Görög római szöveggyűjtemény Németh, György

Átírás

1 Görög római szöveggyűjtemény Németh, György

2 Görög római szöveggyűjtemény Németh, György Publication date Szerzői jog György, Németh; Fordítók Kivonat A két kötet a bronzkortól a Nyugatrómai Birodalom bukásáig kíséri végig az eseményeket, bizonyos csomóponti kérdések részletesebb tárgyalásával.

3 Tartalom Bevezetés... viii 1. A SZÖVEGEK FORDÍTÓI RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE HELLAS ŐSTÖRTÉNETE. A TRÓJAI HÁBORÚ. THUKYDIDÉS CÉLJA TRÓJA EGY HETTITA FORRÁSBAN: AZ ALAKSANDU-SZERZŐDÉS Hivatkozások A LINEÁRIS B A THÉSEUSI SYNOIKISMOS A SPÁRTAI KETTŐS KIRÁLYSÁG VELLEIUS PATERCULUS VILÁGTÖRTÉNELMI MODELLJE ITALIA ŐSLAKOSSÁGA KARTHÁGÓ ALAPÍTÁSA A NÉMA KERESKEDELEM BÍRÁSKODÁS HOMÉROS KORÁBAN TANÁCSKOZÁS HOMÉROS KORÁBAN GLAUKOS VENDÉGBARÁTSÁGOT KÖT DIOMÉDÉSSZEL A PHALANX ÉS A HOPLITÁK HOMÉROSNÁL RÓMA ALAPÍTÁSÁNAK MONDÁJA A PATRICIUSOK, A PLEBEIUSOK ÉS A CLIENSEK A NAGY RHÉTRA A RHÉTRA KIEGÉSZÍTÉSE A HÁROM LEGKORÁBBI GÖRÖG BETŰÍRÁSOS FELIRAT SZICÍLIA GYARMATOSÍTÁSA A TÚLNÉPESEDÉS ÉS A HÁBORÚK TYRTAIOS VERSEI SPÁRTAI NŐK TULLUS HOSTILIUS ÉS AZ ALBAIAK SZERZŐDÉSE A SIKYÓNI TYRANNIS KIALAKULÁSA A DRÉROSI ALKOTMÁNY KYLÓN A PÉNZVERÉS FELTALÁLÁSA DRAKÓN TÖRVÉNYEI KYPSELOS ÉS PERIANDROS EGY ZSARNOK PORTRÉJA: PERIANDROS PERIANDROS ÉS A KALÁSZOK A HÉT BÖLCS A SPÁRTAIAK ÉS A KINCSEK CHARÓNDAS ÉS ZALEUKOS TÖRVÉNYEI KYRÉNÉ ALAPÍTÁSA SOLÓN TÖRVÉNYEI A PANATHÉNAIA ELSŐ MEGRENDEZŐI PEISISTRATOS HÁROM HATALOMÁTVÉTELE A PHILAIDÁK CHERSONÉSOSI URALMA ATHÉNI ARCHÓNLISTA POLYKRATÉS CSALÁDJA A LAKEDAIMÓNIAK TYRANNISELLENESSÉGE A ZSARNOKÖLŐK GABII ELFOGLALÁSA ÉS A MÁKGUBÓK RÓMAI PAPI MÉLTÓSÁGOK RANGSORA KLEISTHENÉS A RÓMAIAK SZERZŐDÉSEI A KARTHÁGÓIAKKAL A SALAMISI KLÉRUCHOSOK MARATHÓN A CSERÉPSZAVAZÁS ATHÉNI SZAVAZÓCSEREPEK THEMISTOKLÉS NÉPHATÁROZATA iii

4 Görög római szöveggyűjtemény AZ OLYMPIAI VERSENYDÍJAK GELÓN FELAJÁNLÁSA DELPHOIBAN HIMERAI GYŐZELME UTÁN AZ EPHÉBOSOK ESKÜJE ÉS A PLATAIAI ESKÜ A HELLÉNEK FELAJÁNLÁSA A PERZSA HÁBORÚK UTÁN A KR. E ES HELÓTAFELKELÉS A SZÖVETSÉGESEK ADÓI A KR. E. 454/453. ÉVBEN GORTYNI TÖRVÉNYEK OIANTHEIA ÉS CHALEION SZERZŐDÉSE A XII TÁBLÁS TÖRVÉNYEK ATHÉNI GYARMATOSÍTÁS THRÁKIÁBAN: BREA A SPÁRTAI DAMÓNÓN ÉS FIA, ENYMAKRATIDAS GYŐZELMEI PERIKLÉS HALOTTI BESZÉDE. A DEMOKRÁCIA DICSÉRETE. A JÁRVÁNY PERIKLÉS UTOLSÓ BESZÉDE. ATHÉN ZSARNOKSÁGA. AZ ELSŐ EMBER URALMA HATÁROZAT A SZÖVETSÉGESEK ADÓJÁNAK BEHAJTÁSÁRÓL ADOMÁNYOK A SPÁRTAIAK SZÁMÁRA ATHÉNI HATÁROZAT A PÉNZ, SÚLYOK ÉS MÉRTÉKEK EGYSÉGESÍTÉSÉRŐL ARGOS, MANTINEIA ÉS ÉLIS SZÖVETSÉGE A MÉLOSI DIALÓGUS HATÁROZAT A SZICÍLIAI EXPEDÍCIÓRÓL MEGJUTALMAZZÁK PHRYNICHOS GYILKOSAIT THÉRAMENÉS KÖVETSÉGE ÉS A PELOPONNÉSOSI HÁBORÚT LEZÁRÓ BÉKE A HARMINC ZSARNOK AZ ELEUSISI OLIGARCHÁK DEKRÉTUMA SZÖVETSÉG A SPÁRTAIAK ÉS AZ AITÓLIAIAK KÖZÖTT KYNISKA GYŐZELMI FELIRATA A KORINTHOSNÁL ÉS KORÓNEIÁNÁL ELESETTEK SÍRKÖVEI GALLOK RÓMÁBAN AZ ANTALKIDAS-FÉLE BÉKE (KR. E. 386) PERZSIA KIFOSZTÁSÁNAK PROGRAMJA A THÉBAI FÜGGETLENSÉG HELYREÁLLÍTÁSA A MÁSODIK ATHÉNI TENGERI SZÖVETSÉG LYKURGOS SPÁRTÁJA ÉS A VALÓSÁG ATHÉNI TÖRVÉNY AZ EZÜSTPÉNZEK ELLENŐRZÉSÉRŐL A LEUKTRAI CSATA A MANTINEIAI CSATA PHILIPPOS ELFOGLALJA AMPHIPOLIST PHILIPPIKA LEVÉL PHILIPPOSHOZ II. PHILIPPOS KATONAI SIKEREINEK TITKA DECIUS MUS FELÁLDOZZA ÖNMAGÁT: DEVOTIO A HELLÉNEK BÉKEKÖTÉSE II. PHILIPPOSSZAL A B ATHÉNI TÖRVÉNY A ZSARNOKOK ELLEN ALEXANDROS AZ ÁLLAMFORMÁK SPÁRTA A KR. E. 4. SZÁZADBAN A CAUDIUMI VERESÉG APPIUS CLAUDIUS CAECUS CENSOR RHODOS OSTROMA DÉMÉTRIOS ÉS AZ ATHÉNI ÖNKÉNTESEK A LEX OGULNIA KÉT RÓMAI JELLEM: A SCIPIÓK ATHÉN ÉS SPÁRTA SZÖVETSÉGE: CHREMÓNIDÉS NÉPHATÁROZATA C. DUILIUS HŐSTETTEI HANNIBÁL A LEX CLAUDIA FABIUS MAXIMUS CUNCTATOR TAKTIKÁJA A CANNAEI CSATA iv

