CXXIX. (17.) ÉVFOLYAM 7. SZÁM JÚLIUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

Átírás

1 CXXIX. (17.) ÉVFOLYAM 7. SZÁM JÚLIUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

2

3 A SZERKESZTÕ JEGYZETE Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében. Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2008 végéig 3000 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ Belföldi Postautalványon a szerkesztõség címén, átutalással a számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor sandorcseko@vadaszlap.hu Fõszerkesztõ-helyettes: Wallendums Péter (70/ ), wpeter@vadaszlap.hu Olvasó szerkesztõ: Somfalvi Ervin (70/ ), somfalvi@vadaszlap.hu Fõmunkatárs: Homonnay Zsombor (70/ ), homonnay@vadaszlap.hu Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (70/ ), hirdetes@vadaszlap.hu Szerkesztõségi titkár, a csomagküldõ szolgálat vezetõje: Elek Ferencné (70/ ), elekerzsi@vadaszlap.hu Informatikus: Hegedûsné Wéber Ildikó (70/ ), webmaster@vadaszlap.hu Kiadja: a VADÁSZLAP Kft Budapest, Pákász u. 7. Központi telefon és fax: Vadász-flotta: 70/ info@vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. Terjesztési menedzser: Tornyi Gyula (70/ ), gytornyi@gmail.com Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: Az elõfizetési díj 2008 végéig 42 lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/ , Mobil: Az elõfizetési díj 2008 végéig 420 korona. Nyomdai elõállítás: Bodi Print Kft. Felelõs vezetõ: Bodi Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN (Nyomtatott) ISSN (Online) Címlapon: Mátyás-kút a Budai várban Somfalvi Ervin felvétele fotó: Cseke Csilla Egyre jobban izgulok, bár jómagam látszólag nem vagyok érdekelt a témában. Nincs területes vadásztársasági tagságom, nem vagyok földtulajdonos, nem vezetek vadászatszervezõ irodát szóval közvetlenül nincs a csalásokhoz semmi közöm. Mégis izgulok, mert úgy érzem, hogy a lebukás küszöbéig már eljutottunk, bármikor kirobbanhat a botrány. S ha lebukunk, nemzetközi vadászati skandalum keletkezik belõle, amely ki tudja milyen erõsséggel rengeti majd meg a magyar vadgazdálkodás, vadászat, vadkereskedelem, vadászati politika, stb. mostanában amúgy sem kimondottan stabil alapjait. Merthogy csalunk, ügyeskedünk, átverjük, hülyének nézzük a partnereinket - már nem csak az élet minden területén a vadászatban is. Éveken keresztül nem beszéltünk róla, hogy az ország különbözõ részein, különbözõ mértékben, de ki-kirobbant a vaddisznóállományban a sertéspestis. Nem beszéltünk róla, mert a hazai házi-sertés exportját féltettük. Ez ma már nem gond, no nem azért, mert nincs sertéspestis, sokkal inkább, mert nemhogy export, lassanként házi sertés állományról sem tudósíthatunk. Vannak megyék, ahol már beismerik, hogy a vaddisznó-elhullások mögött bizony-bizony a pestis tevékenykedik. Amikor szerkesztõségünk az ausztriai kertben nevelt, majd a Bulgáriába szállított és ott nagy felhajtással meglövetett világrekord gímbika bírálatának pontszámait jogosan kétségbe vonta, majd az azonosításhoz szükséges fotókat is megjelentette, felrakta a világhálóra - és ennek következtében a C.I.C. visszavonta a világrekord címet - finoman jeleztem, hogy az európai vadászvilág a magyar akcióért elõbb-utóbb, de vissza fog vágni. Nem fogják egy ejnye-bejnyével elintézni, elnézni, hogy esetenként mi is képesek vagyunk egy kicsit összekeverni a kertben, karámban, ólban nevelt és mindenféle csodaszerrel feltuningolt bakokat, bikákat, kanokat az egyébként magas minõséget képviselõ, szabadterületi állományaink kiváló egyedeivel. Akkor is, most is azt hangsúlyozom, hogy ezt büntetlenül csak akkor lehet csinálni, ha a piacnak zömében a spanyol Ejnye-bejnye vendégvadászoknak erre van igényük. Gyártsunk nekik betegesen hatalmas bakokat, bikákat, kanokat, de ezt valljuk be, és sem a kommunikációban, sem a bírálaton ne keverjük össze a természet viszontagságai között nevelkedõ jószágokkal. Egyébként nekünk mindegy, hogy az általunk becsületesen közölt tényt elfogadó, messzirõl jött vadászok otthon azt mondanak, amit akarnak. Ami miatt most újabban aggódom, az nem csak a tuningolás, hanem a zömében õzbakok agancsával elkövetett tisztességtelen, influenzaként terjedõ és lassanként össznépi csalás, amelynek a kárvallottjai nem csak a fizetõ vadászok, hanem közvetlenül a vadászatszervezõ irodák, közvetve pedig mindenki, aki a magyar vadászatot, vadgazdálkodást valamilyen formában élteti. Arról van szó, hogy az elejtett bak agancsát miután kifõzték, azonnal a mélyhûtõbe rakják, így a nedvesség gyakorlatilag belefagy és nincs semmi beszáradás, az elõírt 24 óra eltelte után sem csökken a fizetõ súly. De ezzel nem ér véget a csalás, mert a mélyhûtött agancsot bíráltatják le, és mi sem természetesebb, a bírálók a mélyhûtést nem veszik észre, megerõsítik a grammal is több fizetõ súlyt. Innen kezdve már nincs szükség a mélyhûtésre, az agancs rohamosan elkezd beszáradni, s mire az elejtõ kezébe kerül, kézbe véve is könnyen érzékelhetõ a jelentõs súlykülönbség. Az elejtõ persze bosszankodik, reklamál vadászatának szervezõjénél. És ahogy ez lenni szokott, a végén csattan az ostor, annak kell elvinnie a balhét, fizetnie, elengednie a számlák különbségét, aki közvetlenül van szerzõdéses kapcsolatban a belföldi vagy a külföldi fizetõvendéggel. Nem elõször, remélem nem is utoljára, van egy javaslatom: ha már így is, úgy is a feljelentgetõk országa vagyunk, névvel vagy akár név nélkül is gyûjtsük össze a vadásztatások negatívumait és pozitívumait, alakuljon ki a vadászterületek egyfajta minõsítése legyen szó a tisztességrõl, a szakmai hozzáértésrõl, az ellátásról, mindenrõl ennek feltétlen publicitást adnánk a lap és a honlapunk oldalain, s talán akkor kevesebben mernének csalni. Hát igen, kissé naiv vagyok, de keveslem a hazai teszefosza ejnye-bejnyéket! További képek és információk: július 421

4 TERÍTÉKEN Háromszárú Jean Pierre Vourquard svájci vendégvadászra rámosolygott a szerencse. A Somlótája Vt. területén (Veszprém megye) április 30-án, reggel 4 óra 35 perckor Süle Árpád fõvadász és Szabó Ferenc hivatásos vadász kíséretében egy igen különleges, háromszárú õzbakot hozott terítékre. Az agancs a mérlegen 692 grammot nyomott, a trófeabírálaton 202,85 pontra értékelték. Rektor Mihály Közel 700 Sikeres idénykezdet Szanyban A Szanyi Dózsa Vadásztársaságnál (Gyõr- Moson-Sopron megye) áprilisban három osztrák vadász vendégeskedett, akik Simon Imre és Pagonyi Péter hivatásos vadászok kíséretében összesen 13 bakot hoztak terítékre, melyek közül 1 lett arany, 3 ezüst, 4 pedig bronzérmes. A szakszerû selejtezésnek köszönhetõen évrõl-évre egyre erõsebb trófeák kerülnek ki a 9400 hektáros területrõl. A társaság tervében egyébként ebben az esztendõben 80 bak szerepel. Aranyesõ A Túri Gazdák Vadásztársaság területén április 15-én Rafael Bartolomé spanyol vendég ejtette el a képen látható õzbakot. Az aranyérmes kapitális trófea kiskoponyás súlya 694 gramm, a másodfokú trófeabírálaton 179,58 C.I.C pontot kapott. A felvételen a Jászapáti 2000 Mezõgazdasági Zrt. vadászterületén május közepéig terítékre került aranyérmes õzbaktrófeák láthatók. 611 grammos aranyérmes trófea Az elsõ nyolc érmes bak Különleges, 530 grammos agancs 422 Magyar VADÁSZLAP

