FÖLDRAJZI SZEMELVÉNYEK HATÁROK NÉLKÜL

Átírás

1 FÖLDRAJZI SZEMELVÉNYEK HATÁROK NÉLKÜL napjaink magyar és szlovák természet-, társadalom- és gazdaságföldrajzi írásaiból 2010 MTA Regionális Kutatások Központja (Pécs) Térségfejlesztési Kutatások Osztálya (Budapest) / Maďarská Akadémia Vied, Centrum Regionálnych Výskumov (Pécs) Oddelenie výskumov územného rozvoja (Budapešť) Univerzita Pavla Jozefa Šafárika v Košiciach / P. J. Šafárik Egyetem, Kassa

2 FÖLDRAJZI SZEMELVÉNYEK HATÁROK NÉLKÜL napjaink magyar és szlovák természet-, társadalom- és gazdaságföldrajzi írásaiból A szerkesztőbizottság tagjai: Magyarország Mezei István (főszerkesztő) Hardi Tamás Koós Bálint A magyar dolgozatok fordítói: Agócs Valéria Fabó Mária Farkas György Kovács Ervin Vitalos Balázs A magyar dolgozatok szlovák fordítását ellenőrizte: Dušan Barabas Michal Gallay Viktória Kandráčová Gabriel Zubriczký Szlovákia Dušan Barabas (főszerkesztő) Michal Gallay Viktória Kandráčová A szlovák dolgozatok fordítói: Agócs Valéria Antal Anna Antal Elemér Dr. Czére Gyöngyi Fabó Mária Haraszti Ildikó Méry Éva Molnár Judit Pulen Csilla Solymosné Pokstaller Lívia Szórád György Tuba Lajos A szlovák dolgozatok magyar fordítását ellenőrizte: Mezei István A térképeket gondozta: Mády Máté A magyarországi és a szlovákiai szerzők dolgozatainak teljes változata az internetes címen érhető el. A magyar és a szlovák szerkesztőbizottság saját hatáskörében döntötte el, hogy a magyar és a szlovák szerzők dolgozataiból mely szövegrészletek kerülnek a magyar, illetve a szlovák nyelvű kötetbe. A magyar és a szlovák nyelvű szövegek fordításaiért a szlovák, illetve a magyar fordítók és lektorok a felelősek. A táblázatok, képek, ábrák, térképek minősége a benyújtott eredeti anyagok minőségétől függően megváltozhatott, ezért a nyomda nem vállal felelősséget. A kötet internetes címe: MTA Regionális Kutatások Központja 7621 Pécs, Papnövelde utca 22. Kiadja: MTA Regionális Kutatások Központja Nyomdai munkálatok: Kalligram Typography, s.r.o., Érsekújvár ISBN Minden jog fenntartva. A mű szerzői jogilag védett.

3 SZLOVÁKIA 1. TERMÉSZETI KÖRNYEZET KELET-SZLOVÁKIA VULKÁNI HEGYSÉGEINEK DOMBORZATA Ladislav Dzurov in SZLOVÁKIA GYANÚS SÍKVIDÉKEI Michal Gallay A KÜLSZÍNI KARSZTFORMÁK REGIONÁLIS ELTERJEDÉSE A SZLOVÁKIAI GEOMORFOLÓGIAI EGYSÉGEKBEN Alena Petrvalská SZLOVÁKIA ÉGHAJLATI VISZONYAI ÉS AZOK HOSSZÚ TÁVÚ VÁLTOZÁSAI Jozef Pecho A BÓDVA-VÍZGY JT VÍZHÁZTARTÁSA Barabas Dušan RÉSZLETES TALAJVIZSGÁLAT VÁROSI KÖRNYEZETBEN Martina Zverková TÁRSADALMI KÖRNYEZET A NÉPESSÉGCSÖKKENÉS JELENSÉGE SZLOVÁKIÁBAN Miloš Ba ík A KÜLFÖLDIEK BEVÁNDORLÁSA SZLOVÁKIÁBA 2000-T L Michal Bilic, Alfred Krogmann SZLOVÁKIA ROMA TELEPÜLÉSEI Viktória Kandrá ová A SZEGÉNYSÉG DEMOGRÁFIAI JELLEMZ I NYITRA MEGYE TELEPÜLÉSEIN... Lucia Šolcová, Ján Veselovský AZ URBANIZÁCIÓS FOLYAMAT SZLOVÁKIÁBAN Gabriela Czaková SZLOVÁKIA TELEPÜLÉSSZERKEZETE Vladimír Slavík VÁROSI ÖNKORMÁNYZATOK - VIDÉKI ÖNKORMÁNYZATOK A SZLOVÁKIAI ÉLETMIN SÉG SZEMPONTJÁBÓL Vladimír Székely SÁROS LEGNAGYOBB TELEPÜLÉSEINEK TÖRTÉNELMI-FÖLDRAJZI JELLEGZETESSÉGE... Anton Fogaš GAZDASÁGI KÖRNYEZET SZLOVÁKIA MEZ GAZDASÁGA Jana Némethová A SZLOVÁK IPAR ÁTALAKULÁSA 1989 UTÁN Marián Kulla SZLOVÁKIA ÉLELMISZERIPARA Alena Dubcová KÖZLEKEDÉS SZLOVÁKIÁBAN Alfred Krogmann A KISKERESKEDELEM ÁTALAKULÁSA SZLOVÁKIÁBAN Jana Mitríková