A súlyfürdő hatékonyságának összehasonlító vizsgálata

Átírás

1 Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar A súlyfürdő hatékonyságának összehasonlító vizsgálata Konzulens: Kató Csaba Készítette: Duchony Katalin Dr. Oláh Csaba Zsolt 2010.

2 Tartalomjegyzék I. Bevezetés... 2 I. 1. Kutatási célok, feltételezések... 3 II. Irodalmi áttekintés... 4 II.1. Gerinc degenerációjának patológiája... 4 II.2. Coxarthrosis patomechanizmusa... 5 II.3. A súlyfürdő fogalma... 5 II.3.1. A súlyfürdő-kezelés története... 6 II.3.2. A súlyfürdő-kezelés technikai lebonyolítása... 6 II.3.3. A súlyfürdő-kezelés célja... 7 II.3.4. A súlyfürdő-kezelés indikációi... 7 II.3.5. A súlyfürdő-kezelés kontraindikációi... 8 II.4. Egyéb kezelések... 8 III. Anyag és módszer IV. Eredményeim IV.1. Általános felmérések IV.2. Gerinc mozgásvizsgálatának eredményei IV.3. Csípőízület mozgásvizsgálatának eredményei IV.4. Járástesztek IV.5. Kérdőíves felmérés eredményei V. Megbeszélés VI. Összefoglalás VII. Irodalomjegyzék VII. Mellékletek 1

3 I. Bevezetés Dolgozatom témájának gerincbetegek és csípőarthrosisos betegek mozgásszervi felmérést választottam, súlyfürdő-kezelés hatékonyságának figyelembevételével. Azt kívánom megvizsgálni, hogy egy önállóan alkalmazott súlyfürdő terápia eredményessége megközelíthet-e egy komplex fizioterápiát, melynek része a súlyfürdő-kezelés. A gerinc és csípőízület degeneratív megbetegedései rendkívül gyakoriak napjainkban. A gerincoszlop károsodásából származó fájdalom a lakosság 80%-át érinti, míg az 50 éven felüliek 80%-a szenved coxarthrosisban. Dolgozatom készítésével szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy csak úgy, mint más betegségeknél, ezeknél a problémáknál is fontos a megfelelő kezelés. Napjainkban egyre több fizioterápiás kezeléseket lehet igénybe venni problémáink gyógyítására, fájdalmaink csökkentésére. Ezek közül a kezelések közül választottam ki a súlyfürdőt, mely során a kezelés hatékonyságát vizsgálom. A trakciós kezelések hatékonysága már régóta bizonyított, ennek hatása fokozható, ha a kezelés vízben történik. Az évek folyamán nemcsak Magyarországon terjedt el a használata, hanem számos más országban is, de alkalmazása más országokban nem olyan gyakori, mint nálunk. A dolgozatom kiválasztásához nagyban hozzájárult, hogy a családomban már korábban előfordult gerincfájdalom, valamint csípőarthrosis, ez motivált arra, hogy megvizsgáljam a súlyfürdő-kezelés nyújtotta kezelés hatásfokát. A tanulmányaim során megtanultam, hogy bizonyos betegségeknél fontos a trakciós kezelés, valamint megtanultam, hogy a víz kiváló hatással van a szervezetre. Dolgozatomban a súlyfürdő-kezelésre járó gerincbetegek és csípőarthrosisban szenvedők mozgásstátuszát szeretném felállítani a kezelés megkezdésekor, valamint befejezésekor. 2

4 I. 1. Kutatási célok, feltételezések Dolgozatom során a súlyfürdő, mint vízalatti trakciós kezelés hatékonyságát vizsgálom összehasonlító elemzéssel. Összehasonlítom a súlyfürdő jótékony hatását komplex fizioterápiaként, valamint önálló terápiaként, így képet kapva a gerincbetegségek és coxarthrosis terápiájának eredményességéről. Azt kívántam felmérni, hogy a súlyfürdő-terápiában résztvevő gerincbetegek, milyen problémákra kapták a kezelést. Célom volt, hogy súlyfürdő-kezelésben résztvett gerinc, illetve csípőízületi betegségben szenvedő betegek mozgásfunkcióját megvizsgáljam a tanult módszerek szerint, ezáltal vizsgáltam a gerinc és csípőízület állapotát a kezelés megkezdésekor és befejezésekor. A mozgásszervi vizsgálatok mellett járástesztekkel szereztem információt arról, hogy egy vízalatti trakciós kezelés milyen mértékben segítheti elő a járás javulását síktalajon, illetve lépcsőn. Kérdőíves felméréssel szeretném megállapítani a betegek önellátási képességüket. A kérdőív kiértékelése során egy általános képet szeretnék kapni az önellátási képességük változásáról. Vizsgálni szeretném a felmerült panaszok enyhülésének mértékét súlyfürdő-kezelés hatására. Feltételezem, hogy a vizsgált betegek gerincében a kezelés végére javult az aktív mozgásterjedelem. Feltételezem, hogy a kezelés kezdetéhez képest javult az aktív és passzív mozgásterjedelem a csípőízületben a kezelés végére. Feltételezem, hogy a súlyfürdő-kezelés csökkenteni fogja a felmért betegek fájdalmait a kezelés végére. Feltételezem, hogy mind a gerincbetegek, mind a coxarthrosisban szenvedő betegek sík talajon való járása gyorsabb lesz a kezelés végére. Feltételezem, hogy gyorsabb lesz a lépcsőn felfelé és lefelé történő járás. Feltételezem, hogy a kérdőívvel felmért önellátási állapot a kezelés végére jobb eredményt ad. Feltétezem, hogy az önálló súlyfürdő terápiában résztvevő betegek eredményeinek javulása, közel azonos értéket mutat a komplex fizioterápiában résztvevő betegekével. 3

5 II. Irodalmi áttekintés II. 1. Gerinc degenerációjának patológiája A gerincoszlop egyes szakaszainak károsodásából származó fájdalmak, panaszok a lakosság közel 80 %-át érinti. A gerinc eredetű panaszok nagymértékben a lumbalis, illetve lumbosacralis gerincszakasz betegségéből származik. Lokalizáció szerint a lumbalis szakasz a gerincből származó panaszok, fájdalmak 80%-áért felelős, ezt követi a cervicalis szakasz, míg a thoracalis szakasz az előző kettő mellett eltörpül. A porckorong a megfelelően hidratált, zselészerű nucleus pulposából, a sűrű, koncentrikus körökben elrendezett kollagénrostos anulus fibrosusból áll, amely a jól elkülöníthető porccal fedett csigolyatest-véglemezekkel rugalmas és egyben erős összeköttetést alkot a csigolyatestek között. Ez a szegmentum a gerinc hossztengelyében érvényesülő erőhatásokra megfelelő módon reagál éves korban megkezdődik a nucleus dehidrációs folyamata, mely a 40. életévre már jelentős vízveszteséggel jár. A nucleus és az anulus határ elmosódik, az anulus belső koncentrikus rostjai berepedezés miatt fellazulnak. Ha a fissurák elérik a külső gyűrűjét az anulusnak, akkor fibrosus szövetproliferatio indul meg a discus közepe felé. Ez a hegszövet kitöltheti a lamellák közeit, valamint nucleus pulposust is, az idegvégződéseket magával hozva. A dehidrálódott nucleus és a csökkent rugalmasságú anulus következtében az intervertebralis rés magassága csökkeni fog, melynek következménye, hogy a hosszanti szalagok feszessége csökken, illetve az adott szegmentum ízületeiben hypermobilitás keletkezik, az ízület instabillá válik, melynek eredményeképpen a tok, ideg becsípődési lehetősége áll fenn. A discus intervertebralis degeneratiójának instabil szakaszában kialakuló intervertebrális rés magasságcsökkenéssel, valamint ventralis és foraminalis peremszéli csontos-porcos felrakódásokkal járó betegséget nevezzük spondylosisnak. Ebben az instabilitási fázisban alakul ki a gerinc synovalis ízületeinek az arthrosisa, a spondyloarthrosis. A szegmentális instabilitás krónikus formája mellett (porckorong-degeneráció) kialakulhat akut formában is (porckorongsérv, csigolyatörés). Discus hernia akkor 4

