Mentorok a gyakorlatban. Készítette: Nagy Tamás

Átírás

1 Mentorok a gyakorlatban Készítette: Nagy Tamás

2 Mentorok a gyakorlatban A következő oldalakon az Alapítványban dolgozó mentorok munkájáról olvasható összefoglaló, hivatásukról, szerepeikről és határaikról, mely hangsúlyozottan, nem mentori szemüvegen keresztül kerül megfogalmazásra, hanem sokkal inkább a segítő szakmában dolgozó szakember jellegzetességeinek viszonylatában. 1, Bevezető gondolatkör Hagyományos értelemben a mentor szó jelentése: pártfogó, nevelő személy, aki bölcsességével és tudásával pártfogoltját elkíséri a tudás megszerzésének útján. Támogató és problémamegoldó attitűd jellemzi, de nem cselekszik a pártfogolt helyett, annál inkább annak érdekében. A megfogalmazásból látszik, hogy alapesetben ez leginkább egy aktív tanár-diák viszonynak felel meg, amely egy konkrét cél érdekében, adott tárgyi és idői keretek között, meghatározott eszközök és képességek birtokában (mindkét fél részéről) jön létre. Középpontjában azonban a kapcsolat áll, az interperszonális, gyakran nem is csak diádikus helyzet, melyben a szereplők a tanulási folyamaton túlmenően jóval többet kapnak: a személyes viszonyulás önismeret és önértékelés gyarapító érték és normarendszerét. Ebben a folyamatban tehát a mentor és a mentorált is résztvevő, hatnak egymásra, befolyásolják egymást és (főleg) tanulnak egymástól és egymásról. Természetesen a mentori munkának komoly történelmi hagyományai vannak, hiszen már az ókori görögök, arabok és középkori társadalmak is ismerték és használták ezt a módszert a tudásanyag átadására, és el ne felejtsük- arra, hogy megtanítsák a megszerzett tudás felhasználásának módját a gyakorlatban.. Az utóbbi időszakban a mentorálás háttérbe szorult a többi oktatási módszer mellett, hiszen azok jóval hatékonyabbnak és alaposabbnak, esetleg mérhetőbbnek/elszámolhatóbbnak tűntek használhatóság terén, de bizonyos kulcsterületeken mind a mai napig fellelhető. Magyarországi viszonylatban az oktatás (általános iskola, középiskola és felsőoktatás mentor programjai), a szociális és munkaügy (munkanélküliek mentorálása, rehabilitációs mentorálás, hátrányos helyzetű egyének és családok mentorálása), a munkaerőpiac (munkaterület specifikus mentorképzési programok), a magánszféra (magán alapítványok létrehozása különböző képzési területek pártfogolása érdekében) területein jelenik meg ez a kapcsolati forma, a legtöbb esetben azonban csak egy, a sok képzési és tudásátadó eszköz között. Ami különlegessé teszi és kiemeli ezen keretek közül (pl.: a hagyományos iskolai oktatás keretei közül) a már említett kapcsolati sajátosság, a személyes jelleg, mely a bevonódásnak magas fokát teremti meg a mentor és a mentorált között. Ez a bevonódás azonban különösen jó táptalaja azon személyes / intézményi / kulturális értékek és normák elsajátításának, melyek lehetővé teszik, hogy a mentorálás ne csak tanulás / tanítás legyen, hanem ténylegesen neveléssé is válhasson.

3 Összegezve a fentieket látható, hogy a mentorálás: folyamat, tehát aktív részvételt kíván szakma szerep viszonyulás, érték és normarendszert hordoz, ezért személyes eszköz és módszer mindig rendelkezik intézményi / tárgyi / idői keretekkel személyiségfejlesztő eljárás mérhető, ellenőrizhető 2, A hátrányos helyzetű gyermekek tehetségfejlesztő programjaiban dolgozó mentorok munkájának jellegzetességei A továbbiakban azokra a mentorokra koncentrálunk, akik a mentor szakma korántsem szűk terepét képezik: a hátrányos helyzetű, tehetséges gyermekek / serdülők / fiatal felnőttek mentorai kerülnek középpontba. Magyarországon az utóbbi két évtizedben jelentős tehetségfejlesztő programok indultak el, azon gyerekek felzárkóztatására, akik lehetőségeikben elmaradnak az átlagos gyermekpopulációtól, és a kialakult szóhasználat szerint: hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű jelzőt kapnak. Ezen gyermekek tehetségesek, tehát egy vagy több területen (nemcsak intellektuális, hanem egyéb képességbeli területen is) kiemelkednek a korátlagra jellemző nívóból, de életkörülményeik, családi helyzetük, anyagi helyzetük, esetleg nem szellemi jellegű sérültségük következtében ezen programok hiányában- nem jutnak el képességeik és tudásuk magas szintű kibontakoztatásához. A mentorok és tanárok, akik legtöbbször szakirányú képzésben is részt vesznek, képessé válnak ezen gyermekek tehetségének kibontakozását elősegíteni, a hátrányos helyzetből adódó sajátosságokat kezelni, és hozzájárulni a gyermekek személyiségfejlődésének pozitív irányú változásához. Mielőtt továbbhaladnánk a mentor szakma megismerésében érdemes röviden összefoglalni a hátrányos helyzet fogalmának ismérveit, hiszen a mentori munka során alapvető keretként szolgál, egyrészt kijelöli azokat a határokat, melyek mentén a gyermekek és családjaik élnek és gondolkodnak, másrészt behatárolja a lehetséges problématerületeket és ezáltal kijelöli a beavatkozási pontokat. 2.1 A hátrányos helyzetről, rövid összegzés

