A magyar fogorvos társadalom testületi válasza a kötelező kamarai tagság megszüntetésére

Átírás

1 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 4. sz Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Népegészségtani Intézet, Budapest A magyar fogorvos társadalom testületi válasza a kötelező kamarai tagság megszüntetésére Dr. Balázs Péter Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló évi XCVII. törvény vonatkozó szakasza értelmében a személyi hatály alá tartozó valamennyi testületi tagnak lehetősége nyílt arra, hogy január 1. és március 31. napja között az országos elnökséghez intézett egyoldalú, írásbeli nyilatkozattal fenntartsa a tagsági viszonyát. Mivel az új törvény nem teszi kötelezővé a kamarai tagságot a hivatás gyakorlásához, a nyilatkozat hiánya egyben a tagság megszűnését is jelentette. A Magyar Orvosi Kamara nyilvántartása szerint a fenti határnappal 5878 regisztrált fogorvos közül 5022 (85,44%) újította meg a tagságát. Bevándorolt fogorvosok esetében (N=522) ez az arány csaknem elérte a 90%-ot (88,5%). A számos további elemzési lehetőség alapján (nem, korcsoportok, területi sorok, közfinanszírozott praxisok) a megoszlási viszonyokon túl jelen tanulmányban a korreláció-elemzést is felhasználva értékes adatokat nyertünk arra vonatkozóan, hogy szerveződési szempontból a fogorvos társadalom belső tagozódása hogyan reagált a megváltozott jogszabályi környezetre. Kulcsszavak: kötelező kamarai tagság megszűnése, a fogorvosok válasza az önkéntes tagságra, megoszlási viszonyok az önkéntes tagok között, magatartási minták korrelációk alapján Köszönetnyilvánítás A MOK adattárának rendelkezésre bocsátásáért köszönettel tartozom dr. Gyenes Gézának, a MOK főtitkárának, a munkámhoz nyújtott számítástechnikai segítségért pedig Ferenczi Ivánnak, az elektronikus nyilvántartás vezetőjének. Bevezetés A Magyar Köztársaság Országgyűlése által az egészségügyben működő szakmai kamarákról alkotott évi XCVII. törvény vonatkozó szakasza értelmében a személyi hatály alá tartozó szakmai kamarai tag január 1. és március 31. napja között a kamarai országos elnökséghez intézett egyoldalú, írásbeli nyilatkozattal fenntarthatja kamarai tagsági viszonyát [1]. Ilyen értelmű nyilatkozat hiányában a kamarai tagságot a jogszabály április 1. után minden további intézkedés nélkül megszűntnek nyilvánította. Történelmileg a kamarák azonos foglalkozású emberek önkormányzattal rendelkező érdekképviseleti szerveként jöttek létre, és az államhatalomtól köztestületi jogosítványokban is részesülhettek. Tévedés volna azonban ezt állami jótékonykodásként értelmezni, ugyanis egyes foglalkozási csoportok mögött jelentős közösségi erők állhatnak, mivel tagjaik egyéni döntései révén jól érzékelhető gazdasági, vagy szellemi hatalmat képviselnek, amely az egész társadalom életét alapvetően befolyásolhatja. Egyes szakágak képviselői (jellemzően a jog, az orvostudomány, és a műszaki tudományok területén) naponta és tömegesen hoznak ilyen döntéseket. Ez az egyes hivatásrendi kamarák szerveződésének és erejének az alapja. Azok a fórumok, amelyeken az általánosabb érvényű szakmai döntések a társadalom teljes közegével napi kapcsolatban álló szakemberek munkája nyomán megszületnek, soha sem voltak alkalmasak közvetlen államigazgatási vezérlésre. Ezért a kamarák jogállása az állam és az érintett foglalkozási csoportok között a mindenkori erőviszonyokat is kifejezésre juttatja. Amennyiben egy kamara az adott szakma valamennyi gyakorlójára kiterjedő közigazgatási jogosítványokkal rendelkeznék, elengedhetetlen a kötelező tagság előírása. Önmagában véve azonban a kötelező tagság nem előfeltétel a kamarai szerveződéshez, ezért a világ különböző országaiban a helyi hagyományoknak és szabályoknak megfelelően kötelező és önkéntes tagságú kamarák is szerveződhetnek. A fentiekben megnevezett törvényt megelőzően a magyar egészségügyben, az orvosokra és fogorvosokra nézve kötelező tagsági viszonnyal, az évi XXVIII. törvény által létrehozott Magyar Orvosi Kamara (MOK) működött. A magyar fogorvos társadalom korábbi vizsgálatok által feltárt oktatási utánpótlási, demográfiai, területi és szakmai összetételének ismeretében [2, 3, 4, 5, 6, 7, 8] igen értékes információkat Érkezett: június 4. Elfogadva: június 18

