A 2011/8. SZÁM TARTALMA

Átírás

1 A 2011/8. SZÁM TARTALMA LÓ Zöldág L.: Lovak újabb genetikai betegségei. Irodalmi áttekintés / 451 BAROMFI Thuma Á., Ivanics É., Juhászné Kaszanyitzky É., Dán Á., Glávits R.: Brachyspira-fertőzöttség vizsgálata növendékkacsa-állományokban / 464 KISÁLLAT Gyuranecz M., Hauser Zs., Dénes B., Szeredi L., Rónai Zs., Bozi R., Makrai L., Magyar T., Jánosi Sz.: A kutyák Brucella canis okozta megbetegedése és első magyarországi megállapítása / 471 Jakab Cs., Mándoki M., Szabára Á., Kollár E., Thuróczy J.: Faggyúmirigy irányú differenciálódást mutató komplex emlőmirigy-carcinoma cocker spániel kutyában. Kórszövettani eset ismertetése / 481 ÉLELMISZER-BIZTONSÁG Kasza Gy., Szeitzné Szabó M., Mészáros L., Oravecz M., Zoltai A., Vásárhelyi A., Cseh J., Hidi E., Horváth Zs., Süth M., Laczay P., Ózsvári L.: Élelmiszerlánc-felügyeleti események Magyarországon az ezredfordulótól 2009-ig / 489

2 VIROLÓGIA Benkő M.: Molekuláris módszerek: új lehetőségek az adenovíruskutatás tükrében / 489 DIAGNOSZTIKA Grűnermelová, Ľ., Ševčík, A., Páleník, Ľ., Takáčová, D., Hluchý, M., Trbolová, A., Holičková, M., Capík, I.: A kutyák szívméretének síkmértani módszerekkel történő röntgenológiai meghatározása a mellkas belső arányainak felhasználásával / 506 KÖNYVISMERTETÉS Gálfi P., Csikó Gy., Jerzsele Á.: Állatorvosi gyógyszertan. II. (Soós T.) / 463 Zöldág L.: LOVAK ÚJABB GENETIKAI BETEGSÉGEI. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A Ló Genom Projekt 1995-ben indult, amikor húsz ország 70 kutatója együttműködésében elkezdődött a ló örökítőanyaga bázissorrendjének feltárása januárjában a bázissorrend és a térképezés elkészült. Egyidejűleg több genetikai betegség és számos tulajdonság genomiális helyét is meghatározták, és azokra molekuláris genetikai (DNS) teszteket dolgoztak ki. A lógenom megismerésének fő célja a világ lóállománya jóllétének és egészségi állapotának a javítása volt. A lógenom bázissorrendjének ismeretében a kutatók ma már kisebb

3 költséggel, rövidebb idő alatt és kevesebb mintaszám alapján képesek génteszteket kidolgozni, ami a lógenetikában új korszak kezdetét jelenti. A lógenom teljes bázissorrendjének ismerete olyan alapvető információt nyújt a kutatók számára, amely segítségével a jövőben specifikus kutatási feladatokat valósíthatnak meg. Jelen irodalmi áttekintés célja a géntérképezés alapján megismert újabb és aktuális genetikai lóbetegségek ismertetése. Ezek a genetikai bántalmak a hyperkalaemiás periodikus paralízis (HYPP), a letális fehércsikószindróma (LW OF), a súlyos, kombinált immunelégtelenség (SCID), a szürke lovak melanomatosisa, a lovak örökletes regionális bőrgyengesége (HERDA, hyperelastosis cutis HC), a visszatérő megterhelésssel kapcsolatos rhabdomyolysis (RER), a 2. típusú poliszacharidtárolási myopathia (PSSM) és a glikogénlánc-rendező enzim elégtelensége (GBED). A szerző ezeknek a genetikai betegségeknek molekuláris oktanát, klinikai tüneteit, terápiás és megelőzési lehetőségeit ismerteti. Thuma Á. Ivanics É. Juhászné Kaszanyitzky É. Dán Á. Glávits R.: BRACHYSPIRA-FERTŐZÖTTSÉG VIZSGÁLATA NÖVENDÉKKACS A- ÁLLOMÁNYOKBAN Az elmúlt években a szerzők beszámoltak a lúd és a kacsa intestinalis spirochaetosisáról (brachyspirosisáról). Mindkét fajban a megbetegedések és az elhullások felnőtt törzsállományokban, a

