BEVEZETÉS A RÓMAI DOLOGI JOGBA

Átírás

1 1 BEVEZETÉS A RÓMAI DOLOGI JOGBA Handout 1. Dologi jog vagyonjog Gai. 1, 8 Omne autem ius, quo utimur, vel ad personas Minden jog, amit használunk, vagy a pertinet vel ad res vel ad actiones [ ] személyekre vonatkozik, vagy a dolgokra, vagy a keresetekre. Ptk. 1. (1) Ez a törvény az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és civil szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. [ ] Új Ptk. 1: 1. E törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait. 2. Az in rem actióval védett jogviszonyok jellemzői, és jelentősége Abszolút szerkezetű jogviszony (sűrített kötelem) Kiszámíthatóság: ma régen 3. A vagyon fogalma és megjelenési formái Rómában Célvagyon elmélet hatása igen erős! Meghatározott célra rendelt vagyonalkatrészek összessége; pénzben kifejezhető. familia pecuniaque bona peculium dos hereditas, legatum, fideicommissum

2 2 4. A familia pecuniaque kérdésköre MOMMSEN (1887) JHEERING (1894) BONFANTE (1926) WLASSAK (1933) jószág, szolga tautológia (nem familia családi familia res mancipi + megkülönböztetés jellemző); familia res (szerzeményi) vagyon gyümölcsök; pecunia nélkül mancipi; pecunia res pecunia ami nem paterfamilias nec mancipi családi vagyon különvagyona. Nk-i irodalomban: Girard, Kunkel, Biondi, Cornil, Cuq, Westrup Monier Mitteis Magyar irodalom: Személyi (Marton) (Marton) Marton Legújabban BRETONE: eredetileg nem szerepelt a törvényben, nem került volna más a helyére. Textus XII t.t.: Uti legassit suae rei, ita ius esto. Egyéb: Paterfamilias uti super familia pecuniaque sua legassit, ita ius esto Locus Gai. 2, 224 = Inst. 2, 22 pr. Pomp. D. 50, 16, 120 (5 ad Q. Muc.) Rhet. ad Herren Cic. de inv Uti legassit super pecunia tutelave suae rei, ita ius esto. Ulp. 11, 14. Paul. D. 50, 16, 53 pr. (59 ad ed.) 5. A dolog mibenléte a római gondolkodásban és az újkori jogtudományban MAX KASER: Das römische Privatrecht I. Handbuch der Altertumswissenschaft X München: C. H. Beck sche Verlagsbuchhandlung, Res kann in der Rechtssprache dreierlei bedeuten: im engeren Sinn die einzelne, abgegrenzte, juristisch selbständige körperliche Sache unter Einbeziehung der Sklaven, die personae und res zugleich sind; im weiteren Sinn alles, was Gegenstand eines (privates) Rechts oder Zivilprozesses sein kann (Rechtsobjekt, z. B. auch Hauskinder und uxor in manu); schließlich zuweilen ein Vermögen als ganzes.

3 3 PIETRO BONFANTE: Corso di diritto romano. La proprietà. II,1-2. Milano: Giuffrè, Essa sta infatti ad indicare ogni entità obbiettiva, che il nostro pensiero isola nell universo o nel mondo delle idee fuori del nostro «io» [ ] ALFRED ERNOUT ANTOINE MEILLET: Dictionnaire étimologique de la langue latine. Histoire des mots. Paris, s. v. res désignant des biens concrets, a pu servir à exprimer ce qui existe, la chose, «la réalité» en raison de son sens vague, a pu ainsi devenir un substitut poli THOMAS RÜFNER: Vertretbare Sachen? Die Geschichte der res, quae pondere numero mensura constant. Berlin: Duncker und Humblot, Das häufigste Bezugswort res hat in der römischen Rechtssprache eine so weite Bedeutung, daß in seiner Ersetzung durch ein noch farbloses Pronomen keine nochmalige Ausdehnung des Anwendungsbereiches liegt. BGB 90: Sachen im Sinne des Gesetzes sind nur körperliche Gegenstände. 90a: Tiere sind keine Sachen. Sie werden durch besondere Gesetze geschützt. Auf sie sind die für Sachen geltenden Vorschriften entsprechend anzuwenden, soweit nicht etwas anderes bestimmt ist. ABGB 285: Alles, was von der Person unterschieden ist, und zum Gebrauche der Menschen dient, wird im rechtlichen Sinne eine Sache genannt. 285a. Tiere sind keine Sachen; sie werden durch besondere Gesetze geschützt. Die für Sachen geltenden Vorschriften sind auf Tiere nur insoweit anzuwenden, als keine abweichenden Regelungen bestehen. Codice civile Art. 810 [Nozione]: Sono beni le cose che possono formare oggetto di diritti. Art. 812 [Distinzione dei beni]: Sono beni immobili il suolo, le sorgenti e i corsi d'acqua, gli alberi, gli edifici e le altre costruzioni, anche se unite al suolo a scopo transitorio, e in genere

