A 2011/9. SZÁM TARTALMA

Átírás

1 A 2011/9. SZÁM TARTALMA SZARVASMARHA Horváth A., Biksi I., Német Z., Fuisz Sz., Szenci O.: A sercegő üszök (gangraena emphysematosa) előfordulása egy hazai tejelő tehenészetben. Esetleírás / 515 Egyed L., Sassi G., Szenci O.: Tünetmentes intrauterin szarvasmarhaherpeszvírus-4 fertőzés borjakban. Másodközlés / 520 BAROMFI Papócsi-Réthy K., Kerti A., Kiss Zs., Bárdos L.: A likopin felszívódási helye és tojásba épülésének jellege japán fürjben (modellkísérlet) / 526 KISÁLLAT Jakab Cs., Mándoki M., Kutasi P., Dunay M. P., Németh T.: Garatüregi nyeles angiofibrolipoma magyar vizslában. Esetismertetés / 533 Sárközi R., Makrai L., Fodor L.: Macska szájüregéből izolált Pasteurella-fajok jellemzése / 540 KEDVENCÁLLAT Németh Zs., Panker M., Mándoki M.: Sisakos kaméleonok (Chamaeleo calyptratus) közötti elhullási okainak vizsgálata / 546 Papp T., Farkas L. Sz., Abbas, M. D., Apfelbacher, N., Seybold, J., Erdélyi K., Marschang, R. E.: Hüllők paramyxovírus okozta fertőzései, újabb ismeretek az utóbbi évek kutatásai alapján / 551

2 KÉPALKOTÓ ELJÁRÁS Tóth P., Horváth Cs., Ferencz V., Szenci O., Bodó G.: A kettős energiájú röntgenfoton-abszorpciometria (DXA) alkalmazása az állatgyógyászatban. Irodalmi összefoglaló / 562 TOVÁBBKÉPZÉS A SZIE-ÁOTK továbbképzési programja / 570 ÁLLÁSFOGLALÁS Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottságának határozati javaslatai a hazai takarmányok mikotoxinszennyezettségének felmérésére és csökkentésére (Rafai P., Mézes M.) / 572 LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGHEZ Kacsák egy új Flavivírus okozta tojástermelés-csökkenéssel járó betegsége Kínában (Pálfi V.) / 575 IN MEMORIAM Dr. Tönkő Pál ( ) (Simor F.) / 550 Dr. Kiss Miklós ( ) (Vörös K.) / 569 Horváth A. Biksi I. Német Z. Fuisz Sz. Szenci O.:

3 A SERCEGŐ ÜSZÖK (GANGRAENA EMPHYSEMATOSA) ELŐFORDULÁSA EGY HAZAI TEJELŐ TEHENÉSZETBEN. ESETLEÍRÁS Egy hazai tejelő tehenészetben, 2010 tavaszán, a hónapos korú üszők között megbetegedések, majd elhullások jelentkeztek. Három hónap alatt a 28 állatból 5 üsző, mindenféle előzetes tünet nélkül, hirtelen elhullott. A beteg állatokon (n=23) a hátulsó végtagok csánkízületére kiterjedő sercegő, bőr alatti duzzanat, sántaság és tompultság volt megfigyelhető. A tüneteket mutató egyedek közül 11 állat a gyógykezelés ellenére kevesebb, mint 24 órán belül elhullott, 12 állat átvészelte a betegséget, de később, a jelentős mértékű izomkárosodásból adódó elértéktelenedés miatt, selejtezésre került. Az elhullások pontos okának megállapítására egy frissen elhullott üsző került kórboncolásra. A bal hátulsó végtag izomzatában kiterjedt vérzéses-elhalásos gyulladás, testszerte több helyen, a bőr alatti és az izmok közötti kötőszövetben, friss keletű véres-savós beszűrődés volt megfigyelhető. A lép és a máj aerob bakteriológiai vizsgálata negatív eredményre vezetett, az anaerob tenyésztéssel clostridiumok vegyes tenyészetét mutatták ki. Az elváltozott izmokból készített kórszövettani metszetben Gram-pozitívan festődő, clostridiumokra jellemző baktériumokat mutattak ki. A hirtelen elhullás, a klinikai tünetek, a boncolási lelet és a bakteriológiai eredmények alapján a sercegő üszök ténye nagy valószínűséggel gyanítható, az egyéb gázödémás kórképektől való elkülönítése azonban nehéz. Az elváltozott

