A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja

Átírás

1 2012. június A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja

2 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja 2 Leköszön a diákfőszerkesztő Kedves diáktársaim, nevelő és speces tanáraim! Te jó ég, mennyi minden történt itt velem! Mennyit változtam én, és mennyit változott a világ körülöttem! Első nap tele voltam kalandvággyal, aztán honvágyat éreztem. Később megijedtem, hogy hová kerültem. Majd megszoktam. Aztán élveztem, végül meguntam. Lassan már, hogy nem itt lakom, hiányzik. Mi történt ezalatt a négy év alatt? Az elejére nem emlékszem. Azt tudom, hogy speces szakkörökre jártam: akkor még volt az évfolyamunkon fizika. Egészen sokan is voltunk! Szilenciumot, csopfogot nem sikerült még végigülnöm, valahogy mindig adódott jobb (?) dolgom. Ugyanígy voltam az alapprogramokkal (de rendszeresen pótoltam!). A tanárok is elég hamar megszokták, hogy délután sosem vagyok bent a kollégiumban, mert futok. Sokszor elfelejtjük, hogy milyen toleránsak is tudnak lenni a nevelőtanárok, ezért az előző mondattal ennek a tulajdonságuknak szeretnék emléket állítani. További tanáraim, akik köszönetet érdemelnek: Orosz Ildikó tanárnő, az első csopvezem. Kövesi Katalin tanárnő a második csopvezem, akit csak egy gonosz fű (nevén nevezve aljkörmös) tud kikészíteni, mi sohasem. Simoncsics tanárnő, aki szerint nekem túl sok fogam van, ami szöcskéknél nem normális. Jó Andi tanárnő, akinek az esti ellenőrzéseit valahogy mindig elnyújtotta a szobánk, és akitől fel sem tudnám sorolni, hogy mennyi mindent tanultam (emberi kapcsolatok témakörben hozzá tényleg érdemes fordulni kérdéssel). Neki és Pap Viktória tanárnőnek köszönöm a spanyolországi utat: isteni volt! További nem tanáraim, akik meghatározóak voltak az itt töltött éveim alatt: Kovács Aida, kedves földim, aki nélkül nem lett volna sem 133, sem 239! Kovács Nóra, aki nélkül hát nélküle is más lett volna a szobánk (de soha nem felejtem el az első napot, amikor a másik irányba indultunk suliba, és visszafelé másfél óráig kerestük a koleszt, pedig jó villamosmegállóban szálltunk le!). Kürti Dávid, a legaranyosabb üzletember, akit valaha ismertem! A fekete folt és az összes többi cés és nem cés fazekasos, akik mindörökre a kedvenceim lesznek! A harmadik évem elejére megüresedett a Táncsics Tükör diákfőszerkesztői posztja. Épp akkor véletlenül grafikusnak jelentkeztem. A grafikus állást más szerezte meg. Én pedig sokkal jobban jártam, mert Demjén főszerkesztő úrral, Bunth főfényképész úrral, Csonka mellékfényképész és lektor úrral, Csefkó tördelőszerkesztő úrral dolgozni valami hihetetlen élmény! E közben is rengeteget tanultam és tapasztaltam. Főleg azt, hogy az átlagos táncsicsos nem akar írni, pedig tudna! Hogy mindig az vállalja el a feladatot, aki már úgyis el van havazva (és ezért csúszik a határidővel). Hogy minden kollégista rendkívül érdekes, de nagyon sokszor igyekszik titkolni ezt (és nem ír, hiába szaladgálok utána). De azért csak lett újság. Igyekeztük szépre, jóra csinálni; talán sikerült. Egy kicsit fájó szívvel adom tovább a diákfőszerkesztői posztomat. Szomorú vagyok, mert ez itt az utolsó írásom, de nem elkeseredett, mert biztos vagyok benne, hogy Kocsi Ádám kezében virágozni fog a lap (de legalábbis jól fogtok rajta szórakozni)! És hát igen, kimaradt az ún. Tetemnéző (Spec-tanári) és annak a lakói. De amiért nekik hálás vagyok, és amit nekik mondanék, az nem fér ki. Csodálatos időszak volt! Mindenkinek köszönöm! Ferenc Kata