4 4 tutto ciò che naturalmente o artificialmente è incorporato al suolo. Sono reputati immobili i mulini, i bagni e gli altri edifici galleggianti quando sono saldamente assicurati alla riva o all'alveo e sono destinati ad esserlo in modo permanente per la loro utilizzazione. Sono mobili tutti gli altri beni. Code civile Article 516 : Tous les biens sont meubles ou immeubles. Article 517 : Les biens sont immeubles, ou par leur nature, ou par leur destination, ou par l'objet auquel ils s'appliquent. Article 518 : Les fonds de terre et les bâtiments sont immeubles par leur nature. Article 519 : Les moulins à vent ou à eau, fixés sur piliers et faisant partie du bâtiment, sont aussi immeubles par leur nature. Article 520 : Les récoltes pendantes par les racines et les fruits des arbres non encore recueillis sont pareillement immeubles. [ ] Article 522 : Les animaux que le propriétaire du fonds livre au fermier ou au métayer pour la culture, estimés ou non, sont censés immeubles tant qu'ils demeurent attachés au fonds par l'effet de la convention. [ ] Article 524 : Les animaux et les objets que le propriétaire d'un fonds y a placés pour le service et l'exploitation de ce fonds sont immeubles par destination. Article 527 : Les biens sont meubles par leur nature ou par la détermination de la loi. Article 528 : Sont meubles par leur nature les animaux et les corps qui peuvent se transporter d'un lieu à un autre, soit qu'ils se meuvent par eux-mêmes, soit qu'ils ne puissent changer de place que par l'effet d'une force étrangère. Article 529 : Sont meubles par la détermination de la loi les obligations et actions qui ont pour objet des sommes exigibles ou des effets mobiliers, les actions ou intérêts dans les compagnies de finance, de commerce ou d'industrie, encore que des immeubles dépendant de ces entreprises appartiennent aux compagnies. Article 531 : Les bateaux, bacs, navires, moulins et bains sur bateaux, et généralement toutes usines non fixées par des piliers, et ne faisant point partie de la maison, sont meubles [...] Article 533 : Le mot "meuble", employé seul dans les dispositions de la loi ou de l'homme, sans autre addition ni désignation, ne comprend pas l'argent comptant, les pierreries, les dettes actives, les livres, les médailles, les instruments des sciences, des arts et métiers, le linge de

5 5 corps, les chevaux, équipages, armes, grains, vins, foins et autres denrées ; il ne comprend pas aussi ce qui fait l'objet d'un commerce. Ptk. 94. (1) Minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet. (2) Ha a törvény kivételt nem tesz, a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre. Új Ptk. 5:14. [A dolog] (1) A birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet. (2) A dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre. (3) A dologra vonatkozó szabályokat az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni. 6. Res Sache Ding GEORG FRIEDRICH PUCHTA: Cursus der Institutionen. Band 2. Leipzig: Verlag von Breitkopf und Härtel, CCXXII. Die Dinge der äußeren Natur sind dem Menschen gegeben, daß sie ihm dienen, daß er sie sich unterwerfe. Ein solcher Gegenstand, der auf der einen Seite ein körperlich selbständiges Dasein, eine von dem Menschen äußerlich unabhängige Existenz, auf der anderen Seite aber die Bestimmung hat, dem Menschen unterworfen zu sein, heißt Sache. So bildet der Begriff der Sache, des rein Gegenständlichen, den Gegensatz zu dem Begriff der Person, die zwar auch als Gegenstand eines rechtlichen Willens, aber doch nur so zu denken ist, daß damit immer noch eine Anerkennung ihrer Eigenschaft als Subject eines solchen verbunden bleibt. IMMANUEL KANT: Prolegomena zu einer jeden künftigen Metaphysik. Riga, Anm. II. Ich dagegen sage: es sind uns Dinge als außer uns befindliche Gegenstände unserer Sinne gegeben, allein von dem, was sie an sich selbst sein mögen, wissen wir nichts, sondern kennen nur ihre Erscheinungen, d. i. die Vorstellungen, die sie in uns wirken, indem sie

