JELENTÉSTERVEZET. HU Egyesülve a sokféleségben HU 2012/2235(INI)

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT Halászati Bizottság /2235(INI) JELENTÉSTERVEZET Lépések egy átfogó uniós halászati stratégiáért a csendes-óceáni régióban (2012/2235(INI)) Halászati Bizottság Elõadó: Carmen Fraga Estévez PR\ doc PE v01-00 Egyesülve a sokféleségben

2 PR_INI TARTALOM Oldal AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY...3 INDOKOLÁS...9 PE v /14 PR\ doc

3 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Lépések egy átfogó uniós halászati stratégiáért a csendes-óceáni régióban (2012/2235(INI)) Az Európai Parlament, tekintettel az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdésre (EUMSZ), tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének december 10-i Tengerjogi Egyezményére, tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, évi megállapodásra, tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat (a továbbiakban: jogellenes halászat) megelõzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre 1, tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közös közleményre, amelynek címe: Az EU és a csendes-óceáni térség közötti megújult fejlesztési partnerség felé 2, tekintettel a Csendes-óceán nyugati és középsõ körzetében található hosszú távon vándorló halállományok védelmérõl és kezelésérõl szóló egyezményre, amelynek az EU a 2005/75/EK határozat 3 értelmében január 25-i hatállyal szerzõdõ fele, tekintettel az Amerikai Egyesült Államok és a Costa Rica Köztársaság között megkötött évi egyezmény által létrehozott Amerika-közi Trópusi Tonhalbizottság (IATTC) megerõsítésérõl szóló egyezménynek az Európai Közösség nevében történõ megkötésérõl szóló, május 22-i 2006/539/EK tanácsi határozatra 4, tekintettel a Csendes-óceán déli részén található nyílt tengeri halászati erõforrások védelmérõl és kezelésérõl szóló egyezményre 5, amelyet az EU nevében a Tanács 2012/130/EU határozata 6 hagyott jóvá, és amely létrehozta a Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Szervezetet (SPFO), tekintettel az egyrészrõl az Európai Közösség, másrészrõl a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodás megkötésérõl szóló, február 15-i 1 HL L 286., , 1. o. 2 JOIN (2012)6 final. 3 HL L 32., , 1. o. 4 HL L 224., , o. 5 HL L 67., , o. 6 HL L 67., , 1 2. o. PR\ doc 3/14 PE v01-00

4 2011/144/EU tanácsi határozatra 1, tekintettel az egyrészrõl az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok (AKCS), másrészrõl az Európai Közösség és tagállamai között június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra 2 (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás), tekintettel a 10. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendeletre 3, tekintettel az Európai Közösség és a Mikronéziai Szövetségi Államok között létrejött, a Mikronéziai Szövetségi Államok partjainál folytatott halászatról szóló partnerségi megállapodásra 4, tekintettel az egyrészrõl az Európai Közösség, másrészrõl a Kiribati Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodásra 5, tekintettel az EU és a Salamon-szigetek közötti halászati partnerségi megállapodásra 6, tekintettel a Bizottság által a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelõzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet értelmében nem együttmûködõ harmadik országként azonosíthatónak tekintett harmadik országok értesítésérõl szóló, november 15-i bizottsági határozatra, 7 tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére, tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0000/2013), A. mivel az EU nyugat- és közép-csendes-óceáni régióban való jelenléte ma a halászati, fejlesztési és kereskedelempolitikában fejezõdik ki, amely területeket a Cotonoui Megállapodás következõ megújított változatában vagy az említett megállapodást esetleg követõ eszközökben egyesíteni kell; B. mivel az EU az Európai Fejlesztési Alapon (EFA) keresztül