KÖRNYEZETVÉDELEM A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN Magdaléna Nem íková A TOKAJI BORVIDÉK SZLOVÁKIÁBAN Peter Spišiak TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEK SZLOVÁKIA TERÜLETI-KÖZIGAZGATÁSI FELOSZTÁSÁNAK STRUKTÚRÁJA Stela Csachová A MUNKANÉLKÜLISÉG ALAKULÁSA KELET-SZLOVÁKIÁBAN Radomír Babiak Martin Rosi SZLOVÁKIA REGIONÁLIS SZERKEZETE ÉS REGIONÁLIS POLITIKÁJA A AS PROGRAMID SZAKBAN Eva Raj áková Angelika Švecová A TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEK ALAKULÁSA A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN Radoslav Klamár SZLOVÁKIA REGIONÁLIS POLITIKÁJA Daša Oremusová Hilda Kramáreková A HATÁR MENTI IPOLY RÉGIÓ DEMOGRÁFIAI FEJL DÉSE Miloš Ba ík SZLOVÁKIA HATÁR MENTI EGYÜTTM KÖDÉSE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL KELET-SZLOVÁKIÁRA Alena Madziková MELLÉKLET A MAGYAR SZERZ K NÉVSORA A SZLOVÁK SZERZ K NÉVSORA MAGYAR SZLOVÁK FÖLDRAJZINÉV-TÁR SZLOVÁK MAGYAR FÖLDRAJZINÉV-TÁR

4 SZLOVÁKIA A KÜLSZÍNI KARSZTFORMÁK REGIONÁLIS ELTERJEDÉSE A SZLOVÁKIAI GEOMORFOLÓGIAI EGYSÉGEKBEN Bevezet Alena Petrvalská A szerz a karsztfennsíkok geológiáját és alaktanát tanulmányozta Szlovákia egyes geomorfológiai egységeiben. A karsztterületen, a külszínen és a felszín alatt több évtizede folyik jelent s karsztológiai (karsztmorfológiai) és tudományos barlangkutatás. A karsztformák f leg karbonátos k zetekben alakulnak ki, mivel barlangképz dés szempontjából a legkedvez bb tulajdonságai a mészk nek vannak. A dolomit kevésbé alkalmas a karsztosodásra, rosszabbul oldódik és ritkábban keletkeznek benne barlangok. Hochmuth szerint (2008) magnezit karsztot is ismerünk, és a karbonátos k zeteken túl léteznek más k zeteket is, amelyek a mállás során kisebb-nagyobb mértékben oldódnak. Ilyenek például a meszes cementálású homokkövek, a löszök, a só k zetek (pl. a k só) és az édesvízi mészk (travertínó). A szulfátos k zetek (gipsz, anhidrid) karsztosodása elvétve fordul el. A karsztosodás folyamatát másodlagos, nem karsztos tényez k is befolyásolják, mint például a gravitáció, a mechanikus mállás-korrózió és a fluviokarszt erózió-oldás. A következ részben (1. ábra) a külszíni és felszín alatti karsztformák el fordulását soroljuk fel egyes szlovákiai geomorfológiai egységekben és egy rövid áttekintést adunk a Szlovákiában megjelent, geomorfológiával és karsztológiával foglalkozó kiadványokról. A Kis-Kárpátok kristályos k zetekb l és a másodidej (mezozóos) k zetekb l kialakult, külszíni és felszín alatti karsztformák el fordulásával a legészakibb maghegység Szlovákiában. A felszínen árkos, szabad és üreges karrok, töbrök lelhet k fel. A fluviokarsztos képz dményekb l száraz karsztvölgyek 1 és szurdokvölgyek fordulnak el (Stankoviansky, 1974). Hochmuth szerint (2008) az egységben egyértelm en 8 különálló területet lehet megkülönböztetni, mégpedig a dévényi karsztot, a pozsonyborostyánk i karsztot, a cajlanský karsztot, a konyha-tótdiósi karsztot, a szomollányi karsztot, a detrek i karsztot, a jók i karsztot és a csejtei karsztot. Az említett területeken a karsztosodás nem egyforma. Legnagyobb számban karrok és töbrök fordulnak el. A denudáció kronológiája szerint a karsztterületeket lepusztult (denudált) középhegységi szintnek vagy karsztos peremsíkságnak tekintették. Urbánek (1966) E. Mazúr munkájára támaszkodva leírja