JOG ÉS KULTÚRA. Absztraktfüzet

Átírás

1 JOG ÉS KULTÚRA Absztraktfüzet Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola A konferencia időpontja: április 20. (péntek) 10,00 17,00 A konferencia helyszíne: Szegedi Akadémiai Bizottság Székháza, Szeged, Somogyi u. 7.

2 KÖZJOGI SZEKCIÓ Helyszín: Díszterem Szekció elnöke: Dr. Kiss Barnabás, egyetemi docens 12:30-12:50 Hajdu Szabolcs (SZTE) Gondolatok a közigazgatási jogviszonyról 12:50-13:10 Kálmán Renáta (SZTE) "Lengyel-magyar két jó barát", avagy a magyar és lengyel jogklinika rendszerek összehasonlítása 13:10-13:30 Lichtenstein András (SZTE) A világ legobjektívabb hatósága? - Az ügyészség a német jogi kultúrában 13:30-13:50 Márki Dávid (SZTE) A közszereplők képmásvédelme a bírósági eljárások során, a sajtókultúra és a joggyakorlat tükrében 13:50-14:10 Márok Soma (SZTE) Az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó szankciók a magyar büntetőjogban 14:10-14:30 Nagy Katalin (BCE) A kultúra mint jogalany 14:30-14:50 Novák István (ME) A kánonjog kultúrafejlesztő hatása hazánkban 14:50-15:10 Pétervári Máté (SZTE) Nyúzó Pál uram hatásköre a polgári korban 15:10-15:30 Salvador Neto Luis (KRE) A szegénység kérdése, mint jogi és társadalmi kihívás 15:30-15:50 Szaniszló Krisztián (PPKE) Állami szerepvállalás a kulturális igazgatásban és a kultúra finanszírozásában 15:50-16:10 Tapodi Péter (SZTE) A nyitott törvényi jogállású bűncselekmények mulasztásos változata a magyar, német és svájci büntetőjogban 16:10-16:30 Tóth Géza (SZTE) Az alkotmányos idem fogalom a kétszeres elítélés tilalmának értelmezésében 1

3 GONDOLATOK A KÖZIGAZGATÁSI JOGVISZONYRÓL HAJDU SZABOLCS PhD hallgató Szegedi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Doktori Iskola Témavezető: Dr. Takács Albert, egyetemi docens Kutatási terület: közigazgatási jog hajduszabi93@gmail.com A közigazgatás természeténél fogva talán több hatást gyakorol az állampolgárok életére, mint gondolnánk. Ha valakinek például egy egyszerű építési engedélyre van szüksége, egyértelmű, hogy csak közigazgatási eljárás útján, közigazgatási szervek által kaphatja meg. A hatóság egy engedélyező vagy éppenséggel elutasító döntést (aktust) hoz, amely vagy jogosítja az ügyfelet a munkálatok elvégzésére vagy kötelezi arra, hogy ne tegyen semmit és minden az eredeti állapotban maradjon. A közigazgatásban természetesen nem csak állampolgárok és közigazgatási szervek relációjáról beszélhetünk. Mivel maga a közigazgatás egy erősen hierarchizált, alá-fölérendeltségen nyugvó terület, a szervei magától értetődően kapcsolatba kerülnek egymással, különböző döntéseket, utasításokat (vagyis aktusokat) hozhatnak egymásra nézve. Bármelyik nézőpont felől közelítünk, a lényeg az a jog által szabályozott kapcsolat, amelyet a közigazgatási jog közigazgatási jogviszonynak nevez. Minden jogterület dogmatikai rendszerezésénél a jogtudomány elsőként a jogviszonyok sajátosságait igyekszik vizsgálni. Ez természetesen nem meglepő, például egy polgári jogi jogviszony esetében elengedhetetlen a felek jogainak és kötelezettségeinek vizsgálata. A közigazgatási jogviszonyok vonatkozásában azonban a helyzet ennyire nem egyértelmű: a közigazgatási jog művelőinek nehézséget okoz a jogterület körébe tartozó jogviszonyok vizsgálata, annak ellenére, hogy létrejöttük (gondoljunk például a következőekben kifejtendő hatósági jogviszonyra, amely egy hatósági eljárásban jön létre az ügyfél és a hatóság között) rendkívül gyakori. Előadásomban a közigazgatási jogviszonnyal kapcsolatos alapvető dogmatikai alapokat (kitérve a fogalomra, a jellegzetességekre és a közigazgatási jogviszonyok tipizálására), speciális jellemzőket, illetve az utóbbihoz kapcsolódó nehézségeket kívánom ismertetni. Kulcsszavak: közigazgatás, közigazgatási jogviszony 2

4 "LENGYEL-MAGYAR KÉT JÓ BARÁT", AVAGY A MAGYAR ÉS LENGYEL JOGKLINIKA RENDSZEREK ÖSSZEHASONLÍTÁSA KÁLMÁN RENÁTA PhD hallgató Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola Témavezető: Dr. Tóth Judit, tanszékvezető egyetemi docens Kutatási terület: alkotmányjog kalman.renata@juris.u-szeged.hu Előadásomban az alternatív oktatás egy sajátos formájával, mégpedig a jogklinika programmal kívánok foglalkozni. Összehasonlító elemzést prezentálok a lengyel, valamint a magyar működő jogklinikák módszertanát illetően. Ennek keretén belül, vizsgálom a joghallgatók felelősségének kérdéskörét, a tutor oktatók szerepét, az ügyfelekkel való kapcsolattartás és a képviselet formáit. Részletesen kívánom bemutatni a lengyel jogklinika egyik legfontosabb sajátosságát, miszerint Lengyelországban, hazánkkal ellentétben, nem az egyetemek jogi karai kötnek együttműködési megállapodásokat a partnerszervezetekkel, hanem egy külön alapítvány, Polish Legal Clinics Foundation, építi a lengyel jogklinika hálózatot. Tekintettel arra, hogy a hazai jogklinikák működése között jelentős eltérés van, így kiemelendők az eltérő módszertani megközelítések. Példának okáért, Szegeden civil szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásokon alapszik a rendszer, míg Pécsett a Pécsi Törvényszékkel és Baranyai Megyei Főügyészséggel való kooperáción, ám az ELTE-n elsősorban a street law megközelítés működik. E metodikai sajátosságokra indokolt részletesen kitérni, hiszen alapjaiban határozza meg egy hazai jogklinika program működési elveit. Zárásként, a két ország tekintetében kívánom feltárni azon ügyköröket, amelyekben a legtöbbször kérnek a joghallgatóktól segítséget, iránymutatást az ügyfelek. Kulcsszavak: jogklinika, Lengyelország, Magyarország, módszertan, összehasonlítás, alternatív oktatás 3