5 INTERJÚ Dr. Faragó István ügyvéddel Amióta a feleségével közösen, aki szintén ügyvéd megnyitották Bábolnán az ügyvédi irodájukat, ha szerzõdéskötésrõl, területvitáról, vadászati balesetrõl vagyis mindenféle vadászati jogi ügyrõl van szó, jó szívvel ajánlom Faragó doktor közremûködését. S ha megadom az általam ismert négy elérhetõségét, címét, mobilt és hálózati telefonszámait, rögtön jelzem, nem könnyû õt elérni, az üzenetrögzítõi általában nem tudnak újabb üzenetet fogadni. Nemrég együtt autóztunk egy távolabbi vadászat helyszínére, arra készültem, az út alatt jól kibeszélgetjük magunkat, de tévedtem, szinte végigtelefonálta a több órás utat. Pedig lenne mirõl szót váltanunk, annak ellenére, hogy több mint húsz éve ismerjük egymást. Még elõfelvételis katona volt, amikor gyakornoknak jelentkezett a szerkesztõségben, de nem õ lett a kiválasztott. Két év múlva, a jogi egyetemet otthagyva, vadászatszervezõként dolgozott és azzal keresett meg: úgy döntött, hogy az utódom, azaz a Vadászlap fõszerkesztõje lesz. Még mindig szívesen lenne az utódom? Azóta sokat változott a világ, az én sorsom is másképpen alakult. Egyébként voltam már fõszerkesztõ, két évig szerkesztettem a havonta megjelenõ Bábolnai Fórumot. Térjünk vissza életének sorsfordulóihoz. Hogy lett egy gyöngyösi születésû fiúból pesti kollégista? Jól tanultam az általánosban, és mint munkásszármazásút kiválasztottak a továbbtanulásra és 88 között az Apáczai Csere János Gimnázium tanulója és koleszosa lettem. Itt is jól kellett tanulnom, mert 4-es alatt kirúgtak volna a kollégiumból. Az érettségi után elvittek katonának, de akkor már felvettek az EL- TE jogi karára. Két év után abbahagytam az egyetemet, úgy gondoltam hivatásos vadász, vadászatszervezõ vagy éppen vadászújságíró leszek... Ha emlékezetem nem csal, akkor valami olyasmit mondtam a jövendõ utódomnak, hogy kellene valamilyen diplomát szerezni, meg némi íráskészségre is szükség lehet szóval biztattam. Ezt követõen eltûnt a látókörömbõl, majd ügyészként hallatott ismét magáról. Meg is nõsült? Igen. Miután belekóstoltam a hivatásszerû vadászatba, 1992-ben úgy döntöttem, megcsinálom az elmaradt vizsgámat és befejezem az egyetemet ben a vadászati jog történetébõl írott dolgozatommal a feleségem amerikai ösztöndíja alatt - megvédtem a diplomámat és az elsõ munkahelyem az APEH volt. Nem sokáig, mert gyakornok lettem a bábolnai állami gazdaságnál. Ennek leteltével a szülõvárosomban egy évig az ügyészségen dolgoztam. Amikor Nóri hazajött, õ is ledoktorált, majd letette a hazai szakvizsgáját, ügyvéd lett, engem pedig 1997-ben visszahívtak Bábolnára jogtanácsosnak ben költöztünk mindketten Bábolnára, majd megszületett két fiunk tõl ügyvédként is praktizálok. Zömében vadászati ügyekben? Gyújtóbomba Nem kizárólag, bár eléggé beleástam magam ebbe a témába, a vadászbalesetektõl az elõhaszonbérlet kezdõdõen a vadkárügyeken keresztül a területvitákig képviseltem már a megbízást adó vadászokat. Úgy tudom, hogy éveken keresztül levadászta az ügyvédi honoráriumát. Ez azért nem egészen van így. Tény, a gyihos korszakomban elõfordult, hogy a megbízóim vadászattal fizettek és én ezt örömmel fogadtam el, mert úgy éreztem, mindenki jól járt. Én mindenképpen, mert sokfelé jártam az országban, ahová turistaként nem jutottam volna el. Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, sok barátságra tettem szert és a vadászatok élménye sem áll nálam az utolsó helyen. Be kell látnom, hogy szeretek vadászni, mert vadászni jó! A vadászigazolványa szerint 1989 óta vadászik, ahogy leszerelt a katonaságtól, belépett a Vadcoop Bérkilövõ Vt-be. Pontosan. Édesapám, nagyapám nem vadászott, bár erdõ-mezõjáró emberek voltak, harmadíziglen a dédapámtól örököltem a vadászat iránti szenvedélyt. Ez kezdetben a gyöngyösi-visontai határ, a Mátra-aljának a felfedezésébõl állt. Gimnazistaként, amikor csak tehettem hazajártam. Egyetemistaként már volt puskám, Tito utolsó bosszúja egy 16-os Zastava sörétes, de legfeljebb brenekkét lövöldöztem vele, azt jól vitte. Aztán megvalósult a gyermekkori álmom, ott lehettem tag, ahol mindig is szerettem volna: a visontai határban, a visontai társaságban. Sajnos nekem autodidaktaként, az olvasmányélményeim és a saját tapasztalataim alapján kellett megtanulnom a vadászatot, kezdetben nem volt senkim, aki vadászt csinált volna belõlem. Késõbb aztán sokat segítettek a barátaim, hivatásos és sportvadászok, hajtók és vadásztársasági tisztségviselõk... és nem hagyhatom ki További képek és információk: július 423

6 INTERJÚ a felsorolásból a Vadászati Kulturális Egyesületet sem, amelynek régóta vagyok a tagja, sõt amikor szükség van rám: a jogásza. Faragó István nevével idõnként lapunk olvasói is találkozhattak, hiszen jelentek meg már versei, elbeszélései és esszéje is az irodalmi rovatban. Sõt, tíz évvel ezelõtt egy elbeszéléskötetet is kiadott. Hogy állunk a folytatással? Egy újabb kötet már készen van, de még nem rendeztem ahogy mondani szokták sajtó alá. Talán azért, mert nincs kiadóm. Gimnazista koromban azt hittem, hogy költõ leszek, írtam is a verseket, merthogy a fiatalság mûfaja a líra és majd idõsebb koromban áttérek a prózára. Aztán szép fokozatosan lemondtam az irodalmi pályafutásról, de bízom benne, hogy az életemben még ennek is eljön vagy eljöhet az ideje. Terveim azért még jócskán maradtak, talán elõbb-utóbb meg is valósulnak... Lehet, hogy Ön a sors kegyeltje? Biztosan. A családi életemet, az óvodáskorú fiaimat ajándéknak tekinthetem, és amennyire csak lehet, igyekszem velük lenni. A feleségem fantasztikus érték, mint életem párja, mint egyes számú ANYA (így nagy betûkkel), mint pedig tanult kolléganõm. A pályafutásomra sem panaszkodhatom, mindig is az agrárjog érdekelt... és ezt gyakorolhatom. A vadászat ugyan a szórakozásom, a kikapcsolódásom, de nagyon fontos az életemben, amelyhez szervesen kapcsolódik a kultúra minden ága, elsõsorban az irodalom. Igen, minden szempontból a sors kegyeltje vagyok. Mi a véleménye egy gyakorló jogásznak a vadászati törvényrõl, a vadászatot, vadászokat szabályozó rendeletekrõl? Nem egy jól sikerült törvény, amit a végrehajtási rendeletekkel sem sikerült helyrehozni. A fegyverekrõl és lõszerekrõl alkotott kormányrendelet, a vadászokat sújtó egészségügyi rendelet ésszerûtlenségei közismertek. Amit ezek a jogszabályok nem tartalmaznak, azokat a jogi kérdéseket, helyzeteket a jogalkotó a Polgári Törvénykönyv paragrafusaira bízta. Ezeket a jogszabályokat tetszik, nem tetszik az értékükön kell kezelni, mert látnunk kell, hogy a magyar jogrendszerben, de még az agrárjogon belül is a vadászat egy meglehetõsen kis szegmens, a társadalom számára nem fontos, nem meghatározó és a bíróságok is ennek megfelelõen kezelik. Én úgy gondolom, hogy a jogalkotás akkor mûködne jól, ha elébe tudna menni egyes társadalmi, gazdasági folyamatoknak, és nem csak a változások után kullogna, mégpedig úgy, hogy gyakran a realitásokat is figyelmen kívül hagyja. A vadászatot és vadgazdálkodást szabályozó törvény az alapkérdésekben kidolgozatlan, a részletekben viszont túlszabályozott. Sokkal életszerûbb lehetett volna, ha annak idején figyelembe veszik a magyarországi birtokviszonyokat, hiszen lehet a nyugat-európai, vagy a magyar jogtörténeti megoldásokra hivatkozni, és azokat alapul venni, de csak akkor, ha azok megfelelnek a tényleges helyzetnek. Például a törvény nem szabályozza a több száz, de több ezer embert érintõ földtulajdonosi közösségek mûködését. Gyakorlatilag a földtulajdonosi közösségek mûködésképtelenek, kezelhetetlen a jogalanyiságuk bár pl. az adóalanyiságát úgy-ahogy elismerték nincs semmiféle felügyeletük. Az egyesületeknél az általános törvényességi felügyeletet az ügyészségek látják el, de a földtulajdonosi közösségek felügyeleténél azonnal megállapították az illetékességük hiányát. A jogalkalmazás, azaz a bíróságok rendezhetik a problémákat? Az egyetemeken azt tanítják, hogy a magyar jogrendszer a kontinentális, és nem a precedens-elvû angolszász jogok közé tartozik. A valóságban a mi jogrendszerünk is eltolódott a precedens-elv felé, azaz a bíró egy-egy döntése elõtt megnézi a bírósági határozatok tárát és ott keres irányadó határozatot. A vadászati törvény hatályba lépése óta eltelt 12 év sajnos még nem volt elég ahhoz, hogy a törvény hiányosságait a megfelelõ iránymutatást jelentõ jogegységi, illetõleg a legfelsõbb bírósági döntések pótolják. Talán az egyetlen kivétel az autópályán történõ autó-vad ütközések ügye, ahol egyértelmû és a vadászatra jogosultak számára kedvezõtlen az ítélkezési gyakorlat. Amit feltehetõen nem az ésszerûség, hanem az autópályák fenntartóinak lobbija ért el. A vadászatra jogosult a felelõs az autópályán történõ vad és gépjármû ütközésért, miközben semmit nem tud tenni ellene. Az igazi röhej, hogy a magyar autópályákra kitették még a vadveszélyt jelzõ táblákat is, miközben a kerítésekkel kellene garantálniuk, hogy vad nem juthat be a pályára. De mi a helyzet a földtulajdonosi közösségek jogi helyzetével? Máig folyamatos a vita a földtulajdonosi közösség perképességérõl, illetõleg a perbeli jogképességérõl. 12 éve nem rendezték megnyugtatóan az elõhaszonbérlet kérdéseit. Még az sem eldöntött, hogy a vadászati jog hasznosításáról vagy gyakorlásáról hozott döntés tíz évre, azaz a teljes üzemtervi idõszakra köti-e a földtulajdonosokat vagy idõközben lehet rajta változtatni, adott esetben a saját jogon történõ vadászatot haszonbérletre módosítani. Olyan ez, mint egy gyújtóbomba, ugyanis a jogalkotó számomra érthetetlen idõpontban a évi új üzemtervi idõszak indulása és a vadászterületek új kijelölése után módosította az elõhaszonbérleti jog törvényi szabályozását, holott a problémáról már mindenki tudott az új területalakítások elõtt is. Ezzel a módosítással a régi vadászatra jogosultak kerültek helyzetbe... Ehhez tegyük még hozzá: általános gyakorlat a megyei vadászati hatóságoknál, hogy a gyakorlási és a hasznosítási konstrukció között szó nélkül átvezetik a változtatást a nyilvántartásaikban. Tehát ketyeg a bomba, és sok, már bejegyzett vadászatra jogosultat az elõhaszonbérlet megpiszkálásával még komoly meglepetések érhetik. Ha jól értem, engem, mint korábbi haszonbérlõt kitettek a területrõl, mert a földtulajdonosi közösség saját maga akarja gyakorolni a vadászati jogát. Igen ám, de ez sok pénzbe és macerába kerül, amit most a földtulajdonosok átalakítottak haszonbérletté és a megkérdezésem az elõhaszonbérlet felajánlása nélkül - találtak is bérlõket. És én - a még létezõ vadásztársaságommal bírósági pert indíthatok a jogaim érvényesítésére, a terület visszaszerzésére? A helyzet nem általánosítható, hiszen minden ügy, minden tényállás más és más, ezért mindenkit óvok az ezzel kapcsolatos táblázatok összeállításától, és az általánosító kijelentésektõl. Perek persze várhatóak, és ezekkel kapcsolatosan a jogbiztonság kérdése is felvetõdik. Ami azt jelenti, hogy bármelyik magyar bíróságon ugyanazt a jogszolgáltatást kapom? Legalábbis azt kellene kapni, bár erre azért tudok egy meglehetõsen riasztó példát mondani. Az egyik városi bíróságon kettõ keresetlevelet nyújtottam be egy mezõgazdasági vadkár ügyében. A szövegezés csak az alperes és az összegszerûség esetében különbözött. A két ügy két különbözõ bíróhoz került; az egyikük kitûzte a tárgyalást, a másik idézés nélkül elutasította a keresetlevelet. Csekõ Sándor 424 Magyar VADÁSZLAP