6 jön létre, ha a kitüremkedő nucleus átszakítja az anulus rostjait, így a porckorong egyes elemei a gerinccsatornában kerülnek, ahol térszűkítést hoz létre. II. 2. Coxarthrosis patomechanizmusa Az egyik leggyakoribb degeneratív mozgásszervi kórkép a coxarthrosis. Az 55 éven felüliek 80%-a szenved csípőarthrosisban. Az arthrosis a csípőízületben létrejövő porc- és csontdegeneráció következtében kialakuló deformitás, amely fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal jár. A csípőízület nagy teherviselő ízület, az ízfelszínek nagyfokú kongruenciája jellemzi, melyben elsősorban csúszó mozgások jönnek létre, így kisfokú porckárosodás is nagy fájdalommal és mozgáskieséssel járhat. Az ízületi porcszövet károsodása rendszerint a leginkább terhelésnek kitett helyen kezdődik. Az ízületi felszín helyenként felrostozódik, berepedezik, az ízfelszín elveszíti sima, fénylő jellegét, csökken a kondroitin-szulfát-tartalma. A porcsejtek száma fokozatosan csökken, az ízületi porc felszínén hasadékok, fissurák jelennek meg. Nagyobb fokú elváltozást jelent, ha az ízületi porc felszíne feltöredezett, szakadozott lesz, egyes részek mechanikailag leválaszthatóak lesznek. A degenerációnak végső állapota, ha az ízületi porcon fekélyszerű porchiány keletkezik, és előtűnik a subchondralis csontlemez. Az arthrosis a synovalis ízület minden elemét érinti, nemcsak a porcszövetet. A porcra a fissurák, erosiok lesznek jellemzők, ennek következtében az ízületi rés ellapultá válik. Az ízületi tokra gyulladás, hypertrophia és tokzsugorodás, míg a subchondralis csontra avascularis necrosis, sclerosis lesz jellemző. Az ízület körüli izmok atrophiája és az izmok ínainak gyulladását fogja előidézni. II. 3. A súlyfürdő fogalma A súlyfürdő-kezelést másképp subaqualis trakciónak nevezhetjük, mivel ez a vízben, függőleges helyzetben történő trakciós eljárás, melynek hatását, hatásfokát a fizika törvényei és tényezői határozzák meg. Vízben történő kezelés, így számolni kell a víz felhajtó erejével, valamint tudni kell a víz fajsúlyát, a test súlyát, 5

7 térfogatsúlyát, de bizonyos esetekben szükség van ezeknek az adatoknak a testrészenkénti értékeire is. A subaqualis trakció a gerinc és a nagyízületek degeneratív elváltozásaiból eredő betegségek nyújtás útján történő gyógykezelésére alkalmazott eljárás. II A súlyfürdő-kezelés története A trakciós kezelések első ábrázolása Appolonius, ókori orvos könyvéből származik, s ez a mű Ptolemaiosz király számára készült az időszámítás előtti utolsó évszázadban. A gerincnyújtó eljárást már Hyppocrates is használta, ha a betegeit nyújtani kellett, de egyszerűen létrára kötözte őket. Glisson nyaknyújtója is több évszázados eljárás. Közben a fekvő helyzetben történő nyújtó-eljárások is teret hódítottak, különösen a franciáknál, akik gépiesítve alkalmazták, melyek elég hatásosak, de egyben gyötrelmesek is voltak. Dr. Moll Károly hévízi orvos, világviszonylatban elsőként alkalmazta a súlyfürdőt, erről első közleménye 1953-ban jelent meg az Orvosi Hetilapban. A forradalmian új, víz alatti trakciós eljárás nemzetközi fórumon először 1955-ben, a III. Európai Reumatológiai Kongresszuson került ismertetésre Hollandiában. Az évek folyamán a súlyfürdő nemcsak Magyarországon terjedt el széleskörűen, hanem néhány más országban is eredményesen alkalmazzák, így például Ausztria, Szlovákia, Izland, Kanada. II A súlyfürdő-kezelés technikai lebonyolítása A kezelés egy speciális medencében történik, melynek a trakciót kivitelező oldalon cm magas, 20 cm széles tartófalat alakítanak ki és ugyanitt a húzás biztosítására a medencefenéken 50x50 cm szélességű és mélységű árkot létesítenek. A mélyítés azért szükséges, hogy a beteg lába ne érje a medence alapzatát, így a test támaszkodás nélkül tud függeni. A medencevíz hőmérséklete vagy indifferens (34-35 C) hőfokú, vagy ha gyógyvízben történik a kezelés, az ideális víz hőmérséklete 36 C. 6

8 A tartófalra helyezik az ún. Glisson függesztő készüléket. Ez a speciális fémötvözetből készült fokozott teherviselést elbíró szerkezet három részből tartó részből, függesztő részből és oldalra mozgatható ún. hónaljtámaszból áll. Az oldalra mozgatható hónaljtámaszt kizárólag akkor használják, ha a háti vagy ágyéki, illetve a végtagízületek húzása a cél. A súlyfürdőben a felfüggesztés három módon lehetséges: 1. Egypontos felfüggesztés: csak a nyakra helyezett függesztő készülékkel történik, a fej és a tarkó síkjában fekszik fel a gallérra. A karok támasz nélkül helyezkednek el a test mellett. Ennél a módszernél jelentős húzó hatás érvényesül a nyaki gerincen. Ez a felfüggesztési mód mind a nyaki, háti illetve az ágyéki gerincszakasz nyújtására alkalmas. 2. Kétpontos felfüggesztés: ilyenkor a felfüggesztést a két hónaljtámasz biztosítja. Ezt akkor alkalmazzák, ha nincs szükség a nyaki gerinc nyújtására vagy nem lehetséges annak nyújtása. Ez a felfüggesztés csak a gerinc ágyéki szakaszának a nyújtására alkalmas. 3. Hárompontos felfüggesztés: a felfüggesztést a Glisson függesztőn és a két hónaljtámaszon valósítják meg. Ez a módszer elsősorban az ágyéki gerincszakasz nyújtására alkalmas, a nyaki szakasz nyújtása a hónaljtámasz használatának a mértékétől függ. A kezelés történhet a beteg testére ható felhajtóerő által csökkentett önsúlyával illetve a derekán, bokáján elhelyezett ólomsúlyokkal. Ezek a súlyok általában 2-5 kg-osak. A fokozatosság elvét megtartva a nyaki szakaszra maximálisan 10 kg, a háti és ágyéki szakaszra 20 kg-os végterhelést, a csípő és térdízületre maximálisan 4 kg súlyhúzást lehet alkalmazni. A gerinc esetén a súlyokat rögzítő övet a derékra, csípő és térdízület esetén a súlyokat tartó övet a boka felett mindig szimmetrikusan kell elhelyezni. A súlyok helyét és idejét a kezelés célja szabja meg. A kezelési idők beállításánál is a fokozatosság elvét kell követni, így 10 perccel kezdve a kezelés 20 percig növelhető. 7