juttatott támogatásai révén Ausztrália után e régió második legfontosabb támogatója, és mivel annak ellenére, hogy a csendes-óceáni AKCS-országokban a halászati erõforrások jelentik a legfõbb és egyben az egyetlen közös erõforrást, továbbá annak ellenére, hogy a nyugat- és közép-csendesóceáni térség országai több ízben kifejezték szándékukat, hogy a tonhalhalászat segítségével kívánják felpörgetni a régió társadalmi-gazdasági fejlõdését, a tizedik EFA mindössze 2,3%-a célozza a halászattal összefüggõ tevékenységeket; 1 HL L 60., , 2 2.o /483/EK, HL L 317., , o. 3 HL L 78., , o. 4 HL L 151., HL L 205., , 3 7. o. 6 HL L 190., , o. 7 HL C 354., , o. PE v /14 PR\ doc

5 C. mivel az EU és a csendes-óceáni AKCS-országok közötti, a Cotonoui Megállapodásból származó általános preferenciarendszernek a Kereskedelmi Világszervezet szabályaihoz való hozzáigazítását célzó gazdasági partnerségi megállapodásról szóló, folyamatban lévõ tárgyalások során a halászati termékek döntõ szerepet játszanak mind az európai piacokra jutás, mind az erõforrásokhoz való hozzáférés és a fenntartható fejlõdést szem elõtt tartó, jó halászati irányítás megvalósítása tekintetében; D. mivel az EU-nak az az érdeke, hogy elõmozdítsa az e csendes-óceáni régióval fennálló kapcsolatait és a fejlesztési cél elérése érdekében együttmûködjön e térséggel, mely együttmûködés kiindulópontja a halászati erõforrások megõrzése, a fenntartható fejlõdés elõmozdítása és a halászati gazdálkodás átláthatóságának támogatása; E. mivel a Csendes-óceán nyugati és középsõ térsége adja a világ tonhalfogásának közel felét, aminek 80%-át a szigetállamok kizárólagos gazdasági övezeteiben ejtik, és csak 20%-át a nemzetközi vizeken; F. mivel a Csendes-óceán nyugati és középsõ térségében kifogott célfajok és mellékfogásként kifogott jelentõsebb fajok mennyiségének becslései azt mutatják, hogy a nagyszemû tonhalat (Thunnus obesus) túlhalásszák; G. mivel bár tapasztalható némi javulás az ellenõrzés, a felügyelet és a nyomon követés terén a Csendes-óceán említett övezetében, megállapítható, hogy a többnyire az ázsiai országokból és a szigetállamokból származó erszényes kerítõhálós halászhajók számának jelentõs gyarapodása, valamint a halászati erõkifejtés és a jogellenes halászat növekedése a régió erõforrásainak fenntarthatóságát fenyegetik; H. mivel hagyományosan léteznek a térségben a tonhalgazdálkodással foglalkozó ügynökségek és regionális szervezetek, így a Csendes-óceáni Szigetek Fórumának Halászati Ügynöksége (Pacific Islands Forum Fisheries Agency, a továbbiakban: FFA) vagy a Naurui Megállapodás Részesei (Parties to the Nauru Agreement, a továbbiakban: PNA) szubregionális szervezet; I. mivel az Egyesült Államok és a Csendes-óceán nyugati és középsõ térségének államai között 1988 óta van hatályban többoldalú újratárgyalás alatt lévõ megállapodás, amely a régió halászati napjainak mintegy 20%-ához biztosít hozzáférést; J. mivel a hajónaprendszer (Vessel Day Scheme), amelynek keretében a PNA-országok kizárólagos gazdasági övezeteikben elosztják a halászati erõkifejtést, nem átlátható, és mivel a halászati erõkifejtésbõl való részesedés révén elérhetõ gazdasági eredmények maximalizálása felülírja az erõforrások megõrzését; K. mivel a nagy távolságra közlekedõ flották hozzáférési költsége várhatóan továbbra is számottevõen emelkedni fog a következõ években, lévén, hogy ez jelentõs bevételi forrás a térség országai számára, és mivel egy halászati nap költsége, amelyet a PNA-országok éves ülésén állapítottak meg, 2014-ben legalább 6000 USD lesz; L. mivel az EU által többek között e térség országaival megkötött halászati partnerségi megállapodások a referenciamennyiség kritériumán alapulnak, és mivel nézeteltérések adódtak abból, hogy a PNA-országok bevezették a hajónaprendszert és azt az EU-val PR\ doc 5/14 PE v01-00