a középhegységi szintet és a magasabb pliocéni folyó menti szintet, amelyik öbölszer en belefut a hegységekbe. Ezzel a területtel Stankoviansky (1974) is foglalkozott. A Biele Hory (Kis- Kárpátok) északnyugati peremét és a hegység némelyik bels részét egy eredetileg nagyobb arányú, leegyenlített pannon korú felület középhegységi szint maradványának jelöli. Jakál (1983) a Detrek i-karszton, a Barborskától keletre karsztsíkságokat ír le maradvány karsztkéreggel és karszt bemélyedésekkel. Mi ian 2000-ben megjelent munkájában a geomorfológiai triolákkal (három szint) foglalkozik a Kis-Kárpátokban. Neogén triolának 2 e hegység azon részét tartja, amelyik mind a három síkságrendszer töredékének látszik különböz tengerszint feletti magasságban, csekély lepusztult lejt vel. A Kis-Kárpátok karsztjáról még Liška (1976) és Mitter (1983) írt tanulmányt. A Hámosinóci (Považský Inovec-i) karsztról aránylag kevés az információnk. Maghegység (hegység kristályos maggal), többnyire dolomitból épült fel és a karsztk zetek csak szigetecskékben vannak elterjedve (Hochmuth 2008). Annak ellenére, hogy a hegységben több kisebb barlang található, a külszíni karszt csak nagyon kis mértékben van képviselve. A terület kutatásával f leg Demovi (1983, 1993) foglalkozott, aki a csúcsrészekben néhány töbröt figyelt meg. Hochmuth (2008) 6 alap karsztterületet ír le: radosnai karszt, maróti karszt és a Zsiványhegyi karszt, beckói karszt, szelci karszt, az Úharada és Vinište karsztja, Galgóc környékének karsztja. 1 Száraz völgy szárazzá lett karsztos völgy 2 Geomorfológiai neogén triola háromlépcs s teraszos (három lépcs ben keletkezett) külszín 164

5 TERMÉSZETI KÖRNYEZET A Tribecs-hegység (Tríbe ) szerkezete aránylag kiterjedt és kristályos magvú, amelyen mezozoikum korú üledékes fed réteg sorozata fordul el, amelyben jelentékeny szerepet játszik a nem karsztos kvarcit. A terület déli részén triászmészk b l kialakult kisebb felületek vannak, amelyek csekélyebb mértékben karsztosodnak (Hochmuth 2008). Hochmuth (2008) szerint a külszíni karsztformák aránylag gyengén fejlettek és a területen nem lehet önálló karszthidrográfiáról beszélni. A terület geomorfológiájával (alaktan) Droppa (1957) és Mitter (1985) is foglakozott, de közelebbi karsztalakzatokat nem említenek. Mitter szerint a magasabb részeken megfigyelhet néhány sekély, agyaggal kitöltött bemélyedés és el fordul néhány karrmez is. 1. ábra: Karsztterületek el fordulása Szlovákia területén (Hochmuth, 2008) A Sztrázsói-hegység (Strážovské vrchy) a legnagyobb maghegységek közé tartozik, viszonylag bonyolult geológiai felépítéssel, és aránylag alaposan fel van térképezve, úgy a külszínen, mint a külszín alatt. A Sztrázsói-hegységben 5 karszt területet különböztetünk meg, eltér külszíni karsztformákkal. Valószín leg a legfejlettebb a Teplicko-slatinský karszt, ahol Droppa (1972a) 82 töbröt és szokványos karrokat sorol fel. Ezzel szemben a Sztrázsói-hegység déli részén a zayugróci karsztban csak sziklafalakat és karrokat, esetlek száraz karsztvölgyeket említ (Hochmuth, 2008). A Szulyói-hegységet (Sú ovské vrchy) túlnyomórészt bels flis öv és karbonátos konglomerátumból összetev d bazális összlet jellemzi. Keleti részében mezozoikumi szigetek helyezkednek el, nyugati részében érintkezik a Manínske bradlo területével. A Manín környéki karsztban