Betegségek megelőzése és korai felismerése

Átírás

1 Betegségek megelőzése és korai felismerése Szerkesztette Berkő Péter AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

2 Készült a Miskolci Akadémiai Bizottság Orvos- és Egészségtudományi Szakbizottsága tagjainak, a Miskolci Egyetem Egészségügyi Kara tanárainak és Miskolc város korábbi és jelenlegi osztályvezető főorvosainak összefogásával Lektorálták Barkai László Kiss János István A könyv szerzői Asztalos Ágnes, Bakó Barna, Bárány István, Barkai László, Bende Sándor, Berkő Péter, Bohátka László, Boros Ágnes, Borsodi Klára, Breitenbach Géza, Csapó Kálmán, Csókay András, Csontos Zoltán, Demeter Béla, Dienes József, Fábián Katalin, Fehér J. Miklós, Haulik László, Hunyadi Katalin, Jáger Margit, Juhász László, Karászi Julianna, Kiss János István, Kiss-Tóth Emőke, Ladányi Erzsébet, Lakatos Levente, Lombay Béla, Mátyás Lajos, Mikos Borbála, Molnár Pál, Nagy Gábor, Nagy Kálmán, Nazáth Lívia, Németh Gyula, Ökrös Ilona, Peja Márta, Rácz Sándor, Róde László, Sági Ilona, Simkó Csaba, Sipos Gyula, Sólyom Enikő, Soós Andrea, Stefán János, Szabó László, Szakács Gábor, Szakos Erzsébet, Szántó János, Szűts Ágnes, Tamási László, Tóth Béla, Túry Ferenc, Újszászy László, Valikovics Attila, Velkey Imre ISBN Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u Első magyar nyelvű kiadás: 2012 Berkő Péter szerk., 2012 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary

3 Tartalomjegyzék ELŐSZÓ Berkő Péter AJÁNLÁS Kriza Ákos I. NÉPEGÉSZSÉGÜGYI FELADATOK Egészségmegőrzés, környezetegészségügy, fertőzések és járványok megelőzése Asztalos Ágnes II. SZÜLÉSZETI ÉS ÚJSZÜLÖTTKORI BETEGSÉGEK Szülészeti betegségek Berkő Péter Újszülöttkori betegségek megelőzése Szűts Ágnes III. GYERMEKKORI BETEGSÉGEK Légúti megbetegedések, szívbetegségek és cukorbetegség Barkai László, Borsodi Klára, Német Gyula, Boros Ágnes, Soós Andrea Emésztőszervi, endokrinológiai és anyagcsere-betegségek Sólyom Enikő Intenzív ellátást igénylő gyermekbetegségek Mikos Borbála Húgyúti betegségek Szabó László Rosszindulatú daganatok, vérszegénység Hunyadi Katalin Csontvelő-transzplantáció Nagy Kálmán Bőrbetegségek csecsemő- és gyermekkorban Szakos Erzsébet Fejfájás gyermekkorban Velkey Imre Gyermekkori ortopédiai betegségek Róde László Az oszteoporózis megelőzése gyermekkorban Fábián Katalin A rehabilitáció szerepe a rokkantság megelőzésében Peja Márta IV. FELNŐTTKORI BETEGSÉGEK A háziorvos szerepe a betegségek megelőzésében Haulik László A védőnő szerepe a betegségek megelőzésében Kiss-Tóth Emőke Kardiológiai betegségek Stefán János Koronáriabetegségek korai felismerése és ellátása Csapó Kálmán Érbetegségek Sipos Gyula