9 II A súlyfürdő-kezelés célja A súlyfürdővel, mint trakciós eljárással három terület kezelhető. Ezek a csípő, térd és gerincoszlop. Trakcióval az adott anatómiai képletek egymástól való kismértékű eltávolítása lehetséges, mely eredményeként bizonyos betegségek javulása várható. Cél, a gerinccsatornából kilépő, bizonyos mértékig nyomás alatt lévő idegek pihentetése, a paravertebrális izomzat tónusának csökkentése, a gerinc, csípő- és térdízület mozgáskorlátozottságának csökkentése. A meleg vízben nem csak az izomzat lazul el, hanem a kellemes érzés következtében jelentősen nő a kezelés hatásfoka. A súlyfürdő alkalmazható minden olyan degeneratív gerincbetegségben, ahol cél a gerinc hosszirányú megnyúlása, valamint minden olyan betegségekben, ahol a csípő- és térdízületi kontraktúrák kezelése szükséges. Súlyfürdő-kezelés során elérhető, hogy a víz hatására az izmok ellazuljanak, így a gerinc megnyúlik, melynek következtében a discus hernia visszahúzódik. Ezt a folyamatot elősegíti hidrosztatikai nyomása. Korábbi vizsgálati eredmények bizonyítják, hogy súlyfürdő-kelezés nem csak a betegek fájdalmait csillapítja, hanem javítja az életminőségüket is. II A súlyfürdő-kezelés indikációi: discopathia spondylosis, spondyloarthrosis paravertebralis myalgia cervico-brachyalgia, lumbo-ischialgia, intercostalis neuralgia radiculopathia subacuta et chronica neuralgia occipitalis cervicalis migrén, insuffitientia arteria vertebrae SPA I. és II. stádium Scheuermann-kór csípő- és térdízületi contractura 8

10 II A súlyfürdő-kezelés kontraindikációi: intolerabilis fájdalom keringési zavar a végtagokon csigolya kompressziót okozó osteoporosis malignus betegség spondylolysis, spondylolisthesis, csigolyaív osteosynthesis utáni állapot előzőleg műtét a gerincen balneo-hydroterápia egyéb ellenjavallatai II. 4. Egyéb kezelések Gyógytorna: A gyógytorna, mint mozgásterápia, része a fizioterápiának. Klinikai vizsgálat alapján összeállított terápiás célú mozgásgyakorlatokból áll, amelyek adekvát ingersorozattal hoznak létre funkcióváltozást. A gyógytorna célja az egészségmegőrzés, vagy a lehető legmagasabb fokú rehabilitáció általi gyógyító és helyreállító hatás gyakorlása az egész szervezetre és egyes szervek működésére. Subaqualis torna: A vízben végzett gyógytornának fizikai és biológiai hatásai vannak. A fizikai hatások közül a víz felhajtóerejének és hidrosztatikai hatásának van jelentősége. A felhajtóerő hatására az emberi test súlya a tizedére csökken. Ennek következtében a beteg olyan mozgásokat tud kivitelezni a vízben, ami a szárazföldön nem lehetséges. A felhajtóerő hatásaihoz soroljuk a tehermentesítést, csökkent fájdalomérzetet, ízületi mozgáspálya növelését, mozgásfunkció javítását és a kedvező pszichés változást. A hidrosztatikai nyomás elősegíti a kilégzést, biztosítja az egyensúlyi helyzet megtartását, javítja a vénás keringést a víz által kifejtett kompressziós nyomás által. Gyógymasszázs: Terápiás céllal alkalmazott kezelő eljárás. A gyógymasszázs különböző formái a bőr, kötőszövet és izomszöveten keresztül fejtik ki helyi és távolhatásaikat. A gyógymasszázst a klasszikus svéd masszázsra, valamint reflexzóna masszázsra lehet felosztani. A reflexzóna masszázson belül megkülönböztetünk szegment masszázst és kötőszöveti masszázst. Klasszikus svéd masszázs célja: 9

11 Fájdalomcsökkentés A szövetek lokális keringésének javítása A szöveti anyagcsere fokozása Az izomtónus normalizálása A szervezet állapotának javítása Diadynamik: A diadynamikus áramforma két komponensből, egy ún. bázisáramból és egy ún. dózisáramból áll. A bázisáram 1-3 ma intenzitású galvánáram, a dózisáram pedig egy pozitív vagy negatív polaritású egyenáram. A diadynamikus ingeráramok típusait tekintve a Mono-Fázis vasoconstrictiot eredményez; a Di-Fázis vasodilatációt hoz létre; míg a Court Period a vasoconstrictiot és a vasodilatációt felváltva hozza létra, így fokozódik a vérkeringés és javul a szövetnedvek felszívódása; a Long periodnak pedig fájdalomcsillapító hatása érvényesül. Interferecia: Az interferenciaáram kezelés a középfrekvenciás áramkezelések közé tartozik, ami 1000 és Hz érték közt zajlik. A frekvencia mértéke határozza meg az interferencia biológiai hatását, ezáltal csökkentheti a sympathikus túlsúlyt; izomstimuláló hatása lehet; fájdalomcsillapításra is alkalmas; segítheti a vérömlenyek, ödémák felszívódását. Ultrahang: Az ultrahangot leginkább a szervezeten belüli diagnosztikus céllal használják, de alkalmazzák egyes izom-, ideg- és csontrendszeri megbetegedések kezelésére. Az ultrahang-kezelés mechanikai, termikus és kémiai hatást vált ki a szövetekben. Alkalmazásakor az erek kitágulnak, a sejtmembrán permeabilitasa javul, fokozódik a nyirokkeringés, lazítja az izmokat, stimulálja az anyagcserét. Szénsavas fürdő: Szénsavas víznek nevezzük azt az ásványvizet, amely szénsavtartalma 1000 mg literenként. A szénsavas fürdő történhet természetes, illetve mesterséges szénsavgázzal. A szénsavgázbuborékok csökkentik a hidegérző receptorok ingerelhetőségét, míg a melegérző receptorokét pedig növelik, így a hidegebb szénsavas fürdő melegebbnek érződik. Biológiai hatását tekintve a szénsavgáz a bőrben mikromasszázs hatása révén értágulatot hoz létre, melynek következtében javul a bőr vérellátása és fokozódik az anyagcseréje. 10

