Lackfi János: Ez olyan vicces! Írd már meg! A humor tánca szóbeliség és írásbeliség határán

Átírás

1 A PLENÁRIS ELŐADÁSOK ABSZTRAKTJAI Pál Ferenc: Összetartozás és elégedettség a társkapcsolatban. Tudunk-e nevetni magunkon? Római katolikus lelkész, mentálhigiénés szakember Hajdan megannyi külső erőforrás szilárdította meg és tartotta egyben a társkapcsolatokat. Ezek kényszert is jelentettek, de kétségkívül érdekeltté tették a feleket, hogy megpróbáljanak együtt élni akár az elégedetlenségükkel együtt is, vagy többet tenni az elégedettségükért. Hiszen jóval több lehetőség áll rendelkezésünkre, mint gondolnánk. Lackfi János: Ez olyan vicces! Írd már meg! A humor tánca szóbeliség és írásbeliség határán PhD, író, költő, műfordító Mi vicces és mi nem? Kinek mi vicces? És ezt mi dönti el? A nevetés decibelszintje? Az Akadémia Humorisztikai Döntőbizottsága? Hol születik a komikum, aszfalton vagy döngölt padlón? Esetleg papíron? Van könyvhumor, melyet lehetetlen kiszabadítani papírfogságából? Avagy a vicc lényegi összetevője a továbbmesélés, a szóvá tevés, az adomázás? Az irodalmi humor az élő humor lenyomata, vagy keletkezhet önbeporzással is, betűk nászából? Egy előadás, mely remény szerint hangulatosan feltett, megválaszolhatatlan kérdések dömpingje lesz majd... A válaszokat ki-ki keresse magában! Medgyes Péter: A nyelvtanulás tréfadolog A neveléstudomány doktora, Professor Emeritus, Eötvös Loránd Tudományegyetem Korunk nem kedvez a humornak. Pícível terhes világunkban nagyon kell vigyázni a nyelvünkre. Jobb, ha ki sem nyitjuk a szánkat. A nyelvórán se. Nem úgy értem. Gyakorolnunk kell az idegen nyelvet, hát persze, de ne viccelődjünk (mondják egyesek), mert a nyelvtanulás nem tréfadolog! Nem-e? Szerintem nincs annál mulatságosabb, mint amikor idegen nyelven kell megszólalnunk. Hebegünk, habogunk, kerékbe törünk. Bohócruhába bújunk. Vegyük tudomásul, hogy a humor kéretlenül is ott van a tanteremben, valahányszor csak megszólalunk. Sírjunk ezen, vagy inkább nevessünk? Én az utóbbit javaslom. Adamikné Jászó Anna: Az érvelés humora (Arany és Jókai művei alapján) Az MTA doktora, Professor Emerita, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi A klasszikus retorikák sokat foglalkoztak a nevetéssel (risus), később, a reneszánsz és a barokk retorikák a szellemességgel (az acumen elmeél terminust használták). A humor mint terminus nem volt használatos, de más néven foglalkoztak vele. A 18. századtól a filozófiai-esztétikai irodalom nagy témája a humor (jó áttekintés olvasható a Retorikai lexikonban, de régebbi művekben is, például Hantz Jenő vagy Szinnyei Ferenc értekezéseiben). A 20. század második felében a retorika nagy megújítója, Chaim Perelman az érvelés tárgyalása kapcsán mindig kitér az érvelés humoros lehetőségeire, valamint az érvelés és a stílus kapcsolatára. Érdemes az érvelés humorát vizsgálni, különösen azon írók életművében, akik még alapos retorikát tanultak, így Arany és Jókai műveiben. Elemzésem a következő szempontok szerint halad: példa (paradeigma), enthüméma, toposz-logika (definíció,

2 felosztás; összehasonlítás: analógia, fokozatok; viszonyok: ok-okozat, ellentét, ellentmondás; körülmények); szerkezet (pl. narratív metalépszisz), stílus (főképp alakzatok); ti. a szerkezet és a stílus is érvel. Greifenstein János: Merre tart a bohóc? Színész, rendező, bohóctréner, Magyar Cirkusz és Varieté A társadalmi változásokkal együtt változik a humor, változnak a humor forrásai. Sokszor fordul elő, hogy amin tegnap nevettünk, azon ma sajnálkozunk. És ahol bekapcsol a szánalom, ott automatikusan kikapcsol a humor. A bohóc minden korszakban reagál a társadalom állapotára. Onnan szerzi a muníciót a jeleneteihez, figyeli, hogy milyen hatást tud elérni a közönségnél, keresi azokat a pontokat, ahol betalál. Ahogy változik a bohóc karaktere és produkciója, úgy minden korszakban újabb és újabb kép alakul ki arról, hogy mi is az a bohóc. A nagy kérdés akkor merül fel, amikor bohócokat szeretnénk képezni, akik a következő évtizedekben fognak dolgozni. Honnan tudjuk, mi lesz vicces húsz év múlva? Vicces lesz még a hasra esés? Milyen tudást kell megszereznie egy előadónak, ha erre a pályára áll? Merre tart a bohóc? A SZEKCIÓELŐADÁSOK ABSZTRAKTJAI Ács Fruzsina (1) Boda-Ujlaky Judit (2) Smohai Máté (3): Stand-uposok színpadi szorongásának, humorstílusának, illetve flow-élményének kapcsolata (1) Stand-up humorista; (2) PhD, egyetemi adjunktus, Testnevelési Egyetem, Pszichológia és Sportpszichológia Tanszék; (3) PhD, egyetemi adjunktus, Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Előadásunkban a humoristák humorstílusának, színpadon átélt flow-élményének és teljesítményszorongásának összefüggéseit vizsgáltam. A kutatás továbbá kiterjedt arra is, hogy a színpadon töltött évek száma milyen kihatással van e változókra. A kutatásban 30 fő stand up-os vett részt (M=31,82 év SD= 7,2 év), a pályán töltött évek számát tekintve (M=4,97 év SD=4,3 év) voltak közöttük kezdők és profik is. A változók vizsgálatára online tesztcsomagot küldtünk ki, amely a Humorstílus Kérdőívet (Martin, Puhlik-Doris, Larsen, Gray, & Weir 2003; magyar adaptáció HSQ-H Boda, Séra, Köteles, Urbán és Szabó, 2017), a Kenny Előadói Teljesítményszorongás kérdőívet (Kenny 2009) és a Szituációspecifikus Flow-kérdőívet (Oláh 2005) tartalmazta. Az eredmények azt mutatták, hogy akik régebben vannak a pályán, kevésbé szoronganak a fellépések miatt, valamint akik régebben stand up-olnak, azok kevésbé preferálják a kapcsolatépítő humorstílust. Tendenciaszerű negatív irányú együttjárás mutatkozott az énvédő humorstílus és a Kenny Előadói Teljesítményszorongás kérdőív családon belüli szorongás és aggodalom a fellépés miatt alskáláival. A flow-élmény és a humorstílusok között nem sikerült kapcsolatot kimutatni. Andor József: Humor-sztereotípiák ausztrál állatviccekben PhD, címzetes egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem, Anglisztika Intézet

