Kanyarulatképzıdés tér- és idıbeli változása a Maros magyarországi szakaszán 1

Átírás

1 Kanyarulatképzıdés tér- és idıbeli változása a Maros magyarországi szakaszán 1 Blanka Viktória Sipos György Kiss Tímea 2 1. Elızmények A XIX. század közepén lezajlott folyószabályozási és ármentesítési munkák nagymértékben átalakították a Maros magyarországi szakaszát. Ennek eredményeképpen a heves vízjárású, nagy mennyiségő hordalékot szállító folyó jelenlegi felszínalakító tevékenysége igen intenzívvé vált. A bemutatásra kerülı kutatásban a Maros magyarországi szakaszán a kanyarulatfejlıdés mértékét és a partépülés sajátosságait vizsgáltuk dendro-geomorfológia, valamint térinformatikai elemzés és meander-geometriai vizsgálatok segítségével A kanyarulatfejlıdés vizsgálata A folyókanyarulatok fejlıdése a sodorvonalnak a középvonalhoz viszonyított nagyobb mérető kilengésébıl adódik. A sodrás a homorú part közelében erısebb, ezért ezt alámossa, a domború oldalon pedig lerakja hordalékának egy részét. Mivel a folyó kanyarulatának fejlıdése árvíz idején erısödik fel, ezért a domború oldal üledék-felhalmozódás ugrásszerően és periodikusan történik. Az apadó vízbıl a belsı oldal lankás lejtın lerakódik a tovább nem szállítható hordalék, fokozatosan csökkenı szemcseméret szerint. A meder változását nagymértékben befolyásolják a hordalék viszonyok, a vízgyőjtıterület hidrológiai viszonyai, a vízhozam és annak ingadozásai, a meder anyagának erodálhatósága, a terület geológiai viszonyai. A folyók felszínformáló tevékenységét a medereltolódás és a kanyarulatfejlıdés ütemének vizsgálatával lehet leginkább nyomon követni. A magyarországi folyók kanyarulatainak vándorlására térképsorozatok és földtani szelvények felhasználásával Mike (1991) készített becsléseket. Somogyi (1974) a Duna sárközi szakaszán vizsgálta a medereltolódások maximális értékeit hasonló módszerekkel. A vizsgált idıszakban ( ) oldalirányban m/év, folyásirányban pedig m/év volt a vándorlás mértéke, és az oldalirányú eltolódás általában kisebbnek adódott, mint a folyásirányú. Vizsgálta az egy meander kialakulásától a lefőzıdéséig szükséges idıt is, ami körülbelül 150 év. Károlyi (1960) korabeli térképek összehasonlításával számolta a Tisza kanyarulatainak vándorlási sebességét, ami között egyes szakaszokon m között változott, a leggyorsabban Tokaj és Csap között fejlıdtek a. kanyarulatok. Nagy et al. (2001) a Tisza 109. VO szelvényében végeztek méréseket és azt tapasztalták, hogy az adott szelvényben a meder mintegy 200 m-nyit tolódott el a szabályozások óta, másrészt megállapították, hogy a Tisza a kanyarulatok növekedése következtében 16 km-rel hosszabb lett. 1 A kutatást az OTKA sz. pályázata támogatta 2 SZTETermészeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék 6722 Szeged, Egyetem u. 2-6 Tel/fax: kistimi@earth.geo.u-szeged.hu 1

