1. ábra: A Bárányjárás légi felvételen [1]

Átírás

1 Hamar Éva tel.: 06 20/ Cím: 2100 Gödöllő, Veres Péter utca 14. Iskola: Gödöllői Református Líceum Gimnázium és Kollégium Sokszínűség a bárányok völgyében Felkészítő tanár: Horváth Zsolt A biodiverzitás, a biológiai sokszínűség veszélyben van, halljuk, olvassuk ezt a közhelyszerű gondolatot. De vajon mi bújik meg mögötte, hogyan lehet ezt elmagyarázni a mai fogyasztó embernek. És mit lehet tenni a sokszínűség csökkenése ellen, hogyan lehet megakadályozni azt, hogy egy tájról a több mint száz évvel ezelőtt készített dagerrotípia tarkasága mára, a digitális fényképek korában, fekete szürke egyhangúsággá kopjon. Talán a legkézenfekvőbb ezt a problémát egy kis völgy, a Gödöllői dombság Bárányjárásának (1. ábra) egy évtizedre visszatekintő természetvédelmi problémáin keresztül bemutatni. 1. ábra: A Bárányjárás légi felvételen [1] A múlt század 80-as, 90-es éveiben bontakozott ki, és mára külön tudományággá nőtte ki magát a biodiverzitás védelme, biológiai sokszínűség megőrzése. Ez egy igazán interdiszciplináris tudomány, amely magában foglalja a taxonómia, az ökológia, a genetika tudományágakat, valamint a természetvédelem, az erdészet és a mezőgazdaság gyakorlati alkalmazásait is. Továbbá kapcsolatot tart a közgazdaságtannal is, akkor, amikor a mai ember által leginkább megfogható oldalról, az anyagiak területéről közelít egy egy terület megóvásának szükségességéhez. [2] A biológia hierarchikus szerveződésének megfelelően a biodiverzitás az életjelenségek többféle szerveződési szintjén is vizsgálható. Beszélhetünk genetikai, taxon és ökológiai diverzitásról. A sokszínűség nyomon követhető az örökítő anyag molekuláiban, így beszélhetünk genetikai diverzitásról. Ez a fajon, populáción belüli sokszínűségről, vagyis egy tulajdonság (gén) változatainak felméréséről szól. [2] A következő lépcső a taxondiverzitás: ami egy tetszőlégesen elkülönített területen megtalálható élőlények rendszertani sokféleségét vizsgálja. Ezzel foglalkoztam elsősorban én is a Bárányjárás bejárása során. Végül elkülöníthetünk ökológiai diverzitást is, mely a társulásokat létrehozó populációk közötti kölcsönhatások sokrétűségével a horizontális és vertikális tagolódással, valamint ezek időbeli változásának a sokszínűségével foglalkozik. [2] A harmadik szint az ökológiai diverzitás A taxondiverzitás matematikai vizsgálatát a Shannon-függvény teszi lehetővé:

2 % - p i lnp i A képletben szereplő p i az adott faj relatív gyakoriságát jelenti, ami egy 0-1 közötti szám. A gyakoriságot megszorozva annak logaritmusával egy negatív számot kapunk, ezért praktikus okokból az összesített eredménynek a mínusz egyszeresét vesszük. A taxondiverzitás szélsőséges esetben nulla is lehet, amennyiben a vizsgált területen csak egyetlen fajt találunk. A másik szélsőséges eset az, amikor az összes megtalált élőlény eltérő fajhoz tartozik. Ilyenkor az összes fajra igaz, hogy relatív gyakoriságuk azonos és a minimális nagyságú, ezért ennek logaritmusa (mivel a gyakoriság egynél kisebb szám) maximális. [3] A sokszínűséget csupán matematikai úton megragadó Shannon-függvény nem jelzi a területen található élőlények természetvédelmi értékét. A függvénybe írt fajok száma nem informatív a terület pillanatnyi állapotáról, hiszen a parlagfű és a leánykökörcsin ugyanúgy eggyel növeli a fajok számát. Ezért vizsgálódásaim során megpróbáltam a fajok által képviselt természetvédelmi értékeket is számításba venni. (1. diagram) A bárányjáráson előforduló növények borítási aránya diagram K KV V TZ GY TP E Kutatásaimat a Domonyvölgy település mellett található, a Gödöllő Dombvidék Tájvédelmi Körzet szigorúan védett kategóriájú területén, a Bárányjáráson folytattam. A mindössze 825m hosszú, 240m széles, 17,7ha területű térség talaja a domboldalon lösz és homok keveréke, a mélyebben fekvő részeken homok, amit száraz és félszáraz gyepek, cserjések és erdősülő foltok borítanak. A Gödöllői-dombság jellegzetessége az elzárt völgyek sokasága, melyek tájformálásában az itt folyó legeltető állattartás is szerepet kapott. A Bárányjáráson egészen a múlt század kilencvenes éveinek elejéig előfordultak a juhnyájak, eltűnésük tovább sietette a már akkor is javában folyó szukcessziós folyamatokat. A területen 2000-ben 241 növényfajt találtak a tájvédelmi körzet, valamint a Vácrátóti Botanikus Kert munkatársai. Ezek borítási arányát a fenti táblázatban összesítettem TV értékeik alapján csoportosítva (1. diagram). Jól látható, hogy a leggyakoribbak az úgynevezett kísérőfajok (K) voltak. Ezek közé tartozik a mezei juhar (Acer campestre), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna ), a magyar szegfű (Dianthus giganteiformis ssp. pontederae) és homoki pimpó (Potentilla arenaria). Ez utóbbi indikátornövény, az itt zajlott legeltetés emléke (1-3. kép [4]). 2

