ERDŐDY JÁNOS BEVEZETÉS A RÓMAI DOLOGI JOGBA. Tulajdonszerzés és a tulajdon megszűnése

Átírás

1 ERDŐDY JÁNOS BEVEZETÉS A RÓMAI DOLOGI JOGBA Tulajdonszerzés és a tulajdon megszűnése 1

2 A VAGYON ÉS A TULAJDON MEGJELÖLÉSEI AZ ŐSI JOGBAN 1. A vagyon fogalma és megjelenési formái Rómában Célvagyon elmélet hatása igen erős! Meghatározott célra rendelt vagyonalkatrészek összessége; pénzben kifejezhető. familia pecuniaque bona peculium dos hereditas, legatum, legősibb in bonis est <pecus; külövagyon hozomány fideicommissum öröklés körében megszerezhető vagyon(tételek) 2. A familia pecuniaque kérdésköre MOMMSEN (1887) JHEERING (1894) BONFANTE (1926) WLASSAK (1933) jószág, szolga megkülönböztetés nélkül tautológia (nem familia családi jellemző); familia res (szerzeményi) vagyon mancipi; pecunia res pecunia ami nem nec mancipi családi vagyon Nk-i irodalomban: Girard, Kunkel, Biondi, Cornil, Cuq, Westrup Monier Mitteis Magyar irodalom: Személyi (Marton) (Marton) Marton familia res mancipi + gyümölcsök; pecunia paterfamilias különvagyona. Legújabban BRETONE: eredetileg nem szerepelt a törvényben, nem került volna más a helyére. Textus XII t.t.: Uti legassit suae rei, ita ius esto. Egyéb: Paterfamilias uti super familia pecuniaque sua legassit, ita ius esto Uti legassit super pecunia tutelave suae rei, ita ius esto. Locus Gai. 2, 224 = Inst. 2, 22 pr. Pomp. D. 50, 16, 120 (5 ad Q. Muc.) Rhet. ad Herren Cic. de inv Ulp. 11, 14. Paul. D. 50, 16, 53 pr. (59 ad ed.) 2

3 AZ ŐSI TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK 1. Mancipatio Gai. 1, (119) Est autem mancipatio, ut supra quoque diximus, imaginaria quaedam venditio: quod et ipsum ius proprium civium Romanorum est; eaque res ita agitur: adhibitis non minus quam quinque testibus civibus Romanis puberibus et praeterea alio eiusdem condicionis, qui libram aeneam teneat, qui appellatur libripens, is, qui mancipio accipit, rem tenens ita dicit: HUNC EGO HOMINEM EX IURE QUIRITIUM MEUM ESSE AIO ISQUE MIHI EMPTUS ESTO HOC AERE AENEAQUE LIBRA ; deinde aere percutit libram idque aes dat ei, a quo mancipio accipit, quasi pretii loco. (120) Eo modo et serviles et liberae personae mancipantur; animalia quoque, quae mancipi sunt, quo in numero habentur boves, equi, muli, asini; item praedia tam urbana quam rustica, quae et ipsa mancipi sunt, qualia sunt Italica, eodem modo solent mancipari. (121) In eo solo praediorum mancipatio a ceterorum mancipatione differt, quod personae serviles et liberae, item animalia, quae mancipi sunt, nisi in praesentia sint, mancipari non possunt; adeo quidem, ut eum, qui mancipio accipit, adprehendere id ipsum, quod ei mancipio datur, necesse sit; unde etiam mancipatio dicitur, quia manu res capitur: praedia vero absentia solent mancipari. (122) Ideo autem aes et libra adhibetur, quia olim aereis tantum nummis utebantur; et erant asses, dipundii, semisses, quadrantes, nec ullus aureus vel argenteus nummus in usu erat, sicut ex lege XII tabularum intellegere possumus; eorumque nummorum vis et potestas non in numero erat, sed in pondere; [ ] tunc igitur et qui dabat alicui pecuniam, non numerabat eam, sed appendebat [ ] A mancipatio mint arra már fentebb is utaltunk egy színleges adásvétel, a rá vonatkozó jog pedig a római polgárok saját joga. A következőképpen zajlik: nem kevesebb, mint öt serdült római polgár tanút kell alkalmazni, valamint az ércmérleg tartása céljából egy ugyanilyen állapotú személyt, akit mérlegtartónak hívnak. Az, aki mancipiumba kap, a dolgot tartva így szól: Ezt a rabszolgát ex iure Quiritium a magaménak mondom; legyen ez számomra megvéve ezért a mérlegelt rézért cserébe. Ezután a rézdarabbal megüti a mérleget, majd odaadja azt annak, akitől mancipiumba kap, mintegy vételár gyanánt. Ilyen módon szabad és szolga személyek is hatalomba adhatók voltak, valamint a mancipálható állatok, mint amilyenek például az ökrök, a lovak, az öszvérek, a szamarak. Hasonlóképpen a mezei és a városi telkek közül azok, amelyek Itáliában fekszenek, szintén res mancipi voltak, azokat ugyanígy kell mancipálni. A telek mancipatiója egyedül abban tér el a többi dolog mancipatiójától, hogy a rabszolgákat és a szabad személyeket, valamint a mancipálható állatokat csak akkor lehet mancipálni, ha jelen vannak. Olyannyira így van ez, hogy aki mancipiumba kap, az meg kell, hogy ragadja azt, amit neki mancipiumba adnak; ezért is hívják ezt [az ügyletet] mancipatiónak, mert kézzel meg kell ragadni a dolgot. Ezzel szemben a telkeket távollétükben szokták mancipálni. Rezet és mérleget pedig azért használnak, mert egykor csupán rézpénz volt használatban: létezett as, dipundius, semis, quadrans, és egyetlen arany vagy ezüst pénz sem volt használatban, így tudjuk a XII t.t.-ből. Ezeknek a [pénzeknek] a [vásárló]ereje nem a számukban, hanem a súlyukban volt, ekként aki pénzt fizetett valakinek, az nem leszámolta, hanem lemérte azt. 3

