A FOGLALKOZÁSI RÉTEGSÉMA JELLEMZŐI

Átírás

1 A FOGLALKOZÁSI RÉTEGSÉMA JELLEMZŐI Mit mér a rétegmodell? A rétegmodell célja az egyének/háztartások társadalmi struktúrában való helyének a meghatározása. A korábbi hazai és nemzetközi vizsgálatok is azt bizonyították, hogy ez leginkább a jelenlegi illetve az inaktívaknál a korábbi munkaerő-piaci/foglalkozási pozícióra alapozva történhet. Vagyis a kiadványban alkalmazott csoportosítás a munkaerőpiachoz fűződő kapcsolat és az ott elfoglalt státus alapján sorolja az egyéneket különböző kategóriákba. A társadalmi réteghelyzet mérésének ez a megközelítése azon a feltételezésen és korábbi vizsgálati tapasztalatokon nyugszik, hogy a munkapiaci/foglalkozási pozíció nagymértékben befolyásolja az egyének életesélyeit: lényeges mértékben összefügg az egészségi állapotukkal, a jövedelmi/anyagi viszonyaikkal, a szabadidő-eltöltési szokásaikkal, a gyermekek továbbtaníttatását célzó terveikkel stb. Ez viszont azt jelenti, hogy egyéb dimenziók mellett iskolai végzettség, életkori csoportok, férfi/női különbségek, etnikai hovatartozás, háztartásszerkezet a társadalmi egyenlőtlenségek megragadásának az egyik legfontosabb eszköze lehet a munkaerő-piaci/foglalkozási helyzeten alapuló réteg-hovatartozás. Hogyan épül fel a modell? A modell elméleti felépítéséről és kialakításáról az a 17. oldalon lévő ábra tájékoztat. A munkaerőpiachoz fűződő viszonyuk alapján az egyének négy csoportba sorolódnak. Az egyik csoportot a foglalkoztatók alkotják, akik tőkével rendelkeznek és mások munkaerejét vásárolják meg. Természetesen a foglalkoztatók csoportja nem homogén, hiszen egy részük kisebb, más részük nagyobb mennyiségű tőke tulajdonosa; és egy részük több, más részük kevesebb alkalmazottal végzi munkáját. Ez alapján nagy- és közép, illetve kisfoglalkoztatókra bontható ez a csoport. Egy másik kategóriát alkotnak az önállók, önfoglalkoztatók, akik nem rendelkeznek olyan mennyiségű tőkével, hogy másokat foglalkoztassanak (vagy eleve nem is szeretnének alkalmazottakkal dolgozni). Ezzel a csoporttal kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy a korábbi felmérések szerint az ide tartozók egy része kényszerből, megfelelő alkalmazotti státus hiányában, illetve a tényleges főmunkahely előírásai miatt (csak ebben a konstrukcióban tud munkát vállalni) vállalkozó. A végzett munka különbözősége miatt az önállók, önfoglalkoztatók is több alkategóriára oszthatók: a magasan képzett szakértőkre, szabadfoglalkozású értelmiségiekre; az alsó szintű szakértőkre, képzett technikusi ra; az egyéb nem mezőgazdasági önállókra; valamint a gazdákra, mezőgazdasági vállalkozókra. A legnépesebb csoportot értelemszerűen az alkalmazottak alkotják, akik a foglalkoztatás típusa szerint három nagy kategóriába sorolhatók. Az ún. szolgáltatói típus sajátosságai a következők: magas iskolázottság, az esetek egy részében többféle képesítés; jól felépített, kiszámítható karrierút; a javadalmazás nem kapcsolódik közvetlen módon az elvégzett munkákhoz vagy a felmutatott teljesítményhez (nincs órabér, napi bér, darabbér stb.); a munkavégzés önállósága meglehetősen nagy; a feladatok kijelölése és azok elvégzési módja, üteme sok esetben a munkavállalóra van bízva; nagymértékű lojalitás a munkaadó iránt (a cég, intézmény céljaival való azonosulás). Nyilvánvalóan ez a kategória sem homogén; az alcsoportok kialakításának a kritériuma egyrészt a pozíció által megkövetelt tudás, önállóság, másrészt a vezetői-irányítói funkció megléte vagy hiánya. Ezek figyelembe vételével a következő csoportok különíthetők el: felső és középvezetők; magasan képzett értelmiségiek, hivatalnokok, szakértők; 1