6 6 unsere Sinne affizieren. Demnach gestehe ich allerdings, daß es außer uns Körper gebe, d. i. Dinge, die, obzwar nach dem, was sie an sich selbst sein mögen, uns gänzlich unbekannt, wir durch die Vorstellungen kennen, welche ihr Einfluß auf unsre Sinnlichkeit uns verschafft, und denen wir die Benennung eines Körpers geben, welches Wort also bloß die Erscheinung jenes uns unbekannten, aber nichtsdestoweniger wirklichen Gegenstandes bedeutet. Kann man dieses wohl Idealismus nennen? Es ist ja gerade das Gegenteil davon. Paul. D. 50, 17, 106 (2 ad ed.) Libertas inaestimabilis res est. A szabadság felbecsülhetetlen értékű [dolog]. Ulp. D. 50, 16, 23 (14 ad ed.) Rei appellatione et causae et iura A res kifejezés igényeket és jogokat continentur. egyaránt magában foglal. Paul. D. 9, 2, 33 pr. (2 ad Plaut.) Si servum meum occidisti, non affectiones aestimandas esse puto, veluti si filium tuum naturalem quis occiderit quem tu magno Ha megölöd a rabszolgámat, úgy vélem, nem úgy kell figyelembe venni, hogy milyen érzelmi kötődésem volt irányába, mint ahogy emptum velles, sed quanti omnibus valeret. [azt értékelnénk] ha valaki megölné Sextus quoque Pedius ait pretia rerum non ex affectione nec utilitate singulorum, sed communiter fungi [ ] természetes gyermekedet [fiadat], akiért te örömest fizetnél magas árat is, ha másé lenne. A kérdés arra vonatkozik, hogy általában mennyit érne. Sextus Pedius szerint a vagyontárgyak értékét nem az egyéni érzelmi kötődés, sem az egyedi hasznosság, hanem általános [elvek] alapján határozzuk meg [ ] Pretia rerum non ex affectu, sed communiter funguntur. Alf. D. 5, 1, 76 (6 dig.) Proponebatur ex his iudicibus, qui in eandem rem dati essent, nonullos causa audita excusatos esse inque eorum locum alios esse Felmerült egy olyan eset, hogy egy ügy kijelölt bírái közül az eset meghallgatását követően némelyeket elbocsátottak, és

7 7 sumptos, et quaerebatur, singulorum iudicum mutatio eandem rem an aliud iudicium fecisset. Respondi, non modo si unus aut alter, sed et si omnes iudices mutati essent, tamen et rem eandem et iudicium idem quod antea fuisset permanere: neque in hoc solum evenire, ut partibus commutatis eadem res esse existimaretur, sed et in multis ceteris rebus: nam et legionem eandem haberi, ex qua multi decessissent, quorum in locum alii subiecti essent: et populum eundem hoc tempore putari qui abhinc centum annis fuissent, cum ex illis nemo nunc viveret: itemque navem, si adeo saepe refecta esset, ut nulla tabula eadem permaneret quae non nova fuisset, nihilo minus eandem navem esse existimari. [...] Ulp. D. 50, 16, 13, 1 (7 ad ed.) Res abesse videntur (ut Sabinus ait et Pedius probat) etiam hae, quarum corpus manet, forma mutata est: et ideo si corruptae redditae sint vel transfiguratae, videri abesse [...] helyükre újakat hoztak be. Az a kérdés merült fel, hogy egyes bírák személyének változása a peres ügy / eljárás változását is jelenti-e. Azt a választ adtam, hogy a peres ügy / eljárás ugyanaz marad nem csak akkor, ha egy-két bírát lecserélnek, hanem akkor is, ha minden bírát lecserélnek. Nem ez az egyetlen eset, amikor a részek megváltozása ellenére az egész dolog ugyanaz marad sok más esetben is előfordul ez. Ugyanaz marad ugyanis a légió, amelyből sokan meghaltak, és helyükre másokat tettek, ugyanaz a nép egy adott időpontban, mint száz évvel korábban, noha utóbbi tagjai közül már senki sem él. Hasonlóképpen, ugyanaz marad a hajó, amelyet olyan gyakran javítottak, hogy már egyetlen régi deszkája sem maradt. [ ] Egy dolog / vagyontárgy akkor tekintendő nem létezőnek (mint ahogy azt Sabinus állítja, Pedius pedig ezt a véleményt elfogadja), ha a [belső] lényegük megmarad, jóllehet a külcsín módosul. Ekként ha a dolgot hibásan / elrontva, vagy megváltoztatva / átalakítva szolgáltatnak vissza, úgy kell tekinteni, hogy a dolog nem létezik / megszűnt létezni [ ]