4 Ulp. 19, 1 Omnes res aut mancipi sunt aut nec mancipi. Mancipi res sunt praedia in Italico solo, tam rustica, qualis est fundus, quam urbana, qualis domus; item iura praediorum rusticorum, velut via, iter, actus, aquaeductus; item servi et quadrupedes, quae dorso collove domantur, velut boves, muli, equi, asini; ceterae res nec mancipi sunt. Elefanti et cameli, quamvis collo dorsove domentur, nec mancipi sunt, quoniam bestiarum numero sunt. Minden dolog vagy mancipi, vagy nec mancipi. Mancipi az itáliai földön fekvő telek, legyen akár mezei, mint amilyen a fundus, vagy városi, mint amilyen a domus. Ugyanígy a mezei telki jogok, mint amilyen például az út, a gyalogút, a marhahajtás, vízvezetés. Hasonlóan a rabszolgák, és a teherhordásra, vagy igavonásra alkalmas négylábúak, mint amilyenek az ökrök, öszvérek, lovak, szamarak. Minden más dolog nec mancipi. Az elefántok és a tevék, jóllehet teherhordásra és igavonásra alkalmasak, nec mancipi, mert vadállatoknak minősülnek. 2. In iure cessio Gai. 2, 24 In iure cessio autem hoc modo fit: apud magistratum populi Romani velut praetorem urbanum aut peregrinus is, cui res in iure ceditur, rem tenens ita dicit: HUNC EGO HOMINEM EX IURE QUIRITIUM MEUM ESSE AIO; deinde postquam hic vindicauerit, praetor interrogat eum, qui cedit, an contra vindicet; quo negante aut tacente tunc ei, qui vindicauerit, eam rem addicit; idque legis actio vocatur. hoc fieri potest etiam in provinciis apud praesides earum. Az in iure cessio pedig a következőképpen zajlik: a római nép magistratusa előtt, mint amilyen például a praetor urbanus vagy peregrinus, az, akinek a dolgot in iure átengedik, a dolgot tartva így szól: Ezt a rabszolgát ex iure Quiritium magaménak mondom. Miután így vindikált, a praetor megkérdezi azt, aki átengedi a dolgot, hogy ő kontravindikál-e. Ha az illető megtagadja a kontravindikációt vagy hallgat, akkor odaítéli a dolgot annak, aki vindikált. Ulp. 19, 9 11 (9) In iure cessio quoque communis alienatio est et mancipi rerum et nec mancipi; quae fit per tres personas, in iure cedentis, vindicantis, addicentis. (10) In iure cedit dominus; vindicat is, cui ceditur ; addicit praetor. (11) In iure cedi res etiam incorporales possunt, velut ususfructus et hereditas et tutela legitima libertae. Az in iure cessio pedig mind a res mancipi, mind nec mancipi közös elidegenítési módja, amelyet három személy folytat le: az in iure átengedő, a vindikáló és az odaítélő. Az in iure átengedő a tulajdonos, a vindikáló az, akinek átengedik a dolgot, az odaítélő pedig a praetor. 4

5 TULAJDON-TRADITIO Ulp. D. 41, 1, 20 pr. (29 ad Sab.) Traditio nihil amplius transferre debet vel potest ad eum qui accipit, quam est apud eum qui tradit. Si igitur quis dominium in fundo habuit, id tradendo transfert, si non habuit, ad eum qui accipit nihil transfert. A tulajdon-traditio nem ruházhat át többet a megszerzőre, mint amennyi az átruházónak megvolt. Ekként, ha valaki tulajdonosa egy teleknek, annak átadásával a tulajdont is átruházza, ha azonban nem áll a tulajdonában, akkor a megszerző semmit sem kap. Ptk (1) Átruházással ha a törvény kivételt nem tesz csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni. (2) A tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került. (3) Ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Új Ptk. 5:38. [Az átruházás] (1) Ingó dolog tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel a dolog birtokának átruházása szükséges. (2) Ingatlan tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel a tulajdonjog átruházásának az ingatlannyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Paul. D. 41, 1, 31 pr. (31 ad ed.) Numquam nuda traditio transfert dominium, sed ita, si venditio aut aliqua iusta causa praecesserit, propter quam traditio sequeretur. A puszta dologátadás révén átszáll a tulajdon, akként azonban, ha adásvétel, vagy más iusta causa megelőzi az átadást, amelynek érdekében a traditióra sor kerül. Iav. D. 39, 5, 25 (6 epist.) Si tibi dederim rem, ut Titio meo nomine donares, et tu tuo nomine eam ei dederis, an factam eius putes? Respondit, si rem tibi dederim, ut Titio meo nomine donares eamque tu tuo nomine ei dederis, quantum ad iuris suptilitatem accipientis facta non est et tu furti obligares: sed benignius est, si agam contra eum qui rem accepit, exceptione doli mali me summoveri. Ha átadok neked egy dolgot azzal, hogy a nevemben ajándékozd Titiusnak, te pedig a saját nevedben adod át, vajon megszerzi-e a tulajdont? A válasz az, hogy ha úgy adok neked valamit, hogy az én nevemben add oda Titiusnak, te pedig a saját nevedben teszed ezt, akkor szigorú értelmezés szerint az átvevő nem szerez tulajdont, te pedig lopásért felelsz. Az engedékenyebb 5