4 Tartalomjegyzék 6 Az artériás és vénás megbetegedések érsebészeti vonatkozásai Mátyás Lajos Gasztroenterológiai betegségek Juhász László A laparoszkópia jelentősége a hasi sebészetben Bende Sándor Nőgyógyászati betegségek Berkő Péter Urológiai betegségek Fehér József Miklós Vesebetegségek Ladányi Erzsébet Tüdőgyógyászati betegségek Jáger Margit Mellkassebészet Kiss János István Légúti allergiás betegségek Csontos Zoltán Endokrin betegségek Bakó Barnabás Szisztémás autoimmun betegségek Tamási László Reumatológiai betegségek Tamási László Ideggyógyászati betegségek Sági Ilona Alzheimer-kór a korai felismerés jelentősége Valikovics Attila Idegsebészeti betegségek korai felismerése Demeter Béla Mentális zavarok Túry Ferenc Baleseti jellegű betegségek Bárány István Kézsebészeti betegségek Rácz Sándor Ortopédiai betegségek Róde László Szemészeti betegségek Nazáth Lívia Fül-orr-gégészeti betegségek Szakács Gábor A fogszuvasodás és annak következményei Bohátka László Bőrbetegségek felnőttkorban Szakos Erzsébet Fertőző betegségek Karászi Julianna V. TOVÁBBI FONTOS TUDNIVALÓK Sikeres öregedés hétköznapi paradigmaváltás a geriátriában Újszászy László Sportorvosi szűrővizsgálatok Molnár Pál Mikor hívjuk a mentőt, és mit tegyünk, amíg az megérkezik? Breitenbach Géza Képalkotó vizsgálatok Lombay Béla Műtét és anesztézia Ökrös Ilona Onkológiai betegségek terápiája Szántó János Mozgásszervi rehabilitációt igénylő betegségek Lakatos Levente Panaszügyek megelőzése Az orvosoktól és a szakdolgozóktól elvárható magatartásról Nagy Gábor VI. EMBERSÉGGEL ÉS ISTEN SEGÍTSÉGÉVEL Istenhittel betegeink gyógyulásáért Csókay András A harang érted szól Simkó Csaba Papi hivatástudattal a betegek lelki gyógyulásáért Tóth Béla A KÖNYV SZERKESZTŐJÉNEK RÖVID SZAKMAI ÉLETRAJZA A KÖTET SZERZŐI

5 Előszó Ki ne hallott volna róla, ki ne tudná, hogy hazánkban hosszú évek óta gyors ütemben fogy a népesség, hogy a halálozások évenkénti száma messze meghaladja a szülések egyre csak csökkenő számát. Sok oka van ennek. Az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a meglehetősen elterjedt dohányzás és alkoholizmus pusztító hatása, az egyre szélesebb népréteget érintő szegénység, az iskolázottság és az egészségkultúra hiányosságai, az iskolai egészségnevelés hiánya, a betegek gyógyítását végző egészségügy alulfinanszírozottsága stb. A legnagyobb baj talán mégis az, hogy az emberek többsége értékrendjében az egészség védelme nagyon csak sokadik a sorban. Keveset tesznek az egészségük megóvásáért, csak nagyon keveset tesznek a betegségek megelőzéséért. A saját sorsuk és egészségük iránt érzett felelősségük alacsony szintű, egészségük védelmét hoszszú időn át a szocializmus éveinek gondoskodó államára és a kötelező szűrővizsgálatokra bízták. Hogy ez a szemlélet mennyire hibás, arra egy amerikai tanulmányutam során döbbentettek rá ben, egy magyar orvosdelegációval az Egyesült Államokban járva, elvittek minket Baltimore-ba is. A világhírű Johns Hopkins Egyetemen egy éppen akkor zajló, nőgyógyászati rákbetegségekkel foglalkozó tudományos ülésre cseppentünk be. A méhnyakrákról szóló bevezető előadás után a kollégáim arra biztattak, hogy szóljak hozzá, elvégre mégis csak én vagyok a nőgyógyász a csapatban. Megadtam magam és jelentkeztem: Azt szeretném kérdezni, hogy vajon az Egyesült Államokban kötelező-e a rákszűrés? hangzott a kérdésem, de inkább ne kérdeztem volna. Az elnöklő professzor keresetlen szavakkal mordult rám. Kolléga úr! Hogy lehet ilyet még kérdezni is? Kérem, vegye tudomásul, hogy az Egyesült Államok szabad ország. Egy szabad ország állampolgárait nem lehet arra kötelezni, hogy védjék az egészségüket! Ez az ő alapvető érdekük. Mint ahogy senkit