8 8 7. Dologosztályozások: res corporales incorporales ABGB 285: Alles, was von der Person unterschieden ist, und zum Gebrauche der Menschen dient, wird im rechtlichen Sinne eine Sache genannt. 292: Körperliche Sachen sind diejenigen, welche in die Sinne fallen; sonst heißen sie unkörperliche; z. B. das Recht zu jagen, zu fischen und alle anderen Rechte. Lucr. 1, [ ] quae tamen omnia corporea constare necessest natura, quoniam sensus inpellere possunt; tangere enim et tangi, nisi corpus, nulla potest res. Sen. Ep. (6), 58, 8-15 Sed si ita necesse est, ponam "quod est". Sex modis hoc a Platone dici [ ] Omnes tibi exponam, si ante indicavero esse aliquid genus, esse et speciem. Nunc autem primum illud genus quaerimus, ex quo ceterae species suspensae sunt, a quo nascitur omnis divisio, quo universa conprensa sunt. Invenietur autem, si coeperimus singula retro legere; sic enim perducemur ad primum. Homo species est, ut Aristoteles ait; equus species est; canis species est; ergo commune aliquod quaerendum est his omnibus vinculum, quod illa conplectatur et sub se habeat. Hoc quid est? Animal. Ergo genus esse coepit horum omnium, quae modo rettuli, hominis, equi, canis, animal. Sed quaedam animam habent nec sunt animalia. Placet enim satis et arbustis animam inesse. Itaque et vivere illa et mori dicimus. Ergo De ha szükséges, kifejtem, hogy mit értünk quod est alatt. Platón hatféleképpen közelíti meg ezt [ ] Valamennyit kifejtem, kezdve azzal, hogy egyeseket genusnak, másokat speciesnek hívnak. Most azonban az elsődleges genust keressük, amelyen a többi species nyugszik, amely minden osztályozás forrása; azt, amelyet univerzálisként fogunk fel. Ezt a genust akkor érhetjük el, ha az egyedektől visszafelé haladunk, így jutva el a legfőbb fogalomhoz. Ahogy azt Arisztotelész is mondja, az ember, a ló, a kutya egyaránt speciesek, kell tehát találnunk egy közös összefoglaló nevet mindnyájuknak, amely mindet magában foglalja. És mi lesz ez? Az animal fogalma. Ekként lesz az animal egy genus, amely magában foglalja ezeket: ember, ló, kutya. Vannak azonban, amelyeknek van animájuk, mégsem

9 9 animantia superiorem tenebunt locum, quia et animalia in hac forma sunt et sata. Sed quaedam anima carent, ut saxa. Itaque erit aliquid animantibus antiquius, corpus scilicet. Hoc sic dividam, ut dicam corpora omnia aut animantia esse aut inanima. Etiamnunc est aliquid superius quam corpus. Dicimus enim quaedam corporalia esse, quaedam incorporalia. Quid ergo erit, ex quo haec deducantur? Illud, cui nomen modo parum proprium inposuimus", quod est." Sic enim in species secabitur, ut dicamus: "quod est" aut corporale est aut incorporale. [ ] tartoznak animal körébe. Mert hiszen a közvélekedés az, hogy a cserjék és fák animával bírnak, ezért mondjuk, hogy élnek és meghalnak. Ekként az animantia mind az animaliát, mind a növényeket magában foglalja. Bizonyos létezők ugyanakkor híján vannak az animának, mint amilyenek például a sziklák. Ekként kell, hogy legyen egy fogalom, amely megelőzi az animantiát; ez pedig a corpus. Ez a corpus úgy osztható fel, hogy mindegyik lehet animantia, vagy inanima. Azonban van olyan fogalom, amely felette áll még a corpusnak is: azt mondjuk ugyanis, hogy egyes létezők corporalia, mások incorporalia. Mi lesz akkor az, amiből mindez levezethető? Az, amit korábban nem éppen a legmegfelelőbb módon quod estnek neveztünk. Ekként ugyanis speciesekre osztható akként, hogy azt mondjuk, hogy quod est lehet corporalia, vagy incorporalia [ ] Cic. Top. 5, 26 [ ] Definitionum autem duo genera prima: unum earum rerum quae sunt, alterum earum quae intelleguntur. A definícióknak két legfőbb fajtája van: az egyik azok a dolgok, amelyek vannak, a másik azok, amelyeket elképzelünk. Gai. 2, [12] Quaedam praeterea res corporales sunt, quaedam incorporales. [13] Corporales hae sunt, quae tangi possunt, velut fundus, homo, vestis, aurum, argentum et denique aliae res innumerabiles. [14] Incorporales sunt, quae Egyes dolgok testiek, mások testetlenek. Testiek azok, amelyeket meg lehet érinteni, mint amilyen a telek, a rabszolga, a ruhanemű, az arany, az ezüst, és számtalan egyéb más dolog. Testetlenek azok,