7 A BOTRÁNY ELMARADT

8 VÁRPALOTA 2008 A botrány elmaradt Talán a május 24-ei jó idõnek, a reggeltõl késõ estig tartó, gördülékenyen egymást követõ várpalotai programoknak, a lelkes közremûködõknek, a hagyományos és elsõként bemutatkozó újdonságoknak, a bográcsokban rotyogó kiválóbbnál-kiválóbb étkeknek és mit tagadjuk a szesztõl sem mentes italoknak azaz egy igazi majális jó hangulatának köszönhetõen még a csírája sem volt érzékelhetõ a botránynak. Pedig a botrány szelleme kísértett, hiszen a Vadászati Kulturális Egyesület lemondta a Vadászati Kultúra Napjára, a középkori Thury György vár belsõ udvarára tervezett Színpadra vadászok három elõadásból álló produkciót. A lemondást megértették és elfogadták a felkért színész-vadászok, valamint a fellépésre készülõ olimpikonok és vadászok, s mivel elõzetesen csekélyke érdeklõdés mutatkozott a közönség részérõl, a produkció átmenetileg csöndben kimúlt. Együtt a várossal a közremûködõknek, (mazsoretteknek, narrátornak, népi táncosoknak, kürtösöknek, kutyásoknak, tombola árusoknak, stb.) a gyõztesek meghívásos fõzõversenyének, az Országos Bársony István Ifjúsági Prózamondó Versenynek, az utcabál zenekarának, a tûzijátéknak, a rendezvény reklámozásának, stb. mind-mind költsége van még akkor is, ha a rendezõk a kiadásokat megosztották egymás között. Korán kezdje, aki mester akar lenni Mivel a VKE a május 6-i közgyûlésén úgy döntött, hogy bejelentkezik a közhasznú egyesületek sorába és ezzel bárki számára megtekinthetõvé teszi gazdálkodásának számait, ezért nem titok, hogy a várpalotai rendezvény költségvetése meghaladta a 4 millió forintot, amelynek a felét az egyesület állta. fotók: Polster Gabriella A Szent Hubertus Misét idén is Kálinger Roland milejszegi (Zala megye) plébános celebrálta, aki maga is vadászik, így nagy örömmel tett eleget a felkérésnek A várpalotai Thury Györgyrõl elnevezett, s ma múzeumként mûködõ vár már a tavalyi vadászati kultúra napja alkalmával bizonyította, hogy ideális helyszín egy ilyen összetett, egész napos rendezvény számára. Nem volt véletlen az sem, hogy Németh Árpád polgármester, nem sokkal a tavalyi rendezvény után jelezte a VKEnek, szívesen látják ismét a városban a vadászokat. Az egyesületnek csupán azt kellett mérlegelnie, mennyit tud költeni a majálisára? Merthogy az öt kiállításnak, a fedett színpadnak, a hangosításnak, Minden korosztály képviselte magát a várpalotai színpad nézõterén, a megynyitótól kezdödõen a nagysikerû, fergeteges, örök emlékû dobpárbaj tapsviharáig A második várpalotai vadászati kultúra napja után a városnak és a VKE-nek is el kell majd gondolkodni azon: komolyabb szponzori támogatások nélkül belevág-e a következõ, 2009-es rendezvény elõkészítésébe és lebonyolításába?! A kiadások forrását a tagdíjak, a Hubertus Keresztek árbevétele és az egyesület FVM pályázatokon elnyert támogatásai, valamint a résztvevõ vadászati kereskedelmi vállalkozások adományai és a Vadászlap Kft. biztosították. 426 Magyar VADÁSZLAP

9 Az újdonságok Ha egy rendezvényen kilenc újdonságról lehet számot adni, akkor a rendezõknek talán nem kell szégyenkezniük a fantáziájuk miatt. A kis Vuk... amikor már nem harap A VKE legmagasabb elismerései közé tartozik a Hubertus Kereszt gyémánt fokozata, amelyet idén nem egy kiemelkedõ személyiség, hanem és ilyen még nem volt a Baranya Vadászkürt Együttes vehetett át A Vadász Borrend talán még soha nem tett ki ennyire magáért, mint idén Várpalotán. Részt vettek az utcai felvonuláson, egy 300 literes kondérban szarvaspörköltet fõztek és a vendégeknek elkínáltak több mint egy hektoliter bort A színpadhoz, a rendezvény központjához közelebb, a várfal tövében elhelyezett fõzõversenynek idén két újdonsága volt. Egyrészt az országos vadásznapokon díjazott csapatokat hívták meg a gyõztesek versenyére, másrészt a VKE szervezésében elõször kellett nevezési díjat fizetni. Bodrogi Gyula, a zsûri tagja kóstol... fotó: Bogdán Róbert fotó: Punk János További képek és információk: Elsõ alkalommal hívott vendéget majálisára a VKE, mégpedig Veszprém megyét, ahol a vadászkamara és a szövetség a megyében élõ és alkotó irodalmárok és képzõmûvészek alkotásaiból rendezett értékes kiállítást Némi szervezetlenséget mutatott, hogy elvileg csak panoráma-jeggyel lehetett volna felmenni az egyébként mindig zárva tartott várfalakra. A szervezetlenség abban nyilvánult meg, hogy kezdetben és késõ délután nem kérték a jegyeket, közben akadozott az idegenvezetés és a lehetõségrõl elégtelen volt a tájékoztatás július 427

10 VÁRPALOTA 2008 Elsõ alkalommal került megrendezésre a Magyar ötös trófea-kiállítás, melyet a Safari Club hazai szervezete, a VKE és szerkesztõségünk közösen szervezett Az elmaradt Színpadra vadászok programból egyetlen beszélgetést varázsoltak át a szervezõk a külsõ színpadra. Pongráczné Vasvári Erzsébet szövetségi kapitány és a várpalotai születésû, duplatrap lövõ Gerebics Roland olimpikon válaszolt a Faggatón elhangzó kérdésekre A VKE majálisának történetében elõször, ugyanakkor talán a legnagyobb közönség-érdeklõdés mellett szólaltak meg a dobok és cintányérok Németh Árpád, Várpalota polgármestere és Homonnay Zsombor, olvasó szerkesztõnk, az egykori legendás és az 1966-ban betiltott Liversing együttes dobosának ütõi alatt Díjak, elismerések és kitüntetések A VKE rendszerint az éves fõrendezvényén adja át a kitüntetéseit, mûvészeti és életmû díjait, valamint a Szalonka Dublé díjat. Ebben az esztendõben sem volt ez másként... György Imre, a jászberényi Lehel Vadásztársaság tagja, a megyei vadászkamara hivatásos vadász alelnöke a Hubertus Kereszt bronz fokozatát kapta, aki a VKE célkitûzéseit alakulása óta támogatja, és elõsegíti megvalósulását. Különösen sok szervezõmunkát végzett a 10 éves megyei szervezet szalonkavadász baráti köre Jászsági klubjának életében. Donkó Ferenc szintén a Hubertus Kereszt bronz fokozatát vehette át, aki a karcagi Nagykun Vt. tagja, a NEFAG Zrt. kerületvezetõ hivatásos vadásza. Húsz éve vadászik, a kunsági szalonkavadász klub megszállott és lelkes motorja. Szervezi a klub munkáját, támogatja a VKE szolnoki szervezetének elképzeléseit. Az Országos Bársony István Ifjúsági Prózamondó Versenyen elsõ alkalommal indulhattak általános iskolások és csak az elsõ helyezettek szerepeltek a nagyközönség elõtt. A versenyzõknek a díjakat a zsûri elnöke, Bánffy György színmûvész adta át Surányi Gabriellának a Hubertus Kereszt ezüst fokozatát adományozták a VKE Diana Vadászhölgy Klubjának rendezvényein kifejtett áldozatos munkájáért, mûvészi vadászgobelinjeiért. Berdár Béla a magyar vadászati kultúra támogatásáért, valamint az Európai Vadászújságírók Szövetségének megalakítása érdekében végzett munkájáért a Hubertus Kereszt arany fokozatú kitüntetését kapta. 428 Magyar VADÁSZLAP