12 Víz alatti sugármasszázs: A víz alatti sugármasszázst köznyelven tangentornak szokták nevezni, mely kifejezés helytelen, mert a kezelést biztosító készüléket nevezzük tangentornak. A kezeléseket derékszögű vízsugárral kell kezdeni és 45 nál nem lehet kisebb a beesési szög, mert ilyen esetben nyíróerő érvényesül, melynek következtében a szövetek eltolódnak egymás felett, ami fájdalommal, esetleges bőr alatti bevérzéssel járhat. Ha merőlegesen éri a vízsugár a bőrfelületet, nyomóerő dominál. A vízsugár nyomóerejének hatására a kezelt felületen átmeneti ischaemia lép fel, mely nyomás megszűntével vérbőség keletkezik. A helyi vérellátás javulása fokozza az anyagcserét. A mechanikai hatás megszűnteti a nyirokpangást. Kedvező hatást fejt ki az izom tónusának javítására. A kezelés lényege, hogy a vízsugarat körkörösen a vénás keringésnek megfelelően, distaltól proximális irányba vezetjük. A végtag proximális végéhez érve a vízsugarat a beteg mellett vezetjük vissza. Kénes gyógyvíz: A kén a bőrön átdiffundál, értágító hatást fejt ki, csökkenti a vérnyomást, javítja az erek vérellátását. A kén az érfalba beépülve gátolja a koleszterin és kalcium beépülését. A kénes fürdő gyulladáscsökkentő hatású, így elősegíti a degeneratív ízületi betegségek gyógyulását. Élénkíti a légzést, javítja az anyagcserét. Paraffin pakolás: A kezelés során ra felmelegített paraffint helyeznek a kezelendő felületre, majd több rétegben vászon- és szövetkendőkkel beburkolják. Mivel a paraffin hővezető képessége csekély, lassan adja le a hőt a testrész felé, így 1-2 órán keresztül biztosítja az egyenletes meleget. Kryoterápia: A kryoterápia a hűtéses gyógykezelésekhez tartozik, amely érintheti az egész testet, de helyi alkalmazásra is megfelelő. A helyi kezelés hatására vazoconstrictio jön létre, amelyre az izomspazmusok és az izomhipertóniák csökkennek, mérséklődik a fájdalom, az idegekeben az ingerületvezetés csökken és a gyulladás is csökken. Kryoterápiás kezelések után ajánlott az aktív mozgásos gyógytorna, amely hatására vasodilatacio következik be. Extensiós kezelés: A betegeknek bizonyos mértékig tehermentesítést és nyugalomba helyezést biztosít. Fájdalom csökkentésére, contractura oldására, esetleg 11

13 megszűnésére alkalmas eljárási mód. Elsősorban a degeneratív eredetű alsóvégtagi és gerinc betegségeinél alkalmazzák. Nyújtópad: A nyújtópad hatását tekintve a súlyfürdő-kezelés szárazföldi megfelelőjének tekinthetjük. A nyújtópad a gravitáció erejét és a test súlyát alkalmazza nyújtásra. A kezelés kivitelezéséhez szükséges a beteg bokájának a rögzítése, majd fokozatosan fejjel lefelé billentése. Ebben a testhelyzetben megszűnik a nyomás, ami a gerincoszlopot érte, valamint a paravertebralis izomzat a függeszkedés következtében nyúlik. Weyland-kezelés: Egy extenziós masszázs szék, mely alkalmas a cervicalis, thoracalis és lumbalis gerincszakaszok izomzatának kezelésére. A paraspinalis izomzat vibrációjával csökkenti a merevség és fájdalomérzetet. Kedvezőbb hatás elérése érdekében hővel alkalmazható. Magnetoterápia: Ez egy speciális, mágneses térrel való kezelés. Mágneses tér hatására az ideg elektromos vezetőképességének fokozódását indukálja. Az idegszövet regenerációja fokozottabb lesz, fájdalomcsillapítást eredményezi, mérséklődik az izomspazmus. 12

14 III. Anyag és módszer Vizsgálataimat 2 mezőkövesdi intézményben, a Zsóry Gyógy- és Strandfürdőben, valamint a Mozgásszervi Rehabilitációs központban végeztem. Kutatásomhoz olyan 40 és 60 év közötti betegeket választottam ki, akiknek valamilyen gerincbetegségük vagy csípőízületi arthrosisuk volt. Szempontként szerepelt, hogy terápiájukban súlyfürdővel történő kezelés is legyen. A felmért csoport 30 főből állt, 13 férfi és 17 nő volt. A vizsgálatban szereplő betegeket két csoportra osztottam. Az egyik csoport csak súlyfürdő-kezelésben részesült, ez lesz II-es csoport, a másik csoportba azok a személyek kerültek, akik komplex fizioterápiát kaptak, mely tartalmazta a súlyfürdő-kezelést is, ez az I-es csoport. A két csoportban a közös a súlyfürdőn kívül a kénes víz volt még, melyet nem kúraszerűen, hanem saját döntés alapján vettek igénybe, valamint általuk önkényesen megválasztott ideig tartózkodtak a gyógyvízben. Felméréseimet 2010 júniusától-augusztusáig végeztem. Vizsgálatom két részből tevődött össze. Egyik részről egy kérdőíves felméréssel állapítottam meg a betegek önellátási képességüket, másrészről megvizsgáltam a betegek aktuális állapotát. A betegekkel az intézményekbe való érkezésükkor nem volt lehetőségem találkozni velük, így mind a kérdőívet, mind az állapot felmérést az első súlyfürdő kezelés után végeztem, valamint az utolsó kezelés befejeztével visszamérések történtek. A kérdőív és a vizsgálati lap is tartalmazta a résztvevő betegek teljes nevét, a visszamérések és a későbbi összesítések megkönnyítésének érdekében. Az összesítető táblázatban a vizsgált betegek már kóddal szerepelnek. A kérdőív kitöltéséhez szóbeli útmutatást adtam. A mozgásszervi vizsgálatokat a fent már említett mezőkövesdi intézményekben végeztem. A vizsgálatokhoz használt eszközök közt szerepelt egy centiméterszalag, stopperóra, ízületi szögmérő, kezelőágy, folyosó, lépcső. A felmérések eredményeit egy általam készített vizsgálati lapra vezettem fel. A gerincproblémákkal küzdő betegek körében mozgásterjedelem vizsgálatot végeztem. A gerincben létrejövő mozgások közül a flexiót, extensiót és mindkét oldalra lateralflexiót vizsgáltam. Első lépésként mindig a flexiót néztem, melynél 13

15 arra kértem a beteget, hogy háttal álljon a falhoz, majd hajoljon előre. A hajlást csak addig engedtem, míg a beteg medencéje nem mozdult el a faltól, így kizárva, hogy egy esetleges medence nutáció jöjjön létre, mert akkor már a csípőízület mozgása is hozzájárult volna az eredményhez. Az előrehajolt állapotban, centiméterszalaggal lemértem a beteg középső ujja és a talaj közti távolságot. Ezután a lateralflexiós mozgásterjedelmet vizsgáltam mindkét oldalra. Ennél a vizsgálatnál a beteg megint csak a falnak háttal állt. A beteget arra kértem, hogy hajoljon úgy oldalra, hogy a két válla maradjon a falnál - ezzel kikerülve, hogy flexiós és rotációs mozgás is létrejöjjön - a karját pedig lazán lógassa le. Ebben a testhelyzetben mértem le a beteg középső ujja és a talaj közötti távolságot. Figyelni kellett arra, hogy a beteg válla mindvégig a falnál maradjon, valamint a hajlással ellenoldali lába ne emelkedjen el a talajtól, ezzel érve el jobb eredményt. A gerinc extensiós terjedelmének mérését kezelőágyon végeztem, hasonfekve. Arra kértem a beteget, hogy helyezze a kezét a válla alá és nyomja ki magát karból - homorítson a hátával- annyira, hogy a spina iliaca anterior superior még a kezelőágyon maradjon. Ennél a helyzetnél az sternum incisura jugularisának és a kezelőágynak a távolságát mértem le centiméterszalaggal. Vizsgáltam a lumbalis szakasz flexiós terjedelmét. Ez esetben a centiméterszalagot a beteg thoracalis 12-es csigolyájához helyeztem, megmértem a gerinc íve mentén a távolságot a sacrum bázisáig, majd előrehajlás alatt is lemértem a változást. Megnéztem a thoracalis szakasz flexiós mozgásterjedelmét is. Ezt úgy vizsgáltam, hogy a beteg cervicalis 7-es csigolyája és a thoracalis 12-es csigolyája között mértem le a távolságot - a gerinc ívét követve, majd előrehajlás közben megnéztem a változás mértékét. A coxarthrosisban szenvedő betegek esetén a csípőízületben létrejövő mozgásokat vizsgáltam. A vizsgálat során a megtanult módon, ízületi szögmérővel mértem meg aktívan a flexiót, extensiót, abdukciót, addukciót, ki- és berotációt. A flexió során a betegnek hátonfekve, hajlított térdízület mellett kellett hashoz húznia a lábát, ameddig tudta. Ezalatt a másik láb nyújtva helyezkedett el a kezelőágyon. Arra figyeltem oda, hogy ne társuljon a flexióhoz a gerinc lumbalis szakaszának a 14