3 A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy milyen kulturális, szemantikai és pragmatikai beágyazottságú sztereotípiák figyelhetők meg az ausztrál nyelvi közegben született olyan viccekben, melyeknek céltárgyai az ott őshonos állatok. Felméri, hogy az ilyen állatviccekben a kizárólag ott élő állatok külső megjelenése, viselkedésük jellemző vonásai, vagy pedig mindkettő együttesen képezi-e a velük kapcsolatos verbálisan kifejezett humor kognitív alapú sémaforrását, valamint az arra vonatkozó enciklopédikus és kulturális tudásbázisra alapozott szöveginterpretációt. Annak a kiderítése is a vizsgálat tárgyát képezi, hogy milyen volumenben jelennek meg ilyen témájú viccek az ausztrál kulturális közeg keretei között. A dolgozat vizsgálati módszereiben alapvetően támaszkodik a keret-szemantika, a kulturális antropológia, valamint a kognitív sémaelmélet kurrens modelljeinek eszköztárára. Bali János: Humor és a zenehallgatás módjai PhD, habil., egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi A nyugati zene története azt mutatja, hogy különböző korokban jelentősen eltért, hogy mit tartottak zenének. Ráadásul minden korszakban több, eltérő funkciójú, különböző szerkezetű jelenség együttesét foglaljuk össze ezzel a szóval. S a zene mindegyik világához más szerzői-előadói-zenehallgatói paradigmák tartoznak. Előadásomban néhány a középkori, reneszánsz, barokk, klasszikus és romantikus zenéből vett példán keresztül azt vizsgálom, hogy a humor különféle zenei megjelenéseinek szempontjából nézve milyenek is e világok, hogyan illeszkedik bennük a zenehallgatás és a humor különféle formáinak belső struktúrája. Mennyiben tekinthető humoruk tisztán zeneinek az akkori, illetve későbbi zenefelfogás szerint. Boda-Ujlaky Judit (1) Dörnyei Kristóf (2): A szégyenérzet, a humorstílus és a kiégés öszszefüggéseinek vizsgálata tanítók és tanárok körében (1) PhD, egyetemi adjunktus, Testnevelési Egyetem, Pszichológia és Sportpszichológia Tanszék; (2) egyetemi hallgató, Testnevelési Egyetem. Spencer (2015) a kiégés egyik okaként említi a szégyent. Makai (2016) kutatásai szerint a pozitív humorhasználat képes a társas kapcsolatok támogatására, ezzel csökkentve a deperszonalizáció, a szociális kapcsolatok megromlásának lehetőségét. Martin és mtsai (2003) szerint az agresszív stílus jelenléte a gúny, sértő viccelődés, szarkazmus, degradáló humorizálás stb. révén az egyén szociális kapcsolatainak (akár kollegiális, akár szülő, gyermek kapcsolat) jelentős részére negatív, romboló hatással van. Kutatásunkban 118 tanár vagy tanító online töltötte ki a TOSCA-3 (szégyen és bűntudat), az MBI (kiégés) és a HSQ (humorstílus) kérdőíveket. A pozitív humorformák gyenge, de szignifikáns negatív korrelációt mutattak a deperszonalizációval, közepesen erős negatívat az egyéni teljesítménnyel, míg az agresszív humorstílus gyenge szignifikáns pozitív korrelációt az érzelmi kimerüléssel és a deperszonalizációval. A kiégés magas, illetve alacsony mértékével jellemezhető tanárokat szétválasztva a szégyen, a kapcsolatépítő, az énvédő és az agresszív humorhasználat is szignifikáns eltérést mutatott a csoportok között: a kiégett csoportra több agresszív és kevesebb pozitív (énvédő és kapcsolati) humor jellemző.

4 Boda-Ujlaky Judit (1) Dósa Zoltán (2) Révész György (3) Séra László (4): Humor, ugratás, iskolai bántalmazás. Egy iskolai bántalmazás-prevenciós program hatásai az ugratásra, humorhasználatra és a nevetségessé válástól való félelemre (1) PhD, egyetemi adjunktus, Testnevelési Egyetem, Pszichológia és Sportpszichológia Tanszék; (2) PhD, egyetemi előadótanár, Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár; (3) PhD, habil. ny. c. egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi ; (4) PhD, főiskolai tanár, Pécsi Tudományegyetem, Pszichológiai Doktori Iskola Az ugratás a játékos incselkedéstől (heccelődéstől és jóindulatú tréfától) az agresszív, ártó szándékú erőszakoskodásig terjedő, kettős természetű, jótékony (játékos jellegű és a kapcsolatot elősegítő) és kártékony (csúfolódásra és elkülönítésre irányuló) összetett jelenség. Az ugratás a céltárgy számára valamiképpen releváns játékos jelzésekkel kiegészített szándékos provokáció (Keltner 2001: 234), de a hergelődést, vagy az erőszakoskodást, legyen az verbális (gúnyolódás, kötekedés), vagy nyílt fizikai bántás (lökdösődés, ütés) nem kísérik az üzenetet kiegészítő, pozitív szándékjelzések. Az ugratást mindenki elfogadja, így általános társak, családtagok között, s alapvető szerepe van szocializációban (Barnett et al. 2010; Keltner 2008; Mills és Carwille 2009). Néhány korábbi megfigyelés és felvetés alapján (Klein és Kuiper 2006; Lyford 2010) a pozitív (kapcsolatépítő, énvédő) és negatív (agresszív és énleértékelő) humorstílusok, a kinevetéstől való félelem (gelotofóbia) és az ugratási tapasztalatok közötti kapcsolat feltárására terveztünk kérdőíves vizsgálatot 2013-ban. Ennek a tapasztatait vetjük össze egy újonnan bevezetett antibullying-programban résztvevő iskola diákjainak ugyanezen jellemzők mentén mutatott percepcióival/viselkedésével. Boda-Ujlaky Judit (1) Török Lilla (2) Alföldi Péter (3): Képesek-e a jó humorérzékkel rendelkezők becsapni önmagukat? (1) PhD, egyetemi adjunktus, Testnevelési Egyetem, Pszichológia és Sportpszichológia Tanszék; (2) tudományos segédmunkatárs, Testnevelési Egyetem; (3) egyetemi hallgató, Testnevelési Egyetem A korábbi kutatások alapján látható, hogy mind a humornak, mind az önbecsapásnak számos eltérő megközelítése, definíciója van. Ami azonban egyértelműen közös a két jelenség hátterében meghatározástól és elméleti kerettől függetlenül, hogy mindkettő esetében két össze nem illő, inkongruens nézet jelenik meg (Chance és Norton 2015; Martin 2007). Ugyanakkor, míg a humor esetében a két, egymással ellentétes percepció egyidejű aktiválása a lényeges, addig az önbecsapásnál a két oldalból csak az egyik kerül előtérbe. Az önbecsapás esetében csak az egyik percepció válik teljes mértékben hozzáférhetővé a tudat számára, a másik tudattalan hiedelem marad. Kutatásunkban a humorérzék és az önbecsapás kapcsolatára kerestük a választ. Ezt különböző önbeszámolós tesztek, valamint egy, a kutatásban résztvevő személyek által írt történet elemzésének segítségével végeztük. A Humorstílus Kérdőív agresszív skálája közepes, a kapcsolatépítő stílus gyenge korrelációt mutatott az Önbecsapás kérdőív összpontszámával, illetve az énvédő alskála az önbecsapás alskálával. A vizsgálati személyek által felidézett történetek, illetve az MSHS kérdőív nem mutattak összefüggést.