3 1. egybibés galagonya 2. magyar szegfű 3. homoki pimpó Kiemelten védett faj (KV) csak egy volt, a homoki cickafark (Achillea ochroleuca), viszont a védett fajok (V) csaknem 10%-át adták a terület növénytakarójának. Különösen sokat találtak tavaszi héricsből (Adonis vernalis), Janka-tarsókából (Thlaspi jankae), árvalányhaj fajokból (Stipa sp.) és pusztai meténgből (Vinca herbacea). A nagyezerjófű (Dictamnus albus), a leánykökörcsin (Pulsatalla grandis), a tarka nőszirom (Iris variegata) és az enyvesszegfű (más néven szurokszegfű: Lychnis viscara) kisebb csoportokban volt jelen (4-12. kép [4]). Védett növények: 4. tavaszi hérics 5. Janka-tarsóka 6. pusztai meténg 7. árvalányhaj 8. nagyezerjófű 9. leánykökörcsin 3

4 10. fekete kökörcsin (2010-ben megjelent faj) 11. tarka nőszirom 12. enyves szegfű Viszonylag magas a természetes zavarástűrő- (TZ) és gyomnövények (GY) aránya. Ezek bolygatásra utalnak, valamint a bárányok régi delelőhelyén (13. kép [4]), a terület közepén álló magányos körtefa alatt vannak jelen, ahol a talaj magas nitrogéntartalmát jelzik. Ide tartozik a nagy csalán (Urtica dioica), a selyemkóró (Asclepias syriaca) és földi bodza (Sambucus ebulus). 13. kép: A bárányok régi delelőhelye [4] Pionír növényekből (TP) négy fajt tartottak számon ( kép [4]), valószínűleg a tápanyagszegény homokos talaj miatt jelenhettek meg. Jelentős továbbá a társulás alkotó természetes fajok (E) borítása. Ide a lágyszárúak közül a sásfajok (16. kép [4]) a réti csenkesz és egyéb nem védett füvek, a fák közül pedig a virágos kőris és tölgyfajok tartoznak. 4

5 Pionír növények: Természetes társulás alkotó faj: 14. gumós kőtörőfű 15. tavaszi kőhúr 16. lappangó sás 2010-es vizsgálatom során a tíz évvel ezelőtti adatoktól jelentős eltérést nem tapasztaltam. A terület szteppjellegét jelzi, hogy az egy évtizeddel ezelőtti vizsgálathoz képest a fekete kökörcsin (Pulsatilla nigra) kezdett terjedni, valamint a cserjés nyomult előre kismértékben. Az elmúlt tíz év során folytatódott a völgy erdősülése (17. kép [4]), ami része az ezen a klímán megfigyelhető szukcessziós folyamatnak. Ennek során a területre folyamatosan betelepülő élőlényeknek megváltoztatják az ott tapasztalható környezeti feltételek (pl.: a talaj tápanyag tartalma, páratartalom, hőmérséklet). Ezek indukálják az élővilág további átalakulását. A folyamat egyirányú, a mérséklet övön belül többnyire lombhullató erdővel zárul. A végeredmény a legnagyobb biomasszával, azaz szervesanyag-termeléssel járó társulás kialakulása. 17. cserjés (galagonya) A Bárányjárás ökológiai sokszínűségre, a területen megfigyelhető erdősülés kettős hatást gyakorol. Az ökológia diverzitásnak két aspektusa van a funkcionális, és a szerkezeti sokszínűség. A funkcionális diverzitás, vagyis a társulást alkotó populációk közötti 5