4 tojásrakási időszak második felében jelentkeztek, és elsősorban a vastagbelek (vak-, remese-, végbél) fibrines-elhalásos gyulladásában, továbbá szubakut nephropathiában nyilvánultak meg. Jelen vizsgálatokban a Brachyspira-fertőzöttség előfordulását és kórtani szerepét a felnevelés során, fiatal növendékkacsaállományokban tanulmányozták. Négytől héthetes életkorú, összesen 3 pecsenyekacsa- és 1 növendék törzskacsaállományból 32 elhullott madarat vizsgáltak. A Brachyspira-fertőzöttséget valamennyi állományban az állatok többségének vastagbelében immunhisztokémiai, baktériumtenyésztéses és molekuláris biológiai vizsgálatokkal igazolták. Az izolált 10 Brachyspira-törzs többsége (7 izolátum) B. pilosicolinak bizonyult. Az elhullások számának növekedése rendszerint 3 4 hetes korban kezdődött, és a létszámú állományok mintegy 7 9%-át érintette. Az elhullott állatok kórbonctani és kórszövettani vizsgálata során az intestinalis spirochaetosisra jellemző vastagbél-elváltozások (fibrineselhalásos gyulladás) enyhébb formájúak voltak, mint ami a felnőtt kacsák brachyspirosisa esetén látható. Emellett két állományban takarmányozási ártalomra gyanút keltő máj- és veseelváltozásokat (májelfajulást, heveny tubulonephrosist), egyben kacsa-circovírusfertőzöttséget, egyben anatipestifer-betegséget, egyben pedig nem megfelelő tartási körülményekre jellemző leleteket is észleltek. A növendék törzskacsaállomány ismételt vizsgálatával, 8 és 9 hónapos korban, fibrines-elhalásos vastagbélgyulladást és szubakut

5 nephropathiát azaz a felnőtt törzsállományok brachyspirosisára jellemző elváltozásokat figyeltek meg. Az eredmények arra utalnak, hogy a Brachyspira-fertőzöttség kialakulására növendékkacsa-állományokban a nem megfelelő tartási körülmények, a rossz minőségű takarmány etetése vagy immunszuppresszív hatású (pl. circovírus) fertőzés hajlamosíthat, és gyakran más betegségekkel együtt fordul elő. Emiatt a növendékkori kacsaelhullásokban a kórtani jelentőséget az említett tényezők és az adott állományban jelenlévő egyéb megbetegedések együttes figyelembevételével célszerű értékelni. Gyuranecz M. Hauser Zs. Dénes B. Szeredi L. Rónai Zs. Bozi R. Makrai L. Magyar T. Jánosi Sz.: A KUTYÁK BRUCELLA CANIS OKOZTA MEGBETEGEDÉSE ÉS ELSŐ MAGYARORSZÁGI MEGÁLLAPÍTÁSA A szerzők irodalmi áttekintést nyújtanak a kutyák brucellosisáról, valamint ismertetik az első hazai Brucella canis okozta járvány tapasztalatait. A kutyák B. canis okozta brucellosisa vetéléssel, az ivarszervek gyulladásával és terméketlenséggel járó fertőző betegség, zoonosis. A ben 1153 kutyán végzett szerológiai felmérő vizsgálat során a fertőzést nem mutatták ki hazánkban. Magyarországon az első B. canis okozta vetélést 2009-ben, 31 kutyát számláló tenyészetben állapították meg. A nyolc hónapon át tartó, szórványos szaporodásbiológiai zavarokat (vetéléseket) követően

