BESZÁMOLÓ. Az Országos Kriminológiai Intézet évi tevékenységéről. I. Kutatási eredmények. A/ Kutatási főirányokban szereplő kutatások

Átírás

1 BESZÁMOLÓ Az Országos Kriminológiai Intézet évi tevékenységéről Lezárt kutatások I. Kutatási eredmények A/ Kutatási főirányokban szereplő kutatások 1. ELSŐ FŐIRÁNY: ERŐSZAKOS BŰNÖZÉS 1.1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus és jog-összehasonlító vizsgálata A két évre tervezett kutatás első (2007-ben lefolytatott) szakaszában elkészült az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés jogösszehasonlító vizsgálata, amely a kutatás ez évi szakaszában, az európai országokban a határozatlan ideig tartó szabadságvesztés, a tényleges életfogytiglan, valamint a biztonsági őrizet témakörével kapcsolatos összehasonlító elemzéssel egészült ki. A kutatás második szakaszában került sor az empirikus vizsgálat lefolytatására is. Ezt a szakemberek számára szervezett problémafeltáró kerekasztal-beszélgetéssel indítottuk. A fókuszcsoport árnyalta a szakirodalmi megállapításokat és segítette a kérdőív összeállítását. A kutatás részét képezte a kérdőív elkészítése, a felmérésben résztvevő egyetemista kérdezőbiztosok felkészítése, továbbá az adatok számítógépes feldolgozása is. Az empirikus felmérésben az ország különböző büntetés-végrehajtási intézeteiben fogvatartott 231 életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt kétharmadával, 149 személlyel - köztük 9 tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélttel - készült kérdőíves interjú. A felmérés kiterjedt a vizsgálati személyek elhelyezési körülményeinek feltérképezésére, valamint a parancsnoki állomány és a szakszemélyzet körében történő informálódásra. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek nagy része mögött nem áll bűnözői pályafutás. Az életellenes bűncselekményt elkövetők egyre nagyobb arányban fiatalok, harminc év alattiak. Az ifjabb korban elkövetett emberölés sokkal gyakrabban történik nyereségvágyból. Az elítéltek elvi szinten rendkívül súlyos bűnnek tartják az emberölést, saját esetükben azonban nagyobb részt másra hárítják a felelősséget. Leginkább a szülő az a biztos pont, akire a kapcsolattartásban évtizedeken keresztül számíthatnak. A fogvatartottak mentálhigiénés állapota a körülmények hatására folyamatosan romlik. Kevésbé problémásak és együttműködőbbek az egyéb börtönpopulációhoz képest, gyakori öngyilkossági kísérleteik azonban azt jelzik, hogy kiemelt mentálhigiénés ellátást igényelnének. Szükség lenne a szabadulás előtti hatékony reintegrációs kezelésükre, és célszerű lenne megszervezni utánkövetéses vizsgálatukat is. A kutatás eredményei alapján a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (TÉSZ) további vizsgálata látszik indokoltnak. A kutatás a büntető-jogalkalmazásban és a büntetés-végrehajtásban dolgozó szakemberek számára szervezett disszeminációs kerekasztal-beszélgetéssel zárult.

2 1.2. A családon belüli erőszak esetek mediációja az angolszász és a kontinentális gyakorlat összehasonlítása, esetelemzés A családon belüli erőszak esetek mediációját általában élesen elutasítják a feminista, nővédelmi mozgalmak, de gyakran a szociális szféra és a büntetőpolitika is. Elméleti szempontból aggályosnak tartják, hogy a mediáció három alapvető feltétele (a felek közötti egyenlőség, a bizalom, a biztonság) a családi erőszak esetekben nem biztosítható. A területet tanulmányozó kutató 2007 decemberében New Yorkban részt vett az egyik legelismertebb, mediációval foglalkozó szervezet (Safe Horizon) domestic violance mediation (családi erőszak mediáció) képzésén, ahol lehetősége nyílott betekinteni a probléma angolszász sajátosságaiba, és összehasonlítani azt a korábbi években Magyarországon és Ausztriában szerzett tapasztalataival. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy milyen különbségek, illetve hasonlóságok vannak a családi erőszak esetek mediációja között. Az érvek és ellenérvek strukturált ütköztetésén kívül a kutatás alapvetően arra keresett választ, hogy milyen esetekben, és milyen feltételek mentén biztosítható egy családi erőszak ügy mediációja. A kutatási zárótanulmány több (co-mediált ill. megfigyelt) családi erőszak mediáció protokollját/leírását is tartalmazza. 2. MÁSODIK FŐIRÁNY: GYERMEKEK ÉS FIATALOK A KRIMINALITÁSBAN 2.1. Az ISRD2 (Látens fiatalkori devianciák) c. kutatásban Svájc, Izland, Észtország és Magyarország eredményeinek összehasonlító adatelemzése Az ISRD2 kutatás hazai eredményeit tartalmazó monográfia jelent meg ez év márciusában. A kötetet nagysikerű könyvbemutatón ismertettük meg a szakmai és a laikus közönséggel. Májusban elkészítettük az ország-beszámoló (National Chapter) javított változatát és elküldtük a szervezőknek. A nemzeti jelentéseket tartalmazó összefoglaló kötet várhatóan 2009 elején jelenik meg. Az ISRD2 kutatás eredményein alapuló összehasonlító kutatásban azoknak az országoknak az összevetését terveztük, amelyek országos reprezentatív mintavétellel dolgoztak. A nemzetközi együttműködés buktatói miatt csak Észtország, illetve Bosznia- Hercegovina kutatási eredményei álltak az összehasonlítás rendelkezésére. (Bosznia- Hercegovina két entitásból áll: a Bosznia-Hercegovinai Föderációból, amely bosnyák, illetve horvát többségű kantonokból áll, és a közigazgatásilag egységes Szerb Köztársaságból.) Az észt-magyar összehasonlítást Parti Katalin, a bosnyák/horvátmagyar összehasonlítást Borbíró Andrea végezte el. Az észtországi vizsgálat 2613 észt tanuló megkérdezésének adatait tartalmazta. Mindkét mintában a évesek voltak túlsúlyban, és a nemek megoszlása megközelítőleg felefele arányú volt. Az észt gyermekek a magyar társaikkal összehasonlításban kevésbé kötődnek a szüleikhez, és kevésbé is engedelmeskednek nekik. Az észt szülők kisebb kontroll alatt tartják a gyermekeiket, akik magyarországi társaikkal összehasonlítva többet járnak el otthonról, és több időt töltenek a barátaikkal. Körükben az erőszak még inkább elfogadott, és mind az egyedül, mind a csoportban megvalósított devianciák gyakoribbak náluk. Az alkoholfogyasztás, a drogfogyasztás, a drogárusítás, a fegyverviselés gyakorisági mutatói magasabbak, mint a magyarországi mintában. A kutatási eredmények szerint a magyar éves diákok körében csak az utcai rongálás