11 Punk János a Hubertus Kereszt ezüst fokozatát kapta a vadászati kommunikáció fejlesztése érdekében végzett munkájáért, a nemzetközi kapcsolatok kialakításáért és ápolásáért. Simon Ferenc festõmûvész a magyar vadászati kultúra fejlesztése és terjesztése érdekében végzett tevékenységéért, mûvészi vad- és emberábrázolásaiért, valamint illusztrációiért a Hubertus Kereszt arany fokozatában részesült. A Hubertus Kereszt arany fokozatú kitüntetését vehette át Tóth Kálmán, a vadászgasztronómia fejlesztése és terjesztése érdekében kifejtett több évtizedes munkájáért, valamint a magyar vadászati kultúra támogatásában vállalt kiemelkedõ szerepéért. Stohl András színmûvész a Hubertus Kereszt arany fokozatát kapta a vadászat társadalmi elfogadottságának elõsegítésében betöltött szerepéért, valamint a vadászati szakmai és kulturális rendezvényeken tanúsított segítségéért, közremûködéséért és hozzáállásáért. Szalonka Dublé Díjasok 2008 A Magyar VADÁSZLAP és a Vadászati Kulturális Egyesület együttmûködve a Törley Pezsgõgyárral az idei évben immár tizenhatodik alkalommal írta ki a Szalonka Dublé Díjat. A díjat - egy láda Törley pezsgõt - az a szalonkavadász veheti át, aki hiteles tanúkkal tudja igazolni, hogy a tavaszi húzáson dublét lõtt és a szalonkákat fel is vette. Ebben az esztendõben kvóta ide, kvóta oda 24 jelentkezés érkezett. Bokros Lajos (Kánó), Csorba István (Sopron), Csúri Gábor (Szeged), dr. Katona Sándor (Fehérgyarmat), Fekete Csaba (Devecser), Herczegh László (Túrkeve), Huszák Zoltán (Túrkeve), Józsa István (Vajszló), Kõházi Tibor (Nagykõrös), Lichtenstein Lajos (Gerendás), Máhl Ferenc (Balatonalmádi), Méhesi Antal (Rákóczifalva), Molnár Attila (Letenye), Murányi Ferenc (Járdánháza), Právetz András (Csákvár), Rimaszécsi László (Felsõzsolca), Siffer Géza (Révfülöp), Szabó László (Szentes), Szórádi Zalán (Lovászpatona), Szõke Krisztián (Nagyréde), Szuhár Dániel, Tamás Antal (Csákvár), Tömöry Zoltán (Karcag), Varga József (Besenyszög) (A felvételen a díjátadáson megjelentek szerepelnek) További képek és információk: A meglepetés erejével hatott, amikor Márok Tamás mûsorvezetõ a kitüntettek sorában lapunk fõszerkesztõ-helyettesének a nevét olvasta fel. Munkatársunk miután elözõ este átvette az aluminium fokozatot nem tudott a cselszövésrõl, így kissé tanácstalanul, mondhatni döbbenten vette át a Hubertus Kereszt arany fokozatát, s mitagadás alaposan el is érzékenyült. Wallendums Péter az elismerést a VKE Ifjúsági Tagozatának elnökeként a fiatalok oktatásában, nevelésében betöltött szerepéért, a nyári vadásztáborok szervezéséért, a VKE rendezvényeinek elõkészítéséért és az egyesület munkájában való aktív részvételéért, közremûködéséért kapta. A Hubertus Kereszt legmagasabb fokozatát - a gyémántot - az idei évben az egyesület a 14 tagú Baranya Vadászkürt Együttesnek adományozta, a hazai kürtös mozgalom életre hívásáért, kimagasló társadalmi és közösségi tevékenységéért, az egyetemes vadászati és a kürtös kultúra fejlesztésében és terjesztésében betöltött szerepéért, valamint a vadászrendezvényeken való fellépésekért és a kürtös fesztiválokon, versenyeken elért eredményekért. A Baranya Vadászkürt Együttes tagjai: Agyaki Gábor, Babirád Ferencné, Csernavölgyi András, Egle Zoltán, Gáspár Géza, Gergácz Péter, Hári Béla, Hohmann Ferencné, Horváth Zsolt, Hubert Heidenreich, Jung Jenõ, Korb Zoltán, Partos Péter, Videcz Virág július 429

12 VÁRPALOTA 2008 A VADÁSZLAP tavalyi fotópályázatán a szigorú zsûri döntése értelmében Szerencsi Gábor Vuk és zsákmánya címû képéért megkapta a pályázat elsõ díját. Szintén elismerésben részesült Nagygyörgy Péter, valamint Körtvélyesi László, a különdíjakat Adorján Péternek és Szerencsi Gábornak ítélték oda. A legjobbak fõzõversenye A 2007-es irodalmi pályázatunk nyertese Balogh Gábor lett, Fátum címû írásával, Pintér Norbertet és Rafaj Mátét megelõzve, míg Csontos Éva, Rakk Tamás, valamint Zsigárcsik Gyula különdíjat vehetett át. A Vadászati Kulturális Egyesület életmû díját, az Arany Túzok Toll díjat ebben az évben az elnökség posztumusz Dénes Istvánnak, a Dénes Natur Mûhely alapítójának, a vadászati kultúra és vadászati szépirodalom terjesztése érdekében végzett kimagasló kiadói tevékenységéért és munkásságáért ítélte oda. Az Arany Ecset Toll mûvészeti nagydíj kitüntetettje 2008-ban Keszthelyi Jenõ intarziamûvész, aki a díjat a vadászati-természeti témák mûvészi feldolgozásáért, és a vadászati kulturális rendezvényeken való kiállítások színvonalas megrendezéséért, valamint a hazai vadászat-vadgazdálkodás kiemelkedõ egyéniségeirõl készített mûvészi intarziaportréiért kapta. Az Arany Fácán Toll irodalmi nagydíj kitüntetettje Büdi Gábor, aki a színvonalas vadászati témájú irodalmi tevékenységéért, valamint a Magyar VADÁSZLAPban rendszeresen közölt irodalmi alkotásaiért és a pályázatokon elért eredményeinek elismeréseként részesül a díjban. A VKE évente egyszer, egyetlen személynek adományozott elismerése az Aranygyûrû, amelyet ebben az esztendõben a gödi Nemeskéri Kiss Kúriában szervezett sikeres rendezvényekért, a vadászati kultúra folyamatos támogatásáért, a vadászmûvészek mecenatúrájáért és a vadászati közéletben betöltött szerepéért, érdemeiért Murvai Zoltán vehetett át. 13 csapat vett részt a majális alkalmából rendezett meghívásos fõzõversenyen, melyre a korábbi megyei és országos megmérettetéseken eredményesen szerepelt csapatok kaptak felkérést ott, ahol a megyei kamara egyáltalán válaszra méltatta felhívásunkat. Akik eljöttek, már kora reggel elfoglalták a nekik szimpatikus helyet a patinás vár oldalában, s hamar elõkerültek a jóféle háztáji reggeli ételek és italok, miközben többeknél már ropogott a tûz a bogrács alatt. A reggeli felhõkbõl lepottyanó pár csepp esõ után kiderült az ég, s rövidesen nem csak a tûz melegétõl izzadtak a résztvevõk, s a nem kevés kíváncsi nézelõdõ. A zsûri egy juharfa lombjának jótékony árnyékában kezdte meg jó kétórás gyomorpróbáló munkáját, s bár mindenbõl csak kóstolgattak, a végére mindegyikük a pihegõ jóllakottság állapotába került. A Tóth Kálmán vezette döntnökcsapat, melynek tagjai Blaskó János, Bodrogi Gyula, Dani Attila, Káry János, Murvai Zoltán és Somfalvi Ervin 1-20 ponttal díjazta minden bemutatott étel színét, ízét, illatát és tálalását, Vadászkutyák a színpadon A VKE várpalotai rendezvénye keretén belül megtartott vadászkutya fajtabemutatón 13 fajta, összesen húsz kutyával képviseltette magát. A bemutatón a vadászatban gyakran használt fajtákon kívül néhány kuriózumnak számító vadászkutyát is láthattak az érdeklõdõk. Így border terriert, kis münsterlandit és a spinane italianót (drótszõrû olasz vizslát). A vadászkutyafajták jellemzésén túl, Pomázi Ágoston röviden ismertette az egyes fajták alkalmazási területét, a vadászatban betöltött szerepüket, valamint a viselkedésükre jellemzõ tudnivalókat is. s a pontszámok összesítése után hirdetett eredményt. Ennek alapján az elsõ díjat a helybéli Rumcájsz csapat érdemelte ki aszalt meggyen párolt, gyöngyhagymával körített vaddisznósült kukoricakásával nevû étekfogással, merész ízkombinációjukkal majd 10 ponttal körözték le a mezõnyt. Második lett a tavalyi gyõztes, a zalai Vitárgya Hegyi Hollók csapata spenóttal töltött szalonkasültjükkel, míg a harmadik helyet a szintén zalai Torkos Borzok egyes csapata érdemelte ki lapcsánkával körített vörösboros vaddisznósültjével. A várpalotai zsûritag különdíját a Vas megyei Agro-Bitva Kft. fõzõcsapatának tárcsán sütött jávorszarvas-flekkenje kapta meg. Ritka nehéz volt a sok jól, fantáziadúsan és értõ gondossággal elkészített ételt összehasonlítani, külön-külön szinte mindegyik díjat érdemelt volna. Nagyvonalú gesztusával és látványos óriásbográcsával tûnt ki a Vadász Borrend (Ordo Vini Venatori) fõzõcsapata, akik a 300 literes vasbográcsban - 90 kilogramm szarvashúsból - készített pörköltet ingyen osztották a közönségnek. 430 Magyar VADÁSZLAP

