Závecz Tibor (Ipsos Zrt.)

Átírás

1 Magyar Választáskutatási Program Részvétel és képviselet kutatás Závecz Tibor (Ipsos Zrt.) A személyes, a telefonos és az online adatfelvétel módszertani összehasonlítása, a hibrid adatfelvétel lehetőségei Módszertani tanulmányok és kutatásjelentések július Demokrácia Kutatások Magyarországi Központja Alapítvány (DKMKA) EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus program támogatásával Referenciaszám: 0089/NA/2008-3/ÖP-9

2 2 TARTALOM Összefoglaló...3 Bevezetés...5 Fogalmak...6 SURVEY...6 SZINKRON ÉS DIAKRON KUTATÁS...8 REPREZENTATIVITÁS...9 Survey technikák azonosságai...12 MINTAVÉTEL ÉS SÚLYOZÁS...12 ELÉRÉS ÉS REPREZENTATIVITÁS...15 KÉRDEZÉS MÓDJA...16 Survey technikák különbözıségei...20 MINTAVÉTEL ÉS SÚLYOZÁS...20 ELÉRÉS ÉS REPREZENTATIVITÁS...29 KÉRDEZÉS MÓDJA...30 Az adatfelvételi technológia hatása a mért adatokra...39 A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁSI ÉS A NÉPSZAVAZÁSI EREDMÉNYEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA...44 Megfontolások a hibrid adatfelvételek tervezéséhez...50 Függelék...54 Táblázatok jegyzéke...62 Ábrák jegyzéke...63

3 3 ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány célja Survey technikák azonosságai Survey technikák különbözıségei A tanulmány a Magyar Választáskutatási Program számára összegzi a személyes, a telefonos és az online adatfelvétel módszertani sajátosságait. Választ keres arra a kérdésre, hogy milképpen valósítható meg a jövıben az eltérı adatfelvételi technológiákat ötvözı hibrid kutatás. A mintavétel elvei, a reprezentativitás szabályai, a súlyozás módszerei azonosak a személyes, a telefonos és az online adatfelvétel esetében. A kérdıívkészítésnek, a kérdések megfogalmazásának, a skálák konstruálásának azonosak az alapszabályai bármely fajta adatfelvételi technológia esetén, és a kérdéstípusok túlnyomó része használható bármely technológiával. A személyes, a telefonos és az online adatfelvétel esetében eltérıek a lehetıségek a kérdezendık elızetes, egyedi kiválasztására, mert az ehhez szükséges alapsokasági információ eltérı mértékben és minıségben áll rendelkezésre. Az alapsokasági információ hiányát ellensúlyozó módszerek (kvóta szerinti kiválasztás, szőrıkérdıív) különbözı mérvő alkalmazása ennek tulajdonítható. A minta reprezentativitását a háromféle adatfelvételi technológiában más és másféle módon rontja a kérdezendık elérhetetlensége, az alapsokasági címjegyzékekben elıforduló szisztematikus hiány vagy többszörözıdés. Az alacsony és társadalmilag egyenlıtlen internet penetráció miatt a felnıtt népességet online mintával reprezentálni egyelıre nem lehet. Online mintával az internetezıket (és néhány más, az internetet közel teljeskörően használó csoportot) lehet vizsgálni, az alapsokaság összetételének megfelelıen beállított kvóta szerinti kiválasztással. Az online minta reprezentativitása több okból problematikus. Az önkéntesekbıl rekrutált online panel némileg, de nem minden tekintetben enyhít ezen a gondon. A kérdezı vagy operátor biztosította személyesség elınyösen is és hátrányosan is befolyásolja az érvényes válaszok megszületését, a személytelen online kérdezéshez viszonyítva. A háromféle adatfelvételi technológia eltérı kérdıív-nyelvezetet, szerkesztést igényel és eltérı kérdezési segédeszközök alkalmazására ad lehetıséget.

4 4 Az adatfelvételi technológia hatása a mért adatokra Megfontolások a hibrid adatfelvételek tervezéséhez Egy 2008-ban, a népszavazás tárgyában folytatott személyes és online adatfelvétel adataival illusztráljuk az adatfelvételi technológia hatását a mért adatokra. A kétféle kérdıívben eltérı megfogalmazással, s különbözı kontextusban szerepeltek a népszavazási kérdések, s ez minden bizonnyal befolyásolta a válaszokat. A személyes minta híven tükrözte a felnıtt népesség összetételét, minimális súlyozást igényelt, míg az online mintát erıteljesebb súlyozás állította be az internetezıknek megfelelı összetételre az alapdimenziók mentén. Kétség merült fel az iránt, hogy az online minta megoszlása megfelelı-e az aktuális pártpreferenciák szerint. A személyes adatfelvétel kis mértékben felülbecsülte a részvételi arányt, az online adatfelvétel valószínősíthetı módon jobban eltalálta azt. Ezt okozhatta olyan körülmény is, ami elınyös, és okozhatta olyan is, ami hátrányos a hibrid kutatások szempontjából. A népszavazási tárgyakban az online adatfelvétel rosszabbul prognosztizált, mint a személyes. Ennek oka az lehet, hogy a kórházi napidíj, a vizitdíj és a tandíj eltörlését helyeslı vélemény kifejezıdésére az online adatfelvétel a kérdıív kontextusa és a minta összetétele folytán kevésbé adott módot, mint a személyes. A minta megfelelıségét, az adatminıséget, a lebonyolíthatóságot, az adatfelvételi idıt és költséget egyaránt számításba kell venni a hibrid kutatást elhatározó döntésben. A már jelenleg is alkalmazott megoldás az, hogy a fiatalabb korcsoportokat, amelyeknek többsége internetezik, online adatfelvételben kérdezik meg, míg az idısebb korcsoportokat, amelyeknek a többsége nem internetezik, telefonos vagy személyes adatfelvételben. Az effajta hibrid kutatás elınye az egyszerőség az adatfelvétel adminisztrációját, a minta kezelését, súlyozását illetıen. Két komoly hátrány teszi azonban kétségessé ennek a megoldásnak a választhatóságát: a fiatalabb nem internetezık nem reprezentálása és az idısebb internetezıkre feleslegesen fordított többlet-költség. Az általunk javasolt megoldás kiküszöböli ezeket a problémákat, leegyszerősíti a kiválasztáshoz szükséges kvóták megállapítását, ugyanakkor jóval nehezebb, bonyolultabb eljárást igényel az adatfelvétel adminisztrációjában.

5 5 BEVEZETÉS A tanulmány célja, hogy a Magyar Választáskutatási Program számára összegezze a személyes, a telefonos és az online kérdezés módszertanának azonosságait és különbözıségeit, s képet adjon a fı társadalmi-demográfiai csoportok személyes, telefonos, illetve online megkérdezésének lehetıségeirıl. Kitér arra, hogy a különféle adatfelvételi technológiának melyek az elınyei és a hátrányai. Bemutatja, hogy a kutatási adatokat mennyiben befolyásolják az eltérı adatfelvételi eljárások. Választ keres arra a kérdésre, hogy kutatási költségek csökkentése érdekében milyen módon valósítható meg az eltérı adatfelvételi technológiákat ötvözı hibrid kutatás. A hazai választáskutatások történetében kivételes mérető és tematikai szélességő hibrid adatfelvétel kísérleti jellegét az eljárás során megoldandó metodológiai problémák nagy száma, esetenként nehézsége is aláhúzza. Ily módon tehát az alapkutatás tudományos ismereteink bıvítésével, meglévı tudásunk továbbfejlesztésével valószínősíthetıen jelenbeli és jövıbeli kutatási problémák megoldását is lehetıvé teszi.

6 6 FOGALMAK Survey A survey az empirikus társadalomtudományi kutatás valamennyi területén széleskörően alkalmazott kvantitatív információgyőjtési módszer. Az információigényt a kutatók kérdıívbe rendezett kérdések formájában prezentálják a válaszadóknak. A kérdések (és ún. zárt kérdések esetében a válaszlehetıségek) megfogalmazásának, a kérdések sorbarendezésének kötött szabályai vannak. A válaszadók lehetnek magánemberek (a lakosság vagy bizonyos lakossági csoport tagjai) vagy intézmények (például vállalatok) képviselıi. A survey módszert azért nevezik kvantitatívnak, mert az egységes kérdések és az egységesen rögzített válaszok (azaz a sztenderditás) lehetıvé teszi az így győjtött információ számszerő összesítését, statisztikai elemzését. A kérdıívet vagy a kutató megbízottja (az ún. kérdezıbiztos, kérdezı vagy telefonos kutatás esetén: operátor) tölti ki a kérdezett válaszainak megfelelıen (és ez esetben strukturált interjúnak nevezik), vagy pedig a kérdezett tölti ki (és ez esetben önkitöltıs kérdıívnek nevezik). Az önkitöltıs kérdıívet az internet elterjedése elıtt a leggyakrabban postai úton juttatták el a kérdezetthez, és idınként ma is elıfordul a postai kérdezés. A visszaküldési arány rendszerint 50% alatt marad. Jóval magasabb a kitöltési arány, ha kérdezıbiztos viszi a kérdıívet a kérdezetthez, és megvárja, amíg az kitölti. Idınként alkalmazott az az eljárás is, hogy a vizsgálandó intézményben (pl. egy üzletben vagy egy szolgáltató ügyfélfogadási irodájában) helyeznek el kérdıíveket, s az eladók, ügyintézık kérik meg a vásárlókat, ügyfeleket a kérdıív kitöltésére. Ezzel analóg eljárás, ha a kérdıívet újságban nyomtatják ki és az újságolvasók postára adják a kitöltött és az újságlapról kivágott kérdıíveiket. Ezen eljárás csak jobb híján használatos, mivel csak rövid kérdıíveknél alkalmazható, a kitöltési arány nem állapítható meg és a minta reprezentativitását általában nem lehet biztosítani. Az önkitöltıs kérdıív újabban megjelent speciális fajtája az online kérdıív, melyet a weben talál meg a válaszadó, és a válaszait is a felkínált weboldalon adja meg. Mivel az internet használata közel sem teljeskörő Magyarországon (jelenleg kb.

7 50%-os a penetráció), az online módszert csak speciális válaszadói csoportoknál lehet alkalmazni, pl. az internetezıkre, az iskolába járókra vagy a vállalati vezetıkre vonatkozó adatfelvételeknél. Bár a kutatócégek erıfeszítéseket tesznek az internetezıkre reprezentatív online panelek kialakítására és fenntartására, ezek különféle mérési és azonosítási problémák miatt még nem minden igényt kielégítıek. A strukturált interjú lebonyolítható személyes felkereséssel, telefonon vagy online módon. Mindhárom eljárás speciális mintavételi technikákat igényel, és a kérdıívszerkesztés lehetıségei, szabályai is némileg eltérık. Személyes kérdezés történhet a kérdezett lakásán, munkahelyén, a vizsgálandó intézményben (pl. ha a színházi közönséget vizsgáljuk, akkor a színházakban) vagy nyilvános helyen, akár szabad téren is (pl. az utcán, egy utazási iroda vagy egy szavazóhelyiség elıtt). A személyes kérdezést kiképzett kérdezıbiztosok végzik. A válaszok rögzítése személyes kérdezés esetén történhet papíron, de ma már többnyire laptopot visznek magukkal a kérdezık (ún. computer-assisted personal interviewing, röviden CAPI), amelyen installálva van a kérdıívet kezelı szoftver, fel van töltve a kérdıív, és a válaszokat is a szoftver rögzíti. Ez a fajta kérdezési eljárás jelentısen lerövidíti az adatfelvételi idıt, mert a kitöltött kérdıíveket nem kell utaztatni, s az összegyőjtött adatok külön rögzítési fázis nélkül, egybıl az adatbázisba kerülnek. Mintavétel szempontjából a survey lehet reprezentatív vagy nem-reprezentatív. Az utóbbit abban az esetben alkalmazzák, ha nem áll rendelkezésre jegyzék a kutatás alapsokaságáról, tehát a reprezentatív mintavétel lehetetlen. Reprezentatív survey esetén a válaszadókat vagy a nevük és elérhetıségük (leggyakrabban a lakcímük vagy a telefonszámuk alapján) keresik meg a kérdezık, vagy pedig a reprezentatív módon kiválasztott településen az alapsokasági arányoknak megfelelı kvóták szerint keresnek alkalmas kérdezetteket (pl. egy megadott faluban három, éves érettségizett nıt). Nem reprezentatív survey esetén a válaszadók kiválasztása néhány rögzített kritérium betartása mellett önkényes módon történik. 7

8 8 Szinkron és diakron kutatás A szinkron és a diakron kutatás az idı dimenziójában különbözik: az elızı a jelenre vonatkozik, az utóbbi pedig történeti jellegő, a kutatások sorozatot alkotnak, s a valamikori "jelenek" adatait az aktuális jelenben tekintve visszanyúlnak a múltba. A legtöbb survey szinkron vagy keresztmetszeti kutatás, azaz egy idıpillanatban (a kutatás ún. eszmei idıpontjában) érvényes információkat győjt össze. A tényleges adatfelvételi idı tipikusan egy-két hét, de rövid kérdıív, területileg koncentrált minta, kis mintanagyság, nagy kérdezıi apparátus esetén lehet egy-két nap, mindezek ellenkezıje esetén pedig egy-két hónap. Az adatfelvételi idı a kérdezési technikától is függ. Leggyorsabban az online adatfelvétel zajlik le, és szintén viszonylag gyors a telefonos kérdezés. A leglassúbb a személyes kérdezés, fıleg, ha megadott címre kell mennie a kérdezınek. Ritkaságszámba megy a diakron survey, amely több idıpontra vonatkozik, de nem retrospektíve, a válaszadó visszaemlékezése alapján (mint például amikor arról győjtenek információt, hogy a kérdezett hogyan szavazott az utolsó parlamenti választáson), hanem maga az információgyőjtés is több eszmei idıpontban zajlik, például havonta, évente vagy ennél is ritkábban. A diakron kutatások különböznek a tematika megırzése és a válaszadói kör megırzése szempontjából. Longitudinális kutatásnak azt a fajta diakron kutatást nevezik, amelyben személy szerint ugyanattól a válaszadói körtıl győjtenek információt, szigorúan azonos kérdésekkel és válaszkategóriákkal. Ez a legdrágább, a legidıigényesebb és a legnehezebben megvalósítható diakron kutatás, éppen ezért rendkívül ritka. A válaszadói kör megırzését nem személy szerint, hanem összetételében tőzi ki célul az idısoros kutatás (time-series survey), melyben ugyanarról a témáról, azonos kérdıívvel kérdeznek azonos mintavételi eljárással kiválasztott mintát. Idısoros kutatást ún. panelen: ismételten megkérdezendı, meghatározott összetételő mintán célszerő végezni, mert ezáltal csökken az adatfelvételi idı és költség, és az idısoros kutatás alapkövetelménye: az azonos mintavétel eleve teljesül. Mivel az azonos válaszadótól eredı információkat az idısoros kutatásban nem szükséges összekapcsolni, a válaszadói kör cserélıdése nem okoz gondot. (A