16 mozgása, így a kezemet a beteg medencéje alá helyeztem, és ha éreztem, hogy mozdul a medence, megállítottam a mozgást. A csípő extensió vizsgálatnál hashoz húzattam a beteg lábát, majd megfigyeltem, hogy a nyújtva maradt láb az ággyal mekkora szöget zár be. Ha párhuzamos maradt a comb az ággyal, akkor a csípő ízületben nem tapasztalható flexiós kontraktúra. Az abdukciós és addukciós vizsgálatnál arra kellett odafigyelni, hogy a beteg nyújtott láb mellett végezze a mozgást, miközben a térdei a plafon felé néznek. A mozgásterjedelemnek az ellenkező oldali spina iliaca anterior superior szabott határt, mert addig volt teljes az abdukció, addukció, ameddig nem mozdult el. A rotációt az ágy végében ülve végeztettem, úgy hogy a beteg lába térdtől lelógott az ágyról. Így kellett létrehozni rotációt. Az aktív vizsgálat után ezekkel a módszerekkel, csak az aktív véghelyzetre egy kicsit rányomva mértem végig a csípőízületben a passzív mozgásterjedelmet. Mind a gerincproblémák, mind a coxarthrosis esetén végeztettem járásteszteket. Ez a vizsgálat 3 részből tevődött össze. Első feladatként egy 25 méteres távolságot kellett teljesíteni sík talajon. Ezt a távolságot minél gyorsabban kellett megtenni, de a járás nem változhatott át futássá, mindezt stopperóra segítségével mértem meg. Második feladatként lépcsőn kellett minél gyorsabban felmenni, de ez sem lehetett futás, a lépcsőkön csak egyesével lehetett lépni. Az eredményeket másodpercben kaptam meg. A lépcsőfokok magassága 13 cm, mélységük 31 cm. Összesen 25 lépcsőfokot kellett megtenni, közepén egy fordulóval. Harmadik lépésként lépcsőn lefelé kellett minél gyorsabban lemenni. Ez is egy 25 lépcsőfokot jelentett. Itt sem lehetet futni, és nem lehetett kettesével venni a lépcsőket. Felmérésem második része egy általam készített kérdőív kitöltéséből állt. A gerincbetegségben szenvedők részére készített kérdőív tartalmazott egy Visual Analóg Skálát, amely a beteg aktuális fájdalom érzetéről tájékoztat. Ennél a skálánál a beteg feladata, hogy egy 10 cm-es csíkon jelölje be azt a pontot, mely fájdalmával arányos. Minél enyhébb volt a fájdalom, annál közelebb kellett pontot 15

17 rajzolni az egyenes bal oldalához, minél erősebbnek érezte a fájdalmat, annál inkább jobbra kellett egy pontot elhelyezni a vonalon. A kérdőívben szerepelt még egy önellátást felmérő teszt, az Oswestry Disability Index. Ezen kérdőíven belül kérdésként szerepelt a betegek foglalkozása. Kíváncsi voltam, hogy az általuk végzett munka hozzájárulhat-e a betegségük kialakulásához, valamint mennyiben rontja a kialakult betegségük általános állapotát. Kíváncsi voltam arra is, hogy mikor alakult ki a gerincproblémájuk, fájdalmuk, továbbá érdekelt, hogy ha jelentkezik a fájdalom, mennyi időbe telik mire enyhül, esetlegesen elmúlik. Önellátásukra vonatkozólag összesen 10 kérdést tettem fel, melyek közt szerepelt a fájdalom erőssége, öltözködés, tárgyak emelése, járás, ülés, állás, alvás, szexuális élet, szórakozási élet, utazás, közlekedés nehezítettsége. Kiértékeléshez pontoztam a válaszaikat, minél jobb volt az állapotuk, annál magasabb pontszámot értek el. A coxarthrosisban szenvedő betegek részére is összeállítottam egy kérdőívet, melyben a már említett Visual Analóg Skála is szerepelt. Ennél a csoportnál is felmértem az önellátási képességeket egy 22 kérdésből álló kérdőívvel. Kérdéseket tettem fel arra vonatkozóan, hogy milyen erős fájdalmat érez a beteg a csípőjében álláskor, szobában járáskor, lépcsőn járáskor, éjjel az ágyban, ülés, fekvés közben. Kíváncsi voltam, hogy a betegeknek milyen mértékű volt az ízületi merevsége a reggeli ébredéskor, milyen erős volt a napközben ülés, fekvés, pihenés során érzett fájdalom, merevség a csípőízületben. Fizikális funkciójukra irányuló kérdéseket tettem fel arra vonatkozóan, hogy mennyire képesek ellátni önmagukat a mindennapi élet során. A kérdésekre adott válaszokat ismételten egy 10 cm-es vonalon kellett bejelölni. Egy 9 kérdésből álló funkcionális skálát is kitöltettem a betegekkel, mellyel szintén önellátási képességüket mértem fel, azt vizsgálva, hogy a fájdalom milyen mértékben befolyásolja őket a napi tevékenységük során. A betegeknek a megfelelő választ kellett aláhúzással bejelölni. A válaszokra pontszámokat kaptak, minél magasabb eredményt értek el a válaszaik alapján, annál jobb a funkcionális állapotukat. 16

18 IV. Eredményeim Az alábbi fejezetben részletezem a mozgásszervi vizsgálat, a járástesztek és a kérdőíves felmérés összesített eredményeit. Az eredmények összegzése, és az ebből levont következtetések leírását ismertetem. IV. 1. Általános felmérések A vizsgálatba bevont betegek száma 30 fő volt, életkoruk 40 és 60 év közé tehető. Az átlag életkoruk 52,36 volt. A vizsgálatban résztvevő személyek közül 13 férfi és 17 nő volt. A megvizsgált 30 betegből 22 személy gerincproblémára, 8 személy pedig coxarthrosisra kapott súlyfürdő-kezelést. A két csoportot külön elemezve a komplex fizioterápiás betegek között 9 férfi és 6 nő volt. Ebből a 15 betegből 13 beteg kapott súlyfürdő-kezelést gerinc betegségre, 2 beteg pedig coxarthrosisra. Ennek a csoportnak az átlag életkora 50,73 volt. A másik csoportban, ahol a betegek csak súlyfürdőben részesültek a 15 résztvevőből 4 férfi és 11 nő volt. Betegségüket tekintve 9 személy érkezett gerincproblémával, 6 személy pedig csípőarthrosissal. Átlag életkoruk 53,86 volt. A következő ábra a kezelésekre érkezett betegek panasz szerinti eloszlását mutatja. 1. ábra: A betegek panasz szerinti elosztása 17