Kortman, Lovíšek, Veli végeztek kutatásokat (1991), akik a területen néhány kisebb töbröt és elvétve karrokat határoztak meg. A területr l inkább szokatlan sziklagombák, k kapuk, k falak, k tornyok és k sziklák ismertek. A Kis-Fátrát (Malá Fatra) hatalmas kristályos mag alkotja, de a nyugati, és északi oldalain mezozoikum fekvések vannak, amelyeken karsztformák jöttek létre. Annak ellenére, hogy a területen folyamatosan folyik karsztkutatás, csak igen kevés karsztjelenség ismert. Kiemelked Janá ik munkája (1959), aki 10 töbröt jegyzett fel. Bukovinský (1953, 1959) adataira támaszkodva megállapíthatjuk, hogy a Krivánska és Lú anská Fatra területén el fordulnak karsztformák (jelent sek a Medzirosutec hegynyeregben a töbrök) (Hochmuth, 2008). A Zsár-hegységet (Žiar) a kristályos magú hegységek közé soroljuk. Ez úgynevezett átmeneti zónát alkot Tribecs és a Nagy-Fátra között, és el fordul benne néhány külszíni karsztképz dmény. Ezek a Skleniansky-karszt fennsíkjain helyezkednek el. Ezek túlnyomó részben töbrök. A nyugati részén néhány karsztforrás is el fordul. A Rov a-síkság területét túlnyomó részt dolomit alkotja. Itt Droppa (1960) néhány töbröt elemzett, ezek mélyedései egyforma tájolásúak, így ezeket uvalának valószín sítette. 165

6 SZLOVÁKIA A Nagy-Fátra (Ve ká Fatra) területén kevés külszíni karsztforma található, annak ellenére, hogy a terület terjedelmes és mészkövek alkotják. A különféle eredet töbrök (csésze és tölcsér alakúak) nagy mértékben üledékkel kitöltöttek (f leg a Šíp csúcsrégiójában, valamint a hegygerinc alatt, a Király-kút (Krá ova stud a) közelében, és a Bukovina csúcsrégiójában), ezeket a hegység magasabb részeiben figyelhetjük meg. A völgyekben inkább a fluviokarszt fejlett (nem karsztos k zetek és dolomitok alkotják) (Hochmuth, 2008). A terület központi részére inkább karsztsíkságok jellemz k, itt terjedelmes karrmez k és száraz karsztvölgyek alakultak ki. A Belianska-dolina egyes részei kifejezetten szurdokvölgy jelleg ek (Droppa, 1974). A Cho ské Vrchy-t a Kríž anský tet takarója és a rajta elterül cho ský tet takarója jellemzi. Elvétve töbrök és karsztsíkságok maradványi (Prosiecka dolina völgy), nagyobb kiterjedéssel pedig karrok és karrmez k fordulnak el (Polyána). A hegységb l Hochmuth as vizsgálódásán túl nem ismertek karsztmorfológiai kutatások. Tátra (Tatry). Az els, a felszíni karszt jellegével és kiterjedésével foglalkozó munkát Sekyra (1954) közölte, amelyik a Bélai-Tátrában, (Predné jatky hegygerincgerinc és Košiare) több, különböz típusú és méret (1-24 m), kör és ovális alakú töbröt tart nyilván. Az összes töbör lejt s, vagy kevésbé lejt s hegyoldalban helyezkedik el. Ezen a területen külszínen karrok és magas sziklafalak találhatók. Ezen a helyen említést kell tenni az ismert Sziklakapuról (Skalné vráta), amelyik egy sziklahasadékot alkot a hegy f gerincén (Hochmuth, 2008). A Sivý vrch részben (Droppa 1972) néhány szabálytalan töbröt figyelt meg, amelyeknek az alján zsomboly kürt k találhatók. Ksandr (1956) a Széles-völgy (Siroka) végén lév Csendes-tót (Tiché pleso) írja le, amelyet vízzel állandóan telt töbörnek vél. Az Alacsony-Tátra (Nízke Tatry) területén a Demény-völgyben hordalékkúpokat lehet megfigyelni. Droppa (1974) ezt a területet a felszíni karsztjelenségek (töbrök, karrok, száraz karsztvölgyek és más) fejl dése szempontjából