6 értelmezés szerint azonban, ha keresetet indítok a megszerző ellen, ő exceptio doli-val védekezhet. ABGB 380. Ohne Titel und ohne rechtliche Erwerbungsart kann kein Eigentum erlangt werden. BGB 929. Zur Übertragung des Eigentums an einer beweglichen Sache ist erforderlich, dass der Eigentümer die Sache dem Erwerber übergibt und beide darüber einig sind, dass das Eigentum übergehen soll. Ist der Erwerber im Besitz der Sache, so genügt die Einigung über den Übergang des Eigentums. Code civil art L'obligation de livrer la chose est parfaite par le seul consentement des parties contractantes. Elle rend le créancier propriétaire [...] Iul. D. 41, 1, 36 (13 dig.) Cum in corpus quidem quod traditur consentiamus, in causis vero dissentiamus, non animadverto, cur inefficax sit traditio, veluti si ego credam me ex testamento tibi obligatum esse, ut fundum tradam, tu existimes ex stipulatu tibi eum deberi. Nam et si pecuniam numeratam tibi tradam donandi gratia, tu eam quasi creditam accipias, constat proprietatem ad te transire nec impedimento esse, quod circa causam dandi atque accipiendi dissenserimus. Ulp. D. 12, 1, 18 pr. (7 disput.) Si ego pecuniam tibi quasi donaturus dedero, tu quasi mutuam accipias, Iulianus scribit donationem non esse: sed an mutua sit, videndum. Et puto nec mutuam esse magisque nummos accipientis non fieri, cum alia opinione acceperit. Quare si eos consumpserit, licet condictione teneatur, tamen doli exceptione uti poterit, quia secundum voluntatem dantis nummi sunt consumpti. Ha a dologátadásban egyetértünk, de a causában nem, akkor nem értem, hogy a traditio miért lenne érvénytelen, mint például amikor én azt hiszem, hogy egy ingatlan átadására ex testamento vagyok köteles, amíg te úgy véled, hogy az átadásra ex stipulatu kellene, hogy sor kerüljön. Ha ugyanis ajándékozási céllal adok át neked egy meghatározott pénzösszeget, te pedig kölcsön gyanánt veszed át, úgy tűnik, hogy át fog szállni a tulajdon, és a causában való egyetértés hiánya nem lesz akadálya a tulajdon átszállásának. Ha ajándék címén adok át neked egy meghatározott pénzösszeget, te pedig kölcsön gyanánt veszed át, akkor Iulianus véleménye szerint ajándékozás nem jön létre; kérdéses azonban, vajon kölcsön létrejön-e. a magam részéről úgy vélem, hogy kölcsön sem jön létre, és a pénz nem kerül az átvevő tulajdonába, mivel az átvételre eltérő vélekedés alapján került sor. Ekként, ha elkölti a pénzt, bár condictióval perelhető lesz, mégis exceptio dolit kérhet, mivel a pénz felhasználására az azt adó akaratának megfelelően került sor. 6

7 USUCAPIO 1. A bona fides kérdése Mod. D. 50, 16, 109 (5 pand.) Bonae fidei emptor esse videtur, qui ignoravit eam rem alienam esse, aut putavit eum qui vendidit ius vendendi habere, puta procuratorem aut tutorem esse. Jóhiszemű vevő az, aki nincs tisztában azzal, hogy az általa megvett dolog más tulajdonában áll, vagy úgy hiszi, hogy annak, aki eladta, volt joga ehhez, mint például a procurator vagy a tutor esetében. ABGB Zur Ersitzung wird nebst der Fähigkeit der Person und des Gegenstandes erfordert, daß jemand die Sache oder das Recht, die auf diese Art erworben werden sollen, wirklich besitze; daß sein Besitz rechtmäßig, redlich und echt sei, und durch die ganze von dem Gesetze bestimmte Zeit fortgesetzt werde ( 309, 316, 326 und 345). BGB 932 II. Der Erwerber ist nicht in gutem Glauben, wenn ihm bekannt oder infolge grober Fahrlässigkeit unbekannt ist, dass die Sache nicht dem Veräußerer gehört. Ptk (1) Kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos. (2) Kereskedelmi forgalmon kívül is tulajdonjogot szerez az, aki a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta. A tulajdonos azonban a dolgot az első szerzéstől számított egy éven belül az ellenszolgáltatás megtérítése fejében visszaválthatja. A felek jogviszonyára egyébként a jogalap nélküli jóhiszemű birtoklás szabályai irányadók Akire pénzt vagy bemutatóra szóló értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. Új Ptk. 5:39. [Nem tulajdonostól való tulajdonszerzés] (1) Átruházással a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni. (2) A kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző megszerzi az átruházással az ingó dolog tulajdonjogát akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. (3) Kereskedelmi forgalomban való szerzésnek minősül az, ha a vevő olyan eladótól vásárol, aki az adásvételi szerződést jogszerűen folytatott, üzletszerű gazdasági tevékenysége körében, saját nevében köti meg. (4) A tulajdonjognak a (2) bekezdés szerinti megszerzésével megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő olyan jogai, amelyek az átruházás előtt keletkeztek, és amelyek fennállása tekintetében a tulajdonjogot megszerző fél jóhiszemű volt. 5:40. [Tulajdonszerzés pénzen és értékpapíron] Akire pénzt vagy az értékpapírok átruházására vonatkozó szabályok szerint értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. 7

