CSALÁDI NAP A MISKOLCI GALÉRIÁBAN A KOLLEKTÍV HÁZ, MISKOLC, CÍMŰ KIÁLLÍTÁSON

Átírás

1 TÁMOP TEMATIKA KOLLEKTÍV JÁTSZÓHÁZ CSALÁDI NAP A MISKOLCI GALÉRIÁBAN A KOLLEKTÍV HÁZ, MISKOLC, CÍMŰ KIÁLLÍTÁSON Időpont: október :00 16:00 Helyszín: Miskolci Galéria Minimális létszám: 30 fő

2 A kiállítás témája Miskolc, 70-es évek. Ipari és építési fellendülés. Szakember hiány az építészetben. A Budapesti Műegyetem Építész karán egy 30 fős csoport a diploma után a közös együttlét és közös munka vágyával indul, kezdi munkásságát. A lehetséges helyek közül Miskolc ad nekik letelepedési lehetőséget, közös otthont, s munkahelyeket. Felépül a közös álom, a Kollektív Ház. Pályakezdőként főként a nagy regionális tervező irodában, az ÉSZAKTERV-nél kapnak rajztáblákat és feladatot (Kerepesi Ferenc az igazgató, Horváth István a főmérnök ekkor). Kialakul egy kreatív építészeti és városépítészeti műhelymunka, mely Budapesten, a Mesteriskolában nyer folytatást. Plesz Antal, Bodonyi Csaba, Ferencz István az idősebb mesterek köre, akik segítséget, s kristályosodási pontot, biztonságot jelentenek. Létrejön a Miskolci Építész Műhely, mely szellemi kapcsolatot tart az akkor már neves Miskolci Grafikai Műhellyel, az ekkor formálódó Új Zenei Műhellyel, s a városi fiatal alkotó értelmiséggel, sőt a budapesti progresszív (másképpen ellenzéki) értelmiséggel, a pécsi és egri építész közösségekkel. Voltak nemzetközi kapcsolatok is, pld. a hasonló indíttatású libereci (cseh) építész kollektívával. Furcsa, de ebben a társadalmilag lefojtott időszakban élénk szellemi pezsgés volt a városban. Az intenzív közös szellemi munka 1990-ig tart, majd az ezt követő önállósodási szakaszban búvópatakként folytatódik a mai napig. 30 év telt el. A Kollektív ház régi lakói nagyrészt már máshol élnek, sokan Miskolcot elhagyva máshol dolgoznak. De így utólag, a jubileumi kiállítás és rendezvénysorozat kapcsán összegzésül elmondhatjuk, hogy az életünket meghatározó, nehezen viselhető társadalmi makroklímában, mintegy védekezésül, abban a korban egy különös miskolci mikroklímát sikerült megteremtenie ennek a homogén szakmai közösségnek, mely fiatalos kísérletező kedvében, életmód- és építészeti kísérletként létrehozta a Kollektív Házat, s országosan ismert és elismert szellemi közösségként a Miskolci Építész Műhelyt. Ez Magyarországon és Közép-Európában egyedülálló volt. (A Pécsi Építészműhely is e kor szülötte, de nem volt lakóközösség.) Igazi természetes, emberi - szakmai közösség egy ál-közösségi társadalomban. Ahogyan egy kívülálló látta: Soha, semmikor nem voltak amatőrök, se a szakmában, se a barátságban. Ha találkozom velük, azzal találkozom, ami Magyarország lehetett volna mondta a miskolci építészekről Makovecz Imre. Nem sokkal a Digitális Világforradalom kirobbanása előtt vagyunk: a régi ideák utolsókat lobbannak, mielőtt végleg elhamvadnának. Vihar előtti csend van. Az emberek félrehúzódva menedéket keresnek, vagy zavarukban vadul őrjöngenek mindenfelé et írunk Történetünk a létező szocializmus végóráiban, egy bezárt és ellenőrzött világ otthonos díszletei között játszódik. Ebben a közegben kell keresni a támpontokat. Az építészetben is korszakos változások zajlanak ezidőtájt Nagyjából ekkorra válik bizonyossá, hogy mégsem lehet aszimmetrikusan felépíteni a nyugati szép új világot, és ez a felismerés villámgyorsan devalválja a minden szép, ami funkcionális felvilágosult gondolatát. A formalizmusba fulladó hivatalos modern agóniája fölött új tanok, elméletek, filozófiák ülnek idő előtt halotti tort. A kor közös élménye az építészet kiüresedése, a tárgyi világ szétesése, a horror 2

