A 2012/10. SZÁM TARTALMA

Átírás

1 A 2012/10. SZÁM TARTALMA SZARVASMARHA Nemes Zs., Đedović, R., Komlósi I., Gáspárdy A.: A szaporodási mutatókban jelentkező heterózis fajtaátalakító keresztezés során. 3. Hasznos élettartam és megmaradási hányad / 579 BAROMFI Coman, A., Rusvai M., Végh B., Cătană, N., Demeter Z., Palade E. A: Vírusos kórokozók kimutatása fertőző mirigyesgyomor-gyulladásra jellemző tüneteket mutató brojlercsirke-állományokban / 588 VADON ÉLŐ ÁLLAT Beregi A., Erdélyi K., Fodor K., Csányi S.: Muflon paratuberculosisa. Esetismertetés / 594 Évin S., Hajdú P., Pilis T., Adlan, E.: Kruppos tüdőgyulladás füles sünben (Hemiechinus auritus). Esetismertetés / 597 Csapó I.: A bőgő (barcogó) dámbikák zsírmobilizációs szindrómája. Megfigyelések a gyakorlatból / 601 ÁLLATVÉDELEM Jurkovich V., Fóris B., Végh Á., Kovács P., Könyves L., Brydl E.: Az állatjóllét értékelése hazai tejtermelő tehenészetekben / 605 MIKOLÓGIA

2 Somosköi B., Keresztes Zs., Solti L., Kovács M., Cseh S.: A T-2 mikotoxin hatása egérembriók korai fejlődésére / 614 TÁPLÁLKOZÁS-ÉLETTAN Kerti A., Pajor F., Póti P., Bárdos L.: A tojássárgája és tojássárgájapor lutein- és zeaxantintartalmának jelentősége az öregkori sárgafoltdegeneráció megelőzésében / 628 Kiss D. S., Jócsák G., Zsarnovszky A.: Az inzulin szerepe a táplálékfölvétel központi idegrendszeri szabályozásában. Irodalmi összefoglaló / 635 KINOLÓGIA Rzepiel A., Horvai-Szabó M., Monoki Sz., Ózsvári L., Lehotzky P., Nagy Zs. B.: A hazai komondorállomány DNS biobankjának létrehozása és felhasználási területei / 620 JUBILEUM Dr. Fehér Dezső c. egyetemi tanár 90 éves (Visnyei L.) / 587 Nemes Zs. Đedović, R. Komlósi I. Gáspárdy A.: A SZAPORODÁSI MUTATÓKBAN JELENTKEZŐ HETERÓZIS FAJTAÁTALAKÍTÓ KERESZTEZÉS SORÁN. 3. HASZNOS ÉLETTARTAM ÉS MEGMARADÁSI HÁNYAD

3 A hasznos élettartam, ill. a túlélési arányban megnyilvánuló heterózis elemzése a fajtaátalakító keresztezés valamennyi köztes nemzedékének figyelembevételével válik teljessé. A szerzők vizsgálati állományát összesen kiinduló szerb tarka és holstein-fríz, valamint keresztezett tehén alkotta az utóbbi négy évtizedből ( ). A hasznos élettartam tekintetében a szerzők nem találtak különbséget a hegyi tarka és a holstein-fríz, valamint az R2 és R3 köztes genotípusok között. Ezeknél igazoltan (p<0,001) hosszabb, ill. rövidebb ideig termeltek az F1 és R1, ill. az R4 és R5 keresztezett tehenek. Az első ellést követő 36. hónapig az F1, R1 és R2 genotípusok maradtak a legnagyobb arányban (60,8 67,0%) az állományban. A 60. és 84. hónapban megállapított túlélési arány már csak az F1 és R1 esetében volt a legnagyobb (35,3 38,2% és 7,5 16,5%). Az R4 és R5 genotípus mutatta mindhárom időpontban a legkisebb túlélőképességet (a 36. hónapban 35,0 44,8%, a 60. hónapban 11,3 15,4% és a 84. hónapban 1,8 3,9%). A 36. hónapban megállapított megmaradási hányadban megvalósult heterózis mértéke a holstein-fríz génhányad növekedésével egyenes arányban csökkent, pozitív tartományból a negatív tartományba került. Ugyanakkor, a szerzők példával szemléltetik a heterózis mértéke és a heterozigozitás közötti nemlineáris kapcsolatot is: a trendvonaltól kiugróan eltérő heterózisos fölénnyel (R1) és heterózisos veszteséggel (R2) a későbbi életszakaszban (ellést követő 60. és 84. hónap) megállapított megmaradási hányad eseteiben. A szerzők hangsúlyozzák