5 A VILÁG LEGOBJEKTÍVEBB HATÓSÁGA? AZ ÜGYÉSZSÉG A NÉMET JOGI KULTÚRÁBAN LICHTENSTEIN ANDRÁS PhD hallgató Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola Témavezető: Dr. habil. Fantoly Zsanett, egyetemi docens Kutatási terület: büntető eljárásjog lichten@juris.u-szeged.hu Az ügyészség megítélése a német jogi kultúrában évtizedek óta ellentmondásos. Hugo Isenbiel, későbbi berlini főügyész 1900-ban egy, a sajtónak adott, azóta is gyakran idézett nyilatkozatában a német ügyészséget annak semlegességére utalva egyenesen a világ legobjektívebb hatóságának nevezte. Az ügyészség megítélésének ellentmondásosságát azonban mi sem bizonyítja jobban, mint Franz von Liszt e kijelentésre adott válasza: Liszt szerint a legalitás elvének elismerése, a materiális védelem jogintézménye (az ügyésznek mind a terheltet terhelő és mentő, mind a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülmények figyelembe vételére való kötelezése), illetve az ügyésznek biztosított, a terhelt érdekében is bejelenthető jogorvoslat joga bármely magánjogászt könnyedén arra a téves feltételezésre vezethetné, hogy az ügyész a német büntetőeljárásban nem csupán ügyfél, hanem egyenesen a világ legobjektívebb hatósága. Szerinte elegendő ugyanakkor egy pillantást vetni a jogszabályra, a német bírósági szervezeti törvény ügyészségre vonatkozó aira, hogy az e megállapításban rejlő tévedést felismerjük: az ügyészek ugyanis kötelesek feletteseik hivatali utasításait követni. Habár az idézett megállapítások több, mint száz évvel ezelőtt hangzottak el, kiválóan érzékeltetik a német ügyészséggel kapcsolatban a mai napig felmerülő aggályokat és felettébb aktuális kérdéseket. Az objektivitás mint a német ügyészség jelzője azonban nem csak a magánjogászokat, hanem az összehasonlító büntető eljárásjog művelőit is tévútra viheti, hiszen az ügyészi tárgyilagosság egyéb kérdéseket is felvet. (Mint például: Feltétele-e a vádemelésnek az ügyész abbéli meggyőződése és bizonyossága, hogy a terhelt elkövette-e a vád tárgyává tett bűncselekményt? Illetve más megközelítésben: Ügyészi kétely esetén az eljárás megszüntetésének vagy vádemelésnek van-e helye?) A fentiekre figyelemmel az előadás célja a német ügyészség az államszervezetben elfoglalt helyének és a büntetőeljárásban betöltött szerepének rendszerszemléletű vizsgálata, az alábbi szempontok szerint: - Az ügyészség helye a német államszervezetben - Az állami büntetőigény érvényesítésének vezérelvei a német büntetőeljárásban - Az ügyészség és a nyomozó hatóság kapcsolata - Az ügyészi vádmonopólium és annak korrektívumai Álláspontom szerint leginkább ezen ismérvek határozzák meg az ügyészségről alkotott képet a német jogi kultúrában, és egyben a magát a német típusú vádhatósági rendszert, amelynek bemutatására és elemzésére jelen előadás keretében vállalkozom. Kulcsszavak: ügyészség, objektivitás, Németország, vádhatósági rendszerek 4

6 A KÖZSZEREPLŐK KÉPMÁSVÉDELME A BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOK SORÁN, A SAJTÓKULTÚRA ÉS A JOGGYAKORLAT TÜKRÉBEN MÁRKI DÁVID PhD hallgató Szegedi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Doktori Iskola Témavezető: Dr. Kiss Barnabás, egyetemi docens Kutatási terület: Igazságszolgáltatás nyilvánossága marki.dave@gmail.com A média az elmúlt 50 év alatt soha nem látott mértékű technikai fejlődésen ment keresztül, amelynek következtében hatalmas befolyással bír a mindennapi életre. Az emberek többsége ma már főként a televízión és az interneten keresztül értesül akár a szűkebb környezetét, akár a nagyvilágot érintő eseményekről. Ezek teszik lehetővé, hogy a mindennapi életükön kívül információkat kapjanak az állam működéséről, ezen belül pedig az igazságszolgáltatásról is. Napjainkban a hír és vele annak hordozója, a tömegkommunikációs termék, akkor adható el a legjobban, ha sokkoló, ha mások szenvedéséről, kiszolgáltatott helyzetéről szól, még ha az ép erkölcsi érzék tiltakozik is ellene. Az elmúlt években megnövekedtek az invesztigatív jellegű írások, a különböző sajtóorgánumok egyre gyakrabban jelentetnek meg bűnügyi tudósításokat, a társadalom tagjai pedig előszeretettel olvassák ezeket. A jelenlegi sajtópiaci versenyhelyzet következménye azonban, hogy a sajtó képviselői a véleménynyilvánítás és sajtószabadság védpajzsa mögé bújva egyre kevésbé vannak tekintettel a személyiségi jogok védelmére, azon belül is a képmáshoz való jog védelmére. A Kúria álláspontja szerint az új nemzetközi gyakorlat, valamint az Alkotmánybíróság legújabb határozataiban megjelenő álláspontok alapján elérkezett az idő a közéleti szereplők elleni büntetőeljárások során, a közszereplők képmásvédelmével kapcsolatban kialakult következetes bírói gyakorlat árnyaltabbá tételére. Előadásom célja, hogy bemutassa a büntetőeljárások során okozott személyiségi jogi jogsértéseket, különösképpen a közszereplők képmáshoz fűződő jogának megsértését, rámutasson az eljárások nyilvánosságának és a személyiségi jogok védelmének bonyolult rendszerében felmerülő problémákra, hiányosságokra a joggyakorlat empirikus elemzésével, figyelembe véve sajtókultúra fejlődését, valamint a jogszabályok változásának hatását a sajtó tájékoztatási tevékenységére. Kulcsszavak: közszereplő, képmásvédelem, nyilvánosság, büntetőeljárás 5

7 AZ ERŐSZAKOS TÖBBSZÖRÖS VISSZAESŐKRE VONATKOZÓ SZANKCIÓK A MAGYAR BÜNTETŐJOGBAN MÁROK SOMA PhD hallgató SZTE ÁJTK Doktori Iskola Témavezető: Dr. habil. Szomora Zsolt, egyetemi docens Kutatási terület: A bűnismétlés megítélése a büntető anyagi jogban somamarok.ovb@gmail.com A kutatásom témája a Btk-ban szereplő három csapás szabálya. E szankciók Egyesült államok-béli és szlovák mintára 2010-ben kerültek be a Büntető Törvénykönyvbe és jelentősen szigorították az erőszakos többszörös visszaesőkre alkalmazandó szankciókat. Előadásom első felében röviden áttekintem, hogy a milyen jogi eszközöket próbált alkalmazni a visszaesőkkel szemben a kodifikált büntetőjog története során, majd felvázolom a három csapás szabályozását a régi és a hatályos Btk-ban. Ezt követően megvizsgálom, hogy ezek a kirívóan súlyos szankciók így különösen a kötelezően alkalmazandó életfogytig tartó szabadságvesztés összeegyeztethetőek-e az alaptörvénnyel és a magyar szankciórendszer alapelveivel. E vizsgálat alapjául mértékadó jogtudósok, gyakorlati szakemberek véleményei, valamint az Alkotmánybíróság releváns gyakorlata szolgál. Figyelemmel arra, hogy a három csapás immár nyolc éve a szankciórendszer része, előadásomban indokolt számba venni a vonatkozó bírói gyakorlatot és megvizsgálni, hogy milyen hatással volt az a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlatára, valamint az erőszakos bűncselekmények számának alakulására. Végül összegzem az elmondottakat ezen ellentmondásos jogintézménnyel kapcsolatban, illetve megfogalmazok egy javaslatot a jogalkotó számára, amellyel véleményem szerint egyszerre lennének elérhetőek a három csapás bevezetésével kitűzött büntetőpolitikai célkitűzések, valamint a szabályozás alkotmányossága. Kulcsszavak: három csapás, életfogytig tartó szabadságvesztés, büntetéskiszabási gyakorlat 6