10 10 tangi non possunt, qualia sunt ea, quae in iure consistunt, sicut hereditas, ususfructus, obligationes quoquo modo contractae. nec ad rem pertinet, quod in hereditate res corporales continentur, et fructus, qui ex fundo percipiuntur, corporales sunt, et id, quod ex aliqua obligatione nobis debetur, plerumque corporale est, veluti fundus, homo, pecunia: nam ipsum ius successionis et ipsum ius utendi fruendi et ipsum ius obligationis incorporale est. eodem numero sunt iura praediorum urbanorum et rusticorum. amelyeket nem lehet megérinteni, mint azok, amelyek lényege valamilyen jogosultság, például a hagyaték, a haszonélvezet, a bármely szerződéssel létrehozott kötelmek. Nem számít ugyanakkor, hogy a hagyatékban testi dolgok is vannak, vagy hogy a telekről beszedett gyümölcs is test, vagy hogy amivel szerződés alapján nekünk tartoznak az rendszerint testi, mint amilyen például a telek, a rabszolga, vagy a pecunia. Maga az öröklési jog(osultság), maga a használati és gyümölcsöztetési jog(osultság), és maga a kötelmi (jogi) jog(osultság) ugyanis testetlen. Ugyanide tartoznak a városi és mezei telki szolgalmak is. 8. Res, quae pondere numero mensura constant A res, quae pondere numero mensura constant kifejezés példákkal fordul elő: Gai. 2, 196 Gai. 3, 90 Inst. 3, 14 pr. Gai. D. 18, 1, 35, 5 (10 ad ed. provinc.) Gai. D. 44, 7, 1, 2 (2 aur.) A res, quae pondere numero mensura constant kifejezés önállóan fordul elő: Paul. D. 12, 1, 2, 1 (28 ad ed.) Paul. D. eod. 3 (28 ad ed.) Gai. D. 23, 3, 42 (11 ad ed. provinc.) Paul. D. 35, 2, 1, 7 (sing. ad legem Falc.) Maec. D. 35, 2, 30, 3 (8 fideicomm.) Ulp. 6, 8 Ulp. 24, 7

11 11 Gai. 2, 196 Gai. 3, 90 Inst. 3, 14 pr. [ ] sed eas quidem res, [ ] mutui autem datio [ ] mutui autem obligatio quae pondere, numero, proprie in his fere rebus in his rebus consistit quae mensura constant, [ ] veluti vinum, oleum, frumentum, contingit, quae res pondere, numero, mensura constant, pondere, numero mensurave constant, veluti vino, oleo, pecuniam numeratam; [ ] qualis est pecunia numerata, frumento, pecunia vinum, oleum, frumentum, numerata, aere, argento, aes, argentum, aurum; auro, [ ] [ ] Gai. D. 18, 1, 35, 5 (10 ad ed. provinc.) In his quae pondere numero mensurave constant, veluti frumento vino oleo argento, [ ] Gai. D. 44, 7, 1, 2 (2 aur.) [ ] Mutui autem datio consistit in his rebus, quae pondere numero mensurave constant, veluti vino oleo frumento pecunia numerata, quas res in hoc damus, ut fiant accipientis, postea alias recepturi eiusdem generis et qualitatis. (a) pecunia numerata: (b) vinum, oleum, frumentum: (c) aes, argentum, aurum: Az eiusdem generis et qualitatis =

12 12 9. A birtok: animus possidendi és corpus possessionis Paul. D. 41, 2, 3, 1 (54 ad ed.) Et apiscimur possessionem corpore et animo, neque per se animo aut per se corpore. Quod autem diximus et corpore et animo adquirere nos debere possessionem, non utique ita accipiendum est, ut qui fundum possidere velit, omnes glebas circumambulet: sed sufficit quamlibet partem eius fundi introire, dum mente et cogitatione hac sit, uti totum fundum usque ad terminum velit possidere. Birtokot corpore és animo szerzünk, nem pedig csak animo, vagy csak corpore. Amit az előbb mondottunk, hogy birtokot corpore és animo kell, hogy megszerezzük a birtokot, nem úgy kell érteni, hogy ha valaki egy telket akar birtokba venni, akkor az egészet be kell, hogy járja, hanem elegendő a telek bármely részére belépnie, amíg azzal a szándékkal teszi ezt, hogy az egész telket annak határáig birtokolni akarja. Exegézis Tényállás: Jogkérdés: Magyarázat: 10. A birtok megszerzése és megszűnése Megszerzés Iav. D. 46, 3, 79 (10 epist.) Pecuniam, quam mihi debes, aut aliam rem si in conspectu meo ponere te iubeam, efficitur, ut et tu statim libereris et mea esse incipiat: nam tum, quod a nullo corporaliter eius rei possessio detinetur, adquisita mihi et quodammodo manu longa tradita existimanda est. Ha meghagyom neked, hogy azt a pénzösszeget, amivel nekem tartozol, vagy valamely más dolgot előttem tedd le, ennek az lesz a hatása, hogy te azonmód szabadulsz (a kötelemből), és a pénzösszeg, vagy a dolog az enyém lesz. Minthogy a dolgot corporaliter senki sem tartotta magánál,