19 Felméréseim készítése során összesen 33 beteggel beszéltem, ebből vizsgáltam meg 30 beteget. A beszélgetések során először információt gyűjtöttem, hogy milyen betegséggel érkeztek a kezelésre, ezt feljegyezve vizsgálom meg a súlyfürdőre érkezett betegek panasz szerinti elosztását. Az ábrán látható adatok alapján elmondható, hogy az általam vizsgált időszakban a thoracalis és lumbalis gerincszakasz panaszai a leggyakoribbak a súlyfürdőre járó betegek körében. Ez 4 fő esetén kombinálódott cervicalis gerincszakasz problémával, 1 főnél pedig csípőízületi panasszal. Önmagában csak csípőízületi arthrosissal 7 főt kezeltek. Csak cervicalis szakasz problémával összesen 3 fő érkezett. A felmérések során nem találkoztam olyan beteggel, akinek mind a 4 testtájékkal problémája lett volna, valamint nem beszéltem olyan beteggel sem, akinek térdízületi problémája volt és ezért járt súlyfürdő-kezelésre, pedig hazánkban gyakori betegség a térdarthrosis, melynek megfelelő kezelési módja lehetne egy súlyfürdő-kezelés. A vizsgált 30 beteg különböző számú súlyfürdő-kezelésben részesült. A 2. ábra ezt ismerteti fő; 10 kezelések száma; 6 fő; 15 kezelések száma; 9 fő; 3 kezelések száma; 12 fő; 2 kezelések száma; 15 kezelések száma fő 2. ábra: Kezelések számának megoszlása A Mozgásszervi Rehabilitációs Központban a vizsgált 15 beteg minden esetben 9 kezelést kapott, ez a csoport alkotja a komplex fizioterápiás csoportomat. Ennél a csoportnál a súlyfürdő-kezelést 6 egyéb terápiás eljárás egészítette ki. A Zsóry Gyógy- és Strandfürdőben vizsgált betegek eltérő számú kezeléseket kaptak. 18

20 6 kezelést kapott összesen 10 fő, 12 kezelést kapott 3 beteg és 15 kezelésben részesült 2 személy discus hernia spondylosis discopathia lumboischialgia protrusio SPA kyphoscoliosis 3. ábra: Gerincbetegségek megoszlása A 3. ábra a beutalási diagnózisok megoszlását mutatja gerincbetegeknél. A gerincbetegségre vizsgált 22 főből 6 betegnél a diagnózis discus hernia volt. A discus herniát tovább elemezve elmondható, hogy a vizsgált 6 főből 2 esetben a sérv az LIII-as szinten, 4 esetben pedig LIV-es szinten volt. 1 esetben a discus hernia spondylosissal kombinálódott, ezt a személyt mind a két betegségnél feltüntettem fő discus hernia 2 3 lumboischialgia 0 2 SPA kyphoscoliosis protrusio discopathia spondylosis II-es csoport n=9 I-es csoport n=13 I-es csoport n=13 II-es csoport n=9 4. ábra: Gerincbetegek megoszlása csoportok szerint 19

21 A 4. ábra a gerincbetegek csoportonkénti megoszlását mutatja. A II-es csoportban volt egy személy, akinek a discus hernia spondylosissal kombinálódott, ezt a személy mind a két betegségnél feltüntettem. Mint a diagram is szemlélteti az I-es csoport esetén a discus herniára kezelt betegek száma volt a legmagasabb, míg a II-es csoport esetén a legtöbb beteg spondylosisra kapta a kezelést. A II-es csoportba lumboischialgiara, SPA-ra, kyphoscoliosisra nem kaptak kezelést. IV. 2. Gerinc mozgásvizsgálatának eredményei Felméréseim során vizsgáltam a gerincbe létrejövő mozgásokat (flexio, extensio, lateralflexio). A kezelés kezdetén felmértem a mozgásterjedelmét, majd kezelés végeztél visszaméréseket folytattam. Az eredményeket úgy kaptam meg, hogy mindkét csoportban kiszámoltam egyénenként a kezelés kezdete és a kezelés vége közt mért érték különbséget, majd a változást átlagoltam. Külön átlagoltam a komplex fizioterápiában résztvevő betegek változásának az értékét és külön átlagoltam azt a csoportot, ahol a súlyfürdőt önálló kezelésként alkalmazták. A diagramokon a javulás mértékét tüntetem fel cm ,05 Flexió 4,65 I-es csoport n=13 II-es csoport n=8 5. ábra: Gerinc flexiós mozgásterjedelmének változása A 5. ábrán lévő diagram a 2 csoport flexiós mozgásterjedelem változását mutatja. A diagramon a 2 csoport változásának az átlagát lehet látni centiméterben. 20

22 A flexió során az I-es csoportnak lett nagyobb a javulás mértéke, ez 1,4 cm-rel több, mint a II-es csoport javulásának az átlaga. A komplex terápiaként alkalmazott súlyfürdős csoportban mindegyik betegnél a flexiós terjedelemben javulás történt. Ezzel ellentétben az önállóan alkalmazott súlyfürdős csoportban volt 1 beteg, akinek a flexió nem változott, valamint volt 1 személy, akinek a mozgása romlott 0,5 cm-rel. Ez a beteg a visszaméréskor elmondta, hogy éjszaka megfájdult a háta, így a mozgás is nehezített volt számára. A visszaméréskor a beteg fájdalmainak az oka nem volt tisztázott. Ezt az értéket a csoport átlagához nem adtam hozzá. Annak a betegnek, akinek a flexiós mozgásterjedelmében rosszabb eredményt kaptam spondylosisa és discus herniája volt. A két csoportból összesen 3 beteg ért el 10 cm feletti javulást, ebből 2 személy tartozott az I-es csoporthoz. A javulás mértékét tovább bontva megállapítható, hogy összesen 12 beteg volt, akiknek az eredménye 0,1 és 5 cm közé került, ebből 8 személy, aki komplex kezelésben részesült és 4, akinek csak önállóan alkalmazták a súlyfürdőt. Összesen 5 beteg volt, akinek a javulás eredménye 5,1 és 10 cm közt volt, ebből 3 beteg az I-es csoportból, 2 pedig a II-es csoportból került ki. Az extensiós mozgások kezelés előtti és kezelés utáni eredményei lényegesebb különbséget mutatnak, mint a flexiós mozgás során mért értékek. A két csoport átlagértékét az alábbi diagram ismerteti cm ,71 Extensio 4,97 I-es csoport n=10 II-es csoport n=7 6. ábra: Gerinc extensiós mozgásterjedelmének változása A gerincbetegségre vizsgált 22 főből összesen 18 beteg tudta az extensiót kivitelezni. Az extensiós mozgást nem tudta kivitelezni a 2 SPA-val érkezett beteg, 21

23 valamint 2 discus herniaval küzdő beteg. Ebből a vizsgált 18 betegből 1 személynek az adatai nem kerültek be az átlag értékek közé, mivel nála a vizsgálati napra fájdalmak jelentkeztek, mint már a flexiós mozgásterjedelem vizsgálatánál írtam, így összesen 17 fő eredménye adja az extensiós értékeket. Az I-es csoportból 10 betegnél mértem meg az extensiós mozgásterjedelmet, míg a II-es csoportból 7 beteget mértem fel. A két csoport átlagértékei közt 0,74 cm-es differencia állapítható meg. Egyik csoportban sem volt olyan beteg, akinél nem történt volna javulás a gerinc extensiós mozgásterjedelmében. A komplex terápiás csoport esetén 2 főnél lett a változás mértéke 10 cm feletti, míg a II-es csoportban csak 1 főnél lett a javulás eredménye 10 cm feletti. 0,1 és 5 cm közötti eredmény az I-es csoporton belül, összesen 5 főnél mértem, míg 5,1 és 10 cm közötti javulást 3 betegnél kaptam. Az önálló terápiában részesülő csoportban 6 főnek az eredménye lett 0,1 és 5 cm közötti. Az alábbi diagramon (7. ábra) a gerinc laterálflexiós mozgásterjedelmének változását elemzem. A diagramon együttesen tüntettem fel a laterálflexiót mindkét oldalra, ezáltal elősegítve a két oldal összehasonlítását cm 3 2 4,93 2,96 4,94 3, Laterálflexió balra Laterálflexió jobbra I-es csoport n=13 II-es csoport n=8 7. ábra: Gerinc laterálflexiós mozgásterjedelmének változása Összesen 22 betegnél vizsgáltam a laterálflexiót, de a diagram adatai csak 21 beteg mért értékeit tartalmazza, mert a visszamérésre érkezett, fájdalmakkal küzdő beteg adatait itt is kihagytam az átlagolásból. 22