6 Előszó 8 sem kell arra kötelezni, hogy vegye fel a havi fizetését, vagy taníttassa a gyermekét, arra sem lehet kötelezni, hogy menjen el rákszűrésre. Kolléga urak, félre ne értsenek! Nem azt mondtam, hogy rákszűrésre nem kell járni! De az államnak nem az a feladata, hogy kötelezze erre a polgárait. Az államnak az a feladata, hogy fordítson elégséges pénzt az egészségügyre, és ezen belül a betegségek megelőzésére is. Hogy szervezze meg az iskolai egészségnevelést, továbbá, hogy sok-sok pénzért készíttessen egészségnevelő propagandafilmeket, és vásároljon a TV-csatornáktól műsoridőt ezeknek a kisfilmeknek a sokszori lejátszására. Azért, hogy ezzel segítsen ránevelni az állampolgárokat például a rákszűrésre járás értelmére, fontosságára, és arra, hogy számukra ez sokkal kevesebbe kerül, mint egy hosszú betegség, annak minden költségével és keresetkiesésével, vagy akár a munkahelyük elvesztésével. Hogy megtanítsa őket saját egészségük és saját jól felfogott érdekeik védelmére. Hogy felkeltse bennük a természetes igényt arra, hogy a rákszűrő vizsgálatokra érdemes eljárni. Az igényt kell a lakosságban felkelteni, és nem kötelezni őket! És persze, biztosítani kell a kiszűrt betegek további korszerű ellátásának feltételeit. Érti ezt kolléga, úr?! Igen, megértettem. A professzornak teljesen igaza volt. A népet kell megtanítani egészségének védelmére és a betegségek megelőzésére. Már akkor elhatároztam, hogy ezért nekem is többet kell tennem. Szülész-nőgyó gyász orvosként nincs ugyan lelkiismeret-furdalásom, hiszen a mi szakmánk maga a megelőzés. Gondoljanak csak a terhesgondozásra, a fogamzásgátlásra, a nőgyógyászati rákszűrésre, és még sorolhatnám. De orvosként tisztán látom a munkánk hiányosságait, a magyar egészségügy gyengeségeit, és kiemelten a betegségmegelőzés elhanyagolt voltát. Ezért született ez a könyv. Borsod-Abaúj-Zemplén megye szülész-nőgyógyász szakfelügyelő főorvosaként, a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának főiskolai tanáraként, és a Miskolci Akadémiai Bizottság Orvos- és Egészségtudományi Szakbizottságának elnökeként, azzal a javaslattal és kéréssel fordultam Miskolc város legnagyobb tudású, legrangosabb, több esetben nemzetközileg is elismert kórházi főorvosaihoz, hogy fogjunk össze, és írjunk meg együtt egy szakkönyvet a Betegségek megelőzése és korai felismerése címmel. Olyan sok szó esik a megelőzés fontosságáról, de a szavakat ritkán követik tettek. Fogjunk öszsze, mi miskolci főorvosok, és mutassunk példát! Írjuk le mindazt, ami a népegészségügyi szempontból leggyakoribb és legfontosabb betegségek megelőzése és korai felismerése szempontjából a leglényegesebb, és segítsük ezzel a magyar lakosság, de legalább azok ismereteinek gyarapítását, akik valamennyire is törődnek a maguk s családtagjaik egészségének védelmé-