9 válaszadói kör cserélıdése lehet szándékolt: általában évente frissítik a mintát a válaszadók kifáradása miatt, és lehet természetes okból következı: lemorzsolódás történik pl. elköltözés, elhalálozás miatt, és a kiesı paneltagok helyett újak lépnek be.) Panelt általában a felnıtt lakosságnak vagy online adatfelvétel esetén az internetezıknek megfelelı összetételben szokás fenntartani. Ezért a panel használata idısoros kutatáshoz csak olyan kutatási téma esetén jöhet szóba, amelyhez a panel mintája illeszkedik. Speciális kutatási téma, speciális mintaigény esetén ugyanúgy külön mintát szokás venni az idısoros kutatáshoz, mint az egyedi, szinkron kutatásokhoz. 9 Reprezentativitás A reprezentatív mintán alapuló survey-k sokkal informatívabbak, mint a nemreprezentatívak, a statisztika azon törvénye folytán, hogy a nem-reprezentatív mintából származó adat csak a megkérdezetteket jellemzi, míg a reprezentatív mintából származó adat egy kis kompromisszummal: az ún. mintavételi hiba kijelölte sávban mindazokat jellemzi, akiket az adott minta reprezentál. Egy ezer fıs reprezentatív mintából legfeljebb ±3 százalékpontos eltéréssel meg tudjuk mondani a 8 milliós felnıtt lakosságot jellemzı adatot, míg egy ezer fıs nem reprezentatív mintából csak az ezer megkérdezett személyre vonatkozó adatot ismerjük meg, és semmit sem tudunk mondani az alapsokaságról. Magyarországon kivételesen jók a feltételek a reprezentatív mintavételhez, mivel a Központi Statisztikai Hivatal tízévente végez adatgyőjtést, ún. népszámlálást vagy cenzust a teljes lakosságra vonatkozóan, a közbeesı ötödik évben pedig ún. mikrocenzust bonyolít le, azaz nagy (több tízezer fıs) mintán megismétli a népszámlálás fı kérdéseit, az adatok továbbvezetése érdekében. A Központi Statisztikai Hivatal a vállalatokra, intézményekre vonatkozóan is végez rendszeres és teljeskörő adatösszeírást. Ennek folytán valamennyi kutatócég a KSH-tól származó adatokat veszi alapul a lakosságra vagy a vállalatokra reprezentatív minta kiválasztásakor, és a survey-k többsége reprezentatív mintán valósul meg. Idınként végeznek olyan reprezentatív kutatást is, amelynek alapsokaságáról a megrendelı vezet nyilvántartást (pl. ha egy szolgáltató ügyfelei alkotják az alapsokaságot). Kivételképpen fordul elı nem-

10 reprezentatív minta alkalmazása, abban az esetben, ha az adott kutatás alapsokaságáról sem a KSH, sem a megrendelı nem rendelkezik nyilvántartással. Reprezentatív mintának az olyan (leggyakrabban véletlen) mintát nevezik, amelynek összetétele meghatározott paraméterek szerint megegyezik az alapsokaság összetételével. Ezek a paraméterek Magyarországon személyek reprezentálása esetén általában a nem, a korcsoport, a lakóhely és az iskolai végzettség, háztartások esetén a lakóhely és a háztartáslétszám, vállalatok esetén a székhely földrajzi elhelyezkedése és a vállalatnagyság, melyet rendszerint a foglalkoztatottak létszámával mérnek. Ezen fı paraméterekhez speciális kutatási téma esetén további mintavételi kritériumok járulhatnak, például háztartások esetén a háztartásfı jellemzıi, vállalatok esetén a nemzetgazdasági ágazat vagy a telephelyek száma. A reprezentatív mintavételt szakmai oldalról az alapozza meg, hogy a statisztika elmélete szerint ha egy minta a releváns kritériumok szerint az alapsokaságnak megfelelı összetételő, a kiválasztást nem torzítja szisztematikus hiba, a reprezentativitási és a mérendı ismérvek pedig korrelálnak, akkor a minta összetétele a mérendı ismérvek szerint is az alapsokaságéval megegyezı lesz. Ennek az elméleti tételnek az igazságát a gyakorlatban általában nem lehet ellenırizni, de a néhány kivételes esetben, amikor lehet, igaznak bizonyul, feltéve, hogy a kutatók betartották a reprezentatív mintavétel szabályait. Tipikusan a parlamenti vagy helyhatósági választások szolgáltatnak ilyen alkalmat, melyek eredménye, azaz az alapsokaság megoszlása a mért ismérvek, pl. a pártlistára leadott szavazati arányok szerint szabályos mintavétel és kérdezési mód esetén a szükségszerő mintavételi hibahatáron belül meg kell egyezzen a választási aktus elıtt nem sokkal végrehajtott közvélemény-kutatási eredményekkel. Meg kell azonban jegyezni, hogy abban az esetben, ha a szavazók jelentıs hányada még a választási aktus elıtti pár napban is bizonytalan a szavazói szándékában, vagy ha a politikai légkör a szavazók jelentıs hányadát a szavazói szándéka eltitkolására készteti, akkor a közvélemény-kutatási eredmény szabályos mintavétellel és kérdezési eljárással is eltérhet a tényleges választási eredménytıl. A reprezentativitási kritériumokat egyszerőbb kutatásoknál egyenként szokás érvényesíteni, igényesebb kutatásoknál pedig együttjárásukban. Ez utóbbi esetben nem pusztán azt írják elı, hogy a minta fele férfi, a másik fele nı legyen, egyötöde 10

11 fıvárosi, négyötöde vidéki lakos legyen, hanem az elıírás a budapesti férfiak és nık, illetve a vidéki férfiak és nık arányára vonatkozik. Minél több a mintavételi kritérium, annál bonyolultabb meghatározni a szükséges összetételt. A kutatócégek speciális számítógépes programokat használnak ehhez. Ha a mintavételi kritériumok száma, illetve ezek kategóriáinak száma nagy a minta létszámához képest (pl. öt háromkategóriás kritérium egy ezerfıs mintához), akkor a kritériumok együttes eloszlásának nem minden kategóriájában lesz válaszadó vagy túl kevés lesz a válaszadó, és ezt a hiányt valamiképpen kezelni kell. Erre a problémára jelent megoldást az általánosan használatos, súlyozásnak nevezett eljárás, melynek eredményeképpen a túl kevés reszpondenssel képviselt válaszadói kategóriák válaszait egynél nagyobb súllyal, a túl sok reszpondenssel képviselt válaszadói kategóriák válaszait pedig egynél kisebb súllyal szerepeltetik az adatok feldolgozásakor. Ily módon a minta megoszlásának kis eltérése az alapsokaságétól korrigálódik. 11

12 12 SURVEY TECHNIKÁK AZONOSSÁGAI Mintavétel és súlyozás A magyarországi kutatási gyakorlatban igen ritkán elıfordul teljeskörő adatfelvétel is (pl. amikor egy iparág összes vállalatát megkérdezik), de a survey-k elsöprı többsége mintán zajlik. Legyen bár reprezentatív vagy nem reprezentatív a mintavétel, a kutatók ún. mintakeretet (sampling frame) állítanak össze, amely meghatározza egyfelıl a minta létszámát (az ún. mintanagyságot), másfelıl az összetételét a kívánt szempontok szerint. Reprezentatív mintavétel esetén e szempontok a reprezentativitási szempontokkal azonosak, nem reprezentatív mintavétel esetén pedig a kutatás tárgyához illeszkedı olyan ismérvek, melyekrıl rendelkezünk alapsokasági információval és amelyek lehetıség szerint lefedik a vizsgálandó jelenség változatosságát. (Például ha a vonattal ingázó dolgozóknak juttatott munkáltatói költségtérítést vizsgáljuk, akkor a felkeresendı vállalatokat olyan településekrıl választjuk, amelyeknek van vasútállomása is és jelentıs létszámot foglalkoztató munkahelye is, a települések az ország valamennyi régiójában elszórtan fekszenek, a vállalatok pedig a fıbb vállalatnagyság-kategóriákból arányosan kerülnek ki.) Általánosságban szólva a minta szükséges létszámát két tényezı határolja be: az alapsokaság változatossága és az elérni kívánt becslési pontosság. A köznapi gondolkodás szerint az alapsokaság létszáma lenne az, amitıl függıvé kéne tenni a mintanagyságot, de ez csak annyiban igaz, hogy nagyobb mintával nagyobb becslési pontosságot érhetünk el. A gyakorlati kívánalmaknak a becslés 95%-os pontossága megfelel. Az már nem feltétlenül igaz, hogy nagyobb alapsokaságok heterogénebbek, kisebb alapsokaságok pedig homogénebbek. Az alapsokaság változatosságát a reprezentativitási és a mérendı ismérvek tekintetében egyaránt figyelembe kell venni a mintanagyság meghatározásakor. Ha például csak annyit akarunk megállapítani, hogy egy egymilliós populációban mekkora a barna, a kék és az egyéb szemszín aránya, akkor minden bizonnyal elegedendı egy százfıs reprezentatív mintát vizsgálni, hogy a szemszín megoszlását 95%-os biztonsággal megállapíthassuk. Ha viszont ugyanezen populációról azt is meg akarjuk tudni,

13 hogy a szemszínek hogyan oszlanak meg nemek, régiók és korcsoportok szerint, akkor legalább ezerfıs mintát kell vennünk. A reprezentatív mintavétel a kutatások egy részében ún. egyszerő véletlen mintavétel, amikor az alapsokasági jegyzékbıl a statisztikai véletlent biztosító eljárással választják ki a reszpondenseket. Efajta mintavétellel a jegyzékben szereplıknek azonos esélyük van a mintába kerülésre. Viszonylag kicsi mintanagyság esetén (pl. ha ezer fıvel kívánjuk reprezentálni a nyolcmilliós felnıtt népességet) az egyszerő véletlen mintavétel a kis létszámú kategóriákat tekintve nem tükrözi helyesen az alapsokaság összetételét, és a mintakeretben elıírt arányok beállítása súlyozással is csak túlzott eltérítéssel lenne lehetséges. Éppen ezért komplikáltabb véletlen mintavételi eljárások alkalmazása válik szükségessé. A legelterjedtebb véletlen mintavételi eljárás Magyarországon a rétegzett (stratified) mintavétel, a többlépcsıs (multistage) mintavétel, illetve ezek kombinációja, a többlépcsıs rétegzett mintavétel. Az ország regionális sajátosságai, a nagyvárosi lakosság magas aránya, az aprófalvak nagy száma miatt, s az idı- és költségtakarékosság végett általában településeket választanak ki a mintavétel elsı lépcsıjében. A fıváros és a megyeszékhelyek automatikusan a mintába kerülnek. A kisebb városokat és a falvakat megyénként vagy régiónként és lakosságszámkategóriánként véletlen módon jelölik ki. A kijelölt településeken a mintakeretben elıírt rétegekben a periodicitást nem tartalmazó (pl. véletlen számsorozat szerint rendezett) jegyzékbıl véletlen kiindulópontból kiválasztják a minden x-edik tételt, ahol x értékét a mintakeretben szereplı létszám és az alapsokasági jegyzékben szereplı létszám hányadosa határozza meg. Ha a kijelölt települések száma elegendıen nagy és azok lélekszámban, regionális struktúrában híven tükrözik az ország sajátosságait, valamint ha a meghatározott rétegek arányosak az alapsokasághoz képest és a rétegképzı ismérvek jól korrelálnak a mérendı jelenséggel, akkor ezen komplex mintavételi eljárás hatékonyabb statisztikai becslést tesz lehetıvé, mint az egyszerő véletlen mintavétel. Ily módon olyan rétegek is kellı mértékben lesznek képviselve, amelyek a viszonylag kis létszámú egyszerő véletlen mintába esetleg be sem jutnának (pl. diplomás idısek). Akármilyen eljárással történt a mintavétel, s akár személyes, akár telefonos, akár online módon megkérdezendı mintát választottunk, a lekérdezett minta és a 13

14 mintakeret (tkp. az alapsokaság) között eltérést fogunk tapasztalni. Adekvát mintavétel, korrekt, naprakész alapsokasági jegyzék és megfelelı kérdezıi magatartás esetén az eltérések minimálisak, néhány százalékpontosak. Ezen feltételek teljesülése esetén a mért adatok a súlyozatlan és a súlyozott mintán általában csak egy-két százalékponttal térnek el egymástól, tehát a mintavételi hibán belül maradnak. A statisztika elmélete nem definiálja, hogy mekkora eltérítés engedhetı meg súlyozás révén, de a piac- és közvélemény-kutatási gyakorlatban azt tekintik elfogadhatónak, ha a súlyok 0,5 és 5 között maradnak. (Ha egy megkérdezett adatait félnél kisebb súllyal vesszük figyelembe az elemzésben, akkor ıt nem volt érdemes lekérdezni, mert a válaszai észrevehetetlenül befolyásolják a kutatási eredményeket. Ötszörösnél nagyobb súly arra mutat, hogy a mintavétel vagy az adatfelvétel valamely mozzanata sikertelen volt.) Hangsúlyozni kell, hogy a súlyozás funkciója az alapsokasághoz viszonyított mintaeltérések helyreállítása, s nem a reprezentativitás megteremtése. Attól, hogy egy mintát besúlyozzuk, még nem lesz reprezentatív, ahogy a laikus tévhit tartja, mivel a reprezentativitás elıfeltétele a véletlen. Lehetséges olyan mintát elıállítani, ami arányaiban megegyezik ugyan az alapsokasági összetétellel, de a kiválasztás során nem játszott szerepet a véletlen, hanem valamilyen szisztematikus befolyás révén dılt el, hogy ki került a mintába és ki nem. Az ilyen minta alapján nem lehet állításokat megfogalmazni az alapsokaságról. (Például az XY párt tagnévsorából lehetséges olyan mintát választani, amely nem, kor, lakóhely, iskolázottság szempontjából ugyanolyan összetételő, mint a teljes lakosság. Ez a minta azonban teljesen torzan tükrözi a lakosság pártpreferenciáit.) Az eddigiekben tárgyaltak olyan mintavételi eljárásra vonatkoznak, amelyben a reszpondenseket egyedileg választják ki (személyeket a nevük, háztartásokat a lakcímük, vállalatokat a nevük és székhelyük címe alapján). Használatos azonban az ún. kvóta szerinti kiválasztási eljárás is, amelyben csak a mintakeretben szereplı arányok (kvóták) adottak. Mivel ezt a fajta mintavételt eltérı módon lehet megvalósítani személyes, telefonos és online kérdezés esetén, ezt a témakört egy késıbbi fejezetben vesszük sorra. 14

15 15 Elérés és reprezentativitás Az egyedileg kiválasztott reszpondensek bizonyos hányada nem lesz elérhetı az adatfelvétel során. Az elérhetetlenség leggyakoribb okai a következık: Az alapsokasági jegyzék hibája, elavultsága: a megadott címen nem lakik, nem mőködik a megadott nevő személy, szervezet. A kijelölt reszpondens ideiglenesen távol van otthonától: például üdül, kórházban van, a tanév alatt kollégiumban lakik. A megszabott adatfelvételi idı alatt a kijelölt reszpondens egyszer sem található otthon, többszöri felkereséssel, felhívással sem sikerül kapcsolatba lépni vele. Intézmény esetében hasonló a helyzet, ha az szezonálisan mőködik (pl. iskola, üdülıhelyi büfé), átépítés alatt van, költözködik. A kijelölt reszpondens elzárkózik a válaszadástól, nem hajlandó együttmőködni. Az elérhetetlen reszpondensek pótlására kétféle mód kínálkozik: pótcím megadása vagy kvóta szerinti kiválasztás. A pótcímek választása ugyanolyan mintavételi eljárással történik, mint az eredeti, az ún. fıcímek mintája. Kvótás pótlás esetén a kiesett válaszadóval a reprezentativitási szempontokból megegyezı új kérdezettet keresnek. Ez utóbbi eljárás ma már sokkal gyakrabban alkalmazott, mint az elıbbi, mivel gyorsabb és olcsóbb adatfelvételt tesz lehetıvé. Ugyanakkor személyes kérdezés esetén egy másik, még ezeknél is döntıbb ok áll a kvótás kiválasztás eluralkodása mögött, s ez a következı. Manapság az egyedileg kijelölt személyek többsége nem kérdezhetı le az adatfelvételre kijelölt idıszakban valamely fenti ok folytán. A pótcimek mintájával ugyanez lenne a helyzet. Emiatt nemcsak a kiesett válaszadók pótlására, hanem már a fı minta esetében is egyre elterjedtebben használatos a kvótás kiválasztás. A címkártyás kérdezés egyre nehezebbé, már-már lehetetlenné válása egyfelıl az adatfelvételi idı rövidülésének tulajdonítható. Míg húsz évvel ezelıtt egyhónapos adatfelvételi idı volt jellemzı az ezerfıs országos reprezentatív mintáknál, ma már az egyhetes adatfelvételi idı is hosszúnak érzıdik. Az élet tempójának felgyorsulása, az információigény halaszthatatlansága tette szükségessé az