8 A KULTÚRA MINT JOGALANY KATALIN NAGY PhD Student Corvinus University of Budapest - IR Doctoral School Academic supervisor: Kaponyi Erzsébet Research field: Changes of Cultural Diplomacy's rules and functions ktln.ngy@gmail.com Történelmi kortól, társadalmi helyzettől, vagy akár politikai véleménytől függetlenül az adott kultúra egyszerre kerete és tartalma az életünknek. Bármilyen kontextusban is vizsgáljuk, a kultúra mint rendszer determinálja a szocializációnkat. Ugyanakkor értékrendként, hagyományként összegzi és továbbadja az adott közösség világról alkotott képét. Világszerte többezer különböző kultúrában élünk - a szűkebb kultúrköröket nem is említve-, mégis van néhány általános és egyben közös jellemvonása a kultúráknak mint társadalmi intézményeknek: teljes komplexitásában alapvető identitásépítő tényező, amely egyben az elsődleges kommunikációs, önkifejezési eszközünk is, eltagadása alapvető emberi jogainkat sérti; lételeme az állandó változás, a megújulás dinamikája, a világra való állandó reflexió; a fizikailag körülírható elemek viszonylag könnyen élveznek valódi jogi védelmet, ellentétben a szóbeli, kézzel nem fogható kulturális elemekkel, melyek a kultúra aktív továbbélését segítik elő. Mindaz, amit egy adott korban releváns értékként, hagyományként és mérceként kezelünk, egyben a közösségeink kollektív identitását is meghatározza. Mint ilyenek pedig kiemelt figyelmet igényelnek, hiszen a folyamatosság, a megmaradás záloga minden kultúra esetében a múlt és a jelen közötti folyamatos interakció. Mindezek tudatában előadásomban azt vizsgálom, milyen formában, milyen jogi eszközökkel lehet megóvni valamit, aminek a konzerválása egyben a halálát is okozza? Az UNESCO világörökségi listáját, az Európai Közösség kulturális egyezményeit keretrendszerül alkalmazva tervezem elhelyezni a magyar örökségvédelem jogi kereteit, kiemelt figyelmet szentelve a Hungarikum-törvénynek, amely mindmáig komoly jogi és egyéb szempontú kérdéseket vet fel. Keywords: kulturális örökségek védelme, UNESCO, Hungarikum-törvény, alapvető emberi jog kultúra mint 7

9 A KÁNONJOG KULTÚRAFEJLESZTŐ HATÁSA HAZÁNKBAN NOVÁK ISTVÁN PhD hallgató Miskolci Egyetem ÁJK, Deák Ferenc Doktori Iskola Témavezető: Dr. Sáry Pál, intézetvezető egyetemi tanár Kutatási terület: egyházi és világi jog fejlődése egyes szellemi irányzatok hatására A tanulmány célja kettős: egyrészt bemutatjuk benne a XX. században keletkezett katolikus kánonjogi törvénykönyvek (1917 CIC és 1983 CIC) jelentőségét, a magyar társadalom kulturális életére gyakorolt hatását. A másik cél, hogy rámutassunk arra a sajátosságra, amely az egyházjog századelején illetve végén megjelent törvénykönyvének egymástól eltérő kultúrafejlesztő hatásában nyilvánul meg, A dolgozat mondanivalója a következő: a XX. század elején megjelent a katolikus egyház törvénykönyve a kodifikáció eredményeként. Ekkor az egyház szerepe is jelentős változáson ment keresztül. Miközben véget ért a háború, hazánkban is megjelent az 1917-es egyházi törvénykönyv. Rámutatunk arra, hogy ez milyen formában befolyásolta a két világháború közötti időszakban, az ún. keresztény-konzervatív kurzus során a kulturális életet. A dolgozat másik részében ugyanezt vizsgáljuk, de a század utolsó begyedében megjelent kodifikált törvénykönyv alapján. A tanulmány módszertana elsősorban bizonyos korabeli egyházi megnyilvánulások vizsgálata, a két törvénykönyv témánkra vonatkozó részeinek feldolgozása és a témával kapcsolatos szakirodalom egy részének feldolgozása. Vizsgálatunk eredményeként rámutatunk arra, hogy a két időszak egy-egy törvénykönyve jelentősen befolyásolta a kultúra hazai megjelenését. Eljutunk arra az eredményre, hogy az egyházi jog és a kultúra mind a mai napig állandó kölcsönhatásban van egymással. Kulcsszavak: kánonjog, kultúra, jogfejlődés, kultúrafejlesztés 8

10 NYÚZÓ PÁL URAM HATÁSKÖRE A POLGÁRI KORBAN PÉTERVÁRI MÁTÉ tanársegéd, doktorjelölt Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola Témavezető: Dr. Varga Norbert, egyetemi docens Kutatási terület: magyar alkotmánytörténet mpetervari@gmail.com Eötvös József A falu jegyzője című művében a vármegyei adminisztrációban szerzett tapasztalatai alapján plasztikusan ábrázolta a rendi kori szolgabírói hivatallal járó terheket a regény egyik főszereplőjének, Nyúzó Pálnak bemutatása alkalmával. A szerző úgy jellemezte a járási tisztségviselő munkáját, hogy kétségkívül a legnehezebb, legtöbb bajjal és fáradsággal járó hivatal, melyet ember csak viselhet széles e világon. Ehhez hozzátette, hogy az ehhez járuló csekély fizetésnek köszönhetően a tisztséget betöltők feladataikat csupán szelektálva látják el. Eötvös tudományos munkássága a közigazgatás reformját célozta a reformkor utolsó évtizedében, így regénye az elmaradott vármegyei igazgatás árnyoldalaira kívánt rávilágítani. A szolgabírák kapcsán megfogalmazott gondolatai ennek megfelelően mintegy programbeszédnek is tekinthetők, amely a tisztség átalakítása kapcsán hangsúlyozta a rá háruló feladatok szűkítésének szükségességét, ugyanis nem kevés iróniával a járás élén álló tisztviselőt szinte polihisztorként jellemzi, aki minden, amitől csak élünk, mozgunk és vagyunk. Ennek fényében érdekes kérdésnek mutatkozik megvizsgálni az Eötvös munkájából és Zsoldos Ignác A szolgabírói hivatal című művéből kirajzolódó 1848 előtti járási adminisztráció polgári kori átszervezését. Az 1870:XLII. tc. által kialakított vármegyei szervezet rendi alapokon nyugodott, így érdemes górcső alá venni, hogy ez megfigyelhető-e a járási hatáskörtelepítés során is. Az 1869:IV. tc. az igazságszolgáltatás és a közigazgatás elválasztásával jelentősen csökkentette a szolgabírákra háruló feladatokat, így a tisztviselők korábban Eötvös által kifogásolt munkaterhét elviselhetővé tehette volna a jogalkotó. A köztörvényhatósági törvény azonban csupán általános jelleggel körvonalazta a hatáskörüket, mivel a részletes szabályokat a vármegyék határozhatták meg tervezeteikben. E munkálatok a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának belügyminisztériumi iratanyagában (MNL BM K és 118. csomó) találhatóak, amely alapján kívánom bemutatni előadásomban a polgári kori szolgabírák hatáskörét és megválaszolni a fentebbiekben vázolt kérdéseket. Kulcsszavak: szolgabíró, közigazgatás, járás, polgári átalakulás 9