2 1.2. Dendro-geomorfológia A dendro-geomorfológia a dendrológia geomorfológiai célú felhasználását jelenti. Ezt a kifejezést Alestalo (1971) vezette be arra az alkalmazási módra, amikor dendro-kronológiai és növény ökológiai módszereket alkalmaznak a geomorfológiai kutatások során. A kutatás célja ilyen vizsgálatoknál egyes morfológiai folyamatok sebességének és aktivitási idıszakának meghatározása évgyőrők vizsgálatával. A dendrológia olyan területeken alkalmazható eredményesen, ahol a változó felszínen fák vannak. Elınye, hogy könnyen elvégezhetı, ugyanakkor gyors és pontos eredményt ad. Jól alkalmazható módszer az utóbbi században lezajlott geomorfológiai folyamatok vizsgálatára pl. a kanyarulatvándorlás mértékének meghatározására azokon a területeken is, ahol nem áll rendelkezésre kellı számú vagy pontosságú térkép. A dendro-geomorfológia eredményesen alkamazható (1) akkumuláció/erózió korának és mértékének vizsgálatára; (2) újonnan létrejött felszínek korának meghatározására; (3) tömegmozgások korának meghatározására fák elhajlásán alapuló mérésekkel. Ezek közül a kanyarulatfejlıdés vizsgálatához az újonnan létrejött felszínek korának meghatározása kapcsolódik, ezért ezt részletesen bemutatjuk. Újonnan létrejött felszínek korának meghatározása Ha valamely külsı vagy belsı erı új felszíneket hoz létre, akkor ezeken a felszíneken rövid idı elteltével megtelepedhet a fás növényzet. A fák megtelepedésére alkalmas felszíneket többféle fluviális folyamat is létrehozhatja, melyek közül a legfontosabb a mederszélesség csökkenés és a meanderezés során a belsı ív épülése (Scott et al. 1996). a) A mederszélesség csökkenése Mederszélesség csökkenés során létrejött felszínek azoknál a folyóknál fontosak, amelyeknél nagymértékő mederszélesség ingadozás tapasztalható. Mederszélesség-csökkenés bekövetkezhet áradás által elıidézett szélességnövekedést, klímaváltozást, emberi beavatkozást követıen, vagy területhasználat változás hatására. A mederszélesség csökkenés közvetlen kiváltó oka általában olyan idıszak, amikor néhány éven keresztül a teljes meder átdolgozásához szükségesnél kisebb mérető áradások fordulnak elı, így a növényzet megtelepedhet a mederben (Osterkamp és Costa 1987). A megtelepedett fák általában nem pontosan azonos korúak (Friedman 1993), az alacsony vízállású idıszakban bármikor megtelepedhetnek. A létrejött felszínek alakja szabálytalan, azonban a leghosszabb tengelyük folyásiránnyal párhuzamos. b) Meanderezés A meanderezı folyók általában alacsony szélesség-mélység aránnyal és folyamatos medervándorlással jellemezhetıek. A legnagyobb mennyiségő üledék-lerakódás az övzátonyokon történik. Az övzátonyok mentén sávokban alakulnak ki új felszínek, melyek párhuzamosak a kialakulásukkor megfigyelhetı lefolyási iránnyal (Everitt 1968, Noble 1979), és a rajtuk megtelepedett fák azonos korúak. A létrejött formán a megtelepedett fák megmintázásával, koruk meghatározásával izokron térkép rajzolható, melynek segítségével elkülöníthetıek a különbözı korú felszínek. Az egyes felszíneken található legidısebb fa hozzávetılegesen megadja annak az idıpontját, amikor a felszín stabilizálódott, de az adott felszín mindig idısebb, mint a rajta élı legidısebb fák (Sigafoss 1964, Hupp 1987). Az azonos korú felszíneken azonos korú állományok alakulnak ki. Az ilyen típusú mérések ott adnak pontos adatokat, ahol az új formán egy-két vegetációs perióduson belül megtelepszenek az elsı fák (Everitt 1968). Nagyon pontos eredményeket adhatnak a nyárfák és a füzek a kanyarulatvándorlás mértékére (Scott et al. 1996), mivel ezek nagy mennyiségő magot termelnek és megfelelı 2