5 Budai Timea: A nonverbális humor és a mentalizáció kapcsolatának vizsgálata siket gyermekeknél Egyetemi hallgató, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi, pszichológia mesterképzés A humor olyan humán-specifikus jelenség, amely különféle pszichológiai és társas funkciók interakciójának eredménye. A humor a siket közösségekben is közel azonos funkciókat tölt be, mint a hallók körében. A mentalizáció terén azonban mutatkoznak különbségek a két csoport között: míg a halló szülők halló gyermekei már négyéves koruktól képesek teljesíteni a hamis vélekedés tesztet, addig a halló szülők siket gyermekei esetében többéves késés tapasztalható a teszt sikeres megoldásában. Jelenleg is folyó kutatásunkban arra az elméletre alapozva vizsgáljuk a humor és az elmeolvasás kapcsolatát, mely szerint a mentalizációnak központi szerepe van a pragmatikai képességek sikerességében. A nyelvi hátrányok leküzdése érdekében nonverbális tesztekkel vizsgáljuk a képességek közti öszszefüggéseket. Czetter Ibolya: Az irónia jelentésstilisztikája A szegények iskolája című Márai-műben PhD, főiskolai tanár, ELTE-Savaria Egyetemi Központ Ritkán olvasni könyvet, melynek tartalmát ilyen mértékben a hangja teszi mondta Schöpflin Aladár. Márainak ez az alkotása szórakoztató, élvezetes és emlékezetes, hiszen a játékosság, humor, gúny, szarkazmus megannyi megnyilvánulásával találkozunk benne. A dolgozat az ironikus alakzatok kognitív funkcióit vizsgálja a Márai-életmű e különleges műfajú alkotásában, A szegények iskolája című esszékötetben. Az ironikus modalitáshoz és figuratív megfogalmazáshoz okkal folyamodik a beszélő, s ennek a komplex kommunikatív szándéknak a hátterét, pragmatikáját, kognícióját szeretnénk feltárni. A különböző elméleti alapállások áttekintése után a szöveg azon nyelvi és nyelven kívüli jellemzőit vizsgálom, amelyek segítenek felismerni az ironikus interpretációt. Választ keresek arra, hogy milyen kognitív képességek szükségesek ahhoz, hogy a befogadó felismerje az ironikus olvasat lehetőségét. Domonkosi Ágnes: A megszólítás mint a humor és az irónia forrása PhD, habil. főiskolai tanár, Eszterházy Károly Egyetem, Magyar Nyelvészeti Tanszék A beszédpartner megnevezései, a közvetlen vokatívuszi megszólítások azonosító és kapcsolatteremtő funkciójuk révén meghatározó tényezői a személyközi viszonyok dinamikus alakításának. Előadásomban hétköznapi társalgások és viccgyűjtemények megszólító elemeinek vizsgálata révén azoknak a műfaji, szituatív és formai sajátosságoknak a feltárására törekszem, amelyek révén a megszólítás művelete a humor és az irónia forrásává válhat. Feltételezésem szerint a humoros hatás egyik kiindulópontja az inadekvát használat, ugyanis egyes közvetlen megszólítások (pl. szerepfőnevek, titulusok, családi terminusok) alkalmazása már önmagában is aktiválja az adott tipikus viszonylathoz kapcsolódó sémákat, a nem prototipikus helyzetben való használata ezáltal alkalmas egy-egy szituáció átértelmezésének kezdeményezésére. Elemzésemben kitérek arra is, hogy a megszólítás műveletének az egyes tipikus szerepviszonyok, szituációk előhívására való képessége révén kiemelt szerepe van a vicc mint szövegtípus kontextualizálásában. Drahota-Szabó Erzsébet: A frazeológiai humor fordíthatósága és fordíthatatlansága

6 Habil. főiskolai tanár (Szegedi Tudományegyetem), egyetemi docens (Selye János Egyetem) Az előadás a kontrasztív frazeológia témaköréhez kapcsolódik. Középpontjában humoros és szarkasztikus magyar és német beszélt nyelvi, ill. szleng idiomatikus frazeologizmusok állnak. A vizsgált frazeologizmusoknak vagy nincs megfelelőjük a célnyelvben, vagy pedig funkcionális jelentés-ekvivalensük van, ezeknek az interlingvális szinonimáknak azonban más a képi háttere. A kérdés az, hogy a szó szerinti fordítás humoros hatást kelt-e a célnyelvi beszélőben, a célnyelvi beszélő meg tudja-e fejteni a tükörfordítás alapján a frazeológiai jelentést, ill. milyen nyelvi és kulturális akadályokba ütközhet a fordítás. Az első csoportba olyan frazeologizmusok sorolhatók, amelyeknek a metaforikus háttere a célnyelvi beszélő számára is könnyen értelmezhető, s a szó szerinti fordítás humoros hatást kelt. A szó szerinti fordítás azonban olykor értetlenséget szül ezek a frazeologizmusok alkotják a második csoportot. A harmadik csoportba olyan frazeologizmusok tartoznak, amelyek szó szerinti átültetése országismereti háttértudás hiányában értelmezhetetlen, vagy népetimológiás értelmezéshez vezethet. A negyedik csoporton belül reália-frazeologizmusokról esik szó. Ezek között vannak olyanok, amelyek nyelvileg könnyen fordíthatók, s vannak olyanok, amelyek a nyelvspecifikusságuk miatt fordíthatatlanok. Ďurka Róbert Nikoleta Janíčková: A humorstílusok és a boldogság kapcsolata az egyetemi hallgatóknál (1) PhD, egyetemi adjunktus, Katolikus Egyetem Ružomberok (Szlovákia), Bölcsészettudományi (2) asszisztens, Katolikus Egyetem Ružomberok (Szlovákia), Bölcsészettudományi A jelen vizsgálat célja kideríteni, hogy milyen összefüggések vannak a humorstílusok és a boldogság között az egyetemi hallgatók körében. Egyetemi hallgatók három csoportja (bölcsészettudományi szakok hallgatói, orvostanhallgatók és műszaki szakok hallgatói, együtt 323 hallgató) töltötte ki a Humorstílus kérdőívét (HSQ) és az Oxfordi Boldogságmérő kérdőívét (OHQ). Szignifikáns pozitív összefüggést fedeztünk fel a pozitív humorstílusok és a boldogság között mind a három csoportban (a legmagasabb korrelációt az orvostanhallgatók körében). A negatív humorstílusok nem voltak összefüggésben a boldogsággal, egy kivétellel (negatív korreláció az agresszív humor és a boldogság között a műszaki szakok hallgatói körében). A vizsgálat eredményei arra mutatnak rá, hogy a pozitív humorstílusok pótolhatatlan összetevői a mindennapi boldog életnek. Fedoszov Oleg: A legnagyobb cseh géniusz (Divadlo Járy Cimrmana / Jára Cimrman Színháza) PhD, habil. egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi 50 évvel ezelőtt egy kis cseh faluban felfedezték az eddig ismeretlen tudós, Jára Cimrman hagyatékát. Az első híradások Cimrmanról 1966 végén hangzottak el a cseh rádióban. A tudós, aki az első világháború előtt a kor legjelentősebb alakjaival találkozott, és jótanácsaival segítette Albert Einsteint, Edisont vagy éppen Csehovot, más területeken is remekelt: volt feltaláló, drámaíró, zeneszerző, filozófus, színházi kísérletező, orvos, világutazó felfedező stb. Egyetlen hibája volt csupán: hogy sohasem létezett. A Cimrmanéletmű a nevét viselő prágai színház műsoraiban jelenik meg. Az előadások első felében

