KONDÍCIÓ ÉS A VÉR PARAMÉTEREINEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA

Átírás

1 Kondíció és a vér paramétereinek összehasonlító vizsgálata 1 (6) KONDÍCIÓ ÉS A VÉR PARAMÉTEREINEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA GERGÁCZ Z. 1 - BRYDL E. 2 - BÁDER E. 1 - KOVÁCS A. 1 - KÖNYVES L 2.- TIRIÁN A. 2 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Állattenyésztési Intézet, Szarvasmarha-és Juhtenyésztési Tanszék, 92 Mosonmagyaróvár, Vár 4. 2 Szent István Egyetem, Állatorvostudományi Kar, Budapest, 178 Budapest, István utca BEVEZETÉS A kondícióbírálat során a tehén rendelkezésére álló testtartalékait becsüljük meg a meghatározott testtájakon. Magyarországon más Európai országokhoz hasonlóan az l-5-ig terjedő skálát használják,5-ös (ritkábban,25-ös) osztásközökkel (Mulvany, 1977). Ez egy szubjektív értékelő módszer, amelynek elsajátítása után, nagyon pontosan követhetőek a kondícióban beállt változások. Más országokban ismertek más bírálati módszerek is, pl. 1-9-es skála. A különböző kondíciójú tehenek vér és vizelet paraméterei anyagcsereprofil-vizsgálatokkal meghatározhatók. A laboratóriumi vizsgálatok eredményei egzakt módon jelezik az optimálistól eltérő kondíció veszélyeit, a már esetlegesen fennálló szubklinikai kórformákat. Természetesen mindezek az adatok csak jelzik a fennálló rendellenességeket. Az okokat a takarmányozási, tartástechnológiai, munkaszervezési (menedzsment) rendszerben, esetleg egyéb állategészségügyi problémákban kell keresni. A tehenészetekben dolgozó gyakorló szakemberek gyakran végeznek kondícióbírálatot. Csoportosításkor az aktuális tejtermelésen kívül a kondíciót is figyelembe véve alakítják ki az új tehéncsoportokat. A takarmányozás, főleg az energiaellátás, az energiaegyensúly ellenőrzésére a kondícióbírálat adhat gyors információt. Tejtermelés csökkenésekor, állategészségügyi állapotromlás esetén szintén az egyik első lépés az egyedi, illetve állomány színtű kondícióbírálat. A hazai gyakorlatban az egyedi (csoport) bírálatokról sajnálatos módon általában nem készül írásos feljegyzés, így a folyamatos nyomon követésre sincs mód, pedig a legolcsóbb monitoring lehetne egy sor probléma előrejelzésében. A befejésekhez kapcsolt kondícióbírálat folyamatos feljegyzésével az adott populáció termeléséhez legoptimálisabb kondíciót lehetne beállítani, és hosszabb távon fenntartani. Számos esetben felmerül a kérdés, hogy mi az ideális kondíciópont a laktáció különböző stádiumaiban a magyar takarmányozási, tartástechnológiai és termelési viszonyok között, az adott fajtaösszetételt is figyelembe véve? Milyen szoros összefüggés van a kondíció változása és a takarmányozás, a termelés, a szaporodásbiológiái zavarok, valamint az anyagcsere-betegségek között? A kérdések részbeni megválaszolására e kutatómunka céljául tűztük ki, hogy a hazai tejtermelő tehenészetekben végzett anyagcsereprofil-vizsgálatok eredményeit nemcsak a mintázott állatok szaporodásbiológiai és laktációs állapota, hanem kondíciópontszáma alapján is csoportosítjuk, és elemezzük a kondíció és az anyagcsereprofil-vizsgálatok eredményeinek összefüggéseit. A kondíció pontozás szubjektív megítélése a test zsírtartalmának és a szövetek raktározásának, amelyet monitorként használhatunk a takarmányozás és állategészségügyi státusz ellenőrzésére tejelő tehenészetekben (Lowman et al., 1976, Wildman et al., 1982, Veerkamp et al., 1998 és Rogers, l999). A tejelő tehén általában negatív balanszban van a laktáció első néhány hetében, ez azt jelenti, hogy az állat több energiát használ fel a laktáció elején, mint amennyit képes felvenni a takarmányból, tehát a tehén súlyt veszít. Várhegyi (1999) szerint az elléstől a csúcstermelésig az energiaigény négyszeresére, a fehérjeigény tízszeresére nő. Az igénynövekedés akkor jelentkezik, amikor a tehenek étvágya, takarmányfelvétele kicsi és messze a szükséglet alatt marad. Az elléstől a laktációs csúcs utáni idő-