7 9 Előszó vel. Mindenekelőtt Borsod-Abaúj-Zemplén megye Miskolcon élő szakfelügyelő főorvosait (26 fő), a Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának orvostanárait (12 fő) és a Miskolci Akadémiai Bizottság Orvos- és Egészségtudományi Szakbizottságának általam is nagyra becsült osztályvezető főorvos tagjait (15 fő), és néhány további főorvos kollégát, elismert specialistákat kértem az együttműködésre, a maguk szakterületéről egy-egy fejezet megírására. Összesen 53 miskolci főorvos, közöttük 20, tudományos minősítéssel is bíró, kiváló szakember vett részt ennek a könyvnek a megírásában. Mint ötletadó, a szerkesztés feladatát magamra vállaltam. Nagyon nagy öröm volt kollégáim lelkesedését, és az irántam, mint a könyv szerkesztője iránti bizalmat tapasztalni. A felkérő levelekre írt válaszaikból leginkább két dolog tűnt ki. Megerősítettek abban, hogy ennek a könyvnek a megírásával jó ügyet szolgálunk, mert nagy szükség van arra, hogy a lakosság ismereteit betegségek megelőzésének lehetőségeivel kapcsolatban gyarapítsuk. Jó érzés volt érzékelni azt is, hogy a hívó szóra városunk legelismertebb, legnagyobb szakmai tekintélynek örvendő főorvosaiban a hivatástudat mellett megszólalt a lokálpatriotizmus is, és örömmel üdvözölték városunk főorvosainak összefogását. Az általam írtakat természetesen nem minősíthetem, de kollégáim fejezeteit áttanulmányozva rádöbbenhettem: munkájuk összessége hatalmas szakmai értéket képvisel. Hálás köszönettel tartozom valamennyiüknek. Nagyon bízom abban, hogy e könyv szerzőinek szakmai körökben elismert tudására, és a lakosság irányukban megnyilvánuló bizalmára épülő szakmai tekintélyük segítségünkre lesz abban, hogy közös munkánk érdemben járulhasson hozzá a népegészségügyi szempontból legfontosabb betegségek megelőzéséhez, vagy még gyógyítható stádiumban történő korai felismeréséhez. Köszönetnyilvánítás A könyv szerkesztéséhez nyújtott önzetlen segítségéért hálás köszönettel tartozom Bánki Krisztinának, szülészeti osztályunk kiváló titkárnőjének. Dr. Berkő Péter a könyv szerkesztője

8

9 Ajánlás A könyv, melyet Ön most a kezében tart, nagy szakmai jelentőséggel bíró kiadvány, mert egyaránt szól az átlagembernek és az egészségügy szakértőinek. Sokat tanulhat belőle a hétköznapi érdeklődő, de a többdiplomás szakorvos is, mivel könnyen olvasható, nyelvezete egyszerű, közérthető, ugyanakkor a szakmaiság magas színvonalát képviseli. A könyv a leggyakoribb betegségek szinte teljes palettáját fogja át. Szerzői között megtaláljuk az egyes orvosi szakterületek legkiemelkedőbb művelőit, akik gyakorló orvosként és elismert tudományos eredményeik alapján is megbecsült képviselői a gyógyító munkának. A betegségek megelőzése és korai felismerése döntő fontosságú az egészség megőrzésében és gyógyításában. Mert igaz ugyan, hogy az orvostudomány napról napra új eredményekkel áll elő a betegségek okainak és eredményesebb gyógyításának kutatása területén, a legtöbbet mégis azzal tehetjük, ha odafigyelünk magunkra és egymásra, az árulkodó jelekre. A prevenció, az orvosi ismeretek bővülésének és az elmúlt évek technikai fejlesztéseinek köszönhetően, még sosem volt annyira aktuális, mint napjainkban. Fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. A megelőzés esélyt ad. Esélyt az egészséges, hosszú életre, a gyors regenerálódásra. Emellett azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a betegségek korai felismerésével a súlyosabb, akár életveszélyes állapotok kialakulásának kockázatát lehet csökkenteni. Ezért mondjuk azt, hogy a betegségek korai felismerése az egészségmegőrzés másik legfontosabb kulcsa. Az egyes betegségtípusok megelőzésében, korai felismerésében fontos szerepe van a beteg és az orvos együttműködésének. Az orvosoknak a gyógyításon túl fontos küldetése az is, hogy a lakosságban, a páciensekben tudatosítsák: a betegségek megelőzéséhez és a hatékony gyógyításhoz