2 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 4. sz nyerhetünk arra vonatkozóan, hogy a szakma milyen korporatív választ adott a kamarai tagság fenntartására, illetve megszüntetésére. Vizsgálati anyag és módszer A diploma szerzésének külföldi helye, mint ismérv, a bevándorolt fogorvosok csoportjának kialakítását szolgálta. Keresztmetszeti vizsgálatnál az állampolgárság mint fő rendező elv azért nem használható, mert az eredetileg bevándorolt fogorvosok időközben honi állampolgárságot szerezhettek. Másfelől nem zárható ki, hogy az így képezett csoportban olyan fogorvosok is szerepelhetnek, akik mindig is magyar állampolgárok voltak, azonban a diplomájukat külföldi egyetemen szerezték. Tekintettel arra, hogy a magyar állam az utóbbi több mint fél évszázadban semmilyen jelentősebb arányú külföldi fogorvosképzést nem szervezett, ennek a feltételezésnek nincs különösebb statisztikai jelentősége. Korcsoportos megoszlást illetően kézenfekvő volna az életkori adatokból kiindulni, azonban a naptári évek számánál jellemzőbb csoportképező ismérv az, hogy a diploma szerzése például az 1950-es vagy az 1990-es Fogorvosok (N=5878) újrajelentkezése a Kamarába, területi sorokban és nemek szerinti megoszlásban. TERÜLET megye+főváros NŐK FÉRFIAK összesen regisztrált összesen Regisztrált Budapest Pest Győr Csongrád BAZ Baranya Bács Fejér Zala Vas Békés Veszprém Szabolcs Szolnok Komárom-E Somogy Heves Tolna Nógrád összesen I. táblázat A MOK jan. 1-jétől vezetett közhiteles nyilvántartást a fogorvosokról, amelynek alapozó adatbázisa ennek az évnek az első negyedévében kötelező bejelentkezés révén teljes körű keresztmetszeti adatfelvételnek felelt meg. Az időközi változások folyamatos rögzítése következtében, a március 31-i határidő lejártával lehetőség nyílt a kamarai tagságot, illetve annak megszüntetését választó csoportok összehasonlítására. A fenti időpontban fennálló állapot ismételten egy teljes körű keresztmetszeti felvételt tett lehetővé, amelynek révén elemezhetővé vált mindkét csoport különböző ismérvek (nem, diplomaszerzésének helye, korcsoportok, területi viszonyok, közfinanszírozott praxisok) mentén kialakult magatartása. Az egyes ismérvek szerinti részletesebb feldolgozás az elektronikusan nyert adatok további manuális feldolgozásával készült. években történt. Ennek megfelelően készült tehát 1950-től a hat időbeli osztályköz kialakítása, megjegyezve, hogy az es csoportban egy olyan fogorvos is szerepel, aki a diplomáját 1949-ben szerezte. Területi alapon a MOK adattára a 19 megyét és a fővárost különíti el. Kétségtelen, hogy egy 1996-os jog-

3 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 4. sz szabályi rendelkezés az EU csatlakozás előkészítő időszakában már meghatározta a tervezési-statisztikai régió fogalmát, sőt egy későbbi módosítás a régiókat tételesen is megnevezte [9]. Ezek a régiók azonban ez idő szerint nem rendelkeznek általános területi csoportképző ismérvekkel. Egészségügyi igazgatási, gazdasági vagy felsőoktatási területi szempontok szerint jelenleg a megyei határoknak van meghatározó jelentősége. nő-összes ffi-összes Budapest Pest Győr Csongrád BAZ Baranya Bács Fejér Zala Vas Békés Veszprém Szabolcs Szolnok Komárom-E Somogy Heves Tolna Nógrád 1. ábra. Fogorvosok április 1. előtti összesített megyei számának (N=3670) megoszlása nemek szerint az egyes megyékben (Budapest=2208). Egyes csoportképző ismérvek közötti korreláció vizsgálata trendanalízis segítségével történt, a szóródás megállapításával illetve a valós és a számított érték-párok összevetésével. A grafikus bemutatás célját pontdiagramok szolgálták, a regresszió