5 Görög római szöveggyűjtemény V. PHILIPPOS ÉS HANNIBÁL SZÖVETSÉGE RÓMA ÉS AZ AITÓLIAI SZÖVETSÉG SZERZŐDÉSE EGY SPÁRTAI TYRANNOS: NABIS A II. MAKEDÓN HÁBORÚ LEZÁRÁSA GÖRÖG VÁROSOK FELIRATAI A RÓMAIAK RÉSZÉRE MARCUS VALERIUS LEVELE TEÓS LAKOSAIHOZ A VÁROS KIVÁLTSÁGAIRÓL A BACCHANÁLIÁK BETILTÁSA A B RABSZOLGA-FELSZABADÍTÁS DELPHOIBAN RÓMA VÁDIRATA PERSEUS MAKEDÓN KIRÁLY ELLEN POPILIUS KÖVETSÉGE ANTIOCHOSNÁL AZ ISTENEK ÁTCSÁBÍTÁSA: EVOCATIO DEORUM A HISTÓRIA DICSÉRETE AZ ÁLLAMFORMÁK VÁLTOZÁSÁNAK ELMÉLETE ÉS A KEVERT ÁLLAMFORMA A RÓMAI ÁLLAMREND AZ ELSŐ SZICÍLIAI RABSZOLGAFELKELÉS TIBERIUS GRACCHUS GAIUS GRACCHUS HÁBORÚ IUGURTHA ELLEN A SZÖVETSÉGES HÁBORÚ MARIUS ÉS SULLA POLGÁRHÁBORÚJA, SULLA DICTATURÁJA CAESAR ÉS A KALÓZOK SPARTACUS RABSZOLGA FELKELÉSE LAUDATIO FUNEBRIS IULIA FÖLÖTT AZ ASIAI HÁBORÚ ÉS A GAZDASÁG A RÓMAI VÁLASZTÁSOK MANIPULÁLÁSA CATILINA ÖSSZEESKÜVÉSE ÉS A VÉRVÁD POMPEIUS DIADALMENETE AZ ELSŐ TRIUMVIRATUS ASIA PROVINCIA KORMÁNYZÁSÁRÓL CAESAR BRITANNIÁBAN CAESAR ÁTKEL A RUBICONON CAESAR JELLEMZÉSE ÉS HALÁLA CAESAR CSILLAGA: SIDUSIULIUM CICERO PHILIPPIKÁJA A MÁSODIK TRIUMVIRATUS MEGALAKULÁSA CORNELIUS GALLUS EGYIPTOMI FELIRATAI ROMLOTT FAJ VAGYUNK RÓMA ERKÖLCSEI AUGUSTUS NIKOLAOS DAMASKÉNOS: AUGUSTUS CSÁSZÁR ÉLETE RÓMA HIVATÁSA SIBYLLA JÓSLATA ÉS A LUDI SAECULARES A CUMAEI AUGUSTUS-SZENTÉLY NAPTÁRA TIBERIUS ÉS A BARBÁR AUGUSTUS JÁTÉKAI ÉS A PROPAGANDA OLTÁR AUGUSTUS TISZTELETÉRE RES GESTAE DIVI AUGUSTI ADVERSA AUGUSTI HARAG ÉS RÉSZREHAJLÁS NÉLKÜL CLAUDIUS TIBERIUS NERO (TIBERIUS CSÁSZÁR) A GYÁSZ ÉS AZ ÖNGYILKOSSÁG TIBERIUS ÉS SEIANUS KÉT VÉLEMÉNY TIBERIUS ÉS AZ URALKODÓKULTUSZ CAIUS CAESAR CALIGULA A DECURIOK TERHEI A NUMIDIAI TACFARINAS FELKELÉSE v

6 Görög római szöveggyűjtemény CLAUDIUS LEVELE AZ ALEXANDRIAIAKHOZ CLAUDIUS BESZÉDE: A LYONI BRONZTÁBLA A COLONUSOK SZEREPE A KORAI CSÁSZÁRKORBAN L. DOMITIUS NERO A ZSIDÓ HÁBORÚ AZ URALKODÓI HATALOM TITKA FLAVIUS VESPASIANUS LEX DE IMPERIO VESPASIANI EGY KARRIER A PRINCIPATUS KORÁBAN A VEZÚV KITÖRÉSE CALGACUS BESZÉDE A RÓMAI HÓDÍTÁSOKRÓL M. ULPIUS TRAIANUS GERMANIA ÉS A GERMÁNOK PLUTARCHOS MŰFAJÁRÓL EGY RÓMAI HELLASBAN TŰZOLTÓEGYLET BITHYNIÁBAN AZ IFJABB PLINIUS HAGYATÉKA AELIUS HADRIANUS MUNICIPIUM ÉS COLONIA HADRIANUS KORÁBAN ANTONINUS PIUS RABSZOLGAVÉTELI SZERZŐDÉS RÓMA ÉLETKORAI A TERJESZKEDÉS HATÁRAI A PANNONIAI VÉDELMI RENDSZER MEGERŐSÍTÉSE EGY VIHAROS SENATUSI ÜLÉS COMMODUS HALÁLA UTÁN CONSTITUTIO ANTONINIANA, CARACALLA EDICTUMA III. GORDIANUS VÁLASZA A SKAPTOPARAIAK PANASZÁRA ÁLDOZÁSI IGAZOLVÁNY DECIUS KERESZTÉNYÜLDÖZÉSEKOR VALERIUS DIOCLETIANUS DIOCLTIANUS ÁRMAXIMÁLÓ RENDELETE DIOCLETIANUS KERESZTÉNYÜLDÖZÉSE A MEDIOLANUMI EDICTUM A NICAEAI (NIKAIAI) ZSINAT TÖRVÉNYEK A DOMINATUS KORÁBÓL A GÓTOK LETELEPÍTÉSE A RÓMAI BIRODALOMBAN THEODOSIUS A HUNOK VALLÁSI TÜRELMET A POGÁNYOK SZÁMÁRA IS A PATROCINIUMOK A KATOLIKUS VALLÁS URALKODÓVÁ VÁLIK vi

7 A táblázatok listája viii ix vii

8 Bevezetés Az ókori történelem írásos forrásai három módon maradtak ránk: egyrészt kőre vagy fémre vésett feliratok formájában, másrészt a többnyire Egyiptom homokjában megőrzött papirusztekercseken, harmadrészt a középkori kódexmásolóknak köszönhetően kéziratos könyvek, vagyis kódexek szövegeként. Forrásgyűjteményünk bő válogatást nyújt mindhárom forráscsoport reprezentatív darabjaiból. Az egyes szövegrészletek bemutatásakor az alábbi szempontokra voltunk figyelemmel: Lehetőség szerint a legtöbb fontos történetírótól kiválasztottunk egy-egy jellemző részletet, gyakran éppen azokat, amelyekben a szerző a történetírás, illetve saját munkája célját fogalmazza meg (1., 121., 147., 158., 170., 179., 188. dok.). Törekedtünk rá, hogy a görög és római történelem meghatározó eseményeit legalább egy-egy rövidebb forrás érzékeltesse, a jelentősebb személyiségek (pl. Periklés, Caesar, Augustus, Diocletianus) tetteit azonban több dokumentum segítségével világítottuk meg. Bemutattuk egy-egy gyakori vagy fontos történelmi toposz különféle alakváltozatait és ezek fejlődését (72., 116., 140., 161. dok.). A politikatörténet mellett a gazdaság- és vallástörténet néhány jellemző dokumentumát is bemutattuk (37., 45., 92., 102., 116., 120., 151., 152., 155., 193., 196., 197., 198., 203., 205. dok.). E forrásgyűjteményben olvashatják először a magyar olvasók Muwattalli hettita uralkodó Wilusát, vagyis Tróját (Ilion) megemlítő levelét, valamint több kisebb felirat és papirusz fordítását (2., 41., 54., 105., 145A., 193. dok). A görög és római források szigorú kronológiai sorrendben követik egymást a Kr. e. 13. századtól Kr. u ig, vagyis helyreállítottuk a mediterrán világ természetes egységét, amely nem vált szét külön görög, illetve római történelemre. Az egyes dokumentumok fordítóit nevük kezdőbetűi jelzik. A szövegmagyarázatokat többnyire a kötet szerkesztője írta, ha nem, azt szintén a szerzők monogramjával jeleztük. Végezetül szeretnék néhány szót szólni a görög neveknek a forrásgyűjteményben alkalmazott átírásáról. Az ógörög nevek átírásának szabályait közli a Magyar Tudományos Akadémia által összeállított A magyar helyesírás szabályai valamennyi kiadása. A forrásgyűjtemény mégis eltér e szabályoktól, igaz viszont, hogy az ún. tudományos átírás követelményeinek megfelel. A tudományos átírást az Akadémiai Kiadó által megjelentetett magyar nyelvű ókortudományi folyóirat, az Antik Tanulmányok, valamint a Görög történeti chrestomathia, a Görög történelem a kezdetektől Kr. e. 30-ig, a Görög történelem. Szöveggyűjtemény és Az ókori Róma című tankönyv alkalmazza. Értelmetlen föltenni a kérdést, hogy melyik átírás helyesebb, hiszen mind a két átírási rendszer következetesen adja vissza a görög betűk hangértékét, az persze más kérdés, hogy a görög nyelv általunk ismert mintegy 3400 éves történetének melyik szakaszát választjuk ki az átírás alapjaként. A mai görögök az ógörög neveket saját fonémarendszerük szerint ejtik ki, így lesz például az antik EYBOIA (ejtsd: Euboia) újgörögül Evia. A magyar átírások mindkét rendszere a rekonstruált Kr. e századi ejtést vette alapul. Az európai középkor sokáig csak a latin forrásokból ismerte a görög szerzők nevét és műveit. Így honosodott meg Magyarországon is a görög nevek latinos átírása, amit ma már egyre kisebb mértékben csak az angolszász szakirodalom használ. Vegyünk egy példát. 1. táblázat - Görög Latinos Akadémiai Forrásgyűjtemény AIZXYAOZ Aeschylus Aiszkhülosz Aischylos OMHPOZ Homerus Homérosz Homéros viii