4 területekből készített lenyomati kenetben direkt immunfluoreszcenciával (specifikus poliklonális ellenanyaghoz kapcsolt fluoreszkáló izotiocianát) Clostridium chauvoei jelenlétét igazolták. Egyed L. Sassi G. Szenci O.: TÜNETMENTES INTRAUTERIN SZARVASMARHA-HERPESZVÍRUS-4 FERTŐZÉS BORJAKBAN. MÁSODKÖZLÉS A négyes típusú szarvasmarha-herpeszvírussal való fertőződés idejének és forrásának meghatározása érdekében 31 borjútól és anyjuktól, ellés után azonnal, a kolosztrumfelvétel előtt, vérmintát vettünk (EDTA-s és nem alvadásgátolt módon), továbbá még az ellés utáni 11., 23. és 50. napon is. A kísérlet során, a telepen halva ellett 7 borjú lépét is felhasználtuk. A nyert mintákból ELISA-módszerrel ellenanyagot, kettős PCR-módszerrel vírus-dns-t mutattunk ki. Minden borjú szeronegatívan született, míg az őket ellő tehenek szeropozitívak voltak. A PCR-reakció a borjak 54,8%-ában vírus-dns-t mutatott ki a kolosztrumitatás előtt vett borjúvérmintákból tisztított fehérvérsejtjeiből, valamint az összes tehén hasonló mintáiból, és a kolosztrumokból is. A real time PCR nagyobb vírusmennyiséget mutatott ki a tehenek, mint a borjak fehérvérsejtjeiből. Bika spermiumsejtjei és az ondó fehérvérsejt frakciója, valamint néhány halva ellett borjú lépe szintén tartalmazott vírusgenomot. Eredményeink azt igazolják, hogy egyes borjak már a vemhesség során intrauterin fertőződhetnek a négyes típusú

5 szarvasmarha-herpeszvírussal, bár szerológiailag még nem hangolódnak át. Emberi példák után, állatorvosi területen ez az első adat egy heveny, tünetek nélküli herpeszvírus okozta magzati fertőződésre. Ez a jelenség magyarázhatja e vírus fehérjéinek rossz antigenitását és vírusellenes semlegesítő ellenanyagok hiányát. Ez a gamma-herpeszvírus jó állatmodell lehet emberi magzatok inapparens herpeszvírusfertőzéseinek kutatására. Papócsi-Réthy K. Kerti A. Kiss Zs. Bárdos L.: A LIKOPIN FELSZÍVÓDÁSI HELYE ÉS TOJÁSBA ÉPÜLÉSÉNEK JELLEGE JAPÁN FÜRJBEN (MODELLKÍSÉRLET) A szerzők a likopin bélben történő felszívódását és tojásba épülését vizsgálták japán fürjben (Coturnix coturnix japonica). A kísérlet három szakaszból állt. Az első, 2 hétig tartó kiürülési fázisban mindegyik madár rizs alapú, karotinoidmentes takarmányt kapott. A második szakaszban (3 7. hét) 10 fürj továbbra is karotinodmentes alaptakarmányt fogyasztott, míg másik 10 alaptakarmányába 500 mg/kg likopint (Redivivo T M DSM) kevertek. A vizsgálat végső szakaszában (8 9. hét) minden fürj kukorica alapú, kereskedelmi árutojótakarmánykeveréket fogyasztott. A 2., 7. és 9. hét végén vérmintákat vettek. A második vizsgálati szakasz végén 5 5 fürjet elvéreztettek és két vékonybélszakaszt (duodenum és jejunum) valamint a májat kiemelték. A bélszakaszokat jéghideg élettani sóoldattal átmosták, majd