16 adatfelvételi idı rövidülését, a lehetıségét pedig számos adatfelvételi újítás, változás teremtette meg (mint amilyen például a kérdezıi hálózat decentralizálása, a kérdıívek szállításának kiktatása a számítógéppel támogatott kérdezés révén, a kérdıívek átlagos hosszának csökkenése, a nyitott kérdések visszaszorulása, a kódolás beleolvasztása a kérdezésbe). Másfelıl a potenciális kérdezettek attitődje negatív irányban változott a survey kutatásokkal kapcsolatban. Ez részint szintén az élet tempójának felgyorsulására vezethetı vissza (az emberek ma kevésbé érnek rá, kevésbé hajlandóak idıt szakítani egy kérdıív megválaszolására, mint a korábbi évtizedekben), részint pedig a telítettségbıl (már nem az elsı, hanem a sokadik kérdıívre kellene válaszolniuk), bizalmatlanságból (például betöréstıl való félelem), tisztességtelen üzleti vagy politikai akciók (például piackutatásnak álcázott direkt marketing, közvélemény-kutatásnak beállított pártpropaganda) keltette negatív élményekbıl, értesülésekbıl ered. Az egyedileg választott minta egy részének helyettesítése pótcímekkel vagy kvóta szerint kiválasztott reszpondensekkel kis mértékben rontja a minta reprezentativitását. 16 Kérdezés módja A kérdıívkészítésnek, a kérdések megfogalmazásának, a skálák konstruálásának azonosak az alapszabályai bármely fajta adatfelvételi technológia esetén, és a kérdéstípusok túlnyomó része használható bármely technológiával. A teljesség igénye nélkül a kérdıívkészítés fı szabályaként a következık említhetık: A kutatási téma lefedése. A kérdıívnek ki kell terjednie a kutatott téma valamennyi fı aspektusára, a kérdéseknek összképet kell adniuk a kutatás tárgyáról. A kérdıív nyelvezete, fogalmi kerete a köznapi nyelvnek, a köznapi gondolkodásnak kell megfeleljen, és nem valamely szakmai, testületi rétegnyelvnek. A köznapi nyelv rétegei közül a középrétegek nyelvhasználatához kell igazodni, mert ezt az alsó és a felsı réteg tagjai is értik.

17 A kérdıív felépítésében az általánostól a konkrét felé, a tényszerőségektıl a vélemények felé kell haladni. A kérdéseknek logikusan kell következniük egymásból. Az elızıekkel össze nem függı téma kezdetére fel kell hívni a kérdezett figyelmét. A kérdések sorrendjét oly módon kell meghatározni, hogy valamely korábbi kérdés, az arra adott válasz ne befolyásolja egy késıbbi kérdés megválaszolását. A kérdıívben nem szabad feltételezéseket vagy értékelı megállapításokat tenni a kérdezettrıl, a válaszának jellegérıl. A kérdéseket és a válaszlehetıségeket világosan, egyértelmően kell megfogalmazni. Lehetıség szerint kerülni kell a nyelvtani negációt. Dupla tagadás helyett pozitív megfogalmazást kell alkalmazni. Egy kérdésben csak egy dologra szabad kérdezni. (Pl. kerülendı a "szereti Ön az operát és az operettet?" vagy az "Ön szerint helyes az új adó bevezetése, mert növelni kell az állam bevételeit?" jellegő megfogalmazás, mert a kérdezettek egy része a kérdés két felére ellentétes értelemben kíván felelni.) A kérdésbıl (a témát bevezetı kérdés után pedig a kontextusból) ki kell derülnie a kérdés térbeli és idıbeli dimenziójának (pl. "ma Magyarországon"). A megfogalmazással félreérthetetlenné kell tenni, hogy a kérdés kire vonatkozik (pl. szükséges az "Ön" szót használni a "véleménye szerint" kifejezés elıtt, mert enélkül a kérdezett esetleg azt hiszi, hogy valamely más, egy korábbi kérdésben szóbakerült személy véleményérıl kérdezzük). A kérdésben világossá kell tenni, hogy ismeretre (tapasztalatra, hírre, hallomásra) vagy véleményre (attitődre) kérdezünk-e. A kérdéseket és a válaszlehetıségeket kiegyensúlyozottan kell megfogalmazni. Pozitív, elfogadó válaszlehetıségek mellé negatív, elutasító válaszlehetıségeket kell társítani és fordítva. A válaszopcióknak a lehetséges változatosság teljes terjedelmét magukban kell foglalniuk. A válaszopcióknak kölcsönösen kizáróknak (és nem átfedıknek) kell lenniük. A kérdéseket és a válaszlehetıségeket semlegesen kell megfogalmazni. Egyik válaszlehetıség sem lehet vonzóbb, mint a másik, sem a szóhasználat, 17

18 sem a válaszopció hossza révén. Kerülni kell az olyan megfogalmazásokat, amelyekbe a kérdezett valamiféle elvárást, értékítéletet érthet bele arra vonatkozóan, hogy melyik a "jó" válasz. Minden kérdéshez fel kell ajánlani a "nem tudom" és a "nem akarok válaszolni" válaszopciókat. Felsorolásos kérdéseknél "egyéb" válaszlehetıséget kell adni. Ún. kényes kérdéseknél ismételten fel kell hívni a kérdezett figyelmét arra, hogy nem kötelezı válaszolnia. A kérdés megfogalmazásával enyhíteni kell az kérdezettben a kényes kérdés nyomán esetleg keletkezı feszültséget. Bizonyos kényes kérdéseknél speciális válaszadási módot lehet felajánlani a kérdezettnek (pl. ne a jövedelmét mondja meg, hanem a jövedelmének nagyságrendjét, vagy ne a kérdezı jelölje be a számítógépen a választ, hanem a kérdezett). Nyitott kérdések (melyekre a kérdezett spontán, a saját szavaival felel) és zárt kérdések (melyekre a kérdezett a kutató által megadott kategóriákban, válaszopciókban felel) az adatfelvétel módjától függetlenül használhatók. A zárt kérdések közül a válaszopciók jellege szerint megkülönböztetett fı kérdéstípusok, amelyek bármely adatfelvételi technológiában használhatók, a következık: Dichotóm kérdés: a válaszlehetıségek "igen-nem", "van-nincs", "szoktamnem szoktam" vagy hasonló kétopciós, kölcsönösen kizáró, a válaszuniverzumot teljesen lefedı válaszlehetıség. Nominális többopciós kérdés: a válaszlehetıségek nem alkotnak rendezett sort, hierarchiát. (Például: Honnan szokott tájékozódni a várható idıjárásról? Válaszlehetıségek: tv, rádió, újságok, internet, sms, egyéb.) Ordinális többopciós kérdés: a válaszlehetıségek rendezett sort, hierarchiát alkotnak. (Például Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy... Válaszlehetıségek: teljes mértékben egyetértek, egyetértek, egyet is értek, meg nem is, nem értek egyet, egyáltalán nem értek egyet.) Ilyenek az ún. osztályozós kérdések is, amelyekre a kérdezett rendszerint az iskolai osztályozás módjára 1-tıl 5-ig terjedı skálán felel, az egyetértésének, szimpátiájának vagy más, a kisebb-nagyobb relációval leírható jellegének 18

19 mértékét kifejezendı. Esetenként hétfokú, tízfokú, százfokú skálák is elıfordulnak a survey kutatásokban. Folyamatos skálán kérdezett kérdés: olyan speciális nyitott kérdés, melyre számszerő, a köznapi életben használatos mértékegységben (például Ft, óra, perc, darab, km) kifejezett választ várunk. A kérdés és a válaszlehetıségek prezentálásának módja, valamint a kérdezettıl elvárt válaszreakció (szóban vagy írással vagy egyéb cselekvéssel, például kártyák csoportosításával feleljen) különbözhetnek az egyes adatfelvételi technológiákban. 19

20 20 SURVEY TECHNIKÁK KÜLÖNBÖZİSÉGEI Mintavétel és súlyozás Egy korábbi fejezetben olyan mintavételi eljárásokkal foglalkoztunk, amelyben elıre (azaz az adatfelvétel elıtt), egyedileg identifikálják a minta minden egyes tagját. Személyes adatfelvételi technológia esetén ezt a módszert címkártyás kérdezésnek nevezik, mert a kérdezık a kérdezés elıtt egy adatlapot (címkártyát) kapnak minden kérdezettrıl, melyen az elérési információk (neve, címe, telefonszáma) szerepelnek. Telefonos kérdezés esetén számítógépes program választja ki (a beállított paraméterek alapján, a tárolt jegyzékbıl), hívja fel a kérdezendık telefonszámát, és tárolja a kérdezettek azonosításához szükséges információkat. Online adatfelvételi technológia esetén a reszpondensek elızetes kijelölése általában csak panelbıl lehetséges. (Speciális esetekben, például ha egy web site regisztrált látogatói körében végzünk adatgyőjtést, és a rendelkezésünkre áll a regisztráltak adatbázisa, a mintavétel történhet ebbıl.) Ahogyan ezt már említettük, a survey kutatások gyakorlatában az egyedi kiválasztás mellett egyre nagyobb szerepet játszik a kérdezendık csoportos, kvóta szerinti elızetes kiválasztása. Kvóta szerinti kiválasztás Kvóta szerinti kiválasztási eljárás esetén a kérdezendık kijelölése nem elızetesen, hanem az adatfelvétel során (tipikusan: személyes és telefonos kérdezés) vagy az adatfelvétel után (tipikusan: online kérdezés) történik. Elızetesen csak a mintakeret adott (az ún. kvóták), tehát például az, hogy Budapesten száz éves érettségizett férfit kell felkeresni vagy száz olyan vállalatot kell felhívni, amely fıvárosi székhelyő és munkavállalója van. Személyes kérdezés esetén a kérdezıbiztos feladata a megadott paramétereknek megfelelı személyeket, cégeket találni. Hogy a kérdezıbiztos választását minél jobban a véletlen és minél kevésbé az ı partikuláris érdekei befolyásolják (pl. ne kelljen emeletre felmenni, ne kelljen ritkán lakott városnegyedbe kimenni), a kvóta

21 szerinti kiválasztáshoz a bejárási útvonalat meghatározó algoritmust szokás megadni (ún. véletlen séta módszere). Telefonos kérdezés esetén két eset lehetséges. Ha a kvótaszempontok tároltak a programban, akkor a szoftver választja ki véletlen módon a minta tagjait a paramétereknek megfelelık közül, azaz ebben a szerencsés esetben ugyanaz az eljárás követhetı, mint az egyedi kiválasztásos rétegzett mintavételnél. Ha ezen paraméterek nem (vagy nem mind) tároltak, akkor az operátor ún. szőrıkérdıívvel lekérdezi a véletlen módon felhívottakat, de a tényleges interjút már csak azokkal folytatja le, akik a szőrıfeltételeknek megfeleltek. Ez utóbbi módszer alkalmazható olyan online adatfelvételnél is, amely nem panel mintán történik, tehát amikor elızetesen ismeretlen a válaszadásra jelentkezık megfelelısége a kvótának. Mivel az online adatfelvétel költsége lényegében független a minta létszámától, online adatfelvétel esetén szokás bárkinek megengedni a kérdıív kitöltését, aki válaszadásra jelentkezik, és utólag kiszelektálni ıket a kvótaszempontoknak megfelelıen. Kvóta szerinti kiválasztással a minta reprezentativitása általában csak korlátozott mértékben biztosítható, annak folytán, hogy a véletlen csak korlátozottan érvényesül (személyes kérdezés), illetve nem kontrollálható torzító tényezık ellene hatnak a véletlen érvényesülésének (nagy létszámú panelbıl kiválasztott mintán történı online kérdezés). Ilyen nem kontrollálható torzító tényezı elsısorban az affinitás a kérdıív kitöltésére (vannak, akik szeretnek és vannak, akik nem szeretnek kérdıívet kitölteni) és a merítési bázis korlátozottsága (nem ismert, hogy a webhelyek és az cím-jegyzékek, amelyekbıl az online panelek tagságát toborozzák, mennyiben ölelik fel az internetezık összességét). A "válaszoljon, aki akar" módszerrel végrehajtott webes adatfelvételek (pl. internetes portálok adatfelvételei) egészen biztosan nem reprezentatívak még akkor sem, ha a mintanagyság több tízezres. 21 Az alapsokasági információk minısége Ugyanakkor mindhárom fı adatfelvételi technológia (személyes, telefonos, online) esetében számolnunk kell olyan körülményekkel, amelyek a tökéletesen reprezentatív mintavételt lehetetlenné teszik. Ezen körülmények kétfélék: egyrészt a

22 kérdezendık elérésével kapcsolatosak (s ezt a következı alfejezetben fogjuk tárgyalni), másrészt azonban már ezt megelızıen, a mintavétel fázisában jelentkeznek és az alapsokasági információk létezésével, minıségével függnek össze. Mindhárom adatfelvételi technológia esetében elıfordulhat, hogy a mintának nem (csak) abból a szempontból kell reprezentatívnak lennie, amely szempont az alapsokasági nyilvántartásban szerepel. Ha ez a helyzet, akkor valamiféle alkalmas kisegítı megoldást kell találni, mint amilyen például a fentiekben már említett szőrıkérdıív vagy valamely privát nyilvántartás (pl. a kutatócég vagy a megrendelı nyilvántartása). Az ilyen kisegítı megoldások azonban mindig rontják a minta reprezentativitását, például azért, mert a kérdezınek az az érdeke, hogy ha valakit már elért a szúrıkérdıívvel, akkor a fıkérdıívet is lekérdezze tıle, vagy pedig azért, mert a privát nyilvántartások precizitása alulmúlja az adatnyilvántartásra specializálódott szervezetekét. Ilyenkor valamelyest sérül a "populáció/szubpopuláció minden egyedének egyforma bekerülési esélye legyen" elve. A továbbiakban azonban a mintavétel klasszikus torzító tényezıit taglaljuk, amelyek akkor is felbukkannak, ha az alapsokasági jegyzék minden szükséges vonatkozásban tartalmazza a mintavételhez szükséges információkat. Személyes adatfelvételre szánt reprezentatív minta kiválasztásakor kell számítanunk a legkevesebb, s a legkisebb hibát okozó zavaró körülményre. Lakossági mintavétel esetén meghaladhatatlan akadály, hogy a hajléktalanok vagy egyéb okból lakással nem rendelkezık (pl. bizonyos intézményekben élık) nem szerepelnek a lakcímnyilvántartásban, s hogy a lakcímnyilvántartás nem teljesen naprakész (mert az emberek nem jelentik be azonnal az elköltözésüket), illetve nem teljesen pontos (mert nem mindenki ott lakik, ahova be van jelentve). Vállalati kutatás esetén súlyosabb hibát okoz a fantomcégek tömkelege. Adózási és egyéb okból számtalan cég szerepel a cégjegyzékben vagy a KSH adatbázisában, amely valójában nem mőködik, s képviselıje a megadott címen, telefonszámon nem érhetı el. Ezeket a cégeket a mintakeret összeállításakor lehetetlen kihagyni, ezért a vállalati minták arányai nem a ténylegesen tevékenykedı, hanem a hivatalosan létezı vállalatok arányait tükrözik. 22