2 alsó szintű vezetők; magasan képzett munkairányítók; alsó szintű értelmiségiek, hivatalnokok. A munkás, munkaszerződéses pozíciókat a szolgáltatói típussal szemben a következők jellemzik: az esetek többségében a javadalmazás az elvégzett feladatokhoz, a felmutatott teljesítményhez kapcsolódik (napibér, órabér stb.); a foglalkozási karrierút kiszámíthatatlanabb, kevésbé tervezhető; a munkahelyi mobilitás mértéke nagyobb; a munkáltatóval való lojalitás kisebb hangsúlyt kap; a munkavégzés önállósága kisebb, a feladatok kijelölését, azok elvégzésének módját és ütemét a munkavállaló kevéssé tudja befolyásolni. A pozíció által megkövetelt szakképesítés és az irányítói funkció megléte szerint a csoport alkategóriákra osztható, amelyek a következők: közvetlen termelési (munka) irányítók; ipari, technikai ; betanított munkások; egyszerű, szakképzetlen munkát végzők. Az alkalmazottak harmadik köztes csoportját az irodai, a középszintű technikusi feladatokat ellátók és a szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi munkát végzők alkotják. Ezek a foglalkozási pozíciók a nagy, bürokratikus intézményekben, a sok alkalmazottal dolgozó vállalatoknál, vállalkozásoknál fordulnak elő leginkább. A következő ábrán látható séma negyedik nagy csoportként a munkaerő-piacról kiszakadókat és a munkaerőpiachoz semmilyen szállal nem kapcsolódókat különíti el. Ide tartoznak a tartós munkanélküliek és a már nem tanuló, de hivatalosan elhelyezkedni nem tudó fiatalok éppúgy, mint azok, akiknek (még) soha nem volt kereső foglalkozásuk (rokkantak, betegek, háztartásbeliek stb.). A társadalmiréteg-sémának többféle aggregáltságú változatát dolgoztuk ki, ezeket az M1. tábla mutatja. A legrészletesebb változat 36 kategóriát különít el; a tábla következő oszlopai pedig azt mutatják meg, hogy a különböző csoportok összevonásával hogyan alakíthatók ki az aggregáltabb változatok. Ebben a kiadványban a legrészletesebb csoportosítás mellett a 11 kategóriás változattal dolgoztunk. A séma részletes leírása a Függelék I. fejezetben található. 2

3 Társadalmi csoport Foglalkoztatók Önállók, önfoglalkoztatók Alkalmazottak Kiszakadók és akik sohasem dolgoztak Nagy Kis Foglalkoztatás típusa: szolgáltatói Foglalkoztatás típusa: köztes Foglalkoztatás típusa: munkaszerződéses Inaktívak, akik sohasem dolgoztak A munkaerőpiacról kiszakadók Egyszerű Betanított Ipari, technikai Közvetlen irányítói Ipari, technikai Szolgáltatási Kereskedelmi Irodai Alsó szintű Felső szintű Mezőgazdasági Nem mezőgazdasági Mezőgazdasági Nem mezőgazdasági Nem tanuló fiatalok, akik még sohasem dolgoztak Tartós munkanélküliek Szakértő, magasan képzett technikus Irányító Vezető Értelmiségiek Vezetők Mezőgazdaságiak Nem mezőgazdaságiak Alsó szintű szakértők Magasan képzett szakértők , , , Megjegyzés: Az ábra utolsó sorában szereplő számok megegyeznek az M1 tábla első oszlopában szereplő kategóriák sorszámaival.