2 Kondíció és a vér paramétereinek összehasonlító vizsgálata 2 (6) szakig a tehénnek saját energia, és zsír tartalékait kell mobilizálnia, hogy pótolja a tejtermeléséhez szükséges energiát. A nem megfelelő takarmányozás és a magas tejtermelés következménye a testsúlyvesztés. Reynolds és Beever (1995) szerint a laktáció eleji testsúlyvesztésnél, átlagos tejtermelésnél a test szövet mobilizáció megfelel 7 kg tej termeléséhez szükséges energiaszintnek naponta. Wright (1984) vizsgálatai szerint l pont vesztése a kondíció pontszámban 32 MJ metabolikus energia felhasználást jelenthet, viszont ugyanezen pont visszaszerzése már 65 MJ metabolizálható energia bevitelét jelenti a takarmányon keresztül. Költség oldalról vizsgálva, van Niekerk (1982) számításai alapján egy 3 kondíciópontos egyed takarmányozási költsége fele akkora, mint egy másik egyedé, amelyet 1,5 pontról szeretnénk 3 pontra felvinni. Több szerző átlagos testsúlyváltozásnak a kg-ot adja meg kondícióegységenként, holstein-fríz fajtánál. Tehát ha az ellés után a 7 kg-os tehenünk 3,5 kondícióponttal indítja a laktációt, és hetven nap elteltével már csak 2,5-re bíráljuk ugyanezen állatunkat, akkor tehenünk lefogyott kg-ot (Ducker et al., 1985; Frood és Croxton 1978; Grainger et al., 1982). Britt (1995) vizsgálatai alapján azt állapította meg, hogy ellés után a tehenek 6%-a laktáció első öt hetében szinten tartotta a kondícióját, míg 4%-a veszített,6 pontot. Az 5-1. hét közötti időszakban azonban ellenkező tendenciát figyeltek meg, azon csoport, amelyik fenntartotta a kondícióját veszített ebben az időszakban, a másik csoport, pedig amelyik veszített az első öt hétben, ebben az időszakban gyarapodott (,17 pontot). A tejtermelés tekintetében elmondható hogy az a csoport, amelyik kondíciót vesztett szignifikánsan több tejet termelt, és a csúcstermelés is magasabb volt. Gearhart et al., (199) szerint ellés után a kisebb kondíciópontszámmal rendelkező tehén gyorsabban tudja növelni a szárazanyag-felvételét, mint a kövér társa. A magasabb szárazanyag-felvétel, pedig valószínűleg magasabb tejtermeléssel is fog párosulni. A kisebb kondíció pontszámmal rendelkező egyedek 1,5 kg-al több szárazanyagot fogyasztottak el, és 1,8 literrel több tejet adtak, mint a kövér társaik. Tanulmányok hosszú sora mutatja ki a pozitív kapcsolatot a kondíció pontszámok, a reprodukció, és a laktációs teljesítmény között. Egyes szerzők úgy találták, hogy a tehenek gyengébb kondícióval alacsonyabb csúcstermelésre képesek, viszont ezt a csúcsot tovább megtartják. Mások úgy vélik, hogy ha a tehenek 3 fölötti kondícióponttal ellenek, korábban és magasabb laktációs csúcstermelést érnek el. A kövér tehenek alacsonyabb tejtermeléssel kezdenek, és ezt a lemaradásukat a laktáció közben sem tudják behozni, viszont a sovány tehenek csúcstermelése magasabb, jobban perzisztálnak és több tejet adnak a laktációban. Elléskor az ideális kondíció 3,5 pontos, de elfogadható a 3,-4, pont közötti is. Sniffen és Ferguson (1999) a csúcstermelés időszakában ajánlottnak tartják a 3, pontos kondíciót, míg Jeffrey et a.l., (1989) szerint ugyanezen időszakra a 2,5 pont az optimális. Legújabb irodalmak alapján a laktációs csúcstermelés idején az ideális kondíció 2,25-2,75 pont. A laktáció elején az egy pontos kondíció csökkenést (az elléskori 3,5-höz képest) sok