8 Pomp. D. 41, 3, 24 pr. (24 ad Quint. Muc.) Ubi lex inhibet usucapionem, bona fides possidenti nihil prodest. Paul. D. 41, 3, 12 (21 ad ed.) Si ab eo emas, quem praetor vetuit alienare, idque tu scias, usucapere non potes. Ha az elbirtoklást törvény tiltja, a birtokos jóhiszeműsége semmit sem ér. Ha olyan személytől vásárolsz, akinek a praetor megtiltotta az elidegenítést, és te tudsz erről, akkor elbirtoklás útján sem szerezhetsz tulajdont. Pomp. D. 41, 3, 32, 1 (32 ad Sab.) Si quis id, quod possidet, non putat sibi per leges licere usucapere, dicendum est, etiamsi erret, non procedere tamen eius usucapionem, vel quia non bona fide videatur possidere vel quia in iure erranti non procedat usucapio. Ha valaki úgy véli, hogy az általa birtokolt vagyontárgy felett elbirtoklás útján nem szerezhet tulajdont, azt kell mondani, hogy még ha tévedésben van is, nem szerezhet tulajdont elbirtoklás útján, vagy azért, mert nem tekinthető jóhiszemű birtokosnak, vagy azért, mert a jogban való tévedést az elbirtoklás nem orvosolja. Paul. D. 41, 4, 2, 15 (54 ad ed.) Si a pupillo emero sine tutoris auctoritate, quem puberem esse putem, dicimus usucapionem sequi, ut hic plus sit in re quam in existimatione: quod si scias pupillum esse, putes tamen pupillis licere res suas sine tutoris auctoritate administrare, non capies usu, quia iuris error nulli prodest. Ha serdültnek vélt pupillustól vásárolok gyámi auctoritas nélkül, akkor véleményünk szerint sor kerülhet elbirtoklásra, mivel ez [ti. az elbirtoklás] inkább a vagyontárggyal áll kapcsolatban, mint a [vele összefüggő] vélekedéssel. Ha azonban tudod, hogy az eladó pupillus, ám azt hiszed, hogy gyámi auctoritas nélkül eljárhat, akkor nem fogsz elbirtokolni, minthogy a jogban való tévedés senki előnyére sem válik. 2. A putatív titulus problémája Ner. D. 41, 10, 5 pr. 1 (5 membr.) (pr.) Usucapio rerum [ ] constituta est, ut aliquis litium finis esset. (1) Sed id, quod quis, cum suum esse existimaret, possederit, usucapiet, etiamsi falsa fuerit eius existimatio. quod tamen ita interpretandum est, ut probabilis error possidentis usucapioni non obstet, veluti si ob id aliquid possideam, quod servum meum A dolgok elbirtoklása [ ] azért került bevezetésre, hogy a pereskedésnek határt szabjon. Azon a dolgon, amit valaki akként birtokol, hogy azt tévesen hiszi a sajátjának, elbirtoklással lehet tulajdont szerezni még akkor is, ha a feltevése téves volt. Ezt azonban akként kell értelmezni, hogy a 8

9 aut eius, cuius in locum hereditario iure successi, emisse id falso existimem, quia in alieni facti ignorantia tolerabilis error est. Paul. D. 41, 4, 2, 6 (54 ad ed.) Cum Stichum emissem, Dama per ignorantiam mihi pro eo traditus est. Priscus ait usu me eum non capturum, quia id, quod emptum non sit, pro emptore usucapi non potest: sed si fundus emptus sit et ampliores fines possessi sint, totum longo tempore capi, quoniam universitas eius possideatur, non singulae partes. Afr. D. 41, 4, 11 (7 quaest.) Quod volgo traditum est eum, qui existimat se quid emisse nec emerit, non posse pro emptore usucapere, hactenus verum esse ait, si nullam iustam causam eius erroris emptor habeat: nam si forte servus vel procurator, cui emendam rem mandasset, persuaserit ei se emisse atque ita tradiderit, magis esse, ut usucapio sequatur. probabilis error nem akadályozza az elbirtoklást. Ilyen például ha birtokomban tartok egy dolgot, mert tévesen azt hiszem, hogy a rabszolgám, vagy annak a rabszolgája, akinek örökébe léptem, vásárolta azt, mivel a más tényeiben való tévedés tolerabilis. Megvettem a Stichus nevű rabszolgát, aki helyett tévedésből Dama került nekem átadásra. Priscus azt mondja, hogy az eme rabszolga feletti tulajdont nem szerzem meg elbirtoklással, mivel ami nem került megvételre, azt vevőként átvenni sem tudom. Ha azonban telket veszek, ám többet birtoklok annál, mint ahol a telek határai találhatók, akkor az idő múlásával megszerzem majd a telek tulajdonát, mivel az egészet a birtokomban tartom, nem csak egy kis részét. Amit egyszerűen csak átadtak annak, aki úgy vélte, hogy megvette a dolgot, holott nem így történt, pro emptore nem fog tudni tulajdont szerezni. Ez azonban csak akkor igaz, ha a vevőnek semmilyen iusta causája sincsen a tévedésre. Ha ugyanis egy rabszolga vagy procurator, akit a vétel lebonyolításával megbíztak, azt állítja az ügy urának, hogy eleget tett a megbízásnak, és neki át is adja a dolgot, helyesebbnek látszik azt az álláspontot követni, hogy bekövetkezik az elbirtoklás. 9

10 AZ OCCUPATIO, VADAK ÉS HALAK ELSAJÁTÍTÁSA Gai. D. 41, 1, 1, 1 (2 rer. cott.) Omnia igitur animalia, quae terra mari caelo capiuntur, id est ferae bestiae et volucres pisces, capientium fiunt. Flor. D. 41, 1, 2 (6 inst.) Vel quae ex his apud nos sunt edita. Gai. D. 41, 1, 3 (2 rer. cott.) (pr.) Quod enim nullius est, id ratione naturali occupanti conceditur. (1) Nec interest quod ad feras bestias et volucres, utrum in suo fundo quisque capiat an in alieno. Plane qui in alienum fundum ingreditur venandi aucupandive gratia, potest a domino, si is providerit, iure prohiberi ne ingrederetur. (2) Quidquid autem eorum ceperimus, eo usque nostrum esse intellegitur, donec nostra custodia coercetur: cum vero evaserit custodiam nostram et in naturalem libertatem se receperit, nostrum esse desinit et rursus occupantis fit. Ekként minden élőlény, amelyet a földön, a tengerben és az égen fogságba ejthető, azaz a vadállatok, akárcsak a madarak [tágabban: szárnyas élőlények] és a halak a foglaló tulajdonába kerülnek. Ugyanez érvényesül a kölyekik vonatkozásában, amelyek nálunk születtek. Ami senkié, az a naturalis ratio alapján a foglalót illeti. A vadak és madarak foglalása tekintetében nem számít, hogy valaki a saját, vagy a más telkén foglalja ezeket. Nyilvánvaló azonban, hogy ha valaki más telkére vadászati vagy üldözési céllal belép, akkor a tulajdonos amennyiben észleli a jelenlétét jogszerűen megakadályozhatja ebben. Mihelyt [ezen állatok közül] bármit is elfogunk, egészen addig a miénknek tekintendők, amíg őrizetünkben állnak. Mihelyt azonban őrizetünk alól kiszabadulnak, és visszanyerik természetes szabadságukat, megszűnnek a miénk lenni, és a foglaló újfent tulajdont szerezhet rajtuk. Flor. D. 41, 1, 4 (6 inst.) Nisi si mansuefacta emitti ac reverti solita sunt. Gai. D. 41, 1, 5 pr. 2 (2 rer. cott.) (pr.) Naturalem autem libertatem recipere intellegitur, cum vel oculos nostros effugerit vel ita sit in conspectu nostro, ut difficilis sit eius persecutio. (1) Illud quaesitum est, an fera bestia, quae ita vulnerata sit, ut capi possit, statim nostra esse intellegatur. Trebatio placuit statim nostram esse et eo usque nostram videri, donec eam persequamur, quod si desierimus eam persequi, desinere nostram esse et rursus fieri occupantis: itaque si per hoc Hacsak nem szelídített vadakról van szó, amelyek hazajáró szokással bírnak. Akkor tekintjük úgy, hogy visszanyerték természetes szabadságukat, ha szemünk elől eltűntek, vagy ugyan látjuk őket, ám üldözésük nehézségekbe ütközik. Kérdésként merült fel, hogy ha a vadállat olyan módon sérült meg, hogy elfoghatjuk, vajon azonnal a miénk lesz-e. Trebatius azon a véleményen volt, hogy azonnal a miénk lesz, és egészen addig így is marad, amíg üldözzük; mihelyt azonban felhagyunk az üldözéssel, megszűnik a miénk lenni, és ismét foglalható. Ekként, ha azon idő alatt, 10

