A javítóvizsga témakörei és anyaga magyar nyelvből a 10. évfolyam számára (a 10. EV és a 10. KP osztály részére)

Átírás

1 A javítóvizsga témakörei és anyaga magyar nyelvből a 10. évfolyam számára (a 10. EV és a 10. KP osztály részére) Témakörök: I. Az egyszerű mondat szerkezete, elemzése II. A hangalak és a jelentés viszonya a szavakban III. Helyesírási alapelvek IV. Szövegtan V. A magyar nyelv rétegződése, változatai területi és társadalmi nyelvváltozatok I. Az egyszerű mondat szerkezete, elemzése A mondatok szerkezet szerint lehetnek egyszerűek és összetettek. Az egyszerű mondat egy mondategységből áll, ami azt jelenti, hogy egy alany-állítmányi viszony van benne. Az összetett mondat több mondategységből, azaz több tagmondatból áll, az új tagmondat feltétele az, hogy legyen benne - az előzőhöz képest - egy új alany-állítmányi viszony. Léteznek kettőnél több tagmondatból álló, ún. többszörösen összetett mondatok is. Az egyszerű mondat fő részei: az ALANY és az ÁLLÍTMÁNY. ÁLLÍTMÁNY: az a mondatrész, amellyel az alanyról megállapítunk valamit. Kérdése: Mit állítunk? A mondatban két vonalas aláhúzással jelöljük, az ágrajzon: Á. Típusai: - igei (ha az Á szófaja ige), pl.: Anna tanul. - névszói (ha az Á szófaja főnév, melléknév, számnév vagy névmás), pl.: Anna tanár. - névszói-igei (ha az Á szófaja egy névszó és egy létige együtt), pl.: Anna ügyes volt. ALANY: az a mondatrész, amelyről az állítmánnyal megállapítunk valamit. Kérdései: Ki/mi + a megtalált állítmány. A mondatban egy vonalas aláhúzással jelöljük, az ágrajzon: A. Típusai: - határozott alany: konkrét személyre, tárgyra, fogalomra utal, pl.: Évi elkésett. - határozatlan alany: nem tudjuk vagy akarjuk konkretizálni az alanyt, pl.: Valaki elkésett. - általános alany: mindenkire, bárkire vagy senkire sem vonatkozik, pl: Mindenki elkésett. Ha az egyszerű mondat csak alanyból és állítmányból áll, tőmondatnak nevezzük. Ha azonban a két fő mondatrészen kívül egyéb mondatrészek is előfordulnak a mondatban, az már bővített mondat. Bővítmények: TÁRGY, HATÁROZÓK, JELZŐK TÁRGY: azt a tárgyat/fogalmat/élőlényt nevezi meg, amelyre a cselekvés irányul vagy amelyen a cselekvés végbemegy, vagy amelyet a cselekvés létrehoz. Kérdései: Kit/mit? A mondatban szaggatott vonalas aláhúzással jelöljük, az ágrajzon: T. Típusai: - iránytárgy: azt a valóságelemet nevezi meg, amelyre a cselekvés ráirányul, pl.: Dóra látta a férfit. - eredménytárgy: azt a valóságelemet nevezi meg, amelyet a cselekvés létrehoz, pl.: A munkások felépítették a házat.