kedvez tlennek tartotta. A Ludrová térségben csak karrok ismertek, valamint egy töbör és a Snežná jama elnevezés zsomboly kürt je. A Mraznica vize alakította ki a Hu iaky-szurdokvölgyet és a K azová dolina völgyet. A hegy oromrészében síksági terület maradványa található (Hochmuth, 2008). Az Ohnište-fennsíkon töbrök is ismertek, az egyik hordalékos kavicskitöltését Orvosová etal. (2006) elemezte. A umbiersky karsztban szintén felszíni karsztjelenségek sokasága található, ezeket az 1961-ben Kubinyi által szerkesztett térkép is jelöli. Tulis és Novotný (2005) a Király-hegy (Krá ova ho a) keleti hegyoldalán a Zadná dolina völgyet mint karsztképz dményekben gazdag területet azonosította. Karsztsíkság maradványok találhatók a területen, ezek gazdagon dokumentáltak. Sík karsztterület ismert a Ve ký Bok-on (1727). Denudált jelleg területek a umbier alatti M. R. Štefánik turistaház környékén is ismertek. Legaprólékosabban azonban a Jánská és Demény-völgy területét kutatták és dolgozták fel. Hohchmuth az ASG kongresszuson (2000), a Jánská dolina területér l mutatta be tanulmányát, amely a karszt negyedid szak el tti és negyedid szaki fejl dését mutatta be részletesen. Munkájában az Ohnište- és Kosienok-karsztsíkságok jellegével foglalkozik (a Krakova ho a havason). A Demény-völgy karsztsíkságával Bella (2002) is foglalkozott. szintén tanulmányozta az id sebb, negyedid szakban magasan fekv barlangok (hegyi barlangok) (Oknobarlang) fekvését és elhelyezkedését a folyó szintjéhez képest. Orvoš (2005) az eredeti síkfelület maradványainak keletkezésével foglalkozik több helyen a Jánská és Demény-völgy között helyezked Krakova ho a havason. Megjegyzi, hogy éppen a pannon utáni id szakra alakult külfelszín alatti karszt zöme, valamint Lukniš (1964) által meghatározott domborzati viszonyok régebbi domborzata. Ekkor az erózióbázis 1100 m tszf. magasságban, a folyó szintjén volt (Orvos, 2005). Az Óhegyi-Tátrában (Starohorské vrchy) Droppa (1958) 10 töbröt határozott meg a Dóval-i (Donovaly) nyeregben, míg Kurka (1994) egy kisebb karsztsíkságot írt le Rie ka-tól északra, amelyen gyengén fejlett töbrök és karrok vannak. A Kecske-hát (Kozie chrbty) az Alacsony-Tátra folytatása. A Fehér-Vág vízgy jt területén megmaradt egy karsztsíkság domborzata, amelyet Hochmuth (2008) részben a folyami szintnek (magasabb pliocéni folyó menti szint), vagy egy régebbi, illetve paleogén alól exhumált külszínnek tekint. A Vázsec-karszt (Važec) területén Dropa (1962) nagyobb számú töböralakulatot figyelt meg. A Lu ivniansky-karszt területén egy szemléletes töbör csoport van, amelyiket márt 1938-ban Roth is azonosított. 166

7 TERMÉSZETI KÖRNYEZET A Szlovák Paradicsom (Slovenský raj) mint a Szepes-gömöri-karszt tájegysége a legjelent sebb szlovákiai karsztterületek közé tartozik. Területét, a Szlovák karsztéhoz hasonlóan folyami völgyek tagolják, emiatt a többé-kevésbé lekoptatott fennsíkok egymástól elkülönülnek. A térség karsztos szurdokvölgyei a Nagy- és Kis-Sólyom-völgy, a Piecky-völgy, Kolostorszakadék, Kyse -völgy, Fehér-patak völgye, Zejmarská szurdok völgye. A karsztfennsíkokon 164 különböz méret töbröt vettek számba (Tulis, Novotný, 2005). Átmér jük néhány métert l néhány tíz méterig terjed. Kiemelked a Hernád-áttörés térsége, ahol több mint 30 méterrel magasabbra emelkedik a sziklaperem (Hochmuth, 