11 tempus, quo eam persequimur, alius eam ceperit eo animo, ut ipse lucrifaceret, furtum videri nobis eum commisisse. Plerique non aliter putaverunt eam nostram esse, quam si eam ceperimus, quia multa accidere possunt, ut eam non capiamus: quod verius est. (2) Apium quoque natura fera est: itaque quae in arbore nostra consederint, antequam a nobis alveo concludantur, non magis nostrae esse intelleguntur quam volucres, quae in nostra arbore nidum fecerint. Ideo si alius eas incluserit, earum dominus erit. amíg üldözzük [az állatot] valaki a maga hasznát keresve elfogja azt, lopást követ el. A többség azonban úgy véli, hogy csak akkor lesz a miénk, ha elfogjuk, mert sokminden megakadályozhat a [tényleges] elfogásban; és ez tűnik helyesebb álláspontnak. A méhek is természetüknél fogva vadak, ekként, amíg nem zárjuk őket kaptárba, csak annyira tekinthetők a miénknek, mint azok a madarak, amelyek a mi fánkra fészkeltek. Így ha más fogja be őket, ő lesz a tulajdonosuk. Paul. D. 41, 2, 3, (54 ad ed.) (14) Item feras bestias, quas vivariis incluserimus, et pisces, quos in piscinas coiecerimus, a nobis possideri. Sed eos pisces, qui in stagno sint, aut feras, quae in silvis circumseptis vagantur, a nobis non possideri, quoniam relictae sint in libertate naturali: alioquin etiam si quis silvam emerit, videri eum omnes feras possidere, quod falsum est. (15) Aves autem possidemus, quas inclusas habemus, aut si quae mansuetae factae custodiae nostrae subiectae sunt. (16) Quidam recte putant columbas quoque, quae ab aedificiis nostris volant, item apes, quae ex alveis nostris evolant et secundum consuetudinem redeunt, a nobis possideri. Hasonlóképpen, azok a vadak, amelyeket körbezárt területen tartunk, vagy azok a halak, amelyeket medencében tartunk, a birtokunkban vannak. Ám azok a halak, amelyek egy tóban vannak, vagy azok a vadak, amelyek az erdőben körülhatárolt területen találhatók, nem állnak a birtokunkban, mert megtartják természetes szabadságukat. Még ha valaki meg is veszi az erdőt, mondhatná, hogy az ő birtokában vannak, ám ez helytelen. Azokat a madarakat birtokoljuk, amelyeket kalitkába zártunk, vagy megszelídítettünk, vagy az őrizetünkben tartjuk. Egyesek úgy tartják, hogy az épületeinkből kirepülő galambokat, a kaptárainkból elszálló méheket is birtokoljuk, ha visszajáró szokásuk van. ABGB 381. Bei freistehenden Sachen besteht der Titel in der angebornen Freiheit, sie in Besitz zu nehmen. Die Erwerbungsart ist die Zueignung, wodurch man sich einer freistehenden Sache bemächtigt, in der Absicht, sie als die seinige zu behandeln Häusliche Bienenschwärme und andere zahme oder zahm gemachte Tiere sind kein Gegenstand des freien Tierfanges, vielmehr hat der Eigentümer das Recht, sie auf fremdem Grunde zu verfolgen; doch soll er dem Grundbesitzer den ihm etwa verursachten Schaden ersetzen. Im Falle, daß der Eigentümer des Mutterstockes den Schwarm durch zwei Tage nicht verfolgt hat; oder, daß ein zahm gemachtes Tier durch zweiundvierzig Tage von selbst ausgeblieben ist, kann sie auf gemeinem Grunde jedermann; auf dem seinigen der Grundeigentümer für sich nehmen, und behalten. BGB 961 Zieht ein Bienenschwarm aus, so wird er herrenlos, wenn nicht der Eigentümer ihn unverzüglich verfolgt oder wenn der Eigentümer die Verfolgung aufgibt. 962 Der Eigentümer des Bienenschwarms darf bei der Verfolgung fremde Grundstücke betreten. Ist der Schwarm in eine fremde nicht besetzte Bienenwohnung eingezogen, so darf der Eigentümer des Schwarmes zum Zwecke des Einfangens die Wohnung öffnen und die 11