4 M1. tábla A különböző aggregáltsági szintű sémák RÉSZLETES VÁLTOZAT 15 KATEGÓRIÁS VÁLTOZAT 11 KATEGÓRIÁS VÁLTOZAT 7 KATEGÓRIÁS VÁLTOZAT 1. Nem mezőgazdasági foglalkoztatók nagy- és középvállalkozók 1. Nagy- és középvállalkozók 1. Felső és középszintű vezetők, nagy- és 1. Felső és középszintű 2. Mezőgazdasági foglalkoztatók nagy- és középvállalkozók középvállalkozók vezetők, nagy- és középvállalkozók, 3. Felső és középszintű vezetők 2. Felső és középszintű vezetők magasan 4. Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 5. Szabadfoglalkozású magasan képzett értelmiségiek, szakértők 3. Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 2. Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők 6. Alsó szintű vezetők 7. Alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok 8. Szabadfoglalkozású alsó szintű értelmiségiek 9. Magasan képzett technikusi 10. Magasan képzett technikusi foglalkozású önállók 11. Magasan képzett munkairányítók 12. Egyéb technikusi jellegű 13. Irodai 14. Szakképzett kereskedelmi 15. Szakképzett szolgáltatási 4. Alsó szintű vezetők (6.), magasan képzett munkairányítók (11.) 5. Alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok (7., 8.), magasan képzett technikusi (9., 10.) 6. Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási 16. Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók 7. Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók 17. Nem mezőgazdasági egyéni vállalkozók, önfoglalkoztatók 8. Nem mezőgazdasági egyéni vállalkozók 18. Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók 9. Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók 19. Mezőgazdasági egyéni vállalkozók 10. Mezőgazdasági egyéni vállalkozók 20. Közvetlen termelésirányítók 11. Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari 21. Könnyűipari szakképzett 22. Egyéb szakképzett ipari 23. Betanított ipari 24. Betanított gépkezelők, összeszerelők 25. Betanított irodai 26. Betanított kereskedelmi, szolgáltatási 27. Betanított mezőgazdasági 28. Egyszerű ipari 29. Egyszerű irodai, kereskedelmi, szolgáltatási 30. Egyszerű mezőgazdasági 31. Tartósan munka nélkül lévők 32. Nem tanuló fiatalok, akik még sohasem dolgoztak 33. Tanulók 34. Nyugdíjasok, akik sohasem dolgoztak 35. Rokkantak, tartós betegek, akik sohasem dolgoztak 36. Egyéb inaktívak, eltartottak, akik sohasem dolgoztak 3. Alsó szintű vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói 4. Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási 5. Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 6. Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 7. Közvetlen termelésirányítók, szakképzett ipari 12. Betanított munkát végzők 8. Betanított munkát végzők 13. Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 9. Egyszerű szakképzetlen munkát végzők 14. A munkaerőpiacról kiszakadók 10. A munkaerőpiacról kiszakadók 15. Inaktívak, akik sohasem dolgoztak 11. Inaktívak, akik sohasem dolgoztak 2. Alsó szintű vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói 3. Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási 4. Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók 5. Közvetlen termelésirányítók, szakképzett ipari 6. Betanított és egyszerű, szakképzetlen munkát végzők 7. Munkaerőpiacról kiszakadók, inaktívak, akik sohasem dolgoztak

5 Mely népességcsoportokra alkalmazzuk a modellt? Mivel az volt a célunk, hogy a magyar társadalom szerkezetét minél sokoldalúbban ábrázoljuk, ezért a kiadványban többféle népességcsoport vonatkozásában mutatjuk be az adatokat. Az első táblasorozat (1. fejezet) a népesség egészét magában foglalja, és a nem foglalkoztatottakat az utolsó az inaktívvá válásukat megelőző munkaerő-piaci pozíciójuk alapján sorolja be a megfelelő csoportokba. A tanulók besorolása az eltartó, a gondviselő munkaerő-piaci/foglalkozási státusa alapján történik. Mivel az inaktívak utolsó munkaerő-piaci pozíciójának vonatkozásában a évi népszámlálás nem tartalmaz információkat a beosztottak számáról, valamint az ágazatról, ezekben az esetekben bizonyos kategóriák kialakítására (nagy- és középvállalkozók, kisfoglalkoztatók, közvetlen termelésirányítók) nem volt lehetőség. A második táblasorozat (2. fejezet) a éves népesség társadalmi tagozódásának bemutatására koncentrál. Az inaktívak besorolása az előbbiekben leírtaknak megfelelően történik, azzal a kivétellel, hogy ebben az esetben a tanulókat nem az eltartójuk, gondviselőjük alapján azonosítjuk. A következő táblasorozat (3. fejezet) a foglalkoztatottak társadalmi tagozódását vázolja. Az M1 táblázatban bemutatott részletes kategorizálás teljes egészében való alkalmazására csak itt volt lehetőségünk. A negyedik táblasorozat (4. fejezet) a munkanélküliek társadalmiréteg-helyzetéről tájékoztat. Az ötödik sorozat (5. fejezet) az öregségi és az özvegyi, illetve az egyéb nyugdíjszerű ellátásban részesülők, a hatodik (6. fejezet) a rokkant nyugdíjasok társadalmi tagozódására fókuszál. A réteghelyzet meghatározása mindhárom esetben az utolsó a munkanélkülivé, illetve az inaktívvá válást megelőző munkaerő-piaci státus alapján történt. 5