2008). A fels eocén el tti karsztos és fluviális domborzat létezésére az els k között Lukniš mutatott rá (1945), amikor a paleogén el fordulása szerint nem zárja ki a külszín régebbi korát, tehát hogy ez fels eocén el tti karsztos domborzat. Újabban és aprólékosabban ezzel a kérdéssel Novotný és Tulis (1998, 2005) foglalkozott Lukniš kutatását folytatva. A szerz k a (Havrania skala, Ondrejisko, stb.) hegycsúcsokat írják le, amelyikek az elegyenget dés egy fels bb szintjének maradványa és a Du a, Pelc és Geravy karsztfennsíkok az eredeti lealacsonyított külszín. A magasabb pliocén kori folyómeder szintjét a Stratená-barlang IV. barlangszintjével hozzák párhuzamba. A kutatások eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy a karsztos domborzat már a fels eocén el tt kialakult. A Murányi-fennsík (Muránska planina) a Szepes-Gömöri-karsztnak egy másik tájegysége. A fennsík külszíni karsztja fejlett, rajta f leg karrok, töbrök, uvalák és vak karsztvölgyek találhatók. Töbrök f képpen a karsztfennsík északi (Lopusna) és a központi részében fordulnak el, a fennsík többi részén el fordulásuk egyedi, vagy egyáltalán nem fordulnak el. A töbrök alakja általában tálat formáz (elvétve tölcsér alakú) és uvalákba rendez dnek. Mitter (1975) egy közép poljét, vak, vagy félvak karsztvölgyet is meghatározott (Lopušné uvala, Homola-völgy). A Murányi-fennsík területének kutatásával Droppa (1966) és Mitter, (1975) foglalkozott. Utóbbi tanulmányában aprólékos geológiai térképet is közölt és az elegyengetett karsztfennsík genézisével foglalkozott, támaszkodva tanítójának, Luknišnak munkájára, amelyet a tiszolci karsztban végzett (Lukniš, 1948). A R cei-hegységet (Revúcka vrchovina) egykor a Szlovák-érchegységhez sorolták, manapság különálló geomorfológiai egységnek tekintik. A hegységet övezetekre lehet osztani (Hochmuth, 2008), amelyek közül a legjelent sebb terület a Derencsényi-karszt. El fordulnak itt töbrök, a karrformákból a legjelent sebbek a barázdás, üreges karrok, kutak és gyakran el fordulnak önálló kúpkarrok is. Ezideig 160 töbröt térképeztek fel (Gaál, 1979). Ezek többnyire tál alakúak, de a Blh bal partján kút alakú töbröket is meglehet figyelni. A Sása területén csak elvétve fordulnak el karsztformák, ezeket f leg karrok és karrmez k képviselik. A R ceihegységben f leg Hochmuth (1973) folytatott kutatásokat, ahol több, különböz korú karsztsíkságot vizsgált. A legfiatalabbnak a folyóvölgyek fölötti területeket tartja (id sebb pliocéni folyó menti szint). A tufitikus anyagburkolattal alkotott területen más, magasabban elterül külszínt figyel meg, amelyeknek a keletkezése a sarmat-pannon id szak. A legrégebbinek a vulkanikus táblák alól el került és valószín leg a fels miocén-helvét id szakában létrejött területeket tartja. A Derencsényi-karszton Hochmuth (1975, 1996) és Gaál (2000) munkálkodott. Hochmuth (1975) munkájában a felszín 3 altípusát írja le. Ezek a felszín lekopott maradványai, vagyis a régebbi, pliocén korú folyóvízszintr l származó, kisebb területen vulkanikus eredet, és a miocén korú kibukkanások. A Szlovák karszt (Slovenský kras) Szlovákia legjelent sebb karszthegysége. Karsztfennsíkok alkotják (a Szlovák Paradicsomhoz hasonlóan), egymástól mély szurdokvölgyekkel tagolva. Ezen a területen találhatók a legfejlettebb külszíni és felszín alatti karsztformák. Az