10 Ajánlás 12 az emberek, a betegek aktív közreműködésére is szükség van. Az egyéni szerepvállalásnak és felelősségnek nagy jelentősége van az egészségi állapot alakulásában. A betegségek felismerése, megelőzése és gyógyítása nemcsak orvosi feladat, hanem mindannyiunk közös ügye, mert az egészség pótolhatatlan érték minden ember, minden család és az egész társadalom számára. Köszönöm, hogy városunk kiemelkedő tudású főorvosai vállalkoztak ennek a nagyszerű szakkönyvnek a megírására. Ajánlom ezt a kötetet mindazoknak, akik kíváncsian érdeklődnek az orvostudomány legújabb eredményei és a betegségek megelőzésének lehetőségei iránt, mert egy igényes, nem csak a szakma, de a hétköznapi ember számára is világos és jól érthető könyvet fognak megismerni. Miskolc, június 26. Dr. Kriza Ákos Miskolc város polgármestere

11 A rehabilitáció szerepe a rokkantság megelőzésében Peja Márta A rehabilitáció egy komplex tevékenység, melynek feladata a rokkantság megelőzése, mely harmadlagos (tercier) prevenciót jelent. A fogyatékosság és a rokkantság kialakulásának, és mindezek megelőzésének folyamata a következő: Az úgynevezett primer prevenció a betegségek vagy rendellenességek kialakulásának megelőzését célozza. A szekunder prevenció a már bekövetkezett betegségek vagy rendellenességek által okozott szövődmények, további egészségkárosodások és fogyatékosságok megelőzését segítheti elő. A tercier prevenció a betegségek, egészségkárosodások és fogyatékosságok miatt fenyegető rokkantság megelőzését szolgálja. A rokkantság azt jelenti, hogy az egyén a kora, a neme és társadalmi szerepe szerint elvárható mindennapi tevékenység (önfenntartás, önellátás, társas kapcsolatok, tanulás, keresőképesség) vonatkozásában tartósan akadályozott. A rehabilitációnak a célja ennek az állapotnak a megelőzése. Felmerülhet a kérdés, hogy mivel minden orvosi- és egészségügyi tevékenységnek az a célja, hogy a betegségeket meggyógyítsa és a súlyos állapotok kialakulását megakadályozza, így miben különbözik egymástól a klasszikus orvoslás és a rehabilitáció. Speciális diagnosztika A rehabilitáció speciális diagnosztikát igényel, főként fizioterápiát alkalmaz, hangsúlyozottabban veszi figyelembe a beteg mikro- és makro környezetét, az orvosi beavatkozásokon kívül pedagógiai, foglalkozási és szociális intézkedéseket is magába foglal.