6 kötött partnerségi megállapodásokban is alkalmazni kívánják; M. mivel az EU a jogellenes halászat elleni küzdelem területén való együttmûködést és az ezzel összefüggõ szabályok betartását feltételként szabta a harmadik országokkal fenntartott, jövõbeli halászati partnerségi megállapodásokat célzó kapcsolataiban, és mivel a jogellenes halászat elleni küzdelmet szolgáló 1005/2008/EK rendelet 38. cikkének (9) bekezdése kimondja, hogy a Bizottság nem létesít partnerségi megállapodások megkötésére irányuló kapcsolatokat ilyen országokkal; N. mivel november 15-i határozatában a Bizottság a jogellenes halászatról szóló rendelet értelmében lehetséges nem együttmûködõ harmadik országként jelölte meg Fidzsit és Vanuatut, egyrészt, mivel nem hoztak intézkedéseket az ezen országokban lajstromba vett, jogellenes halászatot folytató hajók vonatkozásában, másrészt, mivel nem ültették át a gyakorlatba a regionális halászati szervezetek által kiadott ajánlásokat; O. mivel a Közösség erszényes kerítõhálós flottája halászati tevékenységét hagyományosan elsõsorban a közép-csendes-óceáni térségben végzi, részben nemzetközi vizeken, részben Kiribati kizárólagos gazdasági övezetében, valamint magánmegállapodások révén Tuvalu, Tokelau és Nauru kizárólagos gazdasági övezetében; P. mivel mindemellett a Kiribatival megkötött halászati partnerségi megállapodáson kívül az EU a nyugat-csendes-óceáni térség országaival pozitív eredmény nélküli hasonló megállapodásokat kötött, amelyek nem léptek hatályba, mert egyrészt a Mikronéziai Szövetségi Államokkal kötött megállapodást az ország parlamentje nem ratifikálta, másrészt a Salamon-szigetekkel kötött megállapodás megújítására irányuló tárgyalások 2012-ben megrekedtek; Q. mivel az Európai Bizottság befejezte a Cook-szigetekkel és Tuvaluval kapcsolatos, az ezen országokkal kötendõ halászati megállapodásokra irányuló tárgyalások megkezdéséhez szükséges elõzetes értékeléseket, és mivel a tárgyalási mandátumok Tanácstól való kérésének elõzetes lépéseként aláírásra kerültek a megfelelõ egyetértési megállapodások; R. mivel az Európai Külügyi Szolgálatnak mindmáig nem volt a fidzsi-szigeteki küldöttségre rendelt, a halászati ügyekért felelõs munkatársa; ÁLTALÁNOS STRATÉGIA 1. sürgeti a Bizottságot, hogy hangolja össze az e régiót érintõ közösségi politikákat, különösen a halászati, a fejlesztési és a kereskedelempolitikát, hogy felerõsítse az ezek közötti lehetséges szinergiákat és kiváltsa a különbözõ területek egymást erõsítõ hatását, maximalizálja a mind a Csendes-óceán e régiójának országai számára, mind az EU tagállamai számára elõnyös hatásokat, továbbá növelje az EU láthatóságát a Csendesóceán nyugati és középsõ térségében; 2. úgy véli, hogy a csendes-óceáni AKCS-országokkal fenntartott, a Cotonoui Megállapodás utáni jövõbeli kapcsolatok keretében a halászati stratégiának olyan regionális megközelítést kell alkalmaznia, amely megerõsíti az EU helyzetét és szerepét a Csendes- PE v /14 PR\ doc

7 óceán nyugati és középsõ térségében; 3. kéri a Bizottságot, hogy a tizenegyedik EFA keretében vegye figyelembe e stratégiát, valamint fontolja meg a csendes-óceáni AKCS-országok halászati infrastruktúráját célzó ágazati támogatások hányadának növelését, mivel a halászat a régió egyik fõ gazdasági erõforrása; 4. üdvözli, hogy nemrégiben kifejezetten a halászati ügyekkel foglalkozó személyzet érkezett az EU fidzsi-szigeteki küldöttségére, és bízik abban, hogy ez elõsegíti a halászattal összefüggõ állandó és specializált kapcsolatok kiépítését a régió országaival; A. Rövid távon: HALÁSZATI STRATÉGIA 5. hangsúlyozza a nyugat- és közép-csendes-óceáni térségre vonatkozó az ott tevékenykedõ hajók számára jogbiztonságot nyújtó halászati stratégia kialakításának fontosságát, tekintettel arra, hogy a régió a halászat területén jelentõs szerepet tölt be és a halászati termékek feldolgozása révén fontos partnere a közösségi flottának és halászati ágazatnak; 6. megállapítja, hogy az EU azon stratégiája, amely a régió országaihoz tartozó