13 Csapatmunka A kürtös csapatok már a reggeli felvonuláson bemutatkoztak, a város különbözõ pontjain meg-megállva, Tápai Balázs vezényletével vadászszignálokat adtak elõ. A várpalotai rendezvény immár a hetedik vadászkürtös találkozó a VKE szervezésében. Fellépett a Baranya Vadászkürt Együttes, a Vadászkamara Kürt Együttes, a Bakony Erdõ Vadászkürt Együttes, a Szegedi Kiss Ferenc Vadászkürt Együttes és itt voltak a fiatalok, a Baranya Vadászkürt Együttes ifjúsági csapatának tagjai is. A Pipacs Vadászkürt Együttes szintén fellépett és ha lenne díj, melyet a legtöbbet fejlõdõ csapatnak ítélnénk, õk kapnák. Rekord részvétel a Bársony István prózamondó versenyen fotó: Punk János További képek és információk: A hagyományos, több esztendõs múltra visszatekintõ és immár ötödik alkalommal kiírt Bársony István Országos Ifjúsági Prózamondó Verseny megrendezésével annak idején az volt a nem titkolt szándékunk, hogy a fiatalokkal megismertessük és megkedveltessük a vadászati szépirodalmat, és hogy legalább a mû kiválasztása, illetõleg a felkészülés alatt olvassanak egy kicsit. Idén rekordot döntöttünk, hiszen összesen három általános és huszonkét középiskolás diák készült fel a megmérettetésre. Elsõként a kisebbek léptek színre, és az elõadások után a zsûritagok halkan odasúgták egymásnak, hogy az apróságok bizony a középiskolások között is megállták volna a helyüket. Nem is tudtak dönteni a helyezésekrõl, így mindhárom kisiskolás Turák-Szûcs Lili, Farkas Albert és Kamocsai Ramóna holtversenyben végzett az elsõ helyen. Bánffy György színmûvész az eredményhirdetés elõtt röviden értékelte a versenyzõk teljesítményét, hozzátéve, hogy nagyon örült mindannak, amit látott és hallott, valamint reményét fejezte ki, hogy ez a hagyományos verseny hosszú életû lesz. Az egyéni versenyben Dobri Klaudia végzett az élen, megelõzve Balek Alexandrát és Katona Csabát. A VKE különdíját Varga Zsoltnak, a VADÁSZLAP különdíját Tóth Melinda Mónikának, a Bársony István Alapítvány különdíját pedig Szabó Tamásnak ítélte oda a szigorú zsûri. A csapatversenyt szoros küzdelemben a szombathely-oladi Herman Ottó Szakközépiskola nyerte, a barcsi Dráva Völgye Szakközépiskola, valamint a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola elõtt. Elõször mutatkozott be a magyar ötös A magyar ötösben a verseny arról szól, hogy legyen meg, azaz a vadász ejtse el, törekedjen az elejtésére a hazai vadászható nagyvadfajok mindegyikének: lõjön gímszarvas bikát, zsákmányoljon dámbikát, muflonkost, õzbakot és természetesen vadkant. Mindegy, hogy mekkorát, mindegy, hogy milyet a lényeg, hogy igazoltan rendelkezzen a magyar ötössel, az öt hazai nagyvadfaj legálisan megszerzett trófeájával. Az ötlet a hazai Safari Klub vezetõségétõl származik, amelyhez csatlakozott a VKE és fölkarolta a Magyar VADÁSZLAP szerkesztõsége is. A magyar ötösnek elkészült az emblémája Török Csaba grafikus tervei alapján és a látványos, június 8-áig nyitva tartott kiállításon látható volt az elegáns diploma és egy emblémás kitûzõ, melyet a benevezõ vadászok megkaptak. A várpalotai magyar ötös kiállítás az elsõ bemutatkozásunk mondta megnyitójában Cseterki Imre, a hazai Safari Klub elnöke amit jövõre a FeHoVa kiállításon szeretnénk folytatni, és ha ötletünkkel még több vadászt sikerül megnyerni, akkor meghirdetjük a nagy magyar ötöst melyen a kapitális trófeákat gyûjtenénk össze, valamint a különleges magyar ötöst, bemutatkozási lehetõséget teremtve a rendellenes trófeáknak. A várpalotai magyar ötös premierje jól sikerült, mind szakmai körökben, mind pedig a látogatók részérõl jó visszhangot váltott ki ezért folytatásra van ítélve. A.G. Cs.S. H.Zs. P.Á. S.E. W.P július 431

14 DVD és CD vásár! Hangoskönyv! 2400 Ft 3200 Ft Baranya Vadászkürt Együttes: Hubertus mise CD Halmágyi Takács István: Vadászatok idegen tájakon Web-áruházunk teljes kínálata a www. vadaszlap.hu honlapon található! Valamennyi árucikk megrendelhetõ: Vadászlap Kft Budapest, Pákász u. 7. Telefon: 06-70/ Telefon/fax: 06-1/ info@vadaszlap.hu A kiválasztott termékeket postai utánvéttel szállítjuk. Az árak a postaköltséget nem tartalmazzák! 4900 Ft 1500 Ft Takács Viktor: Hegyi vadászataim 2.-Hidvégi Béla vadászélete DVD Select: Ausztrália DVD 1500 Ft Select: Farkasok DVD 1990 Ft Természetfilm: Farkaslesen DVD 3000 Ft Zsila Sándor: Otthon a természetben CD Balogh István: Vadvirágos patika DVD ,- Balogh-Schmidt: Tollasbál az erdõn (madárhangjáték) CD ,- Tavaszi zsongás (madárhangjáték) CD ,- Baranya Vadászkürt Együttes: Vadászüdv CD ,- Blaumann Ödön: Agancsosok DVD ,- Dámbarcogás,-Gyulaj DVD ,- Dámbikák bírálata DVD ,- Gímbikák bírálata DVD ,- Muflonkos bírálat DVD ,- Õzbak bírálat I-II. DVD ,- Vadászévad DVD ,- Vadászévad DVD ,- Vaddisznóhajtások akciójelenetei I-II-III. DVD ,- Concerto-Boldog: Vadász-zene CD ,- Dargay Attila: Vuk DVD ,- Dénes Gábor: Tanuljunk kutyául DVD ,- Erdõ P.R. Bt.: A magyar erdõ királya DVD ,- Dámszarvasok földjén DVD ,- Heltay István, dr.: Amit a nagyvadról tudni illik DVD ,- Homoki-Nagy: Hegyen-völgyön, Nádi szélben DVD ,- Gyöngyvirágtól lombhullásig DVD ,- Hunting video stúdió: Abnormal Rocbucks DVD ,- Bow Hunting in South Africa DVD ,- Masailand 1-2. DVD ,- The life of the roebuck DVD ,- Abnormal Böcke DVD ,- Afrika Erfahrungen DVD ,- Bockfieber DVD ,- Büffeljagd DVD ,- Der Traumbock DVD ,- Hirschpirsch und Drückjagd DVD ,- Jagd in Südafrika 1-2. DVD ,-Ft Kapital Rothirsche DVD ,- My Very Best Buck DVD ,- Schwarzwildfieber DVD ,- Schwarzwildjagd DVD ,- Sommerböcke DVD ,- The Big Four DVD ,- Traumtrophäen in Ungarn DVD ,- Ignácz Magdolna dr.: Apróvadvadászat DVD ,- Élõhelygazdálkodás és vadgondozás I.-II. DVD ,- Nagyvad egyéni vadászata DVD ,- Nagyvad társas vadászata DVD ,- Örökség Fekete Istvántól DVD ,- Õzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla DVD ,- Szalonka DVD ,- Szalonkától a vadlibáig dupla DVD ,- Vadászati Múzeumok DVD ,- Világrekordok nyomában I-II. DVD ,- A szarvasbõgés titkai DVD ,- Élményvadászatok I. Mormotától a fürjvadászatig DVD ,- Kossuth Kiadó: A család kedvencei: kutyák CD ,- Fák és cserjék (növényismeret) CD ,- Kossuth Kiadó: Magyarország gombái CD ,- Növénytan, Vadvirágok CD ,- Naturhun Kft.: Hunting in Hungary I-II. DVD ,- Rockenbauer P.: és még egymillió lépés DVD I-V ,- Másfélmillió lépés Magyarországon I-III. DVD ,- Sáfrány József Az én Afrikám I-II DVD ,- Select Kft.: A csuka horgászata DVD ,- A harcsázás rejtelmei DVD ,- A nagy cápák nyomában DVD ,- A süllõ horgászata DVD ,- A tenger óriásai DVD ,- Afrika prédái,-ragadozói DVD ,- Ausztrália DVD ,- Az élet eredete DVD ,- Bálnák DVD ,- Cápák DVD ,- Csodás észak DVD ,- Dél-Afrika DVD ,- Elképesztõ vándorlások DVD ,- Feederbottal állóvízen,-folyóvízen,-nagypontyra DVD ,- Kedvenc horgászvizeink DVD ,- Medvék DVD ,- Nagy koralzátony DVD ,- Niagara vízesés DVD ,- Óriásdévérek földjén DVD ,- Pingvinek vándorlása DVD ,- Trópusi esõerdõ DVD ,- Vándormadarak DVD ,- Veszélyes állatok: Majmok DVD ,- Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése DVD ,- A vadászíjász 1-2. DVD ,- Õzhívás DVD ,- Volt egy álmom - Hidvégi Béla DVD ,- Természetfilm: A Monarchia hajóroncsai 1-3. DVD ,- A természetvédelem 30 éve a Hortobágyon DVD ,- Antarktisz (Az élet fagyos szigete) DVD ,- Árpi bácsi fiókái DVD ,- Daruvonulás a Hortobágyon DVD ,- Életem, utazásaim (Film dr. Balázs Dénesrõl) DVD ,- Fagyos oázis (A globális éghajlatváltozás) DVD ,- Grönland (még az üveghegyeken is túl) DVD ,- Hubulák DVD ,- Izland (Feröer-szigetek) DVD ,- Lappföld (Az inari vándorai) DVD ,- Lulu,-a világszám DVD ,- Mauritius (A kincses sziget) DVD ,- Óceániai csavargások DVD ,- Pápua új Guinea (Egy másik idõzóna) DVD ,- Patagónia tornyai (Ahol a madár se jár) DVD ,- Pénz és taps nélkül DVD ,- Tasmánia (Az ördög szigete) DVD ,- Víz,-víz,-tiszta víz (hazai édesvizek mélyén) DVD ,- Uys,-Jamie: Sivatagi show DVD , Ft Hunting Video Studió: Klassische Safari DVD 2700 Ft Bársony Isván Alapítvány: A láp és a pagony dalnoka DVD 6240 Ft Oxigén Magazin Bt.: Csergezán Pál vadvilága DVD 4680 Ft 4300 Ft Balogh István: Természetlesen a Dinnyési-Fertõn DVD Dr. Ignácz Magdolna: Szarvasbõgés-vaddisznóhajtás DVD 5400 Ft 5800 Ft/db Media Art Film: Vérebvezetõk nyomában DVD Takács Viktor: A vaddisznó vadászata I-II. DVD 2980 Ft 4500 Ft Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdõn Dupla DVD Erdõ PR. Bt.: A természet mûvészei DVD