2 HATÁROZÓK: a cselekvés/történés/létezés/állapot különböző körülményeit nevezik meg, pl.: hely, idő, ok, mód stb. A mondatban hullámos vonallal jelöljük, az ágrajzon: H. Helyhatározó + (képes helyhatározó) A határozók típusai NÉV: Kérdései: Példamondatok: Hol? Honnan? Hová? Merre? Meddig? Dóri a konyhában mosogatott. A szívemben nem volt harag. Időhatározó Mikor? Mióta? Mikorra? Meddig? Ebéd után hazamegy az iskolából. Reggel fél 7-kor kel fel. Számhatározó Hányszor? Hányadszor? Hány ízben? Néhányszor már becsapott. A kakas épp háromszor szólt. Módhatározó Hogyan? Miképpen? Mi módon? Halkan beszélgettek, majd sietve elhagyták a termet. Állapothatározó Hogyan? Miként? Milyen állapotban? Rozi lázasan fekszik. Egyedül maradt a lakásban. Eszközhatározó Kivel? Mivel? Ki/mi által? Kinek/minek a segítségével? Követ által üzent hadat. Zsírkrétával rajzol a papírra. Társhatározó Kivel? Mivel? Kivel/mivel együtt? Niki egy fiúval ment moziba. Lakásunkat a garázzsal együtt adtuk el. Okhatározó Miért? Mi okból? Mi miatt? Minek a következtében? Ancsa piros lett a méregtől. A rossz időjárás miatt késett el. Célhatározó Miért? Mi végett? Mi célból? Zöldségért mentem a piacra. Megbeszélés végett hívattak. Eredethatározó Eredményhatározó Fok - és mértékhatározó Állandó határozó Részeshatározó Kiből? Miből? Kitől? Mitől? Kiről? Miről? Kivé? Mivé? Mibe? Mire? Kinek? Minek? Milyen fokban? Milyen mértékben? Mennyire? Ezek állandó vonzatai egy adott igének/melléknévnek stb. Kinek? Minek? Kinek/minek a számára/részére? Szelj egy darabot a kenyérből! Ez a tréfa csak tőled eredhet. Éva sóbálvánnyá változott félelmében. Lilára festettük a házat. Szörnyen éhes volt. Tetőtől talpig ünneplőbe öltözött. Részt vettek az ünnepségen. Büszkék gyermekeikre. Nekem nem kedves az élet. Annának is vettél ajándékot? Hasonlító határozó Kinél? Minél? + középfokú névszó Szegényebb a templom egerénél. Ő se jobb a deákné vásznánál.

3 JELZŐK: minőséget, mennyiséget vagy birtokviszonyt fejeznek ki. A mondatelemzéskor pontozott vonallal jelöljük ezeket, az ágrajzon: J. Minőségjelző A jelzők típusai: NÉV: Kérdései: Példamondatok: Milyen? Melyik? Mekkora? Hányadik?,,Komor, mogorva férfiú volt A harmadik kapu közelébe lépett. Mennyiségjelző Hány? Mennyi? Száz kilométerre van a város. A hónap elején kapott egy kevés lisztet. Birtokos jelző Kinek? Minek? + birtokszó,,szépen süt le a hold Nagyfalu tornyára.,,kertre nyílik a ház ajtócskája. Értelmező jelző Hátravetett minőség-, mennyiség- vagy birtokos jelző. Az értelmező jelző minősítéssel, magyarázattal v. megnevezéssel jellemez vkit/vmit. Mindig az értelmezett szó után áll, és felveszi az értelmezett szó toldalékait. Vettem csizmát, pirosat. Mátyás, az igazságos a 15. században élt és uralkodott. A könyvet, Andiét elvesztettem a nagy rohanásban. II. A hangalak és a jelentés viszonya a szavakban SZÓ = HANGALAK (H) + JELENTÉS (J) A hangalak az a hangsor (ejtésben) vagy az a betűsor (írásban), amelyből a szó felépül. A hangalak csak akkor kap szerepet a kommunikációban, ha a beszélők számára felidéz valamit, tehát tartalma, jelentése van. A jelentés tehát a hangalak által felidézett tartalom. Hangalak és jelentés lehetséges kapcsolataival a jelentéstan (= szemantika) foglalkozik. Szavak csoportjai a hangalak és jelentés viszonya alapján: 1. Egyjelentésű szavak: hangalakjukhoz csak egyetlen jelentés kapcsolódik. Elsősorban az összetett szavak és a szakszavak tartoznak ide. Pl: vármegyerendszer, iskolatáska 2. Többjelentésű szavak: egy hangalakhoz több jelentés is kapcsolódik, és a jelentések között van valamilyen összefüggés, kapcsolat. Pl: körte - először megvolt a,,gyümölcs, aztán az alak hasonlósága miatt a,,villanykörte. További példák: toll, zebra, levél, hegy, fül stb. 3. Azonos alakú szavak: egy hangalakhoz itt is több jelentés kapcsolódik, de a jelentések közt semmilyen kapcsolat nincs, csupán véletlenül egyeznek meg a hangalakok.