12 Waben herausnehmen oder herausbrechen. Er hat den entstehenden Schaden zu ersetzen. Codice civile Art Le cose mobili che non sono proprietà di alcuno si acquistano con l'occupazione. Tali sono le cose abbandonate e gli animali che formano oggetto di caccia o di pesca. Art Il proprietario di sciami di api ha diritto di inseguirli sul fondo altrui, ma deve indennità per il danno cagionato al fondo; se non li ha inseguiti entro due giorni o ha cessato durante due giorni di inseguirli, può prenderli e ritenerli il proprietario del fondo. Art Gli animali mansuefatti possono essere inseguiti dal proprietario nel fondo altrui, salvo il diritto del proprietario del fondo, a indennità per il danno. Essi appartengono a chi se ne è impossessato, se non sono reclamati entro venti giorni da quando il proprietario ha avuto conoscenza del luogo dove si trovano. Art I conigli o pesci che passano ad un'altra conigliera o peschiera si acquistano dal proprietario di queste, purché non vi siano stati attirati con arte o con frode. La stessa norma si osserva per i colombi che passano ad altra colombaia, salve le diverse disposizioni di legge sui colombi viaggiatori. 12

13 A TULAJDON DERELICTIO ÉS A TALÁLÁS Ulp. D. 41, 7, 1 (12 ad ed.) Si res pro derelicto habita sit, statim nostra esse desinit et occupantis statim fit, quia isdem modis res desinunt esse nostrae, quibus adquiruntur. Ha egy dolog elhagyott, akkor azon nyomban megszűnik a miénk lenni, és azé lesz, aki [tulajdonszerzési szándékkal] birtokba veszi azt, mivel ugyanazon a módon szűnnek meg a dolgok a miénk lenni, mint ahogy megszereztük azokat. Paul. D. eod. 2 (54 ad ed.) (pr.) Pro derelicto rem a domino habitam si sciamus, possumus adquirere. (1) Sed Proculus non desinere eam rem domini esse, nisi ab alio possessa fuerit: Iulianus desinere quidem omittentis esse, non fieri autem alterius, nisi possessa fuerit, et recte. Ha tudjuk, hogy a dolgot annak tulajdonosa hagyta el, megszerezhetjük a dolog tulajdonát. Proculus szerint azonban nem szűnik meg a dolog a tulajdonosé lenni, hacsak valaki nem veszi birtokba. Iulianus ezzel szemben úgy véli, hogy az elhagyás által megszűnik a tulajdon, akkor lesz azonban a másé, ha azt valaki birtokba veszi. Pomp. D. eod. 5, 1 (32 ad ed.) Id, quod quis pro derelicto habuerit, continuo meum fit: sicuti cum quis aes sparserit aut aves amiserit, quamvis incertae personae voluerit eas esse, tamen eius fierent, cui casus tulerit ea, quae, cum quis pro derelicto habeat, simul intellegitur voluisse alicuius fieri. Az, amit valaki lehagyott azon nyomban az enyém lesz. Így például ha valaki rézpénzt szór el, vagy madarakat enged szabadon, még akkor is, ha azt is akarja, hogy meghatározatlan személy tulajdonába kerüljenek, mégis az szerzi meg ezeket, akihez a szerencse sodorja, hiszen aki elhagyta a dolgokat minden bizonnyal azt akarta, hogy valakié legyenek. Iul. D. eod. 7 (2 ex Minic.) Si quis merces ex nave iactatas invenisset, num ideo usucapere non possit, quia non viderentur derelictae, quaeritur. Sed verius est eum pro derelicto usucapere non posse. Iav. D. 41, 1, 58 (11 ex Cass.) Quaecumque res ex mari extracta est, non ante eius incipit esse qui extraxit, quam dominus eam pro derelicto habere coepit. Ha valaki hajóból kidobott árukat talál, ugye nem tud elbirtoklással tulajdont szerezni. Helyesebbnek látszik azonban az a válasz, hogy pro derelicto címen nem lehet elbirtokolni. Bármin, amit a tengerből emelnek ki, addig nem szerez tulajdont a birtokba vevő, amíg a tulajdonos el nem hagyja azt. 13

14 Paul. D. 14, 2, 1 (2 sent.) Lege Rhodia cavetur, ut si levandae navis gratia iactus mercium factus est, omnium contributione sarciatur quod pro omnibus datum est. A lex Rhodia úgy rendelkezett, hogy ha a hajó megkönnyítése céljából árukidobásra kerül sor, a keletkezett veszteségből mindenkit részeltetni kell. Paul. D. eod. 2, 8 (34 ad ed.) Res autem iacta domini manet nec fit adprehendentis, quia pro derelicto non habetur. A kidobott dolgok ugyanis a tulajdonoséi maradnak, és a birtokba vevő nem szerez tulajdont, mivel a dolog nem tekinthető elhagyottnak. 14

15 A KINCSTALÁLÁS Paul. D. 41, 1, 31, 1 (31 ad ed.) Thensaurus est vetus quaedam depositio pecuniae, cuius non exstat memoria, ut iam dominum non habeat: sic enim fit eius qui invenerit, quod non alterius sit. Alioquin si quis aliquid vel lucri causa vel metus vel custodiae condiderit sub terra, non est thensaurus: cuius etiam furtum fit. Pap. D. 41, 2, 44 pr. (23 quaest.) Peregre profecturus pecuniam in terra custodiae causa condiderat: cum reversus locum thensauri memoria non repeteret, an desisset pecuniam possidere, vel, si postea recognovisset locum, an confestim possidere inciperet, quaesitum est. dixi, quoniam custodiae causa pecunia condita proponeretur, ius possessionis ei, qui condidisset, non videri peremptum, nec infirmitatem memoriae damnum adferre possessionis, quam alius non invasit [...] A kincs egy régen elfelejtett értékes dolog, amelyre már nem terjed ki az emlékezet, ekként tulajdonosa sincsen, így azé esz, aki megtalálja azt. Máskülönben, ha valaki haszonszerzési célzattal, félelemből, vagy megőrzési szándékkal rejtett valamit a földbe, az nem minősül kincsnek, [aki pedig elviszi,] lopást követ el. Egy külföldi útra készülő személy valamilyen értéktárgyakat rejtett a földbe annak megőrzése céljából, visszatértekor azonban már nem emlékszik az elrejtetés helyére. Kérdés, hogy vajon ebben az esetben kiesik-e a dolog birtokából, illetve ha később mégis eszébe jut, hová rejtette azt, nyomban visszaszerzi-e annak birtokát? Azt válaszoltam, hogy mivel a dolgot elrejtő személy megőrzési célból cselekedett, ekként a birtokláshoz való joga nem enyészik el a rejtekhely hollétének elfelejtése miatt, és az emlékezet gyengesége sem károsítja a birtoklást, feltéve, hogy dolog birtokát más személy nem szerezte meg. Scaev. D. 6, 1, 67 (1 resp.) A tutore pupilli domum mercatus ad eius refectionem fabrum induxit: is pecuniam invenit: quaeritur ad quem pertineat. Respondi, si non thensauri fuerunt, sed pecunia forte perdita vel per errorem ab eo ad quem pertinebat non ablata, nihilo minus eius eam esse, cuius fuerat. Valaki házat vesz egy pupillus gyámjától, majd mesterembert küld oda az épületet felújítandó. A mesterember a munkálatok során értéktárgyat talál, ekként felmerül a kérdés: kié az így talált vagyontárgy? Azt válaszoltam, hogy ha nem kincsről van szó, hanem sokkal inkább elveszített, vagy a tulajdonos által tévedésből hátrahagyott vagyontárgyról, akkor azé marad, akié eredetileg is volt. Tryph. D. 41, 1, 63, 1 (7 disp.) Si communis servus in alieno invenerit, utrum pro dominii partibus an semper aequis adquiret? Et simile est atque in hereditate vel Ha a közös tulajdonban álló rabszolga más telkén talál valamit, akkor a rabszolga urai vajon részeik arányában, vagy egyenlő 15