23 Telefonos adatfelvételhez készült reprezentatív minta esetében az az alapkérdés, hogy a mintának a teljes felnıtt lakosságot vagy a telefonnal rendelkezı felnıtteket kell-e reprezentálnia. (Cégek esetében nem merül fel ez a probléma, mert minden cégnek van telefonja.) Tíz évvel ezelıtt az alacsony telefon penetráció miatt nem merülhetett volna fel az a gondolat, hogy a felnıtt népességet reprezentáló mintát telefonon kérdezzünk le. Ma már azonban a száz százalékhoz közelít a telefonpenetráció, s csak az egészen idıs falusiak körében számottevı azok aránya, akiknek sem vezetékes, sem mobil telefonjuk nincs. Azonban mind személyi, mind háztartási adatfelvétel esetében két torzító hatás érvényesül (az elérés oldaláról felmerülı aggályokon kívül): az alapsokasági információ hiányossága és a telefonjegyzék redundanciája. A telefonelıfizetık jegyzéke nem tartalmaz több, a mintavételhez általában szükséges információt, mint amilyen például az életkor vagy az iskolai végzettség. Telefonos minták mintakeretét ezért általában csak a nemre és a lakóhelyre lehet meghatározni. A nem tekintetében is problematikus, hogy a vezetékes telefont (de néha a mobil telefont is) többtagú háztartások esetében több személy használja. A vezetékes és mobil telefonszámok egyesített jegyzéke redundáns adatbázis akár a személyekre, akár a háztartásokra nézve. Egy háztartásnak, egy személynek lehet vezetékes és mobil telefonja is, illetve több mobil telefonja. Az ilyen személyeknek, háztartásoknak tehát nagyobb az esélyük a mintába kerülésre, mint azoknak, akikhez csak egyetlen telefonszám tartozik. Kisebb jelentıségő problémája a telefonos alapsokasági adatbázisnak, hogy olyan telefonszámok is szerepelnek benne, amelyeken senki nem érhetı el (pl. faxolásra vagy internetezésre használják csak, beszélgetésre nem). Mivel az internetezık összességérıl nem létezik jegyzék, szigorúan tekintve lehetetlen reprezentatív online mintát összeállítani. Személyes adatfelvételekbıl azonban rendelkezünk információkkal az internetezık összetételérıl. Ezek felhasználásával korlátozott mértékben reprezentatív online minta kialakítására van lehetıségünk. Az alacsony és társadalmilag rendkívül egyenlıtlen internetpenetráció miatt azonban egyelıre nem törekedhetünk a teljes lakosságot reprezentáló online minta megkérdezésére. 23

24 24 Az internetezık reprezentálása online mintával A leggyakrabban az internetezıket szokás reprezentálni online mintával. A mintavétel az alapsokaság definiciójával kezdıdik: meg kell határozni, hogy kit tekintünk internetezınek. Általában gyakorisági kritériumot alkalmaznak, tehát a havonta vagy hetente legalább egyszer internetezıket tekintik internetezınek. A gyakoriság megszabása azonban lassan jelentıségét veszíti, mert a kutatási adatok azt mutatják, hogy ha valaki elkezd internetezni, akkor legkésıbb néhány év múltán naponta vagy majdnem minden nap fog internetezni, s az elsı internetezés és a rendszeres internetezés kezdete közötti idıszakasz az elmúlt húsz évben erısen csökkenı tendenciájú. Elıfordul a kutatási gyakorlatban olyan kikötés is, hogy az internetezés hol történjen (pl. csak az otthoni internetezıkre terjed ki a kutatás), milyen technológiával történjen (pl. kizárják a mobil telefonról internetezıket) vagy milyen fizetési konstrukcióban történjen (pl. csak a privát internet-elıfizetıket vizsgálják). A személyes adatfelvételbıl nyert adatok megmutatják, hogy a megállapított definíciónak megfelelı internetezık körében milyen a reprezentativitási szempontok megoszlása (pl. a nemek, a korcsoportok aránya). Az online panel válaszadóit ezen arányoknak megfelelıen véletlenszerően választják ki. A reprezentativitás iránt azért merül fel kétség, mert ezen arányok mintából és nem alapsokasági összeírásból származnak. Online panel mint a mintavétel adatbázisa Az online panelnek mint az internetezıket (vagy más adekvát társadalmi csoportot) reprezentáló minta kiválasztására használandó adatbázisnak számos, a reprezentativitást meggyengítı problémája van. A legfontosabbak ezek közül a következık. Online panelbıl csak személyi mintát lehet venni, holott a kutatás tárgya nem egyszer azt kívánná, hogy a háztartásokat vagy az internethozzáféréseket (accesseket) reprezentáljuk. Az átmenet megteremtése a válaszadó személyektıl a háztartásokhoz, illetve az internethozzáférésekhez rendkívül nehéz. Egy háztartásból több személy is lehet a panel tagja, de ezt a körülményt kontrollálni szinte lehetetlen. Egy személy több internethozzáférést is használhat, illetve

25 ugyanazt az internethozzáférést több személy használhatja, ami miatt csak különleges komplexitású algoritmussal lehet az átfedéseket, illetve többszörözıdéseket kiszőrni. A személy azonosítása az online panelben nem egyértelmő, mivel az azonosítás alapja az cím, amelyen a személy elérhetı. Az címek változhatnak és egy személynek több címe lehet. Emiatt az online panelek ismeretlen hányadban többször tartalmaznak azonos személyeket. Ma Magyarországon mintegy 4 millió személy internetezik, a legnagyobb online panelek pedig néhány tízezer személybıl állnak. A különféle online kutatások kérdıíveire nagyrészt ugyanazok a személyek válaszolgatnak, ami bizonyos kutatási témák esetében rontja az adatok érvényességét. Ennél súlyosabb gond, hogy nem a véletlen szabja meg, hogy ki hajlandó a paneltagságra. A tapasztalat szerint a nık, a középkorúak, a középiskolai végzettségőek és a megyeszékhelyek lakói elıszeretettel vesznek részt online kutatásokban. Néhány társadalmi csoportban, elsısorban a fiatal férfiak körében, mérsékelt az affinitás a kérdıívek kitöltésére. Az internetezı internetezési gyakorisága és az internetezéssel töltött ideje is befolyásolja a panelba kerülés valószínőségét. A paneltagok döntı része naponta és hosszasan internetezik, míg azokat, akik csak ritkán, illetve alkalmanként pár percig interneteznek, alig lehet rávenni egy kérdıív kitöltésére. Ez a körülmény kihat az online panel internetelérési technológia szerinti összetételére is: a panelben túltengenek a fix technológiával internetezık, és szerény mértékben képviseltek a mobil internetezık, fıleg azok, akik a mobil telefon készülékrıl és nem számítógéphez csatlakozva érik el az internetet. Az online kérdezés személytelen és így lehetıséget ad arra, hogy a válaszadó játékból, szórakozásból töltse ki a kérdıívet, hasraütéses válaszokkal. A kutatócégek hatékony módszereket fejlesztettek ki a komolytalan válaszadók (inkonzisztens vagy nagy mértékben hiányos válaszegyüttesek) kiszőrésére, s kidobják ıket az elemzésre kerülı adatbázisból. Ugyanakkor ez a fajta válaszadói magatartás meghatározott társadalmi csoportokban (fıként a fiatal férfiak körében) jellemzı, tehát a kidobásuk rontja a reprezentativitást. 25

26 26 Az online mintavétel jövıje Mindezen tényezık folytán megkérdıjelezhetı, hogy az önkéntesekbıl toborzott online panel a jelenlegi viszonyok közepette alkalmas-e statisztikai mintavételre, a hiányzó alapsokasági adatbázis helyettesítésére. Egyelıre beláthatatlan, hogy a jövıben valaha megvalósítható lesz-e klasszikus véletlen mintavétel az internethasználók körében. Az internet természetébıl fakadóan jelenleg teljeskörő összeírást, az elérhetıségi információk összegyőjtését magán az interneten lehetetlen végrehajtani, az internetezık efféle számbavétele csak politikai diktatúrában képzelhetı el. (Pl. Kínában van erre lehetıség, mivel ott a vírusvédelem ürügyén be kell jelentkezniük az internetezıknek egy állami nyilvántartásba.) Elvileg lehetséges lenne az címek összeírása a népszámláláskor, de ennek haszna több okból kétséges. Egyrészt az internet rohamos fejlıdése, változása miatt nem biztos, hogy öt vagy tíz év múlva az ugyanúgy az összes internetezı által használt kommunikációs platform lesz-e, mint manapság, vagy pedig valamely más platform váltja fel, amely esetleg nem is jár együtt címszerő azonosító alkalmazásával. Másrészt az cím ma sem kötıdik elválaszthatatlanul a személyhez: bármikor dönthet úgy az internetezı, hogy a továbbiakban nem használ egy adott címet. Az online panelek gyakorlatából tudjuk, hogy az cím megváltozásának bejelentésére kötelezni az internethasználókat meglehetısen reménytelen vállalkozás. Vannak olyan elképzelések, hogy az internethasználat teljeskörővé válása (és a biztonsági, titkosítási problémák megoldása) után a választási aktusokat az interneten keresztül lehetne lebonyolítani, jelentıs pénzmennyiséget takarítva meg ezzel. Ha ez az elképzelés megvalósulna, akkor elhárulnának az online mintavétel elıtt jelenleg tornyosuló akadályok, hiszen a választónak a személyi adatai megadásával kellene regisztrálnia a szavazáshoz, hogy a választásra való jogosultságát igazolja, illetve hogy az "egy szavazó egy szavazat" elv megvalósulhasson. Létezik olyan vízió is az internet jövıjével kapcsolatban, amely szerint közüzemi szolgáltatás módjára mőködne: tartalomszolgáltatók és szoftvergyártók egy "zászlóshajó" (pl. a Google) köré tömörülve központi szerverekrıl biztosítanák az

27 internetezéskor és a számítógépezéskor használatos alkalmazásokat, az internetezı saját gépén pedig csak minimális, ezek elérését lehetıvé tévı programok lennének tárolva. Ez esetben az internetezık nem a szoftverek megvásárlásáért fizetnének, hanem a központi szerverek használatáért. Ez a megoldás szintén feltétetelezné az internetezık regisztrálását. Egy, a Microsofttól származó javaslat szerint az internet biztonságának problémáit (a vírusok és hasonlók terjedésének megakadályozását) az internetadó és az internetvizsga bevezetésével lehetne megoldani. Az internetet csak az használhatná, aki ezen vizsgán "internet-jogosítványt" szerez és az internetbiztonsági tevékenységet finanszírozó adót befizette. Ez a javaslat szintén az internetezık regisztrálásával járna. A web következı generációja, a web 3.0 egyes nézetek szerint perszonalizált lesz, azaz megszőnik a jelenlegi anonimitás, és az internethasználók névvel, személyi azonosítóval lépnének fel az internetre, így internetes tevékenységük személyhez köthetıvé válna, s azért felelısségre vonhatók lennének. Ez számos, az internettel kapcsolatban álló nagyhatalmú piaci szereplı és állami szerv: a hirdetık, a vírusvédelemmel foglalkozók, a közösségi szájtok fenntartói, a jogtulajdonosok, a szórakoztatóipar, a bőnöldözık, a nemzetbiztonsági erık gondjain segítene, ugyanakkor korlátozná a szólásszabadságot és a politikai, gazdasági status quo fennmaradását támogatná, ami esetenként a diktatúra vagy az öröklött egyenlıtlenségek konzerválásával egyértelmő, tehát társadalmilag káros. Az ilyen és ehhez hasonló koncepciók viták kereszttüzében állnak, mivel a piaci és a társadalmi szereplık különféle szegmenseinek az érdekei többszörösen ellentmondanak egymásnak. Ily módon nem lehet tudni, hogy akár csak egy is megvalósul-e közülük, vagy megmarad az internet jelenlegi decentralizált és dominánsan ingyenes, szabad jellege, esetleg egy ma még fel sem vetıdött forgatókönyv szerint alakul a közeljövı internetje. Az eddigiek a mintavételnek azt a vonatkozását érintették, hogy miként lehet biztosítani azt, hogy minden internethasználónak azonos esélye legyen bekerülni az online mintába. Az érem másik oldala: az internetezés társadalmi elterjedtsége kevesebb bizonytalanságot hordoz magában. Lehetséges, hogy másfajta technológiai és üzleti környezetben, más médiumokkal összeolvadva, más néven, 27

28 de az internet, azaz az interaktív számítógépes tömegkommunikáció minden bizonnyal még sokáig fenn fog maradni. Társadalmi hasznossága és kedveltsége olyan fokú, más médiákkal szembeni fölénye annyira nyilvánvaló, hogy csak extraordinális események állhatják útját a terjedésének. Bár vannak olyan távol-keleti és skandináv államok, amelyekben az internet penetráció már most a 100%-hoz közelít, Magyarországon tíz-húsz évnél hamarabb nem fog ez bekövetkezni. Habár az internet penetráció Magyarországon is töretlenül nı, a növekedés túlnyomórészt abból ered, hogy a belépı ifjú generáció minden tagja internetezik (míg a kihaló generáció nem internetezett), és ma már igen szerény mértékben származik abból, hogy az idısebb generációk tagjai megtanulnak internetezni. Ennek ellenére az üzleti érdek már most kikényszeríti az online survey alkalmazását: annyival gyorsabb és olcsóbb, mint másféle adatfelvétel, hogy a mintavételi kompromisszumok ellenére sem lehet lemondani róla. Az internet penetráció emelkedése, és az a tény, hogy a kutatócégek folyamatosan bıvítik a panelek létszámát és javítják az összetételüket, tendenciájában egyre kedvezıbb lehetıséget biztosít az egyre torzulásmentesebb online minta kialakítására. 28 A minta súlyozása Lakossági és vállalati adatfelvételvételt személyes kérdezés esetén a KSH teljeskörő összeírásában szereplı arányoknak megfelelıen súlyozzák, és ez az elképzelhetı legszabályosabb megoldás. Vállalatok telefonos megkérdezése esetén ugyanez a helyzet. Személyek telefonos adatfelvételében manapság már szintén a népszámlálási adatokat veszik alapul, de ez, a korábbiakban említett okok miatt, nem teljesen kifogástalan megoldás, s csak jobb lehetıség híján történik így. Online adatfelvétel súlyozásához háromféle alap kínálkozik: Az internetezésre kiterjedı személyes adatfelvétel adatai. Az online panel megoszlása. Különféle adatfelvételeket és a trendeket figyelembe vevı szakértıi becslés.