4 Típusai: - szótári homonimák: a szavak szótári alakjának azonosalakúsága, pl: fél, ég, csap, dob, vár. - nyelvtani homonimiák: toldalékos szóalakok azonosalakúsága, pl: sírt (főnév) - sírt (ige), korom (mint égéstermék) - korom (életkorom), legelőre (a rétre) - legelőre (nem hátra), merek (levest) - merek (úszni) - vegyes típusú homonimiák: szótári szótövek és toldalékos alakok azonosalakúsága, pl: szemét (hulladék) - szemét (látószervét), hasad (reped - hasad (gyomrod), halad (megy) - halad (állatod) 4. Rokon értelmű szavak: hangalakjuk más, jelentésük vagy teljesen ugyanaz, vagy csak árnyalati, hangulati, fokozatbeli, használatbeli különbség van közöttük. Pl: kerékpár - bicikli, eb - kutya, csibe - kiscsirke: ugyanaz a jelentés csipeget - eszik - falatozik - töm - habzsol - zabál: fokozatbeli különbség a rokon jelentések közt 5. Ellentétes jelentésű szavak: hangalakjuk más, jelentésük ellentétes. (Szófajuk azonos.) Pl: fenn - lenn, fehér - fekete, jószívű - irigy, sok - kevés stb. 6. Hasonló alakú szavak: hangalakjuk nagyon hasonló, olykor csak egy-egy hangban különbözik, emiatt könnyen összekeverhetők, de a jelentésük teljesen más. Pl: helység - helyiség, egyelőre - egyenlőre, habzik - habozik, egyhangúan - egyhangúlag, tanúság - tanulság, fáradság - fáradtság 7. Hangutánzó szavak: hangzásukkal emberek, állatok, természeti jelenségek, gépek, tárgyak hangját idézik fel. Pl: krákog, dörmög, csiripel, mekeg, brummog, dörög, süvít, kattog, berreg, zakatol, ketyeg, serceg 8. Hangulatfestő szavak: hangalakjukkal tulajdonságokat illetve cselekvéseket (főként mozgásokat) idéznek fel. Pl: - tulajdonságokat: pipogya, teszetosza, tutyimutyi, kelekóla, hórihorgas, dönci - cselekvéseket: bandukol, kullog, lohol, toporog, szöszmötöl, vihorászik III. Helyesírási alapelvek Helyesírásunk alapelvei (4 db): Kiejtés elve: ahogy ejtem a szót, úgy is írom le. Pl: alma, hullám, kendő, épít Szóelemzés elve: másképp ejtem, és másképp írom a szót. A helyes leírásban segít, ha a szót elemeire bontom, vagyis megkeresem a szótő és a toldalékok határát. Pl: atyja, barátság, kenjük Hagyomány elve: a régies családnevek és az ly-t tartalmazó szavak írásakor érvényesül. Pl: Rákóczi, Wesselényi, Dessewwffy, Batthyány, keselyű, pehely, kristály, korcsolyapálya, Gergely Egyszerűsítés elve: - Ha egy szóban hosszú kétjegyű mássalhangzó van, akkor csak az első jegyét kettőzzük meg: vessző, pettyes, loccsan - Ha egy szó hosszú mássalhangzóra végződik, és ugyanolyan mássalhangzóval kezdődő toldalék járul hozzá, akkor a három azonos mássalhangzó helyett csak kettőt írhatunk le a toldalékos alakban: meggyel, vádlottól, Anettal, Marcellel