13 13 úgy szerzem meg, minta longa manu kerülne átadásra. Paul. D. 41, 2, 1, 21 (54 ad ed.) Si iusserim venditorem procuratori rem tradere, cum ea in praesentia sit, videri mihi traditam priscus ait, idemque esse, si nummos debitorem iusserim alii dare. Non est enim corpore et tactu necesse adprehendere possessionem, sed etiam oculis et affectu argumento esse eas res, quae propter magnitudinem ponderis moveri non possunt, ut columnas, nam pro traditis eas haberi, si in re praesenti consenserint: et vina tradita videri, cum claves cellae vinariae emptori traditae fuerint. Ha utasítom az eladót, hogy a jelenlévő dolgot az én procuratoromnak adja át, akkor Priscus véleménye szerint úgy kell tekinteni, mintha nekem adta volna át. Ugyanez az eset akkor is, ha az adóst arra utasítom, hogy a pénzösszeget valaki másnak adja át. Nem szükséges ugyanis tényleges fizikai ráhatás a birtokbavételhez, elegendő csupán megtekintéssel és akarattal. Ezt alátámasztja az, hogy vannak olyan dolgok, amelyek nagy tömegük miatt nem mozdíthatók, mint amilyenek például az oszlopok, ekként ezeket átadottnak kell tekinteni, ha erről jelenlétükben megegyeztek. Hasonlóképpen a bort átadottnak kell tekinteni, ha a borospince kulcsait a vevő birtokába bocsátják. Pap. D. 18, 1, 74 (5 def.) Clavibus traditis ita mercium in horreis conditarum possessio tradita videtur, si claves apud horrea traditae sint: quo facto confestim emptor dominium et possessionem adipiscitur, etsi non aperuerit horrea: quod si venditoris merces non fuerunt, usucapio confestim inchoabitur. A raktárban őrzött áru feletti birtokot átadottnak kell tekinteni a raktár kulcsainak átadásával, ha erre a raktár előtt kerül sor. A [kulcs]átadás tényénél fogva a vevő akkor is rögvest megszerzi a tulajdont és a birtokot, ha nem nyitja ki a raktárt. Amennyiben az áruk nem az eladó tulajdonát képezték, azonnal megkezdődik az elbirtoklás.

14 14 (Solo animo) Gai. D. 41, 1, 9, 5 (2 rer. cott.) Interdum etiam sine traditione nuda A dolog átadásához némelykor elegendő a voluntas domini sufficit ad rem tényleges átadás nélküli puszta akarat, mint transferendam, veluti si rem, quam amikor például azt a dolgot, amit commodavi aut locavi tibi aut apud te haszonkölcsönbe adtam, bérbe adtam, vagy deposui, vendidero tibi: licet enim ex ea nálad letétbe helyeztem, neked eladom. causa tibi eam non tradiderim, eo tamen, Jóllehet ugyanis nem ezen a jogcímen adtam quod patior eam ex causa emptionis apud te át neked, mégis azáltal, hogy tűröm, hogy esse, tuam efficio. vétel jogcímén nálad legyen, rád ruházom a tulajdont. ABGB 428. Durch Erklärung wird die Sache übergeben, wenn der Veräußerer auf eine erweisliche Art seinen Willen an den Tag legt, daß er die Sache künftig im Namen des Übernehmers innehabe; oder, daß der Übernehmer die Sache, welche er bisher ohne ein dingliches Recht innehatte, künftig aus einem dinglichen Rechte besitzen solle. Ptk (2) A tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került. Új Ptk. 5:3. [Birtokátruházás] (2) A birtokátruházás a birtokos és a birtok megszerzőjének erre irányuló megállapodásával megvalósul, ha a) a birtokot megszerző fél a dolgot albirtokosként már birtokában tartja; vagy b) az átruházó fél a dolgot albirtokosként továbbra is birtokában tartja. (3) A birtokátruházás a birtokos dolog feletti tényleges hatalmának megszüntetésével megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtok megszerzője megállapodnak. Iav. D. 41, 2, 21, 3 (7 ex Cass.) Qui alienam rem precario rogavit, si eandem a domino conduxit, possessio ad dominum Ha az, aki idegen dolgot szívességi használatba vett, ugyanazt a dolgot a