3 3 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja Csefkó Zoltán: birkózás Lehettem vagy éves, amikor megelégeltem, hogy mindenki engem bánt. Szó ami szó, a 28 kilómmal, csont és bőr felépítésemmel nem fejtettem ki nagy ellenállást. Ezért kitaláltam, hogy sportolni fogok, hogy meg tudjam védeni magam. Akkoriban három küzdősport volt elérhető: a birkózás, az ökölvívás és a judo. A boksz nem tetszett, mert féltem a lapos orrtól. A judo is kiesett valamiért, így aztán maradt birkózás. Az apukám levitt a Budapesti Honvéd Birkózó Szakosztályába, és elindult a pályafutásom A birkózásnak két ága van: a kötöttfogás, és a szabadfogás. Kötöttfogásban nem lehet az öv vonala alá támadni, tehát pl. lábat fogni, vagy gáncsolni. A kötöttfogásra jellemzőek a dobások, mint a csípődobás, a kardobás, a válldobás, és mind közül a leglátványosabb a szaltó. A szabadfogásban minden támadható, ezért jellemzően lábra támadnak, gáncsolnak, lábat feszítenek. A végcél mindkét esetben az ellenfél két vállra fektetése, amit tusnak hívnak. A tust könnyű elkerülni, ha az ember kihidalja, ehhez pedig erős nyak kell, ami a birkózók egyik jellegzetessége. Mivel a tus ritka, ezért a küzdelem akcióit 3-5 bíró pontozza. Heti három, közel 2 órás edzéssel indultam, és szorgalmasan edzettem. Volt, hogy az előző edzés végére is beálltam, mert balga módon azt hittem, hogy az már az én edzésem eleje. Hamar megerősödtem, az első versenyemen 32 kilóban indultam. Ezen verseny előtt volt egy edzőtársam, aki megkért, hogy ne verjem meg nagyon. Életem első versenyén második lettem. Rendszeresen indultam versenyeken, rendszerint az első 3 hely valamelyikén végeztem, attól függően, hogy milyen volt a formám, és milyen volt a sorsolás. Jó néhány érmem, és egy serlegem van otthon. A 2 órás edzés kb. 20 perces speciális bemelegítéssel kezdődött (22 méteren keresztül ugrabugra, bukfenc stb.), aztán vagy 40 perc fogásgyakorlás (kedvenceim a dobások voltak: szaltó, csípődobás, válldobás, kardobás), majd 20 perc küzdelem, utána 20 perc speciális erősítés-erőnlét, és végül levezetésként perc futás. A legfurcsább speciális erőnlét a következőből állt: feláll veled szemben 2 ellenfél, és 1 perc alatt a lehető legtöbb csípődobást kellett rajtuk bemutatni (nem állnak ellen, szeretnek repülni), aztán váltottunk, és én repültem. A másik érdekes erőnlét a hídban nyomás volt: egy-egy menetben 20 kilóval 50-et kellett nyomni hídban. Ezt leszámítva nem súlyzóztunk, és semmilyen tömegnövelőt nem ettünk, igaz nem is lett a mozgást akadályozó, felfújt izmunk. Nyaranta edzőtáborok voltak, heti 5 nap, napi 2x2 óra edzés, közben pedig foci, úszás. Ilyen körülmények között 6 év alatt 28 kilóról 72 kilóra erősödtem. Szerencsére nem lett karfiolfülem, ami a birkózók másik jellegzetes vonása Mindent egybevetve, mindenkinek ajánlom a birkózást jó sport.

4 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja 4 Tárkány Szilvia: ping-pong A sportot az általános iskolában kezdtem, amikor 4. osztályos lettem. Hiperaktív gyerek voltam, már a néptánc meg a balett se tetszett, amit még óvodában csináltam (egyébként a jelem katicabogár volt), ezért kitaláltam, hogy nekem valami új kell, valami sport. Persze a szüleim is díjazták az ötletet. Kapóra jött, hisz az akkori angol tanáromnak az asztalitenisz edző férje akkor költözött Szerbiából Szajolba, ahol én lakom. Rögtön be is írattak hozzá. Ez volt 1998 őszén. Körülbelül 200-an kezdtük el az edzéseket, pár év múlva már csak 20- an maradtunk. Sok újonc és serdülő versenyre jártunk, valamikor még ifibe és felnőttbe is neveztek minket. Elég jó helyezéseket értünk el. Nagyon megszerettem ezt a sportot, életcélommá vált. Sajnos időközben meghalt az edzőm, és az utódja állandóan kiabált velünk, és meg is akart minket verni. Akkor már csak ketten maradtunk egy lánnyal, míg egy versenyen felfigyeltek rám, és elkerültem 13 évesen Mezőtúrra, az NB 2-be játszani. Közben voltam diákolimpiákon, ahol csapatban a II. helyet szereztük meg, valamint Angliába is kihívtak egy jeles eseményen képviselni Magyarországot. Onnan elhoztuk a vándorkupát. Bajnokságokon mindig benne voltunk a legjobb 6-ban, 2010-ig ott játszottam, amikor is második helyezést értünk el. Akkor voltam végzős a gimiben, és érettségi után jöttem fel Pestre akkor felbomlott a csapat. A pingpong egyszerűen az a sport, amelytől nem ellenségeket kapsz, hanem igaz barátokat. Versenyeken is mindig bandáztunk, és rossz volt egymás ellen kiállni, mind fiú, mind lány ellen. Attól különleges, hogy bármilyen korosztály játszhatja, akár amatőr szinten, akár versenyszerűen. A legfiatalabb versenyző, akit én láttam, 5 éves volt (azt mondják, időben kell elkezdeni ), a legidősebb pedig a 80 határát súrolta. A kedvencem benne a páros játszma, hisz akkor nem csak magadra kell figyelned, a saját technikádra, hanem a melletted állónak a játékstílusával is tisztában kell lenni, az aktuális lelki állapotával. Nagyon fontos, hogy tudd, mikor szólj hozzá durvábban, ha valamit elrontott, vagy mikor kell őt buzdítani, amikor ki tudja adni magából a maximumot. Az ellenfélről már nem is beszélve. Nagyon szeretek férfiak ellen játszani, hisz nekik teljesen más a temperamentumuk, nekik én kiszámíthatatlan vagyok, már csak azért is, mert nő vagyok, másrészt pedig balkezes. Nagyon sokan nehezen tudnak átállni arra a játékra, amit én játszok, és ez nekem csak az előnyömre válik. A szabály igen egyszerű, 3 szettet kell nyerni, ami 11 pontig megy. Tehát lehet 11: 6 például, viszont 10:10 után 2 ponttal kell nyerni, tehát nem lehetséges a 12:11 hanem csak a 13:10. Minden szett után térfélcsere van, hisz változni kell a légkörben, esetleg a fény és az asztal csillogása is sok mindent befolyásol egy játszma alatt. Azért ajánlom mindenkinek a ping-pongot, mert ez egy szerethető sport, kellemesen el lehet fáradni benne, és tényleg minden korosztály kikapcsolódhat. Nagyon jó légkör van az edzéseken, a versenyekről nem is beszélve.