5 - Nem érvényesül az egyszerűsítés: családnevek esetében: Kiss-sel, Papp-pal, Széll-lel; összetett szavaknál: jegygyűrű, kulcscsomó, díszszemle IV. Szövegtan A szöveg fogalma és típusai A szöveg a beszéd és a nyelv legnagyobb egysége, a kommunikáció eszköze. Megszerkesztett, kerek, egész, lezárt, teljes üzenet. Vannak nyelvi és nem nyelvi összetevői. Jellemzi a szövegösszetartó erő ( = szövegkohézió), ez a szövegelemek összekapcsoltságát jelenti. A prózai szöveg szerkezeti egységei: Tételmondat: a bekezdés leglényegesebb gondolatát tartalmazza, összefoglalja egy-egy bekezdés lényegét; állhat a bekezdés elején, közepén, végén is. Fókuszmondat: az egész szöveg leglényegesebb gondolata, mondata. (Megegyezhet a tételmondattal.) Mondattömb: a tartalmilag és logikailag szorosabban összetartozó mondatok mondattömböt hoznak létre, ezeket külön-külön bekezdésbe írjuk. Bekezdés. Az eddig felsoroltak (mondat, mondattömb, bekezdés) a szöveg mikroszerkezeti egységei. A bekezdésnél nagyobb szövegegységek (bevezetés, tárgyalás, befejezés) pedig a szöveg makroszerkezeti egységeit képezik. A szöveg szerkezettípusai: 1. Lineáris (láncszerű) szerkezettípus: - Időrendre épülő szerkezet: az elbeszélő szövegeknél gyakori (pl. múltból jelen felé haladunk) - Térbeli rendre épülő szerkezet: leíró szövegekre jellemző (közelitől távoli felé vagy távolitól közeli felé haladunk ill. egy pontból körbenézünk) - Logikai menetre (ok-okozati viszonyokra) épülő szerkezet: főleg érvelő szövegekre jellemző 2. Párhuzamos vagy ellentétező szerkezettípus: pl. ugyanazon kérdésről ellentétes vélemények ismertetése 3. Keretes szerkezettípus: pl. egy vagy több versszak ismétlődik szó szerint vagy variáltan a vers végén. 4. Mozaikszerű szerkezettípus: apró mozaikokból, töredékekből kell összeraknia a befogadónak a szöveget. 5. Képzettársításos (= asszociatív) szerkezettípus: a szöveg felépítését egyedül a szövegalkotó témával összefüggő gondolatai irányítják, ezen kívül nincs más rendezőelv (pl. tér, idő, logika)

6 I.A kommunikáció iránya szerinti szövegtípusok: Szövegtípusok DIALOGIKUS szöveg MONOLOGIKUS szöveg - Párbeszéd (=dialógus) - Magánbeszéd (=monológ) - A kommunikáció kétirányú ; résztvevői, az adó - A kommunikáció egyirányú; nincs (szövegalkotó) és a vevő (a szöveg befogadója) szerepcsere adó és vevő közt; az adó végig folyamatosan szerepet cserélnek. adó marad, a vevő végig vevő. - Pl: társalgás, telefonbeszélgetés, vita, riport, - Pl: előadás, hozzászólás, szónoklat, levél stb. interjú stb. II. Kommunikációs funkciók szerinti szövegtípusok: 1. ELBESZÉLŐ szövegtípus: Elsődleges célja: tájékoztatás, valamely eseménysor elbeszélése. Többnyire időbeliségre épül; pl: múlt --- jelen; jelen --- múlt; in medias res (dolgok közepébe vágva). Láncszerű (=lineáris) szerkezetű, folyamatosan előrehaladva bontakozik ki benne a cselekmény, épülhet bele párbeszéd vagy leírás is. Fontos az elbeszélői nézőpont: kinek a szemszögéből, nézőpontjából ismerjük meg a történetet (pl. az író mesél, ő az elbeszélő vagy valamelyik szereplő) Elbeszélő szöveg például: novella, regény, mese, monda, eposz, elbeszélő költemény, legenda stb. 2. LEÍRÓ szövegtípus: Leírás, bemutatás készülhet személyről (külső és belső tulajdonságairól egyaránt; ha belső tulajdonságait emeljük ki, akkor az a jellemzés); tárgyról; növényről / állatról; tájról; munkafolyamatról stb. Többnyire térbeliségre