9 Bevezetés A különbség nyilvánvaló: a latinos átírás az -os végződést -us-ra változtatja, ami meglehetősen félrevezető, minthogy vannak olyan görög nevek, amelyek valóban -us-ra végződnek, például Oidipus, Achilleus. További különbség látható az ai betűkapcsolat és a X (kh vagy ch) átírásában. A latinos átírás a k hangot c-vel írja át (pl. Cadmus Kadmos helyett), ami további félreértésekre ad okot, és nem jelöli a magánhangzók hosszúságát. A németes átírást korábban német könyvek magyar fordításaiban lehetett megtalálni, az utóbbi évtizedekben azonban már senki sem alkalmazza az alábbi, elnémetesített görög névalakokat: Homér (Homéros), Böócia vagy Beócia (Boiótia). Minden átírás végső soron megállapodás kérdése, a legfontosabb az, hogy egy könyvön, cikken, publikáción belül egyetlen átírást érvényesítsünk következetesen. Hazai tudományos gyakorlatunknak megfelelően a tudományos átírást választottam. Kivételt csak a magyarban már meghonosodott névalakokkal (Athén Athénai helyett, Spárta Sparté helyett, helóta heilótés helyett, hoplita hoplités helyett, Karthágó Karchédón helyett stb.) tettem, ezeket meghagytam már megszokott formájukban. A magyar kiejtéstől eltérően használt betűk: 2. táblázat - u = ú vagy u ph = p + h (nem f) y = ü ch = kh s = sz z = dz vagy z Az é az éta, az ó az ómega átírására szolgál, a kettőshangzókat (ai, ei, oi) kettőshangzóként írjuk át, az ióta subscriptumot (magánhangzó alá írt ióta) nem jelöljük. Ebből következik, hogy az ógörög ékezetes epsilon (é) és ékezetes omikron (ó) átírása nem é és ó, hanem e és o, minthogy a görög ékezetek hangsúlyt, nem pedig hosszúságot jelöltek. Végezetül szeretnék köszönetet mondani Hegyi W. Györgynek, aki javaslataival segített kialakítani a bemutatott római források sorát. Minden válogatás igen nehéz, mert sok olyan forrás van még, amit szívesen bemutattunk volna, de az amúgy is jókora terjedelmet nem lehetett a végtelenségig növelni. A válogatás felelőssége az enyém. Remélem azonban, hogy munkánk így is segítséget nyújt az egyetemi hallgatóknak és kollégáinknak az előadások és a szemináriumok során. Budapest, június 25. Németh György ix

10

11 1. fejezet - A SZÖVEGEK FORDÍTÓI 1.1. táblázat - A. B. Adamik Béla M. B. Mezei Balázs A. T. Adamik Tamás M. E. Máthé Elek B. A. Bede Anna M. Gy. Muraközy Gyula B. Á. Bencze Ágnes Ma. E. Maróti Egon B. G. Betegh Gábor N. B. Németh Béla B. I. Borzsák István N. Gy. Németh György B. J. Bollók János N. M. Nagy Mihály B. L. Borhy László N. T. Nótári Tamás D. G. Devecseri Gábor P. E. Pólay Elemér F. J. Földy József P. H. A. Patay-Horváth András G. T. Gherdán Tamás R. J. Révay József H. I. Hahn István R. Z. Rihmer Zoltán H. J. Horváth János R. Zs. Ritoók Zsigmond H. L. Havas László S. J. Sarkady János H. Zs. Hoffmann Zsuzsanna S. Zs. Simon Zsolt K. Á. Kurcz Ágnes Sz. E. Szász Eszter K. F. Kis Ferencné Sz. F. Szölgyémy Ferenc K. G. Kerényi Grácia Sz. Gy. Szepesy Gyula K. I. Kapitánffy István Sz. M. Szabó Miklós K. P. Kató Péter T. P. Tokodi Péter K. R. Kopeczky Rita T. W. I. Trencsényi-Waldapfel Imre Kő. I. Kőrizs Imre Ü. Gy. Ürögdi György L. Á. Lőrincz Ádám V. O. Vit Olivér 1

12 2. fejezet - RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE AAntHung Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungariae ACD Acta Classica Universitatis Scientiarum Debreceniensis AClass Acta Classica AE Année Epigraphique AG Anthologia Graeca AJA American Journal of Archaeology AJAH American Journal of Ancient History AJP American Journal of Philology AncSoc Ancient Society AncW The Ancient World ANRW Aufstieg und Niedergang der Römischen Welt Anth. Pal. Anthologia Palatina AntTan Antik Tanulmányok AP (Aristotelés): Athéni állam. Németh György (szerk.): Államéletrajzok. Bu dapest, 2002 ATL Meritt, B. D. Wade-Gery, H. T. McGregor, M. F.: The Athenian Tribute Lists. I-IV. Cambridge, Mass., AW Antike Welt BSA Annual of the British School at Athens CAH The Cambridge Ancient History. (A görög-római kötetek új kiadása.) Camb ridge, 1982-től C&M Classica et Mediaevalia CHD Güterbock, H. G. Hoffner, H. A. (szerk.): The Hittite Dictionary of the Oriental Institute of the University of Chicago. Chicago, 1980-tól CIL Corpus Inscriptionum Latinarum CJ The Classical Journal ClAnt The Classical Antiquity CPh Classical Philology CQ Classical Quarterly CR The Classical Review CTH Laroche, E.: Catalogue des textes hittites. Paris, 1971 CW The Classical World DOCS Ventris, M. Chadwick, J.: Documents in Mycenaean Greek. Three Hundred Selected Tablets from Knossos, Pylos and Mycenae with Commentary and Vocabulary. Cambridge,

13 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE DOCS2 Ventris, M. Chadwick, J.: Documents in Mycenaean Greek. Three Hundred Selected Tablets from Knossos, Pylos and Mycenae with Commentary and Vocabulary. 2. kiadás, Cambridge, 1973 fem. feminini generis (nőnem) FGrHist Jacoby, F.: Die Fragmente dergriechischen Historiker. Berlin-Leiden, 1932-től Fornara Fornara, Ch. W.: Translated Documents of Greece & Rome 1. Archaic Times to the End of the Peloponnesian War 2. Cambridge, gen. genitivus (birtokos eset) G&R Greece and Rome GRBS Greek, Roman and Byzantine Studies GRVSZ Sarkady János Gesztelyi Tamás (szerk.): Görög és római vallástörténeti szöveggyűjtemény. Debrecen, 1974 GTSZ Németh György (szerk.): Görög történelem. Szöveggyűjtemény. Buda pest, 1996 HaH Haus am Hang (Hattusa Alsóvárosának egy prominens épülete) Heubeck Heubeck, A.: Aus der Welt der frühgriechischen Lineartafeln: eine kurze Einführung in die Grundlage, Aufgaben und Ergebnisse der Mykenolo- gie. Göttingen, 1966 Hiller-Panagl Hiller, St. Panagl, O.: Die frühgriechischen Texte aus mykenischer Zeit. Darmstadt, 1976 HPS Hungarian Polis Studies HW 2 Friedrich, J. Kammenhuber, A. Hoffmann, I. (szerk.): Hethitisches Wörterbuch. Heidelberg, től IG Inscriptiones Graecae ILS Dessau, H. (szerk.): InscriptionesLatinae Selectae. I-III. Berlin, Jacoby Jacoby, F.: Die Fragmente der griechischen Historiker. Berlin-Leiden, 1932-től JdI Jahrbuch des Deutschen Archaologischen Instituts JHS Journal of Hellenic Studies LSAG Jeffery, L. H.: The Local Scripts of Archaic Greece. A Study of the Origin of the Greek Alphabet and its Development from the Eigth to the Fifth Centuries B.C. Revised Edition with a Supplement by A. W. Johnston. Oxford, 1990 LSG Sokolovski, F.: Lois sacrées des cités grecques. Paris, 1969 masc. masculini generis (hímnem) ML Meiggs, R. Lewis, D.: A Selection of Greek Historical Inscriptions. Revi- sed Edition. Oxford, 1988 P. papirusz Palmer Palmer, L. R.: The Interpretation of Mycenaean Greek Texts. Oxford, 1963 PGM Papyri graecae magicae 1-3. Ed. Preisendanz, K. Leipzig-Berlin, P. Mich. Michigan Papyri P. Oxy. The Oxyrhynchus Papyri tól 3