5 5 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja Azóta sajnos időhiány miatt nem játszom versenyszerűen, csak néhány régi baráttal szoktam még párszor edzeni. Nagyon szeretném újrakezdeni ezt a remek sportot, mert nagyon hiányzik, de Pesten nem találtam olyan csapatot, ami megfelelő lenne nekem. Sajnos Kelet-Magyarországon egyre kevesebb a női csapat, csak Egerben és Pesten van, néha Orosházán, ezek mind körülbelül 200 km-re van tőlünk. Elég nehéz lenne megoldani az edzéseket, valamint minden hét végén a versenyzést. Kürti Dávid: futás, biciklizés, kenuzás Mit sportolsz? Futok, bringázok, kenuzok, kondizok. Ezek közül a kenuzást csak nyáron, jó időben, a többit lényegében egész évben csinálom. Fontos, hogy én nem hivatásszerűen sportolok, csupán azért, mert szeretek mozogni. Élvezem és szükségem van rá, így szinte bármilyen sport, bármilyen mennyiségben jöhet. Mikor kezdtél sportolni? Mióta az eszemet tudom, már kis srácként is eleven voltam. Akkor a sport leginkább a szomszéd házának paradicsommal való dobálásáig, és az öreg nénik seprűje elöli menekülésig terjedt, csibész voltam. Mi volt a jeled az oviban? Nem igazán értem, hogy kapcsolódik ez a sporthoz, de egyébként nyuszi. Lehet, innen ered az, hogy szeretek futni. Miért ezeket a sportokat választottad? Mert ezek a sportok passzolnak leginkább a testi adottságaimhoz, és mert ezekre volt eddig lehetőségem, de rengeteg sport van, amit még ki szeretnék próbálni, és ki is fogok. Miért szereted? Mert szeretem. Mert élvezem, és mert kiegészíti életem egyéb területeit. Ezen kívül jó kondiban tart, és boldogsághormont termel, ami pedig boldogságot okoz. Mitől különleges? A futás olyan sport, amihez nem kell segédeszköz, ezért az egyik legősibb sport, illetve mozgásforma. A kenu az indiánoktól terjedt el, és sok különleges kenufajtát lehet megépíteni, amivel szintén foglalkozom hobbiként. A biciklizés pedig technikai sport, aminek rengeteg válfaja van, és csak akkor élvezed, ha van egy megfelelő, és rendesen karbantartott bringád.

6 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja 6 Mit szeretsz benne a legjobban? Futásnál a hegyre fölfelé futást, bringánál, amikor hátszelem van, kenuval pedig a vadregényes tájakat. De általában mindegyiknek a teljes folyamatát szeretem és élvezem. Mondj pár dolgot róla! A kerékpározásnak én az országúti válfaját választottam, mert ott lehet a legnagyobb sebességet elérni. Futásban a hosszú távot preferálom, most voltunk ősszel csapattal a Bécs-Pozsony-Budapest ultramarathonon. Ezen kívül van egy túrakenum, és egyesületekkel járok túrázni Magyarország vizein. Miért ajánlanád? Mert szép és különleges. (5;9 pont) Mitől szép? Mert a futással, bringázással, kenuzással szép helyekre lehet eljutni (pl. egy túra során), ahová egyébként nem jutnék el. És mert kiegészíti, kiegyensúlyozottá teszi az életemet. Fehér Szabolcs: szertorna 20 éves győri tornász vagyok ben, 3 évesen kezdtem sportolni Győrben. A város összes óvodájába, így az enyémbe is jöttek a tornászklubból, és néhányunkat elhívtak az egyesületbe. Belőlünk ott válogatták ki azt a hat gyereket, akikből az utánpótlást nevelték. Ebben a sportágban mivel ilyen korán kell kezdeni nagyon fontos a szülői háttér. Az én szüleim azért akarták, hogy tornász legyek, mert túlmozgásos voltam, vagyok. Itt találtam meg barátaimat, később a Bercsényi Miklós Sportmódszertani Központ elnevezésű sporttagozatos iskolába mentem tanulni, ahol az edzőm lett az osztályfőnököm. Iránta hihetetlen tiszteletet kellett tanúsítanunk. Ezt nagyon megtanultuk: a tiszteletet. Kaptunk ordítást is, mást is a fegyelem érdekében. Mert mindig hallgatni kell az edzőre, anélkül nem lehet edzeni. Mert keménység kell. Mert fel kell menni a gyűrűre, akkor is, ha előtted valaki leesett, akkor is, ha percekkel azelőtt te magad estél le, ez ilyen. A fegyelem kell, az ember egyik legnagyobb erénye, ha tudja fegyelmezni magát! És a kitartás. A kitartás az, aminek hiányában meghalt a mai magyar torna. Magyar Bajnokságokon, nemzetközi versenyeken mutatjuk be, amit tudunk. Én hét évig voltam válogatott, serdülő, illetve ifjúsági kategóriában (ez 18 éves korig tart). Büszke vagyok rá, de nem dicsekszem vele, hogy harminchatszoros magyar bajnok szertornász vagyok (a riportot készítő diákfőszerkesztő is csak véletlenül tudta meg a diákfőszerk.). Összetettben, tehát mind a hat szeren szoktam versenyezni: talaj, ló, gyűrű, ugrás, korlát, nyújtó. Kedvenceim közülük a talaj és a gyűrű.