4 A hátrányos helyzet, mint jelző és állapot, kritériumrendszere többször változott és finomodott az elmúlt évek során. Gyakran találkozunk a gyakorlatban annak a nehézségével, hogy pontosan elkülönítsük a hátrányos helyzet objektív paramétereit egy adott gyermekcsoporton, sőt akár adott földrajzi területen belül, ezért jelen összegzésben a törvényi megfogalmazást tekintjük kiindulási alapnak, illetve a szakirodalomban fellelhető információkat összegezzük. Ktv hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve akinek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát megállapította. Gyvtv. 5. n) veszélyeztetettség: olyan - magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult - állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza. A hátrányos helyzet általános jellemzői: Rosszabb életkörülmények Művelődési hátrányok Szülők alacsonyabb iskolázottsága Egészségügyi okok Család szerkezete, működése A veszélyeztetett gyermek személyiségfejlődését nagy valószínűséggel fenyegeti valamilyen károsodás: az énfejlődésben, a szocializációban, a magatartásban, az értékorientációkban, az igényszintben, az aktivitás vonatkozásában A hátrányos helyzet hátterében álló családi szerkezet jellemzői: Érzelmi kötelékek hiánya Zavarok a család biztonságos érzelmi bázisként való működésében Szülői modellek hiánya, vagy súlyos torzulása Feszültségek leküzdésének, kezelésének zavarai

5 A szülők közötti interakció hiánya, vagy torzulása Hiányos vagy eltorzult kommunikációs háló a családon belül Nevelési eljárások hiánya vagy éppen túlzott alkalmazása A hátrányos helyzetű, de tehetséges gyermekek jellemzői: A magas IQ nem elegendő protektív faktor a veszélyeztetettség prevenciójára. Jelentős eséllyel jelentkezni fognak problémák / krízisek a gyermekek fejlődése során, melyek túlmutatnak a normatív fejlődési krízis keretein A gyermek érzelmi IQ-ja kulcsfontosságú a problémamegoldásban és stressz feldolgozásban, de a Sikeres megküzdés: a társas támogatás mértékétől, a személyiség fejlettségétől és a rendelkezésre álló megküzdési stratégiáktól válik függővé A lényeg azonban, hogy bár az érzelmi IQ, a stressztűrő képesség, a megküzdési stratégiák a családi milliőben alapozódnak meg, de JÓL FEJLESZTHETŐEK érzelmileg telített, biztonságos felnőttgyermek kapcsolatban A tehetségfejlesztés két oldala: a gyermek és a mentor kölcsönhatása A bevezetésben említett személyes kapcsolat a tanár-diák között, mostanra már mentor-hátrányos helyzetű, de tehetséges fiatal kapcsolatává érett. Mint előbb láthattuk, a gyermek és családja oldaláról ez a kapcsolat megterhelt, a tehetségesség ténye egyáltalán nem könnyíti meg a gyermek életét, sőt figyelembe véve a mentorok beszámolóit, inkább nehezíti azt, hiszen a fejlesztésben részesülő gyermek már látja mit ér(het)ne el, és így belátása van arra, hogy mit veszít(hetne). A gyermek tehát többek között- a hátrányos helyzet terhét hozza magával a kapcsolatba, a mentor pedig hivatásának megfelelően- hordozza azt valamely mértékben. Ahhoz, hogy ezt a speciális mentor-mentorált kapcsolatot megérthessük, érdemes körbejárni a témát a két résztvevő oldaláról. Ennek formája részben kérdések révén történik, gondolatébresztő formában, részben pedig megállapításokkal, melyek a gyakorlat oldaláról szolgálnak tényszerű információként A gyermek oldala Mit jelent a gyermek(ek) számára a halmozottan hátrányos / hátrányos helyzet kifejezés és állapot?