14 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE PP La Parola del Passato REA Revue de Études Anciennes REG Revue des Études Grecques RFIC Rivista di Filologia e d Istruzione Classica RhM Rheinisches Museum 4

15 3. fejezet - 1. HELLAS ŐSTÖRTÉNETE. A TRÓJAI HÁBORÚ. THUKYDIDÉS CÉLJA Thukydidés: A peloponnésosi háború. I Kr. e sz. 1. Az athéni Thukydidés megírta a háború történetét, amelyet a peloponnésosiak és az athéniak vívtak egymás ellen. Művébe mindjárt a háború kitörésekor kezdett bele, mert előre sejtette, hogy az rettentő és minden eddiginél sokkal nevezetesebb lesz. Erre pedig abból következtetett, hogy mindkét fél hatalma tetőpontján, teljes felkészültségben kezdte meg a küzdelmet, s látta, hogy a többi hellén is vagy azonnal valamelyik oldalra állt, vagy ezt fontolgatta. Így ez a háború a leghatalmasabb megrázkódtatássá vált a hellének, a barbárok egy része, sőt, mondhatni, az emberiség többsége számára is. Noha a nagy időbeli távolság miatt lehetetlen volt világos képet alkotni az ezt közvetlenül megelőző vagy még korábbi eseményekről, mégis a múltba lehető legmesszebbre visszanyúló kutatásaim közben hitelesnek talált tények arra a meggyőződésre vezettek, hogy sem a korábbi háborúkat, sem az egyéb eseményeket ne tartsam jelentősnek. 1. Ismeretes, hogy a ma Hellasnak nevezett területen nem régóta vannak állandó települések; korábban gyakran változott a lakosság, s mindenki könnyen vált meg lakóhelyétől, valahányszor kiszorították a túlerőben lévők. Nem volt még ugyanis kereskedelem, nem alakultak félelem nélküli kapcsolatok sem a szárazföldön, sem a tengeren; ki-ki annyit birtokolt csak, amennyi a létfenntartásához szükséges volt. Nem halmoztak fel felesleges készleteket, nem vetették be a földet, hiszen nem tudhatták, hogy mivel még nem voltak védőfalak mikor jelenik meg és rabolja ki őket valaki. Így abban a tudatban, hogy napi táplálékukat mindenhol megszerezhetik, könnyen továbbköltöztek, s nem is tettek szert hatalomra, mert nem voltak tekintélyes városaik, sem egyéb anyagi eszközeik. Leggyakrabban mindig a legtermékenyebb földek lakossága váltakozott: a most Thes- saliának és Boiótiának nevezett területé, a Peloponnésos legnagyobb részéé, Arkadia kivételével, s mindenütt a legtermékenyebb vidékeké. De mivel a föld termékenysége révén egyesek nagyobb hatalomra tettek szert, belső egyenetlenségek támadtak, amelyekben az emberek egymást pusztították, egyszersmind jobban ki voltak téve idegenek támadásainak is. Attikát viszont, ahol sohasem dúltak belső küzdelmek, mivel földje terméketlen volt, mindig ugyanazok az emberek lakták. S ez a tény nem csekély mértékben igazolja azt az állítást, hogy mások a vándorlások miatt nem tudtak hasonló arányban gyarapodni. Hiszen azok közül, akiket Hellas más részeiről valamely háború vagy lázadás következtében elűztek, éppen a legkiválóbbak, mint biztos helyre, Athénba menekültek, s itt polgárjogot kaptak, és már a régi időktől megnövelve a lakosság számát, oly naggyá tették a várost, hogy később, mikor Attikával már nem érte be, gyarmatosokat küldött Ióniába. 1. A régi időkre jellemző gyengeségnek nem elhanyagolható bizonyítéka számomra az a tény is, hogy minden jel szerint Hellas a trójai háború előtt nem kezdett semmiféle közös vállalkozásba A régiek közül Minós volt az első, akiről a szájhagyomány révén tudjuk, hogy hajóhaddal rendelkezett; ő hatalmában tartotta a mai Hellén-tenger legnagyobb részét. Birtokba vette a Kyklas-szigeteket is; a legtöbbön gyarmatot alapított, de előbb elűzte a kariaia- kat, és a hatalmat saját fiaira ruházta. Természetesen igyekezett, amennyire lehetséges volt, megtisztítani a tengert a kalózoktól, hogy bevételei minél biztosabban megérkezzenek. 3. A régi hellének ugyanis és azok a barbárok, akik a szárazföld tengerparti vidékein vagy a szigeteken laktak, mikor a hajózás révén sűrűbbé vált az emberek közti érintkezés, kalózkodásba kezdtek. A leghatalmasabbak vezetésével, akik részben saját hasznukat, részben a szegények megélhetését akarták biztosítani, megtámadták és kirabolták a meg nem erődített vagy kisebb településekből álló városokat, elsősorban ebből éltek, s már nemcsak hogy nem szégyellték, hanem némiképpen még dicsőségnek is tartották ezt a foglalkozást. 5

