közti háborúit jellemzi. Vannak a konvencionális háborúra emlékeztető szakaszai is, azonban elsősorban új tulajdonságok jellemzik. Eleinte a felek között spontán összecsapások jelentkeznek, ami gerillaháborúba megy át, amely majd nem konvencionális háború lesz. A háború visszaeshet a szinte teljesen akciómentes szintre is. Fekete-Afrika, Délkelet-Ázsia országai között sok ilyen háború zajlott. Sajátos esete ( ) a külső beavatkozáshoz kötődő korlátozott háború, mint a hosszabb, többnyire nem fegyveres összeütközéssel járó nemzetközi konfliktusok és válságok egy jól lehatárolt mozzanata, amelynek pontos területi és időbeli meghatározottsága és célja van (»leckét«ad, megtorol, erőt demonstrál, elrettent stb.). (p. 184.) Ilyen volt Franciaország és Líbia részvétele a csádi polgárháborúban, vagy Izrael libanoni beavatkozása. destabilizációs háború: Alacsony intenzitású, elhúzódó konfliktus révén történő kifárasztási stratégia, amelyben a konfliktus nem katonai eszközei (infrastruktúra 282

283 tudatos és módszeres lerombolása) és céljai (adott társadalmi-gazdasági szerkezet és politikai rendszer teljes destabilizálása) dominánsak. Jellemző volt Délkelet-Ázsiában. A front eltűnik, inkább a felkelők által a terepadottságok miatt kedveltebb dzsungelek, hegyek, mocsaras területek helyeken zajlanak az intenzívebb harcok, de a nagyvárosokba is áttevődhetnek. Többnyire belső háborúk, alacsony intenzitásuk miatt a nemzetközi közvélemény nehezen tudja követni, mint például az indiai szikh konfliktus, a tamil szeparatizmus Sri Lankán vagy a nyolcvanas évek nicaraguai polgárháborúja. Döntő csata az ellenfelek moráljában játszódik le, és a végső vereséget a politikai célkitűzések feladása jelenti, nem a közvetlen katonai vereség. Altípusa a harmadik világban megjelent szeparatista mozgalom. anómiás konfliktusok: Az anomosz ógörögül rendezetlent jelent. Az anómiás konfliktus a háború leszűkülése az ösztönös, rendezetlen és váratlan politikai erőszakra, illetve fegyveres összeütközésekre. ( ) a helyi háborúk kiindulópontját és alapját jelentik, amelyhez a magasabb konfliktusformák időről időre visszatérnek az intenzitásuk csökkenésével, s amelyből újra meg újra fellángolnak. (p. 189.) Ide tartoznak azon szeparatista mozgalmak, amelyek még nem kerültek nyílt polgárháború szintjére, valamint a nyolcvanas években egyre inkább teret nyerő nemzetközi és helyi terrorizmus. 283

284 2. számú melléklet: A terrorizmus, a gerilla- és a hagyományos háború jellemzői Harcoló egység mérete harchelyzetben Hagyományos háború Nagy (hadsereg, hadtest, hadosztály) Fegyverek A fegyverzet minden válfaja (légierő, páncélosok, tüzérség stb.) Taktika Többnyire több fegyvernem összehangolt, közös hadművelete Célpontok Várt eredmény Többnyire katonai egységek, ipari és szállítási infrastruktúra Fizikai megsemmisítés Gerillaháború Közepes (szakasz, század, zászlóalj) A fegyverzet minden válfaja (légierő, páncélosok, tüzérség stb.) Kommandótípusú taktika Többnyire katonai, rendőri és közigazgatási létesítmények, akár politikai ellenfelek Főleg az ellenség fizikai felmorzsolása Terrorizmus Kicsi (rendszerint tíz főnél kevesebb) Kézifegyverek, kézigránát, rohampuska és különleges fegyverek, például autóbomba, távirányítású pokolgép, légnyomásváltozásra működésbe lépő bomba Különleges taktika: emberrablás, gyilkosság, autórobbantás, repülőgép-eltérítés, barikád, túszejtés stb. Állami jelképek, politikai ellenfelek és általában a legszélesebb tömegek Lélektani kényszer Terület ellenőrzése Igen Igen Nem Egyenruha Hord Gyakran hord Nem hord Háborús övezetek A háború A háború a harcban Nincsenek elismert elismerése földrajzilag álló országra háborús övezetek: elismert övezetre korlátozódik világszerte folyó korlátozódik hadműveletek Nemzetközi Igen, ha szabályok Igen, ha szabályok Nincs törvényesség irányítják irányítják Belföldi törvényesség Igen Nem Nem Forrás: MERARI, Ariel: A terrorizmus mint a lázadás stratégiája. In. TÁLAS Péter (szerk.): A terrorizmus anatómiája. Bp.: Zrínyi Kiadó, p