6 A legtöbb gyermek tisztában van a fogalom jelentésével, ennek kereteivel és határaival, pozitívan értékelik élethelyzetük változásait. A fogalom pejoratív értelmezésével optimális mértékben küzdenek meg, melyben komoly szerepet kapnak a programokba épített személyiségfejlesztő módszerek. Vajon mikortól érti meg, vagy várható el Tőle, hogy megértse, hogy milyen lehetőséget kapott a program révén? A fejlődéslélektan a kisiskoláskor második felére, nagyjából 9-10 éves korra teszi a belátás képességének kialakulását, mely az elvont gondolkodás előszobája. Természetesen ezen életkor előtt is működik az empátia és a kogníció, de szükséges az agyi fejlettség, a saját tapasztalás, és az elméleti tudás hármasának érett összhangja. Tehetségesnek Okosnak lenni, mit jelent ez számukra, meg tudják e fogalmazni miért tehetségesek Ők? A gyermekek pontosan értik a tehetségesség fogalmát, egymásról értékítéletet képesek alkotni ebben a viszonyrendszerben, de ezen túlmenően saját kognítiv képességeik megítélésében bizonytalanok és/vagy pontatlanok. Ebben részben életkori sajátosságok, részben önértékelési problémák játszanak szerepet, melyek jól oldhatók a rendelkezésre álló személyiségfejlesztő feladatokkal. Hogyan értékeli a gyermek a mentort, a személyes jelleget tartja fontosnak, vagy inkább a szakmai jelleg dominál az értékítéleteiben? A gyermekek szinte kivétel nélkül a mentorral való kapcsolat személyes jellegét emelik ki jellemzéseikben, ezek az élmények pozitívak és igen meghatározóak a gyermekek mindennapi életében, befolyásolják értékítéleteiket és mindennapi szemléletmódjukat. Milyen a gyermek és családja kapcsolata a programmal és az alapítvánnyal? A család motivált-e, együttműködik-e a mentorral / programmal? A programokban résztvevő gyermekek családja szinte minden esetben támogatja a gyermeket, kitörési lehetőséget látva jelenlegi élethelyzetükből, inkább jellemző a családi delegáció. Megjegyzésre kívánkozik, hogy a legtöbb tehetségfejlesztő programban a családdal való kapcsolattartás protokoll jellegű, esetleg pontszerű alkalmakra (pl.: családlátogatás) korlátozódik, ezáltal éppen ott veszít lehetőséget a gyermek fejlesztésére, ahol leginkább szükség lenne rá. Természetesen ennek megoldása lehetséges, amelyre Magyarországon egyedüliként a Csányi Alapítvány a Gyermekekért alapítvány dolgozott ki komplex programot. A család delegációja: a támogatott gyermek rejtett küldetése: te vagy aki megmentesz minket, te más lehetsz, mint mi stb, hogyan befolyásolja a gyermek személyiségfejlődését? (Lásd előzőekben leírtak.)