12 III. Gyermekkori betegségek 170 Speciális rehabilitációs diagnosztikára mely erre alkalmas rehabilitációs központokban végezhető el azért van szükség, mert a rehabilitációban nem elegendő a diagnózis és a betegség stádiumának ismerete, hanem ezeken kívül szükséges speciális vizsgálatok elvégzése a terhelhetőség és funkcionális állapot felmérése, így az alábbiak: fizikai teljesítőképesség meghatározása (kerékpár-ergométerrel vagy futószalaggal), a nagy és a finommozgások vizsgálata, az értelmi szint és az érzékszervek vizsgálata, pszichés állapot felmérése, szocializáció értékelése. Minden vizsgálat elvégzése s időnkénti újraértékelése több, speciális képzettségű szakember feladata: különböző szakorvosok, gyógytornászok, pszichológusok, gyógypedagógusok, ápolók, asszisztensek. Ezen team-tagok munkájának eredményét a rehabilitációs szakorvos értékeli, s határozza meg a rehabilitációs programot a kezelések milyenségét, gyakoriságát, sorrendiségét és az elérendő célt. Fizioterápia A fizioterápia a természetben található energiákat használja fel gyógyítás céljából. A mechanoterápia a mechanikus energiát alkalmazza, ebbe a csoportba tartozik a masszázs és a gyógytorna. Az elektroterápia az elektromos energiát használja fel, többféle formája van, s az elváltozástól függően határozható meg a kezelések milyensége, gyakorisága és időtartama. A hidroterápia a víz fizikai tulajdonságait felhajtó erejét és hidrosztatikus nyomatását használja a gyógyításra. A balneoterápia a víz fizikai tulajdonságán kívül a vízben oldott ásványi anyagokat is kihasználja a gyógyítás céljából. A termoterápia a hő hatására épül. A klímaterápia a klimatikus tényezőket használja fel. A diéta pedig azáltal fejti ki hatását, hogy a táplálék mennyiségi és minőségi összetételét változtatja meg az állapotjavulás céljából.

13 171 A rehabilitáció szerepe a rokkantság megelőzésében A környezet felelőssége A környezet család, rokonság, barátok, szomszédok, oktatási intézmények, munkahelyek, sportegyesületek, klubok szerepe a rehabilitációban úgy kap hangsúlyt, hogy a fogyatékos ember számára jó szándékú és segítőkész de nem sajnálkozó magatartást tanúsít, hogy a fogyatékos emberek is közel hasonló életet élhessenek, mint egészséges kortársaik. Fizioterápiát, tehát rehabilitációt igénylő kóros állapotok Belgyógyászati betegségek Szívbetegségek Ebbe a betegségcsoportba tartoznak a veleszületett vagy szerzett szívhibák, mint például a szív fejlődési rendellenességei, szívbillentyű-elégtelenségek, a szívizom károsodásai. A rehabilitációnak a legnagyobb jelentősége az infarktus után van, célja a szív lehető legjobb működésének biztosítása. A rehabilitációs programot már az intenzív kezelés alatt el kell kezdeni kardiológus szakorvos irányításával. Először csak légző torna alkalmazható, majd óvatos fokozatos mobilizálás (felülés, állás, ágy körüli séta). Az orvos a beteg állapota és a különböző vizsgálati eredmények alapján dönt, hogy mikor kerülhet a beteg kardiológiai rehabilitációs osztályra és mikor végezhető el a terheléses vizsgálat. Ez utóbbi alapján lehet meghatározni a fokozatosan növekvő intenzívebb tréninget a fizikai teljesítőképesség javítása céljából. Mindezekkel párhuzamosan megkezdődik a helyes életvitel és diéta megtanítása is. Szükség esetén pszichológust is be kell vonni a rehabilitációs tevékenységbe. A veleszületett szívhibák nagy része műtéttel korrigálható, melyet a lehető leghamarabb el kell végezni. Hazánkban az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött a szívsebészet s egyre korábbi életkorban végzik el a műtétet. Az eredményes műtét és a későbbi gyermekkorban a korán megkezdett fokozatos és intervallumos terhelés, azaz a gyógytorna lehetővé teszi, hogy a gyermekek a későbbi életkorukban teljes egészében hasonló életet élhetnek, mint az egészségesek, így iskolában tornázhatnak, sportolhat-