11 A SZEGÉNYSÉG KÉRDÉSE, MINT JOGI ÉS TÁRSADALMI KIHÍVÁS SALVADOR NETO LUIS Doktorandusz Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola Témavezető: Prof. Dr. Rixer Ádám, Közigazgatási jog Tanszék tanszékvezető egyetemi tanár Kutatási terület: Közigazgatási jog Az elmúlt évtized folyamán több tudományos cikk jelent meg a társadalmi hátrány problémáiról. A szegénységet túl általános problémának, túl megfoghatatlannak, túl mindennapos problémának tartják egyesek, míg mások például negatív hatásokat, szociális károkat tartanak számon e jelenség következményeként. Úgy vélem, hogy az állam egyik legfontosabb feladata, hogy a közigazgatási szakemberek megismerjék ennek a problémának összetettségét, rendszerszemlélettel átlássák az állam működésére vonatkozó hatását, és ezen túlmenően értsék meg felelősségüket a probléma megoldásában. Tanulmányom témája a szegénység kérdése, mint jogi és társadalmi kihívás. Ezen belül elemzem a kulturális kihívásokat, az Európai Unió szerepét a fejlődő országok szegénységének felszámolásával kapcsolatosan, továbbá említésre kerül majd az ENSZ által megfogalmazott Millenniumi Fejlesztési Célok. Több szempontból is aktuális és izgalmas ez a téma, akár a nemzetközi, akár a hazai helyzetben vizsgáljuk ezt az elszomorító társadalmi jelenséget. Dolgozatom választ keres arra, mit is jelent a szegénység, alakulását miféle tényezők befolyásolják, a kultúra, a politika, a tudomány, a társadalmi mozgalmak miféle hatást gyakorolhatnak rá s milyen állami intézkedésekkel enyhítheti a súlyát a mindenkori politikai eszményekből levezetett szociálpolitika. Az EUMSZ 153. cikkével összhangban a társadalmi integrációt kizárólag nem jogi együttműködés keretében lehet elérni, az EUMSZ 19. cikke azonban lehetővé teszi az EU számára a megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló fellépést olyan formában, hogy a potenciális áldozatok számára jogi védelmet kínál, és ösztönző intézkedéseket dolgoz ki. Kutatómunkám során a következő célkitűzéseim vannak: vizsgálni és megállapítani, hogy a jogi és kulturális hatások alapján fontos-e és indokolt-e a szegénységgel kapcsolatos vélemények ismertetése. Elemezni és megállapítani, hogy indokolt-e ezen vélemények szükségessége az életszínvonal növelése érdekében. Elemezni és feltárni azokat a magyar és nemzetközi állásfoglalásokat, amelyek alátámasztják a jog kulcsszerepét e probléma hatásaira való megoldásban. Mindezekből következtetni arra, hogy valóban szükség van-e a szegénységgel kapcsolatos ismeretek tájékoztatásának intenzitására a társadalomban, különös tekintettel a kulturális sajátosságokra. A magyar és nemzetközi szakirodalom legnagyobb része, amikor a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés elleni küzdelmet tárgyalja, elsősorban az államokra, a jogra és a civil szervezetekre fókuszál. Valamennyi kérdéskör vizsgálatánál a módszerek komplex alkalmazására törekszem. Többek között az irodalomgyűjtés és elemzés módszerét használom, amikor mértékadó magyar és külföldi állásfoglalások segítségével ismertetem a szegénység problémájának összetettségét és a közigazgatás számára megjelenő újszerű, fokozódó kihívásokat a gyakoribb szélsőséges problémák hatására. A nemzetközi tapasztalatok alapján azt is eredménynek kell tekintenünk, ha meg lehet akadályozni a társadalmi egyenlőtlenségek folyamatos növekedését és a szegény családok helyzetének ezzel egyidejű hirtelen romlását. Összességében megállapítható, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés önmagukban az emberi méltósághoz való alapjoggal ütköző jelenségek. Kulcsszavak: szegénység, jog, kultúra, Európai Unió, fejlődő országok 10

12 ÁLLAMI SZEREPVÁLLALÁS A KULTURÁLIS IGAZGATÁSBAN ÉS A KULTÚRA FINANSZÍROZÁSÁBAN SZANISZLÓ KRISZTIÁN Ph. D. hallgató, PPKE-JÁK Magyarországon és szerte a világon a kulturális szférát olyan összetettség és töredezettség jellemzi, hogy a kulturális intézményrendszer fenntartása, igazgatása és finanszírozása sem lehet egységes. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a kulturális szférában az áruk és szolgáltatások természete egyedi, az átlagos piaci viszonyoktól eltérő, mert meghatározó a személyes kapcsolati háló és a szívességi alapú munkavégzés. Számos aspektus mentén lehetséges tipizálni a különböző kulturális intézményeket. A differenciálás alapja lehet a fenntartó személye, az intézmény jogi formája. A tipizálás egyik fő differencia specificája, mely a működési formára is hatással lehet mégis az, hogy milyen feladatot lát el, melyik kulturális alágazatba tartozik az adott intézmény. Vannak olyan intézmények is, melyek főként a kulturális igazgatás, a szakfelügyelet vagy a mecenatúra terén rendelkeznek feladat és hatáskörökkel. Az előadás során csoportosításra kerülnek a kulturális intézmények két tipológia alapján; a fenntartó személye (állami fenntartású intézmények; önkormányzati fenntartású intézmények; kulturális vállalkozások; nonprofit szektor: civil és egyházi fenntartású intézmények), valamint az egyes intézmények jogi formája (költségvetési szervek, nonprofit gazdasági társaságok, forprofit gazdasági társaságok, alapítványok, egyesületek, egyházi jogi személyek, jogi személyiség nélküli társulások) szerint. A magyar kulturális életben és a kultúrafinanszírozásban hosszútávon elsődleges lesz az állami szerepvállalás, azonban célszerű magán- és a közszféra együttműködését is erősíteni, melynek jó eszköze lehet a nagy magánvállalatok kulturális szponzorációs tevékenysége, mely a társadalmi felelősségvállaláson keresztül növelheti e cégek presztízsét a közvélemény szemében. Az állami szerepvállalásnak a kultúra azon területein lehet létjogosultsága, ahol piaci versenykörülmények között nem várható a minőségi kulturális produktumok előállítása és az értékteremtő kultúraközvetítés. Az állami kultúrafinanszírozás a legkomolyabb kultúrpolitikai szabályozó eszköz, ugyanis a mecenatúra vagy annak hiánya egyszerre segítheti, vagy éppen ellehetetlenítheti egy kulturális produktum létrejöttét vagy egy művészeti műhely működését. Az sem szabad elfeledni, hogy az állami, de bizonyos fokig az önkormányzati fenntartású kulturális intézmények is versenyelőnyt élveznek a nonprofit és a forprofit fenntartású kulturális szereplőkkel szemben, az állami és önkormányzati finanszírozás mellett ugyanis sokszor nem szempont a fenntarthatóság vagy a profitabilitás. A kultúrafinanszírozásban erős innovációt jelentenek a normatív alapú, közvetett támogatások. E támogatások odaítéléséről és mértékéről ugyanis nem az állami intézmények döntenek, hanem az ilyen támogatásokat igénybe vehetők köre és a támogatás lehetséges mértéke is törvényileg szabályozott, így a jogosultsághoz csak a törvényben meghatározott feltételek teljesítése szükséges. Fontos innovációt jelent, hogy az az ötöslottó utáni játék adó 90 %-a az NKA-hoz, míg a hatoslottó játékadó-összegének 80 %-a a Nemzeti Filmalaphoz kerül, valamint az, hogy az üres hordozói szerzői jogdíjbevételek 25 %- át is a NKA-hoz csoportosítják át. Az előadásom célkitűzése, hogy felülnézetből megrajzolja Magyarország kulturális térképét, bemutassa sokszínű intézményrendszerét, kitérvén a kulturális igazgatás és a kultúrafinanszírozás eltérő formáira. A kutatás során a releváns szakirodalom és jogforrások feldolgozása mellett a kulturális intézményeik vezetőivel (pl. A38 Hajó) készített interjúimra és a minisztériumi kulturális tanácsadóként szerzett munkatapasztalataimra hagyatkoztam. Kulcsszavak: kulturális igazgatás, kultúrafinanszírozás, állami szerepvállalás 11