vonalak ábrázolásával. Eredmények A március 31-i határidőt követően a MOK adatbázisa szerint 5878 fogorvos közül 5021 (85,42%) újította meg a tagságát. A fogorvosnők jelentkezési aránya (87,3%) a férfiakét (82,8%) 4,5%-kal haladta meg. Közvetlenül a fenti időpontot megelőzően 58,56%, illetve 41,44% volt a nők és férfiak aránya a testületben. A tagság megújítása után az arány 59,83%-ra, illetve 40,17%-ra változott. Területi soros megoszlásban az adatokat az I. táblázat mutatja, azonban a megfelelő oszlop-diagramon (1. ábra) jól látható, hogy a fogorvosnők számához igazodó területi sorrend több esetben nem egyezik a férfiak sorrendjével. Budapest adatai technikai okokból nem szerepelnek az 1. ábrán, mivel a fővárosnak a kis létszámú megyékhez viszonyított két nagyságrendnyi eltérése (tízes az ezressel szemben) a többi oszlopot bemutatásra alkalmatlan módon leszorítaná az x-tengelyre. Százalékos arányban a legkisebb megújítási arányt megyében a férfi fogorvosok mutatták (66,40%), ugyanitt a nők megújítási aránya is csak 77,70%-ot ért el, ami egyben a nők körében elért legalacsonyabb értéket is jelentette. A területenként (megyék+főváros) különböző férfi/nő arányok és az elemszámok eltérő rangsora miatt nemek szerint és területileg elkülönítve célszerű trendanalízist végezni a tagság megújítási hajlandóságának elemzésére. Fogorvosnők körében (2. ábra) Budapest illeszkedése nem mutat jelentős eltérést a megyei adatokból számított lineáris trendvonalhoz képest. Valós x-y értékpárja (1380; 1197) a két nagyságrendnyi eltérésre is tekintettel lényegében megegyezik a megyei trend meghosszabbításából számított adattal (1380;

4 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 4. sz BAZ 300; ábra. Fogorvosnők megyei összes számának (x-tengely) korrelációs összefüggése a regisztráltak számával (y-tengely) 1179). A pont-diagram 300; 261-es értékpárja a teljes adatsor trendje alapján számított olyan technikai érték, amely a többi hasonló ábrán is azt a célt szolgálja, hogy a szemléltetésre alkalmatlan grafikus tömörítést okozó Budapest mellőzése a trendvonal hajlási szögét ne befolyásolja. A vonal alatt elhelyezkedő megyében a trendből várható értékhez (175; 153) viszonyítva 17 fővel kevesebb regisztrálás történt (175; 136). Többlet jelentkezett viszont Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (várható érték 137; 120), ami 11 fogorvosnővel több regisztrálást eredményezett (137; 131). Férfiak esetében technikailag azonos eljárással (fiktív értékpár: 250; 208) nyert összefüggéseket a 3. ábra mutatja. Budapest itt is jól illeszkedik a megyei trendvonalhoz (valós értékpár 828; 694, számított értékpár 828; Győr 250;208 II. táblázat Külföldi diplomás fogorvosok (N=522) újrajelentkezése a kamarába (N=462, százalékos arány=88,5%) Területi egység Regisztrált Nem-regisztrált Összesen Budapest Győr-M-S Pest Vas BAZ Jász-N-Sz Veszprém Szabolcs-Sz-B Fejér Békés Heves Komárom-E Bács-Kiskun Zala Tolna Somogy Baranya Csongrád Nógrád Összesen Baranya Csongrád 3. ábra. Férfi fogorvosok megyei összes számának (x-tengely) korrelációs összefüggése a regisztráltak számával (y-tengely) 687). Győr-Moson-Sopron megye 10 fős többletet (203; 179) jelez a várható értékhez (203; 169) képest, a többi lényegesebb eltérés a trendvonal alatt található. Csongrád megyében 9, ban 20, Baranyában 11 fővel kevesebb a jelentkezők száma ahhoz képest, mint ami a trendvonalból a fenti sorrend szerint (134; 111, 125; 103, 90; 74) következnék. Külföldi diplomával az adatbázis szerint 522 fogorvos rendelkezett, akik közül 462 (88,5%) újította meg a tagságát (II. táblázat). Budapest ebben a csoportban is kiemelkedik a területi sorból, azonban a különbség csupán egy nagyságrendnyi, ezért a 4. ábra a teljes területi sort mutathatja. A teljes létszám és a tagságot megújítók közötti korrelációt megyénként vizsgálva a pontdiagram értékei szorosan a lineáris trendvonal mentén helyezkednek el. Budapest valós x-y