6 intézeti vizsgálatra küldött, vetélt magzatból és magzatburokból tenyésztették ki a B. canist. A magzatburok kórszövettani vizsgálatával elhalásos gyulladást, az immunhisztokémiai (IH) vizsgálattal pedig a throphoblastsejtekben nagy mennyiségben B. canist figyeltek meg. A 31 kut ya közül 7 állat (23%) bizonyult szeropozitívnak a tárgylemezagglutinációs próbában, míg a vér-, hüvely- és toroktamponminták bakteriológiai vizsgálata során 3 állatból (10%) tenyésztettek ki B. canist. Az izolált törzsek azonosítására standard módszereket, multiplex PCR-t és egypontos nukleotid polimorfizmus vizsgálatokat használtak. Hat euthanasiára került állat mindegyikében kórszövettani elváltozásokat találtak, míg az IH- és közvetlen PCR-vizsgálatok csak egy-egy esetben voltak pozitívak. Eredményeik alapján javasolják, hogy a kutyaállományokban észlelt, vetéléssel járó kórképek esetében történjen meg a B. canis fertőzés kizárására irányuló bakteriológiai és szerológiai vizsgálat. Jakab Cs. Mándoki M. Szabára Á. Kollár E. Thuróczy J.: FAGGYÚMIRIGY IRÁNYÚ DIFFERENCIÁLÓDÁST MUTATÓ KOMPLEX EMLŐMIRIGY-CARCINOMA COCKER SPÁNIEL KUTYÁBAN. KÓRSZÖVETTANI ESET ISMERTETÉSE A szerzők egy 10 éves, cocker spániel szuka kutya bal inguinalis emlőmirigyéből eltávolított, kb. 4,5 cm legnagyobb átmérőjű, komplex carcinomában tapasztalt faggyúmirigy irányú differenciálódás esetét ismertetik. A mikroszkópos vizsgálatok során a komplex emlőcarcinoma

7 állományában kialakult, a malignitás jeleivel nem rendelkező faggyúmirigyszigetben számos kitágult ductulust, sebocystát és a faggyúmirigy-burjánzások környezetében kifejezett lymphocytás beszűrődés jeleit tapasztalták. A differenciált sebocysták a holokrin szekréció jeleit mutatták. A faggyúmirigy-lebenykékben pótlósejteket, intermedier sejteket és érett sebocystákat, ill. elvezetőcsatornákat tudtak elkülöníteni. Vizsgálataikat immunhisztokémiai módszerrel egészítették ki. Kasza Gy. Szeitzné Szabó M. Mészáros L. Oravecz M. Zoltai A. Vásárhelyi A. Cseh J. Hidi E. Horváth Zs. Süth M. Laczay P. Ózsvári L.: ÉLELMISZERLÁNC-FELÜGYELETI ESEMÉNYEK MAGYARORSZÁGON AZ EZREDFORDULÓTÓL 2009-IG A szerzők bemutatják a hazai élelmiszerlánc-felügyeletben részt vevő intézményeket, a mikrobiológiai, toxikológiai, jelölési és összetételi szempontból kifogásolt tételek számának alakulását a 2000-es évek elejétől kezdődően, és a évi élelmiszerlánc-ellenőrzés tapasztalatait összehasonlítják az előző évek statisztikai adataival. A között kifogásolt hazai, tagállami és harmadik országból érkező élelmiszertermékek, valamint a növényvédőszer-maradék miatt kifogásolt növények, növényi alapú termékek számának változását is részletesen ismertetik.