épül; pl: tájleírásnál: közeli ---- távoli; távoli --- közeli; egy ponton megállva és onnan körbenézve. Személy bemutatásakor: kívülről befelé vagy belülről kifelé haladva. Rész ---- egész, egész --- rész Láncszerű vagy mozaikszerű szerkezetű Leíró szöveg például: jellemzés, tájleíró költemény, használati utasítás stb. 3. ÉRVELő szövegtípus: Elsődleges cél: a meggyőzés, az olvasóra vagy hallgatóra gyakorolt hatás. Általában a logikai rendre, ok-okozati kapcsolatokra épül. Láncszerű (=lineáris) szerkezetű. Tételmondatokban megfogalmazott állításokat bizonyít vagy cáfol megfelelő érvekkel. Érvelő szöveg például: parlamenti felszólalás, tanári magyarázat, tudományos előadás, részvétel egy vitában, hozzászólás stb. Szóbeli érvelésnél fontos szerepe van a nem nyelvi kifejezőeszközöknek (arcjáték, kézmozdulatok, testtartás) illetve a nyelv zenei eszközeinek (hangsúly, hanglejtés, beszédtempó, szünetek stb.) III. A kommunikációs kapcsolat fajtája szerinti szövegtípusok: SZÓBELI szövegtípus ÍROTT szövegtípus - hallható; időhöz és helyhez kötött - olvasható, látható; időhöz és helyhez kevésbé kötött,,a szó elszáll, az írás megmarad. - ált. kevesebb igényességgel fogalmazott, - tudatosan előkészített, átgondolt, megszerkesztett szöveg lazább szerkesztésű, szabálytalanabb szöveg ezért igényesebb, megformáltabb a szóbeli közlésnél - gyakrabban van szükség ismétlésekre, - nincs szükség annyi ismétlésre, utalásra a megértéshez visszautalásokra, hogy a hallgató megértse - a hallgató rögtön visszajelezhet, reakcióit - az olvasó visszajelzése korlátozott, azonnali azonnal látjuk, és ennek figyelembevételével visszajelzésre nincs lehetőség alkotjuk tovább a szöveget - gazdagabb kifejezőeszközökben az írott szövegnél - az élőszó nem nyelvi jeleit részben megjelenítik, (mimika, gesztusok, testtartás; nyelv zenei eszközei) pótolják az írásjelek - fontos: a szöveg képe, színek, betűméretek és formák, és a tagolás is

7 IV. A kommunikációs színterek szerinti szövegtípusok: 1. MAGÁNÉLETI szövegtípus: például két jó barát beszélgetése, egy négyszemközti vita, egy magánlevél megírása, egy vicc elmesélése - tehát olyan jellegű közlés, amely csak kevesekre tartozik, nem tart igényt a nagy nyilvánosságra. Szabadabb, személyesebb, közvetlenebb a nyilvános megszólalásnál. 2. NYILVÁNOS szövegtípus: több ember, sokaság, tömeg előtti megszólalás, felszólalás. Lehet ez egy ünnepi beszéd megtartása, egy tudományos előadás, egy köszöntő, egy parlamenti felszólalás, egy papi prédikáció Követelményei: igényesség (mit és hogyan). Mindig tekintettel kell lenni a hallgatóságra (életkoruk, műveltségük, foglalkozásuk stb.) Lásd majd a Retorika (=szónoklattan) anyagánál! V. A szövegalkotás módja szerinti szövegtípusok: 1. SPONTÁN szöveg: mindenféle előkészület, rákészülés nélkül, rögtönözve, azaz spontán fogalmazunk. Élőszóban gyakori. 2. TERVEZETT szöveg: a szövegszerkesztést előkészületek előzik meg, pl: anyaggyűjtés, jegyzetelés, vázlatírás. Pl: egy irodalmi dolgozat vagy egy tudományos értekezés megírása.