29 29 Elérés és reprezentativitás Mindegy, hogy egyedileg vagy kvótás kiválasztással jelöljük ki a reszpondenseket, ugyanazon kérdezett-típusokat találjuk nehezen elérhetınek az adatfelvétel során. A személyes, a telefonos, illetve az online rechnológia számára azonban más és más típusok bizonyulnak nehezen elérhetınek. E típusokat az alábbiakban foglaljuk össze. Adatfelvételi technológia személyes telefonos online Az átlagosnál nehezebben elérhetı kérdezett-típusok Személy a kérdezett Intézmény a kérdezett budapestiek elıkelı városnegyedek lakói jómódúak felsı vezetık magas foglalkozási presztízsőek celebritások az elit tagjai férfiak aktív keresık tanulók fiatal férfiak csak az otthonukon kívül internetezık mobil internetet használók akiknek az internethasználati költsége függ az idıtıl vagy az adatmennyiségtıl nagyvállalatok multinacionális cégek alapítványok kényszervállalkozások fantomcégek egyéni vállalkozások kis cégek Intézmények megkérdezése esetén az elérhetıség attól is függ, hogy kikötjük-e, hogy a szervezet milyen munkaterülettel foglalkozó, milyen beosztású dolgozóját kell megkérdezni. Személyes és telefonos adatfelvételben a vezetıket általában nehezebb megtalálni, válaszadásra bírni, mint a beosztottakat. Online adatfelvételben a vezetık nagyobb hányadban érhetık el, mint a beosztottak, fıleg ha ez utóbbiak fizikai dolgozók vagy mozgó, változó munkahelyen dolgoznak. Személyek megkérdezésekor speciális elérési nehézséget okozhat, ha a válaszadónak olyan kérdésekre is kell felelnie, amelyek a háztartására, a vele együtt élı családjára vonatkoznak. Ha a kutatás tárgya indokolja, megszabhatjuk, hogy e kérdésekre a háztartás kompetens tagja, például a bevásárlásért felelıs vagy a számlaügyeket intézı személy válaszoljon. Mivel a háztartási döntéshozó

30 általában nehezebben elérhetı, ezáltal növekszik az adatfelvételi idı és költség (ez utóbbi az online adatfelvételre nem igaz). Ha nem teszünk efféle kikötést, túl sok "nem tudom" választ fogunk kapni, és az érdemi válaszok egy része az inkompetenciából fakadóan téves lesz. Ugyanakkor hasonlóképpen járhatunk akkor is, ha megszabjuk, ki válaszoljon a háztartásból, de a kutatás tárgya olyasmi, ami a családokban nem egy személy döntésén múlik, vagy amivel kapcsolatban a kompetencia megoszlik a családban. Ilyen például a számítógépvásárlás vagy az internetelıfizetés: ezekben technikailag a család fiatal (férfi) tagjai a legkompetensebbek, de a dolog anyagi vonatkozásáról a fı keresı vagy a családi kasszával gazdálkodó családtag dönt. Az online adatfelvételeknél külföldi mintára Magyarországon is elterjedıben van az a gyakorlat, hogy bizonyos kérdezett-típusokat igyekeznek kizárni a válaszadók körébıl. Ilyen kérdezett-típusok általában a kompetitor kutatócégek, a média és a kutatás tárgyához kapcsolódó iparágak dolgozói. A kizárás célja egyfelıl a kutatásra vonatkozó információk kiszivárgásának megakadályozása, másfelıl az elfogulatlan, laikus válaszadás biztosítása. Ez a törekvés azonban hiú, mivel az, hogy a kérdezett ezen kényes munkaterületek valamelyikén dolgozik-e, a saját nyilatkozatán alapul. Ezek a speciális elérési nehézségek, megszorítások többnyire csak csekély mértékben rontanak a minta reprezentativitásán, s az eltérések súlyozással helyreállíthatók. Idınként azonban extra erıfeszítésekkel sem hozható össze a megfelelı válaszadói összetétel. Ez szinte kizárólag vállalati minták esetében fordul elı. 30 Kérdezés módja Személyesség és személytelenség A háromféle kérdezési mód közötti alapvetı különbség, hogy a személyes, illetve telefonos kérdezéskor kontaktus jön létre két személy: a kérdezı és a kérdezett között, míg az online kérdezés személytelen: a kérdezett a számítógépes programmal áll interakcióban. Ez a személytelenség némely vonatkozásban hátrányára van az adatfelvételnek: említettük már, hogy a kérdezı hiánya

31 egyeseket komolytalan vagy hamis válaszadásra késztet. Habár a kérdezı nem bírálhatja felül, nem kérdıjelezheti meg a kérdezett válaszait, a jelenléte önmagában megakadályozza a teljesen légbılkapott, önellentmondásos, abszurd válaszok megszületését. A személytelen kérdezésnek azonban ugyanezen tırıl fakadó elınye is van a személyes kérdezéshez képest: a kérdezettek a kényes kérdésekre szívesebben válaszolnak egy számítógépnek, mint egy élı személynek. A telefonos kérdezés speciális a személyeshez képést abból a szempontból, hogy a kérdezı és a kérdezett csak hallják és nem látják egymást. Olyan kérdezési segédletek tehát, amelyek olvasáson vagy a látványon alapulnak (például a válaszlehetıségek listája vagy fénykép), telefonos kérdezéssel nem párosíthatók. Mivel a kérdezı nem látja a kérdezett mimikáját, viselkedését az interjú közben, az a fentebb említett öntudatlan kontrol, amelyet a kérdezı a kérdezett válaszainak valósághőségére gyakorol, kevésébé érvényesül, mint személyes megkérdezéskor. A szakirodalom egybehangzóan állítja, hogy a kérdezı befolyásolja a kérdezett válaszait, s ez a befolyás az imént említett valósághőség-kontrolon túlmenıen nemkívánatos. A kérdezıi befolyás leggyakoribb eredménye, hogy a válaszok "középre igazodnak" (semleges vagy a szélsıségek között elhelyezkedı válaszopció felé tendálnak), illetve a kérdezett feltételezése, ismeretei szerinti "normális" (társadalmilag elfogadott, méltányolt) válaszlehetıséget igyekeznek eltalálni. Az interjúszituációt a kérdezettek döntı többsége vizsgahelyzetként éli meg, amelyben a véleményét, a preferenciáit addig a határig hajlandó kifejezni, amíg az megítélése szerint nem sérti a kérdezıben kialakuló képet arról, hogy ı "rendes ember". Amikor a kérdezı az interjú meggyorsítása érdekében segíteni próbál a tanácstalan kérdezettnek, általában szintén a legszokványosabb válaszlehetıség felé orientálja. Az online adatfelvétel kevésbé késztet a feltételezett társadalmi elvárásoknak megfelelı szerep eljátszására, ezért az online adatfelvételekben szórtabb válaszmegoszlásokkal, drasztikusabb, militánsabb véleményekkel találkozunk, mint a személyes vagy telefonos adatfelvételekben. Ez nemcsak az ún. kényes kérdéseknél figyelhetı meg, hanem általában a vélemény- és attitőd-kérdéseknél, és az olyan tény-kérdéseknél is, amelyek bizonyos válaszopcióját választani vagy nem választani szégyellheti a kérdezett másvalaki jelenlétében. 31

32 32 Kérdezıi csalás Az online (és bizonyos mértékig a számítógéppel támogatott telefonos) kérdezési mód további elınye a személyes kérdezéssel szemben, hogy a kérdezıi csalás lehetısége kiiktatódik. Személyes kérdezés esetén a kérdıívek egy alacsony százalékát a kérdezı anélkül tölti ki, hogy felkeresné a kérdezettet, vagy ha fel is keresi, csak néhány könnyő kérdést tesz fel neki, a többit pedig a saját intenciójából pótolja. A kérdezık ellenırzése pénz és idı híján sosem teljeskörő, ezért a kérdezıi csalást nullára szorítani nem lehet. A kérdezıi csalás egy enyhébb, nem tetten érhetı formája, amikor a kérdezı nem szó szerint olvassa fel a kérdést, a válaszopciókat, hanem a saját szavaival átfogalmazva, illetve amikor az ún. félig zárt kérdéseknél felolvassa a válaszopciókat, holott azokat a kutató nem felolvasásra, hanem a válaszok rögzítésére szánja. Mindezt azért teszi a kérdezı, hogy az interjút meggyorsítsa (hogy ne tartsa fel túl soká a türelmetlen kérdezettet, illetve hogy javítsa a keresete és az idıráfordítás közti arányt). Ugyanezen okból személyes kérdezéskor elıfordul az is, hogy a kérdezı nem használja az elıírt kérdezési segédleteket. Ennek folytán a kérdezettek egy része nem teljesen ugyanazokra a kérdésekre válaszol, mint a többiek, ami rontja az adatok minıségét. Az online kérdezéssel ez a fajta torzulás is megszőnik. A kérdıív nyelvezete, a megfogalmazások összetettsége Ugyanazon kutatási témát és válaszadói kört feltételezve az online adatfelvétel ad lehetıséget a legbonyolultabb és a telefonos adatfelvétel a legegyszerőbb nyelvezető, gondolati hátterő kérdések feltevésére, a személyes adatfelvétel pedig ebbıl a szempontból valahol a kettı között helyezkedik el. A különbség a kérdezés módjából fakad. Az online kérdıívet a kérdezett maga olvassa. Többször is elolvashatja, ha nem érti, összevetheti a válaszlehetıségeket, nem kell bevallania, ha valamit nem értett és mód van hosszas magyarázatok, illusztrációk beiktatására a kérdıívbe. Személyes kérdezéskor a kérdezı olvassa fel a kérdéseket és válaszopciókat, s csak egynémely kérdéshez társítanak a megértést, megjegyzést könnyítı segédeszközt (pl. a válaszlehetıségek listáját, amelyet papíron átnyújt a kérdezı, vagy amelynek elolvasását a számítógépe képernyıjén teszi lehetıvé).

33 Telefonos kérdezéskor számolni kell a félrehallás eshetıségével, s a felkínált válaszopciók hosszának és számának nem szabad meghaladnia az átlagember számára egy hallásra megjegyezhetı mértéket. Mivel az online mintákban a népességhez képest erısen felülreprezentak a magasan iskolázottak, az online kérdıív nyelvhasználata közelebb állhat a kutató nyelvhasználatához, mint egy másfajta kérdıívé. Online kérdıívben olyan bonyolultabb gondolati mőveleteket igénylı kérdéseket is fel lehet tenni, amelyek hallás útján emészthetetlenek, megválaszolhatatlanok lennének. Mindezek miatt számos, az internettel össze nem függı kutatási téma is jobban vizsgálható online adatfelvétellel, mint személyes vagy telefonos kérdezéssel. Ilyenek például a mőszaki ismereteket feltételezı vagy a banki, biztosítási, postai, utazási témák. 33 Kérdéstípusok A kérdıív-kérdés formai megoldása alapvetıen a kérdés összetettségén, a válaszlehetıségek számán, hosszán, feltételhez-kötöttségén és a kérdezettıl elvárt válasz-cselekvésen múlik. A survey technikát a személyes adatfelvételhez találták ki, és az elterjedt, bevált kérdéstípusokat utólag adaptálták a telefonos és az online kérdezési szituációhoz. Nincs olyan, a telefonos vagy az online kérdezésben használatos kérdéstípus, válaszadási mód, amelynek ne lenne megfelelıje a személyes kérdezésben. A személyes és az online technológia lehetıségei e téren nagymértékben hasonlítanak, míg a telefonos kérdezés lehetıségei szerényebbek annak folytán, hogy kérdezı és kérdezett nincs egymás fizikai közelségében, és így a kérdezettnek átnyújtandó vagy az online kérdıívbe beépíthetı kérdezési segédeszközök nem használhatók. A telefonos kérdıívben ezért elemeire bontva, lerövidítve vagy leegyszerősítve szerepelnek a személyes vagy online kérdıív kérdései. Ideális esetben a telefonos kérdıív csupa rövid, dichotóm vagy legfeljebb három-négy válaszlehetıséget felkínáló kérdésbıl áll, s az ún. itemsoros kérdések (amelyekben ugyanazt kérdezzük sok, tipikusan tíz-húsz tételre vonatkozóan, például azt, hogy mennyire rokonszenvesek a megnevezett politikusok) néhány egy-két szavas itemre redukálva jelennek meg. Ordinális vagy folytonos skálák esetében telefonos kérdezésben a kevés léptékő, illetve a mindennapi életben is

34 használt skálák részesítendık elınyben, mint amilyen az ötfokú iskolai osztályozás vagy a valószínőség mértékét kifejezı százalék. Olyan válaszadási mód, amelynél a kérdezett verbális reakció nélkül felel, például csoportosítja a felkínált véleménytárgyakat (például a pártokat bal- és jobboldali csoportba) vagy elhelyezi önmagát valamely kontinuumon (például a baloldaliság-jobboldaliság skáláján), telefonos kérdezésben nem használható. Programozással megoldható mindaz a cselekvés, döntés, amelyet a személyes adatfelvételkor a kérdezı végez el, s a jelenleg forgalomban lévı személyes kérdıívek (kiváltképpen a számítógéppel támogatott kérdezéshez készítettek) és az online kérdıívek hasolósága ebbıl fakad. A számítógép intelligenciája azonban sokkal rugalmatlanabb, mint az emberé, ezért az online kérdıívben összetett döntést igénylı kimenetelt elérni sokkal nehezebb. Ugyanakkor a számítógép soha nem téveszt, tehát olyan fajta kérdések is bekerülhetnek a kérdıívbe, amelyeket személyes kérdezéskor óvakodnánk feltenni, gondolva arra, hogy a mindig sietı, a kutatói szándékot nem teljesen átlátó kérdezı úgyis eltévesztené. Mivel az online kérdıívet a kérdezett olvassa és online kérdezéskor nem fordulhat elı olyasmi, ami a személyes kérdezéskor a kérdezési segédeszköz használatát lehetetlené teszi (pl. a kérdezett nem tud olvasni, nem lát jól vagy a kérdezı elfelejtette magával vinni a kártyalapfüzetet), az online kérdıív jobban terhelhetı, mint a személyes. Terhelhetıségen itt azt értjük, hogy többször iktathatunk bele magyarázatokat, fogalomértelmezéseket, a kérdés kontextusba helyezését célzı felvezetı szövegeket, s ezek, valamint a kérdés és a válaszopciók szövege hosszabb lehet, mint a személyes kérdıívben. A válaszopciók száma is növelhetı. Minden programozott kérdıívben (legyen az adatfelvétel személyes, telefonos vagy online), valamint a hagyományos személyes adatfelvételben is alkalmazhazhatók az olyan speciális kérdések, amelyekben a felajánlandó válaszlehetıség attól függ, hogy a kérdezett elfogadott vagy elutasított egy elızı válaszlehetıséget. Ilyen például az ártesztek egy fajtája, amelyben a vizsgált termék vagy szolgáltatás árát növekvı vagy csökkenı ordinális skálán kérdezik, és a kérdezést abbahagyják az elsı, a kérdezett által elfogadhatónak ítélt árkategóránál. Szintén a programozott kérdıívekben használatos az a kérdéstípus, amelynek tételeit random sorrendben kínálják fel a kérdezettnek. Ennek a megoldásnak az a 34