6 kapcsolatok száma növekedhet, hiszen a cserjék búvó és fészkelő helyet biztosítanak a területen élő madarak számára. A madarak megtelepedése mellett a cserjefajok által kialakított szegélyhatás szintén változásokat hozott a régi legelő sokszínűségében. Ez azon környezeti változásokat jelenti, melyek elősegítik az erdőalkotó fajok megjelenését a területen. Ugyanakkor a már ismertetett taxondiverzitás csökkenése során megszűnnek a korábban meglevő populációk közötti kölcsönhatások. Ez a két ellentétes irányú hatás a cserjék terjedésének korai időszakában valószínűleg egyensúlyban volt, később a legeltetés hiányával a galagonya, kökény fokozottabb megjelenése a funkcionális diverzitás csökkenését vonta maga után. Az ökológiai diverzitás másik összetevője a szerkezeti sokszínűség. Ez a szintezettség növekedésével, valamint a völgy társulásainak mozaikossá válásával egy ideig pozitív módon változott. Ugyanakkor a fás szárúak térhódításával, a kökényes, galagonyás alatt megfigyelhető egyhangúság, a már meglevő szintek eltűnését, a társulás fragmentumok megszűnését okozza. Ezt jól jelzi a taxondiverzitás csökkenése is az említett sűrű cserjésekben. A szukcesszió folyamán a biodiverzitás általában nő. Furcsa módon ez a természetes változás itt, a Bárányjáráson a sokszínűség csökkenésével jár együtt. A kökénnyel, galagonyával borított területekről, azok árnyékolása miatt eltűnnek a lágyszárú fajok, közöttük is elsősorban a zavarást nehezen tűrők (pl.: a védett Janka-tarsóka (Thlaspy jankae) és árvalányhaj fajok (Stipa sp.,), továbbá agárkosbor (Orchis morio) sömörös kosbor (Orchis ustulata)). Máshol, elsősorban az utak mentén tett megfigyeléseim szerint a bolygatott területeken az előzővel ellentétes folyamatot játszódott, itt nőtt a biodiverzitás. Ezt a változást bizonyos lágyszárúak megjelenése okozta, de ezek inkább a természetvédelmi problémák súlyosbodását jelzik. Ezek a fajok a kónya madártej (Ornithogalum boucheanum), selyemkóró (Asclepias syriaca), piros árvacsalán (Lamium purpureum) ( képek [4]), nagy csalán (Urtica dioica). 18. kónya madártej 19. selyemkóró 20. piros árvacsalán A szukcesszió felgyorsulása elsősorban annak köszönhető, hogy a területen az állattartás, a juhok legeltetése megszűnt. Utolsó adatok az 1990-es évekről szólnak ezt követően a bárányok eltűntek a Bárányjárásról. Úgy tűnik, hogy az ember által, a tájjal, az ott található társulásokkal kialakított harmonikus gazdálkodás fontos, gyakorlatilag nélkülözhetetlen része sokszínűség fennmaradásának. Itt is érvényesül az az alapelv, hogy a biodiverzitás 6

7 fennmaradásában az emberi tevékenységet, mint a történelmi idők talán legfontosabb környezeti tényezőjét, tájformálóját nem lehet kikapcsolni, kirekeszteni. A bárányok legelése megállította az erdősülést, a cserjék rügyeinek rágásával megakadályozta azoknak a szegélytársulásoknak a megjelenését, felerősödését, melyek az erdők kialakulásához elengedhetetlenek. A legkézenfekvőbb megoldás az állatok újbóli megjelenése lenne, amit a mezőgazdaság, azon belül az állattenyésztés közel húsz éves agóniája lehetetlenné tesz. Ehhez képest a többi kezelés, mint például a cserjeirtás kevésbé hatékony beavatkozás, nagyon drasztikus, de pillanatnyilag egyedül ez áll rendelkezésünkre. Az utóbbi években elkezdődött a terület dombhátain a galagonya irtása, gyérítése, melyet a tájvédelmi körzet munkatársai végeztek el. Az így az aljnövényzetre beáramló fény lehetővé teszi a lágyszárú növényzet megerősödését. Úgy gondolom, hogy a biodiverzitás védelme egyre fontosabb feladata az XXI. századnak. Egy középiskolás a környeztében található védett értékek feltárásával, az azokról szóló információk terjesztésével hívhatja fel sokszínűség fenntartásának fontosságára a figyelmet. Források: [1] A légi felvétel forrása: Google Earth [2] Erdőssztepp vegetáció felmérése a Gödöllői- Dombvidéken MTA ÖBKI [3] Standovár Tibor-Richard B. Primack: A természetvédelmi biológia alapjai Nemzeti Tankönyvkiadó 2001 ( oldal) [4] Saját képek. A Bárányjáráson készült többi fotó megtekinthető a címen. 7