3 körülmények (pl. tápanyagdús friss folyóvízi üledék) között akár néhány hét elteltével kihajthatnak. Ezért vizsgálatunk során olyan felszíneket kerestünk, ahol a főz- és nyárfák jelentek meg a szárazzá vált felszíneken. 2. A mintaterületek bemutatása A Maros a magyarországi szakaszon kanyarulatépülés szempontjából három szakaszra osztható: (1) a felsı szakaszon nagy mérető kanyarulatok találhatók, melyeket a szabályozások nem érintettek, így zavartalanul fejlıdtek tovább, viszonylag nagy esés és bıséges hordalékviszonyok mellett; (2) a középsı szakaszt teljesen kiegyenesítették, ezeken a szakaszokon legfeljebb álkanyarok jöttek létre, itt a fonatos jelleg sokkal kifejezettebb; (3) az alsó szakaszon egyenetlen nagyságú kanyarokat találunk, amelyek közül a nagyobbak a szabályozások elıtt is léteztek, míg a kisebbek (a torkolat közelében) az elmúlt 150 év alatt alakultak ki és fejlıdtek érett kanyarulattá (1.ábra). 1.ábra: A vizsgálati területek elhelyezkedése. A négyzetek a mintaterületeket mutatják, míg az 1-3 a jellegzetes szakaszokat. A vizsgálat során négy kanyarulatban és egy szigeten végeztük el a dendrológiai felmérést. Az elsı kanyarulat a felsı szakaszon helyezkedik el Magyarcsanád településtıl délre, 40,3-42,5 fkm között. Nagymérető kanyarulat, melynek fejlıdése természetesnek tekinthetı, mivel a XIX. századi szabályozások során változatlanul meghagyták és határfolyói státuszából adódóan a késıbbi szabályozási munkálatok sem érintették. A második folyókanyarulat a középsı és az alsó szakasz határán található a Csipkés elnevezéső területen, 18,7-19,5 fkm között, mely a vizsgált kanyarulatok közül az egyetlen fejletlen kanyarulat. A harmadik és negyedik kanyarulat pedig az alsó szakaszon helyezkedik el. Ezek a Maros alsó szakaszának legintenzívebben fejlıdı kanyarulatai az 1953 óta készült légifelvételek egymásra vetítése alapján. A hármas számú mintaterület Ferencszállás mellett, fkm között elhelyezkedı kanyarulat, amely egy a szabályozások elıtt is meglévı, nagymérető kanyarulat. Ez a kanyarulat eltér a többi vizsgált kanyarulattól, mivel fejlıdésére elsısorban az emberi beavatkozások hatottak (partbiztosítás, sarkantyúk). A negyedik vizsgált 3

4 kanyarulat a Deszk községtıl északra, 3,7-4,7 fkm között található. Ez kisebb mérető kanyarulat a szabályozások után alakult ki és fejlıdött érett kanyarulattá. A kanyarulatok mellett egy szigetet is bevontunk a vizsgálatba, mivel a középsı szakasz legjellegzetesebb formái a szigetek és a fakivágások erdıtelepítések is kevésbé érintették, mint a part menti területeket, ezért a partépülési idıszakokat itt lehet a legnagyobb biztonsággal elkülöníteni. A vizsgált sziget Apátfalvától délre, (33-34 fkm) található, ahol egy zátonyrendszer egyik legnagyobb szigete. 3. Módszerek 3.1. Térinformatikai elemzés A geoinformatikai vizsgálat során a partvonal futásának változását 5 idıpontban készült, ERDAS Imagine 8.4 szoftverrel geokorrigált légifotók (1953, 1964,1981, 1991 és 2000) alapján követtük nyomon a vizsgált kanyarulatokban. A magyarcsanádi kanyarulat esetében az 1964-es légifotó hiányzott, így itt a partvonal változását csak négy idıpontban lehetett vizsgálni. A geokorrigált légifotók és térképek alapján vektoros állományokat készítettünk a vizsgált formákról. A partvonal változására vonatkozó méréseket az így elıkészített fedvényeken lehetett elvégezni. Annak ellenére, hogy a felvételek kis- és középvízkor készültek, a különbözı vízállások elhanyagolható módon befolyásolták partvonalak képi elhelyezkedését, mivel a partoldalak meredekek, a feltárt elmozdulások pedig jóval a hibahatár felettiek. A légifotók alapján nyert adatok lehetıvé tették a területen zajló fıbb változások, tendenciák meghatározását, azonban a kanyarulatok fejlıdése árvizekhez kötıdıen, ugrásszerően zajlik, ezért a part épülési idıszakainak pontos meghatározására dendrológiai vizsgálatot végeztünk. 