3 vacui. Az építész pedig tehetetlenné és kiszolgáltatottá válik, presztízse rohamosan csökken. Az útkeresés világszerte a kínzó hiányok enyhítésére, vagy éppen kiélezésére irányul: Christopher Alexander Corbusier-t opponálva sietve rakja le egy új, szövetszerű várostipológia alapjait; az Archigram tervezőcsoportja utópisztikus ufó-világot vizionál lépkedő gép-házakkal; Robert Venturi az elit által filozófiailag legitimált összetettség és ellentmondásosság manierista stílusértelmezését adja; Andy Warhol pop-artja a csúnyát, a közönségest bálványozza; Aldo Rossi a nyelvészet, a szemotika segítségével tölti fel jelentéssel a kiürült építészeti formákat; a Krier-testvérek szürrealista, historizáló utópiákban tobzódnak Itthon, a megerősödött állami tervezővállalatokban az ipartervesek (Szendrőiék), a dániások (Farkasdyék), az Angliát megjártak (Jurcsikék) mögötti második-harmadik vonal éppen megköti aktuális üzletét a válság felé rohanó hatalommal. A kényszeriparosításhoz többek között egymillió gyorsan megépíthető lakást kellett produkálni. Az egyetemen rendszerelméletről, megastruktúrákról, gazdaságosságról folyik a vita, és alig esik szó az építészet lényegéről, a hely fontosságáról, az arányokban megjelenő üzenetről, a mester-tanítvány viszonyról, a szakma etikai vonatkozásairól. A hetvenes évek közepén azonban Magyarországon is feltűnik egy új nemzedék. Tagjai drámai kérdésekre keresik a jó válaszokat: Janáky a jelentését vesztett tárgyözönnel küszködik; Reimholtz a strukturalizmus érzéki költőiességét kutatja; Török iskolát teremt a jelenlétre alapozó, belülről építkező tevékenységével; Bán magányosan hoz létre expresszív, erőteljes építészetet; Gulyás kicsit korábban a tervezővállalati rutint hatja át Aalto-i tehetségével. De a diskurzus nehezen hozzáférhető fórumokon zajlik, és éppen az egyetemisták teremtik meg a második szakmai nyivánosságot a Bercsényi szakkollégiumi periodikáival. Történetünk hősei építészhallgatókként jobb híján összekapaszkodnak a lebegő diáklét üvegbúrája alatt, titkos álmokat szőve egy normális világról. Miskolc, az Acélváros ebben az időben a fellendülés utolsó óráit éli a nehézipar fellegváraként. Pénzt és energiát nem kímélve zajlik a Pece-parti Párizs (Krúdy) kíméletlen átalakítása modern panel-metropolisszá. Ideális terep mindenre elszánt, idealista fiatal építész számára: lehetőség az álom megvalósítására, egymásrautaltságban, intenzív munkával A város vezetői - idült építészhiánnyal küszködve minden idegszálukkal a csoport letelepítésére koncentrálnak, ebből jön létre a Kollektív Ház realitása. Közben fokozatosan megszületik a közösségben a felismerés, hogy az építést mindig meg kell előznie a jelenlét folytonosságának.. Az ember jön-megy a világban, valahol letelepszik, berendezkedik, jelen van. És csak utána kezd építeni (Heidegger) Tulajdonképpen ez a közös helyfoglalás, a föld adott darabjának birtokbavétele az igazi cél. Ha éppenséggel egy durva iparváros kellős közepén is, annál nagyobb a kihívás Ha van egy hely, és van közösség, a jelenlét lassan kibontja a teljességet. 3