7 tudományos referátumok hangzanak el Cimrman életművéről, míg az előadás második felében Cimrman egy-egy darabját mutatják be. Nincsen olyan cseh ember, aki ne tudná, ki az a nem létező és soha nem is létezett Jára Cimrman, a kitalált zseni, akit azonban mégis kultikus rajongás övez (Mariusz Szczygiel). 50 éve teltházzal mennek a DJC színház előadásai, filmek készülnek róla, könyvek jelennek meg. Mi lehet ennek az oka? Cimrmant tiszteljük. Normálisak vagyunk? Semmit se veszünk komolyan így a csehek. A jelenség nyelvi, kulturális, esztétikai, politikai és más összefüggéseiről szól az előadás. Forró Orsolya Horváth Zsuzsa: Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala A rontott nyelviség interpretációs lehetőségei (1) PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi (2) PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi A beszédpartner megnevezései, a közvetlen vokatívuszi megszólítások azonosító és kapcsolatteremtő funkciójuk révén meghatározó tényezői a személyközi viszonyok dinamikus alakításának. Előadásomban hétköznapi társalgások és viccgyűjtemények megszólító elemeinek vizsgálata révén azoknak a műfaji, szituatív és formai sajátosságoknak a feltárására törekszem, amelyek révén a megszólítás művelete a humor és az irónia forrásává válhat. Feltételezésem szerint a humoros hatás egyik kiindulópontja az inadekvát használat, ugyanis egyes közvetlen megszólítások (pl. szerepfőnevek, titulusok, családi terminusok) alkalmazása már önmagában is aktiválja az adott tipikus viszonylathoz kapcsolódó sémákat, a nem prototipikus helyzetben való használata ezáltal alkalmas egy-egy szituáció átértelmezésének kezdeményezésére. Elemzésemben kitérek arra is, hogy a megszólítás műveletének az egyes tipikus szerepviszonyok, szituációk előhívására való képessége révén kiemelt szerepe van a vicc mint szövegtípus kontextualizálásában. Géró Györgyi: Humor és verbális agresszió a magyar kabaréban PhD, egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem 1929-ben a Hacsek és Sajó első jelenetének bemutatójával új kabaréműfaj született: megjelent a cselekményt és minden látványelemet nélkülöző színpadi dialógus, ahol a nevetés forrása pusztán a verbalitás, a két ellentétes szereplő szócsatája. A jelenetek egyszerű dramaturgiára épülnek: a kisember ostobaságával kihozza sodrából beszélgetőtársát, aki kiabál, sérteget, esetleg fel is pofozza partnerét. Az agresszió tehát a hatásmechanizmus alapeleme, akár a vásári komédiákban. Az 1960-as évek végén Komlós János Jenő és Lujza figurájában egy házaspár beszélgetéseinek megjelenítésével átértelmezi a helyzetet: az ostoba, nevetséges kisember szerepét a feleség tölti be. Az agresszió itt tisztán verbális. Sinkó Péter Jelenetek egy házasságból című sorozata pedig már egy nagyszerű példatár a párkapcsolatban bevethető verbális agresszió eszközeiről. Az előadás a jelenetek nyelvi elemzésével a verbális agresszió elmélyülésének folyamatát vizsgálja társadalmi kontextusban. Győrffy Alexandra: A humor motiváló szerepe az oktatásban magyartanár kommunikációtanár, Eszterházy Károly Egyetem

8 A mai világban a pedagógusoknak nagyon nehéz a diákjaik érdeklődését felkelteni a tanulás, illetve a tanórai téma iránt. Az előadás arra világít rá, hogy a tanárok hogyan alkalmazhatják a humort motiváló eszközként az órán, hogyan tehetik színesebbé, változatosabbá a 45 perceket. A humor-definiálások közös jellemzője, hogy megkívánja a váratlanságot, ellenmondást, így kiválóan hasznosítható a tanórai motiválásban. Az előadás első részében a humor és a motiváció fogalmakat tisztázom, ezt követően a humor órai motiváló felhasználását, illetve humoros feladatokat mutatok be. Hámori Ágnes: A vicc mint társalgási műfaj és kognitív séma összetevői és szociokulturális elsajátítása PhD, tudományos munkatárs, MTA Nyelvtudományi Intézet Az előadás a (magyar) viccet mint szövegtípust, ill. társalgási műfajt közelíti meg, ötvözve egyrészt a beszélésnéprajzi és más diskurzuselemző megközelítéseket a műfajokkal kapcsolatban, másrészt a kognitív pszichológiának és nyelvészetnek a kognitív sémákra vonatkozó felismeréseit. Ezen belül empirikus vizsgálatok alapján (világos és egyszerű példákkal) egyrészt azt szeretném bemutatni, hogy a vicc sémája milyen prototipikus öszszetevőket tartalmaz az átlagos magyar (felnőtt) nyelvhasználók számára, másrészt, szintén elemzésekből vett példák alapján, annak az izgalmas folyamatnak a főbb állomásait, ahogy ez a séma (mint szövegtípus és forgatókönyv) a gyermekkori fejlődés során, évek alatt, a szociokulturális viselkedés és a pragmatikai tudás részeként fokozatosan elsajátítódik. Hidasi Judit: Humor a japán médiában CSc, PhD, egyetemi tanár, Budapesti Gazdasági Egyetem Noha a japán humor megítélése a szakirodalomban nemegyszer vita tárgyát képezi, annyi bizonyos, hogy az jellegénél fogva alapvetően más természetű, mint az európai kultúra hagyományain kialakult és gyakorolt humorjelenségek. Az előadás a japán médiában megjelenő humorjelenségek bemutatását és elemzését tűzi ki célul. A képi és vizuális humortól kezdve (karikatúrák, mangák) halad a verbális humorműfajok számbavételén keresztül az előadóművészetekig. Külön figyelmet szentel a stand-up műfajokon belül is a rakugo-nak és manzai-nak mint hagyományos szórakoztató formáknak, amelyek az élő előadások mellett töretlen népszerűséget élveznek a japán médiacsatornákon is. Egy aránylag új jelenségre, a globalizálódó japán pop-kultúra részeként a médiahumor nemzetköziesedési kísérleteire is kitér az előadás néhány rövid angol nyelvű bejátszás erejéig. Holdoš Juraj Ďurka Róbert: Használható-e a gelotofóbia, a gelotofília és a katagelaszticizmus az internetfüggőség predikciójában? (1) PhD, egyetemi adjunktus, Katolikus Egyetem Ružomberok (Szlovákia), Bölcsészettudományi ; (2) PhD, egyetemi adjunktus, Katolikus Egyetem Ružomberok (Szlovákia), Bölcsészettudományi A jelen vizsgálat célja kideríteni, hogy használhatók-e a gelotofóbia (a kinevetéstől való félelem), gelotofília (öröm a saját magam nevetségessé tevéséből) és a katagelaszticizmus (öröm mások kinevetéséből) az internetfüggőség predikciójában. Együtt 241 egyetemi hallgató töltött ki három kérdőívet: IRPS (internettel kapcsolatos problémák mérésére használt kérdőív), PhoPhiKat-45 (gelotofóbia, gelotofília és katagelaszticizmus mérésére