35 célja, hogy kiküszöböljék az itemek sorrendjébıl adódó hatást. (A válaszadók ugyanis a felsorolás elején álló tételeknek nagyobb figyelmet szentelnek.) Ezen kérdéstípus megfelelıje volt hajdan a személyes kérdezésben az ún. kártyacsomag, amelynek kártyáit a kérdezınek összekeverve kellett a válaszadónak átadni. Azt azonban, hogy ez az összekeverés megtörtént-e, nem lehetett ellenırizni. Ugyancsak random módon kapják a kérdezettek a véleménytárgyakat egy másik, a programozott kérdıívekben használható kérdéstípusban. Itt azonban nem csak az a cél, hogy a véletlennel semlegesítsük a sorrend befolyását, hanem az is, hogy a kérdezetteket megkíméljük a hosszas, monoton kérdezéstıl. Ilyenkor a véleménytárgyak teljes szettjének csak egy kisebb részét kapja meg egy-egy kérdezett (mondjuk kilencet, ha a vizsgálandó jelenségegyüttesnek 81 kategóriája van), és utólagos matematikai-statisztikai eljárás kombinálja össze a válaszokat olyan adatmátrixszá, mintha minden kérdezettet a teljes szettrıl megkérdeztünk volna. 35 Kérdezési segédeszközök A kérdezési segédeszközök egyik fajtája a kérdezıt segíti a munkájában, másik fajtája pedig a kérdezett válaszadását könnyíti meg. Mindkét fajta segédeszköz alkalmazhatósága részint azon múlik, hogy a kérdezést támogatja-e számítógép, részint pedig azon, hogy hallás vagy olvasás útján jut el a kérdés a válaszadóhoz. Ma már a személyes adatfelvételek többsége számítógéppel támogatott, a telefonos adatfelvételeknek pedig szinte mindegyike ilyen. Professzionális survey-k esetében az online adatfelvételek mögött sem csak egy webes applikáció áll, amely a válaszok rögzítését, összegyőjtését végzi, hanem célszoftver vagy az adott adatfelvételhez írt egyedi program, amely a megszabott feltételek teljesülése esetén kommunikál a kérdıív kitöltıjével (pl. figyelmezteti, ha kihagyott egy kérdést vagy lehetetlen mennyiséget írt be válaszként) és meghozza azokat a döntéseket, amelyek egyébként a kérdezı hoz meg. A kérdezıt segítı eszközök A kérdezıt segítı eszközök klasszikus példája az ún. kérdezıi instrukció. Ez a hagyományos kérdıíveknél a kérdıívben szereplı, a kérdezınek szóló szöveg,

36 amely arra nézve tartalmaz utasítást, hogy a kérdést a kérdezettek mely csoportjának kell feltenni, illetve egy adott válaszlehetıség választása esetén hol, mely kérdésnél kell a kérdezést folytatni. Ezen ugrásnak nevezett utasításon kívül másféle kérdezıi instrukciók is léteznek, például olyanok, amelyek az elfogadható válaszok tartományára (pl. nem lehet a születési évre adott válasz egy bizonyos évszámnál nagyobb) vagy a kérdezett kitérı válaszát követıen a felteendı segédkérdésre vonatkoznak. A programozott kérdıívekben a kérdezıi instrukciót a programba épített feltételek, illetve a feltételek teljesülése esetén az általuk kiváltott reakció (pl. hibaüzenet megjelenése, lapozás a megfelelı kérdésre) helyettesíti. Egy másik széleskörően alkalmazott, a kérdezıt segítı eszköz az ún. mátrixkérdés. Ez több, egymással összefüggı kérdés csoportja, melyekhez a válaszlehetıségeket táblázatos formában jelenítik meg. A kérdezést-válaszadást gyorsítja, a kérdezıi tévesztés, kifelejtés esélyét csökkenti ez a fajta, a személyes kérdezéshez kifejlesztett, de aztán az online adatfelvételben is használt kérdéstípus. Személyes kérdezéskor a kérdezett elvileg ugyanúgy hallja a mátrixkérdéshez tartozó kérdéseket, mintha azok egyenként lennének felsorolva a kérdıívben (a valóságban azonban, fıleg, ha a mátrix-kérdés olyan összetett, hogy a kérdezınek is nehéz eligazodni benne, a kérdezı és a kérdezett együtt szokta kitölteni a táblázatot). Online kérdezéskor a válaszadó áttekintését segíti és a lapozás, gördítés kiküszöbölése folytán a kitöltési idıt csökkenti az efajta megoldás. Klasszikus példája ennek az ún. háztartás-tábla, amelyben a közös háztartásban élı személyeket sorolják fel valamiféle azonosítóval (pl. az utónevével vagy a kérdezetthez való családi viszonyával), s valamennyiıjükrıl feljegyzik a nemet, a születési évet, az iskolai végzettséget, és esetleg más jellemzıket, mint amilyen a foglalkozás vagy az internethasználat. Programozott kérdıívekben használható kérdezıi segédeszköz a szükséges számításokat elvégzı algoritmus. Egyszerő példa erre az a kérdéstípus, amelynél a kérdezettnek 100%-ot kell szétosztania megadott itemek között. (Például: Abban, amit Ön elért az életében, mekkora szerepet játszott a származása, a neveltetése, az iskolázottsága, a házassága, a jelleme, a történelem, a szerencse?) Ha algoritmussal támogatjuk a kérdezıt, nem neki kell összeadnia, hogy a kérdezett válaszai kiadják-e a 100%-ot, hanem eltérés esetén a program figyelmezteti erre. Bonyolultabb esetekben olyasmit kérdezünk, amit a kérdezı nem is tudna hirtelen, a 36

37 kérdezési szituációban kiszámítani. Ilyen lehet például, ha valamely árengedmény érzékelhetısége a kutatás tárgya, és az árengedményt a szolgáltató a kérdezett átlagos villany- és gázszámla-nagysága függvényében kívánja nyújtani. Ugyancsak a kérdezı feladatát megkönnyítı, az adatminıséget javító programozott megoldás a kérdés "testreszabása". Bizonyos kérdéseket az egyértelmőség kedvéért célszerő a kérdezett valamely jellemzıjének, korábbi válaszának megfelelıen megszövegezni. Ha számítógépes program támogatja a kérdezést, akkor az átfogalmazást nem kell a kérdezıre bízni, hanem a kérdés szövegébe a feltételtıl függı szó helyére egy változót lehet illeszteni, melynek a képernyın megjelenı értéke a kérdezett személyére szabott. Például ha a politikusok iránti rokonszenv vizsgálata után a kérdezést a reszpondensnek legszimpatikusabb politikusra vonatkozóan kívánjuk folytatni, akkor gyorsabb és megbízhatóbb megoldás ezt a politikust elıre meghatározott, azonosan alkalmazott feltételrendszerrel a számítógéppel kiválasztatni az elızıleg adott válaszai közül és a nevet a kérdés szövegébe behelyettesíteni. 37 A kérdezettet segítı eszközök A kérdezettet segítı leggyakoribb eszközök a személyes adatfelvételben a válaszlehetıségeket vagy a véleménytárgyakat felsoroló kártyalapok (melyeket szokás kártyalapfüzetben összefőzni), kártyacsomagok (melyek külön lapokként használhatók, hogy csoportosíthatók, rendezhetık legyenek), fényképek (melyek a véleménytárgy, például egy képviselı-jelölt vagy egy árucikk azonosítását szolgálják), termékminták. A termékminták kivételével hacsak nem virtuális termékrıl van szó valamennyi szokásos segédeszköz beépíthetı az online kérdıívbe, sıt az online adatfelvételben további lehetıségek is rendelkezésre állnak. (Ezek, ha nem igényelnek szerver-kapcsolatot, vagy ha igényelnek, de van a kérdezıi lapotopnak internetkapcsolata, a számítógéppel támogatott személyes kérdezéskor is bevethetık.) Leggyakrabban videókat, web site-okat szoktak survey keretében bemutatni és azután véleményeztetni a kérdezettekkel. Az online adatfelvétel sokszor a kérdezett számítógépének, internetkapcsolatának, böngészıjének a jellemzıit vizsgálja. Az internetezık egy el nem hanyagolható hányada (fıleg a nık) azonban nem járatos ezen a téren. Ezért az efféle kutatási

38 tematikához idınként online szolgáltatásokat társítanak, például megmérik a válaszadó internetkapcsolatának sebességét egy erre szolgáló nyilvános szerveren. 38 A válaszadás ösztönzése Húsz-harminc évvel ezelıtt szokásban volt a válaszadókat valamiféle kis ajándékkal (pl. egy golyóstollal) jutalmazni, ma már legfeljebb egy ún. köszönıkártyát adnak a kérdezık a kérdezetteknek, amelyen a kutatócég elérhetısége is fel van tüntetve. A személyes és a telefonos adatfelvételek kérdezettjeivel általában semmiféle kapcsolatot nem tartanak a kutatóhelyek, a kapcsolattartást sem a kérdezettek, sem a kutatók nem kezdeményezik. A visszajelzés és a jutalmazás hiánya nem ösztönzi a kutatásokban való részvételt. Online adatfelvételek esetében könnyebben megvalósítható a kapcsolattartás, s ezáltal a kérdezettek involválása. A kutatócégek a weblapjukon közzétesznek kutatási adatokat, rövidített kutatási jelentéseket, s ezáltal a kérdezettek értesülhetnek arról, hogy mire és hogyan használták fel a válaszaikat. Az online kérdıívek kitöltıi általában automatikus t kapnak, amiben a kutatócég köszönetet mond a kitöltésért. Meglehetısen gyakran pénz- vagy tárgyjutalomban részesülnek az online kutatások kisorsolt résztvevıi. Olcsóbb megoldás kínálkozik, ha a kutatás megrendelıje letölthetı tartalmat árul az interneten, s a kutatás résztvevıinek lehetıvé teszi valamilyen online tartalom (például egy film vagy három zeneszám) ingyenes letöltését.

39 39 AZ ADATFELVÉTELI TECHNOLÓGIA HATÁSA A MÉRT ADATOKRA Az adatfelvételi technológia hatását a mért adatokra egy személyes és egy online adatfevételbıl nyert adatokkal fogjuk illusztrálni. Ezen adatfelvételeket az Ipsos Zrt. bonyolította le a március 9-i, a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlésére vonatkozó népszavazás elıtt. Azért választottuk e két adatfelvételt az adatfelvételi technológiák befolyásának illusztrálására, mert a népszavazás alkalmat ad a közvélemény-kutatási adatok és a népszavazási aktus eredményeinek összehasonlításra. A népszavazáson a választásra jogosultak fele vett részt, és a résztvevık 99,2%-a érvényesen szavazott. (Az érvénytelenül szavazóktól, elhanyagolható létszámuk miatt, eltekintünk az összehasonlításban.) A tandíj és a vizitdíj kérdésében az érvényesen szavazók 82%-a, a kórházi napidíj kérdésében pedig a 84%-a "igen"- nel szavazott. A két kutatás paramétereit az alábbiakban foglaljuk össze. Személyes Online Adatfelvétel ideje február február Alapsokaság 18+ népesség 18+ internetezık Címjegyzék Mintavétel Elérhetetlen kérdezettek pótlása Súlyozás Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala adatbázisa kétlépcsıs rétegzett véletlen kvóta szerinti kiválasztás nem, korcsoport, lakóhely, iskolai végzettség szerint a továbbvezetett népszámlálási adatok alapján Mintanagyság online panel kvóta szerinti kiválasztás kvóta szerinti kiválasztás nem, korcsoport, lakóhely, iskolai végzettség szerint a Nemzeti Média Analízis adatai alapján

40 40 Kérdıívek eltérései Mindkét kérdıívben szerepel kérdés a népszavazási részvételre és a három népszavazási kérdésben való állásfoglalásra vonatkozóan. A kérdések megfogalmazása, a népszavazási tárgyak sorrendje azonban nem teljesen azonos, és az összehasonlítandó kérdések eltérı kontextusban szerepelnek a kérdıívben. Ezek a különbségek, különösen a kontextuális különbség, befolyásolhatták a válaszokat. A népszavazásra feltett, illetve a közvélemény-kutatásokban megkérdezett kérdések a következık voltak: Népszavazás Személyes adatfelvétel Online adatfelvétel Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvıbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követı év január 1-jétıl ne kelljen kórházi napidíjat fizetni? Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbetegszakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követı év január 1-jétıl ne kelljen vizitdíjat fizetni? Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsıfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük? A kórházi napidíj eltörlésére vonatkozó kérdés így szól: "Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvıbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követı év január 1-jétıl ne kelljen kórházi napidíjat fizetni? (Ha mégis elmegy a népszavazásra) Ön hogyan szavaz ebben a kérdésben? A vizitdíj eltörlésére vonatkozó kérdés így szól: Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és járóbeteg-szakellátásért továbbra se kelljen vizitdíjat fizetni? (Ha mégis elmegy a népszavazásra) Ön hogyan szavaz ebben a kérdésben? A tandíj eltörlésére vonatkozó kérdés így szól: Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsıfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni? (Ha mégis elmegy a népszavazásra) Ön hogyan szavaz ebben a kérdésben? Az alábbi táblázatban a népszavazási kérdéseket olvashatja. Kérem, mondja meg, hogy (ha mégis elmenne) igennel vagy nemmel szavazna a következı kérdésekre! Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvıbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követı év január 1-jétıl ne kelljen kórházi napidíjat fizetni? Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbetegszakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követı év január 1-jétıl ne kelljen vizitdíjat fizetni? Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsıfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?

41 A megfogalmazás módja a személyes adatfelvételben azért befolyásolhatta a válaszokat, mert a bevezetı mondatok explicitté tették, mirıl lesz szavazás ("a kórházi napidíj/vizitdíj/tandíj eltörlésére vonatkozó kérdés"), holott maguk a népszavazási kérdések hosszasságuk, hivatalos nyelvhasználatuk miatt sokkal nehezebben érthetıbben fogalmazzák meg ugyanezt, ráadásul burkolt kettıs tagadással (melynek következtében igennel kellett szavaznia, aki nem akarta ezeket a díjakat és nemmel kellett szavaznia, aki akarta ıket). Az online adatfelvétel kérdésében két zavaró, elemi hiba szerepel ("mondja meg" holott a reszpondens jelöléssel felel, illetve a táblázat fejlécében nem a kérdésben szereplı alternatíva ("igennel", "nemmel") van megismételve, hanem az "igen" és "nem" szavak szerepelnek, ami miatt a felületesen olvasó kitöltı félreérthette a kérdést: azt hihette, hogy arra kell válaszolnia: fog-e szavazni ezekben a kérdésekben. A személyes kérdıív tehát világosabban tárta a kérdezettek elé a népszavazási kérdéseket, mint a népszavazási kérdések maguk, az online kérdıív pedig még homályosabbá tette a kérdezéstechnikailag amúgy is súlyos problémáktól terhes népszavazási kérdéseket. A személyes adatfelvétel ún. omnibusz kérdıívvel történt, azaz a kérdıívben többféle kutatási téma kapott helyet. A kérdıív elsı blokkja a választói magatartással: a 2006-os parlamenti választáson való részvétellel, szavazattal, és az aktuális részvételi szándékkal, pártpreferenciával foglalkozik. Ez után következik a politikusok népszerőségét vizsgáló, majd pedig a népszavazásra vonatkozó blokk, s ezen belül rögtön a népszavazási részvételi szándékot, és a három népszavazási kérdésben való állásfoglalást tudakoló kérdés. A kérdıív összes, nem politikai témájú blokkja ezek után jön sorra. Az online adatfelvétel önálló kérdıívvel történt. Ennek elsı blokkjában a népszavazási kérdésekkel összefüggı értékek (pl. szabad piac, egyenlıség, szolidaritás) vizsgálata történt meg, majd a következı néhány blokk általánosságban közelíti meg a népszavazási kérdéseket: a kérdezett ismereteit és attitődjeit méri (tudja-e, hogy mirıl lesz népszavazás, mi lehet a népszavazás következménye, mi a pártok álláspontja a népszavazási tárgyakban, van-e más országokban vizitdíj, illetve mi a népszavazás jelentısége az emberek életében, a pártok pozíciójában, milyen okból támogatható az "igen" és a "nem" válasz a népszavazásra feltett kérdésekben). Ezen, a kérdezettet gondolkodásra, a témában 41