15 15 revertitur. tulajdonostól bérbe veszi, a birtok visszakerül a tulajdonoshoz. Cels. D. 41, 2, 18 pr. (23 dig.) Quod meo nomine possideo, possum alieno nomine possidere: nec enim muto mihi causam possessionis, sed desino possidere et alium possessorem ministerio meo facio. Nec idem est possidere et alieno nomine possidere: nam possidet, cuius nomine possidetur, procurator alienae possessioni praestat ministerium. Amit a saját nevemben birtokolok, azt más nevében is birtokolhatom, és ezzel a birtoklásom jogcímét nem változtatom meg, hanem csupán magam felhagyok a birtoklással, és közreműködésem révén más válik birtokossá. Nem ugyanaz birtokolni és más nevében birtokolni: az ugyanis a [tényleges] birtokos, akinek a nevében a birtoklásra sor kerül, a procurator pedig más birtoklásához segítséget nyújt. Megszűnés Paul. D. 41, 2, 3, 9 (54 ad ed.) Et si alii tradiderim, amitto possessionem. Ha [az ingatlant] másra ruházom, akkor is Nam constat possidere nos, donec aut nostra elveszítem a birtokot. Bizonyos ugyanis, voluntate discesserimus aut vi deiecti hogy addig vagyunk birtokosok, amíg [a fuerimus. birtokkal] saját akaratunkból fel nem hagyunk, vagy amíg [abból] erőszakkal ki nem vetnek minket. ABGB 349. Der Besitz einer körperlichen Sache geht insgemein verloren, wenn dieselbe ohne Hoffnung, wieder gefunden zu werden, in Verlust gerät; wenn sie freiwillig verlassen wird; oder, in fremden Besitz kommt. Új Ptk. 5:4. [A birtok elvesztése] (1) A birtokot a birtokos elveszti, ha a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlásával véglegesen felhagy, vagy ha a dolog birtokát más szerzi meg.

16 16 Paul. D. eod. 3, 6 (54 ad ed.) In amittenda quoque possessione affectio eius qui possidet intuenda est: itaque si in fundo sis et tamen nolis eum possidere, protinus amittes possessionem. Igitur amitti et animo solo potest, quamvis adquiri non potest. A birtokkal való felhagyás esetében is figyelembe kell venni annak az akaratát, aki birtokol. Ha következésképpen a telkeden vagy, és mégsem akarod azt birtokolni, azonnal el is veszíted a birtokot. Ekként a birtokot solo animo is el lehet veszíteni, még akkor is, ha így megszerezni nem lehet. Cels. D. 41, 2, 18, 1 (23 dig.) Si furioso, quem suae mentis esse existimas, eo quod forte in conspectu inumbratae quietis fuit constitutus, rem tradideris, licet ille non erit adeptus possessionem, tu possidere desinis: sufficit quippe dimittere possessionem, etiamsi non transferas. Illud enim ridiculum est dicere, quod non aliter vult quis dimittere, quam si transferat: immo vult dimittere, quia existimat se transferre. Ha egy őrültnek, akit te épelméjűnek véltél, mivel jelenlétedben éppen nyugodtnak látszott, és elméje sem tűnt elborultnak, átadsz egy dolgot, ezáltal felhagysz a birtoklással, jóllehet ő nem szerzi meg a birtokot. elegendő tehát felhagyni a birtoklással, még akkor is, ha nem ruházod át azt. Nevetséges lenne ugyanis azt állítani, hogy valaki csak akkor / úgy akar felhagyni a birtokkal, ha azt másra ruházza. Éppen ellenkezőleg: sokkal inkább azért akar vele felhagyni, mert úgy hiszi, hogy átruházta. Pomp. D. 41, 2, 25 pr. (24 ad Q. Muc.) Si id quod possidemus ita perdiderimus, ut ignoremus, ubi sit, desinimus possidere. Ha azt, amit birtoklunk, úgy veszítjük el, hogy nem tudjuk, hol van, felhagyunk a birtokkal. Ulp. D. 41, 2, 13 pr. (72 ad ed.) Pomponius refert, cum lapides in Tiberim demersi essent naufragio et post tempus extracti, an dominium in integro fuit per id tempus, quo erant mersi. Ego dominium me Pomponius foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon változatlanul megmarad-e a tulajdon a hajótörés következtében a Tiberisbe süllyedt, majd utóbb kiemelt