szerző optimálisnak és elfogadhatónak tartja. A vér paraméterei közül azokat kell meghatározni, amelyek tájékoztatást adnak a tehén energiaháztartásáról, vagy közvetve utalnak olyan káros folyamatokra, amelyek energiát vonnak el a termeléstől. Brydl és mtsai (1987) dolgozták ki a hazai tehenészetekben ma használt anyagcsereprofil-vizsgálat rendszerét. Ebben a rendszerben az energiaforgalom állapotának megítélése a vér acetecetsav-, a vérplazma glükóz- és nem észterifikált zsírsav-koncentrációjának (NEFA) meghatározásával történik. A ketonanyagok vizsgálatára a hazánkban használatos acetecetsav mellett, nemzetközi gyakorlatban inkább a ketonanyagok 8%-át kitevő β-hidroxi-vajsav koncentrációját mérik (Gaál et al., 1999). A vérpályában - normál viszonyok között kis mennyiségben keringő szabad zsírsavak (free fatty acids, FFA; non esterified fatty acids, NEFA) a zsírszöveti lipolízis termékei. Megnövekedett értékük fokozott zsírbontásra, zsírmobilizációs betegségre, illetve ketózisra utal. A

3 Kondíció és a vér paramétereinek összehasonlító vizsgálata 3 (6) ketózis és a kondíció kapcsolatára számos kutató hívta fel a figyelmet. Gillaund et al., (21) megállapították, hogy a megvizsgált és egészségesnek talált tehenek kondíciója 42 napig meredeken csökkent, majd állandó maradt (nem csökkent 3 alá). A ketózisos csoportba sorolt tehenek kondíció pontjai 9 napig csökkentek. A csökkenés mértéke is meghaladta a kontroll csoportét (több mint l pontot veszítettek). Garnsworthy és Topps (1982), Treacher et al. (1986), leírták, hogy a magasabb kondíció ponttal laktációt kezdő tehenek relatíve több pontot veszítettek el a laktáció alatt, így a ketózis veszély is nagyobb esetükben. Zsírmobilizációs betegségre, vagy egyéb májműködési rendellenességre (májsejt sérülésre, hepatopathiák) következtethetünk az AST (aspartate-amino transferáz; korábbi nevén GOT, glutamát-oxálecetsav-transamináz) megnövekedett aktivitási értékéből. Az AST-nek a sejteken belül kétféle izoenzimje fordul elő, egyikük a citoszolban, a másik a mitokondriumban. Szarvasmarhában az egyik fő máj enzim. A vérplazma karbamid koncentrációjából a bendőben könnyen oldható fehérjék, és a bendőben jól oldható szénhidrátok bevitelének mennyiségére következtethetünk. Abszolút mennyiségük és arányuk nagyban befolyásolja a normális bendőfermentációt. Hazánkban gyakori takarmányozási hiba a könnyen oldható fehérjék túlzott etetése. A bendőben termelődő ammónia felesleg a májba kerül, ahol az energiaigényes (2 NH 3 + CO ATP +2 H 2 O karbamid + 2 ADP + AMP + 4 Pan) karbamid (ornitin) ciklus során alakul karbamiddá. A vérből a karbamid a veséken keresztül távozik. A vérben mérhető érték a májbéli szintézis és a vesén keresztüli filtráció és reabszorbció egyensúlya határozza meg. Ez a takarmányozási hiba feleslegesen terheli a májat, gátolja a szaporodási folyamatokat, és energiát von el az amúgy is energia hiányos szervezettől.. A tejhasznú tehenek anyagcseréjét jellemző normál értékeket (referencia értékek) az 1. táblázatban foglaltuk össze (Brydl, 1994) 1. táblázat. A tejhasznú tehenek egyes vérparamétereinek referencia értéke Vér Vérplazma Hemoglobin (mmol/l) 5, Acetecetsav (mmol/l) <, FFA (NEFA) (mmol/l) <, AST (GÓT) (U/l) <8 Glükóz (mmol/l) 3, Karbamid (mmol/l) 3, 3-2. ANYAG ÉS MÓDSZER 1319 klinikailag egészséges tehéntől származó vérmintát vizsgáltunk. A megvizsgált állatok 43 tehenészetből származtak, 57 alkalommal került sor a reprezentatív mintavételre (egyes telepeken negyedévente) 23-ban. A biológiai mintákat a szaporodásbiológiai és laktációs állapot alapján különböző élettani szakaszba tartozó állatcsoportokból szúrópróbaszerűen választott klinikailag egészséges állatokból vettük a reggeli etetés utáni 3-5. órában. A mintavételre kijelölt csoportok, valamint a mintázott állatszám a következő volt: 1. előkészítő csoport (várható ellés előtt 1-1 nap,); 2. ellető istállóban lévő frissen ellettek (ellés után 1-6 nap,); 3. fogadócsoport (ellés után 7-3 nap,); 4. nagy napi tejtermelésű csoport (ellés után 31-1 nap,). A mintavételek során valamennyi mintázott állat kondíció bírálatát is elvégeztük. A mintavételt