42 való elmélyedésre késztetı kérdéssorozat után kerül sor a kérdezettet személyesen megcélzó, a részvételi szándékát, szavazási preferenciáját feltáró kérdésekre. Néhány további blokk taglalja ezt követıen a népszavazási kérdésekkel, a várható részvétellel és szavazati arányokkal kapcsolatos véleményeket, majd a 2006-os parlamenti listás szavazatra és az aktuális pártpreferenciára vonatkozó kérdések következnek, végül pedig néhány, a népszavazási tárgyakkal, a politikai irányultsággal lazábban összefüggı kérdés. A személyes kérdıív tehát a pártpreferenciákat, politikai szimpátiákat idézte fel a népszavazási magatartást tudakoló kérdések elıtt, azaz elısegítette, hogy a kérdezett a neki szimpatikus párt, politikus álláspontjának megfelelıen foglaljon állást a népszavazási tárgyakban. Az online kérdıív viszont arra sarkallta a kérdezettet, hogy kevésbé a pártpreferenciája szerint, mint inkább a racionalitás jegyében, illetve különféle viszonyítási csoportok, lehetséges következmények tükrében fontolja meg a jövendı szavazatát. Választási elırejelzésre, tehát a tényleges népszavazási eredmények megközelítésére a személyes kérdıív kontextusa sokkal kedvezıbb, mint a választásszociológiai célzatú online kérdıívé. 42 Minta és súlyozás Mielıtt a közvélemény-kutatási adatokat bemutatnánk, szükséges szemügyre vennünk a két adatfelvétel mintáját, súlyozását, mert a közvélemény-kutatási adatok eltérését az online adatfelvétel nem kielégítı merítési bázisa (az online panel) vagy a súlyozás alapjául vett kutatási adatok (Nemzeti Média Analízis) esetleges meg nem felelısége is magyarázhatja. A két minta súlyozás elıtti és súlyozás utáni összetételét a reprezentativitási szempontok szerint az alábbi táblázat tartalmazza:

43 1. táblázat A minta összetétele (%) személyes adatfelvétel online adatfelvétel súlyozás elıtt súlyozás után súlyozás elıtt súlyozás után NEM férfi nı KORCSOPORT éves éves éves éves X éves ISKOLAI VÉGZETTSÉG nem érettségizett érettségizett diplomás LAKÓHELY Budapest megyeszékhely város község összesen Amint ebben a táblában láthatjuk, a személyes adatfelvétel mintája alig szorult súlyozásra. A 14 súlyozási kategória közül csak háromnak a gyakorisága tért el a kívánatostól a mintavételi hibát meghaladó mértékben, tehát a kategóriák túlnyomó részénél az eltérés elhanyagolható volt. A nemi és a lakóhelyi arányokat a véletlen mintavétel szinte tökéletesen behozta, a súlyozás csak az életkori és az iskolázottsági megoszlást korrigálta. A súlyok szórása kicsi, a legkisebb súly 0,9, a legnagyobb pedig 1,2. Egy tizedesjegyre kerekítve csak négy súly tér el az 1-tıl. Az online minta esetében 12 kategória gyakorisága tér el számottevıen a kívánatostól. Mind a négy dimenzióban statisztikailag jelentıs mértékben korrigálni kellett a megoszlást. A súlyok szórása nagyobb, és a súlyok jóval tágabb határok: 0,7 és 1,9 között mozognak. Egy tizedesjegyre kerekítve 11 súly tér el az 1-tıl. Az online adatfelvétel tehát rosszabbul tükrözi a felnıtt internetezık megoszlását az alapvetı társadalmi-demográfiai dimenziókban, mint a személyes adatfelvétel a teljes felnıtt lakosság megoszlását. A súlyozás azonban elfogadható módon

44 beállította az online mintát azokra az arányokra, amelyeket 2008-ban nagy mintán végrehajtott személyes adatfelvételbıl (a Nemzeti Média Analízisbıl) nyertünk. 44 A közvélemény-kutatási és a népszavazási eredmények összehasonlítása Az alábbiakban tehát olyan adatfelvételek adatait fogjuk összevetni, amelyek nem csak az adatfelvételi technológiában (személyes, illetve online) különböznek, hanem az összehasonlítandó kérdések feltevésének módjában és a minta minıségében is. Emiatt nem tudjuk tisztán kimutatni a technológia okozta különbségeket, hanem azok összevegyülve jelennek meg az egyéb, az adott technológiához kapcsolódó különbségekkel. Részvétel Ha úgy gondolkodunk bár a közvélemény-kutatók nem mindig ezt a megoldást választják, hogy a népszavazási részvételt azok aránya prognosztizálja, akik a közvélemény-kutatásban akképpen nyilatkoznak, hogy biztosan részt vesznek a szavazási aktuson, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a személyes adatfelvétel kis mértékben felülbecsülte a részvételi arányt. A személyes adatfelvétel során mért adat 2,9 százalékponttal haladja meg a tényleges részvételi adatot. Az online adatfelvétel adatát nem hasonlíthatjuk közvetlenül össze a tényleges részvételi adattal, mivel az online adatfelvétel a választásra jogosultaknak csupán a felét, az internetezıket reprezentálja, és a népszavazáson résztvevık megoszlását nem ismerhetjük internetezı-nem internetezı bontásban. A személyes adatfelvételben az internetezık nagyobb arányban nyilvánítottak részvételi szándékot (54%), mint a nem internetezık (52%). Ha azzal a jogos feltételezéssel élünk, hogy a valóságos népszavazási aktuson is magasabb volt 1-2 százalékponttal az internetezık részvétele, mint a nem internetezıké, akkor arra következtethetünk, hogy az online adatfelvétel jobban eltalálta a részvételi arányt, mint a személyes.

45 2. táblázat Részvétel a népszavazáson (%) személyes adatfelvétel online népszavazási teljes minta internetezık adatfelvétel eredmény biztosan nem vesz részt ,5 valószínőleg nem vesz részt valószínőleg részt vesz biztosan részt vesz ,5 nem tudja összesen A személyes adatfelvételben történt felülbecslés legfıbb oka megítélésünk szerint az, hogy a népszavazás kitőzött idıpontjához közeledve lanyhult a részvételi szándék. A népszavazásra feltett három kérdéshez a választásra jogosultak jelentıs hányada, jellemzıen a kormánypártok hívei ambivalensen viszonyultak: a párpreferencia küzdött bennük az egészségügy és az oktatás ingyenességéhez való ragaszkodással, illetve kisebb körben a szolidaritásérzet a népszavazási tárgyakban elsısorban érintettekkel (az idısekkel és a diákokkal) a közgazdasági racionalitással, társadalomfilozófiai attitőddel. Akik nem tudtak úrrá lenni a kognitív disszonanciájukon, inkább nem mentek el szavazni. A részvételre vonatkozó döntést emiatt az ambivalencia miatt viszonylag sokan csak a népszavazás napján hozták meg. A részvételi arány felülbecslésének tehát lehet idıbeli tényezıje: az itt vizsgált közvélemény-kutatások túl korán készültek ahhoz képest, hogy a választók jó részének nehéz volt a preferenciájában önmagával megegyeznie. Az, hogy a személyes adatfelvétel valamivel erısebben felülbecsülte a részvételi arányt, mint az online adatfelvétel, valószínőleg több okra vezethetı vissza. Az egyik ilyen ok lehet a kérdezı jelenlétébıl fakadó társadalmi kontroll. A norma szerinti magatartás az, hogy az állampolgár részt vesz egy népszavazáson. Ezért a részvétel szándékát könnyebb kinyilvánítani egy idegen (a kérdezı) elıtt, mint a távolmaradás szándékát. Mint azt fentebb körvonalaztuk, a személyes adatfelvétel a pártpreferenciák asszociáltatása és népszavazási tárgyak köznyelvi interpretálása révén segítette, az online adatfelvétel pedig a problémák, a buktatók, a dilemmák felvetése révén megnehezítette az állásfoglalást a népszavazásra feltett kérdésekben. Annak, hogy az online adatfelvétel kevésbé túlozta el a részvételi arányt, lehet oka az is, hogy az

46 online kérdıív mintegy szimulálta a népszavazás elıtti napokban kialakuló helyzetet, amelyben elsısorban a média hatására az állampolgár tudatában elıtérbe kerültek, a korábbinál nagyobb figyelemre, belegondolásra érdemesültek a népszavazási kérdések. Az internetezık és nem-internetezık társadalmi státusza eltérı: az elıbbiek fiatalabbak, urbánusabbak és egészében véve jobbmódúak. (Habár a falusi internetezık átlagos vagyoni helyzete jobb, mint a városi internetezıké, mivel a falvakban tipikusan a felsı réteg, a nagyvárosokban pedig a felsı és a középréteg internetezik.) A társadalmi státusz befolyásolja a pártpreferenciáit is és a népszavazási tárgyakhoz való viszonyulást is. A népszavazáson való részvétel szándéka az adatok tanúsága szerint összefüggött a pártpreferenciával, illetve a népszavazási tárgyakban való állásfoglalással (s ez minden valószínőség szerint a tényleges szavazási aktuson is így volt). Mindezen tényezık komplex összefüggése folytán az az ésszerő feltételezés, hogy az internetezık némileg magasabb arányban tervezték a népszavazási részvételt, mint a nem internetezık s ez, ahogy már fentebb említettük, a személyes kérdezéssel vizsgált internetezık és nem-internetezık vonatkozásában így is van. Az online módon megkérdezettek adata azonban ellentmond e várakozásnak: csak az 52%-uk nyilvánított ki biztos részvételi szándékot. Noha ezt korábban felsororolt tényezık is okozhatják, mintával kapcsolatos anomália is rejtızhet a háttérben. Ilyen elképzelhetı anomália, ha az online panel, illetve minta összetétele nem tükrözi híven a pártpreferenciákat. Ezt a hipotézist azonban a jelen vizsgálat alapján lehetetlen korrektül ellenırizni, mivel nincs az online kérdıívben klasszikus pártpreferencia kérdés. A 2006-os szavazatot tudakoló azonban van, és a négy akkori parlamenti pártra vonatkozóan a jelenlegi preferenciát tízfokú skálán osztályoztató kérdés szintén van. Ezek hozzávetıleges összehasonlításra adnak alkalmat a személyesen és online módon megkérdezett internetezık pártaffiliációját illetıen. (Ld. a Függelék 15. és 16. ábráját.) Ezen összehasonlítás eredménye azt sejteti, hogy az online mintában 2008-ban túl kevés volt a Fidesz-szimpatizáns, illetve a jobboldali orientációjú válaszadó. Ezt az anomáliát okozhatja például az online panel toborzásában elıforduló kiegyensúlyozatlanság (mondjuk ha a paneltagokat zömmel baloldali vagy liberális hírnevő internetes portálokon rekrutálják) vagy a jobboldali válaszadók ellenérzése a kutatócég iránt (ami miatt ritkábban regisztrálnak az online panelbe, 46

47 mint a baloldaliak). Mindezek folytán elképzelhetı, hogy nem az online adatfelvétel egyik erénye (hogy a számítógépes programnak ıszintébben válaszolnak az emberek, mint a kérdezınek), hanem éppenhogy egy fogyatékossága (a torz minta) okozta ebben az esetben, hogy az online adatfelvétel adata közelebb esik a valóságos adathoz. A közvélemény-kutatási adatokból másfajta, bonyolultabb módon is szokás részvételi becslést készíteni. Anélkül, hogy ennek részleteibe belemennénk, meg kell említenünk, hogy a tényleges és a közvélemény-kutatási adat itt megfigyelt eltérését az is okozhatja, hogy egyszerően a biztos részvételt ígérık arányát tekintettük a részvételi arányt jósló adatnak, holott a valóságban minden bizonnyal az történt, hogy a biztos részvételt ígérık kis hányada nem jelent meg a szavazófülkékben a szavazáskor, míg azoknak a kis hányada, akik kevésbé határozott részvételi szándékot jeleztek, elment szavazni. 47 Állásfoglalás a népszavazási tárgyakban A személyes adatfelvételi technológia mindhárom népszavazási tárgyban alulbecsülte az "igen" szavazatok arányát. A népszavazási eredményhez viszonyítva a személyes adatfelvétel biztos részvételt ígérıinek adata a kórházi napidíj tekintetében 6, a vizitdíj tekintetében 6, a tandíj tekintetében 5 százalékponttal alacsonyabb.

48 3. táblázat Állásfoglalás a népszavazási tárgyakban (%) KÓRHÁZI NAPIDÍJ 48 személyes adatfelvétel online adatfelvétel népszavazási biztos részvételt biztos részvételt biztos részvételt eredmény ígérık ígérı internetezık ígérık igen nem nem tudja összesen VIZITDÍJ igen nem nem tudja összesen TANDÍJ igen nem nem tudja összesen Ezt az eltérést a részvétel kismérvő fölülbecslése önmagában nem magyarázhatja. Ha a személyesen megkérdezett, biztos részvételt ígérık adatsorát a tényleges részvételi aránnyal besúlyozzuk, a mért 78, 76, 77%-os "igen" arányok nem mozdulnak el. Az eltérésnek mégis a részvétellel összefüggı oka lehet: nevezetesen az, hogy azok közül, akik a "nem" választ preferálták, aránylag kevesebben mentek szavazni, mint azok közül, akik az "igen" választ preferálták. A biztos részvételt ígérık 71%-a mindhárom népszavazási tárgyban az "igen" választ tervezte, s csak a 29%-uk kívánt egy vagy több kérdésben nemlegesen voksolni. Ha egy egyszerő és önkényes becslést alkalmazunk, azt feltételezve, hogy a 71%-ból mindenki elment szavazni, a 29%-nak pedig csak a kétharmada járult az urnákhoz, akkor 84, 82, 83%-os "igen" arányt, azaz a tényleges szavazási eredménnyel megegyezı adatsort kapunk. Ha az online adatfelvételt áttételesen, a személyesen megkérdezett internetezık adatsorát gondolatban bekombinálva, összevetjük a népszavazási eredményekkel, azt látjuk, hogy az online adatfelvétel rosszabbul prognosztizált, mint a személyes. Ennek a részvétel kapcsán már említett okai lehetnek: a népszavazási kérdéssort

49 befolyásoló megelızı kérdések és a jobboldali irányultságú válaszadók alulreprezentáltsága. Fıleg azok mentek el szavazni március 9-én, akiknél az igenlı válasz sem a pártpreferenciájukkal nem ütközött (azaz a népszavazást kezdeményezı Fideszt preferálták), sem pedig nem érzékelték azt ellentmondásban állónak az ideális társadalmi elrendezésrıl való felfogásukkal. Az online adatfelvétel, a fentebb jelzett körülmények folytán, éppen ezen attitőd-csoport megnyilvánulásához adott kevésbé lehetıséget. 49

50 50 MEGFONTOLÁSOK A HIBRID ADATFELVÉTELEK TERVEZÉSÉHEZ 2008-ban az 50 évesnél fiatalabb felnıttek 69%-a, az 50 évesnél idısebbek 33%-a internetezett. Ha ekkor úgy döntünk, hogy személyesen csak az 50 évesnél idısebbeket kérdezzük meg, az 50 évesnél fiatalabbakat pedig online módon vizsgáljuk, és azután az adataikat megfelelıképpen összesúlyozzuk, az itt következı táblázatban szereplı adatokat kapjuk. 4. táblázat Személyes és online adatfelvétel összesúlyozása (%) RÉSZVÉTEL A B C D E online személyes adatfelvétel hibrid eltérés adatfelvétel teljes minta 50+ évesek adat A-D évesek biztosan nem vesz részt ,1 valószínőleg nem vesz részt ,0 valószínőleg részt vesz ,9 biztosan részt vesz ,5 nem tudja ,3 összesen KÓRHÁZI NAPIDÍJ igen ,7 nem ,8 nem tudja ,1 összesen VIZITDÍJ igen ,4 nem ,4 nem tudja ,9 összesen TANDÍJ igen ,3 nem ,4 nem tudja ,3 összesen Láthatjuk a táblázatban, hogy a hibrid adat a biztos részvételt ígérık arányát tekintve azonos a személyesen megkérdezett teljes minta adatával, míg a népszavazási tárgyak hibrid adatai (az "igen" válaszok aránya) rendre 3, 6, 5