kizárólagos gazdasági övezetek erõforrásaihoz való hozzáférést halászati együttmûködési megállapodásokkal kívánta biztosítani, Kiribatin kívül nem mûködött megfelelõen, és úgy véli, hogy a megállapodások újraélesztéséhez a kapcsolatok új keretére van szükség; 7. úgy véli, hogy a problémák egy része onnan ered, hogy az EU pozitív eredményt nem hozó megállapodásokat kötött a Salamon-szigetek és a Mikronéziai Szövetségi Államok kizárólagos gazdasági övezeteit magában foglaló nyugat-csendes-óceáni térség országaival ahelyett, hogy erõfeszítéseit a közép-csendes-óceáni térségre összpontosította volna, amely a közösségi erszényes kerítõhálós flotta tevékenységének hagyományos helyszíne; 8. igen kedvezõen értékeli, hogy az Európai Bizottság befejezte a Cook-szigetekkel és Tuvaluval kapcsolatos elõzetes értékeléseket, így elindíthatja a halászati partnerségi megállapodásokra irányuló tárgyalásokat, és hogy a tárgyalási mandátumok Tanácstól való kérésének elõzetes lépéseként aláírta a megfelelõ egyetértési megállapodásokat; 9. úgy véli, hogy ez az új tárgyalási módszer nagyobb összhangban áll az EP által különösen a hosszú távon vándorló halfajok halászata tekintetében többször szorgalmazott regionális megközelítéssel; 10. aggodalmának ad hangot a térségben tapasztalható jogellenes halászat miatt, és bár elismeri az irányítás terén elért bizonyos javulást, úgy véli, hogy ez még nem elégséges, különösen, ha a jogellenes halászat elleni alapvetõ eszközök bevezetésének helyzetét tekintjük; 11. kéri a Bizottságot, hogy a csendes-óceáni AKCS-országokkal kötendõ gazdasági partnerségi megállapodások tárgyalása során ne fogadja el a származási szabályoktól való PR\ doc 7/14 PE v01-00

8 eltérések bõvítését az EU halászati érdekeinek megfelelõ ellentételezés így például az ezen országok kizárólagos gazdasági övezeteinek erõforrásaihoz való hozzáférés nélkül; B. Közép- és hosszú távon: 12. felkéri a Bizottságot, hogy az EU flottája által az e térség országaihoz tartozó kizárólagos gazdasági övezetek erõforrásaihoz való hozzáférés szabályozása érdekében gondoskodjon egy olyan hosszabb távú stratégia létrehozásának lehetõségérõl, amelynek alapját az Európai Unió és a nyugat- és közép-csendes óceáni térség országai közötti, az FFA révén megkötött regionális keretmegállapodás képezné, amely a következõ szempontokon alapulna: a) a megállapodásban meg kell határozni azokat a módozatokat, amelyek szerint az EU flottája hozzáférhet az erõforrásokhoz, és amelyeknek a késõbbiekben az érintett országokkal megkötött kétoldalú halászati együttmûködési megállapodásokban kell testet ölteniük; b) a megállapodásban létre kell hozni egy átlátható irányítási rendszert, amely biztosítja különösen a jogellenes halászat elleni küzdelmet, és meg kell határozni az alkalmazandó eszközöket; c) a megállapodásnak a jelenlegi rendszer helyébe lépõ hajónaprendszeren kell alapulnia, feltéve, hogy elfogadásra kerülnek azok az intézkedések, amelyek biztosítják a rendszer átláthatóságát, szabályainak valamennyi érintett fél részérõl történõ betartását és a rendelkezésre álló legjobb tudományos ajánlásokkal való összhangját; d) a megállapodás tárgyalása folyamán meg kell vizsgálni, hogy az EFA keretében a térség számára elõirányzott fejlesztési támogatásokat miként lehetne az FFA-n keresztül folyósítani, lévén, hogy a csendes-óceáni AKCS-országok nem rendelkeznek az ezen alapok megfelelõ felhasználásához szükséges emberi erõforrásokkal és technikai eszközökkel; 13. hangsúlyozza, hogy e folyamat befejezõ szakaszában egy kizárólag regionális megközelítést kell alkalmazni, vagyis a gazdasági partnerségi megállapodást aláíró országokkal egy olyan többoldalú halászati együttmûködési megállapodásra kell jutni, amely a közösségi flotta számára hozzáférést biztosít ezen országok kizárólagos gazdasági övezeteinek erõforrásaihoz; 14. javasolja, hogy a Bizottság a Cotonoui Megállapodás felülvizsgálata során vegye figyelembe a csendes-óceáni térségre vonatkozó e halászati stratégiát, valamint a szigetállamok sajátosságait; 15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a jelentést a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak. PE v /14 PR\ doc