4 a rekombináció jelentőségét a heterózis kialakulásában, és megállapítják, hogy a rekombináció nem mindig az R1-ben a legnagyobb fokú, hanem esetleg valamelyik későbbi keresztezett nemzedékben (R2 és R3). Coman, A. Rusvai M. Végh B. Cătană, N. Demeter Z. Alina, A. P.: VÍRUSOS KÓROKOZÓK KIMUTAT ÁS A FERTŐZŐ MIRIGYESGYOMOR- GYULLADÁSRA JELLEMZŐ TÜNETEKET MUTATÓ BROJLERCSIRKE- ÁLLOMÁNYOKBAN A csirkék vírusos mirigyesgyomor-gyulladása (transmissible viral proventriculitis TVP) jelenleg a baromfitartásban világszerte jelentős anyagi károkat okozó megbetegedés. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben számtalan vírusos kórokozót összefüggésbe hoztak a TVP-vel, többek között birna-, corona- és reovírusokat, a betegség kórtanában szereplő kórokozó egyértelmű meghatározása még várat magára. Nemzetközi együttműködés keretében végzett vizsgálataik során a szerzők 13 romániai, fokozott mértékű elhullást, tollasodási zavarokat, ill. TVP-re jellemző klinikai tüneteket mutató baromfitelepről származó mintákat kórbonctani, kórszövettani és polimeráz láncreakcióra (polymerase chain reaction PCR) alapozott vizsgálatoknak vetettek alá a TVP-vel összefüggésbe hozott vírusos kórokozók kimutatása céljából. Így vizsgálták a baromfi reovírusok, a fertőző bursitis vírus és a közelmúltban kimutatott csirkék

5 mirigyesgyomor-elhalását okozó birnavirus (chicken proventricular necrosis virus CPNV) jelenlétét. A kórbonctani és kórszövettani vizsgálat során TVP-re utaló elváltozásokat figyeltek meg. A PCR alapú vizsgálat során mind a 13 minta baromfi reovírus pozitívnak bizonyult, ugyanakkor a betegséggel a közelmúltban összefüggésbe hozott CPNV egyik mintából sem volt kimutatható. Beregi A. Erdélyi K. Fodor K. Csányi S.: MUFLON PARATUBERCULOSISA. ESETISMERTETÉS A szerzők elsőként számolnak be muflon (Ovis musimon) paratuberculosisának magyarországi előfordulásáról. Kórbonctani vizsgálattal megállapították, hogy a vékonybél jelentősen megvastagodott, valamint a kórokozót szövettani vizsgálattal is kimutatták. Évin S. Hajdú P. Pilis T. Adlan, E.: KRUPPOS TÜDŐGYULLADÁS FÜLES SÜNBEN (HEMIECHINUS AURITUS). ESETISMERTETÉS A szerzők Pastuerella multocida okozta heveny, kruppos tüdő- és savós-fibrines szívburokgyulladást állapítottak meg füles sünben (Hemiechinus auritus). A sünök tartóhelyére, az egy légtérben élő nyulak közé, egy új fedező bak érkezett. A szerzők feltételezése szerint a nyúl fertőzhette meg a sünt a baktériumokkal.