3 és a zseblopás gyakoribb, mint észt kortársaiknál, és csak abban a csoportban, amelynek van állandó baráti társasága. Az ISRD Bosznia-Hercegovinai eredményeinek kiértékelése és a magyarországi adatokkal történő összevetése október-novemberben zajlott, kapcsolódva a jelenleg folyó nemzetközi összehasonlító elemzésekhez. Az 1756 fiatal megkérdezésén alapuló kutatás a éves korcsoport társadalmi kötödését és látens kriminalitását vizsgálta. Az adatok kielemzése statisztikai módszerekkel történt. Az eredmények a boszniai fiatalok erősebb társadalmi kötődését, illetve alacsonyabb kriminalitási érintettségét jelzik A fiatalkorúak büntetőjogának reformja az Egyesült Államokban, és annak hatása az európai folyamatokra Az elmúlt időszakban Magyarországon kiemelt figyelmet kapott a fiatalkorúak büntetőjoga, illetve annak esetleges reformja. Az Európa Tanács, az Európai Unió, az ENSZ Rijadi Alapelvei és több jegyzőkönyve is foglalkozik a kérdéssel elvi szinten. Emellett igen érdekesnek ígérkezett az európai és angolszász folyamatok vizsgálata is. Az egyik legdinamikusabban változó büntetőjogi (és büntető jogpolitikai) terület a fiatalkorúak büntetőjoga, ezért számos reformot értékelhetünk a kutatás során. Mivel a kutató 2007-ben a Columbia Egyetemen fiatalkorúak büntetőjogát is hallgatta, ezért a kutatásban kiemelt figyelmet fordított az észak-amerikai reformokra, azon belül is a korhatárral, valamint a speciális fiatalkorúak bíróságával kapcsolatos diskurzusra. Meggyőződése, hogy a common law érvrendszer számos ponton adaptálható a magyar büntetőjogi reformban, de legalábbis érdekes felvetésekre ad lehetőséget. 3. HARMADIK FŐIRÁNY: TÁRSADALOMVÉDELEM ÉS BŰNÖZÉSKONTROLL - REAKCIÓK A BŰNELKÖVETÉSRE 3.1. Környezet és bűnözés a lakótelepi bűnmegelőzés alapkérdései Az Európai Unió AGIS-programja által támogatott, nemzetközi összefogásban megvalósuló, az épített környezet szerepét a lakótelepi bűncselekmények megelőzésében vizsgáló úgynevezett Crime Prevention Carousel keretében 5 európai város 6 lakótelepét ismerhettük meg, különös tekintettel ezek eltérő gyakorlatára a környezeti bűnmegelőzés területén. Amszterdam, Bristol mellett a berlini Gropiusstadt mutatta a nyugati lakótelepek sajátosságait és vázoltak megoldásokat az újjáépítések során (pl. az építészeti megújításokat ki kell egészítenie a szociális, társadalmi problémákra való reagálásnak; a helyi kisközösségek, a civil kurázsi szerepe jelentős; vagy az, hogy egy városrész gondjaira az egész város koncepciójában kell a válaszokat megtalálni; a tervezőasztal és a valóság között komoly szakadék van). A szituációs építészeti bűnmegelőzés, amellyel a kutatás foglalkozik, a bűnmegelőzésnek külföldön mindinkább előtérbe kerülő ága. Jelentősége abban rejlik, hogy a bűncselekményt ott próbálja megelőzni, ahol előállhat, vagyis elsősorban a nagyvárosokban, ahol a bűncselekmények túlnyomó része (70-80%) megtörténik. A magyar kutatói team a hazai eredmények összegzését követően nemzetközi összehasonlításban vizsgálta meg a részvevő országok áldozattá válásra vonatkozó adatait. Az egyes lakótelepeken végzett lekérdezésekből kiderült, hogy a közölt bűncselekmények többségét a lakókörnyezetükben szenvedték el a kérdezettek, vagyis különös jelentősége van a lakókörnyezetben működő megelőzési formáknak. A kutatás végén a résztvevők építészeti, várostervezési javaslatokat készítettek a vizsgált területek

4 helyzetének rendezésére, az áldozattá válás megelőzésének szempontjaira tekintettel. A kutatás főbb eredményeiről a Max-Planck Intézet jelentetett meg kötetet angol nyelven, amelynek az áldozattá válással kapcsolatos fejezetét a magyar résztvevők készítették el. Magyar nyelven önálló kötet készült a legfőbb hazai eredmények és javaslatok bemutatására. 4. NEGYEDIK FŐIRÁNY: GLOBALIZÁLT BŰNELKÖVETÉS 4.1. A terrorizmus szociológiai elméletei A szervezett bűnözés nemzetközi társadalmi és politikai környezete című kutatás keretében a terrorizmus jelenségeinek kutatása a terrorizmus szociológiai elméleteinek rendszerezésével és elemzésével folytatódott. A terrorizmus szociológiai elméletei több réteget képeznek, az elméletalkotás súlypontja az angolszász szakirodalmon nyugszik. Az igen szerteágazó elméleteket egy szociálpszichológiai jellegű fővonulat foglalja bizonyos rendszerbe. Az elméletképzésben a hidegháború vége, illetve az azt követő változások cezúrát jelentenek: ekkor vált a terrorizmus globális fenyegetéssé, és eszköztára is kiszélesült. Ebben áll újszerűsége, és nem a cselekvésrendszerét megalapozó eszmevilág megújulásában. A terrorfenyegetés elhárításának újszerűségét a technikai fejlettség, és a komplett prevenciós elméletté szerveződés jellemzi, amelyre az általános biztonságtudomány, mint új tudományterület épül. A kutatás a terrorizmus jelenségének kialakulását magyarázó szociológiai elméletek mellett feldolgozta a pszichológiai, szervezetszociológiai és multikauzális elméleteket is. Heurisztikus értéküket tekintve sokat ígérnek azok a modellek, amelyek a terrorista csoport kialakulását és a terroristává válást a motivációk sokasodásának szintjéről a csoportszerveződésen át az ön- és tömeggyilkos akció megvalósításáig sokváltozós dinamikus változási folyamatként írják le, amelyben szerepet kapnak mentális prekondíciók, csoportdinamika és alkalmazkodás, ideológiai/vallási elkötelezettség és az ártatlanok elleni erőszak racionalizálása. A terrorista profil empirikusan megalapozható, szociológiai tekintetben strukturált képet nyújt, amely a pszichologizáláson túlmenő számos olyan részkérdés feltevését teszi lehetővé, mint az életkor, szociális réteghelyzet, iskolázottság, nemi identitás és meghatározottságok, lelki és a gondolkodásmódbeli előfeltételek, integráltság, vagy a társadalmi beágyazottság gyengesége. Mindezek olyan elméleti kérdések, amelyeknek a prevencióban és a terrorakciók megszakításában gyakorlati jelentőségük van. A terrorizmussal kapcsolatos elméletek tanulmányozásának legfontosabb következtése az, hogy a terrorizmus a politikai világ jelensége, amelynek megelőzése és megakadályozás legfőképpen politikai eszközökkel történhet, ezek között fontos szerepet játszhatnak ágazatpolitikai, főként külpolitikai, szociálpolitikai, büntetőpolitikai és igazgatáspolitikai módszerek Terv: A politikai iszlám szellemi gyökerei és ideológiái Az iszlám világ vallásos-kulturális mezben jelentkező radikális társadalmi mozgalmai tekintetében kontinuitás mutatható fel a gyarmati felszabadító mozgalmakkal és ezek eszmevilágával. Szembetűnő, hogy a korai modernitás időszakában ugyanaz az eszme nagyjából azonos időben a moszlim világ földrajzilag távol eső helyein több forrásból tör elő, mégpedig nem a teológikus iszlám, hanem javarészt a laikus iszlám köréből, eszmei vezetői nem csak hittudósok, hanem világi teoretikusok. Haladó