13 A NYITOTT TÖRVÉNYI TÉNYÁLLÁSÚ BŰNCSELEKMÉNYEK MULASZTÁSOS VÁLTOZATA A MAGYAR, A NÉMET ÉS A SVÁJCI BÜNTETŐJOGBAN TAPODI PÉTER ÁDÁM PhD hallgató Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola Témavezető: Dr. habil. Szomora Zsolt, habilitált egyetemi docens Kutatási terület: A mulasztás (büntetőjog) tapodipeter@fre .hu A büntetőjog rendszerében a nyitott törvényi tényállások alatt azokat a Btk. Különös Részében található tényállásokat értjük, amelyeknél a jogalkotó az elkövetési magatartások körét azok megszámlálhatatlan volta miatt eredményre utalással határozta meg. Ebből következik, hogy e diszpozíciók az elkövetési magatartások két formáját, az aktív tevést és a mulasztást tekintve számos módon realizálódhatnak, ezért azokra speciális szabályok vonatkoznak. Ezek az eltérések az elkövetési magatartás sajátos felépítéséből következően a mulasztásos változatnál érvényesülnek a leghangsúlyosabban. A mulasztásos bűncselekmények magyar büntetőjogban megszokott tipizálása szerint a nyitott törvényi tényállások megfelelő változatai élesen nem különülnek el a többi mulasztásos deliktumtól, hanem azok rendszertanilag az egyes bűncselekmények elkövetési magatartás szerinti csoportosítása körében kerülnek tárgyalásra az egyes tankönyvekben, sőt sokszor az egyes bírósági ítéletekben is. Ezzel szemben a német és a svácji büntetőjog-tudományban olvasható nézetek többnyire már a kezdeteknél, tehát már a mulasztásos bűncselekmények tipizálásánál leválasztják ezt a speciális bűncselekményi kört a többi mulasztásos deliktumról, kiemelve azok különös odafigyelést igénylő tulajdonságait. A mulasztásos bűncselekmények tipizálása szempontjából a hazai büntetőjog a materiális megközelítést, míg a német és svájci büntetőjog többnyire a formális megközelítést alkalmazza, amelyek közül az előbbi a tényállásban található eredményből, míg az utóbbi a diszpozícióban körülírt magatartásból indul ki a csoportosításnál. A mulasztásos bűncselekmények külföldi jogokban meghonosodott klasszifikációja az összefüggések keresése szempontjából előnyösebbnek mutatkozik, ugyanis e megközelítés által egyrészt a nyitott törvényi tényállások mulasztásos változatának speciális bűncselekménytani szabályai könnyebben megérthetők, másrészt az alkotmányos szempontok is jobban kidomboríthatók. A konferencia előadásom a mulasztásos deliktumok tipizálásának a kulturális különbségekből kibontakozó ismérveit igyekszik bemutatni, különösen a jogelmélet és a jogalkotás szintjét összevetve. Kulcsszavak: mulasztás, nyitott törvényi tényállás, formális megközelítés, materiális megközelítés, alkotmányos büntetőjog 12

14 AZ ALKOTMÁNYOS IDEM FOGALOM A KÉTSZERES ELÍTÉLÉS TILALMÁNAK ÉRTELMEZÉSÉBEN TÓTH GÉZA doktorandusz SZTE ÁJTK Doktori Iskola Témavezető: Prof. Dr. Karsai Krisztina, intézetvezető egyetemi tanár Kutatási terület: büntető eljárásjog tothgeza.ius@gmail.com január 01. óta Magyarország Alaptörvénye rögzíti a kétszeres elítélés tilalmát (ne bis in idem elv). Az alapelv alapjogkénti elismerése és rögzülése meglehetősen fiatal, ami így több értelmezési kérdést is felvet, azonban a vonatkozó kutatásomban kizárólag az elv azonosság (idem) elemét vizsgálom az alkotmányos értelmében. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdésben meghatározott alapjog a következőképp rendelkezik: a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy - nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. Tehát a központi kérdés az, hogy mit kell pontosan az olyan bűncselekményért fogalom alatt érteni? Ennek kibontása ugyanakkor arra is választ ad, hogy mit kell a tilalom hatókörében a büntetőeljárás fogalma alatt érteni. A fogalom meghatározása kapcsán két szinten, a nemzeti, illetve a nemzetközi (ezen belül is az uniós terrénum) színtéren vizsgálom meg az ugyanazért elem (idem) jelentéstartalmát. A szinteken belül pedig azt kívánom megvizsgálni, hogy milyen értelmezésében kell felfogni az idem fogalmat, (faktuális, minősítésen alapuló, esetleg más) ami a grammatikai értelmezésen túli vizsgálatot tesz szükségessé. A másik lényegi kérdés pedig a kutatás súlyát bizonyos tekintetben eltereli a kétszeres (bis) elem értelmezése felé, - ami ugyanakkor szükségképpen összefügg az idem jelentéstartamával hiszen ebben a körben azt mutatom be, hogy milyen jogterület(ek)et (büntetőjogi, szabálysértési, közigazgatási...etc.) fog át a büntetőeljárás és az olyan bűncselekményért meghatározás a tilalom különböző szintjein. Előfeltevéseim szerint ugyanis az olyan bűncselekményért fogalmat másképp kell értelmezni az elv nemzeti szintjén és másképp kell értelmezni a tilalom nemzetközi hatályát illetően. Mindennek meghatározásához elsőként az Alkotmánybíróság joggyakorlatát vizsgálom meg, emellett pedig a belső jogi szabályozást a ne bis in idem tilalom érvényre jutását illető szakjogági szabályok vonatkozásában (Be., Szabs. tv., Nbj. tv., Eub. tv.). Ezek után pedig mivel az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt eljárási jogok értelmezése során mérceként, ún. generális minimumstandardként ismerte el az EJEE szövegét és a hozzá tartozó EJEB gyakorlatot nélkülözhetetlen az arra való utalás. Mivel pedig az EJEB az EUB joggyakorlatát ismerte el ekként a ne bis in idem értelmezése kapcsán, másrészt pedig a tilalom már kiterjed az Európai Unió jogi aktusa hatókörére (SVE és Charta), így az uniós kitekintés is szükséges a tilalom azonosság kritériumának megértéséhez. Kulcsszavak: Alaptörvény, Alkotmánybíróság, kétszeres elítélés tilalma, ne bis in idem elv, ugyanazon bűncselekmény 13