8 A szövegkohézió szemantikai (jelentésbeli) és grammatikai (nyelvtani) kapcsolóelemei A szövegkohézió: szövegösszetartó erő, mely a szövegegységek összekapcsoltságát biztosítja. Összetevői: globális és lineáris kohézió. Globális kohézió (= a szöveg egészére ható összetartó erő) Eszközei: Cím, lehetséges címtípusok: - témamegjelölő cím - műfajmegjelölő cím - reklámszerepű cím - címkeszerű cím Témaazonosság (=korreferencia): azonos valóságelemekre vonatkozik-e a szöveg minden kisebb egysége? Kulcsszavak (= témamegjelölő, ismétlődő szavak a szövegben) Izotópok (=a kulcsszót helyettesítő rokon értelmű szavak, kifejezések, körülírások) Tételmondat, fókuszmondat Nyitó- és zárómondat Ismétlések Tartalmi-logikai eljárások a szövegben, pl: rész-egész, egész-rész, ok-okozat, egyes-általános, általánosegyes, párhuzam, ellentét stb. Hiány a szövegben Lineáris kohézió (= a kisebb szövegegységek, pl. mondatok összekapcsolódását biztosító összetartó erő) Jelentésbeli kapcsolóelemek: Szinonimák (=rokon értelmű szavak) Többjelentésű szavak Azonos alakú szavak Hasonló alakú szavak Ellentétes jelentésű szavak Fölérendelt fogalmak használata Metaforikus megnevezések Téma-réma kapcsolatok, vagyis a mondat aktuális tagolása: -téma (=T): már ismert közléselem -réma (=R): új, még ismeretlen közléselem a mondatban Grammatikai / nyelvtani kapcsolóelemek: Az utalások, rámutatások hordozói: - névmások (személyes, visszaható, kölcsönös, birtokos, mutató, kérdő, vonatkozó, határozatlan, általános) - kötőszavak (lehetnek egyesek és párosak, alá- és mellérendelőek) - határozószók (helyet, időt, egyéb határozói viszonyokat jelölnek külön toldalék nélkül) Egyeztető toldalékok: - igei személyragok - birtokos személyjelek Határozott névelők (a, az) Hiány a mondaton belül Szórend, mondatrend

9 V. A magyar nyelv területi és társadalmi rétegződése A nyelvi rétegződést meghatározó szempontok: nem, életkor, lakóhely, származás, foglalkozás és beosztás, iskolázottság Ezen szempontok eredményezik zömmel a társadalmi rétegződést is, amellyel párhuzamosan a nyelv is rétegződik: különféle területi, társadalmi nyelvváltozatok alakulnak ki. Mindenki több nyelvváltozatot ismer és használ az adott nyelven belül. I. Területi nyelvváltozatok: nyelvjárások vagy dialektusok: Régi korok szülöttei (= emiatt régiesnek, archaikusnak is érezzük őket), kialakulásukat történelmi, társadalmi, egyes népeknél vallási, de mindenekelőtt földrajzi okok magyarázzák. Egyes nyelvekben úgy elkülönülnek egymástól, hogy szinte meg sem értik egymást az ország más-más vidékein élők. (franciák, németek) A magyar nyelvjárásokra ilyen fokú különbségek nem jellemzők, a mi dialektusaink főként a hangkészletben és a szókincsben (= tájszavak) térnek el egymástól. Tájszó: olyan szó, amely jobbára csak egy adott tájegység nyelvjárásában ismert és használt szó, pl: málé, törökbúza, tengeri (tájszavak a kukoricára), lajtorja (létra), kolompér, pityóka (krumpli), tik (tyúk), likas (lyukas). Kiss Jenő 10 nyelvjárási régiót különít el a mai magyar nyelven belül: nyugat-dunántúli (mi ebbe tartozunk itt Vas megyében); közép-dunántúli-kisalföldi; dél-dunántúli; dél-alföldi; Tisza- Kőrös-vidéki; északkeleti; mezőségi; székely; palóc; moldvai csángó. II. Társadalmi nyelvváltozatok: Szaknyelv: egy-egy