15 13. OLDAL Mindennapi abszurditásaink Hosszú évtizedek óta mindig a legfontosabb adatokkal, fotókkal közöltük az idény legjobb bakjait. Na, ennek a megosztott örömnek vegyék tudomásul egyszer és mindenkorra: vége. A trófeabíráló bizottságoknak körlevélben tiltották meg, hogy fotókat, adatokat kiadjanak a nyilvánosságnak, hacsak ezt az elejtõ külön nyilatkozatban nem engedélyezi. Ebbõl az következik, hogy immáron nem csak az elejtõnek vannak személyiségi jogai, hanem az agyonlõtt õzbak fejdíszének is. Viszont külön szerencse, hogy õkelme az õzbak, nem tud engem feljelenteni, busás kártérítést követelni, ha másért nem, akkor azért, mert nem tudja beírni az állandó lakcímemet. De még fel sem öklelhet mérgében, mert már rég lepuffantották. Az egész ügy ékes bizonyítéka annak, hogy az agyhalál után is lehet még némi élet (ha már nemi nem is), de tilalmazó körleveleket még biztos lehet írni. Ellenben jó lesz vigyázni ezentúl az illendõen átadandó vérbe mártott törettel, a terítéken fekvõ bakra helyezett sebtörettel, a kürtjelekkel, de még az utolsó falattal is. Mert ha nincs két tanúval ellátott, magánokiratnak minõsülõ beleegyezõ nyilatkozat, akár egy súlyos elmebajjal szövõdményeket képezõ személyiségjogi per is bonyolódhat a hagyományos végtisztességünkbõl. Vagy mostantól már valóban igaz az ismert mondás, hogy tisztesség ne essék? A madárlátta vadászatra jogosult erre az idényre biztos, ami biztos több vadászatszervezõvel is hónapokkal elõre vér akarom mondani bérszerzõdést kötött a bakjaira. Elõször két gyanútlan spanyol vendég érkezett. Már az elsõ reggel, annak rendje módja szerint, lenyomtak fejenként két-két bakot. Nagy volt az öröm. Erre jött az üröm, mert a sikerekben homokfürdõzõ, és a dürgõ kakasként parádézó hivatásos vadász derült égbõl villámcsapásként közölte, hogy lehet indulni csomagolni, mert itt és most a vadászatnak vége van. Ha esetleg nem értik kristálytisztán, akkor még elfújja kürtön a Vadászat vége szignált is. Persze csak ha külön megfizetik a zenés felárat. A többi bakjukat ugyanis eladták az osztrákoknak, akik már holnap nagy garral meg is érkeznek. A spanyolok azonban a papírforma szerint három napra jöttek, és a kezdeti sikereken felbuzdulva, szerették volna ezt az idõt végigvadászni. Nem tehették... Másnap aztán mentek az agancsokért. A vadõr azonban az agancsokat addig nem volt hajlandó átadni, amíg borravalóként, zsebbe fizetve, darabonként 300 eurót le ne szurkoltak. Személyesen...tudásunknak az utolsó maradék morzsáit is szép lasan felcsipegetjük... neki, a vadúrnak, a lefõzés iszonyatos fáradalmaiért, a terepjárózásért, és az elõre nem látható egyéb kiadásokért. Drága itt a bor magyarázta a gáz, a hidrogénperoxid, az üzemanyag, de már egyre inkább a jó magyar levegõ is, s mindezek nem jönnek ki a minimálbérébõl. A határtól nem túl messze, román területen vadászott tavaly üzekedés idején õzbakra két igényes német vendég. Meg is lõtték a magukét, de igazán jó bakok sajnos nem akadtak közöttük. Semmi baj mondták a vendéglátók vannak remek vadászcimboráink a magyar oldalon. Holnap reggel ott vadászunk... Nos, így is lett. Hajnalok hajnalán átmentek, ahol már parádéba öltözve várták õket. Meg is lõttek fejenként egy-egy kapitális bakot, no, meg egy ráadást, mert három a magyar igazság. A legkisebb is simán verte az 500 grammot. Mindenféle lacafacázás és felesleges papírmunka nélkül, ott helyben, zsebbe kifizettek az egészért 1500 eurót a fekete /vad/gazdaságnak. A jóhiszemû vendégek módfelett örültek, hogy ilyen pofon olcsón megúszták, hiszen az egész hivatalosan szerzõdött romániai agancs kollekciójukért több mint a dupláját perkálták le... Kár volna elhallgatni, mert sajnos egyre többfelõl hallani, hogy az õzagancsoknál is, mint a lepra, úgy terjed az egyet (vagy egyet se) fizet, és kettõt (vagy többet) kap akció. Mindig halálra tudtak dühíteni a nagytiszteletû vadászati elöljáróink azzal a sokat hallatott szövegükkel, hogy a magyar vadászok erre és arra még nem elég érettek. Sajnos idén inkább nem szólok egy szót sem, sõt lapítok, mint fûben a nyúl. Mert az õzbakidény nyitását követõen szinte naponta bizonyítják, hogy tényleg olyan éretlenek, mint a hashajtó hatású zöld alma. Egyszerûen fel nem tudom fogni, hogy sorozatban hozzák bírálatra a -3 pontos bakokat, a legparányibb szégyenérzet nélkül. Az elmarasztaló minõsítést a trófeabírálók egyelõre még beírják a Nagy Könyvbe, de az ilyen bûnök már semmiféle szankciót nem vonnak maguk után. Korán lõttétek mondja a bíráló zordan. S erre a válasz: persze, hogy korán, hiszen a napocska még fel sem dugta a pofáját... Na, ez már igen nagy ízléstelen éretlenség, de fõként (agy)baj. Ilyesmit soha nem lehet megbocsátani, mert ilyenekkel a hosszú évtizedek alatt kivívott és szerte a világon ismert és elismert vadásztisztességünknek és szaktudásunknak az utolsó maradék morzsáit is szép lassan felcsipegetjük. HOMONNAY ZSOMBOR FÕMUNKATÁRS További képek és információk: július 433

16 VADÁSZATI JOG Ha a földtulajdonosok maguk vadásznak fotó: Sári Zoltán Akár azt is mondhatjuk, hogy a vadászterületekért folytatott ha nem is harminc-, de legalább két éves háború kis hazánk területén befejezõdött. A harctér még tele van számtalan áldozattal, sebesülttel és kiábrándultakkal... Apró csetepaték, helyi csatározások még folynak, amelyeknek békekötéssel történõ lezárásának ideje egyelõre nem belátható. A gondok nem múltak el, még ott sem, ahol a határok már rendezettek... Itt az új helyzet, a maga számtalan problémájával, gondjával és ellentmondásával. Mégpedig leginkább azokon a területeken merülnek fel jogszabályi, gyakorlati és pénzügyi megoldásra váró kérdések, ahol a földtulajdonosok saját maguk gyakorolják a vadászati jogot. A legégetõbb probléma a mûködéshez az anyagi eszközök, a pénz biztosítása. A frissen alakultak egy részénél a vadászó és a nem vadászó földtulajdonosok is úgy képzelték el, hogy a vadászat rögtön jelentõs bevételeket hoz majd a konyhára, hiszen gondolták a múltban a vadásztársaságok nagy pénzeket zsebeltek be a vadászatból. Csakhogy ez ma már nem így mûködik. Akik mondjuk, márciusában elkezdhették a mûködést és a vadászatot is amelyre elég kevés helyen volt lehetõség az elhúzódó adminisztrációs feladatok miatt nem mindjárt jelentkezett az elsõ bevétel. Annál inkább a kiadás. A hivatásos vadász munkabére és tevékenységének költségei, elõzetes adminisztratív költségek (tízéves vadgazdálkodási üzemterv készítése, földtulajdonosi gyûlések költségei, igazgatási költségek, stb.), nem is beszélve a már korán jelentkezõ vadkárokról, na meg a nem vadászó földtulajdonosok részére fizetendõ többlethasználati díjról. Bizony, ha tetszett, ha nem, össze kellett dobni a pénzt az induláshoz, a tényleges mûködés megkezdéséhez. A terület és a vadászati jog megszerzésének megelõzõ költségeit a földtulajdonos vadászok a szervezés alatt legtöbb esetben zsebbõl fizették, most pedig szeretnék visszakapni a pénzüket. Mibõl? Van is több helyen ebbõl adódóan veszekedés, sõt még följelentés is. A megoldás módjait keresik az érintettek. Sok területen elõre meghatározott összeget kellett befizetni a mûködés költségeire. Van, ahol úgynevezett kvóta rendszert állapítottak meg, amelynek alapja, hogy ki-ki mekkora földterülettel rendelkezik, ennek arányában mennyi a neki járó vadászati lehetõség, annak mi a belsõ árlista szerinti ára melyet elõre be kell fizetni a közösbe. Másutt pedig rögtön eladták az összes lõhetõ õzbakot és leszerzõdtek más vadra is a fizetõ vadászokkal. Ez sem könnyû feladat, megfelelõ ismeretség, üzleti partner, a vadásztatásban jártas kísérõ kell hozzá. Ugyanakkor a nem vadászó földtulajdonosok keveslik a nekik járó többlethasználati díj összegét. A következõ sarkalatos kérdés, hogy abból a vadmennyiségbõl, amit nem adnak el, ki mennyit ejthet el, minek alapján legyen megállapítva az egyes földtulajdonosok vadászati lehetõsége, mit lõhet. Egy fácánt vagy csak egy felet egy nyulat, vagy többet, esetleg fû alatt eladhatja-e a saját kvótáját másnak? Általában a földtulajdon nagysága szerint határozzák meg a vadászati lehetõségeket, 434 Magyar VADÁSZLAP