értékpárja (118; 102) lényegében megfelel a megyei trend meghosszabbításából számított értéknek (118; 105). Trendanalízis alapján a szóródás 1-3 főnek felel meg, ezért mellőzhető a pontdiagram grafikus megjelenítése. A diploma megszerzésének tízéves periódusai alapján a fogorvosok megoszlását a III. táblázat mutatja. Oszlop diagramba szervezve az adatokat (5. ábra), jól látható a jelentős női többlet az es kategória kivételével, továbbá az is, hogy az es csoportban a férfiak és nők száma is kisebb mind az előző, mind az azt követő kategóriához képest. Nemek és diploma korcsoportok szerint százalékos arányokat

5 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 4. sz regisztrált nem regisztrált Budapest Győr-M-S Pest Vas B-A-Zr J-N-Szolnok Veszprém Szabolcs-Sz-B Fejér Békés Heves Komárom-E Bács-Kiskun Zala Tolna Somogy Baranya Csongrád Nógrád 4. ábra. Kamarai tagságukat megújító (N=462) fogorvosok a külföldi diplomások csoportjában (N=522) használva a két nem összehasonlításra, a viszonyokat a 6. ábra jelzi. Nők és férfiak között legnagyobb az eltérés az es csoportban, pontosan 13,8%-kal kevesebb a férfiak esetében. Legkisebb az eltérés az es csoportban, amelyben csupán 0,6%-os többlet jelentkezett a nők javára. Közfinanszírozott praxisjoggal rendelkezők (N=2496) közül 2234 esetben történt a tagság megújítása, ami 90,48%-os aránynak felel meg (7. ábra). Amennyiben a megyénkénti megújítások számának korrelációját vizsgáljuk az adott megye teljes közfinanszírozott praxis-számához viszonyítva, a 8. ábrán látható trendvonalat állapíthatjuk meg. Budapest valós x-y értékpárja (520; 471) lényegében megfelel a megyei trend meghosszabbításából számított értéknek (520; 467). A technikai értékpár (270; 243) segítségével készített nagyobb felbontású ábra jól mutatja, hogy a trendvonaltól két esetben észlelhető lényegesebb eltérés. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a valós értékkel (185; 177) szemben a regresszió alapján 11 fővel több regisztrálás történt. megyében a valós érték (122; 93) 16 fővel volt kevesebb annál, mint ami a számításból következett volna. Fogorvosok (N=5878) diploma-korcsoportjainak megoszlása nemek szerinti bontásban III. táblázat Korcsoport nők férfiak összesen százalékban ,05% ,09% ,86% ,63% ,47% ,87% Összesen ,00%

6 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 4. sz Megbeszélés Szigorú értelemben véve az a tény, hogy a fogorvosok 85,44%-ban újították meg a kamarai tagságukat, önmagában nem minősíti a tagság érzelmi és érdekeltségi viszonyát a április 1-je előtti kötelező testületi szerveződéshez. Nincs ugyanis reprezentatív attitűd-vizsgálatunk arra nézve, hogy általában és réteg-specifikusan milyen volt ez a viszony a fenti időpontot megelőzően. Ennek ellenére, a tagságukat megújítók egyes csoportképző ismérvek szerinti elemzéséből egyértelműen következtethetünk arra, hogy az érdekeltségi és/vagy érzelmi kötődés mely csoportokban volt erősebb vagy gyengébb. Másfelől azt is megállapíthatjuk, hogy egyes csoportok kitüntetetten aránytalanul reagáltak-e a szabad választás lehetőségére. Bizonyos, hogy a fogorvosnők túlsúlya mérsékelten fokozódott az új testületben (58,56%-ról 59,83%-ra). Abszolút számokban kifejezve, a megelőző arányokhoz képest 64 fővel több nő, és 63 fővel kevesebb férfi újította meg a tagságát. Nem lett tehát lényegesen nőiesebb a kamara a fogorvos társadalom egészénél, azonban mégsem érdektelen betekinteni az arányok eltolódásának hátterébe. A tagság megújításának trendanalízisét nemenként és területenként elkülönítve vizsgálva megállapíthatjuk, hogy férfiak esetében a három egyetemi megye, Baranya (Pécs), Csongrád (Szeged) és (Debrecen) mutatott mérsékeltebb érdeklődést, és csak Győr-Moson-Sopron megye tért el pozitív irányban a trendvonaltól. Nők esetében ez utóbbi jelenséget csak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében észlelhettük, trend alatti értékkel pedig csak megye