16 1. HELLAS ŐSTÖRTÉNETE. A TRÓJAI HÁBORÚ. THUKYDIDÉS CÉLJA Ezt még ma is bizonyítja a szárazföldön lakó néhány néptörzs, amelyek körében dicsőségnek számít az efféle sikeres vállalkozás, s a régi költők műveiben is mindenütt ugyanúgy megkérdezik a partra vetődöttektől, hogy nem kalózok-e, és a megkérdezettek éppúgy nem tagadják le ezt a foglalkozást, mint ahogy a tudakozódók sem tartják megvetésre méltónak. A szárazföldön lakók is fosztogatták egymást, s Hellas nagy részén napjainkig él ez a szokás, így az ozolisi lokrisiaknál, az aitóliaiaknál, az akarnaniaiaknál s a szárazföld egyéb ottani vidékein lakóknál; a régi rabló életmód maradványa az itt lakóknak az a szokása is, hogy állandóan fegyvert viselnek. 1. Nem kis mértékben űzték a kalózkodást a szigetlakók: a kariaiak és a phoinikiaiak, akik a szigeteken a lakosság többségét alkották. Ezt bizonyítja, hogy mikor az athéniak ennek a háborúnak a folyamán megtisztították Délos szigetét, s kiürítették az itt, a szigeten elhunytak sírját, ezeknek több mint felében kariaiakat találtak: fel lehetett ismerni őket a velük eltemetett harci felszerelésről s a temetkezésnek a kariaiaknál még ma is szokásos módjáról. De amikor Minós megszerezte a tenger feletti uralmat, egyik nép könnyebben hajózhatott el a másikhoz, mert ő elűzte a szigetekrők a gonosztevőket, s a legtöbbre új lakókat telepített. Így a tenger mellett lakók egyre jobban gazdagodtak, és kezdtek mind nagyobb biztonságban élni, sőt mivel a jólét folyvást növekedett néhol védőfalakat is emeltek. S minthogy mindenki a maga hasznát nézte, a gyengébbek hajlandók voltak alávetni magukat az erősebbeknek, s a hatalmasabb városok, amelyek mindennek bővében voltak, kiterjesztették uralmukat a kisebbekre. S már inkább ezek a viszonyok jellemezték a helyzetet, mikor elindultak a trójai hadjáratra. 1. Úgy vélem, Agamemnón nem annyira azért bizonyult alkalmasnak a sereg összegyűjtésére, mivel ő volt a vezetője Helené kérőinek, akik esküvel elkötelezték magukat Tyndareusnak, hanem mert ő volt köztük a leghatalmasabb. Ennek a hadjáratnak az alapján következtethetünk a megelőző állapotokra is. 2. Igaz ugyan, hogy Mykéné kicsiny volt, s egyik-másik akkori várost nem látnánk ma jelentősnek, mégsem volna helyes ennek alapján azt hinni, hogy a hadjárat nem volt olyan hatalmas, mint a költők lefestik, és mint a hagyomány állítja. Mert tegyük fel, hogy Lakedaimón városa elpusztul, s nem marad belőle semmi más, csak a szent helyek és az épületek alapja, úgy gondolom, a távoli jövőben a későbbi nemzedékek nagyon kételkedve hallgatnák, hogy milyen hatalmas volt, pedig a Peloponnésos kétötöd része az ő birtokában van, s uralmát a félsziget egész területére és számos külső szövetségesre is kiterjeszti. Hatalma mindamellett jelentéktelennek látszanék, mivel a város nincs egybeépítve, nem találhatók benne fényes szentélyek és épületek sem, hanem a régi hellének szokása szerint, faluszerűen húzódik szét. Ha viszont az athéniakat érné ugyanez a végzet, városuk látható maradványaiból hatalmukat kétszer akkorára lehetne becsülni, mint amekkora a valóságban volt. Nem kell tehát hitetlenkednünk, nem a városok külső képét, hanem hatalmát kell néznünk, s akkor elhihetjük, hogy ez a hadjárat jelentősebb volt minden megelőzőnél, noha elmarad a mostaniak mögött. S itt megint hitelt adhatunk Homéros költeményeinek, bár igaz, hogy a hadjárat, amelyet a költő természetesen felnagyít és kiszínez, még így is elég jelentéktelennek látszik. Ő ugyanis az ezerkétszáz hajó között a boiótiaiak százhúsz és Philoktétés ötven embert befogadó hajóit említi, s ezzel, gondolom, a legkisebbeket és a legnagyobbakat nevezi meg, de egyébként a hajók felsorolása közben sehol sem beszél a legénység számáról. Azt viszont, hogy az evezősök egyszersmind kivétel nélkül harcosok is voltak, Philoktétés hajójáról szólva közli, az evezősöket ugyanis egytől egyig úgy mutatja be, mint íjászokat. S nem valószínű, hogy sokan hajóztak volna velük utasként a királyokon s a főbb vezetőkön kívül, hiszen a fő feladat a harci eszközök tengeri szállítása volt, a hajóknak pedig nem volt fedélzete, hanem régi módon készültek, mint a kalózbárkák. Ha most a legnagyobb és legkisebb hajók között a középarányt vesszük, akkor ahhoz képest, hogy egész Hellas állította ki nem látszik nagynak a hadra kelt sereg létszáma. 1. Ez azonban nem annyira a lakosság csekély száma, hanem inkább az anyagi eszközök szűkössége miatt volt így. Az élelmezési nehézségek miatt vittek ugyanis magukkal kisebb sereget, csupán akkorát, amely úgy remélhették ott helyben, hadakozás közben is el tudja magát tartani. Megérkezésük után egy ütközetben felülkerekedtek ez bizonyosan így van, hiszen különben nem vehették volna körül táborukat védősánccal, de úgy látszik, ezután nem fordították minden erejüket a küzdelemre, hanem az élelemhiány miatt nekiláttak megművelni a Chersonésost és kalózkodni. Így aztán a trójaiak a szétszóródott ellenféllel szemben tíz évig könnyűszerrel állták a nyílt küzdelmet, s mindig azokkal harcoltak, akik éppen ott időztek. Ha viszont a hellének elegendő élelemmel érkeznek, s a földműveléssel és kalózkodással mit sem törődve, teljes erejüket szüntelenül csak a hadakozásra fordítják, egyetlen csatában diadalmaskodva könnyen elfoglalhatták volna a várost. Hiszen még így is, seregük éppen ott tartózkodó részével, nem teljes számban is helyt tudtak 6

17 1. HELLAS ŐSTÖRTÉNETE. A TRÓJAI HÁBORÚ. THUKYDIDÉS CÉLJA állni, de ha állandó ostromzárat vonnak a város köré, rövidebb idő alatt és kisebb fáradsággal veszik be Tróját. Az anyagi eszközök szűkössége miatt azonban nemcsak a korábbi vállalkozások voltak jelentéktelenek, hanem a valóságban ez az addigiaknál jóval nevezetesebbé vált hadjárat is sokkal szerényebbnek bizonyult a hírénél és a költők műveiben megőrzött hagyománynál. 1. Kutatásaim alapján ezt tudom elmondani a régi időkről, de itt nehéz minden bizonyítéknak sorban hitelt adni. Hiszen az emberek, még ha saját hazájukról van is szó, kételkedés nélkül elhisznek mindent, amit egymástól hallanak a régi időkről. Így például a legtöbb athéni úgy tartja, hogy Hipparchos tyrannos volt, mikor Harmodios és Aristo- geitón megölték, s nem tudják, hogy mint Peisistratos legidősebb fia Hippias volt uralmon, Hipparchos és Thessalos pedig csak az ő testvérei voltak. S hogy Harmodios- nak és Aristogeitónnak a kitűzött napon, az utolsó pillanatban az a gyanúja támadt, hogy valamelyik összeesküvő társuk bejelentette a dolgot Hippiasnak, s így abban a hiszem- ben, hogy a tyrannos mindent tud, nem közelítettek hozzá, de mert elfogatásuk előtt szerettek volna még valamilyen emlékezetes cselekedetet végrehajtani, s úgy várni be sorsukat, mikor váratlanul találkoztak Hipparchosszal, aki az úgynevezett Leókoreion közelében éppen a Panathénaia ünnepi menetének rendezésével volt elfoglalva, őt gyilkolták meg. S még sok egyéb méghozzá ma is meglévő, az idő múltával sem elfeledett dolog akad, amiről a többi hellénnek is hamis fogalmai vannak. Például, hogy Lakedai- mónban a két király külön-külön nem egy, hanem két szavazattal rendelkezik, vagy hogy van ott egy pitanéi század nevű harci különítmény, ami a valóságban sohasem létezett. Annyira sajnálja az emberek többsége a fáradságot az igazság felderítésére, és sokkal szívesebben elfogadják azt, amit éppen hallanak. 2. Mindamellett mégsem fog tévedni az, aki a felhozott adatok alapján lényegében elfogadja az itt nyújtott áttekintést, s nem ad hitelt a költők mindent felnagyító és feldíszítő alkotásainak vagy a logographosok elsősorban a közönség meghódítása s nem az igazság kiderítése végett alkotott elbeszéléseinek, amelyeknek igazságát nem lehet ellenőrizni, s amelyeket idő múltával annyira átszőnek a mesék, hogy elveszítik hitelüket, hanem inkább az lesz a meggyőződése, hogy a tényeket, már amennyire a nagy időbeli távolság lehetővé tette, a legvilágosabb bizonyítékok alapján és kellő megalapozottsággal tártam fel. Így azután visszatérve erre a háborúra, noha az emberek mindig azt a háborút szokták a legjelentősebbnek tartani, amely éppen dúl, és csak a befejeződése után adóznak nagyobb csodálattal a korábbinak, azok előtt, akik magukat a tényeket nézik, világos lesz, hogy ez a háború nagyobb volt az eddigieknél. 1. Ami pedig azokat a beszédeket illeti, amelyeket egyesek részben a háború előtt, részben a háború alatt elmondtak, lehetetlen feladat volna azokat, amelyeket én személyesen hallottam, vagy azokat, amelyekről innen vagy onnan mások tudósítottak, szóról szóra visszaadnom. Így aztán ezeket úgy adtam elő, ahogy véleményem szerint egy adott helyzetben kinek-kinek a legvalószínűbben beszélnie kellett, s közben igyekeztem a legszigorúbban ragaszkodni a valóban elhangzott beszéd gondolatmenetéhez. A háború folyamán megtörtént eseményekkel kapcsolatban pedig nem azt tartottam kötelességemnek, hogy úgy jegyezzem fel őket, ahogy éppen értesítettek róluk, vagy ahogy én magam helyesnek találtam, hanem azt, ahogy azoknak is, amelyeknél jelen voltam, s azoknak is, amelyekről mások tudósítottak, amennyire lehetséges, minden részletét felkutatva utánajárjak. A nyomozás fáradságos munkának bizonyult, mert a szemtanúk még ugyanazokat az eseményeket sem egyformán, hanem vagy az egyik, vagy a másik félhez fűződő érzelmeik szerint adták elő, vagy úgy, ahogy ők emlékeztek rájuk. Lehet, hogy művem végighallgatása, mivel hiányoznak belőle a mesés részletek, látszólag kevés szórakozást nyújt, de azok, akik szeretnék látni a megtörtént események lényegét, s következtetni óhajtanak ha majd ember voltunk következtében ugyanolyan vagy hasonló dolgok fordulnak elő a jövőre is, azok, s számomra ez elég, hasznosnak fogják ítélni. Hiszen ez az alkotás maradandó értéknek készült, nem pedig abból a célból, hogy a hallgatóság pillanatnyi tetszéséért versenyezzen. 1. A régebben lezajlott események közül a méd háború volt a legkiemelkedőbb; de ennek a sorsát is gyorsan eldöntötte két tengeri és szárazföldi ütközet. Ez a mostani háború viszont rendkívül sokáig elhúzódott, s annyi szenvedést hozott Hellasra, amennyit máskor soha nem él át ennyi idő alatt. A háború pedig az athéniak és a peloponnésosiak között tört ki, amikor megszegték az Euboia elfoglalása után létrejött, harminc évre szóló fegyverszünetet. A legigazibb, noha a legritkábban emlegetett oknak azt tartom, hogy az athéniak hatalmának növekedése félelemmel töltötte el, majd háború megindítására késztette a lakedaimóniakat. M. Gy. 7