14 III. Gyermekkori betegségek 172 nak. Amennyiben nem volt eredményes a műtét és elmaradt a korai rehabilitáció, akkor a fizikai terhelést testnevelés, sportolás egyénileg kell meghatározni a terheléses vizsgálat alapján. Magasvérnyomás (Hipertónia) A magasvérnyomás kezelésében is amennyiben nem másodlagos, szervi eredetű helye van a fizioterápiának ezen belül is az egyénileg meghatározott mozgásterápiának. Cél a vérnyomás csökkentése adekvát fizikai tréninggel a későbbi súlyos betegségek elkerülése céljából (infarktus, stroke, szemészeti elváltozás). Vizsgálatok bizonyították, hogy a primer hipertóniásoknál a naponkénti 30 perces légző gyakorlatok, a nagy lendülettel végzett dinamikus gyakorlatok, kocogás, úszás, valamint az olyan fizikai tréning kerülése, mely nagy erőkifejtéssel, préseléssel jár, csökkenti a vérnyomást. Hogy mennyire terhelhető a magasvérnyomásos beteg, ebben az esetben is objektíven meghatározható a terheléses vizsgálat eredménye és a vérnyomásmérés alapján. Krónikus légúti betegségek Közismert, hogy egyre többen szenvednek asthma bronchialéban. Az asztma komplex kezelést igényel, mely magába foglalja a gyógyszeres kezelés mellett az adekvát fizikai tréninget, a klímaterápiát és a pszichés vezetést is. A komplex kezelés célja az asztmás rohamok csökkentése, a tüdőtágulat megakadályozása, a szív- és keringési rendszer megterhelésének csökkentése és a pszichés állapot egyensúlyban tartása. A fizikai tréning intenzitását krónikus légúti betegségben, asthma bronchialéban is objektíven meg lehet határozni a terheléses vizsgálattal, a futáspróbával, légzésfunkciós vizsgálattal egybekötve. A leghatásosabb és ugyanakkor a legveszélytelenebb fizikai tréning asthma bronchialéban az úszás. A barlangterápia és só-szobák a klímaterápia részei, melynek során a csíra- és allergénmentes, megfelelő páratartalmú és hőmérsékletű levegő belégzése a légutakra pozitívan hat. Kövérség (Obezitás) A mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozás a leggyakoribb oka a túlsúlynak. A túlsúly miatt kialakulnak másodlagos elváltozások: magasvérnyomás, szénhidrát- és zsíranyagcsere-zavar, gerincdeformitás,

15 173 A rehabilitáció szerepe a rokkantság megelőzésében lúdtalp, pszichés zavarok. A rehabilitáció célja a testsúly csökkentésével ezeknek a másodlagos elváltozásoknak a megelőzése vagy csökkentése. Alkalmazható fizioterápiás módszerek a diéta mellett az adekvát fizikai tréning és pszichés vezetés. A fizikai tréning intenzitásának meghatározása céljából a terheléses vizsgálat elvégzése vérnyomásméréssel együtt adja meg az irányt a terhelhetőségre. A tréning módszereket az határozza meg, hogy milyen a mozgásszervek állapota. Az alkalmazandó diétát az orvos és dietetikus együtt írja elő. Neurológiai betegségek A különböző neurológiai betegségek esetében a rehabilitáció céljából elengedhetetlen a mozgás-, a megértés-, a kommunikációs képesség vizsgálata, azoknak javítása, tanítása vagy újra tanítása, tehát a rokkantság kialakulása céljából a korai komplex rehabilitáció alkalmazása. Arra kell törekedni, hogy a beteg önellátó legyen és integrálódjon, illetve reintegrálódjon a társadalomba. Milyen idegrendszeri sérülések okozhatnak funkció zavarokat: agykárosodás a méhen belül a magzati életben, szülés közben, szülés után, traumás koponya-, agysérülés, perifériás idegrendszeri sérülés, gyulladásos betegségek, stroke vérzéses vagy elzáródásos, idegrendszeri tumorok, veleszületett anyagcsere-betegségek. Az intenzív, akut ellátás után, a vegetatív működések stabilizációját követően, a vizsgálati eredmények birtokában a neurológus és a rehabilitációs szakorvosnak a gyógytornászok, logopédus, pszichológus, gyógypedagógus, ápoló, foglalkozási terapeuta, segédeszközgyártó bevonásával kell elkészítenie az egyénre szabott rehabilitációs programot, melyet az elért eredmények, a beteg állapotát figyelembe véve időszakonként újra kell értékelni s a rehabilitációs kezeléseket szükség esetén megváltoztatni. A beteg állapotától és a diagnózistól függően idegrendszeri sérülteknél a következő rehabilitációs kezelések alkalmazhatók: gyógytorna, konduktív pedagógia, elektroterápia, masszázs, logopédia, foglalkozási