24 Mint ahogy a 7. ábra is szemlélteti, az I-es csoportnak a változása balra 4,93 cm, míg jobbra 4,94 cm lett. A csak súlyfürdőben részesülő betegek értékeinek átlaga balra 2,96 cm, míg jobbra 3,26 cm lett, a különbség a két oldal közt 0,3 cm. Összehasonlítva a két csoportot megállapítható, hogy a balra történő laterálflexió esetén az I-es csoport eredménye 4,93 cm, 1,97 cm-re jobb, mint az önálló súlyfürdő terápiás csoport, amelynek az átlagértéke 2,96 cm lett. Jobbra történő lateralflexiónál az I-es csoport értéke 4,94 cm lett, míg a II-es csoport eredménye 3,26 cm lett, a két kapott eredmény közt létrejött különbség 1,68 cm. A II-es csoport esetén a jobbra lateralflexió nagyobb mértékű javulást mutat, mint a balra történő laterálflexió, az egyéni mérések során két beteg esetén volt 1,5 cm-re nagyobb a jobbra laterálflexió, ami eredményezheti a laterálflexióban a jobb oldali dominanciát. Mindkét csoportba volt 1-1 beteg, akiknek mindkét oldali laterálflexiós értékük 10 cm felett lett. A komplex fizioterápiás csoporton belül 1 személynek lett rosszabb eredménye a kiinduló állapotához képest, nála a balra lateralflexió 0.5 cm-rel, a jobbra laterálflexió pedig 5,5 cm-rel lett rosszabb. Ez a személy discopathia miatt kapta a súlyfürdőt, de diagnózisában még szerepelt arthritis urica és PHS is. A másik csoporton belül 1 betegnek lett rosszabb az eredménye a kezelés kezdetéhez képest, nála spondylosis volt a diagnózis. Ennél a betegnél a lateralflexió balra 3,5 cm-rel, jobbra pedig 3 cm-rel lett rosszabb. Ennél a csoportnál volt 1 discopathias személy, akinek a balra laterálflexióban nem történt változás. Az I-es csoportnál 8 esetben volt a balra laterálflexió 0,1 és 5 cm között, 3 betegnél pedig 5,1 és 10 cm közötti eredményt állapítottam meg. A súlyfürdőt önállóan kapott csoportban 5 betegnek lett a balra laterálflexiós eredménye 0,1 és 5 cm közötti, de ebben a csoportba nem mértem 5,1 és 10 cm közötti eredményt. A jobbra történő laterálflexió az I-es csoportnál 7 főnek eredményezett 0,1 és 5 cm közötti értéket, 4 főnél pedig 5,1 és 10 cm közötti értéket. A másik csoportnál a jobbra laterálflexió 6 főnél eredményezett 0,1 és 5 cm közötti eredményt, 5,1 és 10 cm közötti változást nem mértem. Egy spondylosissal érkezett beteg értékeit egyik eredmény értékelésénél se vettem hozzá az átlaghoz, mivel az negatív irányba befolyásolná a kapott eredményeket a II-es csoportnál. Nála a flexió 0,5 cm-rel, az extensió 12,7 cm-rel, a 23

25 laterálflexió balra 2 cm-rel, valamint a laterálflexió jobbra 8,2 cm-rel lett rosszabb a kiinduló állapotához képest. A felméréseim során vizsgáltam a gerinc thoracalis és lumbalis szakaszának flexiós terjedelmét is. Ennek eredményei mind a két csoportban szinte teljesen azonosak voltak, 0 és 2 cm közötti értékeket mértem IV. 3. Csípőízület mozgásvizsgálatának eredményei A vizsgálatom kiterjed a csípőízületben létrejövő aktív és passzív mozgásterjedelmének mérésére. A coxarthrosisban szenvedő betegek esetén is felméréseket folytattam a kezelés megkezdésekor, valamint befejeztével, a mért eredmények különbségét átlagoltam, mint a gerincbetegek esetében. Ez alapján a következő eredményeket kaptam fok ,5 Aktív flexió 11,33 7,5 Passzív flexió 9,33 I-es csoport n=2 II-es csoport n=6 8. ábra: A csípőízületben létrejövő aktív és passzív flexiós mozgásterjedelemének változása A vizsgálatban összesen 8 személyt tudtam felmérnem, ebből 2 beteg tartozott az I-es csoporthoz, 6 fő pedig a II-es csoportoz. A 8. ábra a csípőízületben létrejövő aktív és passzív flexió javulását mutatja. A két csoport közül a II-es csoport 1,83 kal nagyobb javulást ért el az aktív flexió során. Egyik csoportban sem volt olyan beteg, akinek az eredményei változatlanok maradtak, vagy romlást mutattak. Az 24

26 aktív flexiós során az átlag kiindulási állapot az I-es csoport esetén 61, míg a II-es csoport esetén 97,5 volt. Az I-es csoportban felmért két beteg közül az aktív flexióra az egyik beteg 5 -os javulást, míg a másik beteg 14 -os javulást eredményezett. A II-es csoportban 1 fő volt, akinek a javulás értéke 0,1 és 5 közötti értéket adott, szintén 1 beteg volt, akinek az eredményei 5,1 és 10 közé került, valamint 4 személy értéke esett 10 és 15. A csípőízületben létrejövő passzív flexió változásának a különbsége a két csoport közt szintén 1,83 lett. A kiindulási mozgásterjedelem átlaga az I-es csoport esetén 66,5, a II-es csoport esetén 104,5 volt. Az I-es csoportban vizsgált 2 fő közül az egyiknek a változás mértéke 5, míg a másik személynek 10 lett. A II-es csoportban 1 esetben fordult elő, hogy a változás mértéke 0,1 és 5 közé került, 4 személynél 5,1 és 10 között lett a javulás mértéke, és 1 személynek lett 10,1 feletti a javulás átlagértéke. A diagram is mutatja, hogy a csípőízületben létrejövő aktív és passzív flexió során a II-es csoport jobb eredményt ért el, de ennek oka lehet, hogy az I-es csoportban alacsony volt az elemszám. Vizsgáltam a csípőízületben létrejövő extensiós mozgásterjedelmet. A felmért 8 betegnél 0 -os extensiót állapítottam meg, nem találkoztam olyan beteggel, akinek flexiós típusú kontraktúrája volt. Passzívan lehetett növelni az extensiót, de ez minden betegnél csak néhány fokot jelentett. 25