összes karsztfennsíkot különböz méret, alakú és eredet töbörhálózat tagolja, ám ezek száma és s r sége az egyes fennsíkokon eltér. Ezeknek az alakzatoknak a keletkezését és fejl dését még nem ismerjük teljes mértékben. A nem karsztos k zetek környékén víznyel k fordulnak el (Hochmuth, 2008). A hegylábaknál nagy számban fordulnak el karsztforrások. A töbrökön kívül a karsztfennsíkokon is meg lehet figyelni fejlett karrokat és karrmez ket, amelyeket különböz szerz k különböz képpen határoztak meg. A legpontosabb leírást a Sziliceifennsíkról 1975-ben Jakál jelentette meg. A legtökéletesebben átkarsztosodott fennsíkok a Szilicei-fennsík és a Pels ci-fennsík, ahol 1 km 2 -en töbör található (Liška, 1994). A Pels ci-fennsík központi részében kúphegyek emelkednek (pl. Ostrý v šok 776 m), amelyeket a 167

8 SZLOVÁKIA szerz k zöme mogomotnak tekintették (trópusi maradék kúpkarszt). A Szilicei-fennsík területén Jakál (1975) poljéket 3 is leír. A Gyükerréti, vagy Gyökérréti-tó a közeli nem karsztos k zetek mállásából származó anyaggal egy eltöm dött töbör 4. A területet terjedelme miatt nem lehet aprólékosabban jellemezni. A Jászói-fennsík külszíni karsztformáit Labunová vette számba (2007, 2008). A Rozsnyói-hegységben (Volovské vrchy) egy érdekes karsztterület, a Galmus található. A fennsík a Szlovák-karszt északi részének legjobb állapotban megmaradt karsztfennsíkja. Legjelent sebb része a Porá -patak völgye, amelyik Ny-K irányban húzódik. A területen néhány kisméret tölcsér és tál alakú töbör fordul el. A területen Droppa (1972b) is munkálkodott, aki 20 töbröt azonosított. A terület kutatásával ech is foglalkozott (2000). Említésre méltó még a Szarvas-hegy területe, amelyeket némely szerz (pl. Zacharov, Thuróczy 1986) a Jászói-fennsík nyúlványának tekint, s amely a Szlovák-karszthoz tartozik. A területen néhány töbröt és karrt lehet megfigyelni. Ezt a cikket támogatta a VEGA támogatás (Szlovák Tudományos Grant Ügynökség) 1/0161/09 Morphology and genesis of the Pre-Quarternary cave systems in the Western Carpathians. Irodalom Bukovinský, V. (1953). Výskumy v Žilinskom krase. eskoslovenský kras, 6, Bukovinský, V. (1959). Výskumy v Malofatranskom krase. Slovenský kras, 2, ech, V. (2000). Veterný prieduch k ú k objavu jaskynného systému? Spravodaj SSS, 31, 4, Demovi, I. (1983). Objavy v Ma acej jaskyni. Spravodaj SSS, 15, 3. Liptovský Mikuláš, Demovi, I. (1993). Modrovská jasky a. Slovenský kras, 31, Osveta Mratin pres SMOPaJ, Liptovský Mikuláš, Droppa, A. (1957). Krasové zjavy v sv. asti Trib a. eskoslovenský kras, 10, Droppa, A. (1958). Krasové zjavy pri Moty kách. Slovenský kras, 1, Droppa, A. (1960). Krasové formy pohoria Žiar. eskoslovenský kras, 12, Droppa, A. (1962). Speleologický výskum Važeckého krasu. Geografický asopis, 14, 4, Droppa, A. (1966). Výskum krasových foriem Ludrovskej doliny v Nízkych Tatrách. eskoslovenský kras, 17, SAV, Praha Droppa, A. (1972a). Slatinský kras v Strážovskej hornatine. eskoslovenský kras, 22, Droppa, A. (1972b). Krasové javy horskej skupiny Galmus. Geografický asopis, 24, 3, Droppa, A. (1974). Krasové javy v okolí Harmanca vo Ve kej Fatre. Slovenský kras, 12, Gaál,. (1979). Nové poznatky ku geológii, morfológii a speleológii Drien anského krasu. Slovenský kras, 17, Gaál,. (2000). Kras a jaskyne Drien anského krasu. In: Príroda Drien