4 Kondíció és a vér paramétereinek összehasonlító vizsgálata 4 (6) Brydl és mtsai végezték, a laboratóriumi vizsgálatok a SZIE Állatorvos-tudományi Karán történtek. Meghatároztuk a vér hemoglobin (módosított Drabkin módszer) és acetecetsav (Walker P.G., 1954), a vérplazma FFA (Noma A., Okabe H., Kita M., 1973), glükóz (Trinder, P., 1969): és karbamid koncentrációját (Fawcett, J. K., Scott, J. E., 196; Richterich, R., 1968), valamint az AST aktivitási értékét (Reitman, S., Frankel, S., 1957); Winsten, S., 1965). 3. EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE A teheneket kapott kondíciópontszámuk alapján három csoportba soroltuk, úgymint sovány (kondíciópont 1,-2,8), normál (tenyészkondíció, kondíciópont 3,-3,8) és kövér (kondíciópont 4,-5,). A laboratóriumi vizsgálatok során meghatározott különböző vérparamétereket ennek megfelelően csoportosítottuk és értékeltük (2. táblázat). 2. táblázat a különböző kondíciójú tehenek vérparaméterei vérparaméterek n átlag szórás CV% kondíció 1,-2,8 hemoglobin (mmol/l) 48 5,6,8 14 acetecetsav (mmol/l) 479,8,8 14 FFA (mmol/l) 481,18,12 97 AST (U/l) karbamid (mmol/l) 461 6,1 1,7 28 glükóz (mmol/l) 464 2,5,8 33 kondíció 3,-3,8 hemoglobin (mmol/l) 72 6,,8 14 acetecetsav (mmol/l) 74,7,8 18 FFA (mmol/l) 73,16,13 83 AST (U/l) karbamid (mmol/l) 693 5,5 1,8 32 glükóz (mmol/l) 682 2,9,9 32 kondíció 4,-5, hemoglobin (mmol/l) 132 6,4,8 12 acetecetsav (mmol/l) 132,9,1 116 FFA (mmol/l) 132,13,16 9 AST (U/l) karbamid (mmol/l) 132 4,7 1,8 39 glükóz (mmol/l) 129 3,3 1, 3 A táblázat adataiból látható, hogy a hemoglobin koncentrációja a sovány csoportban a legalacsonyabb és kondíció növekedésével az élettani érték felső határa fölé emelkedik. Az acetecetsav egyik csoportnál sem jelez hyperketonaemiát (szubklinikai ketózist). Meg kell azonban vizsgálnunk a sovány csoport teheneinek átlagos laktációs napjait, ellés előtti, illetve 3 nappal korábbi kondíciójukat. Az ellésük idején 3,5 fölötti (kövér) kondíció pontszámot mutató tehenek, az elles után még fokozottabb zsírbontásnak vannak kitéve -gyorsan csökken kondíciójuk a normál" tartományba - ami növeli a ketózis veszélyét. A hazai tehenészetekben a nagyon hosszú két ellés közti idő (átlag 426 nap) miatt megnyúlik a laktáció hossza és a tehenek a tejtermelési ciklus végére meghíznak. A kondíciógyarapodás a szárazon állás alatt még esetenként tovább fokozódik, ezért az ellés után számolni kell a megnövekedett állategészségügyi kockázatokkal. A vérplazma FFA koncentrációja a sovány csoportnál a legmagasabb (,18 mmol/l) - de az élettani érték felső határát nem éri el - a többi csoportnál kismértékben csökken. Egyértelmű a zsírbontás