8 Benkő M.: MOLEKULÁRIS MÓDSZEREK: ÚJ LEHETŐSÉGEK AZ ADENOVÍRUS KUTATÁS TÜKRÉBEN A szerző az elmúlt két évtizedben elterjedt, a virológiai kutatások és diagnosztika eljárásait forradalmasító, modern molekuláris módszerekben rejlő lehetőségeket mutatja be az adenovíruskutatás terén elért legújabb eredményeik ismertetésén keresztül. Az új eszközök közül a legnagyobb jelentőséggel a polimeráz láncreakció (PCR) bír. Az új vírusizolátumok klasszikus, szerológiai módszerekkel történő azonosítása a már ismert szerotípusok igen nagy és folyamatosan növekvő száma miatt napjainkra rendkívül munkaigényessé vált. Ráadásul megbízható referenciatörzs- és -savógyűjtemény már csak kevés laboratóriumban áll rendelkezésre. A PCR és DNS-szekvenálás gyors, hatékony alternatívát jelent. Az ilyen módon azonosított, ill. újként meghatározott vírusoknak a szerotípus helyett a típus nevet adják. Számos olyan, az elmúlt évtizedek során állatorvosi laboratóriumokban izolált adenovírus van, amelyet eddig nem tipizáltak. Ezeket most bizonyos génjeiknek szekvenciája alapján lehet besorolni. A módszer másik nagy előnye, hogy nem izolálható vírusok is jellemezhetők általa molekuláris szinten. Ennek különösen nagy jelentősége van például a vadon élő állatok adenovírusainak tanulmányozásában, ahol a legtöbb esetben nincs lehetőség a vírusok in vitro szaporítására. A szerző kutatócsoportja határozta meg a világon az első, olyan, teljes adenovírusgenom-szekvenciát, amelyet a vírus

9 sikeres izolálása nélkül, kizárólag az elhullott madarak fertőzött belső szervein végzett PCR segítségével nyertek ki. Állatkertekben, állatkereskedésekben vagy a természetben elhullott gerinces állatok szervmintáit szűrik PCR-rel, de a vizsgálathoz bélsárminták is alkalmasak. A madarak és hüllők mellett, legújabban a hazai denevérek feltehetően nagy arányú, adenovírusos fertőzöttségét mutatták ki. Ľ. Grűnermelová A. Ševčík Ľ. Páleník D. Takáčová M. Hluchý A. Trbolová M. Holičková I. Capík: A KUTYÁK SZÍVMÉRETÉNEK SÍKMÉRTANI MÓDSZEREKKEL TÖRTÉNŐ RÖNTGENOLÓGIAI MEGHATÁROZÁSA A MELLKAS BELSŐ ARÁNYAINAK FELHASZNÁLÁSÁVAL A szív méretének meghatározása röntgenfelvétel alapján történhet becsléssel (amely a kiértékelő személy tapasztalatán alapszik), viszonyítással (a bordaközi tér számítása alapján), ill. legpontosabban VHS- (Vertebral Heart Score) számítással. A VHS-módszer segítségével a szív nagysága a háti (thoracalis) csigolyák számával összevetve, számszerűen, ún. vertebrális egységben (v) határozható meg. A szerzők három VHS-mérési módszert hasonlítottak össze, továbbá gyakorlati alkalmazhatóságának megállapítására, nem szakosodott radiológusok részvételével (friss diplomás, másodéves állatorvostan-hallgató és szakképzett röntgenológus) végeztettek méréseket. A három VHS-módszer statisztikai elemzése Tukey-féle egyutas Anova-teszt felhasználásával azt mutatta, hogy a vizsgált

10 módszerek között nincs statisztikailag kimutatható különbség (p>0,05). A módszerek egyenértékűek, a legpontosabb mérési eredményeket a VHS3 módszer szolgáltatja. A három, a röntgenológia terén különböző tapasztalattal rendelkező értékelő személy eredményeit összehasonlítva arra a következtetésre jutottak, hogy a módszerek alkalmazása egyetemes és független a felhasználó gyakorlati tapasztalataitól. A VHS-érték meghatározásának minden kardiológiai vizsgálat rutinszerű részének kellene lennie, mert a módszer kivitelezése és értelmezése egyszerű. A pontos, számszerű értékek jól használhatók a betegség lefolyása során, ismétlődő vizsgálatok esetében.