5 tradicionalizmusuk fokozatosan a Nyugat és az azt kiszolgáló uralkodó osztályok ellen fordult, mára pedig az iszlám társadalmi gondolkodás fősodrába került. A mai iszlámizmus talán legkorábbi rétege a 18. századi iszlám reformmozgalmakban lelhető fel. Az Oszmán Birodalom széthullása után a Közel-kelet államai nyugati modernizációs mintákban keresték a felemelkedés útját. Az állam és egyház erőszakos szétválasztásának hatására az iszlám átpolitizálódott. 5. ÖTÖDIK FŐIRÁNY: KOCKÁZATOK PREVENCIÓ 5.1. Frusztrációs konfliktus-megoldási minták és az értékrendek összefüggése A kutatás előző évében összegyűjtött adatok és adatfile-ok előkészítését elvégeztük. A szakirodalom feldolgozására és a korábbi kutatások metaelemzésére támaszkodó, a kutatást lezáró beszámoló elkészült. Tapasztalataink szerint a frusztrációs helyzetekre adott válaszok nem csak az egyén érzékenységétől, hanem a szociális beágyazottságtól is függenek. A modernizációs értékekkel jellemezhető családokban élő fiatalok szélesebb reagálási repertoárral rendelkeznek, mint a hagyományos, konzervatív értékrendet valló családokban nevelkedők. Az értékrend nem csak és nem is elsősorban a fogyasztási szokásokat befolyásolja. A média használatot vizsgálva nem találtunk érdemi különbséget a különböző értékrenddel jellemezhető vizsgálati személyek tévénézési, videojáték használói szokásai között, a befogadásban ugyanakkor már jelentős eltérések mutathatók ki éves a DADA. A rendőrségi megelőzési program értékelése A kutatás az IRM megrendelésére és finanszírozásával zajlott. Ez tette lehetővé a kutatásszervező alkalmazását, amely megbízásra igen nagy szükség volt, ugyanis a kutatást az eredetileg tervezettnél rövidebb időtartam alatt kellett befejezni, és a kutatási feladatokat elvégző munkatársak létszáma is megcsappant. A kutatás során feldolgoztuk a DADA program történetét, működési módját és szerveződését. Az anyaggyűjtés során vált nyilvánvalóvá, hogy a program nyilvántartási rendszere átgondolásra, korszerűsítésre és pontosításra szorul. A kutatás keretében szerveztük meg a pedagógusokkal tervezett fókuszcsoport megbeszéléseket, és a rendőr oktatók részvételével és az alapítókkal is készült fókuszcsoport. A hatásvizsgálat keretében az ország hat régiójában összesen 120 iskolában végeztünk kérdőíves vizsgálatot. Ennek során DADA oktatásban részt vett diákkal és kontrollcsoportként nem résztvevő fiatallal vettünk fel kérdőívet, és összesen tanuló válaszait dolgoztuk fel. Az eredmények szerint azokban az iskolákban, osztályokban hatékony a DADA oktatás, ahol biztosítani tudják a rendszeres megjelenést. Az alkalmi foglalkozások sokkal kevésbé eredményesek. Összességében a program eredményesnek tekinthető. A kutatás főbb megállapításai: A DADA program a rendőrségen belüli szervezeti szubkultúraként értelmezhető. A szervezeti szubkultúra létrejöttét (1) a rendőrségi generációváltás és (2) a szemléletváltás igényének megfogalmazódása segítette. A program és a prevenciós irány összekapcsolódott (3) az ifjúságvédelmi tevékenységi profil átértelmezésével, és (4) azzal a szakmai tudásváltással, amely intézményesülése esetén új szakmai karrier-utakat kínál(t) a szociál-pedagógus, pedagógus vagy egyéb hasonló

6 végzettségű szakemberek számára, akiknek mentalitása, ismeretei jól használhatók a megelőzés területén. A bűnmegelőzést önálló rendőrségi szolgálati ággá kellene fejleszteni. A gyakorlati együttműködés problémáit jelzi, hogy bár az iskolák szívesen fogadják a programot, a program végrehajtásánál jellemzően az iskola igazodik a rendőroktató leterheltségéhez. Az oktatás gyakoriságának programbeli szabályait a pedagógusok nem ismerik. A program főbb célkitűzéseit a megkérdezett pedagógusok 95%-a ismeri, s a döntő többség elfogadja ezeket a célokat. Az általános biztonságra nevelési program tartalom azonban nem egyértelmű minden iskola számára. A résztvevőknek pozitív élményt jelentenek a foglalkozások és a DADA oktatók tevékenysége sokat javít a rendőrség megítélésén. A DADA programban résztvevő diákok elsődleges információforrásnak tekintik a DADA órákat és kompetensnek tartják a DADA oktatókat azokban a kérdésekben, amelyek a programban szerepelnek. A megkérdezett tanárok 99,5%-a szeretné, hogy iskolájában a jövőben is legyen DADA oktatás. Szinte minden tanár hasznosnak, vagy nagyon hasznosnak tartja ezt a lehetőséget. A DADA programot oktató, illetve a bűnmegelőzés egyéb területein dolgozó rendőr fontos szereplője lehetne a megelőzési jelzőrendszernek. Segítő aktora lehetne az iskolai konfliktuskezelés rendszerének annak érdekében, hogy a megelőzésben egy nagyobb helyi közösség szempontjai is érvényesüljenek A Vám- és Pénzügyőrség szerepe a környezetvédelemben A kutatás során megvizsgáltuk a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos hazai jogszabályokat és a nemzetközi normákat abból a szempontból, hogy azok megfelelnek-e a nemzetközi elvárásoknak. A gyakorlati nehézségek, anomáliáik megismerése érdekében megtartott kerekasztal-beszélgetésen a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága szakembereinek a környezet- és természetvédelmi szabályok érvényesítésével összefüggő gyakorlati tapasztalataira, véleményére voltunk kíváncsiak. A fókuszcsoport beszélgetése nagy segítséget adott a terület elemzéséhez. A kutatás megvizsgált és elemzett 168 db, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága által rendelkezésünkre bocsátott, olyan és évi természetvédelmi szabálysértéssel (Sztv ) és természetkárosítással (Btk ) kapcsolatos aktát, ahol szabálysértési eljárást indítottak vagy büntetőeljárást kezdeményeztek. Jelen kutatás ismét megerősíti, a korábban már többször hangsúlyozott, és korábbi vizsgálataink által is jelzett problémát, hogy a környezetvédelmi jogrendszer saját maga nehezíti meg érvényesülését azzal, hogy az ellenőrzésre összpontosít, az állampolgárok részéről pedig önkéntes jogkövetést feltételez. Ha az ellenőrzés során valamilyen hibát talál, akkor szankcionál. A környezetvédelmi normák tehát azt vélelmezik, hogy minden állampolgár ismeri a joganyagot, ezzel szemben az empirikus vizsgálatok eredményei azt mutatják újra és újra, hogy az emberek nincsenek tisztában a környezetvédelmi jogszabályokkal, hiszen nincsenek felvilágosítva ezekről. Ennek a problémának a megoldásában segítséget nyújthat a Vám-és Pénzügyőrség is.