6 nyálkahártyájukból homogenátumot készítettek. A kísérlet alatt minden csoportban gyűjtötték a tojásokat. A tojássárgája színét színskálával (Yolk Colour Fan DSM) hetente minősítették. A vér, a máj, a tojássárgája és a bélnyálkahártya likopinkoncentrációját izokratikusreverz fázisú HPLC-vel mérték. Eredményeik szerint a likopin japán fürjben a vékonybél vizsgált szakaszai közül főleg a jejunumban szívódik fel, amit e bélszakasz nyálkahártyájának a duodenumnál nagyobb (p<0,05) likopinkoncentrációja jelez. A tojássárgájában felhalmozódó festékanyag intenzív YCF értéket eredményezett, szemben a karotinoidmentesen takarmányozott csoport tojásaival, amelyben ez az érték 1 2 közötti volt. Jakab Cs. Mándoki M. Szabára Á. Kollár E. Thuróczy J.: FAGGYÚMIRIGY IRÁNYÚ DIFFERENCIÁLÓDÁST MUTATÓ KOMPLEX EMLŐMIRIGY-CARCINOMA COCKER SPÁNIEL KUTYÁBAN. KÓRSZÖVETTANI ESET ISMERTETÉSE A szerzők egy 10 éves, cocker spániel szuka kutya bal inguinalis emlőmirigyéből eltávolított, kb. 4,5 cm legnagyobb átmérőjű, komplex carcinomában tapasztalt faggyúmirigy irányú differenciálódás esetét ismertetik. A mikroszkópos vizsgálatok során a komplex emlőcarcinoma állományában kialakult, a malignitás jeleivel nem rendelkező faggyúmirigyszigetben számos kitágult ductulust, sebocystát és a faggyúmirigy-burjánzások környezetében kifejezett lymphocytás beszűrődés jeleit tapasztalták. A differenciált sebocysták a holokrin

7 szekréció jeleit mutatták. A faggyúmirigy-lebenykékben pótlósejteket, intermedier sejteket és érett sebocystákat, ill. elvezetőcsatornákat tudtak elkülöníteni. Vizsgálataikat immunhisztokémiai módszerrel egészítették ki. Sárközi R. Makrai L. Fodor L.: MACSKA SZÁJÜREGÉBŐL IZOLÁLT PASTEURELLA-FAJOK JELLEMZÉSE A macskaharapást követően fellépő fájdalom, bőrpír, duzzanat, ízület-, ínhüvely- és csonthártyagyulladás leggyakrabban a macskák természetes szájflórájához tartozó Pasteurella multocida és Pasteurella dagmatis baktériumfajok okozta fertőződés és gyulladás következménye. A szerzők ötven macskából szájnyálkahártyatamponmintákat gyűjtöttek és klasszikus bakteriológiai módszerekkel, 33 állatból 48 Pasteurella genusba tartozó baktériumtörzset izoláltak, amelyek közül anyagcsere-ujjlenyomat alapján 35 P. multocida, 12 P. dagmatis, 1 törzs pedig P. canis fajba tartozott. A törzsek közül vizsgált 5 5 P. multocida és P. dagmatis törzs a humángyógyászatban a macskaharapás okozta elfertőződött sebek gyógykezelésére javasolt szerekre (penicillin G, amoxicillin, cefoperazon, oxitetraciklin, minociklin, ciprofloxacin) érzékenynek bizonyult. Németh Zs. Panker M. Mándoki M.:

8 SISAKOS KAMÉLEONOK (CHAMAELEO CALYPTRATUS) KÖZÖTTI ELHULLÁSI OKAINAK VIZSGÁLATA A szerzők, retrospektív vizsgálatukban 20 (9 hím és 11 nőstény) között elhullott sisakos kaméleon (Chamaeleo calyptratus) adatait dolgozták fel. A vizsgált állatok esetén a köszvény (20%), a tojásretenció (15%) és az angolkór (10%) voltak a leggyakoribb elhullási okok. Egy-egy esetben Aeromonas hydrophila okozta vérfertőzés, szájgyulladás, májelfajulás, petetüsző-elfajulás, gümőkór és gombák okozta granulomaképződéssel járó gyulladás miatt állatok hullottak el. Papp T. Farkas L. Sz. M. D. Abbas N. Apfelbacher J. Seybold Erdélyi K. R. E. Marschang: HÜLLŐK PARAMYXOVÍRUS OKOZTA FERTŐZÉSEI, ÚJABB ISMERETEK AZ UTÓBBI ÉVEK KUTATÁSAI ALAPJÁN A hüllők paramyxovírusai (rpmv) a Paramyxovirinae alcsalád eddig még nemzetségbe nem sorolt tagjai. Ezek világszerte, elsősorban kígyókban előforduló, légzőszervi és idegrendszeri tünetekkel járó megbetegedést és elhullást előidéző kórokozók. A szerzők korábban nem vizsgált kígyó- (n=5), gyík- (n=3) és teknős- (n=1) paramyxovírusizolátumok részleges genetikai jellemzését végezték el, továbbá német (n=102) és magyarországi (n=121) tenyészetekből származó hüllők diagnosztikai mintáiból (szervek és tampon) a fertőzöttség prevalenciáját és

9 predilekciós helyeit, továbbá az előforduló PMV típusát vizsgálták. Valamennyi izolátum és további, összesen 45 PMV-pozitív minta genetikai összehasonlítását mutatják be. Eredményeik újabb alapot szolgáltatnak egy rpmv-specifikus Ferlavirus nemzetség létrehozására, amelyben a pikkelyes hüllők (squamata) vírusai, gazdafajtól függetlenül, a teknős PMV-izolátumtól azonban jól elkülönülő csoportokban helyeződnek. Egy diagnosztikai minta tanulsága szerint ugyanakkor e squamata PMV-k képesek teknősben is megtelepedni. A teknős, akárcsak sok kígyóegyed, ill. -populáció esetében, több rpmv-faj egyidejű előfordulását diagnosztizálták, olykor más kórokozókkal (vírusok, baktériumok, paraziták) együtt. Következtetésük, hogy az rpmv-fertőzöttséggel tünetmentes tenyészetekben is számolni kell, és különösen új egyedek betelepítése előtt érdemes virológiai vizsgálatot végeztetni, hiszen egy-egy PMV-nek láthatóan széles a gazdaspektruma és jelentős elhullásokat okozhat. Tóth P. Horváth Cs. Ferencz V. Szenci O. Bodó G.: A KETTŐS ENERGIÁJÚ RÖNTGENFOTON-ABSZORPCIOMETRIA (DXA) ALKALMAZÁSA AZ ÁLLATGYÓGYÁSZATBAN. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ A kettős energiájú röntgenfoton-abszorpciometria (Dual Energy X-ray Absorptiometry DXA) széles körben elterjedt a csontsűrűség (bone mineral density BMD) és a csonttömeg (bone mineral content BMC) meghatározására a humán gyakorlatban, mindemellett a módszer

10 állatorvosi alkalmazása is fejlődőben van. A módszer a humángyógyászatban a csontritkulás megállapításának alapja. A szerzők röviden összefoglalják a módszer tökéletesedését, valamint alkalmazásának lehetőségeit és technikáját kis (patkány, nyúl, macska, kutya) és nagy testű állatokon (sertés, juh, ló) egyaránt.