3.2.Dendrológiai és geomorfológiai vizsgálat A dendrológiai felmérés során főz- és nyárfákat vizsgáltunk, mivel a megfigyelések szerint a nyár- és főzfák a középvíznél magasabbra emelkedı zátonyokat már a képzıdésüket követı elsı vegetációs periódusban elfoglalják (Gurnell et al. 2001), ezáltal jól jelzik mely árvizekhez köthetı nagyobb mértékő akkumuláció. 350 cm felett (nap) Év 350 cm felett LNV ábra: A 350 cm feletti, árvizes idıszakok (napokban) és a évi legnagyobb vízállások a makói vízmércénél között 0 LNV (cm) A fúrómagokat sztereomikroszkóp segítségével értékeltük, majd az eredmények alapján izokron térképeket szerkesztettünk. A dendrológiai felmérés mellett geomorfológiai térképezést is végeztünk, hogy a terület legfontosabb formái és a különbözı magassági szintben lévı felszínek elkülöníthetıek legyenek. Az elemzés során kapott adatokat összevetettük a vízállásadatokkal (2.ábra), hogy a fıbb változásokat egy-egy évhez kötni lehessen. 4

5 4. Eredmények 4.1. Térinformatikai vizsgálatok A légifotók elemzése azt mutatja, hogy 1953-ban mederszélesség tekintetében nagy eltérések tapasztalhatók a vizsgált kanyarulatok között és az egyes kanyarulatokon belül is (1. táblázat). Az elmúlt 50 évben a Maros teljes magyarországi szakaszán mederszőkülés, valamint a mederszélesség egységesebbé válása figyelhetı meg (1. táblázat), melyben döntı szerepet játszik a növényzet megtelepedése a zátonyfelszíneken. 1. táblázat Mederszélességek legkisebb és maximális értékei és különbségük (m) 1953-ban és 2000-ben a vizsgált kanyarulatokban Kanyarulat Magyarcsanád Csipkés Ferencszállás Deszk Év Legkisebb mederszélesség Legnagyobb mederszélesség Különbség (max-min) A meder szőkülését, különbözı mértékben ugyan, de valamennyi vizsgált kanyarulat esetén tapasztaltuk. A mederszőkülés legintenzívebb idıszaka a csipkési kanyarulat kivételével az közötti periódus, majd a szőkülés üteme fokozatosan csökkent. Ebben az idıszakban a ferencszállási kanyarulatban a partépülés mértéke elérte az évi 14,6 métert, a meder szélessége 1964-re az eredeti 36 %-ára csökkent. Ez azonban az 1950-es években a kanyarulat homorú oldalán létesített, parteróziót megakadályozó partvédı mővek és domború oldalon létesített sarkantyúk következménye, a természetes fejlıdéső kanyarulatoknál ez az érték jóval alacsonyabb. A deszki kanyarulatnál a partelmozdulás maximális értéke 1953 és 1964 között 2,7 m/év, a magyarcsanádi kanyarulat esetében között 2,8 m/év volt. A partvonal futásásának változásai alapján a természetesen fejlıdı kanyarulatok Nanson et al. (1983) osztályozása szerint az áthelyezıdı típusba sorolhatók, bár kis mértékben megnyúltak a vizsgált idıszakban. A ferencszállási kanyarulatot ebbe a rendszerbe nem lehet besorolni, mivel fejlıdését döntı mértékben az emberi beavatkozások szabályozták. A meander paramétereket vizsgálva megállapítható, hogy a mederszőkülés a kanyarulatoknál lényeges változásokat okozott, azonban míg a természetesen fejlıdı kanarulatok a