7 6. HATODIK FŐIRÁNY: GAZDASÁGI ÉS VAGYON ELLENI BŰNÖZÉS A tárgyévben ebben a kutatási főirányban nem volt befejezett kutatás. 7. HETEDIK FŐIRÁNY: ÁLLAMSZERKEZET, KÖZHATALOM REGIONÁLIS KÉRDÉSEK 7.1. Az ügyészi szervezet és az ügyészségi funkciók vizsgálata II. A kutatás megállapítása szerint az ügyészség szervezetét illetően ma több modellben gondolkodunk. A szervezeti kérdések oldaláról közelítve a végrehajtó hatalomnak alárendelt, francia típus érvényesül. A volt szocialista országok közül Cseh- és Lengyelország, valamint Románia vette át ezt a megoldást. A másik típus a parlament (vagy uralkodó) felügyelete alá tartozó ügyészség. Hazánk mellett ez működik például Litvániában, Ukrajnában és Oroszországban is. A harmadik kategóriához a független ügyészség tartozik. Ilyen megoldást Horvátországban és Bulgáriában találunk. Létezik egy negyedik megoldás is, például Szlovéniában és az észteknél, ahol szervezetileg a végrehajtó hatalom alá tartozik az ügyészség, de az egyes ügyész jogállása hasonló a bíróéhoz. Azaz az ügyész nem utasítható. Tehát a szervezet kifelé nem független, a belső alá-fölérendeltség viszont megszűnt. A kutatás rámutat, hogy Damaska mélyebbre ásott a szervezeti kérdéseket illetően, és a hierarchikus, illetve a koordinatív modellt szétválasztotta egymástól. A feladatkörök tekintetében pedig a bűnüldözési és az igazságszolgáltatási típusokat elemzi a zárótanulmány. Az eredmények alapján az ügyészség hovatartozásának kérdése nem formai, hanem tartalmi probléma, ezért megoldásakor figyelembe kell vennünk a jelenlegi és a jövőben elképzelt ügyészség hatáskörét. A gyakorolt és a büntetőeljárásban megvalósulónál szélesebb hatáskör szükségessé teszi, hogy az egyes feladatok felügyeletét rendezzék. Erre viszont a hatáskörök szervezeti szereposztását is figyelembe véve csak akkor kerülhet sor, ha az igazságszolgáltatás, illetve szélesebb értelemben a jogalkalmazás teljes rendszerét egységes koncepció alapján építik fel. A részletkérdések egymástól logikailag elkülönült szabályozása csak a jelenleg is tapasztalható kaotikus állapotot idézheti elő, s ez elsősorban a jogszabályok belső és egymás közötti ellentmondásában és a jogforrások gyakori változtatásában manifesztálódik. Minden szervezeti megoldás mellett szólnak érvek, s ezek a választott rendszer helyességét szükségszerűen alátámasztották, s meggyőző erejük kétségtelen volt. Az egyik vagy a másik modell mellett döntő szakemberek legtöbbször úgy érvelnek, hogy méltatják azokat az értékeket, amelyek az általuk választott rendszerből következtek. Sokszor elfelejtik azt a tényt, hogy egy rendszer akkor jó, ha működőképes. Mert lehet, hogy mint modell olyan értékekkel rendelkezik, amelyek elméletileg az ideális típust jelentik, a gyakorlatban viszont előre nem látott akadályok nehezítik a társadalomba való súrlódásmentes beilleszkedését. Egyébként is, mindkét változat működőképes a gyakorlatban, többé-kevésbé azonos köz-megelégedettséget (vagy elégedetlenséget) élvezve mindkét típust támadja ugyanis azoknak az országoknak a szakirodalma, amelyben éppen működnek. A más államok által megvalósított, s ott sem tökéletesen működő szervezetek kritika nélkül való átvétele pedig csak az eddigi lemaradásunkat konzerválná. És a máshol jól bevált intézmények sem biztos, hogy a magyar valóság talaján gyökeret eresztenek. A következő év (2009) további feladata lesz a magyar ügyészi szervezet részletes elemzése, valamint az, hogy miért nem tudnak az új Be. reformjai megvalósulni egy bűnüldözési típusú centralizált (hierarchikus) szervezetben, és ennek nem sok köze van ahhoz, hogy az ügyészség melyik szerv felügyelete alatt működik.

8 7.2. Az EU 3. pillére: a szabadság, a biztonság és a jog új egyensúlya a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségében A terrorizmusról és a vélt vagy valós terrorveszélyre adott nemzeti vagy nemzetközi válaszokról szóló utóbbi évtizedben folytatott viták elsősorban a demokratikus világ egészét mélyen megrázó szeptember 11-ei, az Amerikai Egyesült Államok elleni terrorcselekményekre vezethetők vissza. Noha a XXI. évszázadban e témában lehetetlen nem hivatkozni az amerikai törvényhozásra, a kutatás célja az Európai Unió terrorizmus elleni küzdelmének és a jogállamiság összeférhetőségének összehasonlító vizsgálata. A szabadság és biztonság viszonyát gyakran antagonisztikusan ellentétesnek mondják. A biztonság oldalának hangsúlyozása súlyos következményekkel járhat a jogállamiság szempontjából. Először is tényleges, valós, már meglévő jogokat kell feláldoznunk egy meghatározhatatlan valószínűséggel bekövetkező veszély oltárán. Másodszor, a biztonság és a jogkorlátozás mellett érvelők gyakran azt a látszatot kívánják kelteni, hogy a jogkövető többségnek, a szabálytisztelő állampolgároknak nincs mitől tartaniuk vagy legalábbis jobban kellene tartaniuk a terrorizmustól, mint az állami jogkorlátozástól. Ez egy meglehetősen megtévesztő látszat. Illúzió ugyanis azt gondolni, hogy a szigorú szabályok csak a súlyos bűnelkövetők jogait korlátozzák. Még ha a kezdeti terrorizmus-ellenes jogszabályok elfogadásának időpontjában igaz is ez az érvelés, azok idővel beszivároghatnak és ahogy a gyakorlat mutatja be is szivárognak a hagyományos büntetőjogba. Az EU ennek a jelenségnek egy kitűnő példája. A zárótanulmány a terrorizmus elleni küzdelem egyes uniós eszközeit veszi górcső alá. A második részben a biztonsági paradigmát, a terrorizmus versengő meghatározásait, majd az adatbázisok és az adatgyűjtés, mint a terrorizmus elleni küzdelem szűkebb területét vizsgálja a kutató. A tanulmány harmadik részében azon alapjogi instrumentumokat sorolja fel és értékeli, különös tekintettel az adatvédelmi jogszabályokra, amelyek ellensúlyozhatták volna a kiterjedt adatfeldolgozást. A negyedik fejezetben végül azt vizsgálja, hogy a Lisszaboni Szerződés vajon kitöltheti-e a harmadik pilléres adatvédelem területén tátongó űrt, egyrészt a pillérrendszer megszüntetésével, másrészt az Európai Bíróság hatáskörének kiterjesztésével, harmadrészt az Alapjogi Charta hatályba léptetésével, negyedrészt az Alapjogi Ügynökség hatáskörének növelésével, és ötödrészt azáltal, hogy kötelezi az EU-t az európai Emberi Jogi egyezményhez való csatlakozásra. Végül, az ötödik részben a szerző a következtetéseit foglalja össze A szakértői és a szaktanácsadói rendszerek a büntetőeljárásban. Az igazságügyi szakértői tevékenység jogszabályi alapjai A munka első része bizonyításelméleti alapvetés volt. A második rész a szakértőkre vonatkozó szabályozást mutatja be, eközben párhuzamokat keres a büntető- a polgári és a közigazgatási eljárások között. Részletesen elemzik a kutatók az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló évi XLVII. törvény (Szaktv.) főbb rendelkezéseit. Ismertetik a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet (BSZKI), valamint az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek (ISZKI) alapító okiratait, bemutatják legfontosabb működési területeiket. A zárótanulmány harmadik részében a szakértői munka és a bűnügyi nyilvántartások összefüggéseit tárgyalják. A kutatás legfontosabb következtetései: A szakértői rendszer 2005-ben történt újra-szabályozása nem lehetett tekintettel a bűnügyek nyomozásában szükséges szakértelem jellemzőire, ezért szükséges lenne a klasszikus kriminalisztikai ágazatokban hosszabb gyakorlati időt előírni, továbbá a