18 1. HELLAS ŐSTÖRTÉNETE. A TRÓJAI HÁBORÚ. THUKYDIDÉS CÉLJA Az athéni Thukydidés műve a peloponnésosi háborúról szólt, de a történetíró munkájának bevezetőjében felvázolta Hellas korai történetéről mindazt, amit tudott, és amit kritikai vizsgálódásának eredményeként hitelesnek elfogadott. Megfigyelhető, hogy az írott forrásokkal nem rendelkező korszakoknál néprajzi, sőt régészeti forrásokra is hivatkozik (pl. a délosi sírok leleteire a 1. caputban). Kritikai módszerére jellemző, ahogyan történeti forrásként kezelve elemzi a ho- mérosi hajókatalógus adatait (9-11.). A 20. caputban korábbi történetírók állításaival vitázik, majd a 22.-ben kifejti a művébe iktatott szónoklatok szerepét. Az 5. caputhoz vö. 60. dok. 8

19 4. fejezet - 2. TRÓJA EGY HETTITA FORRÁSBAN: AZ ALAKSANDU- SZERZŐDÉS A szöveg fennmaradt kéziratai 1 A. KUB XIX 6 + KUB XXI 1 + KBo XIX 73 + KBo XIX 73a + FHL 57 + KBo L KBo L 41 + KBo L KBo L 48 (I. Templom, úh.) A. KUB XXI 5 + KBo XIX 74 + (vlsz., Miller 2006, vi) KBo L 47 (I. Templom, úh.) C 1. KUB XXI 2 (Bo 2403 mint KBo IV 5 is) + KUB XLVIII 95 (kései úh.) C 2. KUB XXI 4 + KBo XII 36 + KBo XLV 272 (HaH, úh.) A. KUB XXI 3 (úh.) B. HT (úh.) C. KBo XIII 205. (HaH) Szövegkiadások: Friedrich 1930, ; az újabb töredékekhez lásd Otten 1957; de Martino 1996, 35-38; Roszkowska-Mutschler 2005, 330; Miller 2007, 126; Groddek 2008, 35-36, 41-43, 95, 141; Miller 2008, 120. Teljes fordítások: Friedrich 1930, ; Beckman 1999, 87-93; Star- ke apud Latacz Én, 2 a Nap, 3 Muwattalli, a Nagykirály, Hatti 4 országának [királya], a Pihassassi Viharisten kegyeltje, 5 Mursili Nagykirály, a Hős fia, 6 ekképpen (szólok): 2. Amidőn régen Labarna, 7 az ősöm, 8 alávetette Arzawát 9 [és] Wilusát 10 mind, attól kezdve így Arzawa ellenséggé vált, Wilusa pedig elszakadt Hatti egyik királyától. 11 (De) mivel (ez) régi ügy, nem tudom, melyik királytól. Ha [el] is szakadt Wilusa Hattitól, Hatti királyaival régóta békében voltak, 12 gyakorta küldtek [követeket hozzájuk]. De amidőn Tudhaliya [...] Arzawa ellen vonult [...] ám Wilusába nem vonult be. 13 Béke [volt] vele. Gyakorta küldött [követeket hozzá]. Azonban jöttek [...]. Tudhaliya [...] az elődök Arzawa ellen / Arzawába [...]. 3. Békében [volt] vele Wilusa királya, gyakorta küldött [követeket hozzá], s így nem [vonult] be ellene. [Amidőn azonban] Arzawa [ismét ellenségessé vált], nagyapám, Sup- piluliuma 14 felvonult és [legyőzte Arzawát]. Kukkunnival azonban, Wilusa királyával [békében volt], (így) nem vonult ellene. Gyakorta küldte követeit 15 [nagyapámhoz, Sup- piluliumához]. 4. Ismét felvonult azonban [...] Arzawa királya [...]. Az [...] országok [...] (olvashatatlan sor) mialatt [...]. Apám 16 [...] Wilusa [...] Wilusa királya [...] segítség(ül) [...] legyőzte. [Arzawát szolgaságba taszította]. Arzawa országát [felosztotta?, 17 Mira és] Ku- waliya országát [Mashuiluwának adta, a Seha-folyó országát és] Appawiya országát [Ma- napa-tarhuntának adta], Hapalla országát [Targasnallinak adta]. Hapalla [...] 5. Kukkunninak [...] volt. [...]. A te [... atyád?] szava révén [...] Alaksandu [...] (két sor kitörött, illetve olvashatatlan). Neked/Téged [...] 6. De amidőn atyám istenné [vált], 18 [én pedig] atyám [trónjára] ültem, Te [...] véd- tél. Felvonult ellenem [...] ellenséggé váltak. [...] helyezték. Segítséget kért[-...] tőlem. [Segítségül] mentem és elpusztítottam Masa országát 19 és elpusztítottam [...]. A hadifoglyokat pedig [...]. Ők/Az(ok/at) Kupta?[-? ] hegyére [...]. A hadifoglyoknak [...] vittem?. Téged/Neked pedig [...] elpusztítottam azokat az országokat. [...] el [...] ők/az- (ok/at) Hattusába. [...] atyádnak [...] Alaksandu [...] 7. (három sor kitörött) le [...] fiak [...] Wilusa [...] egyre csak felállítják/helyezik [...] Wilusában a királyságot illetően semmi(t)/senki(t) [...] S mivel a nép zúgolódik? [...]. (Amikor) szülőanyád napja 20 eljő, Alaksandu, [...]. (Ha) arra a fiadra, amelyiket a királyi uralomra kijelölsz, legyen a feleségedé, legyen az ágyasodé, 9