7 7 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja Durva sérülések fordulnak elő, főleg ficamok, de az ízületeink kopása sem meglepő. Legdurvább egy nyaktörés volt, túlélte a srác, de lebénult. Egy ukrán versenyen véletlenül leszakadt a gyűrű, valaki messze repült. Én mégis szeretem. Azt szeretem benne leginkább, hogy nem tömegsport, nem mindennapi dolog, így meglepem vele a többi embert, ha kérdezik. Magamtól nem szoktam beszélni róla. És a másik ok: Mozgás kell! Ferenc Kata: futás Én futok. Mióta az eszemet tudom, azóta futok. Ahogy növök, úgy nő velem a távolság is. Például az általános iskola felső tagozatán 300 métert futottam, a 9. évfolyamon 800 és 1500 métert, 10-ben 1500 és 3000 métert főleg. 11-ben 3000 méteren és 10 km-en, az idén pedig 5, 10, 15 km-en versenyzem. Régebben duatlonoztam is, talán kétszer a triatlont és teniszt is kipróbáltam. Sőt, általános iskolában versenyszerűen úsztam, atletizáltam és kézilabdáztam. De főleg a többiekhez képest gyors futásom miatt voltam ez utóbbiban jó játékos. Az atlétikában a rúdugráson és kalapácsvetésen kívül mindent kipróbáltam: voltam gerelyhajításban, diszkoszvetésben megyei harmadik, de azt azért kevesen gondolták komolyan. Mikor feljöttem Budapestre, választanom kellett, és a futásnál maradtam. Ezt szerettem legjobban, és ebben tűntem tehetségesnek. Most a BEAC atlétikai szakosztályában futok. Edzőm, Szabó Imre az egyik legjobb a szakmában, így sok szép eredményt értem el eddig: voltam országos 2. a korosztályomban 3000 méteren, országos korosztályos negyedik 15 km-en. Szeretem, mert akaraterőt kíván, és kitartásra tanít. Szeretem, mert a legjobb barátaimat ott találtam meg. Szeretem, mert megadja a rendszert az életemben (minden nap 5-kor a pályán, kifogás nincs!). És szeretem, ha jól megy: imádom, amikor el vagyok fáradva egy kemény edzés után! Ha megtettem, ami tőlem telt, és beértem a célba. Ha az utolsó 100 méteren én hajráztam gyorsabban. És megnyugtat: közben tudok gondolkodni, esetleg beszélgetni. És megtanít jó értelemben szenvedni: hogy lehet nem kínlódva a végsőkig hajtani. És megtanított becsületesen küzdeni. Nagyjából ennyi. Ezért, és mert sajnos kevesen vállalják, ajánlom mindenkinek a futást kell az utánpótlás. Mindenki megtalálja a hozzá legjobban illő távot: robbanékonyaknak a sprintszámok, hoszszú lábúaknak a közép-hosszútáv, kitartóknak a hosszútáv áll jól. És ajánlom, mert a legszebb atlétikai számok egyike a FUTÁS. (Az oviban egyébként szemüveg volt a jelem.)

8 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja 8 Séber Máté: birkózás Mit sportolsz? Birkózok. Mikor kezdtél sportolni? 8 évesen kezdtem el birkózni Mi volt a jeled az oviban? Az oviban a zászló volt a jelem. Miért ezt a sportot választottad? Apum is birkózott, meg edzősködik is, és egyszer elvitt magával edzésre, ahol nekem is nagyon megtetszett. Így lett a birkózás az én sportágam. Miért szereted? Azért szeretem, mert egy csomó érdekes dolgot meg lehet benne tanulni. Mitől különleges? Attól különleges, hogy nincs annyira felkapva, mint a foci, vagy a többi sportág, és számos nemzetközi versenyen a magyar versenyzők sokkal jobb eredményeket érnek el, mint pl. a fociban. Mit szeretsz benne a legjobban? Különösebben nincs benne kedvencem. Mondj róla pár szót! A birkózásban van szabad-, illetve kötöttfogás. A kettő között az a különbség, hogy a szabadfogásban az egész test támadható, míg a kötöttfogásban csak a deréktól fölfelé lehet támadni, nem lehet gáncsolni, vagy lábat fogni. Én a kötöttfogásban birkózom. Miért ajánlanád? Azért ajánlanám a többieknek, mert jó kondíciót és akaraterőt ad. Mitől szép? Attól szép, hogy sok szép dobást, és más szép mozdulatot lehet a birkózásban csinálni. Vaszkó Emil: vízilabda 2000-ben kezdtem el vízilabdázni. Az iskolával Vácra jártunk úszni. Én szerettem volna versenyző lenni. Megkérdeztem az úszómestert, hogy érdemes-e elkezdenem 10 évesen. Ahhoz már öreg vagy, válaszolta, és a vízilabdát javasolta. Megkerestem a vízilabdaedzőt. A mezőnyben szerettem volna játszani, de kapushiány volt, ezért az edző szerint jó kapusalkatom volt (lett?). Heti három edzésem volt, és mivel nagyon tetszett, jártam a felnőttek edzésére is a sajátom után. Ennek köszönhetően gyorsabban fejlődtem, és hamarosan, 14 évesen bekerültem a felnőtt csapatba. Nagyon sokfelé utaztunk, az ország szinte minden sportuszodáját ismerem, Romániában, és Szlovákiában is jártunk. Úgy érzem, hogy Magyarországon a vízilabdázókra mindenki fölnéz. Edzés közben minden bajt elfelejtettem, csak a játékra figyeltem.