15 NEMZETKÖZI JOGI ÉS EURÓPA-JOGI SZEKCIÓ Helyszín: 217. terem Szekció elnöke: Dr. Kertészné Dr. Váradi Szilvia, adjunktus 12:30-12:50 Farkas Zsófia (SZTE) Diplomáciai menedék a latin-amerikai jogi kultúrában 12:50-13:10 Jerney Leona (SZTE) A kartellek szabályozása az Európai Unióban 13:10-13:30 Pászka Imre Ágoston (SZTE) Szíria kultúrális örökségének védelme a fegyveres konfliktusok árnyékában 13:30-13:50 Szaniszló Réka Brigitta (SZTE) A diaszpórák hatása az államközi kapcsolatokra, különös tekintettel a Magyarországon élő vietnámi diaszpórára 13:50-14:10 Szőke-Kis Bernadett (SZTE) Az állam szerepe a nemzetközi kapcsolatokban - A posztszovjet térség államtöredékei 14:10-14:30 Takács Nikolett (ME) A menekültek integrációjának főbb kérdései, különös tekintettel az elosztási mechanizmus Európai Uniós szabályozására 14:30-14:50 Tribl Norbert (SZTE) Többszintű alkotmányosság és alkotmányos identitás 14

16 DIPLOMÁCIAI MENEDÉK A LATIN-AMERIKAI JOGI KULTÚRÁBAN FARKAS ZSÓFIA PhD hallgató Szegedi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Doktori Iskola Témavezető: Prof. Dr. Blutman László, tanszékvezető egyetemi tanár Kutatási terület: nemzetközi jog, diplomáciai jog, diplomáciai menedék barcalany@gmail.com A diplomáciai jog fejlődésében és kodifikációjában is szerepet játszó, elveiben elismert, de jogi létét tagadva létezik az az intézmény, amely a latin-amerikai államok jogi kultúrájának köszönhetően időről időre a nemzetközi jogi gondolkodás középpontjába kerül. A diplomáciai menedék létjogosultságát a 21. században már bármely európai állam megkérdőjelezné, ám Ecuador 2012 nyarán, Julian Assange révén bebizonyította, hogy Latin-Amerika mai napig őrzi a menedéknyújtás széleskörű hagyományát. A latin-amerikai politikai kultúra az elmúlt évtizedekben is ösztönözte a 20. századi egyezményekkel regionálisan intézményesített diplomáciai menedék gyakorlatát. A Havanna-, a Montevideo-, de elsősorban az 1954-es Caracas Egyezményre hivatkozva, a latin-amerikai államok többsége menedéket nyújt diplomáciai képviseletén elsősorban politikai bűncselekményt elkövető egyénnek. Pedro Carmona Kolumbia, Gustavo Noboa Bejarano a Dominikai Köztársaság, míg José Manuel Zelaya Rosales Brazília vendégszeretetét élvezhette, mielőtt a tárgyalások eredményeként elhagyhatták a területi államot. Haya de la Torre Nemzetközi Bíróság elé került ügye óta e három példa jeleníti meg a diplomáciai menedék legfőbb jogi vonásait, a latin-amerikai gyakorlat által betömött diplomáciai jogi rést, melyet a kodifikációs törekvések kudarca hagyott a 21. századra. A történelmi példák hangsúlyozása mellett jogi szempontból érdemes megvizsgálni azt, hogy mely államok élnek a diplomáciai menedék eszközével, nemzeti joguk/alkotmányuk milyen alapot szolgáltat a menedéknyújtáshoz. A latin-amerikai gyakorlat vizsgálata lehetőséget nyújt annak áttekintésére, hogy Latin-Amerika milyen nemzetközi jogi fórumokon, intézményeken keresztül igyekszik érvényt szerezni regionális szokásának/szokásjogának(?). Az Amerikai Államok Szervezete, annak emberi jogi bizottsága állandó színhelye a latin-amerikai államok diplomáciai vetélkedésének, akár a diplomáciai menedék intézményét érintő kérdéseknek is. A diplomáciai képviselet épületeiben történő menedéknyújtást illetően a területi állam jogi opciói leszűkülnek: ellenállását kifejezve, kéri a menedékes kiadatását vagy elfogadva a küldő állam döntését, hivatalos menedéklevélben hozzájárul, hogy a menedékes elhagyja az állam területét. Mindkét jogi alternatívára számos példát szolgáltat a latin-amerikai gyakorlat, azonban a diplomáciai menedék kérdésében, minden tekintetben, az egyén védelme került előtérbe. Kulcsszavak: diplomáciai menedék, Latin-Amerika, diplomáciai jog, nemzetközi jog, menedéklevél, kiadatás 15

17 A KARTELLEK SZABÁLYOZÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN JERNEY LEONA PhD hallgató SZTE ÁJTK DI Témavezető: Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin, tanszékvezető; Kertészné Dr. Váradi Szilvia, adjunktus Kutatási terület: Európa-jog, versenyjog Az Európai Unió mindig is kiemelten fontosan kezelte a versenyt és annak tisztességességének védelmét. Nem meglepő, hogy a szabályozás célja éppen ezért a szabad, torzításmentes verseny megőrzése, és annak védelme. A vállalatokra vonatkozó versenyjogi szabályozás központi, és egyben elsődleges szabályozása az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 101. és 102. cikke. Témám szempontjából a 101. cikk az, amire koncentrálok, azon belül is a kartellek szerteágazó és mindent kijátszani próbáló világa. Már nem csak az Egyesült Államokban, hanem az Unió területén is felmerült az igény a kartellekkel szembeni hatékony fellépésre fogyasztói oldalról is, hiszen a közjogi jogérvényesítés a nemzeti versenyhatóságok, és a Bizottság kezében van, így 2014-ben megszületett a magánjogi jogérvényesítés új bástyája, a 2014/104/EU irányelv, mely szubszidiárius jelleggel szabályozza ezen kérdéseket. Mindemellett véleményem szerint nem mehetünk el amellett sem, hogy az USA-ban már 60 éve működő csoport perek léteznek, ezen probléma megoldására, melyet bizonyos mértékig figyelembe kell vennünk, még akkor is, ha a common law országok jogrendszere jelentősen eltér a miénktől. Nagy mértékben megkönnyítené az uniós törekvéseket, ha figyelembe vennénk ezt a példát és segítséget nyújtana a joggyakorlat a szabályozás kiskapuinak kiiktatása szempontjából. Kulcsszavak: kartell, verseny, európa-jog, jogérvényesítés 16