változásokhoz képesek voltak alkalmazkodni és a meander paraméterek aránya (görbületi sugár/mederszélesség) közel állandó maradt, a partbiztosított kanyarulatok az emberi beavatkozások hatására jelentısen eltorzultak Dendrológiai elemzés a, A Magyarcsanád melletti kanyarulat dendrológiai elemzése Az elsı mintaterület a felsı szakasz egy jellegzetes kanyarulatában helyezkedik el, ahol a. belsı íven egy idısebb felszín található, melyen a természetes fás vegetáció nem található, ezért kora dendrológiai módszerrel nem állapítható meg. A légifotó sorozatok alapján 5

6 azonban annyit elmondhatunk, hogy mindenképpen 1953 elıtt képzıdött. Az idıs felszín a fiatalabb övzátony-felszínektıl 1-2 m magasságú tereplépcsıvel különül el. Ez a tereplépcsı jelenti a mintaterület északi határát. 3a. ábra: A dendrológiai vizsgálat eredménye a magyarcsanádi mintaterületen A kanyarulat fejlıdését három szakaszra bontva vizsgáljuk, mivel a kanyarulat tetıpontján található telepített erdı széttagolja a dendrológiai vizsgálat mintaterületét (3 a, b, c ábra). A kanyarulat tetıponti részén ültetett erdı található, ezért a fák kora nem ad információt a fejlıdésének ütemérıl. A felszín minimális korát a part mentén található természetesen megtelepült főzfák alapján adhatjuk meg. Eszerint a jelenlegi partvonal már 1972-ben biztosan stabilizálódott (3a. ábra). A kanyarulat felsı szakaszának fejlıdését a part mentén elhelyezkedı szigetek partba olvadása határozza meg (3b. ábra). Ezen a szakaszon a legidısebb fák 1982-ben települtek meg egy szigetmagon, a part közelében. A szigetépülésnek és a növényzet megtelepedésének a feltételeit az 3c. ábra: A kanyarulat alsó szakaszának dendrológiai elemzése 3b. ábra: A kanyarulat felsı szakaszának dendrológiai elemzése 1981-es árvíz és az azt követı középvizes idıszakok teremtették meg. Az 1981-es légifotón két sziget figyelhetı meg, melyek közül a délebbi ma is élı sziget, melyen dendrológiai vizsgálatot nem végeztünk. A partba olvadó, felsı sziget és a part közötti területen ös években telepedett meg a fás vegetáció, mivel az 1990-es évtized elsı felében megfigyelhetı alacsony vízállások mellett lehetıvé vált a növényzet megtelepedése az alacsonyabb felszíneken is. Az ben stabilizált terület 1,5 méterrel alacsonyabb az egykori sziget magasságánál. Ezzel egy idıben a jelenleg is élı sziget és a part közötti mederág is szőkült, mivel az alacsony vízállások idején a meder magasabb részein lehetıvé vált a növényzet megtelepedése. 6

7 A kanyarulat alsó szakaszán 1972-ben telepedett meg a fás szárú vegetáció széles sávban a parthoz kapcsolódva (3c. ábra). A felszín képzıdése az 1970-es 624 cm-es vízállású és rekordhosszúságú (350 cm felett: 81 nap), árvízhez köthetı. Az ben stabilizált felszínen a növényzet megtelepedésére az elızıekben leírt kedvezı idıszak adott lehetıséget. A következı partépülésnek kedvezı idıszak az 1988-as hosszan elhúzódó (63 nap), árvíz és az ezt követı években tapasztalt egész évben alacsony vízállású idıszak (1989-ben LNV 233 cm és 1990-ben LNV 90 cm), hiszen a kis- és középvizes idıszak kedvez a zátonyok képzıdésnek. Ekkor a parttól távolabb alakult ki fás növényzettel borított felszín. A köztes terület fokozatosan töltıdött fel, azonban átfolyások még ma is megfigyelhetık. Késıbb a parthoz csatlakozott egy újabb, a korábbiaknál kisebb kiterjedéső felszín, amelyen 2000-ben települtek meg a fák. b, A Csipkési kanyarulat dendrológiai elemzése A mintaterület határát ennél a kanyarulatnál is a tereplépcsıvel elkülönülı idıs felszín jelenti. A vizsgált területen a legidısebb fák 1971-ben telepedtek meg. Az ekkor stabilizálódott kis kiterjedéső zátonyfelszín a mintaterület középsı részén található, amelyhez az 1980-as évek elején újabb kis kiterjedéső stabilizált felszín kapcsolódott (4.