9 9 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja Szárazföldi edzéseket is végeztünk: birkózás, testépítés, kardioedzés, futás. A vízi edzések között szerepelt a gyorsasági és a terheléses úszás (melegítőnadrág, póló, és ellenállás, ami a kézfejre csatolt kisebb-nagyobb lapát), a taposás (ugyancsak felöltözve, medicinlabdával). Az alapozás idején a terheléses úszás közben kiugráltunk a medence partjára néhány fekvőtámasz, guggolás, tolódzkodás kedvéért. Ha rosszul teljesítettünk, a szabadtéri medence körül kellett futnunk pár kört a bokáig érő hóban, egy szál úszónadrágban. Ebből is látható, hogy az edzés végére teljesen ellazultunk ig játszottam Vácott. A dunántúli bajnokságban eljutottunk a döntőig, amit a szlovákiai Rév-Komáromban játszottunk az ottani csapattal. Engem nem engedtek át a határon az ukrán útlevelemmel, így másodikok lettünk: a négymétereseknél nagy szükség lett volna rám. Utána Újpestre kerültem, és mindaddig játszottam ott, amíg a kollégiumból elengedtek edzésekre. Az Újpesttel budapesti és országos bajnokságot nyertünk. A vége felé kölcsönadtak a Tatabánya ificsapatának, ahol minden meccsért fizetést kaptam. A Tatabánya ezidő alatt a 6-7. helyről följött a 3. helyre. Tavaly fölkért a Vác, hogy legyek a gyerekek kapusedzője. Véleményem szerint a világ legjobb sportja, mert minden testrészedet megmozgatja. Ferenc Kata: a Kelenföldi pályaudvar aluljárójának kifestése A Színes Város Mozgalom pályázatot hirdetett középiskolák részére a Pillangóhatás Pedagógiai Program keretén belül, hogy a fiatalok színesítsék a városi köztereket. A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium diákjai pedig Jó Andi tanárnő ösztönzésére és vezetésével pályázatot nyújtottak be. Ennek az lett az eredménye, hogy lapzártánk után, egy (a tervek szerint) napsütéses szombat délelőtt átadják a Kelenföldi pályaudvar aluljárójának szépen kifestett nyugati bejáratát. Igen, a helyszínt ők választották és igen, ők is festették ki. Illetve ez utóbbit kicsit többen. Tehát az úúúgy volt egyszer volt, hogy a facebookon, a koleszosok zárt csoport üzenőfalára Jó Andi tanárnő kiposztolta a fent említett pályázati felhívást. Aztán ketten-hárman lájkolták. Aztán valaki hozzászólt. Aztán még többen szóltak hozzá. Aztán összeült egy kis csapat. Aztán megegyeztek, hogy pályáznak, méghozzá a fent említett pályaudvar fent említett aluljárójának fent említett (akkor még) koszos és ronda falával. Aztán a tanárnő elintézte (ezt nem részletezem), hogy a kollégium is jelentkezhessen egy eredetileg középiskoláknak kiírt pályázatra. Aztán minden akadályt (= kollégiumi wifi hiánya) leküzdve sikerült feltornászni a pályázatot a második helyre, ami biztos sikert ígért. Az ígéret beteljesült. Így alakult, hogy Hopp, ezt kifelejtettem: a tervek szerint társadalmi problémára kellett felhívni a figyelmet. A csoport a vidék-város ellentétét találta, és ezt (a fent már említett, nem részletezett módon) sikerült eladni társadalmi problémának. Így tehát aztán a csapat elkezdhette a tényleges munkát. És mit ne mondjak, remekül megcsinálták!

10 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja 10 Fogták magukat, és az így megfogottakat beosztották különböző feladatokra. Volt, aki kommunikációs manager lett, volt, aki designer, a kreatív team tagja, volt átadó szervező, volt dokumentációs manager, volt általános és speciális izélgető, meg ki tudja még mi minden! Rengeteg időt, energiát öltek bele, és az ötletek folyamatosan röpködtek (egyrészt dobálóztak vele, másrészt szárnyra kaptak). Hogy valami konkrétumot is írjak: az Allée-ban és az Arénában létesítettek egy-egy szavazóhelyszínt, ahol bárki szavazhatott a látványtervek közül az egyikre. Aztán (a hivatalos verzió szerint) ezeket és a kollégiumi ládában talált szavazatokat összesítve döntötték el, hogy mi kerüljön a falra. Később (vagy ezzel párhuzamosan) a lelkes kollégistákat beosztották a festés napjaira. Ezután (ez egészen biztosan utána volt) pedig kifestették a fent már kétszer említett helyszínt. Mit mondhatnék? Fergetegesen jó lett! Ugyanakkor alattomban fejlődött a résztvevők problémamegoldó készsége, a csapatmunkában való kompetenciája, és alighanem a kommunikációs képessége is. Valami ilyesmi volt a célja a Pillangóhatás Pedagógiai Projektnek is (hmm, az előbb még Program volt ). Mert hát egy cél a társadalmi cél, hogy a szürke falból (ami lelomboz) színes fallá varázsoljanak (hogy azt nézni öröm), és hogy felhívják a figyelmet egy társadalmi problémára de másik cél is van! Az, hogy a diákok megtanulják önmagukat működőképes közösségbe szervezni. És ez legalább ugyanolyan fontos, mint hogy a helyi lakosok reggel boldogan, színekkel eltelve menjenek munkába (és talán ezért ott nem is fognak annyit veszekedni!). Szerintem (az előbbi zárójeles megjegyzés okán) talán nem ártana, ha a nevelőtanáraink is arra vennének lakást. Ja igen: köszönet illeti a szervezőket, akik nagyon-nagyon sokat tettek, hogy mindez megvalósuljon! Boroczki Merci, Dere Zsófi, Földházi Botond, Izing Máté, Kincs Betti, Kiss Regina, (7.) Jó Andi tanárnő, Kosztka Péter, Meleg Vanda, Nagy Ildikó, Takács Rebeka, Szemenyei Dorka, Urbán Dániel, Váradi Gergő, Victor Julcsi, (16. Ferenc Kata).