9 kriminalisztikai szakértői területek sorába felvenni a természettudományos megalapozású szakértői tevékenységeket is. Az intézeti szakértői munka egyik jelentős biztosítéka a minőség ellenőrzése, amire nemzetközi együttműködés keretében van lehetőség. A Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet része egy ilyen nemzetközi minőségbiztosítási rendszernek, és ott magas színvonalon teljesíti a próbafeladatokat. A kriminalisztikai szakértelemnek a nyomozási gyakorlattal való szoros kapcsolata azt a kérdést feszegeti, hogy miként lehetséges a rendőrségi laboratóriumok és bűnügyi technikai egységeinek fenntartása akként, hogy közben érvényesüljenek a szakértői függetlenség szervezeti követelményei is. A Be szigorú kizárási szabályai azzal fenyegettek, hogy a bűnüldöző hatóságok felkészült bűnügyi technikusai, valamint azok a magas kvalifikációval rendelkező szakértői, akik a kábítószer-vizsgálatokat a megyei bűnügyi technikai részlegek hivatásos tagjaként végezték, a továbbiakban más munkaterületre kénytelenek menni, hatalmas vesztességet okozva ezzel a bűnügyi szolgálatoknak. A kutatók javasolják három nyilvántartás megkülönböztetését: A kriminalisztikai nyilvántartást, amelynek célja a bűncselekmények és azok elkövetőinek felderítése, az eljárási nyilvántartást, amelynek célja az igazságszolgáltatásban a párhuzamosságok elkerülése és az ügyek egyesítése, a jogerősen kiszabott büntetések végrehajtása valamint a közigazgatási nyilvántartást, amelynek célja a jogoknak és jogosultságoknak, illetve a jogosultságból történő kizárás feltételeinek közhiteles igazolása. Szélesíteni kell a DNS profilok nyilvántartását a szabadságvesztésből szabadultak esetleges bűnismétlésének leleplezése, az ismeretlen holttestek azonosítása, a vagyon elleni bűncselekmények hatékonyabb felderítése érdekében. Meg kell fontolni a kiskorúak DNS profil nyilvántartásának lehetőségét, a kiskorúak által elkövetett növekvő arányú bűnözés megfékezésére. (Hasonló intézkedéseket tett több nyugateurópai ország is.) A kutatók érveik alátámasztására bemutatják a számítógépes szakértői rendszerekre támaszkodó bűnüldözési modellt. Ennek megvalósulása a bűnügyi nyilvántartások jelenlegi rendszerének reform értékű átalakítását követelné. A bűnügyi nyilvántartásokra támaszkodva elkészíthetőek azok a nyomozási modellek, amelyek alkalmasak arra, hogy a bűnüldözés a bűncselekmény elkövetési helyén, az elkövetés idejéhez a lehető legközelebb eső időben, a legjobb szakértelem birtokában legyen képes beavatkozni. Ez a krimináltaktikai elgondolás a bűnügyi rendőrség ügyészi irányítását, a nyomozóhatósági hatáskörök koncentrálását, jelentős bűnügyi technikai hátteret és a kriminalisztikai nyilvántartások felett kizárólagos rendelkezési jogot tételez fel. 8. FŐIRÁNYON KÍVÜLI KUTATÁSOK: 8.1. A büntetőjogi felelősség aktuális kérdései A cselekmény társadalomra veszélyességének kategóriáját a magyar büntetőjogba az évi II. törvény (Btá) vezette be. Az elmúlt majd hatvan évben rengetegszer került az érdeklődés középpontjába az időközben ideológiai töltésétől megtisztult fogalom. A tudományos viták eredményeképpen a Btk. Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által elkészített új Általános részi tervezete száműzi a társadalomra veszélyességet a bűncselekmény fogalmából. A kutatás tárgya annak megvizsgálása, hogy mi okozta a társadalomra veszélyesség körüli valós vagy vélt bonyodalmakat, az milyen viszonyban áll a (materiális)