27 Méréseket folytattam a csípőízületben létrejövő aktív és passzív abductiós mozgásterjedelem mértékének megállapítására. fok ,5 aktív abductió 8, passzív abductió I-es csoport n=2 II-es csoport n=6 9. ábra: A csípőízületben létrejövő aktív és passzív abductiós mozgásterjedelemének változása Az aktív abductió során az I-es csoport átlaga 0,67 -kal jobb változást eredményezett, mint a II-es csoport átlaga. A passzív abductiót tekintve a II-es csoport eredménye lett jobb, a két csoport közti különbség 2 lett. A mérések kezdetén az I-es csoport átlag aktív mozgásterjedelme 19 volt, a II-es csoportnak pedig 24 volt. A passzív mozgás során a I-es csoportnál átlag 23 -os abductiót, míg a II-es csoportnál 28 -ot mértem. Az I-es csoporton belül az egyik beteg 10 -os javulást, míg a másik személy 9 -os javulást ért el az aktív abductió során. A II-es csoportban egy személy 5 -os változást, 4 beteg 5,1 és 10 közötti javulást, 1 fő pedig 11 -os változást ért el az aktív abductió mérése során. A csípőízület passzív abductiójának vizsgálatakor a I- es csoportban az egyik vizsgált beteg 5 -os javulást, a másik személy 7 -os javulást eredményezett. A II-es csoportban egy személy eredménye 5 lett, 5 betegnek pedig 5,1 és 10 közti eredménye lett. 26

28 A 10. ábra a csípőízületben mért aktív és passzív adductiós mozgásterjedelem javulásának mértékét mutatja. fok ,5 aktív adductió 9,16 5,5 9,5 passzív adductió I-es csoport n=2 II-es csoport n=6 10. ábra: A csípőízületben létrejövő aktív és passzív adductiós mozgásterjedelemének változása Az aktív adductiós során mért átlagérték alapján a II-es csoport 3,66 -kal nagyobb változást ért el, mint az I-es csoport. A passzív adductió során szintén a IIes csoportnak lett jobb az eredménye, 4 -kal nagyobb javulást ért el, mint az I-es csoport. Az I-es csoport kezdeti adductiós mozgásterjedelme aktívan 17 volt, a IIes csoportnak hasonló értéke, 17,83 volt. A passzív adductiós mozgásterjedelem kiinduló értéke az I-es csoportnál 20,5, a II-es csoportnál 20,66 volt. Az I-es csoportban az aktív adductió javulásának mértéke az egyik betegnél 5, a másik betegnél 6 lett, valamint a passzív adductió mozgásterjedelme is hasonlóképpen alakult, így 5 -os és 6 -os változás jött létre a betegeknél. A II-es csoportban 3 betegnek lett a javulás értéke 5,1 és 10 közötti, 2 betegnek lett 10,1 feletti a mért eredmény. Egy személy volt, akinél nem történt változás az aktív adductió során. A II-es csoportban a passzív adductió mérésekor 2 főnek mértem 5,1 és 10 közötti eredményt, és 3 személy esetén lett a javulás mértéke 10 feletti. 27

29 fok ,5 3,66 aktív berotáció 2 2,83 passzív berotáció I-es csoport n=2 II-es csoport n=6 11. ábra: A csípőízületben létrejövő aktív és passzív berotáció mozgásterjedelemének változása Az egyes betegeknél mért rotációs értékek változásai olyan kismértékűek, melyek mérési hibahatáron belül vannak. Vizsgálatom kiterjedt a csípőízület aktív és passzív berotációjára is. A két csoport eredménye között 2,16 -os különbség jött létre az aktív berotáció során. A passzív berotáció mértéke 0,83 -os különbséget mutat a vizsgált csoportok között. Az aktív berotáció az I-es csoportnál 8,5 volt a kezelés kezdetén, míg a II-es csoportnál ez 19,5 volt. A passzív berotáció mértéke az I-es csoport esetén 12,5, a II-es csoport esetén 23,33 volt. Az I-es csoporton belül az egyik személy az aktív mozgásterjedelem 3 javulást eredményezett, míg a másik beteg esetén nem történt változás. A II-es csoporton belül 2 főnél nem mértem változást az aktív berotáció alatt, 3 betegnél lett a változás mértéke 0,1 és 5 közötti, 1 esetben pedig a változás mértéke 10 lett. Az I-es csoporton belül a passzív berotáció mértéke nem változott annál a személynél, akinél az aktív berotáció során sem történt változás, a másik beteg esetén 4 -os változás jött létre. A II-es csoporton belül 4 fő esetén lett a passzív berotáció eredménye 0,1 és 5 közötti, 2 beteg esetében pedig nem történt változás. 28

30 fok aktív kirotáció 3,16 2,5 3,5 passzív kirotáció I-es csoport n=2 II-es csoport n=6 12. ábra: A csípőízületben létrejövő aktív és passzív kirotáció mozgásterjedelemének változása A 12. ábrán a csípőízületben létrejövő aktív és passzív kirotáció javulásának eredménye látható. A diagram alapján is látható, hogy az aktív kirotáció során két csoport értéke közti különbség 1,16. A passzív kirotáció esetén a különbség a két csoport közt 1. Az aktív kirotáció mértéke az I-es csoportnál 20,5 volt, míg a II-es csoportnál ez 18,66 volt. A passzív kirotáció mértéke az I-es csoport esetén 23,5, míg a II-es csoport esetén 22,16 volt. Az I-es csoporton belül annál a személynél-akinek sem az aktív, sem a passzív berotáció mérésénél nem történt változás- a passzív és aktív kirotáció során sem lehetett változást mérni. Az I-es csoporton belüli másik beteg esetén az aktív kirotáció 4, míg a passzív kirotáció 5 lett. A II-es csoportban is volt egy személy, akinek a berotáció alatt nem mértem változást és a kirotáció alkalmával sem történt változás. Volt egy eset, mely során az aktív kirotáció nem változott, de a passzív kirotáció során 5 -os javulás jött létre. A többi beteg adatait elemezve megállapítható, hogy 0,1 és 5 közötti javulás 3 fő esetén történt, 1 fő esetén pedig a változás mértéke 5 feletti lett. 29

31 IV. 4. Járástesztek A vizsgált 30 beteggel végeztettem járásteszteket az első kezelés után, valamint visszamértem a betegeket a kezelések befejezésekor. Az eredményeket másodpercben kaptam meg. Minden egyén esetén kiszámoltam a két mért érték közti különbséget, majd ezeket az eredményeket csoportonként átlagoltam. A diagramok a kezelés előtti és kezelés utáni átlag-időeredmények javulását ábrázolják. ismerteti. A 13. ábra egy 25 méteres folyosón történő gyors ütemű járás adatait Összesített 0,78 2,06 Csípőarthrosis 0,74 3,14 Gerincbetegek 0,83 3, sec I-es csoport II-es csoport 13. ábra: 25 méteres sík talajon történt járás javulása másodpercben A diagramon látható külön-külön a két csoport átlagolt értéke, függetlenül attól, hogy milyen betegségre kapták a betegek a kezelést. A két csoport átlagértéke közti különbség 1,29 sec. Az I-es csoport kezelés kezdetén mért átlagértéke 13,47 másodperc lett, míg a II-es csoport átlagértéke 14,27 másodperc lett. Az ábra ismerteti a két csoport eredményét a betegségekre vonatkozóan is. Ez alapján az I-es csoport 1,07 secundummal jobb lett az átlagideje, mint a II-es csoportnak, gerincbetegségek esetén. A coxarthrosissal kezelt betegek esetén is az I- es csoport ért el jobb átlageredményt. A két csoport között 2,4 másodperc különbség jött létre. Az I-es csoporton belül a legkisebb javulás 0,45 másodperc, míg a legnagyobb mértékű javulás 9,45 secundum lett. A II-es csoport esetén a 30