11 11 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja Kosztka Péter: Európa-szerte a kolesszal Öt év. Milyen hosszú idő gondoltam, mikor 2007 augusztusának utolsó napjaiban beköltöztem a Táncsicsba. Hosszú bizony, de ha jól érzi magát az ember, gyorsan szalad az idő. Most, az ötödév végén visszatekintve az elmúlt évekre, csupán pár pillanatnak, de igen tartalmas és élménydús pillanatnak tűnik ez az öt év. Ez alatt az idő alatt, a sok koleszon belüli program mellett, volt szerencsém kicsit jobban megismerni Magyarországot és a környező országokat is, a kollégium és a lelkes tanárok, tanárnők közreműködésével. Összesen hatszor utaztam, 10 európai országban jártam, és több mint kilométert tettem meg. Hogy mivel is lennék szegényebb, ha nem lett volna lehetőségem részt venni ezeken az utakon? Csak néhány példa a sok élmény közül: nem láthattam volna a Sagrada Familiát, Gaudí elképesztő építményét Barcelonában; nem érezhettem volna a filmekből jól ismert nizzai tengerpart gatyarohasztó forróságát; nem szörnyülködhettem volna el az auschwitzi munkatáborban látottakon; nem csodálhattam volna meg Wass Albert hegyét, az Istenszékét egy nem mindennapi traktoros túra keretében; nem ihattam volna erdélyi házi pálinkát a magyarok egészségére egy kiváló csapattal; nem sízhettem volna szakadó hóban a Hochkar havas lejtőin; nem sörözhettem volna együtt a barátaimmal egy tipikus prágai kiskocsmában; és kimaradtam volna minden izgalomból és élményből, amelyekben az Őrségben, Farkasfán része volt a Mozaik csoport tagjainak. E rövid bevezető után következzenek az utak és az élmények! Előre is elnézést kérek, ha esetleg olyat írnék, amit csak azok értenek meg és élnek át igazán, akik a történés helyszínén jelen voltak! Spanyolország 2009 (Spanyolország, Franciaország, Monaco, Olaszország) Ez az utazás egy pályázatnak köszönhetően jött létre, melyet Jó Andrea tanárnő írt és nyert meg. Ő koordinálta az ehhez kapcsolódó Irány Katalónia Ösztönző Ösztöndíjat is. Az ösztöndíj lényege az volt, hogy spanyol nyelvórákon, a spanyol kultúrához kapcsolódó előadásokon és egyéb közösségi programokon kellett részt vennie az utazni szándékozóknak. A feltételeket teljesítők közül a legaktívabb diákok ingyen, míg a többiek jelképes összegért, pár tízezer forintért vehettek részt a több mint egyhetes úton.

12 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja 12 A több mint kétezer kilométeres buszút során négy ország látványosságaiból kaptunk ízelítőt. Sétáltunk az olaszországi Garda-tó partján, fényképezkedtünk Veronában Júlia erkélyén, napoztunk és fürödtünk Franciaországban a nizzai bícsen, és sétáltunk a világ második legkisebb országában, a Forma-1-ből is jól ismert városállamban, Monacoban. Természetesen Spanyolországban, (Katalóniában) is megnéztünk ezt-azt, elvégre ez volt a fő célállomásunk. A szállásunk egy kőházakból álló táborban volt, patakkal a kert végében, és gyönyörű erdővel körbevéve. Lévén ez egy ösztönző ösztöndíj jutalomutazása, mi főztünk, mosogattunk és takarítottunk magunkra. Pontosabban az éppen beosztott csapat látta el az aktuális konyhai teendőket, és szolgálta fel az ennivalót. Szerintem egész jó kis csapatot kovácsolt össze belőlünk a közösségi munkamegosztás! Utunk során találkoztunk katalán ismerőseinkkel, akiket korábban már vendégül láttunk a Táncsicsban. Megnéztük Barcelona főbb látványosságait: a Sagrada Familiát, a Güell parkot, a sétálóutcát, a La Rambla-t, a legnagyobb piacot, és részt vettünk a kissé szokatlan San Juan (Szent Iván) éji ünnepélyen. Jártunk a Montserrat hegyei között, és megnéztük a blanesi botanikus kertet is. Igen fárasztó, de tartalmas és örömteli volt az egész utazás, még az utolsó napokban átélt gyors anyagcserém ellenére is. Farkasfa 2009 (Magyarország: Őrség) tavaszán, a Jó Andrea tanárnő által vezetett Mozaik fotós csoport indult az etwinning hazai versenyén, ahol az előkelő második helyezést érték el, valamint különdíjban is részesültek. Az ehhez járó jutalmat csapatépítő kirándulásra fordították őszén. Én ez időben csöppentem bele a csoportba, jó szívüknek és bizalmuknak köszönhetően engem is elhívtak a kirándulásra. Egy szeptemberi hétvégét töltöttünk el Farkasfán, az Őrség szívében. Szépen felújított parasztházban laktunk, pár méterre az erdő szélétől. Bejártuk a környező erdőket, mezőket, túráztunk, és persze rengeteget fényképeztünk. Sokat beszélgettünk, viccelődtünk, nagyon jó hangulatban telt az idő. Vacsorára az általunk szedett gombából sütöttünk tojásos gombát, másnap Orsi isteni réteséből lakmároztunk. A kirándulás csúcspontját a fatüzelésű kazán felrobbanása jelentette, ez okozott egy kis galibát, de mérhetetlen nagy csapatépítő ereje volt. Azt hiszem, a kirándulás nagyon jól elérte a célját: egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, és mind a mai napig tartjuk a kapcsolatot az ott összeforrt csapattal!