9 INDOKOLÁS E jelentés célja, hogy a nyugat- és közép-csendes-óceáni térségre vonatkozó olyan hosszú távú halászati stratégia létrehozására tegyen javaslatot, amely figyelembe veszi, hogy az európai politikákat össze kell hangolni az ezek közötti lehetséges szinergiák felerősítése és a különböző területek egymást erősítő hatásának kiváltása, a mind a csendes-óceáni térség országai számára, mind az EU tagállamai számára előnyös hatások maximalizálása, továbbá az EU e régióbeli láthatóságának növelése érdekében. A csendes-óceáni térség halászati szempontból óriási értéket képvisel, mivel a hosszú távon vándorló halfajok legnagyobb részét itt fogják ki, ezen belül innen származik a világ összes tonhalfogásának 80%-a, közelebbről pedig a nyugat- és közép-csendes-óceáni térség adta 2010-ben az összes fogás 49%-át és 2011-ben az 52%-át. Az AKCS-országok hét régióban csoportosulnak, amelyek közül öt Afrikában, egy a Karibtérségben, egy pedig a csendes-óceáni térségben található. A csendes-óceáni régiót 15 szigetállam képezi: Cook-szigetek, Kelet-Timor, Fidzsi-szigetek, Kiribati, Marshall-szigetek, Mikronéziai Szövetségi Államok, Nauru, Niue, Palau, Pápua Új-Guinea, Szamoa, Salamonszigetek, Tonga, Tuvalu és Vanuatu. E jelentés elsősorban a nyugat- és közép-csendes-óceáni térségre összpontosít, mivel ez a terület igen gazdag halászati erőforrásokban, lévén, hogy a jogellenes halászat egyik központja, mivel olyan szigetállamok alkotják, amelyek nagy többsége AKCS-ország, mivel a gazdasági partnerségi megállapodásokon alapuló új uniós kereskedelmi stratégia tárgyát képezi, valamint, mivel az EFA-n keresztül a régiónak juttatott fejlesztési támogatások jelentős hányadát veszi fel. A jövőbeli halászati stratégiának a jövőbeli Cotonoui Megállapodással is össze kell kapcsolódnia. A nyugat- és közép-csendes-óceáni térség országainak többsége az AKCSországok csoportjához tartozó szigetállam. Az említett Megállapodás szükségszerű és lehetséges továbbfejlesztésére tekintettel a halászati stratégiának illeszkednie kell az EU ezen országokkal kialakított kapcsolatait jellemző új megközelítéshez. A kapcsolatok jelenleg megvitatás alatt álló lehetséges modelljeinek nagyobb része a regionális megközelítésnek felel meg. Az EU fő céljai a régió társadalmi-gazdasági fejlődésének előmozdítása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a külkereskedelmi politika révén, valamint a halászati erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás elősegítése egy átlátható irányítási rendszer segítségével. Halászati szempontok: A nyugat- és közép-csendes-óceáni térségben tevékenykedő erszényes kerítőhálós flotta jelentős növekedésen ment keresztül: az itt halászó hajók száma a évi 191-ről 2010-re 268-ra, 2012-re 280-ra bővült, ami a halászati erőkifejtés és a fogások növekedésével is járt. E hajók túlnyomó része az ázsiai országokhoz és a szigetállamokhoz tartozik óta az EU e régióban tevékenykedő flottája mindössze négy hajóból áll, ami az itt hajózó teljes erszényes PR\ doc 9/14 PE v01-00

10 kerítőhálós flotta körülbelül 2%-át jelenti, a flotta fogásai pedig a térség teljes kerítőhálós fogásának 7%-át érik el. Hangsúlyozni kell, hogy a csendes-óceáni térségben három regionális halászati gazdálkodási szervezet működik: a) Az Amerikaközi Trópusitonhal-Bizottság (IATTC) tevékenysége a kelet-csendes-óceáni térségre terjed ki, az Egyesült Államoktól Chiléig. A bizottság a tonhalhalászat védelméért és kezeléséért felel, de emellett a Nemzetközi Delfinvédelmi Program végrehajtása terén is vannak feladatai. Az EU június 7-e óta a bizottság teljes jogú tagja. Az IATTC vizein 30 közösségi hajó halászik (5 kerítőhálós és 