16 III. Gyermekkori betegségek 174 terápia, vízitorna, úszás, pszichoterápia, zeneterápia, segédeszközök alkalmazása. Felnőtt betegeknél később a team tagok feladata véleményt alkotni a munkába állás, átképzés lehetőségeiről, amennyiben súlyos fogyatékosság vagy rokkantság nem alakult ki. Gyermekkorban pedig meg kell találni a sérült beteg gyermek számára a legalkalmasabb oktatási intézményt, törekedve arra, hogy elsősorban integrált oktatásban részesüljön, és ugyanakkor ne szakadjon ki a családi környezetből. Mozgásszervi betegségek A rehabilitálandók nagyrészét a mozgásszervi betegségben szenvedők teszik ki. A mozgásszervi betegségekben a fizioterápia célja, a betegség progressziójának megakadályozása, az aktív mozgások legoptimálisabb szinten való megtartása vagy kialakítása, illetve újra kialakítása, a fájdalom csökkentése és szükség esetén megfelelő segédeszköz biztosítása, a segédeszköz használatának a megtanítása, ezáltal az önellátás, önfenntartás, társadalmi integráció biztosítása. Ugyanis a mozgásszervi betegségek többsége akadályozhatja a beteg hely- és helyzetváltoztatását, fájdalommal járhat, esztétikai problémákat okoz, s mindezek pszichés zavarokhoz vezetnek és a társadalomban szegregációhoz, ezáltal rokkantsághoz. Azonban a korai felismerés, a korai diagnózis, a korai kezelés, a korai rehabilitáció elősegíti ezeknek az elkerülését vagy csökkentését, vagy kialakulásukat késleltetheti. A leggyakoribb rehabilitációs kezelést, fizioterápiát igénylő mozgásszervi betegségek: Veleszületett rendellenességek csecsemő- és kisdedkorban: ferde nyak (torticollis), dongaláb, végtaghiány, veleszületett gerincdeformitás. Gyermekkorban: tartáshibák (hanyagtartás, domború hát, gerincferdülés, ízületi elváltozások), Perthes-kór, juvenilis reumatoid arthritis, X és O láb,

17 175 A rehabilitáció szerepe a rokkantság megelőzésében lúdtalp, mellkasdeformitás (susztermell, tyúkmell), traumatológiai esetek. Felnőttkorban: porckopások (arthrosisok), polyarthritis chronica progressiva (sokízületi autoimmun eredetű ízületi gyulladás), traumatológiai esetek. Mozgásszervi rehabilitáció szárazon és vízben Berko-tordelt.indd :58:51

18 III. Gyermekkori betegségek 176 Mozgásszervi betegségekben alkalmazható rehabilitációs eljárások: gyógytorna, elektroterápia, masszázs, sínezések, hidro-, balneoterápia, termoterápia, foglalkozási és munkaterápia, segédeszközök használata (botok, mankók, járókeret, gyógycipők, protézisek, kerekesszék), pszichés vezetés. A korai diagnózis, kezelés (gyógyszeres, szükség esetén műtéti beavatkozás), a korán megkezdett fizioterápia, munkaterápia, adekvát segédeszköz-ellátás és pszichés vezetés hozzájárul az állapot javulásához, elkerülhetővé teszi a rokkantság kialakulását.