13 13 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja Lengyelország 2010 (Lengyelország, Szlovákia) Katona Péter tanár úr felajánlásának köszönhetően csatlakozhattam az Arany János Tehetséggondozó Programban (AJTP) résztvevő diákok 4 napos kirándulásához, igen kedvező áron. Az útitervben szerepelt mind a felvidéki Selmecbánya útba ejtése, mind Krakkó, és több más lengyel város megtekintése. Sajnos az utazás előtt sikerült megbetegednem, így nem voltam teljesen kipihent és életerős, de igyekeztem ezzel keveset foglalkozni, és élvezni az út minden percét. Az első napon megnéztük Selmecbányát, a nagy múltú bányászvárost. Szemerkélő esőben sétáltunk a kis utcácskákon és a világ első bányászattal foglalkozó Akadémiájának kertjében. Krakkó külvárosában volt a szállásunk, így a város felfedezése nem maradhatott ki. Megnéztük az óvárost a Wawellel együtt, ami magában foglalja a királyi kastélyt és a székesegyházat is, majd ellátogattunk a zsidónegyedbe, Kazimierzbe is. Majdnem egy teljes napot töltöttünk a második világháború rémtetteinek helyszínén, Auschwitz-Birkenau-ban. Egyszerre volt nagyon érdekes és megrázó élmény a nem mindennapi múzeum. A szemerkélő eső, a szürke, borús égbolt fokozta a hely hangulatát. Számomra a legérdekesebb program az egész út során a wieliczkai sóbánya volt. Nagy termek, hosszú szűk járatok, élethű szobrok és óriási mennyiségű só jellemezte a majd 3 órás bányatúrát. Az utolsó este Katona tanár úr tesztje következett az út során látottakról. Dorinával és Rebekával kiváló hármast alkotva ötösre vizsgáztunk, így az emlékeken kívül egy-egy déllengyelországi útikalauzzal is gazdagabbak lettünk. Erdély 2010 (Románia) Mikor Bíró Áron tanár úr először pedzegette az erdélyi út lehetőségét, nagyon megörültem! Azelőtt csak egyszer jártam Erdélyben, mégis éreztem valami kötődést, hogy vissza kell térnem oda. Végül az út biztossá vált, és többedmagammal csatlakoztam Bíró tanár úr csoportjához a nyár eleji kirándulásra. A program nagyon sokrétű és változatos volt, ezért a legjobb élményeket emelném ki a csupa jó közül. Nagyon sok faluban, városban, természeti látványosságnál és híres helynél jártunk. Nem volt állandó szállásunk, utunk során mindig más és más helyen aludtunk, többször falusi vendéglátóknál, magánházaknál. Ilyenkor hárman-négyen voltunk egy helyen, és mindenki a saját szállásán kapott ellátást. Nagyon nyitottak és közvetlenek voltak a vendéglátók, így szinte családi hangulatban teltek a reggelik, vacsorák.

14 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja 14 Természetbarátként a hegyek, völgyek, barlangok, vízesések fogtak meg igazán. Bejártuk a Tordai-hasadékot, megmásztuk a Kis-Cohárdot, traktor platóján majd gyalog feljutottunk az Istenszékére, csónakáztunk a Gyilkos-tavon, fürödtünk a Szent Anna-tóban és sétáltunk a Békás-szorosban is. Mind-mind óriási élmény volt számomra. Némelyik helyre azóta többször is visszatértem. Több híres magyar nyomában is jártunk, többek között Farkaslakán Tamási Áron szülőházánál és Marosvécsen Wass Albert síremlékénél. Farkaslakán alkalmunk nyílt megnézni, és kipróbálni is a helyi néptáncot. Semmiképpen nem feledkezhetek el az idegenvezetőnkről, Tibi bácsiról sem. Mondásai, szófordulatai mind a mai napig erősen bennünk élnek. Azt hiszem egy jó kupa száraz vörösbort megérdemel mindenképpen, ezzel megköszönve a minden apró részletre és falura kiterjedő idegenvezetését. És mit válaszoltunk, ha ezt kérdezte tőlünk Tibi bácsi: Milyen volt a kirándulás? természetesen ezt: Zece, zece, zece!!! (tíz, tíz, tíz) Ausztria 2011 Kissé kilóg a sorból ez az út, hiszen itt nem a városnézésen, sétálgatáson, nézelődésen volt a hangsúly, hanem a sporton, méghozzá a sízésen. Persze azért nem feledtem az esti jó hangulatú karaokekat és mulatozásokat sem! Az Annabergen volt szállásunk, és a tervek szerint ott is síztünk illetve snowboardoztunk volna, ha nem eső esik hó helyett. Szerencsére az utazási irodával egyeztetve a problémát sikerült megoldaniuk a tanároknak, így nem maradtunk hó nélkül. Nem a hó jött hozzánk, hanem mi mentünk a hóhoz, méghozzá a Hochkar-ra. A tíz perces út helyett így ugyan majdnem 2 órát utaztunk, de megérte. Az ott töltött három nap alatt mindenféle időjárásban volt részünk: síeltünk esőben, havas esőben, óriási ködben, erős szélben és tiszta, napsütéses időben is. Szerintem legtöbbünknek ez utóbbi volt a legszimpatikusabb.