9 használt kérdőív) és NEO-FFI (Big Five dimenziók mérésére használt kérdőív). Az eredmények arra mutatnak rá, hogy az internetfüggő személy nem lelkiismeretes, nem barátságos, és fél a kinevetéstől. A hierarchikus regresszió szerint az internetfüggőség 20%-át magyarázhatjuk személyiségjellemzőkkel, és további 3%-ot gelotofóbiával. Feltételezzük, hogy az internet olyan biztonságos helyet kínál, ahol a gelotofób személyek ugyan elkerülhetik a társadalmi expozíciót, de azonban ez hajlamosabbá teszi őket az Internetfüggőségre. További kutatások indokoltak. Horváth Anna: Humor a japán médiában PhD-hallgató, Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Az Üstökös az első magyar humoros időszaki lap volt, amely augusztus 21-én indult meg Pesten, szerkesztője és kiadótulajdonosa pedig Jókai Mór volt. Felmerülhet a kérdés, hogyan kapcsolódhat az irodalomhoz a hetilap: az ott megjelent cikkek, anekdoták és hirdetések értékes-érdekes elegyet alkottak az akkori társadalmi helyzetről, szatírába csomagolva. Előadásomban azt szeretném bemutatni, milyen humor volt jelen az akkori irodalomban, s ez hogyan kapcsolódhat össze Jókai Mórral. S miért pont vele? Tompa szerint az egyik leghumorosabb magyar író volt, s ezt az állítást szeretném alátámasztani a lapjából vett szemléletes példákon keresztül. Horváth Zsuzsa: Amikor a Nyugat Ugat, avagy a paródia mint az irodalomkritikai gondolkodás eszköze PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Lovászy Károly 1912-ben adott ki Ugat címmel egy paródiafüzetet, mely az 1908-ban indult Nyugat című, a magyar irodalmi modernséget reprezentáló folyóiratot mind külső megjelenésében, mind tartalmában, mind szerkezetében parodizálja. Előadásomban azt vizsgálom, hogy mennyiben lehet az irodalmi paródiát metaszövegként értelmezve gyakorlati irodalomkritkaként olvasni. Kitérek a füzet külső megjelenésére (embléma, betűtípus, cím), emellett a szerkezeti, tartalmi elemekre is, illetve hogy ezek mi módon vonatkoztathatók a Nyugat folyóiratra, mi a kapcsolat a kettő között, és mi a humor forrása az egyes esetekben (szépirodalmi szövegek, Figyelő Ügyelő rovat, kritikai észrevételek). Vizsgálom továbbá, hogy a humor, a paródia miként lehet a kritika, jelesül az irodalomkritika egy lehetséges eszköze, összekötve az irodalmi paródia fogalmával. H. Tomesz Tímea: A humor lehetősége a tudósításokban PhD, főiskolai docens, Eszterházy Károly Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi A tudósítás a szubjektív-objektív kategóriapárra épülő műfaji felosztásban a tényközlő (objektív) műfajcsaládba sorolható, funkciója hagyományosan a tájékoztatás, a befogadók elvárása is ez. A kereskedelmi médiumok megjelenésével azonban tudjuk a médiaszövegek a tájékoztatás mellett szórakoztat(hat)nak is. Előadásomban ebből kiindulva arra keresem a választ, hogy miképpen jelenhet meg a szórakoztatás, a humor az objektív műfajokban, elsősorban a tudósításokban. Az előadás első része bemutatja a tudósítás mint szövegtípus és műfaj jellemzőit, a második rész pedig számba veszi a humor forrásának lehetőségeit a tudósítás különböző típusaiban.

10 Istók Béla: Egy internetes mém variációi, avagy miben rejlik az Arsenal arsenalsága? PhD-hallgató, Selye János Egyetem Az elmúlt években az internetes mémek a digitális kommunikáció egyik legkedveltebb humorkeltő eszközeivé váltak. Jelen előadásom célja az internetes mémek nyelvészeti szempontú definiálása, és egy tágabb értelemben vett internetes futballmém a 4senal-mém variációinak a bemutatása. Az Arsenal a 2003/2004-es idényben veretlenül végzett az angol első osztályú labdarúgó-bajnokság (Premier League) élén, azóta viszont még egyetlen bajnoki címet sem szerzett. A londoni együttes ellendrukkerei előszeretettel élcelődnek azon, hogy az Arsenal teljesítménye az említett szezon óta többször is csak a negyedik helyre volt elegendő. Jelen előadásomban azt vizsgálom, hogy hogyan jelenik a négyes szám mint pragmatikai utalás az Arsenalt kifigurázó mémekben. Janiec-Nyitrai Agnieszka: Angyali és ördögi nevetés Milan Kundera választott műveiben PhD, tanársegéd, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi A tanulmány Milan Kundera regényeiben meghatározott kétfajta nevetéstípusról szól: az ördögi és az angyali nevetésről. Kiindulópontom A nevetés és felejtés könyve című regény, amely alapján elemzem a kétféle nevetést, majd a folytatásban rátérek Kundera korábbi regényeire is, mindenekelőtt a Tréfa című regényre, ahol a nevetés egy különös, deformálódott, groteszk formát ölt. Célom értelmezni a kétfajta nevetés mélyebb tartalmát és rétegeit, valamint bemutatni Kundera nevetésfilozófiáját, amely feltárja azokat a mechanizmusokat, amelyek mentén az emberi társadalom működik. deván Lapis Gergely: Majd kínrímekkel szadizom magam Rímfajták és poétikai funkciójuk Varró Dániel költészetében Óraadó, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi A görög és római antikvitásban jóformán alig használt alakzat a középkortól kezdve fontos eleme az európai verstannak és poétikáknak. A rímek különböző fajtái az egyes alkotásokban akár egészen eltérő szerepet játszhatnak: a díszítő-gyönyörködtető funkciótól az emlékezet támogatásán át a jelentést elbizonytalanító nyelvjátékig, amelyet már Jean Paul is a rím idősebb testvérének tartott. A rím lényegéből adódóan a nyelv fizikai valóságára: a jeltestre, a nyelv hangzó és látható részére irányítja a figyelmet, egyúttal azonban a jelölő-jelölt viszony eredetének kérdését is fölveti azáltal, hogy a jeltestek hasonlóságán szemantikai viszonyt is feltételez, ill. létrehoz közöttük. Varró Dániel költészetében a rím alakzatának kezdettől változatos és fontos szerep jut. A mesterkedő játékosság a humor változatos formáin át kapcsolódik a versek jelentésének és egyúttal Varró ars poeticájának mélyebb rétegeibe. Ez a zenei-szemantikai kísérletezőkedv ráadásul egyaránt jellemzi szerelmi versciklusait, gyerekmondókáit és verses regényét. Előadásomban Varró rímeinek minőségi fonetikai-szemantikai variációit fogom vizsgálni a szemrímtől a kancsal rímekig, és a ritkább vagy épp keletkezőben lévő esetekig. Kéri Dénes: Sztoikus humor Egyetemi hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi

11 Mai világunkban szükségessé vált az ókori sztoicizmus és a humor mélyebb integrálása saját életünkbe és a közéletbe egyaránt. E kettő meglehetősen távolinak tetszik egymástól, azonban ez nincs így: célom megmutatni, miképpen alapozható meg a Zénón vagy Epiktétosz által képviselt sztoában a humor, és hogy az ebből nyert tapasztalat hogyan alkalmazható mindennapjainkban. Ehhez először is felvázolom a sztoicizmus etikai (és tágabban metafizikai) alapjait, melyek részben a platonizmusban, részben a cinizmusban rejlenek. Ezt követően kimutatom, hogy miképpen egyeztethető össze egy bizonyos értelemben felfogott humor az előbb felvázolt sztoikus alapokkal. Az általam felvetett humorfelfogás a sztoával közös kognitív alapokon nyugvó összeférhetetlenség-elmélethez áll legközelebb. Végezetül az így megalapozott humort (és tágabb értelemben érintőlegesen a sztoikus életvitelt) vetítem ki napjainkra, megmutatva hasznát, alkalmazhatóságát és szükségességét. Kövesdi Miklós: Wodehouse-tól SpongyaBobig: a humorfordítás gyakorlata szabadúszó, humorista Több mint húsz éve vagyok humorista és műfordító. Ezért nem meglepő, hogy a kiadók és stúdiók szívesen bízzák rám a humoros alkotások fordítását. A humor visszaadása egy másik nyelven, más kultúrában talán a legnehezebb fordítói kihívások egyike. Saját pályafutásomból merített gyakorlati példákon, többek között P. G. Wodehouse, Sue Townsend és Hugh Laurie műveiből vett részleteken szemléltetem, milyen nehézségekkel találkozhatunk, és ezeket milyen stratégiákkal lehet megoldani. Kurucz Anikó: A humor az utolsó fátyol. Hamvas Béla humormisztikája PhD-hallgató, Selye János Egyetem Hamvas Béla nevál című regényében a humor és az irónia alakzatai leleplezik a hősök ismétlődő és makacs monomániájában az élet értelmetlenségét, ugyanakkor rámutatnak a létezés értelemmel ellátható, magasrendű minőségére is. A regény metafikciós részeit hordozó ún. függönybeszélgetések a dialogizált belső beszéd hangjainak reflexióit tartalmazzák a panoptikumban felvonultatott alakok mozdulatlanságáról és odakozmásodott magánmitológiájuk nevetségességéről. A nevetségesség azonban nemcsak az ábrázolt világra, hanem az elbeszélőre, a kritikusra és az olvasóra egyaránt vonatkozik. Ezt a végig fenntartott önkritikai magatartást humormisztikának vagy humorisztikai alapállásnak nevezi az elbeszélő. A humormisztika morálja az egyetlen olyan erő ugyanis, amely képes ellensúlyozni és megszentelni a létezés tragédiáját. Az ambivalens karneváli nevetéssel, illetve a bahtyini rituális nevetéssel rokonítható humormisztika Hamvas bölcseletének egyik ontológiai alapjává is válik. Regényén kívül a legkiforrottabb, s poétikai lendülettől áthatott esszéi a transzparencia, illetve a transzparens egzisztencia kiérleléséhez vezető úton a cselekvést és a kontemplációt egyaránt magában foglaló derűt jelölik meg a realizálás egyik nélkülözhetetlen alapmodusaként. Előadásomban a hamvasi humormisztika körvonalazására, egzisztenciális tétjének bemutatására teszek kísérletet. Lénárt-Muszka Zsuzsanna: Jogfosztottság, önreflexivitás és identitáspozíciók: humor az afro-amerikai irodalomban PhD-hallgató, Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Előadásomban az afro-amerikai humor megjelenési formáit és a szóbeli hagyomány hagyatékát vizsgálom Glenda Carpio és Dexter B. Gordon elméleteire támaszkodva három

12 közelmúltban megjelent afro-amerikai irodalmi műben: Toni Morrison Salamon-ének (1977) és Sapphire Push (1996) című regényeiben, valamint ZZ Packer Our Lady of Peace (2003) című novellájában. Ezekben a művekben a marginalizált, jogfosztott társadalmi rétegek humora az elégtétel és a túlélés eszközeként tételeződik, használata a gelotofóbia enyhítésére tett kísérlet. Működésmintái rávilágítanak a humor és a társadalmi nem, valamint áttételesen a humor és a hatalom implicit kapcsolataira a 20. századi és kortárs afro-amerikai miliőben. Érvelésem szerint az inzultusok, implikatúrák, önreflexív megjegyzések és más, a signifyin(g) hagyományából táplálkozó humorformák mindhárom műben a szereplők identitáspozícióinak megerősítésére szolgálnak és társadalomkritikaként is funkcionálnak. Lindner Henriett: Bubó doktor a pszichiátria európai kultúrtörténetének kontextusában PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Romhányi József és Nepp József megálmodta rajzfilmfigura és könyvhős, Dr. Bubó, családi kedvenc, bár elsősorban felnőttek értik a sarlatán bagolydoktor és népes állati paciensgárdájának kesernyés humorral leírt mélységesen emberi eseteit: a kisebbségi komplexusban szenvedő elefántot, a megalomániás bolhát, a kleptomániás szarkát, a depreszsziós birkát vagy a könnyező krokodilt. Az állati-emberi gyarlóságok egyrészt a szólások és fabulák toposzain alapulnak, másrészt kapcsolódnak az európai elme- és lélekgyógyászat kultúrájához is. Az előadás ez utóbbi kontextusban értelmezi Bubó doktort és pácienseit, megkísérli a könyv és a filmek, valamint a Szamárfül szósziporkáinak humorát e kultúrtörténeti háttér előtt méltatni. Ők A bolondok hajójának mai utasai, a felvilágosodás utáni modern európai pszichiátria precedensei, Freud viccelméletének gyakorlati megvalósítói. T. Litovkina Anna: Aki keres, az talál? Talál a halál! Bibliai proverbiumok ferdítései PhD, habil. egyetemi docens, Selye János Egyetem, Modern Filológia Tanszék A közmondásokat vélhetően soha nem tekintették szentnek és sérthetetlennek, ezért velük együtt megjelent a ferdítésük is. Ez utóbbi egyaránt adatolható az antikvitásban, a középkorban és a rákövetkező korszakokban is. Az elferdített közmondás (vagyis antiproverbium) mint műfaj tehát nem napjaink találmánya, de az utóbbi néhány évtizedben különösen gyorsan terjedt, elsősorban a tömegmédia és az internet hatására. A közmondások elferdítésének több fajtája lehetséges. Ezek közül a leggyakoribbak és legkedveltebbek: a közmondás egyik összetevőjének kicserélése, kiegészítő elemek hozzáadása, felcserélés, két vagy három közmondás keveredése, a közmondás lerövidítése és ezzel egyidejűleg kiegészítő elemek hozzáadása, a közmondásvegyülés, a szójáték stb. Bizonyos közmondásokat különös előszeretettel ferdítenek el. Közülük több bibliai eredetű: Aki másnak vermet ás, maga esik bele; Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér; Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Az alábbi közmondás-paródiák is bizonyítják e közmondások népszerűségét: Aki másnak vermet ás, rossz ember nem lehet; Ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel; Addig nyújtózkodj, ameddig élsz. Az előadásom arra keres választ, mely bibliai eredetű közmondások és miért örvendenek a legnagyobb népszerűségnek a humoros változtatásuk során. Továbbá az előadásomban az antiproverbiumok létrehozása során alkalmazott fő ferdítési módokat és humoreszközöket is górcső alá veszem, mindegyiket néhány példával megvilágítva.