6 Csapó I.: A BŐGŐ (BARCOGÓ) DÁMBIKÁK ZSÍRMOBILIZÁCIÓS SZINDRÓMÁJA. MEGFIGYELÉSEK A GYAKORLATBÓL A dámszarvas- (Dama dama) bika barcogása olyan élettani folyamat, amely kezdetben a dámbikák elhízásával, majd részleges éhezéssel, emiatt zsírmobilizációval jellemezhető. A szerző megfigyeléseket végzett egy olyan vadászterületen, ahol évente dámbika kerül terítékre, de vadászati idényen kívül is sor kerül, állat-egészségügyi okokból, bikák kilövésére. Több mint egy évtizede végzett megfigyelései szerint már a barcogás kezdetére (szeptember utolsó napjaira) kialakul a zsírmobilizációs szindróma, rendszerint szerecsendió rajzolatú máj formájában. A dámbikák 4 5 hétig tartó bőgése, a májbeli folyamat miatt, érzékelhető elhullási veszteséggel is járhat. Jurkovich V. Fóris B. Végh Á. Kovács P. Könyves L. Brydl E.: AZ ÁLLATJÓLLÉT ÉRTÉKELÉSE HAZAI TEJTERMELŐ TEHENÉSZETEKBEN A szerzők a Welfare Quality módszertan alapján 15 hazai tejtermelő tehenészetben mérték fel az állatjólléti helyzetet. Négy fő területen vizsgálták az állatok jóllétét: takarmányozás, tartástechnológia, egészségi állapot és viselkedés. A négy fő terület 12 feltétele alapján több mint 30 vizsgálatot végeztek és megállapították az egyes területek

7 jólléti pontszámait. Ezek alapján értékeltek. A vizsgált telepek közül 6 jó, 9 elfogadható minősítést kapott, rossz minősítésű telep nem volt. Az egyes feltételek vizsgálatakor nagy eltéréseket találtak. A takarmányozás területén az itatók nem megfelelő száma és szennyezettsége rontotta a pontszámok alakulását. A tartástechnológia szinte minden telepen jó minősítést kapott, köszönhetően annak, hogy a vizsgált telepeken kötetlen tartásmódot alkalmaznak. Az egészségi állapot mindenütt csak elfogadható szintet ért el, főként a gyakori sántaság és az érzéstelenítés nélkül végzett szarvtalanítás miatt. A viselkedés vizsgálatának nem egyedüli, de fontos részét képezi az ember állat viszony értékelése. A dolgozók hozzáállása szoros összefüggést mutat az eredményekkel, a durva bánásmód ugyanúgy előfordult, mint a türelmes, állatszerető viselkedés. Az állatjólléti állapot felmérésének szerepe van a tejtermelés hatékonyságának javításában. Segítségével felderíthetők és megelőzhetők a kedvezőtlen környezeti hatások, amelyekhez való kényszerű alkalmazkodás a termelést kedvezőtlenül befolyásolja. Az állatjóllét értékelésében egy könnyen és általánosan használható eszközt jelent a Welfare Quality módszer. Somosköi B. Keresztes Zs. Solti L. Kovács M. Cseh S.: A T-2 MIKOTOXIN HATÁSA EGÉREMBRIÓK KORAI FEJLŐDÉSÉRE A T-2 a trichotecénvázas vegyületek családjába tartozó mikotoxin, amelyet főként a mérsékelt égövön igen gyakorinak számító Fusarium nemzetségbe tartozó penészgombák termelnek. A toxin káros hatásai

8 között megemlíthető az apoptózisindukció, a fehérjeszintézis gátlása, az immunszuppresszió, valamint a szaporodásbiológiai zavarok. Mind ez idáig azonban nem álltak rendelkezésünkre arra vonatkozó adatok, hogy a toxin hogyan hat a korai embriófejlődésre. A szerzők kísérleteinek célja ezért az volt, hogy tanulmányozzák a toxin közvetlen hatását az osztódási stádiumú, korai embriók fejlődésére a blasztociszta stádiumig. A vizsgálatokat C57/Bl6 egértörzs embrióin végezték, amelyeket a T-2 toxinnal különböző mértékben szennyezett tápfolyadékban (9 kezelt és egy kontrollcsoport) tenyésztették 5 napig. Ezt követően értékelték a blasztociszták arányát az egyes csoportokban, majd két kezelés esetében a mitokondriumok mintázatát (sejten belüli elhelyezkedését), aktivitását, valamint a reaktív oxigéngyökök (ROS) mennyiségét. Vizsgálataik szerint, ha a tápfolyadékban a T-2 toxin koncentrációja meghaladta a 2,5 ng/ml-t, a zigóták fejlődése nem indult el vagy 24 órán belül megrekedt és a kétsejtes állapot elérését követően megállt. Ennek oka valószínűleg a mikrotubulusok felépülésének gátlása. Kisebb koncentrációk mellett a zigóták változó arányban érték el a blasztociszta stádiumot. A 0,5 ng/ml töménységű tápfolyadékban tenyésztett csoportban az aktív mitokondriumok és a ROS mennyisége nem mutatott eltérést a kontrollcsoport eredményeitől. Rzepiel A. Horvai-Szabó M. Monoki Sz. Ózsvári L. Lehotzky P. Nagy Zs. B.: A HAZAI KOMONDORÁLLOMÁNY DNS-BIOBANKJÁNAK LÉTREHOZÁSA ÉS FELHASZNÁLÁSI TERÜLETEI