ábra). 4. ábra: A dendrológiai vizsgálat eredménye a csipkési mintaterületen Az elsı jelentıs épülési idıszak az 1990-es évek elsı felében zajlott ( ). Ebben az idıszakban jelentıs kiterjedéső felszín stabilizálódott a part menti sávban, valamint egy sziget alakult ki a parttól távolabb, melynek kialakulását az elızı kanyarulatnál leírt kedvezı idıszak tett lehetıvé az alacsonyabb zátonyfelszíneken. A következı épülési idıszakban az 1990-es évek közepén kisebb kiterjedéső felszínek stabilizálódtak a part mentén és folyásirányban folytatódott a sziget épülése. Az közötti idıszakban a sziget és a part közötti terület stabilizálódott és a sziget a part részévé vált. c, A Ferencszállás melletti kanyarulat dendrológiai elemzése A mintaterület (5. ábra) déli részén az elızıekhez hasonlóan tereplépcsıvel elkülönülı idıs felszín helyezkedik el. A dendrológiai módszerrel vizsgálható legidısebb felszínen a fák ben települtek meg. Ez a felszín a mintaterület keleti részén található, szigetszerően a parttól távolabb az övzátony magas csúcsán képzıdött. Az épülés következı idıszaka , mely párhuzamba állítható a magyarcsanádi kanyarulat azonos fejlıdési idıszakával. Ekkor az ben kialakult felszín és a partvonal közötti terület stabilizálódott, ami nyugat felé hosszan elnyúlt, valamint a parttól távolabb a kanyarulat tetıpontjától felfelé szigetszerően tudott olyan szárazulat (nagyobb zátonyfelszín) kialakulni, amely alkalmas volt a növényzet megtelepedésére. A következı épülési periódus , a köztes terület feltöltıdésének ideje. A felszín kialakulása az 1975-ös rekordmagasságú (625 cm) árvízhez köthetı. Ekkor az ös 7

8 idıszakban képzıdött felszínek közti terület vált szárazulattá. A övzátonyok között átfolyások alakulhattak ki, amit jól mutatnak felszíneken jól megırzıdött sodrásnyomok. 5. ábra: A dendrológiai vizsgálat eredménye a ferencszállási mintaterületen Az 1970-es és az ös árvizek viszonylag gyorsan követték egymást, ezért az ezekhez az árvizekhez köthetı lerakódások dendrológiai módszerrel nehezen különíthetık el, azonban az ös valamint az es épülési periódusok különválasztását a felszínformák (tereplépcsı) indokolttá teszik. Az 1981-es partépülési idıszak ennél a kanyarulatnál is megtalálható. Ebben a periódusban a kanyarulat tetıpontjától felfelé kapcsolódott a parthoz az új felszín, amely azonban alacsonyabb, mint az elızı idıszakban képzıdött felszín, mivel a létrehozó árvíz is csupán 520 cm magasságú volt. Ettıl a periódustól kezdve változik a partépülés menete. Már nem a parttól távolabb alakulnak ki az új szárazulatok, hanem a parthoz kapcsolódódva és a korábbinál keskenyebb sávokban, melynek oka az lehet, hogy a szőkülı mederben a zátonyképzıdés lehetısége és a zátonyok kiterjedése csökkent. Az 1985-ös árvizet követıen egy keskeny sáv kapcsolódott a kanyarulat tetıpontjától lefelé. Az 1991-ben stabilizálódott felszín nyugat