13 T. Litovkina Anna (1) Hrisztova-Gotthardt Hrisztalina (2) Vargha Katalin (3) Aleksa Varga Melita (4) Ana Keglević (5): Aki másnak vermet ás Egy bibliai közmondás humoros ferdítései a harmadik évezred elején (1) PhD, habil. egyetemi docens, Selye János Egyetem, Modern Filológia Tanszék; (2) tesztfejlesztő, Pécsi Tudományegyetem, Idegen Nyelvi Központ; (3) tudományos munkatárs, MTA BTK Néprajztudományi Intézet; (4) egyetemi docens, Eszéki Tudományegyetem, Bölcsészettudományi ; A közmondások szövege egyetlen időszakban sem volt teljes mértékben rögzített, már a legkorábbi lejegyzésektől kezdve számolhatunk különböző mértékű variálódással. Az adott közmondás jelentését is módosító, tudatos közmondás-ferdítés sem napjaink találmánya, de az utóbbi néhány évtizedben a szövegek száma és terjedésük sebessége is megnőtt, amiben nagy szerepet játszik a tömegmédia és az internet mint közvetítő médiumok hatása. Egyes közmondások elferdítése különösen közkedvelt, ezek között több bibliai eredetű szöveg is van. Napjainkban az Aki másnak vermet ás, maga esik bele az egyik leggyakrabban elferdített bibliai eredetű közmondás, néhány széles körben elterjedt paródiája: Aki másnak vermet ás, az elfárad, Aki másnak vermet ás, az a sírásó stb. Az említett közmondás azonban nemcsak a magyarban, hanem majdnem félszáznyi európai nyelvben is létezik, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy más nyelvekben is humoros ferdítések alapjául szolgál-e. Közös előadásunk során erre a kérdésre keressük a választ, öt európai nyelvből (magyar, angol, német, orosz, horvát) vett példák segítségével. Elsődleges forrásunkat az internet, illetve korábban összeállított internetes korpuszok jelentik. Liu Yang: Hogyan humorizálnak a kínaiak? Egyetemi hallgató, szinkrontolmács és szakfordító, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi A humor mindig is fontos része volt a kínai társadalomnak. Mégis gyakran előfordul, hogy értetlenül állnak egymás előtt a nyugati és a kínai beszélgetőpartnerek, amikor egyegy viccet próbálnak egymásnak elmagyarázni. Az előadásomban erre adok magyarázatot a kulturális különbségek szemszögéből. Először áttekintést nyújtok a kínai humor történelméről és műfajairól. Aztán bemutatom, hogy a kínai gondolkodás és a humor milyen összefüggésben áll. Nagy Julianna: Félre- és kibeszélések Goldoninál PhD, lektor, Jagelló Egyetem, Krakkó Az előadás arra kíván választ találni, hogy mi a humor forrása a komédiában: miért tudunk nevetni, akár olvassuk, akár nézzük ezeket a darabokat. Az elméleti hátteret a kognitív szemantika és a hermeneutika adja. Az előbbi segítségével az egyes szavak, mondatok jelentésének hátterét, azok alakulását vizsgálom. (A jelentés és a hangnem kapcsolata kiemelt szerepet kap.) Majd az utóbbi segítségével megnézzük, hogy hogyan fogadjuk be a komédia szövegét. A gyakorlati elemzést Goldoni Nyaralás-trilógiája adja. Ebben a három összefüggő darabban a nevetésre szolgáló szituációk már-már túlmutatva önmagukon néhol a keserű nevetésbe fordulnak át. Két kiemelt szempontot elemzek: 1. hol van

14 az átmenet nevetés és a keserűség közt; 2. milyen hatásuk van a félre- és kibeszéléseknek. Az előadás külön kitér arra, hogy miért is van létjogosultsága ma is ezeknek a Goldoni-daraboknak. Nagy Sándor Imre (1) Révész György (2) Séra László (3): Humor a zenében: egy elővizsgálat tapasztalatai (1) Gitártanár, Agócsy László Zeneiskola, Pécs (2) PhD, habil. ny. c. egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi (3) PhD, főiskolai tanár, Pécsi Tudományegyetem, Pszichológiai Doktori Iskola Az utóbbi évtizedben megújult az érdeklődés a zene által felkeltett érzelmek iránt, a humort, beleértve a nevetést, örömöt és élvezetet is (Huron 2004, 2006; Kubovy 1999; Trevor 2016). A zenetudósok összegyűjtötték és elemezték a hangszeres zene számtalan humoros részletét, utalva a humorelméletek elveire, különösen az elvárások, meglepődés, inkongruencia hagyományos fogalmaira, modern változatokban pedig az ellentétes sémák, forgatókönyvek, keretek ütközésére és a feloldásra támaszkodva próbálják meg feltárni mechanizmusait és osztályozni típusait (Eriksen 2016; Palmer 2017; Goeth 2013; Schimmel 2014 Rozin, 2006). A zenei élménynek a humorhoz hasonlóan kognitív és affektív összetevői vannak, a humorban a kognitív elem a csattanó megértése, a zenében az elvárt események megsértésének felfogása, az érzelmi elem a tréfa vagy a zene megértéséből származó hasonló élvezet (Kubovy, 1999). Ezt idegtudományi eredmények is alátámasztják (Croom 2012; Brattico, Bogart és Jacobsen 2013; Moran, Wig, Adams et al. 2004). A zenei humorban szerepet kap a tempo, regiszter, dinamika, hangszín, harmónia és dallamkontúr kiszámíthatatlan módon való manipulálása, megszakításai, mechanikus ismétlései, de nagyon sajátosan feltételezi a zenei stílus és grammatika kultúrától függő megértését, a zenei tapasztalatot. A zenei humorra adott reakciókat pszichológiai kísérletben már vizsgálták (Mull 1949), napjainkban a zenei tapasztalat szerepe is előtérbe került (Moore és Johnson 2001). Jelen előkísérletünkben az általános humorérzék és a zenei humorra való érzékenység összefüggéseit vizsgáltuk zenei előképzettséggel rendelkező és nem rendelkező bölcsész, valamint zeneszakos egyetemi hallgatók esetében. Némethné Varga Andrea: Humor az irodalmi mesében PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi A IV. Magyar Humorkonferencián megtartott előadásom a gyermekversek humorát mutatta be az óvodás és a kisiskolás korosztály irodalmi élményeire alapozva. A kutatást ez alkalommal a mesék világában folytatom. A népmesék humorának, valamint a humoros meseműfajoknak gazdag irodalma van, ezért előadásomban a szerzői, más néven irodalmi mesék humorával foglalkozom. A humor forrásainak bemutatásán túl kitérek a humoros szövegek irodalmi és anyanyelvi nevelésben betöltött motiváló erejére is. Az elemzést egy a éves korú gyermekek körében végzett felméréssel egészítem ki. Némety Alexandra: A komikum megjelenési formái Petőfi Sándor költészetében PhD-hallgató, Selye János Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom Doktori Iskola Az előadás a komikum megjelenési formáit vizsgálja Petőfi Sándor költészetében. Célja Petőfi különböző műveiben a humor mint esztétikai minőség értelmezése. A romantika