teljesített. A fenti megyék közül egyedül Győr-Moson-Sopronban nem voltak kisebbségben a férfiak a kiinduló értékek tekintetében (nő/férfi = 203/203). Összességében megállapíthatjuk, hogy a férfiak arányának mérsékelt csökkenése az új testületben az egyetemi megyék viszonylagos érdektelenségére vezethető vissza, amelyet egyébként a nem közfinanszírozott ellátásban kiemelt szerepet játszó Győr-Moson-Sopron többlete sem volt képes ellensúlyozni. megye mindkét nembeli negatív eltérése egyértelműen magyarázza ennek a területnek a legkisebb megújítási százalékát (ld. lentebb). Külföldi diplomás orvosok esetében az átlagnál magasabb, csaknem 90%-os arány (88,5%) arra utal, hogy kötődésük a hazai fogorvosoknál erősebb volt a szakmai érdekvédelmi testülethez. A társadalmi helyzetüket meghatározó bevándorlás alapján ez az adat nem okozott meglepetést, hasonlóképpen az sem, hogy a fenti szociológiai tényező erősebbnek bizonyult a nemek szerinti és területi különbségeknél. A diplomák életkora és a nemek szerint képezett csoportosítás tulajdonképpen a magyar fogorvos társadalom szakmai korfájának felel meg (5. ábra), amelyből jól látható, hogy a fogorvosok döntő többsége (82,85%-a) 1970 után szerezte a diplomáját. További szűkítéssel megállapíthatjuk, hogy az 1990 után képesítést szerzők aránya csaknem eléri a 40%-ot (39,35%), tehát egyáltalán nem beszélhetünk a szakma elöregedéséről. Az es kategória nők és férfiak számában egyaránt kisebb értéket mutat mind az 1970-es, mind az 1990-es évekhez viszonyítva. Klasszikus korfa-ábrázolásban a jelenséget korcsoportos deficitnek neveznénk, jelen esetben pedig azt jelenti, hogy az ábra. Nők (N=3442) és férfiak (N=2436) megoszlása április 1. előtt az egyes diploma-korcsoportokban as évjáratú diploma-csoportban 84 nővel és 47 férfival kevesebb a fogorvosok száma mint az 1970-es diplomások körében, és ugyanez a különbség 72 nő és 95 férfi az 1990-es évjárathoz viszonyítva. Tekintettel arra, hogy ilyen törés a hazai képzésben nem mutatható 6. ábra. Nők és férfiak csoportjaiban a csoport teljes létszámához viszonyított újrajelentkezés százalékos értékeinek összehasonlítása Megjegyzés: az es csoportban a %-számítás száznál kisebb értékből történt. ki, a deficit virtuális is lehet, annak következtében, hogy az közötti bevándorlási hullámban érkező fogorvosok (272 fő) diplomái nagyobb számmal származ- nők ffi% férfiak női%

7 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 4. sz regisztrált nem regisztrált Budapest Pest B-A-Zr Bács-Kiskun Csongrád Győr-M-S Baranya Szabolcs-Sz-B J-N-Szolnok Békés Fejér Zala Veszprém Somogy Heves Vas Komárom-E Tolna Nógrád 7. ábra. Közfinanszírozott praxisjoggal rendelkezők (N=2496) MOK-tagságának területi soros megújítási aránya tak az es mint az es évekből. Másfelől, az közötti folyamatos bevándorlás (201 fő) elsősorban az között végzett fogorvosok számát gyarapította. Valóságos is lehet azonban a deficit, annak következtében, hogy a fogorvosok halmozott vesztesége (279 fő, akik nem dolgoznak a hazai rendszerben haláleset) az 1970-től kiadott diplomások körében fokozottabban érintette az közötti csoportot [10]. Végezetül a fenti két komplex folyamat egymás negatív hatását fokozó szinergizmusát sem lehet kizárni. Ezek a feltételezések azonban további kutatásokat igényelnek. Figyelemre méltó, hogy a kamarai tagságot megújítók százalékos aránya (6. ábra) az 1970-es években végzettek körében a legmagasabb (nők: 90,60%, férfiak: 85,20%), és a deficities csoportban is magasabb (nők: 87,70%, férfiak 84,10%), mint az 1990-es években végzettek között (nők: 85,00%, férfiak: 78,70%). Közfinanszírozott praxisjoggal rendelkezők körében a kamarai tagság megújítási aránya (90,48%) a külföldi diplomásokét (88,50%) is meghaladja. Ez a magatartás bővebb magyarázatot nem igényel, hiszen a közfinanszírozásért felelős közhatalommal szemben egy országos kamarai szerveződés nyújthatja a legnagyobb érdekvédelmi biztosítékot a tagjai számára. Amennyiben az adott területi egységen (főváros + megyék) belü- li praxisok számát ugyanazon egységben a tagságukat megújítók számával vetjük össze (8. ábra), Budapest BAZ 270; ábra Praxisjoggal rendelkező összes fogorvos (N=2496) megyénként összesített számának (x-tengely) korrelációs összefüggése a regisztráltak számával (y-tengely) ez esetben sem tér el érdemlegesen a trendvonaltól. Mérsékeltebb pozitív eltérést csak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében találunk, másfelől a közfinanszírozott