17 de hallottunk más megoldásról is. A saját földtulajdon nagysághoz hozzászámítják a meghatalmazással képviselt területnagyságot, vagy a hozzátartozók, családtagok földtulajdonú területét, esetleg az így kijött területnagyságra esõ többlethasználati díj nagyságát és annak összegét átszámolják lõhetõ vadra. Esetleg részekre osztják a vadászterületet és mindenki a saját földjén kijelölt vadászterületén folytathat vadászatot, ahová más nem járhat vadászni. Találkoztunk olyan megoldással is, ahol brigádokra osztották a területet és az arra esõ mennyiséget ejthetik el az oda tartozó vadászok. Ahány ház, annyi szokás, annyi megoldás. A magyar ember találékonysága, finesze fantasztikus változatokat tud kitalálni ebben a hézagos jogszabályi állapotban. Akad bizony néhány olyan változat, ami enyhén szólva is súrolja a törvényesség határát, mondhatjuk jogszabályt sértõek. Amikor például a vadászó földtulajdonosok a földtulajdonosi vadászati jogközösségen belül önálló egységként döntenek minden vadászati témában, abból kizárva a nem vadászókat. Erre szokták mondani, amit a törvény nem tilt, azt szabad. Gyakorlatilag szinte megoldhatatlan ügy a vadkár-térítés formájának meghatározása. Számtalan megoldással találkoztam. Az a jellemzõbb, ha a nem vadászó földtulajdonos(ok) földjén keletkezik a vadkár erdõben, mezõgazdálkodásban, gyümölcsösben, vagy másutt. Nyilván arra gondol a föld-, vagy erdõtulajdonos, hogy a vadászó földtulajdonosok majd megtérítik a vadkárt. A törvényi elõírás szerint erre adott is a jogszabályi lehetõség. Csakhogy mibõl? Jártam olyan vadkárbecslésen, ahol több millió forintot kitevõ kártétel keletkezett, és bizonytalan, hogy mikor lesz (ha lesz ) a kifizetés pillanata. Komplikáltabb a dolog, ha a vadkár olyan erdõ- vagy földtulajdonos területén keletkezik, aki maga is vadász. Számos, ilyen esetekre kitalált megoldási módról van tudomásom. Van, ahol kimondták a Szervezeti és Mûködési Szabályzatban, vagy a Vadászati Rendtartásban, hogy a vadászó földtulajdonos eleve nem léphet fel vadkárigénnyel a földtulajdonosi vadászati közösséggel szemben. Más megoldás, hogy a vadkárelhárítás során a vadászó földtulajdonos a saját földjén lõheti a károsító vadat. Olvastam olyan belsõ szabályozást, hogy az így elejtett vadat a saját céljaira fel is használhatja. Csak az a kérdés, hogy megéri e? Különösen, ha a bekövetkezett vadkár az elõbb említett magas öszszegeket is eléri és közel nincs arányban az elejtett károsító húsának értékével. Bizony-bizony, amikor a földtulajdonosi közösség úgy döntött, hogy nem adják haszonbérbe a területet, mindezeket akkor kellett volna mérlegelni, figyelemmel a vadászati törvény 6.. (2) bekezdésében, valamint a 7.. (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a földtulajdonosok közössége felel a vadászati joggyakorlásával, hasznosításával kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért (pl: vadvédelem, vadkártérítés, vad-gépjármû ütközés stb.). Gondoljunk csak bele, mi van azokkal a földtulajdonosokkal, akik papíron vadásznak, de egyáltalában nem vettek, vagy nem vesznek részt aktívan a földtulajdonosi vadászati közösség munkájában. Sok helyen õk vannak többségben, aztán pedig ott állnak megfürödve, ha vadkár keletkezik, végképp nem tudják mitévõk legyenek s fõleg azt nem, hogy ki fogja õket kártalanítani? Pedig amikor a föld tulajdonosai úgy döntöttek (döntenek), hogy saját közösségük fogja gyakorolni a vadászati jogot, akkor dönteni kellett volna arról is, hogy ebben az esetben a vadkárt milyen módon rendezik. Megoldásként természetesen szóba jöhet, hogy minden ezzel kapcsolatos költséget a bevételekbõl térítenek. Feltéve, ha egyáltalán lesz jelentõs bevétel, és ha azt nemcsak a vadászó földtulajdonosok szórakozzák el. Ebben az esetben a földtulajdonosok képviselõjének kellene kifizetnie a kártérítést. Ha viszont veszteséges a vadgazdálkodás ha van mibõl meg kellene elõlegeznie a földtulajdonosok helyett. Valószínû, hogy a képviselõ ezeket a nyilvánvaló terheket a vadászat gyakorlásával, a vadászó földtulajdonosokat megilletõ egyéb elõnyökért vállalja. Nincs még kitaposott útja, gyakorlata ennek az úgynevezett jogi formula nélküli társaság mûködésének, ahol a földtulajdonosok saját maguk gyakorolják a vadászati jogot. A tanácsadó szakemberek is csak téblábolnak ebben a témában. Apró ügynek tûnik, de sok helyütt ez is igen fontos lehet; az élõhelyfejlesztési támogatáshoz regisztrációs számot kell kérni, de erre a földtulajdonosi közösség nem jogosult, nincs rá jogi formula. A pénzkezeléshez bankszámlát kell nyitni, de ezzel kapcsolatban meg a pénzintézetek támasztottak számtalan nehézséget; céges bankszámla cégbejegyzés nélkül nem nyitható, privát számlán kezelni a közösség pénzét pedig több, mint aggályos Nyilvántartást kell vezetni továbbá például a többlethasználati díj kifizetésérõl, és nincs tisztázva még az sem, hogy mely szervezet látja el a földtulajdonosi közösségek felett a törvényességi felügyeletet. (Megy is sokféle névtelen, vagy névvel ellátott feljelentés, fõleg a pénzügyi dolgokkal kapcsolatban a bíróságokhoz). Az összehívott földtulajdonosi gyûlésen valójában rendkívül gyér a részvétel, sok esetben a jegyzõk szavazatai döntenek akik ráadásul többnyire személyesen nem is érintettek a döntés következményében. Gondok merülnek fel a hivatásos vadászok alkalmazása terén is. A földtulajdonosi közösség, mint olyan, nem lehet munkáltató, mert nem jogi személy. A nagyobb területeken (3000 hektáronként) több hivatásos vadászt kellene alkalmazni, viszont ha van is egyáltalán fõállású alkalmazott, mellette többnyire csak papíron szerepel a többi fantom vadõr. Van gond bõven, amit meg kell oldaniuk a közösségeknek, és ezek a fotó: Polster Gabriella problémák még sokáig feszültséget fognak kelteni az érintettek között. DR. BALÁZS ISTVÁN ERDÕMÉRNÖK, SZAKÉRTÕ További képek és információk: július 435

18 VADÁSZATI GYAKORLAT A kleptomániás kan fotó: Adorján Péter A vaddisznó mindenevõ. Az általános jellemzések szerint eltérõen a magyar erdõkben élõ többi vadtól mind a növényi, mind az állati eredetû táplálékot egyaránt fogyasztja. A vadgazdák nagy része abban egyetért, hogy a vaddisznó a földön és a földben, továbbá az általa elérhetõ föld felett talált rovarokat, álcákat, egeret, csigát, tojást, sõt az állati tetemeket, de még a menekülni nem tudó, beteg vagy fiatal állatokat is tápláléknak tekinti. Vannak vegetáriánus kanok... A nagyobb testû négylábúakat élve vagy döglötten felfaló disznó megítélésénél azonban már eltérõek a vélemények. A vadászok egy része tagadja a disznó ragadozó hajlamát, mely szerint a sebzett és elhullott vadat támadja és megeszi, ugyanakkor mások még kannibalizmussal is vádolják, felidézve olyan eseteket, amikor a vaddisznók által felfalt vaddisznótetemek maradványait megtalálták. Írásommal fenti viselkedés ellentmondásnak látszó jellegét szeretném eloszlatni. A vad életmódját, annak megnyilvánulásait, szokásait mindig otthonterülete, a környezet és a helyi körülmények alakítják ki. A vad alkalmazkodik a meglévõ feltételekhez, és a számára legalkalmasabb viselkedési forma szerint él. Vidékenként változnak az egyes vadfajták szokásai, ezért az egyik tájon természetesnek tekintett jelenség máshol nem ismert, ezért idegen. A hús-vér zsákmány megszerzésére irányuló tevékenység is függvénye a helyi és idõszaki körülményeknek. A magyar erdõk elegyes többszintû állományaiban a vaddisznó bõséges, vegyes táplálékot talál, ezért kevesebb húst eszik. Más a helyzet a természetes állapottól messze álló monokultúrákban, vagy az idõjárás okozta táplálékszegény, ínséges idõszakokban. A legerõsebb kényszerítés a zárva tartott (vaddisznókertek) kondáknál jelentkezhet, ha a takarmányellátás hiányos, rossz minõségû, vagy az állomány túlszaporított. Az éhség a legerõsebb ösztönök egyike, amely parancsol. Az éhes disznó nem válogat, azt eszi, amit talál, vagy erõszakkal megszerezni képes. Az éhség szélsõséges cselekedetekre ösztönöz. Ilyenkor észlelhetõ az esti cserkészeten rosszul lõtt, majd elfekvõ õz tetemét másnap reggelre felfaló koca, a sebzetten menekülõ vad vérnyomát követõ kan, a téli éhínségben elhullott szarvast szétdúló konda, vagy a disznós kertben elpusztult csíkos malacot szétrágó süldõ. Vigyázzunk azonban az általánosítással, mert ahogy csak néhány medve válik vérmedvévé, vagy a tigrisek között is csak elvétve akad emberevõ, ugyanúgy a vaddisznóállományban is kevés példánynál esetleg kondánál erõsödik meg a ragadozó ösztön, és válik az általánosnál erõteljesebben húsevõvé. Ezen kiváltságosok elõfordulása sem rendellenes, hisz még a homo sapiens, az ember társadalmában is vannak a sorból kilógók, például a gazdag, aki lop, csak õt nem bûnözõ tolvajnak minõsítjük, hanem beteg kleptomániásnak. Legutóbbi vadászkalandomat is egy ilyen kleptomániás vadkannak köszönhetem. A Zselicségben álló erdõk a maguk buja, dús elegyes tenyészetükkel a legkiválóbb élõhelyet nyújtják a bennük élõ vadnak, köztük a vaddisznónak is. Lakják is szép számmal a vadászok örömére, és az erdészeknek gondot okozva. Ám mindenki legjobb tudása szerint megbirkózik a rá bízott feladattal. A munkahelyi kötõdés, és a kölcsönös barátság folytán lehetõséget kaptam a vadászatra, mely egy vaddisznó elejtésére is feljogosított. Az erdészet vadászati vezetõje, Simon Tamás vállalta kísérésemet. Terepjáró gépkocsijából a június végi nap kora esti óráiban ránéztünk a simonfai és vörösalmai erdõkben lévõ vadföldekre, mert felhatalmazásom selejt õzbak elejtésére is vonatkozott, de csak nyulak hancúroztak az aszály miatt ritka rozsos, zabos heréseken. Körutunkat egy domb platóján mûvelt, zabbal bevetett, téglalap alakú vadföldnél fejeztük be, remélve, hogy a vaddisznók a takarmányt még lõvilágban meglátogatják. Az erdõben leállítva a terepjárót, cserkészve igye- 436 Magyar VADÁSZLAP