15 15 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja Egy szerencsétlen ütközés miatt az elmúlt évben többször levelet váltottam az osztrák sráccal, akivel ütköztem. Több általa felkért ügyvéd is megkeresett, akik mindenáron kártérítést akartak az egyértelmű rendőrségi jegyzőkönyv ellenére, miszerint egyikünk sem hibás, véletlen baleset volt. Ez kicsit rányomta a bélyegét az eseményekre, de szerencsére megoldódni látszik, így erről az útról is szinte csak a pozitív élmények sorakoznak bennem! Csehország 2011 (Csehország, Szlovákia) Még frissen éltek bennem a síelés élménydús pillanatai, mikor egy újabb utazási lehetőséggel kecsegtetett Katona tanár úr. Szedelényi Jani barátommal csatlakoztunk Bíró Áron és Katona Péter tanár urak csoportjához a csehországi kalandra. Az útiterv ismét izgalmasnak ígérkezett: Pozsony, Dévény vára, Prága, Karlovy Vary és a lipnói tó, csupa gyönyörű hely. A kolesztól indulva pár óra alatt Pozsonyban értünk. Pár órás városnézés, majd irány tovább a dévényi várba! Itt is eltöltöttünk bő egy órát, volt időnk mindent alaposan megnézni. A várból gyönyörű kilátás nyílik a Dévényi-kapura, vagyis a Morava Dunába torkollására. Az impozáns helyről sok fényképet és videót készítettünk az utókor számára. Fő szállásunk Prága külvárosában, egy hotelban volt. Innen indulva jártuk be Prágát, és a környező városokat. Prágában a legnagyobb élmény az esti sörözés volt egy autentikus belvárosi kocsmában. Finomabbnál finomabb söröket kóstoltunk, persze csak mértékkel! Ellátogattunk Karlovy Varyba is, a termálvizek városába, és jártunk Český Krumlovban is. Az utolsó éjszakát a lipnói tónál töltöttük, ahol a bátrabbak meg is mártóztak a nem éppen meleg vízben. A szokott módon itt is volt Katona tanár úr féle kvíz, ahol a Janival és a buszsofőrünkkel alkotott csapatunk igen jól szerepelt. Hazafelé útban megnéztük a Lichtenstein hercegek lednicei kastélyát, ami méltó befejezése volt dél-csehországi utunknak. Köszönet! 2012 Nagyon hálás vagyok azért, hogy ennyi helyre eljuthattam, ennyi mindent megtapasztalhattam, és ennyi kiváló élményben lehetett részem. Szeretném megköszönni az összes lelkes tanárnőnek, tanárnak és a kollégiumnak, hogy megszervezték a sokszor nem kevés munkával és előkészítéssel járó utazásokat! Bízom benne, hogy ezután is lesz lehetőségük hasonló utakat szervezni, ezzel óriási örömet okozva a diákoknak és persze önmaguknak is! A diákoknak pedig ajánlom, hogy éljenek a kínálkozó lehetőségekkel és becsüljék meg, hogy van alkalmuk felfedezni a világot, sok újat látni és tapasztalni! Kosztka Péter F/3-as csoport

16 A Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium lapja 16 A hónap kérdése Ki a kedvenc sportolód? Kabát Petya, Thorgelle Sanya, Rajczi Peti, Sebők Vili, Koplárovics Béci stb. Szívesen örökbe fogadnám az egész női tornászválogatottat. Mindig élvezettel kísértem figyelemmel Sarapova fonákját. Szeretem a formás ritmikus sportgimnasztikázó lányokat! A Férfi Éjszakás Kategóriában csak a Főőőőőőőőőnök! A Női Éjszakás Kategóriában csak a Főnőőőőőőőőők! A legendás birkózó fenomén, Cs. Zoli bácsi a Specről. Azok a felejthetetlen alépítményű röplabdás fiúk. Nekem több is van, de nem árulom el a nevüket. Berki Krisztián, mert a cégünk őt támogatja. A Férfi Portai Versenyzők közül Tibi bácsi. A Férfi Délelőttös Szakágban Bíró tanár úr. Rajongok a sármos vízilabdázó fiúkért! A Női Délelőttös Szekcióban Gizi néni. Női Portai Versenyzők közül Kati néni. Nem Kobe Bryant, Májkül Dzsorden. Az Igazgatóságról Sanyi bácsi. Szávay Ági, mert jó a feneke. A Gazdaságiból Éva néni. Jenei Márk. (Jenei Márk) Mellen Jakabos Zsuzsa. A hátán Michelle Wild. A konyháról Erika néni. Kobe Bryant, a császár. Csak a Sziti! (A. Á. A.) Kobi van Kenobi. Béres Alexandra! Csak Norisz! Béres Csepp! Hajrá Lilák! Mindenki. Akárki. Valaki. Senki. Bárki. Én. Ja. Ö. Főszerkesztő: Demjén József Diákfőszerkesztő: Főszerkesztő: Demjén Ferenc Kata József Diákfőszerkesztő: Fotó: hozott anyagból Ferenc Kata Címlaprajz: Ferenc Kata Fotó: Hozott anyagból Korrektor: Csonka János Tördelőszerkesztő: Címlaprajz: Csefkó Ferenc Zoltán Kata Fő újsághajtó, Korrektor: überlektor: Csonka Lauer Máté János Tördelőszerkesztő: Csefkó Zoltán Fő újsághajtó, überlektor: Lauer Máté