16 legato vel quod ab aliis donatum servo traditur, quia et thensaurus donum fortunae creditur, scilicet ut pars, quae inventori cedit, ad socios, pro qua parte servi quisque dominus est, pertineat. mértékben szereznek-e tulajdont? Hasonló ehhez, amikor hagyatékot, hagyományt vagy harmadik személy által adott ajándékot adnak át a rabszolgának, mivel a kincs a szerencse ajándéka, ekként az a hányad, amire a találó jogosult, a tulajodnostársakat a rabszolgán fennálló tulajdonuk részarányában illeti meg. ABGB 398. Bestehen die entdeckten Sachen in Geld, Schmuck oder andern Kostbarkeiten, die so lange im Verborgenen gelegen haben, daß man ihren vorigen Eigentümer nicht mehr erfahren kann, dann heißen sie ein Schatz. BGB 984. Wird eine Sache, die so lange verborgen gelegen hat, dass der Eigentümer nicht mehr zu ermitteln ist (Schatz) [ ]. Code civil Art Le trésor est toute chose cachée ou enfouie sur laquelle personne ne peut justifier sa propriété, et qui est découverte par le pur effet du hasard. Codice civile Art Tesoro è qualunque cosa mobile di pregio, nascosta o sotterrata, di cui nessuno può provare d'essere proprietario. Ptk (1) Ha valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként is feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani. Új Ptk. 5:64. (1) Ha valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani. ZGB Art Wird ein Wertgegenstand aufgefunden, von dem nach den Umständen mit Sicherheit anzunehmen ist, dass er seit langer Zeit vergraben oder verborgen war und keinen Eigentümer mehr hat, so wird er als Schatz angesehen. 16

17 A IACTUS MISSILIUM PROBLÉMAKÖRE Pomp. D. eod. 5, 1 (32 ad ed.) Id, quod quis pro derelicto habuerit, continuo meum fit: sicuti cum quis aes sparserit aut aves amiserit, quamvis incertae personae voluerit eas esse, tamen eius fierent, cui casus tulerit ea, quae, cum quis pro derelicto habeat, simul intellegitur voluisse alicuius fieri. Gai. D. 41, 1, 9, 7 (2 rer. cott.) Hoc amplius interdum et in incertam personam collocata voluntas domini transfert rei proprietatem: ut ecce qui missilia iactat in vulgus, ignorat enim, quid eorum quisque excepturus sit, et tamen quia vult quod quisque exceperit eius esse, statim eum dominum efficit. Inst. 2, 1, 46 Hoc amplius interdum et in incertam personam collocata voluntas domini transfert rei proprietatem: ut ecce praetores vel consules qui missilia iactant in vulgus, ignorant quid eorum quisque excepturus sit, et tamen quia volunt quod quisque exceperit eius esse, statim eum dominum efficiunt. Az, amit valaki lehagyott azon nyomban az enyém lesz. Így például ha valaki rézpénzt szór el, vagy madarakat enged szabadon, még akkor is, ha azt is akarja, hogy meghatározatlan személy tulajdonába kerüljenek, mégis az szerzi meg ezeket, akihez a szerencse sodorja, hiszen aki elhagyta a dolgokat minden bizonnyal azt akarta, hogy valakié legyenek. Ezen kívül némelykor előfordul, hogy a nem meghatározott személy irányába kifejezett akarat is átviszi a tulajdont. Ekként aki [ha a praetorok és consulok] ajándékokat szór[nak] a tömegbe, nem tudja [tudják], hogy azokat kik fogják elkapni, és mégis azt akarja [akarják], hogy azé legyenek, akik elkapják, és a tulajdont is azonnal megszerzik. pénzszórás res derelicta levegőben elkapja vki földre esik eldobja elrakja felszedi res nullius van nála pénz nincs nála pénz magistr. felszedi földön marad derelictio tulajdonszerzés visszakapja res nullius 17