25 horogsoros). b) A Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság (WCPFC) szintén a tonhalak és az egyéb nagy távolságra vándorló halfajok védelmével és kezelésével foglalkozik. Az egyezmény 2004-ben lépett hatályba. Az egyezmény oltalma alatt hajózó közösségi flotta 4 kerítőhálós és 14 horogsoros hajóból áll. c) A Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Szervezet (SPFO) nyíltvízi fajok, főleg a fattyúmakréla és a tintahal, valamint néhány tengerfenéken élő faj, így az atlanti tükörhal, a patagóniai tőkehal, a nyálkásfejű halak és a disznófejű hal kezelésével foglalkozik. A szervezetek közül ez a legfiatalabb, lévén, hogy az egyezmény, amelynek az EU alapító tagja, augusztus 24-én lépett hatályba. E térségben Hollandia, Németország és Litvánia összesen nyolc, fattyúmakréla halászatával foglalkozó nyílt tengeri vonóhálós hajója tevékenykedik. Az EU halászati partnerségi megállapodást írt alá Kiribatival, a Salamon-szigetekkel és a Mikronéziai Szövetségi Államokkal. Ez utóbbi megállapodás végrehajtására annak ellenére nem került sor, hogy az EU már kifizette a pénzügyi ellentételezés első részletét, a hajótulajdonosok pedig az engedélyek díjait. A Salamon-szigetekkel folytatott tárgyalások megrekedtek, így csak a Kiribatival megkötött, jelenleg újratárgyalás alatt lévő megállapodás van hatályban. Ami az esetleges új megállapodásokat illeti, a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság 2012 májusában egyetértési nyilatkozatot írt alá a Cook-szigetekkel, majd ugyanazon év júniusában Tuvaluval. Nemrégiben mindkét ország vonatkozásában közzétették az előzetes értékeléseket, így a Bizottság a jövőbeli partnerségi megállapodások megkötése érdekében immár tárgyalási mandátumot kérhet a Tanácstól. A Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottsághoz (WCPFC) tartozó terület mindössze 20%-át teszik ki a nemzetközi vizek, ezért a közösségi flotta számára rendkívül fontos, hogy hozzáférjen a kizárólagos gazdasági övezetekhez. A nemzetközi vizekből a fogások csupán 5%-a származik, mivel e vizek nagy részét lezárták a halászat elől. Az EU flottája kifejezte szándékát, hogy Kiribatin kívül esetleg Tokelauval, Nauruval, Tuvaluval és a Cook-szigetekkel is megállapodást kössön, mivel ezen országok kizárólagos PE v /14 PR\ doc

11 gazdasági övezetei határosak azokkal a nemzetközi vizekkel, amelyeken az uniós hajók halásznak, és a latin-amerikai feldolgozó üzemekhez is közelebb helyezkednek el. E térségben hagyományosan regionális társulásokat hoznak létre, ami a halászat területére is jellemző. A két fő szubregionális szervezet a Csendes-óceáni Szigetek Fóruma, amely alá tartozik az FFA, és a Naurui Megállapodás Részesei, a PNA. Az FFA célja a fenntartható tonhalhalászat előmozdítása a nyugat- és közép-csendes-óceáni régióban. A PNA a Mikronéziai Szövetségi Államok, Kiribati, a Marshall-szigetek, Nauru, Palau, Pápua Új-Guinea, a Salamon-szigetek és Tuvalu részvételével megkötött szubregionális megállapodás, amelynek fő célkitűzése a tonhalfélék jelentette erőforrások kezelése az érintett országok kizárólagos gazdasági övezeteiben. A regionális megközelítésnek vannak előzményei, például az a többoldalú megállapodás, amely a térség országai és az Egyesült Államok között jött létre 1988-ban.A megállapodás, amelyet az FFA részvételével írtak alá és 2003-ban a közötti időszakra meghosszabbítottak, 55 erszényes kerítőhálós hajó számára engedélyezi a halászati tevékenységet évi 14 millió dollár gazdasági ellentételezés fejében, ami kiegészül a hajótulajdonosokat terhelő további 4 millió dollárral. A megállapodás megújítása folyamatban van, a tárgyalások erszényes kerítőhálós hajóról, 8000 halászati napról és mintegy 60 millió amerikai dollár költségről szólnak. A halászati erőkifejtésekkel való gazdálkodás céljára a PNA-országok a hajónaprendszert alkalmazzák, amely szerint az említett országok kizárólagos gazdasági övezeteiben