51 százalékponttal alacsonyabbak, mint a személyes adatfelvétel megfelelı adatai. Ennél a vizsgálatnál tehát néhány millió forint megtakarítása árán rosszabb adatot produkáltunk volna, mint a tisztán személyes adatfelvétellel. A minket érdeklı kérdés azonban nem az, hogy mi történt volna három évvel ezelıtt e két, nem hibrid kutatásra tervezett adatfelvétellel, hanem az, hogy jelenleg mi az esély jó minıségő adat elıállítására hibrid kutatásra tervezett adatfelvétellel. A fenti táblázat adatsorainak eltérései ugyanis részint abból adódnak, hogy akkor nem volt célunk a személyes és az online adatfelvétel összehangolása, részint pedig abból, hogy három évvel ezelıtt az internethasználat a fiatalabb korcsoportokban is kevésbé volt elterjedt, mint ma, illetve hogy az akkori online panel struktúrája torzabb volt, mint a maié. Teljesen azonos felépítéső, megfogalmazású kérdıívvel a mai penetráció mellett az azóta feljavult online panelt használva minden bizonnyal kedvezıbb eredményeket érhetnénk el. Azonban a személyes és a hibrid adat eltérése mögött egy olyan tényezı is áll, amely még ez esetben is negatívan hatna adataink minıségére. Nevezetesen az, hogy a éves nem internetezıket sem az egyik, sem a másik mintában nem kérdeznénk meg, azaz ıket nem reprezentálnánk. (2008-ban a felnıtt népességben 17% volt a éves nem internetezık gyakorisága.) Az ebbıl fakadó hiba annál kisebb, minél kisebb az arányuk a korcsoportjukban, tehát idıben csökkenı tendenciájú jelenségrıl van szó. Elvileg elképzelhetı valamiféle kisegítı megoldás e probléma orvoslására. Ilyen lehetne például az, ha a megkérdezendı személyeket olyan adatbázisból választanánk, amely tartalmazza azt az információt, hogy a személy internetezik-e, s ha igen, mely címen érhetı el. Ez esetben a nem internetezı éveseket ugyanúgy személyesen kereshetnénk fel, mint az 50 évesnél idısebbeket. Ilyen adatbázissal azonban csak nagyon szők körrıl: a korábban személyesen megkérdezettek körérıl rendelkezünk, s az adatbázisnak számos bizonytalansága van. Egy másik megoldás lehetne, ha elızetes szőrıkérdıívvel derítenénk ki a kérdezendık online elérhetıségét. Ha a szőrıkérdezés személyesen történne, közel akkora kérdezési költséget produkálna, mintha a teljes kérdıívet személyesen kérdeznénk le. Telefonos szőrıkérdezés olcsóbb lenne, de a minta nyilvántartása, a kiesettek pótlásának korrekt végrehajtása, az adatfelvétel adminisztrálása és fıképpen az internetezık rábírása, 51

52 hogy a telefonos kapcsolatfelvétel után online módon töltsék ki a kérdıívet, olyan extra nehézségekkel járna, ami kétségessé teszi a megoldás kivitelezhetıségét. Lebonyolíthatónak tőnik viszont egy olyan öszvér-megoldás, amelyben elsı lépésben online adatfelvételt hajtanánk végre kvóta szerinti kiválasztással, második lépésben pedig személyes vagy telefonos adatfelvétellel kérdeznénk meg olyan csoportokat, amelyek online módon túl kis létszámban válaszoltak. Ez a megoldás nem növelné annyira az adatfelvételi idıt, mint elsı pillantásra gondolnánk. Mivel elıre tudható, hogy mely kategóriákban lesz hiányunk, a második adatfelvételt ugyanakkor meg lehet kezdeni, mint az elsıt, csak a befejezıdését kell attól függıvé tenni, hogy mekkora létszám hiányzik az egyes kategóriákban. Egy ilyen megoldás szükségtelenné teszi, hogy az online és nem online módon megkérdezendık között korhatárt szabjunk. Ha ugyanis ilyen korhatárt húzunk, akkor a korhatáron túliak egy kisebb részét: azokat, akik idısebb koruk ellenére mégis interneteznek, költség-szempontból fölöslegesen kérdezzük le személyesen vagy telefonon, hiszen ıket online módon is megkérdezhetnénk. (2008-ban a felnıtt népesség 15%-a volt 50 évesnél idısebb internetezı.) Ha elfogadjuk azt, hogy a kvóta szerinti kiválasztás biztosítja a reprezentativitást, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a fentebb körvonalazott módon összeállt minta reperezentatív minta. Bármi is legyen az elvi álláspontunk e kérdésben, a tény az, hogy a kvóta szerinti kiválasztás eluralkodott a survey technikájú adatfelvételekben. Egyes kutatóintézetek személyek, háztartások vizsgálatakor soha nem végeznek címkártyás adatfelvételt, amelyek pedig végeznek, azoknál is visszaszorulóban van a klasszikus, egyedi, véletlen mintavétel. A jelenleg elvárt rövid adatfelvételi idı alatt és a jelenleg jellemzı elérhetetlenségi arány mellett ugyanis a címkártyás adatfelvétel szinte megvalósíthatatlan. Tisztán kell látnunk, hogy egy online és egy nem online adatfelvételbıl a fenti módon összekombinált minta jobb minta, mint egy tisztán online minta. Ugyanis a tisztán online minták jelenleg csak az internetezık reprezentálására alkalmasak, ami azt jelenti, hogy az internetezık megoszlásáról alapsokasági információval kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a kvótákat beállíthassuk. Ezen alapsokasági információ maga is hibaforrás: a különféle kutatóintézetek adatai eltérnek arról, hogy milyen az internetezık megoszlása, illetve mekkora a részarányuk a népességben. Az online 52

53 mintát nem online mintával kiegészítı hibrid minta kvótáinak meghatározásakor nem kell becslést vagy kutatási adatot használnunk, egyszerően csak azt kell elérnünk, hogy a kétféle technológiával megkérdezettek együttes megoszlása megegyezzen a lakosság megoszlásával. Egy efféle öszvér-megoldás kétségtelenül olcsóbb, mint a tisztán személyes vagy telefonos adatfelvétel, ugyanakkor vannak olyan költségei, amelyek azoknak nincsenek. Hibrid minta elıállítása, a kérdezés megszervezése, az adatfelvételek összehangolása, a változószettek egységesítése, a minta súlyozása többletmunkaráfordítással jár, s ez valamennyit elvesz abból a megtakarításból, amit az online adatfelvétel révén nyerünk. A minta megfelelıségét, az adatminıséget, a lebonyolíthatóságot, az adatfelvételi idıt és költséget egyaránt számításba kell venni a hibrid kutatást elhatározó döntésben. A hibrid kutatások terén a már jelenleg is alkalmazott megoldás az, amit fentebb követtünk az illusztrációképppen használt adatfelvételek adataival: a fiatalabb korcsoportokat, amelyeknek többsége internetezik, online adatfelvételben kérdezik meg, míg az idısebb korcsoportokat, amelyeknek a többsége nem internetezik, telefonos vagy személyes adatfelvételben. Az effajta hibrid kutatás elınye az egyszerőség az adatfelvétel adminisztrációját, a minta kezelését, súlyozását illetıen. Az említett két komoly hátrány: a fiatalabb nem internetezık nem reprezentálása és az idısebb internetezıkre feleslegesen fordított többlet-költség azonban kétségessé teszi ennek a megoldásnak a választhatóságát. Az általunk javasolt megoldás kiküszöböli ezeket a problémákat, még egyszerőbbé és ami ennél is fontosabb: egyértelmővé teszi a kiválasztáshoz szükséges kvóták megállapítását, ugyanakkor jóval nehezebb, bonyolultabb eljárást igényel az adatfelvétel adminisztrációjában. 53

54 54 FÜGGELÉK 1. ábra nem internetezı internetezı total % biztosan nem vesz részt Népszavazási részvételi szándék az internetezık és a nem internetezık körében valószínőleg nem vesz részt valószínőleg részt vesz biztosan részt vesz nem tudja Bázis: személyes adatfelvétel, n= Ipsos 1 2. ábra személyes kérdezés online kérdezés % biztosan nem vesz részt Népszavazási részvételi szándék a személyesen és online megkérdezett internetezık körében valószínőleg nem vesz részt valószínőleg részt vesz biztosan részt vesz nem tudja 5 6 Bázis: személyes adatfelvétel, n=1500; online adatfelvétel, n= Ipsos 2

55 55 3. ábra nem internetezı internetezı total % 17 Állásfoglalás a kórházi napidíj kérdésében a biztos részvételt ígérı internetezık és nem internetezık körében nem igen nem tudja Ipsos Bázis: személyes adatfelvétel, n= ábra személyes kérdezés online kérdezés % Állásfoglalás a kórházi napidíj kérdésében a biztos részvételt ígérı személyesen és online megkérdezett internetezık körében nem igen nem tudja Ipsos Bázis: személyes adatfelvétel, n=437; online adatfelvétel, n=1009 4

56 56 5. ábra nem internetezı internetezı total % 18 Állásfoglalás a vizitdíj kérdésében a biztos részvételt ígérı internetezık és nem internetezık körében nem igen nem tudja Ipsos Bázis: személyes adatfelvétel, n= ábra személyes kérdezés online kérdezés % Állásfoglalás a vizitdíj kérdésében a biztos részvételt ígérı személyesen és online megkérdezett internetezık körében nem igen nem tudja Ipsos Bázis: személyes adatfelvétel, n=437; online adatfelvétel, n=1009 6

57 57 7. ábra nem internetezı internetezı total % 20 Állásfoglalás a tandíj kérdésében a biztos részvételt ígérı internetezık és nem internetezık körében nem igen nem tudja Ipsos Bázis: személyes adatfelvétel, n= ábra személyes kérdezés online kérdezés % 16 Állásfoglalás a tandíj kérdésében a biztos részvételt ígérı személyesen és online megkérdezett internetezık körében nem igen nem tudja Ipsos Bázis: személyes adatfelvétel, n=437; online adatfelvétel, n=1009 8

58 58 9. ábra nem biztos résztvevı biztos résztvevı total % 19 Állásfoglalás a kórházi napidíj kérdésében a biztos részvételt ígérık és nem ígérık körében a személyes adatfelvételben nem igen nem tudja Ipsos Bázis: személyes adatfelvétel, n= ábra nem biztos résztvevı biztos résztvevı total % 36 Állásfoglalás a kórházi napidíj kérdésében a biztos részvételt ígérık és nem ígérık körében az online adatfelvételben nem igen nem tudja Ipsos Bázis: online adatfelvétel, n=

59 ábra nem biztos résztvevı biztos résztvevı total % 22 Állásfoglalás a vizitdíj kérdésében a biztos részvételt ígérık és nem ígérık körében a személyes adatfelvételben nem igen nem tudja Ipsos Bázis: személyes adatfelvétel, n= ábra nem biztos résztvevı biztos résztvevı total % 50 Állásfoglalás a vizitdíj kérdésében a biztos részvételt ígérık és nem ígérık körében az online adatfelvételben nem igen nem tudja Ipsos Bázis: online adatfelvétel, n=

60 ábra nem biztos résztvevı biztos résztvevı total % 23 Állásfoglalás a tandíj kérdésében a biztos részvételt ígérık és nem ígérık körében a személyes adatfelvételben nem igen nem tudja Ipsos Bázis: személyes adatfelvétel, n= ábra nem biztos résztvevı biztos résztvevı total % 47 Állásfoglalás a tandíj kérdésében a biztos részvételt ígérık és nem ígérık körében az online adatfelvételben nem igen nem tudja Ipsos Bázis: online adatfelvétel, n=

61 ábra nem internetezı személyesen kérdezett online kérdezett internetezı személyesen kérdezett % Visszaemlékezés szerinti listás szavazat a 2006-os parlamenti választáson az internetezık és a nem internetezık körében a személyes adatfelvételben, valamint az online adatfelvételben jobboldali pártra szavazott baloldali pártra szavazott egyéb pártra szavazott nem szavazott, nem emlékszik, nem válaszol 23 Bázis: személyes adatfelvétel, n=1500; online adatfelvétel, n= Ipsos ábra Aktuális pártpreferenciák az internetezık és a nem internetezık körében a személyes adatfelvételben, valamint az online adatfelvételben MSZP Fidesz MSZP Fidesz % nem internetezı internetezı legfelsı fokozat felsı 2 fok felsı 3 fok felsı 4 fok felsı 5 fok személyes adatfelvétel a pártot preferálók aránya online adatfelvétel azok aránya, akik a tízfokú, a pártra való szavazás valószínőségét kifejezı skála adott fokozatait választották 2010 Ipsos Bázis: személyes adatfelvétel, n=1500; online adatfelvétel, n=

62 62 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE A minta összetétele (%)...43 Részvétel a népszavazáson (%)...45 Állásfoglalás a népszavazási tárgyakban (%)...48 Személyes és online adatfelvétel összesúlyozása (%)...50

63 63 ÁBRÁK JEGYZÉKE Népszavazási részvételi szándék az internetezık és a nem internetezık körében...54 Népszavazási részvételi szándék a személyesen és online megkérdezett internetezık körében...54 Állásfoglalás a kórházi napidíj kérdésében a biztos részvételt ígérı internetezık és nem internetezık körében...55 Állásfoglalás a kórházi napidíj kérdésében a biztos részvételt ígérı személyesen és online megkérdezett internetezık körében...55 Állásfoglalás a vizitdíj kérdésében a biztos részvételt ígérı internetezık és nem internetezık körében...56 Állásfoglalás a vizitdíj kérdésében a biztos részvételt ígérı személyesen és online megkérdezett internetezık körében...56 Állásfoglalás a tandíj kérdésében a biztos részvételt ígérı internetezık és nem internetezık körében...57 Állásfoglalás a tandíj kérdésében a biztos részvételt ígérı személyesen és online megkérdezett internetezık körében...57 Állásfoglalás a kórházi napidíj kérdésében a biztos részvételt ígérık és nem ígérık körében a személyes adatfelvételben...58 Állásfoglalás a kórházi napidíj kérdésében a biztos részvételt ígérık és nem ígérık körében az online adatfelvételben...58 Állásfoglalás a vizitdíj kérdésében a biztos részvételt ígérık és nem ígérık körében a személyes adatfelvételben...59 Állásfoglalás a vizitdíj kérdésében a biztos részvételt ígérık és nem ígérık körében az online adatfelvételben...59 Állásfoglalás a tandíj kérdésében a biztos részvételt ígérık és nem ígérık körében a személyes adatfelvételben...60

64 Állásfoglalás a tandíj kérdésében a biztos részvételt ígérık és nem ígérık körében az online adatfelvételben...60 Visszaemlékezés szerinti listás szavazat a 2006-os parlamenti választáson az internetezık és a nem internetezık körében a személyes adatfelvételben, valamint az online adatfelvételben...61 Aktuális pártpreferenciák az internetezık és a nem internetezık körében a személyes adatfelvételben, valamint az online adatfelvételben