szakma, foglakozás, tudományág speciális szó- és kifejezéskészlete. Pl: matematika, fizika, orvostudomány, jog, politika, közgazdaságtan, zene stb. Hobbynyelv: szabadidős tevékenységek speciális szavai. Pl: horgászat, extrém sportok, hímzés Gyermeknyelv: nyelvünk egy és három év közti kisgyerekek által beszélt változata (a felnőttek nyelvénél jóval egyszerűbb, tele rövidítésekkel, nyelvtani hibákkal, szóhasználatbeli hiányosságokkal, hisz még csak ekkor tanulják anyanyelvüket!) Dajkanyelv: ahogy a felnőtt beszél egy ilyen korú kisgyerekhez: ugyancsak egyszerűsített, rövidítésekkel teli nyelvi formák, pl: paci, tütü, hami, papi, csicsikál a baba, tentézik, kajcsi Ifjúsági nyelv: a fiatalok sajátos nyelvhasználata, kb. 12 évestől a húszas évek közepéig is akár. Kialakulása okai: a fiatalok nyelvi összetartozásának hangsúlyozása, lázadás a felnőtt világ normáival, elvárásaival szemben, stb. Színes, változatos, érintkezik az argóval és a szlenggel is. Lehet viszont nagyon szellemes, humoros is. A másik (negatív) véglet: ha nyelvi igénytelenség, káromkodások, trágár beszéd,,próbálja pótolni a szegényes szókészletet. Pl: span, oljara lép, elhúzza a csíkot, lenyúlja a lóvét, pofára esik, lebőg, jó a karosszériája, király, zsír, lecsekkol Diáknyelv: az ifjúsági nyelvnek az iskolai élethez kötődő rétege. Pl: töri, nyögtan, matek, rohadalom, föci, karó, léc, kapa, doga, doli, diri, tézé, meghúzták, stb. Argó: eredetileg mint tolvajnyelv a bűnöző alvilág nyelve, melynek célja az volt, hogy se a rendőrség, se áldozataik ne értsék meg őket (titkosság). Mára e tolvajnyelvből az argó maradt meg, ami a köznyelv tolvajnyelvi elemekkel átszőtt változata. (Vagyis argó és tolvajnyelv nem ugyanaz!) Pl: steksz, lóvé, pia, kaja, meló, szajré, link, haver, sitt, lesittel, hidegre tesz, mackó

10 Zsargon/szakzsargon: a köznyelv szakszavakkal átszőtt változata; amikor valaki nem szakmabelieknek beszél, mondandóját mégis telezsúfolja szakkifejezésekkel, így hallgatósága nem érti meg. Célja ezzel lehet szakmai tudásának fitogtatása, vagy egyszerűen ennyire figyelmetlen, és nincs tekintettel arra, hogy hallgatósága kevésbé járatos az adott szakterületen. Szleng: az utcák nyelve, főleg nagyvárosokban, elég igénytelen, közönséges, érintkezik az argóval és az ifjúsági nyelvvel is. Pl: pasas, löki a sódert, lenyúlta a cigim, ciki, mindjárt lepetézek, rizsázik III. Köznyelvi nyelvváltozatok: A területi és társadalmi nyelvváltozatokat is magában foglaló, azok fölé rétegződő egységes nemzeti nyelv. Kialakulása a 16. századtól (beszélt változata a köznyelv, írott változata a nemzeti irodalmi nyelv). Ez az ún. standard vagy nyelvi norma: a társadalmilag elfogadott és elvárt nyelvhasználat; az igényes és nyelvileg művelt ember nyelvhasználata szóban (köznyelv), illetve írásban (nemzeti irodalmi nyelv). Ez az eszmény, a követendő minta, az alap- és középfokú oktatás ennek elsajátíttatására törekszik. A javító vizsga írásbeli és szóbeli részből áll. Az írásbeli feladatlap MINDEN TÉMAKÖRBŐL tartalmazhat vegyesen válogatott feladatokat teszt jellegűeket és esszé jellegűeket egyaránt. A szóbeli vizsgán pedig a fenti tételekből húz a tanuló. Időpontja: augusztus 26., 8.00: írásbeli; augusztus 27., 8.00: szóbeli A vizsgára való eredményes felkészülést kívánok: Mukics Zita szaktanár