18 SZÍRIA KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÉNEK VÉDELME A FEGYVERES KONFLIKTUSOK ÁRNYÉKÁBAN PÁSZKA IMRE ÁGOSTON PhD hallgató Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola Témavezető: Prof. Dr. Blutman László, tanszékvezető egyetemi tanár; Dr. Schiffner Imola, adjunktus Kutatási terület: Nemzetközi jog, nemzetközi büntetőjog paszkaimi@gmail.com Szíria gazdag és páratlan kulturális öröksége több ezer éves múltra tekint vissza: nyomot hagytak itt többek között a babiloniak, a rómaiak és a perzsák is, nem beszélve a keresztesek lovagokról és az Oszmán Birodalomról. Nem meglepő tehát, hogy az ország hat, a Világörökség részét képező kulturális emlékkel büszkélkedhet, és további tizenkettő várakozik a Világörökségi Listára való felkerülésre. Az Arab Tavasz 2011 márciusára érte el Szíriát, a fegyveres összecsapások pedig idővel polgárháborúba torkollottak. A helyzetet tovább súlyosbította az Iszlám Állam megjelenése az ország területén. A harcok következtében a szír kulturális örökség komoly és olykor visszafordíthatatlan károkat szenvedett. Emiatt a már említett, a Világörökségi Listán szereplő javakat az UNESCO kiemelt veszélyben lévőnek tekinti. Ezek az értékek nem csak járulékos veszteség formájában károsodtak, hanem olykor célzott támadásoknak is ki voltak téve. A javak rongálása mellett nagy veszélyforrásnak számít a műkincsek illegális kereskedelme is, mely egyben a konfliktusban részt vevő felek például az Iszlám Állam bevételi forrásául is szolgál. A kulturális örökség védelmét, a II. világháborúban elkövetett pusztításra reagálva, nemzetközi szerződések is hivatottak biztosítani: ilyen, többek között, az 1954-es hágai egyezmény, mely a fegyveres konfliktusok esetére nyújt védelmet, vagy az 1972-ben, Párizsban aláírt világörökségi egyezmény. Továbbá, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által létrehozott nemzetközi büntetőbíróságok több esetben is háborús bűncselekménynek minősítették a kulturális örökség rombolását. Ezt a Római Statútum is megerősítette, így látszólag az emberiség történelmi értékei megfelelő oltalomban részesülnek. Az előadás során bemutatásra kerül a kulturális örökség védelmének a fent említett nemzetközi egyezményekben szabályozott rendszere, a szerződésekkel kapcsolatosan felmerülő problémák, illetve az is, hogy a rendelkezések megszegése esetén milyen jogi eszközök léteznek az elkövetők felelősségre vonására. Kulcsszavak: kulturális örökség, kulturális javak, Szíria, Iszlám Állam, UNESCO, nemzetközi jog, nemzetközi büntetőjog, Nemzetközi Büntetőbíróság, fegyveres összeütközés, hágai egyezmény, háborús bűncselekmény, Világörökség 17

19 AZ ÁLLAM SZEREPE A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKBAN A POSZTSZOVJET TÉRSÉG ÁLLAMTÖREDÉKEI SZŐKE-KIS BERNADETT PhD hallgató Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola Témavezető: Prof. Dr. Trócsányi László, intézetvezető egyetemi tanár; Dr. Fejes Zsuzsanna, egyetemi docens Kutatási terület: nemzetközi kapcsolatok, nemzetközi jog bernadett.szokekis@gmail.com A posztszovjet térségben a szakirodalom által számon tartott 15 jogilag teljesértékű szovjet utódállam mellett a rendszerváltás óta 5, az elmúlt időszak kelet-ukrajnai eseményeivel kiegészítve összesen 7, a kutatások központjában álló vitatott státuszú térséget különböztethetünk meg az egykori államszövetség területén. Miután 1991-et követően a Szovjetunió helyét átvette a Független Államok Közössége, a térségben általánossá válnak az etnikai alapú konfliktusok és állami önállóságra törekvés. Annak fényében, hogy eddig egy központi, szupremáciát élvező államszervezet létezett, aminek polgárai egységesen szovjetek voltak, ezt pedig mindössze 15 új állam és állampolgárság váltotta fel ez egyaránt jelentett újfajta kihívást a frissen létrejövő államok és tisztázatlan státuszú egységek számára is. Szintén kihívás az ingatag lábakon álló újonnan alakult entitások számára, hogy újra kell definiálni magukat a nemzetközi közösségben míg az államtöredékek számára kihívást jelent saját maguk reprezentálása is. Munkám során a rendelkezésre álló szakirodalom feldolgozása mellett önálló fogalmak megalkotásával egy olyan együttműködési forma kidolgozására teszek kísérletet, ami lehetővé tenné ezen posztszovjet államtöredékek számára a nemzetközi közösségben való részvételt, akkor is, ha az nem teljes értékű államként tartja őket számon. Ez az együttműködési rendszer a jelenlegi képességeikre építve lehetővé tenné az államtöredékek számára a kapcsolatfelvételt, ami nem csak az innováció és a segítségnyújtás előtt nyitná meg számukra az ajtót, de a demokratizálódás folyamatát, a megbékélést is nagyban elősegítené. Kulcsszavak: posztszovjet, nemzetközi kapcsolatok, államtöredék, függetlenségi mozgalom, jelenkori konfliktus, szuverenitás 18