15 jeles képviselője számos tematikában és stílusban alkotott, azonban korának irodalmában, s ezáltal az ő műveiben is fellelhető a humor, a parodizálás. Lírai művei közül a komikum szempontjából kiemelhető A négyökrös szekér, Egy estém otthon, prózai művei között említhető az Úti levelek és A helység kalapácsa c. műve, melyet komikus eposzként, ún. stílus- és műfajparódiaként tartunk számon. A helység kalapácsa nemcsak a klasszicista eszményt, a túlzásba vitt pátoszt, a fennkölt hangnemet és a jellegzetes eposzi kellékeket teszi nevetségessé, hanem a költészetnek romantikus (és nem kevésbé) ünnepélyes, vasárnapi értelmezését is. Az előadás a művekben fellelhető komikum eszközeit vizsgálja, vagyis azt elemzi, miként, milyen eszközök segítségével éri el a költő művének humoros és parodikus hatását. Osztroluczky Sarolta: Dömdödöm, avagy ki kicsoda a Négyszögletű Kerek Erdő költőversenyén PhD, egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Előadásomban Lázár Ervin 1985-ös meseregényének, a Négyszögletű Kerek Erdőnek a 9. fejezetében (Dömdö-dömdö-dömdödöm) lezajló költőverseny lírai termését vizsgálom. Kérdésfeltevésem arra irányul, hogy Aromóék versei vajon mutatnak-e hasonlóságokat a nyolcvanas évek magyar poétikai irányzataival, és ha igen, ki kivel azonosítható a Négyszögletű Kerek Erdőben. Mivel az egyes versek elhangzása után a szereplők reflektálnak is egymás műveire, vélhetően nemcsak poétikák, de a korszak irodalomtudományi recepciós irányzatai is exponálódnak a mesében. Ugyancsak érdekes kérdés lehet, hogy egy, a szöveg keletkezésének kontextusától elvonatkoztató, aktualizáló olvasat vajon megtalálhatja-e a mesebeli poétikák kortárs reprezentációit. Palágyi László: A muslinca-glóriáról kognitív keretben humoros összetételek Bödőcs Tibor előadásaiban PhD-hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi A verbális (nyelvileg is reprezentált) humor esetében a humoros hatáshoz hozzájáruló fogalmi tartalom grammatikailag konstruálódik. A szóösszetétel mint konstrukció meghatározza a szemantikai szerkezetet. Az előadásban Bödőcs Tibor humorista szóösszetételeinek (muslinca-glória, simpson-kentaur, júdás-facebook, vatikán woodstock) vizsgálatát mutatom be kognitív keretben. A fenti szóösszetételek mint kompozitumszerkezetek (Langacker 1987) olyan fej-módosító struktúrák, melyeknek jobb oldali komponense a szerkezet profilja. E struktúrák bár konstrukciós sémájuk produktív atipikusak, mivel a konceptuálisan független profilmeghatározók egy másik, fogalmilag szintén autonóm komponenst dolgoznak ki landmarkként. A figyelmi hierarchia hipotézise szerint (Talmy 2007) az összetételek lexikai kategóriájuk (főnév) és kompozicionális tulajdonságaik (alanyeset) alapján megegyeznek nagyfokú szalienciájukban, keretjellemzőik alapján azonban nem (ugyanis nem mindegyik komponens jelöl közvetlenül hozzáférhető referenst). A szóösszetételek mint kreatív összetételek (Benczes 2006) képi és fogalmi metaforán alapuló nyelvi kifejezésként vagy metonímia és metafora ötvözeteként írhatók le metaforikus megfelelések és/vagy metonimikus referenciapont-szerkezetek révén (Kövecses 2002). A humorkutatás keretében a szóösszetételek atipikus struktúrája a váratlanság, morfológiai tényezői a feltűnőség, a komponensek által aktivált, nagy szemantikai távolságban lévő fogalmi keretek pedig a kontrasztelméletek felől értelmezhetők. Pap János: A zenei humor sajátosságai

16 A fizikai tudományok kandidátusa, tudományos főmunkatárs, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem A zene szabályrendszerei révén elvárásokat kelt hallgatójában. Ezeket az elvárásokat megsértve a zene humorossá válhat (a humor fogalmát Freud értelmezésében használom). A zenei humor két fő típusa a zenén belüli és a zenén kívüli humor. Az előbbi megértéséhez, élvezetéhez zenei ismeretekre, tapasztalatokra van szükség. Az utóbbi általában zene nélkül is humoros. Köztes formának tekinthetők a vidám témájú szöveges (dalos) zenei műfajok, ahol a szöveg és a játék a humorforrás, amit a zene csupán megerősít. Ha a zene ellentmond a szöveges tartalomnak, akkor ironizál. A valódi zenei humor legfőbb sajátossága, hogy a humor ártalmatlan, tiszta formáját hozza létre (kivéve, ha indexáló funkciókat ellátó zenéket figuráz ki vagy zeneszerzőket gúnyol). A valódi zenei humor az intellektuális humor birodalma, az emberi szellem bravúrja. Pethő Mária: A humor olyan, amilyenné tesszük. Résztvevői keretrendszer a mediatizált diskurzusokban PhD-hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola A nemzetközi kommunikációelméleti szakirodalomban több szerző érvel a klasszikus diádikus modell kiterjesztésének szükségessége mellett. A magyar szakirodalomban ez a felismerés még alig érhető tetten. A televíziós reality műfaj példáin keresztül mutatom be, hogy az interakciók nem redukálhatók két ember közötti információcserére, köszönhetően a helyzetek sokféleségének. A mediatizált interakciók jellemzően komplex folyamatok. A diskurzusok a kommunikáció két szintjén, valós és fiktív keretek között működnek, túllépve a klasszikus adó-vevő, beszélő-hallgató kategóriákon, szerteágazó szerepköröket létrehozva (például célszemély, fültanú, kollektív feladó stb.) Előadásomban a humoros vagy humorosnak szánt megnyilatkozásokon keresztül egy új kommunikációs modellt, valamint az ahhoz tartozó új terminológiát ismertetem. Riszovannij Mihály: A komikum mintázatai a zsidó népi kultúrában történeti visszatekintés PhD, egyetemi docens / egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, SEK / Selye János Egyetem, TKK A zsidó humor címkéje általában a zsidó viccek, anekdoták elemzését takarja, pedig a hétköznapok komikuma leginkább a verbális és nonverbális interakciók sajátos dinamikájából keletkezik. Előadásom az egykori felvidéki zsidó népi kultúrába nyújt betekintést, elemezve a komikum mintázatait és funkcióit a mindennapi életben (családi kapcsolatok, életciklusok eseményei, kódváltás és nyelvi interferenciák, ünnepekhez kapcsolódó népszokások stb.). Az elemzés forrása az egykori komáromi főrabbi, Schnitzer Ármin nemrég újra felfedezett és immáron magyar fordításban is hozzáférhető Zsidó kultúrképei, önéletrajzi visszaemlékezései a modernizáció kihívásaival szembesülő (felvidéki) zsidó közösségekről a 19. században. Schirm Anita: Az Agymenők agymenései avagy a nem együttműködő kommunikáció mint humorforrás PhD, egyetemi adjunktus, Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Az Agymenők (The Big Bang Theory) sorozat sikerének egyik titka, hogy a szereplői sajátos kommunikációs stílusokat testesítenek meg. Számukra mást jelent a társalgás, és másként is értelmezik a beszélgetésre vonatkozó szabályokat, mint az átlagos emberek.