felıl kapcsolódik az elızı idıszakban a kanyarulat tetıpontjától lefelé elhelyezkedı felszínhez. A parthoz csatlakozik a kanyarulat tetıponti részén egy kisebb kiterjedéső felszín. Ez a felszín az 1990-es évek második felében tapasztalható magas vízállásokat hozó években rakódott le. Az árvízszintek magassága 1996 és 2000 között minden évben meghaladta a 400 cm-t. A felszín a rajta élı fák alapján ben érte el azt a magasságot, hogy rajta a fák meg tudtak telepedni. A mintaterület nyugati részén található a legfiatalabb fás vegetációval borított felszín, melynek kialakulása szintén az es árvizekhez köthetı, azonban ez a zátonyfelszín alacsonyabb, ezért itt csak a következı években tapasztalható egész évben alacsony vízállások tették lehetıvé a növényzet megtelepedését (2003-ban mérték a legkisebb vizet -105 cm). d, A Deszk melletti kanyarulat dendrológiai elemzése A deszki kanyarulatnál hiányzik a tereplépcsıvel elkülönülı idıs felszín, így itt a mintaterület határát a déli részén található fiatal ültetett nyárfaerdı jelenti (6. ábra). A természetes vegetációval borított területen a legidısebb felszínen 1968-ban telepedtek meg a fák. Ez a felszín szigetszerően található meg a mintaterület keleti részén. Az új szárazulat a parttól távol az övzátony magas csúcsán jött létre. A következı épülési idıszak Az új felszínek kialakulása az 1974-es és az 75- ös rekordmagasságú árvízhez köthetı. Olyan magasságú felszín, amelyen a növényzet már megtelepszik a part mentén széles sávban, valamint a parttól távolabb a mai partvonal mentén alakult ki. A kettı közötti területen továbbra is voltak átfolyások maradtak meg. Az átfolyások az 1968-as felszín és a part között is megmaradtak. 8

9 A következı felhalmozódási idıszak ( ). Ekkor a parttól távolabbi szárazulatok és a part közötti területek stabilizálódtak és a két szárazulat teljesen összekapcsolódott. A 80- as évektıl kezdve új felszínek nem kacsolódtak a parthoz ebben a kanyarulatban. 6. ábra: A dendrológiai vizsgálat eredménye a deszki mintaterületen e, Az apátfalvi sziget dendrológiai elemzése A sziget legidısebb fái a folyásiránnyal szembeni oldalon találhatóak: koruk arra utal, hogy a sziget ezen része 1961 óta olyan szárazulat, amely a középvíz szintje fölé emelkedik. Ennek a felszínnek a kialakulása nagy valószínőséggel az közötti árvízmentes idıszakhoz köthetı. Ez a néhány év elegendı volt arra is, hogy a sarjak megerısödjenek, túléljék az 1962-es árvizet, a zátonyt végleg stabilizálják, szigetté alakítva azt (7.ábra). 7. ábra: A dendrológiai vizsgálat eredménye az apátfalvi szigeten A sziget épülésének következı idıszaka az 1970-es árvízhez köthetı. Ekkor a már meglevı szigetfelszínhez kapcsolódott az a keskeny uszály, amely a már megtelepedett fák mögötti lassúbb vízben képzıdhetett, és amelynek a maradványai jelenleg is megfigyelhetık. A fenti két felszín nemcsak a legidısebb, de a legnagyobb magasságú is, hiszen az ıket elborító illetve létrehozó árvíz rekordmagasságot és hosszúságot ért el. Az 1981-es szigetépülési periódus egy viszonylag széles sávot kapcsolt a korábbi szigetmaghoz, azonban ez a szegély közel fél méterrel alacsonyabb, mint az idısebb részek. Az 1985-ös és 1988-as árvizek igaz viszonylag hosszan elhúzódtak (63 illetve 41 nap), azonban ezalatt nem mértek túl magas vízállásokat. Ezért ekkor csupán egy-egy keskeny sávval nıtt a szigetek területe, ezek ma is egy lépcsıvel különülnek el az idısebb felszínektıl. Mivel a 90-es évek közepétıl kezdıdıen a vízállások igen alacsonyak, így a sziget alacsonyabb részeire is betelepedtek a füzek, amelyek az akkumuláció elısegítésével a sziget további növekedését idézték elı. 9