20 2. TRÓJA EGY HETTITA FORRÁSBAN: AZ ALAKSANDU- SZERZŐDÉS legyen még [gyermek? 21 ], a nép nemet mond, és így szól: A sarj [nem a? 22 ] fia(d)?, én, a Nap (erre) nemet mondok, s a fiam, unokám minden nemzedéken át 23 megvédik őt. Te, Alaksandu (pedig) védj engem, a Napot jó szándékkal, védd fiam, unokám, minden nemzedéken át. Amint én, a Nap téged, Alaksandut jó ügyben, apád szava miatt megvédtelek, segítségedre mentem, megöltem az ellenséged, bizony (akképp) fogják a jövőben védeni a fiaim s unokáim a fiad, minden nemzedéken át. Ha pedig neked bármiféle ellenséged támad, akkor én, a Nap nem hagylak cserben, amint most sem hagytalak cserben, az ellenséged megölöm. Ha pedig ellened, Alaksandu fivéred vagy bárki a családodból fellázad, 8. vagy fiad, unokáid ellen bárki fellázad, és Wilusa királyságára tör; én, a Nap téged, Alaksandut, bizony nem doblak el, őt pedig nem veszem (magamhoz). Amiképpen ő a te ellenséged, éppúgy ellensége az én Napomnak is. Én, a Nap csak téged ismerlek el, őt pedig [nem] ismerem el, országát elpusztítom. Te, Alaksandu (pedig) védj meg engem, a Napot. S fiaid minden nemzedéken át védjék meg uralmukat illetően a Napom [fiait] minden nemzedéken át. [Ellenük] gonoszat ne keressenek, tőlük el ne szakadjanak. Amint most én, a Nap <neked>, Alaksandunak a szerződés tábláját készítettem, te, Alaksandu a szerződés táblája szerint cselekedj [fiaiddal], minden nemzedéken át. Csak a Napom fiait védjék uralmukat illetően fiaid, minden nemzedéken át. [Ellen]ük [gonoszat ne] keressetek, [tőlük] el ne szakadjatok. 9. [...] semmi(t) [...] tett. Ha neked/téged [...]. Én, a Nap pedig neked/téged [...] után [...] megöltem. [...] tartotta neked. [...] (három kitörött sor, értelmezhetetlen szótöredékekkel) [...] a jövőben [...] keresik [...] (két kitörött sor, értelmezhetetlen szótöredékekkel) [...] aki [...] a palota pedig [...] az ember [...] a Napom fiai [...] ivadékai [...] (két kitörött sor, értelmezhetetlen szótöredékekkel) 10. [...] nekem, a Napnak [...] és szövetség [...] a Napom fiai [...] legyenek [...] és szövetség [...] a jövőben [...] a jövőben [...] nekem, a Napnak [...] ivadékok [...] ivadékok [...] megvédetnek [...] a te fiaid [...] el [ne] szakadjon. [...] vágyj [...] ivadékok [...] ellen [...] megszökik [...] nem [...] vagy [...] távozz bárhová! [...] az istenek ellen [.] téged/neked az istenek a szolgák [...]. 11. [Továbbá, ha valamilyen] felkelés [gonosz] terve születik [Hattiban, ha valamely ország külhonban] ellenségessé válik [ellenem, a Nap ellen, de velem, a Nappal minden rendben], várd meg [a Napom szavát], amíg [írok] neked. [Ha az ellenség benn van], s ellenem, a Nap ellen felkel, [akár egy nemes, akár gyalogság és harci szekeresek]: bármely ember is kel fel <ellenem, a Nap> ellen, én, a Nap helyreállítom (a rendet), azt az embert vagy [azt a gyalogságot és azokat a harci szekereseket elfogom]. De ha írok neked, Alaksandu, hogy Küldj gyalogságot és harci szekereket! Rögtön küldd őket segítségemre, (akkor) rögtön [küldd] őket [segítség]emre. Ha egyedül érted [írok], Alaksandu, hogy Egyedül Te siess ide!, akkor egyedül te siess ide. Ha pedig én, a Nap nem írok [neked], és te pedig előbb hallasz (a lázadásról): ne fordítsd el tekinteted, ha neked magadnak nem [lehetséges] (jönnöd/írnod), küldj gyalogságot és harci szekereket, és küldd őket segítségemre azonnal. Semmilyen madárjóslatot nem kell előbb kérned Ha bármilyen felkelésre vonatkozó gonosz tervet előbb hallasz meg, akár valakiről) a Seha-folyó országából, akár valaki(ről) Arzawa országából, amelyek most mind kuriwanáid, 25 és a tervet előbb megtudod, és azt nekem, a Napnak nem írod meg, sőt egyre csak elfordítod tekinteted tőlük, és így szólsz: Történjék meg az a gonosz, <a dolgot ne hagyd annyiban, hanem> amint meghallod a tervet, késlekedés nélkül írd meg nekem, a Napnak. 13. Amikor meghallasz egy efféle tervet, a dolgot ne hagyd annyiban, ne fordulj el, ne tartozz efféle emberhez, amint (ő) nekem, a Napnak az ellensége, akképp legyen neked is az ellenséged. 14. Ha te, Alaksandu efféle tervet hallasz, s annyiban hagyod, ilyen emberhez keveredsz, 26 akkor te, Alaksandu, bűnt követsz el az eskü ellen. S (akkor) az esküistenek űzzenek téged szüntelen! A gyalogságod és a harci szekereseid kötelessége pedig a következőképp legyen meghatározva: Ha én, a Nap abból az országból akár Karkisából, akár Masából, 28 akár Lukkaból, akár Warsiyallából hadba indulok, te mindig hadba vonulsz velem, gyalogsággal és harci szekerekkel; vagy ha ebből az országból küldök hadba bármilyen urat, te mindig hadba vonulsz vele. Hattusából (indulva) ez a katonai kötelezettséged: ha valaki a velem, a Nappal egyenlő királyok közül Egyiptom királya, Babilón királya, Hanigal- bat királya vagy Asszíria királya csatába indul vagy pedig valaki belföldön, előttem, a Nap előtt lázad fel, én, a Nap, gyalogságért és harci szekerekért írok neked, és rögtön küldj segítségemre gyalogságot és harci szekereket. 16. Továbbá, mivel az emberek hamisak, (ha) híresztelések keringenek és valaki előtted (ilyeneket) sugdos: A Nap így és így egyre csak a te hátrányodra cselekszik, és az országot el fogja venni tőled, vagy pedig 10

21 2. TRÓJA EGY HETTITA FORRÁSBAN: AZ ALAKSANDU- SZERZŐDÉS valami rosszat fog tenni ellened, írd csak meg ezt az ügyet te nekem, a Napnak. S ha a dolog (így) van, amikor én, a Nap válaszolok neked, ne hamar- kodd el, ne cselekedj ellenségesen, ne tégy harpu sarupa, 29 velem, a Nappal szemben gonoszat ne tégy. Amint mellettem, a Nap mellett álltál, (úgy) állj mellém, a Nap mellé. 17. Ha valaki előtted, Alaksandu, gonosz szót szól rólam, a Napról, és te azt elhallgatod előlem, elhamarkodod, és ellenem, a Nap ellen gonoszat teszel, akkor, Alaksandu, az eskü ellen vétsz. S (akkor) az esküistenek űzzenek téged szüntelen! 18. Továbbá ti négyen vagytok az Arzawa-országok királyai: te, Alaksandu, Manpa- Kuruntiya, 30 Kupanta- Kuruntiya és Ura-Hattusa. (Közületek) Kupanta-Kuruntiya fiág- <on> Arzawa királyának sarja, de leányágon Hatti királyának sarja. 31 Apám, Mursili nagykirály, Hatti királya lányának fia, unokatestvére nekem, a Napnak. Hamisak az alattvalói és az arzawaiak. Ha valaki gonoszat forral Kupanta-Kuruntiya ellen, te, Alaksandu, segítség, szövetség és erő légy Kupanta-Kuruntiyának, védd meg őt, ő pedig védjen meg téged. Ha pedig bármely alattvalója fellázad Kupanta-Kuruntiya ellen, és hozzád megy, fogd el és add át Kupanta- Kuruntiyának. Az egyik legyen segítség, szövetség és erő a másik számára. Az egyik védje a másikat. Továbbá, ha valamilyen ellenség támad, s lesújt a határokra, amelyek azok az országok, amelyeket én, a Nap neked adtam, s amelyek Hatti határai: (ha) te ezt meghallod, s nem írod meg előbb annak, aki az ország belsejének ura, és te nem jössz segítségül, elfordítod a tekinteted a gonosztól vagy az ellenség támad, és fenyeget, de te nem jössz elő segítségül, és nem harcolsz az ellenséggel vagy pedig az ellenség átvonul az országodon, (de) te nem harcolsz vele, (hanem) így szólsz: Menj, támadj, rabolj én nem tudok semmiről : (ez is) ezen eskü alá tartozzék. S (akkor) az esküistenek űzzenek téged szüntelen! Vagy gyalogságot és harci szekereket kérsz tőlem, a Naptól, hogy valamely ellenségre támadj, és a Nap ad neked gyalogságot és harci szekereket, de te őket az első alkalommal átadod az ellenségnek: ez a dolog is tartozzék az eskü alá, és (akkor) téged, Alaksandut az esküistenek űzzenek szüntelen! A szökevények ügye (szintén) tartozzék az eskü alá. Ha egy szökevény jön Hat- tiba országodból [szökve], őt nem adják ki Hattiból. A szökevények kiadása nem megengedett. Ha azonban valamely mesterember szökik meg (az országodból), Hattusába jön, és munkádat nem adja át, 33 elfogják és átadják neked. Ha valamely hettitát elfog az ellenség, s az megszökik az ellenségtől, és országodba megy: ha te elfogod őt, (s) nem adod át őt, (hanem) az ellenségnek adod át: (az is) ezen eskü alá tartozzon. 1. Továbbá ezt a táblát, melyet neked, Alaksandu készítettem, évről évre háromszor olvassák fel előtted, hogy ismerjed, Alaksandu. Ezek a szavak semmiképpen sem kölcsönösek, (hanem) Hattitól valók. (Ha) te, Alaksandu, ellenem, a Nap ellen gonoszat nem teszel, ellened Hattusa gonoszat nem fog tenni. [Én, a Nap], a Labarna, 34 a Nagykirály, a Pihassassi Viharisten kegyeltje egybehívtam az ezer [istent] 35 ebben az [ügyben], tanúul hívtam őket. Hallják [és lássák és legyenek tanúk]: Az Ég [Napistene], az országok királya, az emberiség pásztora; az Arinnai Napistennő, az országok [királynője]; a Pihassassi Viharisten aki nekem, a Napnak (az istene) -; a Hatalmas Viharisten, [az országok királya]; Hatti [Viharistene], az országok királya; a Villámlás Viharistene; Zippalanda Viharistene; [Nerik Viharistene]; a Sereg Viharistene; Aleppó Viharistene; a Kapu Viharistene; a Segítség Viharistene; Arinna Viharistene; His- sashapa Viharistene; Sapinuwa Viharistene; Samuha Viharistene; Hurma Viharistene; Sarissa Viharistene; Lihzina Viharistene; Uda Viharistene; Sahpina Viharistene; a Segítő Viharisten; Serri; Hürri; 37 Namni hegye; Hazzi hegye; 38 Hepat, az Ég Királynője. 3. A Védőisten; Hatti Védőistene; Karzi; Hapantaliya; Karahna Védőistene; a Vadásztarisznya Védőistene; 39 Allatum; Aya; Telipinu; a Holdisten, az Eskü Ura; Sauska; a Mező Sauskája; a Ninuwai Sauska; Hattarina Sauska; Ninatta; Kulitta; 40 Ishara, az Eskü Királynője; a Hadisten; 41 Hatti Hadistene; Ellaya Hadistene; Arziya Hadistene; Yarri; Zap(pa)na. 4. Samuha Aparája; Hurma Hantitassuja; Ankuwa Katahhája; Katapa Királynője; Tahurpa Mammája; Dunna Hallarája; Hupisna Huwassannája; a hegylakó? istenek; a steppelakó? istenek; 42 minden férfi- és női isten; <minden ősi isten:> Nara, Napsara, Am- munki, Tuhusi, Ammizadu, Alalu, Kumarpi, Enlil, Ninlil. 5. Hulla hegye; Zalliyanu hegye [...]; Hatti hegyei, folyói, forrásai; a [nagy] tenger; az ég és a föld; a szelek; a felhők; Wilusa minden [istene]; a Sereg Viharistene; [.]appaliuna; 43 a férfi- és női istenek; Wilusa hegyei, folyói, forrásai és föld alatti vízfolyása. 44 Én, a Nap, a Nagykirály, a Pihassassi Viharisten kegyeltje hívtam őket gyűlésbe, hogy tanúskodjanak. 11