anského krasu (KLIMENT, J. ed.), Hochmuth, Z. (1973). Krasové javy Prosieckej doliny. Krásy Slovenska, 50, 11, Hochmuth, Z. (1975). Drien anský kras v Slovenskom Rudohorí. Geografický asopis, 27, 3, Bratislava Hochmuth, Z. (1983). Kras Cho ských vrchov. In: Exkurzný sprievodca krasom Západných Tatier a Cho ských vrchov. Spravodaj SSS, 14, Hochmuth, Z. (1996). Geomorfologické pomery centrálnej asti Revúckej vrchoviny a pri ahlých astí Rimavskej kotliny a Slovenského krasu. Geografické práce 6,1, PdF Prešov, 110 p. Hochmuth, Z. (2008). Krasové územia a jaskyne Slovenska. Geografphia Cassoviensis II, 2, Košice. 210 p. Jakál, J. (1975): Kras Silickej planiny. Martin, 152 p. Jakál, J. (1983). Krasový reliéf a jeho význam v geomorfologickom obraze Západných Karpát. Geografický asopis, 35, 2, Bratislava Janá ik, P. (1959). Príspevok ku krasovým zjavom Malej Fatry. Slovenský kras, 2, Kortman, B., Lovíšek, I., Veli, M. (1991). Kras manínskeho bradla. Slovenský kras, 29, Ksandr, J. (1956). Krasové zjevy v Tatrách. Ochrana p írody, 11, Kurka, M. (1994). Jaskyne a priepasti Tajovského krasu. Spravodaj SSS, 25, 2, 4-7. Labunová, A. (2007). Závrty v južnej asti Jasovskej planiny. Geographia Cassoviensis I., Košice, Labunová, A. (2008). iastkové výsledky morfometrie závrtov na Jasovskej planine (Slovenský kras). Geographia Cassoviensis II., Košice, Liška, M. (1976). Geomorfologické pomery Plaveckého krasu. Slovenský kras, 14, Liška, M. (1994). Povrch. In: Rozložník, M., Karasová E. ed. Chránená krajinná oblas Slovenský kras, Martin Lukniš, M. (1945). Príspevok ku geomorfologii povrchového krasu Ztratenskej hornatiny (Slov. raja). Sborník prác Prírodovedeckej fakulty Slovenskej univerzity v Bratislave, 12, 46 p. 3 Polje - nagyméret, gyakran több négyzetkilométer kiterjedés beszakadás, amelynek nincsen felszíni lefolyása. 4 Mára már lepusztult/kiszáradt. 168

9 TERMÉSZETI KÖRNYEZET Lukniš, M. (1948). Tisovský kras. eskoslovenský kras, 1, Lukniš, M. (1964). Pozostatky starších povrchov zarovnávania reliéfu eskoslovenských Karpát. Geografický asopis, 16, 3, Bratislava Mi ian,. (2000). Hypotéza o neogénnych geomorfologických triolách v Malých Karpatoch na území Bratislavy. In: Lacika J. (ed.): Zborník referátov z 1. konferencie Asociácie slovenských geomorfológov pri SAV, Liptovský Ján Mitter, P. (1975). Geomorfológia Muránskej planiny a Švermovho hrdla. Slovenský kras, 13, SMOPaJ Liptovský Mikuláš Mitter, P. (1983). Geomorfologická rajonizácia krasu Malých Karpát. Slovenský kras, 21, Mitter, P. (1985). Krasové územia pohoria Tríbe. Slovenský kras, 23, Novotný, L., Tulis, J. (1998). Krasová planina Pelc v Národnom parku Slovenský raj geologická, geomorfologická a speleologická charakteristika. Slovenský kras, 36, Novotný, L., Tulis, J. (2005). Kras Slovenského raja. 184 p. Orvoš, P. (2005). Kras Krakovej hole. Spravodaj slovenskej speleologickej spolo nosti, 36, Roth, Z. (1938). Geologické pom ry okolí Lu ivné pod Vysokými Tatrami. Rozpravy II. t. A, 48, Sekyra, J. (1954). Velehorský kras B lských Tater. 141 p. Stankoviansky, M. (1974). Príspevok k poznaniu krasu Bielych hôr v Malých Karpatoch. Geografický asopis, 26, 3, Bratislava Zacharov, M., Thuróczy, J. (1986). Geologický a geomorfologický charakter krasu severozápadnej asti Jasovskej planiny. Slovenský kras 24, Liptovský Mikuláš,