17 17 retinere puto, possessionem non puto, nec est simile fugitivo: namque fugitivus idcirco a nobis possideri videtur, ne ipse nos privet possessione: at in lapidibus diversum est. köveken, azon idő alatt, amíg a víz alatt voltak. Úgy vélem, hogy a tulajdon fennmarad, a birtok azonban nem. Nem azonos ez az eset a szökött rabszolga példájával, mivel a rabszolgát a birtokunkban lévőnek kell tekinteni azért, hogy ne foszthasson meg minket a birtoktól. A kövek esete ettől eltérő. Pap. D. 41, 2, 44 pr. (23 quaest.) Peregre profecturus pecuniam in terra custodiae causa condiderat: cum reversus locum thensauri memoria non repeteret, an desisset pecuniam possidere, vel, si postea recognovisset locum, an confestim possidere inciperet, quaesitum est. Dixi, quoniam custodiae causa pecunia condita proponeretur, ius possessionis ei, qui condidisset, non videri peremptum, nec infirmitatem memoriae damnum adferre possessionis, quam alius non invasit: alioquin responsuros per momenta servorum, quos non viderimus, interire possessionem. Et nihil interest, pecuniam in meo an in alieno condidissem, cum, si alius in meo condidisset, non alias possiderem, quam si ipsius rei possessionem supra terram adeptus fuissem. Itaque nec alienus locus meam propriam aufert possessionem, cum, supra terram an infra terram possideam, nihil intersit. Külföldi útja előtt valaki a földbe rejtette értéktárgyát, annak megőrzése céljából. Visszatértét követően már nem emlékezett a kincs lelőhelyére, így kérdésként merült fel, hogy ezáltal elveszítette-e az értéktárgy birtokát, illetőleg, miután eszébe jutott a rejtekhely, azonnal birtokba lép-e. Azt válaszoltam, hogy mivel az értéktárgyat megőrzés céljából rejtette el, és az elrejtőnek a birtokláshoz való joga nem tekinthető elenyészettnek, és az emlékezet gyengesége sincs hatással a birtoklásra, minthogy senki sem bitorolta az értéktárgyat. Másfelől ugyanakkor meglehet, hogy a nem látott rabszolgáink felett elveszítjük a birtokot. Nem számít, hogy a saját, vagy más telkén rejtettem el az értéktárgyat, mivel ha más az én telkembe rejtene valamit, azt csak akkor birtokolnám, ha a földfelszín felett is megszereztem volna annak a dolognak a birtokát. Ekként az a tény, hogy a föld másé nem foszt meg a birtokomtól, mivel nincs különbség aközött, hogy a felszín felett, vagy

18 18 az alatt birtoklok. Paul. D. 41, 2, 3, 11 (54 ad ed.) Saltus hibernos aestivosque animo possidemus, quamvis certis temporibus eos relinquamus. A téli-, és a nyári legelőket animo szokás birtokolni, még akkor is, ha azokat bizonyos időszakokban elhagyjuk. 11. A birtokvédelem Ulp. D. 43, 16, 1, 30 (69 ad ed.) Qui a me vi possidebat, si ab alio deiciatur, habet interdictum. Ha azt, aki tőlem erőszakkal szerezte a birtokot, valaki más szintén kiveti a birtokból, kérhet interdictumot. ABGB 339. Der Besitz mag von was immer für einer Beschaffenheit sein, so ist niemand befugt, denselben eigenmächtig zu stören. Der Gestörte hat das Recht, die Untersagung des Eingriffes, und den Ersatz des erweislichen Schadens gerichtlich zu fordern. Ptk (1) Ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják (tilos önhatalom), birtokvédelem illeti meg. (2) A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg. Új Ptk. 5:5. [A birtokost megillető birtokvédelem] (1) A birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül megfosztják vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják (tilos önhatalom). (2) A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg. Ulp. D. eod. 17 (69 ad ed.)

19 19 Qui possessionem vi ereptam vi [in ipso congressu] reciperat, in pristinam causam reverti potius quam vi possidere intellegendus est: ideoque si te deiecero, [ilico] <tunc> tu me, deinde ego te, unde vi interdictum tibi utile erit. Aki az erőszakkal elvett dolgot erőszakkal [ugyanabban a vitában] visszaveszi, azt inkább úgy kell tekinteni, mint az eredeti állapotba való visszakerülést, semmint erőszakkal birtoklást. Ekként ha én téged kivetlek a birtokból, ezt követően te <rögtön> kivetsz engem, majd ismét én téged, akkor te ellenem sikerrel kérhetsz interdictum unde vi-t.