285 3. számú melléklet: A XXI. század globális biztonsági kihívásai, kockázatai és fenyegetései Forrás: RESPERGER István: A biztonsági környezet, az aszimmetrikus hadviselés és a terrorizmus jellemzői. In. Hadtudományi Szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január 26. Egyes, fentebbi kihívások és kockázatok magyarázata: demográfiai robbanás és annak következményei (biztonsági kihívás): A legnagyobb problémát az európai lakosságszám csökkenésével párhuzamosan emelkedő afrikai és dél-ázsiai lélekszám jelenti. Ehhez kapcsolódik az államok számának radikális növekedése. A legveszélyesebb fenyegetést azonban az úgynevezett széteső államok jelentik, amikor az ország központi vezetése felbomlik, nem képes többé megvédeni a polgárait, valamint a biztonságot és a stabilitást garantálni. Bizonyos országokban mint Szomáliában, Burundiban, Jemenben, Ugandában, Afganisztánban, Maliban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Kenyában, Nigériában, Pakisztánban, Csádban, Nigerben, Haitin, Etiópiában, Bangladesben pedig tovább élezik a helyzetet a nemzeti és vallási ellentétek, a polgárháborúk, a fegyveres konfliktusok, valamint az atomfegyver. 285

286 energiahordozók kimerülése víztartalékok (biztonsági kihívás): Igaz, hogy a víz Földön a legnagyobb mennyiségben található természetes anyag, de az emberi fogyasztásra alkalmas édesvízkészlet ennek töredéke, mintegy 2%. ( ) 2025-ben 2,4 3,4 milliárd ember olyan országokban fog élni, amely víz-stresszes (waterstressed), azaz az egy főre eső mennyiség nem éri el az köbmétert évente. Többnyire afrikai, közel-keleti, dél-ázsiai országokról és Észak-Kínáról van szó. 864 fegyverkereskedelemből származó problémák (biztonsági kockázat): A fegyverek exportja akkor eredményezheti egy térség biztonsági stabilitásának felborulását, ha a meglevő katonai erőegyensúly megbontását idézi elő. A válságövezetekbe irányuló fegyverek gyakran fegyverkezési spirált indítanak el. 865 Ide tartozik továbbá a világűr hozzáférhetősége. etnikai és vallási ellentétek (biztonsági kockázat): A kisebbségek elnyomása, jogaik, valamint kultúrájuk és nyelvük korlátozása a hidegháború időszakában tabunak számított, a központi akarat háttérben tartotta az ellene irányuló törekvéseket. A hidegháborús szembenállás felbomlásával azonban ezen elfojtott törekvések elemi erővel törtek a felszínre. Az etnikai konfliktusoknak súlyos következményei lehetnek, és polgárháborúkat, etnikai terrorizmust, népirtást és a határok megkérdőjelezését is eredményezhetik, instabillá téve ezzel hosszú időre akár egész régiókat. Teret nyert az iszlám fundamentalizmus a modern iszlám irányzatok útkeresése mellett, civilizációjuk négy fő irányba terjeszkedik. Az egyik a volt Szovjetunió déli részének országait elsősorban a Kaukázust és Kazahsztánt jelenti. A másik irány Észak- Afrika, ahol a terrorista akciók száma, intenzitása és a lakosság iszlamizációja növekedésnek indult. Mellékága az Afrika déli területeire történő erőszakos vagy vallási, kulturális behatolás. A harmadik irány Európa, ahol a muszlim közösségek diaszpóraszerűen terjednek, a negyedik pedig India és Indonézia térsége. 864 RESPERGER István: A biztonsági környezet, az aszimmetrikus hadviselés és a terrorizmus jellemzői. In. Hadtudományi Szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január RESPERGER István: A biztonsági környezet, az aszimmetrikus hadviselés és a terrorizmus jellemzői. In. Hadtudományi Szemle, évf. 3. sz. p Forrás: letöltés ideje: január

287 4. számú melléklet: Dien Bien Phu földrajzi elhelyezkedése Forrás: letöltés ideje: március

288 5. számú melléklet: Dien Bien Phu erődítése Forrás: letöltés ideje: március

289 6. számú melléklet: A Morice-vonal Algéria és Marokkó között Forrás: letöltés ideje: március