9 A biobankok a biológiai mintákat és a mintákkal kapcsolatos adatokat tartalmazzák. A biobankok az összetett genetikai kutatások alapját képezik és segíthetik az új géntesztek kifejlesztését, a gyógyszerhatóanyagok tesztelését, a farmakogenetikai kutatásokat éppen úgy, mint a tenyésztői törekvéseket vagy a génállomány (genetikai diverzitás) védelmét. A Hungária Komondor Klub és a NAGY GÉN Kft ben kötött együttműködési szerződést, amely alapján komondor-dns biobankot fejlesztenek ki május és június között tartott tenyészszemléken 75 komondor fajtájú kutya bevonásával történt DNS-mintavétel is (36 kan és 39 szuka). A DNS-biobank alapján egyszerűen tervezhetőek olyan kutatások, amelyek alapot teremtenek a komondor DNS-profiljának kialakításához és a fajtát érintő örökletes génhibák meghatározásához. A kutatási eredmények géntesztek kifejlesztését tehetik lehetővé, amelyek a fajta védelméhez és népszerűsítéséhez egyaránt felhasználhatóak, valamint a vonatkozó állatvédelmi és állattartási előírások betartásában és azok ellenőrzésében is segítséget nyújthatnak. Kerti A. Pajor F. Póti P. Bárdos L.: A TOJÁSSÁRGÁJA ÉS TOJÁSSÁRGÁJAPOR LUTEIN- ÉS ZEAXANTINTARTALMÁNAK JELENTŐSÉGE AZ ÖREGKORI SÁRGAFOLT-DEGENERÁCIÓ MEGELŐZÉSÉBEN Az öregkori maculadegeneráció (age-related macular degeneration

10 AMD) világszerte elterjedt, visszafordíthatatlan látásromlást okozó megbetegedés. Hatékony kezelése nem ismert, így a korai felismerés és megelőzéseként a táplálékkal a lutein- és zeaxantinbevitel nagyon fontos. A növények mellett a tojássárgája, amiből a biológiai hasznosulás sokkal kedvezőbb, tartalmaz jelentős mennyiségben luteint és zeaxantint. A szerzők egy tojásport előállító üzembe rendszeresen szállító, nyolc gazdaságból származó tojásminták és az előállított tojáspor oxi-karotinoid- és egyéb antioxidáns vitamin- (retinol, tokoferol) tartalmát mérték fel. Megállapították, hogy a tojáspor könnyen adagolható, gazdag lutein- és zeaxantinforrás lehet az AMD megelőzésében. Kiss D. S. Jócsák G. Zsarnovszky A.: AZ INZULIN SZEREPE A TÁPLÁLÉKFÖLVÉTEL KÖZPONTI IDEGRENDSZERI SZABÁLYOZÁSÁBAN. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ A szerzők áttekintik az inzulin önálló, valamint a grelinnel, a leptinnel, az ösztrogénnel és a pajzsmirigyhormonokkal együttesen kifejtett szabályzó szerepét a táplálékfölvétel központi szabályozásában. A felsorolt hormonok a hypothalamus neuropeptid Y (NPY) és pro-opiomelanokortin (POMC) tartalmú idegsejtjeinek specifikus hormonreceptorai aktiválása útján szabályozzák a táplálékfölvétel mértékét. Az NPY- és POMC-sejtek feedback kapcsolatban állnak az agy táplálékfölvételt szabályzó kisegítő központjaival és a perifériás szövetekkel. Az így felépülő komplex rendszer receptoraktiváláson keresztül és idegi úton, sejtek közötti kölcsönhatások révén, valamint

11 sejteken belüli biokémiai jelzőrendszerek aktivitásának szabályozásával, végső soron pedig a hypothalamus plasztikus kapcsolatrendszerének a táplálkozási állapothoz igazításával szabályozza a táplálékfölvételt meghatározó agyi történéseket.