18 GYÜMÖLCSSZERZÉS Iul. D. 22, 1, 25, 2 (7 dig.) Bonae fidei emptor sevit et antequam fructus perciperet, cognovit fundum alienum esse: an perceptione fructus suos faciat, quaeritur. Respondi, bonae fidei emptor quod ad percipiendos fructus intellegi debet, quamdiu evictus fundus non fuerit: nam et servus alienus quem bona fide emero tamdiu mihi ex re mea vel ex operis suis adquiret, quamdiu a me evictus non fuerit. A jóhiszemű vevő bevetette a földjét, és mielőtt beszedte volna a gyümölcsöt, megtudta, hogy a tele más tulajdonában van. Felmerül a kérdés, hogy vajon a beszedés által megszerzi-e a gyümölcs feletti tulajdont? Azt válaszoltam, hogy a vevőt a gyümölcs beszedése szempontjából addig kell jóhiszeműnek tekinteni, amíg nem kerül sor az evictióra. Ugyanis egy idegen rabszolga is, amelyet jóhiszeműen vettem, egészen addig nekem szerez az én vagyonom vagy a saját munkája révén, amíg nem kerül sor az evictióra. Ptk (3) A jóhiszemű birtokos addig az időpontig, amíg rosszhiszeművé nem válik, vagy a dolgot tőle a bíróság vagy a községi (városi, fővárosi kerületi) jegyző előtt vissza nem követelik, az elválással tulajdonjogot szerez a dolog termékein, terményein és szaporulatán. Új Ptk. 5:50. (3) A jóhiszemű birtokos addig az időpontig, amíg rosszhiszeművé nem válik, vagy a dolgot tőle a bíróság vagy a jegyző előtt vissza nem követelik, az elválással tulajdonjogot szerez a terméken, terményen és dolog szaporulatán. 18

19 DOLOGEGYESÜLÉS ÉS KEVEREDÉS Scaev. D. 41, 1, 60 (1 resp.) Titius horreum frumentarium novum ex tabulis ligneis factum mobile in Seii praedio posuit: quaeritur, uter horrei dominus sit. Respondit secundum quae proponerentur non esse factum Seii. Titius elhelyezett egy új, gából készült, mozgatható csűrt Seius telkén. Az a kérdés merült fel, hogy ki lesz kettejük közül a csűr tulajodnosa? A válasz az, hogy az ismertetett tényállás alapján [a csűr]nem lehet Seiusé. ABGB 297. Ebenso gehören zu den unbeweglichen Sachen diejenigen, welche auf Grund und Boden in der Absicht aufgeführt werden, daß sie stets darauf bleiben sollen [ ] BGB 946 Wird eine bewegliche Sache mit einem Grundstück dergestalt verbunden, dass sie wesentlicher Bestandteil des Grundstücks wird, so erstreckt sich das Eigentum an dem Grundstück auf diese Sache. 93 Bestandteile einer Sache, die voneinander nicht getrennt werden können, ohne dass der eine oder der andere zerstört oder in seinem Wesen verändert wird (wesentliche Bestandteile), können nicht Gegenstand besonderer Rechte sein. 94 I Zu den wesentlichen Bestandteilen eines Grundstücks gehören die mit dem Grund und Boden fest verbundenen Sachen, insbesondere Gebäude, sowie die Erzeugnisse des Grundstücks, solange sie mit dem Boden zusammenhängen. Samen wird mit dem Aussäen, eine Pflanze wird mit dem Einpflanzen wesentlicher Bestandteil des Grundstücks. II Zu den wesentlichen Bestandteilen eines Gebäudes gehören die zur Herstellung des Gebäudes eingefügten Sachen. 95 I Zu den Bestandteilen eines Grundstücks gehören solche Sachen nicht, die nur zu einem vorübergehenden Zweck mit dem Grund und Boden verbunden sind. [ ] Ptk A föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé (növedék). Ezt a szabályt a termékre, a terményre és a szaporulatra nem lehet alkalmazni, ha az valamely jogviszony alapján mást illet. Új Ptk. 5:51. A föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé, kivéve, ha az valamely jogviszony alapján mást illet. Paul. D. 6, 1, 23, 3 (1 ad ed.) Sed et id, quod in charta mea scribitur aut in tabula pingitur, statim meum fit: licet de pictura quidam contra senserint propter pretium picturae: sed necesse est ei rei cedi, quod sine illa esse non potest. De az is, amit az én papíruszomra írtak, az én táblámra festettek, azonnal az enyém lesz. Ám egyesek a festmény értéke miatt ennek az ellenkezőjét állítják, mégis szükségszerű, hogy a festmény a tábla sorsát ossza, mivel tábla nélkül a kép sem létezne. 19

20 Ulp. D. 6, 1, 5 pr. (16 ad ed.) Idem Pomponius scribit: si frumentum duorum non voluntate eorum confusum sit, competit singulis in rem actio in id, in quantum paret in illo acervo suum cuiusque esse: quod si voluntate eorum commixta sunt, tunc communicata videbuntur et erit communi dividundo actio. Pomponius azt is mondja, hogy amikor két tulajdonos gabonája akaratuk ellenére összekeveredett, mindkettőt megilleti egyegy in rem actio abban a mértékben, amennyi mindkettőjüknek külön-külön a tulajdonában állt. Ám ha a keveredésre akaratukkal egyezően került sor, akkor közös tulajdon keletkezik, és communi dividundo actiót lehet indítani. BGB 948 I Werden bewegliche Sachen miteinander untrennbar vermischt oder vermengt, so finden die Vorschriften des 947 entsprechende Anwendung. II Der Untrennbarkeit steht es gleich, wenn die Trennung der vermischten oder vermengten Sachen mit unverhältnismäßigen Kosten verbunden sein würde. Iav. D. 46, 3, 78 (11 ex Cass.) Si alieni nummi inscio vel invito domino soluti sunt, manent eius cuius fuerunt: si mixti essent, ita ut discerni non possent, eius fieri qui accepit in libris Gaii scriptum est, ita ut actio domino cum eo, qui dedisset, furti competeret. Ha más pénzéből annak tudta vagy beleegyezése nélkül került sor kifizetésre, azé marad [a pénz], akié volt. Ha más pénzével összekeveredett olyan módon, hogy már nem lehet elkülöníteni őket, akkor mint azt Gaius írja lopási kereset indítható az ellen [a tulajdonos ellen], aki fizetett vele. Ptk Akire pénzt vagy bemutatóra szóló értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. Új Ptk. 5:40. Akire pénzt vagy az értékpapírok átruházására vonatkozó szabályok szerint értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. 20