7 2.2.2 A mentor oldala Felmerülő kérdések és problémahelyzetek A mentori munka kompetenciája: Mit kell tennem a cél eléréséhez? Több, mint: A mentori szerep jellegzetességei a fejlesztésben: Mihez értek? Tanár / Szociális szakember / Pszichológus Mihez van jogom a munkám során? Kevesebb, mint: Kitől kérhetek segítséget, mint mentor? Meddig tart a személyi felelősségem? Meddig tart a szakmai felelősségem? Szülő, Barát A mentori munka stresszterhelése, viszonyítsunk a többi segítő szakmához A döntés és felelősségvállalás mértéke Tervek és célok a munkavégzésben, minimum és maximum elvárt követelmények a mentori munkában Szakmai és magán élet határproblémája: Mit viszek haza és mit hozok el otthonról? A mentor személyiségének fejlettsége, azaz a kiégés veszélye: Elegem van / Megéri állapot Mivel a hátrányos helyzetű, de tehetséges gyermekek folyamatos segítséget igényelnek kibontakozásukhoz, a mentor munkája során kulcsfontosságú lesz a motiváció fenntartása a gyermekben. Érdekes, hogy a fejlesztés során nem feltétlenül és kizárólag a tehetséges terület segítésére lehet csak szükség, hanem éppen azokat az elemeket kell majd fejleszteni, melyben a gyermek lemarad (pl.. szociális készségek). Ezt a finomhangolást, nyilván nem lehet iskolában tanulni, hanem kell hozzá egy személyiségbeli érettség, élettapasztalat, szakmai tudás mentén megfogalmazható értékrendszer, melyet a mentor a gyermek felé mutat, olyan tükörként, melybe ha a gyermek belenéz, megláthatja magában azt a lehetőséget, melyet a mentor lát meg benne az évek távlatában. Természetesen egy ilyen nívó fenntartása, az állandó motiváltság megteremtése a tanulási folyamat során nagy kihívás, és egyben fárasztó feladat, hiszen jelentős személyes energiát, elköteleződést kíván a mentor oldaláról. Elmondhatjuk, a mentor személyiségével vesz részt a fejlesztésben, minden gyermekben benne hagy értékrendszeréből, világlátásból és tudásából egy jelentős darabot, amellyel formálja a gyermek egyéniségét. Ahogy a gyakorlatban mondják: ez tölt fel és persze hosszútávon ez is meríti ki a mentort. A mentori munka dinamikáját adja tehát a fenti jelenség, kijelölve a mentor szakmai és személyi felelősségét. Úgy tűnik, előbbi és utóbbi határait is magának húzza meg a mentor munkája során, de időnként szükséges, vagy fogalmazhatunk úgyis: kell, hogy zsilipelni tudjon a szakmai és magánélet területei között.

8 2.3. Miben tér el a Csányi Alapítványban végzett tehetségfejlesztő mentori munka az átlagos tehetségfejlesztő mentor munkájától? A Csányi Alapítványt és az alapítványban dolgozó mentorok munkáját ismerők már talán kitalálták a fenti kérdésre a választ, hiszen a több kisebb eltérés mellett, magából az alapítvány nemes célkitűzéséből adódik a mentori munkában összegződő jelentős differencia: A személyes bevonódás mértéke jóval nagyobb a hagyományos hátrányos helyzetű gyermekeket tehetségfejlesztő programokéhoz képest. A mentorok összmunkaidejüket tekintve jelentős mértékben foglalkoznak a hátrányos helyzetből, mint állapotból adódó, a gyermek nukleáris-származási családjára jellemző élethelyzetből következő mindennapi problémákkal, nehézségekkel. Nemcsak a tehetségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat látják el, hanem amennyiben szükségessegítik a gyermek családi hátteréből adódó pszichoszociális problémák menedzselését is. Érthető módon ez a terület jelentős átfedést, rezonanciát jelent a mentor személyiségére, hiszen a mindennapi életvitellel kapcsolatos problémák megoldása automatikusan aktiválja a szakmai normákon túlmutató személyes élettapasztalatot, amely használatán keresztül, megkerülve a hivatásszemélyiség védelmét, kialakul(hat) az állandó pszichés és érzelmi készenlét állapota a segítésre, fokozatosan, de folyamatosan merítve a mentor rendelkezésére álló, megküzdésre szolgáló energiáit. Természetesen az egyéni stressztűrő képesség, a társas támasz mértéke, a folyamatos önképzés, az alapítvány szakmai segítségnyújtása (szupervíziós csoport, esetmegbeszélő csoport, mentortalálkozó, pszichológus szakértő bevonása, közös rekreációs tevékenységek) mind hozzájárulnak ennek sikeres kompenzálásához. 3. Összegzés A fenti oldalakon kísérletet tettünk a mentori munka jellemzőinek bemutatására, elindulva az általános ismérvektől és eljutva a mentori munka egy speciális területéhez, a hátrányos helyzetű, tehetséges gyermekek mentorálásához a Csányi Alapítvány keretében. Lehetőség nyílt megismerni ennek a kapcsolatnak mindkét résztvevői oldalát, bepillantani lehetséges dinamikájukba a feltett kérdéseken és válaszokon keresztül. Természetesen ezek mélyebb megismerése további területekre vihetne, érdemes lenne tárgyalni a mentorok munkahelyi mentálhigiénéjét, a gyermekek Életút programban várható változásait, az alapítvány további dolgozóinak szerepét a fejlesztésben. Zárásként kihangsúlyozandó, hogy a Csányi Alapítvány az elmúlt évek munkája során több, mint 130 hátrányos helyzetű, tehetséges gyermek életéhez járult hozzá, az eddig ismert eredmények alapján, jelentős hatékonysággal és sikerrel.