kiaknázható halászati napokat hajónként és naponként 6000 dollár minimális díjért osztják ki. A rendszer 2007 decemberében lépett hatályba. Célja a halászat gazdasági megtérülésének maximalizálása a part menti országokban. A rendszernek továbbá korlátoznia és csökkentenie kell a tonhalfogásokat és érvényt kell szereznie a kerítőhálós flotta erőkifejtéseinek csökkentésére vonatkozó WCPFC-ajánlásoknak. Mivel a kitűzött célokat például a halászati erőkifejtés 30%-os csökkentését nem sikerült elérni, a WCPFC-nek a halászati erőforrások védelmére és kezelésére vonatkozó intézkedéseit újra kellett fogalmazni. A rendszer az átláthatóság hiányától szenved, célkitűzéseit pedig nem sikerül teljesíteni, mivel a célértékeket mindig bőven túllépték. A WCPFC adatai szerint 2008-ban az elvileg kiosztható halászati nap helyett napot ítéltek oda, a 2010-ben rögzített nap helyett napot osztottak ki, ami a célkitűzés 22%-os túllépését jelenti, és 2011-ben, a napos célkitűzéssel szemben napot osztottak ki, ami 56%-os túllépést jelent. PR\ doc 11/14 PE v01-00

12 60000 Vessel Day Scheme (Management Scheme in the PNA EEZs) Days Source: WCPFC *PNA: Parties to the Nauru Agreement: Solomon Islands, Kiribati, Tuvalu, Papua New Guinea, Marshall Islands, Palau, Federated States of Micronesia and Nauru Fished days (as from 2008 under the VDS) Days allocated under the VDS Kereskedelmi szempontok: A világ összes tonhalfogása 4,2 millió tonna körül stagnál, jelentős növekedés nem várható. A tonhal 80%-át konzerv formájában értékesítik. A világon előállított tonhalkonzervek mindössze 8%-a készül az EU-ban, ami azt jelenti, hogy a konzervek 92%-át harmadik országokban többnyire fejlődő országokban állítják elő. Figyelembe véve, hogy a tonhalpiac igen érzékeny a világpiaci árak változásaira, a harmadik országoknak nyújtott bármilyen engedmény jelentős hatással lehet a vámkedvezményekben részesülő egyéb országokra. A Kereskedelmi Főigazgatóság átmeneti partnerségi megállapodást kötött Pápua Új- Guineával és a Fidzsi-szigetekkel, amely az AKCS-országok és az EU közötti kereskedelmi kapcsolatokban egy új megközelítést vezetett be azzal a céllal, hogy a Cotonoui Megállapodásból fakadó vámkedvezményrendszert összhangba hozza a Kereskedelmi Világszervezet iránymutatásaival. Az átmeneti partnerségi megállapodást 2009 decemberétől kezdve ideiglenesen alkalmazták. Az EP 2011 januárjában, a Tanács 2011 februárjában ratifikálta a megállapodást. Pápua Új-Guinea parlamentje 2011 májusában ratifikálta az átmeneti partnerségi megállapodást, a Fidzsi-szigetek azonban még nem alkalmazza azt. Az EU a vámkedvezményeket a harmadik országok gazdasági fejlődését elősegítő eszközként alkalmazza. Az ilyen vámkedvezmények elnyeréséhez általában az szükséges, hogy a termék az úgynevezett származási szabályok értelmében a kedvezményezett országból származzon. PE v /14 PR\ doc

13 Az átmeneti partnerségi megállapodás 1. cikke célként határozza meg a piacra jutás javítását, a fenntartható fejlődés előmozdítását és egy szabadkereskedelmi övezet létrehozását. Az EU az említett megállapodásban a származási szabályoktól való eltérést biztosított a tartósított tonhal és a tonhalfilé esetében. Az eltérés jóváhagyásakor az EU nem vette figyelembe azokat a lehetséges hatásokat, amelyeket az intézkedés az európai feldolgozóiparban és főleg a harmadik országok, köztük AKCS-országok feldolgozóiparában kiválthat, amint arra az EP Halászati Bizottsága rámutatott az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendesóceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló véleményében 1. A Kereskedelmi Főigazgatóság jelenleg folytatja a tárgyalásokat a csendes-óceáni AKCSországokkal az átmeneti megállapodást felváltó gazdasági partnerségi megállapodásról. A cél az, hogy a gazdasági partnerségi megállapodás a régió valamennyi AKCS-országát magában foglalja és a szolgáltatások kereskedelmére is kiterjedjen. A