10 5. Összegzés A vizsgált idıszakban ( között) a Maros magyarországi szakaszán jelentıs mértékő mederszőkülés zajlott, melynek következtében a mederszélesség kisebb és egységesebb lett. A kanyarulatoknál jól nyomon követhetı volt épülésük tendenciája. Általánosságban megfigyelhetı, hogy az új felszínek a parttól távolabb, az övzátonyok magas csúcsán jöttek létre és a köztes terület késıbb stabilizálódott, bár a kanyarulatok legfiatalabb felszínei esetében ez már nem jellemzı. Megállapítható, hogy a fák kora alapján meghatározott fı partépülési idıszakok a vizsgált kanyarulatokban és a szigeten is hozzávetılegesen azonosak a legteljesebben a szigeten figyelhetı meg, a kanyarulatok esetében egyes idıszakok hiányozhatnak és jól köthetıek egyes árvízi jelenségekhez. Megfigyelhetı, hogy új szárazulatok kialakulására csak kiemelkedıen magas, 400 cm körüli árvízi magasságok esetében van lehetıség. A főz- és nyárfasarjak, rendszerint az akkumulációt követı, alacsonyabb vízállású években már megjelennek a friss homok- illetve agyagfelszíneken. Tapasztalataink szerint az újonnan létrejött felszínek fennmaradásának és továbbfejlıdésének leginkább az kedvez, ha a friss felszínek kialakulását néhány évig nem követik nagyvizek, így a növényzet tartósan megtelepedhet, s a késıbbi árvizekkel szemben is megvédheti ezeket az új formákat. A fák kora egyezést mutat a térinformatikai elemzés által megállapított partépülési idıszakokkal, bár annál sokkal pontosabb eredményt adott. Irodalom jegyzék Mike K. 1991: Magyarország ısvízrajza és felszíni vizeinek története. Aqua Kiadó Bp. pp Somogyi S. 1974: Meder- és ártérfejlıdés a Duna sárközi szakaszán az közötti térképfelvételek tükrében. Földrajzi Értesítı pp Károlyi Z. 1960: A Tisza mederváltozásai-különös tekintettel az árvízvédelemre. VITUKI Bp. p Nagy I.-Schweitzer F.-Alföldi L. 2001: A hullámtéri hordalék-lerakódás (övzátony). Vízügyi Közlemények pp Sigafoos, R.S. 1964: Botanical evidence of floods and flood-plain deposition. USGS Prof. Pap. 485-A, pp Alestalo J. 1971: Dendrochronological interpretation of geomorphic processes. Fennia Vol pp Hupp, C.R., Botanical evidence of floods and paleoflood history. In: Singh, V.P. Regional Flood Frequency Analysis. Reidel, Dordrecht, pp Everitt B.L. 1968: Use of the cottonwood in an investigation of the recent history of a floodplain. American Journal of Science Vol pp Scott M.L. Friedman J.M. Auble G.T. 1996: Fluvial process and the establishment of bottomland trees. Geomorphology Vol. 14. pp Osterkamp, W.R.-Costa, J.E. 1987:Changes accompanying an extraordinary flood on a sandbed stream. In. Mayer, L.-Nash, D. (edit.) Catastrophic Flooding. Allen and Unwin Boston pp Noble, M.G.1979: The origin of Populus deltoires and Salix interior zones on point bars along the Minnesota River. Am. Midl. Nat. Vol. 102 pp Friedman, J.M. 1993: Vegetation estabilishment and chanel narrowing along a Great-Plains stream following a catastrophic flood. Dissertation, University of Colorado, Boulder, Colorado pp