20 A MENEKÜLTEK INTEGRÁCIÓJÁNAK FŐBB KÉRDÉSEI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ELOSZTÁSI MECHANIZMUS EURÓPAI UNIÓS SZABÁLYOZÁSÁRA TAKÁCS NIKOLETT PhD hallgató Miskolci Egyetem Deák Ferenc Állam-és Jogtudományi Doktori Iskola Témavezető: Dr. Kirs Eszter, egyetemi docens Kutatási terület: Menekültügy, különös tekintettel a kísérő nélküli kiskorúakat érintő problémákra t.niki88@fre .hu Az óriási migrációs hullám 2015-ös megindulása óta megnövekedett, mind a menedékkérelmek, mind a pozitív döntéssel záruló menekültügyi eljárások száma. Ez által számos menekült státuszú személy maradt az Európai Unió tagállamaiban. A legtöbben közülük valamely harmadik ország állampolgárai, akik az európaitól eltérő kulturális értékeket képviselnek így adottak a kulturális különbségek a befogadó társadalommal összevetve. Míg korábban Magyarországon még működött az integrációs szerződés intézménye, ma már alapvetően nincs életben állami integrációs program a menekültek számára. Vagyis ezen a területen kizárólag a civil szervezetek segítségének igénybe vételére van lehetőségük. Egyes tagállamokban azonban léteznek bizonyos integrációs programok, egyedi iskolák, amelyek segítenek áthidalni ezeket a különbségeket és már az itteni szokásokat megismerve például munkába állni. Ezen a téren merül fel a gyermekek oktatáshoz való jogának érvényre jutása, mely szintén kiterjedtebb vizsgálat tárgyát képezheti. Mindezen kérdések előtt azonban lényeges megvizsgálni, hogy melyek is azok a jogi instrumentumok, melyek alapján egy menedékkérelmet egy tagállam megvizsgál, vagy egy adott menedékkérőt befogad. Alapvetően a 604/2013/EU egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló rendelet van érvényben jelenleg és határozza meg a kérelmek eloszlását. Az elmúlt időszakban azonban óriási teher nehezedett a határállamok vállára és nem működött megfelelően az előbbiekben említett, ún. Dublini rendelet. Nyilvánvalóvá vált a módosítás szükségessége. Különböző próbálkozások születtek, mint a rendelet alkalmazásának bizonyos viszonylatokban történő felfüggesztése, kvóták előírása, valamint elindult, a magára a rendelet módosítására vonatkozó eljárás is. A rendelettervezetben meghatározó részt képez a korrekciós áthelyezési mechanizmus alkalmazása, mely egy előzetes elfogadhatósági vizsgálat után tenné lehetővé a kérelmezők másik tagállamnak történő átadását. Azonban elgondolkodtató, hogy ez esetben megvalósul-e a rendelet eredeti célja, a tagállamok tehermentesítése. A szerző tehát szeretné kiterjedtebb vizsgálat alá vetni a menedékkérők elosztásának jelenlegi szabályozását, valamint a módosítás lehetőségeit, mindemellett pedig kiemelt figyelmet szentelne az ezek alapján pozitív elbírálásban részesült kérelmezők tagállami integrációjának, ezen belül is a kiskorúak oktatáshoz való jogának érvényesülésére. Kulcsszavak: menekültügy, menedékkérelmek, menekültek, integráció, oktatáshoz való jog, Dublini rendelet 19

21 TÖBBSZINTŰ ALKOTMÁNYOSSÁG ÉS ALKOTMÁNYOS IDENTITÁS TRIBL NORBERT PhD hallgató Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola Témavezető: Prof. Dr. Trócsányi László, egyetemi tanár; Dr. Sulyok Márton, egyetemi adjunktus Kutatási terület: alkotmányjog Szem előtt tartva az alkotmányos identitásról folytatott tudományos viták során megszületett konszenzust, mely szerint az alkotmányos identitás fogalma általános jelleggel ezidáig nem került meghatározásra, illetve figyelemmel arra, hogy az alkotmányos identitás végső értelmezése és felfogása a tagállamok alkotmányértelmezőinek joggyakorlatában kell, hogy testet öltsön, az európai alkotmánybírósági (legfelsőbb bírósági) joggyakorlat és szakirodalom alapján az alkotmányos identitás (általános jellegű) fogalma az alábbiakban határozható meg: A tagállami alkotmányos rendszerek önmeghatározásaként, az alkotmányos rendszereket meghatározó olyan történelmi eredettel rendelkező alapvető alkotmányos rendelkezések és intézmények, melyek a közösségi jog számára érinthetetlenek. Az alkotmányos identitás tehát az alkotmányos rendszerrel együtt járó, az alkotmányos rendszer egyediségét megtestesítő olyan minőség, amely a nemzeti alkotmányokban, alkotmány erejű törvényekben manifesztálódik. Az alkotmányos identitás fogalma más-más megközelítésben jelenik meg az angolszász jogrendszerekben (és jogirodalmi felfogásban) és az európai integráció szupranacionális rendszerében. Míg angolszász megközelítésben leginkább az egyes jogintézményeknek az alkotmány értelmezésén keresztül történő megítélését értik a fogalom alatt, addig az európai felfogás az európai szupranacionális tér jogrendszerének és a tagállami nemzeti alkotmányok egyes rendelkezéseinek esetleges összeütközése esetére, a tagállamok alkotmányos rendelkezései és az integrációs jog viszonyának meghatározásakor kívánja alkalmazni. Az Európai Unió többszintű alkotmányosságának rendszerében az integráció egy régóta húzódó központi vitáját jelenti a közösségi szabályozás és a tagállamok alkotmányos szabályainak összeütközése. Ugyan az Európai Unió Bírósága a Costa vs. E.N.E.L. ügyben elvi éllel mondta ki, hogy a tagállamok nem hivatkozhatnak a nemzeti alkotmányok szabályaira az integrációval szemben, az EUB elvi jelentőségű döntése óta eltelt több, mint 50 évben azt látjuk, hogy az EUB határozatában lefektetett szabályok nem állhatnak meg korlátok nélkül. Annál is inkább, mivel azóta maga a Lisszaboni Szerződés nevesíti a tagállamok alapvető alkotmányos sajátosságainak védelmét az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése által, mely kimondja, hogy az Európai Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását. Az alkotmányos identitás problémájának és alkalmazhatóságának megértéséhez ugyanakkor szükséges, hogy nevesítsük azt a koordináta rendszert, melyben a fogalmat meghatároznunk, majd alkalmaznunk kell. E koordináta rendszer a többszintű alkotmányosság (multilevel constitutionalism) fogalmával írható le, melynek vizsgálata során túllépve a jogi kereteken nemcsak egymás mellett élő alkotmányos rendszerek együttműködését, de egymás mellett létező és egymásra ható kultúrák közös identitását is vizsgálnunk szükséges. Kulcsszavak: identitás, alkotmányos identitás, szupranacionalitás, többszintű alkotmányosság 20

22 MAGÁNJOGI SZEKCIÓ Helyszín: 110. terem Szekció elnöke: Dr. habil Gellén Klára, egyetemi docens 12:30-12:50 Sádt Nóra (SZTE) A startupok kialakulása itthon és külföldön 12:50-13:10 Kiss Bettina Boglárka (KRE) A jogos gazdasági érdek jelentéstartalma és határai 13:10-13:30 Kriston Edit (ME) A család fogalma a társadalmi innováció sűrűjében különös tekintettel a fogalmi jogi és szociológiai megközelítésre 13:30-13:50 Labancz Andrea (SZTE) Jogi és pénzügyi kultúra a digitalizáció korában 13:50-14:10 Makra Norbert (SZTE) Hátrányos jogkövetkezmény kiszabása és az azt megelőző eljárás rendje: Egyéni döntések helyett közösségi cselekvés 14:10-14:30 Marsovszki Ádám (SZTE) Ügyintézési kultúra testközelből: az élethelyzethez kapcsolódó ügyféltájékoztatás kihívásai 14:30-14:50 Nagy Barna Krisztina (NKE) Jog és kultúra: A szindikátusi szerződés és a sport 14:50-15:10 Polgár Zoltán (NKE) A társasházi jog változásainak hatása a társasházi közösségekre 15:10-15:30 Rácz Ildikó (KRE) A munkavállalók kollektív jogainak érvényesülése a digitalizáció korában 15:30-15:50 Sápi Edit (ME) Mennyi szerep, mennyi jogállás A színpadi művek alkotóinak egymáshoz való viszonya a művészet és a szerzői jog szemüvegén keresztül 15:50-16:10 Varga Csaba Koppány (SZTE) Agrárspecifikus termékmegjelölések 21