5 Kondíció és a vér paramétereinek összehasonlító vizsgálata 5 (6) és a negatív energia mérleg, amit az alacsony kondíció pontszám is mutat. A szabad zsírsav koncentráció a normál és kövér csoportban az élettani érték felső határa alatt volt. A vérplazma-minták AST aktivitási értéke a máj fokozott igénybevételét jelzik a sovány és a normál csoportban (1. ábra). 1. ábra: A különböző kondíciójú tehenek AST értékének megoszlása % 3 1,-2,8 3,-3,8 4,-5, 2 1 < AST (U/l) A sovány csoport teheneinek mindössze 41%-a, a normál kondíciójú csoport 48%-a, a kövércsoport 7%-a mutat az élettani érték alsó határa alatti - normál AST aktivitást. Ennek számos oka lehet, gyakran a már említett fokozott zsírbontás, illetve a megnövekedett karbamid szintézis. A karbamid élettani érték felső határa feletti koncentrációja jól jelzi ezt a problémát a szóban forgó két csoportnál (2. ábra). 2. ábra: A különböző kondíciójú tehenek karbamid értékének megoszlása ,-2,8 3,-3,8 4,-5, 5 % ,2-3,3 3,31-5, 5,< karbamid (mmol/l) A sovány csoportban a tehenek 74%-a 5 mmol/l feletti karbamid értéket mutat, a normál kondíciójú csoportnál ez 57%, a kövér csoportnál 36%. Ez mindenképpen károsan hat az energiaháztartásra, s egyebek mellett a hazai nagyon hosszú két ellés közti idő (426 nap) egyik oka lehet. A vérplazma-minták glükóz szintjei szintén jól mutatják az energiaellátottság, a szénhidrát anyagcsere, csoportok közti különbségeit (3. ábra). A sovány csoport teheneinek 73%-a, a normál kondíciójú csoport 59%-a, a kövér csoport 38%-az élettani érték alsó határa alatti, 2,3 mmol/l-nél alacso-

6 1 Kondíció és a vér paramétereinek összehasonlító vizsgálata 6 (6) < nyabb glükóz koncentrációt mutatott vérében. AST (U/l) 3. ábra: A különböző kondíciójú tehenek glükóz értékének megoszlása % 4 1,-2,8 3,-3,8 4,-5, ,81-3, 3,1-3,9 3,91-4, 4,1< Glükóz (mmol/l) 4. KÖVETKEZTETÉSEK Összességében megállapítható, hogy a sovány (kondíció 1,-2,8) csoportban az alacsony kondíció pontszám mellett az anyagcsere-profil vizsgálat is megerősítette az energia hiányt, a fokozott zsírbontást, az alacsony glükóz szintet és a májsejtek sérülését. Mindezt tovább károsítja a fokozott karbamidszintézis. A normál kondíciójú (kondíciópont 3,-3,8) csoportba sorolt tehenek esetén az AST és karbamid értékek meghaladják-, a glükóz értéke elmarad a normál élettani paraméterektől. A magas (de a normál érték felső határát el nem érő) FFA érték itt is utal a zsírbontásra s azt a gyanút erősíti, hogy ezek a tehenek magas kondíció pontszámmal kezdett laktáció után kerültek a csoportba. Ennél a csoportnál is megfigyelhető a májsejtek sérülése, amit itt is tovább súlyosbít a fokozott karbamidszintézis. A kövér (kondíciópont 4-5) csoport fontosabb átlagos vérparaméterei az élettani határértékek közt maradtak. Figyelemre méltó azonban, hogy csoport teheneinek több mint 7%-a az ellés előtti, előkészítő időszakból került ki ilyen magas kondíciópontszámokkal. A túlkondícióban kezdett laktáció veszélyeire már utaltunk. Vizsgálataink rámutatnak, hogy nagy tejtermelésű szarvasmarha állományokban a kondíció rendszeres ellenőrzése segít kimutatni a takarmányozási anomáliákat a laktáció és a szárazonállás valamennyi szakaszában, feltárni az anyagcsere betegségekből fakadó állategészségügyi kockázatokat. Jelzi, ha valamely csoportoknál az energia-hiányos időszak hossza vagy mértéke veszélyezteti állataink egészségét, normális szaporodásbiológiai folyamatainak fenntartását. A takarmányozás monitorozása, valamint az anyagforgalmi zavarok megelőzése céljából célszerű meghatározott időszakonként elvégezni az anyagcsereprofil-vizsgálatokat. Ezek az eredmények egzakt módon jelzik a szubklinikai zavarokat is, segítenek az állattenyésztésben és az állategészségügyben dolgozóknak hatékony prevenciós programok kidolgozásában. A termelésellenőrzésekhez (befejésekhez) kapcsolt kondícióbírálatok és a rendszeres anyagcsere-profil vizsgálatok eredményeinek megfelelő dokumentálásával (számítógépes elemzési lehetőséggel) olyan telepi adatbázishoz juthatunk kis költséggel, ami elősegíti a gazdaságos tejtermelést.