10 jogellenességgel, illetve mit nyer a jogalkalmazás a bűncselekmény formálissá válásával. A kutatás legfőbb eredménye, hogy rámutat, a társadalomra veszélyesség kategóriája alapvetően nem mentes bizonyos jogbiztonsági aggályoktól. Az első fontos problémát magának a fogalomnak a tulajdonképpeni értelme jelenti, és az, hogy a büntetőjog tudományában ez a fogalom önálló életre kelt. Nyilvánvaló, hogy a Btk. szerinti fogalmat alapul véve a társadalomra jelenthet veszélyt rengeteg olyan magatartás, amelyet nem a büntetőjog, hanem más jogterület szabályoz. A Btk. a társadalomra veszélyt jelentő magatartások közül csak a legsúlyosabbakat rendeli büntetni. Egyébként maga a törvény sem volt feltétlenül következetes, amikor a társadalomra veszélyesség megszűnését, csekéllyé válását emlegette. Ebből szintén az következik, mintha a társadalomra veszélyesség mást jelentene, mint amit a legáldefiníció jelenteni enged. A társadalomra veszélyesség a törvény értelmében voltaképp a védelmezett értékek (ha úgy tetszik: jogi tárgyak) megsértését vagy veszélyeztetését jelenti, ami a bűncselekmény fogalmi megvalósulásához elengedhetetlen. Azaz a bűncselekmény megvalósulásakor kell fennállnia a jogtárgy sérelemnek/veszélyeztetésnek. Az, hogy a jogi tárgy sértése/veszélyeztetése a bűncselekmény megvalósulását követően megszűnik, nyilvánvaló. Így amikor a társadalomra veszélyesség csekéllyé válásáról, megszűnéséről beszélünk, nem a fogalom bűncselekménytani értelméről ejtünk szót, hanem a cselekmény társadalomra károsságról. Végül, van olyan nézet, amely a társadalomra veszélyességet a materiális jogellenességgel asszimilálva, a törvényi fogalmat sajátos, de azzal nem összeegyeztethető elemekkel színesíti. Így korábban Tokaji Géza, napjainkban Nagy Ferenc szerint társadalomra veszélyes a jogi tárgyat az elkövetéskor fennforgó feltételek alapján reálisan sértő vagy veszélyeztető olyan cselekmény, amely megfelelő társadalmi előnnyel nincs, vagy kellőképpen nincs kompenzálva. Ehhez kapcsolódóan kell megemlíteni, hogy valójában tényleg lehet olyan eset, amikor egy cselekmény jogi tárgyat sért, azonban hatását tekintve nem veszélyes a társadalomra. Csak ilyenkor ellentmond a társadalomra veszélyesség törvényi és egyébkénti (valójában (jog)szociológiai) fogalma. A társdalomra veszélyességnek ez a kétarcúsága az, ami a valódi problémát jelenti. Az egy másik, de nem elhanyagolható dimenzió, hogy a társadalomra veszélyesség felelősségtani szerepét tekintve is eltérő nézetek alakultak ki: egyesek szerint a bűncselekmény olyan fogalmi eleme, amelynek hiányában büntetőjogi felelősségről nem lehet beszélni, mások ellenben tagadják bűncselekmény-fogalmi szerepét, és benne csupán jogpolitikai deklarációt látnak. Önmagában viszont a társadalomra veszélyesség száműzése sem feltétlenül aggálymentes. A bűncselekmény fogalmának formálissá válása esetén nyitva marad a kérdés, hogy a jogalkalmazó megállapíthatja-e a bűncselekmény megvalósulását és ha nem, mire alapozva e döntését abban az esetben, amikor a cselekmény kimeríti ugyan a törvényi tényállást, azonban hiányzik a cselekmény társadalomra veszélyessége (a jogi tárgy tényleges sértése vagy veszélyeztetése) Folyamatban maradt kutatások 1. Empirikus kutatás a mediáció lehetőségeinek vizsgálatára a büntetés-végrehajtás tartama alatt A hazánkban 2007 óta működő közvetítői eljárás a bűncselekmény elkövetője és áldozata közötti egyezkedési, konfliktus elsimítási folyamat eredményét a jogszabály elsősorban az ügyészi, ill. ennek hiányában legutoljára a bírói szakaszban engedi

11 figyelembe venni, később a büntetés-végrehajtás során már nem. Mivel a büntetésvégrehajtásnak nem célja a felek közötti megbékélés elősegítése, és erre jelenleg nem is alkalmas, ha az érintettek addig nem békéltek meg, akkor később erre lehetőségük sincs (miként erre Európa több országában mód van). Jelen kutatás célja éppen ezért annak feltérképezése, hogy milyen lehetőségei vannak a mediáció hazai, büntetés-végrehajtásbeli alkalmazásának. A kutatás befejezésének ideje: június 30. Ebben az évben a kutatás előkészítése, a nemzetközi szakirodalom gyűjtése és elsődleges feldolgozása történt meg. Ennek alapján elmondható, hogy a büntetés-végrehajtásban működő mediáció korántsem tekinthető elterjedtnek Európában, bár számos országban (pl. Belgiumban, Németországban, az Egyesült Királyságban) zajlanak ilyen jellegű projektek. A büntető igazságszolgáltatási rendszer és a társadalmi kirekesztettség összefüggéseit vizsgáló kutatások különösen a szabadságvesztés reintegráció szempontjából káros hatását jelzik. A büntetésvégrehajtás stigmatizáló és társadalmi kirekesztéshez vezető hatása némileg oldható lenne a mediáció alkalmazásával ebben a szakban is, amely elősegíthetné az igazságszolgáltatás hatékonyabb működését is. 2. Média és igazságszolgáltatás A kutatás elsődleges célja annak feltárása, hogyan jeleníti meg a média a gyerekeket és a fiatalokat, mint a bűncselekmények elkövetőit vagy áldozatait. Ennek érdekében a kutatás során elemeztük az írott és az elektronikus sajtóban megjelenő, bűncselekményekkel, erőszakkal, gyermekkorú elkövetőkkel és áldozatokkal foglalkozó híreket. A kutatás első fázisában (2007) a releváns nemzetközi kutatási eredményeket, szakirodalmat tekintettük át. A kutatás második fázisában egy véletlenszerűen kiválasztott hónap (2008. április) egyes sajtóorgánumaiban megjelent híreket, tudósításokat vizsgáltuk meg az alábbi keresőszavak alapján: erőszak, bűncselekmény, fiatal, gyermek, elkövető, áldozat. A megfigyelt médiumok: TV2 Tények (18.30), M1 Híradó (19.00), Index, Blikk, Népszabadság. A kutatási eredmények közelebb vihetnek a média erőszak-reprezentációja struktúrája, keletkezése megértéséhez, és ezzel hozzájárulhatnak a ''Média-erőszak-gyerekek'' viszonyrendszerének megismeréséhez. A kutatás során a Magyarországon még nem kutatott kérdéseket is vizsgáltuk: ''Mennyiben torzítja a média a gyermek-, fiatalkorú elkövető képét?'', ''A médiában megjelenő gyermek fiatalabb, erőszakosabb-e, mint 'valós' kortársai?'', ''Van-e különbség az írott és elektronikus sajtóban bemutatott, elemzett bűncselekmények között?'' 3. A prostitúció és a hozzá kapcsolódó (bűn)cselekmények. A szabályozás története, modelljei és azok büntetőjogi és kriminológiai aspektusai Európában A kutatás jogtörténeti, jog-összehasonlító módszerrel vizsgálva feltárta a prostitúció szabályozásának európai modelljeit, azok történetét, valamint a prostitúció, illetve a jogi szabályozás mikéntjének a hatását az emberkereskedelemre. A kutatás a prohibicionista, a reglementált és abolicionista ún. klasszikus, vagy alapmodellek mellett, azok új változatait és kombinált formáit hasonlította össze. Ebben az összefüggésben kritikai szemszögből vizsgálta a magyar korlátozott abolicionista szabályozás okait, alapjait és megvalósítási gyakorlatát. A kutatás foglalkozott a holland legalizált és a svéd sajátosan abolicionista modell alapelveinek, új