290 A Morice-vonal Algéria és Tunézia között Forrás: letöltés ideje: március

291 7. számú melléklet: Dekolonialista törekvések Mauritánia területén Mauritánia a Maghreb-államokat és Fekete-Afrika országait összekötő, túlnyomórészt a Szaharában található ország a gyarmatosítás története során először portugál, majd pedig holland kézben volt. Formálisan 1920-ban vált Franciaország gyarmatává, amely azt Francia Nyugat-Afrikához (Afrique Occidentale Française AOF: a francia gyarmatbirodalom afrikai területei tekintetében két nagy részből állt, a másik nagy egység a Francia Egyenlítői Afrika (Afrique Équatoriale Française AEF) volt.) sorolta, majd a második világháború befejezését követően, 1946-ban a IV. Köztársaság tengerentúli területeinek egyike lett. A függetlenségi mozgalmakban a területen két fő irányzat uralkodott. Az egyik haladó szellemű volt, elutasította a törzsi tradíciókat, elsősorban a fiatalokat tömörítette és a fegyveres utat is járhatónak tartotta az elszakadás elérésére. Egyik képviselőjük, Horma Uld Babana az 1946-os választásokon a francia parlamentbe is bekerült, illetve vezetésével alakult meg ban az Egyetértés Párt. A Nagy Marokkó koncepció elfogadása miatt azonban hamarosan távoznia kellett, és pozícióját Szarr Diavara foglalta el, aki létrehozta a Demokratikus Blokkot. Az ettől konzervatívabb szemléletű irányzat pártját 1947 áprilisában Mauritániai Haladó Unió néven alapították meg, 1958-ban pedig a mórok a Nahda vatania, vagyis Nemzeti újjászületés pártot hozták létre. Mindez az amúgy is meglévő belső ellentéteket tovább generálta, Diavara például megtiltotta a színes bőrű fiataloknak az utóbbi politikai szerveződéshez történő csatlakozást. A külső tényezőket tekintve, az országban zajló függetlenségi törekvésekre pozitív és negatív irányban egyaránt nagy hatással voltak az algériai függetlenségi harcok, Marokkó követelései országukkal szemben, illetve a harmadik világ államainak növekvő politikai szerepvállalása a különféle nemzetközi szervezetekben. Mauritánia 1956-ban egy kerettörvénynek köszönhetően belső autonómiához jutott, azonban területén 1957 és 1958 folyamán fegyveres felkelések törtek ki. Az szeptember 28-i népszavazáson lakossága de Gaulle V. Köztársasága és annak új alkotmánya mellé sorakozott fel, és még ez év november 28-án kikiáltották a Mauritániai Iszlám Köztársaságot, amely azonnal csatlakozott a Francia Nemzetközösséghez. Az Arab Liga augusztus 23-i nyilatkozatában is megerősítették az arab országok azon egységes véleményét Mauritániáról, miszerint az mesterséges képződménynek tekinthető, hiszen Marokkó integráns része és függetlenségének biztosítása csak az 291

292 imperialisták akarata volt november 28-i alkotmányjogi függetlenségének kikiáltásakor ennek során Mauritánia első vezetője a 36 éves, Mokhtár Uld Daddah lett a Maghreb-országok közül például csak Tunézia ismerte el azonnal, jelezve státusa problémásságát. Forrás: present/, letöltés ideje: március

293 8. számú melléklet: Az algériai háború, Forrás: letöltés ideje: március

294 9. számú melléklet: Az 1957-es algíri csata Forrás: letöltés ideje: március

295 10. számú melléklet: A bukott államok indexe és Szomália helyzete, 2012 Forrás: letöltés ideje: március

296 11. számú melléklet: Az al-sabáb térnyerése Szomália területén, 2012-es állapot Forrás: letöltés ideje: március

297 12. számú melléklet: A szomáliai kalózok elleni küzdelem műveleti területe Forrás: letöltés ideje: március

298 13. számú melléklet: Az érzékeny városi zónák megyénkénti eloszlása Franciaországban, március 6-i állapot Forrás: letöltés ideje: március

299 14. számú melléklet: A október novemberi franciaországi zavargások helyszínei Forrás: KRAJČÍR Lukács: A párhuzamos társadalmak ütközése Zavargások Nyugat-Európában. Forrás: letöltés ideje: március

300 15. számú melléklet: A között Franciaországba érkezett bevándorlók születési kontinensenkénti eloszlása Forrás: letöltés ideje: március

301 16. számú melléklet: Egy 2010-es európai uniós felmérés eredménye, ahol a tagállamok állampolgárait arról kérdezték meg, hogy a bevándorlás pozitív hatással van-e a gazdaságukra Forrás: NÉV NÉLKÜL: Kevés bevándorló magas elutasítás. Forrás: letöltés ideje: március