tárgyalásokon a halászat képezi az egyik legvitatottabb fejezetet. Az AKCS-országok a származási szabályoktól való eltérést kérnek valamennyi halászati termékre, többek között a friss és a fagyasztott halra. Az EU a maga részéről azt kérte, hogy a tárgyalópartnerek vezessenek be megfelelő halászati irányítást a halászati tevékenység fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében, és tegyék lehetővé, hogy a közösségi flotta hozzáférjen az erőforrásokhoz. A halászat iránti rendkívüli érdekeltség paradoxnak tűnik, mivel rövid távon csak Pápua Új- Guinea részesülhet a származási szabályoktól való eltérésben, tekintettel az EU-ba történő kivitelének nehézségeire, földrajzi távolságára, a méretgazdaságosság hiányára és a többek között a villamos energia árából fakadó magas termelési költségekre. Mindezek a tényezők csökkentik versenyképességét az olyan konzervipari hatalmakhoz képest, mint például Thaiföld. Ha az EU szabadkereskedelmi megállapodást kötne ezen országgal és a tonhalkonzervek nulla százalékos vámtarifában részesülnének, az tönkretenné a konzervipar terjeszkedési lehetőségeit e csendes-óceáni szigetállamokban. A halászati szempontoknak a gazdasági partnerségi megállapodásban való érvényesítése iránti paradox érdekeltség egyik lehetséges magyarázata, hogy az módot adna a jogellenes halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló 1005/2008/EK tanácsi rendelet kikerülésére, különösen azóta, hogy az Európai Bizottság bizonyos országokat, így Vanuatut és a Fidzsi-szigeteket az említett rendelet értelmében lehetséges nem együttműködő harmadik országként jelölt meg. Az eljárás folytatódik, és amennyiben ezen országokat nem együttműködőnek nyilvánítják, megtiltják az EU-ba irányuló kivitelüket. A térség egyéb országaiban is folynak vizsgálatok, ami rávilágít az átlátható és fenntartható gazdálkodás régióbeli hiányával összefüggő problémákra. A származási szabályoktól való eltérés kibővítésével járó kockázatok elhárítása érdekében garanciákat kell kapni arra nézve, hogy a jogellenes halászatból származó termékek nem részesülhetnek az eltérésben, hogy fokozzák a jogellenes halászat elleni küzdelmet, és hogy a halászat fenntarthatóságát a gazdasági haszon elé helyezve javítják a hajónaprendszert. 1 A7-0365/2010. PR\ doc 13/14 PE v01-00

14 Ezenkívül el kell érni, hogy az említett engedmény fejében, az EU halászati érdekeinek egyfajta érvényesítéseként az uniós flotta hozzáférjen ezen országok kizárólagos gazdasági övezeteinek erőforrásaihoz. A fejlesztési politikával összefüggő szempontok: A közötti idõszakban az EU a fejlesztési támogatások tekintetében Ausztrália mögött a második legfontosabb adományozó volt a nyugat- és közép-csendes-óceáni régióban. A csendes-óceáni térség országai a tizedik EFA révén mintegy 745 millió eurót kapnak (2008- tól 2013-ig), amibõl 74 millió a tengerentúli országokat és területeket illeti. Ebbõl az összegbõl mindössze 17,2 millió eurót, azaz az alapok alig több mint 2%-át fordítják halászati ágazati támogatásra. A 17,2 millió eurót regionális halászati projektekhez használták fel, 8,2 milliót fordítottak a fenntartható tonhalhalászatok fejlesztését célzó DEVFISH II programra, és 9 milliót a SCICOFish programra, amely a part menti és óceáni halgazdálkodás tudományos támogatását szolgálja. A régiót célzó összes támogatáshoz viszonyítva a halászatba irányuló fejlesztési támogatások aránya igen alacsony. Az összeg szinte teljes egészét, a WCPFC és az FFA tudományos szolgáltató szervezete, a Csendes-óceáni Közösség Titkársága (SPC) irányítása alatt, regionális támogatások formájában osztják szét a tonhalállomány felmérése, a megfigyelők képzése vagy a halászati tevékenységek felügyeletének javítása érdekében. Azonban a térség krónikus hiányosságát képezõ halászati infrastruktúrák korszerûsítését vagy újak létrehozását célzó nemzeti vagy helyi szintû támogatások nem állnak rendelkezésre. PE v /14 PR\ doc