12 vonásainak, illetve azok hátterének elemezésével, valamint feldolgozta a szabályozás gyakorlati problémáira vonatkozó szakirodalmi forrásokat. A kutatási anyagok zöme angol és német nyelvű irodalmi források felhasználásával készült. A kutatás során szükségesnek látszott a téma tanulmányozásának kiterjesztése a pornográfiával, az Internet használatával kapcsolatos problémákra, valamint a gyermekek viktimizációja megelőzésének a lehetőségeire is, továbbá a jelenséggel kapcsolatban a globalizáció és a migráció hatásának vizsgálatára. A kutatás optikájának kiszélesítése óhatatlanul a kutatás elhúzódásával járt. Az összegyűjtött szakmai anyagok és a kutatás eredményei alapján nagyobb terjedelmű publikáció készül 2009-ben. A leadott bár be nem fejezett kutatási beszámoló áttekinti a prostitúció egyes klasszikus és új szabályozási modelljeit, valamint a jogi szabályozási megoldások hatását az emberkereskedelemre. Kiemelten foglalkozik egyrészt a prostitúció legalizálása kérdéskörével, másrészt a klienst, a keresletet megcélzó kezdeményezések hatásaival. Kritikai megközelítésben elemzi a prostitúcióra vonatkozó, magyar, ún. korlátozott abolicionista szabályozási rendszer problémáit. Végül összefoglalja a témával kapcsolatos korábbi empirikus vizsgálat tapasztalatait. 4. Az internet lehetőségei a bűnelkövetés jelzésében, feljelentésében és regisztrálásában A kutatás az alternatív bejelentőhelyek bűnmegelőzésben betöltött szerepét vizsgálta. Míg a hagyományos feljelentést/bejelentést a sértett személyesen tehette meg, addig az alternatív fórumok lehetőséget adnak a személytelenségre, mivel a két kommunikáló fél (a bejelentést küldő és a bejelentést fogadó) fizikailag is távol helyezkednek el egymástól. Alternatív bejelentőhelyek között megkülönböztethetők olyanok, amelyek csak internetes ártalmas és káros tartalmak bejelentésére szolgálnak (ilyen tipikusan az Insafe nemzetközi hotline-rendszere), és olyanok, amelyek mindenfajta deviáns magatartás bejelentésére szolgálnak (pl. személyes vagy telefonos bejelentéseket fogadó lelkisegély-szolgálatok, illetve a rendőrség telefonos vagy online bejelentővonalai). Az alternatív bejelentőhely előnye a személyes kapcsolat hiánya. A személy elleni erőszakos bűncselekmények sértettjei rejtőzködőek. Lehet, hogy éppen amiatt fordulnak nagyobb bizalommal az alternatív bejelentőhelyekhez, mert itt nem kell vállalniuk az arcukat. Paradox módon, az anonim bejelentés lehetősége megakadályozhatja, hogy a rendőrség olyan további információt szerezzen be az esetről, amely a büntetőeljárás megindításához elengedhetetlenül szükséges volna. Az alternatív bejelentőhelyek fejletlensége mind technikai, mind személyi oldalon megmutatkozik. A bejelentőhelyek üzemeltetői így a civil szervezetek, valamint a rendőrség a legtöbb bejelentést válasz nélkül hagyják. Ez a jelenség hozzájárul a hatóságba vetett bizalom gyengüléséhez, illetve hiányához. A volt szocialista blokk országai a kirakat-effektust követik az online bejelentőhelyek felállításakor: a bejelentőhelyek gyakorlatilag nem látják el eredeti feladatukat. Elsődleges funkciójuk, hogy a bejelentések megérkezését válasszal nyugtázzák, hiányzik, nem frissítik őket, statikusak, nem szolgálnak elegendő információval az állampolgárok számára az egyéni felelősségtudat kialakításához és megszilárdításához. A virtuális ügyintézés akadálya lehet az, hogy az áldozatsegítők, illetve a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban dolgozók személyesen nem érdekeltek a virtuális technológiák használatában. Míg a közigazgatási ügyintézés már jelentősen automatizált (elektronikus ügyfélkapu), addig az igazságszolgáltatásban a számítástechnikai eszközök és technológiák használata még gyermekcipőben jár. A bizonyítékok elektronikus rögzítésének, hitelesítésének és bíróság előtti

13 felhasználhatóságának (összefoglaló néven e-justice ) eszközei adottak, de a gyakorlatban mégsem elterjedt a használatuk. A kutatási téma folytatását az Intézethez a kutatási projektben történő részvételre érkező felkérés, és a nemzetközi kutatás-előkészítő team (Egyesült Királyság, Írország, Németország, Dánia, Norvégia, Hollandia, Olaszország, Bulgária, Románia, Magyarország) projekttervező egyeztetése indokolta. Az ülés megfogalmazta a kutatási szempontokat a European Science Foundation-hoz (ESF) történő pályázat benyújtására. Arról nem állt rendelkezésre információ, hogy az ESF az e-europe kutatási program számára elkülönített forrásai hazánkra nem, csak a nyugat-európai régió országaira (esetünkben az Egyesült Királyságra, Németországra és Norvégiára) vonatkoznak. A kelet-európai országok tehát ebből a projektből kimaradtak. A kutatási téma fontos, ezért egy kisebb lélegzetű projekt megvalósítására került sor. Ennek keretében felkerestük az internet-hotline szolgáltatókat, a civil szervezeteket és a rendőrség képviselőit. Az elkészült interjúk a fórumok anyagi erőforrásaival, hálózati működésével (networking), valamint fejlesztési lehetőségeikkel és a megelőzésben való felhasználhatóságukkal foglalkoztak. Novemberben az internet és a bűnelkövetés jelzésével kapcsolatos lehetőségekről kerekasztal-beszélgetést szerveztünk, amelyen az ORFK, a BRFK, az NNI, a MATISZ, az MTE, az Inforum, az Infomediátor, a Nemzeti Hírközlési Felügyelet, a Fogyasztói Jogok Képviselője, az ESZTER Alapítvány, és a Kék Vonal képviselői vettek részt. A szakmai megbeszélés anyagának közreadását és a kutatás folytatását 2009-ben tervezzük. 5. A helyi önkormányzatok szerepe a környezetvédelemben Ez a kutatás annak az évek óta tartó folyamatnak a része, amely bemutatja a környezetvédelem területén működő hatóságok jogalkalmazási gyakorlatát. Jelen kutatásban a környezetvédelmi felügyelőségek és nemzeti park igazgatóságok tevékenységének áttekintésére került sor. A Vám- és Pénzügyőrség környezetvédelmi munkájának elemzésén kívül sor került a budapesti önkormányzatok környezetvédelmi gyakorlatának áttekintésére, értékelésére az általuk küldött akták és összefoglalók alapján. Jelenleg az önkormányzatok által rendelkezésre bocsátott ügyiratok tanulmányozása és feldolgozása folyik a szabálysértések felderítésének, eljárási mechanizmusainak megismerése céljából. A kutatás a jövő év elején (2009. március 31.) fejeződik be. 6. Egyes korrupciós ügyek vizsgálata a jogeset elemzés módszerével A kutatás tárgya: egyes korrupciós ügyek vizsgálata, módszere: jogeset-elemzés. A vizsgálat az Intézet rendelkezésére bocsátott akták alapján történik. Eddig a Somogy megyei aktákat dolgozták fel, illetve a Hajdú-Bihar megyeieket. A kutatás a évben folytatódik.