22 2. TRÓJA EGY HETTITA FORRÁSBAN: AZ ALAKSANDU- SZERZŐDÉS 6. Ha te, Alaksandu, a tábla ezen szavait megsérted, melyek ezen a táblán vannak, ez az ezer isten pusztítson el téged, asszonyod, fiaid, országaid, városaid, szőlőskerted, szérűdet, meződet, dűlődet, marháid, juhaid javaiddal együtt! Pusztítsák ki írmagod a Sötét Földből! 45 Ha azonban megőrzöd e szavakat, (akkor) ez az ezer isten, Hatti istenei és Wi- lusa istenei, a Pihassassi Viharisten mely az én Napomé, kiket én, a Nap, a Labarna, Muwattalli, a Nagykirály hívtam gyűlésbe, asszonyoddal, fiaiddal, unokáiddal, országaiddal, városaiddal, szérűddel, szőlőskerteddel, meződdel, dűlőddel, marháiddal, juhaid- dal, vagyonoddal együtt óvni fognak téged jóindulattal. Az én kezemben, a Napéban élj jólétben, az én kezemben, a Napéban éld meg az öregkort. Kolophón. Az Alaksandu-szerződés táblája. 46 S. Zs. A szerződés történeti háttere: A szöveg II. Muwattalli hettita nagykirály szerződése Alaksanduval, Wilusa állam királyával. II. Muwattalli uralkodásának időpontja, mint általában a hettita uralkodóké, csak hozzávetőlegesen határozható meg: mivel azonban az egyik kulcsfontosságú hettitaegyiptomi szinkronizmus, a II. Ramses ötödik évében, azaz Kr. e ben lezajlott qádesi csata épp az ő uralmára esik, uralkodása nagyjából a Kr. e. 13. század első negyedére tehető (a különböző konkrét időpontjavaslatokhoz lásd Din^ol 2006 összefoglalását, a hettita kronológiához magyarul lásd Simon 2010). A szerződés dátuma ennek megfelelően szintén csak körülbelül határozható meg: amint He- inhold-krahmer 1977, 164. rámutatott, a szerződés időpontjában Muwattalli fővárosa még Hattusa volt (vö. 15.), és fivére, III. Hattusili ún. Apológiájából tudjuk (II ), hogy Muwattalli a qádesi csata előtt helyezte át a székhelyét a dél-anatóliai Tarhuntassába azaz e szerződés 1275 elé datálandó. Ezt támogathatja, hogy a csatában hettita oldalon harcolt egy, az egyiptomiak által d3rdny-nak nevezett népcsoport, mely feltehetőleg Északnyugat-Kis- Ázsiában, Wilusa régiójában lakott, és az Ilias-béli dardánok történeti előképe volt (a kérdés legutóbbi áttekintése Haider 2003, , irodalommal), s részvételük ha nem zsoldosok voltak mint a vazallusi szerződés által előírt kötelező katonai segítségnyújtás magyarázható (vö. 11. és 15.). Wilusát a kutatás kezdetei óta próbálják Trójával azonosítani. Ennek alapja az állam nevének Iliosszal és Alaksandunak a nevezetes trójai királyfi nevével, Alexandrosszal való összecsengése, továbbá, hogy egy I/II. Tudhaliya korabeli (kb. Kr. e körül) szöveg Wilusa mellett egy Taru(w)isa nevű államot említ, amely pedig Trójára emlékeztette a kutatókat. Ám csak a hettita földrajz alapjainak nemrégiben történt tisztázása (Starke 1997, Hawkins 1998) óta jelenthető ki, hogy Wilusa állam nagy valószínűséggel azonos a Trójaként ismert Hisarlik lelőhellyel, annak is VI. (azaz VIa-h + VIi/ VIIa, illetve VIj/VIIb1) rétegével (kb. Kr. e /1180, illetve 1150, Korfmann 2006). 47 Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy egy dolog Hisarlik/Trója Wilusaként való azonosítása, és egy másik, hogy létezett-e a trójai háború, vagy van-e az Iliasnak történeti (késő bronzkori) magva. A kérdés körüli problémákat jól jellemzi, hogy bár az Alaksandu nevet általában a görög Alexandros név helyi adaptációjának szokás tekinteni, a földrajzi nevek tényleges összefüggését számtalan próbálkozás ellenére mindmáig nem sikerült igazolni (lásd legutóbb Hajnal 2003 kísérletét és kritikáját: Simon 2005). Másfelől mindmáig nem világos, hogy ameny- nyiben a hapax Taru(w)isa 48 helynév valóban összefügg Trója nevével, hogyan lett a két önálló településből az eposzban egy. Wilusa lakosságának etnikai összetétele ismeretlen, az elszórt adatok elsősorban névanyag alapján a kutatók többsége valamilyen nyelvi értelemben vett anatóliai csoportra gondol (vagyis a hettita egy rokonára, általában egy ún. luvikus nyelvre), a kérdés kutatástörténeti áttekintéséhez magyarul lásd Simon 2006a, legújabban pedig Yakubovich 2009, Az a kevés, ami Wilusa történetéről és kultúrájáról elmondható, legnagyobbrészt az itt olvasható Alaksandu-szer- ződésen alapszik, a többi szöveghely értelmezéséhez magyarul lásd Simon 2004, A magyar ókortudomány nagy adóssága, hogy a Trója-problematikáról nincsen alapos áttekintés (Wood kissé naiv művének lefordítása [2006] távolról sem pótolja ezt; Simon 2004 folyóiratcikke ugyan áttekintő jellegű, de műfajából fakadóan ez sem pótolhatja a hiányt). Csekély mentségül szolgálhat, hogy ilyen a nemzetközi kutatásban sincs: megbízható kép ugyanis csak a filológiai és régészeti részletekre nem mindig ügyelő optimista irányzat (összefoglalóan: Latacz 2005 és Korfmann 2006, mindkettő bőséges irodalommal) és az olykor prekoncepciózusan hiperkritikus és felettébb polemikus irányzat (összefoglalóan: Ulf 2003, irodalommal) műveinek összeolvasásából nyerhető ki. A legkiegyensúlyozottabb leírás Bryce 2006 nevéhez fűződik, ám sokat levon az értékéből a német nyelvű szakirodalom és a Homéros-filológia felületes ismerete