19 keztünk a szélen álló magaslest elérni, ám megtorpantunk, mert három szarvasbika váltott át az akácos rudason. A legerõsebb középkorú 12-es agancsa tökéletesen letisztítva, fehér ágvégekkel díszlett a dalián. Különlegesnek és korainak találtam a június végére teljesen érett, kész trófeát. Gyanúmat azonban, hogy tavalyi agancsot hordó, a hullatást elmulasztó, esetleg beteg bikával találkoztam, többen cáfolták. Azonos esetekre hivatkoztak, mely szerint már több hasonló, készre fent, tisztított agancsot láttak. Az idei korai agancsérést az enyhe, hó és fagy nélküli téllel, valamint a bõséges táplálkozási lehetõséggel indokolták. Elhittem, és hiszem magyarázatukat. A magaslesen elhelyezkedve, keresõ távcsövem segítségével ismerkedtem a tájjal. A vadföld nyugati túlsó szegélyén, mintegy 300 méterre, aljnövényzetes, bodzás-akácos sûrûsödött. A délre húzódó szántó vége az enyhe domborulat miatt nem látható, az északi viszont, egy bokros fiatalos, a les mellett húzódott. Golyós puskámat csõre töltve, de bebiztosítva a sarokba állítottam. Csendes, nyugodt estében élveztük a természet csendjét. Ám hamarosan mozgalmassá vált a várakozás, mert szemben az akácosból szarvastehén váltott ki borjával és legelve, lépegetve közeledtek. Már a vadföld közepe felé jártak. A kis pettyes megunta a tévelygést, és lefeküdt. A zabból kimagasló gaz miatt csak a néha megmozduló füle bizonyította jelenlétét. Anyja kényelmesen táplálkozott. Ám Tamás hirtelen felkapta távcsövét, és bejelentette: - Bandi bácsi, egy disznó is kijött a túlsó szélen. Nehezen találtam meg még a távcsõ segítségével is, mert a magas kórótömegbõl csupán idõnként látszott ki a hátvonala. A szegélyen szöszmötölt, majd megindult és ügetve egyenesen a szarvasok felé igyekezett. Mozgása, alakja alapján kannak néztem, de a távolság miatt lövésre nem vállalkoztam. Érdekes lesz a találkozásuk gondolattal figyeltem közeledését. A tehén nyugodtan legelt, a disznó viszont megtorpant, felkapta ormányát, szimatolt, majd rámenõs léptekkel a borjú felé indult. Viselkedése ellenséges szándékot mutatott. Ám amikor a fekvõtõl néhány ugrásnyira ért, az anya felfigyelt és lesunyított fülekkel, mélyre tartott fejjel a sompolygóra rontott. A váratlan rohamtól a kan ijedten megperdült, és üldözõje elõl futva menekült. Sörétlövés-hossznyi kergetés után a bátor tehén visszaügetett borjához, a disznó pedig megállt, és feltartott fejjel figyelt. Közben azonban nekem is cselekednem kellett. A tehén ugyanis éppen a magasles irányába hajtotta a támadót, ezért gyorsan letettem a keresõ távcsövet, és a puskát kaptam kézbe. Az üldözés végén a kan már a céltávcsõben futott, majd megállt, de szembe. Keskeny, ezért bizonytalan célpont a szembenálló vaddisznó homloka, az ormányszerû szaglószervbe pedig nem lõhetek. Szerencsémre a kissé félrefordított feje alatt a széles nyakból egy keskeny folt kilátszott. Odaültettem a magasles oldalán nyugvó, tenyeremben fekvõ puskám hajszálkeresztjét, és elhúztam a gyorsított ravaszt. A kis 6,5 x 57-es kaliberû, 8,2 g-os, ólomhegyû RWS gyártmányú lövedék kiváló munkát végzett. A kan tûzben rogyott, és még csak nem is rúgott. Eltûnt a körülötte magasodó gazban, amelynek egy szála...de amelyik rákap élõre, ragadozó lesz sem mozdult. Némán meredtünk távcsövünkbe, majd felszabadult örömmel öleltük meg egymást. A sikeres lövést követõ ünnepélyes, majd kötelezõ feladatokat tisztességgel elvégeztük, a hároméves kant a vörösalmai vadászház hûtõkamrájába beszállítottuk, sõt még koccintottunk is az eredményes vadászat örömére, csupán a fõszereplõnek nem köszönhettem meg segítõ közremûködését. A zsákmányt elsõsorban a borját védõ anyának, a szarvastehénnek köszönhetem, mert ha nem kergeti felénk a settenkedõt, úgy a távolság miatt nem jutok a lövés lehetõségéhez. Az esemény azonban mást is bizonyít. A kan egyértelmûen megmutatta ragadozó szándékát. Borjúhúst akart enni, de nem számított az anya bátor és erõszakos védelmezésére. Viszont eredményesen támadott az a koca, amellyel Forró László zselici hivatásos vadász találkozott, amikor a két gidával járó õzsuta egyik elfektetett szaporulatát elkapta, és hiába védte ugrálva, csapkodva az anya a síró-rívót, széttépte és felfalta. Még kirívóbb eset, melyet több vadásztársam hasonló élménye igazol, és saját tapasztalatom, amelyben Uzsapusztán õzhíváskor gidahangra vadkan lopódzott felém. ( Mozaikok vadászéletembõl címû könyvemben részletesen leírtam az eseményt.) Gyótapusztán viszont azt láttam, amikor a dagonyázó szarvasbikát a süldõivel érkezõ koca a kéjes fürdõzésbõl kizavarta. A téli barkácsolások és riglizések után ritkán, de találtunk rosszul lõtt, elhullott szarvas-tetemet, melyet disznó vagy disznókonda szétdúlt. Nem sorolom a további eseteket, mert egyediek, de elõfordulnak és igazolják, hogy a sertevad egyes példányai a ragadozó életmódra jellemzõen, erõszakos módszereket is használnak. A többség azonban mindenevõ, nem igényli a természetes táplálék vegyes összetételében a hús túlsúlyát, hanem megelégszik az otthonterületén található általános választékkal. A jó vadgazda ezekre támaszkodik, ápolja, gondozza vadállományát, követi a természet által mutatott útvonalat és csak akkor lép erõszakosat, ha az út helytelen irányba kanyarodik. Kigyomlálja a kleptomániásokat, segíti a fajfenntartó eliteket, és vigyáz arra, hogy utódaink is egészséges, erõteljes vaddisznókra vadászhassanak. PÁLL ENDRE NYUGALMAZOTT ERDÉSZ fotó: Somfalvi Ervin További képek és információk: július 437

20 Egy jeles vadgazdaság - avagy látogatás a Paradicsomban Csodák márpedig nincsenek tartja a mondás. A megállapítás igazságán lehet vitatkozni, azon viszont semmiképpen, hogy a szóban forgó vadásztársaságnál folyó szakmai munka manapság bizony csodaszámba megy. A terület kezelését látva viszont egyáltalán nem lehet csodálkozni az eredményeken. A számok önmagukért beszélnek: a nagyvadállomány létszáma tíz év alatt 168-ról 1308-ra emelkedett, a nagyvadteríték nagysága pedig 21-rõl 324-re nõtt. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a vadászterületet 24 kilométeres karbantartott cserkelõút-hálózat szövi át, a 150 sózó mellett 45 nagyvadetetõt üzemeltetnek, és összesen 150 magasles szolgálja a vadászatok sikerességét, akkor a képlet egyértelmûvé válik: valamit jól, sõt nagyon jól csinálnak A fentiek tükrében biztosan sokan meglepõdnek azon, hogy a Nagyerdõ Vadásztársaság 5320 hektáros, 85 százalékos erdõsültséggel bíró területe nem valamelyik dél-dunántúli nagyvadas megyénkben, hanem az apróvad-gazdálkodásáról ismert Hajdúságban, Debrecentõl alig néhány kilométerre található. A különleges rendeltetésû, oktatási célú vadászterületen gazdálkodó vadásztársaságnak 16 tagja van. Az 56 esztendõs elnök, Iván János aki civilben építészmérnök volt a megálmodója ennek az országos viszonylatban is kiemelkedõ eredményességgel gazdálkodó területnek. Tíz év alatt, szinte a nulláról kezdve, idõt és A tuskósoros vadföldek 36 kilométer hosszúságban húzódnak a területen fáradtságot nem kímélve hozta létre mindazt, ami a következetes szakmai munkának köszönhetõen itt látható. Semmiféle titok, vagy ördöngösség nincs ebben mondja szerényen a vadászház nappalijában, hozzátéve, hogy mindössze megszállottságra, elhivatottságra, megalkuvást nem ismerõ szakmaszeretetre van szükség az elsõ lépések megtételéhez. Igen ám, de egyes egyedül képtelen lett volna megvalósítani a céljait, jelesül azt, hogy a nem kifejezetten nagyvadas jellegû keleti végeken, a síkvidéki, homokos adottságú területen egy minden vadászati igényt kielégítõ vadászterületet hozzon létre. Kellettek ehhez olyan kollégák és munkatársak is, akik azután az ötleteket megvalósították, és akik azóta is gondozzák a területet, mûködtetik a folyamatosan fejlõdõ vadgazdaságot. Ifj. Iván János fõvadász apja nyomdokaiba lépve némi szülõi sugallat hatására elõször szintén az építészmérnöki Iván János vadföldmustrát tart Délutáni életkép a vadaskerti szórón 438 Magyar VADÁSZLAP