14 B/ A Legfőbb Ügyészség által kezdeményezett kutatások Befejezett kutatások 1. Az agresszió jogi és pszichológiai kezelése a fogvatartási helyeken (az empirikus felmérés lefolytatása) A Legfőbb Ügyészség felkérésére az előző évben lefolytatott kutatás eredményei rámutattak arra, hogy hazánkban a fogvatartottak agresszív megnyilvánulásainak legalapvetőbb oka a büntetés-végrehajtási intézeteink zsúfoltsága és azok korszerűtlen, a nemzetközi normáktól elmaradó körülményei. Az említett kutatás beszámolójában az agresszió lehetséges kezelési technikáit, az erőszakos cselekmények megelőzésének módjait mélyinterjús technikával javasoltuk tovább vizsgálni, mert az akták az események pszichológiai jellegű tartalmát nem dokumentálják. Idei kutatásunkban tehát az agresszió jelenségét más kutatási módszerrel vizsgáltuk. A szakirodalom feldolgozása után az év második felében a Váci Büntetés-végrehajtási Intézetben 50 elítélttel készíttettünk mélyinterjút. Az interjúk egyértelműen igazolják a lényegében várt konklúziót: statisztikai érvényességű adatok a módszer sajátossága miatt sem detektálhatók. Gyakorlatilag nem található olyan személy az agresszív elkövetők között, aki ne lett volna áldozata szülei agresszivitásának, a legdurvább fizikai sérüléseket szenvedték el, és a rettegés világában éltek. Fiatal korukban szüleik egymás közti brutális összeütközéseinek voltak tanúi, és az átélt atrocitásokat csak fokozta az alkohol probléma. A büntetés-végrehajtási intézetben az agresszív tettet közvetlenül megelőző cselekmények dinamikája azt mutatja, hogy a vizsgálati személyeknél szinte kivétel nélkül agresszív, verekedésekkel telített viselkedésformával találkozunk. Rendszerint nem is csak egy eseményről van szó, hanem a többszörös visszaesés a természetes. Ebben a szisztematikus, rutinná vált világ bűvöletében élnek az interjúalanyok. A verekedések sorozata elkezdődik már 14 év körül, és szokványossá válik, bárhova kerülnek, utca, börtön, nevelőintézet, stb. 2. A büntethetőségi korhatár felülvizsgálatának indokoltsága. A nem büntethető gyermekkorúak tényállásszerű cselekményeinek értékelése és kezelőrendszerének sajátosságai Európában. Az elmúlt időszakban Magyarországon kiemelt figyelmet kapott a fiatalkorúak büntetőjoga, illetve annak esetleges reformja. Az Intézetben az elmúlt 5 évben több mint tíz tanulmány foglalkozott a kérdéssel, ezért a kutatás egyik alapvető célja az Intézeten belüli eredmények összegzése, az időközben bekövetkezett változások nyomon követése és értékelése volt. A kutatás célja volt továbbá a téma szakirodalmának és kutatási eredményeinek feldolgozása és elemzése, a hatályos magyar szabályozás és az aktuális magyar kodifikációs folyamatok értékelése és elhelyezése, valamint a készülő reform értékelése a nemzetközi folyamatok tükrében. A kutatás a két szakmai osztály együttműködésében valósult meg. A Bűnözéskutatási Osztály munkatársa készítette a szakmai beszámolónak az életkor jelentőségéről, a nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott főbb elvárásokról, a gyermekkor mai európai fogalmáról, a gyermekek jogairól, a német holland szabályozás részleteiről és az egyes országokban a büntetőjogi felelősség korhatárával foglalkozó részeket. A háttéranyag egyes részeit a Büntető-jogtudományi Osztály munkatársa beépítette az elkészült tanulmányba.

15 A kutatás a nemzetközi és hazai szakirodalom, a kutatási előzmények és az OKRI-ban korábban folyt kutatások áttekintésével járult hozzá a büntethetőségi korhatár aktuális dilemmáinak megértéséhez. A kutatás eredményei a nemzetközi dokumentumokban foglalt irányelvek, és a globális gyakorlat feldolgozása alapján a különböző szektorok (gyermekvédelem, oktatás, igazságügy, egészségügy) közötti együttműködés fontosságát nyomatékosították. A büntetőjogi vitát, hogy szabad-e mereven meghúzni azt a korhatárt, amikor valakit felnőtt korúnak, fiatalkorúnak, vagy gyerekkorúnak nevezünk, ez a kutatás sem tudta eldönteni bár a kutatók a 12. vagy 14. életév meghatározásánál sokkal fontosabbnak véltük, hogy mi történik a bűncselekményt elkövető kiskorúval. Álláspontjuk szerint a fiatalkori bűnözéssel szembeni megfelelő reakció olyan aktív megközelítést jelent, amiben a cél a szociális potenciál növelése. Ezért a megelőzést nem szabad csak a fiatalkorúak igazságszolgáltatására korlátozni. Annak a gyermeki jogok tiszteletén, a fiatalok participációjának széleskörű érvényesítésén túl a támogató, segítő szolgáltatások, ellátórendszerek megerősítését is magába kell foglalnia. 3. Az ügyész szerepe a mediációban. Egy év tapasztalatai Magyarországon a büntetőeljárási törvény 2006-os módosításával vált lehetővé a közvetítői eljárás, közismertebben: mediáció alkalmazása a hazai büntetőeljárásban. Ez a bűncselekmény elkövetője és áldozata közötti egyezkedési konfliktus elsimítási folyamat megindítását elsősorban az ügyészi mérlegelés körébe utalja. A kutatás egyik pillére a statisztikai adatok elemzése volt. Annak ellenére, hogy a számok önmagukban csupán jelzés értékűek, mindenképpen fontosak a tendenciák, jellemzők, a háttér bemutatásához. A év során összesen ügyben folytattak a megyei fővárosi Igazságügyi Hivatalok közvetítői eljárást. A év első felében ügyben indítottak közvetítői eljárást, és még ebben az időszakban ebből at, azaz mintegy 97%-ot sikerült is a vizsgált időszakban befejezni. A kezdeti bizonytalanságnak tulajdonítható az, hogy míg első felében csupán ügyet utaltak a hatóságok közvetítői eljárásra, addig ez az egy évvel későbbi időszakban mindegy a felével nőtt, azonban kiemelendő az is, hogy a havi bontás csökkenő tendenciát mutat. Ha a vádemelések számához viszonyítjuk a mediációs eljárásra küldött ügyek számát, jól látható: 2007-ben összesen Baranya, Veszprém és Heves megyékből jelentős számú ügyet küldtek mediációra. Míg az átlagnál jóval kevesebb ügyben történt közvetítés Zala, Hajdú-Bihar és Nógrád megyékben valamint a fővárosban is. A megyei gyakorlatok különbségeit, a gyakorlati problémákat, és az arra adandó válaszokat a megyei jogalkalmazó ügyészeket szorosan bevonva, két kerekasztalbeszélgetésen igyekeztünk megismerni. Az első megbeszélésre május 22-én került sor 18 megye, a másodikra október 9-én 19 megye, valamint az ORFK, az Igazságügyi Hivatal és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselőinek részvételével. Az első megbeszélést követően négy nagy kérdéskört körvonalaztunk, amelyek azt mutatták, hogy probléma van: döntés a jóvátétel mértéke megfelelőségének kérdéséről, illetve az eljárás eredményes befejezéséről; vita az ügyészi meghallgatás szükségességéről; a nyomozó hatósági gyakorlat megváltoztatása a mediációra utalás kérdését illetően; az eljáró szervek együttműködésének javítása, az eljárás nehézségei (illetékességi kérdések) a fiatalkorúak eseteiben. A kerekasztal-beszélgetések és a statisztikai mutatók alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a közvetítői eljárás jogintézményének gyakorlatát és alkalmazását szubjektív tényezők befolyásolják. Ez bizonyos esetekben kimondottan nagy szélsőségeket produkál. A gyakorlat egységesítése