4 A Miskolci Építész Műhely egyszeriben szabad, kifelé és befelé egyaránt nyitott szellemi közeggé válik, mert Bodonyi Csaba és Ferencz István, illetve mögöttük Plesz Antal személyiségük teljes súlyával felvállalják az ifjú társaságot. A közös munka során a szerkezeti és szerkesztési racionalizmustól gyorsan eljutnak egy új, integrált környezetalakítás módszertanának kidolgozásáig, a spontán és tervezett elemek harmonikus viszonyának elemzéséig, a primer anyagnál magasabbrendű építészeti tér lehetőségének vizsgálatáig. De igazából az elveszett normalitás visszaszerzése a tét, amit különböző jelzőkkel illetnek: történeti, szerves, organikus, flexibilis, regionális, hagyományos. Mindössze tíz év adatik a Műhely és a Kollektív Ház számára a történelemtől: Európa egyik utolsó nagy projektjének, a jóléti állam nyugati és keleti ideájának kudarca, illetve az új, globális világkorszak beköszöntése közötti időrepedésben, egyfajta vakumban bontakozik ki a miskolci kísérlet 1979 és 89 között, a maga különleges, megismételhetetlen egyszeriségében. Ervin Mühlestein svájci építész, filmes és publicista hosszas levelezés után végül 1987-ben látogatja meg a Kollektív Házat, és megdöbbenti a ház következetes koncepciója, elvi és szerkezeti tisztasága, ugyanakkor eleven, lüktető élete. Azért jön, mert korábban nagyszabású kiállítást szervezett hazájában a kollektív életformák népszerűsítésére, európai, de elsősorban skandináv, holland és német példák bemutatásával. Akkor német kutatók hívták fel a figyelmét a magyar kísérletre. Személyes miskolci élményeiről és tapasztalatairól később sokat publikál, újabb kiállításokat szervez Amszterdamtól Prágáig, Zürichtől Moszkváig. Folyamatosan érdeklődik további magyarországi próbálkozások után persze hiába. Az akkori erőfeszítések valószínüleg már egy új korszakban hasznosulnak majd. A Miskolci Kollektív Ház betöltötte rövid küldetését: egy évtizednyi pillanatra megidézte a normalitást a Győri kapu 48/a-ban. A foglalkozás menete A Miskolci Építészeti Műhely és a Teampannon Lakóegyesület története kapcsán a szokatlan, külsőségeiben uniformizált élettér lett játékunk kiindulópontja. A gyermekek azonos alapelemek felhasználásával modellezhették le egyéni és egyedi játszóhelyüket. A szülők más helyszínen, a Nagy Kunszt kiállításán együttműködésre épülő feladatokat próbálhattak ki, majd a gyermekekhez visszatérve, a játszóházak összeépítésével zárult a nap. Családi nap felnőtt múzeumpedagógiai foglalkozás 3-4 fős csoportban fogunk dolgozni. Rajzoljatok tele közösen egy rajzlapot úgy, hogy ne leegyen rajta semmi konkrét, csak firkálgassatok. 4

5 Beszéljük meg a közös rajzokat: Hogy éreztétek magatokat? Milyen pozitív vagy negatív érzésetek volt? Volt-e a csoportban kezdeményező, visszahúzódó, kívül maradó? Ki jelölte ki a nagy mozdulatokat, és ki szeretett esetleg elpepecselni a részletekkel.. Majdnem mindnyájan voltunk kollégisták, de olyan helyzetben mindenképpen voltunk, amikor egy életteret meg kellett osztanunk másokkal. Képzeljétek el, hogy a papír, amit telefirkáltatok, egy közös élettér. Mutassátok be a berendezett kollégiumi szobánkban valamilyen elképzelt tevékenység, helyzet segítségével azt a köztetek lévő viszonyt, ahogy a közös rajzot elkészítettétek, ahogy éreztétek közben magatokat. Keressetek analógiákat a rajzolás folyamata és a közös kollégiumi cselekvések között. 5