8 FOGORVOSI SZEMLE 100. évf. 4. sz praxisban dolgozó fogorvosok is hozzájárulnak Hajdú- Bihar megye általában alacsonyabb újraregisztrálási százalékához. Összegezve megállapíthatjuk, hogy általában a fogorvosnők mutattak nagyobb érdeklődést a kamarai tagság önkéntes alapon történő folytatásához, speciálisan pedig a közfinanszírozott praxisokban, a bevándorlók között, és a diplomájukat között szerzők körében volt magasabb az önkéntes jelentkezés aránya. Jóllehet, egyes viszonylatokban Budapest két nagyságrenddel tér el a megyei területi adatoktól, a trendek tekintetében ez nem okozott lényeges eltérést. Meglepetésként hatott viszont megye utolsó helyezése a területi rangsorban, továbbá Csongrád és Baranya megye mérsékeltebb érdeklődése. A feldolgozott adatok érdekes betekintést tettek lehetővé a szakmai kamarák életében történelmileg viszonylag ritka változás szakmai-területi-demográfiai hátterébe, másfelől értékes segítséget jelenthetnek a MOK további szervezéséhez és megerősítéséhez. Irodalom évi XCVII. tv. 32. (1) bek. 2. Fejérdy P: A fogorvosképzés volumene az ezredfordulón. Fogorv Szle 1998; 91: Fejérdy P, Hermann P, Lindeisz F, Gál P: A fogorvoslétszám és között várható alakulása. Magy Fog 2001; 10: Fejérdy P, Gál P, Orosz M: Az uniós csatlakozás hatása a fogorvoslásra, ezen belül is a szakorvosi ellátottságra. Egészségügyi Menedzsment 2003; 5 (6): Fejérdy P, Orosz M, Gál P: A szakfogorvosok területi és életkori megoszlása Magyarországon, az uniós csatlakozás küszöbén. Magy Fog 2003; 5: Fejérdy P, Gerle J, Kóbor A: A hazai fogorvosi migráció, és a decentralizált fogorvosképzés. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben (IME) 2004; 3(8): Balázs P: Hazai képzőhelyeink hatása a fogorvosok területi elhelyezkedésére. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben (IME) 2005; 4(6): Balázs P: Migrációs hatások lenyomata a magyar fogorvos társadalomban. Fogorv Szle 2005; 98: évi XXI. tv. a területfejlesztésről és területrendezésről, 5. a. pontja, illetve a módosító évi XCII. tv. 10. Balázs P: Fogorvosi migráció Magyarországon (2. rész). Magy Fog 2007; 2: Dr. Balázs P. Hungarian dentists corporate respons on canceling mandatory membership in the Hungarian Medical Chamber Hungary s recent parliamentary act (Act XCVII. 2006) revoked the mandatory membership in medical chambers as a prerequisite of professional activity in the health service. After 31st of March 2007, members were automatically canceled except having addressed a unilateral declaration to the presidium of the relevant chamber from 1st of January until the above deadline. Dentists and physicians were mandatory members of the Hungarian Medical Chamber. According to the data obtained and analysed from the register of this Chamber, out of all former dentist members (N=5878) 5022 (85,44%) volunteered for the reorganized corporation. In cases of immigrant dentists (N=522, 8,9% of the whole community) nine out of ten decided the same way (88,5%). Using specific distributions and correlations (gender, age groups, geographic location, practices on public financing) this study revealed many remarkable behavioural patterns of dentists community to the changed legislation. Key words: revoked mandatory membership in medical chambers, dentists response to the voluntary membership, distributions among remaining members, behavioural patterns based on correlations